NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓBAN

Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási főosztály Területi tájékoztatási osztály NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓBAN Budapest, 2006

Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási főosztály, Területi tájékoztatási osztály, 2006 ISSN: 0237-921X ISBN 963 215 940 3 Főosztályvezető: Németh Eszter Felelős szerkesztő: Vida Judit Készítette: Brinszkyné Hidas Zsuzsanna Térképszerkesztő: Kezán András Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével, adatok átadása csak a KSH Tájékoztatási főosztálya engedélyével történhet! A KSH Területi tájékoztatási osztály kiadványai megrendelhetők: KSH Statisztikai Szolgáltatások Osztálya 1024 Budapest, Keleti Károly u. 5 7. Telefon: 345-6570 Telefax: 345-6699 megvásárolhatók: Statisztikai Szakkönyvesbolt 1024 Budapest, Keleti Károly u. 10. Telefon: 212-4348 KSH az interneten: www.ksh.hu

TARTALOM A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓ KÖZIGAZGATÁSI TÉRKÉPE, 2005. január 1.... 4 BEVEZETŐ... 5 ÖSSZEFOGLALÁS... 6 A NÉPESSÉG SZÁMA... 7 NÉPSŰRŰSÉG... 7 A NEMEK ARÁNYA... 8 A NÉPESSÉG KORÖSSZETÉTELE... 9 A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA... 12 TERMÉSZETES NÉPMOZGALOM... 14 SZÜLETÉSEK, TERMÉKENYSÉG... 16 HALÁLOZÁSOK... 20 LAKÓHELY-VÁLTOZTATÁSOK... 23 TÁBLÁZATOK... 27 Terület, lakónépesség, népsűrűség, 2005. január 1.... 28 A lakónépesség nemek szerint, 2005. január 1.... 30 A férfiak korösszetétele, 2005. január 1.... 32 A nők korösszetétele, 2005. január 1.... 34 A lakónépesség korösszetétele, eltartottsági ráta, öregedési index, 1990. január 1.... 36 A lakónépesség korösszetétele, eltartottsági ráta, öregedési index, 1995. január 1.... 38 A lakónépesség korösszetétele, eltartottsági ráta, öregedési index, 2000. január 1.... 40 A lakónépesség korösszetétele, eltartottsági ráta, öregedési index, 2005. január 1.... 42 Népmozgalmi arányszámok, 1990 1994... 44 Népmozgalmi arányszámok, 1995 1999... 46 Népmozgalmi arányszámok, 2000 2004... 48 Népmozgalmi arányszámok, 1990 2004... 50 Élveszületési arányszám... 52 Házasságon kívüli élveszületés... 54 Az agglomeráció településeiről Budapestre vándorlók száma... 56 Budapestről az agglomeráció településeire vándorlók száma... 58 MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK... 61 A SOROZAT EDDIG MEGJELENT KÖTETEI... 62 3

4 A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓ KÖZIGAZGATÁSI TÉRKÉPE 2005. január 1. Északnyugati szektor Északi szektor Nyugati szektor Déli szektor Délkeleti szektor Keleti szektor Település határa Szektor határa BUDAPEST Érd Vác Ócsa Üllő Fót Páty Pécel Gödöllő Isaszeg Tököl Tök Pomáz Gyál Göd Vecsés Perbál Sóskút Visegrád Biatorbágy Alsónémedi Szentendre Mogyoród Tahitótfalu Zsámbék Tárnok Budakeszi Maglód Sződ Gyömrő Kerepes Szada Budaörs Dunakeszi Csömör Törökbálint Telki Piliscsaba Szigetszentmiklós Ecser Taksony Őrbottyán Vácrátót Veresegyház Dunaharaszti Délegyháza Solymár Százhalombatta Csomád Pilisszántó Dunavarsány Budakalász Leányfalu Kistarcsa Kisoroszi Felsőpakony Pilisszentkereszt Diósd Remeteszőlős Pilisjászfalu Pusztazámor Tinnye Csobánka Pilisvörösvár Dunabogdány Szigetmonostor Nagykovácsi Üröm Pilisszentlászló Majosháza Budajenő Pócsmegyer Nagytarcsa Halásztelek Szigethalom Pilisszentiván Pilisborosjenő Herceghalom Csörög Sződliget Erdőkertes

