História 2003-07
História 2003-07 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.
Tartalom 1.... 1 1. Az európai szociális államról... 1 2.... 2 1. A jóléti állam válság és kiutak... 2 2. Képek... 6 3.... 10 1. Bismarck és a szociális törvény... 10 2. Képek... 10 4.... 12 1. A szociális védõháló Magyarországon, 18701985... 12 2. Képek... 15 5.... 19 1. Szkíták az Alföldtõl Ázsiáig... 19 2. Képek... 22 6.... 27 1. Szkítia. Anonymus: A magyarok cselekedetei. Részlet... 27 2. Képek... 27 7.... 28 1. Erdély a kora középkori Magyar Királyságban... 28 2. Képek... 31 8.... 33 1. Dicsõségesen alkalmatlan... 33 2. Képek... 37 9.... 43 1. Bethlenrõl... 43 10.... 44 1. Nofretete... 44 2. Képek... 45 11.... 49 1. Pocahontas... 49 2. Képek... 50 12.... 54 1. Kossuth Ferenc emlékei... 54 2. Képek... 54 13.... 57 1. A Jelképbizottság a kitüntetési rendszerrõl... 57 2. Képek... 57 14.... 60 1. Állami kitüntetések a történelemben... 60 2. Képek... 64 iii
1. Az európai szociális államról RENDSZERVÁLTÁS GLATZ Ferenc Az európai szociális államról Jegyzetlapok 1. Hatalmi államból szolgáltató államot. Nem államtalanítani, hanem az állam közfunkcióit újraértelmezni. Azaz: a polgárok adóforintjait a polgárok közbiztonságára, mindnyájunk versenyképességének javítására fordítsák. Rendfenntartásra, országos infrastruktúrára, környezetvédelemre, képzésre-kultúrára, szociális és egészségügyi közintézményekre. Ez legyen a közfeladat. Igenis adóztatni a gazdagokat. Gazdagodjatok, gazdagodjunk adózzatok, adózzunk! És az adókból elsősorban szociális-kulturális intézményeket tartsunk fenn! Vajon az állam jellegéről dönteni elsősorban a közgazdászok, a költségvetési szakemberek dolga? Hiszen az állam nemcsak a technikai-anyagi gyarapodás, hanem a kulturális-lelki építés és a szociális biztonság eszköze is... 2. Az emberi jogok közé felvenni a szociális esélyegyenlőség elvét. Az állam legyen a szociális esélyegyenlőség eszköze! Ami nem téveszthető össze a kommunisták szociális egyenlőség elvével. Az állam biztosítsa, hogy pillanatnyi szociális helyzete miatt senki se essék el a művelődéstől, az egészségügyi minimumtól. Csak így biztosítható, hogy a közügyeket a tehetséges emberek intézzék, mert így a vezető elmék merítési köre az állampolgári közösség egészére kiterjed. Különben csak a gazdagok kasztjának, a társadalom egy kicsiny részének gyermekei juthatnak a közügyek intézésében vezető pozícióhoz. Ahogy ez a tengereken túl Keleten és Nyugaton elfogadott. De amely kasztosodás számunkra, európaiak számára nem elfogadható... 3. Végrehajtóhatalom-túlsúlyos állam helyett a polgárok és a kormányzati adminisztráció együttműködésére épülő igazgatás. Ehhez viszont le kellene építeni a rendszerváltásban felduzzasztott kormányzati adminisztrációt és háttérintézmény-rendszerét. És változtatni a magatartáson. A polgár legyen partnere az adminisztrációnak. Az állampolgári közösség nem egyszerűen politikai közeg, amelyikkel elfogadtatják, megszavaztatják a mindenkori kormányintézkedéseket... 4. A mindenkori kormány legyen az ország kormánya, ne pedig valamelyik pártkoalícióé. Elfogadjuk, hogy a kormányadminisztráció éppen győztes pártkoalíció politikai-gazdasági-kulturális holdudvarának érdekérvényesítője, érdekkijáró intézménye? 5. Felszabadítani a közéletet a mindent eluraló pártosodástól. A közélet ne legyen többé azonos a pártélettel! A köz ügyeinek intézésében előtérbe engedni a valós szakmai szempontokat. Miért fogadjuk el, hogy a demokráciában a napi ügyek intézésénél erősebben érvényesülnek a pártpolitikai szempontok, mint a puha diktatúrában? A közfeladatok ellátásába, a közcélok megvalósításába érdemben bevonni a civil szervezeteket, aktivizálni a polgárok közösségeit. Fejleszteni a civil szervezeti autonómiákat... 6. A szocialitás mint szempont újra erősödik Magyarországon és Európában. Amíg Európa egyik részén fennállott az egypártrendszer és a diktatúra, addig Európában a közfigyelem természetesen a demokrácia politikai intézményei és ezen intézményeket működtető szereplők felé fordul. A polgárok azonban ma már unják a pártok túlszereplését, a figyelem jobban a mindennapi élet szociális-kulturális tömeglelki elemei felé fordul. Most bontakoznak ki évezredes európaiságunk, a zsidó-keresztény kultúrkör újabb hajtásai: a szolidaritás, az egymás iránti kíváncsiság, a világra nyitottság embersége. Ami bennünket, európaiakat a föld népei között mássá tesz, és összetart. Reméljük, hogy a szovjet típusú szocialista állam temetése Európa keleti felén immáron egész Európában egy modern szociális állam születésének ideje lesz... 1
1. A jóléti állam válság és kiutak BEREND T. Iván A jóléti állam: válság és kiutak Szociális állampolgárság? A második világháború után egész Nyugat-Európában kiépült a jóléti állam. Ám a szegényes, de a maga eszköztárával nagyvonalú államszocialista jóléti intézmények mára, mint sokan állítják, válságba jutottak. Napjaink nemzetközi irodalmából tucatjával idézhetnék a jóléti állam lélekharangját kongató álláspontokat. Két tényezőt szokás emlegetni e válság okaként. Egyrészt a gyilkos világgazdasági versenyt, ami a globalizált, szabad kereskedelmi világban minden országot versenyre kényszerít, és a nagy szociális terhek csökkentését követeli meg a versenyképesség érdekében. Másik legfőbb okként a demográfiai folyamatok változásait emelik ki: a születési ráták egyszerű népességi reprodukció alá zuhanását, valamint az átlagéletkor jelentős meghosszabbodását, mintegy 76-78 évre emelkedését, ami egyszerre növelte meg az idős, inaktív korosztályok létszámát és csökkentette lényegesen az aktív népesség arányát. Ez egyre elviselhetetlenebb anyagi terhet hárít a társadalomra, aminek az nem képes eleget tenni. Ha a demográfiai trendek nem változnak, a következő húsz év során a nyugdíjkiadások megkétszereződnek. A jelentős számú bevándorló ugyancsak megnövelte a szociális kiadásokat, hiszen a bevándorlók tömege nagyban erősíti a társadalomból való kirekedés tendenciáját is: az 1980-as évek közepén Nyugat-Európában mintegy 50 millió ember élt a nemzeti kereseti szint felét sem elérő jövedelmi szinten. A társadalomból való kihullás különösen megdöbbentő adatai jellemzik a piaci viszonyok közé illeszkedő volt szocialista országokat. I. A jóléti állam kialakulása, 1883 1942 Hogy megvizsgálhassuk a jóléti állam megkérdőjelezésének okait, mindenekelőtt tekintsünk vissza a jóléti állam születésére és jellemzőire! Bismark, 1883 Az intézmény gyökerei a 19. század végére nyúlnak vissza. A szociáldemokrácia elleni harcban ugyanis Bismarcknak, a német vaskancellárnak hamar fel kellett ismernie, hogy a szociáldemokrácia betiltásának fegyvere visszájára fordult, és fokozatosan a legnagyobb párttá tette a szociáldemokráciát. Ekkor úgy akarta kifogni a szelet ellenzéke vitorláiból, hogy átvette annak szociális programját, és nekilátott megvalósításához. Így került sor 1883-ban a világ első kötelező betegbiztosítási programjának bevezetésére. 