MAGYAR VONATKOZÁSÚ DÍSZÍTETT KÉZIRATOK AZ ÖSTERREICHISCHE NATIONALBIBLIOTHEK KATALÓGUSAIBAN

410 Az annotált jegyzék a kézirat-katalógusok szokásos adatait tartalmazza. Talán a kötetek terjedelmét jelzô oldalszámok és a kötések jellemzése hiányolható belôle. E szövegrész szövege mellé Kovách Zoltán számos, magán használatra szánt kiegészítést, fôleg bibliográfiai jellegű pótlást fűzött. A sokszor rövidített bejegyzések megfejtése és ezek figyelembevételével az Irodalomjegyzék összeállítása komoly feladat elé állította a kézirat gondozóját. Szepesi Zsuzsanna a szöveget és a bibliográfiát tiszteletben tartotta, a mű korszerűsítését az általa készített Válogatott bibliográfiára bízta. Mivel e munkához a kodikológia különbözô területein működô kollégái kontrollját is kérte, a könyvfestészeti irodalom bizonyos hiányosságai éppen recenzenst terhelik. Egyfelôl hiányolható az újabb irodalomból a Csapodi Csaba Csapodiné Gárdonyi Klára által közreadott Bibliotheca Corviniana utolsó, 1990-es kiadása. Ez a mű az ún. lövöldi corvinával kapcsolatban (61. sz.) részben helyes útra lép, amikor visszatér a nürnbergi készítés lehetôségére az incipit-iniciálét tárgyalva, ám visszalép, amikor a címert érintve figyelmen kívül hagyja a címer és a kötés 1488 körüli lövöldi készítését sugalló, Koroknay által megfogalmazott és Kováchnál is olvasható véleményt. A kötés lövöldi készítését Koroknay egy összefüggô és lokalizálható kötéscsoport alapján bizonyítja. A címerrôl jelenleg csak az biztos, hogy nem tartozik az A típusba. Leginkább a vatikáni Missaléban (Cod. Urb. Lat. 110, uo. 149. sz.) megfestett C típusba sorolthoz hasonlít, ennek ellenére a korona formája és motívumai, valamint a címertartó angyalok megfestése alapján a corvinák heraldikus elemei között társtalan. Másfelôl az Ulászló-Graduale cseh művészettörténeti irodalom felôli megközelítése hiányzik a bibliográfiából, nevezetesen Josef Krása České iluminované rukopisy, 13. 16. století. Praha, 1990. (369. o.) posztumusz kötete. Szepesi Zsuzsanna e könyv közreadásával nem kis emberi-szakmai feladatot teljesített, amikor a kézirat kiadásra való elôkészítése mellett a nyomdai költségeket is vállalta. Wehli Tünde MAGYAR VONATKOZÁSÚ DÍSZÍTETT KÉZIRATOK AZ ÖSTERREICHISCHE NATIONALBIBLIOTHEK KATALÓGUSAIBAN Az Österreichische Nationalbibliothek (Bécs) díszített kéziratainak és inkunábulumainak katalogizálása nem újkeletű vállalkozás. A sorozat elsô kötetei a Beschreibendes Verzeichnis der illuminierten Handschriften in Österreich keretein belül Hermann Julius Hermann és Julius Schlosser kiadásában 1923 1938 között jelentek meg. Akkor nem kevesebb, mint hét katalógus, összesen 15 kötet készült el. Ezek egyrészt a bizánci kultúrkörbe sorolható kéziratokat (köztük olyan, nemcsak a könyvművészet történetét tekintve kiemelkedô jelentôségű alkotásokat, mint a Wiener Dioskurides vagy a Wiener Genesis), másrészt számos nyugati kódexet dolgoztak fel és tettek hozzáférhetôvé: a koraközépkor és a romanika emlékeit, a 13 14. századi angol és francia, a 15. századi francia és ibériai, valamint a 13 16. századi itáliai könyvfestészet alkotásait. 1 Ez az önmagában véve ugyan impozáns anyag közel sem merítette ki az Österreichische Nationalbibliothek díszített kéziratainak és ôsnyomtatványainak állományát, melynek a legszükségesebb adatokra szorítkozó, de a mai napig nélkülözhetetlen inventarizálására 1957 1959-ben Franz Unterkircher kerített sort. 2 Az illu-

