Dél-európai üzemi gyakorlat a szakképzésben résztvevı tanulók számára LdV-HU-10-IVT-1021 Sikerrel indult a dél-európai szakmai gyakorlat Máltán Iskolánk négy vendéglátós tanulója 2011. május elején kezdte meg négyhetes szakmai gyakorlatát a gyönyörő Málta szigetén. A diákok beszámolójából is kitőnik, hogy sikerült a beilleszkedés, rengeteg új élménnyel, szakmai tapasztalattal gazdagodnak a Kerisek. A Tempus Közalapítvány és az Európai Unió támogatásával megvalósuló projekt a máltai gyakorlattal nem fejezıdik be, jelenleg a BéKSZI további tíz diákja olasz és spanyol szakmai gyakorlatokra készül. A nyelv elsajátítása mellett megismerik a célország kultúráját, történelmét, valamint a helyi adottságoknak megfelelı szakmai ismereteket, és egyéb, hasznos tanácsokat, praktikus információkat is kapnak a fodrász az építıipari és tanulók. Részletek a tanulói munkanaplókból Frankó Tímea naplója 2011. május 3. Kedd Hajnal 2-kor indultunk Békéscsabáról, a búcsúzkodás elég nehezen ment a családtól és a barátomtól. Az utat végig aludtam és már csak arra keltem fel, hogy Ferihegyen vagyunk. Életem elsı repülése volt, ennek ellenére egyáltalán nem izgultam miatta, inkább azért, hogy a csomagom nehogy túlsúlyos legyen. Szerencsére nem lett az, és a repülés is zökkenımentesen zajlott, nagyon érdekes volt. A Müncheni átszállásnál majdnem 4 órát kellett várnunk, de azt is kihasználtuk, felfedeztük a hatalmas repülıteret. A repülırıl csodálatos látvány tárult elénk, amikor megláttuk Málta szigetét. Ekkor már eléggé émelyegtem a hosszú repülıút miatt, de amíg a szállásra értünk az igazi szenvedés volt számomra. Miután a szállásra érkeztünk, kipakoltunk, rendbe szedtük magunkat és elmentünk leendı munkahelyünkre a Surfside-ba, és ott találkoztunk Joseph-fel és Justinnal. A munkával kapcsolatos dolgokat beszéltük meg Velük, utána pedig elmentünk bevásárolni a Hilton szálló alatti kis boltba. Hazajöttünk, megfürödtünk elkészültünk, és elmentünk együtt vacsorázni, majd megnéztük a Paceville-i éjszakai életet, de túlságosan nem merültünk bele, azt majd késıbbre tartogatjuk. Hatalmas élet van itt, szórakozóhely szórakozóhely hátán terem, nagyon fiatalos hely, legalább egyszer mindenképp el kell oda néznünk! Majd miután, fél másodpercenként egymás után ásítoztunk, lefeküdtünk csicsizni!:) 2011. május 8. Vasárnap Ma korán kellett menni, mert mentünk Gozora. Odafele a 645-ös busszal kellett menni, elég hosszú volt az út a kikötıig. Amíg vártunk a hajóra, Beával ettünk egy szendvicset. Az út gyönyörő volt, szinte nem is éreztük, hogy hajón utazunk. Amikor megérkeztünk, akkor
Tanár urat elkapta egy aranyos, fiatal taxis fiú, Johathan, aki felajánlotta, hogy 14 euróért körbevisz minket Gozón, megmutatja a nevezetességeket. Belementünk az üzletbe, de nem bántuk meg, ugyanis az úton megtudtuk, hogy Jonathan történelem szakon végzett és most Máltán tanít egy általános iskolába, így nagyon sok érdekességet tudott Nekünk mondani és bármit megkérdezhettünk Tıle. Nagy szép volt minden, érdekes volt, hogy Gozo kevésbé lakott sziget, mint Málta, sokkal több zöld terület van. Megnéztük a gozói piacot, a strandot, de ami a legszebb volt az Azúr ablakot. Nagyon lenyőgözött minket a látványa, rengeteg képet csináltunk, Zolival még a vízbe is bele mentünk, de csak bokáig érıbe, mert tele volt tengeri sünökkel. Miután kinézelıdtük magunkat, megebédeltünk, kicsit megégve és kifáradva elindultunk vissza a kikötıbe. Elköszöntünk Jonathantól, és már indult is a hajó vissza Máltára. Szerencsére elég gyorsan jött is a busz, nem úgy, mint oda fele, ugyanis akkor több mint fél órát kellett rá várni. Miután hazaértünk elkészültünk és elmentünk egy utolsó közös vacsorára, mert Tanár úr másnap indult haza. Jól laktunk, hazajöttünk még inni egy kis bort, majd elköszöntünk Tanár úrtól és lefeküdtünk aludni, mert már nagyon álmosak és fáradtak voltunk. 