a dividivi, egy Nyugatindiában és Brazíliában tenyésző cserjének, a caesalpina coviaria gyümölcsének hüvelyeiből áll; a báhla, beczője egy mimosa fajnak; a valónea a görög szigeteken tenyésző tölgynek, a quercus aegylopsnak kupacsa; a gubacs, a cynips calycis szúrása következtében támadt elkorcsulása a mocsártölgy gyümölcsének; a gubó, a cyaiips gallae tinctoriae szúrása következtében támadt gömbalaku kinövések a tölgyek levelein. Legjobb az aleppói, a török és a mely a görök szigetekről kerül, azután jő az istriai, keveset ér a magyarországi, s legkevesebbet a németföldi; a szömörcze (Schmack), levelei, fiatal ágai és héja a sárga szömörczének (rhus cotinus); s végre több fák héja, Csersavanytartalmat illetőleg a felszámlált cserző anyagok Gayer után következő mennyiséggel birnak: katehu..... 45--75% dividivi....... 30--55 valonea.. 30 délkeletvidéki (aleppói) gubó. 15--45 gubacs....... 35--40 szömörcze....... 15--18 a legjobb tölgy cser, fiatalfákról.. 16--20 sima tölgycser, (Eichenspiegelrinde) átlag 12,; durva tölgycser (Altholzrinde), tisztított. 8--10,, tisztítatlan 5-- 8 fiatal fenyőcser (lúczcser) átlag 8 nyírcser, jobb minőségű 6-- 7 berkenyecser..... 14 vadgesztenye és szelidgesztenyecser 12 Nálunk átalában leginkább a gubicscsal való cserzés van elterjedve, a Rajna vidékén azonban, Belgiumban, Angol országban sat. a fahéjjal való cserzés divik. A tapasztalás azon-
ban azt mutatta, hogy a fahéjjal cserzett bőr a gubicscsal cserzettet minden tekintetben felül múlja, mert a timárok állítása szerént, csali ez vízhatlan s egyszersmind nehezebb s tömöttebb is. Minthogy pedig ennek következtében az ily bőrök a világ piaczon mindig nagyobb áron kelnek, a nagyobb ár s kereslet pedig termelést von maga után: a fahéjjal való cserzés mind inkább terjed. Ennek természetes következménye, hogy a csert mind inkább keresik: Németország nem képes szükségletét e tekintetben fedezni, s alkalmunk volt több esetben ügynökökkel beszélni, kik megyéről megyére utaztak, keresvén erdőbirtokosokat, kik hajlandók lennének a csertermelésre vállalkozni. Tudunk eseteket, midőn az erdőbirtokos a felszóllitásnak engedve, erdejét e czélra vállalkozóknak eladta, de miután sem a csertermelés módját, sem a várható csernek mennyiségét, avagy értékét nem ismerete, a vállalat csak igen kevés hasznot hozott neki; az erdőt potom áron adta el. Hogy tehát azoknak, kik a csertermelés fontosságát és jövedelmezőségét belátván az erdő értékesítés e módjára vállalkozni akarnak útmutatással szolgálhassunk: a csererdő üzemet s a termelést körülményesen tárgyalni^dőszerünek s szükségesnek látjuk. Mily fontossággal bir a cser, elég lesz megjegyeznünk, hogy 1848-ban észak Németország tímárjai egyletet alakítanak, a mely Xl-ik gyűlésén Hannover városában, mint egyetemes német tímár egylet nagyhatású kiterjedést vett. Ez egylet czélja, oda hatni, hogy a cserterinelós jövedelmező voltáról az erdőbirtokosokat meggyőzzék, s hogy azt mennél inkább terjeszszék ; továbbá hogy a csertermelós módját mennél inkább tökélyesitsék. Az egylet e czéljának előmozdítása végett szaklapot is ád ki. Az egyleti működés nem maradt hatás nélkül, s Németországon a csererdők tetemesen megszaporodtak, valamint nagv 6*
azon iratoknak száma is, mélyek az erdőhasználat e módját tárgyalják. E törekvések Ausztriára sem maradtak befolyás nélkül, minthogy 1859-ben az alsó ausztriai iparegylet és kereskedelmi kamara e kérdés fölött tárgyalásokba bocsátkozott, melyben a birodalmi erdészegylet is egy küldött által részt vett. Ennek eredménye a volt, hogy a birodalmi erdészegylet az ügyet felfogta, s a csererdőüzem behozatalára az erdész közönséget felszólitá, a timárok pedig a cser mázsájaért 2 ft. 50 kr. o. é. Ígértek. Mindez megtérnie gyümölcsét, és ma már nem csak a Lajthán túl, de hazánkban sem tartoznak a csererdők a ritkaságok közé, s valamint a cserrel való bőrgyártás, ugy a csertermelés is folytonosan emelkedni fog; mert elvitázhatlan az mit Neubrandt mond: a világpiacz ura lett a termelésnek és árszabályai ellentálhatlanul ragadnak magukkal mindent. A csernek jövője nagy, és nem lehet eléggé szivére kötni erdőbirtokosainknak e tárgyat. A cser jóságára befolyó tényezők. Fanem. Csersavat majd minden fanemünk fiatal héjjá tartalmaz, de főleg a tölgy, lúcz- és vörösfenyő, nyír, berkenye, szelid- és vadgesztenye: mindezek között azonban a fő szerep a tölgyet illeti. A tölgyek között a cser legkevésbé alkalmas e czélra, mert korábban képződik hójában a pararéteg s ennélfogva hamarébb cserepesedik meg, és mert háncsszövete a fatestbe mélyebben behatván nehezebben hámlik. A mocsár- (pedunculata) és fürtöstölgy (sessiliflora) fölött még mindig vitáznak timárok és erdészek. Ugy látszik azonban hogy mindkettő egyenlő jóságú, csak a termőhelyi viszonyok feleljenek meg. A timárok különböző véleménye onnét is ered, mert a fajokat nem tudják
kellőleg megkülönböztetni, hisz még uj fajt is állítottak fel, jégtölgy névvel, mely alatt a fehér, fénylő kérgü tölgyet értik. Termőhely. A tapasztalás azt mutatta, hogy a fahéj annál dúsabb csersavtartalomban, mennél bujább a sarjak tenyészete ; az pedig átalánosan ismert dolog, hogy a déli vidék növényzete több vonatanyagot (extractivstoff) tartalmaz, mint az északibb vidékeké: természetes tehát, hogy a csersavtartalomra a termőhelynek, vagy is a talaj és fekvésnek kitűnő befolyással kell birnia. A tölgy legigényteljesebb fanemeink közé tartozik; szálerdőben erőteljes és mély talajt kíván, sarjerdőként azonban jól tenyészik sekély talajon is csak erőteljes legyen az. Itt van helye a csererdőnek. A hol a tölgy szálerdőként fentartható, ha talajjavitó fanemekkel elegyitve is, ott mindig előnyösebb lesz a szálfa termelés, különösen most, midőn a tölgyesek kevesbednek, a kereslet pedig nagyobb méretű és szép tölgyfa után mind inkább gyarapszik. A hol azonban a sekély talaj, szálfa termelést meg nem enged, vagy rajta csak kurta törzsű fák növekednek, ott a sarjerdő s vele a csererdő lesz a legjövedelmezőbb. Vannak hazánknak oly vidékei, a hol a tűzifa ára csekély, itt az inkább csertermelésre irányzott sarjerdő gazdaság előnye szembeszökő. Az éghajlat befolyását sokan tagadni igyekeztek, s állításukat, hogy csererdők hidegebb égalj alatt is jövedelmezni fognak avval indokolták, hogy Belgium és Angolország elég és jó csert termelnek, bár ott a bor meg nem terem. Több kísérletet tettek északi és keleti Németország kedvezőtlenebb fekvésű helyein a csertermesztéssel, a táplált remények azonban meghiúsultak, dél termesztményei mindig túlhaladták azokat jóságban. íme itt ismét egy ok arra, hogy erdőbirtokosaink figyelmét a csererdőre vezessük, mert Magyarország terményei e tekintetben mindig kiváló szerepet fognak játszani a világpiaczon,
s e szerint csertermelésünkre szép és biztos jövő vár. Az éghajlat kedvezőtlen voltát némileg ellensúlyozza a fekvés; csererdő üzemre tehát lehetőleg verőféryes oldalakat kell választani. Némelyek azon nézetnek hódolnak, mintha a szegény talajon termett cser gazdagabi) volna csersavtartalomban, de ez tévedésen alapszik. Déli lejtők talaja ugyanis rendesen szegényebb szokott lenni, a verőfényes fekvés azonban a csersavtartalomra jótékonyan hat, innét a jobb eredmény. Ha verőfényes lejtő talaja egyszersmind erőteljes is, akkor a cser a leg kitűnőbb minőségű lesz. Azt mondja Gayer, kit leginkább követünk, hogy az ily talajon nyert cserrel gyártott bőr átmetszetén márványozott és fénylő barna szinü, a mi kitűnő cserzés ismertető jele. Vágás forgás. A tölgy héja akkor leggazdagabb csersavtartalomban, midőn még meg nem cserepesedéit. Ha a tölgy héját keresztül metszük, két külön színezetű övet különböztetünk meg rajta: a külső (lásd 1. ábra (a) vörösbarna a kéreg, melyet kívülről a hám fedez s a mely legnagyobb részt paraszövetből áll; a belső öv (b) a háncs, világos szinü húsos állományú szövet, melyben a háncssejtek között a parenchym szövetben világos dióbélszinü, apró, szurok állományú tömegecskék (c) vannak be ágyalva. Ezek tartalék anyagok volnának, melyeknek tavaszi első átalakulása a csersav lenne. Ezen anyagok, amint említők a háncsban jőnek elő, azonban a kéregből sem hiányzanak egészen, csakhogv igen apró darabokban és csak elszórva jőnek elő benne. Mennél vastagabb tehát a háncs réteg a kéreghez aránylag, annál több tartalék anyagot, annál több csersavat tartalmaz a fa héja. A háncsróteg pedig a fiatal növény törzsén mindig túlnyomó; ha a fahéjat addig vizsgáljuk, mig meg ne.n cserepesedéit, a barnás kéreg réteget nem is találjuk, hanem
a feliéres húsos háncs szövetet finom hám rétegtől, a külhámtól körítve lenni tapasztaljuk; a külhám és háncs között pedig vékony, világos zöld réteget, a jövendő pararóteg első kezdeményét látjuk. Mennél idősebb lesz a fa, annál tulnyomóbb lesz a pararéteg, tehát annál csekélyebb a csersavtartalom. Miután a pai';ísejtek működésüket hamar bevégzik, a belső terjedéssel apararéteg lépést nem tarthat, hanem felpattog, megcserepesedik. A pararétegnek még azon káros befolyása is van a csersavtartalomra, hogy ennek egyrészét ha az feloldódott, magába szívja s igy a cserzendő bőrtől elvonja. A héj külső szemlélete tehát már útmutatásul szolgál a csersavtartalomban való gazdagság megítélésére síimét van az, hogy a tímárok mindig előnyt adnak a sima héjnak, azt jobban űzetik, s ennélfogva a csert a kereskedelemben következőleg osztályozzák : sima cser, fiatal fákról, szine szürke, ezüstfényü, állománya vastag és belül barnás sárga; cserepes cser, idősebb fákról, melyeken azonban a pararóteg még igen csekély, kissé fel van cserepesedve, szine sötétebb barna, értéke csekélyebb ; durva cser, vén fákról. Ez csak az által lesz használhatóvá, ha párás külső kérgét lefaragják; kereskedésbe is csak igy jön s akkor neve: tisztított cser, ez a legkisebb értékkel bir és csak szükségből veszik meg. Ha már most a cser tulajdonságait és a kívánalmakat ismerj ük. melyeket a tímárok tesznek, könnyű lesz meghatároznunk a vágásforgás tartamát. Addig kell t. i. a csertermelésre szánt fát le vágni, mig héja meg nem cserepesedéit, tehát legföljebb 20 25 éves korában. A vágás forgás alsó határának meghatározása volna még feladatunk.
