Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája

Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 27/A 321-5262; Fax: 321-5405 E-mail: info@liganet.hu J a v a s l a t o k a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló, T/3783. sz. törvényjavaslat módosítására A) Munkajogi szabályokat érintően Általános értékelés A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvényjavaslatot a jelen előterjesztést aláíró szakszervezetek egészében nézve nem tudják elfogadni, mivel tagságuktól nem arra kaptak felhatalmazást, hogy támogassák az állományt megillető jogosultságok korlátozásának kiterjesztését és kötelezettségeik további növelését. Természetesen szakszervezeteink is pozitívan értékelik a törvénytervezetben megfogalmazott, 2015. július 1-től megvalósuló 30, 25, illetve 15 %-os garantált illetményemelés megvalósítását, de egyrészt az emelés értékállóságával szembeni kétségek, másrészt a hivatásos szolgálati viszony kedvezmények, előnyök biztosításával való elismerésének hiánya okán nem tudjuk elfogadni az illetményemelés mellé társuló újabb jogkorlátozásokat. Ennek ellenére, együttműködési szándékunk kifejezésre juttatása érdekében megfogalmaztuk javaslatainkat, melyek véleményünk szerint hozzájárulhatnak egy időtálló életpálya kialakításához. A szabályozás sarkalatos pontjának tekintjük, hogy: I) A törvény nyújtson jogszabályi garanciát az illetmények kezdeti jelentős mértékű, a későbbiekben pedig értékállóságot biztosító emelésére! Ennek a követelménynek véleményünk szerint a törvényjavaslat csak részben tesz eleget. Ennek oka az, hogy 2015. július 01-jétől kezdődően csak egyszeri, a beosztás függvényében 15-30 % közötti illetményemelésre ad garanciát, de a kormányzat képviselői által kilátásba helyezett, 2020-ig megvalósítandó további, 20 %-os mértékű emelésről sajnos nem tesz említést.

2 A köztisztviselői illetményalap 2008. óta tartó befagyasztása és a béren kívüli cafetéria juttatások csökkentése következtében a hivatásos állomány közel 50 %-os mértékű reálkereset veszteséget szenvedett el az elmúlt időszakban. Ennek csak részbeni kompenzálását biztosítja a törvényjavaslat által garantált 15 30 % közötti illetményemelés. Ráadásul az előmenetelt és kisebb mértékű, de kiszámítható illetményemelkedést garantáló fizetési fokozatban történő előresorolást a törvényjavaslat 2018. január 01- jéig felfüggesztené. Végezetül az állomány jövedelmi helyzetének jövőbeli kedvező alakulásába vetett bizakodást az is csökkenti, hogy az eredetileg 3 pilléresnek nevezett új életpálya két pillére, nevezetesen az új lakáshitel, és az új biztosítási konstrukciók részletei nem kerültek be a törvény tervezetébe. II) A törvény teremtse meg a hivatásos állomány jogainak korlátozása, és a civil szférához mért többletkötelezettségei, valamint jogosultságai, és kedvezményei közötti egyensúlyt. Ennek az elvárásnak a törvényjavaslat véleményünk szerint még részben sem felel meg, mivel a módosítások jelentős része újabb szigorításokat vezetne be: - az alapjogok közül: tovább növelné véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását, és bevezetné a tulajdonjog valamint a személyes adatok védelméhez való jog korlátozását; - fenn tartaná a kifogástalan életvitel jogbiztonságot sértő szabályozását, - bevezetné a hivatásos állomány tagjának beleegyezése nélküli, korlátlan áthelyezési lehetőségét, - 5 + 5 évre korlátozná az állományilletékes parancsnokok kinevezésének időtartamát, - 3 éves viszonyítási időszak vonatkozásában a duplájára emelné a hivatásos állomány tagjának más helyiségbe történő vezénylésének lehetséges időtartamát, - fenntartaná a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetménynélküli szabadságról visszatérők kiszolgáltatott munkajogi helyzetét, - több vonatkozásban is szigorítaná a könnyített szolgálat igénybevételének feltételeit, - új képzési és továbbképzési követelményeket vezetne be a fizetési fokozatban történő előresorolás és a rendfokozatban történő előrelépés feltételeiként, - a hivatásos állomány tagja számára kedvezőtlenül módosítaná a szolgálati időbeosztás előre közlésére vonatkozó munkáltatói kötelezettséget, - felemelné az elrendelhető túlszolgálat óraszámát, - bevezetné az önkéntes túlóra jogintézményét, - megszűntetné a túlszolgálat pénzbeli megváltásának kötelezettségét, - meghosszabbítaná a túlszolgálat megváltására nyitva álló időt,

3 - korlátozná a vezetők által teljesített túlszolgálat megváltását, - megszűntetné a délutáni pótlékot, - kiterjesztené a szolgálati törvény más kereső foglalkozás vállalását korlátozó rendelkezésinek hatályát a munkavállalókra. Mindezekkel szemben az állomány számára kedvező változást eredményező módosítások csekély számban jelennek meg a javaslatban. III) A törvény biztosítson megfelelő megoldást hivatásos szolgálati viszony életkor előrehaladásával történő lezárására, a 2011-ben megszűntetett szolgálati nyugdíjrendszer pótlására! Ennek a követelménynek a törvényjavaslat meg sem próbál eleget tenni, inkább ellenkező irányú módosításokat tartalmaz. Az ORFK adatai szerint 2013-ban a rendőrség állományából 211 tiszt (és főtiszt), valamint 730 tiszthelyettes (és zászlós) szerelt le. 2014-ben pedig a pályalehagyók száma már meghaladta az ezer főt is. Összességében tehát az utóbbi két évben két kisebb főkapitányságnyi állomány hagyta el a hivatásos pályát, ami véleményünk szerint azt bizonyítja, hogy a szolgálati nyugdíjrendszer eltörlése nem csökkentette érdemben a fluktuációt és nyilvánvalóan nem javította a rendőrség állománymegtartó képességét sem. Jelenleg a hivatásos állomány fele a 36 50 év közötti korosztályokba tartozik. Amikor majd ezen korcsoportba tartozók elérik az 55 éves életkort, a rendszer véleményünk szerint működésképtelenné fog válni, vagy olyan költségvetési forrásokat fog igényelni, amelynek biztosíthatósága erőteljesen megkérdőjelezhető! Mindezek alapján a könnyített szolgálat véleményünk szerint nem jelent valós megoldást a szolgálati nyugdíjrendszer eltörlése miatt várhatóan felmerülő problémákra, különösen nem úgy, hogy a törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest tovább szűkíteni az igénybevétel lehetőségét. A magyar népesség általános erőnléti és egészségi állapotát is figyelembe véve, véleményünk szerint egyértelmű, hogy 55 éves életkor felett a hivatásos állomány tagjai egyre kevésbé képesek megfelelni a szolgálattal együtt járó fokozott fizikai és pszichikai megterhelésnek! Pontosan ezért szorgalmazzuk a hivatásos szolgálat 65 éves öregségi nyugdíjkorhatár előtti lezárásának lehetővé tételét. IV) A törvény a közalkalmazotti állomány és a munkaviszonyban foglalkoztatottak számára is biztosítson a hivatásos állományéval megegyező mértékű bérfejlesztést, mivel ezen állománycsoportok tagjai is vitathatatlanul a közszolgálat részét képezik! A törvényjavaslat sajnos ennek a követelménynek sem felel meg. Álláspontunk szerint nem lehet a már jelenleg is fennálló bérfeszültséget tovább növelni, hanem éppen ellenkezőleg, annak csökkentése irányába kellene elmozdulni!

