SZAKDOLGOZAT Hulladékgazdálkodási kérdések az építőiparban Holcsek Péter 2005
Tartalomjegyzék Nyilatkozat az önálló munkáról Tartalomjegyzék i ii 1. Tartalmi összefoglaló 1 2. Előzmények 2 2.1. A hulladékgazdálkodás kialakulása Magyarországon 2 2.2. Hazai kezdeményezések a műszaki szabályozásra 3 3. Építőiparban keletkező hulladékok 6 3.1. Európai Hulladék Katalógus 7 4. Építőipari hulladékgazdálkodás jogszabályi háttere 9 4.1. Jogszabályi háttér 9 4.2. Az építési és bontási hulladék kezelése 11 5. A hulladékgazdálkodási törvény témára vonatkozó fejezetei 13 5.1 A hulladékgazdálkodás alapelvei 13 5.2 A hulladékgazdálkodási törvény vonatkozó részei 14 6. A társadalom által támasztott követelmények 17 7. Épület bontásakor keletkező hulladékok ideiglenes tárolásának követelményei, műszaki megoldásai, technológiai elemei 18 7.1 A hulladékok gyűjtése és szállítása 19 7.1.1 Együtemű gyűjtés és szállítás 19 7.1.2 Többütemű gyűjtés és szállítás 20 7.2 Az ideiglenes tárolás során felmerülő környezeti kockázatok 20 7.3 Környezeti kockázat szerint 7.4 Családi házak építése, bontása során képződött hulladék ideiglenes tárolása 22 7.5 Ipari méretű épületek építése, bontása során képződött hulladék ideiglenes tárolása 22 8. Épületbontásnál keletkező hulladékok végleges elhelyezése, ártalmatlanítása, újrafeldolgozásának követelményei, műszaki megoldásai, technológiai elemei 23 8.1 Bontott aszfalt felhasználásának lehetősége 25 8.2 Bontott beton felhasználásának lehetősége 25 8.3 Feldolgozás technológiai lépcsői 26 8.4 Feldolgozás gépegységei 27 8.4.1 Félmobil törőberendezés 27 8.4.2 Továbbító szállítószalag 31 8.4.3 Maró berendezés 31 8.4.4 Osztályozó gép 32 8.5 A helyszíni feldolgozás elrendezése 33 8.6 Deponálás 33 ii
8.6.1 Hulladék lerakó technológiai követelményei 33 8.6.2 Veszélyes hulladékok kezeléséről 34 8.7 Jelenlegi gyakorlat hazánkban 34 8.8 Talaj kérdése 35 9. Gazdaságosság kérdése 38 9.1 Beton készítésénél 38 9.2 Szennyezett talaj kezelése 42 10. Összefoglalás 43 Felhasznált irodalom 44 Melléklet 46 iii
1. Tartalmi összefoglaló Feladatom az építőiparban jelen lévő hulladékgazdálkodási kérdések összegyűjtése és elemzése. Elsőként egy időbeli áttekintés alapján bemutatom, hogy hazánkban miként alakult e terület, milyen változások, változtatások kellettek ahhoz, hogy a mostani helyzet kialakuljon. Összefoglalom az építőiparban keletkező hulladékok fajtáit, különös tekintettel az épület bontásánál keletkező hulladékokra. Az építőipari hulladékgazdálkodási jogszabályi háttér ismertetésével megállapíthatóvá válik, milyen procedúrát kell követni, hogy egy épület bontása megkezdődhessen. A témával kapcsolatban áttekintem, hogy a jelenlegi hulladékgazdálkodási törvény mely pontjai vágnak ide. A vizsgálatom kiterjed a társadalom által támasztott követelményekre, melyek hármas tagolódásúak: törvényekből, szabványokból és az államigazgatási eljárási rendből. A szakdolgozat 7. fejezete bemutatja az épületbontásnál keletkező hulladékok ideiglenes tárolásának követelményeiről, műszaki lehetőségeiről, és technológiai elemeiről szóló szabályozást. Bemutatásra kerül az épületbontásnál keletkező hulladékok végleges elhelyezésének, deponálásának, ártalmatlanításának, újrafelhasználásának követelmény rendszere, műszaki megoldásai, és technológiai elemei. Végül pedig a műszaki és gazdaságossági szempontokon alapuló elemzés és értékelés következik az épület bontásából származó hulladékok kezelésétől a deponálásig tartó hulladékgazdálkodási folyamatról a hatályos jogszabályok figyelembe vételével. Summary of matters My task is to collect and analyse the questions of waste management in building industry. For first I show a chronological review of this section in Hungary and the changes that affected the present situation. I summarize the kinds of waste materials in building industry especially the building demolition rubble. With the introduction of laws in building industry waste management I can find out the procedure, we have to follow to demolish a building. In the connenction with this subject I overview the essential paragraphs of waste management law. I also analise the requirements that the society demands with this subject. This has three parts: laws, international standards and state administrational method. The seventh chapter of the thesis shows the technological possibilities and requirements alowed by the low to store the building demolition rubble temporarily. In the thesis I show the final storage, the deponing, the disposal and recycling of building industry s waste with its requirement system and technological methods. Finaly I analize and summarize the whole waste management process in technological and economical aspects considering the operative laws. 1
2. Előzmények 2.1 A hulladékgazdálkodás kialakulása Magyarországon A II. világháború előtt és közvetlenül azután épült régi ipari épületek egy része napjainkra korszerűtlenné vált, elvesztette funkcióját. Azokat le kell bontani, hogy új épületeknek adhassák át a helyüket. A keletkező bontási hulladék elszállítása és elhelyezése gondot okoz. Környezetvédelmi szempontból is célszerű a bontott építőanyagokat fajtánként elkülöníteni, és arra alkalmas hányadukat előkészítés után újrahasznosítani. Az újrahasznosítható bontott anyagok egyike a beton- és vasbetonszerkezetek törmeléke, amelyből a betonacél eltávolítása után, töréssel és osztályozással beton-adalékanyagot lehet előállítani. A bontás során, számos helyen téglatörmelék keletkezik, amiből leginkább könnyűbeton készíthető. Az építéssel és bontással együtt járó építési törmelék, a gyártási selejtként jelentkező beton, tégla és cserép törmelék a hulladékhasznosítás évszázados módja szerint töredékében ma is bekerül az új vagy átalakított építményekbe (pl.: bontott tégla, bontott cserép stb.). Nálunk azonban a többi közép és kelet európai országokhoz hasonlóan többségüket még szemétként kezelik, s a kommunális szilárd hulladékkal együtt hulladéklerakókba szállítják, vagy illegálisan leszórják a legkülönfélébb helyeken. Több minisztérium összefogásával 1986-ban kezdődtek követő fejlesztést célzó hazai kutatás-fejlesztési munkák, az élenjáró külföldi példák számításba vételével. Az 1998-ban megfogalmazott kérdésekre 1999-ben, a témában rendezett országos konferencia záródokumentuma ajánlásokat fogalmazott meg a honi teendőkre. A hazai illetékes minisztériumhoz való eljuttatás után, 2000-ben megjelent a hulladékgazdálkodási törvény, mely feladatokat határoz meg az építési hulladékokra. 2002-ben elkészült az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (továbbiakban OHT), mely a 2003-2008 közötti időszakra készített programokat. Az OHT részei az ország 7 régiójának Környezetvédelmi Felügyelőségei által készített hulladékgazdálkodási tervek. Az OHT-ben az építési és bontási hulladék kezelése kiemelt témaként szerepel, melynek célkitűzéseként 2008-ra az újrahasznosítás aránya a legalább 50%-os értéket el kell érje. Ennek érdekében az OHT a megelőzést (bontott anyagok újrahasználata) és a hasznosítást elősegítő szabályozások szükségességét emeli ki. Így: ki kell dolgozni és megjelentetni az építési és bontási hulladékok kezelésének részletes szabályait, a másodlagos nyersanyag minőségi osztályba sorolását (ez a szabályozás megjelent 2004-ben); felül kell vizsgálni az építőipari, útépítési, építési szabványokat, mûszaki irányelveket és előírásokat; meg kell alkotni a másodlagos nyersanyagok felhasználást lehetővé tevő műszaki irányelveket, a vizsgálati és minősítési eljárásokat; az állami és önkormányzati tenderekben preferálni kell a hasznosítható építési hulladékok meghatározott arányú alkalmazását és e szabályokat az építésibontási, valamint útépítési engedélyezésekben is érvényesíteni kell. 2
Az utolsó három felsorolt cél megvalósítása az OHT-ban még hátra vannak. A másodlagos nyersanyagok piaci megjelenítése addig nem valósítható meg, amíg a műszaki szabályozási háttér még hiányos, egyes lépések már történtek, de maradt még megvalósítani való. Ezért nem tud ma még egy újrahasznosítható anyagokat előállító vállalkozás, pl. autópálya építéshez természetes nyersanyagot helyettesítő, jó minőségűnek ítélt beton zúzalékot értékesíteni, ugyanis nincs minőségi követelmény előírás, ami alapján beazonosíthatná az előállított termékét, a vevő pedig tudja, mit kap. 2.2 Hazai kezdeményezések a műszaki szabályozásra [17.] - 2000. 2002. és 2003. évben, az útépítésben való újrahasznosításra jelent meg eddig 4 db műszaki előírás (ÚT 2-3. 207 - fúrt minta fűrészelése, ÚT 2-3. 210 aszfaltminta testsűrűség mérése, ÚT 2-3. 301- cement mintavétele és ÚT 2-3. 706.- jegyzőkönyvek, szakvélemények), a már több éve alkalmazott osztrák szabályozások legfontosabb példáinak hazai honosításra való előkészítése készült el (3 db Richtlinie magyar nyelvre lefordított és hazai alkalmazásra előkészített változata), de még minisztériumi fiókban pihennek, nem jelentették meg. Elkészültek műszaki irányelv tervezetek (2 db) bontásból származó betontörmelék adalékanyag felhasználásával készítendő betontermékekre, de nem jelentek meg, jelenleg folyamatban van a fib (Nemzetközi Betonszövetség) Magyar Tagozata gondozásában IRÁNYELV készítése Bontott építési törmelék adalékanyagú betonok készítése" tárgyában, amely az újrahasznosítás egy különleges vélhetőleg szűkebb területe. 2004. januárjától hatályos a 164/2003. (X. 18.) Kormányrendelet a hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről 2004-ben az EU-hoz való csatlakozásunk kezdetén jelent meg a rendelet az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól. Ez a rendelet már meghatározza az építési és bontási hulladékok keletkezés szerinti csoportosítását, nagyrészt követve a nyugat-európai gyakorlatot: előírja a szelektív gyűjtés követelményét, továbbá szabályozza az építés és bontás során keletkező hulladékok mennyiségének tervezését és elszámoltatását. Ez már utat mutat a hulladék lerakás vagy újrahasznosításra való átadás nyomon követésére, az újrahasznosítási arányok valóság közeli megállapítására Tehát a politikai akarat az EU-s követelményekkel összhangban a környezetterhelés csökkentése, a lerakás minimalizálása, az újrahasznosítás fokozása: kitûzött cél 2008-ra az építési és bontási hulladékok 50%-os részarányban való újrahasznosítása. A megvalósítás egyik feltétele a megfelelő technikai, technológiai feltételek kialakítása: inert hulladékgyűjtő helyek létesítése, szelektív tárolással, hulladék feldolgozó technológiák és gépsorok kialakítása, telepített és mobilizálható kivitelben. Az építési és bontási hulladékok feldolgozási technológiáinak alapműveletei az aprítás és az osztályozás. Ezekhez a mûveletekhez különféle aprítógépek (pofástörő, röpítőtörő, ütőfejes törő stb.), illetve ezekhez kapcsolt gépcsoportok állnak 3
rendelkezésre, így többféle technológia és géplánc alakítható ki. Mindenkor alapvető szempont, hogy: - miből, - milyen feldolgozási terméket kívánunk létrehozni és - azt milyen felhasználási célra ajánljuk. Így lehet egylépcsős aprítás és osztályozás, vagy kétlépcsős aprítás és osztályozás. A feldolgozási végtermék minősége nagyban függ a feladott anyag minőségétől (összetétel, szennyezők részaránya, stb.), valamint a megtervezett feldolgozási technológiát megvalósító gépsor helyes megválasztásától. Az országban már működik több, bontási törmeléket feldolgozó gépsor. Azonban az ezeken előállított másodlagos nyersanyagok, mint építési termékek, jelenleg még nehezen piacosíthatók. Folyamatban vannak a minőségi követelményre vonatkozó mûszaki szabályozások, amelyek alapján a termékek beazonosíthatók egy-egy minőségi osztályba. Hiányoznak a felhasználói tájékoztatók, a beazonosított minőségi osztálybeli termékből az alkalmazási lehetőségekre. Így nem tud kialakulni a külföldi gyakorlatok mintáján a hazai újrahasznosító (recycling) iparág. A bontási hulladékot feldolgozók elsősorban saját felhasználásra gyártanak, és saját felelősségre építik be a másodlagos nyersanyagaikat. Egy mintapéldát szemléltetnek az 1-2 képek. Egy vállalkozás a saját bontásából eredő, szelektíven gyűjtött beton törmelékből állít elő osztályozott betonzúzalékot. Ennek egy részéből betonelemeket (zsalu elemeket) gyárt, saját felhasználású beépítésre. 1. kép: célirányosan bontott beton és háttérben a feldolgozási termékek két frakciója 4
Kik lehetnek a hazai érdekeltek: 2. kép: Betonelem gyártás beton zúzalékból - hulladékot feldolgozó vállalkozók, - feldolgozási technológiákhoz gépeket gyártók, forgalmazók, - építési, bontási vállalkozók, hogy a bontási törmeléket vélhetőleg olcsóbban helyezhessék el a feldolgozó telepeken, - önkormányzatok, amelyek a hulladék elhelyezéséért felelősek, - inert lerakókat működtető vállalkozók, hogy a begyűjtött törmelék másodlagos nyersanyagként értékesíthető legyen, - azok a szellemi műhelyek, amelyek részt kívánnak venni a hazai újrahasznosítás elősegítésében. Az építőgépészek mindenkor meghatározók voltak az építőipar fejlődésében, az építés iparosításában, az iparosított technológiák kialakításában. Egy újabb kihívás lehet a ma építőgépészeinek, a politikai akarat megvalósításának elősegítésében való közreműködés, hiszen a feldolgozás csak gépesített formában lehetséges, a minőség pedig a jól megválasztott és alkalmazott technikák függvénye. A feladat pedig nemes abban a vonatkozásában is, hogy a hulladékoktól kíméljük a környezetünket és minél több hulladékot újrahasznosítva, visszavezessük azokat az építési tevékenységbe. 5
3. Építőiparban keletkező hulladékok [12.] Az épületek, építmények építése, felújítása, illetve bontása során keletkező hulladékok átfogó megnevezése az építési és bontási hulladékok. Az építési és bontási hulladékok csoportosítására a következőket alkalmazzák: 1) kitermelt föld: a földkitermeléssel járó föld-és mélyépítési munkáknál keletkező, hidraulikusan vagy bitumennel kötött összetevőket nem tartalmazó, természetes eredetű ásványi anyagokból (homok, agyag, kavics, kő vagy kőzetek, melyek a 17 05 04 és 17 05 06-os EWC kóddal rendelkeznek) álló maradék; 2) útbontási hulladék: az utak, közterületek építése, bontása, karbantartása során keletkező, az út, illetve a közterületek kopó/záró (17 03 02), kötő és teherviselő rétegeiből származó, szilárd ásványi anyagokból (17 01 02, 17 01 03, 17 01 07, 17 02 02, 17 06 04, 17 08 02) álló hulladék; 3) építési és bontási hulladékok: az épületek, építmények építésekor, részleges vagy teljes bontásakor, felújításakor keletkező, ásványi anyagokat tartalmazó szilárd hulladék (kő, tégla, beton, cserép, gipsz, csempe, homok, stb, mely elemek 17 01 01 és 17 03 02-es kódúak), melynek összetételét jelentősen meghatározza az alkalmazott építési mód, az építmény kora, funkciója; 4) kevert építési hulladék: az épületek, építmények építésekor, részleges vagy teljes bontásakor, felújításakor keletkező szilárd hulladék, amelynek összetételére jellemző az ásványi és nem ásványi eredetű összetevők kevert megjelenése (170 9 04), de döntően nem ásványi eredetű összetevők (fa, papír, műanyagok, fémek, stb.) áll, hasonlóan az iparból és kereskedelemből származó szilárd települési hulladékhoz. 11% 13% 6% kitermelt föld útbontási hulladék 70% építési és bontási hulladék kevert építési hulladék 1. diagramm: 2000. évben Magyarországon keletkezett 10 millió tonna építési és bontási hulladék megoszlása 6
