Itt a tavasz! Az esték már melegebbek, csak reggel felé fagy meg a föld. Már régen hallgattuk sétáink alkalmával a tavasz érkeztét hirdető pacsirták

Átírás

1 dészjelölt az egyetemi tanulmányokat, gyakorlati kiképezésének minő időszaka alatt kivánná elsajátítani, az saját belátásától függ, egyébiránt e czélra legalkalmasabbnak mondható a tudományos- és az államvizsga közti idő, ámbár az illetőnek elég ideje marad az egyetemet az államvizsga letétele után is meglátogatni. Hogy valaki erdészeti előadói minőségben egy igazgatósághoz bejuthasson, elébb szintén vizsgát kell letennie, melyre magát az illető igazgatóság elnökénél jelenteni tartozik. Ebbeli folyamodványához csatolandók: 1. sajátkezüleg irott óletfolyama, 2. a gymnásialis érettségi bizonyítvány, 3. az egyetemi két évről szóló bizonyítvány, 4. valamelyik erdészeti intézetről szóló két évi bizonyítvány, és végre 5. ugyanaz az államvizsgálatról. A vizsgát, s az előadók további foglalkozását illetőleg, a már e czélra fönálló utasítás mérvadó Jelen határozatok azonnal életbe lépnek az eddig fönállottakat pótolván. Szalonka vadászat. Irta Nyulassy Farkas. Itt a tavasz! A hó olvadozik; verőfényes, napnak fekvő oldalakról el is ment egészen. Itt ott már előkandikál a cserje aljából a szerény ibolya, vagy a gyepes helyeken a százszorszép (Bellisperennis). A farkas boroszlán (Daphnemezereum) átható illata tölti be a léget, s rózsaszín virágai messziről meglátszanak. A m o g y o r ó himbarkái elszórták már termékenyítő sárga porukat, s a som épen most tárta fel sárga ernyős virágzatát. A ligetekben, erdőkben vigan fütyöl a sok rigó; csicsereg, cseveg az éneklő madarak serege.

2 Itt a tavasz! Az esték már melegebbek, csak reggel felé fagy meg a föld. Már régen hallgattuk sétáink alkalmával a tavasz érkeztét hirdető pacsirták (Alauda arvensis) kedves dalát; a vadgalamb, seregély, parti billegény (Motacilla alba) már február végén, vagy márczius elején megérkeztek. Az éneklő rigó (Turdus musicus) is itt van már; első előhírnöke ez a szalonkának, s a vadász keble most kezd örömre gyúlni; előkeresi a nyúlvadászat bevégezte óta beporosodott puskát, és tisztogatásához fog. E kedves madár 4 6 nappal előzi meg a szalonkát, s a húzás kezdetével az erdő viszhangzik dalától. Végre megérkezett a szalonka itt létének biztos hirdetője is, a házi vörösfark (Ruticüla tithys, Scop.). Igaz ugyan, hogy az első szalonka elejtésének dicsősége után áhító vadász nem várja be e hírnököt, mert tudja jól, hogy ha meleg volt a februárius, déli vagy nyugoti széllel, egyes, a lágy időjárásban bizó szalonkák megelőzik azt. A vörösbegy (Erithacus rubecula, L.) gyakran szintén egyszerre érkezik a szalonkával, s ismert dolog: hogy ha a szalonka húzás javában foly, számos vörösbegy is van már jelen. Szalonka húzás alkalmával élénkítik még az erdőt az éjszaki hazájuk felé siető szőllő rigó (Turdus iliacus, L.) és f e n y ő rigók (Turdus pilaris, L.), kik az éneklő s fekete rigó hangversenyéét lármás énekkel kisérik. Midőn az első szalonkák megérkeznek, kezd zöldülni az egres; legbiztosabb jelző azonban a növényországból a som, mert míg az ernyő egyes virágbimbói zárvák, nem igen lehet hinni a szalonkák jelenlétében. A jelek azonban kedvezők: itt a házi vörösfark, javában énekelnek a vándor rigó s vörösbegy, zöldül az egres, virít a

