Sabrina Jeffries A LORD TITKA

Romantikus Regények Sabrina Jeffries A LORD TITKA

General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN

A mű eredeti címe The Truth About Lord Stoneville Copyright 2010 by Sabrina Jeffries, LLC The originál edition was published by Pocket Books, a Division of Simon and Schuster, Inc Hungarian translation Hajnal Gabriella GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította HAJNAL GABRIELLA Szerkesztette SARUDI ÁGNES A borítótervet ZELENYIÁNSZKI ZOLTÁN Készítette ISSN 1586-6777 ISBN 978 963 643 454 0 Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Viza utca 9-11. fszt. 2. Telefon: 359-1241, 270-9201 Fax: 359-2026 www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős Kiadó LANTOS KÁLMÁNNE Irodalmi vezető KISS-PÁLVÖLGYI LÍDIA Művészeti vezető LANTOS KÁLMÁN Felelős szerkesztő SZABÓ PIROSKA Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben Kiadói munkaszám 3498-12

Jean Devlinnek, mindenért, amit értem tesz És valamennyi olvasómnak, akik szivükbe zárták Stoneville-t íme a férfiú igaz története.

Kedves Olvasó! A nevem Hester Plumtree, de az emberek többsége csak Hettynek szólít. Megboldogult férjem halála óta magam vezetem a családi sörfőzdét, és bár egyesek szánakoznak ezen, én azon az állásponton vagyok, hogy amíg vannak olyanok, akik ráérnek a mások sorsa felett fanyalogni, addig minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ne legyen idejük unatkozni. Az unokáimmal kapcsolatban azonban más elveket vallok. Elvégre is jogomban áll megmondani nekik, mit tegyenek, nem igaz? Jószerével magam neveltem fel őket, miután apjuk, a márki, valamint édesanyjuk, a leányom, tragikus körülmények között elhalálozott. És ez minden, amit az üggyel kapcsolatban mondhatok, mivel az emberek épp eleget pletykálnak a dologról. Az igazat megvallva, dédunokákon kívül már semmi másra sem vágyom. Ez olyan nagy kérés? Makacs unokáim azonban csak szomorúságot okoznak. Ott van például. Megértem, ha egy ereje teljében lévő, városi fiatalember egy-két táncosnő társaságában igyekszik kitombolni magát, de Oliver ebből a fajta kedvtelésből sportot űz! Nincs az a pletykalap, amelynek hasábjain egy-egy kiadós ivászat, illetve bujálkodás után ne lehetne olvasni róla: a történet ilyenkor legtöbbször valamilyen sikamlós esetről szól, amelyből a félmeztelen nőszemélyek s a hordónyi mennyiségű, csempészett brandy sem maradhat ki. Ezért egyértelműen az apja a felelős, akinek kicsapongó életmódját a szülei halála után Oliver is utánozni kezdte. De az a helyzet, hogy a másik négy unokám sem különb: Jarret a maga játékszenvedélyével, Minerva az általa írt pikáns rémregényekkel, Gabriel a versengési mániájával, és persze Celia, aki képtelen megállni, hogy el ne süssön egy keze ügyébe kerülő pisztolyt. Nem csoda, hogy társasági körökben csak úgy emlegetik őket, mint a Halstead Hall-i bajkeverőket. Ne értsenek félre, csodálatos unokák valamennyien. Sosem felejtenek el érdeklődni az egészségi állapotom felől, elkísérnek társasági eseményekre, és persze gondosan ügyelnek rá, hogy ne hajszoljam agyon magam. Nem hajlandók viszont felhagyni botrányos viselkedésükkel, és ebből most már elegem van! Így hát megtaláltam a módját, amivel rá tudom kényszeríteni őket, hogy végre megállapodjanak, és az örököseimhez méltó viselkedést tanúsítsanak. Az ötlettől nem lesznek elragadtatva, de a türelem rózsát terem. Isten a tanúm, hogy nem kell már soká várnom a dédunokákra! Szívélyes üdvözlettel: Hetty Plumtree

Prológus Ealing, Anglia, 1806 Oliver Sharpe, Stoneville márkijának tizenhat éves örököse torkában dobogó szívvel lépett ki Halstead Hall istállójából. Édesanyja dühöngve lovagolt ki és vette az útirányt a vadászlak felé, olyan állapotban, amilyenben Oliver csak ritkán látta. Az asszony többnyire csak szomorú volt hacsak valami rendkívüli fel nem zaklatta. Például amikor fiát a lehető legközönségesebb viselkedésen kapta. Oliver megalázva érezte magát. Te vagy a család szégyene! üvöltötte anyja undorodva. Pont úgy viselkedsz, ahogy az apád. De legyek átkozott, ha hagyom, hogy ugyanolyan megátalkodott, önző alakká változtasson, mint amilyen ő maga, aki kényére-kedvére bárkit képes feláldozni! Oliver sosem hallotta még szitkozódni az anyját, és a felismeréstől, hogy ő volt, aki erre késztette, szabályosan ledermedt. Lehet, hogy igaza van vele kapcsolatban? Tényleg kezd hasonlatossá válni nemtörődöm es kicsapongó apjához? Már a puszta gondolattól is felkavarodott a gyomra. Még ennél is rosszabb azonban, hogy az asszony úton volt Oliver apjához, hogy a fejére olvassa a bűneit, és a fia nem állíthatta meg, mivel az anyja ellentmondást nem tűrő hangon közölte vele, hogy látni sem akarja. De valakinek muszáj lesz megfékeznie. Az egyetlen alkalom, amikor anyját ugyanilyen dühösnek látta, még Oliver hétéves korában volt: az asszony ekkor szembesült először férje házastársi hűtlenségével. Kirohanását akkor apja erotikus könyvgyűjteménye bánta, amelyet az asszony az udvaron égetett el. Csak a jóisten a megmondhatója, miféle bosszút eszelt ki most, hogy úgy vélte, fia apja nyomdokaiba lépett. Főleg, hogy a ház tele volt vendégekkel. Ahogy Oliver körbenézett a már-már erődítményszerű falakkal körülvett birtokon, amely a család vidéki otthonaként szolgált, a felhajtón ismerős hintót látott közeledni, amitől nagyot dobbant a szíve. Nagymama! Hála az égnek, hogy megérkezett! Tulajdon édesanyjára csak hallgat majd az anyja. Oliver épp akkor ért a ház elé, amikor a hintó a bejárat elé gördülve megállt. Előresietett, és kinyitotta nagyanyja előtt a kocsi ajtaját. Nocsak, milyen kellemes meglepetés mondta az asszony, és szívélyesen mosolygott, miközben kiszállt a hintóból. Örömmel látom, hogy néhány veled egykorú csibésszel ellentétben, a jó modor csírája belőled meg nem veszett ki teljesen. A fiú ilyenkor általában szellemesen visszavágott valamivel, majd ő és a nagyanyja he ves szócsatába keveredtek, amelyet mind a ketten rettenetesen élveztek. De ma valahogy nem vitte rá a lélek, a félelem gúzsba kötötte. Anyám haragszik apámra. Karját nyújtotta a nagyanyjának, hogy a házba kísérhesse, s a hangját egészen lehalkítva beszélt. A szolgák nem szerezhetnek tudomást a dologról. A fél világ már így is apja házastársi hűtlenségén csámcsogott, semmi szükség rá. hogy a hiénák újabb hírmorzsákhoz jussanak. Ez nem újság, igaz? jegyezte meg nagyanyja kényszeredetten. Ez most teljesen más. Anyám őrjöng. Veszekedtünk, aztán ő lóra pattant, és elnyargalt a vadászlakhoz. Valószínűleg azért, hogy megkeresse apádat. Ettől tartok én is. Te is tudod, mennyire szereti, ha anyámat hergelheti. Ha ott találja, anyám mindenre képes. Remek. Az asszony ravaszkás mosolyt villantott unokájára. Talán a föld színével teszi egyenlővé végre azt az átkozott kunyhót. Akkor Lewisnak végre nem lesz hova vinnie a szajháit. SABRINA JEFFRIES 6 A LORD TITKA