BEVEZETŐ Jelen kiadványunk az 1986-ban elindított, Közlemények a budapesti agglomerációról című sorozat 13. kötete, melyben az agglomeráció népességét, népesedési folyamatait az 1990. és 2005. január között eltelt időszakban vizsgáljuk. Elemzésünk kiinduló évében az 1971. évtől érvényben lévő lehatárolás alapján a budapesti agglomerációt a fővároson kívül 44 település alkotta. Az 89/1997. (V. 28.) számú kormányrendelet az agglomeráció területét kibővítette, melynek következtében összesen 78 Pest megyei település tartozott hozzá. A vizsgált 15 éves időszakban több területszervezési változás is érintette az agglomeráció településeit. Ezek az alábbiak voltak: Kerepestarcsa községnév 1994-ben megszűnt, mivel a korábban egyesített két község: Kerepes és Kistarcsa ismét két önálló községgé alakult. 1994-ben Piliscsaba településből kivált és önálló község lett Pilisjászfalu területrész. 2002-ben Nagykovácsi községből önálló településként kivált Remeteszőlős és Sződ községből Csörög. 1996-ban várossá nyilvánították Pécelt, továbbá 1997-ben Gyál és Pilisvörösvár, 1999-ben Göd és Veresegyház, 2000-ben Budakeszi, Dunaharaszti, Pomáz és Visegrád, 2001-ben Gyömrő, Tököl és Vecsés, 2004-ben Dunavarsány, Fót és Szigethalom kapott városi rangot. E változások következtében 2005. január 1-jén a budapesti agglomerációt Budapesten kívül 80 település alkotta, közülük 23 település rendelkezett városi ranggal. Az összehasonlíthatóság érdekében adatainkat a 2005. január 1-jei közigazgatási állapotnak megfelelően közöljük, azaz a visszatekintő idősorokban a 2005. január 1-jén az agglomerációt alkotó valamennyi település adatát szerepeltetjük, jogállásuk szerint is ezen időpontnak megfelelően sorolva be azokat. (2005. július 1-jétől további 3, az agglomerációhoz tartozó település Kistarcsa, Ócsa és Üllő kapott városi rangot, azonban elemzésünkben még a községek körében szerepelnek.) 5

ÖSSZEFOGLALÁS A budapesti agglomerációban 2005 elején 2,4 millió ember élt, 6%-kal kevesebb, mint 15 évvel korábban. Ezen belül a fővárosnak 1 millió 700 ezer, az agglomerációs övezetnek 724 ezer lakosa volt. Az övezetben élő népesség több mint fele 5 20 ezer fős településen lakott. Az 1990-től 2004-ig tartó időszakban az agglomerációra összességében a népesség természetes fogyása, az idősödő korösszetétel, az eltartottság növekedése volt jellemző. Az agglomeráción belül a fővárosban és az övezetét alkotó településeken egymástól lényegesen különböző demográfiai folyamatok mentek végbe. Budapesten az időszak kezdetétől fennálló természetes népességfogyáshoz 1993-től belföldi vándorlási veszteség is járult, s e két tényező együttesen a lakosság 16%-os csökkenéséhez vezetett. Az agglomerációs övezetben a népesség természetes fogyásához vándorlási többlet társult, melynek nagysága 1994-től vált jelentőssé, és összességében az itt élők számának 28%-os gyarapodását eredményezte. Fő 40 000 A népesség számának változása Budapesten és az agglomerációs övezetben, 1990-2004 30 000 20 000 10 000 0-10 000-20 000-30 000 Születés Halálozás Vándorlási különbözet Budapest Születés Halálozás Vándorlási különbözet Övezet Az agglomeráció lakóinak száma Budapesten kívül csak Vácott és Visegrádon csökkent, miközben a települések közel kétötödében a népességgyarapodás mértéke meghaladta a 40%-ot. A népesség természetes fogyása mind a fővárosban, mind az agglomerációs övezetben elsősorban az alacsony születésszámra vezethető vissza, a halálozások népességre vetített aránya az időszak folyamán javult. E tényezők eredményeképpen emelkedett az időskorú népesség részesedése, azonban a 100 gyermekkorúra jutó időskorúak száma, azaz az öregedési index az övezetben az emelkedés ellenére is a budapesti érték felét éri el. 6