3 som. A délután csendes, borús; kedvezőtlen éjszaki vagy keleti szél nem zúg a légen át, hanem langy déli vagy délnyugoti szellő lengedez; este talán permetezni fog. Ma jól fognak húzni a szalonkák; ma ki megyünk! Vadászok! melyikteknek nem derül ki arcza e szóra. Nem egyike-e a legkedvesebb vadászatoknak a szalonkales? Még az öregebbek is részt vehetnek benne; sőt néha családostól rukkol ki a társaság. Ébred a természet, fakadnak a fák; a növényzet virágban, a madarak dalban dicsőitik varázs hatalmát. A hosszú tél zordon napjai alatt szobájába zárt ember örömtől repeső kebellel üdvözli az első fakadó rügyet, az első nyíló virágot, az első madárdalt; csak ki, ki a szabadba ellenállhatlan erővel vonja valami; csak ki, ki a szabad természetbe! Ujongva vegyíti hangját a madárdal közé. Maga a vadász ki télen nyáron künn járván a szabadban bámulni tanulta a természetet virágban ugy, mint a fagyott víz változatos jegeczalakjaiban, melyek gvémántdiszként borítnak erdőt mezőt, maga a vadász sem képes ellenállni a varázsnak. Itt a tavasz! De nemcsak a tavasz, a szalonkák is. Már hírt is kaptunk: ez vagy amaz, itt vagy amott szalonkát lőtt, a kerülők is jelentik: hogy hallották húzni. Kezdetben csak a szenvedélyesebb és fiatalabb vadászok mennek ki esténként, elnyerni óhajtván az első ejtés dicsőségét: végre azonban már nem csak itt ott, egy egy szalonka, de több is húz: megkezdődik a vadászat, fegyvert fog a ki csak bírja; a többi jön szalonnát sütni. - Üde talajú csenderes, mely a napnak fekszik, a hely hova először kirándul a társaság vidám beszélgetés között; a- vizslák örvendve ugrálják körül uraikat, hisz ez az első vadászat a tavaszon. Víg madárdaltól viszhangzik a liget; a nap épen

4 áldozóban. Szelíd lejtii oldalon sürii fiatalos között haladva, a hol egyes az útba függő ágak néha a hátul menőt, ha nem vigyáz arczul vágják, mert háboritni meri a liget magányát: kicsi tisztásra érünk, a legöregebb, tapasztaltabb vadász megáll, s ekép szól:,,ti itt tüzet raktok és sütitek szalonnátokat, de előbb ide a kulacscsal, hadd erősitsük meg szivünket. Te oda, te meg amoda mész, tudod a hol tavaly egy estve 4-et lőttél? En majd felállítom a többit, arra az út mentében." A nap már lement; kiki igyekszik helyére. A nyugoti égen mindinkább eltűnik a fény, lassanként halványuló vörös színnek engedve. Az éji nyughelyeiket felkereső madarak esti imájukat zengik a teremtőhöz, áldva őt, hogy küldi a tavaszt. A madárdal mindinkább csendesül, majd újra éled de csak perezre. Csacsogva száll fel egy rigó, hálóhelyet kereső elkésett társa által zavarva. Egyszerre megcserdül a lomb, nyulacska jő baktatva a sürjesből: kifelé tart a vetésre. A vadász meg sem emeli fegyverét; öröm telt szemekkel nézi jó reményében az őszi vadászatnak. Az égen felragyog az esti csillag; a távolból lövés döreje hangzik át. Ott már húz." Fülel mindenfelé, pszik, pszik" hangzik; már fegyverét emeli: de csak egy rigó félálmos csevegése csalta meg. Egyszerre azonban kedves hang üti meg füleit: kro kro kro kro kropszik, és lassú bagolyszerü repüléssel húz felé a várva várt madár: pszik pszik kropszik pszik." Pillanat alatt arcznál a fegyver; villan a cső, a lövés dördül s zuhanva hull a madár a sűrűbe: Hektor aport." Itt a szalonka. Az erdei sz al o nk a (Scolopax rusticola, L.) egyike erdeink legcsinosabb s legkedveltebb madarainak. Európai gázlóink közül ő lakja egyedül az erdőt, s ezt annyira szereti, hogy csak rendkívüli esetekben vág le a mezőbe. Az erdőből hajtók által kiszorítva, ha a mezőn cserjét nem lát, hová el