1884-ben követte ezt a kötelező ipari balesetbiztosítás meghonosítása, majd 1889-ben a nyugdíj és rokkantsági nyugdíj intézményeinek bevezetése. Mindez nem állampolgári jogon járt, csak a szocialisták tömegbázisát célozta meg: az ipari munkásokra vonatkozott. Az intézkedések nemzetközi hatása felmérhetetlennek bizonyult. A svéd király már 1884-ben bizottságot hívott életre a német rendszer tanulmányozására, amit a következő évben Dánia is követett. A skandináv országokban 1891 és 1913 között azután mindenhol meghonosult a betegség- és balesetbiztosítás, valamint a nyugdíjintézménye. Itt a jóléti intézmények az egész társadalomra kiterjedtek. Érdekes módon, a jóléti törvényhozásban a szocialista, liberális és konzervatív pártok egyaránt kezdeményezőkként léptek fel. A szakirodalom zömében mégis a szociáldemokráciának ítélik a pálmát. Az ő programjuk és megerősödött pártjuk, valamint szakszervezeteik kényszerítették versenyre, állítják, a polgári, sőt arisztokratikus pártokat is. Mi több, az 1891-ben XIII. Leó pápa által kibocsátott Rerum Novarum a hívekért folytatott verseny révén a katolikus egyház szociális doktrináját is megalapozta. Világgazdasági válság, 1929 33 A jóléti állam kibontakozásának igazi korszaka azonban a nagy világgazdasági válság (1929 33) és a második világháború éveivel (1939 45) jött el. A nagy válság nemcsak a nyomor és munkanélküliség addig ismeretlen mélységeit nyitotta meg, hanem versenyre is kényszerítette a fejlett nyugati demokráciákat a jobb- és baloldali populizmusok szélsőségeivel. Az Egyesült Államokban, ahol a jóléti intézmények addig ismeretlenek voltak, Roosevelt elnök ekkor jelentette ki: 2
a demokráciának be kell bizonyítania, hogy kormányai felelősséget vállalnak népeik szociális biztonságáért. Ennek jegyében vezette be az ún. social security intézményét. A világháború még nagyobb nyomatékot adott a társadalmi szolidaritás elvének. John Steinbeck amerikai író, aki a háború alatt haditudósítóként Európában tartózkodott, 1943-ban arról számolt be, hogy az egyszerű emberek rendkívül sokat tanultak... Meg akarnak szabadulni a szükség rabszolgaságától, azt akarják, hogy mire hazamennek a frontokról, legyen államilag biztosított iskola gyermekeiknek és egészségi ellátás családjaiknak. Ebből a tömegigényből és a társadalmi szolidaritás háborús tapasztalatából és az 1930 40-es évek nyomorúsága közepette emelkedett fel a nyugat-európai jóléti állam. Svédek, angolok, 1932, 1942 Az első, valóban komplex jóléti állam Svédországban jött létre az 1932-ben kormányra került szociáldemokrácia vezetése alatt. Magát a jóléti állam kifejezést 1941-ben vezette be az angol Temple érsek, aki a demokráciák welfare elkötelezettségét állította szembe a diktatúrák warfare, háborús és erőszakra épülő rendszereivel. Az első átfogó törvényhozási tervet még a konzervatív Churchill-kabinet tagja, Lord William Beveridge dolgozta ki 1942-es híres Jelentésé -ben. A katonai győzelem célja szögezte le, hogy a háború után jobb világban élhessünk, mint korábban. Meg kell szabadulni a szükségtől. Minden állampolgár ingyenes egészségi ellátáshoz kell hogy jusson. A gyermekek után támogatást kell nyújtani a családoknak, s az idősebb generációknak biztonságot teremtő nyugdíjat kell folyósítani. Így került sor Angliában 1945 és 1948 között amikor még jegyre osztották az élelmiszert és nélkülözött a lakosság az átfogó jóléti törvényalkotásra, ami megvalósította a Beveridge-bizottság által kidolgozott terveket. Thomas Humphrey Marshall, a cambridge-i egyetemen 1949-ben tartott előadásában fogalmazta meg a szociális állampolgárság elvét, ami az egyéni és politikai szabadság biztosítása után a szociális biztonságot is állampolgári jognak minősítette. Hasonló jóléti intézményeket vezettek be Belgiumban, Franciaországban, Svájcban és Németországban is. A jóléti állam újrafogalmazta az állampolgári jogokat, s valóban beillesztette azokba a jóléti ellátás jogát, hogy mint mondották a nemzeti közösségek teljes jogú tagjává emeljenek minden állampolgárt. A biztosított juttatások köre egyre szélesedett, a fizetett szabadság egyre hosszabb, a munkaidő egyre rövidebb lett, az ingyenes, állampolgári jogon biztosított iskolázás, egészségi ellátás és nyugdíj mellett átképzési költségeket nyújtott, fizetett szülési szabadságot, szubvencionált lakásbérletet s számos más juttatást is biztosított. (Szerényebb eszközeivel az államszocializmus hasonlóan járt el.) Hidegháború és jóléti verseny Nem lehet elvonatkoztatni e folyamat elemzése során a hidegháború hatásától sem. A katonai és gazdasági verseny mellett ugyanis jóléti verseny is kibontakozott a két párhuzamosan létező és egymással szemben álló világrend között. A szocializmus egyenlősítő elveivel és szegény országokról lévén szó szegényes gyakorlatával vette fel ugyanis nem nagy sikerrel a versenyt a Nyugattal. A Nyugat viszont erre válaszul az emberarcú kapitalizmust hirdette meg. A szociális kiadások a háború előtti évekhez képest Olaszországban már 1957-re 14-szeresére emelkedtek, Franciaországban és Svédországban hat-, illetve hétszeresére, és Nyugat- Európa egészében is négyszer annyit költött az állam erre a célra, mint a háború előtt. A nemzeti jövedelem nem kevesebb, mint 40-50%-át fordították jóléti kiadásokra. A jóléti állam magas adóztatással és a jövedelmek újraelosztásával törekedett a társadalmi egyenlősítésre. Az ingyenes társadalmi juttatások és a progresszív adóztatás együttes hatására a jövedelmi polarizáltság érdemben csökkent: Dániában és Svédországban például a lakosság legmagasabb jövedelmi kategóriájába tartozó 5%-a 1939-ben az összes jövedelem 27-28%-át kapta, s ez az arány 1964-re 17-18%-ra zuhant. Angliában az e jövedelmi kategóriába tartozók részesedése 30%-ról 19%-ra esett. Az egyéni fogyasztás egyötödét-egynegyedét a költségvetés finanszírozta a jövedelmek átcsoportosítása révén. II. A jóléti állam jelenkori története A mégoly vázlatos történeti áttekintés is három igen fontos kérdés megválaszolásának feladatát állítja elénk: 1. A jóléti állam csak a gazdag országok luxusa lehet, mégpedig ott is csak a nagy prosperitás időszakában? 2. A szociális terhek közösségi, állami vállalása hátrányos-e a gazdasági növekedésre, és rontja-e a jóléti államok versenyképességét? 3