Építési, bontási és egyéb hulladékok mennyisége, 2001. Mennyiség (tonna/év) 2500000 2000000 1500000 1000000 500000 0 725777 468845 500000 467700 Régiók 400000 428500 2000000 Nyugat- dunántúli Statisztikai Régió Közép- dunántúli Statisztikai Régió Dél-dunántúli Statisztikai Régió Észak- alföldi Statisztikai Régió Dél- alföldi Statisztikai Régió Észak- magyarországi Statisztikai Régió Közép- magyarországi Statisztikai Régió 2. diagramm: Építési, bontási és egyéb hulladékok mennyisége, 2001. (forrás: 15/2003.(XI.7.)KvVM rendelet a területi hulladékgazdálkodási tervekről) 3.1 Európai Hulladék Katalógus (European Waste Catalogue) 1994-ben átfogó lista készült valamennyi veszélyes és egyéb hulladékról a Hulladék Keretirányelv alapján. A lista Európai Hulladék Katalógus (EWC 1994) néven került elfogadásra. A Közösség ezután határozta meg, hogy az EWC szerinti hulladékok közül melyiket tartja veszélyesnek a veszélyes hulladékokról szóló irányelvben meghatározott tulajdonságok alapján. Ennek eredményeként született meg a Veszélyes Hulladékok Listája (Hazardous Waste List). Mind az EWC 1994-et, mind a HWL-t utóbb módosították, majd összekapcsolták, és széleskörűen kiterjesztették. Ennek eredménye az EWC 2002, amelyet 2002. január 1-jén vezettek be a tagállamok és tartalmazza a veszélyes és nem veszélyes hulladékok európai listáját. E listából minket kiváltképp egy főcsoport érint a témához kapcsolódva, mely a következő: 17 ÉPÍTÉSI ÉS BONTÁSI HULLADÉKOK (BELEÉRTVE A SZENNYEZETT TERÜLETEKRŐL KITERMELT FÖLDET IS) 17 01 beton, tégla, cserép és kerámia 17 01 01 beton 17 01 02 téglák 17 01 03 cserép és kerámiák 17 01 06* veszélyes anyagokat tartalmazó beton, tégla, cserép és kerámia frakció vagy azok keveréke 17 01 07 beton, tégla, cserép és kerámia frakció vagy azok keveréke, amely különbözik a 17 01 06-tól 17 02 fa, üveg és műanyag 17 02 01 fa 7
17 02 02 üveg 17 02 03 műanyag 17 02 04* veszélyes anyagokat tartalmazó vagy azzal szennyezett üveg, műanyag, fa 17 03 bitumen keverékek, szénkátrány és kátránytermékek 17 03 01* szénkátrányt tartalmazó bitumen keverékek 17 03 02 bitumen keverékek, amelyek különböznek a 17 03 01-től 17 03 03* szénkátrány és kátránytermékek 17 04 fémek (beleértve azok ötvözeteit is) 17 04 01 vörösréz, bronz, sárgaréz 17 04 02 alumínium 17 04 03 ólom 17 04 04 cink 17 04 05 vas és acél 17 04 06 ón 17 04 07 fémkeverékek 17 04 09* veszélyes anyagokkal szennyezett fémhulladékok 17 04 10* olajat, szénkátrányt vagy egyéb veszélyes anyagot tartalmazó kábelek 17 04 11 kábelek, amelyek különböznek a 17 04 10-től 17 05 föld (ideértve a szennyezett területekről származó kitermelt földet), kövek és kotrási meddő 17 05 03* veszélyes anyagokat tartalmazó föld és kövek 17 05 04 föld és kövek, amelyek különböznek a 17 05 03-tól 17 05 05* veszélyes anyagokat tartalmazó kotrási meddő 17 05 06 kotrási meddő, amely különbözik a 17 05 05-től 17 05 07* veszélyes anyagokat tartalmazó vasúti pálya kavicságya 17 05 08 vasúti pálya kavicságya, amely különbözik a 17 05 07-től 17 06 szigetelőanyagokat és azbesztet tartalmazó építőanyagok 17 06 01* azbeszttartalmú szigetelőanyagok 17 06 03* egyéb szigetelőanyagok, amelyek veszélyes anyagból állnak vagy azokat tartalmazzák 17 06 04 szigetelő anyagok, amelyek különböznek a 17 06 01 és 17 06 03-tól 17 06 05 azbesztet tartalmazó építőanyagok 17 08 gipsz-alapú építőanyagok 17 08 01* veszélyes anyagokkal szennyezett gipsz-alapú építőanyagok 17 08 02 gipsz-alapú építőanyag, amely különbözik a 17 08 01-től 17 09 egyéb építkezési és bontási hulladékok 17 09 01* higanyt tartalmazó építkezési és bontási hulladékok 17 09 02* PCB-ket tartalmazó építkezési és bontási hulladékok (pl. PCB-ket tartalmazó szigetelőanyag, PCB-ket tartalmazó gyanta-alapú padozat, PCB-ket tartalmazó leszigetelt ablak, PCB-ket tartalmazó kondenzátorok) 17 09 03* veszélyes anyagokat tartalmazó egyéb építkezési és bontási hulladékok (ideértve a kevert hulladékokat is) 17 09 04 kevert építkezési és bontási hulladékok, amelyek különböznek a 17 09 01, 17 09 02 és 17 09 03-tól *=veszélyes hulladék 8
4. Építőipari hulladékgazdálkodási jogszabályi háttér 4.1 Jogszabályi háttér Az OHT-ben kitűzött terv megvalósításához szükséges eljárások, technológiák már jelen vannak, fejlett országokban már alkalmazzák, és ezáltal nyersanyagot takarítanak meg. Építési és bontási hulladék gazdaságos hasznosítása, úgy valósítható meg, ha a hulladék keletkezésekor nem keverednek össze az egyes alkotók, mivel így könnyebben megvalósítható az előkezelés. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLII. Törvény 59. 3. bekezdésének d) pontjában adott felhatalmazás alapján készült, az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályozására a 45/2004.