5 rejthetné magát, hosszú ívben visszakanyarodik e kedves lakába. A vadászok kétféle szalonka fajt akarnak megkülönböztetni, s a kisebbet (Scolopax rusticola parva) sötétebb tollazatáról, hasalja halványabb, sárgás vagy fehéresebb színéről és a feketébb hullámvonalakról, végre kék vagy aczólszinü lábairól akarják megkülönböztetni. Ez hamarább érkezik, vadabb és gyorsabb röptű; középeuropában nem költ. Dr. Július Hoffmann azonban kimutatta*), hogy e kisebb szalonkák nem képeznek külön fajt, hanem részint a legfelsőbb éj szaki vidékeken felnőtt egyedek, részint és főleg fiatal egy éves hímek. A kit a dolog érdekel e munkára utaljuk, melyben az erdei szalonka minden tekintetben jelesen van leirva. Büszkék vagyunk azonban arra, hogy ezt már 1863-ban a Vadász és Versenylapban egy hazai szalonka vadászunk vitatta, ha nem is bizonyította be oly alaposan, mint azt most Hofímannál találjuk. Hoffmann hivatkozik is reá. Nevezetes a szalonka arról, hogy tollazata és külseje után nem lehet a kakast megkülönböztetni a tojótól. Némely vadászok ugyan azt állítják, hogy a külső evezőtoll szélső csipkézete a tojónál világosabb fehér és szélesebb. De ez sem áll. Csak bonczolás utján lehet az igazat megtudni. A ki nem hiszi kisértse meg; tekintélyek által ne hagyja magát zavartatni. A nem meghatározására szolgáló bonczolás nem igen jár nehézséggel, és kivihető a nélkül, hogy a vad külseje az által megrongálhatnék. Ugyanis a madarat jobb felével lefelé, asztalra helyezvén, baloldalán a czomb fölött a bordákat párhuzamosan a gerinczczel fölvágjuk. Ha már most a beleket félre toltuk, előkerül a tojónál a fürt alakú petefészek, a kakasnál pedik a balsó mony. Vigyázni kell, hogy a fejlődő tojást hím- ) Die "VValdschnepfe. Ein monographischer Beitrag zur Jagdzoologie. Stuttgart, K. Thienemann.

6 nemzőrésznek ne vegyük, azért biztosság okáért utánna kell nézni, nincs-e mellette apró fejletlen tojás. Nyáron e hímnemzőrész igen kicsi, de tavaszszal bab nagyságú. A húzáskor lőtt szalonka majdnem mind kakas, legalább az a melyik krokogva húz. Ugy látszik, hogy a tojó a földön várja a hímet, és ha pszikkegve maga fölött elszállni hallja, jelenlétéről pszikkegve tudósítja; csakhogy hangja valamivel különbözik a hímétől. Korát a szalonkának lábairól lehet megismerni, mert mig az egy éves lába egyszínű, a két évesnél a csuklók körül barnább. Hús- vagy kékszínű lábak fiataloknál és véneknél is jőnek elő. Viaszsárga lábak vénséget jelentenek. Nevezetes a szalonkának csőre. Ha t. i. fejét a szemek alatt ujaink között megszorítjuk, csőre vége felé majd félig feltárul, míg felső vége zárva marad. Ezt Nitzsch már terjedelmesen leirta. Ugy látszik, hogy a különben zárt csőr végének ezen felnyitása arra szolgál, hogy a földben fel tudja csípni a talált rovart. Mert a szalonka tápláléka rovarokból áll. Jó szolgálatot fog tenni a tudománymak az, kinek sikerül szalonkát meglesni, midőn földbe szurkálva csőrét, rovart s különösen gilisztát keres. Ha prédáját kihúzta, a hátrahagyott lyukat hosszában át kell metszeni; alakja, a csőr végek felnyilásának gyanitott czéljáról biztosítani fog, vagy ellenkezőleg. Hogy a szalonka gyomrában nem igen lehet rovart találni (különösen a ki nem kereste), onnét van, mert igen gyorsan emészt, eledelét pedig nagyrészt éjjel keresi, estig tehát már megemésztette. Hol keresgélt a szalonka rovarokat, megismerhetjük az erdőn a megforgatott lombon. Rigók s más madarak szerte kaparják azt, a szalonka hosszú csőrét emeltyűnek használva felforgatja nagyobb lemezekben. A szalonka ugy látszik kétszer költ: áprilisban és júniusban, legalább egy vidéken lehet mind' e két hónapban szalon-

