PÓK JUDIT A RÉTKÖZ SZABOLCS VÁRMEGYE KATONAI LEÍRÁSÁBAN /1782-1785/ Az I. katonai adatfelvétel, az ún. Josephinische Aufnahme, egy monumentális térképészeti munka, 1763-ban vette kezdetét, amikor is Mária Terézia elrendelte a Habsburg Birodalom összes országának feltérképezését. A hétéves háborúban ugyanis a hadsereg gyakran mozgásképtelen volt a részletes és pontos katonai térképek hiánya miatt. 25 év alatt jött létre ez a hatalmas adatbázis, amely több részből tevődik össze. Egyrészt a térképekből, amelyek az első nagy méretarányú felvételek /M:28800/, Erdélyt és a Temesi Bánságot is felölelik. Másrészt Magyarországra vonatkozóan hét kötet országleírásából /1782-1785/, amelyek térképészeti jelekkel ki nem fejezhető fontos adatokat tartalmaznak./ 1^ Tulajdonképpen ide sorolhatjuk az első magyarországi népszámlálást is 1784-1787 között. Az I. katonai adatfelvétel sokáig holt anyag volt, pedig páratlan értékű forrás a XVIII. század utolsó harmadáról. Létrejötte után féltve őrzött hadititok l e t t, csak a Birodalom legfelsőbb katonai vezetése használhatta. Az eredeti anyag Bécsben, a Hadilevéltárban található /jelzete: Kriegsarchiv, Kartenabteilung B.IX.a.527/ f 2 ' 1928-ban Eperjessy Kálmán, majd Borbély Andor és Nagy Júlia hívták f e l a figyelmet rá, de Magyarországra hozatala nem sikerült a levéltári proveniencia elve miatt/ 3/A térképekről másolatok készültek, róluk széles körben tudomást szereztek, és ma is gyakran használják a kutatók. Az országleírás azonban máig nincs feldolgozva, pedig a kettő szorosan kiegészíti egymást. 1945 után az Agrártörténeti Bizottság 4. sz. témájaként napirendre került, a Hadtörténeti Intézet pedig másolatokat készített a Bécsben lévő kéziratokról. Eperjessy Kálmán és munkacsoportja rendszerezte az anyagot: az országleírást átírták gótról l a t i n betűs németre, de aztán levéltárba került /Hadtörténelmi Intézet/'.VvalőszínüIeg a kb. 5500 oldalnyi terjedelem az oka, hogy kiadása esetleges. Néhány levéltár jelentetett meg publikációt belőle, köztük a mi levéltárunk Szabolcs megye leírását. /S/ A továbbiakban az országleírással, konkrétan pedig a Rétköz leírásával foglalkozunk. A Kiss Lajos által körülírt, 30 községet magában foglaló, tágabb értelemben vett Rétközt vizsgáljuk, amelyet északról a Tisza, délről a Nyírség fog közre. Az 1882. évi lecsapolásig, amikor is v i z e i t a Lónyay-csatorna vezette le, a Tisza ártere, i l l e t v e a nyírségi csapadékvizek
gyűjtőterülete volt. A kb. 142.000 kat. holdnyi területen a katonai adatfelvétel idején, pontosan 100 évvel a lecsapolás e- lőtt, még érintetlen volt az ősi lápvilág, amely hasonlíthatott az EcsedHáphoz^6/-Remél jük, hogy Kiss Lajos már klasszi-» kusnak számító Régi Rétköz c. munkáját ki tudjuk egészíteni néhány újabb adattal ebből az idáig feltáratlan és nagyon r i t kán használt forrásból, ni Szabolcs megye leírásából három rétközi község kimaradt^ * Tuzsér, Óntelek és Rozsály. Valószínűleg az idegen származású katonatisztek tévedése az oka, más esetben is többször előfordul hasonló pontatlanság a közigazgatási határokat illetően. A három település adatait nem tudtuk beépíteni a dolgozatba, de a többi 27 révén valószínűleg sikerült rekonstruálni hogyan látták katonai szemmel a Rétközt 1782-1785-ben. A felvétel katonai célból jött létre, így természetesen csakis hadászati szempontok határozták meg, hogy milyen adatokat rögzítettek. Ez teszi különlegessé az országleírást i s : olyan adatokat tartalmaz, amelyek a többi 1 eírásban,helységnévtárban nem lelhetők f e l. A szubjektivitás ugyancsak katonai szempontok miatt nem érvényesülhetett, mindig azonos kérdőpontokra k e l l e t t válaszolni. A felvétel során az országot I-től XXXIX-ig terjedő függőleges osz lopokra/colonne/.ezeken belül pedig vízszintesen, nyugatról keletre haladva sectlokra osztották. Ez határozta meg a leírás menetét i s. Az adatrögzítő tisztek osztrák és cseh származásúak voltak, hallás u- tán írták le a földrajzi neveket, ezért gyakori a torzulás. A már elkészült, térképekkel a kezükben járták e településeket, gyakran találunk erre utalást:"...ahogy azt a térképen jeleztük..." Az azonos kérdésekre adott választ előre elkészített táblázatokon rögzítették. A kérdöpontokat az Udvari HaditaT f t / nács még 1764. május 13-diki rendeletében meghatározta'.' 