EZEK IS MI VAGYUNK ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL

EZEK IS MI VAGYUNK 2019 EZEK IS MI VAGYUNK 2019 ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL 2019

Országos Bírósági Hivatal EZEK IS MI VAGYUNK 2019

ELŐSZÓ A természet csodáján túl van még valami, ami többlet. Az ember adott a természethez még valamit; csak ő, az ember, megtetézte az Alkotást alkotással, melyek gyűjtőneve a művészet. A tenger, a völgy, az erdő, a folyó, a síkság, minden föltétlen. De Bach egy fugája, Rilke egy verse, Cranach, vagy Goya egy képe, Palladio egy épülete, Goethe egy gondolata, Phidias vagy Rodin egy szobra az ajándék, melyet az ember, csak ő, egyedül az összes élőlények között, tulajdon akaratából hozzáadott a világ csodálatos művéhez. S csak ez számít az ember számára: a művészet. Minden más csak létezés, anyag és erő kölcsönhatásának ütemes vegyülete. írja a 30 éve elhunyt Márai Sándor. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) kiemelt figyelmet fordít arra, hogy azok, akik a bírósági munkavégzés mellett művészi tehetséget éreznek magukban, kibontakozhassanak. Így szép hagyományt teremtve az OBH évről évre kötetbe foglalva jelenteti meg bírósági dolgozók művészeti alkotásait. Immáron nyolcadik alkalommal adtak hozzá bírák és az igazságügyi alkalmazottak nagyszerű festményeket, költeményeket, fotókat, novellákat, rajzokat a világ csodálatos művéhez. Az Ezek is mi vagyunk című kötetbe idén 68 művészi talentummal megáldott alkotó pályázott három kategóriában: Aranykor; Modern idők; Emlékezés erejével új, kreativitásról és mély mondanivalóról tanúskodó művekkel. Márai Sándor szerint A művész nem a valóságot ábrázolja, hanem azt a látomást, melyet a valóság élménye kelt az emberi lélekben. Ez a többlet a művészet. Ezért is köszönöm minden kollégának, hogy műalkotásaikon keresztül a mi lelkünket is gazdagítják. Szeretettel ajánlom minden érdeklődő olvasónak a kötetet! 2019. július 15-én, a Bíróságok Napján dr. Handó Tünde az Országos Bírósági Hivatal elnöke 3

I. ARANYKOR

A híd alatt fotó Barta Anikó tisztviselő Egri Törvényszék Van egy híd... Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás. Mégis, szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá. Ott keletkezik, ahol két ember találkozik. Két ember, aki szereti egymást, akinek szüksége van egymásra. Mert ez a híd mosolyból épül. Ott és akkor. A mosolyhíd. (Csitáry-Hock Tamás: Mosolyszárnyak) 5

Velence napkeltekor olajfestmény dr. Robotka Imre bíró Fővárosi Törvényszék Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, minden könny, vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő leng utána... (Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk) 6

Mosztári híd pasztell festmény Técsi Ágnes bírósági ügyintéző Miskolci Törvényszék A minket elválasztó híd rozogának tűnhet, pedig erős és szilárd. (...) Megértem, hogy félsz átkelni rajta. És talán soha nem is vágsz neki. De hagyj egy reménysugarat! (Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled?) 7

Zajkás Máté Gábor csoportvezető tisztviselő Fővárosi Törvényszék A Jégtörő (vers) Diadalmenet, trombita s minden pompa, Ünnepli a nép mily erős a hajó orra. Új utak, új helyek, hódításra váró terek nyílnak előttetek és már nem ártanak a jéghegyek Roppant hajót a roppant népnek, Szálltak gyorsan az áttörő hírek. S a nép örült, betartották amit ígértek Különösen zordnak ígérkezett ez a tél, De nem ártott neki a szembeszél. Csodájára járt minden ami azon a helyen él A jégtől most már senki se fél Mindenkinek volt fent helye, mindenki elfért Mégis volt aki maradt, rabul ejtette a zord vidék. Pusztaság, hófödte jég, de így is érezni, hogy a felhők fölött kék az ég. Elindult nagy robajjal a hatalmas gép. Buzdította hangosan a tömeges nép. Kifütyülték a maradó halászt, hogy esze nem ép Jobban teszi, ha gyorsan lelép, Hogy halála előtt ne a hó legyen az utolsó kép. Elrobogott, elosont majd végleg eltűnt. Veni, vidi, vici? Egy nagy fenét. Kiharcolta magának a békét, Mégse ért egy büdös fillért 8

Tél végén olajfestmény Bognár Jánosné tisztviselő Székesfehérvári Járásbíróság Kint még a tél farkasa jár, grönlandi szél üvölt, jőjj kedvesem, ha átölelsz, gyönyörű lesz a Föld... (Csepeli Szabó Béla: Életszomj) 9

Kirner András hivatalsegéd Pesti Központi Kerületi Bíróság Arannyal aranyozott aranykor (Vers/Figura etymologica) Idővel hűtlenkedő csalfa elménk Dicső múltban merengő torz emlék Régen jó volt szentimentális téboly Gondolhatja egy múltban ragadt fogoly Megkopott régi öreg rozsdás ábránd Gyermekként nem hatott ránk semmi ármány Gondtalan szárnyaltunk mint egy sasmadár Nem volt kötelesség munka akadály Idő elménk alkimistája olykor Múlt kemencéjében ékszert kovácsol Így lesz az mi kopott emlék volt egykor Az arannyal aranyozott aranykor 10

Aranyfények fotó dr. Liszt Ágota Éva bíró Fővárosi Törvényszék Nézd a leveleken a harmat gyöngyeit, hallgasd a madarak álmos pittyegését, nézz keletre, ahol vörösből folyékony arannyá lesz az ég... (Schäffer Erzsébet: Hajnali játékok) 11

Kontraszt fotó Csirmaz Gábor informatikus Szolnoki Törvényszék Az erdőben semmi sem öncélú. Minden gyomnak, minden rovarnak, minden madárnak megvan a maga pontosan meghatározott szerepe. (Szilvási Lajos) 12

Virágos mező akril festmény Eppelné Nagy Mária nyugalmazott irodavezető Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Idesodródtam, aranyba, hőbe, ide az áldott mezőbe. Semmi bajom, csak más a tekintetem, s néha a szívem fölé téved kezem. (Nagy László: Szárnyak zenéje) 13

Labdarózsák akril festmény Gárdai Lajosné irodavezető Szolnoki Törvényszék Cégbírósága Bimbó és hervadás a rózsának csupán a sorsa, de amikor teljes pompájában kibomlik, s messzire sugárzik illata, akkor igazán Rózsa! (Müller Péter) 14

Ébredés grafika/szén dr. Gulyás Csilla Katalin bíró Debreceni Járásbíróság Felébredéskor az álmok gyakran csodálatosan valódinak hatnak. Az ember meg van győződve arról, hogy a dolgok valóban megtörténtek. (Agatha Christie: Holttest a könyvtárszobában) 15

Vágyaim (vers) Vass József nyugalmazott hivatalsegéd Makói Járásbíróság Járom az utam, mellettem árny suhan, Szívem legdrágább vágyai szállnak, Elsuttoghatom könnyeim között bánatom, Ő mindig jól vezetett, könnyes éjjen át. Majd a fényben látni, irgalom kútját, Az irgalom kútja túl mély nekem. Járom az utam és keresem a fényt, Erős karod ott legyen támaszom. Távolban meg láttam egy ösvényt, Mely egy szikrácska éltető remény, Ott épp egy tündér suhant fehérben, S én látni benne téged véltelek. Hinnem kell, hogy az álmok valóra válnak, hogy minden lélek mellett angyalok állnak. Figyelő tekintetüket reánk függesztik, Munkájukat nesztelen, és értünk végzik. Velünk kelnek hajnalok, hajnalán, Minket őriznek a mindennapok során. Magányos így soha senki nem lehet, Hiszen mindenkit egy igaz angyal szeret. Megint hiszek újra egy régi szerelemben, Megtaláltam azt, akire régóta vágytam. Jöjj közelebb, hogy átölelhesselek lágyan, Két szív egymásra talált, e csendes szigeten. Az angyalok legyenek erős támaszunk, Fejemet békében a kezedbe hajthatom! Kedvesem, ha öreg leszek, és te magad is, Hiszen minket egy igaz angyal szeret! 16