4 A rendvédelmi szervek személyi állománya egy egységet képez, akik az e szervekre rótt jogszabályi kötelezettségeket egymással együttműködve teljesítik. Ennek okán elutasítjuk a közalkalmazottak és a munkaviszonyban foglalkoztatottak másodrendű munkaválóként történő kezelését! Álláspontunk szerint számukra is a rendvédelmi szervek hivatásos állományával azonos nagyságrendű bérfejlesztést kell biztosítani, különös tekintettel arra, hogy a közalkalmazottak illetményét a hivatásos állományénál is régebben tartják befagyasztva, a munkavállalók jelentős része pedig jelenleg a bérminimumnak megfelelő vagy azt alig meghaladó összegű munkabérben részesül. V) A törvény szüntesse meg a rendvédelmi szakszervezetek 2012-ben bevezetett hátrányos megkülönböztetését és a kollektív érdekképviseleti jogosultságok indokolatlan korlátozását! E követelménynek a törvényjavaslat egyáltalán nem felel meg, mivel szabályai a jelenlegi, és véleményünk szerint az alaptörvénnyel, valamint a Magyarország által elfogadott nemzetközi szerződésekkel ellentétes helyzet konzerválására irányulnak. Részletes javaslatok 1) A jognyilatkozat elektronikus úton történő közlése A törvényjavaslat 6. -ának (5) bekezdése szerint: Miniszteri rendelet rendelkezése alapján az írásbeli nyilatkozat elektronikus adathordozón is rögzíthető, valamint elektronikus úton is közölhető. Az internethez való hozzáférés jelenleg sem a szolgálati helyeken, sem a háztartásokban nem valósult meg teljes körűen. Ráadásul a hivatásos szolgálat sajátosságai miatt a szabadidő felhasználása a civil élethez képest kevésbé tervezhető előre, ami a privát címre érkező elektronikus levelekről való tudomásszerzést is jelentősen befolyásolja. Mindezek okán nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a törvényjavaslat általános jelleggel biztosítaná a jognyilatkozatok elektronikus úton történő közlésének lehetőségét. Javasoljuk, a jognyilatkozatok elektronikus úton történő közlésének lehetőségét a hivatali e-mail címre korlátozni és abból is kizárni a törvényjavaslat 6. -ának (3) bekezdésében meghatározott, kötelező írásbeliséghez kötött nyilatkozatokat. 2) A rendfokozat A törvényjavaslat 15. (1) bekezdése szerint: A hivatásos állomány tagja az állománycsoportjába tartozó, az általa betöltött szolgálati beosztás besorolása és a

5 hivatásos állomány tagjának fizetési fokozata alapján meghatározott rendfokozattal rendelkezik. A hivatkozott rendelkezés gyakorlatilag megszűnteti a rendfokozat tekintélyét, mivel az a továbbiakban már nem juttatná kifejezésre a hivatásos szolgálatban eltöltött időt, hanem csak a beosztás szervezeti hierarchiában elfoglalt helyére utalna. Egy átszervezés miatti alacsonyabb beosztásba helyezés esetén például a hivatásos állomány tagja kénytelen lenne lemondani a korábban hosszú évek munkájával elért rendfokozatáról és az új besorolásához igazodó alacsonyabb rendfokozat viselésére kényszerülne. Ennek következtében az alacsonyabb beosztásba helyezése lefokozást is maga után vonna. Javasoljuk, hogy a rendfokozat a rendvédelem nemzeti és történelmi hagyományaihoz igazodva továbbra is a hivatásos szolgálatban elöltött időt elismerését szolgálja és ennek megfelelően kapcsolódjon hozzá külön díjazás is (rendfokozati illetmény címén). 3) A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása és a rendőr képmásának védelme A törvényjavaslat 21. (3) bekezdése szerint: Az országos parancsnok és az országos főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben megtilthatja, hogy a hivatásos állomány tagja az internetes felületen magánszemélyként való megnyilvánulásakor, magánvélemény nyilvánításakor a hivatásos állományba tartozására vonatkozó adatot hozzon nyilvánosságra. E korlátozó szabályból az következik, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai még a facebook profiljukon sem jelölhetik meg foglalkozásukat, nem tehetnek közzé olyan fényképet, amelyen egyenruhában mutatkoznak. E rendelkezés abszurd módon még azt is kizárná, hogy az ünnepélyes eskütételen vagy egy szakszervezeti majálison készült fotók felkerüljenek a közösségi oldalakra. A tilalom megsértőivel szemben pedig fegyelmi felelősségre vonást helyez kilátásba a törvényjavaslat. Ezzel nem arra ösztönzik a rendvédelmi dolgozókat, hogy büszkék legyenek hivatásukra, hanem éppen ellenkezőleg, annak eltitkolására köteleznék őket. A tervezett szabályozás véleményünk szerint nem felel meg az Alaptörvény alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályainak sem. Az Alaptörvény ugyanis kimondja, hogy: Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Véleményünk szerint a szükségesség arányosság alkotmányos követelményének a véleménynyilvánítási szabadság törvényjavaslatba foglalt korlátozása nem felel meg, és nem biztosítja a jogok és kötelezettségek egyensúlyát sem. Amíg ugyanis a

6 törvényjavaslat erőteljesen korlátozná a véleménynyilvánítás szabadságát, a másik oldalról nem biztosítana megfelelő védelmet a hivatásos állomány tagjának privát szférája számára. Ezen kifogásunkat a Kúria év elején hozott határozatára alapítjuk, mely az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozva - megsemmisítette azt a 2012-es jogegységi döntést, mely szerint csak a beleegyezésükkel lehetett felismerhető fotót, hangfelvételt közölni az intézkedő rendőrökről. Ennek következtében a korábbi jogegységi döntést a bíróságok már nem alkalmazhatják, ám új támpontokat egyelőre nem tudott adni a Kúria. A bíróság szerint a jelenlegi helyzet jogalkotással, vagy esetről esetre konkrét bírósági döntésekkel, jogértelmezésekkel tehető majd egyértelműbbé. Véleményünk szerint az új Hszt. megalkotásánál kedvezőbb lehetőséget nehezen lehetne találni a kérdés megnyugtató rendezésére! A sajtószabadság fontosságát nem vitatjuk, azt azonban elvárjuk a kormányzattól, hogy minden lehetséges jogi eszközzel biztosítsa a hivatásos állomány tagjai és családtagjaik védelmét az indokolatlan zaklatásoktól, a jogszerű rendőri intézkedéssel egyet nem értő személyek fenyegetéseitől! Fentiek alapján javasoljuk a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását szűkíteni és jogszabályi határt szabni az intézkedő rendőrökről készített fénykép- és hangfelvételek nyilvánosságra hozásának. 4) Az egyesülési jog korlátozása A törvényjavaslat 24. -ának (5) bekezdése szerint: A hivatásos állomány tagja köteles a hivatásával össze nem függő, az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezettel fennálló, valamint újonnan létesülő tagsági viszonyát előzetesen, az állományilletékes parancsnoknak írásban bejelenteni. Az állományilletékes parancsnok a tagsági viszony fenntartását vagy létesítését írásban megtilthatja, ha az a hivatással vagy az ellátott szolgálati beosztással nem egyeztethető össze, vagy a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti. Az állományilletékes parancsnok köteles a döntését megindokolni. Az egyesülési jog ilyen mértékű korlátozását szintén szükségtelennek, aránytalannak és életszerűtlennek tartjuk, mivel annak alapján még egy horgászegyesületi tagságot is be kell jelentenie a hivatásos állomány tagjának. Véleményünk szerint e vonatkozásban elegendő korlátozást rögzít a törvényjavaslat 108. -nak (1) bekezdése, mely szerint: A rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint az Országgyűlési Őrség hivatásos állományának tagja pártnak vagy pártpolitikai célokat szolgáló egyesületnek nem lehet tagja, ilyen célú alapítvánnyal nem létesíthet jogviszonyt, munkájában nem vehet részt, politikai tartalmú közszereplést szolgálaton kívül - az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament tagjainak, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a

