Orvosok Lapja A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata Ha mindenki feladja, soha nem lesz eredmény INTERJÚ DR. ANDRISKA ISTVÁNNAL, a MOK Tolna Megyei Területi Szervezetének elnökével
köszöntő Az új élet Lassan elközeleg az év vége. Újfent elröppent egy esztendő. Gondjaink, küzdelmeink közepette ideje megállnunk egy pillanatra, körbepillantani, magunk mögé nézni, vizsgálva, milyen üzenete van az elmúltnak a jövő felé. Mert, amint mondják, múlt nélkül nincs jövendő. Immár egy híján 40 esztendeje, hónapról-hónapra ülök a mentőautó fedélzetén. Ahogy a Karácsony közeleg, a decemberi szolgálatok mindig egy kicsit izgalmasak, s egyben aggasztóak is. Hetekkel az ünnep beállta előtt minden súlyosabbnak látszó esethez növekvő aggodalommal vonulunk, hisz egy emberi élet elvesztése mindig dráma a környezetnek, azonban az elközelgő születés fényében különösen fájdalmas a maradók számára. Szinte nincs év, hogy ezek a napok ne szednék a maguk áldozatait, s a hirtelen jött gyász picit ránk, ellátókra is hullik. Mikulás estéjén történt. Második szüléshez vonultunk. Még oda sem értünk az alig néhány percre lévő címre, a diszpécser már rádión jelezte, sürgetik a mentőt. Úgy látszik, a kis jövevény sietősre fogta. S valóban. Kiérkezésünket követően alig néhány perc múlva ellenállhatatlan erővel jelentkezett a kis fej, s pillanatokon belül kezem között fogtam az egészségtől duzzadó, érett leánygyermeket. Leírhatatlan öröm a szülők számára, de máshoz nem mérhető, különös boldogító érzés annak a számára is, aki e felemelő pillanat tevékeny részese, segítője lehet. Az elmúlt napok nyomasztó Dr. Éger István feszültsége után csendes örömmel zötyögtem a kórház felé, karomban a bebugyolált, meleg, rózsaszín, izgő-mozgó picivel. Valahogy újra éreztem, hogy érdemes. Hogy van miért, van kiért. A lassan hátrahagyott esztendő apró sikereket és növekvő nehézségeket hordoz. Csurrant-cseppent némi pénz is, folytatódik, sőt picit bővül a kezdő orvosok ösztöndíj-programja. Ugyanakkor nem csökken a szakellátók túlterheltsége, az egyre növekvő létszámhiány, a várólisták hossza sem ok az örömre. Nem sikerült a felelősök felelősségét kellőképp felébreszteni, a gyógyítás fontosságát igazán fókuszba helyeztetni, amint ezt az Országos Küldöttközgyűlés is megfogalmazta. Ám ha van miért, és van kiért, ha nem a megváltoztathatatlantól félünk, hanem az új élet öröméből merítünk energiát, akkor tudjuk, mit kell mondanunk, mit kell tennünk a következő esztendőben is, kitartóan és megingathatatlanul. Mert másként nem lehet! Dr. Éger István 1
tartalom köszöntő Az új élet 1 ORVOSK AMAR A Magyar Egészségügy 2013 3 Állásfoglalás 4 A Magyar Orvosi Kamara tevékenysége 2013 során 5 Ha mindenki feladja, soha nem lesz eredmény 10 Ülésezett az Országos Küldöttközgyűlés 12 Orvosnap Nógrádban 13 mutyi! mutyi! MUTYI! 14 In memoriam Dr. Oblidál Zoltán (1947 2013) 17 Folyamatosan bővül minőségi termékkínálatunk! 18 SZ AKMAPOLITIK A Magyar Orvostudományi Napok 2013 20 SZ AKMAI OLDAL Életem másban folytatom 22 Nincs mindennek vége 23 Karácsonyi kislány 24 Aki egy szabóhoz járt Szent-Györgyivel 26 Csodával ér fel minden nap 28 MEDICINA Az ún. új típusú antikoagulánsok egyik képviselője a stroke ellen: a dabigatran 30 Befogadásra várva 32 Az onkológiai éberség sem tökéletes 38 Mit akar a GYEMSZI a klinikai kutatásokkal? 39 Innovatív megoldások ételintoleranciákra 42 KULTÚR A Támogassuk az orvosi és művészeti alapítványt! 43 A modern idegélettan megalapítója Sir Charles Scott Sherrington 44 Élményajándékok szeretteinknek 46 anno Anno Decemberben történt 48 Impresszum A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Éger István Tagok: prof. dr. Banai János, dr. Szatmári András Főszerkesztő: dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Lapmenedzser: Zöldi Péter Hirdetési vezető: Kiss Judit Rovatvezetők: Kamarai ügyek: Niczky Emőke Egészségügyi gazdaság: dr. Gilly Gyula Gyógyszereink: prof. dr. Blaskó György Gyógyszerpiac: Fekete Tibor Tanácsadó testület: Vezető: prof. dr. Banai János Tagok: dr. Magyar Anna, prof. dr. Ludwig Endre, dr. Pápai Zsuzsa, dr. Demeter János, dr. Korponay-Szabó Ilma, dr. Pfliegler György Kiadja: Magyar Orvosi Kamara Felelős kiadó: dr. Éger István elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1068 Budapest, Szondi u. 100. Telefon: (06-1) 302-0065, Fax: (06-1) 354-0463 E-mail: orvosoklapja@mok.hu, Web: www.mok.hu Az folyóirat aktuális tartalma a www.mok.hu weboldalon és a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató Lapterv és tördelés: Mátyus Gergely Az utcai terjesztésre nem kerül. A Magyar Orvosi Kamara megbízásából terjeszti a Magyar Posta. Minden kamarai tag részére ingyenesen jár. Előfizethető a Magyar Orvosi Kamaránál, 15 000 Ft/év. Előfizetéssel, kézbesítési problémákkal kapcsolatos kérdésekben további információ: Tamás Andrásné, Telefon: (1) 269-4391/100 m. Fax: (1) 269-4392 E-mail: terjesztes@mok.hu Lakcím és levelezési cím változásának bejelentése: A MOK illetékes területi szervezeteinél írásban (e-mailen v. postai úton) MOK tagdíjjal kapcsolatos információ: Bedenszky Zsuzsanna: (1) 269-4391/128 m., bede@mok.hu Hirdetésszervezés: Hirdetési vezető: Kiss Judit Telefon: (06-1) 302-0065, E-mail: orvosoklapja@mok.hu ISSN 1785-7198 Szaklapunk évenként tíz alkalommal, 42.100 példányban jut el olvasóinkhoz. A szerzők véleménye nem feltétlenül tükrözi a MOK hivatalos álláspontját. Információ a MOK-tagdíj befizetéséről Tisztelettel tájékoztatjuk a kedves Kollégákat, hogy a MOK éves tagdíja 2013. január 1-jétől 27 600 Ft. A Magyar Orvosi Kamara közös tagdíjszámlája: CIB Bank: 11100104-19008501-37000004 A közleményben kérjük feltüntetni a tagdíjfizető orvos nevét és pecsétszámát! A tagok a tagdíjat a MOK közös tagdíjszámlájára fizethetik be havonta átutalással vagy bérlevonással, havi egyenlő részletekben az esedékes hónap 10. napjáig félévente átutalással, két egyenlő részletben a tárgyév március 31. és szeptember 30. napjáig évente egy összegben átutalással, a tárgyév március 31. napjáig 2