Sainte Chapelle kápolna, Párizs fotó Deutschné dr. Kupusz Ildikó elnök Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Kerülj közelebb Istenhez, támaszkodj rá jobban, állj szilárdabban, mert a próba végeztével ő nagyszerű dolgokat tartogat számodra! (Bob Gass) 17

Mészáros Dorottya csoportvezető Országos Bírósági Hivatal 18 Bevehetetlen (novella) Kiválasztottad a telket? Elég nagy? Szántóföldek, erdők is férjenek el rajta. És egy tó. Vagy kettő. De ha van sok folyó, akkor elég egy is. A várost nem tehetjük teljesen a közepére, annak semmi értelme. A legvédettebb területen kell elhelyezni. Hegyeket terveztél? Sziklást, meredek szurdokot havas csúcsokkal, a szirtekre kecskéket, pásztorokat, egy elhagyatott világítótornyot. Tegyünk bele sok titkot! Legyen rajta olyan zár, amit csak mi tudunk kinyitni. A város és a palota a szurdok alatt terüljön el közvetlenül. Fehérből és aranyból, építsd hármas védelmi rendszerrel! A külső fal a legalacsonyabb, előtte hosszú árok vízzel. Krokodil nem kell, csak ha vadászol egyet bele. A középső falon fáklyák, őrszemek, ruganyos léptűek, minden mozgást kiszúrnak, csuklyájuk elfedi az arcukat, köpenyük szárnyként csattog. A belső fal vastag, tömör, magas, bevehetetlen. Lovagok váltják egymást, páncélosak, nehéz a kardjuk. Talán sárkányokat is ölnek. Vagy a palota alatt, a barlangban éljen egy sárkány! A miénk. A város nyüzsgő kereskedelmi központ, a parasztok eladják a terményt, a kofák túlkiabálják egymást a piacon, itt a kelme, itt az ékszer, ezt nézze, ilyen finom almát még nem kóstolt! Cigány kötéltáncosok, tűznyelők, késdobálók, vándorcirkusz is érkezik néha. Az arisztokrácia fehér vagy homokszín villákban lakik, fennhéjazva jár, hatalmas lakomákat csap. Törpék, mágusok, boszorkányok is élnek a városunkban, színes népség, minket szolgálnak, évente négyszer a tiszteletünkre mutatnak be áldozatot. A város tetején áll a palota arany, tűhegyes tornyokkal. A trónterem hosszú, fekete márvány, oroszlánok hemperegnek körben, lehetne köztük egy fehér is, a kedvencünk, a trónszékek előtt hoszszú lépcsősor, háromszáz fok, lenézünk rájuk. Vagyis csak én. Te elködösült tekintettel meredsz a hátam mögé, fel sem fogsz, a nyálad az öledbe csöpög, megint furán hörögsz, és én megint haragszom anyára, amiért kötelező veled játszanom.

Age D or rajz Oldal Csaba tisztviselő Fővárosi Törvényszék A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot. (Pablo Picasso) 19

dr. Balla Orsolya titkár Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság CREDO (vers) Hiszek a rímekben, meg a rémekben, Falra írt szavakban; képekben Utcán hagyott bringa színében, Híd folyóra hajló ívében Mosolyba bújt falánkságban, Túlhordott női táskában Fátyolban, kesztyűben, cipőben, Hogy még nem késő, ott leszünk időben! Hegyekben, tóban, felhőben, égben, Sárgában, pirosban, zöldben és kékben Fűben hanyatt-szabadságban, Szelídségben és vadságban. S bár magam után csak szavakat hagyok, De hiszem: E szavak mind én magam vagyok! 20

Álmodozás tusrajz Szladek Mihály csoportvezető tisztviselő Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság Az emberek nagy része leragad az álmodozásnál. Viszont vannak olyanok, (...) akik komolyan veszik az álmaikat, és meg is valósítják őket. (Fa Nándor) 21

dr. Bodnár Szilárd bíró Nagyatádi Járásbíróság 22 Balance (novella) Tízből százszor nyer. Életek óta mindenben. Nem forgózunk, most mégis jön, szalad, nem hagy. Sportos ebédlőasztal körül kerget, hogy hogy merem kiszerválni. Álljak csak meg. És honnan tudok ilyeneket, meg kitől, meg miért nem tudta ezt. És bocsdetényleg főleg úgy, hogy itt él velem életének legeleje óta. Hogyan tudok ügyesebben titkolni, meg visszaütni, mint a rejtőzködő svéd világbajnokok, akik a suomi-számi tóhátságban készítik fel a kínai influenszereket a várhatatlan jövőre. Nem is vagyok svéd, vagy de, csak tagadom? Valljam be, kínai vagyok? Őszinte finnugor rokonokra van csak igénye, hamis apa ne szülessen a családjába. Lehetetlenül adom vissza a semmiből. Mindig csak szerencsém van (ezt jegyezzem meg). Mindig. De néha gyakrabban végigcsorog az asztalon, nem pattog, sőt, előbb lesz három csusza. Mázlim van, őrült mázli. Viszont ha elkap, vége lesz a mázlimnak. Egyszer és mindenkorra, ez már teljesen biztos. Még tavaly, egy hétvégi délután, vagy múlt hét keddi föciórán végzett alvásakor kinyílott a harmadik szeme. (Nem csak érezte, egyenesen látta a másik kettőjével a Labrador-félszigetről.) Erre pontosan most nem emlékszik, nem is lényeges. Sajnos és főként egy esze van, de azzal pont tudja, mi a lényeges: én semmit se tudok. Ez. Ő meg mindent. Szóval jön a szerencsétlenség, meglátom, majd utolér, jól kiradíroz a családfánkból. Pingpongütővel lehet radírozni? Bosszúból családfai apát? Jó lesz finnugor rokontól félnem? Szaladnom biztosan, mert van softrésze az ütőjének, de radírálló testemen a kemény felével randalírozna. Gyorsabban fut, mint ápoló harisnyádon a mohó szerelem... Szerintem elkezdett radírozni, igen, mert így néz: kandírozottan. Látom, lehet harmadik szeme, különösen harmadik lába, egyre gyorsul. (Mit reggelizett?) Lassulok. Az egyik féllábam már nincs is bent a családfánkban. Nem látom. Érzem, nem érzem, azt hiszem, rögtön elkap. Nagy gyakorlatú űzővel állok szemben, egy kis dombra lecsücsülnék. Ugyanis megálltunk az asztal két nem elérhető fele mögött. Ez most békés, mint a Forma 1ben az istálló. Pihenünk, lihegünk.

Őrült zaj, csapatfőnök, üdítős lány nincs, csak szünetnyi guggolás van, meg lefogytunk egy sajtburgernyit. Tényleg, a Forma 1ben miért nincs két félidő? (Vagy legalább egy. Vagy van?) Pingpongütővel a kézben 977 kör már majdnem hargitai medve, labdával sem játék. Hirtelen állunk fel, szaladok, jön a bokszutcából. 978 és fél, valaki keszonbeteg lehet. Ha én, túl kell élnem, nagyon igyekszik csomót kötni selyem életem zsinórfonalára. Tünetegyüttesem van. Hogy nem esik le a vércukra? Vagy lehet, mégiscsak forgózunk? Kergetett már egyszer így. Csak akkor billiárdütővel, Egerben. Mindig valami ütővel kerget, de nem mindig Egerben. Érdekes, miért csinál így néha? Szerintem ez az üldözési mániája nem rendes dolog. Akkor valami golyót löktem épp nem jókor a nem jó lyukba. Vagy abba, amin még Anya is nagyon nevetett, csak ő nem. Mert ettől aztán jól kikaptunk. Vagy nyertünk. Nyerő állásból. De hát, istenem, néha a véletlen olyan gyorsan csinál helyettem dolgokat, hogy nem jut időm kijavítani. Igen, mert volt fekete gyors golyó, meg ráérős fehér, bámészkodó ellenséges sok színes, és sötét hat lyuk. És ő jött volna Nyerő állásból hirtelen megtorpan, semmit sem tanult Egerből. Hát érdemes kitartásra nevelni? Pedig egy körnél többet már a kis motorjával se bírtam volna menni. Könnyűprédásan szédül minden. A leglaposabb földhívő nézésével simul bele a szürreális valóságba: Hagytál nyerni, tudom! Éééén??? Hát mennyi csuszát ütöttem!? Számtalan lecsapásaim száma mellett! Tudom Akkor miért... kergetsz? lihegem. Akkor is tudom halk hite inogva fűzi tovább Kártyában is Malomban is. Azt hitted nem veszem észre?! Úgy csinálod, hogy ne vegyem észre. De észreveszem. Mert béna vagy! nevet, mint aki győzött Gömbölyödő hitében kering, forog a világ légbuborékokban. Körülöttem. Tízből százegyszer nyer. Szerintem antiegocentrikum lettem. Van ilyen szó, vagy ez az egyensúly utóembóliája? 23

