Általános iskolás kategória I. helyezett Implom Renáta: Ki ül ott? A nap vacogva lement, S a jégfelhők mögött Még mindig fény bágyad. Talán a felhők fölött, Az ég tetején Ül a Teremtőnk? S egy óriás lámpával Szívembe világít s int, Tűnődik, hogy már megint Mit rontott újra el Gyál, 2015.03.20.
II. helyezett Hajzer Bianka: Egy kicsi lány a nagyvilágban Egy kicsi lány a nagyvilágban, Teljesen egyedül, magára hagyva, De igazából nincs is egyedül, csak úgy érzi magát, És küzd, hogy hangját meghallják. S ha meghallják, nehogy megint elhagyják. Mert nem is olyan régen, A régi életében, Még remélt, s nem félt, De most elvesztett mindent. Csak a látszat maradt; Látszatbarátok, család, élet. Egy kicsi lány a nagyvilágban, Teljesen egyedül, magára hagyva, Küzd, hogy hangját meghallják. Már látszik a remény! Már újra remél! Várja, hogy visszatérjenek mind: Igaz barátok, család, élet. S hiszi, hogy nem hagyják el megint. Gyáli Ady Endre Általános Iskola, 7.b osztály
Középiskolás kategória I. helyezett Juhász Levente Solt: Nagy sötét felhő árnyékában Nagy, sötét felhő árnyékában, Fekete cseppek zivatarában Állt ő. Süvölt a szél szakadatlan, S csak állt mozdulatlan A nő. Fehérpöttyös kék ruhája A szennyes cseppek prédája Rövid haja borzasan táncolt feje körül. Tűrte csendben, szakadt a zápor S egyszer csak elege lett a táncból: Távozzon a felleg a fejem fölül! Erre csak megtört a jég Hirtelen kitisztult az ég Végtelen kupolája. S világos napfény sugarában Aranyló csóvák zivatarában Szemét becsukva mozdulatlan, Csak állt büszkén, hajthatatlan A nő. Áldás reája. 2014. október
Felnőttek I. kategória I. helyezett Varga Imre Lajos: A költő, a Hold és a halál Radnóti Miklós emlékére Némán fekszem az ócska szekér alján odavetve, bújva, mint félelmében az állat, a vérszagot érző és egyre messzebb kerül a vágyott otthoni táj is. Foszlik az emlék. Már testemről, a megalázottról, halott levelekként lehámlanak lassan a rongyok. Szavam sincs, csak megfáradt agyamból hulló verssorok ritmusát mormolom a lassuló szív ütemére. Esteledik, vörös Hold fénylik az ég peremén már, sebzett, véres a táj, parázsló fényben úszik a füzes. Hallom, hogy locsog a víz, vad hullám veri a partot. Feltört lábam sajog, a kapcámon átüt a vér is, és izzadt lovak szagával elnyom lassan az álom, mely valószerűtlen, de békésebb múltba repítő. Mint kerék nyomán fakadó víz, tör elő az emlék: nyár, huszonhatos év. Fekete volt az égi bársony, és kerekképű, szomorú Hold bandukolt az égen, könnyezve jövendő sorsomon. Én meg verset írtam hozzá. Hódolt előtte a költő, az éji bolond. Most ébren fekszem egy rozzant szekéren, félig élő, félig halott, kopott rongyokba burkolt emberi váz. Fáradt lovakról pára száll, mi a véres Holdig ér, és jönnek már töltött fegyverrel a gyilkos katonák. Felsőpakony, 2014. július 1
I. kategória I. helyezett Karácsonyi Ibolya: Dallal írt vers Üres zacskó zörög az úton, Rosszkedvű szél kergeti, Egy itt felejtett őszi levél Ráncos ujjal int neki. A diófa görbe ága Báván az ég felé mered S a felhőből hűvös cseppel Az eső szitálva megered. Sietős fiú lépked a járdán, Koppja a ködben megreked, A kapuban halkan tüsszent egyet, Aztán gyorsan besiet. A nyúlós csend ráül a tájra, S ekkor egy rigó ugrik az ágra, Megrázza tollát, fröccsen a víz, Lepereg róla a télvégi íz. És egy kurtát füttyent a madár, A monoton eső ijedten eláll, S a rigó csak fújja, fújja a dalt, Bele a ködbe a friss diadalt! Itt is, ott is hangzik a nóta, Ez a kis hírnök biztosan tudja, Gyönyörű dallal írja az égre: Tavasz lesz, tavasz lesz! Tavasz lesz végre! 2015-02-28