A francba, nagymama, nem viccelek! Mikor szavai hallatán nagyanyja rosszallóan vonta fel a szemöldökét, elharapott egy káromkodást. Bocsáss meg, de ez most egészen más. Utána kell menned, hogy beszélj vele és valahogy lecsillapítsd. Ez most nagyon fontos. Rám nem hallgat. Az asszony szeme összeszűkült. Valamit elhallgatsz előlem? Oliver elvörösödött. Természetesen nem. Ne hazudj a nagyanyádnak! Miről veszekedtetek anyáddal? Hogy mondhatná el neki? A kínok kínját állta ki, valahányszor az eszébe jutott. Nem számít. Csak higgy nekem, ha azt mondom, szüksége van rád. Nagyanyja bosszúsan förmedt rá. Anyádnak már a születése pillanatában sem volt rám szüksége. De nagymama Idehallgass, Oliver mondta megpaskolva unokája kezét, mintha még mindig aprócska gyermek volna, tudom, mennyire szereted az anyádat, és hogy mennyire elszomorít, ha mérgesnek látod. De ha adsz neki egy kis időt, hogy a haragját levezethesse, minden rendben lesz, erre akar meg is esküszöm. Nem, muszáj Ebből elég! csattant fel az asszony. Az út hosszú volt, és fárasztó, én pedig kimerültem. Egy csésze forró teára és egy kiadós szunyókálásra van szükségem. Nincs kedvem beleártani magam a szüleid veszekedésébe. Unokája kétségbeesett pillantását látva lágyabb hangnemben folytatta. Ha sötétedésig nem jönne vissza, ígérem, utánamegyek. De ne aggódj, jóval azelőtt előkerül, és bocsánatért esedezik, és ez az egész a feledés homályába merül. Az anyja azonban sosem tért vissza. Aznap este ott, a vadászlakban lelőtte a férjet, aztán végzett magával is. Oliver élete pedig örökre megváltozott. SABRINA JEFFRIES 7 A LORD TITKA

Első fejezet Ealing, 1825 Oliver kifelé bámult a Halstead Hall-i könyvtár ablakán. A barátságtalan téli nap csak még jobban lehangolta, ő pedig kétségbeesetten igyekezett fájdalmas emlékeit lelke titkos zugába száműzni, amelynek mélyén mindig is rejtegette őket. Itt sokkal nehezebb volt, mint a városban, ahol legalább buja szépségekbe és italba temethette búját-baját. Nem mintha hosszú időre meg tudott volna szabadulni bánatától. Bár a botrány óta eltelt tizenkilenc év, az esettel kapcsolatos mendemondák máig sem ültek el. Nagymama akkor este azt mondta a vendégeknek, hogy az anyja magányra vágyott, ezért ment a vadászlakba, ahol aztán elszenderedett. Majd álmából felverte valami zaj, amelyet egy hívatlan látogatónak tulajdonított, ekkor a rémülettől pánikba esett és lelőtte a férfit, akiről csak aztán derült ki, hogy nem más, mint a férje. A döbbenettől és a szomorúságtól saját maga ellen fordította a pisztolyt. Gyatra mese volt, amely legfeljebb csak arra volt elég, hogy leplezzen egy gyilkosságot és egy öngyilkosságot, a találgatások azonban sosem ültek el, mivel a vendégek mohó kíváncsisággal igyekeztek kideríteni az igazságot. Attól a naptól fogva ez az egész tabutéma volt, és nagymama megtiltotta neki és valamennyi testvérének, hogy bárkivel is beszéljenek a dologról, még egymás közt sem hozhatták szóba. Azt mondta, erre azért van szükség, hogy elejét vegyék a szóbeszédnek, de Oliver gyakran érezte úgy, hogy mindez azért van, mert a nagyanyja őt hibáztatja a történtekért. Máskülönben az utóbbi hónapokban miért szegezte volna neki annyiszor a kérdést, hogy min veszett össze az anyjával aznap este. Oliver persze nem válaszolt. A rosszullét kerülgette már a gondolattól is, ha el kellene mondania a nagyanyjának. Hirtelen megfordult, majd kimért léptekkel az asztal felé indult, ahol a testvérei ültek nagyanyjukra várakozva. Pont ezért igyekezett távol tartani magát Halstead Halltól: ha itt volt, állandóan elérzékenyült. Vajon mi az ördög késztette nagyanyjukat, hogy pont erre az átkozott helyre hívja őket? A házat már évekkel ezelőtt lezárták. Belengte a doh és a korhadás szaga, és emellett olyan hideg volt benne, mintha az Északi-sarkon lennének. Az egyetlen helyiség, amelyet nem lepett be vastagon a por, a dolgozószoba volt, ahonnan az intéző a birtokkal kapcsolatos ügyeket intézte. A bútorokat borító lepleket el kellett távolítaniuk a találkozóra, amelyre nagyanyjuk városi háza éppoly tökéletesen megfelelt volna. Normális körülmények között Oliver nem egyezett volna bele, hogy az elhagyott birtokon gyűljenek össze. De a Gabriel öccsét három nappal ezelőtt ért baleset óta ő és testvérei kényes helyzetbe kerültek. Ez a nagyanyjukra cseppet sem jellemző hallgatásból ítélve a napnál is világosabb volt. Valami készülőben volt, és Oliver gyanította, hogy a dolog nem lesz ínyükre. Hogy van a vállad? kérdezte Minerva az öccsétől, Gabe-től. Mégis mit gondolsz? mordult rá a férfi. Gyűrött fekete lovaglókabátja fölött a karja fel volt kötve, kőrisbarna haja borzas volt, mint mindig. Pokolian fáj. Felesleges rám förmedned. Nem én vagyok az, aki kis híján szörnyethalt. Huszonnyolc évével Minerva a középső volt a testvérek sorában: négy évvel volt fiatalabb Jarretnél, a második legidősebbnél; két évvel idősebb Gabe-nél; és négy évvel idősebb Celiánál, a legifjabb testvérnél. Legidősebb leányként úgy viselkedett, mintha az anyjuk lenne. Kinézetre is hasonlított rá: bőre elefántcsontszínű árnyalatban ragyogott, barna hajába imitt-amott aranyos csíkok vegyültek, a szeme sötétzöld volt, akárcsak Gabe-é. Ők ketten külsőre semmiféle hasonlóságot sem mutattak Oliverrel, aki sötét szemével, fekete hajával és barnás bőrével kísértetiesen emlékeztetett félig olasz származású apjukra. Sötét jelleméről már nem is beszélve. SABRINA JEFFRIES 8 A LORD TITKA

Szerencséd, hogy Chetwin hadnagy idejében visszarántott emlékeztette Celia Gabe-et. Pont úgy nézett ki, mint Oliver, csak kissé sápadtabb kiadásban, mintha bőrének alapszínét némi krémszínű festékkel finomították volna, a szeme pedig mogyoróbarna volt. A szóbeszéd szerint több a bátorsága, mint az esze. Akkor ő és Gabe méltó vetélytársak mordult fel Oliver. Volnál szíves végre békén hagyni? kérdezte Jarret Olivertől. Mindannyiuk közül ő volt szüleik legtökéletesebb mása ; a haja fekete, a szeme viszont kékeszöld volt, és szikrányi sem szorult belé Oliver olaszos temperamentumából. Már épp elégszer megszidtad a miatt az ostoba kocsiverseny miatt. Részeg volt. Nem hinném, hogy pont te ne tudnád, mit jelent az. Oliver ezúttal Jarretnek vágott vissza. Hát persze, te viszont józan voltál, és mégis hagytad Ne Jarretet hibáztasd szólt közbe Gabe. Chetwin provokálta ki az egészet. Gyávának kiáltott volna ki, ha visszakozom. Gyávának lenni valamivel kellemesebb, mint halottnak. Oliver nem állhatta az efféle ostobaságot. Semmi sem ért annyit, hogy az ember kockára tegye az életét sem egy nő, sem a becsület, különösképpen nem az ember hírneve. Sajnálatos, hogy az ostoba öccseivel ezt még nem sikerült megértetnie. Ha valakinek, hát Gabe-nek lehetett volna ennyi esze. London legveszélyesebb helyén száguldott végig. Az utat egy helyütt két egymáshoz olyan közel álló hatalmas kőtömb szegélyezi, hogy csak egy fogat csusszanhat át köztük, arra kényszerítve a hajtót, hogy az utolsó pillanatban lelassítson, nehogy szétloccsanjon a köveken. Sokszor megtörtént mar, hogy a hajtók csak későn kaptak észbe. A fogathajtás szerelmesei imádták az ehhez hasonló életveszélyes mutatványokat. Oliver szemében azonban az ilyesmi az őrültséggel volt határos. Chetwin persze visszarántotta a fogatot. Gabe járműve azonban súrolta az egyik kő peremét, ennek következtében az egyik kerék leszakadt a helyéről, s így az egész kocsiból csak szilánkokra hulló fatörmelék, szakadt bőr és elgörbült fémrudak furcsa elegye maradt. Hála istennek, a lovaknak nem esett különösebb bántódásuk, és csodával határos módon egyszerű kulcscsonttöréssel Gabe is megúszta a történteket. Tudod, Chetwin nem érte be azzal, hogy engem inzultál jegyezte meg Gabe állát dacosan előreszegezve. Azt mondta, nem merek kiállni vele, mert ugyanolyan gyáva vagyok, mint a vaktában lövöldöző anyám. Hangjának haragos színezete volt. Halstead Hall gyilkosának nevezte. Az ismerősen csengő vád hallatán egy pillanatra valamennyien megmerevedtek, Oliver a fogát csikorgatta. Anyánk már évek óta halott. Nincs rá szüksége, hogy megvédd a becsületét. Gabe jéghideg pillantást lövellt felé. Valakinek muszáj. Rád hiába is várna. Még szép, hogy hiába, az isten verje meg! Az anyja tettére nem volt mentség. Képtelen volt megbocsátani neki, akárcsak magának, mert hagyta, hogy ez megtörténjen. Ekkor nyílt az ajtó, és a család ügyvédjének, Elias Boggnak a kíséretében nagyanyjuk lépett be. Egy pillanatra mindannyiuk lélegzete elakadt. Az ügyvéd feltűnése rosszat sejtetett. Miközben Bogg helyet foglalt, nagyanyjuk, akinek arcvonásait amúgy is mély barázdák szigorították, most a szokásosnál is fáradtabbnak tűnő ábrázattal állt meg az asztalfőn. A látvány bűntudatot ébresztett Oliverben. Nagyanyja idősebbnek látszott hetvenegy évesnél, mintha a ránehezedő terhek súlya alatt a háta meggörnyedt, ő maga pedig megrogyott volna. Oliver már számtalanszor próbálta meggyőzni, hogy hagyjon fel a nagyapjuk által alapított sörfőzde vezetésével. Javasolta neki, hogy alkalmazzon egy intézőt, de nagyanyja e kérést minduntalan visszautasította. Mint mondta, szeretett tenni-venni. Különben is, mihez kezdene? Visszavonulna vidéki magányába és hímezgetne? Általában csak mulatott a felvetésen, hogy egy sörfőző özvegye ilyesmivel töltse az időt. Talán volt is min derülnie. Az emberek többsége számára Hester Hetty Plumtree csak egy közönséges teremtés volt. Szülei működtették azt a kocsmát, ahol a férjével megismerkedett, és ketten együtt virágoztatták fel a Plumtree Sörfőzdét olyan jövedelmező vállalkozássá, amely aztán lehetővé tette, hogy Oliver anyja, Prudence, a lehető legjobb iskolákba járhasson. Olyan jövedelmezővé, amelynek segítségével Prudence kivethette a hálóját egy elszegényedett márkira, és jól ment férjhez. SABRINA JEFFRIES 9 A LORD TITKA