1. A megye neve. 2. A helység neve. A leírásban sokkal több települést találunk, mint a térképeken, vagy a helységnévtárakban, mivel i t t a szétszórt házakat, a pásztorok, dohányosok szálláshelyeit is önálló közigazgatási egységként tüntetik f e l. A névvariánsokat is megadják, ha van, p l. Kótaj, vagy Keresztút. Előfordul, hogy németre fordítanak és a település közigazgatási rangját is megjelölik, p l. Kisvárda mezőváros: Klein Warden Markt. 3. Hányadik colonnében és sectioban fekszik. 4. Távolsága a szomszédos lakott helységektől katonai lépés- ben mérve, egész-, fél és negyedórában kifejezve. Például Vencsellő Balsától 1/2, Rakamaztól 2 3/4, Gávától 1/2 órára van. Érdekesség Ibrány és Halász esetében, hogy kétféleképpen adják meg a távolságot: szárazon 5, vizén 1 órára 4 vannak egymástól.
5. Vannak-e szilárd épületek? Itt feljegyzik a templomokat, kastélyokat, nemesi udvarházakat, csárdákat, erősebb házakat. Míg a megye legtöbb településén legalább egy templom található, addig a Rétköz 27 falvából 13-ban, tehát közel 50 %- ban semmiféle szilárd, katonailag számbavehető épület nincs, még templom sem. Ezek a községek: Vencsellő, Paszab, Tiszarád, Vasmegyer, Kék, Kótaj, Komoró, Veresmart, Kékese, Tiszakanyár, Dombrád, Ajak és Gégény. A többiben feljegyeznek templomot,gáván és Fényeslitkén kettőt i s. Bújon és Ibrányban kastély is található. Kisvárdán néhány polgári házat és az elpusztult várat. Gáván, Nyírbogdányban és Kemecsén pedig a nemesi kúriát tüntetik még f e l szilárd épületként. Érdekes, hogy a másutt i - gen gyakran előforduló csárdákkal a Rétközben nem találkozunk. Ez is a tájegység zártságát mutatja, utazó ritkán fordulhatott meg errefelé. 5. A vizek minősége. Ennek a pontnak igen nagy a jelentősége, mivel a folyamszabályozás előtti állapotot mutatja be. Leírják a folyók, patakok mélységét, medrét, hol lehet rajtuk átkelni, vannak-e hidak, gázlók, a víz ember és állat, vagy csak állat számára ihatő-e. A folyővizek,sőt néha a mocsarak vize is e- gyébként majdnem mindenütt ivásra alkalmas.szólnak az áradásról,az árterület alakulásáról.vannak olyan helységek.amelyeket tavasszal a víz hetekre elvág egymástól. A megye legnagyobb folyója,a Tisza a Rétköz északi hatérát is képezi Tuzsértól Vencsellőig.Ennél a tájegységnél mindössze hat községnél írják le a Tiszát,i11etve a Kistiszát,a többinél a nagy kiterjedésű mocsarak,1ápok szerepelnek, ezeket a Tisza táplálja áradásaival. Szabolcsveresmartnál a folyó közvetlenül a helységnél f o l y i k. Csak csónakokkal lehet keresztülmenni rajta.nincsenek gázlók. Körülbelül 200 lépés széles,több mint 15 öl mély. Bár a.víz i - ható, de azoknak, akik nem szokták meg mégis egészségtelen.tavasszal nagyon nagy árvizeket okoz, és aztán mocsarakat hagy maga után. Halásznál a Kistisza egy nagy mocsár közepén fut keresztül,20-25 lépés széles. Magas vízállásnál 10-12 öl mély, egészen alacsony partja van. így a víz mindig a mocsárba ömlik. Vize iható. Ibránynál egyesül ismét a Nagytiszávai,a víz ott is iható. Ibránynál,Tiszabercelnél, Gávánál és Vencsellőnél ugyanúgy írják le a Tiszát: 180-200 lépés széles, 15-18 öl mély,közepes vízállásnál 12, alacsonynál 6-7, sőt 8 öl mély. Alacsony partja van. Mivel a Rétköz nagy részénél nem a folyóvizek, hanem a mocsarak, lápok a meghatározók, így általában ebben a pontban írták le ezeket i s, ellentétben más vidékekkel. Mindezt azért jegyezzük meg, mert külön kérdőpontként később szerepelni fognak a mocsarak és rétek.