Konyhai csendélet szalvéta technika Cseh Jánosné fizikai alkalmazott Székesfehérvári Járásbíróság Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel. (Szabó Magda) 24

Kece Tünde tisztviselő Fővárosi Törvényszék Várva várt... (vers) Az ember mindig vár valamit, vagy valakit, élete végéig hőn vár, míg az utolsó sóhaj a levegőbe nem száll. Ne feledd, réges régen téged is örömmel várt valaki, majd felnőttél, s sóvárogva te vártál csodákkal teli valakit. Az idő nem áll meg, száguld életed vonatán, több megállón keresztül nincs megállás, kiszállás. Élned kell és élni életed, mert csak egy léted van nincs több lehetőséged, hogy bepótolhass bármit, miről hiszed, lemaradtál. 25

Fa oszlopok festmény, akril, farost Keller Jolán nyugdíjas (belső ellenőr) Szekszárdi Törvényszék 26 Egyik ember a másikat önmagától nem tudja megváltani. Segíteni lehet, várni lehet, remélni lehet, dörömbölni lehet, kaparni kívülről a falat lehet, enyhíteni is lehet jósággal, odaadással, áldozattal és megértéssel a másik kagylóba zárt életét, de ha nem képes kitörni, nem lesz találkozás. (Müller Péter)

Középkori vár olajfestmény dr. Lomnici Zoltán tanácselnök Kúria Aki az erdő fáitól, szikláitól, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük. (Mikszáth Kálmán) 27

Aranyhíd feszített vásznon akril festékkel, texture pasztákkal és resin bevonattal Miszlainé Bosnyák Ágnes tisztviselő Pécsi Járásbíróság Az egyszerűség arany középút a túl kevés és a túl sok között. (Steve Jobs) 28

Címerünk táblakép, olaj Olasz Tibor fizikai dolgozó Ceglédi Járásbíróság Nem fogok én hazám dicsérője soha is lenni, mert az arra soha nem szorult, s egyébiránt magamat oly szoros kapcsolatban vélem hazámmal, hogy annak dicsérete nem látszik előttem helyesbnek, mint ha valami rokonomat vagy önszemélyemet magasztalnám. (gróf Széchenyi István) 29

Arany rózsák préselt kávékapszula Pásztorné dr. Bilik Sarolta cégbíró Budapest Környéki Törvényszék Cégbírósága 30 Nem azt szeretjük, ami a legszebb, hanem azt, ami a legnemesebb gondolatokat ébreszti bennünk. (Joseph Joubert)

Várakozás festmény dr. Porkoláb Erika bírósági titkár Debreceni Ítélőtábla A jövő már csak ilyen. Nem tudjuk, mit hoz. Egy adott pontban el kell fogadni, hogy nem tudjuk. Abba kell hagyni az előrelapozást, és arra az oldalra összpontosítani, ahol éppen tartunk. (Matt Haig)

Régi idők vizesbázisú festmény Szécsi Ágota elnöki ügyintéző Országos Bírósági Hivatal A nagy fordulat egy ember életében:»nekem mi jut?«helyett:»mi fakad belőlem?«s ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó Fényes legyen és folyton tisztuló. (Weöres Sándor) 32

Üdvözlet gobelin dr. Tatár Terézia bíró Balassagyarmati Járásbíróság Soha nem létezett azok a szép idők, mindig csak mindennapok voltak. (Kurt Vonnegut) 33

II. MODERN IDŐK

Kirner András hivatalsegéd Pesti Központi Kerületi Bíróság Modern idők szele (vers) Folyton változik a világ Hallgasd a haladás szavát A fejlődés talán áldás Mint a felvilágosodás Határ a csillagos égbolt Ami a múltban volt rég volt Antik világ letűnt kora Vastag könyvek poros dogma Régen fiatal még tisztelt Orvost tanárt idős embert Tudásért tapasztalatért Megőrizze emberségét Más lett a világ már érzem Történelem ködbe vészett Itt a modern idők szele Nem állítja meg semmi se Érték alapú kultúrát Most elsöpri a tudomány 35

Mákvirágok olajfestmény dr. Robotka Imre bíró Fővárosi Törvényszék Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent! (William Blake) 36

dr. Gál Csaba bíró Székesfehérvári Törvényszék Poszt (szabadvers) ismét közös a nyelv megcsonkított szavak cellainformációk médiumai kit kibertérbe zárnak annak mindent szabad szabad kimondani amit mindenki tud sugdos a korszellem megcsal a korrupt szerelmével éjjelente tökéletes rom épül a másnapnak titkos babilon csak a felület más megjelenik az írás 37

Villány festmény Técsi Ágnes bírósági ügyintéző Miskolci Törvényszék De egy bizonyos: kivezet innen más, messzi vidékre, ahol nyugtalanabbak s higgadtabbak a vizek, s ahol vár valami az emberre: talán az, amit az élet céljául kerestünk. (Karinthy Frigyes: Jelbeszéd) 38

Rókalesen akril festmény dr. Faix Nikoletta bíró Budaörsi Járásbíróság A róka még szaporodhat attól, hogy egyszer a nyúl volt a gyorsabb; ám még egyetlen nyúlnak sem sikerült szaporodnia azután, hogy a róka gyorsabbnak bizonyult. (Richard Dawkins: A hódító gén) 39

dr. Bátyi Zoltán sajtótitkár Szegedi Ítélőtábla 40 Aranymobil (novella) Félt, hogy nem tudja türtőztetni magát. És akkor felugrik, üvölteni kezd, rátámad, kiüti kezéből a telefont, a földhöz vágja lassan hatvanéves keze minden erejével. Majd megtapossa, hogy lássa a lány, ez csak egy vacak masina, semmi több. Mégsem üvöltött. Nem ugrált. Telefonra sem taposott. Csak az járt a fejében, hogyan válhatott az emberiség egy műszer rabszolgájává? Egy olyan műszeré, ami egykor, nem is olyan régen, még azért jött létre, hogy két ember megbeszélje sürgősen elintézendő közös dolgait. De aztán egyszer csak felkantározták mindenféle, jónak hitt lehetőséggel, amit alkalmazásnak hívnak. Ám azt akkor sem tudta volna megmondani, mi az a blútúsz, wifi-kód vagy meszendzser pedig ezerszer kihallotta a diákjai folyosói beszélgetésiből, ha tüzes harapófogókkal kínozták volna a helyes válaszért. A lányt nézte, a haján táncoló napfény egyre halványodó sugarait, de közben régen volt szerelmeit látta, akikkel sok évvel ezelőtt utazott a vonatokon. Kezükben még könyvet szorongattak és kipirult arccal fordultak egymás felé, ha a regényben egy-egy olyan mondathoz értek, amiről úgy érezték, tökéletesre sikerült, s nagyot hibáznának, ha nem osztanák meg egymással a hangosan kimondott szavak örömét. De ki olvas ma már könyvet egy vonaton? bámult dühösen a férfi a szerelvény mellett szaladó tanyákra. Esemes, fészbuk, gúgöl, meg még ki tudja, hányféle francos szemét babonázza meg a szemeket. Felnövekedett az a nemzedék, ami ezek nélkül már lélegzeni sem bír. Talán két generáció múlva már telefonnal a kézben születnek a csecsemők. Vagy, ha nem, hát gyors és ügyes orvosi beavatkozással a kezükbe operálják, csak minél hamarabb megtanulják, hogyan kell elolvasni olyan információkat, amik már akkor elavultak, amikor útjára indította őket valaki. Mondjuk, egy távoli, ki tudja milyen csodával felszerelt szerveren (te jó ég, hogy utálta a férfi ezt a szót is ), hogy elhiggyék, a posztolásnál (na,