7 nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán jelöltként való részvételt kivéve - sem vállalhat. Mindezek alapján javasoljuk az egyesülési jog politikai szervezeteken kívüli korlátozásának elhagyását. 5) A tulajdonjog korlátozása A törvényjavaslat 30. -a szerint: Az országos parancsnok, az országos főigazgató vagy az állományilletékes parancsnok munkabiztonsági okból vagy a szolgálatellátás rendjének fenntartása és ellenőrizhetősége érdekében megtilthatja, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálatban a miniszteri rendeletben meghatározott egyes vagyontárgyakat, magáncélú telekommunikációs eszközöket, valamint meghatározott összeget meghaladó készpénzt vagy - a bankkártya kivételével - készpénzt helyettesítő eszközt magánál tartson, továbbá korlátozhatja a magáncélú telekommunikációs eszközöknek a szolgálatellátás során történő használatát. A tulajdonjog gyakorlásának korlátozása új rendelkezésként kerülne bevezetésre, mivel ilyen jellegű alapjogi korlátozást a hatályos szolgálati törvény nem határoz meg. A korlátozást indokolatlannak tartjuk, különösen annak tükrében, hogy a törvényjavaslat 104. -a egy további, új alapjogi korlátozás bevezetésével lehetővé tenné, hogy a rendvédelmi szerv a hivatásos állomány tagjának szolgálatteljesítését a szolgálati viszonnyal összefüggő magatartása körében, a törvényben meghatározott feltételekkel, az erre szolgáló technikai eszköz igénybevételével is ellenőrizhesse. Az alapjogok ilyen mértékű, több oldalról megvalósuló korlátozása véleményünk szerint nem felel meg az Alaptörvény által meghatározott szükségesség arányosság követelményének. A korlátozás visszásságát fokozza, hogy amíg a hivatásos állomány tagja a törvényjavaslat 19. (1) bekezdése szerint a szolgálat érdekében kötelezhető arra, hogy szolgálatteljesítési időn kívüli elérhetőségét bejelentse, addig a másik oldalról kizárnák azt, hogy ugyanezen elérhetőséget szolgáló magáncélú telekommunikációs eszközt a szolgálatellátás során is használja. Aggályosnak tartjuk azt is, hogy a törvényjavaslat a mérlegelési jogkört olyan alacsony (állományilletékes parancsnoki) vezetői szintre telepíti, ami országosan eltérő gyakorlat kialakulását eredményezheti akár az azonos beosztást ellátók között is. Javasoljuk a magáncélú telekommunikációs eszköz szolgálatellátás során történő használatára vonatkozó korlátozás elhagyását, mivel a hivatásos állomány tagjai esetében is előfordulhatnak olyan élethelyzetek, melyekben a korlátozás aránytalanul nagy sérelmet okozhat (például a gyermeket nevelő hivatásos szülőnek, akit a gyermekkel kapcsolatban az oktatási-nevelési intézményből kereshetnek).

8 6) Tartalékos nyilvántartásba vételnél joghátrány a korábbi lemondás Az új jogintézményként bevezetésre kerülő tartalékos-nyilvántartási rendszer esetében nem értünk egyet azzal, hogy a törvényjavaslat 38. -ának (2) bekezdése a korábban lemondással leszerelteket kizárja a határozott idős szolgálati viszony létesítését előmozdítani hivatott nyilvántartásba vétel lehetőségéből. A statisztikai adatok szerint ugyanis jelenleg a rendőrségen a szolgálati jogviszony dolgozói elhatározáson alapuló megszűnésének általános módja a lemondás, mivel a munkáltatói jogkört gyakorló vezetők rendszerint nem járulnak hozzá a közös megegyezéssel történő leszereléshez. Ennek a parancsnoki hozzáállásnak a következtében tavaly több mint 600 fő távozott lemondással a rendőrségtől, míg csak kb. 60-an szereltek le közös megegyezéssel. Az esetek elsöprő többségében nem ez a kollégák szándéka, mégis a közös megegyezéstől való vezetői elzárkózás miatt sok, több éves szakmai tapasztalattal rendelkező hivatásos kényszerült szolgálati jogviszonyát lemondással megszűntetni. A kifejtettek alapján javasoljuk a lemondás ismételt hivatásos szolgálati jogviszony létesítésére gyakorolt negatív hatásának megszüntetését! 7) A kifogástalan életvitel jogbiztonságot sértő szabályozása A törvényjavaslat 42. (4) bekezdés c) pontja szerint az életvitel nem kifogástalan, ha: a hivatásos állomány tagja nem felel meg - különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartására, családi és lakókörnyezeti kapcsolataira, anyagi, jövedelmi viszonyai megváltozására, valamint a bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személyekkel fenntartott kapcsolatára - a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének. Ez a megfogalmazás véleményünk szerint túlságosan elnagyolt, és így tetszés szerinti, önkényes értelmezésre ad lehetőséget, továbbá figyelmen kívül hagyja a hivatásos állomány tagjának döntésétől független objektív körülményeket (pl. nem rajta múlik, hogy a testvére, vagy gyermeke kivel házasodik). Mindezek következtében a tervezett szabályozás nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének, ezért azt javasoljuk elhagyni. 8) A rendvédelmi oktatási intézmények tanulóinak bizonytalanságban tartása A törvényjavaslat 49. (4) bekezdése szerint: A középfokú rendvédelmi oktatási intézményben tanulmányokat folytató személyt - a miniszter által meghatározott feltételekkel és rendben - az első oktatási év eredményes befejezése után legalább hat,