in ORVOSK terjúamar A Magyar Egészségügy 2013 Magyarországon hosszú évtizedek óta alulfinanszírozott, a döntéshozók által maradékelven kezelt az egészségügy. Mindhiába a szakma számtalan figyelmeztetése, a nemzetközi evidenciák, melyek stratégiai jelentőségét bizonyítják, a helyzet érdemben nem változik. Megértettük, mit jelent a gazdasági világválság, és elismerjük a Kormány igyekezetét a gyógyítás körülményeinek javítására, ám ki kell mondanunk, hogy mindez sajnos nagyon kevés. Az ágazat vezetőinek egyike a közelmúltban nagy nyilvánosság előtt maga ismerte el, hogy a jelen kormányzati ciklus folyamán nem sikerült az egészségügy helyzetén javítani. Egyetértünk vele! Az elmúlt két év során végrehajtott béremelések jelentőségét nem vitatva látni kell, hogy a várt és kívánt hatás elmaradt. Az orvos emigrációt érdemben nem csökkentette, sőt a közelmúlt felmérése egyértelműen mutatja, hogy amennyiben a helyzet lényegesen nem változik, a kivándorlás jelentős növekedésével is számolni kell, amit a gazdagabb európai államok kínzó orvoshiánya által generált egyre erőteljesebb toborzó kampányok csak erősítenek. Magyarországnak meg kell védenie szakképzett egészségügyi munkaerejét, hazánk lakosságának alapvető érdekében. Ehhez kiszámíthatóság, biztos megélhetést garantáló, törvényben rögzített életpályára van szükségünk, amiért ugyancsak évtizedek óta hiába küzdünk. A még itthon maradók túlterheltsége egyre többször és több helyen elviselhetetlen mérteket ölt. Megoldatlan a pihenés, a rekreáció, nőttön-nő a kiégettség. A személyzeti minimumfeltételek biztosítása az intézmények jelentős részében mára már lehetetlen. Mindennek pedig a beteg látja nem egyszer jóvátehetetlen kárát. Az egészségügyi ráfordítások összege reálértéken nemhogy nem nőtt, de kifejezetten és a GDP arányában hazai és európai viszonylatban példátlan mértékben csökkent, mára alig 4% körüliként a kontinens sereghajtója. Pedig tudományos-szakmai evidenciák sora bizonyítja, hogy a gyógyítás mögé sorakozó ipari, kereskedelmi, szolgáltatói tevékenység minimum 8%-ban járul hozzá a nemzeti össztermékhez, azaz bőven megtermeli azt, amiből tisztességesen működtetni lehetne. Ráadásul ezzel Az alapellátás megígért megerősítése elmaradt. Személyzeti utánpótlása megoldatlan, a benne dolgozók átlagéletkora közelíti a nyugdíjkort, munkabírásuk véges. a munkaerőpiac egyik főszereplője. Mindezt veszélyezteti az a szűkkeblű monetáris szemlélet, amely folytonosan uralja, s egyben gúzsba köti ágazatunkat. Hiába kerültek egységes irányítás alá a kórházak, a permanensen alulfinanszírozott, és a valós egészségügyi szükségleteket figyelmen kívül hagyó állapotuk okán adósságállományuk újabb és újabb rekordokat döntöget. Az ágazati amortizáció tudatos mellőzése a költségtényezők közül közgazdasági abszurdum. A várólistákat csökkenteni nem sikerült, sőt egyre gyakrabban szembesülünk a diagnosztika és a kifejezetten életet védő beavatkozások korlátjával is, ami orvosi eskünkkel kimondottan összeegyezhetetlen. Nem kívánjuk hordozni ennek a betegekkel való folytonos szembesítésének terhét. Az alapellátás megígért megerősítése elmaradt. Személyzeti utánpótlása megoldatlan, a benne dolgozók átlagéletkora közelíti a nyugdíjkort, munkabírásuk véges. Két év alatt 10 %-kal emelték a praxisok javadalmazását, holott már 2007-ben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a biztonságos és a járó- és fekvőbeteg-ellátást érdemben tehermenetesíteni képes működésük azonnali 100 %-os emelést követel. Hiába! A meghirdetett és eredményes végrehajtásukkal sok életet megmentő, százmilliárdokat megtakarító népegészségügyi programok végrehajthatatlanok maradnak hadra fogható alapellátás híján. Pedig a dohányzás visszaszorítására tett, valóban nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, példaértékű intézkedések éppen e programok fontosságát igazolják. Ugyanakkor jelentős hátrányt okozó mulasztás, 3
hogy a számtalanszor emlegetett és hiányolt egészségtan-oktatás nemzeti alaptantervbe illesztése, bevezetése elmaradt, sőt nincs is tervbe véve. Pedig az eredményes egészségnevelés hosszú távon nemzeti szinten is jelentős költségmegtakarítást és egészségnyereséget garantál. A magára hagyott, több gazda közt vergődő foglalkozás-egészségügy óriási kiaknázatlan értéket hordoz, a szakellátás lehetséges tehermentesítése mellett népegészségügyi szempontból is. Helyzetének rendezése, biztonságos és színvonalas működtetésének garantálása elodázhatatlan. A járó- és fekvőbeteg-ellátásban helytálló kollégáink munka- és életkörülményeinek sürgős rendezése, a fiatal orvosgeneráció képzése, tapasztalatszerzése érdekében is minőségbiztosítási alapvetés. Orvosi hivatásunkból fakadó mellőzhetetlen kötelességünk vezet arra, hogy a gyógyítás áldatlan állapotára újra meg újra rámutassunk, érdemi intézkedéseket követeljünk. Most sem teszünk másképpen, amikor látjuk a jövő évi költségvetés ágazatunkra nézve ismét csak érdemi változást nem ígérő számait. Felszólítjuk Magyarország jelen és jövőbeli kormányait haladéktalan szemléletváltásra az egészségügy megmentése, nemzetstratégiai jelentőségének elismertetése, és az ehhez nélkülözhetetlen nagyságrenddel magasabb források biztosítása érdekében. Állásfoglalás A parlamenti végszavazás előtt álló egészségügyi salátatörvényhez a hagyományos kínai orvoslás magyarországi elismertetése tárgyában benyújtott képviselői indítvány kapcsán köztestületünkhöz számos megkeresés, kérdés érkezett. Ezért a Magyar Orvosi Kamara a következőkben nyilvánosságra hozza álláspontját: Az úgynevezett hagyományos kínai orvoslás hazánkban hosszú ideje polgárjogot nyert, mint az alternatív medicina része. Művelői megfelelő hatósági engedélyek birtokában szabályozott és ellenőrizhető körülmények között végzik tevékenységüket. A hazai orvoskar számára mód és lehetőség nyílik a hagyományos kínai orvoslás megismerésére, egyes elemeinek ellenőrzött elsajátítására, beépítésére gyógyító gyakorlatukba. A Magyar Orvosi Kamara mindezt ismeri és elismeri. Ugyanakkor a jelen pillanatban felmerülő törvényjavaslat hatályba lépése esetén az olyan tereket nyitna meg, melyekkel kapcsolatban számos megválaszolatlan szakmai kérdéssel szembesültünk. A hagyományos kínai orvoslás elsajátítását igazoló, kínai felsőoktatási intézményben szerzett bármely diploma nem feltétlenül takar a szó megszokott értelmében orvosi végzettséget. Nem véletlen, hogy idehaza is az alternatív medicina mellett a természetgyógyászat részeként is megjelenik. Ezért e diplomák hazai elismertetése komoly szakmai elemzést igényel. Sem köztestületünk de információink szerint a különböző szakmai képesítéseket adó, és azok elismerésére feljogosított intézmények (orvosegyetemek, szakmai kollégiumok stb.) sem kaptak felkérést, hogy e rendkívül fontos, nem utolsósorban minőségbiztosítási és betegbiztonsági kérdéseket is felvető ügyben vizsgálatot végezzenek, véleményt nyilvánítsanak. Külön kiemelendő a nyelvi kompetencia kérdése, melyre nézve a tervezet semmiféle kitételt nem tartalmaz, megkötést nem tesz, a kapcsolódó kommunikáció pedig kifejezetten elnagyolt, amikor tolmács biztosításáról beszél. A betegellátás biztonságos feltételeinek alfája az orvos és a beteg közti kölcsönös megértés, bizalom, a tolmács jelenléte pedig nem utolsó sorban etikai kérdéseket is felvet. Magyarország az Európai Unió tagja, ekképpen rá is vonatkozik az épp ebben az esztendőben is módosított, és folyamatosan előtérben lévő uniós direktíva a diplomák és végzettségek kölcsönös elismertetéséről. A törvénytervezetben megfogalmazottak hatályba lépése tehát diplomáciailag is problematikus lehet, hiszen nem kellően tisztázott az említett direktívához való viszonya, és amennyiben utólag derülne ki esetleges ütközés, úgy a törvény szükségszerű módosítása más területet érintő elégedetlenséget generálhatna. A kérdés kiemelt fontossága a fentiekből következik és egyben indoka annak, hogy a végszavazás elhalasztását, a tervezet alapos, szakmai szempontú mérlegelését indítványozzuk. Budapest, 2013. december 10. Magyar Orvosi Kamara 4
A Magyar Orvosi Kamara tevékenysége 2013 során Tisztelt Kollégák! Ismét eltelt egy esztendő, ideje beszámolni a MOK 2013 folyamán végzett tevékenységéről, különösképpen az elnökség ténykedéséről. Néhányan korábban kifogásolták, hogy a beszámolót csak az OKGY alkalmával ismerhetik meg ennek oka kizárólag a naprakészségre törekvés volt, ezért igyekszem most előre tömören összefoglalni mindazt, ami tudható. Csak remélhetem, hogy küldött-társaim valamennyien elolvassák, s így ténylegesen rövidíthető lesz az elnöki beszámoló napirendi pontja. Közel 43 ezer fős aktív tagsággal nyitottuk az idei esztendőt, mely november végére 43 722-re nőtt. Az év folyamán 260 fő került kizárásra, 160 fő lépett ki, 93-an pedig tagságuk szüneteltetését kérték. Az idei év első 11 hónapjában összesen 1892-en kérték újként a felvételüket. Ugyanezen időszakban az elnökség 60 méltányossági kérelmet bírált el, túlnyomó többségükben támogatva a kérelmezőket. Lassan az ezerhez közelít a nem orvos diplomás tagjaink száma, zömmel klinikai szakpszichológusok. Az év második felében külön pszichológus kamarai törvénytervezet látott napvilágot, az érintettek társadalmában jelentős feszültség érezhető, a kimenetel még kérdéses. A MOK támogatná, hogy ismét csak orvosok legyenek tagjai, a többiek külön kamarába tömörüljenek. A tavalyi OKGY-t övező barátságtalan, helyenként kifejezetten agresszív hangok csillapultával a testületi munka a megszokott békés és hatékony medrében eredményesen folyt. Kéthetente elnökségi ülés, a nyári időszakot leszámítva pedig átlag kéthavonta TESZT. A testületek elsődleges feladata továbbra és mindenkor a köztestület aktivitásainak meghatározása és bonyolítása mellett a tagság minél kiterjedtebb szolgálata. Ennek idén minden eddiginél hatékonyabban igyekeztünk eleget tenni. 