Forrás: http://www.seb1.sote.hu/tortenet_1.html Az I. sz. Sebészeti Klinika története Összeállította: Kövesháziné Muntyán Alexandra XVII XIX. század A budapesti orvostudományi egyetem és klinikáinak története a XVII. századig vezethető vissza. Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek által 1635-ben megalapított nagyszombati egyetemnek kezdetben theológia és bölcsészeti fakultása volt. Az egyházi jellegű intézmény 1667-ben jogi karral bővült, majd 1769-ben Mária Terézia rendelkezése nyomán megkezdődött az orvoskar szervezése. Az oktatás 1770-ben indult meg öt tanszékkel: sebészet, élettan és gyógyszertan, bonctan, botanika és kémia és általános kórtan. A kar alapítását követően az egyházi jellegű intézmény királyi egyetemmé alakult. A Hildebrandt Ferenc által tervezett orvoskari épületet 1772-ben adták át rendeltetésének. Az egyetemet 1777-ben Budára, majd 1784-ben Pestre helyezték át. Az orvoskar 1859-ig az egykori jezsuita kolostorban kapott otthont a Hatvani utca és az Újvilág utca sarkán (ma Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca), majd az Országút-i (ma Múzeum körút) Kunewälder-házba költözött, ahol 27 ágy képezte a Sebészeti Kórodát[1]. A kor egyik legnagyobb európai sebésze Balassa János, a magyar sebészet megalapítója 1843- tól a Sebészeti Kórodának nevezett tanszéket vezette haláláig. Balassa nem kizárólag sebészettel foglalkozott, hanem szülészetet, szemészetet is előadott. A bécsi egyetem medikus növendeke volt, 1839-ben a bécsi műtőintézet ösztöndíjas tanársegéde, 1843-ban már a pesti egyetem tanára (ekkor 28 éves). Sokoldalú sebészi, irodalmi munkásságával megalapította az önálló magyar sebészetet és annak tekintélyt szerzett, európai nívóra emelte. Sikeres húgyműtétek, képzőműtétek öregbítették hírnevét. A gégesebészet területén is maradandót alkotott, a laryngofissio műtét Balassa nevéhez fűződik. Ő vezette be hazánkban a lobos izületi-bántalmak helyes kezelésmódját és végezte el Magyarországon az első sikeres ovarium-cystoma műtétet. Először alkalmazott hazánkban aethernarkózist [2]. A sebészeti kóroda számára Balassa könyvtárt alapított, melynek a régi és modern sebészeti munkákon kívül folyóiratokban, gyűjtőmunkákban és rokon szakmák könyveiben gazdag állománya volt [3]. 1870-től a sebészeti tanszék vezetője Kovács József, Balassa tanítványa. A betegágyak számát 38-ra növelte. Kovács József idejében indult meg a belső klinikai telep építése. Az ő felügyelete alatt készült el és nyitotta meg kapuit az 1876/77 tanévben az új Sebészeti Kóroda az Üllői út és a Mária utca sarkán (a mai Bőr- és Nemikórtani Klinika területén). Kolbenheyer Ferenc építész, a történeti stílusok követője építette ízlésesen, olcsó dísz és cicoma nélkül abban az időben példátlan, egyedülálló alkotásként számon tartott épületet. Az új klinika berendezésével, felszerelésével, hivatásához méltó komolyságával díszére vált a tudományosságnak [4]. 1880-ban a tanszék az I.sz. Sebészeti Klinika elnevezést kapta.
