Környezetgazdálkodás 2. ELÕADÁS ÁTTEKINTÉSE A vízgazdálkodás története, helyzete és kilátásai A víz szerepe az egyén életében, a társadalomban, és a mezõgazdaságban. A vízügyi jog pillérei. Hidrológiai alapismeretek Hidraulikai alapismeretek A melioráció és vízgazdálkodás kapcsolata Káros víztöbblet, és az ellene való védekezés dombvidéken. Káros víztöbblet a síkvidéken. Tartós vízhiány okozta károk, és az ellenük való védekezés. A vízhasználatok és a környezetszennyezés kapcsolata Vízvédelmi alapismeretek Víztisztítási alapismeretek Szennyvíztisztítási alapismeretek A vízgazdálkodás története, helyzete és kilátásai Az emberiséggel szinte egyidõs a vízhasználat és a vízkárok elleni védekezés. A halászatot a Föld számos térségében ugyanazokkal az õsi eszközökkel végzik ma is, mint a kezdetek kezdetén. Ugyanezt mondhatjuk el az ázsiai rizstelepekrõl is. A Kárpát-medence népei a Nílus-völgyihez hasonló öntözési rendszert alkalmazták, amit fok rendszerû ártéri vízgazdálkodásnak nevezünk. Az ártéri gazdálkodás alapja az a fok-, vagy csatornarendszer volt, mellyel a halastavak vízellátását, az öntözést, kenderáztatást, vízimalmok hajtását és a vízi szállítás egy részét megoldották. A vízgazdálkodás története A Magyar Corpus Juris: a királyi dekrétumok és a Hármaskönyv számos rendelkezése tanúskodik a vízügyi kérdések szerepérõl és jelentõségérõl. A magyar királyságban szabályszerû, tudatos vízgazdálkodás folyt. A király mellett a nádor hozhatott vízügyi döntéseket. A fõispán feladata a végrehajtás ellenõrzése, illetve a helyi jelentõségû döntések meghozatala volt. Több megye területét érintõ vízügyi feladatok megoldására királyi biztost küldtek ki. Az egykori vízügyi szakzsargon fényesen bizonyítja a fenti állítás helyességét. A tisztségek között találjuk a halászati ügyek legfõbb intézõjét, aki egyben a fok, vagy táblabíró. Volt tómester is, aki a halászat gyakorlati vezetõjeként mûködött. A szokásjog, rend és rendelkezések betartásának felvigyázója a tó, vagy rekeszpásztor volt, de használták a vizek csõsze kifejezést is. A középkori magyar vízügyi jog és igazgatás fejlettségét mutatja, hogy a vízgazdálkodáshoz számos tevékenység kapcsolódott, mint a halászat, tógazdálkodás, hajózás, faúsztatás, víziés hajómalmok üzemelése. A vízszabályozások magas mûszaki színvonala is bizonyítható a dokumentumokból. 1
A török hódoltságig tartott az ártéri vízgazdálkodás aranykora. A háborúskodás következtében a közigazgatási viszonyok bizonytalanná váltak, majd a gazdasági élet is hanyatlásnak indult. A megosztott ország legkisebb gondja is nagyobb volt, mint az ártéri gazdálkodás és hajózás folytatása. Elszaporodtak a háborús pusztítások, vagyis a hadicselekményekkel kapcsolatos tudatos rombolás, ami nagy területek hadászati, védelmi célú elárasztását jelentette. A 150 éves török uralom a régi virágzó vízügyi rendszer teljes megsemmisülésével végzõdött, és kialakult a Tisza-völgy mocsárvilág. Mindezek ellenére pl. az 1613. évi XXVII. Törvénycikkely kimondta, hogy "A Tisza kiöntései ellen töltések építésérõl, azon megyék, melyekben a folyó kiönteni szokott... határozzanak" és "az ország más megyéiben is folyamkiöntések ellen töltések emeltessenek". A monarchiába kényszerült ország, a XVIII. században nekilátott az új vízügyi igazgatás felépítéséhez. Kezdetben csak egy állandó kamarai mérnökállás volt, de 1780-ban már 40 mérnök tevékenykedett a vízügy területén. Az erõfeszítések nyomán 1785-ben egységes korszerû államigazgatási szervezet jött létre, a központi vízügyi igazgatás pedig ennek Hajózási és Építészeti Igazgatóságaként, majd Hajózási Osztályaként mûködött. 