Föntebb azt állítottuk, hogy a héj csersavtartalma annál nagyobb, mennél bujább volt a növés. Ezt nem nehéz belátni. Mennél bujább ugyanis a növés, annál több a képzőnedv (cambium), a csersav pedig a képzőnedvből rakodván le annál értékesebbnek kell lenni a kéregnek. Alegbujább tenyészetet mindenesetre a sarjakon (Lohden) látjuk s ez oka annak, hogy csert sarjerdőben termelünk; a legbujább tenyészet azonban a sarjaknál a fiatalabb évekre esik, innét van az, az előbbi okokon kivül, hogy fiatalabb fák héja dúsabb esersavban, mint az idősbeké. Az erdőhasználatnál azonban, bár ha a fő czól más anyag termelésre van is irányozva, mint pl. itt a cserre, áfát nem lehet egészen tekinteten kivül hagyni; a vágást tehát hamarébb meg nem kezdhetjük, mig a fa használható nagyságra nem fejlődött. A csererdő vágásforgása tehát mindezeknél fogva 14 20 legföljebb 25 év között ingadozik. Elegyes fatenyésztés. A tölgy tiszta elegyetlen állabökbán csak is igen jó, erőteljes, mély ós üde talajon tenyészthető ; főakadályul szolgál e tekintetben a tölgynek csekély talaj javító tehetsége. Tudva lévő dolog az, hogy a tölgy szálerdőben idősb korában önmagától megritkul, minthogy a beárnyalást el nem türi, igy nemcsak teljesen hanem részleg elnyomott fák is kivesznek; ennél fogva talajjavító és a beárnyalást eltűrő lassúbb növésű fanemek közbe elegyítése által kell a talajt beárnyalni s erőben tartani. Sarj erdőben ugy látszik, mintha a tölgy inkább föl tudná magát tisztán tartani, mert a sarjadék inkább záródva marad; de itt ismét a rövidebb időközökben ismétlődő teljes letárolás szegényiti el a talajt: mert tudjuk azt, hogy a talaj televénye teljes letárolás után, a fény ós meleg teljes behatásának kitéve, legrohamosabban bomlik fel, s az ilyen talaj többet veszít erejéből egy év alatt, mint a záródott és beárnyalt évtizeden át.
Kívánatos tehát ott, a hol talaj szegényebb, annak javításáról televény képző fanemek közbe elegyítése által gondoskodni, mely czélra a bükk, gyertyán, a fény vek és a mogyoró szolgálnak, első években pedig különösen a mogyoró és a seprőjeneszter (Spartium scoparium). Ezen közbe elegyitett fanemeket azonban, nehogy a vágás és hántás alkalmával akadályul szolgáljanak, jó eleve vagy a vágást megelőző őszszel, vagy télen át ki kell vágni s ha lehet a vágásból ki kell hordatni, sőt igen jó, ha az elnyomott idegen fákat és tölgy sarjakat néhány évvel előbb vagdaljuk ki, mert a gyérebben álló tölgyes héja vastagabb és csersavban diisabb lesz. A tölgy sarjerdők javítására szolgáló fanemekre nézve azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezek csak mérsékelt menynyiségben és a területen egyenlően, ne pedig csoportonként jőjenek elő, mert cser erdőben a czél nem fater meló s, hanem mennél jobb ós több csernek termelése. A cser sarj erdő sűrűsége. A mennyire kívánatos az, hogy a talaj vágás után minél előbb beárnyaltassék, annyira kívánatos későbbi időben a szabadabb állás. A tölgy fényigényes fanem és emiitettük volt már, hogy a cser jóságára a verőfény behatása igen kedvező befolyással van: a vágást tehát 5 6 évvel, mint már fennebb is jeleztük vigályitásnak kell megelőzni. De nem csak a vigályitás leend igen jó hatással a cser minőségére és mennyiségére, hanem még az is kívánatos, hogy ne sok, hanem inkább kevés de erőteljes tuskó képezze az állabot. A tuskók tartósságára és erőteljességére igen jó hatással van a sima, mély és rézsútos vágás (lásd 2. ábra), és az is, ha a talajt 2 évig mezőgazdasági termelésre használván fel a vágás területét leperzseljük. A perzselés alkalmával képződő hamu jó trágyát ád, a tuskók felső részének megperzselése pedig
grj alant eredő sarjakat von maga után. Az ily sarjak önállóvá lesznek, mivel saját gyökereket fognak ereszteni. Néhol szokásban van a csererdőben vágás alkalmával nagyobb méretű fák termelése végett egyes szálakat, úgynevezett hagyonczokat a jövő vágásforgásra tultartani, de ez a czéllal ellentétben áll, mert láttuk, hogy a csererdő mindenek fölött verőfényt igényel; a csekély haszon tehát, melyet az értékesebb fa termelése nyújt, csekélyebb minőségű és mennyiségű cser nyerése által ellensulyoztatik. Mellékhasználatok csererdőben. Ide tartoznak a lombalom nyerés és a legelő ; az előbbeniekben már kimutattuk, hogy a talajnak javítása, dús lombozatú fanemek közbe elegyítése által kivánatos, nem szükséges tehát azt kimutatnunk, hogy a lombnak eltávolítása, melynek feladata a talajt javítani, csak káros lehet. A legelő, sarjerdőben mindig nagyobb kárt tesz, mint szálerdőben, mert a sarjak alább tartják meg gabyazatukat, s a véknyabb törzseket a marha könyebben is meghajtja: ha tehát lehetséges, csererdők legeltetését vagy egészen meg kell tiltani, vagy legalább a mennyire csak lehet korlátolni kell azt. A vágás és hántás. A csererdőt átalában tavaszszal, a nedvkeringés ideje alatt szokás vágni, mert egyrészt akkor a héj legkönnyebben hántható, és mert az eddigi vegybontások után ez időben tartalmaz legtöbb csersavat: Davy t. i. azt tapasztalta, hogy r az egész tölgy héj tavaszszal hántva tartalmaz 6,04% csersavat,,,,,,,, ószszel,,,, 4,37,,,, E lapoknak ez idei 1. számában ugyan más adatok vannak közölve, de mig azok átalában, számosabb kísérletekből bebizonyítva nincsenek, tárgyalásukba érdemlegesen nem bo-
csátkozhatunk. Annyi azonban áll, hogy mind mai napig nagy Németország összes erdőszei (kik alaposságukról a tudomány mezején eléggé ismeretesek), továbbá mind a német, belga és angol timárok a nedvforgás idején hántott csernek legnagyobb csersavtartalmat tulajonitanak, s az ilyent jobban fizetik. *) A nedvforgás idején való hántás tehát átalában el van fogadva, és azt lehet mondani, hogy e czélra az első vagy másodig (sz. Iván napi) nedvforgást fellehet használni; a sz. Iván napi nedvforgás idején való vágásnak azonban az áll útjában hogy akkor a hántás még is nehezebben megy, és a sarjak, melyek az év ily előhaladott korában tán adnak, nem fásulnak meg eléggé őszig s tehát a fagyok által télen át sokat szenvednek. Ennél fogva csak ritkán s igen kedvező helyiségeken van szokásban. A csererdő vágásának ideje tehát az első nedvforgás idejére esik, midőn a fák rügyei fakadni kezdenek. A vágással össze esik a hántás; ugyan is, a favágó egy nap soha sem vág több fát le, mint a mennyit az nap meghántani lehet. Egy favágó 2 hántót képes foglalkodtatni. **) A favágó a levágott fát mindjárt feldarabolja, oly hosszú darabokra, a milyen a helyi szokásos hasábhossz, tehát 3 4 láb hosszura. Most a hántó veszi azt át***) s a fahenger héját késsel, vagy baltával hosszában felhasítja, s azután baltával, vagy külön e czélra szolgáló szerszámmal, a hámzóval (lásd 3. ábra) lefejti, ugy hogy az egészben megmaradjon mint valami válu.») Valószínűleg azért, mert a nedvkeringés időszakán kivül nem hámló kérget a fáról késsel vagy más éles eszközökkel szokták lemetélni, mely eljárás mellett a kéreg belső, csersavtartalonira nézve legdúsabb felének jó része a fán marad, minél fogva természetes hogy az igy nyert kéieg a hántoltnál kevesebb értékkel bír; de az a kérdés hogy a gőzzel hántott kéreghez mit fognak a tímárok mondani. Szerk. **) Megjegyzendő, hogy a vágást a mint már emiitettük vigályitás előzi meg, a midőn egyszersmind a fákat, a meddig csak ellehet érni, fel kell nyesni. ***) A hántást aszonyok és nagyobb gyermekek is végezhetik. 1.