3. Az adóztató, egyenlősítési tendenciákat hordozó jóléti állam azokat a rétegeket sújtja-e, amelyek nagyobb jövedelmeik révén a felhalmozás pillérei, s ezzel tovább fékezi a lehetséges növekedést? A gazdag országok luxusa? Ami az első kérdést illeti, a vázlatos történelmi áttekintés is világossá teszi, hogy a jóléti állam kiépítése éppen akkor indult történelmi útjára, amikor a bevezetését kezdeményező országok éppen mély válságokkal és háborús nyomorúsággal küzdöttek. Németország a 19. század végén, amikor az alapvető jóléti intézményeket bevezette, változatlan és összehasonlítható, 1991. évi árakon számítva kereken 3000 $ egy főre jutó bruttó nemzeti termékkel (GDP) rendelkezett. Svédország 1932 és 1939 között, amikor a jóléti államot kiépítette, 3600 5000 $ között növekvő egy főre jutó GDP-vel bírt. Nyugat-Európa egésze 1950 és 1960 között, amikor a jóléti állam általánossá vált, kereken 5000 7000 $ egy főre jutó jövedelmet számlált. Az elmaradottabb Mediterráneum, valamint Közép- és Kelet-Európa 1950 és 1973 között 2000 7000 $ közötti jövedelemmel rendelkezett, vagyis mivel összehasonlítható árakról van szó ugyanabba a jövedelmi sávba esett, mint Németország, Svédország s az 1950 körüli Nyugat-Európa, amikor a jóléti állam ott kiépült. Ebben az értelemben tehát aligha beszélhetünk koraszülött kelet- európai jóléti államról, vagy arról, hogy ezek az országok nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. A növekedés hátráltatója? A második kérdés, vajon hátráltatta-e a szociális terhek vállalása a gazdasági növekedést, ugyancsak kvantitatív választ követel. Ebből a szempontból különlegesen tanulságos az amerikai és a nyugat-európai összehasonlítás: az Egyesült Államok, amely nem épített ki jóléti államot, 1950 és 1973 között kereken 60%-kal növelte egy főre jutó jövedelmét, a jóléti Nyugat-Európa ugyanezen évek során viszont közel 2,5-szeresére, vagyis mintegy háromszor olyan gyorsan! 1950 és az ezredforduló között az USA 286%-os, Nyugat-Európa 390%-os növekedést ért el. A munka termelékenységi szintjét Nyugat-Európa az amerikai mintegy feléről 1970-ig annak kereken 70%-ára fokozta, majd a század végére elérte. A tények tehát nem igazolják a mítoszt, a jóléti állam növekedést fékező hatását. A kikényszerített takarékosság: malacpersely Különösen érdekes a harmadik kérdés: vajon gazdasági hátránnyal jár-e a jómódú lakosságot terhelő adóztató, újraelosztó, jövedelmet kiegyenlítő jóléti állam? E kérdésre adandó válaszhoz az angol Nicholas Barr röviddel ezelőtt megjelent kutatási eredményeihez fordulok. Ő ugyanis szellemesen szétválasztotta a jóléti állam két alapvető funkcióját. Az egyiket, a jómódúaktól elvevő és a szegényebbeket támogató, újraelosztó funkciót Robin Hood - (mi nevezzük így: Rózsa Sándor-) funkcióként jelöli, míg a másikat malacpersely funkciónak. Ez alatt azt érti, hogy a jóléti állam nemcsak a társadalom különböző rétegei között osztja újra a jövedelem egy részét, és ezzel kiegyenlítő szerepet játszik, hanem minden egyes állampolgár életciklusán belül is újraelosztó szerepet gyakorol. Ez azt jelenti, hogy bizonyos jóléti intézmények finanszírozásához az állam ugyanattól a személytől veszi el az összeget, akinek azután visszajuttatja azt. Például a biztosított nyugdíj esetében az állam az életciklus középső szakaszában elvesz, hogy a későbbi szakaszában visszaadja azt. Az ingyenes iskola esetén az életciklus középső szakaszában elvesz, de családon belül számítva korábbi szakaszára vonatkozóan visszaad. Ezt a funkciót úgy tekinthetjük, mintha az illető állampolgár maga tenné be a pénzét a malacperselybe, hogy azután kivehesse, amikor szükséges. Brit elemzők Angliára vonatkozó számításai szerint a jóléti állam kiadásainak mintegy kétharmada az életciklusonbelüli újraosztás, vagyis nem más, mint kényszerített takarékosság, s a Rózsa Sándor -funkció csak a kiadások egyharmadára vonatkozott. Ezt az arányt nagyjából hasonlónak tekinthetjük egész Nyugat-Európára vonatkozóan. Magánügy vagy beavatkozás? Az állami beavatkozás és a jóléti állam politikai ellenfelei Ronald Reagan, Margaret Thatcher, George W. Bush, hogy e politika legismertebb képviselőit idézzem azt állították, állítják, hogy a paternalista beavatkozás helyett ezt a kérdést magánügyként kell kezelni, és rábízni az emberek egyéni döntésére. Csakhogy az egyén nem tud évtizedekre előre kalkulálni, s nem is rendelkezik a megfelelő információkkal ehhez! A bizonytalanság és kockázat túl nagy a hosszú távú döntések esetén. A jóléti intézmények privatizálása, a magániskola, magán egészségi és -nyugdíjbiztosítás, amit most az amerikai kormányzat sürget, elkerülhetetlenül arra vezet, hogy a társadalom bizonyos rétegei kiesnek a szociális védőháló hatalmas lyukain, s kizárják magukat a társadalomból. Magánügy, miért nem voltak körültekintőbbek mondhatják és mondják is e politika hívei. A valóságban azonban nem az, hiszen az utcán élőket is kórházba kell vinni, gyermekeit iskolába kell adni stb., vagyis végül a társadalmi gondoskodás más formái válnak szükségessé. 4
Tanulság: jövedelemkiegyenlítő állam Félreértés ne essék: nem állítom, hogy a hosszú munkanap és az évi két hét szabadság embertelensége nem vezet több jövedelem termelésére. Nem állítom, hogy az ingyenes iskolai és egészségi ellátás olcsó az államnak, mintha mindezt az állampolgárra bízná. Természetesen nem. De határozottan állítom, hogy a jóléti állam biztonságot és valamelyest kiegyenlítést teremtő hatása tudja csak megteremteni azt a kiegyensúlyozott belső piacot, mely hosszú távon végül is növekedést előmozdító szerepet játszik. Közgazdasági közhely, hogy minél szélsőségesebb a társadalmi polarizáció, minél több a szegény ember és a társadalomból kiszorultak száma, annál törékenyebb, sérülékenyebb egy ország gazdasága és hosszú távú növekedése. Hadd támasszam ezt is alá néhány beszédes adattal: a lakosság legnagyobb jövedelemmel rendelkező felső 10%-ának Japánban, Koreában és Svédországban mintegy nyolcszor akkora jövedelme van, mint a társadalom legkisebb jövedelmű alsó 20%- ának. Németországban, Hollandiában és Angliában 9-10-szer akkora, míg Amerikában ez a különbség már 15- szörös, Brazíliában 20-szoros, Mexikóban