9 de legfeljebb tizenkét havi próbaidő kikötésével a képzés szintjének megfelelően, tiszthelyettesi besorolási osztályba tartozó A besorolási kategóriájú szolgálati beosztás első fizetési fokozatába kinevezéssel, hivatásos állományba lehet venni. Ez a szabályozás fenn tartja azt a jelenleg is érvényesülő bizonytalan helyzetet, melyben évről évre változik a rendészeti szakközépiskolások kinevezésének időpontja. A jogbiztonság és a tervezhetőség érdekében javasoljuk az első oktatási év eredményes befejezése után a kinevezést kötelezővé tenni. 9) A hivatásos beleegyezése nélküli, korlátlan áthelyezés lehetősége A törvényjavaslat 53. (2) bekezdése a szervezeti egységen belüli, az 57. (2) bekezdése pedig a szervezeti egységek közötti áthelyezést is lehetővé tenné a hivatásos állomány tagjának beleegyezése nélkül. Az új Hszt. megalkotásának egyik deklarált célja, hogy tervszerű előmeneteli lehetőséget biztosítson a hivatásos állomány tagja számára. Ezzel azonban véleményünk szerint nincs összhangban az a rendelkezés, mely a munkáltató számára majdnem korlátlan lehetőséget biztosít az állomány tagjának szolgálati beosztások közötti áthelyezésében. Ez, éppen a kitűzött cél ellen hat, nem kiszámíthatóságot, hanem bizonytalanságot teremt! A beleegyezés nélküli áthelyezés lehetőségének a hatályos Hszt.-hez képest történő kiszélesítését és a hivatásos állomány tagjának érdekeit védő szabályok lazítását elutasítjuk! Elfogadhatatlannak tarjuk, hogy a hivatásos állomány tagját beleegyezése nélkül bármikor, akár napi 3 órányi utazásra kényszerítve is át lehessen helyezni! Ehhez képest a munkavállalót védő garancia aránytalanul csekély, mivel az 57. (3) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagjának méltányos érdekét nem feltétlenül, hanem csak lehetőség szerint kell figyelembe venni. A kifejtettekre figyelemmel kezdeményezzük: a) a hivatásos állomány tagja beleegyezése nélküli, szolgálat érdekében történő áthelyezésének lehetőségét a hatályos szabályozás szerinti 5 évenkénti egyszeri alkalomra korlátozni, és b) a felmentés szabályainál is irányadó méltányolható személyi és családi ok fogalmi kategóriát garanciális korlátként beiktatni az egyoldalú áthelyezés esetére. A munkahely és a szolgálati hely közötti utazási időn kívül ugyanis véleményünk szerint más tényezőket is figyelembe kell venni a munkáltatói döntés során.

10 Előfordulhat például, hogy az áthelyezés következtében az utazási idő csak annyival növekszik, hogy még nem haladja meg a másfél órát, de az emelkedés miatt a hivatásos állomány tagja már nem tud odaérni gyermekéért az óvodába, mielőtt az bezárna. 10) A vezetői kinevezés 5 éves időkorlátja A törvényjavaslat 58. (5) bekezdése szerint: A területi és a helyi szerv vezetője öt évre nevezhető ki vezetői beosztásába. A kinevezés azonos szolgálati helyen egy alkalommal öt évvel hosszabbítható meg, ha a vezető egyéni teljesítményértékelése, valamint az általa irányított területi vagy helyi szerv szervezeti teljesítményértékelésének öt évi átlaga legalább jó teljesítményfokozatú. A területi és helyi szervek vezetőinek vonatkozásában bevezetni tervezett, 5 évre szóló (és az egyéni, valamint a szervezeti teljesítményértékelés függvényében 5 évvel meghosszabbítható) határozott idős kinevezéssel nem értünk egyet. Ez véleményünk szerint ugyan úgy ellentétes a törvény céljával, és ugyan olyan kiszámíthatatlanságot eredményez, mint a beosztotti állomány szolgálat érdekében történő, gyakorlatilag korlátlan áthelyezhetősége. Fentieken túl nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a magyarországi társadalmi viszonyok nem biztosítják a munkaerő mobilitásához szükséges feltételeket! A vezető is vásárolhat saját lakóingatlant, gyermekét iskolába járatja, felesége dolgozik, amit egy 5 évente megvalósuló, gyakorlatilag kötelező más helyiségbe áthelyezés esetén meglehetősen nehéz átszervezni. Mi lesz az időközben, vagy már a vezetői kinevezés előtt megvásárolt lakóingatlannal, az arra felvett hitellel, a házastárs munkahelyével, a gyermek iskolai elhelyezésével, a beteg szülők gondozásával? Mindezek a tényezők (mind a szakmai mind az emberi szempontok) véleményünk szerint egyértelműen indokolják a határozott idős vezetői kinevezés jogintézményének elvetését. 11) Átrendelés a jelenlegi vezénylés lehetőségének kiterjesztése A törvényjavaslat 60. (1)-(2) bekezdései szerint: A hivatásos állomány tagja a szolgálat érdekében eredeti szolgálati beosztásában való meghagyása mellett, beleegyezése nélkül a rendvédelmi szerv bármely szervezeti egységéhez és bármely helységbe meghatározott szolgálati feladat teljesítésére átrendelhető. (2) A más helységbe való átrendelések együttes időtartama naptári évenként a négy hónapot nem haladhatja meg. A négy hónap leteltétől számított hat hónapon belül újabb átrendelésre nem kerülhet sor.

11 Ez a rendelkezés a hatályos szabályozás szerinti vezénylés jelenleg lehetséges maximális időtartamát a duplájára emelné, egy 3 éves viszonyítási időszak vonatkozásában. Amennyiben az állomány szolgálati helyek közötti ilyen mértékű, az éves munkaidőalap egyharmadát érintő mozgatása szükséges, azt véleményünk szerint már nem ideiglenes jellegű átrendeléssel, hanem a státuszok átcsoportosításával, átszervezés útján indokolt megoldani. Mindezek alapján a hivatásos állomány tagjának beleegyezése nélküli, más szervezeti egységhez, illetve más helységbe átrendelése lehetséges időtartamának évenkénti 4 hónapra való felemelését elutasítjuk! Javasoljuk a hatályos szabályozás fenntartását, mely szerint az ilyen ideiglenes jellegű munkáltatói intézkedések (átrendelések, vezénylések) együttes időtartama 3 évenként nem haladhatja meg a 6 hónapot. 12) Ideiglenes átrendelés új jogintézmény, díjazás nélkül A törvényjavaslat 61. (1) bekezdése szerint: A hivatásos állomány tagja a rendvédelmi szerv hatékony működéséhez szükséges szolgálatszervezési okból, ideiglenesen az eredeti szolgálati beosztásához tartozó feladatok helyett a szervezeti egységen belül más szolgálati feladatok ellátására rendelhető át (a továbbiakban: ideiglenes átrendelés), az eredeti szolgálati beosztásában való megtartása mellett. A (3) bekezdés szerint: Az ideiglenes átrendelésre egy naptári éven belül összesen harminc munkanap időtartamban, a rész-szolgálatteljesítési időben foglalkoztatott esetében a harminc munkanap időarányos részére kerülhet sor. Ezen, újonnan bevezetésre kerülő jogintézmény tovább növeli a hivatásos állomány tagjának kiszolgáltatottságát. Amennyiben ugyanis a munkáltató a hivatásos állomány valamely tagja esetében átrendelést és ideiglenes átrendelést is alkalmaz, úgy az érintett éves munkaidőalapjának már közel a felét lenne kénytelen a kinevezésétől eltérő szolgálati helyen, illetve eltérő munkavégzéssel tölteni. Véleményünk szerint ezt a jogintézményt szükségtelen bevezetni, mivel a szervezeti egységen belül más munkakör ellátásával a hivatásos állomány tagja a 71. (1) bekezdése alapján egyébként is megbízható, úgy, hogy számára a megbízással betöltött szolgálati beosztás figyelembevételével megállapított illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél. Fentieken túlmenően mindkét jogintézmény (az átrendelés, és az ideiglenes átrendelés) tekintetében indokolatlannak tartjuk az új fogalmi definíciót, mivel az említett élethelyzetekre a vezénylés, megbízás, vagy akár a Munka Törvénykönyvéből használt átirányítás jogintézményei véleményünk szerint megfelelően alkalmazhatók.