Nagyanyjuk örömmel hangoztatta, hogy leánya házassága révén az angol arisztokrácia egyik legősibb családjával került rokoni kapcsolatba. Ugyanakkor bármennyire is igyekezett, a saját neveltetéséből fakadó, kevéssé szalonképes megnyilvánulásait soha nem sikerült levetkőznie. A legváratlanabb helyzetekben bukkantak a felszínre: amikor vacsorájához jóízűen sört kortyolgatott vagy egy trágár viccen harsány kacajra fakadt. Mindazonáltal eltökélt szándéka volt, hogy unokáit azzá neveli, amivé ő sosem válhatott: hamisítatlan arisztokratává. Gyűlölte, hogy semmibe veszik a társadalom velük szemben tanúsított elvárásait, azét a társadalomét, mely nemes egyszerűséggel csak egy botrányos életviteléről elhíresült házaspár mihaszna ivadékainak titulálta őket. Minden energiáját annak szentelte, hogy családja minél magasabb társadalmi elismertségre tehessen szert, így aztán feljogosítva érezte magát, hogy fáradozásai gyümölcseként unokái rangjukhoz méltó házasságot kössenek, és előkelő dédunokákkal ajándékozzák meg. Épp ezért rendkívül bosszantotta, hogy egyikük sem igyekszik a kedvére tenni. Oliver szerint a dolognak volt is némi jogalapja. Bár gyermekkorukban gyakran hagyta magukra őket, mivel férje halála után igencsak lefoglalták a Plumtree Sörfőzde irányításával kapcsolatos teendők, a kisebbek életében mégiscsak afféle anyaszerepet töltött be. Ezért is csodálták annyira mindnyájan. Akárcsak Oliver, már amikor éppen nem szólalkozott össze vele anyagi kérdésekben. Ülj le, Oliver! Metsző kék pillantását a férfira szegezte. Idegesít a mászkálásod. A férfi erre abbahagyta a járkálást, de nem ült le. Hetty haragos tekintetet vetve rájuk, kihúzta magát. Döntöttem felőletek, gyermekeim mondta, mintha azok még mindig gyámkodásra szorulnának. Vizslató pillantását körbehordozta, hangja ridegen csengett, ahogy megszólalt: Legfőbb ideje, hogy megállapodjatok. Adok nektek egy évet, amelynek során marad minden a régiben. Azután azonban megvonom tőletek a járandóságaitokat. Mindegyikőtöktől. Ezenkívül a végrendeletemből is kizárlak titeket. Nem igazán törődött vele, hogy elakadt a lélegzetük. Hacsak Itt a hatás kedvéért rövid szünetet tartott. Oliver fogcsikorgatva tette fel a kérdést: Hacsak mi? Az asszony a férfi felé fordult. Hacsak meg nem házasodtok. Sejthette volna. Harmincöt éves fejjel már jócskán túl volt azon a koron, amikor a ranggal rendelkező férfiak feleséget választanak. Nagyanyjuk gyakran hangoztatta abbéli aggodalmát, hogy a családi cím örököst kíván, de ki az az elmeháborodott, aki egy ilyen sötét vérvonalat tovább akar vinni? A szülei házassága anyagi érdekből köttetett, és katasztrofális véget ért. Nem számít, pénzügyileg milyen mélyre süllyed, Oliver nem szándékozott hasonló hibát elkövetni. Nagyanyjuk tisztában volt azzal, milyen érzések kavaroghatnak benne, és azt, hogy Oliver testvéreit használja fel arra, hogy a férfi úgy táncoljon, ahogy ő fütyül, fájdalmas árulásnak érezte. Képes volnál a fivéreimet és a húgaimat nincstelen földönfutóvá tenni, csak hogy engem megállapodásra késztess? tört ki a férfi. Félreértettél jött a hűvös válasz. Amit mondtam, mindannyiótokra vonatkozik. Tekintetét lassan végigjártatta a társaságon. Mielőtt az év lejár, mindegyikőtöknek meg kell házasodnia, különben búcsút inthettek az örökségeteknek. Mi több, felmondom a városi házam bérleti szerződését is, hiszen csak a lányok miatt szoktam ott tartózkodni. Lemondhatnak a hozományukról, és nem fizetem tovább Gabe és Jarret londoni legénylakásának költségeit sem, a lovaiknak fenntartott istállókéról nem is beszélve. Ha ti öten nem szánjátok rá magatokat végre, hogy megállapodjatok, minden támogatást megvonok tőletek. Onnantól Olivernek egyedül kell a gondotokat viselnie. Oliver felsóhajtott. A hatalmas birtokból, amelyet örökölt, csurrant-cseppent ugyan valami, de korántsem volt önfenntartó. Gabe felugrott a székéről. Nagymama, ezt nem teheted! Hol fognak élni a lányok? Na és Jarret és én hová költözzünk? SABRINA JEFFRIES 10 A LORD TITKA