A hántó rendesen fából késziut s csak vége van czinelt vasbádoggal behúzva, vagy csont véggel ellátva (a) lásd 3. ábra. Legjobb erre agyertyánfa. Vannak azonban vasból is készültek, mint (b) (c) látható. A héj hámlását elősegíti a nedves idő, különösen kedvező a meleg permeteg eső. Ha tavaszon át többször esik ily, azonban nem igen tartós eső, akkor a hántás ideje tetemesen meghosszabodik, különben átlag 4 6 hétig tart. Ha a héj nem akarna hámlani, akkor balta fokával végig kell kopogatni, a mit a gyermekek szintén tesznek, ha sípot csinálnak. Nedvforgás idején ugyanis a képző nedv, mint évgyűrű rakodik le a háncs ós fa közé: e képző szövet (cambium réteg) igen puha, nedvdús sejtekből áll, melyeket bélsugarak törnek át, bele hatva és öszekötődve a háncscsal az uj háncs képződmény által. Ha a bélsugarak már megkeményedtek, a héj nehezebben hámlik, a megkopogatás czélja tehát nem egyéb, mint a cambium réteget áttörő bélsugarakat elszaggatni. Mennél vastagabb az újonnan képződő évgyűrű, és mennél nedvdúsabb, annál könnyebben hámlik a héj, s ennél fogva a buja növésű sarj könnyebben mint a lassú növésű, vagy mint a magcsemete, sa vastagabb évgyürűjü törzs könnyebben mint az ágak. Hogy a héj megkopogtatása a cser jóságára nem lehet káros hatással, mint azt némelyek állítják, a fönnebbiek után könny ü lesz belátni, mert hisz az csak a cambium réteget roncsolja össze, mi ugy is semmivé lenne, legföljebb csak a külső kinézésnek árthat, miután a külhám felszaggattatik. A fának nem csak törzsét vagy vastagabb ágait, de még a vékonyabbakat is egész az 'A"-ig meg kell hámozni, mert ezek sok és jó csert szolgáltatnak. Néhol áfát állva szokás hántani, t. i. ugy, hogy alul a törzset körül vagdalják s a héjt fölfelé a még érik 3 helyen
végig liasitják, s az így támadó héjszijakat alulról fölfelé felhasítják, fölső végüknél fogva a fán hagyván, hogy ott megszáradjanak. A megszáradt héjat azután letépik, a fát pedig következő télen levágják. Nem nehéz belátni, hogy ez az eljárás helytelen, mert a fán függő héjat az eső kilúgozza, s a felső részek, miután hozzájuk férni nem lehet, hántatlanul maradván, sok héj megyén haszontalanul veszendőbe. (Vége következik). Az államerdészek kiképzése Poroszhonban. Közli Lázár Jakab. (Vége). 16.. További kiképzése végett köteles az erdészjelölt magát oly erdőkben, melyek a tanulásra és tapasztalat szerzésre bő alkalmat nyújtanak, magán szorgalom által tovább mivelni; különösen pedig részt kell vennie minden az erdőn előforduló munkálatokban s egyáltaljában mind abban, mi jövő hivatásával összefügg; illő jártasságot kell magának szereznie alkalmas erdészek vezénylete alatt, ide értve az erdőgazdaságra vonatkozó s az ügyvitelt érdeklő minden eljárást is. 17.. Hogy e czélra az erdészjelölt minő és melyik erdő gondnokságot válassza ki magának, az saját belátásától függ; a pénzügyministeriumnak azonban fönmarad joga, az erdészjelöltet további kiképzése véget egyik vagy másik gondnoksághoz utalni. Ha azonban az erdészjelölt e- gyik vagy másik erdésznek kerületében 4 hétnél tovább akarna tartózkodni, azon esetben köteles erről a kerület főhivatalnokánál erdészének utján Írásbeli jelentést tenni s attól az engedélyt kieszközölni, folyamodványához csatolván egyszersmind vizsga bizonyítványát is. Ha az illető főhivatalnoknak ez engedély ellen kifogása lenne, köteles arról a pénzügyministeriumnak jelentést tenni. 18.. Azon erdész vagy főerdész, kinél egy erdészjelölt gyakorlatban van, utóbbinak közvetlen elöljárója. Azon viszonyra nézve, mely
az erdész és erdészjelölt, továbbá az utóbbi és a magasb elöljárók közt létezik, a kir. erdővédhivatalnokok számára kibocsátott szolgálati utasítás szolgál zsinórmértékül. 19.. Az erdészjelöltek további kiképzésére kiszabott idő, föltéve hogy vizsgáikat jó eredménynyel tették le, legalább is 2 évre terjed. Ez idő kiszámításánál, a katonai szolgálat vagy szabadságadás által történt netaláni félbeszakítások beszámitandók, kivévén, ha e félbeszakítások évenként a 6 hetet meghaladnák. 20.. E 2 évi időszak alatt köteles az erdészjelölt legalábbis 9 hónapon át és pedig úgy, hogy ez időszakba a decembertől májusig terjedő időköz minden esetre belefoglalva legyen, egy és ugyan azon gondnokságnál, s a gondnokságnak egy külön kijelölt, az illető főhivatalnok s erdész által meghatározott részében, az erdésznek minden teendőit saját maga végezni, és pedig úgy az erdővédelmet, mint pedig a vágatásokat, a beszámítást, a fajegyzék könyveket, a napibér számlákat, faeladásokat, értéseket sat. illetőleg, még pedig saját felelősége alatt. Az e czélra szánt részek kijelölésénél, tekintettel kell lenni az illetőknek arra, hogy azok a czélnak minden részben megfeleljenek, valamint azt is szem előtt kell tartaniok, hogy az erdészjelöltett e 9 hó lefolyta alatt irodai munkákra fölhasználni nem szabad. 21.. Egyébiránt a jelölteknek akiszabott két évi gyakorlati időt minél szorgalmasban föl kell használniuk, hogy a kir. erdőkben előforduló mindenféle fanemek tenyésztésével, nemkülönben a különböző üzemmódokkal is megismerkedjenek; hogy magoknak az általános erdészeti háztartásba belátást, s minden erdei munkálatokban kellő gyakorlatot szerezzenek, elsajátítva egyszersmind az írásbeli ügyek s fóleg a számvitel körül előforduló teendők ellátását is, mit csak úgy érhetnek el, ha vezénylő erdőszükkel annak minden teendőiben hűségesen megosztoznak. 22.. A két év folyama alatt tartozik az erdészjelölt egy 1 a p- számozott napiót vinni, bele jegyezve abba napifoglalkozásait, s kiemelve különösen, hogy mely, minő kiterjedésű, minő fekvésű, minő termőhelyi jósággal biró s minő más viszonyokkal összefüggő ke-
rület bízatott kezére, melyben erdészét helyettesíteni hivatva volt, följegyezve még pontosan, hogy minő vágási munkálatokat, minő értéseket s egyáltaljában minő terjedelemben, mi módon és mily eredménynyel vitt azokban véghez. Föl kell jegyeznie továbbá, hogy minő figyelmet érdemlő eseteket födözött föl az erdővédelem terén s hogy névszerint minő észrevételeket s tapasztalatokat tett foglalkozásai közben az erdőn, vagy erdészének irodájában, s hogy minő tapasztalatokat sajátított el különben is további magán kiképeztetése folytán. E naplónak nem szabad elméleti s könyvekből merített jegyzeteket tartalmaznia, mindazonáltal bírhat éz azon részen kivül, mely az erdészjelöltnek időrendszerinti foglalkozásait s tapasztalatait fölmutatja, még egy külön részszel is, melybe az erdészjelölt nagyobb öszvefüggő dolgozatait jegyzi be, lévén azok az általa látogatott pagonyokban föl lelt viszonyokra s saját észleleteire fektetve. Az erdészjelölt tartozik naplóját minden hó elsőjén s mindannyiszor, valahányszor egyik gondnokságból távozik, erdőszének előterjeszteni, valamint akkor is, ha valamelyik főhivatalnok a gondnokságban megjelenne, mely utóbbinak kötelessége, az ily elébe terjesztett naplókat láttamozni s ha szükségesnek tartja észrevételeivel ellátni. Az erdészjelölt végképeni távoztával valamelyik gondnokságból, köteles az illető erdész a távozónak naplóját láttamozni, megerősítve egyszersmind annak saját gondnokságára vonatkozó tételeit és bizonyságot téve az erdészjelölt erkölcsi magaviseletéről. 23.. Az erdészek, valamint főhivatalnokok legfontosb kötelmeihez tartozik, az erdészjelöltek gyakorlati kiképezését okszerűen vezetni; legkivált pedig az erdészek vannak hivatva az erdészjelöltekkel minél tüzetesebben foglalkozni, alkalmat adva azoknak és útmutatást önálló működésre az erdészeti közélet minden ágaiban; őrködve azok teendői fölött sfigyelmeztetveazokat eljárásaik netaláni hiányaira. Szóval, az erdősz hivatva van az erdészjelölteknek ugy gyakorlati, mint pedig tudományos kiképzésükre segédkezet nyújtani. Nemkülönben arra is kell az illetőknek figyelemmel lenni, hogy