A XX. század eleje Kovács József halála után Dollinger Gyula (első kép) került a klinika élére (1898-1919). Tanszékvezetői működését 1898. febr. 16-án kezdte meg. Ő terveztette a külső klinikai telepen a klinika végleges épületét, melynek átadására 1909-ben került sor a Szigony utca és az Üllői út sarkán [5]. Építészetünk történetében kiemelkedő alkotóként számon tartott Korb Flóris és Giergl Kálmán építészek tervei alapján készült, amely részben téglaburkolatos, részben kőtagozatos, stílusában a történeti építészet és a kor építészeti irányzatának stilizált elemeivel tagolt alkotás. A neoreneszánsz ízlésű eklektikus formavilágon túllépő, de annak kompozíciós elveihez ragaszkodó stílusával, korszerű homlokzat díszítésével, modern berendezésével Európa egyik legmodernebb gyógyintézete volt (légkondicionált műtő, gravitációs szellőzés).* Dollinger maradandót alkotott, iskolát teremtett a sebészeti tevékenység fejlesztése és az újabb technikák bevezetése terén. Jelentős szervezőmunkája segítette a klinikai tevékenységet, az egyetemi oktatást és az orvostovábbképzést. Merész újító volt, a modern magyar sebészet első reprezentánsa, a hazai orthopédiai sebészet megteremtője. Korának minden újításával lépést tartott. Ő volt az első, aki a gyakorlatban tudatosan alkalmazta a modern asepsist, a klinikáján a hassebészet, az agysebészet, a mellkassebészet, az urológia és a modern orthopaedia a mindennapi tevékenységek körébe tartozott [6]. Dollinger Gyula nyugalomba vonulása után Verebély Tibor(második kép) lett a klinika igazgatója 1941-ben bekövetkezett haláláig. Ebben az időben a klinika 150-160 ággyal működött, tevékenységi köre a klasszikus értelemben vett sebészet minden területére kiterjedt.
Lebilincselő előadásai miatt a hallgatók körében népszerű volt, diákjai rajongtak érte. Több száz dolgozata jelent meg, könyveket is írt, közöttük egy négy kötetes sebészeti tankönyvet. Sokoldalú, értékes munkássága elismerését számos kitüntetés bizonyította. Nemzetközi hírnevet szerzett a gyomorfekély és a gyomorrák sebészi kezelésében elért eredményeivel. Foglalkozott a hasnyálmirigy betegségeinek pathológiájával és sebészetével is. A klinika tudományos munkáját segítette a 2000 kötetes orvosi szakkönyvtár, 16 előfizetett folyóirattal [7][8]. Verebély halála után Matolay György lett kezdetben a klinika megbízott, majd később kinevezett igazgatója (1941-45). A háború évei alatt a felemelt medikus létszám következtében az oktatási feladatok megszaporodtak. *Déry A., Merényi F.: Magyar építészet, 1867-1945. Bp. 129 p A II. Világháború után A felszabadulás után a klinika épületében katonai kórház működött 1947. decemberéig. Ez idő alatt a klinika a II. sz. Nőgyógyászati Klinika pavilonjában, a Baross utcában működött. 40 ágy állt az akkor II.sz. Sebészeti Klinika néven működő intézet rendelkezésére. 1945-47 között a klinika megbízott vezetője Marik Miklós, őt követte Klimkó Dezső, aki 1948-tól 1949-ig volt a klinika igazgatója.a klinika az I. sz. Sebészeti Klinika elnevezést 1953-ban kapta vissza, 112 ágylétszámmal tudott betegeket fogadni. Hedri Endre 1949. októberében vette át a klinika vezetését, melynek haláláig -13 éven át- igazgatója volt. Elindította a modern baleseti sebészet fejlődését, vezetése alatt korszerű traumatológiai osztály és traumatológiai műtő létesült. Jelentős eredményeket ért el a vastag és végbél, valamint a hasnyálmirigy betegségeinek műtéti megoldása terén.