7 kát találni tojáson. Rendesen 4 tojást tojik s csak ritkán 3-at. Vita tárgya azonban a költés tartama. Ezt némelyek 17, mások 21 napra teszik. Kivánatos lenne ezt megállapítani. Erre nézve szükséges volna, hogy valaki oly szalonka fészket találna, a melyben még nincs meg mind a tojás. Azon naptól fogva, midőn a tojások teljes számnak lettek, 14 napig háborítlanul kell azt hagyni, de ezután minden nap meg kell látogatni, úgy azonban, hogy a költő anyát ne zavarjuk, hanem csak messziről győződjünk meg jelenlétéről. Miután a fiókszalonka mindjárt futni képes, az üres fészek s a körül fekvő tojáshéjak a költés bevégeztet jelentik. A tojásain többször háborgatott anya, fészkét veszni hagyná. Fészkét a szalonka magányos vágásokba kissé nedves helyeken szereti rakni. A lábas erdőt kerüli*), surjánosban azonban ha cserőcze van alján található. Az igen egyszerű mesterkéletlen szerkezetű fészek, föld mélyedésbe van száraz lombból rakva, csak ritkán mohával béliéivé, legtöbbnyire valamely fa tövénél. Igen nehéz feltalálni, s a legügyesebb fészektolvaj is rajta veszt; a véletlen segíthet csak rajtuk. Tojása nagy, sokkal nagyobb a fogolyénál. Alakja zömök és véknyabb vége nincs kihúzva, hanem jól kikerekedve. A két átmérő közti különbség 2 5.'" A héj alapszine rózsás hússzínű, s átlátszik rajta a tojás sárgája. Ez alapszínen hamvas vagy viola színbe játszó szürke és rozsdás foltok vannak szabálytalanul elszórva. De már messze eltértünk a vadászat leírásától; a szives olvasó azonban meg fog bocsátani, hisz minket nem csak az élvezet miatt érdekel a vadászat, hanem ugy is mint a természettudomány kedvelőit. Azonban térjünk vissza vadászainkhoz. *) A benyusi pagony Plieski nevü erdó'részében, mintegy 120 éves lúczfenyves- >en, melynek talaját fekete áfonya borította, eközt magam is találtam szalonkafészket négy tojással. Szork.