és Venezuelában 25-szörös. A jövedelemkiegyenlítő országok nem szenvedtek hátrányt, sőt, előnyre tettek szert. Érdemes egy pillantást vetni az 1973 utáni Nyugat-Európára! A jóléti állam válsága ellenére mindenütt az észlelhető, hogy az alapvető jóléti intézmények nem szenvedtek nagyobb csorbát, sőt a legtöbb esetben a jóléti kiadások növekedtek. Az Európai Unió közös valutazónájában, vagyis 11 országban az 1980 90-es évek közepe közötti évtizedben az egy főre jutó szociális kiadások összege 13%-kal emelkedett, Írországban pedig egyenesen 35%-kal, míg a családi és gyermekek utáni juttatások egy főre jutó összege 56%-kal. Közismert, hogy mindezen közben Írország, mely az Európai Unióba való felvételekor (1973) az unió átlagjövedelmének 58%-át érte csak el, napjainkra teljesen felzárkózott az unió szintjére, sőt Európa egyik leggazdagabb országává vált. Olaszországban és Franciaországban a jóléti kiadások 31, illetve 25%-kal nőttek. Válságban van-e egyáltalán az európai jóléti állam? Osztom azoknak a nézetét, akik azt hangsúlyozzák, hogy nincs válságról szó, csak új, megoldást követelő, de megoldható gondokról. Bizonyos, hogy néhány túlhajtást, úgyszólván luxusgondoskodást le kell nyesegetni, különösen a demográfiai fenyegetettségre időben fel kell figyelni, hogy megoldást dolgozzanak ki. III. Piaci fundamentalizmus kontra jóléti állam A jóléti állam megkérdőjelezése azonban napjainkban nem annyira a valóság tényein alapszik, mint inkább ideológiai mítoszokon és azokra alapozott politikai meggyőződéseken. Az USA példája E mítoszok egyik, tényekben gyökerező eleme úgy írható le, hogy az 1973 utáni strukturális válság időszakában az Egyesült Államok gyorsabban és sikeresebben tudott alkalmazkodni az átalakulás technikai-szerkezeti követelményeihez, mint a fejlett Európa. Ez sok tényezőből, többek között különösen magas gazdasági szintjéből, különleges, történelemben gyökerező rugalmasságából, az állandó tömeges bevándorlás révén egyes szektorokban biztosított különlegesen alacsony munkabérekből fakadt. A neoliberális gazdasági iskola és az arra alapozott politika azonban mindezt úgy hirdette, mint az állami beavatkozással meg nem zavart szabad piac diadalát, az egyetlen helyes és követendő politika mintáját. Az osztrák-angol Friedrich Hayek, a keynesi gazdaságtan és politika ősellensége meggyőződéssel hirdette, hogy az államnak csak az a feladata, hogy védje az egyéni szabadságot, valamint a piac és a verseny szabadságát semmi több. Emberi, politikai szabadság és szabad piac nála elválaszthatatlan előfeltételei egymásnak, s mint egyik könyvének címével is kifejezte, az állami beavatkozás út a szolgaságba. Az amerikai Milton Friedman a roosevelti New Deal politikáját a szabad társadalomból elvezető útnak minősítette, ami ha folytatódik szögezte le 1977-ben, Amerika elveszíti szabadságharcát. Friedman a jóléti állam filozófiáját úgy jellemezte, hogy az rendőrök küldése más emberek pénzének kizsebelésére. Ebben az előadásában Friedman egy gazdagra, szegényre egyaránt érvényes, rendkívül alacsony, 16%-os adót javasolt, igen minimális állami kiadásokkal, úgyszólván minden állami funkció privatizálásával, ami a családokat és egyéneket teszi felelőssé az iskolázásért, egészségi biztosításért és nyugdíjakért. A közgazdaság-tudomány felelőssége Ezeket a nézeteket mind Hayek, mind Friedman esetében Nobel-díj emelte a magasba az 1970-es években. A javaslatokat azután politikai hívei azóta is nagy igyekezettel ültetik át a gyakorlatba. Az 1980-as évektől valóságos deregulációs verseny indult meg a világban. Soros György ezt a közgazdasági-politikai világnézetet és deregulációs lázat találóan piaci fundamentalizmusnak nevezte, ami a pénzügyi tőkét ültette a vezető 5
ülésbe. A piaci mechanizmus és profit motivációja érvelt Soros az élet azon szféráira is kiterjeszkedett, ahová egyáltalán nem tartozik. Talán meglepő, hogy a multimilliárdos pénzügyi vállalkozó elítéli azt a közeget és politikát, amiben felemelkedett. Az ideológiai szenvedéllyel hirdetett piaci szupremácia veszedelmes hiba, ahogy Joseph Stieglitz, a Világbank korábbi gazdasági főtanácsadója, Nobel-díjas Harvard egyetemi közgazda írta legutóbbi könyvében. Soros is, Stieglitz is nélkülözhetetlennek tartja az állam szerepét, szabályozó tevékenységét, és a piaci mechanizmust alkalmatlannak ítéli társadalmi problémák megoldására. A jóléti állam a piaci fundamentalizmus számára azonban a bajok forrása, megszüntetendő anomália. A jóléti állam válságának koncepciója és felszámolásának sürgetése ebből a világnézetből fakadt. Tény, hogy a gazdasági és társadalmi változások a jóléti intézmények számos elemének újragondolását és reformját követelik meg, ez azonban nem vonta és vonhatja kétségbe az intézmények életképességét és alkalmazkodni tudását. A jóléti állam ugyanis nézetem szerint a 20. század legnagyobb társadalmi vívmánya. 2. Képek 6
7
8
9
1. Bismarck és a szociális törvény FARKAS Ildikó Bismarck és a szociális törvény Bismarck kormánya a munkásszervezetek térnyerése miatt 1881 végén némileg módosította addigi, elsősorban a tiltásra és erőszakra építő munkáspolitikáját. Ekkor tette közzé I. Vilmos császár novemberi üzenetét, amelyben szociális reformokat jelentett be. A bismarcki szociális törvények néven ismert reformokkal a munkásszervezetek befolyását igyekeztek visszaszorítani, azáltal, hogy törvényben rögzítették a munkásbiztosítást, megteremtve ezzel a szociális állam alapjait. 1883-ban törvényt hoztak a betegbiztosításról, amelyben kötelező jelleggel előírták az évi 2000 márka alatti jövedelemmel rendelkező ipari munkások és alkalmazottak betegbiztosítását. Ezt később a közlekedési és a mezőgazdasági dolgozókra is kiterjesztették. 1884-ben ezt a rendszert kiegészítették a fentiekre vonatkozó teljes körű balesetbiztosítással is. Az 1889-ben bevezetett rokkantsági és öregségi biztosítás tette teljessé a társadalombiztosítás rendszerét, amelyet ezután nem kötöttek jövedelemszinthez sem. A terheket az állam, a munkáltató és a munkavállaló közösen viselte. Mindezzel Németország a világon elsőként vezetett be egy átfogó, kötelező társadalombiztosítási rendszert. 2. Képek 10
11
