Magyarázat MSDOS partíciós tábla esetén egy lemezen maximálisan négy valós partíció hozható létre, ezek lehetnek : Akár mind elsődlegesek [ezeknek általában van is valamilyen fájlrendszere (NTFS; FAT32; Ext4; Swap...), az ember nem szokta parlagon hagyni]. Egy (és csakis egy!) különleges, úgynevezett kiterjesztett partíció, és mellette legfeljebb három elsődleges partíció. A kiterjesztett partíció tulajdonképp csak egy doboz, amin belül aztán már rengeteg* logikai partíciót hozhatsz létre. A Windows igényli, hogy a rendszerpartíciói elsődleges partíción kapjanak helyet, ezeket mindenképp ilyenre kell telepíteni, egy üres lemezen a Windows telepítője automatikusan el is intézi ezt. Ha van már két rendszerpartíciód és a Windows lemezkezelőjével hozol létre további partíciókat, akkor a harmadik partíció (esetünkben az ADAT1) elsődleges lesz. Amennyiben létrehozol egy negyedik partíciót is, azt a Windows lemezkezelője automatikusan a következők szerint készíti el: Létrehoz egy kiterjesztett partíciót, egy dobozt, és ebbe a dobozba azonnal létrehoz egy a kiterjesztett partíció méretével megegyező méretű logikai partíciót. Ez lett nálad az ADAT2. Ezután csökkentetted a C méretét, mivel azonban már megvolt a maximális négy valós partíciód, így a keletkezett szabad helyen nem lehetett létrehozni új partíciót. Ha megnézed, azért ezt a kiterjesztett partíciós dolgot a Windows lemezkezelője is mutatja. Sötétzöld kerettel jelzi a dobozt és benne a különböző elsődleges partíciók kékjétől kicsit világosabb kékkel a kiterjesztett partíciót jelenleg teljes mértékben kitöltő logikai partíciót. Nekünk azt kellett elérnünk, hogy a maximálisan három valamilyen fájlrendszerű elsődleges partíciónk mellett egy kiterjesztett partíción belül legyen az egyik ADAT partíciód és a Nem lefoglalt terület. * Nekem még sosem sikerült elérnem a kiterjesztett partíción belül létrehozható partíciók számának végső határát. Rapfen fórumtárs szerint ez a szám 128, biztos valahol ezt olvasta. Hiába no, sokat olvas. :-)
A Nem lefoglalt terület és az ADAT1 van egymás mellett, tehát ezt lehetne összevonni egy kiterjesztett partíció alá. Ha az ADAT1-et törölnénk, akkor létre is jönne az összefüggő szabad terület, azonban erre a szabad területre jelenleg csak elsődleges partíciót lehetne létrehozni, hiszen kiterjesztettből csak egy lehet, és az ADAT2 már kiterjesztetten belül ücsörög. Először is tehát azt kellett megoldani, hogy ne legyen kiterjesztett partíció a lemezen, ezért töröltük a kiürített ADAT2-őt..., majd a neki helyt adó kiterjesztett partíciót is.
Eztán létrehoztunk a helyén egy új elsődleges ADAT2-őt. Az adatmozgatás és a kiürített ADAT1 törlése következett,... így kaptunk egy jó nagy szabad helyet. (Korábbi ADAT1+korábbi nem lefoglalt terület méretűt.)
Mivel most csak három elsődleges partíciónk volt és egy jó nagy szabad helyünk, ezen az egész területen létrehozhattunk egy negyedik valós partíciót, egy különleges partíciót, egy kiterjesztett partíciót, ami valójában csak egy doboz. A kiterjesztett partíción belül már számos logikai partíciót hozunk létre, így hát kialakítottunk egy a korábbi ADAT1 méretével megegyezőt.
Aztán még a Linux telepítőjével, vagy akár a GParteddel a kiterjesztett partíción belül míg a szabad hely el nem fogy, szinte annyi partíciót hozol létre, amennyit csak akarsz. Itt egy a tiedéhez hasonló partíciós tábla a létrehozott linuxos partíciókkal (csak a szerkezetet nézd, a méreteket ne, azok nem valósak a home partíció ((ha készítesz ilyet)) nálad sokkal nagyobb kell, hogy legyen majd). Itt gyönyörűen látszik, a négy valós partíciónk (a képen sda1; sda2; sda3; és sda4). Három elsődleges NTFS és egy kiterjesztett. A kiterjesztett partíció mellett (nálam a képen sda3) van egy kis háromszögecske, azt lehet nyitnicsukni. Így könnyedén meg lehet nézni, hogy milyen logikai partíciók (sda6; sda7; sda8; és sda5) találhatóak a kiterjesztett partíción belül... Csak a Windows rendszerpartícióinak kell valós partícióra kerülnie, a Windows alatt használt adat partíciók, illetve minden linuxos partíció nyugodtan kerülhet egy kiterjesztett partíción belüli logikai partícióra. A Windows a logikai adat partíciókat ugyanúgy kezeli, mintha valós partíciók volnának, a Linux pedig egyáltalán nem érzékeny arra, hogy a partíciók valósak vagy logikaiak.