Közhiteles nyilvántartások az egészségügyben II. rész Dr. Sinkó Eszter, Semmelweis Egyetem EMK Jelen tanulmány elsô része kategorizálta a közhiteles nyilvántartásokat. A második részben néhány fontosabb altípus kerül ismertetésre, így a klasszikus nyilvántartások közül három adatbázist, jelesül az orvosi (és fogorvosi), a szolgáltatói, valamint a TAJ nyilvántartást mutatja be a szerzô. Az ún. preklasszikus nyilvántartások a harmadik részben kapnak helyet. Az ismertetések célja, hogy eldönthetô legyen, melyik nyilvántartás minôsíthetô mai tudásunk alapján valóban közhitelesnek. E megállapítás tétje: a jelenlegi adatbázisok mennyire segítik megbízható információkkal a döntéshozókat, valamint az egészségügyi szolgáltatókat és az állampolgárokat. KLASSZIKUS KÖZHITELES NYILVÁNTARTÁSOK ALTÍPUSAI Amint arra a tisztelt olvasó emlékezhet, a tanulmány elôzô részében az alábbi nyilvántartásokat soroltuk a klaszszikus nyilvántartások sorába: az orvos-, fogorvostörzs, a gyógyszerészek nyilvántartása, a klinikai szakpszichológusok nyilvántartása, a szakdolgozók nyilvántartása, a szolgáltatói adattörzs, a gyógyszer adattörzs, a TAJ adatbázis, az orvostechnikai eszközök, gyógyászati segédeszközök állományai, a digitális aláírások jegyzéke, az Országos Transzplantációs Nyilvántartás. A felsorolt adatbázisok mindegyike nem bír akkora jelentôséggel, hogy e keretek között tárgyaljunk róluk, ezért itt és most egy szûkebb kört veszünk górcsô alá. Célunk az, hogy bemutassuk, közülük hány minôsíthetô valóban közhitelesnek. A nyilvántartásokról egységes szerkezetben teszszük közé a begyûjtött adatokat/információkat. Az eredeti tanulmány a bemutatottnál részletesebb információkat is tartalmaz az adatállományok méretére, összetételére vonatkozóan, így akit az is érdekel, úgy az ESKI honlapján ezekhez az információkhoz hozzájuthat. Orvos, fogorvos nyilvántartás Az egészségügyi tevékenység gyakorlása, a betegek érdekeit, valamint az ellátás biztonságát védendô, engedélyhez kötött. Egészségügyi tevékenységnek minôsül az egészségügyi szolgáltatás részét képezô minden olyan tevékenység, amelynek végzéséhez szakképesítés szükséges (1). Ahhoz, hogy valaki orvosként, fogorvosként tevékenykedhessen, orvosi, fogorvosi végzettséggel kell rendelkeznie. Az itthon kiadott illetve külföldön megszerzett és honosított diplomák nyilvántartási kötelezettségérôl az 1997- es Egészségügyi Törvény rendelkezik, e szerint a megszerzett szakképesítésrôl ún. alapnyilvántartást kell vezetni. Ugyancsak az Egészségügyi Törvény rendelkezik az orvosok, fogorvosok mûködési nyilvántartási kötelezettségérôl is; nyilvántartásba vétel hiányában ilyen irányú tevékenységet nem lehet folytatni. A kétféle nyilvántartás felállítására 2000. év tavaszán került sor, miniszteri rendelet elôírása alapján. A nyilvántartások vallott célja (lenne) továbbá tekintettel az egészségpolitikai vonatkozásokra -, hogy pontos adatokkal bírjunk arról, hány orvos, fogorvos, milyen intézményekben, munkahelyeken dolgozik ma az egészségügyben. A nyilvántartások jogszabályi háttere, elrendeltsége az alábbi: 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyrôl, 1994. évi XXVIII. Törvény a Magyar Orvosi Kamaráról, 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirôl, 30/1999. (VII.16.) EüM rendelet az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, valamint a klinikai szakpszichológusok alapnyilvántartásáról és mûködési nyilvántartásáról, valamint a mûködési nyilvántartásban nem szereplô személyek tevékenységének engedélyezésérôl, 20/1991. (XI. 5.) NM rendelet az orvosi bélyegzôkrôl. Az alapnyilvántartás esetében az EüM megbízása alapján a nyilvántartás mûködtetôje az Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EKH). Az alapnyilvántartás esetében az oktatási intézmények jelentik kötelezô jelleggel az EKH számára a szükséges