alárendelt erdészjelöltjeik minő erkölcsi magaviseletet folytatnak, mely részben azok fölött szorosan őrködni tartoznak. Ha valamelyik erdészjelölt ellen rosz magaviselet következtében, vagy pedig pontatlanság, bizalom hiány, vagy engedetlenség miatt okadatolt panasz emeltetnék és az illető ismételt megintések daczára még sem javulna; vagy továbbá, ha az a királyi szolgálatra tökéletesen alkalmatlannak mutatkoznék azon esetben erdészének kötelességévé válik, erről főnökének jeletést tenni további rendelkezés, vagy a pénzügyministeriumhoz leendő fölterjesztés végett. 24.. Oly erdészjelölteket, kik vagy rosz viseletüek, vagy pedig hanyagok, jogában áll a pénzügyministernek bár mikor és minden más eljárás nélkül röviden elbocsátani. 25.. Minden erdészjelöltről, ki az év folytán valamelyik erdó'gonnokságban 4 hétnél tovább tartózkodott, köteles az illető erdész mintá'- zatilag kiszabott jelentését, annak minősitvényét illetőleg, minden év végével főnökének benyújtani. Az ily minősitvényi táblázatokat a főnök saját észrevételeivel kisérve, legföljebb január 15-ig az igazgatósághoz benyújtja, honnan azok végre a fő erdőhivatalnok helyeslő vagy eltérő véleménye mellett, ugyanazon év február l-ig, a pénzügyministeriumhoz tétetnek át irattári gondozás végett, mint az illető erdészjelöltekre vonatkozó egyéni okmányok. 26.. A gyakorlati két év befejzte után s ha az erdészjelölt minden e két év alatt elébe szabott kötelmeknek megfelelt s végre katonakötelezettsége alól is fölszabadult, megengedtetik neki az erdészeti államvizsgára bocsáttatás végett a pénzügyministeriumhoz folyamodni; mely joga azonban megszűnik, ha avval élni 5 év alatt a tudományos vizsga letétele után elmulasztotta volna. Ebbeli folyamodványához melléklendők: 1) sajátkezüíeg irott életfolyama, 2) érettségi ós 3) az erdésznövendéki vizsgáról szólló bizonyítványa, 4) az erdészeti tanintézetről s illetőleg az egyetemről hozott bizonyítványai, 5) naplója, és azon erdészjelöltek részéről, kik valamely vadász zászlóaljhoz nem tartoznak, 6) egy bi-
zonyitvány arról, hogy katonakötelezettségének már megfelelt vagy pedig arra alkalmasnak nem találtatott. 27.. Ha az erdészjelöltnek államvizsgára kért bocsáttatása ellen semmi ellenvetés sem forogna fön, azon esetben a pénzügyminister által kinevezendő vizsgáló főbizottmányhoz utasittatik, mely őt beiktatja s ha megfelelő számú erdészjelölt jelentkezett, megvizsgálja. Hogy a vizsgálandónak elébb még egy Írásbeli próbamunka is adassék- e föl vagy sem, az a vizsgáló bizottmány határozatától függ. 28.. A vizsga maga, a pénzügyminister által megszabott utasítás szerint, részint a szobában, főkép pedig az erdőn tartatik meg, az erdészjelölt gyakorlati használhatóságának kipuhatolása lévén az erdőgazdaság s erdészeti üzlet terén az államvizsgának kiváló czélja, mely okból annak ki kell terjednie: az erdészettan s erdőgazdaság minden ágaira, azok egész terjedelmében; az erdőkezeletre befolyással biró határozataira a honi állam és magán törvényeknek; a nemzetgazdászatra; az erdészeti számvitelre s egyáltaljában az erdőkezelet minden teendőire, mint szintén végre a vadászat kezdetére is, megérintve mind e mellett egyszersmind a szám- és természettant is, de csak annyiban, a mennyiben e melléktanok alkalmazása a gyakorlat terén, minden mivelt erdész és vadászra nézve fontossággal birnak s minden okszerű erdőgazdaságnál alapul szolgálhatnak. 29.. Ha az erdészjelölt a vizsgát kiállotta, arról a vizsgáló bizottmánytól bizonyítványt nyer s az erdészi állomásokra jogosult jelöltek sorába iktattatik. Ellenkező esetben a vizsgát ismételni köteles, mi csak egyszer engedtetik meg é. p. 6 hónapnál hamarább nem, 24 hónap eltette után pedig többé semmi esetre. Bizonyos körülmények közt megtagadtatik annak ismétlése végképen. 30.. Hogy fog- e az erdészjelölt erdészszé kineveztettni és mikor, az attól függ, hogy további alkalmaztatásának folyama alatt minő előmenetelt, minő szorgalmat, minő érdekeltséget fejt ki pályáján, s miként tüntette ki magát kötelmeinek pontos teljesítésében. Mindaddig azonban mig állandóul kineveztetnének, s ha a körülmények engedik, napdijjas szolgálatra kötelesek, alávetvén magokat ideiglenes alkalmaztatásuk tar-
tama alatt, a pénzügyministerium minden rendeleteinek. Állandó napdijban egyébbiránt nem részesülnek. A magánszolgálatba lépés, miről a ministeriumhoz jelentés teendő, nem zárja ki az erdészjelöltet az államszolgálatból; az ily minőségben töltött évek azonban az államszolgálati évek közé be nem számithatók. Ha azonban valamelyik erdészjelölt azon idő eltelte után, midőn további alkalmaztatásának megszűnte kilátásba helyezve volt, magát ideiglenes, s ha mindjárt napdijjas minőségben is alkalmaztattni vonakodnék, a jelöltek sorából ministerialis határozat utján, végkép kitörültethetik. 31.. Minden erdészjelölt köteles azon fő erdőhivatalnoknál, kinek kerületében, akár valamelyik kir. gondnokságnál, akár pedig magánosoknál alkalmazva van, vagy pedig abban bár minő más viszonyok közt is 8 hétnél tovább tartózkodik, azon erdész utján, kinek gondnoksága alatt van, vagy ki hozzá legközelebb lakik, Írásban jelentkezni, a mit akkor is tenni köteles, ha tartózkodási helyét egy és ugyan azon kerületben is változtatrfá, vagy pedig abból végkép távoznék. 32.. A 18, 24 és 25 -ban kimondott határozatok, minden, bár mily minőségű jelöltre nézve, egyaránt birnak kötelező erővel. 33.. Az által, ha valaki valamely vadászzászlóaljba lépne be, legkevésbé sincs hatráltattva abban, hogy idővel erdészeti szolgálatba léphessen, csakhogy a katonai kötelmeken kivül az itten elősorolt határozatoknak is meg kell felelnie. 34.. Az erdészjelöltnek módjában áll a nélkül is, hogy erdészeti elő a dó i vizsgát tett volna le, magát valamelyik főigazgatóság erdészeti osztályában e pályára kimivelni. A ki ez uton magát bővebben kiképezni akarná, mi bizonnyára az illetőnek nagy hasznára válhatnék, az köteles a rendes 2 évi erdészeti tanfolyamon kivül, még valamelyik egyetemen is 2 évet a szükséges pénzügyi s más bevágó törvények elsajátítására szánni, föltéve, hogy ezáltal további szaktani kiképzése rövidítést nem szenved. Megjegyzendő azonban, hogy e czélra a reáltanodákból hozott érettségi bizonyítvány nem elegendő s hogy ahoz egy gimnáziumi bizonyítvány szükséges. Hogy az er-
dészjelölt az egyetemi tanulmányokat, gyakorlati kiképezésének minő időszaka alatt kivánná elsajátítani, az saját belátásától függ, egyébiránt e czélra legalkalmasabbnak mondható a tudományos- és az államvizsga közti idő, ámbár az illetőnek elég ideje marad az egyetemet az államvizsga letétele után is meglátogatni. Hogy valaki erdészeti előadói minőségben egy igazgatósághoz bejuthasson, elébb szintén vizsgát kell letennie, melyre magát az illető igazgatóság elnökénél jelenteni tartozik. Ebbeli folyamodványához csatolandók: 1. sajátkezüleg irott óletfolyama, 2. a gymnásialis érettségi bizonyítvány, 3. az egyetemi két évről szóló bizonyítvány, 4. valamelyik erdészeti intézetről szóló két évi bizonyítvány, és végre 5. ugyanaz az államvizsgálatról. A vizsgát, s az előadók további foglalkozását illetőleg, a már e czélra fönálló utasítás mérvadó. 35.. Jelen határozatok azonnal életbe lépnek az eddig fönállottakat pótolván. Szalonka vadászat. Irta Nyulassy Farkas. Itt a tavasz! A hó olvadozik; verőfényes, napnak fekvő oldalakról el is ment egészen. Itt ott már előkandikál a cserje aljából a szerény ibolya, vagy a gyepes helyeken a százszorszép (Bellisperennis). A farkas boroszlán (Daphnemezereum) átható illata tölti be a léget, s rózsaszín virágai messziről meglátszanak. A m o g y o r ó himbarkái elszórták már termékenyítő sárga porukat, s a som épen most tárta fel sárga ernyős virágzatát. A ligetekben, erdőkben vigan fütyöl a sok rigó; csicsereg, cseveg az éneklő madarak serege.
Itt a tavasz! Az esték már melegebbek, csak reggel felé fagy meg a föld. Már régen hallgattuk sétáink alkalmával a tavasz érkeztét hirdető pacsirták (Alauda arvensis) kedves dalát; a vadgalamb, seregély, parti billegény (Motacilla alba) már február végén, vagy márczius elején megérkeztek. Az éneklő rigó (Turdus musicus) is itt van már; első előhírnöke ez a szalonkának, s a vadász keble most kezd örömre gyúlni; előkeresi a nyúlvadászat bevégezte óta beporosodott puskát, és tisztogatásához fog. E kedves madár 4 6 nappal előzi meg a szalonkát, s a húzás kezdetével az erdő viszhangzik dalától. Végre megérkezett a szalonka itt létének biztos hirdetője is, a házi vörösfark (Ruticüla tithys, Scop.). Igaz ugyan, hogy az első szalonka elejtésének dicsősége után áhító vadász nem várja be e hírnököt, mert tudja jól, hogy ha meleg volt a februárius, déli vagy nyugoti széllel, egyes, a lágy időjárásban bizó szalonkák megelőzik azt. A vörösbegy (Erithacus rubecula, L.) gyakran szintén egyszerre érkezik a szalonkával, s ismert dolog: hogy ha a szalonka húzás javában foly, számos vörösbegy is van már jelen. Szalonka húzás alkalmával élénkítik még az erdőt az éjszaki hazájuk felé siető szőllő rigó (Turdus iliacus, L.) és f e n y ő rigók (Turdus pilaris, L.), kik az éneklő s fekete rigó hangversenyéét lármás énekkel kisérik. Midőn az első szalonkák megérkeznek, kezd zöldülni az egres; legbiztosabb jelző azonban a növényországból a som, mert míg az ernyő egyes virágbimbói zárvák, nem igen lehet hinni a szalonkák jelenlétében. A jelek azonban kedvezők: itt a házi vörösfark, javában énekelnek a vándor rigó s vörösbegy, zöldül az egres, virít a