Felteszem, ide Halstead Hallba válaszolta a megszólított, s a hangjában cseppnyi lelkiismeret-furdalás sem érződött. Oliver haragos pillantással meredt a nagyanyjára. Te is nagyon jól tudod, hogy ez lehetetlen. Ahhoz újra meg kell nyitnom a házat. Isten őrizz! jegyezte meg Jarret gúnyosan. Ezenkívül neki ott van a birtokból származó jövedelem, amelyből vígan megélhet. Vagyis, ha mi többiek eleget is teszünk a kérésednek, ő még mindig nemet mondhat, az ő visszautasításának azonban mi leszünk a szenvedő alanyai. Ezek a feltételeim érkezett a hűvös válasz. Nem képezik vita tárgyát, gyermekem. Bármit gondolt is azonban Jarret, nagyanyjuk tisztában volt vele, hogy Oliver sosem okozna szántszándékkal szenvedést a testvéreinek. Végül hát mégiscsak megtalálta a módját, hogy engedelmességre bírja őket: kihasználta az egymás iránt érzett feltétlen szeretetüket, az egyetlen dolgot, amely mindig is meghatározta az életüket. Az elgondolás lenyűgöző volt. Mi több, ördögi. És valószínűleg az egyetlen működőképes megoldás. Jarret, ha csak magáról lenne szó, elküldhetné a nagyanyját a pokolba, de sosem vinné rá a lélek, hogy húgait a nevelőnők vagy vénkisasszonyok sanyarú sorsára juttassa. Minervának a könyveiből, ha nem is sokat, de volt mit a tejbe aprítania, így hát fittyet hányhatna nagyanyja feltételeire, és megpróbálhatna megélni csekélyke jövedelméből, de ő sem hajszolná a többieket szegénységbe. Mindegyik a másik miatt aggódna. Ami azt jelenti, hogy mindannyian, beleértve Olivert is, készek lennének vakon engedelmeskedni a parancsának. Ha akarnád, könnyedén jövedelmezővé tudnád tenni ezt a birtokot mutatott rá az asszony. Ha ti öten esetleg megosztanátok egymást közt a birtok körüli teendőket Hatásszünetet tartott, ravaszkás pillantást vetve Oliverre. Ha a folytonos bujálkodás és dorbézolás helyett a fivéretek kicsit nagyobb érdeklődést mutatna a birtok ügyei iránt, és a teendőket nem az intéző gondjaira bízná, akkor az mindannyiótok számára kényelmes megélhetést biztosíthatna. Olivernek hatalmas erőfeszítésébe került uralkodni magán. Nagyanyja nagyon jól tudta, miért gyűlölte már betenni is a lábát a birtokra. Az apja a pénzéért vette el az anyját, hogy azzal aztán megmenthesse a család felbecsülhetetlen értékű vidéki birtokát, és legyen átkozott, gondolta magában Oliver, ha hagyja, hogy ez az istenverte birtok, és minden, amit jelképez, a szüleihez hasonlóan őt is tönkretegye. Tudomásomra jutott folytatta nagyanyjuk, hogy Oliver túladott már a családi ingatlanok utolsó, elidegeníthető darabján is, hogy azt az igen jelentős összegre rúgó adósságot, amelyet a támogatásom megvonása óta eltelt időszakban ti ketten, fiatalurak, voltatok szívesek felhalmozni, valahogy kiegyenlíthesse. Nemigen van már tehermentes örökrész, amelytől meg lehetne szabadulni. Ha továbbra is gondtalanul akartok élni, szükségetek lesz az általam folyósított apanázsra. Ha a pokolba kívánta is, Oliver tudta, hogy a nagyanyjuknak igaza van. A városi ház és fivérei legénylakásának a felszámolásával testvéreinek nem lenne választása, kénytelenek volnának ideköltözni. Jelen helyzetben azonban magának Olivernek sem volt hova mennie, ugyanis az actoni házból, amelyről az asszony említést tett, a férfi nem olyan régen kiköltözött. Addig, amíg megoldást talál a problémára, a fivéreinél lakon. De az meg sem fordult a fejében, hogy a birtok valamennyiük boldogulását szolgálhatná, a fivérei jövendőbeli feleségeiről és gyermekeiről már nem is beszélve. Nem csoda, hogy nagyanyjuk az elmúlt huszonkét évben ilyen sikerrel igazgatta a sörfőzdét. Egy Machiavelli volt, szoknyás változatban. Na es a Plumtree Sörfőzdét kire szándékozod hagyni? kérdezte. Vagy azt akarod mondani, hogy nem Jarret örökrésze lesz, ahogy azt nagyapa is akarta? Az unokatestvéreteknek, Desmondnak szánom. Jarret sóhaját Minerva kiáltása nyomta el: Nem hagyhatod Desmondra! Azon nyomban csődbe vinné. Nagyanyjuk megrándította a vállát. És ez miért érdekelne engem? Akkor én már halott leszek. És ha ti vonakodtok megtenni a megfelelő lépéseket, hogy családi tulajdonban maradhasson, akkor egyáltalán nem számít, mi lesz a sorsa. Vagy igen? Most mar Celia is felemelte a szavát. SABRINA JEFFRIES 11 A LORD TITKA

Nagymama, te is tudod, hogy Desmondnak mi lenne az első dolga. Gyerekeket venne fel, és aztán halálra dolgoztatná őket. Celia korábban önkéntes munkát vállalt egy olyan jótékonysági szervezetnél, amely a gyermekek foglalkoztatására vonatkozó törvények szigorításáért munkálkodott, s azóta az ügy szószólójává vált Nézd csak meg, mit művel a malmaival. Nem hagyhatod rá! Arra hagyom, akire csak akarom válaszolta nagyanyjuk kifejezéstelen tekintettel. Egyértelmű, hogy csak blöfföl. Éppúgy nem szenvedhette Desmondot, ahogy a többiek sem. Viszont sosem volt az a blöffölős fajta. Gyanítom, már házastársat is választottál számunkra mondta Oliver, hangjában keserű beletörődéssel. Nem, azt rátok bízom. De ha nem kötöm meg a kezeteket, ti soha az életben nem állapodtok meg; túlságosan sokáig kényeztettelek titeket. Itt az ideje, hogy ti is tegyetek valamit a családért, amihez csak annyit kell csinálnotok, hogy utódokat produkáltok, akik továbbvihetik az örökségem. Celia összetörten roskadt le a székére. Minerva és én nem puszta szeszélyből nem találtunk eddig még férjet. A házassági ajánlatot a férfinak kell megtennie. Mi van, ha nem akaródzott még egynek sem? Nagyanyjuk a szemeit forgatta. Mindketten bájos ifjú hölgyek vagytok, bárhová is mentek, megfordulnak utánatok. Ha te, Celia, nem akarnád folyton céllövőversenyben legyőzni fivéreid barátait, egyikőjük valószínűleg azonnal megkérné a kezed. És ha Minerva felhagyna azoknak a rettenetes rémregényeknek az írásával Soha tiltakozott Minerva. Akkor legalább használj írói álnevet. Fel nem foghatom, miért kell úton-útfélen hangoztatnod, hogy e gyalázatos irományoknak, amelyek mindenkit, akik ismernek téged, megbotránkoztatnak, te vagy a szerzőjük. Tekintete Jarretre és Gabe-re siklott. Ami kettőtöket illeti, hébe-hóba talán eljárhatnátok egy-egy bálra. Jarret, neked nem kellene minden éjszakát játékbarlangokban töltened, és te, Gabe Ajkát unott sóhaj hagyta el. Ha ellen tudnál állni a kísértésnek, hogy versenyre kelj minden ostoba alakkal, aki párbajba hajszol, talán maradna időd a megfelelő arajelölt kiválasztására. Tisztességes nő nálatok jobb partit nem is kívánhat magának. Miért nehezebb ez, mint szajhákat vagy színésznőcskéket csábítani az ágyatokba? Atyaisten motyogta Gabe, a füle tövéig elvörösödve. Egy dolog ágyba vinni egy szajhát, és megint más, ha az ember tulajdon nagyanyja ezt megjegyzi. Nagyanyjuk ezután állhatatos pillantással meredt Oliverre. És azt is mind tudjuk, hogy a fivéreteknek van egy rendkívül vonzó tulajdonsága: a rangja. És azt is mindannyian tudjuk, hogy a rang pénzre váltása milyen jó vásár volt a szüleink esetében csúfolódott Oliver. Most már értem, milyen hasznot remélsz, ha én is hasonló csereügyletbe bonyolódom. Oliver bűntudattól sebzett lelkének gyógyír volt, amikor az asszony arcán a fájdalom árnyékát látta átsuhanni. Ha valóban erre akarja kényszeríteni őket, hát számolnia kell döntése következményeivel. Anyja utolsó szavai még ennyi idő után is tisztán csengtek a fülében. Te vagy a család szégyene Jeges fuvallat bénította meg. Hirtelen ötlettől vezérelve az ajtóhoz lépett, és kitárta. Nagymama, válthatnánk néhány szót négyszemközt a hallban? Az asszony egyik deres szemöldöke az égbe szökkent. Ha óhajtod. Mihelyt magukra maradtak, Oliver a nagyanyjára meredt. Ha férjként egy szerencsétlen teremtés nyakába varrsz, nem változtat semmin. Biztos vagy ebben? Nagyanyja rezzenéstelen tekintettel viszonozta unokája pillantását, kék szemébe gyengédség költözött. Te sokkal többre volnál érdemes, Oliver, mint hogy ilyen céltalanul élj. Istenem, bárcsak tudná! Ez vagyok én. Ideje lenne végre elfogadnod. Anyám megtette. Az asszony elsápadt. Tudom, hogy nem szeretsz beszélni az aznap történtekről Nem szakította félbe. És nem is fogok. Se vele, se mással. Azért nem beszélsz róla, mert engem hibáztatsz. SABRINA JEFFRIES 12 A LORD TITKA