Szinte mindenütt említenek valamilyen mocsarat, ingoványt. Vannak állandóan meglévők, és vannak olyanok, amelyek mozgásban vannak, lefolyásuk is van. Némelyiket nád növi be és járhatatlan, némelyik bizonyos módon járható. Vencsellő, Gáva, Bércei és Paszab esetében ugyanarról a nagy mocsárról beszélnek, amely soha nem szárad k i, és egyáltalán nem járható. Ibránynál, Halásznál, Rádnál, Vasmegyernél, Beszterecnél, Kéknél és Demecsernél a Tisza irányában lévő nagy mocsarat említik, amely soha nem szárad k i, mert a Tiszától állandóan kap vizet. Szekérrel, lóval sehol nem járható, míg a többi mocsár száraz időben igen. Nyírbogdány és Kemecse körül a mocsarak szintén nem száradnak ki soha. Bogdánynál gázlók és hidak vannak, Kemecsénél száraz évszakban könnyű szekérrel át lehet kelni rajtuk. Kőtaj egy nagy mocsár mellett fekszik, amely a Tisza felé egyáltalán nem járható. A Nyíregyháza felől érkező csak nagyon száraz nyáron tud a gázlókon könnyű szekérrel átkelni. A Búj felé eső mocsaraknál ugyanaz a helyzet. Már Ajaknál is egy Kisvárda irányában lévő nagy mocsárt írnak le, amely a Tisza áradásai miatt soha nem tud kiszáradn i, és szekérrel, lóval egyáltalán nem járható. Gégény, Pátroha és Berencs községeknél ugyanilyen a mocsár, csak sokkal nagyobb. Berencs esetében pedig körülveszi a helységet, olyanynyira, hogy csak nagyon száraz időbeni, a nagyon keskeny töltésen és a hidakon át lehet Ajakra és Pátrohára e l j u t n i. Dombrádon, magában a faluban egy kis tó is van, amelyen két vizesárok megy át, ezek a mocsártól erednek. A község körül lévő mocsarak nagyon nagyok és csak télen járhatók. Tiszakanyárnál, Kékesénél, Fényesl itkénél és Kisvérdánál a mocsarak szintén csak akkor járhatók, ha már befagytak.. Döge kis homokdombon fekszik, mocsárral egészen körülvéve, ez szintén csak télen járható. Komorét szintén körülzárják a vizek, magas vízállásnál sárhajókkal lehet megközelíteni. Az erdők kérdőpontban leírják, hogy milyen fajta fák vannak, cserjések, bozótosok, f i a t a l ültetvények találhatók-e, hol megy út, ösvény, ezek mi módon járhatók, vannak-e ingoványos részek az erdőben. A Rétközben mindenütt csak tölgyerdőt találunk, a megye többi részéhez viszonyítva nagyon sokat. A Vencsellő, Gáva Bércei, Paszab, Ibrány, Halász, Vasmegyer és Beszterec községek határában lévő nagy, magastörzsű, sűrű tölgyerdők mocsarasak és csak télen, ha a fagy beáll, lehet rajtuk keresztülmenni. Nyírbogdánynál alacsony, vizes bozótost, Tura irányában pedig kis tölgyerdőt jegyeznek f e l. Kemecsén szintén csak egy kis erdő és bozótos van Pazony irányában. Gégénynél jelentéktelen cserjést találunk.