még egy marhaság ) nincs is kéjesebb érzés. És ha elég ügyesek, még az első csókot is elküldhetik kódolt üzenetként már, ha lesz még száj, ami csókra vágyik. Pedig milyen gyönyörű teremtés nézte a férfi a lányt. Ha költő lennék, nem irodalomtanár, Kistelekig akár verset is írnék róla motyogta, egy pillanatig le nem véve a szemét a lányról. De az észre sem vette a figyelő tekintetet, csak olvasott, csak merült, igen, egyre mélyebbre merült a telefon hamis valóságába, miközben úgy mozogtak az ajkai, mintha megbabonázták volna az apró betűkkel írt szavak. Na, megtudta már végre, ki és mit főzött vacsorára? mordult hirtelen a lányra, mert úgy érezte, ha nem hány ki magából néhány szót, talán meg is fullad. Tessék? mart a férfi arcába a lány rémült tekintete. Azt kérdeztem, tudja már mi lesz vacsorára a barátnőjénél? Vagy azt olvassa Budapest óta, melyik celebnek műtötték meg a mellét, netán hány szeretője volt annak a sztárnak, akinek már a nagyanyja is halva született? izzottak tovább a férfi szavai, mit sem törődve azzal, mennyire gázol bele a lány lelkébe, önérzetébe, hogyan tapossa meg az érzéseit, ha már a mobiltelefonját nem merte. Nem értem dadogta a lány. Mit nem ért? Azt kérdeztem volna, kérem tisztelettel, hogy mit olvas? Mi lehet annyira fontos abban az átkozott telefonban, hogy már egy órája úgy markolja, mint egykor az imát mormoló szerzetesek a Bibliájukat. Mintha a lány a Biblia szóra ébredt volna fel révületéből. Tekintete, arcának minden vonása megkeményedett, mégis higgadtan engedte a szabadba a szavait: És mint a toportyán, ha juhász kergette, / Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette: / Ott is azt susogta a nád minden szála: / Széles e világon nincsen árvább nála. Ismeri? Arany János Toldija. Tudja, amikor repül a nehéz kő, ami ki tudja, hol áll meg. Na, a kövön már túl vagyok, Toldi menekül. És ha megengedi és kifogyott a sértegetésre tartalékolt mondatokból, olvasnék tovább. Szeretnék eljutni a cseh vitézig, mielőtt leszállok mosolygott a lány. Nem jutott el. A férfi ugyanis harsány nevetésben tört ki, cigaretta füstjével közel negyven éve kínzott hangszálai szinte megrepedtek a hahotázástól. A lány meg csak nézte egy percig. Talán kettőt is ugrott az órán a mutató, és ő is nevetni kezdett. 41

Arany János. Arany Toldija. Negyedik ének ugrott fel a férfi, és közben folytatta a megkezdett idézetet: Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája, / Isten kék egével födve a tanyája, / Mígnem a sötét éj szárnya alá vette / S fekete ponyvából sátort vont felette. Az idézeteket újabb idézetek követték. Kisteleknél Toldi Miklós még csak a rá támadó farkasokkal harcolt. Közben a férfi arra gondolt, mégis mi lenne, ha megfogná a lány kezét, kiröppennének az ablakon, és felülnének egy égen horgonyzó csillagra. Mondjuk arra, amit apró gyermekét, Jancsikát ölelve, buzgón imádkozva nézett Nagyszalontán Megyeri Sára, bizonyos Arany György gazdálkodó hites felesége az 1817-es esztendő március havának második napján. 42

Hölgy piros esernyővel olajfestmény Bognár Jánosné tisztviselő Székesfehérvári Járásbíróság Az eső táncolt, énekelt, a füvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább. (Szabó Magda: Szilfán halat) 43

Zene ereje szobor, kisplasztika Nagy László rendész Debreceni Törvényszék A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére. Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a göcsörtös, vén tölgyet. (William Congreve) 44

Chaplin karikatúra ceruzarajz dr. Samu Tamás bírósági fogalmazó Kiskunhalasi Járásbíróság Az emberek arcára mosolyt fakasztani, szemükbe könnyet csalni, a legnagyszerűbb dolog a világon. (Charlie Chaplin) 45

Egysejtű epoxy gyanta falapon Sápi Marcell irodavezető Gazdasági Kollégium Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. (Feldmár András) 46

dr. Balla Orsolya titkár Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (K)üldözési mánia (vers) Tartsd nyitva szemed Ha villan a LED El ne szalaszd az üzeneted Nézd a patak Vize kiapadt De a téma szabad Zoom a képre és KATT Kiber a tér Vándor ha ide betér Fotóján a vér Most aranyat ér Viberen írod Hogy tovább nem bírod Mégis frissíted a posztod Lájkolod megosztod Szelfi-vigyorban önmagad kifosztod Lelked a gép Már nem látod mi szép A világ csak FULL HD képernyőkép Appod az arcodra még egy filtert rátol Azt hiszed modern vagy De rég szív nélkül játszol S még Te félsz a Mesterséges Intelligenciától?! 47

Kikötő olajfestmény Szuhai Erika Gazdasági Hivatal osztályvezető Budapest Környéki Törvényszék Én elmegyek Csak a szél kísér majd utamon Én elmegyek Hová jutok, azt még nem tudom Én elmegyek Arcomat a nap felé fordítom (Republic: Egyszer egy szép napon) 48

Beszélő ékszerek ezüst és réz felhasználásával készült Iván Erika bírósági ügyintéző Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanács Minél keményebb az út, annál nagyobb a jutalmazó értéke. Minél nagyobbat lépünk kifelé a komfortzónából, annál nagyobb az énfejlődés lehetősége. (Nedeczky Júlia) 49

Pitypang festmény, vegyes, karton Keller Jolán nyugdíjas (belső ellenőr) Szekszárdi Törvényszék A természetnek ugyanúgy részei a felbontó folyamatok, mint a felépítő folyamatok. Csak hogyha a teljes egységgel találkozunk, akkor válhatunk mi is a teljes univerzum részévé. (Bóna László) 50

Fordított valóság fotó Kovács Lívia írnok Kaposvári Törvényszék Ha elég bátrak vagyunk, a lehetőségeinknek semmi sem szabhat határt, és miénk lehet a végtelen! (Brené Brown) 51

Álmodó olajfestmény Kubanekné Ujvári Annamária tisztviselő Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság Szétfoszlott az ifjú remény s az álmok szivárványa is; aztán megtapasztaltam én, hogy az emberszív mind hamis. (Emily Bronte) 52

Pipacsmező napsütésben olajfestmény Német Péterné polgári irodavezető Szegedi Ítélőtábla Némely pillanat szinte tökéletes, tele fénnyel, reménnyel és nevetéssel. Az ilyen pillanatok örökké velünk maradnak. (Paul Griffin) 53

Artificial Universe - fraktál, chaotica dr. Németh Károly bíró Kaposvári Járásbíróság Mi mindannyian, tudósok, filozófusok, hétköznapi emberek együtt boncolgathatjuk: miért létezünk, mi és a Világegyetem. Az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, ha erre a kérdésre választ találunk mert akkor megismerjük Isten gondolatait. (Stephen Hawking) 54

Lesben - fénykép Szűcs Bernadett írnok Mezőtúri Járásbíróság Mindenkinek meg kell harcolnia a saját harcát, ha élni akar, ez a természet törvénye. (Wass Albert) 55