A pokolba is, ez nem igaz! Egyedül saját magát hibáztatta. Bárcsak rögtön az anyja után lovagolt volna, amikor az elvágtatott. Bárcsak erőszakosabban kérlelte volna a nagyanyját. Bárcsak, bárcsak, bárcsak Ami a múltat illeti, semmiért sem hibáztatlak. De ezért foglak. Azzal bizonyára magad is egyetértesz, hogy ez nem mehet így tovább. Miért? Minerva és Celia végül úgyis férjhez mennek, és előbb vagy utóbb Gabe-nek és Jarretnek is benő a feje lágya. Idővel ők is megállapodnak. Te viszont nem. Az teljesen más. Mitől volna az? Miért lett egyszeriben olyan fontos, hogy kiházasíts mindannyiunkat? Válaszolj a kérdésemre, és aztán én is válaszolok a tiédre Szóval ezt akarta a bűnei bevallására rávenni. Nos, sosem fogja kiszedni belőle. Egy szép nap, Oliver folytatta, amikor unokája hallgatásba burkolózott, kénytelen leszel majd elmondani, mi történt aznap, ha másért nem, hát azért, hogy egyszer s mindenkorra lezárhasd magadban a dolgot. Már lezártam. Azzal sarkon fordult, és hosszú léptekkel az ajtóhoz vonult. Ahogy az ajtót feltépte, nagyanyja még utána kiáltott Nem változtatom meg a véleményem sem az örökséggel, sem mással kapcsolatban. Vagy megházasodsz, vagy elveszítesz mindent. Oliver még mindig dermedt kézzel markolászta az ajtógombot, amikor nagyanyja az ajtónyílásban megállva tekintetét végighordozta a szobában várakozó testvéreken. Belefáradtam már, hogy a pletykalapok hasábjain nemes egyszerűséggel csak Halstead Hall-i semmirekellőként emlegetnek titeket, gyermekeim. Hogy arról kell olvasnom, hogy a legkisebb leányunokám ismét azzal borzolja a társasági élet résztvevőinek kedélyeit, hogy holmi céllövőversenyen vesz részt. Pillantása végül Gabe-en állapodott meg. Vagy, hogy a fiúunokám majdnem életét vesztette egy versenyben. Ebből elég. És mi van, ha megígérjük, hogy a jövőben megpróbálunk józanabbul viselkedni? csattant fel Oliver. Az nem elég. Talán ha mind az ötötöknek lesz valakije, aki tőletek függ, akár egy társ, akár egy gyermek, akkor végre megtanuljátok értékelni mindazt, amitek van. A pokolba is, nagymama Felesleges átkokat szórnod a fejemre, Oliver. A beszélgetésünknek ezennel vége. Mr. Bogg majd elmagyarázza a további részleteket, és aztán szívesen válaszol a kérdéseitekre. Nekem a sörfőzdébe kell mennem, van még egy másik találkozóm is. Sétapálcája ütemesen koppant a padlón, ahogy végigvonult a hallon. Egy perccel azután, hogy Oliver visszatért a szobába, testvérei Mr. Boggot kezdték ostromolni. Ugye ezt nem gondolta komolyan? kérdezte egyikük. Hogy képes ezt tenni? helyeselt a másik. Erről le kell beszélnie közölte a harmadik. Bogg hátradőlt a szebb időket megélt székében, amely gyászosan megnyikordult a mozdulatara. Sajnálom, de nem tehetek semmit. Lord Gabriel sérülése után a fejébe vette, hogy nem nézi tovább tétlenül, mint hajszolják unokái a halálba magukat, még mielőtt eleget tennének a családdal kapcsolatos kötelezettségeiknek. Látod, mit műveltél, Gabe? kiáltotta Celia. Mindent tönkretettél! Gabe-nek ehhez semmi köze ismerte be Oliver fásultan. Nekem viszont annál több. Nagymama nem akarja elveszíteni a fáradságos munkával megszerzett címet és a rangot. Biztos akar lenni benne, hogy legalább az egyikünk továbbörökíti azokat. De akkor miért akar engem és Celiát is erőnek erejével rávenni a dologra? kérdezte Minerva. Bocsássa meg méltóságod szólt közbe Bogg, de téved. Mindannyiuk sorsa aggasztja. Biztosítékot akar arra nézvést, hogy a halála előtt valamennyien megállapodnak. Oliver hirtelen felkapta a fejét. SABRINA JEFFRIES 13 A LORD TITKA

A halála előtt? Talán beteg? A gondolattól még a gyomra is görcsbe rándult. Van valami, amit elhallgat előlünk? Ez megmagyarázná, mire föl e légből kapott ötlet. Bogg elhallgatott, majd megrázta a fejét. Egyszerűen csak belefáradt, hogy önök öten nem hajlandók megajándékozni egy dédunokával. Ez már sokkal inkább tűnt hihetőnek Oliver számára. Bogg megköszörülte a torkát. Van még kérdésük? Csak egy felelte Oliver. Azt valóban nem kötötte ki, kivel kell házasságra lépnünk? Támadt egy ötlete, hogyan lehetne meghiúsítani nagyanyjuk eszement elképzelését. Erre vonatkozóan nagyanyjuk nem rendelkezett De van itt meg néhány szabály, amelyet be kell tartaniuk. Oliver figyelmesen végighallgatta a részletekbe menő magyarázatot, amelyek közt szerepelt az is, hogy a házasságot Angliában kell megkötni, és hogy számításba sem jöhet egy sebbel-lobbal tető alá hozott eljegyzés, amelyet aztán Gretna Greenben szentesítenek. Szemmel láthatólag nagyanyjukat aggasztotta, hogy az efféle házasságokat arisztokrata körökben nem nézik jó szemmel. Szerencsére a Bogg által említett szabályok egyike sem érintette a fejében körvonalazódó tervet. Miután Bogg eleget tett kötelességének, és otthagyta őket kétségek közt vergődve, Minerva Oliverhez fordult. Meg kell győznöd a nagymamát, hogy ez őrültség. Nem értem, miért kellene elviselnem egy férjet, amikor a jelenlegi életemmel is tökéletesen elégedett vagyok. Én pont annyira égek a vágytól, hogy megházasodjam, mint te, Minerva zúgolódott Jarret. Ezek után már csak az jöhet, hogy annak az átkozott sörfőzdének a működtetését is a nyakamba varrja. És az a legutolsó dolog, amire vágyom. Amondó vagyok, költözzünk ide mindnyájan, es mutassuk meg neki, hogy nincs szükségünk az anyagi támogatására jelentette ki Celia. Fogadjuk meg a tanácsát, és próbáljuk együtt igazgatni a birtokot Hát persze, mert olyan sokat tudsz egy birtok igazgatásáról vágott vissza Gabe. Celia nem beszél butaságot vitatkozott Minerva. Ha bebizonyítjuk neki, hogy tökéletesen boldogulunk magunk is, talán meggondolja magát. Egyébként meg, ha végül így is, úgy is itt kötünk ki, nem árt, ha elkezdjük szoktatni magunkat a gondolathoz. Istenem, segíts! Jarret komor pillantást vetett Oliverre. Ugye te magad sem akarod, hogy valamennyien ideköltözzünk? Oliver felsóhajtott. Sohanapján lássam megint ezt a helyet. Sajnos azonban Celia ötlete ésszerűnek tűnik. Ha ideköltözünk, talán eltéríthetjük nagymamát a nevetséges szándékától. Meghívhatjuk látogatóba, és meggyőzhetjük róla, hogy ha mindenáron véghez akarja vinni a tervét, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Nagyon kellett koncentrálnia, hogy magában tartsa a Halstead Hallba való visszaköltözéssel kapcsolatos ellenérzését. De az egész csak addig tartana, míg az általa kigondolt tervet nem sikerül megvalósítania; aztán az élet újból visszatérne a régi kerékvágásba. De addig is, van még néhány trükk a tarsolyomban folytatta. Kockázatos, de megköthetjük vele a nagymama kezét. Ezt az egészet nem gondolta végig alaposan, és mindent meg fogok tenni, hogy erre rádöbbentsem. Az utolsó ingatlanom eladásából maradt még valamennyi pénzem, és íme a javaslatom Második fejezet Az ég szerelmére, Freddy, ne maradj le! mordult halkan nyakigláb unokafivérére Maria Butterfield, ahogy sietős léptekkel haladt a sáros utcán. Az előttük járó férfi felettébb gyors tempót diktált. Az angol időjárás nemcsak pocsék volt, de rendkívül meg is nehezítette a helyzetüket; ha szem elől tévesztik a férfit, SABRINA JEFFRIES 14 A LORD TITKA