Pátrohán és Berencsen a Dombrád felé lévő erdő teljesen ingoványos, csak télen lehet keresztülmenni r a j t a. Ajakon két kis erdő van, ezek szintén mocsarasak, csak nagyon száraz időben járhatók a térképen is jelölt utakon. Dombrádon, Kanyaron, Veresmarton, Kékesén, Kisvárdán, Komoron és Litkén nagy, magastörzsö, sűrű tölgyerdőket írnak l e. Dögén szintén, de i t t ez nyugat felé már ritkább. Csak Búj, KÓtaj, Kék és Demecser esetében nem jegyeznek f e l erdőt. 8. A mocsarak és rétek. Amint már említettük, a mocsarakat előbb, általában a vizekről szóló pontban írták le, mi hasonlóképpen jártunk e l. Külön a rétekről ritkán és szűkszavúan tesznek említést. Általában ingoványosak /Kisvárda, Komoró/. Ritkán, főleg száraz nyáron, néhány községben kiszáradnak /Búj, Kemecse, L i t - ke/, de legtöbbször vizesek maradnak. Kótaj az egyetlen f a l u, ahol bővebben szólnak róluk: "Az Éghalom /Eghalom/ dombtól nem messze lévő rétek szárazak és jelentéktelenek, de a Búj /Buy/ felé lévő mocsár mellettiek csak nyáron száradnak k i. Megesik, hogy a mocsarakig el lehet j u t n i. " 9. Az utak leírása. A hadsereg felvonulása miatt rendkívül nagy hangsúlyt fektettek erre a kérdésre. Megkülönböztetnek országutat, utat, mezei, falusi utat, dorongutat, fahordó u- tat, ösvényt. Leírják, hogy milyen állapotban van az út, nehezebb vagy könnyebb szekerek számára alkalmas, esetleg csak lóháton járható, vagy járhatatlan, hol fordulnak elő hidak, melyik utat célszerű igénybe venni, esetleg kell-e kerülni. Mivel minden egyes településnél a legrészletesebben az utakrólszólnak, mi most nem elemezzük külön-külön az összes rétközi községet ebből a szempontból, csupán néhány példán keresztül röviden összegezzük a leírásnak ezt a pontját. Azt állapíthatjuk meg, hogy a Rétközben általában az országutakon lehetett zavartalanul közlekedni, például a Bogdány-Kemecse-Kótaj szakaszon még áradáskor i s, vagy a Kisvárda-Döge, Kisvárda-Litke országúton úgyszintén. Ezeknél a nagyon fontos utaknál is előfordulhatott azonban, hogy á- radás idején használhatatlanná váltak. Például a Dögéről Veresmartra menő országút a falunál egy mocsárágon megy keresztül, és magas vízállásnál csónakot kivéve járhatatlan. Vagy a völgyben menő Ajak-Kisvárda országútrész csak a legszárazabb időben járható, mert a mocsarak miatt, amelyek oda is kiöntenek, állandóan tönkremegy. A közönséges utakról általánosságban azt mondhatjuk e l, hogy a Rétköz déli részén, a homokos Nyírség felé viszonylag jók, használhatók /Demecser, Kék, Bogdány/, de északra a T i sza felé, i l l e t v e a középső részeken gyakran járhatatlanok, silányak, áradáskor csónakokat használnak a lakosok.