8 Az idő mindinkább sötétedik, durrog a fegyver mindenfelé, de már végre nem látni a puskán a legyet, hop, hopp" hangzik felülről, s a vadászok a tűz köré gyűlnek s dicsekedve mutogatja mindenki prédáját. A szalonnázók megsütötték készleteiket s most vadászainkat kinálgatni kezdik a kulacsból, a sültből. Ezek jót húznak ugyan Csokonai kedvenczéből, harapnak is egyet, de főleg lövéseik sikeréről beszélnek, vagy hibáikat mentegetik, takargatják. Hja öcsém" mondja az öreg vadász, végig simítván deres bajszán, egy kezdőhöz ki sokat durrogatott, de semmit sem lőtt, tudni kell a szalonkára lőni." Ha szembe jő rád, ne lőjj a fejed fölött rá, mert azt bizony elhibázod, második lövésre pedig nem marad időd; feje elé czélozz, ha pedig át kell eresztened, a hasa alá. Azután meg az állásra is kell vigyáznod : ne állj ugyan fa alá, nehogy az a lövésben akadályozzon, hanem még is igyekezz magadat födözni, nehogy meglásson. Végre kifogy a bor, elkelt a sült; megtömik tehát a pipákat, rá gyújtanak s haza felé botorkálnak a sötétben. Néha feléjök húzó szalonka krokogása, pszikkegése némítja el a beszélgetést, fegyvereikhez kapnak, de lőni már nem lehet a sötét miatt. Valamelyik oda durrant ugyan vaktában, de a távozó pszikkegő hang gúnyolva inti a nagy üresre, a mely a szalonka körül, lövésének czéljául szolgált. Igy megy ez már most napról napra, csakhogy a húzás helyei vagy a vadászállások nem mindig ugyanazok. Tapasztalásból tudjuk, hogy hűvös derült estéken a szalonkák inkább a bérezek körül húznak; s miután ilyenkor ugy is magasabban szállanak, fennebb fekvő helyeken könnyebben lehet lövéshez jutni. Nedves, esős és borult időben azonban inkább a hegyoldal mentében, mélyedések vagy szakadások fölött tartják rendes húzásukat. A jó állást következetesen megtartani többet ér, mint oda húzódni folytonosan a merre

9 húzni láttunk vagy hallottunk, mert a nyugtalan helyet cserélgető vadász tarisznyája rendesen üres marad. Hideg, szeles nap után ha csendes is az est, a húzás rendesen silány. Ügyes lövőnek jó vizslával igen kedves vadászat a cserkészet, különösen apróbb szótszórt ligetekben nagyobb és biztosabb is az eredmény; de a ki itt kitűnni akar gyakorlott lövész legyen és lélekóber, mert a minő nyugodt a húzó szalonka röpte, oly gyors és változékony sürjesben csalit között. Maga a vadászat neme is fáradalmasabb, s nem oly regényes mint a húzás. Kérjük vadásztársainkat e lapok szerkesztőségét az idei húzás eredményeiről, vagy a fönnebbiekben jelzett észleletekről adandó alkalommal tudósitani. Tolnából. Az Erdészeti Lapok" tavalyi X. füzetében egy felhívás közöltetik az erdőbirtokosok és kezelő tisztekhez a törvényhozóknak az erdőkre vonatkozó működését czélszerű javaslatok által előkészíteni és könnyíteni, a hatóságokat a netaláni hiányokra vagy mulasztásokra figyelmeztetni, és szakértő tanácscsal támogatni." Hogy a Magyarbirodalom erdészeti viszonyai Európában a legroszszabb lábon állanak (?), azt itt vitatnom sem kell: az erdők szemlátomást fogynak; a hol egy pár év előtt még rengeteg őserdőket láttunk, ott ma kopár, kisült legelőt, vagy vízszaggatott, terméketlen szántóföldet találunk. Az erdő elkülönítéseknél már roppant erdőségek irtattak ki; azon erdők pedig, melyek községi tulajdonba mentek át, többnyire devastálva vannak, utánültetésről szó sincs, így természetesen a faszükség napról napra nagyobb; ez pedig a nemzetgazdaságra igen káros és szomorú befolyással leend. Az erdőbirtokosok, kik többnyire törvényhozók is, az ország és a közjó érdekében hasznos és czélszerű erdőtörvényeket alkotni talán más