Toplenszki Zoltán bírósági ügyintéző Pesti Központi Kerületi Bíróság Ébredés (vers) Nyugovóra tért a hold Helyét a napnak átadta Sötét helyet fény most az úr Az eget, ím most elfoglalta Ébredezik már a város Indulnak a népek Zsúfolt buszon utaznak Míg munkába nem érnek. Egymásra nem pillantnak Néma csendben állnak Hangszórókból zene hallik Mit fülekbe zárnak. Kézben tartott apró gépek Folyton folyvást arra néznek Olvasgatnak, írogatnak Kijelzőket tapogatnak. Emberek? Vagy már gépek? Ha merülnek, kávét kérnek Míg tart a töltés megy a gép Ha lemerült úgy hazatért. Éjszaka töltőn fekve Pihen minden ember teste. Reggel mikor zöld a lámpa Újra indul minden pára. 56

Farkas pouring technika Miszlainé Bosnyák Ágnes tisztviselő Pécsi Járásbíróság Nem téved el, mint én magamban, aki csak egyfélét akar; rajtam bosszút állt a zavar, mert mindent ismerni akartam. (Szabó Lőrinc) 57

III. EMLÉKEZÉS EREJÉVEL

Nő esernyővel vizesbázisú festmény Szécsi Ágota elnöki ügyintéző Országos Bírósági Hivatal Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete szénje, Két szemem világos fénye, Élj, élj, életem reménye! (Balassi Bálint) 59

Homagge a Vankóné Dudás Juli akvarell, vegyes technika dr. Ábel Kornél tanácselnök Budapest Környéki Törvényszék A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztraktálása az életnek, hanem az élet maga. (Martha Graham) 60

dr. Liziczay Sándor elnök Érdi Járábíróság Az ecetes hal (novella) Több, mint tíz éve teljesen egyedül élt. Negyven év házasság után a feleségét a zebrán a bolt előtt elütötte egy autó. A sofőr részeg volt, nem vette észre a zöld jelzésen szabályosan áthaladó asszonyt. A feleségének esélyes sem volt, a helyszínen életét vesztette, így el sem tudtak búcsúzni egymástól. A felesége éppen a heti nagy bevásárlást intézte. Hetente egyszer szoktak menni a közeli áruházba, hogy megvegyenek minden szükségeset a heti főzéshez. Imádtak együtt főzni, és együtt enni. Az évek alatt külön kis rituálét alakítottak ki. Előre egy hétre megtervezték, hogy mit fognak enni, ahhoz beszerezték a hozzávalókat, a felesége minden nap délelőtt elkészítette a megtervezett ételt, néha segített neki, néha pedig csak nézte, ahogy főz a felesége, és közben beszélgettek. A terítés mindig az ő feladata volt, majd miután az ebédet elfogyasztották, leszedte az asztalt, elmosogatott, miközben a felesége a kanapén pihent. A rendrakás után elolvasta az újságot, majd a délutáni séta közben megbeszélték az olvasottakat. Vacsorára pedig megették a maradékot. Így teltek a napjaik, és a jóízű ételektől pár kilót ugyan mindketten felszedtek, de a rendszeres sétának köszönhetően nem híztak el, mint a korukbeli házaspárok. Aznap nem ment vele bevásárolni, mert akkor volt a negyvenedik házassági évfordulójuk, és azt gondolta, hogy meglepetést készít. A feleségének azt mondta, hogy nem érzi túl jól magát, de valójában ecetes halat akart venni a közeli halboltban, míg a felesége vásárol, mert az volt az asszony egyik kedvence. A negyven év alatt egyszer sem füllentett a feleségének, most azt gondolta, hogy ez talán belefér. Miután a felesége elindult, felöltözött, várt egy kicsit, majd tíz perc alatt megjárta az utat, hiszen mindent előre lebeszélt az üzletben. Miután hazaért, az ünnepi tányérokkal és evőeszközökkel megterített, kitette a kristálypoharakat és egy kis üveg pezsgőt, felvette a 61

sötétkék öltönyét fehér inggel, csíkos nyakkendővel, és várakozott. Tudta, hogy negyed óra múlva megérkezik a felesége, de lassan fél óra telt el, és még mindig nem ért haza. Biztos találkozott egy barátnőjével, gondolta, de egyre idegesebb lett. Egy óra múlva csengettek. Ez is szokatlan volt, de talán a sok dolog miatt a felesége nem tudta a kulcsot elővenni. Kinyitotta az ajtót, két rendőr állt a lépcsőházban. Ekkor már tudta, hogy nagy baj van. A rendőrök bekísérték a szobába, tájékoztatták arról, hogy mi történt. Az ezt követő pár napra igazából nem emlékszik pontosan. Tette a dolgát, intézte a temetéssel kapcsolatos ügyeket, majd negyven év házasság után eltemette a feleségét. Mindez pontosan tíz éve történt. Azóta egyedül élt, senki sem nyitotta rá az ajtót, néha a szomszédok érdeklődtek a hogyléte felől. A felesége halála óta maga vásárolt, főzött, de mindig két személyre terített, mert a megszokáson nem tudott változtatni. Eleinte a főzés nem ment zökkenőmentesen. Kezdetben többször készített mirelit ételt és zacskós levest, de egy idő után rákapott a televízióban menő főzőműsorokra. Igyekezett mindent megnézni, és ellesni a fortélyokat. A legjobban azokat a műsorokat szerette, ahol hétköznapi ételeket készítettek, amiket ő is ismert. Pár év után tulajdonképpen mindent el tudott készíteni, amit megkívánt. Visszatértek a régi megszokások is, egy hétre előre megtervezte a menüt, elintézte a nagy bevásárlást hetente egyszer, délelőttönként főzött, megterített két személyre, ebéd után kicsit pihent, elolvasta az újságot, sétált egyet, majd megvacsorázott. A különbség az volt, hogy mindezt egyedül csinálta. A menü szerint csütörtökön babfőzelék volt az aktuális étel. Este lefekvés előtt beáztatta a babot és a sonkát is, azért, hogy mindkettő megpuhuljon. Másnap korán kelt, mert tudta, hogy a jó babfőzelék elkészítéséhez a sonka megfőzése miatt hosszú idő kell. Nem használt kuktát, mert az elveszi az étel zamatát, mondta mindig a felesége. Felkészítette a sonkát, de ekkor valahogy megkívánta az ecetes hal ízét. Talán a kukta miatt a felesége jutott eszébe, talál más miatt, nem tudta. A gázon hagyta lassú tűzön a sonkát főni, felvette az utcai ruháját, elment a halboltba, amely azóta is üzemel, bár ő nem járt ott tíz éve. Az üzletnek a tulajdonosa nem változott, és még emlékezett az öregre. A két szelet ecetes halat ajándékba kapta. Az utat megint megjárta tíz perc alatt, bár a végén azért jobban szuszogott, mint tíz 62

éve, a szíve is gyorsabban vert. Miután hazaért, a sonka alatt elzárta a tüzet, majd holnap befejezi. Ugyan még csak a tíz órás híreket mondták el a rádióban, de lassan megterített megint két személyre, odakészítette a kristálypoharakat, és egy kis üveg pezsgőt is. Az ecetes halat kimérte egy tálba, és a két tányér közé tette az asztal közepére. Az ecet illata betöltötte a kis lakást. Mivel még bőven volt idő délig, úgy gondolta, hogy pihen egy kicsit. Egyébként is reggel óta egy kis nyomást érzett a mellkasában. Leült a kanapéra, kezébe vette az újságot, de még nem volt itt az ideje a hírolvasásnak. A nyomás fokozódott a szíve körül, ezért ledőlt a kanapéra, és behunyta a szemét. El is aludt, így nem érezte, hogy a szíve egyre lassabban és rendszertelenül vert, majd néhány erős dobbanás után megállt. Az ecetszag egyre erősebb lett, de ez már nem zavarta. A mai ebédet már a feleségével fogyaszthatja el úgy, ahogy tíz év alatt többször elképzelte. Három nappal később találták meg a kanapén fekve, miután a szomszédok jelzése alapján a rendőrség feltörte az ajtót. Az ecetszagot még mindig lehetett érezni a lakásban, de két szelet ecetes hal eltűnt a tálból... 63

Őszi csendélet olajfestmény Bognár Jánosné tisztviselő Székesfehérvári Járásbíróság Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. (Petőfi Sándor) 64

Kinn a természetben akril festmény Eppelné Nagy Mária nyugalmazott irodavezető Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Míg lelkemen: a sima tó felett, Mint halász, ha kapott kedvező szelet, Egy régi emlék gyöngyöket halász. (Kassák Lajos: Bús emlékezés a kedvesemre) 65