12 Amennyiben az ideiglenes átrendelés bevezetéséhez a jogalkotó ragaszkodik, javasoljuk a szabályozást kiegészíteni azzal, hogy az átrendelt számára az ellátott szolgálati beosztás figyelembevételével megállapított illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél. 13) A szolgálati viszony szünetelése a kifogásloható életvitel ellenőrzésének idejére illetmény folyósítása nélkül A törvényjavaslat 75. -a szerint: Szünetel a szolgálati viszonya a hivatásos állomány 54. (2) bekezdése alapján szolgálati beosztásából felmentett tagjának a kifogásolható életvitelt megalapozó feltételek fennállásának megállapításáig, vagy ha kifogásolható életvitel megállapítására nem kerül sor, a kifogástalan életvitel ellenőrzésének befejezéséig. Ez a helyzet a törvényjavaslat 54. -ának (1)-(2) bekezdései alapján akkor következhet be, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés során nemzetbiztonsági kockázatot tárnak fel, mely esetben az érintettet szolgálati beosztásból azonnali hatállyal fel kell menteni, egyidejűleg intézkedni kell a kifogástalan életvitel soron kívüli ellenőrzésére. A szolgálati beosztásból történő felmentés időpontjától a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonya szünetel, mely időtartamra a 76. szerint illetmény nem folyósítható. Ezzel a törvényjavaslat az ártatlanság vélelmének elvét figyelmen kívül hagyva veszélybe sodorná a hivatásos állomány érintett tagjának megélhetését, kizárná azt, hogy gondoskodjon családtagjainak eltartásáról. Az ellenőrzés eredményének bevárása nélkül alkalmazott anyagi jellegű szankciót elfogadhatatlannak tartjuk. Javasoljuk, hogy a fenti jogcímen elrendelt felfüggesztés tartama alatt az állomány tagja számára távolléti díjának legalább 50 %-a kerüljön folyósításra. 14) Rendelkezési állomány amely nem biztosítja a GYES-ről visszatérők munkajogi védelmét A gyermekgondozás céljából engedélyezett illetménynélküli szabadságon lévők rendelkezési állományba helyezésére, és különösen jogviszonyuk munkába álláskor történő rendezésére vonatkozó rendelkezések ellen határozottan tiltakozunk! A hatályos Hszt.-be az előző kormányzati ciklusban beiktatott és a törvényjavaslat által is átvett szabályozás ugyanis a munkáltató számára lehetővé teszi azt, hogy a GYED, GYES lejárta után munkába álló hivatásost ne az illetménynélküli szabadság előtt betöltött beosztásába helyezzék vissza, hanem számára a rendvédelmi szerv bármely szervezeti egységénél a korábbival azonos, vagy ilyen hiányában alacsonyabb

13 beosztást ajánljanak fel, annak elutasítása esetén pedig szolgálati viszonyát felmentéssel megszűntessék. A szóban forgó szabályozás nem csak nagymértékű szociális érzéketlenségről tanúskodik, de nem is illeszkedik a kormányzat gyermekvállalást támogató politikai irányvonalába. A gyermekvállalási hajlandóságot az mozdíthatná elő érdemben, ha a szülők biztosak lehetnének abban, hogy a gyermek születése után ott folytathatják szakmai karrierjüket, ahol azt korábban megszakították. Indokolatlannak tartjuk a szabályozást azért is, mert a törvényjavaslat éppen az egészségügyi okok, köztük a gyermekvállalás miatt távollévők helyettesítése céljából vezetné be határozott idős hivatásos szolgálati viszony intézményét. Javasoljuk a törvényjavaslat módosítását olyan módon, hogy a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság után munkába állók számára a szabályozás biztosítson garanciát a korábbi beosztásukba történő visszahelyezésükre. Kezdeményezzük továbbá a rendelkezési állományba tartozás időkorlátjának átmenetileg hosszabb kitolását lehetővé tenni azon egészségileg alkalmatlanná vált kollégák érdekében, akik már hosszabb szolgálati időt letöltöttek a rendvédelemben, és egészségi okból le kell őket szerelni, de se nyugdíjba nem tudnak menni, de még az új rendvédelmi biztosítási konstrukció nem lép életbe. Ennek bevezetéséig és a leszolgált évek alapján őket jogosan megillető juttatás igénybevételéig kezdeményezzük rendelkezési állományban tartani. 15) Nyugdíj előtti rendelkezési állomány nem biztosított a hivatásos szolgálat megfelelő lezárása A törvényjavaslat 78. -a szerint: A hivatásos állomány tagját a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése előtt öt évvel kérelmére vagy - a rendvédelmi szerv érdekkörében felmerült okból, beleegyezésével - a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró erre irányuló döntése alapján nyugdíj előtti rendelkezési állományba kell helyezni, ha legalább harminc év tényleges szolgálati idővel rendelkezik. A magyar népesség általános erőnléti és egészségi állapotát is figyelembe véve, véleményünk szerint egyértelmű, hogy 55 éves életkor felett a hivatásos állomány tagjai egyre kevésbé képesek megfelelni a szolgálattal együtt járó fokozott fizikai és pszichikai megterhelésnek. Ennek alapján javasoljuk, hogy a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezés korhatára a jelenlegi 60-ról kerüljön leszállításra az 55. életévre, a legalább 30 éves tényleges hivatásos szolgálattal rendelkezők esetében. 16) A könnyített szolgálat feltételeit indokolatlanul szigorítaná a törvényjavaslat