A NÉPESSÉG SZÁMA A budapesti agglomeráció népessége 2005 elején 2,4 millió fő volt. Ezen belül a főváros lakosainak száma megközelítette az 1 millió 700 ezer főt. Az övezetet alkotó településeken Pest megye népességének több mint 60%-a, 724 ezer fő élt. Az agglomerációs övezet legnépesebb városa több mint 60 ezer lakossal Érd, ezt követi 31 33 ezer lakossal Dunakeszi, Gödöllő és Vác. A legkevesebben, 1700-an a 2000- ben várossá nyilvánított Visegrádon élnek. A községek közül Törökbálint lélekszáma a legmagasabb, 12 ezer fő, több mint tízezer ember él Isaszegen, Maglódon és Üllőn is. A Szentendrei-szigeten elhelyezkedő Kisoroszi, valamint a 2002-ben Nagykovácsiból kivált Remeteszőlős lakosainak száma a legkevesebb, nem éri el az ezer főt. Népességnagyság szerint vizsgálva az övezet népességének kétharmada tízezer fős és annál nagyobb településen él, a 2000-nél kisebb lélekszámú településen élők részesedése 3%. A települések száma és a népesség megoszlása az agglomerációs övezetben népességnagyság-csoport szerint, 2005. január 1. Népességnagyságcsoport, fő város község összesen város község A települések száma A népesség megoszlása, % összesen 999 2 2 0,5 0,2 1 000 1 999 1 13 14 0,4 7,0 2,8 2 000 4 999 18 18 21,4 7,9 5 000 9 999 2 20 22 3,5 54,7 22,3 10 000 19 999 12 4 16 40,4 16,4 31,6 20 000 29 999 4 4 21,5 13,6 30 000 33 300 3 3 21,0 13,2 60 000 1 1 13,2 8,4 ÖSSZESEN 23 57 80 100,0 100,0 100,0 NÉPSŰRŰSÉG A budapesti agglomerációban a népsűrűség kiemelkedően magas: 2005 elején közel ezer fő élt egy négyzetkilométeren. Az agglomeráción belül Budapest népsűrűsége meghaladta a 3200 fő/km 2 -t, kilencszerese volt az övezetet alkotó települések átlagának. Az övezeten belül mind a városok, mind a községek népsűrűsége (559, illetve 224 fő/km 2 ) meghaladta a megye azonos jogállású többi településének átlagát (157, illetve 46 fő/km 2 ). Az egyes települések népességkoncentrációja között jelentős az eltérés. A városok közül kiemelkedik az egyik legfiatalabb város, Szigethalom, ahol 2005 elején 1 km 2 -en átlagosan 1565-en éltek, ezt követte Budaörs 1091 fő/km 2 -es, valamint Érd 1000 fő/km 2 -es mutatója. A községek közül Diósd (1263 fő/km 2 ) és Erdőkertes (1144 fő/km 2 ) népsűrűsége haladta meg az ezer főt. A legritkábban lakott város Visegrád (52 fő/km 2 ), a községek közül Remeteszőlős (27 fő/km 2 ). 7

Népsűrűség, 2005. január 1. fő/km2 27-499 500-999 1000-1565 3232 A budapesti agglomerációs övezetet szektorális tagozódás szerint vizsgálva megállapítható, hogy a déli szektorban koncentrálódik az övezet népességének több mint negyede, mintegy 190 ezer fő, amely több, mint a délkeleti és a nyugati szektor népessége együttesen. A népsűrűség is a déli szektorban a legnagyobb, átlagosan több mint 500-an élnek 1 km 2 -en, ugyanakkor az északnyugati szektor népsűrűsége ennek alig több mint fele. A NEMEK ARÁNYA Az országos tendenciához hasonlóan a budapesti agglomerációban is kiegyenlítetlen a nemek aránya. A 2005. év eleji adatok alapján az agglomerációban 1 millió 121 ezer férfi és 1 millió 301 ezer nő élt. A férfiak száma 7,8%-kal, a nőké 4,9%-kal volt kevesebb, mint 15 évvel ezelőtt. A 2005. év eleji adatok alapján a budapesti agglomerációban 1000 férfira átlagosan 1160 nő jutott, 36-tal több az 1990. évinél. A mutató értéke Budapesten (1195) kedvezőtlenebb, mint az övezetben (1081). Az övezet városaiban a férfi-nő arány rosszabb a községekben tapasztaltakhoz képest. Az övezetet alkotó 4 településen, Budajenőn, Csörögön, Délegyházán és Pilisjászfaluban kevesebb nő él, mint férfi. 8

Az 1000 férfira jutó nők száma, 2005. január 1. 1000 férfira jutó nők száma 991-999 1000-1049 1050-1099 1100-1195 Az agglomerációs övezet északi, keleti és délkeleti szektorában a mutató értéke meghaladja az övezet átlagát, a nyugati és az északnyugati szektorban közel azonos azzal. A nemek aránya a déli szektorban a legkedvezőbb, ahol 1000 férfira 1073 nő jut. A NÉPESSÉG KORÖSSZETÉTELE Az 1990 óta eltelt időszakban az agglomeráció népessége öregedett. A fiatal, 0 14 éves korosztály aránya fokozatosan csökkent: 2005 elején részesedésük 14% volt, több mint 4 százalékponttal maradt el az 1990. évitől. A 2005. évi adatok szerint a gyermekkorúak aránya Budapesten 12%, az övezet városaiban és községeiben közel azonos, együttesen 17% volt. A települések közül Visegrádon volt a legalacsonyabb (11%) a 15 éven aluliak aránya, de 15% alatti volt a részesedésük Kisorosziban, Majosházán és Ecseren is. Telkiben a lakosság több mint negyede, Veresegyházon, Tinnyén, Pusztazámoron és Pilisjászfaluban 21 24%-a volt 15 éven aluli. 9