2011. május 12. Csütörtök Ma, amikor bementünk dolgozni, Ylena és Evo voltak bent. Nem volt nagy forgalom, de ha bejött valami rendelés, akkor segíthettünk bármiben. Pizzát csináltunk, hamburgert, salátákat. De sajnos nem tartott sokáig az örömöm, mert hamarosan feljött Evo és közölte, hogy jó lenne, ha lemennék Neki segíteni az alsó konyhára takarítani, mert nagyon sok dolga van, és nem lesz kész 7 óráig. Mivel ilyen kedves vagyok, lementem segíteni, és aztán a végén nem is nagyon bántam meg, mert nagyon beszédes kedvében volt, így gyakorolhattam egy kicsit az angolt. Gyorsan végeztünk is, és visszamentem a konyhára segíteni. Csináltunk Zolival magunknak hamburgert, ami nagyon finom volt, csak ırült nagy mennyiség, nem is tudtam megenni. Így el is telt a nap, majd hazasétáltunk Zoltánnal. 2011. május 15. Vasárnap Ma délre mentünk megint dolgozni, de mivel vasárnap van, gondoltuk Zolival, hogy kemény nap elé nézünk! Nem is tévedtünk, rengetegen voltak, és nagyon sokat kellett segíteni! Nagyon oda kellett figyelni, mert mindenki kapkodott és Nekünk is gyorsan mondták, hogy mit kell csinálni, nagyon nem hibázhattunk! Csak egyszer tudtunk leülni, amikor ettünk, én salátát, Zoli meg csinált magának pastát. Nagyon aranyos mindenki, már nagyon megszerettem ezt a helyett, az ott dolgozókkal együtt, türelmesek, és ha visszakérdezünk, szívesen elmagyaráznak mindent. Hamburgert, wrapot (tortilla jellegő étel), salátákat kellett készítenünk, elıkészíteni, és persze nagyon pörögni. Szabályszerően rohangálni kellett a konyhában, mindenki neki ment mindenkinek, Zoli még nyuszikat is darabolt! Nagyon eseménydús nap volt, de a végére már annyira elfáradtunk, hogy alig bírtuk hazavonszolni magunkat! Miután hazajöttünk, én még mostam, kajáltam, aztán gyors aludtam, mert Zolival holnapra koránkelést terveztünk! 2011. május 16. Hétfı Ma 9-kor keltünk Zolival, Bea és Zsani ekkor már rég elmentek dolgozni. Elmentünk busszal Valettáig, aztán onnan meg a 81-gyel a Dingli-sziklákhoz. Elıször nem voltunk benne biztosak, hogy jó helyen járunk, de egy kis séta után gyönyörő látvány tárult elénk. Nagyon kalandos volt, sziklák között mászkáltunk, mert azt izgalmasabbnak tartottuk, mintha a kiépített úton mentünk volna végig. Titokzatos kis barlangszerő lyukakat fedeztünk fel, meg elhagyatott ház jellegő építményeket. Nekem nagyon tetszett, izgalmas kis túra volt a szabadnapunkon! Miután nagy nehezen megérkezett a buszunk, még elmentünk a San Anton kertekbe! Nem igazán tudtuk, hogy merre menjünk, követtünk egy táblát, de a kerteket nem találtuk meg. Ekkor elénk toppant egy idıs helyi bácsi, és kedvesen megkérdezte, hogy
segíthet-e valamiben. Mondtuk Neki, hogy a San Anton kerteket keressük, és erre azt mondta, kövessük! Zolival csak néztünk egymásra, aztán úgy gondoltuk, hogy a bácsi biztos a túra végén majd kér némi pénzt kedvessége cseréjébe! Amíg a kertekhez tartottunk, még a buszmegállót is megmutatta Nekünk, hogy hol kell majd visszafele felszállnunk, meg mesélt az ottani építményekrıl! Amikor odaértünk, legnagyobb meglepetésünkre kezet nyújtott, mi meg megköszöntük a segítséget és bement a bejáratnál található kis templomba! Zolival azt beszéltük, hogy lehet csak valami jót tevı ember, aki nem is létezik, csak ha valaki bajban van, akkor ott terem! A San Anton kertek kifejezetten tetszett, az élıvilágát könnyedén le tudtam fényképezni, érdekes növényeket is láttam és nem utolsó sorban nagyon megnyugtató hely, úgy érzi magát ott az ember, mintha a civilizációtól egészen messze lenne! Miután fárasztó túránkról hazaértünk, elmentünk valami vacsinak valót venni, mert egész nap étlen, szomjan voltunk! Megvacsoráztunk, még lefekvés elıtt röhögtünk egy jót, mert Bea szerencsésen leszakította az egyik függönyt, amit aztán sikerült visszaszerelni, de lekaptam a pillanatot, amikor visszarakják a függönyt Zolival! Kopanyicza Zoltán naplója 2011. 