(VII.26.) BM-KvVM együttes rendelet. E rendelet tartalma a következő: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény 2. -ának 8. pontjában meghatározott építmény fogalma: rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül, minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy az azok feletti légtér természetes állapotának tartós megváltoztatásával, beépítésével jön létre építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet hatálya alá tartozó építmények építése és bontása során keletkező hulladékokra, mely rendelet nem terjed ki a sajátos építményfajtákra (utak, vasutak, repülőterek, távközlési építmények, villamos-és távhőellátási vezetékek, bányászati, vízi, nukleáris létesítmények stb.) az építési törvény 62 (4) bekezdése szerint a sajátos építményfajtákra vonatkozóan a szabályozási feladatokat az építményfajta szerint illetékes minisztériuma gyakorolja. Az építési és bontási hulladékok nagyrészt nem minősülnek veszélyes hulladéknak, viszont kezelésnél a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001.(VI.15.) Korm. rendelet előírásait kell betartani. A szelektíven gyűjtött hulladék kezelése, tevékenység engedélyezése és ellenőrzése során a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001.(XI.14.) Korm rendelet előírásai veendők figyelembe. Kis mennyiségben keletkező, nem hasznosítható hulladék ártalmatlanításakor pedig, a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001.(XI.14.) Korm. Rendelet, és 22/2001. (X.10.)KöM rendelet a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szerint kell eljárni. 9
Az építési és bontási tevékenység során keletkezett hulladékok mennyiségi küszöbértékeit az 1. táblázat mutatja. Sorszám A hulladék anyagi minősége szerinti csoportok Hulladék EWC kódja Mennyiségi küszöb (tonna) 20 1. Kitermelt talaj 17 05 04 17 05 06 2. Betontörmelék 17 01 01 20 3. Aszfalttörmelék 17 03 02 5 4. Fahulladék 17 02 01 5 5. Fémhulladék 17 04 01 17 04 02 17 04 03 17 04 04 17 04 05 17 04 06 17 04 07 17 04 11 6. Műanyag hulladék 17 02 03 2 7. Vegyes építési és bontási 17 09 04 10 hulladék 8. Ásványi eredetű építőanyaghulladék 40 17 01 02 17 01 03 17 01 07 17 02 02 17 06 04 17 08 02 1. táblázat: Építési és bontási hulladékok csoportosítása [2.] Az építtetőnek az építési és bontási munkák során keletkező törmelék mennyiségét előre tervezett módon kell anyagcsoportonként kiszámítania, keletkezés után tételenként elkülönülten tárolnia addig, míg a kezelőnek azt át nem adja. Természetesen a jogszabály annyira zöld, hogy megengedi: amennyiben az műszakilag lehetséges, az építtető az építés során felhasználhatja a hulladék -ként megfogalmazott bontott építési anyagot. Más jogszabályok azonban a közvetlen felhasználást az újbóli és kötelező minősítési eljárással annyira megnehezítik, hogy ennek egyelőre nagyon kevés esélyt adnak. Ezen a ponton talán fontosabb kérdés az, hogy mi történik a hulladékkal, mit tesz vele a kezelő. A jogalkotó a hulladék további könnyebb hasznosíthatóságá -ról beszél és mennyiségi küszöbérték -ről. Ez utóbbi alatti mennyiségek esetében ártalmatlanítási szabályokat kell alkalmazni, mely rendeletre fentebb említést tettem. Ezen külön mellékletben meghatározásra kerülő mennyiségekről csak annyit: komplett családi házak kerülhetnek továbbra is szemétdombra (de akár még az árokpartra is). Mert 2 tonnáig dobhatjuk el a műanyag építési hulladékot, de 40 tonnáig az ásványi eredetűeket is. (39,9 tonna 2 10
kőzetgyapot a maga mikroszálaival igen sok légúti betegséget képes okozni akár csak a bontás ideje alatt is.) Várhatóan a fenti mennyiségi kvótával az 50 százalékos újrahasznosítási arány elérhető lenne a nagy projekteken. De mit értünk újrahasznosítás alatt? Ezt a definíciót a rendelet nem tartalmazza, ám beszél hulladék előkezelő létesítmény -ről, a hasznosítandó hulladék, aprítással, osztályozással (stb..) való előkezelésé -ről és ennek a hulladéklerakóhoz kapcsolódóan is megvalósítható kialakításáról. Pontosan azt sugallja a szövegezés, ami nem az újra használható építőanyagokhoz vezeti az építőipart, hanem az újra használt hulladékhoz. 4.2 Az építési és bontási hulladék kezelése Az építési és bontási hulladékok csoportosítása a fentebb látható táblázat szerint történik. Amennyiben bármely az l. számú táblázatban szereplő, a hulladék anyagi minősége szerinti csoportban a keletkező építési vagy bontási hulladék mennyisége meghaladja az 1. számú táblázatban foglalt mennyiségi küszöbértéket, az építtető köteles az adott csoporthoz tartozó hulladékot - a hulladék további könnyebb hasznosíthatósága érdekében - a többi csoporthoz tartozó hulladéktól elkülönítetten gyűjteni mindaddig, amíg a hulladékot a kezelőnek át nem adja. Ezen kötelezettségének az építtető köteles a keletkezés helyén, vagy ha ez nem lehetséges, hulladékkezelő létesítményben eleget tenni. Az elkülönítetten gyűjtött hulladékot - amennyiben az műszakilag lehetséges - az építtető az építés során felhasználja, illetőleg a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló külön jogszabály előírásainak megfelelően a hulladékkezelőnek átadja. Amennyiben bármely csoportban a keletkező építési és bontási hulladék mennyisége nem éri el az 1. számú táblázatban közölt mennyiségi küszöbértéket, akkor a külön jogszabályban meghatározott ártalmatlanítási szabályokat kell alkalmazni, mely az 5/2002.