Az agglomerációban a 65 éves és idősebbek aránya 1990-hez viszonyítva 1,7 százalékponttal emelkedett, részesedésük 2005-ben 16% volt. Budapesten a népesség 18%-a volt időskorú, az övezetben kevesebb mint 13%-uk. Az övezet három településén: Visegrádon, Kisorosziban és Leányfalun a fővárosi értéket is meghaladó, 19 20% közötti volt az idősek aránya, míg öt lelepülésen (Pilisszentkereszten, Százhalombattán, Felsőpakonyban, Pilisjászfaluban és Telkiben) nem érte el a 10%-ot. Az agglomeráció lakónépességének korcsoport szerinti összetétel-változása 1990. és 2005. január 1-je között 85-X 85-X Férfi 80-84 75-79 75-79 70-74 65-69 60-64 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10--14 5--9 5--9 0--4 0--4 Nő 150 000 100 000 50 000 0 0 50 000 100 000 150 000 2005. évi hiány 1990-hez képest 2005. évi többlet 1990-hez képest 1990-ben az agglomerációban 100 gyermekkorúra 80 időskorú személy jutott, 2005- ben 118. Elsősorban Budapesten emelkedett az öregedési index (90-ről 146-ra), az agglomerációs övezetben annak ellenére, hogy nőtt az időskorúak aránya 2005 elején 100 gyermekkorúra átlagosan 72 idős ember jutott (1990-ben az övezetben a mutató értéke 52 volt). Az egyes települések között e téren is jelentős az eltérés. Öt településen, Ecseren, Kisorosziban, Leányfalun, Pócsmegyeren és Visegrádon az időskorúak aránya meghaladta a gyermekkorúakét. A legkedvezőtlenebb (173) volt a mutató értéke Visegrádon. Néhány településen pl. Csomádon, Kisorosziban, Telkiben, Ürömön és Veresegyházon a népesség korösszetétele az elmúlt 15 év alatt fiatalodott. 10

Öregedési index, 2005. január 1. % 25,2-59,9 60,0-79,9 80,0-99,9 100,0-173,3 Szektoronként vizsgálva, az északi és a délkeleti szektorban az övezetre jellemzőnél kisebb a gyermekkorúak aránya és nagyobb az időskorúaké. Ebből eredően az öregedési index is ezen szektoroknál a legmagasabb: 78, illetve 79%. A 100 gyermekkorúra jutó időskorúak száma 1990-hez viszonyítva az északi szektorban nőtt a legnagyobb mértékben, itt 2005 elején 28-cal több 64 éven felüli jutott a gyermekkorúakra, mint 15 évvel ezelőtt. Az agglomerációban az eltartottsági ráta (a 0 14 évesek, valamint a 65 éves és idősebbek aránya a 15 64 évesekhez képest) 1990 óta fokozatosan csökkent. 2005 elején az eltartott népesség rátája 43% volt, 5,7 százalékponttal kevesebb, mint 15 évvel korábban. A gyermek- és időskorú népesség eltartottságát külön-külön vizsgálva azonban eltérő volt a folyamat: az időszak folyamán a gyermekkorúak eltartottsági rátája csökkent, az időskorúaké emelkedett. 11

% 30 A gyermek- és időskorú népesség eltartottsági rátájának alakulása az agglomerációban 25 20 15 10 5 0 1990 1995 2000 2005 Gyermekkorúak Időskorúak A gyermeknépesség eltartottsági rátájának csökkenése és az időskorú népesség eltartottsági rátájának növekedése mind a fővárosban, mind az övezetben megfigyelhető volt. A vizsgált időszakban a gyermekkorúak felnőttekhez viszonyított részesedése Budapesten nagyobb mértékben (8,1 százalékponttal) csökkent, mint az övezetben átlagosan (6,5 százalékponttal). A mutató értéke az övezet szektorai közül az északi szektorban esett vissza a legnagyobb mértékben: 1990-ben 32 gyermekkorú jutott 100 aktív korúra, 2005 elején 23; a legkisebb változás (4,6 százalékpontos csökkenés) a keleti szektorban volt megfigyelhető. 100 aktív korúra a fővárosban 2005 elején 26 időskorú jutott, az övezetben 18; mindkettő meghaladta az 1990. évi értéket. A mutató értéke a délkeleti és az északnyugati szektorban volt az övezetre jellemzőnél magasabb, azonban az időszak folyamán a legnagyobb mértékű, 1,8 százalékpontos emelkedés a déli szektorban következett be. A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA A budapesti agglomeráció területén 2005. január 1-jén 6%-kal, 162 ezer fővel kevesebb lakos élt, mint 15 évvel korábban. A népességfogyás elsősorban Budapestre volt jellemző: a lélekszám gyorsuló ütemben csökkent, így 2005 elején a fővárosban 1 millió 700 ezren éltek, 16%-kal kevesebben az 1990. évinél. Az agglomerációs övezet népessége összességében 28%-kal, 724 ezer főre gyarapodott. 12