1788-ban már 10 kerületi igazgatóságot állítottak fel, valamint megyei mérnöki hivatalokat. 1784-ben a vízi utak feltérképezése is elkezdõdött ami késõbb kiterjedt a folyók egész árterületére. A XIX. század újabb fejlõdés kezdetét jelentette a vízügyben. Az 1840-es évek ismétlõdõ árvizei hatására Széchenyi István az újonnan felállított Közlekedési Bizottmány elnöke és vízszabályozási királyi biztos a Tisza-völgyi szabályozás elindítását szorgalmazta. 1845. õszén Széchenyi közvetlenül is megismerkedett a Tisza-völgy súlyos vízügyi helyzetével. Tapasztalatait az "Eszmetöredékek különösen a Tisza-völgy rendezését illetõen" címû röpiratában 1846. januárjában adta közre. A röpirat a Tisza-völgy rendezés minden fontos mozzanatát tartalmazta. 1846. márciusában Széchenyi már elõterjesztette a kivitelezési munka alapjául szolgáló Vásárhelyi Pál féle "Általános Tiszaszabályozási tervet". A Tisza-szabályozási terv a Tisza-völgy rendezésére vonatkozó korszerû törekvéseket a régi tapasztalatokba szintetizálta. A terv lényege: 101 átvágással megrövidíteni a Tisza hosszát, hogy ezáltal gyorsuljon a lefolyás és javuljanak a hajózási viszonyok, illetve töltések kiépítésével megvédeni az árteret az árvizektõl. A szabályozás során megépült védtöltés hossza 612 km volt. Közel 100 év alatt az ármentesítésre fordított összeg 50 millió pengõ, ez hektáronként 130 pengõ beruházást jelentett. A létrehozott társulat kezelésében lévõ belvízártér 262 ezer hektár, melyen 3140 km csatorna és 18 belvízi szivattyútelep 25 m3/sec. kapacitással épült, összesen 14 millió pengõ ráfordítással. A hektáronkénti belvízrendezési beruházás 53 pengõ. 2
1879. után a mellékfolyók szabályozása is megkezdõdött, Az értékes hullámtéri területek hasznosítása érdekében az 1910-es évektõl kezdve a megkezdték az úgynevezett nyári gátak építését, elsõsorban Tiszaroff, Tiszasüly, Tiszabõ és Vezseny térségében. Egyes társulatok már a századforduló táján foglalkoztak körgátak és lokalizáló keresztgátak tervezésével és építésével. A századforduló táján a meder elfajulás kiküszöbölése és a hajózási vízmélység biztosítása érdekében megkezdõdött a kisvizi mederszabályozás, melynek befejezése átnyúlt a következõ évszázadra. Az öntözés kiterjesztése a múlt század végén kezdõdött. A Bökényi duzzasztó 1907-ben épült. Szerény kezdet után a Tiszafüredi öntözõrendszer /1940./, valamint a Békésszentandrási duzzasztó /1941./ megépítése után lendült fel. A ivóvízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás területein az 1800-as években kezdõdtek a fejlesztések. Ennek fõbb állomásai a Közép-Tisza vidék elsõ fúrott kútja Jászapátiban 1867-ben, Törökszentmiklóson 1887-89-ben pedig már több mint 400 méter mélységû kutat fúrtak. A századfordulóra 33 fúrott kút készült. A városi vízmûveképítése is beindult. Szolnokon 1910-ben, Törökszentmiklóson, Karcagon és Túrkevén 1938-ban épültek városi vízmûvek. 