411 minált kéziratok és inkunábulumok leíró katalogizálása hosszú szünet után az 1970- es években Otto Pächt vezetésével, Dagmar Thoss és Ulrike Jenni részvételével indult meg újra. Ekkor a francia iskola és a flamand iskola két-két kötete, valamint a holland iskola jelent meg, 3 emellett Dorothea Duda hozzálátott az iszlám kéziratok feldolgozásához. 4 Otto Pächt halála után 1990-ben a munkálatok irányítását Gerhard Schmidt vette át. Az általa kinevelt, jórészt fiatalabb művészettörténész-kodikológus generáció munkálatainak középpontjában jelenleg a közép-európai iskola alkotásai állnak. Az eddig publikálásra került három kötet a tudottan, vagy feltételezhetôen osztrák, német, svájci, cseh, morva, sziléziai és magyar területeken, tehát nemcsak a hagyományosan közép-európainak tekintett német nyelvterületen 1250 1400/1410 között keletkezett kéziratokat tartalmazza. 5 Ezek a közép-európai iskola fogalmának koncipiálása révén egy önálló értsd másoktól megkülönböztethetô, egységesnek ugyan nem tekinthetô, de mégis bizonyos (ha nem is feltétlenül stiláris) belsô összefüggéseket mutató művészetföldrajzi terület egyes tájegységeinek emlékeiként jelennek meg. 6 A katalógustételek négy részbôl állnak: elôször a kodikológiai adatok: azon belül terjedelem, kötés, proveniencia, tartalom, ezután a könyvet díszítô elemek leírása, a stílus/stiláris hovatartozás, végül a bibliográfiai adatok olvashatók. Az Österreichische Nationalbibliothek a gyűjtemény történetébôl adódóan közismerten sok magyar, illetve magyar vonatkozású kéziratot ôriz. A legjelentôsebbek közül, de csak kiragadott példaként álljon itt az ún. Admonti biblia (Cod. ser. nov. 2701 2702), mely a 12. századi salzburgi könyvfestészet produkciója, de 1263-ban történt elzálogosításáig a csatári monostor tulajdona volt, a korábban Uzsai János tulajdonának hitt, ezzel szemben ma inkább a magyar királyi kápolna könyvei közé sorolt 14. századi bolognai jogi kódex (Cod.2042), 7 az ún. Haly Aberudiam-corvina (Cod. 2271), mely a IV. Vencel-kori prágai udvari könyvfestészet alkotása, és talán Zsigmond közvetítésével került Mátyás könyvtárába, egy esetleg Vitéz János könyvtárából Mátyáshoz került Ptolemaius kódex (Cod. 24), vagy a Corvina könyvtár további olyan jelentôs darabjai, mint pl. a Cod. 654-es és a Cod. 930-as jelzetű (nem összetartozó) Hieronymus corvinák, illetve Beatrix királyné Regiomontanus-kötete (Cod. 44). Közülük legfeljebb a Haly Aberudiam-corvina illene az eddig megjelent három katalógus idô- és térbeli kereteibe, de mint a IV. Vencel-kori udvari művészet reprezentánsa, mégis kívül esik a feldolgozott kéziratok körén. A Mitteleuropäische Schulen eddigi köteteiben öt magyarországi készülésűnek tekintett kézirat