1. A szociális védõháló Magyarországon, 18701985 SIPOS Péter A szociális védőháló Magyarországon, 1870 1985 1870. Megalakul Buda-Pesten az Általános Munkás Betegsegélyző és Rokkantpénztár az önsegély elvén; a szolgáltatásokat a tagsági díjakból fedezik. 1876. Az 1876:XIV. tc., a közegészségügyi törvény, amely első ízben szabályozza átfogóan az orvosi és szülésznői gyakorlatot. Kiterjed a kórházakra és más gyógyintézetekre, a járványokra, a gyógyszerekre és tápszerekre, a baleseti segélynyújtásra és a közegészségügyi szolgálat szervezetére. 1880. Megalakul a szociáldemokrata eszmeiségű Magyarországi Általános Munkáspárt. Programjában szerepel a tízórás munkanap, a 14 éven aluliak foglalkoztatásának eltiltása, a női munka eltiltása az egészségtelen munkakörökben, a balesetvédelem, a gyári egészségvédelem felügyeletének hatékonyabbá tétele. 1891:XIV. tc. a kötelező betegségi biztosításról. A törvény szerint a betegsegélyző pénztárakhoz kell tartoznia mindenkinek, akit az 1884:XVII. tc., az ipartörvény hatálya alá tartozó vállalatok foglalkoztatnak, továbbá akik a kohászatban, a bányászatban, az építőanyag-iparban, a vasúti és hajózási üzemekben dolgoznak. A betegsegélyző pénztár tagjai 20 hétig ingyenes orvosi kezelésben részesülhetnek, gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket, valamint táppénzt, gyermekágyi és temetkezési segélyt kaphatnak. 1900:XVI. tc. a mezőgazdasági munkát vállalók kötelező balesetbiztosításáról. A gazdasági cselédek és idénymunkások baleset esetén gyógykezelésben, gyógy- és kötszerellátásban, munkaképtelenség esetén segélyben részesülnek. Megalakul az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegély Pénztár. 1903. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt programja követeli a nyolcórás munkaidőt, az egészségügy államosítását, az ingyenes orvosi és gyógyellátást valamennyi foglalkozási ágban, beleértve a mezőgazdaságot is, a munkavállalók kötelező biztosítását betegség, baleset, munkanélküliség, rokkantság és öregség esetére. 1907:XIX. tc. az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegségi és baleseti biztosításáról. Mindkét biztosítási ágazat tekintetében kiterjed az ipartörvény hatálya alá eső foglalkozásokra, továbbá az ipartörvény alá nem eső, de ipar-, ill. vállalkozásszerűen űzött foglalkozásokra. Betegség és szülés esetén gyógykezelés és ápolás, gyógyszerek, fürdők és gyógyászati segédeszközök, 20 héten át táppénz, valamint temetkezési segély jár a biztosítottaknak. Baleset esetén szintén ingyenes gyógykezelésben, gyógyszer- és gyógyászatisegédeszközellátásban részesülnek. 1917:VII. tc. bevezeti a biztosított nők számára a szoptatási segélyt és az igényjogosultak családtagjainak gyermekágyi segélyét. 1919 márciusában a Forradalmi Kormányzótanács XXI. sz. rendelete kimondja, hogy a betegségi és baleseti biztosítás kiterjed minden munkavállalóra, tehát a mezőgazdaságban dolgozókra is. 1923. A szociáldemokrata szakszervezetek VII. kongresszusának szociálpolitikai követelései: a biztosítás ölelje fel a betegség, a baleset, az öregkor, a rokkantság és a munkanélküliség esetére való biztosítást; terjesszék ki kötelező erővel minden foglalkozási ágra; legyen önkormányzat, amelyet az állam felügyel; a biztosítás aktív terheihez az állam járuljon hozzá. 1927:XXI. tc. a betegségi és baleseti kötelező biztosításról. A jogszabály hatálya kiterjed az ipartörvény és a bányatörvény alá eső vállalatokra, üzemekre és foglalkozásokra, az építőanyag-iparra és mindennemű építkezésre, a szállításra és közlekedésre; az irodák és hivatalok alkalmazottaira, a háztartási alkalmazottakra, valamint a tanoncokra. A biztosítottaknak gyógykezelés, gyógyászati segédeszköz, táppénz, terhességi, gyermekágyi, szoptatási és temetkezési segély jár. A keresőképtelenség esetére megállapított táppénz 1 évig jár, összege a javadalmazás vagy bér 55%-a. 1928:XL. tc. az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelezőbiztosításról. A jogszabály hatálya kiterjed mindazon vállalatokra, üzemekre és foglalkozásokra, amelyek a betegségi biztosítási kötelezettség hatálya alá esnek. Az öregségi korhatár a férfiaknál és nőknél egyaránt a 65. életév betöltése. Rokkantnak azok minősülnek, akik egészségromlás vagy testi fogyatkozás következtében nem tudják 12
megkeresni az átlagos munkavállalói javadalmazás egyharmadát. Az öregségi járadékra jogosító biztosítási időt 400, a rokkantsági, özvegységi és árvasági járadékra jogosító biztosítási időt 200 járulékhétben szabják meg. 1937:XXI. tc. a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról kimondja, hogy a munkaidő nyolc óránál és heti negyvennyolc óránál nem lehet több; legalább negyedóra időtartamú munkaközi szünetet kell adni; egy évi folyamatos szolgálat után évenként hat munkanap fizetéses szabadság jár; a minimális munkabérek hivatalosan megállapítandók. 1938:XII. tc. a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról. A mezőgazdasági munkás 65. életéve betöltése után jogosult járadékra, feltéve, ha utána legalább 15 éven át évente legalább 15 héten át járulékot fizettek. 1938:XXXVI. tc. az iparban (kereskedelemben), a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról. A törvény hatálya alá eső munkavállalóknak családi pótlék jár a gyermek 14. életévének betöltéséig. 1940:XXIII. tc. az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról. Az ONCSA célja a sokgyermekes családok intézményes támogatása, a gyermekvédelem, a megélhetésükben veszélyeztetett, főleg mezőgazdasággal foglalkozó családok boldogulásának megalapozása, földhözjuttatás, telepítés, házépítés támogatása kölcsönnel, házasodási kölcsön folyósítása. 1945. A 2300/1945. ME. sz. rendelet kimondja, hogy a társadalombiztosítási járulékok teljes egészében a munkáltatót terhelik, azokra a bérből és fizetésből tilos levonni. 1945. 6180/1945. ME. sz. rendelet a mezőgazdasági munkások betegségi biztosításáról. 1947. A 10700/1947. Korm. sz. rendelet szerint a családtagok kórházi ápolási ideje 42 napról 60 napra emelkedik. Eddig az egyedülálló dolgozó kórházi ápolása idejére nem részesült táppénzben, a családos biztosított a táppénz 50%-át kapta. A rendelet hatályba lépésétől az egyedülálló személy a kórházi ápolás 31. napjától a táppénzének 25%-át, a családos a táppénz 75%-át kapja. 1948. A 3160/1948. Korm. sz. rendelet szerint, ha a gyermek iskolába jár, vagy kereső foglalkozásra képezik ki, akkor a gyermek 24. életéve betöltéséig az eltartó családi pótlékra jogosult. 1948. A 12370/1948. Korm. sz. rendelet a gyermekbénulásban szenvedő családtag részére egy évi időtartamon belül 270 napi kórházi ápolást biztosít. A gümőkórban szenvedő biztosítottak részére a kórházi ápolás a táppénzigény kimerítése után is jár, legfeljebb 1 év tartamára. 