14 A törvényjavaslat 79. (1) bekezdése szerint: A hivatásos állomány tagja a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése előtt tíz évvel, ha legalább huszonöt év tényleges szolgálati idővel rendelkezik, kérelmére - ha részére a rendvédelmi szervnél könnyített szolgálatban foglalkoztatottak által betölthető szolgálati beosztás felajánlható - könnyített szolgálat formájában foglalkoztatható. A (3) bekezdés szerint: A hivatásos állomány könnyített szolgálatban foglalkoztatott tagjának illetménye a könnyített szolgálatban betöltött szolgálati beosztás szerinti besorolása és szolgálati ideje alapján megállapítható illetményének 90 %-a. A törvényjavaslatba foglalt szabályozás több szempontból is szigorítást tartalmaz: - egyrészt a hatályos szabályozás szerint a könnyített szolgálatba helyezés már az 52. életév betöltésétől igényelhető, ezzel szemben az új szabályozás a szolgálat felső korhatárának elérése előtti tízedik életévben szabná meg a jogosultsági határt. Tekintettel arra, hogy a szolgálat felső korhatára az öregségi nyugdíjkorhatárral azonos, amely viszont a jelenlegi 62,5 évről 2022-ig 65 évre emelkedik, az új szabályozás a gyakorlatban a jogosultsági korhatár 3 évvel való megemelését eredményezi. - másrészt a hatályos szabályok szerint a könnyített szolgálatba helyezett számára a könnyített szolgálat előtti utolsó beosztása szerinti havi illetménye alapján számított távolléti díjat kell folyósítani. Ezzel szemben az új szabályozás szerint már csak a könnyített szolgálatban betöltött szolgálati beosztás szerinti besorolása és szolgálati ideje alapján megállapítható illetmény 90%-a illetné meg a hivatásos állomány tagját. Ez a szabályozás halmozottan hátrányos helyzetbe hozná a hivatásos állomány tagját, amennyiben ugyanis a könnyített szolgálatot a korábbinál alacsonyabb besorolású beosztásban látja el, akkor illetménye már ennek következtében csökkenne, de még ennek az alacsonyabb összegű illetménynek is csak a 90 %-át kellene számára folyósítani. Mindez negatívan befolyásolná a későbbi szolgálati nyugdíj összegét is, mivel annak megállapítása során a könnyített szolgálat idején folyósított, csökkentett összegű illetményt vennék alapul. Fentieken túl két további korlátozást tartalmaz a szabályozás. A könnyített szolgálatot ugyanis csak azok vehetik igénybe, akik rendelkeznek 25 tényleges hivatásos szolgálatban töltött idővel, de ők is csak akkor, ha van olyan beosztás, amely felajánlható a számukra. Ilyen beosztás hiányában, az egyéb feltételek fennállása esetén is elutasítható lenne a könnyített szolgálatba helyezés. Amennyiben a kormányzat célja nem a jogintézmény kiüresítése, akkor a hivatkozott rendelkezéseket módosítani kell. Az ismertetett feltételek mellet ugyanis gyakorlatilag elenyésző a valószínűsége annak, hogy a hivatásos állomány tagjai könnyített szolgálatba helyezésüket igényeljék, aki pedig mégis igényelné, az valószínűleg az egyéb feltételek hiánya miatt még sem tudná kihasználni ezt a lehetőséget.

15 A kifejtettek alapján javasoljuk, hogy a könnyített szolgálatot a hivatásos állomány bármely: - 10 év tényleges hivatásos szolgálati idővel rendelkező tagja, - az 52. életéve betöltésétől kezdődően, - alanyi jogon vehesse igénybe, - az utolsó beosztás szerinti illetménye csökkentése nélkül. 17) A hivatásos állomány tagjának technikai eszköz igénybevételével történő ellenőrzése adatvédelmi szempontból aggályos A törvényjavaslat 104. (1) bekezdése szerint: A rendvédelmi szerv a hivatásos állomány tagjának szolgálatteljesítését a szolgálati viszonnyal összefüggő magatartása körében, az e törvényben meghatározott feltételekkel, az erre szolgáló technikai eszköz igénybevételével is ellenőrizheti. Bár a rendelkezés jogszabályon belüli elhelyezéséből nem derül ki, valójában egy újabb alapjogi korlátozás bevezetéséről van szó. Ráadásul az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 5. (1) b) pontja szerint személyes adat akkor kezelhető, ha azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. A hivatásos állomány tagja szolgálati viszonnyal összefüggő magatartásának törvényjavaslat szerinti korlátlan rögzítéséhez azonban véleményünk szerint semmiféle közérdek nem fűződik! Ilyen közérdek legfeljebb a rendőri intézkedés során állhat fenn, az intézkedés alá vont jogainak védelme és az intézkedés szakszerűségének objektív megítélése érdekében. Fentiek alapján javasoljuk a rendelkezés pontosítását és a hivatásos állomány tagja technikai eszközökkel való megfigyelésének lehetőségét a hatóság intézkedés jogszerűségének utólagos megítéléséhez szükséges mértékre korlátozni. 18) Fizetési fokozatban előresorolás és rendfokozati előrelépés képzési kötelezettséghez kötése A törvényjavaslat 121. -a szerint: (1) A besorolás szerinti besorolási kategóriához tarozó fizetési fokozatban előre kell sorolni a hivatásos állomány tagját, ha a fizetési várakozási idő eltelt, a jogszabályban meghatározott továbbképzési kötelezettségét teljesítette és a várakozási idő éves egyéni teljesítményértékeléseinek átlaga legalább megfelelő teljesítményfokozatú. (2) A hivatásos állomány tagja a magasabb rendfokozatba és az ahhoz rendelt fizetési fokozatba az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken felül akkor léptethető elő, ha a magasabb rendfokozathoz előírt rendfokozati vizsgát teljesítette.

16 A törvényjavaslat tehát a magasabb beosztásba helyezésen kívül, a jelenlegi szabályozáshoz képest két új képzési kötelezettséget is bevezetne. Képzési kötelezettség teljesítéséhez kötné a fizetési fokozatban történő előre sorolást és a rendfokozatban történő előléptetést is. A képzési kötelezettségek ilyen mértékű kibővítését indokolatlannak és életszerűtlennek tarjuk, mivel: - a fizetési fokozatban való előresorolás véleményünk szerint pusztán a szolgálatban töltött idő és az annak tartama alatt szerzett gyakorlati tapasztalatok elismerését szolgálja, - a rendfokozat a törvényjavaslat koncepciója szerint egyébként is elveszíti jelenlegi presztízsét és a továbbiakban a betöltött beosztáshoz fog igazodni. Alacsonyabb beosztásba helyezés esetén pedig a hivatásos állomány tagja elveszítheti korábban megszerzett rendfokozatát is, annak ellenére, hogy azt a számára előírt képzési kötelezettség teljesítésével szerezte meg! - a rengeteg képzési és továbbképzési kötelezettség előírása jelentősen csökkenti a szolgálati feladatok ellátására felhasználható munkaidőalapot, ami viszont tovább növeli a túlórák elrendelésének szükségességét. A kifejtettek alapján javasoljuk a képzési továbbképzési rendszer újragondolását. Javasoljuk továbbá törvényi szinten rögzíteni, hogy a továbbképzés feltételeit teljes egészében a munkáltató köteles biztosítani, és annak teljesítése nem terhelheti a hivatásos állomány tagjának szabadidejét, sem jövedelmét. Végezetül javasoljuk azt is rögzíteni, hogy a továbbképzés munkáltató hibájából történő esetleges meghiúsulása miatt joghátrány nem érheti a hivatásos állomány tagját, azaz elő kell sorolni, ha nem neki felróható a továbbképzési feltétel teljesülésének elmaradása. 19) Szolgálati időbeosztás A törvényjavaslat 135. (6) bekezdése szerint: A szolgálatteljesítési időbeosztást - ide nem értve a túlszolgálat elrendelését - a szolgálati elöljáró a szolgálatba lépést megelőzően legalább egy héttel előbb közli a hivatásos állomány tagjával. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a szolgálatteljesítési időbeosztás meghatározásának, írásbeli rögzítésének és esetenként megfelelő formában történő közlésének hiányosságai a túlórák megváltásával összefüggésben igen sok jogvitát generáltak az elmúlt években. Ennek tükrében nem tartjuk elfogadhatónak a szolgálati időbeosztás előreközlési kötelezettségének egy hétre szűkítését.