1940-ben nagyszabású programot állítottak össze a vízellátás fejlesztésére és a még elmaradottabb csatornázás és szennyvíztisztítás megoldására. Valamennyi vízgazdálkodási tennivalót újrafogalmazták, de a háborús események miatt a feladatok végrehajtására nem került sor. 1945. tavaszán a háborús károk helyreállítása volt a legfontosabb feladat a vízügy területén is. Az elõzõleg kialakított vízügyi program lekerült a napirendrõl, és ismét újabb koncepció alapján kezdõdött meg a fejlesztés. 1944-1945-ben a háborúban sérült gátak és szivattyútelepek kijavításával valamennyi társulat biztosította a védekezés lehetõségét. A felrobbantott hidak azonban különös veszélyt jelentettek, mivel a mederben lefolyási akadályt képeztek. A 6060/1948-as rendelettel a vizek köztulajdonba kerültek és valamennyi vízügyi-vízgazdálkodási feladatot államivá nyilvánították. Mint mindent, a vízügyi tevékenységet is központi irányítás alá helyezték és új szervezeti rendszert hoztak létre. 1953-ban szervezték meg az Országos Vízügyi Fõgazgatóságot, amit a vízgyûjtõnként létrehozott vízügyi igazgatóságok alapítása követett. 1969-tõl Országos Vízügyi Hivatalként mûködött tovább a korábbi OVF. Közben 1957-ben a újra indították a társulati mozgalmat is, ami nagyon hasznos döntésnek bizonyult. 1964-ben született meg a modern magyar vízgazdálkodás alapjait lefektetõ vízügyi törvény, amely már a vízminõség kérdését is beemelte a jogba, ezzel európai mércével is elõremutató törvény volt. Ugyancsak ez a IV. törvény vezette be a vízzel kapcsolatos kerettervezési rendszert, amelynek a létjogosultságát az európai vízjog csak 2000-ben ismerte fel. Az 1964. évi vízügyi törvény számos nagyberuházás elindítását is eredményezte. A sikertörténet annak köszönhetõ, hogy a szocialista érában a régi kiváló szakembereket nem váltották le posztjukról. Megépült két tiszai vízlépcsõ a hozzátartozó öntözõrendszerekkel, valamint felgyorsult a lakósság vezetékes ivóvízellátása és szennyvízének csatornákon való összegyûjtése. 1989-ben a rendszerváltás kezdetén már tartós lemaradásban voltunk a nyugat európai technikai szinttõl, s közben megkezdõdtek az uniós csatlakozási tárgyalások. Ezek irreális elvárásokat fogalmaztak meg az élet számos területén, így a vízügy területén is. Ennek legnagyobb tehertétele a csatornázás minden elmaradásának felszámolása 2015-ig. 1995-ben készült el az a vízügyi törvény, amely a mai napig érvényben van. 2000-ben jelent meg az EU Vízkeretirányelv, amely a vizek jó állapotba hozásának programját fogalmazta meg az egész Unió területén. Ehhez a programhoz tartozó fontos elvárás a vízgyûjtõ szintû tervezés megkövetelése, amelyet Magyarországon már csaknem 50 éve bevezettek. 3
Jelenkor A magyar mezõgazdaság napjainkban nincs irigylésre méltó helyzetben. A hátrányos csatlakozási megállapodások és kvóta direktívák miatt a magyar gazdálkodók többrendbeli hátrányban vannak európai versenytársaikkal szemben. Nagy az ágazat tõkehiánya, másutt eladósodottsága, kiszámíthatatlanok a költség-árjövedelem viszonyok, és az értékes termõföldek megtartása sem lesz könnyû ebben a helyzetben. Kilátások A magyar nemzet minden történelmi vihar és nehézség ellenére talpon maradt, amire gyakorlatilag semmi esélye sem lett volna, ha elõdeinket nem jellemezte volna az a hatalmas mértékû áldozatvállalás, amit tanúsítottak. A magyar földek termékenyek, a