2013. január 1-jétől 9 év után(!) jelentősebb tagdíjemelésre került sor, ami nyilván sokak nemtetszésével találkozott. Elkövettünk mindent annak érdekében, hogy tisztességgel számot adjunk a döntés okairól. Vitát generált a döntés módja is, ami felügyeleti vizsgálatot eredményezett néhány tag bejelentése nyomán. A törvényességi felügyeletet gyakorló miniszter 8 hónap múltán reagálva vitatta a tagdíjemelésről szóló döntés szabályosságát, annak dacára, hogy azt a 2011 szeptemberében elfogadott, s a felügyelet által sem akkor, sem azóta nem kifogásolt alapszabály egyértelműen rögzítette, és aszerint jártunk el. Jogi álláspontunk ma is változatlan, és ebben szakértőink is megerősítenek. Mindazonáltal nem láttuk értelmét a tárcával ismét jogvitába bonyolódni, különösképpen az időközben a regisztrációs díjak szedése ügyében született, minden jogászt megdöbbentő, a bíróság világos és szakszerű ítéletét alapjaiban megváltoztató Kúria döntése nyomán. Szóbeli egyeztetés során miniszter úrral megállapodtam abban, hogy eleget teszünk a tárca észrevételének. Értelemszerű, hogy 2012-ben gyakorlatilag nem történt taxatív törvénysértés, hiszen a nagy többséggel elfogadott beszámoló része volt a tagdíjemelés bejelentése, annak számszerű mértékével egyetemben. Ezért mindössze az alapszabályunk érintett pontjának módosítására van szükség, és egyúttal arra, hogy a megemelt tagdíj mértékét ugyanezen alapszabály-módosítás útján is szentesítse a küldöttgyűlés. Így ezzel egyesek aggodalma dacára nem merülhet fel a visszamenőleges jogalkotás esete, és nem kérdőjelezhető meg a MOK idei, lassan véget érő pénzügyi évének eredménye sem, amely a jelentősen bővülő tagszolgáltatásokat lehetővé tette. Hiszen az emelésre nemcsak és nem mindenekfelett a bevételnövelés érdekében, hanem az inflációs értékvesztés részleges kompenzálása mellett a tagjaink érdekében felhasználható források növelése végett került sor. A korábbi és a tavalyi közgyűlésen részletesen taglalt szolgáltatási paletta több lényeges új elemmel bővült, nevezetesen: Január 1-jétől ingyenesen hozzáférhető az Rp.Info diagnosztikai döntéstámogató és gyógyszerrendelő komplex szoftver naprakész információkkal segítve a gyógyítókat. A rendszer tudása nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, ezért döntöttünk a bevezetése mellett, biztosítunk ráfordítást e célra. Felméréseink azt mutatják, hogy a felhasználók számát tekintve még jelentős tartalékokkal rendelkezünk, csak ajánlani tudjuk mindenkinek. 5
Komplett minőségügyi rendszert készíttettünk szakértőkkel és juttattunk el az alapellátás valamennyi résztvevőjének, illetve a teljes fogorvos karnak, összesen mintegy 12 500 kollégának. Ezzel nemcsak a hatályos és az ÁNTSZ által ellenőrzött szabálykörnyezet teljesítését, illetve folyamatos betartását tesszük lehetővé az érintetteknek térítésmentesen, de egyúttal olyan komplex szolgáltatást nyújtunk, amelynek teljes körű kihasználása az adott praxis külső auditálást is minden további nélkül lehetővé teszi. E feladat külön-külön több százezer Ft-tal terhelte volna a kötelezetteket, ha ki-ki maga kényszerült volna mindezt elkészíttetni. Elkészíttettük azt az ügyeletkészítő programot, amely minden munkaügyi szabályt betartva és betartatva segít a szabályos munkaidő- és ügyeleti beosztás elkészítésében. Megjegyzendő, hogy még mindig sok helyütt törvénysértő és a kollégák számára hátrányos módon számolják el az ügyeleteket, az önként végzett túlmunkát. Ennek megváltoztatása érdekében fordultunk a GYEMSZI vezetőjéhez, akivel eddig elfoglaltságaira hivatkozás miatt nem sikerült személyesen érintkezésbe lépni. Összeültünk viszont a Kórházszövetség teljes vezérkarával a közös gondok áttekintése, megvitatása, közös fellépésünk lehetősége érdekében. A SE szakértői közreműködésével kérdőíves úton felmértük orvosaink testi-lelki egészségi állapotát, élet- és munkakörülményeikről, jövőbeni szándékaikról alkotott véleményüket. A felmérés első eredményeit már nyilvánosságra hoztuk, a részletes feldolgozás még folyik. A tanulságok evidenciái érdekképviseleti munkánkat is nagyban segítik. Alapítványunk jelentősen megemelt tagdíjeredetű bevétele folytán sokkal könnyebben és nagyobb mértékben tud a sajnos TESZ Taglétszám (Fő) Tagszolgáltatási kvóta (Ft/év) 2012. évi felhasználás (Ft) 2012. évi felhasználás (%) I. Országos keret 50 000 000 46 834 080 94% II. TESZek kerete Bács-Kiskun megye 1 388 2 337 206 0 0% Baranya megye 2 045 3 443 506 1 153 159 33% Békés megye 879 1 480 118 1 494 580 101% Borsod-Abaúj-Zemplén 1 815 3 056 217 3 054 173 100% megye Budapest 12 345 20 787 328 3 459 117 17% Csongrád megye 2 165 3 645 570 2 056 979 56% Fejér megye 1 069 1 800 053 1 561 678 87% Fogorvosok 6 090 10 254 745 9 045 048 88% Győr-Moson-Sopron 1 298 2 185 658 958 030 44% megye Hajdú-Bihar megye 2 449 4 123 788 4 024 400 98% Heves megye 746 1 256 164 1 008 000 80% Jász-Nagykun-Szolnok 862 1 451 493 1 451 493 100% megye Komárom-Esztergom 766 1 289 841 0 0% megye Nógrád megye 400 673 546 0 0% Pest megye 2 014 3 391 306 3 391 306 100% Somogy megye 898 1 512 112 627 592 42% Szabolcs-Szatmár- 1 210 2 037 478 1 185 290 58% Bereg megye Tolna megye 568 956 436 896 687 94% Vas megye 808 1 360 564 1 360 564 100% Veszprém megye 906 1 525 583 1 000 000 66% Zala megye 850 1 431 286 1 080 000 75% II. Összesen: 41 571 70 000 000 38 808 096 55% I. + II. összesen: 41 571 120 000 000 85 642 176 71% egyre nagyobb számban rászorulók segítségére lenni. Nyugdíjas otthoni lehetőségünk Pátyon továbbra is rendelkezésre áll. Új korlátlanul felhasználható és egyszeri beruházás után gyakorlatilag költségmentes hírlevélrendszert helyeztünk üzembe. Három évre előre stabil és nem emelkedő áron tudtuk biztosíttatni a nagy népszerűségnek örvendő csoportos élet- és balesetbiztosítási szolgáltatásunkat a MOK Komplex Kft. útján, amely egyrészt jelentős megtakarítással jár, másrészt a biztos anyagi