szerepel, idôrendben a következôk: I. Cod. 505. Gyűjteményes kötet (többek között Petrus Pictaviensis: Compendium historiae in genealogia Christi című munkáját tartalmazza). Martin Roland a 14. század 1. felére datálja, Csapodi Csaba kutatásai alapján 1686-ban Budáról Bécsbe került kötetnek, feltételesen Magyarországon készültnek tekinti. A kötetet a f. IIr-n egy leginkább a didaktikus funkciókat betöltô illusztrációk műfajába sorolható világkör -ábrázolás (nem más, mint egy kör, benne a Földrészek nevei, körülötte állatfejek által megjelenítve a szelek szimbólumai), valamint a f. 14r-n egy régiesnek mondott piros-kék V/eritas/ iniciálé díszíti. 8 II. Cod. 1829. A kalendárium tanúsága szerint magyarországi használatra szánt Breviárium. Maria Theisen az esztergomi érsekség területén készült, Csapodi Csaba kutatásai alapján 1686-ban Budáról Bécsbe került munkának tekinti. A Visitatio ünnepét a kalendáriumba utólagosan vezették be, ezért a kötetet 1389 (a Visitatio ünnepének általános elrendelése) elôttre datálja. 15. századi halálozási-bejegyzések

412 esztergomi használatra utalnak; f. 1v: Dionysius de Zeecz, 9 f. 4r: Petrus praepositus ecclesie Strigoniense, f. 4v: Georg von Hochenlohe episcopus...strigoniense. 10 A kódexet hat, alkalmasint ornamentális lapszéldísszel kiegészített fedôfestékes iniciálé, négy lapon a pergamen ragasztását eltakarva fleuronnée-ornamentika, több tollrajzos és számos egyszerűbb, piros vagy kék iniciálé díszíti. 11 A kódexet Berkovits Ilona, majd késôbb Török Gyöngyi, feltehetôen Péter esztergomi prépost epitáfiumának a kéziratban olvasható szövege alapján 1421-re datálta, díszítését a váci aranyművesek fraternitása számára 1423-ban készített szertartáskönyv (OSzK Cod. lat. 377) ornamentikájával rokonította. 12 Török Gyöngyi ezt az ornamentikát egy az 1360-as évekbôl származó, bolognaias elemeket feldolgozó cseh kéziratcsoport stíluselemeinek reneszánszaként értékelte. 13 Bár tudott, hogy egy kézirat szövegének befejezése és díszítésének készítése között akár hosszabb idô is eltelhetett, esetünkben ez nem valószínű. A kódex újabb megfigyelésekre alapozott datálása (1389 elôtt) és az 1360- as évekre mutató stíluskapcsolatok jól kiegészítik egymást. III. Cod. 4470. Bertrandus de Turre Opus quadragesimale című munkájának (és más sermoinak) Johannes Tusnowicerus és Nicolaus Dyterichspach által 1390- ben írt példánya, melyet 1399-ben egy bizonyos Petrus praedicator Pestiensis, illetve Budensis vásárolt meg. Késôbb az aggsbachi kartauziak tulajdonában volt. Ulrike Jenni a proveniencia alapján feltételesen Budapesten készültnek mondja. A kötetet egyszerű piros kezdôbetűk, valamint a f. 1r-n és a f. 244r-n egy-egy fleuronnée-iniciálé és a margóra kifutó tollrajzos ornamentika díszíti. A f. 244r iniciáléját egy Krisztus-arc egészíti ki. 14 IV. Cod. 1215. Biblia, mely az explicit alapján 1394-ben Esztergomban készült. Ulrike Jenni szerint a f. 152v 16. századi possessor-bejegyzése alapján az esztergomi jezsuita-kollégium tulajdonában volt. Legjobb tudomásom szerint a 16. században nem voltak jezsuiták Esztergomban, Körmendy Kinga kutatásaiból tudjuk viszont, hogy a kötet a 14. század végén szegény tanulók támogatására alapított esztergomi Collegium Christi tulajdonában volt. 15 Ulrike Jenni talán az erre vonatkozó utalást érthette félre. A kódex díszítését egyszerű piros, kék, zöld kezdôbetűk, valamint a f. 200v-n egy 15. századi rajzolt iniciálé alkotják. 