05. 04. Én keltem fel legkorábban, elmentem a boltba, nézelıdtem, majd beszéltem Mr.Rennie-vel, hogy kellene két takaró (viszonylag hamar megértettem magam, mutogatással és angollal). Reggeliztünk, aztán elmentünk Vallettába várost nézni, kezdtünk a Szent Pál Társkatedrálissal, én aztán különváltam a többiektıl, ık mentek sütizni, én meg megnéztem a Hadtörténeti múzeumot és a Miniszterek épületét. Aztán megnéztük a Barakka kerteket (ahol van egy 56-os emléktábla a magyarokról), és indultunk vissza a szállásra. Találtunk egy olcsó friss pékárukat áruló üzletet is a közelben. 2011. 05. 11. Ma is késın indultunk el, de pont elkaptuk a buszt. Nem voltak sokan, én mikor leültem pihenni el is aludtam. Enni mindig azt eszünk, amit magunknak megcsinálunk (You make it, you eat it) Ma bolognai-t csináltunk. 2011. 05. 12. Ma is délre mentük dolgozni. Yelena megmutatta hogyan kell salátákat csinálni (tuna, mozzarella, stb ) Tegnap Iván darabolta a nyulat, ma Yelena, mindkét módszer eltérı, kinek mi a jó. Ma sem voltak sokan, önállóan csináltam meg egy rendelést (kezdem megszokni, hogy melyik szám melyik menüt jelenti). 2011. 05. 16. Ma szabadnapunk volt Timivel. Elmentünk túrázni egy kicsit a Dingli Cliff s-hez., hihetetlen látványt nyújt, ahogy a tenger egybeolvad az éggel. A meredek partszakasz pedig rabul ejti az embert. Visszaúton leszálltunk Attardnál és megnéztük a San Anton kerteket (én másodjára). Máshol szálltunk le a buszról, mint elsı alkalommal és eltévedtünk. Egy idıs ember jött, és kérdezte segíthet-e, mi mondtuk, hogy mit keresünk és eljött velünk legalább 1,5 km-t, aztán nem kért semmit, csak bement egy templomba. Meglepı, hogy itt ilyen rendesek az emberek. 2011. 05. 17. Ma délre mentünk dolgozni, Timi szokás szerint nem tudott idıben elkészülni és futnunk kellett a buszhoz (na jó nem futni, de sietni). Ivánnal voltunk egész nap, ma is daraboltam nyulat, de Iván utasításai alapján (gyorsabban haladtam, mint Yelena módszerével). Nem
nagyon voltak rendelések, néhány menüt még önállóan is elkészítettünk. Timivel bruscettát ettünk, és egész jól sikerült neki. Aradszki Beáta naplója 2011. május 5. Reggel 8-kor keltünk, megreggeliztünk és 9-kor indultunk a Fortinába. Találkoztunk Jonathannal, aki chef a Taste nevő étteremben. Nagyon kedves és vicces ember. Zsanival átöltöztünk és elköszöntünk a többiektıl, ık mentek 3-an a strandra. 3-kor végeztünk a munkával, Jonathan készített nekünk ebédet, ami nagyon finom volt. Hazajöttünk, nem sokkal késıbb hazajöttek Timiék is a strandról. Mi pedig elmentünk Zsanival sétálni, elnéztünk a strandra is napozni. Nem volt rossz az elsı munkanap, elég hamar eltelt és úgy érzem, ma is tanultam egy is angolt, ami nem árt, mert elég nehéz megérteni, amit mondanak, mivel gyorsan beszélnek. Zsanival próbálunk egymás között is angolul beszélni. 2011. május 6. Reggel negyed 7-kor keltünk Zsanival, és indultunk a Fortinába dolgozni. Rosszul indult a reggel, mert nem volt nyitva a bevásárlóközpont, amin keresztül kivezetett minket Jonathan, ezért nem tudtuk merre van a személyzeti bejárat. Kis idı múlva megláttunk egy fiatal srácot, aki ismerıs volt nekünk a Taste-bıl, ezért elindultunk utána. Szerencsére így megtaláltuk a bejáratot. A mai nap is szeleteléssel telt, csináltam gyümölcssalátát, szeleteltem gombát, paradicsomot, paprikát, olivabogyót, feta sajtot. Jól telt a mai nap is, sokat nevettünk, végre kezdem megszokni a helyet és az embereket. Jonathan megint készített nekünk ebédet. 