17 A munkavállalói jogok védelme érdekében, javasoljuk a hatályos szabályozás fenntartását, mely szerint a szolgálatteljesítési időbeosztást és a pihenőnapokat legalább egy hét időtartamra vonatkozóan, ezen időtartam kezdetét megelőzően legalább tíz nappal kell közölni az állomány tagjával. A felesleges jogviták elkerülése és a munkavállalói jogok védelme érdekében javasoljuk az írásbeliség kifejezett előírását is a szolgálati időbeosztás meghatározásával és közlésével összefüggésben. A törvényjavaslat 136. (1) bekezdése szerint: A hivatásos állomány a) nő tagját várandóssága megállapításától gyermekének egyéves koráig, továbbá b) gyermekét egyedül nevelő tagját gyermekének hat éves koráig, ha annak felügyeletét más nem tudja ellátni, éjszakai szolgálatteljesítésre, valamint huszonnégy órás szolgálatra nem lehet beosztani. Véleményünk szerint nyilvánvaló, hogy egy általános iskolás gyermeket még nem lehet éjszaka felügyelet nélkül hagyni, ahol pedig mindkét szülő hivatásos szolgálatot teljesít, értelemszerűen ugyancsak problémát okozhat a felügyelet ellátása, ha mindketten váltásos szolgálatban dolgoznak. Mindezek alapján a gyermeküket egyedül nevelők éjszakai szolgálatteljesítésre, illetve 24 órás szolgálatra történő beosztásának tilalmára vonatkozó rendelkezést javasoljuk módosítani úgy, hogy: - a gyermek 6 éves kora helyett az életkori határ 14. életévben kerüljön meghatározásra, és - az egyedülállókon kívül azon szülők egyikére is terjedjen ki, akinek házastársa is hivatásos szolgálatot teljesít. A törvényjavaslat 136. (5) bekezdése szerint: a pihenőnap - a 135. (3) bekezdése szerinti fokozottan veszélyes szolgálati beosztást kivéve - a szolgálati elfoglaltság miatt havonta összevontan is kiadható. A vasárnapi munkavégzés tilalmának közelmúltban történt kiterjesztését a kormányzat részben azzal indokolta, hogy szükségesnek tarja a családi közösségek megtartó erejének erősítését. Ezzel az alapvetéssel véleményünk szerint nem egyeztethető össze az, hogy a hivatásos állomány tagjának pihenőnapját a munkáltató havonta lényegében tetszése szerint összevontan adja ki. Ez ugyanis egyrészről nem biztosítja az állomány tagjának folyamatos regenerálódását, másrészt nem teszi lehetővé a családi együttlétet sem. Javasoljuk a hivatkozott rendelkezés módosításával valamennyi hivatalitól eltérő szolgálati időrendszerben biztosítani, hogy a heti két pihenőnap közül havonta legalább kettőnek a hivatásos állomány tagja esetében is vasárnapra kell esnie.

18 20) Túlszolgálat A túlszolgálat törvényjavaslat 139. 140. -aiba foglalt szabályozása ellen több ok miatt is tiltakozunk! a) Az elrendelhető túlszolgálat törvényi felső határának 300-ról 350 órára történő felemelését elutasítjuk, mivel tovább növelné a már egyébként is túlhajszolt állomány leterheltségét. A javaslat elfogadása esetén a hivatásos állomány számára elrendelhető túlórák száma már 100 órával haladná meg a civil szférában elrendelhető mértéket, amit még tovább növelhetnek a rendkívüli helyzetek miatti túlszolgálatok. b) A túlóra önkéntes vállalásának további 60 órában való lehetővé tételét szintén elutasítjuk! Véleményünk szerint ez a jogintézmény nem működtethető rendeltetésszerűen az olyan hierarchikus, parancsuralmi rendszerekben, amilyenek a rendvédelmi szervek. Ez a jogintézmény csak arra lenne alkalmas, hogy látszólag, statisztikailag csökkentse a munkáltató által kötelező jelleggel elrendelt túlórák számát. Véleményünk szerint a döntési szabadság érvényesülését a minősítési rendszer, és az annak eredményétől függővé tett teljesítményjuttatás is erőteljesen megkérdőjelezi, hiszen reálisan nehezen képzelhető el, hogy a parancsnokok a minősítés elkészítésekor ne vegyék figyelembe a beosztottaik által vállalt önkéntes túlórák számát. Ráadásul a 350 kötelező és a 60 óra úgymond önkéntes túlóra teljesítése a hivatali munkaidőben szolgálatot teljesítők esetében napi átlagban már kb. másfél órával hosszabbítaná meg a napi munkaidőt. c) A túlszolgálat pénzbeli megváltási lehetőségének, illetve kötelezettségének megszűntetése ellen szintén tiltakozunk! A túlórák ugyanis tapasztalataink szerint jelenleg elsősorban nem a rendkívüli eseményekkel összefüggésben merülnek fel, hanem egyszerűen azért, mert a rendőrség létszáma nem elegendő a napi szolgálati feladatok ellátásához. Ezzel a rendőrség és a BM vezetése is nyilvánvalóan tisztában van, hiszen ez a helyzet az elmúlt 25 évben gyakorlatilag folyamatosan fenn állt, és folyamatos átszervezésekkel sem sikerült a problémát orvosolni! Ráadásul a jogszabály az előmenetel minden formáját valamilyen vizsgakötelezettség teljesítéséhez kötné, mely értelemszerűen csökkenti a szolgálati feladatok ellátására fordítható munkaidőalapot! Amennyiben a rendőrség létszámát ténylegesen nem emelik meg, akkor az összes túlszolgálat szabadidőben való megváltásának bevezetése véleményünk szerint rövid időn belül a működésképtelenség határára sodorhatja a rendőri szervek jelentős részét. Minél kisebb létszámú az adott szervezet, és minél alacsonyabban