1949. Az 1040/1949. Korm. sz. rendelet a szoptatási segély helyett bevezeti az anyasági segélyt. Előírja, hogy a családtag után is jár temetési segély. 1950. évi 36. sz. törvényerejű rendelet az állami társadalombiztosítás szervezeteiről. Az állami társadalombiztosítás igazgatását a szakszervezetek látják el, a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányításával, a Minisztertanács főfelügyeletével. A központi igazgatási és ügyviteli feladatok ellátására létrejön a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK). Az OTI, a MABI és a többi társadalombiztosítási intézet megszűnik. 1950. 3220/1949. Korm. sz. rendelet értelmében a mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok a tagjaikra és ezek családtagjaira betegség esetére szóló megállapodást köthetnek az OTI-val. Ellátások: gyógykezelés, gyógyszer és kórházi ápolás. 1951. A 119/1951. (IX. 1.) EüM. sz. rendelet szerint a terhes nőt betegállományba kell helyezni, ha munkáját terhességének és egészségi állapotának veszélyeztetése nélkül már nem tudja ellátni. 1952. Hatályba lép az 1951. évi 30. sz. törvényerejű rendelet a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról (az első egységes nyugdíjtörvény). Öregségi nyugdíj jár a 60. életévét betöltött férfinak és az 55. életévét betöltött nőnek, ha legalább 10 év szolgálati ideje van. 1953. A 6/1953. (II. 8.) MT. sz. rendelet szerint családi pótlék a termelőszövetkezeti tagoknak is jár. 1954. Az 1954. évi 28. sz. törvényerejű rendelet, a második egységes nyugdíjtörvény szerint 10 évi szolgálati idő után a törzsnyugdíj összege a korábbi 15 30% helyett a kereset átlagosan 50%-ára emelkedik. A 13
törzsnyugdíjhoz az 1945. I. 1-jét követően munkában töltött évek után évenként a törzsnyugdíj összegének 1 2%-a járul. 1955. 1955. évi 39. sz. törvényerejű rendelet a dolgozók betegségi biztosításáról. A betegségi biztosításban és az egyéb biztosítási ágakban is megszűnik a tárgyi (üzemre, vállalatra, gazdaságra, intézményre, hivatalra szóló) biztosítás. A biztosítás alapja a személyi biztosítás lett, és hatálya kiterjed egyes munkaviszonyban nem álló személyekre (ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagok, tanulók, lelkészek és egyházi tisztségviselők) is. 1958. 1957. évi 65. sz. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról. Öregségi nyugdíjra az a 65. életévét betöltött férfi, ill. a 60. életévét betöltött nő jogosult, akinek legalább 20 év szolgálati ideje van. Legalább 10 évi szolgálati idő után is jogosult öregségi nyugdíjra, aki 1961. XII. 31-ig a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett. 1959. 1958. évi 40. sz. törvényerejű rendelet, a harmadik egységes nyugdíjtörvény. A törzsnyugdíj alapul vételével az 1929. január 1-től munkaviszonyban töltött minden egyes év után 1%-os nyugdíjkiegészítés jár. Az élettárs is részesülhet özvegyi nyugdíjban, ha az élettársi viszony legalább 10 éve fennáll. 1960. Hatályba lép a 38/1959. (VIII. 15.) Korm. sz. rendelet, melynek értelmében családi pótlékra a munkaviszonyban álló dolgozó két eltartott gyermek után jogosult. Az egyedülálló nőnek egy gyermek után is jár családi pótlék. 1963. Az 1962. évi 27. sz. törvényerejű rendelet szerint a kórházi ápolásra szoruló dolgozót időbeli korlátozás nélkül díjtalan kórházi ápolásban kell részesíteni. A családtag részére évente 90 napig jár kórházi ápolás. 1945 1963 között a társadalombiztosításba bevont népesség létszámaránya 31%-ról 97%-ra emelkedik. A teljes foglalkoztatottság mellett a társadalombiztosítás a létbiztonság egyik meghatározó tényezőjévé válik. Jogkiterjesztő intézkedések 1964 1985 között: 1964. Önkéntes biztosítás formájában jogosultak a betegségi biztosítás egyes ellátásaira a munkaviszonnyal nem rendelkező fordítók, nyelvoktatók, a termelőszövetkezeti csoportok, a szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek tagjai. 1964. A6. sz. törvényerejű rendelet értelmében létrejön a Szakszervezetek Országos Tanácsa Társadalombiztosítási Főigazgatósága. 5/1964. SZOT sz. szabályzat szerint 1964. augusztus 31-ével megszűnik az Országos Nyugdíjintézet és feladatait a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Nyugdíjfolyósító Igazgatósága látja el. 1965. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknál a családi pótlékra jogosult gyermekek korhatára 10 évről 14 évre emelkedik. 1967. A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja legalább 10 év beszámítható szolgálati idő alapján öregségi nyugdíjban részesülhet. 1967. A 3/1967. (I. 29.) Korm. sz. rendelet a világon elsőként bevezeti a gyermekgondozási segélyt. 1970. Bevezetik a magánkereskedők kötelező nyugdíjbiztosítását. 1972. A kötelező betegségi biztosítás hatálya alá vonják a kisiparost, a magánkereskedőt, az egyéni gazdálkodót, az általános és a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezetteket. 1975. július 1. Az l975. évi II. törvény a társadalombiztosításról egységes elvek szerint szabályozza a társadalombiztosítás keretében a minden magyar állampolgárnak állampolgári jogon járó anyagi ellátást. 1984. Az 5. sz. törvényerejű rendelet értelmében a társadalombiztosítás irányítását állami szervezetek végzik. A központi igazgatási feladatokat a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozó Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság látja el. 1985. január 1-től bevezetik a gyermekgondozási díjat, amely a terhességi-gyermekágyi segély 65 75%-a. 1985. szeptember 1-től a gyermekápolási táppénzre való jogosultság kiterjed a gyermek 10 éves koráig. 14
2. Képek 15
16
17
18