folyók bõ vizûek, a magyar termékek kiválóak, gyógyvizeink világhírûek, a magyar emberek leleményesek és nagyon tûrõ képesek. Ezek az adottságok bizakodásra adnak okot. A magyar föld és benne az agrárium hosszú távon sikerre van ítélve. A víz szerepe az egyén életében, a társadalomban, és a mezõgazdaságban Az egyén és a víz A szervezet minden folyamata vizes közegben zajlik, ahol a víz a szállítóanyag, de sok esetben reakciópartner is. Az élettan közel sem mutatja be a víznek minden vetületét. A benne oldott ionokat és molekulákat mindig fontosabbnak tekintik, mint magát a vizet, amely ezeket az ionokat és molekulákat képes magába fogadni, vagy éppen izolálni, amikor az életmûködéshez izolálni kell, és egyesíteni, amikor az életmûködéshez éppen egyesíteni, reagáltatni kell. Élet ezért nincs víz híján. A víznek, mintha saját tudata lenne, és ezzel a tudattal szervezi kinek-kinek a saját programját. A gének fontosak, de mit ér egy gén, ha nincs körülvéve vízzel amely elõbb felépíti azt, majd leolvassa annak kódrendszerét, és gondoskodik a kódrendszer alapján történõ sejt, szerv és test felépítésérõl? Társadalom és víz A társadalom egészséges mûködését szintén nem lehet elképzelni víz nélkül. Ma már mindenkinek természetes, hogy csõvezetéken jut el háztartásába a víz, és a legtöbb háztartásból az szennyvízhálózaton keresztül távozik. A háztartások vízfelhasználása mellett a társadalomban nagyon változatos vízigények jelennek meg: közlekedés, szállítás, energiatermelés, különféle technológiák vízigénye, pihenéshez kapcsolódó vizes létesítmények és élõhelyek, vadvízi és szelídebb sportok, stb. Víz és mezõgazdaság ELÕADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA A mezõgazdaság, mint élelmiszertermelõ ágazat, nem lehet víz nélkül, az egyén és a társadalom egésze pedig nem lehet élelmiszer nélkül. A mezõgazdasági termelés sikerének alappillére a növények természetes, vagy mesterséges vízellátása, az állatok takarmányozása és itatása, a halastavak üzemeltetése. A mezõgazdaság tehát túlon-túl is ki van szolgáltatva a víznek, amibõl az emberiség egyre nagyobb hiányt szenved. A magyar mezõgazdaságot a jövõben olyan pozícióba kell hozni, hogy a vízkészletekbõl a tavaszi áradások során elegendõ mennyiséget tudjunk tározni, a nyári aszályos idõszakokra. Amennyiben ezt nem kezdjük el idõben megvalósítani, a klímaváltozások miatt teljesen ellehetetlenülhet a mezõgazdaságunk. Egykori exportõrbõl kiszolgáltatott importõrré válhatunk. A magyar vízgazdálkodás története sikertörténet. Minden ellenkezõ szándék ellenére a régi dokumentumok tanúsítják, hogy a régi Magyarországon magas színvonalú vízgazdálkodás folyt. Csak a történelmi igazságtalanságok és háborúk tudták idõnként barbárul letarolni, amit a vízgazdálkodás területén megvalósítottak elõdeink. 4
ELÕADÁS ELLENÖRZÕ KÉRDÉSEI Mikor jelennek meg az elsõ írásos emlékek a vízgazdálkodásról? Mit jelent a fok rendszerû vízgazdálkodás? Milyen változások zajlottak a XX. században a vízgazdálkodás területén? Miért olyan fontos a víz az egyén életében? Felhasznált források Szakirodalom: Pásztó Péter Vízvédelem Egyéb források: internet További ismeretszerzést szolgáló források: Vermes László: Vízgazdálkodás Mg. Szaktudás Kiadó BP. 1997 KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! 5