som. A délután csendes, borús; kedvezőtlen éjszaki vagy keleti szél nem zúg a légen át, hanem langy déli vagy délnyugoti szellő lengedez; este talán permetezni fog. Ma jól fognak húzni a szalonkák; ma ki megyünk! Vadászok! melyikteknek nem derül ki arcza e szóra. Nem egyike-e a legkedvesebb vadászatoknak a szalonkales? Még az öregebbek is részt vehetnek benne; sőt néha családostól rukkol ki a társaság. Ébred a természet, fakadnak a fák; a növényzet virágban, a madarak dalban dicsőitik varázs hatalmát. A hosszú tél zordon napjai alatt szobájába zárt ember örömtől repeső kebellel üdvözli az első fakadó rügyet, az első nyíló virágot, az első madárdalt; csak ki, ki a szabadba ellenállhatlan erővel vonja valami; csak ki, ki a szabad természetbe! Ujongva vegyíti hangját a madárdal közé. Maga a vadász ki télen nyáron künn járván a szabadban bámulni tanulta a természetet virágban ugy, mint a fagyott víz változatos jegeczalakjaiban, melyek gvémántdiszként borítnak erdőt mezőt, maga a vadász sem képes ellenállni a varázsnak. Itt a tavasz! De nemcsak a tavasz, a szalonkák is. Már hírt is kaptunk: ez vagy amaz, itt vagy amott szalonkát lőtt, a kerülők is jelentik: hogy hallották húzni. Kezdetben csak a szenvedélyesebb és fiatalabb vadászok mennek ki esténként, elnyerni óhajtván az első ejtés dicsőségét: végre azonban már nem csak itt ott, egy egy szalonka, de több is húz: megkezdődik a vadászat, fegyvert fog a ki csak bírja; a többi jön szalonnát sütni. - Üde talajú csenderes, mely a napnak fekszik, a hely hova először kirándul a társaság vidám beszélgetés között; a- vizslák örvendve ugrálják körül uraikat, hisz ez az első vadászat a tavaszon. Víg madárdaltól viszhangzik a liget; a nap épen
áldozóban. Szelíd lejtii oldalon sürii fiatalos között haladva, a hol egyes az útba függő ágak néha a hátul menőt, ha nem vigyáz arczul vágják, mert háboritni meri a liget magányát: kicsi tisztásra érünk, a legöregebb, tapasztaltabb vadász megáll, s ekép szól:,,ti itt tüzet raktok és sütitek szalonnátokat, de előbb ide a kulacscsal, hadd erősitsük meg szivünket. Te oda, te meg amoda mész, tudod a hol tavaly egy estve 4-et lőttél? En majd felállítom a többit, arra az út mentében." A nap már lement; kiki igyekszik helyére. A nyugoti égen mindinkább eltűnik a fény, lassanként halványuló vörös színnek engedve. Az éji nyughelyeiket felkereső madarak esti imájukat zengik a teremtőhöz, áldva őt, hogy küldi a tavaszt. A madárdal mindinkább csendesül, majd újra éled de csak perezre. Csacsogva száll fel egy rigó, hálóhelyet kereső elkésett társa által zavarva. Egyszerre megcserdül a lomb, nyulacska jő baktatva a sürjesből: kifelé tart a vetésre. A vadász meg sem emeli fegyverét; öröm telt szemekkel nézi jó reményében az őszi vadászatnak. Az égen felragyog az esti csillag; a távolból lövés döreje hangzik át. Ott már húz." Fülel mindenfelé, pszik, pszik" hangzik; már fegyverét emeli: de csak egy rigó félálmos csevegése csalta meg. Egyszerre azonban kedves hang üti meg füleit: kro kro kro kro kropszik, és lassú bagolyszerü repüléssel húz felé a várva várt madár: pszik pszik kropszik pszik." Pillanat alatt arcznál a fegyver; villan a cső, a lövés dördül s zuhanva hull a madár a sűrűbe: Hektor aport." Itt a szalonka. Az erdei sz al o nk a (Scolopax rusticola, L.) egyike erdeink legcsinosabb s legkedveltebb madarainak. Európai gázlóink közül ő lakja egyedül az erdőt, s ezt annyira szereti, hogy csak rendkívüli esetekben vág le a mezőbe. Az erdőből hajtók által kiszorítva, ha a mezőn cserjét nem lát, hová el
rejthetné magát, hosszú ívben visszakanyarodik e kedves lakába. A vadászok kétféle szalonka fajt akarnak megkülönböztetni, s a kisebbet (Scolopax rusticola parva) sötétebb tollazatáról, hasalja halványabb, sárgás vagy fehéresebb színéről és a feketébb hullámvonalakról, végre kék vagy aczólszinü lábairól akarják megkülönböztetni. Ez hamarább érkezik, vadabb és gyorsabb röptű; középeuropában nem költ. Dr. Július Hoffmann azonban kimutatta*), hogy e kisebb szalonkák nem képeznek külön fajt, hanem részint a legfelsőbb éj szaki vidékeken felnőtt egyedek, részint és főleg fiatal egy éves hímek. A kit a dolog érdekel e munkára utaljuk, melyben az erdei szalonka minden tekintetben jelesen van leirva. Büszkék vagyunk azonban arra, hogy ezt már 1863-ban a Vadász és Versenylapban egy hazai szalonka vadászunk vitatta, ha nem is bizonyította be oly alaposan, mint azt most Hofímannál találjuk. Hoffmann hivatkozik is reá. Nevezetes a szalonka arról, hogy tollazata és külseje után nem lehet a kakast megkülönböztetni a tojótól. Némely vadászok ugyan azt állítják, hogy a külső evezőtoll szélső csipkézete a tojónál világosabb fehér és szélesebb. De ez sem áll. Csak bonczolás utján lehet az igazat megtudni. A ki nem hiszi kisértse meg; tekintélyek által ne hagyja magát zavartatni. A nem meghatározására szolgáló bonczolás nem igen jár nehézséggel, és kivihető a nélkül, hogy a vad külseje az által megrongálhatnék. Ugyanis a madarat jobb felével lefelé, asztalra helyezvén, baloldalán a czomb fölött a bordákat párhuzamosan a gerinczczel fölvágjuk. Ha már most a beleket félre toltuk, előkerül a tojónál a fürt alakú petefészek, a kakasnál pedik a balsó mony. Vigyázni kell, hogy a fejlődő tojást hím- ) Die "VValdschnepfe. Ein monographischer Beitrag zur Jagdzoologie. Stuttgart, K. Thienemann.
nemzőrésznek ne vegyük, azért biztosság okáért utánna kell nézni, nincs-e mellette apró fejletlen tojás. Nyáron e hímnemzőrész igen kicsi, de tavaszszal bab nagyságú. A húzáskor lőtt szalonka majdnem mind kakas, legalább az a melyik krokogva húz. Ugy látszik, hogy a tojó a földön várja a hímet, és ha pszikkegve maga fölött elszállni hallja, jelenlétéről pszikkegve tudósítja; csakhogy hangja valamivel különbözik a hímétől. Korát a szalonkának lábairól lehet megismerni, mert mig az egy éves lába egyszínű, a két évesnél a csuklók körül barnább. Hús- vagy kékszínű lábak fiataloknál és véneknél is jőnek elő. Viaszsárga lábak vénséget jelentenek. Nevezetes a szalonkának csőre. Ha t. i. fejét a szemek alatt ujaink között megszorítjuk, csőre vége felé majd félig feltárul, míg felső vége zárva marad. Ezt Nitzsch már 1816. terjedelmesen leirta. Ugy látszik, hogy a különben zárt csőr végének ezen felnyitása arra szolgál, hogy a földben fel tudja csípni a talált rovart. Mert a szalonka tápláléka rovarokból áll. Jó szolgálatot fog tenni a tudománymak az, kinek sikerül szalonkát meglesni, midőn földbe szurkálva csőrét, rovart s különösen gilisztát keres. Ha prédáját kihúzta, a hátrahagyott lyukat hosszában át kell metszeni; alakja, a csőr végek felnyilásának gyanitott czéljáról biztosítani fog, vagy ellenkezőleg. Hogy a szalonka gyomrában nem igen lehet rovart találni (különösen a ki nem kereste), onnét van, mert igen gyorsan emészt, eledelét pedig nagyrészt éjjel keresi, estig tehát már megemésztette. Hol keresgélt a szalonka rovarokat, megismerhetjük az erdőn a megforgatott lombon. Rigók s más madarak szerte kaparják azt, a szalonka hosszú csőrét emeltyűnek használva felforgatja nagyobb lemezekben. A szalonka ugy látszik kétszer költ: áprilisban és júniusban, legalább egy vidéken lehet mind' e két hónapban szalon-
kát találni tojáson. Rendesen 4 tojást tojik s csak ritkán 3-at. Vita tárgya azonban a költés tartama. Ezt némelyek 17, mások 21 napra teszik. Kivánatos lenne ezt megállapítani. Erre nézve szükséges volna, hogy valaki oly szalonka fészket találna, a melyben még nincs meg mind a tojás. Azon naptól fogva, midőn a tojások teljes számnak lettek, 14 napig háborítlanul kell azt hagyni, de ezután minden nap meg kell látogatni, úgy azonban, hogy a költő anyát ne zavarjuk, hanem csak messziről győződjünk meg jelenlétéről. Miután a fiókszalonka mindjárt futni képes, az üres fészek s a körül fekvő tojáshéjak a költés bevégeztet jelentik. A tojásain többször háborgatott anya, fészkét veszni hagyná. Fészkét a szalonka magányos vágásokba kissé nedves helyeken szereti rakni. A lábas erdőt kerüli*), surjánosban azonban ha cserőcze van alján található. Az igen egyszerű mesterkéletlen szerkezetű fészek, föld mélyedésbe van száraz lombból rakva, csak ritkán mohával béliéivé, legtöbbnyire valamely fa tövénél. Igen nehéz feltalálni, s a legügyesebb fészektolvaj is rajta veszt; a véletlen segíthet csak rajtuk. Tojása nagy, sokkal nagyobb a fogolyénál. Alakja zömök és véknyabb vége nincs kihúzva, hanem jól kikerekedve. A két átmérő közti különbség 2 5.'" A héj alapszine rózsás hússzínű, s átlátszik rajta a tojás sárgája. Ez alapszínen hamvas vagy viola színbe játszó szürke és rozsdás foltok vannak szabálytalanul elszórva. De már messze eltértünk a vadászat leírásától; a szives olvasó azonban meg fog bocsátani, hisz minket nem csak az élvezet miatt érdekel a vadászat, hanem ugy is mint a természettudomány kedvelőit. Azonban térjünk vissza vadászainkhoz. *) A benyusi pagony Plieski nevü erdó'részében, mintegy 120 éves lúczfenyves- >en, melynek talaját fekete áfonya borította, eközt magam is találtam szalonkafészket négy tojással. Szork.