1. Szkíták az Alföldtõl Ázsiáig GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEK KEMENCZEI Tibor Szkíták az Alföldtől Ázsiáig Az alföldi szkíta művészetről Az utóbbi években Oroszország sztyeppei övezetében a korai nomádok két olyan fejedelmi temetkezését is a napvilágra hozták az ásatások, amelyek a magyar Alföld egykorú népessége művészetének, kultúrájának keleti jellegére a korábbinál élesebb fényt vetnek. Az előkerült pompás ötvösremekek egy részét alkotóik abban az állatstílusban formálták meg, amelynek emlékei a Kárpát-medencéből is ismertek. Az állatstílus megszületése, léte a sztyeppei állattartó népek világnézetéhez, hitvilágához kapcsolódik, akik isteneiket, mítoszaikat különböző állatalakokban személyesítették meg. Ennek az ábrázolásmódnak megteremtői azok a nomád törzsek voltak, amelyek a Kr. e. I. évezred elején Belső-Ázsiától egészen a Kárpátokig húzódó sztyeppei térségben éltek. Az újabb leletek A Belső-Ázsiában, az Ujak folyó völgyében, a mongol határ közelében fekvő Arzsan falunál (Tuva Köztársaság) emelkedő kurgánok egyikének 2000 2001-ben történt ásatása az ázsiai szkíta kultúra korai emlékeit hozta a napvilágra. A 75 méter átmérőjű, 2 méter magas földhalom alatt facölöpökből épített, kőtömbökkel fedett sírkamrában nyugvó férfi és női csontváz mellett 5700, összesen mintegy 20 kg súlyú aranytárgy feküdt. Közöttük vannak az eltemetettek ruházatát ékesítő szarvas-, párduc-, vadkanalakú aranylemezek, két, plasztikus párducfigurákkal borított nyakék, szarvasszobrocskában végződő hajtű, sasfej végű tegezcsatok. Az ötvösremekek a Kr. e. 7. századból származnak, s a belső-ázsiai állatstílusú művészet korai szakaszának jellemző jegyeit viselik magukon. Arzsan falunál már korábban, 1971 74 között is feltártak egy kurgánt. A 110 méter átmérőjű, terméskövekkel fedett halom alatt lévő, cölöpökből összeácsolt sírépítmény központi kamrájában a 160 lóval együtt eltemetett férfi és nő csontváza mellett többek között állatalakos bronz rúdvégeket, bronz- és agancszablákat, kantárszíj díszeket és egy összegömbölyödő párducot ábrázoló nagy bronzkorongot találtak. A kurgán, a rádióizotópos vizsgálatok szerint, a Kr. e. 9. századból való. Az innen származó lószerszámzattal megegyező típusú agancs szíjelosztók, bronzzablák a Kárpát-medencében is előkerültek (Biharugra, Maroscsapó, Velem-Szentvid). Ezek nyilvánvalóan nem a több ezer kilométer távolságban fekvő Belső-Ázsiából kerültek lelőhelyükre. A lovasnomádok ebben a korban a Kárpátokig húzódó sztyeppei övezetben azonos típusú lószerszámzatot használtak. E stílus és a szerszámkészítés ismerete is eljuthatott nyugatabbra, a Fekete-tenger melléki sztyeppékre, majd onnan a Kárpát-medencébe. Itt ugyanis már kerültek elő a Kr. e. 9 8. századból származó olyan lószerszámzatok, mint amilyeneket a belső-ázsiai Arzsanban már korábban (1970 74 között) találtak. És ugyanilyen stílusban készült tárgyegyüttest ástak ki az Észak-Kaukázus fölötti sztyeppevidéken is. A Maros völgyében, a Középső-Tisza vidéken, az északi hegyvidéken előkerült sírok és kincsleletek bronz- és aranytárgyai (pl. Maroscsapó, Füzesabony, Mezőcsát, Biharugra, Fügöd, Prügy, Besenyszög-Fokoru) között olyan zablakészletek, fegyverek, ékszerek vannak, mint amilyeneket a Kaukázus északi előterének és a Fekete-tengertől északra eső sztyeppéknek Kr. e. 9 8. századi emlékanyaga is tartalmaz. Igen jellegzetes részei ennek az emlékanyagnak a sztyeppei állatstílusú művészet alkotásai, így a lófej alakos végű bronzjogarok (Prügy, Sárvíz, Turóc megye), a köralakban szerkesztett, három, fejét hátrafordító állatot (szarvast?) ábrázoló bronz kantárszíj díszek (Biharugra), illetve a ragadozó állat alakú aranylemez (Dálya). A sztyeppei és alföldi leletek hasonlóságának magyarázatára két elmélet született. Az egyik szerint a Kr. e. 9 8. század folyamán a Fekete-tenger mellékéről származó lovas népcsoport telepedett meg a Tisza vidéken, míg a másik vélemény szerint az alföldi keleti típusú tárgyak csak a két terület közti kereskedelmi kapcsolatok emlékei. A szkítákról 19
Az állatstílusú művészetet megteremtő népek neveiről, életmódjáról a legfontosabb antik írott forrást Hérodotosz görög történetíró (Kr. e. 484 425) hagyta ránk. Hérodotosz az Isztrosz (Duna) torkolatvidékétől a Tanaisz (Don) folyóig húzódó sztyeppei térséget nevezte Szkítiának, a szkíták földjének, míg a Don és a Volga közti vidéket szerinte a szauromaták lakták. Az attól délre húzódó közép-ázsiai sztyeppéket a szakák, azaz az ázsiai szkíták uralták. Szkítia területén Hérodotosz több népet sorolt fel. Az Isztroszon (a Dunán) túlról megnevezett népek közül a keleti eredetű szigünnák és agathürszoszok azok, amelyeket több kutató az erdélyi és alföldi szkíta kori lakossággal azonosított. A szkíták az iráni nyelvcsaládhoz tartozhattak. Hérodotosz tudósítása szerint előttük a velük rokon kimmerek uralták Szkítia területét. Onnan őket a Belső-Ázsiából származó szkíták űzték el, akik a Kaukázustól délre vezetett hadjárataikból a Fekete-tenger melléki sztyeppékre vonultak vissza. Ma már Hérodotosznál többet tudunk? Az iráni, belső- és közép-ázsiai elemek ötvöződéséből a klasszikus, jellegzetesen szkíta művészet Kr. e. 750 körül bontakozott ki. Ennek emlékei a Kubán folyó menti alföldön, az Azovi-tenger és a Dnyeper mellékén feltárt kurgánokból kerültek napvilágra. Az előkerült ötvösremekek egy részéről feltételezhető, hogy azokat a Kr. e. 6. században a Fekete-tenger északi partvidékén létesült görög gyarmatvárosok, mindenekelőtt Olbia műhelyei készítették a szkíta vezető réteg megrendelésére. A szkíták a magyar történelmi hagyományban A magyar régészeti kutatásnak a sztyeppei térség szkíta kultúrájú népei és a Kárpát-medence egykorú lakossága kapcsolatainak jellege, története a 19. század vége óta témája. Tanulmányok, könyvek egész sora született, amelyek elemezték Szkítia és az Alföld, Erdély emlékanyagának rokon vonásait. De nem csak a tudomány művelőit foglalkoztatta ez a téma. A korai középkor óta élt és hatott a hagyomány, amely a magyarok elődei között tartja számon a szkítákat. A magyar krónikaírók közül elsőként Anonymus az 1210 táján írt művében származtatta a magyarokat a szkítáktól. A magyarság szkítiai őshazájának leírását Kézai Simon 1282 85 között írt krónikájában a hun származás mondájával egészítette ki. Elbeszélésében a honfoglaló magyarság keletről magával hozott eredetmondája, a két testvért új hazába vezető csodaszarvas is szerepel. Ennek a regének a változatai több sztyeppei nép, így a magyarság mondakörében is jelen voltak. Kézai Simon a csodaszarvas mondát a 6. századi ravennai püspök, Jordanes történeti munkájának elbeszélését és az akkori magyar néphagyományt egybeötvözve jegyezte le. A mondát, a hun eredet hagyományát több középkori krónika (Bécsi Képes Krónika, Budai Krónika, Turóczy János, Bonfini krónikája), valamint Werbőczy István 1517-ben megjelent Hármaskönyve is átvette, elevenen tartva a szkítiai őshaza, a hun eredet hagyományát a magyar nemesség származástudatában. A 19. század végétől, ugyan vitákkal kísérve, de ez a tan máig széles körben ismert, vallott maradt. A szarvas A Szkítia régészeti emlékei iránti érdeklődést az 1920-as években két nagyszerű lelet előkerülése csak fokozta. 