háttér híján nem lett volna megvalósítható. A tagszolgáltatások rendszere alapvetéseiben egyébként nem változott, a paletta összetétele melyet a tavalyi találkozásunk alkalmával részleteztünk továbbra is a TESZT döntésén múlik, minthogy a költségvetését is az határozza meg. Az Országos Hivatal és az egyes TESZ-ek felhasználása az utóbbi egy évben az alábbiak szerint alakult: Megállapítható, hogy a tagszolgáltatási rendszer évről-évre növekvő elfogadottsága mellett a rendelkezésre álló keret felhasználása is jelentősen javult. Ugyanakkor sajnos még mindig vannak olyan szervezeteink, akik nem használták a rendelkezésükre álló keretet tagjaik érdekében. Kiemelendő még, hogy az Országos Hivatal kerete nem valami kivételezés eredménye, hanem ideszámíttatik, és e keretből kerül évente kiegyenlítésre a teljes tagságra szóló csoportos biztosítás. 6
Élve a legújabb törvényi szövegezés nyújtotta lehetőséggel hosszú idő után először ismét díjtételajánlást tehettünk közzé hosszas elemző egyeztetést követően. Ez bár önmagában nem perdöntő jelentőségű mindenképpen tükrözi a MOK elnöksége álláspontját a minimális anyagi elvárásokat illetően, és a későbbiekben is hivatkozható lesz bármely tárgyalás alkalmával. Igen szerencsés lenne, ha a kollégák adott ár-, illetve bértárgyalásaik során figyelembe véve az ajánlást, attól negatív irányba nem térnének el. Ezt kötelezően kimondani azonban a kartellvád veszélyének árnyékában sajnos nem lehet, legyen az bármennyire is alapvető minőségügyi betegérdek. A köztestület pénzügyi-gazdasági helyzete stabil, hitelek nélkül gazdálkodik, amint a fentiekből is kitűnik, a megemelt 185x130 orvosok.pdf 1 2013.10.28. 11:49 tagdíjakból futotta újabb komoly szolgáltatások bevezetésére, és biztosítható az az élet diktálta fő szabály, miszerint az adott évet az arra az évre esedékes tagdíjbevételek 70%-át minimálisan kitevő kezdő összeggel kell indítani a folyamatosan biztos működés érdekében. Itt jegyezném meg, hogy aktív tagságunk ez évre még fennálló tagdíjtartozása jelen pillanatban is megközelíti a 100 millió Ft-ot, ami előbbiek jelentőségét húzza alá. Kommunikációs lehetőségeinket áttekintve és a tagság tapasztalható informáltsági szintjét nézve bizonyos ellentmondás észlelhető. Míg az előbbi folyamatos fejlesztésére, értékesebbé tételére törekszünk, utóbbi nem nő előbbi arányában. Jó példa erre az év első felében szintén a tagok érdekét szolgáló(!) adatfrissítési kampány során szerzett azon tapasztalat, miszerint még ebben a kiemelkedően fontos ügyben is jelentős volt a nem reagálók aránya. Mindazon közben tehát, amikor egyesek hangosan támadják az Orvosok Lapját, annak nyomtatott változatát a feledés homályába küldenék, azt tapasztaljuk, hogy a tagok túlnyomó többsége nemcsak, hogy ragaszkodik a laphoz, de egyenesen más úton nem, vagy alig megszólítható. A tavaly év végi negatív kampány során alig 1-200 orvos mondta le a lapot, meggyőződésem, hogy ezzel érdemi gazdasági hasznot nem hajtott, viszont számos fontos és érdekes információtól fosztotta meg magát. Őszintén sajnálom! Ugyanakkor a lap mérlege, ha lassan is, de folyamatosan javul. Tudomásul kell venni, hogy a jelen nehezített gazdasági körülményei jelentősen megnyirbálták a korábbi években zsenerőz hirdetői büdzséket, és C M Y CM +36 1 810 1600 www.mnkhzrt.hu MY CY CMY K VERSENYKÉPES EGÉSZSÉGIPARI VÁLLALKOZÁSA VAN, DE TOVÁBBI SIKEREKRE VÁGYIK? MÁS ORSZÁGOKBA IS EXPORTÁLNÁ TERMÉKEIT, SZOLGÁLTATÁSAIT, DE NEM REN- DELKEZIK A SZÜKSÉGES KÜLPIACI ISMERETEKKEL ÉS KAPCSOLATOKKAL? LEGYEN A MAGYAR NEMZETI KERESKEDŐHÁZ ZRT. PARTNERE, ÉS ÚJ PIACOKAT, ÚJ LEHETŐSÉGEKET NYITUNK MEG AZ ÖN VÁLLALKOZÁSA ELŐTT IS! Célunk, hogy kereskedőház-rendszerünkön át elősegítsük a hazai vállalatok Európai Unión kívüli exporttevékenységének elindítását, és maximalizáljuk a magyar termékek, szolgáltatások kivitelét. Az MNKH elsősorban a mezőgazdaság, vegyipar, környezetipar, gépipar, egészségipar, IT és építőipari ágazatokból kikerülő, magas minőségű, exportképes termékeket, szolgáltatásokat közvetít a külföldi piacok felé, és folyamatosan várja az exportképes magyar cégek jelentkezését. Regisztrálja adatbázisunkban vállalkozását, és csatlakozzon Partner Programunkhoz már ma! 7
igen lassú a visszaáramlás. Nem szabad a korábbi évek ingyenességre alapozva kritizálni, sokkal inkább örülni kell annak, hogy nyolc esztendőn át egyetlen fillérbe sem került az időközben bizony kopottassá vált lap. Éppen ez teremtette meg a lehetőségét annak, hogy egy lényegesen innovatívabb periodikát futtassunk a tagság javára, egyelőre valóban pénzért. Azért dolgozunk, hogy ez egyre kisebb összeget igényeljen. Újabb és újabb rovatokkal igyekszünk színesíteni a tartalmat. Jövő év elejétől például az Etikai Kódexet bemutató, a tagsághoz közelebb hozó, értelmező cikksorozattal rukkolunk elő, reméljük sokak érdeklődésére. A kommunikáció részének tekintjük nemcsak a most megújuló hírlevélrendszerünket, nemcsak az on-line szavazás technikai lehetőségét, de a közelmúltban lebonyolított on-line kutatást is. Utóbbi esetben statisztikailag akár elégedettek is lehetnénk a válaszadók számával kb. 5500, ám ez mindössze a tagság alig 17%-a, ami különösen az igazán húsbavágó, közérdekű kérdésekre figyelemmel bizony inkább szerény eredménynek mondható. Minden igyekezetünk dacára még mindig ott tartunk, egyesek nem akarják megadni valid elektronikus elérhetőségüket adatvédelmi érdekeikre hivatkozva(!), sokan mások