Horváthné Nagy Gabriella írnok Szegedi Törvényszék Emléktöredék (szabadvers) Tudod sok idő eltelt már de az ősz, a hulló levelek ismét előhozták belőlem azt a régi őszt, amelyet már lep a por, s a rengeteg rozsdalevél, ami akkor hempergett az utca kövén. Akkor találkoztak a csodák s féltve őrzött titkok, s azok az apró kövek, melyek csobbantak a tó tükrén lázasan olvadtak össze, mint parázson az ezerarcú fény. Sokszor gondolok rád, hogy milyen lennél, szőke vagy barna s az orrod pisze, picurka. A bölcsek azt mondták minden nappal könnyebb lesz, mert szép az élet, de nem nélküled. Ma érted is gyújtok egy gyertyát lelkem fájdalom-templomán s őszi levéllel takarom tested emléked hideg oltárán. 66

Platán olajfestmény dr. Dudás Dóra Virág bíró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Élni tudni és élni merni, néha járatlan úton menni, nem csak rohanni, meg-megállni azt, ami szép, körül csodálni. (Moretti Gemma: Másként) 67

Kalotaszegi Gyöngyös Párta népművészet dr. Bikki Felicia bíró Kiskunhalasi Járásbíróság Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő juniusi Nap. Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom És fehér és piros és virító sárga, Izgató kék és harcos barna szín S micsoda nyugodt, nagyságos arcok, Ékes párták, leesni áhitók. (Ady Endre: A Kalota partján) 68

Afrodité sziklái akril festmény Detári Istvánné nyugalmazott statisztikus Debreceni Ítélőtábla Félre minden csalódás és búbánat! Mit búsuljak az embereken, ha ott vannak a sziklák, a hegyek! Ó, milyen gyönyörű órákat töltünk majd köztük! (Jane Austen: Büszkeség és balítélet) 69

Hol sírjaink domborulnak fotó dr. Rózsa Éva jogi ügyintéző Egri Járásbíróság Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. (Petőfi Sándor: Nemzeti dal) 70

dr. Bodnár Zsolt törvényszéki tanácselnök Nyíregyházi Törvényszék Jubileum (vers) Harmincöt éve vagyok én bíró, sok-sok ítéletet már megíró. Remélem, bűnöst nem hagytam futni, sem ártatlant a börtönbe jutni. Bár e földi létben nagy úr a gazság, hittel vallom: Istennél az igazság. Döntéseimben is Tőle kérek tanácsot, hogy csak a bűnös előtt nyissam ki a rácsot. Hivatásunk az egyik legszebb szolgálat, amihez naponta kell nagy-nagy alázat. A hatalom arra eszköz a kezünkben, hogy az igazságot szolgáljuk minden ügyünkben. 71

Papa festmény Somogyi Petra írnok Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék, Minden évben négyszer virágba borulnék. Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak, Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak. (Koncz Zsuzsa: Ha én rózsa volnék) 72

Barta Anikó tisztviselő Egri Törvényszék Csönd a konyhában (vers) Itt ülök Én az asztal lábánál és hallgatom a darazsak s a legyek dallamát. Ó, a dalát, a dalát, a dalát! Milyen szép..., ha hallanád! A csend és a nyugalom száll le rám. A darazsak és a legyek dalától nem lehet mást hallani, csak a dalt, a dalt, a régi dalt. A!!!... Valami ketyeg, valami jár. Ki tudná megmondani mi az?! Én megmondom - szólt valaki - Én vagyok az, az óra!!! Hát nem ismersz? De ismerlek Én téged, csak ebben a nyugalomban most vettelek észre. Felébredtem vége, a nyugalom szigetének. 73

Balatoni fehérek és feketék fotó dr. Liszt Ágota Éva bíró Fővárosi Törvényszék Miként szélcsendben a hajó lelkem ma veszteg úgy lebeg vitorla nélkül! - Ah be jó, hogy most melletted ülhetek! (Babits Mihály: Miként szélcsendben a hajó) 74

dr. Gál Csaba bíró Székesfehérvári Törvényszék Fájdalomtalanítás (szabadvers)...a fájdalom magányos. (Albert Camus) kész és jól van így ahogy van száguldok egy folyosóban repülök a sötétségben félig szép és félig szégyen hogy téged nem veszlek észre nem folyik ma könny se vér se ez egy belső leszámolás csak egy villanás de megvan kővé vált arc egy ütés és ezer szilánkra szétrobban marad még a lassú szállás marad még az emlékezés megmarad az esti utca ködlámpákkal sárga fénnyel világító fényszórókkal nyugalom nő meg a ködben észrevétlen megszöksz tőlem fájdalom voltál és nem vagy csak a megbékélés marad 75

Nagyapám pitt kréta, papír rajz Nagyanyám pitt kréta, papír rajz dr. Csejtei Péter bíró Zalaegerszegi Törvényszék Aztán egyszer a nagyanyám meglepett egy kislétrával, odatámasztotta a fa alá, kényelmesen fölsétálhattam rajta, akár a lépcsőn. (Janikovszky Éva: Aranyeső) 76

Bálint Endre informatikai csoportvezető Budapest Környéki Törvényszék Ebéd a villamoson (elbeszélés) A kék munkásnadrágos fiú a Kőbányai úti villamosmegállóban álldogált, s pörköltet evett galuskával egy műanyag dobozból, melynek fedelét szemrevaló, csinos lány tartotta kezében. Jó étvággyal kanalazott, miközben a lány odaadóan simult hozzá. Szerelmet hirdető, derűs, szép tavaszi délután volt. Az idős férfi a közeledő villamosból már messziről észrevette a fiút, aki a megállóban evett. Felesége mellett ült, a szemközti ülések megüresedtek, s már előre bosszankodott, hogy mi lesz, ha azok ketten pont odaülnek, mert amilyen rossz tréfákat űz néha a véletlen, biztosan pont oda fognak ülni az ő bosszantására, és a fiú a szeme láttára fogja folytatni az evést. Ami járműveken tilos! A férfi nem szerette, ha valaki semmibe veszi a szabályokat. És nem is tévedett. A párocska éppen oda ült le hozzájuk, a lány belülre, az ablakhoz, a fiú pedig mellé, a férfival szemben, s mit sem törődve annak villámokat szóró tekintetével, nyugodtan folytatta a pörkölt bekebelezését. Először a lány vette észre az öregember dühtől eltorzuló arcát. Tekintete aggódóvá vált, ösztönösen még szorosabban simult a fiúhoz, s közben segítségkérőn pillantott körbe. Erre már az idős asszony is felfigyelt. Férje arcára pillantott, s nyomban észrevette, hogy mi a baj. Ó, mennyi érzést látott ő már ezen az arcon az elmúlt hosszú évek alatt, derűset, borúsat egyaránt! Mint könyvből, úgy olvasott róla, hallani vélte még a gondolatait is. Epés megjegyzésre készül. Fiatalember, magának talán étkezőkocsiba szól a jegye? A fiú flegmán válaszol, vagy tán csúnyábban is, ha rossz napja volt, hiszen azt már csak nem hagyhatja, hogy a szerelme előtt leégessék, s máris kész a veszekedés. A lány halk beszélgetésből próbált védőhálót fonni maguk köré. Ízlik-e a pörkölt, azt tudakolta. A fiúnak ízlett. Salátával jobb lenne, sajnálkozott a lány, de a szüleim meg az öcsém mind megették, nem tudtam hozni hazulról. 77