Fő 2 500 000 A népesség számának alakulása 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Budapest Övezet A vizsgált időszakot ötéves periódusokra bontva megállapítható, hogy Budapest lakosainak száma 1995. január 1-je és 2000. január 1-je között csökkent a legnagyobb mértékben, 131 ezer fővel, az ezt követő harmadban a népesség fogyása lényegesen kevesebb (94 ezer fő) volt. Az agglomerációs övezet lakónépessége 15 év alatt összesen 158 ezer fővel gyarapodott, mely növekedés közel fele az utolsó harmadban keletkezett. A 2000. január 1-je és 2005. január 1-je közötti népességnövekedés több mint kétszerese volt az 1990.január és 1995. január között eltelt időszakénak. A népesség gyarapodása 1990. és 2005. január 1-je között az agglomerációs övezetben, szektoronként Fő 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 Északi Keleti Délkeleti Déli Nyugati Északnyugati 2000-2004 1995-1999 1990-1994 13

A vizsgált 15 év alatti népességgyarapodás közel 70%-át a déli, az északnyugati és a keleti szektor népességnövekedése tette ki: az e szektorokhoz tartozó településeken volt átlagosan a legnagyobb mértékű a népességgyarapodás, egyaránt 33%. A viszonylag sűrűn lakott északi, valamint a délkeleti szektorban a népességnövekedés elmaradt az átlagostól (28%). A legkisebb bővülés (16 ezer fő) az északi szektorban volt. Az övezeten belül mind a városok, mind a községek népességszáma jelentősen, 23, illetve 36%-kal bővült. 2005 elején az agglomerációs övezet népességének 63%-a volt városlakó, részesedésük 15 év alatt 2 százalékponttal mérséklődött. 1990 és 2005 között két város, Vác és Visegrád lélekszáma csökkent, 2, illetve 3%-kal. A többi város és valamennyi község lakosainak száma emelkedett. Kiemelkedő mértékű növekedés következett be Telki községben, ahol a népesség a vizsgált időszakban több mint négyszeresére (630 főről 2630 főre) emelkedett. Az 1400 lelket számláló Pócsmegyer, a 13 ezer fős Veresegyház, valamint a 7 ezer fős Diósd lakóinak száma is jelentősen, mintegy kétszeresére nőtt. Az agglomerációs övezet és egyben a megye legnépesebb városa Érd, lakosainak száma az elmúlt 15 évben több mint 17 ezer fővel gyarapodott, itt a népesség számának növekedése 40%-os volt. Közel másfélszeresére emelkedett a napjainkra már a legsűrűbben lakott város, Szigethalom lakóinak száma is. Az övezet településeinek közel kétötödében (3 városban és 27 községben) 40%-ot meghaladó volt a népgyarapodás. A községek egyharmadában a népességnövekedés mértéke 40 70% közötti, további 14%-ukban annál is nagyobb. TERMÉSZETES NÉPMOZGALOM A budapesti agglomerációban az 1990-től 2004-ig tartó időszak valamennyi évében kevesebb gyermek született, mint ahányan meghaltak. E tényezők hatására természetes népességfogyás következett be. 16,0 14,0 1000 lakosra jutó természetes fogyás a budapesti agglomerációban, 1990-2004 12,0 Természetes fogyás 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Élveszületés Halálozás 14