Hazánkban nevéhez fűződik az első pancreatoduodenectomia hasnyálmirigyrákban szenvedő betegen. Kezdeményezésére mellkas-sebészeti osztály létesült. A klinikán 4 műtő üzemelt, saját szövettani laboratórium és kisérleti műtő működött. Ekkor vezették be az intubációs gépi altatást. A tudományok differenciálódtak, ezért a szakosodás térhódításával megszűnt a szájsebészeti, urológiai, fül-orr-gégészeti és helyreállító sebészeti szakrendelés a klinikán. Tudományos munkássága elismerését kitüntetések sora bizonyította. * 1956-ban az épületet súlyos károk érték. A veszélyeztetettség miatt a műtétek egy része a szomszédos klinikák műtőiben történt. A károk helyreállítása után 1957-ben a klinika újból üzemképes volt. Az ágyszámot 232-re emelték. Hedri Endre 1962. november 7-én halt meg [9] [10]. Rubányi Pál 1963. december 3-án vette át a klinika igazgatását. Új profilokkal gazdagította a klinikát. A mellkas-sebészet egyik úttörője, foglalkozott a mediastinum, a nyelőcső és a gyomorrák sebészetével, a hypertonia sebészi kezelésével. A nyelőcsőpótlás kisérletes és klinikai vonatkozásában figyelemreméltó eredményeket ért el. Hazánkban elsőként vezette be a fekélybetegség kezelésére a trunkális vagotómiát drainage műtéttel kombinálva. Jelentős eredményeket ért el a mellékpajzsmirigy, a mellékvese, a hasnyálmirigy hormonaktív daganatainak sebészetében. A portális hypertensio kezelésére bevezette a shunt műtéteket és új technikát alkalmazotta chrónikus panckreatitis sebészi kezelésében. A klinikán megkezdődött a szervátültetési program végrehajtásának első lépéseként a veseátültetés. A 70-es években korszerű, légkondicionált műtőtraktus transzplantált betegek fogadására is alkalmas intenzív és septikusosztály létesült. A klinika ágylétszáma 202-re csökkent. Nagy értékű munkásságát számos kitüntetés fémjelzi. Egyetemünk rektor- helyettese volt 1969-1974 között [9] [10]. * Az Orvosstudományi Kar 1951-től kivált az egyetem szervezetéből és az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt, mint Budapesti Orvostudományi Egyetem működött. Az egyetemen 1955-ben három kar alakult (Általános Orvostudományi, Gyógyszerésztudományi, Fogorvostudományi). 1969-től neve Semmelweis Orvostudományi Egyetemre változozott [1]. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 2000. januáár 1-én integrálódott a Haynal ImreEgészségtudományi Egyetem Továbbképző Karával és Egészségügyi Főiskolai Karával,
továbbá a Magyar Testnevelési Egyetemmel. A már hatkarú egyetem Semmelweis Egyetem néven működött tovább. 2001. december 31-én az Egészségtudományi Kar megszünt 1975-től napjainkig Szécsény Andor 1975-től 1990-ig az I.sz. Sebészeti Klinika és az Országos Sebészeti Intézet igazgatója, az egyetem rektora 1979-1984 között. Meghatározó szerepet töltött be a hazai modern sebészet és az egyetemi oktatás megszervezésében. Nevéhez fűződik az az oktatási reform, ami a klinikai oktatás gyakorlatiasabbá válását eredményezte. Az ő rektorsága alatt kezdődött meg a külső klinikai telepen a klinikák rekonstrukciója, a SOTE igazgatásának modernizálása. Jelentős eredményeket ért el a portalis hypertensio szövődményeinek sebészi kezelésében, foglalkozott a hazai szervátültetés szervezett formájának kidolgozásával, a gastroenterológiai (máj, pancreas, endokrinológia) sebészet számos új módszerének bevezetésével. Nemzetközi elismerést és tekintélyt szerzett a hazai klinikai orvostudománynak és a Semmelweis Egyetemnek [11][12]. Több hazai és külföldi orvostársaság tagja, rangos kitüntetések tulajdonosa.