akit követnek, lemondhatnak róla, hogy valaha is Nathan Hyatt nyomára bukkanjanak. Maria, aki a massachusettsi Dartmouthból igen hosszú utat tett meg idáig, hogy vőlegényét visszaszerezze, nem akart kockáztatni. Biztos vagy benne, hogy a férfinál lévő táska Nathané? kérdezte Freddy levegő után kapkodva. A táska mindkét oldalán van felirat, éppúgy, mint azon, amelyet egyedileg neki csináltattam. És a férfi, akinél pillanatnyilag a táska van, a Londoni Tengerhajózási Vállalat környékén kószált, ott, ahol Nathan három hónappal ezelőtt utoljára feltűnt. Hogy biztos lehessek benne, ahhoz közelebbről kellene szemügyre vennem. És ezt mégis hogy képzeled? Csak azt ne hidd, hogy valami őrültséget teszek! Pusztán azért, mert azt gondolod, a táska Nathané, nem fogok összetűzésbe kerülni valami angol hivatalnokkal. Azt hittem, az a kard azért fityeg ott az oldaladon, hogy alkalmasint használd is. Freddy, amióta csak Londonba érkeztek, egyetlen nap sem mulasztotta el az oldalára csatolni papa régi kardját annak hüvelyével együtt. Bárhová mentek, hatalmas feltűnést keltett: manapság ugyanis már nem volt divat kardot hordani. Használom is, ha a helyzet úgy kívánja vágott vissza Freddy. Azt hallottam, errefelé nem ritka, hogy kedvtelésből párbajoznak. Én viszont nem azért tettem meg ekkora utat, hogy a kedvenc kardom holmi csetepatéban karcolódjon össze. A lány felhorkant. Azért te jöttél, mert a fivéreid családos emberek, Rose néni pedig felpofozott volna, ha nem így teszel. Freddy elvörösödött, mire Maria kissé megenyhült. Egyébként, senki nem párbajozik senkivel. Miután meggyőződtünk róla, hová megy az illető, kulturált módon szépen rávesszük, hogy közelebbről is megvizsgálhassuk a táskát. Reménykedem benne, hogy elvezet bennünket Nathanhez. Én a magam részéről sokkal jobban örülnék neki, ha egy pékséghez vezetne. Már vagy három órája nem ettünk egy falatot sem. Ezt alátámasztandó, a gyomra hangosan korgott Nem tudtam, hogy halálra akarsz éheztetni. Maria felsóhajtott. Freddy állandóan éhes volt Rose néni folyton azt mondogatta, hogy a huszonéves fiatalemberek annyit esznek, mint egy bivaly, Maria viszont jobb szerette volna, ha annyit ennének, mint egy csirke, s úgy küzdenének, mint a bivaly. Tekintve, hogyan falta fel Freddy lassacskán minden tartalékukat, igencsak drága őrangyalnak bizonyult. Bárcsak Nathan otthon maradt volna Amerikában. Bárcsak még élne a papa Ahogy átlépett egy jéghártyával borított pocsolya felett, egyszerre maró fájdalom nyilallt belé. Még mindig nem akaródzott neki elhinni. Apja az utóbbi időben már nem igazán volt ereje teljében, arra azonban Maria egyáltalán nem számított, hogy a férfival hatvanöt éves korában hirtelen szívroham végez az irodájában. Ekkor nyugtalanító gondolat fészkelte be magát a tudatába. Ha Nathan nem kapta meg a legutóbb írt leveleit, akkor papa haláláról sem értesült. Ahogy azt sem tudja, hogy most már ő a New Bedford-i Hajózási Társaság kizárólagos tulajdonosa, feltéve, ha összeházasodnak, ahogy azt tervezték is. És mi van, ha a férfinak nem áll szándékában elvenni őt? Lehet, hogy ez az oka annak, hogy már hónapok óta nem hallatott magáról? Az eljegyzés felbontására használta volna a kínálkozó alkalmat? Bármelyik férfi megelégelte volna apja végeláthatatlan követelését azzal kapcsolatban, hogy az illető még azelőtt bizonyítsa be alkalmasságát a vállalat vezetésére, mielőtt a vállalat felét öröklő nőt feleségül veszi. Nathan ezen igénynek eleget téve utazott Londonba, hogy tárgyaljon egy, a Londoni Tengerhajózási Vállalattal kötendő, klipperek eladására vonatkozó szerződésről, amely nagy haszonnal kecsegtetett. Talán a megérkezése után meggondolta magát az eljegyzést illetően. A lány szemébe könnyek tolultak. Nem, a férfi sosem tenne ilyet. Nathan tisztességes ember. Más jegyespárokkal összehasonlítva a kapcsolatuk talán kevésbé volt szenvedélyesnek mondható, de Nathan törődött vele, ahogy ő is a férfival. Valami szörnyűségnek kellett történnie vele Nathan sohasem tért ki a kötelezettségei elől. Meg kell találnia. Az apja után nem veszítheti el őt is. SABRINA JEFFRIES 15 A LORD TITKA

Mindazonáltal a tény, hogy a táska jelen pillanatban egy másik férfi hóna alatt van, nem jelentett semmi jót Nathan biztonságára nézve. A férfi önszántából sosem vált volna meg tőle. Ez a férfi minden bizonnyal ellopta. Maria szíve gyorsuló lépteinek ütemével összhangban egyre hevesebben dobogott. Nathan, akivel álnok angol kéz végzett, most valószínűleg holtan hever valahol. Ha a férfi Ebbe egyszerűen bele sem akart gondolni, különben akkor és ott azonnal összeomlik. Mopsy kezdte rá Freddy alig hallhatóan. Ne hívj így! Már nem vagyunk gyerekek. Különben is, Nathan szerint nem illett így szólítani egy hölgyet. Mielőtt hat évvel ezelőtt a parányi Dartmouthba költözött, hogy a papával társuljon, a baltimore-i felső tízezer tagjaként nevelkedett, így az ilyen dolgokban határozott véleménye volt. Sajnálom, Mop Maria motyogta Freddy. Erről hajlamos vagyok megfeledkezni. Közelebb húzódott a lányhoz. De épp az járt a fejemben, hogy nem tanácsos sötétedés után idekinn kószálnunk. A városnak ez a része nem kifejezetten úri környék. És azok a hölgyek odafenn hát meglehetősen alulöltözöttek. A lányt annyira lefoglalta az előttük haladó férfi követése, hogy a környezete fel sem tűnt neki. Ahogy felnézett, szívverése akadozni kezdett. Körös-körül igencsak hiányos öltözetű nők hajoltak ki felettük az ablakpárkányokon, keblük majd kibuggyant a fűzőből, amelyet viseltek. Valószínűleg vacogott a foguk, de a remélt üzlet fejében mindez elhanyagolható szempont volt. A képek, amelyek Maria emlékezetébe tolultak, azokat az időket juttatták eszébe, amikor jobb híján ő maga próbálta elcsalogatni apját az ehhez hasonló helyekről. Hallod-e, szépfiú kiáltott oda egyikük Freddynek. miközben lehelete párafelhőként lebegett körülötte, ha vevő vagy egy kis etyepetyére, én szíves örömest a mennyekbe repítelek. Válassz engem, és bagóért ízlelheted meg a földi gyönyöröket, szépségem! szajkózta egy másik. Maria ugyan egy szavukat sem értette, viszont a Freddy szeplős arcát elborító pírból arra következtetett, hogy azok igencsak pikánsak. Menjünk vissza a fogadóba javasolta Freddy. Még nem. Úgy látom, az emberünk megérkezett, most már nem kell mást tennünk, csak alaposan megnéznünk azt a táskát. És ha nem lesz több lehetőségünk rá? Kissé lemaradtak, s vártak, míg a férfi belépett az épületbe. Aztán előrelódultak. Odabentről rekedt kacarászás szüremlett ki, amelyet vidám dallam kísért: egy hegedűs dzsigget játszott. A nyitott ajtón bekukucskálva, Maria táncoló párokat, illetve pajzán jelenetet látott. Miközben a lámpagyújtogatók fáklyákkal a kezükben tovavánszorogtak, Freddy barna szemével a házat fürkészte. Oda nem mehetsz be. Tisztességes nő nem teszi be a lábát ilyen helyre. Erre magamtól is rájöttem. Maria fekete császárkabátjában megborzongott a hirtelen támadt hideg szel ben. Bordélyházra emlékeztet. Mopsy! A férfi arcának színe zilált hajának vöröséhez hasonló árnyalatot öltött. Ilyesmit ki sem szabadna ejtened a szádon. Ugyan miért? Mindketten tudjuk, hogy papa vasárnap éjszakánként maga is felkeresett egyet-egyet. A férfihoz fordult Miért nem mész be te? Eggyel több férfi biztosan nem tűnne fel az odabenn lévőknek. Keresd meg a táskát, és győződj meg róla, Nathané-e, vagy sem. És ha igen? Akkor mit csináljak? Akkor csalogasd ki a férfit, hogy beszélhessek vele. Mondd neki, hogy az édesanyja szeretne szót váltani vele, és ha nem hajlandó kijönni, hát ő megy be. Ezt egyetlen fiatalember sem szeretné. Freddy kételkedni látszott, Maria pedig felsóhajtott. Ha úgy teszel, ahogy mondtam, annyi pitét veszek neked, amennyit csak akarsz. Rendben. Azzal lecsatolta oldaláról a kardját, és átnyújtotta a lánynak. Jobb, ha ezt magadnál tartod. Mégsem maradhatsz magadra az utcán teljesen védtelenül. Hogy a fiú egyetlen pillanatra is hajlandó volt megválni kincsként őrzött kardjától, megérintette a lányt. Köszönöm. Majd taszajtott rajta egyet Most pedig menj és tudd meg, Nathané-e a táska! SABRINA JEFFRIES 16 A LORD TITKA