Az idő mindinkább sötétedik, durrog a fegyver mindenfelé, de már végre nem látni a puskán a legyet, hop, hopp" hangzik felülről, s a vadászok a tűz köré gyűlnek s dicsekedve mutogatja mindenki prédáját. A szalonnázók megsütötték készleteiket s most vadászainkat kinálgatni kezdik a kulacsból, a sültből. Ezek jót húznak ugyan Csokonai kedvenczéből, harapnak is egyet, de főleg lövéseik sikeréről beszélnek, vagy hibáikat mentegetik, takargatják. Hja öcsém" mondja az öreg vadász, végig simítván deres bajszán, egy kezdőhöz ki sokat durrogatott, de semmit sem lőtt, tudni kell a szalonkára lőni." Ha szembe jő rád, ne lőjj a fejed fölött rá, mert azt bizony elhibázod, második lövésre pedig nem marad időd; feje elé czélozz, ha pedig át kell eresztened, a hasa alá. Azután meg az állásra is kell vigyáznod : ne állj ugyan fa alá, nehogy az a lövésben akadályozzon, hanem még is igyekezz magadat födözni, nehogy meglásson. Végre kifogy a bor, elkelt a sült; megtömik tehát a pipákat, rá gyújtanak s haza felé botorkálnak a sötétben. Néha feléjök húzó szalonka krokogása, pszikkegése némítja el a beszélgetést, fegyvereikhez kapnak, de lőni már nem lehet a sötét miatt. Valamelyik oda durrant ugyan vaktában, de a távozó pszikkegő hang gúnyolva inti a nagy üresre, a mely a szalonka körül, lövésének czéljául szolgált. Igy megy ez már most napról napra, csakhogy a húzás helyei vagy a vadászállások nem mindig ugyanazok. Tapasztalásból tudjuk, hogy hűvös derült estéken a szalonkák inkább a bérezek körül húznak; s miután ilyenkor ugy is magasabban szállanak, fennebb fekvő helyeken könnyebben lehet lövéshez jutni. Nedves, esős és borult időben azonban inkább a hegyoldal mentében, mélyedések vagy szakadások fölött tartják rendes húzásukat. A jó állást következetesen megtartani többet ér, mint oda húzódni folytonosan a merre
húzni láttunk vagy hallottunk, mert a nyugtalan helyet cserélgető vadász tarisznyája rendesen üres marad. Hideg, szeles nap után ha csendes is az est, a húzás rendesen silány. Ügyes lövőnek jó vizslával igen kedves vadászat a cserkészet, különösen apróbb szótszórt ligetekben nagyobb és biztosabb is az eredmény; de a ki itt kitűnni akar gyakorlott lövész legyen és lélekóber, mert a minő nyugodt a húzó szalonka röpte, oly gyors és változékony sürjesben csalit között. Maga a vadászat neme is fáradalmasabb, s nem oly regényes mint a húzás. Kérjük vadásztársainkat e lapok szerkesztőségét az idei húzás eredményeiről, vagy a fönnebbiekben jelzett észleletekről adandó alkalommal tudósitani. Tolnából. Az Erdészeti Lapok" tavalyi X. füzetében egy felhívás közöltetik az erdőbirtokosok és kezelő tisztekhez a törvényhozóknak az erdőkre vonatkozó működését czélszerű javaslatok által előkészíteni és könnyíteni, a hatóságokat a netaláni hiányokra vagy mulasztásokra figyelmeztetni, és szakértő tanácscsal támogatni." Hogy a Magyarbirodalom erdészeti viszonyai Európában a legroszszabb lábon állanak (?), azt itt vitatnom sem kell: az erdők szemlátomást fogynak; a hol egy pár év előtt még rengeteg őserdőket láttunk, ott ma kopár, kisült legelőt, vagy vízszaggatott, terméketlen szántóföldet találunk. Az erdő elkülönítéseknél már roppant erdőségek irtattak ki; azon erdők pedig, melyek községi tulajdonba mentek át, többnyire devastálva vannak, utánültetésről szó sincs, így természetesen a faszükség napról napra nagyobb; ez pedig a nemzetgazdaságra igen káros és szomorú befolyással leend. Az erdőbirtokosok, kik többnyire törvényhozók is, az ország és a közjó érdekében hasznos és czélszerű erdőtörvényeket alkotni talán más
sürgősb teendők végett rá nem érnek, az erdők kezelő tisztei pedig többnyire gazdatisztek, kik az irtást jobban értik mint az ültetést: így a priváterdők is nagyban irtatnak s túlvágatnak, a vágások pedig legeltetéssel tétetnek tönkre. Ez az igazi magyar erdökultura, melynek gyümölcsét már is keserűn érezzük. Ha Magyarország erdőstatistikájába tekintünk, ott még roppant erdőségeket látunk, de csak a papiroson van ez a sok erdő, természetben máskép áll a dolog. Tekintsünk szét Tolnában, vessünk egy pillantást Eszterházy herczeg hírneves erdőségeire, azoknak most pénzvágyó bérlők adják az utolsó kenetet, azok rövid idő alatt elenyésznek. Hol van a világhírű Bakony, Farkaserdő, Mecsek s a t? azok most már csak hírmondók hajdani nagyságuk- és nevezetességükről. Tekintsünk a szomszéd Somogyba, ott egész erdőket fogunk látni összevissza kuszált állapotban levágva, néhány haszonbérlő garázdálkodik ott. A bérlők potom árt fizetnek az erdőért, ott tetszésük szerént a legszebb tölgyekből egyegy darabot dongának kivágnak, a többi fát pedig ott hagyják, melynek felmunkáltatása és kitakarítása éveket igényel, s az újraerdősítést felette nehezíti. Kezelő erdőtiszt a hol van az erdőpusztitások miatt szót nem emelhet, mert keze és nyelve kötve van (mint magamnak is), s az által szolgálatját is koczkáztatná azért hallgat. A hatóságokat mulasztásaik- vagy tévedéseikre figyelmeztetni nem tanácsos, mert a hol az erő, ott a hatalom is... Vannak igen szép és czélszerü erdőtörvényeink a régi időkből, de azokat senki sem foganatosítja*). Ha az erdész vagy alárendeltje egy erdőromboló faórzót (mert tolvajnak nem szabad őt nevezni, ez becsületsértés volna) a járásbíróságnál feljelent, őt többször egy pár órai távolságról beidézik, és ha elegendő tanuja nincs, követelésétől elutasítják. A főbirák ilyes kicsinységekkel nem vesződnek, ilyen sovány ügyet esküdtek vagy tiszteletbeli esküdtek kezelnek, kik a törvényt az ABC-könyvből tanulták. Ezek általánosan bevett, tolvajok iránti kíméletes bánásmódjuk által a káro- *) Fájdalom igy van ez nem csak Tolnában, hanem kevés kivétellel az ogész Magyarbirodalomban. Szerk.
suttat többnyire háttérbe szorítják; a tolvaj felmentésére elég, ha az kereken tagadja tettét. Sőt az is megtörtént, hogy az erdőőr a tetten ért, erőszakoskodó tolvajjal vitába jött, s azzal nem czirógatva, a legkíméletesebb módon bánt el, az őr maga záratott el. Ilyes nehézségek elkerülése végett nagyobb részét a falopások- és erdőrombolásoknak fel sem jelentik. Azért hogy a Magyarbirodalom erdészeti viszonyain némileg segítve legyen, szükséges, hogy mielőbb czélszerű, alkalmas és érthető erdőtörvényeink legyenek; szükséges az azokat nem foganatosító hatósági közegeket felelőségre vonni s illően megfenyíteni; végre minden megyében egy önálló és csak a megyei főnöktől függő, illő fizetéssel ellátott, kiképzett erdőtisztet felállítani, kinek egyedüli feladata volna a megyében lévő összes erdőkre felügyelni, és a hol törvényellenes kihágásokat venne észre, azt azonnal a megye főnökének, vagy ha a szükség úgy kívánná, egyenesen a ministeriumnak orvoslás végett felterjeszteni. Csak így lehetne annyira elhanyagolt és szomorú következményeknek elébe néző erdészeti viszonyainkat ismét némileg helyre hozni. K. J. Borászati füzetek. 1869. I. évfolyam. Szerkesztik és kiadják Somsich Pál és Dr. Entz Ferencz. Szakunk oly kevéssé rokon a borászattal, s minket mint erdészeket oly kevéssé érdekel e tárgy, hogy t. olvasóink méltán kíváncsi szemmel fürkészhetik jelen soraink czélját, mely iránt egy perczig sem akarjuk kétségben tartani, elmondván, hogy egyedül erkölcsi kötelességünknek akarunk eleget tenni az által, hogy olvasó közönségünket a fent irt czímü folyóiratra mint egy a magyar szakirodalom terén feltűnt rendkívüli jelenségre különösen figyelmeztetjük. Már az előfizetési fölhívásban adott programm, valamint a hazafias áldozatkész vállalkozók országszerte tisztelt nevei ke-
zeskedtek arról, hogy a borászati füzetek' 1 a magyar szakirodalom díszét fogják képezni. Az eddig megjelent három füzet minden jogos várakozást fölülmúlt. Hazai borászatunk hiányai és hátramaradásának okai, valamint borászatunk gyors felvirágzására vezető utak és módok oly tudományos mély alapossággal s e mellett oly népszerű érdekfeszítő és vonzó előadással tárgyaltattnak, hogy a négy ívre terjedő füzetet kézbe véve le sem tehetjük, míg végig nem olvassuk. A gondolatok átlátszó tisztasága, azok logicai egymásutánja, az érvek súlya és győző hatalma, különösen pedig a magyar szakirodalomban oly ritka, valóban classicus irály mesteri kezekről tesznek tanúságot. Az uj lapoknak rendesen hosszú életet kívánnak, mi a közönségnek kívánjuk azon szerencsét, hogy a borászati füzetek üdvös utasításait hosszú éveken át használhassák. Kötelességérzetünk sugallatát követve felkérjük t. olvasóinkat, hogy á közjó előmozdítása érdekében, a borászati füzetekről" itt közlött véleményünket mennél tágasabb körben terjesszék, a mit téve biztosak lehetnek hogy mindenkit, a ki tanácsukra e füzeteket megrendeli, hálára köteleztek. A borászati füzetekből havonkint egy, négy ívnyi füzet jelen meg, s igy évenként 48 ív, melynek rendkívül olcsó ára csak 3 forint. Az előfizetési pénzek Dr. Entz Ferencz úrhoz küldendők Budára az orsz. szőlőiskolába. A zöld oltás. Töredék a Borászati Füzetek" f. é. III. füzetének hasouczimü czikkéböl. Ha igaz, hogy a nemes gyümölcsfajok bősége és elterjedtsége csalhatatlan mértékéül szolgál a népek művelődési, valamint erkölcsi fokának megismertetésére, nem lehet helytelen azon állítás sem, hogy egy átalános és könnyen eszközölhető növény nemesitési módnak terjesztése