Karácsonyi Lászlóné: Valaki elment Valaki elment Egy téli éjszakán, Sötét virág nyílott Fáradt lábnyomán. Kialudt a fény, Megszakadt egy álom, A hajnal is didergett A jéghideg ágyon. Hallani véltem Szívem dobbanását, S a csöndben üvöltő Percek koppanását. Valaki elment, Akit úgy szerettem, Elvitte mosolyom, S otthontalan lettem. Örvénylő sötétben Tévelyegve járok, És egy apró jelre, Vagy csodára várok. Álmomban eljön, Kézen fogva járunk, Össze-összefonjuk Félbeszakadt álmunk. Aztán néma csönd lesz, Az árnyak eltűnnek, S az égen ragyogó Csillagokká lesznek. 2015-01-25
I. kategória II. helyezett Virág Miklós Tavasz a turjánban Már hull a fény, melengető, Moccannak a vizek, a rét. Vénhedt nád szellővel táncol, Mélyből szökik a buborék. Vidrafű álmából ébred, Bólint neki a csíkbogár. Víztükörbe nevet a Nap... Harkály dobol: tavasz lesz már. Harmat ring a sás levélen, Pók bölcsőjét kitakarja. Vízisikló egyet fordul, Tavasz-jötte nem zavarja. Füzek zöld hajukat bontják, Életre lobban az őrsereg. Makkocskákkal űznek havat A vén, láp-lakó égerek. Jég-bilincseit roppantja, Ladik-úszóláp hánykódik. Hány tele volt?...nem számolja A varádics, nem bánkódik. Zsombékok fejet emelnek, Gondolnak pihenő vadra. Rég-volt rákászra, betyárra, Szekerekre, szénaszagra... Békatutajon érkezik A tavasz, virággal végül. Ember arca kipiroslik, Ég-kárpitja nyárba kékül. Turján, növények kertjében, Az állatok édenében... Életemben mindíg ez volt Az ÉN legszebb ébredésem... I. kategória III. helyezett Györe Mihály: Régi üzenet új formában (több ezer éves rovásírásos cserépmedál nyomán) Lásd fiam, útadon jó és rossz kútjai olthatnak holtig, Bírj öttel jól, hogy majdan hívjon az égi horány; Én lelkem már csendes, mert tudom, tűzhelyünktől Napurunkig, Őseinkkel, magjainkkal, hogy egy minden irány!
Felnőtt II. kategória I. helyezett Oroszné Nagy Katalin: Cím nélkül Beszippant a magány. Vágyaim hídja a csend falán visszatalál. Titkaim sosem szabadok. Dühöm kemény, mert az élet soha nem kérdez. A felnőtt vágyak mindig elérnek, De a velük való küzdelem megéget. Felnőtt II. kategória II. helyezett Dr. Császi Zsüliet: Gyöngyhalász Ha újra hallanám a hajók szirén kürtjét, a büszke sirályok szabad énekét, Ha újra látnám a tenger végtelenjét, szivárványos sokszínűségét, a rózsás flamingó röpke sziluettjét: Egy pillanatra gyöngyhalász lehetnék, és a kagylók apró gyöngyfonalával újra fonnám az idő kosarát.
Felnőtt II. kategória III. helyezett Garajszki Orsolya - utolsót pengetni szétrágott cafatok között galacsin vagy szétzúzott álmom a sok közül egyike a tegnapinak, amikor robbanva magasba repült épülő várammal kisebbé tenném a vágyaimat elátkoznám mindenemet tegnapot szülnék a holnap helyett csak sejtem vagy kis darabom egyik az ezer darab közül szétcincált bőr elrágott csont élesen maró savanyú bor ömlik le ott itt a torkomon pusztítva téged a gondolatba ül helyetted pezseg a gyomromon égetve mindent porrá hevül akarom még karjaidat hosszan combomra csavarodva kellenek még hajszálaid mélyen a sebeimbe gabalyodva éreznem kell az illatot, amit este a párnán hagyott látnom kell még a szemeidet sötétbe boruló tekinteted kicsi lettem hússzal kisebb húsz centi hosszú büszkeséggel rövidebben tekintelek keserű dallammal kísérlek utolsó lépés utolsó tánc utolsó korttyal lecsúszott ránc utolsó csepp utolsó seb utolsót pengetni egyszerűbb lesz