(X.29.)KvVM rendeletben a hulladékgyűjtő udvarra vonatkozó rész alatt található. Nem veszélyes hulladékból egy lakostól alkalmanként begyűjthető, illetve átvehető 1000kg vagy annál kevesebb mennyiségű hulladék a 17- es főcsoport (építési és bontási hulladék) hulladékaiból. Az építési és bontási hulladék nyílt téren helyezhető el. A nyílt téri tárolás minden esetben csak edényzetben történhet, és gondoskodni kell a csurgalékvíz összegyűjtéséről, kezeléséről, valamint a hulladék rendszeres elszállításáról. A nyílt téri tárolónak minden esetben egységesen és összefüggően burkolattal ellátottnak kell lennie. Lakossági beszállításkor az átvett hulladékról bizonylatot kell kiállítania a hulladékgyűjtő udvarnak a beszállító részére. Az építési és bontási hulladék anyagában történő hasznosítása céljából a hulladék előkezelésére áttelepíthető, illetve telepített berendezések alkalmazhatók. Ezek feladata a hasznosítandó hulladék, aprítással, osztályozással és minőségjavító, tisztítási műveletekkel való előkezelése. Amennyiben a megvalósítás helyszínéül választott településen hulladéklerakó üzemel, a telepített hulladék előkezelő berendezés kialakítása a hulladéklerakóhoz kapcsolóan is megvalósítható. A kezelt építési és bontási hulladékból, illetve annak felhasználásával készült termékek építési célra szolgáló forgalomba hozatalánál az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelősség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és 11
felhasználásának részletes szabályairól szóló külön jogszabályban foglalt előírásokat kell alkalmazni (3/2003. (I.25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet). A nem hasznosított vagy nem hasznosítható építési és bontási hulladék kizárólag inert vagy nem veszélyeshulladék-lerakón helyezhető el a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló külön jogszabály előírásainak betartásával. Az építési és bontási munkálatok megkezdése előtt meg kell tervezni a hulladék mennyiségét, a munkálatok befejeztével pedig el kell számolni a keletkezett hulladékokkal. Ennek megvalósítása érdekében az építészeti műszaki tervdokumentáció kiegészítendő az építési és bontási hulladék tervlapokkal, illetve az építési/bontási tevékenység befejeztével, az építtetőnek el kell számolnia a keletkezett hulladékokkal az építési/bontási hulladék nyilvántartólap kitöltésével. Építési vagy bontási engedély e hiányában, az építést vagy bontást követően használatbavétel, illetve új építéshez építési engedély nem adható ki. A tervlapokon, illetve a nyilvántartó lapokon a keletkezett hulladékokat EWC kóddal együtt kell megadni, feltüntetve a keletkezett hulladék mennyiséget, a hulladékkezelés módját (saját felhasználás, hasznosítás vagy ártalmatlanítás), a kezelő létesítmény nevét, címét, KÜJ (Környezetvédelmi Ügyfél Jel), KTJ (Környezetvédelmi Területi Jel) számát is. Az engedélyezési eljárásban a hulladékkal történő elszámolás során a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőséget szakhatóságként be kell vonni. A tervlapokat nem építésügyi hatósági engedélyköteles építési, bontási tevékenység során a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságnak kell közvetlenül benyújtani. A hulladék tervezése és elszámolása során a környezetvédelmi hatóság feladata: a rendelet előírásait betartassa, az egyéb környezetvédelmi jogszabályokba foglalt előírásokat szakhatóságként ellenőrizze építésügyi eljárás során szakhatósági hozzájárulást csak akkor adhat, ha a követelményeket teljesítették E hármas felsorolással szankcionálhatóvá válik a nem megfelelő hulladékkezelés. Kiemelendő még a 164/2003. (X.18.) Korm. Rendelet az építési és bontási hulladékok nyilvántartási-és adatszolgáltatási kötelezettségéről. 12
5. Az érvényben lévő hulladékgazdálkodási törvény jelen témára vonatkozó fejezetei [1.] 2000.évi XLII. Törvényt a hulladékgazdálkodásról címmel az Országgyűlés hozta a következők érdekében: a fenntartható fejlődés biztosítása, a jövő generációk létfeltételeinek, lehetőségeinek biztosítása az energia és nyersanyagfogyasztás mérséklése, a felhasználás hatékonyságának növelése, a hulladék mennyiségének csökkentése az emberi egészség, a természeti és épített környezet, hulladék okozta terhelésének mérséklése A törvény hatálya kiterjed minden hulladékra, a hulladékgazdálkodási tevékenysége és létesítményekre, viszont nem terjed ki a levegő tisztaságvédelmi jogszabály hatálya alá tartozó, a levegőbe kibocsátott anyagokra és a radioaktív hulladékokra. Az első fejezetben találjuk az alapfogalmakat, melyek segítségével az ezen a területen tevékenykedők beazonosíthatják és besorolhatják magukat és tevékenységüket az egyes meghatározásokkal rendelkező fogalmak alá. Saját tapasztalatom, melyet az Országos Hulladékgazdálkodási Konferencián szereztem (2005.X.5. VDF Székház), azt támasztja alá, hogy vannak, akik nem fordítanak kellő figyelmet a törvény megértésére, és így nem megfelelő csoportba sorolva magukat, kibújnak az adatszolgáltatási kötelezettség alól (például: szállító-begyűjtő fogalmának keverése). Hulladékképződés megelőzése, keletkező hulladékok veszélyességének csökkentése Újrahasználat, hasznosítás Biztonságos ártalmatlanítás 5.1 A hulladékgazdálkodás alapelvei 1. ábra: hulladékgazdálkodási hierarchia A törvény I. fejezetében találhatók az alapelvek, melyek a következők: megelőzés: a legkisebb mértékűre szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét elővigyázatosság elve: a veszélyes illetve a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének a gyártói felelősség elve: a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásáért (felhasznált alapanyagok megválasztása, termék külső 13
behatásokkal szembeni ellenálló-képessége, termék élettartama, újrahasznosíthatósága, hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezése, hulladékkezelés költségeihez való hozzájárulás) a megosztott felelősség elve: a termék és az abböl származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működnie az elvárható felelősség elve: a hulladék birtokosa köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelő hatása a lekisebb mértékű legyen az elérhető legjobb eljárás elve: törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásokra a szennyező fizet elve: a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelés költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani a közelség elve: hulladék kezelésére, illetve átalmatlanítására a lehető legközelebbi arra alkalmas létesítményben kerüljön sor a regionalitás elve: a hulladékkezelő létesítmény létrehozásánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni az önellátás elve: a képződő hulladék teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni a fokozatosság elve a példamutatás elve: állami és önkormányzati szervek példát mutatva alkalmazzák törvény szabályait és végül a költséghatékonyság elve: a gazdálkodók és fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak 5.2 A hulladékgazdálkodási törvény vonatkozó részei A törvény II. fejezetében a hulladék termelőjének, birtokosának kötelezettségeivel foglalkozik. A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége nyomán keletkező, vagy más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, hasznosításáról illetve ártalmatlanításáról gondoskodni. A hulladék ártalmatlantását saját maga is teljesítheti, vagy erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek átadhatja, a kezelés költségeinek megfizetésével. Törvény vagy rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek, illetve hulladékkezelőnek. A törvény a III. fejezetében utal a hulladékkezelésre és hulladékhasznosítására Hulladékkezelésnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása, mely kizárólag környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. Leírja, hogy a hulladékkezeléshez használt technológia, berendezés, eszköz, anyag alkalmazását, forgalmazását jogszabály engedélyhez vagy alkalmassági vizsgálathoz, illetőleg minősítéshez kötheti. A hulladék kezelésének megfelelő elkülönített gyűjtése a hulladék termelőjének vagy birtokosának kötelezettsége. A hulladék telephelyen belüli - a környezet veszélyeztetését kizáró módon történő - gyűjtése a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel, környezetvédelmi hatósági engedély nélkül végezhető. 14
A hulladékkezelő begyűjtőhelyet önálló telephelyként vagy telephelyen belüli gyűjtőhelyként hatósági engedély birtokában létesíthet és üzemeltethet, ahol a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőzően a hulladékot elszállításig tárolják, esetenként előkezelik, illetve további kezelésre, hasznosításra előkészítik. A hulladékszállításról szóló rész kimondja, hogy hulladék szálltása során a környezet ne szennyeződjék. Szállításból eredő szennyeződés esetén a szállító a hulladék eltakarításáról, a terület szennyeződés mentesítéséről, valamint az eredeti környezeti állapot helyreállításáról köteles gondoskodni. A hulladék hasznosítása történhet a) a hulladék anyagának termelésben, szolgáltatásban történő ismételt felhasználásával (újrafeldolgozás) b) a hulladék valamely újrafeldolgozható összetevőjének leválasztásával és alapanyaggá alakításával (visszanyerés); c) a hulladék energiatartalmának kinyerésével (energetikai hasznosítás). A hulladékártalmatlanítás a környezetvédelmi hatóság engedélyében megfogalmazottak szerint a) hulladéklerakóban történő lerakással b) termikus ártalmatlanítással vagy c) más kémiai, biológiai vagy fizikai eljárással történhet. Hulladéklerakóban előkezelés nélkül - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet másként nem rendelkezik - hulladék nem ártalmatlanítható. A lerakással ártalmatlanítható hulladékok körét és a lerakás feltételeit külön jogszabály határozza meg (5/2002. (X.29.) KvVM települési szilárd hulladék kezelés szabályairól). A törvény IV. fejezetéből a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó szabályok közül az ingatlantulajdonos kötelezettségeit kell kiemelni. Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező hulladékot, a jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, és továbbá a hulladékkezelőnek átadni. Az ingatlantulajdonos a települési hulladék egyes összetevőit (pl. a veszélyes hulladékokat) az előírtaknak megfelelően köteles elkülönítetten, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjteni Az ingatlanon elhagyott hulladék kezelési kötelezettsége a hulladék tulajdonosát, ha annak személye nem állapítható meg - ellenkező bizonyításig - az ingatlan tulajdonosát terheli. A települési önkormányzat, közigazgatási területén, a közterületen elhagyott hulladék elszállításáról és hasznosításáról, illetve ártalmatlanításáról a közszolgáltatás keretein belül gondoskodik. A környezetvédelmi hatóság az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi a) a hulladék tulajdonosát, b) az ingatlan tulajdonosát, abban az esetben, ha a hulladék tulajdonosának személye nem állapítható meg. 15