Flautner Lajos 1990. július 1-től 2003. június 30-ig a klinika és 1992-től az Országos Sebészeti Intézet igazgatója. Jelenleg, mint az I.sz. Sebészeti Klinika sebész professzora végzi klinikai munkáját. Tudományos munkásságának érdemeit számos elismerő oklevél, első helyezést ért pályamunkák és kitüntetések tanúsítják. 150-nél több közleménye jelent meg rangos hazai és külföldi folyóiratokban, számos könyvfejezet és könyvszerkesztés fűződik nevéhez. 200-nál több előadást és felkért referátumot tartott hazai és külföldi fórumokon. Fő kutatási és gyógyítási területe a gastroenterológiai sebészet. Kiemelten foglalkozott a hasnyálmirigy sebészetével. Több új sebészi megoldást dolgozott ki és alkalmazta. Nevéhez fűződik a pylorusmegtartásos pancreatoduodenektomia krónikus pancreatitisben, mely később Flautner-műtét néven terjedt el a világban és bekerült a tankönyvekbe is. Ennek lényege, hogy új műtéttechnikai változtatásokkal sikerült a műtéti mortalitást csökkenteni, és további lehetőség nyílt a pancreasrák elleni küzdelemre. Nevét fémjelzi az ún. felfúrásos cysto-duodenostomia és az ún. cysto-wirsungo-gastrostomia bevezetése. Hazánkban elsőként végzett részleges lépresectiot staplerrel, új technikát alkalmazott a vastagbél sebészetben, sikerrel végzett S-pouch képzésével totalis procto-colectomiat. Flautner professzor úr az egyre mélyülő gazdasági nehézségek és pénzügyi megszorítások ellenére az ország legnagyobb, európai szintű gasztroenterológiai sebészeti centrumt alakította ki. A klinika anyagi problémáinak mérséklésére létrehozta a klinika munkatársaival a Balassa János Sebészeti Alapítványt. A klinika kiemelt jelentőségű területeken, mint a hasnyálmirigy, nyelőcső, máj és epeutak sebészete, a gyomor-bél traktus vérzések ellátása, országos referencia központ. A gasztroenterológiai betegek minél szélesebb körű ellátása érdekében az intézet profilját kibővítette. A laparoszkópos sebészet, az intervenciós ultrahang és endoszkópia rutinszerű alkalmazásával új terápiás módszereket vezettek be [13]. A klinikán 1992-ben történt az első laparoscopos cholecystectomia. Napjainkban ez a szám meghaladja a 2500-at. Ez idő tájt több szinten felújítási munkálatok kezdődtek. A tanterem rendbehozatala, a hangtechnikai berendezések modermizálása kedvezően hatott az oktatási tevékenységre. Az I-II-es és a III-as műtő korszerűsítése, az orvosi szobák felújítása, a komputerhálózat fejlesztése, a telefonközpont modernizálása javított a munkakörülményeken, egyértelmű színvonalemelkedést jelentett [14]. Átalakítottak egy 19 ágyas kórtermet három kétágyas és egy egyágyas célszerűbb, modernebb kórteremmé.[15]. Az újonnan kialakított műtő és intenzív részleg átadására 1999-ben került sor. A bútorzat, a világítás, a klimatizálás, a műtők és a postoperatív őrzők műszerezettsége a magas szintű