1000 lakosra vetítve évente átlagosan 9,3 gyermek született, miközben átlagosan 13,8 személy vesztette életét. A természetes népmozgalom mind a fővárosban, mind az övezetben negatív előjelű volt, azonban Budapesten a természetes fogyás népességre vetített aránya (5,7) hétszerese volt az övezetet alkotó települések átlagának. Ez elsősorban a születések alacsonyabb hányadára vezethető vissza, de a halálozások fajlagos mutatója is magasabb volt a fővárosban. Az 1990 2004 közötti időszakot ötéves ciklusokban vizsgálva a természetes fogyás 1000 lakosra vetített száma mind a fővárosban, mind az övezetben 1995 1999-ben volt a legnagyobb, 6,6, illetve 1,4 ezrelék. Az ezt követő öt évben a népességfogyás mérséklődött, a főváros és az övezet között meglévő különbség azonban nem csökkent. 1000 lakosra jutó természetes fogyás -7,0-6,6-6,0-5,0-4,0-3,0-5,3-5,4-2,0-1,0 0,0-1,4-0,7-0,3 1990-1994 1995-1999 2000-2004 Budapest Övezet A vizsgált időszakban az övezeten belül a községek népességre vetített természetes fogyása valamelyest meghaladta a városokét. Az időszak utolsó harmadában azonban az övezet alacsony (0,3 ezrelékes) természetes fogyása a városokra jellemző fogyás, valamint a községek természetes szaporodása mellett jött létre. A természetes népmozgalomból eredően 1990 és 2004 között a déli és a nyugati szektorban évi átlagban 0,1 ezrelékkel gyarapodott a népesség, a többi szektorban 0,2 2,3 ezrelék volt az évenkénti népességfogyás. Több településen a születések és a halálozások egyenlege népességgyarapodást eredményezett. Ennek mértéke Telkiben volt a legnagyobb, ahol 1000 lakosra évente átlagosan 6,8 gyarapodás jutott, ugyanakkor Visegrádon az időszak átlagában 1000 főre vetítve 14,4-es fogyás következett be. 15

Az 1000 lakosra jutó természetes szaporodás, illetve fogyás, 1990 2004. évi átlag 1000 lakosra jutó természetes szaporodás/fogyás -14.4 - -10,0-9,9 - -5,0-4,9-0,0 0,1-6,8 SZÜLETÉSEK, TERMÉKENYSÉG A budapesti agglomerációban az 1990 2004 közötti időszakban az élveszületések száma évente 20 600 és 27 300 fő között ingadozott. Tíz újszülöttből átlagosan 7 csecsemő budapesti volt. A legtöbben 1991-ben születtek, majd évről évre egyre kevesebben. A mélypontot az 1999. év jelentette, amikor a születések száma a 2001. évinek háromnegyede volt. Az ezt követő időszakban bekövetkező fokozatos növekedés ellenére a születések száma nem érte el az 1990-es évtized elejére jellemző értéket. Az agglomeráción belül Budapesten és az övezetben eltérő mértékű, illetve esetenként eltérő irányú volt a születésszám alakulása. 16

% 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0-2,0-4,0-6,0-8,0 Az élveszületések számának változása az előző évhez viszonyítva 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Budapest Övezet A nyers élveszületési arányszám, az 1000 lakosra jutó születések száma az agglomerációban a vizsgált időszakban 8,4 és 10,5 között szóródott. Budapesten a mutató értéke egyik évben sem haladta meg a 10 ezreléket, az övezetben pedig szinte minden évben magasabb volt annál. A vizsgált 15 éves időtartamban az agglomerációban évente átlagosan 9,3 élveszületés jutott 1000 lakosra. A mutató értéke a fővárosban 8,7, az agglomerációs övezetben 11,1 volt. Az övezet városai és községei között nem tapasztalható a születési gyakoriság jelentős eltérése, a mutató értéke szektoronként sem különbözik jelentősen. A települések közül az 1000 lakosra jutó születések száma Pusztazámoron volt kiemelkedő: 14,2, Pócsmegyeren, Felsőpakonyban, Pilisjászfalun, Tinnyén és Gyálon is meghaladta a 13-at. Ecseren, Kisorosziban és Visegrádon viszont népességhez viszonyított számuk alacsonyabb volt, mint a fővárosban. 17

Az 1000 lakosra jutó élveszületések száma, 1990 2004. évi átlag 1000 lakosra jutó élveszületés 7,7-10,9 11,0-11,9 12,0-12,9 13,0-14,2 Az 1990 2004 közötti időtartamot ötéves periódusokban vizsgálva az 1000 lakosra jutó élveszületések száma az időszak első harmadában volt a legmagasabb (10,0), és a középső harmadban a legalacsonyabb (8,8). A mutató változását meghatározó súlya miatt a fővárosi élveszületések száma alakítja: az övezetben átlagosan az élveszületési arányszám folyamatosan csökkent, és az időszak utolsó harmadában érte el a mélypontot. Az övezeten belül a keleti, a nyugati és az északnyugati szektorban a 2000 2004 közötti időtartamban az 1995 1999. évihez képest valamelyest javult a születések népességre vetített aránya. A születések számát jelentősen befolyásolja többek között a szülőképes korú nők aránya. Részesedésük az agglomerációban az 1990-es évtized közepén volt a legmagasabb: 1994-ben megközelítette az 50%-ot, azt követően arányuk mérséklődött, 2004-ben már alig haladta meg a 46%-ot. Az általános termékenységi arányszám a születések számát a szülőképes korú női népességhez viszonyítja. Az agglomerációban az időszak középső ciklusában volt a legalacsonyabb a szülőképes nők termékenysége. A 2000 2004. éveket felölelő időszakban emelkedés következett be, azonban a mutató értéke nem érte el az 1990 1994. évekre jellemző mértéket. A vizsgált 15 évben összességében az ezer 15 49 éves nőre jutó élveszületések száma 35,8 volt. A mutató Budapesten az időszak folyamán jóval alacsonyabb (33,6) volt, mint az övezetben átlagosan (42,4). 18