pedig nem nyitják meg e-mailjeiket. Mindez együttesen is aláhúzza azt, hogy az Orvosok Lapjára szükség van. A tavaly év végi negatív kampány során alig 1-200 orvos mondta le a lapot, meggyőződésem, hogy ezzel érdemi gazdasági hasznot nem hajtott, viszont számos fontos és érdekes információtól fosztotta meg magát. Bár nem tartozik közvetlenül jelen beszámoló tárgykörébe, mégsem tehetem meg, hogy néhány szó erejéig ne említsem meg az etikai intézményrendszerünk helyzetét. Egyre nagyobb számú és egyre bonyolultabb ügyekről szólnak a hírek, a visszajelzések. A szakszerűség és a szigorodó szabályok, a kötelező határidők kikényszerítették újabb immár negyedik etikai bizottság létrehozását a fővárosban, az OEB-nél pedig szakképzett alkalmazottal kellett bővíteni, hogy győzzék a teendőket. Mára az etika éves összköltsége meghaladja a 70 millió Ft-ot, s ebből mindösszesen 10-et kaphatunk állami forrásból idén eddig még ehhez sem jutottunk hozzá. A bizottságok túlterheltsége egyrészt növeli a hibázás esélyét, másrészt önmagában is elriasztó tényező ne feledjük, hogy önkéntes munkáról van szó gyakorlatilag, többen inkább lemondanak, és alig-alig lehet helyettük vállalkozó tagot találni. Szervezeti kapcsolataink a korábban megszokottan, sőt ha mondható még annál is kiegyensúlyozottabban működnek. Kiemelendő a bekövetkezett rendkívül pozitív változás miatt is a Magyar Rezidens Szövetséggel alakuló együttműködésünk. Az egyesület vezetésében bekövetkezett változás jótékony hatása egyértelmű. Az év folyamán nemcsak számos alkalommal üdvözölhettük a Szövetség elnökét, képviselőjét elnökségi üléseinken, ahová évek óta állandó meghívásuk volt és van, hanem közös akciókban is részt vettünk pl. a hálapénz-ellenesség ismételt kinyilvánítása kapcsán. Jelentős előrelépés történt a MO- TESZ és a MOK kapcsolatában is. A Szövetség új vezetése fontosnak tartja a köztestülettel való együtt gondolkodást, nekünk pedig segítség a Szövetségben tömörülő szakmai háttér nyújtotta lehetőség. Együttműködésünk konkrét megnyilvánulása volt a hónap elején bonyolított Magyar Orvostudományi Napok rendezvénye is. A Magyar Kórházszövetséggel közösen igyekszünk fellépni a főhatóságok felé, főként a továbbra is fennálló számos munkaidő-számítási anomália okán. Társkamaráinkkal kapcsolatunk élő és folyamatos. A Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége 10 éves fennállását ünnepelte alapítói vagyunk, november 28-án a Parlament Felsőházi Termében a házelnök védnöksége és megnyitó beszéde támogatásával. Szakszervezetünk, a Magyar Orvosok Szövetsége jelenleg elsősorban a Visegrádi Négyek nyújtotta szélesebb összefogást adó keretek között tevékenykedik, célkitűzései, rendszert érintő észrevételei megegyeznek kamaránkéval. Nemzetközi kapcsolataink jelentősen szélesednek ebben az esztendőben, valamint 2014-től. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy január óta a MOK elnöke egyben az Európai Orvosok Állandó Bizottságának (CPME) egyik alelnöke is, de annyiban mindenképpen közrejátszik, hogy számos nemzetközi kötelezettség teljesítése alkalmával egyre több alkalom nyílik a hazai helyzet megismertetésével, más országok problémáival való összevetéssel közös hang megtalálására közös célok érdekében. Állandó meghívottja vagyunk a Német Orvosi Kamara éves közgyűlésének, és a közép- és kelet-európai kamarákat tömörítő (ZEVA) évenkénti összejövetel alkalmával kiemelten számítanak ránk. 2014-ben a CPME őszi, éves vezetőségi ülésére és közgyűlésére meghívásunkra, először 8
a szervezet több mint 50 éves történetében Budapesten kerül sor, ami igen nagy megtiszteltetés és egyben elismerés is a MOK számára. Kiemelkedő jelentőségű eseménye az idei esztendőnek, hogy az Orvosok Világszervezete (World Medical Association/WMA) októberi közgyűlése határozata értelmében a jövőben hazánkat a világszervezetben a Magyar Orvosi Kamara képviseli. Ez nem jöhetett volna létre, ha a korábban e pozíciót betöltő MOTESZ-szel erről előzetesen nem tudtunk volna megegyezni. A javuló kapcsolat eredményének tekintjük e lépést azzal, hogy a felek kölcsönös bizalmukról biztosítva egymást leszögezték: a kamara az európai és világszervezetben érdekelt, mint az orvosok nemzetközi ernyőszervezeteiben, míg a szövetség továbbra is a szakmai rétegszervezetekben bírja a képviselet jogát (pl. UEMO, OEMS, AEMH stb.) Végezetül, de nem utolsó sorban álljon itt néhány gondolat szakmapolitikai helyzetünkről, aktivitásunkról. Az év folyamán sem változtak sajnos a legfőbb gondjainkat okozó ügyek, mint bér- és munkaerőhelyzet, túlterhelés, emigráció. Minden lehetséges eszközzel és fórumon hangoztatjuk álláspontunkat, követeléseinket, nem sok eredménnyel. Tárgyalások nemigen vannak, érdemiek meg gyakorlatilag nincsenek. A szakmai evidenciák legyenek bármilyen látványosak és súlyosak is, még mindig nem hatják meg e döntéshozókat. Említeném itt pl. az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának jelentéseit, külön kiemelve az egészségügyi alapellátás helyzetéről közreadottakat. Minden lehetséges eszközzel és fórumon hangoztatjuk álláspontunkat, követeléseinket, nem sok eredménnyel. Tárgyalások nemigen vannak, érdemiek meg gyakorlatilag nincsenek. A tavaszi bértárgyalás egyetlen fordulója kapcsán szinte konszenzussal képviselt szakmai álláspont sem volt elég az ügyeleti díjalapok befagyasztásának feloldására, de az évek óta mellőzött műszaki-technikai személyzet elismertetésére sem. A migráció