Freddy nagyot sóhajtott, aztán lassan elindult felfelé a lépcsőn. Maria feltűnés nélkül próbált az árnyékba húzódni, és elfojtott egy kuncogást, amikor látta, hogy a fiú, mielőtt belépett volna az ajtón, tétovázott egy keveset. Bármelyik másik Freddy korabeli ifjú odáig lett volna a lehetőségtől, hogy beléphessen egy bordélyházba, de mint mindig, Freddynek most is csak az evésen járt az esze. És bármivel is tömte a hasát, csontsovány maradt. Maria ellenben, ha csak egy hétig is cukorral itta a teáját, már nem tudta összekapcsolni a fűzőjét. Ez olyan igazságtalan! De az élet nem bánt túl igazságosan a nőkkel. Ha férfinak születik, ő örökli papa vállalatát. Az apja sosem vett volna be az üzletbe egy kívülállót. Nem mintha nem kedvelte volna Nathant. A férfi végül is okos volt, és külsőre is elég vonzó, az a fajta, akin kapva kapott a nők többsége, ha férjválasztásról volt szó. És valljuk be, Dartmouthban vajmi kevés esélye volt rá, hogy hozzá hasonló férjjelöltre bukkanjon. Kis halászváros lévén, nemigen tolongtak benne a művelt agglegények, és papa kalandos előéletének köszönhetően nem igazán számított vonzó arajelöltnek a jó családból származó úriemberek körében. Néha azon is elgondolkozott vajon Nathan akkor is jövendőbeli feleségeként tekintett volna rá, ha nem lett volna köze a New Bedford-i Hajózási Társasághoz? Nem, ez tisztességtelen feltételezés volt a részéről. A férfi mindig kifogástalanul bánt vele. Nem az ő hibája, hogy az a pár csók, amelyet váltottak, nem különösebben hozta lázba egyiküket sem. Talán Maria csinált valamit rosszul. Vagy egyszerűen csak túl sokat várt egy csóktól. De az is lehet, hogy a papának volt igaza. Lehet, hogy tényleg túl sok Minerva Sharpe-rémregényt olvasott. Végtére is, egyetlen férfi sincs, aki Churchgrove vikomtjának rámenősségével vagy Wolfplain hercegének hősies jellemével felvehetne a versenyt Rockton grófjának elbűvölően ördögi természetéről már nem is beszélve. Hirtelen elkomorult. Hogy lehet az, hogy még ilyen helyzetben sem tud másra gondolni, mint Rocktonra? A tetejébe, a regény végén, amikor a férfi kicsúszott az igazságszolgáltatás markából, egyfajta megkönnyebbülést érzett. A tudat rendkívül nyugtalanító volt, hogy miközben Nathanre kellene gondolnia, ő egy ilyen megátalkodott gazemberről ábrándozik. Ő maga sem volt átlagosnak nevezhető. Az biztos, hogy sokkal szókimondóbb volt, mint az általa ismert nők többsége, s a véleményének is mindig köntörfalazás nélkül adott hangot. Papa szerint ez természetellenes. Felsóhajtott. Igaz, más hölgyek nem mutattak különösebb érdeklődést, ha a férfiak a háborús küzdelmeket ecsetelték s nem falták mohón a sajtóban megjelenő kellően részletes beszámolókat a bűncselekményekről. Ahogy arra sem vágytak, hogy leleplezzenek egy rejtélyes gyilkosságot. Hirtelen Megállj! Tolvaj! Állítsák meg! kiáltások zökkentették vissza a valóságba. Ó, nem, az nem lehet, hogy Freddy ő sosem tenne ilyet De persze nagyon is megtette. Freddy nem gondolkozott. Maria karddal a kezében felrohant a lépcsőn, majd be az ajtón, és azt látta, hogy a lépcsőfeljáróban egy férfi állja Freddy útját, aki kétségbeesésében pajzsként szorongatja mellkasa előtt a táskát. Most megvagy, te tolvaj! kiáltotta a férfi. Maria szíve vadul kalapálni kezdett. Néhány lépcsőfokkal feljebb Freddy mögött kivörösödött arccal és eléggé hiányos öltözetben ott állt az a férfi, akit idáig követtek. Abban a pillanatban jó pár másik alak vette körbe, akik mind kíváncsian tolongtak a lépcsőn, hogy lássák, mi történt. Ezzel egy időben az alulöltözöttség különböző fokán lévő nők sereglettek a hallba. Polly, menj és értesítsd a rendőrséget! utasította egyiküket a férfi. Jaj, ne! A helyzet kezdett katasztrofálissá válni. Két férfi fogta közre Freddyt, aki egyfolytában azt dadogta, hogy: Csak egy pillantást akartam vetni a táskára. Maria, megemelve Freddy kardját, a hozzá legközelebb álló férfi felé suhintott Eressze el! Különben úgy éljek, felszeletelem, mint egy narancsot! Tőle jobbra, vontatott hangon valaki így szólt: Egy narancsot? Ez ám a halálos fenyegetés, galambom. SABRINA JEFFRIES 17 A LORD TITKA

Páni félelem fogta el, amikor észrevette az elülső szobából kilépő magas férfit. Nem volt rajta se kabát, se mellény, de még nyakkendő sem, kigombolt inge alól szinte egész mellkasa kilátszott, ugyanakkor tekintélyt parancsoló megjelenése egyértelműen arról árulkodott, hogy mégoly hiányos ruházatban is képes kézben tartani bármilyen helyzetet. És veszélyesen közel volt. Hátra! A kardot a férfi felé lendítette, és magában azért fohászkodott, hogy ha kell, az átkozott fegyvert használni is tudja. Sosem hitte volna, hogy egy kard ilyen nehéz lehet Csak az unokafivéremet akarom, uram, és már itt sem vagyunk. Az unokafivére megpróbálta ellopni a táskám, mylord kiáltotta a férfi, akit követtek. Mylord? Mariának majd elállt a szívverése. Bár a magas férfi nem hasonlított a Miss Sharpe regényeiből megismert elegáns urakra, arroganciája szemmel láthatólag vetekedett az övékével. A bőre azonban sötétebb volt, mint ahogy azt a könyvek alapján Maria elképzelte, szemének fenyegető csillogása pedig minden ízében megreszkettette. Ha valóban lord, akkor ő és Freddy még annál is nagyobb bajban vannak, mint gondolta. A nő az öné, Lord Stoneville szólalt meg ezúttal egy másik, a férfit majd mi elintézzük. Tartsuk rajtuk a szemünket, míg a rendőrség megérkezik. Nem vagyunk tolvajok! Maria a karddal a két férfi közé csapott, karja majd leszakadt annak súlyától, s közben a lépcső tetején álló férfit méregette ellenségesen. ön a tolvaj, uram. Az a táska a vőlegényemé. Ugye, Freddy? Nem vagyok benne biztos nyöszörögte Freddy. Muszáj volt a hallba hoznom, hogy közelebbről szemügyre vehessem. Aztán, amikor ez az ember kiabálni kezdett, nem tudtam, mit tegyek, így futásnak eredtem. Hihető történet gúnyolódott a férfi, akit üldöztek. Megmondom, mi legyen, Tate szólalt meg Lord Stoneville, ha Miss Amikor a lányra nézve egyik hollófekete szemöldöke a magasba szökkent, az gondolkodás nélkül rávágta: Butterfield. Maria Butterfield. Ha Miss Butterfield átadja nekem azt a kardot, ígérem, hogy mindannyiunk megelégedésére simítom el ezt az ügyet. Mintha legalábbis bízhatna abban, hogy egy félmeztelen lord egy bordélyházban igazságosan döntsön el bármit is. Az angol lordokat a könyvek szerint két csoportra lehetett osztani: tiszteletre méltó úriemberekre és züllött gazemberekre. Ez a férfi itt inkább látszott hitvány csirkefogónak, és ő nem volt olyan ostoba, hogy kiszolgáltassa magát egy ilyen férfi kényének-kedvének. Nekem jobb ötletem támadt. Torkában dobogó szívvel lendült előre, és kardjának hegyét Lord Stoneville nyakának szegezte. Vagy utasítja őket, hogy engedjék el az unokafivérem, vagy átszúrom a torkát most azonnal. A férfinak a szeme sem rebbent. Arcán ördögi mosollyal ujjai a penge köré fonódtak. Erre esélye sem lesz, kedvesem. A lány félelmében, hogy elég a legapróbb mozdulat és lenyisszanthatja a férfi ujjait, megdermedt. Idehallgasson Miss Butterfield folytatta a férfi, miközben hangjából továbbra is rémisztő nyugalom áradt. Önt már most is lopással vádolják, ezt igazán nem kellene még azzal is tetéznie, hogy kezet emel egy főnemesre. A törvény értelmében mindkettőért akasztás jár. Ami a tettlegességet illeti, hajlandó vagyok belátással lenni, de csak akkor, ha leengedi azt a kardot. Cserébe megengedem, hogy bebizonyítsa az ön és unokafivére ártatlanságát a lopás dolgában. Kétkedve és hangjában maró gúnnyal ejtette ki az unokafivér szót. A végére járunk a dolognak, és ha magam is úgy ítélem meg, hogy ártatlan, amint azt állítja, ön és a kísérője is szabadon távozhatnak. Megértette? A férfi a hatalmába kerítette, amivel tökéletesen tisztában is volt. Ha most kárt tenne benne, az élete a csőcselék gyűrűjében egy huncut garast sem érne. Próbált uralkodni a félelmén, s így szólt: Úri becsületszavára esküszik, hogy ha mindent elmagyarázunk, szabadon enged minket? Ha azt mondta, hajlandó belátással lenni, akkor talán mégsem gazember. Egyébként sem hagyott neki túl sok választást. SABRINA JEFFRIES 18 A LORD TITKA