Az idős asszony felfigyelt az utolsó szóra, ami nyilvánvalóan csakis a lány otthonát jelenthette. Tehát nincs közös fedél a fejük felett. Pedig legfőbb ideje lenne, gondolta, és a lány még alig észrevehetően domborodó ruháját nézte. Szemügyre vette a fiú festékfoltoktól virító munkásnadrágját is. Dolgozott egész nap. Hajtja magát, hogy legyen hová együtt hazamenniük, mire megérkezik a kicsi. Csak késő délután jut ebédhez, amit ez a lány, biztosan a menyasszonya hisz ott a karikagyűrű az ujjukon visz elébe, hogy a kimerítő munka után mielőbb csillapíthassa éhségét. S egy pillanattal előbb, mintsem férjéből kitörhetett volna az indulat, szelíden belékarolt, s az ablak felé mutatott. Nézd, drágám, milyen szép idén a tavasz! Emlékszel? Éppen, mint amikor udvaroltál nekem! Az idős férfinak pedig e szavak eszébe juttatták, hogy egyszer ő is volt fiatal, és hogy milyen is volt fiatalnak lenni. Milyen volt perzselő vágyaktól hajtva, nagy tervekkel, ám üres zsebbel hányódni a világban. Milyen volt kosarat kapni vagyonos kérőre áhítozó szülők lányaitól. S addig nem is jutott egyenesbe, míg rá nem talált arra az egyre, akinek szegényen is csak ő kellett, aki semmi mással nem törődve, mindent hátrahagyva vele tartott, aki mellette maradt minden nehézségen át, s aki most, évtizedek múltán is oly szerelmesen simult hozzá, mint az a lány ott szemben a maga párjához. Az öregember haragossá gyűrődött arcát apránként kisimította az emlékezés. Szótlanul, békés csöndben utaztak tovább. A fiatal pár szállt le előbb a Népligetnél. A lány búcsúzóul hálás pillantást vetett az idős asszony felé. Amaz finoman elmosolyodott, s oly észrevétlenül biccentett, mintha csak megremegett volna a feje. 78

Családi album Szerelmem, Gézám grafit rajz Bartha Katalin bírósági ügyintéző Berettyóújfalui Járásbíróság Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. (Radnóti Miklós: Tétova óda) 79

San Giorgio Maggiore akril dr. Gyenesné dr. Utschalott Ágnes bíró Kiskunhalasi Járásbíróság Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket. (Hans Christian Andersen) 80

Endesné Gulyás Tímea írnok Bicskei Járásbíróság Egy szorgos kutya (vers) Reggel van. Kora reggel. Hú gyorsan kelnem kell! Szorgos napom lesz ma is, Munkába indul a gazdi. Készülődik, én csak nézem, Már az egész napot tervezem. Végre szólít, futok hozzá, Még egy kis játék vár! Aztán vége, kész a baj, Ismerős már ez a zaj. Hozza a hámom, s rám teszi S innentől én segítek neki. Kabát suhog, zár kattan, Indulnék már, de csak lassan Vigyáznom kell, mindenre Én vagyok a gazdim szeme. Esze is én lehetek néha, Néha bizony annyira léha! Botját is otthon felejtené Ha nem állnék ilyenkor elé. Megyünk tovább, járda vége, Nem futunk az út közepére. Megállok, s várok rendben Gazdim szól, csak akkor menjek. Hopp egy macska!-- Nem leszek oly csacska, Meg sem mozdulok, csak megyek Dolgozom, hát nem tehetem. Megtanultam ezt még régen, Sok útvonalra emlékszem. Ha rajtam a hám, fegyelmezett vagyok Ha nem, hát rakoncátlankodhatok. Gazdival mi barátok vagyunk, Egymásra mindig vigyázunk. Iskolába én is jártam, S mindig ilyen társra vágytam! Megyünk már az utcán kint, Valahol egy kutya vonyít, Sok az autó, nagyot fékez, De én rá se hederítek! 81

Valóságba kapaszkodva akrilfestmény Kernya Dorina felsőfokú bírósági ügyintéző Budapest Környéki Törvényszék A valóság sohasem visel meg annyira, mint az ábrázolása. (Szabó Magda) 82

Kokasné Gliba Gabriella tisztviselő Nyíregyházi Törvényszék A tanú (vers) Nincs semmim, csupán egy szék a vagyonom. Egy régi szék, amit még nagymamámtól örököltem. Kopott, ócska alak, de többet élt bárkinél. Nemzedékek pihentek meg rajta, mesélne, ha tudna végtelen történeteket. Háborúról, szabadságról, szerelemről, családról, békéről, mindenről, ami ezen a Földön valaha megfordult bármilyen halmazállapotban. Mindent hallott, látott, érzett. Érezte az emberi dühöt, mikor apám belerúgott egy vita során, hogy belilult a nagy lábujja. Érezte a vér ízét a felcsattanó sebből, az üvöltést, melybe mind a négy lába beleremegett. Érezte az anyai szeretetet, mikor nagymamám kezébe fogta elsőszülött gyermekét. Érezte az első szerelem heves ölelését. Látta az első lépéseket. Ő a legbiztosabb és legigazabb tanú, így hát nem bánom, hogy nincs másom. Felállok és a helyére teszem. 83

Bíróságtörténeti kiállítás fotó Zsebesi Adrienn irodavezető, írnok Szikszói Járásbíróság Vannak dolgok, amiket az ember nem felejt el. Mindegy, milyen régen történt, valami felvillantja az emberben az emléket, és máris kristálytisztán áll előtte a múlt, ahogy volt. (Agatha Christie) 84

Jazz Band pasztell dr. Vattay Noémi bíró Bajai Járásbíróság Mindenki arról kérdez, hogyan alakult ki a stílusom. Pedig nincs titok: csak az érzéseim után megyek (Ella Fitzgerald) 85

dr. Lordovics István bírósági titkár Nyíregyházi Törvényszék Magyar Huszár (vers) Szigorú, bronz tekintet. A járókelőkön végig siklik. Értő szemmel méri a terepet. A huszárhoz ez illik. Tűzön-vízen át szolgálta a hazát. Nem érdekelte, hogy visszatér-e, Huszárcsellel kijátszotta a halált. Csak tört előre a dicsőségbe. Most felteszi a kérdést, megérte? Tűnődik a dolgukra rohanók felett, A múltba révedés köde végül elérte, Menekülő emlékek nyomába eredt. Fakult képeslapon átszivárogtak A színek, mint kötésen a vér, Régi kedvesek megmutatkoztak, Újra hetykén nyargalt a kese telivér. Deli kapitánynak legyező jelezte talán, Hogy bálban megkapja az igent. Szerencse forgott a kártyaasztalán, Bárhogy volt, csak bámulták irigyen. 86

Korzózott szép úrihölggyel a karján, Villamos csörömpölt csilingelve tova, Vidám délutáni nap csillant a kardján, Mindezt elfedte az orosz tél hava. Látta, hogy szórja szét jeges ujjaival A halál, tűzbe nyúlva a világ hamvait. Lidérc szolgái hangyaszorgalommal Gyűjtötték be haldoklók sikoltó jajszavait. A rettenet után, mikor fáradtan rogy A sebektől heges tájra a béke, Nem lelte nyugtát. A számonkérés, hogy Rossz korban védte a Hazát, elérte. Mosolyog, ő egy letűnt kor emléke, Mégis itt áll bronzba öntve a vártán. Már kész a számvetés, igen megérte, Mert becsülete túlnyúlik halálán. 87

Főnix goblein Nagy Vanda tisztviselő Szolnoki Törvényszék Nem a műveim által akarok halhatatlanná válni. Azáltal szeretnék, hogy nem halok meg. (Woody Allen) 88

Matolcsi Éva bírósági ügyintéző Szegedi Törvényszék Tisza (vers) Itt születtem én a Tisza partján, S remélem, itt halok meg életem alkonyán, Mert számomra nincs szebb hely, Mint a Tisza partja, ahol élek. Gyakran sétálok e folyónak partján, S megfigyelem, hogyan csillog a csillám. Sebes e folyó, ki tudja meddig megy, Vajon vizében mik és hogyan élnek? Sok szép állat, kagyló és hal, S amint tűnődöm megfog egy gondolat: Szeretem e vizet, mi oly messzire megy, Nélküle életem elképzelni nem lehet. Rájöttem arra, hogy mily fontos nekem A Tisza vize, mely mindig az életem. 89