Az ezer 15-49 éves nőre jutó élveszületés 50 40 30 36,3 46,3 30,7 40,2 41,2 33,7 20 10 0 1900-1994 1995-1999 2000-2004 Budapest Övezet Az agglomeráció községeiben átlagosan 2 százalékponttal nagyobb volt a szülési hajlandóság, mint a városokban. Ötéves ciklusokban vizsgálva az időszak utolsó harmadában, 2000 2004-ben a mutató értéke Pilisjászfaluban volt kiemelkedően magas, átlagosan 62, közel kétszer akkora, mint Ecseren, Kisorosziban, Nagytarcsán és Sződligeten, mely településeken a termékenység folyamatosan csökkent. (Az agglomeráció települései közül Csomád volt az egyetlen, ahol a termékenységi arányszám a vizsgált időintervallumok mindegyikében magasabb volt, mint az előző öt évben.) Az élveszületési arányszám hullámzása a délkeleti kivételével valamennyi szektorra jellemző volt. A délkeleti szektorban a termékenység folyamatosan csökkent. Az élveszületések aránya az időszak utolsó harmadában az északi szektorban volt a legalacsonyabb, és a keleti szektorban a legmagasabb. Az ezer 15-49 éves nőre jutó élveszületés szektoronként 60,0 50,0 40,0 43,7 37,2 37,4 48,4 49,8 44,2 41,1 42,6 39,8 47,0 43,4 45,4 41,2 42,1 43,1 41,8 39,2 38,6 30,0 20,0 10,0 0,0 Északi Keleti Délkeleti Déli Nyugati Északnyugati 1990-1994 1995-1999 2000-2004 19

Az utóbbi évtizedekben jelentősen emelkedett a házasságon kívül született gyermekek aránya. 2004-ben a budapesti agglomerációban 6857 házasságon kívüli születés történt, mely az összes élveszületés 30%-át jelenti az 1990. évre jellemző 17%-kal szemben. Az 1990-től 2004-ig tartó időszakot ötéves ciklusokban vizsgálva az időszak középső harmadában volt ugrásszerű a házasságon kívüli születések arányának növekedése. Az 1995 1999. években a gyermekek 28%-a született házasságon kívül, 8 százalékponttal nagyobb hányada, mint az azt megelőző öt évben átlagosan. % 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 21,1 A házasságon kívüli születések aránya 29,3 24,7 16,1 31,1 28,1 10,0 5,0 0,0 1990-1994 1995-1999 2000-2004 Budapest Övezet A vizsgált 15 évben évente átlagosan az újszülöttek 26%-a jött világra házasságon kívül. A mutató értéke Budapesten (27%) magasabb volt az övezetre jellemzőnél (23%). Az agglomerációs övezet városai és községei között nem számottevő az eltérés, ugyanakkor jelentős szóródás tapasztalható az egyes települések között (pl. Telkiben, Nagytarcsán, Vácrátóton és Pilisszentlászlóban egyaránt 13%, Csobánkán 35%, Kisorosziban 33% volt a házasságon kívüli születések aránya). Szektoronként vizsgálva a házasságon kívül született gyermekek részesedése valamennyi szektorban jelentősen emelkedett. A mutató értéke a vizsgált időszak utolsó harmadában a délkeleti szektorban volt a legmagasabb, 33%, amely meghaladta a fővárosra jellemző értéket (31%) is. Az északnyugati és a keleti szektorban volt a házasságon kívüli születések aránya a legalacsonyabb, 26%. HALÁLOZÁSOK A budapesti agglomerációban 1990 és 2004 között a halálozások száma kisebb ingadozásal folyamatosan csökkent. A vizsgált 15 évben 1000 lakosra évente átlagosan 13,8 halálozás jutott, Budapesten a mutató értéke 14,4, az övezetben 11,1 ezrelék volt. 5 éves intervallumokban vizsgálva mind a fővárosban, mind az övezetben az időszak utolsó harmadában csökkent jelentősebben a halálozások gyakorisága, a visszaesés mértéke az övezetben volt nagyobb. 20