3- kor végzetünk, hazajöttünk, pihentünk egy kicsit és késıbb kimentünk a tengerpartra. Jó volt egy kicsit kifeküdni és pihenni. Hazafele megálltunk a szokásos helyen, és vettünk egy-egy szelet pizzát. Mikor hazaértünk, már Timiék is itthon voltak, ık Mdinában voltak, mivel csak 7 órára kellett menniük dolgozni. Korán lefeküdtünk, hogy kipihenjük magunkat, mivel elég fárasztó nap volt. 2011. május 7. Reggel szokás szerint negyed 7-kor keltünk Zsanival és 8-ra beértünk a Fortinába. Átöltöztünk és Fransisco megmutatta nekünk, hogy mit kell csinálni. Gyümölcssalátát készítettem, burgonyát, gombát szeleteltünk Zsanival. Dél körül megérkezett a fıszakács, aki beosztott minket külön-külön helyekre, Zsani a Pizzériába került, én pedig a La Valette nevő étterembe, ami a Fortina földszintjén van. Nem örültünk ennek a hírnek, de remélem Fransiscoékkal és Kreatonnal ezek után is tartjuk a kapcsolatot. Délután 4-kor végzetünk, Kruzsic tanár úr jött elénk és hazafele benéztünk a Surfside-ba, ahol Timiék dolgoznak. Ittunk egy kávét és mentünk is haza. Kitaláltuk, hogy átmegyünk Mdinába, úgyhogy gyorsan átöltöztünk és mentünk is a buszmegállóba. 6 óra körül megérkeztünk és kiderült, hogy valamilyen fesztivál van Mdinában, mindenki be volt öltözve középkori ruhába és zászlókkal díszítették fel a várost. Útközben megláttunk, hogy épp egy esküvı lesz a templomban. Gyönyörő volt a menyasszony ruhája. Csináltunk képeket a városfalnál, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. 8-kor elindultunk haza, de sajnos nem ment busz közvetlenül St. Julianbe, ezért Vallettáig mentünk csak, és onnan tovább St. Julianbe. 9 órára hazaértünk. 2011. május 11.
Nagyon nehezen ébredtem ma reggel. Elindultam a munkába, sajnos megint egyedül, de próbáltam csendben elkészülni, nehogy felkeljenek a többiek. 8 elıtt odaértem, átöltöztem és vártam, hogy megérkezzen a fıszakács, mivel ma nem Charlie volt. Rusha bemutatott engem egy magyar srácnak, Viktornak, aki pincérként dolgozik a La Vallette-ben, beszéltem vele pár szót, de utána visszamentem dolgozni. Csináltam ma töltött paprikát, szeleteltem lila káposztát, amitıl az egész tenyerem lila lett, de szerencsére Clifton segített és citrommal lemostuk. A nap végén meg kellett pucolnom fél zsák hagymát, és megcsináltam a szendvicseket is délutánra. Hazaértem és még pont itthon volt Zsani is, és elmentünk a éjjelnappali kisboltba, mert elfogyott a vizünk. Utána ı ment dolgozni fél 6-ra. Timiék 8 óra körül értek haza, én addigra megvacsoráztam, megfürödtem. Korán lefeküdtünk, mert mindenki fáradt volt. 2011. május 12. Szokás szerint 6:45-kor keltem és elindultam dolgozni. Ma végre ismét Charlie volt bent a La Vallette-ben. Nagyon kedves, mert mindig hozott nekem inni és enni. Megmutatta, hogy kell csinálni a pastahoz a krémet, nagyon egyszerő volt elkészíteni, csak össze kellett szeletelni a sonkát és a friss gyógynövényeket (menta stb.), majd feltettük a gáztőzhelyre és hozzáadtuk a tejet és a tejszínt. Cliftonnal megint készítettünk szendvicseket is. A végén pedig karfiolt szeleteltem. 4-kor végeztem és elindultam haza. Hazafele megint találkoztam Jonathannal a pubnál. Este beszélgettünk Timiékkel, de én megint korán menetem aludni. Kopanyicza Zoltán, Frankó Tímea, Orvos Zsanett és Aradszki Beáta tanulók
Kruzsic László kísérı tanár, a projekt koordinátora a tanulókkal A mesés Mdinában
Mdina kapujában Gyakorlat közben a Fortina Hotelben