1928-ban Mezőkeresztes Zöldhalompusztán, 1923-ban Tápiószentmárton határában bukkantak egy-egy arany-, illetve elektronlemezből megformált szarvasdomborműre. Mindkét ötvösmunka a korai szkíta görög művészet jellemző jegyeit tükrözi. Később a bulgáriai Garcsinovon talált, oroszlángriff, sas és szarvas küzdelmét ábrázoló bronz préselőminta azt bizonyítja, hogy a zöldhalompusztai szarvast egy állatküzdelmi jelenet központi alakjának megfelelően mintázták meg. Az állatküzdelem a pusztai népek hitvilágában az állatalakot öltött ősök, sámánok harcát jelképezi. A zöldhalompusztai aranyszarvashoz hasonló, a küzdelemben leroskadó, fejét hátra fordító állatalak ábrázolása a szkíta művészet elő-ázsiai, iráni eredetű motívumai közé tartozik. A Kubán folyó síkságán, Kelermesz helységnél kiásott 4. számú kurgánból származó, iráni stílusú ezüsttükör hátlapjának arany borításán a zöldhalompusztai szarvassal teljesen megegyező helyzetben ábrázoltak egy zergét. A kurgán kora Kr. e. 650 625. Ez arról vall, hogy ebben a korban már teljesen kibontakozott az a művészeti stílus, amelyben a zöldhalompusztai szarvas alakját megmintázták. Jellemző e stílusra a határozott vonalakkal határolt nagy felületek alkalmazása, az ábrázolt állatalak lényegi vonásainak kiemelése. Ezek a stílusjegyek összességükben azt mutatják, hogy az ötvösremekek mintaképeit eredetileg fából, csontból faragták. A tápiószentmártoni, elektronlemezből domborított ábrázolás a talajtól elrugaszkodó, lábait maga alá húzó, vágtató, szinte repülő szarvast örökít meg. Hasonlóan megmintázott szarvasfigurák nagy számban ismertek a sztyeppei övezet szkíta emlékei között. A végső soron belső-ázsiai eredetű motívumot a legkülönfélébb 20
tárgyakon, váltakozó méretekben, így többek között díszfegyvereket, ruhákat ékesítő lemezeken, mellpáncélokon, ékszereken, edényeken alkalmazták a szkíta, görög mesterek. Közülük kiemelhetjük a kubáni síkságon (Kosztromszkaja sztanyica 1. kurgán) talált vaspajzson elhelyezkedő nagy méretű arany szarvasfigurát. Ez utóbbi az alföldi, hasonló nagyságú darabok rendeltetését is meghatározza, ezek az állatábrázolások az eltemetett vezérek pajzsát díszítő méltóságjelvények lehettek. A sztyeppevidék népeinek hitvilágában gyökerező szarvasábrázolások nagyszerű képviselői a Dél-Ural vidékén, Filippovka falunál feltárt kurgánból kiásott leletek. A filippovkai kurgán a szarmaták (szauromaták) emléke, s a Kr. e. 4. századból származik, de leletei ugyanúgy a sebezhetetlen, égi eredetű szarvas alakjának megőrzői, mint az idősebb korú szkíta alkotások. Ebben a korban szintén a Dél-Ural térségében volt az ősmagyarság szállásterülete, ahol a csodaszarvas rege ősi változata a magyarság mondavilágába kerülhetett. A sírkamrából 26 darab, 50-55 cm magas, fából faragott, aranylemezzel fedett pompás szarvasszobor, különböző állatokat ábrázoló aranylemezek, arany-, ezüstedények, aranyberakással díszített vaskardok kerültek elő. A szarvasszobrok különlegességei a hatalmas, többágú, spirálisokból alkotott agancsok, amelyek horgas csőrű madárfejekben végződnek. Ezek a sámánhit szerinti élet- és világfát jelképeznek, amelynek a tetején sas ül. (Madárfejet mintáztak meg az említett garcsinovoi szarvas agancsának két ágán és a zöldhalompusztai szarvas agancsánál is.) Az ezután következő évszázadokban a szarvasmotívum új változatai születtek meg, amelyek megformálására az iráni, majd a görög művészet stílusa hatott. Változatlan maradhatott azonban az a szellemi tartalom, a misztikus szarvas totemősként való tisztelete, amely a sztyeppe népeinek hitvilágában azonos volt. A zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni aranyszarvasok annak tanúi, hogy ezt a mítoszt, a totemisztikus eredetmondát az Alföld szkíta népessége is ismerte. Szkíta anyagi kultúra A szkíta anyagi kultúra fő elemei: az állatstílusú művészet, a fegyverzet és a lószerszámzat. A Kárpát-medence emlékanyagában a szkíta kultúra mindegyik alkotórésze jelen van. A szkíta stílusú tárgyak túlnyomó többsége az alföldi és erdélyi temetőkből került napvilágra (pl.: Tápiószele: 455, Csanytelek: 218, Szabadszállás: 199, Orosháza: 153, Szentes-Vekerzug: 151 sír). Az alföldi szkíták temetkezési rítusának keleti vonásai így foglalhatók össze: sírhalmokat emelnek, faládákba, cölöpökből ácsolt sírkamrába temetik halottaikat, a harcosok felszerszámozott lovát is eltemetik a gazdájukkal, a kocsit is sírba helyezik. Az elhunytakkal együtt eltemetett tárgyakból képet alkothatunk a szkíta harcosok fegyverzetéről, a nők viseletéről, a hitvilágról, művészetről, a kézművesség fejlettségéről. Ezekből itt néhány, az állatstílusban megfogalmazott leletet emelünk ki. A nyílvesszőket tartó bőr- és fategezek kereszt alakú bronz zárócsatjainak többségét állatmotívumokkal ékesítették. Az egyik legszebb példányuk egy Mátraszelén talált sírból származik. Három ága lófej alakú, közepén összegömbölyödő állatalakot mintáztak meg. Ilyen helyzetben ábrázolták az említett, Kr. e. 9. századból származó Arzsan falubéli (Arzsan 1) kurgánban talált bronzkorong párducalakját. Azaz ez a Mátraszelén talált tegezen látható motívum Belső-Ázsiában született, majd vált a Fekete-tenger mellékén a szkíta görög művészet mintakincsének részévé. A jellegzetesen szkíta fegyverformák közé tartoznak a rövid vastőrök, kardok. Közöttük olyan darabok is vannak, amelyek agancsból faragott, vagy bronzból öntött markolatának végét szkíta állatstílusban ragadozó madár-, illetve sasfejalakúra alakították (Ilyeneket találtak: Szentes-Vekerzug, Nyíregyháza Manda-bokor, Penc). A hitvilágba engednek bepillantást az állatalakos díszű bronztükrök és rúdvégek, csörgők. Olbiai görög mintákat követve készültek azok a párduc-, fekvő szarvas-, kosfejalakokkal díszített nyelű bronztükrök, amelyeket a Kaukázustól a Kárpát-medencéig terjedő szkíta kultúrkör népei helyeztek a sírokba mint az örök élet, a Nap jelképét. Az Alföldön a Muhin, Tápiószelén feltárt temetőkből kerültek elő ilyen tükrök. A sámán szertartás kellékei voltak a csörgők, a csengők. 1964-ben a Kárpát-medencei szkítaság kiemelkedői emlékei közé tartozó áldozati leletegyüttesre bukkantak Nagytarcsán. Ebben három bronzcsörgő, nyolc bronzkolomp és négy vaszabla van. A bronzcsörgők tetején szarvasszobrocskák állnak, hangadásra a belsejükben lévő vasgolyócskák szolgálnak. Alsó részükön tok van, amelybe fa rudat húztak és így szólaltatták meg őket. A Kárpát-medencei csörgők előképei szintén Keleten találhatók: a Kubán folyó síkságán, Novozavodnoje falunál feltárt, a Kr. e. 8. századból származó 8. halomsírban, valamint a Szula folyó mentén fekvő, Kr. e. 7. századi Sztarsaja Mogila kurgánban talált darabok voltak. 21