Ezer lakosra jutó halálozás 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 14,7 14,7 13,9 12,7 12,1 10,9 1990-1994 1995-1999 2000-2004 Budapest Övezet Az agglomerációs övezet városaiban 1990 2004 között a nyers halálozási arányszám évi átlagos száma (11,7) alacsonyabb volt a községekben tapasztalható értéknél (12,1). Az 1000 lakosra jutó halálozások száma a települések közül Telkiben (5,3) és Százhalombattán (7,3) volt a legkevesebb, Visegrádon (22,1) és Pócsmegyeren (19,8) a legtöbb. Az 1000 lakosra jutó halálozás, 1990 2004. évi átlag 1000 lakora jutó halálozás 5,3-9,9 10,0-12,9 13,0-15,9 16,0-22,1 21

Az 1000 lakosra jutó halálozások száma az övezet valamennyi szektorában csökkent, a legnagyobb mértékben a keleti és délkeleti szektorban. Az időszak utolsó harmadában a mutató értéke a délkeleti szektorban volt a legnagyobb, 12,3 ezrelék, és a nyugati szektorban a legkisebb, 9,9 ezrelék. Az ezer lakosra jutó halálozás szektoronként 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 14,6 13,5 13,4 13,7 12,6 12,1 12,3 12,0 12,0 12,1 11,2 11,1 11,5 11,3 11,2 10,6 9,9 10,2 Északi Keleti Délkeleti Déli Nyugati Északnyugati 1990-1994 1995-1999 2000-2004 A halandóságot jelentősen befolyásolja a népesség korösszetétele. A halálozások 1000 lakosra jutó száma 2004-ben Budapesten és az övezetben egyaránt valamennyi vizsgált korcsoportban csökkent 1990-hez viszonyítva. Budapest korspecifikus halálozási rátái többségében alacsonyabbak voltak az övezetre jellemzőnél, a népesség egészére vetített mutató azonban az idősebb korú népesség nagyobb súlyából adódóan magasabb volt annál. Az 1000 lakosra jutó halálozások száma korcsoportonként, 1990, 2004 Megnevezés 14 15 39 40 64 65 Összesen 1990 Budapest 1,0 1,5 10,9 66,8 14,7 Övezet 1,2 1,9 12,2 69,4 12,5 AGGLOMERÁCIÓ ÖSSZESEN 1,0 1,6 11,2 67,2 14,2 2004 Budapest 0,0 0,6 9,4 56,2 13,6 Övezet 0,1 0,8 9,2 57,6 10,6 AGGLOMERÁCIÓ ÖSSZESEN 0,1 0,7 9,4 56,5 12,7 22

LAKÓHELY-VÁLTOZTATÁSOK A népességszám alakulását a természetes népmozgalmon kívül a vándorlás egyenlege határozza meg. A budapesti agglomerációban a vizsgált időszakban a bevándorlók száma 1990 1994 kivételével minden évben meghaladta az elvándorlókét. Az agglomeráción belül Budapest és az agglomerációs övezet vándorlási folyamatai lényegesen eltértek egymástól. Budapestre 1993 óta folyamatosan vándorlási veszteség, az övezetre ezzel szemben minden évben vándorlási nyereség volt jellemző. 1990 és 2004 között Budapesten összesen 105 ezer fős belföldi vándorlási veszteség, az agglomerációs övezet településein összességében közel 155 ezer fős vándorlási nyereség mutatkozott. A vizsgált időszakot ötéves ciklusokra bontva megállapítható, hogy Budapesten a vándorlási veszteség az időszak középső harmadában volt a legnagyobb (61 ezer fős), az övezetben ezzel szemben a vándorlási nyereség minden időintervallumban nőtt: a 2000 2004-ben létrejött (65 ezer fős) vándorlási nyereség közel kétszerese volt az 1990 1994-ben tapasztalható vándorlási többletnek. A fővárosban 1990 2004-ben a vándorlási veszteség 1000 lakosra jutó évi átlagos száma 3,7 volt, miközben az övezetben 16,5 ezrelékes vándorlási nyereség keletkezett. A városokban a mutató értéke (14,4 ezrelék) elmaradt a községekre jellemzőtől (20,3 ezrelék). A vándorlások fajlagos mutatója Telkiben (86 ezrelék), valamint Veresegyházon, Pócsmegyeren és Leányfalun (51 53 ezrelék) volt a legnagyobb, Százhalombattán és Vácott a legkisebb (2,5, illetve 0,4 ezrelék) A vándorlási egyenleg 1000 lakosra jutó száma, 1990 2004. évi átlag 1000 lakosra jutó vándorlási különbözet -3,7 0,1-19,9 20,0-39,9 40,0-86,0 23