16 V. Cod. 763. Tascius Caecilius Cyprianus Epistolae et opusculae című munkájának hiányos példánya. Ulrike Jenni feltételesen 1400 körül Magyarországon készült kötetnek, Csapodi Csaba kutatásai alapján Budáról Bécsbe került kódexnek tekinti. A kéziratot néhol cakkos szélű, máskülönben egyszerű kezdôbetűk díszítik. 17 További, nem Magyarországon készültként katalogizált kódexek magyarországi provenienciájuk miatt érdemesek figyelemre. Ezek a kéziratok, melyek a magyarországi használóik külföldi kapcsolataira nézve is informatívak, idôrendben a következôk: I. Cod. 3372. Petrus de Vinea: Summa cancellaria és Johann von Neumarkt: Summa cancellaria című munkáit tartalmazza. Ulrike Jenni közelebbrôl meg nem határozva kelet/közép-európaiként, a második szöveg alapján kérdôjelesen cseh területen készültként tárgyalja. A díszítéseket, fleuronnée- és egyszerűbb iniciálékat tartalmazó elsô részt a 14. század 3. negyedére, a második részt a vízjelek alapján 1420 körülre datálja. A második szöveg végén a pozsonyi káptalan 16. századi utóirata olvasható. Possessor-bejegyzés alapján a kézirat még a 17/18. században is a pozsonyi káptalan tulajdonában volt. 18 II. Cod. 1320. Sermo-gyűjtemény. Martin Roland a kötetben olvasható több sermo szerzôje, Johannes Contractus életrajzi adatai miatt a 14. század második felében (1375 körül?) osztrák területen készült munkának tekinti, Csapodi Csabára való hi-

413 vatkozással valószínűleg Budáról Bécsbe került kötetnek tartja. A kódexet az in consecratione virginum -hoz kapcsolódó sermo tanúsága szerint valamely nôi kolostor használatára szánták. A kódexet díszítô elemek stílusát Roland konzervatívnak ítéli, illetve jóval korábbi elôképek alkalmazásával számol: a fleuronnée ornamentikát 1300 körül osztrák területen keletkezett emlékekkel, a lapszéldísz leveleit egy 1326- ban készült kötetben (Graz Universitätsbibliothek Cod. 210) láthatóakkal tartja összevethetônek. 19 III. Cod. 4253. Teológiai szövegeket tartalmazó gyűjteményes kötet. Az explicit alapján 1377-ben Prágában készült. Az erények és bűnök sematikus ábrázolása, valamint egyszerű iniciálék díszítik. Maria Theisen magyar vonatkozását nem említi, Csapodi Csabára, aki Budáról Bécsbe került kötetként tartja számon, csak a bibliográfiában hivatkozik. 20 IV. Cod. 1189. Biblia. Ulrike Jenni 1380 körül morva területen keletkezett kéziratként tárgyalja, párhuzamaként többek között az 1385-ben Olomoucben készült Valerius Maximus kézirat (München, Bayerische Staatsbibliothek, clm. 21244) illusztrációit említi. A kötet befejezetlen díszítése figurális, ornamentális és fleuronnée iniciálékból, valamint gazdag lapszélornamentikából áll. A kódexben egy 1373-as kiközösítés szövege olvasható, melyet egy bizonyos Laurentius de Clausenburg jegyzett. 