Bartók Béla Ma ünnepeljük iskolánk névadója születésének 134. évfordulóját. Ebből az alkalomból - ezúttal elsősorban Bartók gyermek és ifjúkorára, a pályakezdés éveire fókuszálva - szeretnénk bemutatni a nagy magyar zeneszerzőt, kicsit közelebb hozva magát az embert is. Először nézzük, mi is áll a lexikonban! Bartók Béla (Nagyszentmiklós, Osztrák Magyar Monarchia, 1881. március 25. New York, Amerikai Egyesült Államok, 1945. szeptember 26.) magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. És most nézzünk a sorok mögé. Puskás Öcsi után talán Bartók Béla a legismertebb magyar. Mármint külföldön. Itthon kissé már árnyaltabb a kép. Több mint 75 éve fejezte be munkásságát, de sokak számára még mindig szinte ismeretlen. Pedig zenéje csak addig "túl modern", "érthetetlen", "zavaros", amíg nem próbálunk nyitottan, előítéletek nélkül, valóban odafigyelni rá. Zeneszerető családban nevelkedett. Az édesanya, a német anyanyelvű Voit Paula, aki kiválóan zongorázott, s akinek gyermekkora az 1848-as szabadságharcot követő önkényuralom éveire esett, Pozsonyban végezte a tanítóképzőt jeles diplomával. Az édesapa, Bartók Béla - akit rendkívüli szorgalma és sokoldalú tehetsége tudományos pályára is predesztinálhatta volna apja hívására - a mosonmagyaróvári gazdasági főiskola elvégzése után - átvette a nagyszentmiklósi földműves iskola vezetését. Így lett ott igazgató-tanító. Maga köré gyűjtve a városka, Nagyszentmiklós műkedvelő muzsikusait, még zenekart is szervezett, s amikor csellista hiányában elakadtak, egy időre félretette hegedűjét, és megtanult csellózni.
A kiszámíthatatlanul is kiszámítható véletlen így hozott össze két zeneszerető fiatalt. E házasságból született 1881. március 25-én, ma 134 éve Bartók Béla, iskolánk névadója. Bartók Béla gyermekkorának két jellemző vonása volt: visszahúzódó természete és zenei érdeklődése. Az első zongoraleckéket édesanyjától kapta. A rendkívül fogékony gyermek villámgyorsan tanult. 5 évesen, 4 hét zongoratanulás után négykezest játszott édesapja születésnapján. A 7 éves Bartók zenei hallását kipróbálták a szülők. A másik szobából felismert minden megütött zongorahangot és akkordot. Semmi kétség nem fért hozzá: a gyermeknek abszolút hallása van. A zene mellett nagy érdeklődéssel foglalkozott természeti környezetével, selyemhernyókat is tenyésztett. Az édesapa korai halálla után Nagyszőlősre költöztek. Természetesen útra kelt Bartókék legfontosabb bútordarabja, a zongora is. Anyukája és az időközben hozzájuk költözött nagynéni, a legendás Irma néni, megingathatatlan következetességgel pontosságra és rendszeretetre nevelték. A gyermek Bartók az iskolai füzeteit esténként apja nehéz lexikonkötetei alá rakta. Reggelig ott állottak, mert csúnya a füzet, ha szamárfüles mondta egy felnőtt komolyságával. Így a rendszeretet korán beléidegződött. Így ismerte a művész Bartók Bélát később mindenki. Szinte kínosan pedánsnak és rendszeretőnek. A fiatal Bartók szeretett tanulni. Ment is a tanulás, akár a karikacsapás. Egy évvel későbben kezdte, két évvel korábban végezete az elemi iskolát. Csöndes gyerek volt, aki figyelt, szinte megszakítás nélkül. Első zongoradarabjait 9 évesen komponálta. Pozsony volt az a város, ahol Bartók Bélát végre igazi szakember tanította zongorára és zeneelméletre: Erkel László, Erkel Ferenc fia. A kis Bartóknak alkalma nyílt megtanulni azt, amit ugyan ösztönösen már úgyis tudott: az összhangzattan szabályait. A fiatal Bartók maga is adott zongoraórákat, másoknak. Keresetét mindig kottára, partitúrákra költötte. Csak ha zenéről volt szó, engedett szófukarságából, zárkózottságából, akkor oldódott fel félénkségéből.
Pozsony után már Pest az életút következő állomása. Thomán István tanár úr, Liszt Ferenc volt növendéke, miután meghallgatta a Bartókot, kijelentette, hogy felvételi vizsga nélkül veszi fel 19 éves fiatalembert a Zeneakadémia zongora és zeneszerzés szakára. Bartók első perctől kezdve otthon érezte magát az intézmény falai közt. Mintha mindig ott élt volna a Zeneakadémián. Zongoratanárának, Thomán Istvánnak aki fiaként kezelte - pedagógiai figyelme a tanterem falain kívülre is kiterjedt. Nemcsak ingyenjegyeket adott növendékeinek a zeneakadémiai koncertekre, hanem könyveket is adott kölcsön. Többnyire zeneszerzők életrajzait ajánlotta tanulmányozásra, hogy műveikkel együtt emberi lényük is hasson tanítványaira. Zeneszerzéstan órákra Koessler János professzorhoz járt. Az ősz professzor hosszú, fehér szakállával, sűrű szemöldökével leginkább Brahmshoz és a Mikuláshoz hasonlított, óráin csak németül beszélt. A sors furcsa fintora, hogy épp Bartók kapott kettest az egyik tanév végén zeneszerzéstanból. Az újdonságra kiéhezett Bartók ekkoriban ismerkedett meg Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra című művével. A XX. századi új zenét, az igazán jót meg kell szokni, hogy az ember megszeresse. Bartók is olyan zenét ír majd, amelyet előbb meg kell szokni, hogy az emberek aztán megszerethessék. 1901. október 21. Liszt születésének 90. évfordulója. A Zeneakadémia ez évi első nyilvános növendékhangversenye: első számként Bartók Béla Liszt: h- moll szonátáját adja elő. Ez volt az első nagy közönségsikere. Bartók kiváló pianista is volt, korának egyik legnagyobb zongoraművészeként tartották számon Európa szerte. 1903. május Diplomahangverseny Óriási siker. A diplomázó Bartókot nyolcszor tapsolják vissza. Magyarországon ekkortájt éledt a nemzeti áramlat, ami a művészeti életben is éreztette hatását, melyhez az ifjú Bartók is lelkesen csatlakozott. Zenében is sajátosan újat, magyart kell teremteni. A népzenét kell tanulmányozni, s azt felöltöztetni. vallotta.
Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve a szomszéd népek népzenéjét is górcső alá vette. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa átalakult. 1905 től kezdve egyre több időt szentelt a népzenei gyűjtéseknek, az akkori technika lehetőségeit kihasználva fonográffal járta az ország eldugott falvait, a szórványt. E gyűjtéseit egyre tudatosabb tudományos részletességgel dolgozta fel. Eleinte csak a magyar, később a környező népek zenéjét is gyűjtötte, s csakhamar zenéjében is megjelentek ezek a motívumok. 1918-ig mintegy 3500 román, 3200 szlovák dallamot jegyzett le. Bartók és Kodály. Két név, amit elválaszthatatlanul köt össze a magyar nép, a magyar népzene szeretete. Sok ezer nyers dallam-aranyat ástak elő az eltűnt századok mélyéből, s ők maguk csiszolták azt fényesre, tették művészi foglalatba, tudományos rendszerbe. Sok-sok év munkája volt ez. Bartók járt Európán kívül Észak-Afrikában, ahol az arab, Anatóliában, ahol a török, Amerikában, ahol az indián népzenét is tanulmányozta. Néhány Bartók kompozíció címe a teljesség igénye nélkül: A kékszakállú herceg vára A csodálatos mandarin A fából faragott királyfi Concerto Cantata profana Divertimento Zene húros hangszerekre ütőkre és cselesztára Brácsaverseny 6 vonósnégyes 3 zongoraverseny Mikrokozmosz Gyermekeknek és számos zongoramű. Mint látható, széles a zeneszerzői paletta. Minden nagy zeneszerző elindul valahonnét, valakitől. Beethoven ifjúkori művein Mozart hatás érződik, Schubert korai alkotásain Beethovené, Debussy élete végéig alig tud szabadulni César Franck hatása alól. Bartók Liszt Ferenc
zenei utódja. Ő azon a meredek úton halad felfelé, amit Liszt Ferenc számára kijelölt. Ez a kolosszális tehetségű és imponáló tudású ifjú ember Liszt Ferenc szimfonikus talentumának egyenes örököse írta róla Kacsóh Pongrác, a János vitéz című daljáték szerzője. Bartók szellemi elődeit nehéz, de nem lehetetlen kikutatni. Beethoven és Bartók E két, időben és térben egymástól távol eső, de jellemben, szellemben, lélekben oly közeli rokon sok, nemcsak zenei hasonlatosságot mutat. Mindkettőjük egyik fő tulajdonsága a könyörtelen vaslogika. Önmagával szemben kíméletlen, szigorú, nem nyugszik, míg művében meg nem termeti a tökéletes rendet, nem tűr meg semmi fölöslegeset. Továbbhaladni, újat teremteni, de azonnal hibátlanul. E tiszta munkamódszer az, mely együtt jár a tiszta jelemmel. Liszt és Bartók A Magyarországon élő öreg Liszt komponálta a Csárdás macabre című zongoraművet, a legdrámaibbat, a legforradalmibbat, valamennyi zongoradarabja közül. E csodálatos remekművet, ha valaki először hallaná, Bartók műnek vélné, mintha a 30 éves Bartók komponálta volna a XX. század nyolcvanas éveiben, s nem a 70 éves Liszt a XIX. század nyolcvanas éveiben. Az Allegro barbaro édestestvére a Csárdás macabre. A 2. világháború kitörése, és hosszú vívódás után 1940. októberében ideiglenesen az Egyesült Államokban telepedett le, azonban soha nem kért amerikai állampolgárságot, mindvégig magyar állampolgár maradt. Az önként vállalt száműzetésből betegsége miatt már nem tudott visszatérni. "Pedig szeretnék hazamenni, de végleg" - írta élete utolsó évében, 1945- ben. Hosszas betegeskedés után 1945 szeptemberében 64 évesen hunyt el. Temetésén - hasonlóan Mozartéhoz kevesen, mindössze tíz ember vett részt. Végül néhány idézet, hogy látták a kortársak: Szenvedélye visszafogott, szabadsága fegyelmezett. Muzsikája élő lelkiismeretünk, s a végső kérdéseket veti fel. - írta róla Yehudi Menuhin.
Ha a jövő embere meg akarja tudni, hogyan küzdött a XX. század első felének művésze, hogyan találta meg a harmóniát és a békét, a felemelő hitet önmagában és az életben, Bartók zenéjét kell majd hallgatniuk, és újra visszatalálniuk a nagy mester példaadásához írta egyik zenetudósunk Bartók Béláról. És mit mond ő magáról: Egész életemben minden téren mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát.