A TERÜLETELLENŐRZÉSBEN (TERÜLET MEGTARTÁSBAN) RÉSZTVEVŐ MANŐVERERŐK TÜZÉRSÉGI TŰZTÁMOGATÁSÁNAK TAPASZTALATAI

VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA DR. SZABÓ TIBOR alezredes A TERÜLETELLENŐRZÉSBEN (TERÜLET MEGTARTÁSBAN) RÉSZTVEVŐ MANŐVERERŐK TÜZÉRSÉGI TŰZTÁMOGATÁSÁNAK TAPASZTALATAI Hozzászólásomban, a területellenőrzésben (terület megtartásban) résztvevő manővererők tüzérségi tűztámogatásának afganisztáni és iraki tapasztalatait elemzem és ennek alapján a Magyar Honvédség tüzérségének további fejlesztési irányaival kapcsolatos javaslatokat fogalmazok meg. A területellenőrzés időtartama háborús műveletekben néhány napot, esetleg heteket, de békeműveletekben akár több hónapot is felölelhet. A területellenőrzésre kijelölt manővererők egy része helyhez kötötten, általában a teljes ellenőrzött terület mélységében, a stratégiailag fontos objektumokra alapozva tevékenykedik. Műszakilag megerődített, stacioner állásokban objektumbiztosító, ügyeleti- és komendáns valamint egyéb feladatokat látnak el. Közeltámadás, illetve tüzérségi tűzhatás ellen ezeket az erőket az ugyancsak stacioner tüzelőállásokban lévő tüzérség tudja a leghatékonyabban támogatni. Az erők másik része a terület mélyégében, különböző irányokban mobil tevékenységet folytat, elsősorban járőrözést, illetve a terület átfésülését, az ellenőrzött területen megjelenő ellenséges erők felszámolását hajtja végre. Ezeket a kötelékeket mozgékony, a manővererők folyamatos tűztámogatását biztosító tüzéralegységek (részlegek) támogatják. A könnyű fegyverzetű alegységek tűztámogató kötelékeinek kettős követelmény rendszernek kell megfelelniük. Egyrészt a támogató kötelékekben jelen kell lenniük azoknak a kis és közepes lőtávolságú eszközöknek, amelyek a kisebb kötelékek harcfeladat ellátását tüzükkel közvetlenül támogatni tudják, másrészt rendelkezniük kell olyan, nagy lőtávolságú és lehetőleg körtüzeléssel rendelkező tűzeszközökkel is, amelyek általában tüzelőállás-körletekből támogatni tudják az ellenőrzött terület mélységében tevékenykedő manővererőket. A könnyű fegyverzetű manővererők a harcok (hadműveletek) során az ellenség páncéltörő, tüzérségi eszközei ellen jóval védtelenebbek, mint a gépesített lövész (harckocsi) kötelékek. Harcukat a páncélozott eszközök fedélzeti fegyvereinek hiányában más eszközöknek kell támogatniuk. Éppen ezért a nyugati szövetségesek ezen erőket a pusztító képességük megőrzése érdekében már szakasz szinten is tüzérségi (aknavető és páncéltörő) eszközökkel támogatják. 95

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK A területellenőrzés mindig a manővererők alegységeinek megosztásával jár együtt. Mivel ez szakasz-és részleg erejű alegységek önálló alkalmazását feltételezi, éppen ezért a század tűztámogató és tűzmegfigyelő részlegek mennyiségét mindenképpen növelni kell, illetve a tüzérségi tűzkérésére és megfigyelésébe a manővererők és a felderítő kötelékek parancsnokait is be kell vonni. Úgy vélem, hogy részletesebben meg kell ismernünk a területellenőrzés során más fegyveres erők által már több mint 40 éve alkalmazott, de a Magyar Honvédségben ez idáig kevésbé ismert tüzérségi tűztámogatási módszert is. Az említett módszert a 2003. 11. 14-én szervezett, A magyar tüzérség képességeinek fejlesztése a jövő kihívásainak tükrében című nemzetközi tudományos-szakmai konferencián vázoltam. Most részletesebben ismertetem ezen feladatokat és követelményeket. A hadműveletek, illetve a békeműveletek folyamán megoldandó területellenőrzés és megtartás esetén a tüzérütegek és tűzszakaszok tűztámogató bázisok 1 rendszerében is alkalmazhatók. Ennek keretében az ütegeket (tűzszakaszokat) olyan szélességi és mélységi tagoltsággal helyezik el, hogy az ellenőrzendő terület nagy részét tűz alatt lehessen tartani. Az ütegek (tűzszakaszok) tüzükkel támogatják a blokkírozásban, járőrözésben és az objektumok őrzés-védelmében résztvevő alegységeket. Az ütegek tüzelési szektorait (ha nem rendelkeznek körkörös tüzelési lehetőséggel) úgy alakítják ki, hogy egymást tűzzel is képesek legyenek biztosítani. Az uralgó magaslatokon elhelyezett szakaszokhoz (rajokhoz) beosztott tüzérfigyelők (század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportok) felderítik az ellenőrzött területre beszivárgó csoportokat, a kijelölt tűzszakaszok (tüzérütegek) tüzet nyitnak a felderített célokra. Az osztály tűzvezető pont általában a mélységben elhelyezkedő üteg, vagy valamelyik manőverkötelék közelében helyezkedik el. A tűz vezetése általában decentralizált. A tűz azonnali megnyitását a 6, 12 órás váltásban lévő ügyeletes tűzalegység, általában tűzszakasz, esetleg lövegpár biztosítja. Amennyiben a tervezett harcfeladat századszintű kötelékek tevékenységét igényli, illetve az ellenség nagyobb aktivitású tevékenységével számolhatunk, ügyeletes ütegek kijelölése célszerű. Korábban a tüzéralegységek ilyen célú alkalmazását az amerikaiak a vietnami háborúban, a szovjet csapatok Afganisztánban alkalmazták. A bemutatott bázisüteg rendszer alapvetően a manőverdandárok tüzérosztályainál alkalmazható. A tűztámogató bázisütegek elhelyezkedésének elvét, a kölcsönös tűztámogatás lehetőségeit Az ütegek az közötti 1. sz. ábra távolság szemlélteti. az adott tűzeszköz lőtávolságától, a támogatandó manővererők harcterületének (az ellenőrzendő területnek) a méretétől függ. Az 1. sz. ábra egy változatban, egy manőverdandár közvetlen tűztámogató 1 M. I. Karatuev vörgy. V. A. Dreccsinszki ezds.: A tüzérség harci alkalmazása a helyi háborúkban és fegyveres konfliktusokban. Voennaja Müszl 1996/2. sz. Ford: Szabó Tibor őrnagy. 96

VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA tüzérosztály (háromüteges) ütegeinek elhelyezkedését mutatja be területellenőrzés során. 1. sz. ábra. A manőverdandár közvetlen tűztámogató tüzérosztály ütegeinek elhelyezkedése területellenőrzés során (változat) 2 Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy a fent említett tüzérségi tűztámogatási módszer ellentmond a 90-es évek elején meghonosodott alkalmazási gyakorlatnak. Az Öböl-háborút követően, annak tapasztalatai alapján a tüzérségi lövegek fejlesztésekor valóban a gyors manőverezőképesség, a páncélvédettség és a túlélőképesség dominált. Ezen fejlesztési irányt napjainkban az amerikai M109A6 Paladin, a német PzH 2000, a francia AUF2, az orosz 2Sz19 és a brit AS90 képviseli. Ugyanakkor napjaink békeműveleteiben a vontatott, vagy tehergépkocsik rakfelületére szerelt lövegek és aknavetők alkalmazása kap prioritást. Miért mondanak le napjainkban a katonai szakemberek a tűzeszkö- 2 A rajz a Field Artillery Journal 2004. március júniusi számának 46. oldalán közölt vázlat átdolgozásával készült. 97

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK zök túlélőképességét jelentősen megnövelő páncélozott önjáró lövegek és aknavetők alkalmazásáról, miért szorul háttérbe a tüzelőállás-körleteken belüli manőver szerepe? A felmerülő kérdésre a következő válaszok adhatók: A békeműveletek során kicsi a valószínűsége hogy a szembenálló fél tüzérsége éppen a tüzérség műszakilag jól előkészített tüzelőállásaira mér csapást. A félkatonai szervezetek az esetek túlnyomó részében nem rendelkeznek a célok nagy pontosságú meghatározását, a tüzérségi tűz pontos előkészítését és megfigyelését, esetleg a hatástűz javítását biztosító katonai szervezetekkel és műszerzettel. Ezek a kötelékek alapvetően csak a tűzeszköz tájolására, irányzására alkalmas eszközzel rendelkeznek. A pusztítandó célok kiválasztását elsősorban a terror szemlélet, tehát a pszichikai ráhatás vezérli, a tűzcsapásokat a településekre, nagyobb kiterjedésű ipari, közigazgatási, vagy katonai objektumokra mérik. Ezeknek a céloknak az eltalálásához (tehát nem a megsemmisítéséhez) a lőelemek rövidített, esetleg becslő előkészítéssel is megállapíthatók. A tüzérség leterheltsége lényegesen kisebb, mint a magas intenzitású katonai műveletek során. Egy harci napon jóval kevesebb célt kell pusztítaniuk, ugyanakkor az ellenség válaszcsapásának lehetősége is korlátozott. A tűzfeladatok általában tűzszakasznyi erő tűképességét igénylik. Tehát a tűzalegységeket nem a magas intenzitású háborúkban (konfliktusokban) megkövetelt állandó manőverezési készség, hanem inkább az állandó tűzmegnyitási készség jellemzi. A katonai szakembereket a tűzeszközök kiválasztásakor, azoknak gyors áttelepítési (elsősorban légi szállítással) elve determinálja. Ezért a könnyű tömegű vontatott, vagy tehergépkocsik rakfelületére szerelt lövegek és aknavetők alkalmazása kap prioritást. A korszerű, terepjáró tehergépkocsi rakfelületére szerelt lövegek (holland MOBAT, a jugoszláv M56 A1) 52 kaliberes csőhosszúságú, 155 mm-es űrméretű (a dél-afrikai T 5 Condor, a francia CAESAR, a jugoszláv B 52 NORA és az izraeli ATMOS 2000) 105 mm-es űrméretű lövegekkel rendelkeznek. Az említett 155 mm-es tűzeszközök javított ballisztikai tulajdonságú és gázgenerátorral szerelt lövedékekkel 41 45 km-es lőtávolsággal rendelkeznek. Ugyanakkor vízszintes irányzási szögtartományuk 50 140 fok, tehát körkörös tüzelésre nem, de szektortüzelésre alkalmasak. Mint fentebb említettem, a területellenőrzésben résztvevő tüzérkötelékeket a tűzfeladat végrehajtására való állandó készenlét kell, hogy jellemezze. Előfordulhat, hogy több óra (esetleg nap) is eltelik a tűzfeladatok végrehajtása között. Amennyiben viszont az ellenőrzendő terület bármely pontjáról tűzigény érkezik, a tüzet azonnal meg kell nyitni. Ezért nagy szerepe van a tűzvezető rendszereknek, illetve a gyors tűzmegnyitási képességnek. A békeműveletekben résztvevő erők számára, éppen azért, hogy a gyors tűzmegnyitási ké- 98

VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA pességnek megfeleljenek, autonóm helymeghatározó és irányzó-berendezések szükségesek. A brit és az amerikai hadsereg egyre szélesebb körben kívánja alkalmazni a brit BEA Systems vállalat által kifejlesztett autonóm navigációs és irányzó berendezéssel (Laser Inertial Automatic Pointing System LINAPS) ellátott vontatott és önjáró lövegeket. Az 1. sz. képen a brit 105 mmes, L118 típusjelű vontatott lövegre szerelt LINAPS berendezés látható. 1. sz. kép. LINAPS rendszerrel ellátott 105 mm-es löveg A területellenőrzés során ki kell emelni a különböző típusú lokátorok alkalmazásának szükségességét is. Ezen belül is az ellenség megosztott irányzású tüzéreszközeit felderíteni képes röppályafelderítő-lokátorok alkalmazását kell aprólékosan megtervezni. Ezen felderítő eszközök mennyiségét, mivel azokat a konfliktushelyzetben akár többnapos (hetes) ügyeleti szolgálatban, váltással kell működtetni mindenképpen növelni szükséges. AZ AFGANISZTÁNI ANAKONDA HADMŰVELET TAPASZTALATAI Az afganisztáni Anakonda hadművelet a következőkkel jellemezhető: alapvetően könnyű fegyverzetű, légi szállítású alakulatok tevékenykednek; a századok, zászlóaljak nagy kiterjedésű területeket ellenőriznek; 99

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK a zászlóaljak egymástól jelentős távolságra (50-300 km) tevékenykednek; szegényes infrastruktúra, hegyi viszonyok; korlátozott mozgás és manőver lehetőségek. Az amerikai haderő afganisztáni műveleteit néhány, a tűztámogatás további elveire is kiható változás is jellemezte. Az afganisztáni Anakonda hadműveletben a tűztámogató erők az erdős hegyes terep adta sajátosság miatt több, a szovjet csapatok afganisztáni inváziója során is felvetődött problémával szembesültek. Ezek a következők voltak: a magas hegységek és a hosszú, mély völgyek miatt a hangfelderítő alegységek a visszhanghatás következtében nem mindenhol alkalmazhatók; a lövészet és a tűzvezetés során az átlőhetőséget (lőhetőséget) minden egyes tűzfeladat során meg kell határozni; a mozgócél felderítő lokátorok technikai lehetőségeit a nagy magasságkülönbségek következtében nem mindig lehetett kihasználni; az alapvetően síkvidéki viszonyokra vonatkozó belövési és hatástűz lövési elvek a hegyi viszonyok között csak megfelelő változtatások mellett használhatók; az időjárásjelző állomások időjárás-jelentéseit a nagy távolság következtében nem minden tüzérkötelék tudta felhasználni; a páncélos kötelékek ellen hatékonyan alkalmazható korszerűsített lőszereket (harckocsi elleni aknákat tartalmazó kazettás, kettőshatású harci elemeket tartalmazó kazettás lövedékek, SADARM lövedékek) az afganisztáni műveletek során nem igazán lehetett alkalmazni; mivel a 81 mm-es, a 120 mm-es aknavetők és a 105 mm-es lövegek nem rendelkeztek betonromboló gránátokkal, a tartós védelmi építmények, barlangbejáratok rombolása többször nehézségbe ütközött. a tüzéralegységek alkalmazása következtében a hagyományos lőelem megállapítási módok kerültek előtérbe. Az Anakonda hadművelet során a tűztámogató bázisok új értelmezést kaptak. Az amerikaiak a tűztámogató bázis kifejezés alatt már nem elsősorban a tüzelőállásokban lévő tűzalegységeket, hanem az ütegek, tűzszakaszok vezetését és logisztikai támogatását biztosító tüzérosztály, tüzérezred szintű harcvezető központok települési helyeit értik. Mivel a manővererők egymástól jelentős távolságra tevékenykedtek, a tűztámogató bázisok szerepe a tűztámogatás megszervezésén kívül elsősorban a logisztikai támogatás megszervezésére és végrehajtására, és a tűzalegységek állományának pihentetésére koncentrálódott. Mivel a harcoló zászlóaljak egymástól jelentős (néhány száz kilométer) távolságra tevékenykedtek, a híradás megszervezése és biztosítása jelentős problémát jelentett. Az önálló irányokban tevékenykedő zászlóaljak 120 mm-es aknavető ütegei nem mindig tudtak megfelelő tüzérségi tűztámogatást nyújta- 100

VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA ni. A tálib erők háromlábú állványra szerelt, egycsöves változatú 107 és 122 mm-es sorozatvetőit 7200, illetve 10 000 m-es lőtávolságuk miatt nem mindig tudták tüzükkel elérni. Az amerikaiak ezért 120 mm-es aknavetőkből és 105 mm-es lövegekből álló vegyes tüzérosztályokat állítottak fel. 3 A 105 mm-es lövegek a tűzfeladatok jelentős részét a maximális lőtávolságot biztosító hetes tölteten, rakéta póthajtásos (RAP) gránátok alkalmazásával hajtották végre. Az önirányított, különösen a félaktív önirányítású lövedékek hiánya a lakott településeken vívott harc során került előtérbe. 4 A lakott településeken hagyományos lövedékkel végrehajtott tűzfeladatok során több polgári objektum is megsemmisült. Az Anakonda hadművelet során a tüzérséget többször is érte közeltámadás. Ezért igen fontos követelmény, hogy a tüzérség legyen képes önvédelmi feladatokat is végrehajtani, illetve a manővererőknek a tüzérség tüzelőállásait megfelelő közelbiztosító erőkkel kell védeni. AZ IRAKI SZABADSÁG HADMŰVELET TAPASZTALATAI A 2003 márciusában kezdődő Iraki Szabadság hadművelet feladatát, jellegét tekintve jelentősen eltért az Anakonda művelettől. Az iraki hadműveletek első szakaszát a nagymélységű manőverek (átkarolások, bekerítések), tehát a magas intenzitású műveletek jellemezték. Az iraki erők feltételezett fő ellenállási irányaiban alapvetően gépesített és páncélos kötelékek tevékenykedtek, melyek harcát önjáró tüzérség támogatta. Az amerikai tüzérség szerepét a következő adatok jelzik. Az amerikai szárazföldi haderő és a tengerészgyalogság tüzérsége az Iraki Szabadság hadműveletben 70 000 db 105 és 155 mm-es lövedéket lőtt ki. 5 A kilőtt 155 mm-es tüzérségi lövedékek többsége hagyományos repeszromboló gránát, amelyek zömét a rakéta póthajtásos (M549A1) lövedékek tették ki. A kettőshatású harci elemmel szerelt kazettás lőszereket (M864) és sorozatvető rakétákat (M26) csak olyan területcélok ellen alkalmazták, amelyek nem lakott települések közelében helyezkedtek el, 3 Joshua D. Mitchell: A case for howitzers in Afghanistan. FA Journal, 2003. november decemberi szám, 6 9. o. 4 Dennis D. Tewksbury Joel E. Hamby: Decentralized fires in Afghanistan. Field Artillery (FA) Journal, 2003. november decemberi szám, 10 15. o. 5 Ruppert Pengelley: US field artillery demonstrates flexible fires in Iraq. JIDR, 2003. augusztusi szám, 4. o. 101

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK helyezkedtek el, illetve nem estek a szövetséges csapatok előremozgási útvonalába. 6 Az MLRS sorozatvetők összesen 450 db ATACMS (Hadsereg Harcászati Rakéta-rendszer) rakétát lőttek ki, amelyből 126 db-ot az első öt napban indítottak az ellenséges célokra. A páncélozott célok ellen bevetették a SADARM típusú végfázisban önirányított tüzérségi lövedékeket is. A lövészet célja a lövedék harctéri tesztelése volt, az esetleges további fejlesztések folytatása céljából. Az Iraki Szabadság hadműveletben sikeresen debütáltak az M109A6 Paladinok is. A Paladin ütegek mintegy 675 tűzfeladat végrehajtása során 13 923 db lövedéket lőttek ki. Igen fontos tény, hogy a tűztámogatás során a Paladin ütegek, ellentétben az 1991-es háborúban hadrendben lévő M109A2/A3 önjáró lövegekkel szerelt ütegekkel együtt tudtak mozogni a manővererőkkel. Az iraki hadműveletben az 1. brit páncélos hadosztály kötelékében három manőverdandár és egy logisztikai dandár vett részt. A hadosztály harcát két 105 mm-es és egy 155 mm-es tüzérosztály támogatta. Az egyik 105 mm-es tüzérosztály 18 db, a másik tüzérosztály 16 db L118 típusjelű löveggel rendelkezett. A 155 mm-es tüzérosztály állományába 32 db AS90 önjáró löveg tartozott. A brit tüzérség a 17 napig tartó harcok során megközelítőleg 22 193 db lövedéket lőtt ki az ellenséges célokra. A 9500 db 155 mm-es lövedék nagy részét (6000 db) a hagyományos RRo gránát alkotta. A megnövelt lőtávolságú kettős hatású harci elemet tartalmazó kazettás lőszerből kb. 2000 db-ot lőttek el. Jelentős volt a világítólövedék (700 db) felhasználás, a ködlövedék (200 db) mennyisége viszont jelentéktelennek tekinthető. A 105 mm-es lövegek a harcok során megközelítőleg 13 000 db lövedéket lőttek el. 7 A TPQ 37 típusú röppálya felderítő lokátorok által felderített, a mélységben elhelyezkedő célok adatai a korszerűsített automatikus tűzvezető rendszernek (AFATDS) köszönhetően azok pontos koordinátáinak megállapítását követően, 4-5 másodperc múlva megjelentek a sorozatvető ütegek tűzvezető központjainak monitorain. A szövetségesek több célt a korszerűsített, megnövelt lőtávolságú (70 km), GMLRS típusjelű irányított sorozatvető lövedékkel pusztítottak. A könnyű fegyverzettel ellátott amerikai erők a támadás mellékirányaiban, illetve a bekerített iraki erők felszámolásában vettek részt. A támadó hadműveletet nagy mélységű manőverek végrehajtása jellemezte. Az amerikai tenge- 6 Az amerikai kettőshatású harci elemek első generációja ellentétben a német, francia, izraeli típusokkal nem rendelkeznek önmegsemmisítő szerkezettel, így a fel nem robbant harci elemek veszélyeztetik a célterületre lépő saját gyalogságot. 7 Andrew R. Gregory dd. tbk.: 1 st (UK) Armoured Division in Iraq. Field Artillery Journal, 2004. január februári szám, 38 44. o. 102

VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA részgyalogság és a támogató tüzérség néhány nap alatt több száz kilométert is menetelt. A fő problémát az ellenség azonosítása jelentette. A reguláris iraki erők állásait időben sikerült felderíteni, a problémát a félkatonai erők azonosítása jelentette. Jelentős erőket kötött le a hadtáp utánpótlási útvonalak biztosítása is, melyet elsősorban félkatonai erők támadtak. Az amerikai tengerészgyalogos ezredek (dandárok) közvetlen támogató tüzérségének löveganyagát a 120 mm-es aknavetők és a 105 mm-es lövegek, az általános támogató tüzérség tűeszközeit az M198, az M777 típusjelű 155 mm-es tarackok és az MLRS sorozatvetők képezték. A hadműveleteket megelőzően az amerikai szakemberek egy része az M198 típusjelű vontatott ütegeket túl nehézkesnek tartotta, és úgy ítélték meg, hogy nem lesznek képesek a gyors manővereket végrehajtó tengerészgyalogos erők folyamatos