19 helyezkedik el a szervezeti hierarchiában, ez a helyzet annál rövidebb időtávon következhet be. Nem tartjuk megnyugtató megoldásnak azt a törvénytervezet 350. -ában szereplő átmeneti szabályt sem, ami az indokolás szerint 2018. július 01-jéig még fenntartaná a pénzbeli megváltás lehetőségét. Azt ugyanis semmi nem garantálja, hogy a rendvédelem olyan meglévő létszámmal működjön, ami teljes mértékig biztosítja teljesített túlórák szabadidőben történő zökkenőmentes megváltását. Ehhez ugyanis a rendvédelmi szervek egészét nézve 10 ezer főt meghaladó mértékű létszámfejlesztésre lenne szükség, aminek sem a pénzügyi, sem a tárgyi feltételei nem biztosítottak. d) Nem értünk egyet a megváltás időbeli korlátjának meghosszabbításával sem, ami akár azt is eredményezheti, hogy egy január hónapban teljesített túlszolgálat csak a következő év június hónapjában, azaz másfél évvel később kerüljön megváltásra! Gyakorlati tapasztalat, hogy a teljesítéstől számított 30-60 napon belül meg nem váltott túlszolgálat szabadidőben történő megváltására jogvita nélkül később már ritkán kerül sor. Ennek oka pedig az, hogy a megváltást az időközben felmerülő újabb túlszolgálatok ellehetetlenítik, és beláthatatlan távolságba tolják ki. Mindezek alapján kezdeményezzük, hogy a teljesítéstől számított 60 napon belül szabadidőben meg nem váltott túlszolgálat minden további feltétel nélkül a továbbiakban is pénzben kerüljön ellentételezésre. e) Nem értünk egyet a rendvédelemi szerv vezetője és helyettese, valamint a szervezeti egység vezetője és helyettese által teljesített túlszolgálat megváltásának időbeli korlátozásával sem, mivel a túlóra esetükben is plusz teljesítményt és többlet időráfordítást igényel, ami nem maradhat ellentételezés nélkül! A kifejtettek alapján javasoljuk a túlórákra vonatkozó szabályozás újragondolását és teljes mértékű átalakítását. 21) Készenlét A törvényjavaslat 141. (2) bekezdése szerint: A készenlét időtartama havonként - többhavi szolgálatteljesítési idő-keret alkalmazása esetén havonkénti átlagban - a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg. Az idézett rendelkezés a hatályos szabályozással szemben végre korlátot szab a készenlét elrendelésének. Ennek ellenére a felső határt eltúlzottnak tartjuk, mivel az, 30 napos hónappal számolva, még mindig napi átlagban 5,6 órányi készenlét elrendelésére adna lehetőséget, amikor is a hivatásos állomány tagjának szolgálatképes állapotban olyan elérhető - szolgálati helyen kívüli - helyen kell tartózkodnia, ahonnan szolgálati feladatra bármikor igénybe vehető.

20 Javasoljuk az elrendelhető készenléti szolgálat felső határát a heti szolgálatteljesítési idő 50 %-ában meghatározni azzal a korlátozással, hogy készenléti szolgálat csak a heti két pihenőnap egyikén rendelhető el. Ez utóbbi rendelkezés egyébiránt a Munka Törvénykönyvében is megtalálható (havonta legfeljebb 4 alkalommal rendelhető el heti pihenőnapra készenlét). Erre véleményünk szerint azért van szükség, mert információink szerint a rendőrségnél több szolgálati helyen gyakorlattá vált, hogy a kollégák szinte folyamatos készenlétben vannak: ledolgozzák a napi szolgálatukat, majd a következő szolgálatig készenlétben tartják őket. Ez a jogszerűségében megkérdőjelezhető gyakorlat abszolút tervezhetetlenné teszi a családi, illetve magánéletet. 22) Pótszabadság A 143. (2) bekezdésében meghatározott pótszabadság mértékét a szolgálatteljesítés felső korhatárának kitolódása miatt javasoljuk még két további kategóriával kiegészíteni: a) a 36-40 év szolgálati viszonyban töltött idő után 11 nap; b) a 41 év és annál hosszabb szolgálati viszonyban töltött idő után 12 nap pótszabadságra való jogosultság meghatározásával. Elutasítjuk ugyanakkor a pótszabadság mértékének 143. (3) bekezdésébe foglaltak szerinti tényleges hivatásos szolgálati időhöz kötését. Egyetlen más foglalkoztatási törvény sem szűkíti le a pótszabadságra való jogosultságot az adott munkáltatónál vagy meghatározott foglalkoztatási körben eltöltött szolgálati időre. A pótszabadságra való jogosultságot vagy életkorhoz kötötten, vagy a társadalombiztosítási szolgálati időhöz kapcsolódóan javasoljuk meghatározni. Kezdeményezzük továbbá 146. (1) bekezdésében meghatározott 10 nap rekreációs célú pótszabadságra való jogosultságot a fokozottan veszélyes beosztásokban szolgálatot teljesítőkön felül kiterjeszteni a 25 évnél hosszabb hivatásos szolgálati idővel rendelkezőkre is. 23) Szabadság megváltás A túlóra pénzbeli megváltásának tervezett megszűntetésére, valamint a szabadság kivehetőségének a 3 éves elévülési időn belüli időszakra történő korlátozására figyelemmel kezdeményezzük, hogy az esedékesség évét követő harmadik évben ki nem adott szabadság pénzben megváltásra kerüljön.

21 A törvényjavaslat 152. (5) bekezdése szerint ugyanis az elévülési időn belül ki nem adott szabadság csak a szolgálati viszony megszűntetésekor kerülhetne pénzbeli megváltásra, ami adott esetben évtizedekkel későbbi ellentételezést is eredményezhet. Ezt a megoldást életszerűtlennek és működésképtelennek tartjuk! 24) Az illetményrendszer A törvényjavaslat egyik legnagyobb hiányosságának azt tartjuk, hogy annak indokolása nem tér ki az új illetményrendszer várható hatásaira. Feltételezzük, hogy a minisztérium a hivatásos állomány élet- és munkakörülményeit, valamint jövedelmi helyzetét hosszútávon meghatározó törvény előterjesztése előtt kellő körültekintéssel vizsgálta a jogszabály lehetséges hatásait. Ez azonban azt is feltételezi, hogy az előterjesztőnek már a törvény-tervezet benyújtása előtt legalább fő vonalaiban meg kell határoznia a munkakörök besorolását és a rendvédelmi illetményalap összegét is, mivel ezek nélkül nem lehet felmérni sem a végrehajtáshoz szükséges költségvetési fedezetet, sem a jogszabályi változások egyéni illetményekre gyakorolt hatását. Ezekről azonban a minisztérium a szakmai egyeztetésnek nevezett folyamat során nem adott érdemi tájékoztatást, így a valós hatások rejtve maradtak a szakszervezetek, a Rendvédelmi Kar, de még az országgyűlési képviselők előtt is! A törvényjavaslat záró rendelkezései között elhelyezkedő 353. -a 2015. július 01- jétől: - a rendvédelmi szerv alapfeladatainak ellátására létrehozott beosztásokban szolgálatot teljesítő tiszti és tiszthelyettesi állomány számára 30 %-os, - a nem alapfeladatok ellátására létrehozott szolgálati beosztásokban szolgálatot teljesítők számára 25 %-os, - a vezetői beosztásban szolgálatot teljesítők számára pedig 15 %-os illetményemelkedést garantál. Amennyiben az új illetményrendszer a hivatásos állomány valamely tagja számára nem biztosítaná a fentiek szerint illetmény növekedést, akkor az érintett új besorolás szerinti illetményét olyan összegű kompenzációs díjjal kell megemelni, mellyel együtt eléri a garantált mértékű illetményemelést. Ez a 2016. január 01-je utáni időszakra is vonatkozik, a 354. (2) bekezdése szerint. Amennyiben viszont az új besorolás 30 %-ot meghaladó mértékű illetményemelkedést biztosítana, akkor a hivatásos állomány tagjának törvényjavaslat szerinti beosztási illetményét a 2015. július 01. és december 31. közötti időszakban olyan mértékben kell csökkenteni, hogy az emelkedés ne haladja meg 30 %-ot. 2016. január 01-jétől kezdődően a hivatásos állomány valamennyi tagja számára a törvényjavaslat szerinti illetményt kell folyósítani.