adatokat. A mûködési nyilvántartás esetében a nyilvántartás mûködtetôje a Magyar Orvosi Kamara (MOK). A mûködési nyilvántartásba vétel az orvos, fogorvos kérelmére történik, nem kötelezô a regisztráció. Szakmai hiányosságok közül néhány fontosabb tétel Tisztázni szükséges, feltétlenül szükség van-e a két különbözô logikát képviselô nyilvántartás egyidejû fenntartására, azaz van-e értelme az alap-, és mûködési nyilvántartást külön mûködtetni akkor, amikor személyhez kötôdôen minden információ rendelkezésre áll a mûködési nyilvántartásban, ami az alapnyilvántartásban sze- 44 IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS
repel. Technikailag és eljárásrendileg megoldható a két adatbázis integrálása. A mûködési nyilvántartásból nem nyerhetô ki számos alapinformáció. Így a szaktárca hiába kér ilyen természetû információkat a MOK-tól, ezekkel nem tudnak szolgálni, mint például hány orvos dolgozik belgyógyászként. A rendelet hibás adatkérelmei miatt a nyilvántartás alapfunkciókat nem tud ellátni. Az orvosi pecsétek kiadásáról ezzel szemben nincs az OEP részére nyilvántartási kötelezettség elôírva, holott kellene, hogy közhiteles nyilvántartás készüljön errôl, mivel a pecséttel való rendelkezésnek jogkövetkezménye van. Jelenleg a MEP-ek tartják nyilván a kiadott pecsét számokat, amelyek azonosak az orvosnyilvántartás(ok) sorszámaival. Eljárásrendi hiányosságok közül néhány fontosabb tétel A regisztráció megújítására, a mûködési nyilvántartásba vételre 1999. november 1-tôl 2000. március 31-ig kellett a 30/1999-es EüM rendelet elôírása alapján sort keríteniük az érintetteknek. Ebben az idôszakban sokan nem regisztráltatták magukat, bár ôk sem kerültek ki a mûködési adatbázisból a korábbi Orvosok Országos Nyilvántartásának köszönhetôen. A mûködési nyilvántartásba az információk elévülését az érintett orvosnak kell a változást követôen 30 napon belül bejelenteni. Nem teszik. Megfontolandó a munkahelyek illetve a munkáltatók számára kötelezettségként elôírni a változások jelentését. A mûködési nyilvántartás 5 éves idôtartamú, azt a szakmai továbbképzésekkel igazoltan lehet megújítani. Nemrég járt le az elsô 5 esztendô, de egyelôre nem sikerült információt beszerezni az illetékesektôl, mennyien nem teljesítették a kötelezô képzésekre vonatkozó elôírásokat. Az elhunytak kivezetése a nyilvántartásból rendszerszerûen nem megoldott. Részben helyi kamarák végzik el ezt a feladatot, részben a munkahelyek jelzései szolgáltatnak adatot esetlegesen. Az orvos, fogorvos alapnyilvántartást, valamint a mûködési nyilvántartást az Egészségügyi Törvény közhitelesnek minôsíti. A felállított kritériumok alapján azonban a mûködési nyilvántartás nem tekinthetô közhitelesnek, mivel az elhunytak, valamint a pályaelhagyók kivezetése a nyilvántartásból rendszerszerûen nem megoldott. Ez egy szisztematikus hiba, amit meg kell oldani. A mûködési nyilvántartás célnak való megfelelése, ami ebben az esetben nem érinti a nyilvántartás közhitelességre vonatkozó megítélését, több ponton is csorbát szenved. A Szolgáltatók nyilvántartása A nyilvántartás kialakításának alapvetô célja a 2/2004-es EüM rendelet alapján: áttekinthetô, hiteles kép nyújtása az egészségügyi ellátórendszerrôl, a szolgáltatókról, valamint a számukra engedélyezett egészségügyi szakmákról, a mûködési engedély egyes adatainak, illetve az azokban bekövetkezett változásoknak a nyilvántartása, a szolgáltatók azonosítása, az ellenôrzési és felügyeleti munka segítése, adatszolgáltatás az országos és területi szintû tervezéshez, irányításhoz, valamint statisztikához. Az egészségügyi szolgáltatókat függetlenül attól, hogy magán-, vagy közintézményrôl van szó, tartalmaznia kell az adatbázisnak. A nyilvántartás jogszabályi háttere, elrendeltsége: 2/2004. (XI. 17.) EüM rendelet az egészségügyi szolgáltatók és mûködési engedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakmai jegyzékrôl, 96/2003. (VII. 15.) Korm. Rendelet az egészségügyi szolgáltatás általános feltételeirôl, valamint a mûködési engedélyezési eljárásról. Az ezt módosító, 25/2004. (II. 26.