a haladás igen értékteljes vívmányaként tekinthető. Minthogy pedig ezen új nemesitési mód biztonságának [alapja a tudomány legújabb előhaldásából magyarázható, és alkalmazhatása az egész magasabb növényzetre kiterjedt, nem túlzunk, ha a gyakorlati tudomány sikerei és vívmányai iránt oly fogékony korunkban, ezen nemesitési módnak a civilisatió és nemzeti jólét emeltyűi között helyet engedünk. Igen természetes, hogy a gyümölcsfa nemesítést, mint kertészeink kézmüvi (technikai) készültségét tekintve, alig képes az a természet vizsgáló közönség nagyobb körében melegebb érdekeltséget kelteni, minthogy egyedül az egyszerű technikai fogások szűk körére van szorítva, a nélkül, hogy az azt gyakorló kertész részéről a természet tudományok körében bensőbb avatottságot, vagy csak erre törekvési igényt is feltételezne. ii..ownr icmi'.'jíifja igei 0[«gagosJJstj-jyalj usxo xilaisi9 uauobi 07 Másként áll a dolog, midőn oly nemesítésről van szó, mely az öszszes magasabb szervezetű növényzetre kiterjeszthető, és a mely sikerének biztonságát oly elvekből meriti, melyeket az előhaladott tudomány a sejtelmek ködéből már a valóság világába helyezett át. Nézetünk szerint tehát nem elég, hogy ezen új módszer csupán a kertészet rétegeire szorítkozzék, hanem szükséges, hogy mindazoktól felkaroltassék, kiket átalánosan elméletileg vagy gyakorlatilag érdekel a növények tökéletesbitése és nemesítése; foglalkozzanak bár azok a csinos de szerény virág ápolással, vagy a jövedelmező haszon kertészettel. Átalánosan tudva van, hogy eddig a nemesítés, ótás, párosítás, lapozás stb. alatt a kertészet azon kézmüvi működését értettük, mely szerint fákról vagy cserjékről még a nedvkeringés kezdete előtt, tehát a hideg évszakban levágott galyak, hasontermészctü fákkal és cserjékkel alkalmatos, légmentesen összeillesztő kötözés által állandó összeköttetésbe hozattak, a héj a héjlal, a háncs a háncscsal összeillesztetvén. A gyakorlat és tapasztalás megmutatta, hogy a különféle fanemeknél mely időben és mi módon kellessék e vagy ama fajnál a nemesítést foganatosítani; és ha az idő kevező, az ótó kés és a többi eszközök alkalmatosak, de főleg ha nemesítő kéz ügyes volt, bizonyára a régi nemesitési módszerek kielégítőknek bizonyultak be. De ismer a kertészet
azon nemesitési módokon kivül, melyeknél a gályákat még a tavasz kezdetén használja fel, másokat is, melyek a nyár közepén, midőn a növényekben a nedv teljes kerigésben van foganatosíttatnak. Ezen nyári nemesítéseknek feladata az, hogy egy kisebb nagyobb darab héjjat a nemes galyból a rajta levő egészséges szemmel levágunk, és azt alléjától szinte megfosztott, nedv bőségben levő vadonczczal vagy vadoncz gallyal gyorsan érintkezésbe hozva, háncs vagy kötő madzag segítségével összekötjük és összeköttetésben tartjuk; és a kifejlődő nemes rügy bői, minden vad hajtásokat eltávolítva, nemes törzsöt nevelünk. Alkalmatos időben és kellő ügyességgel végrehajtva ezen nemesitési mód a szemzés is kielégítő, és bizonyára a jövőben is fog követőkre találni. De miután ismeretes, hogy elégedetlen s mindennek okát tudni szerető időben élünk, ezen elégedetlenség a jó régi nemesitési módokra nézve is áll; igaz, hogy a nevezett nemesitési módok bizonyos körülmények között czélra vezettek, és ezen tudattal eddig megvoltunk elégedve; ma ellenben már azt is szeretnénk tudni, miért vezettek azok, habár kevésbé korlátoltabb mértékben is, czélra? És mivel a Miért a után vizsgálódó előtt önkénytelenül felmerül azon tapasztalás, hogy az eddigi nemesitési módoknál a siker azon esetekben éretik el leginkább, a melyekben ugy a nemes galyon, minta vadonczon tevékeny, az az még meg nem fásult sejtek a lehető legtökéletesebben hozatnak egymással állandó érintkezésbe: igy tehát a siker oka a még tevékeny, képzékeny, azaz meg nem fásult sejtek többé kevésbé tökéletes állandó érintkezéséből magyarázható; ezen tapasztalásból még azon következtetést is lehet vonni: hogy rokon fajú növényrészeknél az összenőve szánnál biztosabban sikerül, minél kevésbé fásult el az érintkező váglap, azaz mennél kevesebb tétlenné lett sejtekkel bir az; a miből ismét igen világosan az következik: hogy hasonnemü vagy legalább rokon növények részei annál könnyebben köttethetők össze nemesítés által, minél kevésbé elfásulvák az érintkező lapok sejtjei. Ezzel már elméleti uton a kilátás a zöld oltás biztos sikerülésére
meg volt, csak még azon kérdés forgott fen, váljon ezen elméleti következtetést a gyakorlat helyben hagyja-e vagy meghazudtolja? Pécs vidékén ember emlékezet óta gyakoroltatik már a zöld oltás. Dr. Szabó Dávid is leirja és melegen ajánlja a szőlő zöld oltást, az ő 1855-ben kiadott Okszerű bortermelés Hegyalljai kézikönyve" czimű jeles és tanulságos munkájában. Magam is évek óta gyakorlom, bár fáradozásaim sikere nem mindig volt kielégítő az egyszerű oknál fogva, mivel nem voltam képes azon előítélettől szabadulni: minél fogva azt tartam, hogy szükséges mind a vad alanynál, mind pedig a nemes galynál bevárni egy bizonyos érettségi fokot, és csak annak beálltával kell a nemesítéshez fogni; már pedig épen ezen elfásulásában a sejteknek rejlett elébbi kísérleteim sikeretlensége. Támaszkodva mindamellett a fentebb említettem okszerű elméleti következtetésre, neki bátorodtam a tavali év május közepén, midőn a szőlőtő hajtása arasznyira megnőtt, és számtalan kísérleteket tettem a meg nem fásult új szőlőhajtásokon.; június havában pedig folytattam azokat különféle gyümölcsfajokon és más növényeken is, és pedig almán, körtén, cseresznyén, rózsán stb., melyek mint alany és oltó galy nem megfásult ugyan, de nem is igen lágy állapotban alkalmaztattak. A sikerült 1867-iki kísérletek által bátorítva nagyobb mérvben folytattam azokat 1868-ban május első harmadától kezdve június közepéig, s ime azon örvendetes eredményhez jutottam, hogy csaknem valamennyi zöld oltásomat megeredni láttam. Solanum és dohány faj ok, rózsa, őszi és kajszi baraczk, mandula, cseresznye kísérlet alávetve, százonkint megeredtek, szóval a mit az elmélet igért, mindaz gyakorlatilag igazolva lön, ugy, hogy az 1868-ki őszszel százonkint értékesíthetni lesz gyönyörűségem oly csemetéket, melyeknek alanya még tíz hó előtt mag vala. A zölrfoltás tcchnicája. A ki egy éles tollkésnek vagy ótó késnek, továbbá fehéritetlen fonál, pamut vagy háncsnak birtokában van, az tökéletesen fel van szerelve a zöldoltás műtételéhez. Az említett feltételek közül szándékosan hagytam ki az ótó kéz 8
ügyességét, mert többeknek barátaim közül, kik azelőtt soha sem foglalkoztak oltással, tökéletesen sikerült emez először megkisérlett műtét. Ezen feltűnő eredmény annál természetesebb, mert e zöldoltásnál az öszszeíllesztendő váglapok nem megfásult, hanem csakis tevékeny, összenövésre alkalmas sejteket nyújtván, az összenövés még az esetben is lehetséges, ha talán az összeillesztendő váglapok nem is a legtökéletesebben lennének előkészítve; mert feltéve, hogy az érintkező lapok között az összeköfcözés után is több ponton hézagok volnának észrevehetők, még ez esetben is elégséges az egyes helyeken sikerült tökéletes érintkezése a lapoknak, az összenövésre, a hol az egyhamar képződött callus bujálkodása által a tökéletlenül egyesült részeket is összenövésre készteti, ez a természetes oka a zöldoltás sikerülésének még ilyetén esetben is; m i u- tán az érintkező lapok nem tartalmaznak el holt, fásult sejteket, mint az más nemesitési módoknál törnénik, a melyeknél az alany úgy, mint a nemes galy lapjai megfásult sejteket tartalmazván az összenövésnek útjában állanak; és a melyek a nemes galy héjának az alanyéra csak figyelmes és ügyes alkalmazása után sikerülnek; tehát a gyakorlottságnak és ügyességnek egy bizonyos fokát igénylik. Késsel és alkalmas kötő szerrel ellátva kiválasztjuk az alanyul szolgáló hajtást, melyet nemesíteni akarunk, ezt leveleitől és mellékhajtásaitól megtisztítva azon a helyen, a melyen sem fiatal és éretlen, sem pedig már tán megfásult, Rarántékosan egy egészséges rügy fölött 1 '/i hüvelyknyire levágjuk, és behasítjuk késünkkel annyira, hogy a hasítás alsó része a rügy közelében végződjék. Következik a nemes galy előkészítése, melynek vastagságát a beoltandó alany átmérője határozza meg; ha kiválasztottuk az alkalmatosát, azt a riigyön fölül % hüvelyknyire elvágjuk, a rügy alatt pedig a beoltandó galyat ék alakjába faragjuk ki, a mely ék azután az alany hasadékába illesztetik, melynek két ága viszont fonállal a beoltott ékhez hozzá szorittatik. Minthogy az alany hasadéka % hüvelykkel hosszabb az éknél, ez pedig a hasadék legfenckébe van beillesztve, a hasított alany felső részei mintegy '/» hüvelyknyire magasabban állanak a
beillesztett rügynél, a mely körülmény a kötelék tartósabb alkalmazására és biztos megfogamzására szükséges. Akár fonállal, akár háncscsal tekerjük körül a nemesitést, nem szükséges ezen tekervényeket fölötte sűrűen alkalmazni, nem az levén a czélja a kötözésnek, hogy az összekötött részekbe egyszersmind a légbehatását is gátoljuk, hanem egyedül biztosított érintkezése és állandó összetartása a váglapoknak. Lúdtolnyi vagy iron vastagságú nemesítéseknél egy fél rőf hosszú fonál elegendőnek bizonyul. A fonál végeit csomóba vagy csatra kötni szükségtelen, elég azokat hüvelyk és mutató ujjaink között összecsavarni, könnyebb levén úgy azt a sikerült műtét után levenni. A további bánásmód az uj nemesítéssel a szokottra szorítkozik, t. i. tisztán tartására a vadhajtásoktól. Kevés nappal a műtét után megítélhetni annak sikerét. Ha az alany vagy a nemes galy kelleténél fiatalabb volt, a beékelt nemes rügy rövid időn elszárad; ha ellenben érett volt anélkül, hogy elfásult volna, akkor megtartja elevenségét, mi a műtét sikerülését jelenti ; ámbár ez esetben sem fog a nemes rügy 8 10 napnál előbb megdagadni és kihajtani, minthogy a szándékosan választott, sarjadásra még éretlen rügy elérte ugyan az odanövéshez szükségelt érettségi fokát, de,magasabb fokát érettségének, melynél fogva képesittetik a sarjadásra csak uj helyén érendi el; annál is inkább, minthogy ezen képességre az anya csemetén hagyatva is hasonlólag csak később érett volna meg, A zöld oltási műtét után a nemes rügy 8 14 nap múlva sarjadzik, sőt ha a nemesítésre hidegebb időjárás áll be még későbben is, csak a szőlőlő tesz ebben kivétett gyors növésénél fogva, mely a legtöbb esetr ben 8 10-ed napra a nemesitési műtét után zöld hajtást mutat. A nemes rügy kihajlása után nem tanácsos tüstént az uj oltványt kötelékétől megszabadítani, megtörténvén gyakran, ha sikerült is a műtét, hogy az összenövés még nem átalános, és ily esetben könnyen megesik, hogy a nap hősége által kiszárítva, az uj oltvány tönkre jut. Ha a kötelék által az oltványon bevágás történnék, minek előtte az uj sarj 8*