21 A kötetet korábban Otto Mazal és Török Gyöngyi1395 körülre datálta, Mazal morva területre, vagy Észak-Magyarországra lokalizálta. 22 Török Gyöngyi a díszítés stílusát 1380 körüli cseh emlékekkel, elsôsorban a IV. Vencel-kori udvari műhelybôl származóakkal rokonította, a művet felvidéki munkának tartotta. 23 A kötet keletkezési helyének kérdése nemigen lesz megoldható. A fennálló stíluskapcsolatok regisztrálása, mint sok más esetben, úgy itt sem elegendô ahhoz, hogy megállapítsuk, vajon a tárgy, a mester, vagy a stílus importjáról van-e szó. Ettôl függetlenül a kódex feltételezhetô magyarországi jelenléte a 14. század végi magyarországi könyvfestészet más példákról is ismert cseh (morva) kapcsolataira nézve mindenképpen informatív. V. Cod. 4262. Petrus Lombardus: Collectanea in epistolas Pauli című munkáját tartalmazza. Friedrich Simader feltételesen Bécsbe lokalizálja, a vízjelek alapján 1380 körülre datálja, Csapodi Csaba kutatásai alapján kérdôjelesen Budáról Bécsbe kerültnek tekinti. A kódexet fleuronnée-iniciálék és lombardák díszítik. 24 VI. Cod. 3970. Gyűjteményes kötet. Veronika Pirker-Aurenhammer a vízjelek alapján 1400 körülre datálja, a benne foglalt német Énekek éneke-fordítás elterjedését figyelembe véve feltételesen osztrák területre lokalizálja. Csapodi Csaba kutatásai alapján valószínűleg Budáról Bécsbe került kötetnek tartja. A kötet díszítése egyszerű iniciálékból áll. 25 VII. Cod. 3976. Johannes Buridanus: Questiones in libros Meteorologicorum Aristotelis című munkáját tartalmazó kötet. Veronika Pirker Aurenhammer 1400 körül talán Bécsben készült kéziratnak tekinti. A kódexet egy fleuronnée iniciálé díszíti, melyben egy házsor, valamint két férfi látható, amint az eget kémlelik. A kötet a korábbi magyar szakirodalomban egy utólagosan belekötött levél miatt volt ismert, melyet Pálóci György esztergomi érsek (1423 1439) írt testvérének, Pálóci Máté nádornak ( 1436). 26 Körmendy Kinga figyelt fel a f. 1r-n olvasható G d/e/ Palocz possessorbejegyzésre, mely alapján a kézirat Pálóci György harmadik ma ismert könyveként értékelendô. 27 Körmendy Kinga eredményét sajnos nem ismerve, de ugyanerre a megállapításra jutott Veronika Pirker-Aurenhammer is, hozzátéve, hogy a kódexet Pálóci még bécsi egyetemi évei alatt (1409 1412) szerezhette. 28

414 VIII. Cod. 3341. Gyűjteményes munka. Veronika Pirker-Aurenhammer 1405/10 körülre datálja és a vízjelbôl kiindulva Bécsbe, Nicolaus de Septemcastris de Subenpurgen nevű scriptora alapján a bécsi egyetem környezetébe lokalizálja. (Az egyetemen 1387-ben, 1399-ben, 1406-ban és 1413-ban tanultak Nicolaus de Septemcastris nevű hallgatók.) A kéziratot fleuronnée iniciálék és lombardák díszítik. 29 Csapodi Csaba scriptora miatt tekinti a középkori magyarországi könyvállományhoz tartozónak. 30 IX. Cod. 5402. Marsilius de Ingen: Abbreviata logicae és más Arisztotelész-kommentárok. Veronika Pirker-Aurenhammer szerint 1380-ban valószínűleg Bécsben és 1410-ben Budán készült. Lombardák díszítik. 31 A Mitteleuropäische Schulen három megjelent kötetében Magyarországon készültként, illetve Magyarországról származóként katalogizált kéziratokat a hazai könyvészeti szakirodalom ugyan két kivétellel (Cod. 3372, Cod. 5402), a díszítettség tényét nem feltétlenül jelezve regisztrálta, 32 de a művészettörténeti munkákból tudomásom szerint három kivételével (Cod. 1829, Cod. 1215, Cod. 1189) hiányoznak. Talán okkal: díszítésük a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetô jelentôsnek, a legtöbb esetben tollrajzos ornamentika, ún. fleuronnée, vagy egyszerű kezdôbetűk, ún. lombardák alkotják. Más kérdés, hogy éppen e sokáig másodrendűnek tekintett, de ma egyre több figyelemre méltatott elemek nem egy esetben gyakorlott kézre vallanak, igényes kivitelezésűek, emellett dokumentatív értékűek is. De a kiszemezgetett 14 kézirat ettôl eltekintve is megérdemel annyit és a katalogizálásukat végzô, nem egy esetben a keletkezési hely és idô művészettörténeti szempontú meghatározására elsô ízben kísérletet tevô kutatók is, hogy legalább tudomást vegyünk róluk. Hozzájárulnak a korszak igencsak töredékesen ismert magyarországi könyvfestészeti produkciójának átlagáról, illetve a késôközépkorban Magyarországon használatban volt könyvek díszítésének jellegérôl kialakítható összképünkhöz. A Mitteleuropäische Schulen további, jelenleg munkában levô kötetei a IV. Vencel kori udvari műhely körébe sorolható kódexek, valamint a bécsi, osztrák, német és svájci területek 1410 1450 közötti kéziratainak feldolgozását tűzték ki célul. Az eddigiek ismeretében feltehetô, illetve legalább a Haly Aberudiam-corvina által képviselve biztos, hogy van közöttük magyar vonatkozású is. Nagy érdeklôdéssel várjuk. JEGYZETEK 01 Paul BUBERL H. GERSTINGER: Die byzantinischen Handschriften. I II. Wien 1937 1938. Hemann Julius HERMANN: Die frühmittelalterlichen Handschriften des Abendlandes. Wien 1923. Herman Julius HERMANN: Die deutschen romanischen Handschriften. Wien 1926. Hermann Julius HERMANN: Die romanischen Handschriften des Abendlandes mit Ausnahme der deutschen Handschriften. Wien 1927. Julius SCHLOSSER, Hermann Julius HER- MANN: Die italienischen Handschriften d. Dugento e Trecento. I II III. Wien 1928 1930. Julius SCHLOSSER, Hermann Julius HERMANN: Die Handschriften und Inkunabeln der italienischen Renaissance. I II III IV. Wien 1930 1933. Hermann Julius HERMANN: Die westeuropäische Handschriften und Inkunabeln der Gotik und der Renaissance mit Ausnahme der Niederländischen Handschriften. I II III. Wien 1935 1938. 02 Franz UNTERKIRCHER: Inventar der il lu minierten Handschriften, Inkunabeln und Frühdrucke der Österreichischen Nationalbibliothek. I. Die abendländischen Handschriften. Wien 1957, II. Die griechischen, slawischen, hebräischen