Oláh Amália Zsanett jegyzőkönyvvezető, tisztviselő Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 90 Körhinta novella Felszálljunk vagy ne? kérdezte Balázs a Schäftner-körhinta előtt a Holnemvolt Vár bejáratánál. Lia nem válaszolt azonnal, mint ahogy két évvel később sem Balázs azon kérdésére, hogy hozzám jössz vagy nem? Akkor s ott még nem tudhatta, hogy a döntés, amit majd végül meghoz az jó vagy rossz lesz a jövőre nézve, ahogy azt sem, hogy bárhogy is dönt, majd azt az idő múlása felül fogja írni. Lia a bal csuklóján lévő tetoválást nézte. Egy szó: Szenvedély. Ez a tetoválás Balázs jobb csuklóján volt. Az esküvőjük napján varratták magukra gyűrűk helyett. Emlékeinek élessége elhomályosodott. Visszatért a merengésből a jelenbe. Szófoszlányokat hallott csupán: havas este autóbaleset amnézia Mintha lelassult volna az idő, a szíve kihagyott két ütemet, mély sóhaj hagyta el az ajkát s könnyeitől elmosódott a világ. Balázs kérdően nézett rá, végül mégsem kérdezett semmit. Hallgatott és kutatott az emlékei között, de egy kép, egy emlék sem bukkant elő a vele szemben ülő hosszú barna hajú nő kilétéről. Találkozott a tekintetük. Lia nem látta a tekintetében visszatükröződni Balázs érzéseit. Írisze ködös, ajka cserepes, arcszíne fakó volt. Mintha egy másik férfi lenne, egy ismeretlen. Átsuhant rajta a gondolat, hogy a történtek után szólíthatja-e Balázst a szerelmének, ha Balázs mindenre emlékszik, ami előtte volt, de nem emlékszik rá, a közös élményeikre és az érzésre sem, amit iránta érzett. Semmire. Mintha a baleset pillanatában megszűnt volna létezni. Mintha úgy lett volna emlék, hogy el sem múlt. Mintha Balázs varázslat alatt állna. Mintha a Fogadom című film főszereplőivé váltak volna és a világ apró darabokra hullott és így ért véget a tündérmese. Hová vezet a sehova? A sehova vezet valahova? Az amnézia előtt Balázsnak Lia jelentett valamit. Valakije volt, akibe beleszeretett, akit feleségül vett. Most azzá a valakivé vált, aki Balázs előtt volt.

Balázs elfeledett mindent, ami Liához kötötte, csak a tetoválás maradt, de hogy mikor készítette és miért arra nem emlékezett, míg Liának megmaradtak az emlékek és a tetoválás is, hogy emlékezzen arra, hogy mit veszített el. Mondják, mindennek a vége, valaminek a kezdete, és ha jön a rossz, összehoz. Lia erre gondolt, mikor a közös lakásukban a személyes dolgait és minden mást, ami Balázsra emlékeztette külön dobozolt, mikor levette a jegygyűrűt, mikor elindította a válást, mikor visszaköltözött a régi lakásába, mikor megpróbált új életet kezdeni Balázs nélkül. Egyedül. Az idő szakadatlanul telt-múlt. Újabb ősz és tél követték egymást. Kezdetben még Lia két kávét készített reggelente, majd emlékek törtek rá, mert Balázs mindenhol ott volt úgy, hogy nem volt jelen, de nem is volt múlt. A gitárszóló a November Rain-ből arra emlékeztette, mikor Balázs esténként gitározott pár órát, még ő a konyhában tüsténkedett, egy gyűrött belépő az első közös EXIT fesztiváljukra, a piros szín arra a kötött pulcsira, amit tavaly karácsonyra vett Balázsnak, amiben olyan piszkosul jóképű volt. Az emlékek nem hagyták, hogy múlt legyen, idővel fakultak és a keserűség lépett a helyükbe. Az első karácsony Balázs nélkül maga volt a pokol. Úgy érezte ez a befejező rész, most kell pontot tenni a történet végére és úgy elengedni Balázst, hogy még mindig szereti. Az esküvő előtt Lia úgy érezte, hogy nemet kellene mondania, mégis igent mondott, mert Balázsra vágyott, de az esküvőre nem. Mikor Lia elbizonytalanodott Balázs a porcelánlakodalomhoz vezető útról mesélt. Balázs volt a végzete. Már az első randin tudta a Holnemvolt Vár bejáratánál a Schäftner-körhinta előtt. Ősz volt Balázs haját kócosra fújta a szél, amitől csak még szexisebb lett. Olyan Steve McQueen-es volt akkor, majd házasságuk alatt Sean Penn-re hasonlított. A Schäftner-körhintán kérte meg a kezét és a házassági évfordulóikat is itt ünnepelték. Azóta nem járt itt, amióta Balázs elfeledte Őt és minden mást is, amik ők voltak ketten. Ki akarta szellőztetni a fejét, nem gondolkodni, nem érezni, nem emlékezni, csak úgy menni. Zene szólt a fülében, kávé a kezében direkte olyan úton indult el, olyan utcákba fordult el, amelyeket nem ismert. Mégis a Holnemvolt Vár bejárata előtt kötött ki. Hoszszan nézte a Schäftner-körhintát, ami semmit sem változott. Itzhák Perlman Tangojára forgott körbe-körbe. 91

Feltette magának a kérdést: felüljön vagy ne? Felült. Hajtotta valami megmagyarázhatatlan kíváncsiság, hogy milyen lesz Balázs nélkül egyedül, hogy mit fog érezni közben? Beült a hintóba. Tőle nem messze egy fürtös barna hajú kislány felült az egyik lóra, majd hátra nézett rámosolygott és integetett, mire Lia meglepetten visszaintegetett. A körhinta elindult, a szíve hevesebben vert, emlékképek villantak fel, majd a könnyeitől, sziluetteket látott csupán. Évek óta most először átadta magát a gyengeségnek. Túl sokáig mondogatta magának és másoknak, hogy minden rendben. Túl sokáig próbálta titkolni, hogy elpattant egy húr, hogy megrekedt a múltban és képtelen továbblépni és nem is akar igazán, még ha azt is mondta, hazudott. A körhinta csak forgott körbe-körbe, szólt a zene és ő szédülni kezdett. Miért szállt fel erre a körhintára? Kereste a kérdésekre a választ és azt hitte talán itt megtalálja, micsoda képtelen ötlet. Le akart szállni, ha kell, leugrik a körhintáról, de ennek itt és most véget vet, amikor a körhinta hirtelen megállt nem messze a bejárattól. Egy férfi lépett be az ajtón. Barna haj, kék írisz, borosta. Találkozott a tekintetük. Balázs volt az. Lia mintha kőszoborrá dermedt volna. Mintha most ő állt volna varázslat alatt. Balázs fellépett a körhintára, leült vele szembe a hintóban és mielőtt a körhinta elindult volna azt kérdezte: Menjünk még egy kört vagy ne? 92

Őszi harmónia fotó Rajczy Mátyás tisztviselő Országos Bírósági Hivatal Nehéz volna pontosan számot adni azokról az átmenetekről, amelyek hol erőlelépések, hol visszakozásnak tűnnek, az Isten vezérelte embernek mégis mind a javára és hasznára kell hogy szolgáljanak. (Johann Wolfgang von Goethe) 93

dr. Pánti Irén nyugalmazott törvényszéki bíró Fővárosi Törvényszék Gyermekkorom tavaszán (vers) Rég volt, mikor iskolába jártam. Hol van már az az iskola? Nekem azonban kedves emlék, nem felejtem el soha Egyenköpenyt kellett viselnünk, nyakkendőnk hozzá, kék, s, piros füzeteink borítója kék volt, rajtuk vinyetta, az is piros. Szünetekben bújócskáztunk bántuk is ha ruhánk elszakadt! Zsíros kenyér uzsonnánkból, egyetlen morzsa sem maradt. Gyűjtöttünk szalvétát, gyufacímkét bélyegeket, más limlomot, Tanáraink szavára adtunk, vártuk, nem féltük a holnapot. Órák után jó volt hazamenni hol finom ebéddel várt Anya, leckénket gyorsan megcsináltuk, vacsorára vetődtünk csak haza. Sok hosszú év telt el azóta, némelyhez alig van közöm. Tavasz van szívemben mindig, ha gyermekkorom rám köszön. 94

A múlt könnyei olajfestmény Szekeres Irén Katalin hivatalsegéd Makói Járásbíróság Sötét az élet és nincs benne semmi jó, s majd eljövend a nagy ítélet, hol törve lészen a dió. (Babits Mihály) 95