valós adatai érdemi csökkenést nem mutatnak, előzetes felméréseink pedig annak aggasztó növekedését jelzik előre, ami jól mutatja, hogy a garantált életpályaszerű jövőkép biztosítása híján a béremelés mértéke messze nem volt elég a képzett munkaerő megtartására. Az ősz folyamán egyre másra jelzik kiemelt kórházak teljes osztályos team-jei kollektív távozási szándékukat a mérhetetlen túlterhelés, a szakmai minimumfeltételek tartós hiánya miatt. A tavaszi kórházszövetségi konferencia alkalmával nagy vihart kavart összefogást szorgalmazó megnyilatkozásom az egyre hosszabb kórházi várólisták miatt. Sajnos halvány ígéreteken túl érdemi előrelépés azóta sem volt, ma is 50 ezernél többen várakoznak, s a diagnosztika hozzáférhetősége is sok helyen kívánnivalót hagy maga után. Az alapellátás lemaradása tovább nőtt, két év alatt alig 10%-os praxisokra vonatkozó bevételnövekményt realizálhattak az érintettek, ami a járó- és fekvőbeteg-ellátás területén folyósított béremelés mértékének legjobb esetben is csak a töredékét teszik lehetővé. Szót emeltünk a foglalkozás-egészségügy áldatlan helyzete miatt, különös tekintettel a benne rejlő népegészségügyi lehetőségek kiaknázatlanságára, ám érdemi megoldás körvonalait egyelőre nem látjuk. Etikai Kollégiumunk határozott és egyértelmű álláspontján, Etikai Kódexünk útmutatásán nyugvó megnyilatkozásaink az aktív eutanáziával kapcsolatban nem mindenki szimpátiáját bírják, ám figyelemmel az európai fő trendekre is annak megváltoztatására semmiféle indokot nem látunk. A hálapénz gumicsontja a betegellátás helyzetének rosszabbodásával egyenes arányban egyre gyakrabban kerül terítékre. Álláspontunk szilárd. A paraszolvencia megszüntetése közérdek, útja pedig kizárólag a legalább a hazai bérviszonyokhoz mért európai szintű bérezésen, kiszámítható és tisztes megélhetést biztosító jövőképen keresztül vezethet. Sajnos látni kell, hogy Magyarország 2014-re tervezett költségvetésében az egészségügy továbbra is a háttérben marad, a tervezett néhány 10 Mrd-ra tehető bővítés nemhogy e célt, de még az inflációs veszteséget sem szolgálja, és jóval kevesebb, mint a kórházak jelenleg fennálló tartozásállománya, ami ráadásul a valós költségeket messze el nem ismerő finanszírozási szabályok miatt legyen bármilyen központi irányítás, közbeszerzés, stb. is óhatatlanul újratermelődik. Ez pedig akár a közpénzekkel nagyban történő állami szintű visszaélésnek, hanyag kezelésnek is felfogható. Tisztelt Küldöttek! A Magyar Orvosi Kamara elmúlt egy évének rövid összefoglalásául el kell mondani, hogy tevékenységünk továbbra is igazodik köztestületünk 2004-ben lefektetett stratégiai alapvetéseihez. Az egészségpolitika befolyásolására tett kísérleteink eredménytelensége a kamarai törvény korlátaiban keresendő. Érdemi eszközünk nincs. Ugyanakkor egyetlen percig sem hallgathatunk. Nem is tesszük. Ennek jegyében kérem a tisztelt országos Küldöttközgyűlést nemcsak beszámolóm elfogadására, de a TESZT által is megvitatott testületi dokumentum jóváhagyására is, hogy a közvélemény és a döntéshozók elé tárhassuk nyilvánosan is helyzetünket, s az abból is következő, betegeinket érő fenyegetettséget. Budapest, 2013. november 30-án Dr. Éger István 9
Ha mindenki feladja, soha nem lesz eredmény Többek megnyilatkozása szerint a Tolna megyei elnök szinte emberfeletti munkát végez a kamarában és a Balassa kórházban. Ezt valószínűleg nem csupán a hivatásszeretet motiválja, hanem az ellátási kényszer is. Vajon mi áll a háttérben, hogyan alakult a helyzet az idők során? Ezekről a kérdésekről faggattuk Andriska István főorvost. Mi indította arra, hogy kamarai funkciót töltsön be? Tulajdonképpen véletlenül csöppentem bele a kamarai munkába. Amikor még helyi szinten is szerveződött a testület, titkárként kezdtem ott ténykedni. Valamivel később egy per kapcsán ismerhették meg jobban a nevemet, a kórházban dolgozó balesetisek ugyanis hosszú ideig nem kapták meg a hétvégi munkáért járó bérüket. Az egész osztály beadta keresetét a bíróságra. Mi lett a vége? A per évekig húzódott, végül 1997-ben megnyertük, négy évre visszamenőleg minden, az ügyeletben dolgozó megkapta a pénzt, amelyet attól kezdve a kollektív szerződést szerint fizettek ki. Megjegyzem, a hétvégi bér helyzete általános szinten azóta sem rendeződött, a politika háromhavi munkaidőkeret meghatározásával reagált. Azóta sem tudjuk, a meghatározott keretek között hogyan kellene mozogni, helyesen és jól megoldani a kérdést. Akkor támogatta-e a kamara önt és munkatársait az igazukért folytatott eljárásban? Dr. Andriska István A kamara igen, de a munkatársaim közül sokan piszkáltak, kevesellték az elért eredményt. Hiába mondtam, hogy noha a mi kultúrkörünkben a szombat és a vasárnap tradicionálisan pihenőnapnak számít, mi, orvosok nem állhatunk le, mert a beérkező betegeket el kell látni. Olyan ez, mintha űrhajóban utaznánk. Ott sem lehet lelépni, nem szállhatok ki belőle, lejönni sem tudok a Földre a hétvégeken. Szakmák egész soránál ez a helyzet, folyamatosan dolgozni kell, mert közszolgálatot látunk el. Ettől azonban a pihenőnap kategória még létezik, és az intézmények is ehhez igazítják a beosztásokat, tervezik meg a munkát. Előre tervezhető munkáról van tehát szó, amelyet, ha ünnepre, hétvégére esik, magasabb díjazással kellene honorálni. A politika viszont prostituált, kizárólag fiskális szempontokat hajlandó figyelembe venni. Mégis mi hajtotta, hogy mindezek ellenére a kamara vezetőségében maradt, s folytatta a munkát? Ennek részben személyes okai voltak. Szeretem Budapestet, s mindig nagyon szívesen jöttem, amikor a kamarai munka ide szólított. Bizottsági tevékenységem hozzásegített, hogy sokat tehettünk a közösségért, ám rá kellett döbbennem, időnként szélmalomharcot vívunk, vagy ha nem, az eredmények akkor is csak lassan születnek meg. Ám ha mindenki föladja, soha nem lesz eredmény. Jó ideje ketten viszik a neurotraumatológiát a kórházban. Hogyan bírják? A helyzet fokozatosan romlott. 