10 sürgősb teendők végett rá nem érnek, az erdők kezelő tisztei pedig többnyire gazdatisztek, kik az irtást jobban értik mint az ültetést: így a priváterdők is nagyban irtatnak s túlvágatnak, a vágások pedig legeltetéssel tétetnek tönkre. Ez az igazi magyar erdökultura, melynek gyümölcsét már is keserűn érezzük. Ha Magyarország erdőstatistikájába tekintünk, ott még roppant erdőségeket látunk, de csak a papiroson van ez a sok erdő, természetben máskép áll a dolog. Tekintsünk szét Tolnában, vessünk egy pillantást Eszterházy herczeg hírneves erdőségeire, azoknak most pénzvágyó bérlők adják az utolsó kenetet, azok rövid idő alatt elenyésznek. Hol van a világhírű Bakony, Farkaserdő, Mecsek s a t? azok most már csak hírmondók hajdani nagyságuk- és nevezetességükről. Tekintsünk a szomszéd Somogyba, ott egész erdőket fogunk látni összevissza kuszált állapotban levágva, néhány haszonbérlő garázdálkodik ott. A bérlők potom árt fizetnek az erdőért, ott tetszésük szerént a legszebb tölgyekből egyegy darabot dongának kivágnak, a többi fát pedig ott hagyják, melynek felmunkáltatása és kitakarítása éveket igényel, s az újraerdősítést felette nehezíti. Kezelő erdőtiszt a hol van az erdőpusztitások miatt szót nem emelhet, mert keze és nyelve kötve van (mint magamnak is), s az által szolgálatját is koczkáztatná azért hallgat. A hatóságokat mulasztásaik- vagy tévedéseikre figyelmeztetni nem tanácsos, mert a hol az erő, ott a hatalom is... Vannak igen szép és czélszerü erdőtörvényeink a régi időkből, de azokat senki sem foganatosítja*). Ha az erdész vagy alárendeltje egy erdőromboló faórzót (mert tolvajnak nem szabad őt nevezni, ez becsületsértés volna) a járásbíróságnál feljelent, őt többször egy pár órai távolságról beidézik, és ha elegendő tanuja nincs, követelésétől elutasítják. A főbirák ilyes kicsinységekkel nem vesződnek, ilyen sovány ügyet esküdtek vagy tiszteletbeli esküdtek kezelnek, kik a törvényt az ABC-könyvből tanulták. Ezek általánosan bevett, tolvajok iránti kíméletes bánásmódjuk által a káro- *) Fájdalom igy van ez nem csak Tolnában, hanem kevés kivétellel az ogész Magyarbirodalomban. Szerk.

11 suttat többnyire háttérbe szorítják; a tolvaj felmentésére elég, ha az kereken tagadja tettét. Sőt az is megtörtént, hogy az erdőőr a tetten ért, erőszakoskodó tolvajjal vitába jött, s azzal nem czirógatva, a legkíméletesebb módon bánt el, az őr maga záratott el. Ilyes nehézségek elkerülése végett nagyobb részét a falopások- és erdőrombolásoknak fel sem jelentik. Azért hogy a Magyarbirodalom erdészeti viszonyain némileg segítve legyen, szükséges, hogy mielőbb czélszerű, alkalmas és érthető erdőtörvényeink legyenek; szükséges az azokat nem foganatosító hatósági közegeket felelőségre vonni s illően megfenyíteni; végre minden megyében egy önálló és csak a megyei főnöktől függő, illő fizetéssel ellátott, kiképzett erdőtisztet felállítani, kinek egyedüli feladata volna a megyében lévő összes erdőkre felügyelni, és a hol törvényellenes kihágásokat venne észre, azt azonnal a megye főnökének, vagy ha a szükség úgy kívánná, egyenesen a ministeriumnak orvoslás végett felterjeszteni. Csak így lehetne annyira elhanyagolt és szomorú következményeknek elébe néző erdészeti viszonyainkat ismét némileg helyre hozni. K. J. Borászati füzetek I. évfolyam. Szerkesztik és kiadják Somsich Pál és Dr. Entz Ferencz. Szakunk oly kevéssé rokon a borászattal, s minket mint erdészeket oly kevéssé érdekel e tárgy, hogy t. olvasóink méltán kíváncsi szemmel fürkészhetik jelen soraink czélját, mely iránt egy perczig sem akarjuk kétségben tartani, elmondván, hogy egyedül erkölcsi kötelességünknek akarunk eleget tenni az által, hogy olvasó közönségünket a fent irt czímü folyóiratra mint egy a magyar szakirodalom terén feltűnt rendkívüli jelenségre különösen figyelmeztetjük. Már az előfizetési fölhívásban adott programm, valamint a hazafias áldozatkész vállalkozók országszerte tisztelt nevei ke-