tűztámogatására. A hadműveletek során bebizonyosodott, hogy az állásváltások helyes tervezésével a nehézkesebbnek tartott M198 ütegek is folyamatosan tudták támogatni a manővererőket. Az ellenség hadműveleti felépítése és az alkalmazott harci technika befolyásolja a felhasználásra tervezett lőszerek mennyiségét és összetételét. Mivel az amerikaiak és a britek nem találkoztak mélyen lépcsőzött, összefüggő védelemmel és páncélosaikat is csak egyes irányokban alkalmazták a tervezett és a valóságban felhasznált lőszerek típusa között jelentős eltérés mutatható ki. A 10. tengerészgyalogos tüzérezred 1. osztályának tervezett (2. sz. ábra) és a hadműveletben valóban felhasznált (3. sz. ábra) lőszerösszetétele is ezt támasztja alá. 8 Smk 7% RAP 15% ILA 4% HE 30% BBDPICM 6% RAP 4% Smk 1% ILA 1% BBDPICM 19% DPICM 25% 2. sz. ábra. Az 1/10. tüzérosztálynak a hadműveletre tervezett lőszerösszetétele DPICM 33% HE 55% 3. sz. ábra. Az 1/10. tüzérosztálynak a hadműveletekben felhasznált lőszerösszetétele A rövidítések magyarázata: DPICM Kettőshatású harci elemeket tartalmazó kazettás 8 Walker M.: Marine Artillery in the battle of an Nasiriyah. Field Artillery Journal, 2003. november decemberi szám, 30. o. 103

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK BBDPICM Base Bleed gázgenerátorral szerelt, kettőshatású harci elemeket tartalmazó kazettás lövedék RAP Rakéta póthajtásos lövedék ILA Világító lövedék HE Hagyományos RRO gránát SMK Ködlövedék Összegezés A hadműveletek egyik legfontosabb tapasztalatát képezte, hogy az önálló irányokban tevékenykedő erők támogató tüzérségét el kell látni az önálló alkalmazást lehetővé tevő technikai eszközökkel. Ennek keretében az amerikaiak a könnyű és a nehéz dandárok közvetlen tűztámogató osztályainak törzsütegében rendszeresíteni kívánják a mozgó célfelderítő lokátorokat, a röppálya felderítő lokátorokat és a meteorológiai állomásokat (4. sz. ábra). Az általános tűztámogató osztály törzsütegének célfelderítő szakaszába 1 db Q 36 röppálya-felderítő lokátor, 4 db könnyű, aknavető röppálya-felderítő lokátor, 2 irány-meghatározó részleg, és 1 időjárásjelző-állomás lesz rendszeresítve. A mélységben elhelyezkedő célok felderítését 4 db pilótanélküli felderítőeszköz biztosítja. 104

VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA 4. sz. ábra. Amerikai könnyű vontatott tüzérosztály törzsütegének tervezett felépítése A műveletek során az is bebizonyosodott, hogy a területellenőrzés során ezred (dandár) szinten csak a 30-40 km-es, hadosztály szinten 40-70 km-es lőtávolsággal és körtüzelési lehetőséggel rendelkező tűzeszközök tudnak hatásos tűztámogató feladatokat végrehajtani. A kisűrméretű aknavetők egyrészt a stacioner elemek tűztámogatására, másrészt a korlátozott manővereket végrehajtó szakasz, századszintű kötelékek közvetlen tűztámogatására alkalmasak. Megállapítható tehát, hogy a területellenőrzésbe bevont nagy lőtávolságú, körkörös irányzási lehetőséggel rendelkező, automatikus tűzvezető rendszerben működtetett, gyors tűzmegnyitási készenléttel rendelkező, korszerű felderítő eszközökkel támogatott tüzérség olyan elrettentő erővel rendelkezik, amely mellett az ellenség csak igen ritkán, és nagyon rövid időre kockáztatja meg a tűzmegnyitást. A MAGYAR HONVÉDSÉG TÜZÉRSÉGÉNEK TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉRE VONATKOZÓ KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az elmúlt másfél évtizedben a többszakaszos haderő-átszervezéseket a már meglévő technikai eszközök bázisán hajtották végre. Az átalakítások során sem a tüzérség, mint rendszer, sem annak alrendszerei nem jártak együtt a tüzérség, mint rendszerszemléletű technikai fejlesztésével. 