Az V. fejezetben a veszélyes hulladék birtokosának kötelezettségeire vonatkozóan találunk iránymutatást. A külön jogszabályokban kihirdetett hulladékjegyzékekben nem szereplő, vagy ismeretlen összetételű hulladékot veszélytelenségének, illetve veszélyességének megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni. Tilos a veszélyes hulladékot - a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül - más hulladékkal vagy anyaggal összekeverni. A veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről a termelőnek anyagmérleget kell készítenie. A veszélyes hulladék birtokosa köteles a veszélyes hulladék sorsát (keletkezését, gyűjtését, szállítását, kezelését, átadását, átvételét) szoros elszámolásban nyilvántartani. A veszélyes hulladék termelője köteles legalább 3 évre szóló hulladékgazdálkodási tervet készíteni. A háztartásban, illetőleg intézményi fogyasztásból, felhasználásból vagy szolgáltatásból keletkezett veszélyes hulladékot a termelő köteles gyűjteni és hulladékkezelő részére átadni, valamint a szolgáltatásért járó díjat megfizetni. A IX. fejezetben találjuk a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló részt, mely a következőket fogalmazza meg. A hulladék termelője, birtokosa és kezelője a külön jogszabályokban meghatározott módon és tartalommal köteles a tevékenysége során keletkező, más birtokostól átvett vagy másnak átadott hulladék mennyiségét és összetételét fajtánként nyilvántartani, üzemnaplót vezetni, és ezekről a hatóságoknak bejelentést tenni. Előző bekezdés szerinti kötelezettség nem terjed ki azon ingatlantulajdonosokra, akik települési hulladékukat a közszolgáltatónak szerződés alapján átadják A gyártói felelősség alapján a visszavételi kötelezettség alá tartozó termékek és hulladékokról a forgalomba hozatallal és a visszavétellel érintett gyártók, forgalmazók, hulladékkereskedők és kezelők kötelesek nyilvántartást vezetni és ezekről a hatóságoknak bejelentést tenni. 16
6. A társadalom által támasztott követelmények Társadalom szempontjából a hulladék az 1970-es években szállítási problémaként tűnt fel. A lakosság elképzelése, és gondolkodásmódja, abban merült ki, hogy a hulladékkal ne kelljen közvetlenül érintkeznie, ne legyen szem előtt. Vagyis, a vizuális környezetszennyezés és közérzetromboló hatás ne jelentkezzen a társadalmi színtereken (utcán, járdán, parkokon, tereken). Így ezekben az években a hulladékgazdálkodás fogalma kimerült a szállítás kérdésében. A tárolásra, szállításra, kezelésre és elhelyezésre vonatkozó jogszabályi háttér fejlődésével a hulladék adminisztratív problémává vált. Napjainkban a hulladékkezelés inkább szabályozási kérdés, aminél hármas tagozódásáról kell beszélnünk, mely a következő elemekből áll: Törvények Szabványok Államigazgatási eljárási rend A társadalom által megválasztott képviselők megalkották a 2000.évi Hulladékgazdálkodási törvényt, mely kiegészítésre került a 45/2004-es rendelettel, ami az építési és bontási hulladékok kezelésének részletes szabályairól szól. A szabványok írják elő, hogy milyen feltételeknek kell teljesülnie, az adott tevékenység végzése közben. Társadalomi elvárás, hogy a hulladék útja nyomon követhető legyen, a keletkezésétől a végső elhelyezéséig. Azon cégeknél, melyek az ISO.14000-es szabvánnyal minősítettek, biztosított, hogy a hulladék megbízható helyre kerül, például: olyan hulladékkezelőbe, vagy lerakóba, mely rendelkeznek a kezeléshez, ártalmatlanításhoz megfelelő engedélyekkel. Bontási tevékenység végzésekor figyelemmel kell lenni a munkavédelmi szabványokra. Az építőipari bontási munkák biztonságtechnikai követelményei címen jelent meg munkavédelmi szabvány, MSZ-04.905.83 számmal [11.]. E szabvány nem vonatkozik a robbantással véghezvitt épületbontásra. Kimondja, hogy a bontási tervnek tartalmaznia kell a következőket: a bontási munka végrehajtásának módozatát a biztonságot nyújtó bontási munka végrehajtási sorrendjét a bontáshoz szükséges segédszerkezeteket ideiglenes megtámasztást, alá támasztást munkamegszakítás esetén az épületszerkezet bontás közbeni állékonyságának bizosítását szükség szerint megmaradó épületrész állékonyságának védelmét a közlekedési anyagszállítási utak kijelölését a bontás technológiai utasításait A bontási munkák megkezdése előtt a közműhálózatról le kell választani a bontandó épületet, és az összes csövet le kell üríteni. Csatornahálózat betorkollásánál a közcsatornát el kell falazni, viszont a bontási épületre kerülő csapadékvíz 17