415 und orientalischen Handschriften; kleinere Handschriftengruppen; Inkunabeln, Frühdrucke und spätere illuminierte Drucke. Wien 1959. 03 Otto PÄCHT, Dagmar THOSS: Französische Schule. I II. Wien 1974 1977. Otto PÄCHT, Ulrike JENNI, Dagmar THOSS: Flämische Schule. I. Wien 1983. Otto PÄCHT ( ), Dagmar THOSS: Flämische Schule. II. Wien 1990. Otto PÄCHT, Ulrike JENNI: Holländische Schule. Wien 1975. 04 Dorothea DUDA: Islamische Handschriften I. Persische Handschriften. Wien 1983, II. Teil 1: Die Handschriften in arabischer Sprache. Wien 1992. 05 Andreas FINGERNAGEL, Martin RO- LAND: Mitteleuropäische Schulen. I. (ca. 1250 1350). Wien 1997. Andreas FIN- GERNAGEL, Katharina HRANITZKY, Veronika PIRKER AURENHAMMER, Martin ROLAND, Friedrich SIMADER: Mitteleuropäische Schulen. II. (ca. 1350 1410): Österreich, Deutschland, Schweiz. Wien 2002. (a továbbiakban: FINGERNA- GEL 2002.) Ulrike JENNI, Maria THEI- SEN unter Mitarbeit von Karel STEJS- KAL: Mitteleuropäische Schulen. III. (ca. 1350 1400): Böhmen, Mähren, Schlesien, Ungarn (mit Ausnahme der Hofwerkstätten Wenzels IV. und deren Umkreis). Wien 2004. 06 A közép-európai iskola fogalma kapcsán Gerhard Schmidt megjegyzi, hogy Közép- Európa könyvfestészetében csak kivételesen, és akor is csak idôlegesen mutathatók ki olyan emlékek, melyek egy-egy területi iskola konstruálásához alapot adnak, ugyanakkor a közép-európai iskola, mint cím, az Otto Pächt által elkezdett sorozat címeihez ( francia iskola, flamand iskola...) igazodik. Vö: Gerhard SCHM- IDT: Vorwort des Herausgebers. In: FIN- GERNAGEL ROLAND i.m., IX XIV (X). 07 Uzsai János tulajdonának gondolta BER- KOVITS Ilona: Magyar kódexek a XI XVI. században. Budapest 1965, 28 30. Cáfolja KÖRMENDY Kinga: Megjegyzések Uzsai János kódexéhez. In: HOFMANN Edith : Régi magyar bibliofilek. Hasonmás kiadás és újabb adatok. Szerk.: WEHLI Tünde. Budapest 1992, 221 222. 08 FINGERNAGEL ROLAND i.m., Kat. Nr. 110, p. 273 274. 09 Szécsi Dénes ( 1465-ben és nem 1469- ben) 1440 1465 között esztergomi érsek. Vö: ENGEL Pál: Magyarország világi archontológiája 1301 1457. II. Budapest 1996, 222. 10 Hohenlohe György ( 1423) passaui püspök, 1417 1423 között német főkancellár, 1420 1423 között esztergomi adminisztrátor volt. Vö: ENGEL i.m. II, 101. 11 JENNI THEISEN i.m., Kat. Nr. 38, p. 151 152. 12 BERKOVITS i.m., p. 48. 13 TÖRÖK Gyöngyi: Könyvfestészet. In: MA- ROSI Ernő (szerk.): Magyarországi művészet 1300 1470 körül. Budapest 1987, 624 634 (630). 14 JENNI THEISEN i.m., Kat. Nr. 66, p. 172. 15 KÖRMENDY Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa. Budapest 1979, p. 21. 16 JENNI THEISEN i.m., Kat. Nr. 67, p. 172. 17 JENNI THEISEN i.m., Kat. Nr. 68, p. 173. 18 JENNI THEISEN i.m., Kat. Nr. 54, p. 164. 19 FINGERNAGEL 2002. i.m., Kat. Nr. 58, p. 263 266. 20 JENNI THEISEN i.m., Kat. Nr. 45, p. 159. 21 JENNI THEISEN i.m., Kat. Nr. 32, p. 129 138. 22 Otto MAZAL: Biblia. In: VÍZKELETY András (szerk.): Kódexek a középkori Magyar orszá gon. Budapest 1985, Kat. Nr. 82, p. 116. 23 TÖRÖK i.m., p. 627. 24 FINGERNAGEL 2002. i.m., Kat. Nr. 172, p. 376. 25 FINGERNAGEL 2002. i.m., Kat. Nr. 170. p. 375 376. 26 CSAPODI Csaba, CSAPODINÉ GÁR- DONYI Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. I. Budapest 1988, 78. Pálóci Györgyrôl és Mátérôl ENGEL i.m. II, 184 185. 27 KÖRMENDY Kinga: A Budai II. Gyűjtemény esztergomi vonatkozású kódexei. Ma-