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás általános feltételeirôl, valamint a mûködési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet módosításáról. A szolgáltatók nyilvántartását az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a szolgáltató mûködési helye szerint területileg illetékes megyei (fôvárosi) intézete, az országos nyilvántartást, mint országos adatkezelô az Országos Tisztifôorvosi Hivatal végzi. A mindenki által ideálisnak tekintett célt, miszerint az ÁNTSZ OTH szolgáltatói nyilvántartását valamint az OEP szolgáltatói/intézeti szerzôdéseinek nyilvántartását közös adatbázisba lenne célszerû összerendezni, egyelôre az új, tavaly elfogadott jogszabály sem segíti. A nyilvántartás szakmai hiányosságai közül néhány fontosabb tétel A szolgáltatói nyilvántartás jelen állapotában még most sem alkalmas egyik alapfunkciójának betöltésére, jelesül arra, hogy kiderüljön belôle, mennyi szolgáltató van jelen a magyar egészségügyben. Ennek több oka van, ebbôl most az egyik legmeghatározóbbat említjük: a szolgáltatóknak 2004. márciusáig úgy adták ki az ÁNTSZ 9 jegyû azonosítóját amely ún. beszélô kód volt, hogy minden intézmény minden egyes szervezeti egysége önálló, ún. ágazati azonosítót kapott. Továbbá, ha egy vállalkozó orvos többféle szakorvosi tevékenységet folytatott, mindegyikre külön kellett kérnie önálló engedélyt és egyben külön kellett kapnia azonosítót. Ennek a jogszabályban elôírt menetrendnek az lett az eredménye, hogy ma kb. 35-40 ezer szolgáltatót tartanak nyilván az országos nyilvántartásban. Ha egy egyetemnek 12 szervezeti egysége volt, 12 azonosítóval bírt. Az új rendelet alapján az egészségügyi szolgáltatók az ágazati azonosító helyett ún. szolgáltatói azonosítót kapnak, amely megmarad ugyan 9 jegyûnek, de beszélô kód jellege megszûnik, egyszerû sorszámmá változik az újonnan belépôk esetében, a régieknél pedig az eredeti azonosító marad érvényben. IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS 45
Az adatbázis információit szervezeti egységekre vonatkozóan kell felfûzni, de oly módon, hogy derüljön ki belôle, mely szolgáltatók egységei tartoznak össze ígérik az új rendelet megalkotói. Ennek az ígéretnek a teljesülését a késôbbiek során ellenôrizni szükséges. Nem elégedettek a szolgáltatói nyilvántartás információ tartalmával az OTH vezetôi sem. Szerintük túl sokat markol és ezért nem kap elég kontrollált információt. A nyilvántartásban vélik egyes szakértôk a legkevésbé jól a szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások milyensége szerepel. Az új minimumfeltételek már szólnak a HBCS kódokról, de úgy tûnik, nemcsak a HBCS kódokat, hanem OENO kódokat is kellene engedélyeztetni és rögzíteni a szolgáltatói engedélyek kiadásánál. Az OTH szolgáltató nyilvántartása képezi a kiindulási alapot az OEP intézeti szerzôdéseihez, illetve azok nyilvántartásaihoz. ÁNTSZ-nek és az OEP-nek mások a szempontjai, ezért nehéz közös nyilvántartást összehozni. Az ÁNTSZ-nek a minimum feltételek alapján történô nyilvántartás fontos, az OEP-nek a kapacitás. A kétféle szempontnak köszönhetô, hogy míg az OTH nyilvántartásában több mint 35 ezer szolgáltató van lajstromba véve, addig az OEP kb. 12 ezer szolgáltatóval, illetve intézettel kötött szerzôdést. Az OTH-nak a közremûködô szolgáltatókat is nyilván kell tartania. A legalapvetôbb gondot a mûködési engedélyek kiadásakor az jelenti, hogy a szolgáltató önbevallásán alapul a minimumfeltételeknek való megfelelés. De még abban az esetben is, amikor az ÁNTSZ adminisztrációs kapacitásából futja helyszíni ellenôrzésre, egy-egy mûszer esetében például csak a