Például Kékeséről Kanyarra az út egy nagy erdőn át, homokdombokon és több mocsaras részen megy keresztül. Habár hidak is vannak rajta, mégis nagyon fáradságos áradás idején eljutni a faluba. Annak illusztrálására, hogy milyen aprólékosan jártak el ebben a kérdésben a leíró tisztek, Dögét mutatják még be: "Az utat Kisvárdára /Kis Warda/, Papra, Jékére /Jeke/,Pálcára /Dalcza/ és Litkére /Lök/ már ott leírtuk. Van még egy országút Veresmartra, ez a helységnél a mocsárnak egy ágán megy keresztül, magas vízállásnál csónakot kivéve járhatatlan. Aztán az út egy nagyon keskeny gerincen át megy, majd néhány vizes szakaszon, ahol azonban jő hidak vannak. Tovább az /erdőből?/... a homokdombokon át még egy mocsaras részen keresztül halad és nagyon fáradságos. Az út Kékesére /Kertse/ egy mocsaras szakasz következtében csak kis vizek esetén járható. - 797.O.Az uralgó /domináns/ pontok. I t t azokat a magaslatokat tüntetik f e l, amelyekről nagy területet lehet belátni, i l l e t v e u- r a l n i lehet a vidéket. A Rétközben természetesen nincsenek hegyek, nagyobb dombok. Több község határában emelkedik azonban valamilyen magaslat, amit a leírók pontosan feljegyeznek /Ajak, Kanyar, Veresmart, Döge, Kisvárda, Komorő stb./ Még a jelentéktelen homokbuckák sem kerülik el a figyelmüket, p l. Vencsellő, Gáva, Vasmegyer, Kék, Nyírbogdány. Bújnál a Szenthalom és Hegyeshalom felé lévő domb nemcsak a falu, hanem az egész környező táj fölé emelkedik. Kótaj határában a Fertő mocsártól a Nagykeselyesig /Nagy Kerelyes/ és a Szorkút? /Szorkut/ szállásokig húzódó dombok egész jelentőseknek tűnnek. Az egész környéket, így Kemecsét is be lehet látni róluk. Tíz község azonban annyira lapos vidéken fekszik, hogy semmiféle kiemelkedő pontot nem találtak határukban /Bércei, Paszab, Ibrány, Halász, Rád, Beszterec, Gégény, Berencs, Dombrád,Kékese/. 11.Megjegyzések. Ebben a pontban olyan adatokat közölnek, amelyeket még nem rögzítettek vagy kiegészítéseket fűznek az előzőekhez. Ez ritkán fordul elő, a Rétköz községeinél pedig egyáltalán nem szerepel. Az országleírás páratlan értékű forrás a XVIII. század utolsó harmadáról. Rengeteg adat van felhalmozva benne, olyanok i s, amelyek más leírásokban, helységnévtárakban nem lelhetők f e l. Nagy hasznára lehet nemcsak a történelemtudománynak, hanem a történet i földrajznak i s. Kitűnő forrás a folyamszabályozás előtti hidrográfiai viszonyok canulmányozására, a benne előforduló számtalan földrajzi név miatt a nyelvtudomány számára. Tanulmányozhatók belőle a közlekedési viszonyok, a növényzet i s. Találhatunk benne adatokat elpusztult településekről,templomokról.épületekről. Azonban éppen sajátossága miatt, sokrétűsége ellenére is feltétlen ki k e l l egészíteni más forrásokkal i s, ha hu képet szeretnénk kapni a XVIII. század végéről.
J e g y z e t e k 1. Eperjessy Kálmán: Az első katonai adatfelvétel /1782-1785/ országleírásainak forrásértéke. In: Agrártörténeti Szemle 1961. 522-533. p. 2. Borbély Andor - Nagy Júlia: Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Térképészeti Közlöny II. kötet, 1. 2. fűzet Bp. 1932. 3. A levéltári proveniencia elve a történetileg kialakult irategyüttes megbonthatatlanságát mondja k i. 4. Eperjessy Kálmán: Fejér megye II. József-kori katonai leírása. In: Fejér megyei Történeti Évkönyv II., Székesfehérvár, 1977. 119-161. p. 5. Tudomásunk szerint eddig Fehér, Bács-Kiskun, illetve a hajdani Bács-Bodrog megye /csak németül/, Nógrád, Zemplén, Borsod, Abaúj és Szabolcs megye leírása jelent meg. 6. Takács Péter: A Rétköz hétköznapjai a XVIII. század utolsó harmadában. Szabolcs-Szatmári Szemle 1987. 428-429. p. 7. Kiss Lajos: Régi Rétköz. Bp. 1961. 8. Csendes László: Az I. katonai felméréshez készült országleírás katonaföldrajzi és történeti forrásértéke. In: Hadtörténeti Közlemények 1975. 349-371. p. 9. Szabolcs vármegye katonai leírása 1782-1785. Nyíregyháza, 1992. 54-55. p.