legalább 1 hüvelyk hosszaságát elérte volna, szükséges, hogy meglazítsuk azt, a nélkül azonban, hogy azt még eltávolitanok. A zöld oltásnak különös előnyei. a) Alkalmazhatása csaknem az összes növényzetre ki terjed, és május közepétől egész az ősz kezdetéig a legjobb sikerrel gyakorolható. b) Nincsen kitéve a zöld oltás sem a szél sem bármi erőszak által okozott törésnek, mivel nem találkozván sem az alany sem a nemes galy váglapján elfásult sejtek, az összenövés az összeillesztett lapok egész terjedelmében megtörténhetett, minél fogva törésről itt szó sem lehet. Ha mindamellett külerőszak által az zöld oltványon törés eszközöltetnék, ez, annak bizonyára bár mely részén inkább fog történni, mint az összeforrási helyen, holott azt a régibb megfásult oltó gályákkal eszközlött oltási módoknál gyakran tapasztaltuk; ám de ezeknél a tökéletes összeforrás csak a körületeu, ahol a héjnak tevékeny sejtjei érintkeznek, történhetett, mig az egészen elfásult s ennél fogva elhalt központi területen érintkezés igen, de összeforradás évek után sem történhetett. Ez az oka, hogy az ilyetén oltványok külső erőszak, főleg szelek által gyakran kitöretnek, miért is kurtítás és karózás által szükséges azokat olyatén balesetek ellen védeni. A zöld oltásnak azonban [legnagyobb értékét a faiskolákban látjuk; ugyanis több íaju gyümölcsfát, u. m. őszi baraczkot, sőt kajszi baraczkot a magvetéstől számítva nem egészen egy év alatt mint kész nemes csemetéket lehetvén értékesíteni; mert ki manduláját novemberben elvetette, annak kelését a rákövetkező,'májusban zöldolthatja és jövő octóberben mint 1 3 láb magas nemes redély lát használhatja. Hasonlókép ajánlja magát könnyen kivihetösógénél fogva a zöld.oltás más gyümölcsfa fajoknál is. Ha két 3 éves körte yagy alma magkelést kora tavaszkor a föld fölött elvágunk, és a zöld sarjakból a legerősbiket meg hagyjuk, s azt május közepéu néhány hüvelyknyire a föld fölött zöld oltjuk, erőteljes oltványt nyerünk, mely legalább egy éyyel hamarabb átültethetővé fejlődik, és_fog értékesitethetni, mint a régibb mód szerint oltott, vele egy idős csemete. d) De legmegbecsülhetetlen hasznot ígér a zöld oltás a szőlőtő ne-
inesitésénél, mert általa egész szőlő ültetvényt a legrövidebb idő alatt egy tetszés szerinti más jobb nemesebb fajra lehet átváltoztatni. A vadász menyországa. Közli Nyulasy Farkas. A Jagdzeitung"-ban Franz v. Kabell-től igen kedves költemény jelent meg tiroli tájszólással. Versbe foglalva azt viszsza adni nem adatott nekünk, de meg kisértjük prózában. Bátorságot veszünk azonban magunknak ez alkalommal kérve kérni költőinket: vegyék kezükbe a lantot, jőjenek ki hozzánk az erdőre: énekeljék meg annak szépségeit és nagyszerűségét, csendes magányát és az életet benne. Nem csak az erdész, vadász, hanem a természetbarát kedves tanyája ez, s az anyag a mit a költőnek szolgáltat háládatos, irodalmunkban új és mindenki előtt kedves. De halljuk Kabell költeményét. Tölczben jó sör mellett két férfi üldögélt: zenész az egyik, vadász a másik a zölderdő fia. A templomból jöttek ők, dicsérték a papot, ki az ég örömeit oly szépen vázolá. Szép lakni az égben és kedves f mond a vadász, de az még sem tetszik nekem, hogy ott senki sem vadász." Vadászatról nem szólt a pap, pedig mondjon ki mit akar, nincs mulatság hozzá mérhető; s az ég nékülözze azt?" A zenésznek persze jó dolga lészen ott, ha szent Ceczilia orgonához ül s az angyalok serge, madár rajként körülte zeng dicséneket. A zenészre valóban nagy élvezet vár az égi honban." Azonban ősz fürtéit rázva a zenész igy vigasztalja őt: ki tudja nem lesz-e vadászat is ott, és ha nem űzhetsz is vadat, azt még is tudhatod, hogy letekintve a földre az erdőt láthatod."
Szemmel tarthatsz vadat s vadászatot, és képzeld a gyönyört: nincs vad a hajtásban s te azt előre jól tudod." A vadászok helyökre állnak, felvont fegyverrel hiúz szemekkel lesve, a világért meg nem moczczannak, csak magában dünnyög mindenik: de az ördögben hol van már az a vad?" Vagy mosolygva nézed mint cserkész s az álló gímet hetven lépése miként hibázza az ügyetlen, s miként hazudik aatán: szökött a vad és messze volt, a baklövés valóban neín hibám. S aztán képzelheted az égben hány vadásztársat találsz; vadászokat Nimródtól máig. Hány vadász adomát fognak azok regélni, milyet még soha sem hallott füled. S ez igy tart örök időkig: nem lesz-e ott dicső helyed?" A vadász arcza felderül s nevetve szól: pajtás valóban jól beszélsz, és mondhatom, jobb pap lett vón belőled, mint az kit az imént oly hosszan hallgattunk. A gyümölcsfák nyári trágyázásáról. Hummol után közli: Fekete Lajos. A legjobb és legczélszerűbb trágyázási mód a gyümölcsfákra nézve, az úgynevezett nyári trágyázás, melyet saját házi kertemben a következő módon alkalmaztam. Egy nyáron a nagy szárazság miatt almafáimról nagyon kezdett hullni a gyümölcs, ámbár jól takarítva s ápolva voltak. Igen nagy aggódással figyelmeztem fáim állapotára, s észre vettem, hogy az ép gyümölcsök napról napra inkább hullnak, s ennek megakadályoztatására nem volt egyéb hátra, mint a nyári trágyázáshoz folyamodnom. A nagy fák tövétől 6 7 láb távolságban, tehát a fakorona alatt kerekenkörül a gyepet % 1 láb mélyen és \' szélesen felvágtam s kifordítottam; azután egy régi cseberben vizet, fertőtrágyát és hamut kevertem össze, s e keverékből a körben kiásott árokba 5 6 kannával öntöttem; erre a felvett gyepdarabokat megint gondosan visszahelyeztem előbbi helyökre, és jól megtapostam. Kisebb fák körül 5 6
lyukat csináltam i'/t 2 láb átmérővel, különben ugyanazon mód»n, mint a nagy fáknál, s mindenikbe egy fél öntözőkanna trágyát öntöttem. Ezen nyári trágyázás eredménye várakozásomnak nemcsak megfelelt, de azt jóval felülmúlta, mivel két hét alatt a gyümölcsök annyira megnőttek, hogy a meg nem támasztott ágak a teher alatt kezdettek lehasadozni ; s az után nem is találtam többé a lehullott gyümölcsök között egy épet sem. Azon esztendőben nemcsak' a gyümölcs nőtt meg akkorára, mint addig soha sem, hanem egy sereg levélrügy virágrügygyé változott át, mely a következő évben virágzott és gyümölcsöt termett. A közlő, Hűmmel J. fatenyésztő, megemlíti még, hogy a kivágott és vissza helyezett gyep nemhogy kiszáradt volna, de rajta a fű sokkal bujábban nőtt mint az előtt; hogy két szomszédjának jobb fekvésű kertéit az övé termésben mindig felülmulta ezen módszer alkalmazása következtében, s végre mint bámulást érdemlő tényt azt is felhozza, hogy mig a szomszédkertekben a gyümölcsfák az almaféregtől sokat szenvedtek, addig az övében alig lehetett annak nyomára akadni. Különfélék. Darált gabonából kenyér. Az ember a külszín által nem csak magát hagyja megcsalni, hanem gyomrán is méltatlanságot követ el, midőn az eledelek megítélésénél az e tekintetben legilletékesb tanácsadónak, a szájnak tanácsát, a szem és tapérzék javaslatának alá rendeli. A fehér kenyérnek sikerült szép fehér színe, szabályos, hólyagos szövete és puha tapintata által magát a tehetősebbek asztalára úgy behízelegni, hogy a durva, darabos, keveset igérő, de annál többet adó barna kenyér csak a szegényebb sorsuak, vagy egyegy elfogulatlanul itélő jobb módú embernél talál méltánylásra. Ha a nagyúr gyermeke a cselédtől barna kenyeret kér, s ezt többre becsüli mint a fehért, azon nincs mit csodálkozni, mert annak egyszerű oka az, hogy a gyermek eredeti épségben levő izérzékénél fogva helyesen ítél, s két hasonnémü tápszer közül a táplálóbbat választja. A hova vezeti a gyermeket érzéke, oda vezette a gondolkozó embert a tudomány. A vegyészek már rég tudják, hogy a
gabnaszemben a legtáplálóbb, úgy nevezett húsképző anyagok, közvetlenül annak igen vékony héja alatt rejlenek, sa magnak keményítő anyagban gazdag belső részét úgy veszik körűi mint a tojás fehére a tojás sárgáját. Ezen tápláló anyagok a gabnának lisztté való őrlésénél nagyobbára a korpában és derczében maradnak, minek következtében a buza lisztté őrlés által tápláló erejéből 15, a rozs pedig 10 százalékot veszt. Hogy ezen tetemes tápanyag megkíméltessék, legczélszerűbb a gabonát kenyérsütés számára nem örleni lisztté, hanem csak megdarálni. Hogy ezen megtakarítás, különösen szükség idejében nem kis jelentőségű, megítélhet;ük, ha meggondoljuk azt, hogy azon gabna menyiség, mely a korpától megtisztítva 1000 embert ment meg az éhségtől s annak rosz következményeitől, darává átalakítva s úgy sütve kenyérré 1100 1150 embert mentene meg. A hangyák az erdészet szövetségesei, az ártalmas férgek ellenségei, a németszövetség némely államában máris a törvények védelmében részesülnek; a hangyazsombékok széthányása és a hangyatojás szedése meg van tiltva. Hasonló rendőri intézkedés életbeléptetésére körlevél által vannak felhiva a szövetség többi államai is. A selmeczi k. erdoakademia hallgatóinak száma folyó 1869. tanévben : 38 rendes, 2 rendkívüli és 7 vendég, összesen 47. Csötörtmérö vagy?! Az E. L." f. é. I. füzetének 29-ik oldalán közlött felszólításra előbb. Szabó Adolf ur, azután Petzrik Antal ur a csötörtmérő helyett e kifejezést ajánlja: átmérző s ebből átmérezni vagy átmérzeni, azaz a fa vastagságát mérni. Bevárjuk még hogy több szaktársaink is szóljanak a tárgyhoz, s azután májusban az addig bejelentett műszavakra nézve egy competens nyelvész ítéletét kérjük ki. Hibaigazítás. Az E. L." f. é. II. füzetének 77-ik oldalán felülről a 4-ik és 21-ik sorban sósavany helyett salétromsav any olvasandó.- Szerkeszti és kiadja: Wagner Károly. Főmunkatárs: Divald Adolf. Selmecz, 1869. Nyomatott Mihalik István-nál.