1993-ban, amikor a főnökünk beteg lett, másnaponta készenléteket kellett vállalni. Akkor még több szakorvos volt az osztályon, de sorban kidőltek, és mi ott maradtunk ketten a parton. Tulajdonképpen 2003 óta készenlétezünk a kollégával minden áldott munkanapon, kivéve, ha valamelyikünk ügyel. A hétköznapokat becsületből látjuk el, ingyen visszük. Muszáj csinálni, mert ha mi sem vagyunk, mi lenne a betegekkel? Hol vannak a fiatalok? Nincsenek elegen. A traumatológia lenézett orvosi szakma, hálapénz sincs, ezért nem szívesen választják a végzősök. A másik gond a szakképzés. Mire valakiből megbízható szakorvos lesz, eltelik öt-hat év, ami nagyon hosszú idő. A rendszerben lévők is elszökdösnek, mert ez a munka ledarálja őket. A közvélemény sem tudja, mi mindent teszünk egy balesetesért. A mentősök munkáját kellő megbecsülés övezi a média és a társadalom részéről is, míg a baleseti sebészek sajnos nem kapnak hasonló baráti publicitást. Ez bizony nem mindig esik jól az embernek. 10
Soha nem gondolt arra, hogy ön is elszökik? Elég komoly hajtóerő van bennem. A családban nem én vagyok az első generációs gyógyító, rokonaim között gyógyszerész, tisztiorvos is volt. Én olyan közegbe születtem, ahol a beteg emberek megsegítése volt a mindennapos téma, ezt hallottam szinte éjjel-nappal. Lehet, hogy ez egyfelől sznobság, ám ugyanakkor elvárás is. Sajátos szemlélet formálta a gondolkodásomat, ami meghatározó volt a későbbiekben. Számomra az volt mindig a természetes, ami a gyógyításról szólt. Miért választotta éppen a baleseti sebészetet? Csaknem véletlenül csöppentem ebbe is, mindenesetre nem bánom. Itt nem maradhat meg fakezű ember, éppen ezért van a szakmában valamiféle hihetetlen szabadság. A kezünk mellett az eszünket, az intuíciónkat is használni kell. Még ma is fantasztikus érzés, amikor egy járásképtelen beteg, akit több helyről elküldtek már, a saját lábán távozik tőlünk. Még messziről is jönnek ide betegek, hogy nézzük meg őket. Itt nem lehet szerencsétlenkedni, gyors döntésekre és precíz munkára van szükség, hiszen a műtéti leterhelés fontos tényező a beteg számára, nem mindegy, mennyi időt vesz igénybe a beavatkozás. Évekkel ezelőtt Nyárády József professzor jelezte, hogy a traumatológiában súlyos gondokra kell számítani. Igaza volt? Sajnos igen, és ennek több oka is van. Az egyik, amit már említettem, a hosszú szakképzési idő. Évekbe telik, mire ütőképes emberhez jutunk. A továbbképzések pedig költségesek, sok fölösleges kört kell futnia a jelölteknek. A másik a pótlékok ügye. Elvették a traumatológiai, valamint a sugárpótlékot, utóbbit arra hivatkozva, hogy a mi kezünk nincs hat órán át a sugár alatt. Öt évvel ezelőtt visszakaptuk ugyan a bruttó húszezer forintos traumatológiai pótlékot, de ennyi pénzért kevesen vállalkoznak ilyen feszített munkára. Egyszóval, nem vagyunk megbecsülve semmilyen vonatkozásban. Az állam sem érti meg, hogy lényegesen jobban jár egy talpra állított emberrel, mint ha élete végéig segélyt kellene fizetnie neki. Már a második ciklusát tölti megyei kamarai elnökként. Melyek a tapasztalatai ezen a téren? Igyekszünk mozgósítani tagságunkat, és a tagok érdekében tevékenykedni a rendelkezésre álló lehetőségek között, ami nagyon fontos egy ilyen kis megyében. Jól tudunk gazdálkodni is, igaz, ma már nincs ingyen irodánk, ezért szoros ellenőrzés alatt kell tartani gazdálkodásunkat. Ettől függetlenül mindenre jut, amit lényegesnek tartunk. Rendszeresen szervezünk előadás-sorozatokat, legutóbb például az adójogszabályokról, a felelősségi perekről tartottak a meghívottak előadást. Óriási volt az érdeklődés. Túl vagyunk a háziorvosoknak tartott akkreditált kardiológiai képzéseken is. A háziorvosok egyébként aktívabbak a kamarában, mint a kórházi dolgozók. Családi napjainkra, báljainkra sokan eljönnek, a gyerekeket légvárral, színes programokkal fogadjuk. A legérdekesebb azonban, hogy a fiatal tagokat a Mikulás-ünnepségekkel sikerült megfognunk. Néhány résztvevőre számítottunk csupán, ahhoz képest viszont csőstül jelentkeztek a kisgyermekes kollégák, alig győztük összeállítani a csomagokat. Ezek a programok mindig lökést adnak a további munkának. Persze a kudarcot sem akarom elhallgatni, az egyéni továbbképzések támogatásával nem jutottunk előbbre. Nem feltételezem, hogy a sikeres kamarai munka tudatában ön kényelmesen hátradől. Milyen céljaik vannak? Változatlanul a mínusz órák ellen küzdünk. Huszonnégy órás szolgálat után ugyanis le kell tennem a lantot, ez a táncrend. Ám mivel igazoltan vagyok távol, ezt az időt is fizetni kellene, nem pedig nyolc órát levonni. Mi nem órabéres, hanem alapbéres dolgozók vagyunk, de ez a két kategória mintha összekeveredne. Azt állítjuk, hogy az igazolt, ráadásul a direktíva által előírt, így tulajdonképpen kényszerű távollétet igenis vegyék figyelembe a bérezéskor. Ezt azonban a jogalkotó nem fogadja el, úgyhogy jogvitánk van belőle. Ezt akarjuk sikerre vinni. Niczky Emőke 11