A férfi szája szögletében halvány mosoly villant. Megesküszöm. Úri becsületszavamra. Maria Freddyre nézett, akit láthatóan az ájulás környékezett. Aztán tekintete találkozott Lord Stoneville tekintetével. Rendben. Megegyeztünk. Harmadik fejezet Remek válaszolta Oliver fellélegezve. Egészen eddig a pillanatig kétségei voltak felőle, úrrá tud-e lenni a helyzeten. Egy nő, aki elég bátor hozzá, hogy kardot szegezzen a torkának, a legjobb esetben is kiszámíthatatlan, de semmiképp sem veszélytelen. Mire háromig számolok, mindketten elengedjük a kardot. Rendben? Maria bólintott, s kék szemét a markolatot szorongató kezére meresztette. Egy, kettő, három számolt a férfi. A kard csörömpölve hullt a padlóra. Porter és Tate abban a pillanatban a lány által Freddynek nevezett fiúra vetette magát. Amikor az felkiáltott, a lány riadtan fordult feléjük. Oliver lehajolt a kardért, amelyet aztán átnyújtott Pollynak, a bordélyház tulajdonosának, aki azonnal biztonságos távolságba vitte. Vezessék be parancsolt rájuk Oliver, fejével a szalon irányába bökve, miközben karon ragadta Miss Butterfieldet, akit szintén arrafelé tessékelt. Semmi szükség rá, hogy erőszakoskodjon sziszegte a lány, bár nem állt ellen. Higgye el, Miss Butterfield, észrevenné, ha erőszakoskodnék önnel. Mariát egy székhez kísérte. Üljön le rivallt rá, majd taszajtott rajta egyet. És ha nem esik túlságosan a nehezére, a következő pár percben próbáljon meg uralkodni harci kedvén. Én nem Ami pedig önt illeti dörrent a lány kísérőjére adja nekem oda azt a táskát, amely ezt az egész felfordulást előidézte. Igen, uram akarom mondani, mylord. Oliver elvette a táskát a fiatalembertől, aki holtsápadt ábrázattal várt a sorsára. Egyértelmű volt, hogy hiányzik belőle a lány harciassága. A táska teljesen hétköznapinak tűnt jó minőségű bőrből készült, a szokásos sárgaréz csatokkal és szegecsekkel. Habar nagy mennyiségű bankjegy volt benne, ez még egyáltalán nem jelentette, hogy a férfi el akarta volna lopni. A tolvajok többsége ugyanis, hogy elkerülje a feltűnést, rég kivette volna belőle a pénzt, a táskától pedig megszabadult volna. Ezt meg hol szerezte, Tate? kérdezte Oliver. A sarki zálogházban. Hónapokkal ezelőtt vettem. Amikor Miss Butterfield felhorkant, Oliver sötét pillantást lövellt feléje Továbbra is azt állítja, hogy ez itt a vőlegényéé? Talán ha venné a fáradságot, és ellenőrizné a táskán lévő feliratot felelte a lány dacosan, akkor az egyik oldalon az NJH monogramra, míg a másikon a New Bedford-i Hajózási Társaság szavakra bukkanna. Én magam vésettem bele névre szólóan. Ó, csakugyan? Habár a feliratot illetően a lány igazat mondott, ez még nem sokat bizonyított. A New Gate-ben raboskodó, szemfüles tolvajoknál bevett szokás volt, hogy a lopás elkövetését megelőzően alapos részletességgel tanulmányozták a zsákmányt. Akár tudhatták is, mi van a bőrbe gravírozva. Ezek ketten viszont nem úgy tűntek, mintha a New Gate-ből szalajtották volna őket. Ahhoz túlságosan is jól festettek a leginkább gyászruhára emlékeztető öltözékükben. New Bedford Amerikában van, és a kiejtésükből ítélve szinte biztosra vette, hogy ők maguk is amerikaiak. Ez legalábbis magyarázatot adhatna a lány arcátlanságára. Sokszor hallotta már, hogy az amerikai nők felettébb talpraesettek. De az csupán egy dolog, az viszont merőben más, hogy egy nő elég bátor legyen SABRINA JEFFRIES 19 A LORD TITKA

ahhoz, hogy berontson egy bordélyba, és kardot szegezzen egy férfi torkának. Lehet, hogy egészen kifinomult módszerekkel dolgozó tolvajokról van szó. Ha így van, az öltözet valóban remek választás. Ki a csoda gyanúsítana bármivel is egy gyászt viselő hölgyet? Főleg olyat, aki ráadásul még ilyen szemrevaló is. Bájos arcát a hollófekete selyemből készült és kreppfátyollal bevont kalapja alól kikandikáló vörösesszőke hajtincsek keretezték. Orra fitos volt, orcáján szeplők virítottak, ajka mintha csábításra termett volna. Olyan férfi szakértő tekintetével mérte végig a lányt tetőtől talpig, akinek nem újdonság, mi rejlik a ruha alatt. A vastag szövetből készült császárkabátba bújtatott női test a maga érzékien ringó csípőjével és telt keblével ingerlően csábító volt. Az ízlésének tökéletesen megfelelő. Hm Még az is lehet, hogy a helyzetet a maga javára fordíthatja. Nem mondhatni, hogy a hét folyamán végzett kutakodása, amely a terve kivitelezéséhez leginkább megfelelő szajha megtalálására irányult, túl sok szerencsével járt volna. Porterhez és Tate-hez fordult. Engedjek el a fiút, és hagyjanak magunkra. Nézze, mylord, nem hiszem, hogy kezdte Porter. Elnyerik méltó büntetésüket biztosította őket Oliver. Nem lesz okuk a panaszra, ezt megígérem. Na és mi lesz a táskámmal? erőszakoskodott Tate. Még hogy a maga táskájával szökkent talpra Miss Butterfield abban a pillanatban. Hogy merészeli Üljön le, Miss Butterfield utasította Oliver szigorú tekintettel. Én az ön helyében, hallgatnék. A lány elpirult, de engedelmeskedett a férfinak. Oliver a táskát Tate kezébe nyomta. Tessék, és most tűnjön el. Én pedig nemsokára elmondom, mire jutottam ezzel a kettővel. A szeme sarkából látta, hogy az amerikai nőt majd szétveti a méreg, de egészen addig, amíg a két férfi háta mögött be nem csukódott az ajtó, csöndben maradt. Aztán felpattant a székéről, és ellenségesen méregette a férfit. Az a táska a vőlegényemé, és ezt ön is nagyon jól tudja. Nyilvánvaló, hogy Mr. Tate ellopta Már hosszú évek óta ismerem Tate-et, hölgyem. Megvannak a maga hibái, de nem tolvaj. Ha azt állítja, hogy a táskát egy zálogházban vásárolta, akkor elhiheti, hogy az úgy van. Inkább ad hitelt az ő szavának, mint hogy higgyen egy hölgynek? Hölgynek? Talán bizony az volna? Elutasító pillantást vetett a lány felé, majd nekiállt begombolni az ingét. Beront egy bordélyházba oldalán egyetlen faragatlan fiatalemberrel, aki állítólag a kísérője. Kardot szegez a torkomnak, és erőszakkal próbálja meg kiszabadítani innen. És ezek után tényleg azt várja tőlem, hogy elhiggyem, amit mond, csak mert nő? A szerencsétlen Freddy felé intett, aki halálra rémülten állt ott. Bizonyára azt hiszi, én is olyan ostoba vagyok, mint a kedves unokafivére. Maria csípőre tett kézzel lépett a férfi felé. Felesleges ilyen gúnyosan hangsúlyoznia az unokafivér szót. Freddy nem követett el semmit. Akkor miért ő van önnel, és nem az állítólagos vőlegénye? A vőlegényemnek nyoma veszett! Mély levegőt vett. A neve Nathan Hyatt, és üzlettársak apámmal. Azért jöttünk Londonba, hogy megkeressük. Papa meghalt, miután Nathan eljött otthonról, szóval haza kellene térnie, hogy átvegye a New Bedford-i Hajózási Társaság irányítását. Az elmúlt hónapok során számtalan levelet írtam neki, de válasz egyikre sem érkezett. Amikor megláttam a maga barátját közel ahhoz a helyhez, ahol Nathant utoljára látták, és felismertem nála a táskáját, követni kezdtük, abban reménykedve, hogy talán Nathan nyomára vezet. Ó. Oliver a székhez sétált, amelyen a nyakkendője hevert, majd nyaka köré tekerte és megkötötte a ruhadarabot. Komolyan azt hiszi, hogy megtéveszthet egy ilyen képtelen történettel, csak mert? Mert így igaz! Kérdezzen csak meg bárkit a Londoni Tengerhajózási Vállalatnál! Nathan négy hónappal ezelőtt érkezett Londonba, hogy tárgyalásokat folytasson velük néhány hajó adásvételéről, de ott azt a felvilágosítást kaptam, hogy miután alig egy hónap elteltével a tárgyalások kudarcba fulladtak, SABRINA JEFFRIES 20 A LORD TITKA