2. A tüzér szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a Magyar Honvédség tüzérségének rendszerében nem a löveganyag és a lőszerek a leggyengébb láncszem. Bár a 2Sz1 önjáró tarack, a D 20-as ágyú-tarack és a BM 21-es sorozatvető lőtávolságánál fogva nem felel meg teljesen a közvetlen támogató, illetve az általános tűztámogató eszközökkel szemben támasztott követelményeknek, azonban szórás paramétereit tekintve nem maradnak el a korszerű nyugati tűzeszközöktől. A jövőben bármilyen korszerű rendszert és lőszereket is szerezzünk be, amennyiben az nem jár együtt a tüzérségi rendszer alrendszereinek korszerűsítésével (célfelderítő, irány-meghatározó és bemérő, meteorológiai eszközök), akkor a korszerű, nagy lőtávolságú tűzeszközök adta előnyök a lőelemek megállapítási hibájának következtében nem használhatkó ki. Állításom igazolására az 1. sz. táblázat szolgál. 1. sz. táblázat A lőelemek megállapítási hibája teljes előkészítés esetén 105

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK Lőtávolság Lőirányú hiba (m) Oldalirányú hiba (m) (km) 1E T 2E T 3E T 4E T 1E O 2E O 3E O 4E O 20 160 320 480 640 80 160 240 320 25 200 400 600 800 100 200 300 400 30 240 480 720 960 120 240 360 480 A teljes előkészítés közepes hibájának átlagértékét figyelembe véve (a lőtávolság 0,8%-a, oldalban 0-04 vonás), nagy lőtávolságokon történő lövészeten ezt a lőelem meghatározási módot az táblázatban látható hibák jellemzik. 3. A fenti megállapításból adódóan a korszerűsítés első lépésében a kisebb költségvonzatú vezetéstechnikai, felderítő, bemérő, meteorológiai eszközöket kell beszerezni, majd csak ezt követően a korszerű tűzeszközöket. 4. Egy esetleges területellenőrzési feladat során a koalíciós erők keretében résztvevő magyar, könnyű fegyverzetű zászlóaljat, megfelelő saját tüzérségi rendszer hiányában (lövegek, felderítő eszközök, vezetési eszközök stb.) csak a koalíciós erők tűztámogató eszközei önmagukban nem képesek megvédeni. Az egyes kötelékek közötti jelentős távolságok következtében a koalíciós kötelékek biztosította időjárás-jelentéseket, információs adatokat nem minden esetben tudjuk felhasználni. 5. A békeműveletekre tervezett zászlóaljszintű kontingenseket, éppen a túlélőképességük biztosítása érdekében tüzérfelderítő, bemérő és a meteorológiai előkészítés végrehajtását biztosító alegységekkel (részlegekkel) kell megerősíteni. Ugyanakkor fenn kell tartani, illetve létre kell hozni a dandárszintű általános tűztámogatás és megerősítés szervezeti elemeit is. 6. A tüzéralegységek reakcióidejének csökkentése érdekében az osztályszintű tűzvezető rendszereket kiegészítve, és ahhoz csatlakozva tűzszakasz és tüzérüteg szinten egységesített, a lövészet és tűzvezetés előkészítésével, a lőelemek meghatározásával, a hatástűz javításával, a manőverekkel kapcsolatos adatokat kezelni képes szoftverrel ellátott, kisméretű célszámítógépekkel célszerű ellátni. 106