mûszer meglétét ellenôrzik, mûködôképességét már nem. Mindebbôl az következik, hogy a szolgáltatók lehetséges szakmai területeit lefedô, szakmai kódokkal ellátott, látszólag minimumfeltételekhez kötött mûködési engedélye nem jelent elégséges biztosítékot a betegek számára, hogy tudhassák: az adott szolgáltató korrekt szakmai feltételek között nyújtja-e a szükséges szolgáltatást. E momentumnak egészségpolitikai jelentôsége van. Az a szervezet, szolgáltató intézmény, amelyik nem akar társadalombiztosítási támogatást kapni, nem garantált, hogy bejelentkezik az ÁNTSZ-hez annak ellenére igaz ez, hogy minden szervezet számára kötelezô a bejelentkezés. Ebbôl kifolyólag az országos adatbázis nem teljes körû az országban tevékenykedô egészségügyi szolgáltatókat tekintve. Az OEP szerzôdéses állomány-nyilvántartásában szerepel olyan cég (pl. gyógyászati segédeszköz vonalon, egy cipész cége), amelynek nem kell ÁNTSZ mûködési engedélyt kérnie, de a mûködési engedély megléte nélkül nem köthetne vele az OEP szerzôdést. Az ilyen típusú esetek kezelése a rendszerben egyelôre nem megoldott. A nyilvántartás minôsítése, céloknak való megfelelés A szolgáltatói nyilvántartás jelen állapotában nem tekinthetô közhitelesnek, mivel nem felel meg a kritériumrendszer legalább egy elemének, így nem tartalmaz teljes körû információkat az egészségügyi szolgáltatókra vonatkozóan. A nyilvántartás egyúttal nem felel meg vallott céljának sem, azaz nem tudja megmondani, hány szolgáltató van jelen a magyar egészségügyben, mivel az azonosítók eddigi felépítése nem segítette az e célnak való megfelelést. További súlyos gondot jelent, hogy a nyilvántartás egy másik fontos alapját képezô, ún. minimumfeltételeknek való megfelelés önbevalláson alapul, így az a cél, hogy tudjuk, a feltételeknek megfelelten hány szolgáltató dolgozik, nem ismert. Az információk képzôdésének menete, az eljárásrend nem kellôen kontrollált, ezért az információk sem kontrolláltak, azaz nem hitelesek. A betegek kiszámítható ellátása érdekében az elsôdleges kérdések: ki, hol, mit csinálhat velük az egészségügyben az elôírásoknak eleget tevô, engedélyezett körülmények közepette, erre megbízható válasz nem kapható az OTH szolgáltatói adatbázisából. Pedig a DrInfo egyik meghatározó adatbázisa lehetne. Ráadásul a meglévô, nem megbízható információkat is oly nehézkesen, oly körülményesen tárolja, hogy a betegek illetve az állampolgárok legalapvetôbb igényeit sem képes kielégíteni egyelôre. A Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ) nyilvántartása TAJ kártya segítségével vehetôk igénybe egészségügyi szolgáltatások Magyarországon, térítés mentesen legalábbis azon szolgáltatások esetében, ahol az 1997-es Egészségbiztosítási Törvény erre módot ad. Ezen kívül a társadalombiztosítás pénzbeli szolgáltatásai is TAJ kártyával vehetôk igénybe. A TAJ kártya tartalmazza a TAJ számot, amelyrôl az OEP-nek nyilvántartást kell vezetnie. E nyilvántartás közhitelesként számon tartott, hitelessé formálásába az utóbbi esztendôben sok energiát ölt a Pénztár. Sziszifuszi munkával kísérlik meg egyre gyarapodó sikerrel az 1992-ben kiadott, háziorvos választására is alkalmassá tett, Személyazonosító Jellel ellátott, társadalombiztosítási kártyák, illetve az azokat késôbb felcserélô TAJ kártyák közül azok szûrését, amelyek egy-egy állampolgár számára halmozottan kerültek kiadásra, vagy éppen érvénytelenné váltak. Az érvényesnek tekintett TAJ kártyák száma mára 10 302 ezerre lecsökkent 2004 szeptemberére. Ez a korábbi 13 000 ezres TB kártya nagysághoz viszonyítva jelentôs mértékû javulást mutat, s egyúttal utal az adattisztítások sikerére. A TAJ szám az egészségügyi (és egyéb, társadalombiztosítási) szolgáltatást igénybe vevô személyek azonosítását szolgálja. A TAJ szám tehát egy személyi azonosító, amelyet a magyar állampolgár születésekor térítésmentesen kap, és amely normál esetben végigkíséri egész élete során. A TAJ számot az Országos Egészségbiztosítási 46 IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS
Pénztár képezi. A TAJ nyilvántartás ezen azonosítók közhiteles formában történô tárolását biztosítja célja szerint. Külföldi állampolgár is kaphat TAJ számot, ha biztosítási jogviszonyt létesít, vagy megállapodást köt egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultság megszerzésére, illetve akkor is, ha a biztosított vagy az egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy közeli hozzátartozójának minôsül. Már ebben a szakaszban érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy szemben mindenfajta hiedelemmel amelytôl korábban nem volt mentes jelen tanulmány írója sem, a nyilvántartás nem alkalmas igénybevételi jogosultság megállapítására, tényleges jogviszonyt nem igazol, kizárólag a szolgáltatás igénybevételének nyilvántartására használható. Napjainkban gyakran szerepel napilapok hasábjain, jelezve, a kormány illetve a parlament sokáig nem várhat ennek a kérdésnek a rendbetételével. A nyilvántartás jogszabályi háttere, elrendeltsége: A 1996. évi XX. Törvény a személyazonosító jel helyébe lépô azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról. 1997. évi XLVII. Törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérôl és védelmérôl. 1997. évi LXXXIII. Törvény a kötelezô egészségbiztosítás ellátásairól, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Kormány rendelettel. 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a TAJ számok nyilvántartásának gazdája. A TAJ nyilvántartás tekintettel a benne foglalt személyes adatok jellegére nem nyilvános. Szakmai hiányosságok közül néhány fontosabb tétel Magyarország 1992-ben az állampolgári jogon járó ellátásról áttért a biztosítotti jogon járó ellátásra annak okán, minél kevesebben legyenek érdekeltek a gazdaság ún. fekete-, illetve szürkezónájában maradni, és minél többen fizessenek társadalombiztosítási járulékot. Mindenfajta értelmezés ellenére a TAJ kártya ugyan hatósági igazolvány, s csak segítségével vehetô igénybe egészségügyi szolgáltatás térítésmentesen, ennek ellenére biztosítási jogviszonyt nem igazol. 1992-ben úgy került bevezetésre a társadalombiztosítási kártya, hogy nyilvántartásának feltételei nem voltak biztosítva. Ma nem állíthatjuk, hogy biztosítotti jogviszonyon alapuló egészségügyi ellátás járna, de azt sem, hogy az állampolgári jogosultság érvényesülne. Az egzakt helyzetértelmezés úgy szól: nem lehet tudni, milyen alapon jár Magyarországon az egészségügyi ellátás. Ennek egészségpolitikai vonatkozásai beláthatatlanok. Az apparátus ismeri a helyzetet, de nem kívánja bolygatni. Nem tekinthetô teljes körûnek a TAJ adatbázis, mivel az elhunytak kivezetése a rendszerbôl még ma is okoz nehézséget, illetôleg ennek technikai feltételei korrekcióra szorulnak. Ha rohamosan csökkenô számban, de még mindig találhatóak halmozódások, kettôzôdések a kártyák és a személyek vonatkozásában, azaz még nem mondható ki, hogy egy TAJ szám egy állampolgár kívánalom teljesülne. Ez utóbbi helyzet valószínûsíthetôen hamarosan megoldódik, és már nem fog tartalmazni e tekintetben redundáns elemeket a rendszer. A TAJ nyilvántartás hivatalosan deklarált feladatai és az OEP kötelezettségei közötti diszharmónia eredménye, hogy még mindig többszázezerben mérhetô azon magyar állampolgárok száma, akiknél nem tisztázott, milyen jogviszonyuk van. E helyzet kizárólag annak köszönhetô, hogy 1999-ben a bevallás és befizetés az APEH-hez került. Az eddig taglalt hiányosságok ellenére mit tud ma a TAJ nyilvántartás? Össze lehet kapcsolni a TAJ számhoz köthetô egészségügyi szolgáltatók finanszírozási adatait, így kerülhetett sor az Irányított Betegellátási Modellkísérletre. Az állampolgárok kérésére az Egészségbiztosítási Alap