416 gyar Könyvszemle 116, 2000/3, 351 356 (356). Pálóci másik két kötete egy Breviarium (Salzburg, Universitätsbibliothek M II. 11) és egy Missale (OSZK, Cod. Lat. 359). A korábban könyvei közé sorolt kétkötetes esztergomi antiphonalét az újabb szakirodalom, mint Pálóci koránál késôbbi kéziratot, elvitatja tôle (Esztergom, Fôszékesegyházi Könyvtár Mss. I. 3c; MTA Könyvtár, Kézirattár K 483; Egyetemi Könyvtár, Fr. 1 m 236). Vö: HOFFMANN WEHLI i.m., 231. 28 FINGERNAGEL 2002. i.m., Kat. Nr. 40, p. 225 227. 29 Fingernagel 2002. i.m., Kat. Nr. 156, p. 370 371. 30 CSAPODI CSAPODINÉ i.m. I. 73. 31 FINGERNAGEL 2002. i.m., Kat. Nr. 193, p. 384. 32 CSAPODI CSAPODINÉ i.m. I. 32 108 (további irodalommal). Boreczky Anna ROZSONDAI MARIANNE: A KÖNYVKÖTÉS MŰVÉSZETÉNEK RÖVID TÖRTÉ- NETE. (2., javított, bôvített kiadás) A könyv- és papírrestaurátor szakképzés jegyzetei. Szerk. Kastaly Beatrix. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest 2004. 98 o. 34 szövegközti kép Az Országos Széchényi Könyvtár Restaurátor Fôosztálya a Magyar Képzôművészeti Egyetem mellett Magyarország legfontosabb könyvek és egyéb pergamen, papír anyagú tárgyak és dokumentumok konzerválásának műhelye. A könyvtári feladatok ellátása mellett az országos könyvtár feladatköréhez tartozó restaurátorképzést Kastaly Beatrix több évtizede vezeti, végzi. A tanfolyamok gyakorlati ismeretek elsajátítását célzó munkáját elméleti oktatás kíséri. Mindkét területen, jórészt az elôadók, illetve a téma hazai vagy külföldi specialistáinak tollából jegyzetek is megjelentek. Ebbe a körbe illeszkedik Rozsondai Marianne könyve. Magyarországon a könyvkötés technikájával és művészetével a tanulmányok so ra mellett kevés kötet foglalkozott. Azonban ezeknek egyike éppen Szerzônek 1983-ban közreadott, A könyvkötés művészete című műve, mely a Corvina Kiadó Műhelymunkák sorozatában jelent meg. Ezt a könyvét Rozsondai, ahogyan jelzi, a mostani publikációban is hasznosította. Ezért kézenfekvô, hogy recenzens noha az újabb kötettel foglalkozik, azt a régebbi mellé helyezve olvassa. Így bevezetésképpen meg állapítható, hogy művészettörténeti szempontból a koncepció nem változott: most sem a művészettörténeti stílus és kvalitás kérdései felôl közelít témájához Ro zson dai Marianne, hanem a könyv és kötése összefüggéseit, illetve a kötéstechnikát vizsgálja elsôsorban. Ezért természetes, hogy a bôrkötésre esik a hangsúly, hiszen ez a könyvkötô megnyilvánulásának igazi területe. Tehát a cím jelezte könyvkötés művészete alatt elsôsorban művesség értendô. Ezt a súlypontozást egyfelôl a ki advány elsôdleges funkciója, másfelôl a könyv gerincét alkotó magyarországi emlékanyag jellege lényegében indokolja. Az 1983-as kötethez viszonyítva elônyös a 2004- esben az a szembetűnô változtatás, hogy tartalomjegyzék segíti a kötetben való eligazodást. Olvasás közben érzékelhetô, hogy a fejezettagolás most logikusabb, néhol a bekezdések, fejezetek sorrendje is elônyösen megváltozott. Ugyanekkor a szerzônek az a szándéka, hogy a terjedelmi korlátokon belül és az elôzô kötethez viszonyítva minél többet, újabbat nyújtson elsôsorban a könyvrestaurátor-könyvkötô olvasónak,