gyógyító tevékenységhez biztosít méltó miliőt [16]. A traumatológiai osztály megszünésével (1992) a betegágyak száma 200-ra csökkent. A klinikán működő transzplantációs osztály 1993-ben költözött a Baross utcai Transzplantációs Sebészeti Klinikára. Az intézet tevékenységi köre gyarapodott, amikor a II.sz. Sebészeti Klinika megszűnésével otthont adott az érsebészeti munkacsoportnak (1996). A klinikán az orvostanhallgatók magyar, angol és német nyelvű elméleti és gyakorlati képzése, szakvizsga előkészítő továbbképzés, szervezett és egyéni posztgraduális képzés folyik. A tudományos diákköri munka kisérleti és klinikai sebészeti, pathológiai és aneszteziológiai kérdésekkel foglalkozik Kutatási területek: új műtéti eljárások alkalmazása a pancreason, új eljárások a daganatok sebészetében, kisérletes transplantológia (pancreas, máj), májcirrhosis és portális hypertensió, ascites pathofiziológiája, minimál invasív sebészi technika bővítése, kiterjesztett műtéti beavatkozások anaesthesiája, septikus és vérzéses shock intenzív terápiája, bakteriális fertőzések kezelése. Az oktató, kutató és gyógyító munkát segíti a klinika Orvostudományi Szakkönyvtára. Flautner professzor úr támogatásával az elmúlt több mint 10 évben a könyvtár szakmai és tartalmi színvonala fejlődésnek indult. Az elért sikerek és eredmények bizonyítják a könyvtár létjogosultságát. Törekvése arra irányul, hogy a hagyományos könyvtári szolgáltatásokat a számítógépre alapozott szolgáltatásokkal kiegészítse és a klinika tevékenységével összhangban, a szolgáltatások színvonalának növelésével tovább gyarapítsa az I. sz. Sebészeti Klinika szakmai elismertségét [17] [18]. 2003. július 1-től a klinika igazgatója Dr. Kupcsulik Péter. 2011.július 1-től a klinika igazgatója Dr.Harsányi László. Felhasznált Irodalom 1.A Budapesti Orvostudományi Egyetem jubileumi évkönyve az Orvosi Kar 200. évfordulója alkalmából, 1769-1969 / szerk. Rigó János. - Bp. : SOTE, 1969. 2.Adatok az aether-narkosis magyarországi történetéhez. In:Orvosi Hetilap, 1837.36.sz.924 p. 3.Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről / Hőgyes Endre. Bp., 1896. 4.Az egyetem új Sebészeti Klinikája. In: Fővárosi Lapok, 1877. 1282-83 p. 5.Az orvostudományi Kar története, 1770-1935 / Győri Tibor. Bp., 1936. 714-15 p. 6.Híres magyar orvosok / szerk. Kapronczay K. Bp. : Galenus, 2001. 7.Verebély Tibor : In memoriam / Matolay György. In: Orvosi Hetilap, 1941. 85.évf. 14.sz. 1 p. 8.Magyarország gyógyintézeteinek évkönyve, 1934 / [kiadja a] Magyarország Klinikáinak és Gyógyintézeteinek Szövetsége. Bp., 1934. 80-83 p. 9.I.sz. Sebészeti Klinika / Szécsény A. In: Tájékoztató az önálló egyetem tudományos munkájáról, 1951-76. Bp. : SOTE, 1976. 147-48 p. 10.A SOTE I. sz. Sebészeti Klinika története, 1935-1974 / Szécsény A., Rubányi P., Karácsonyi S. - Kézirat. SE I.sz.Sebészeti Klinika Orvostudományi Szakkönyvtára 11.Szécsény Andor (1920-2002) : In memoriam / Flautner L. In: Magyar Sebészet 2002. 1. sz. 55 p.
12.Szécsény Andor : In memoriam / Vallent Károly. In: Orvosi Hetilap, 2002. 18.sz. 937 p. 13.Flautner Lajos : Önéletrajz. Kézirat. SE I.sz.Sebészeti Klinika Orvostudományi Szakkönyvtára 14.Professzori beszámoló az I. sz. Sebészeten / Kondor Endre. In: Orvosegyetem, 1991. 15.sz. 15.Szebb - Jobb- Modernebb / Kondor Endre. In: Orvosegyetem, 1993. 1-2 sz. 9 p. 16.Az I.sz. Sebészeti Klinika új műtő blokkja / Kondor Endre. In: Orvosegyetem, 1999. 7.sz. 8 p. 17."Könyvtári Fórum" az I. sz. Sebészeti Klinika Orvostudományi Szakkönyvtárában / Kövesháziné Muntyán Alexandra. In: Orvosegyetem, 1995. 9.sz. 6. 18.Minőségszemlélet egy orvosi könyvtárban / Kövesháziné Muntyán Alexandra. In: Könyvtári Figyelő, 2002. 1-2. sz. 55-70 p.