betegekre vonatkozó egészségügyi költéseit is ki lehet mutatni, amint arra volt ígéret (ígéret/fenyegetôzés ki, hogyan érte meg) az elmúlt évek során. Az OEP ez utóbbi tájékoztatási szándéka idôközben csendben elhalt. Ezen túlmenôen arra jó még a nyilvántartás, hogy ellenôrizni lehessen, érvényesek-e, egyáltalán léteznek-e a kérdéses TAJ számok. Ehhez kapcsolódóan, a TAJ számmal azonosított személy aktuálisan érvényes, közvetlen adatait is lehet ellenôrizni; esetenként foglalkoztatotti jogviszonyra, egészségügyi ellátási jogosultságra, ellátotti állapotra vonatkozó bejelentések adatait lehet lekérni a nyilvántartásból. Az Eljárásrendi hiányosságok közül néhány fontosabb tétel Amennyiben a magyar állampolgár E111 nyomtatványt szeretne kapni, azt csak jogosultsága igazolása mentén kaphatja meg, szemben a TAJ kártyához jutás általános rendszeréhez képest. A TAJ számok kiadása, az ekkor születô költségek elszámolása az újszülöttek esetében okozhat némi gondot, mivel ilyen esetekben az anya TAJ számának elsô karakterét cserélik fel a nyolcas számjeggyel, s ez a TAJ szám használatos a gyermek féléves koráig. Utána a kórháznak már a gyermekek részére kiadott új TAJ számmal kellene visszamenôleg igazolniuk a felmerülô költségeket, ez azonban nehezen megvalósítható, azért a MEP-ek ilyen esetben elnézôbbek köszönhetôen egy belsô OEP-es utasításnak. A nyilvántartás minôsítése, céloknak való megfelelés A TAJ adatbázis rendszere nem tekinthetô közhiteles nyilvántartásnak, mivel a közhitelesség kritériumai közül IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS 47
egynek nem tud megfelelni, azaz nem tekinthetô teljes körûnek a halottak kivezetése okán, illetve a korábban ismertetett redundancia megléte következtében. A szerzô álláspontja szerint hibás, pontatlan adatok miatt ugyan még lehet közhiteles egy nyilvántartás, hiszen hibák véletlenszerûen is elôfordulnak benne, amennyiben azonban rendszerszerû hiba található a nyilvántartásban, úgy már csorbul a közhitelesség kritériumainak való megfelelés. A TAJ adatbázis célnak való megfelelése egyelôre még nem teljesen kielégítô, mivel nem tudja biztosítani annak az elvnek az érvényre juttatását, hogy egy állampolgárnak egy TAJ száma legyen. Ez utóbbi helyzet azonban hamarosan megoldódni látszik ígérik az OEP illetékesei. IRODALOMJEGYZÉK [1] Forrás: 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirôl, 4. c.) pontja. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Sinkó Eszter, közgazdász, egészségpolitikus. Az egészségügy központi irányításában makrogazdasági tervezéssel foglalkozott, majd az egészségügyi reform elsô hullámakor az akkori Szociális és Egészségügyi Minisztérium Reformtitkárságának munkatársaként az egészségügyi intézményrendszer irányításának, finanszírozásának átalakítása volt a szakterülete. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat választott tagja volt az önkormányzat mûködésének teljes idôtartama alatt. Egyik vezetôjeként dolgozott a Sedgwick Noble Lowndes multinacionális cég Magyarországon mûködô képviseletének, amely az egészségügy és nyugdíj területén kormányzati tanácsadással foglalkozott. Jelenleg a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Menedzserképzô Központjának egyik vezetô oktatója, kutatója. Fô érdeklôdési területe az egészségügy mûködésének egészségpolitikai értékelése. Konferencia naptár 2005 III. Irányított Betegellátási Konferencia (IBE) Hotel Annabella, Balatonfüred 2005. június 2-4. VII. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencia (Medicina 2000) II. Országos Szakdolgozói Konferencia Club Aliga Balatonvilágos 2005. szeptember 16-18. VI. Outsourcing Konferencia (IME) Hotel Stadion Budapest 2005. október 19. V. Kontrolling Konferencia (IME) Hotel Stadion Budapest 2005. november 30. 48 IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS