GÖRBEDI MIKLÓS 1020 nap az őrtornyok árnyékában A tiszalöki hadifogolytábor története 2
A kiadvány az 1989-ben megjelent mű (1-3. fejezetének) feldolgozása alapján készült Az eredeti művet írta és szerkesztette: GÖRDEBI MIKLÓS Az eredeti kéziratot lektorálta: RESZLER GÁBOR TASNÁDI FRIGYES A kiadvány és az eredeti mű címlapján található grafikát készítette: KRUTILLA JÓZSEF A kiadványt készítette: Varga Csaba 2009. Jelen kiadvány a szerző engedélyével készült, az eredeti művel azonos szerzői jogvédelem alatt áll! 3
4
TARTALOM Előszó A tiszalöki hadifogolytábor története Visszaemlékezések (Volt hadifoglyok és civil dolgozók) Legenda? Hova lettek a halottak a tiszalöki hadifogolytáborból? A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak névsora A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak névsora Mellékletek 6 old. 8 old. 22 old. 32 old. 36 old. 55 old. 60 old. 5
E l ő s z ó Megírtam községem történetét, s mégis hiányérzetem volt. A község történetéhez tartozik a duzzasztómű építésének története is, de annak 1951-1954 közötti időszakaszát titkolódzás vette körül. Ebben a községben mindenki tudta, hogy az építkezésen 1.000-1.500 hadifogoly is dolgozott. Éppen erről a táborról tudtunk a legkevesebbet, illetve amit tudtunk, az nem volt hiteles. A nyolcvanas évek elején a hatalom még nem nézte volna jó szemmel ennek bolygatását. Községünkben 15 volt táborlakó telepedett le. Ez kínálta a lehetőséget arra, hogy a szemtanúktól halljam az ottani munkarendet, eseményeket, a "lázadás"-t. Először Tasnádi Frigyes volt hadifogolynak említettem szándékomat. Figyelmeztetett, hogy ez tabu téma és szerinte úgysem kerülhet nyilvánosságra. 1982-ben - ekkor kezdtem az adatgyűjtési munkát - magam is úgy gondoltam, hogy az íróasztalom fiókja számára készítem. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy a 24-ik órában vagyunk. Amennyiben meghalnak a szemtanúk, úgy soha nem derül fény az ott történtekre és a közvélemény soha nem fogja megtudni az igazságot. Mindezt újra elmondtam Tasnádi Frigyesnek is. Ő egyetértett velem és hajlandó volt válaszolni az általam összeállított kérdésekre. Segítségével ugyanazt vállalta Iker János, volt hadifogoly is. Néhányan, elzárkóztak a nyilatkozattól, félve annak esetleges következményeitől. Én tovább kísérleteztem és "vallott" még S. István, G. Jenő, J. József volt tiszalöki hadifogoly is. Közben olyan civilekkel is beszélgettem, akik akkor ott dolgoztak és kapcsolatuk lehetett a hadifoglyokkal. Bizony ezek közül sem mert mindenki nyilatkozni. Az ÁVO-sok pedig vagy magyarázták a saját szemszögükből a történteket, vagy válaszra sem méltattak. Az évek során nagyon sok adat birtokába jutottam. Tasnádi Frigyes révén, akinek igen sokat köszönhetek - kapcsolatba kerülhettem az NSZK 1 -ban élő volt hadifoglyokkal, végül még a volt fogoly-táborparancsnokkal is. Így tudtam meg, hogy a volt hadifoglyoknak bajtársi szövetsége van az NSZK-ban és kiadványt is jelentettek meg a tiszalöki évekről. Ugyancsak Tasnádi révén tanulmányozhattam az NSZK-ban ezer példányban megjelent "Gefangen, Geschunden, Verschwiegen" című német nyelvű könyvet. Az ebben olvasottak csak megerősítettek eddigi kutatásaim helyességéről. Rádió és újságfelhívásomra többen megkerestek mind az országból, mind külföldről. Volt, aki személyesen, mások levélben emlékeztek a tiszalöki évekre. Ezek mind gazdagították munkámat. E helyen is hálásan köszönöm segítségüket; tanácsaikat, kiegészítéseiket. Közben a magyar politikai életben is olyan változások következtek be, hogy ma már nyilvánosságot kaphatnak a legkényesebb ügyek is. Így a tiszalöki hadifogolytábor történetek is. A közérdeklődés előterébe kerültek a koncepciós perek, a meghurcolások, az internáló táborok. Írásomat jó szívvel ajánlom mindazoknak, akiket érdekel közeli történelmünk eddig homályos, agyonhallgatott vagy egyenesen tiltott eseménye. Dolgozatomban nem törekedtem teljességre, hiszen az még szinte lehetetlen-, de olyan dokumentumanyagot igyekeztem rögzíteni, amely a későbbi évtizedekben szinte fellelhetetlen lenne. A dokumentum gyűjteményét jól egészíti ki a Szitha Miklós által készített videofilm. 1 Az eredeti mű 1989-ben, a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) fennállásakor jelent meg. 6
A tiszalöki hadifogolytábor története 7
Községünk neve már a XIII. század közepén feltűnik okmányokban. Történetét a Tiszalök a századok tükrében című könyvemben részletesen feldolgoztam. A második világháború után országosan ismertté a vízlépcső megépítése tette. Az építkezésen nagyon sokan dolgoztak. Voltak, akik a jó kereseti lehetőség miatt jöttek, de szép számmal voltak olyanok is, akik nem jószántukból végeztek itt munkát. Ezeknek az embereknek Tiszalök kellemetlen emlékeket idéz; rabságot, kényszert, megaláztatást. Mi, tiszalökiek akkor és még sokáig büszkék voltunk az "Erőműre". Aztán teltek az évek és sok minden lohasztotta büszkeségüket. Nem örültünk annak, ahogyan és amilyen áron készült. Azért sem lelkesedtünk, hogy a beígért árvízszabályozás helyett, most hamarabb lép ki a medréből a felduzzasztott Tisza. Az sem öröm, hogy állóvíz jellege lett a folyónak: nádas, iszaposodás. A talajvízszint emelkedése pedig betömette a tiszalöki pincéket. A Tiszát azért szeretjük, mert a miénk. Szívünk, lelkünk muzsikál, s képzeletben látjuk a nagy hegyeket, havasokat, ahol a Tisza ered. A Tisza sok forrásból táplálkozik. A legtöbb vizet a mellékfolyóitól kapja. A folyó, a Felső-Tisza az Észak-keleti Kárpátokban, Körösmező fölött születik két ágból: a Fehér és Fekete Tiszából. Az első híradás 1735-ből származik, Timon Sámuel jezsuita atya latin nyelvű könyvében. Ebből megtudható, hogy a Fekete Tisza akkoriban három erecskéből tevődött össze. Ehhez 48 kilométerre van a másik ág, a Fehér Tisza vizét adó öt patakocska forrása. Timon után száz évvel egy másik író már Cseremiszky Miklós máramarosi orvosnak tulajdonította a Tiszaforrások felfedezését. A Fekete Tisza az Okula-havas oldalából fakad 1203 méter magasságban. A másik, a Fehér Tisza forrása még magasabbról indul: a Sztoh-havas oldalában 1655 méter magasan tör elő. A Tisza forrásának vidéke nagyon szép. A havasok magasba törő orma az ég felé vonja az ember tekintetét. de felemeli az emberi lélek érzéseit is. Diákkoromban magam is áhítattal csodáltam a Tisza forrásvidékének embert megkapó szépségét. A Fekete Tisza Körösmezőnél tágas völgybe lép ki. Innen dél felé fut és a Bogdáni-völgyből törtető Fekete Tiszával egyesül. Innen már együtt csörgedezik az Alföld felé és Királyházánál mond búcsút a hegyvidéknek. Elmarad a szép, áttetsző színe és mindinkább szőke Tisza lesz. Neve nem mindig volt ez. A régi írók Parisusnak, PTHIRUS-nak, PATHISSUS-nak, TIGASnak, TISIANUS-nak, TYSIA-nak nevezték. Sok nép lakott a történelem során a Tisza mellett és a maguk nyelvén jelölték. Éltek itt a történelem kezdete óta agathirszek, neurok, jazygok, kvádok, pannónok, géták, hunok, gótok, gepidák, avarok, bolgárok, szlávok. Ahány nép, annyiféle nevet adott a Tiszának, de a mai név gyökerét minden névből kimutathatjuk. Anonymus, Béla király névtelen jegyzője írta: "...s midőn itt több ideig lakoznak vala, a vezér és övéi látván a föld termékenységét és mindenféle vad feles voltát és a hal bőségét a Tisza vizében, a földet kimondhatatlanul megszerették. " És megszerettük mi is, akik itt éltünk a Tisza mellett évszázadok óta. A Tisza nagy áldás, de lehet nagy csapás is. Régebbi időkben a pusztító árvíz évről évre végigjárta a Tisza lapályait, szabadon pusztított, senki nem állta útját. Volt idő, mikor a vármegyék és városaik külön kezdtek intézkedni határaik védelmére. Lónyay Menyhért gróf 1860-ban ismertette a Tisza szabályozás történetét. Ebből kitűnik, hogy Rákóczi György fejedelem velencei és belga mérnökökkel már 1646-ban készíttetett tervet, hogy a Tiszából Tárkánynál kiágazó Karcsa eret hajózhatóvá tegyék, hogy Tokajig rövidebb úton jussanak el a szállító tutajok. 8
A Habsburg-elnyomás idején egyre elhanyagoltabb a Tisza völgye. Az első szabályozási tervek Széchenyi István kezdeményezésére, Vásárhelyi Pál lángeszű elgondolásai alapján készültek. 1846-ban a munkálatok megkezdődtek, de több ok miatt csak lassan haladtak. A vízlépcső és az öntözőrendszer megépítésének gondolata már 1863-ban felvetődött. Érdemi lépések viszont csak 1937-ben történtek. A XX. tc., öntözési törvénye alapján megkezdték a tiszalöki vízlépcső építésének előkészületeit. A tervezett csatorna fölötti Tisza-szakasz partját kövekkel erősítették meg. Horthy Miklós kormányzó Hajdúnánásnál ünnepélyes kapavágással jelképesen a Keleti-főcsatorna munkálatait indította. A II. világháború miatt a munkák el sem kezdődtek. 1945 után az Országos Vízgazdálkodási Keretterv alapján kezdik meg a tervezési és kivitelezési munkát. A hároméves terv a tiszalöki vízlépcső előmunkálatait, az ötéves terv pedig a vízlépcső megépítését iktatta törvénybe. Az építkezés 1950-ben kezdődött Tiszalöktől 5 kilométerre nyugati irányban. A rázompusztai kanyar 2,4 kilométer hosszú átvágásában létesült. Az építést a Tiszalöki Vízműépítő Vállalat irányította. Rendezték a terepet, felszámolták a rázomi majort, felvonulási barakkokat építettek. A lebontott major épületeinek anyagát megkapták a volt cselédek és abból lakásokat építettek Tiszalökön, a báró Vay gyümölcsöséből kapott telkeken. A nagyobb földmunkák megindulásával elítélteket hoztak az építkezésre. Ezek olyan rabok voltak, akiket vagy származásuk miatt, vagy a beadás nem teljesítése miatt ítéltek börtönbüntetésre. A munkát civil szakemberek irányították, de a rabokra börtönőrök ügyeltek. Ezek 1950 kora őszétől dolgoztak az építkezésen. Nem egy olyan parasztember volt itt, aki félév börtönt kapott azért, mert nem tudta teljesíteni 2 kg kötelező tojás beadását. Ezek a rabok építették meg a Proletár-dűlőnek a közút felőli végén a nyolc darab vasvázas barakkot. Itt egy kb. 100x150 méteres területet kettős szögesdrótkerítéssel vettek körül. A tábor négy sarkára reflektorokkal felszerelt ő rtornyokat állítottak. 1950 decemberére készültek el a munkákkal. A barakkok vasvázai közé nádpallót raktak és azt kívül-belül levakolták. A rabok azt gondolták, hogy maguknak készítik a tábort. Mindenki meglepődött, amikor a gazdasági rabokat 1951 közepén elszállították az építkezésről. Az út építkezés felőli oldalán téglából készült felvonulási épületek is voltak. Az építkezésen dolgozó civilek találgatták, hogy kiket fognak elhelyezni a szögesdróttal körülvett barakkokban. Így érkezett el 1951 februárja. Az első napokban kék és zöld ÁVO-sok érkeztek és berendezkedtek a téglaépületekben. A civilek ebből arra következtettek, hogy internáltakat fognak idehozni. Több volt hadifogoly véleménye szerint február 14-én, érkezett mintegy 1.200 főnyi volt orosz hadifogoly a tiszalöki táborba. Az orosz hadifogságból történt elbocsátásról, a pesti időszakról és a Tiszalökre érkezés tapasztalatairól Tasnádi Frigyes 1988. november 10-én Földesi József újságírónak az alábbiakat írta levélben: Amennyire vissza tudok emlékezni, 1950. december 21-én érkeztünk meg Budapestre. Egy szerelvény, tele hadifoglyokkal. A voronyezsi körzetben található három tábor lakóiból verbuválódtunk. Természetesen a magyar-orosz határon az eredeti orosz vagonokból át kellett szállnunk a keskenyebb nyomtávú hazai szerelvényekbe, és az orosz őrséget is felváltották a kék ÁVH-s katonák. Mi ebből akkor nem sokat vettünk észre, és őszintén szólva nem is igen törődtünk vele. Egyrészt már megszoktuk az elmúlt évek során, hogy időnként más helyre visznek minket, és új ő rségnek adnak át, másrészt saját magunkkal voltunk elfoglalva: tele bizakodással, tervezgettünk, egyáltalán nagyon örültünk annak, hogy újra magyar föld van a talpunk alatt. Azután pedig nem tudtuk, mi is az az ÁVH. Lehet, ha már hallottunk volna róla, szeget ütött volna a fejünkbe az orosz őrparancsnok búcsúja: 9
"Kamerádi, mi most hazamegyünk, mi nem haragszunk rátok, a körülményekhez képest jól megvoltunk egymással. Reméljük, ti sem gondoltok vissza ránk haraggal. Hogy veletek most mi lesz, nem tudjuk. Járjatok szerencsével!" Budapesten erős rendőri és katonai konvoj között a Mosonyi utcába tereltek, és a valamikori toloncház pincéiben helyeztek el bennünket, a földre szórt szalmán, teljesen összezsúfolva. Itt várakoztunk kb. 8-10 napig, olyan hitvány koszton, ami még nekünk is meglepő volt, s az őrszemélyzet leplezetlen rosszindulattal bánt velünk. Emlékszem, köztünk volt egy idős rendőr főtiszt, ugyanennek a toloncháznak az egykori parancsnoka, ő t lépten-nyomon megalázták, zaklatták. Annyira, hogy az öreg úr egy hét múlva éjjel felakasztotta magát a WC-ben. 1951. január első napjaiban a toloncházból kikerültünk a kőbányai tenyészállat-kiállító istállóiba. Szintén földre szórt szalmára, ugyanolyan zsúfoltan, silány és kevés élelmezéssel. Egy ízben, noha mindenki éhes volt, megtagadtuk az étkezést, mert kb. 120-150 literes fahordónyi krumplis tésztát akartak evőkanállal- kiosztani a mintegy 8-900 embernek. Az ÁVH rögtön erősítést kért, riadóztatott, az épület lapos tetejére, valamint a konténereken kívülre géppuskákat telepítettek. Fegyveres őrség jött be az épületbe, kizavartak bennünket az udvarra és a parancsnok mindenféle fenyegetés kíséretében kijelentette, hogy nekünk semmiféle zúgolódásra jogunk nincs, miután nem vagyunk hadifoglyok, hanem intenáltak. Hogy itt a vásárváros istállóiban hány fogoly volt, nem tudtuk megállapítani, mert az épületek egymástól el voltak különítve. A következő napok egyikén egy vasúti szerelvényre valót bevagoníroztak közülünk, és a tiszalöki erőmű mellett hevenyészve összeállított barakktáborba kerültünk. A barakktábor közvetlenül a mai erőmű mellett épült fel, csak a Tiszalök- Tiszadada felé vezető makadámút választotta el attól. Maga a tábor mintegy 200x200 méteres, négyzet alakú szántóföld volt, kettős szögesdrótkerítéssel körülvéve, mind a négy sarkán őrtoronnyal, fényszóróval és géppisztolyos őrséggel. A táborban nyolc szögvas vázas épület állt, egysoros deszkatetővel, rajta kátránypapír. A falakon a nádpalló vakolása még olyan nyers volt, hogy az ujjunkat át tudtuk nyomni rajta. A barakkokban emeletes fapriccsek, középen pléhkályha és két, három méter hosszú deszkaasztal néhány paddal. A barakkok padozata föld volt Barakkonként kb. 120 ember lett elhelyezve. Mindenki kapott pokrócot, szalmazsákot. A következő napokban ismertették a táborrendet, amihez tartanunk kellett magunkat Minden személyes holminkat, ruhánkkal együtt össze kellett csomagolni és leadni. Régi magyar katonaruhát osztottak, a zubbony hátán és a nadrágon függőleges fekete csíkkal. Az ő röket felügyelő úrnak kellett szólítani és csak levett sapkával állhattunk meg előttük. Természetesen ezt sérelmeztük, arra hivatkoztunk, hogy közöttünk 50 éves, sőt még öregebb emberek is vannak, és ilyet tőlünk a hadifogságban az oroszok sem kívántak el. Válaszul azt kaptuk, hogy mi itt nem hadifoglyok vagyunk, hanem a nemzet ellenségei, vagyis közönséges bűnözők, akiket nem nevelni akarnak, hanem megsemmisíteni. (Habuda alhdgy) Mind az ő rök, mind a parancsnokok, kevés kivétellel rosszindulattal viselkedtek irányunkban. A tábor létszáma kezdetben mintegy 1000-1100 fő lehetett, közöttünk tiszti állományú nem volt. Az élelmezés az első évben igen hitvány, szinte mindennapi étel a tarlórépa, naponta hoztak egy sovány levágott lovat a konyhára, melynek vágott súlya 150-200 kg volt a fejével együtt. Mire kicsontozták, alig maradt 60-80 kilogramm gyenge minőségű hús, a belsőségekkel együtt. Ezt elosztani csak úgy lehetett, hogy ledarálva belekeverték valamilyen más ételféleségbe. A kenyéradag napi fél kilogramm volt. Eleinte a napi étel kalóriaértéke nemigen érte el a 200 kalóriát. Egy idő múlva a folytonos tarlórépától sokan hasmenést kaptak, úgy hogy ezt a kellemetlen zöldséget kénytelenek voltak elhagyni az étlapról. 10
A tábor parancsnoka egy Kiss Kálmán nevű ÁVH-s százados volt, de inkább csak adminisztratív vonatkozásban, gyakorlatilag és személy szerint nem sokat foglalkozott velünk. A szemünkben a parancsnokság legsötétebb figurája bizonyos Nagy László ÁVH-s hadnagy volt. Mint politikai tiszt és az ún. fegyelmi csoport főnöke, állandó fenyegető árnyékkent tornyosult a táborlakók fölé, és a legnagyobb veszélyt jelentette számunkra. A fegyelmi csoporthoz tartozott még rajta kívül négy-öt beosztott, afféle pribékek, akiknek a működése abból állt, hogy időnként, előttünk ismeretlen szempontok szerint, kiválasztottak foglyokat kihallgatásra. Ez meglehetősen hagyományos recept szerint folyt: többnyire este történt, és a delikvens alig lépett be a sötét folyosóra, máris kapott egy akkora pofont, hogy nekiesett a következő pribéknek, akitől kapta a következőt és így tovább. Mire a 4-5 méter hosszú folyosón ily módon "átsegítették", kellőképpen elő volt készítve a kihallgatásra. A belső irodában, az íróasztal mögött, mosolyogva várta az illetőt Nagy hadnagy, a "Hosszú" és a "Boxer". Hosszú egyébként egy magas, jóképű tiszt volt, kb. 25 éves és ennek megfelelően élettapasztalatok nélküli ember. A világról való ismereteit annak a kornak szellemében oktató iskolákban szerezte, többnyire részrehajló, egyoldalúan képzett és nem ritkán bosszúszomjas emberektől. Talán nem is lehetett alapjában véve rossz ember, csak a hirtelen és korán ölébe hullott hatalom és a belésulykolt ("Mindenki rossz, csak mi vagyunk jók") ideológia tette azzá. A "Boxer" már teljesen más, eredendően szadista alkat volt, amit később fényesen be is bizonyított." Az 1200 főnyi internált zömében a Magyarországról kitelepített svábok hozzátartozói voltak. Kb. 300 olyan magyar, akik az SS-ben, a csendőrségnél, testőrségnél vagy a Hunyadi páncélosoknál voltak katonák. Magyarországra 1950. decemberében érkeztek és Nyíregyháza-Sóstón volt az első osztályozás. Itt szállítmányonként 15-20 embert kiemeltek és elszállították. Ezekről soha nem tudtak többet a volt hadifoglyok. A Sóstón lajstromozták és orvosilag ellenőrizték az ott maradt hadifoglyokat, majd vasúti szerelvénnyel Budapestre szállították ő ket, úgy ahogyan Tasnádi Frigyes már leírta a fentebb közölt levelében. A tiszalöki táborban a megérkezés után egy hétig a civil konyha élelmezte őket, mert a fogoly konyhát csak később, s már ők építették. A fogoly konyhát közel egy évig Magyar Mihály hadifogoly vezette. Egy év után Tasnádi Frigyest bízták meg a konyha vezetésével, aki szabadulásáig látta el ezt a feladatot. A fogoly konyha dolgozói a következők voltak: Tasnádi Frigyes, Magyar Mihály, Spiegel András, Bőhm Rudolf, Schuck Károly, Hauk Adám, Balogh János, Száraz György, Raab Valentin (helyette később Krug Mihály), Neuberger József, Fischer István, Kaufler István. A konyha valamennyi dolgozója papíron a Kelet-magyarországi Mozgókonyha Vállalat alkalmazottja volt Fizetésüket is itt számfejtették. Erről ismét Tasnádi Frigyesnek korábban említett leveléből idézek: "Az erőmű-építkezésen különböző munkahelyeken dolgoztunk. A munkahelyek természetesen nem egyformán fizettek, és miután bérünket mindig a legalacsonyabb bérkategóriában számolták el, a foglyoknak csak mintegy egyharmada kapott fizetést. Ugyanis a bérből levonták a kosztot, a ruházatot, a mosást, a tábor lakbérét, az őrzési díjat, stb. stb. Még az akkoriban érvényben lévő gyermektelenségi adót is levonták! Így aztán csak a jól kvalifikált szakmunkásoknak, mérnököknek, a kivételesen nagy teljesítményt elért foglyoknak maradt a levonásokon felül elvásárolható bére. Jó esetben havi 120, de zömének legfeljebb 20-60 forint És figyelembe kell venni azt is, hogy egész fogságunk alatt Oroszországban minden táborban adtak valamennyi dohányt vagy 11
mahorkát ellátmányként, csak itthon, Magyarországon nem. Így azok a szerencsétlenek, akik keveset kerestek és erős dohányosok voltak, bizony a kenyéradagjukat szívták el." Tasnádi szemérmesen hallgat arról, hogy ő mint konyhavezető havi 100-120 forint körül kapott elvásárolható pénzt és ebből minden hónapban 30-40 forintot arra fordított, hogy cigarettát vásárolt a konyha azon dohányzó tagjainak, akik semmi pénzt nem kaptak. Természetesen Tasnádin kívül mások is segítettek a falujukbeli bajtársaknak, amennyiben erre lehetőségük volt. A hadifoglyokat nem tekintették embernek. Az őrszemélyzet bármely tagja előtt le kellett kapniuk a sapkájukat és vigyázzban kellett állniuk. Voltak néhányan, akik keresték az alkalmat a foglyok megalázására. A tiszalöki K. János nevű ÁVO-s sorkatona örömét lelte abban, ha idős foglyokat meggyötörhetett. Hasonlóan viselkedett az ugyancsak tiszalöki B. József is. Róluk az általam megkérdezett hadifoglyok nagyon elítélően nyilatkoztak. B. S. volt hadifogoly-internált a hozzám intézett levelében így ír: A bánásmódról nem érdemes írni. Becsületünk az nem volt. Mindennek elmondtak, csak emberek nem voltunk. Neveztek ürgének, patkánynak, hazaárulónak, csak rendes embernek nem. Az ÁVO-sokat és a civileket azzal ámították, hogy minket a Bakonyban szedtek össze, mert rendszerellenesek vagyunk. A tábor megnyitása után néhány hónapra Kazincbarcikáról újabb hadifoglyokat hoztak. A meglévő nyolc barakk nem volt elég az elhelyezésre, s ezért a tábort bővíteni kellett. A Tiszalök felőli oldalon még három barakkot építettek. Ezt a részt is kettős szögesdróttal vették körül és az őrtornyot is áthelyezték a megnövekedett tábor sarkára. A bővítéssel két udvara; lett a tábornak. A befogadó képesség növekedése után Kistarcsáról is vezényeltek át internáltakat. A hadifoglyok létszáma ezek ellenére sem növekedett 1400-1500 fölé, hiszen a különböző koholt vádak alapján innen is szállítottak el foglyokat. Az újonnan érkezettek új híreket is hoztak. A tiszalökiek megismerkedtek más táborok életével, körülményeivel. Megmondták azt is, hogy a recski és kazincbarcikai táborban a tiszalökinél is embertelenebb körülmények voltak. Tasnádi Frigyes volt hadifogoly ezt így látta: Kazincbarcikáról érkezett hozzánk pár száz ember, akik hihetetlen dolgokat meséltek a barcikai táborparancsnok kegyetlenségéről. Azok még a mi edzett képzeletünket is felülmúlták. Érkeztek továbbá jugoszláviai internáltak Kistarcsáról, közülük egyesek Recsket is megjárták." Bármennyire is méltatlannak látták a helyzetüket a tiszalöki tábor foglyai, mégis meg kell állapítani, hogy Kazincbarcikához, Recskhez - talán még Kistarcsához is - viszonyítva elviselhetőbb volt az életük. A mindennapok megkeserítője a recski táborban "tanult" fegyelmi csoport vezetője "Hosszú" és társai voltak. (Recsken a "Hosszú" neve "Makaróni" volt). Juhász József volt kistarcsai internált azt mondta, hogy Tiszalök Kistarcsához képest olyan volt mintha üdülni jött volna. Hozzávetőleg egy évig nagyon szigorú volt a tábor rendje. A hadifoglyok nem mehettek egyik barakkból a másikba. Aztán az országban végbemenő politikai változások hatására a táborban is történtek a hadifoglyok számára különös dolgok. Egy szép napon csak azt látták, hogy a kék parolinos belső ÁVO-sok szürke fegyőri egyenruhában vannak. A külső őrség továbbra is katonaruhát és zöld parolint viselt. Az egyenruha váltás után némi kedvezményt is kaptak a hadifoglyok. A tábor területén röplabdapályát építhettek maguknak és munkaidőn 12
kívül használhatták is. Nagy szellemi pezsgést hozott a "Művészszoba" létrejötte. Ennek vezetője egy német grafikus volt Az ő vezetésével kialakult egy alkotó csoport. Festettek, rajzoltak. (Vajon hány volt ÁVO-s rendelkezik: itt készült képekkel?) Készítettek hangszereket, és zenekar is alakult. A kultúrbarakkban színháztermet alakítottak ki. Létrehoztak egy önálló színjátszó csoportot is. A színfalakat és díszleteket az alkotó csoport készítette. Dolgoztak a tiszalöki kultúrháznak is. Ez ma is őriz egy kisméretű olajképet, mely az épülő erőművet ábrázolja. Ez is a művészszoba alkotóinak munkája. A tábor lakói három műszakban dolgoztak az építkezésen. A napirend így alakult: 6 órakor volt az ébresztő és 7 órakor kezdődött a munka. Az ebéd általában a délelőttös műszak befejezése után volt. A hadifoglyok zöme kubikos-földmunkát végzett. Ezt volt a legnehezebb munka. hiszen ásóval, lapáttal termelték ki a földet mind az erőmű helyéről, mind az új Tisza medréből. A földet lovas kordékkal szállították el. (Ezen a munkán különösen kitűnt a Döme-brigád). A szakképzett emberek szakmájuknak megfelelő helyen, műhelyekben dolgoztak, gyakran civil szakemberekkel együtt. Nem kevesen voltak, akik adminisztratív munkát végeztek. (Bérelszámolás, anyagkiutalás, kalkulálás stb.) A civilekkel az érintkezés szigorúan tilos volt. A napi munka során mégis elkerülhetetlen volt, hogy ne beszéljenek. Természetesen minden munkahelyen ÁVO-s ő rök felügyelték a hadifoglyokat: Ezek között az őrök között is voltak emberségesek és voltlak rosszindulatúak. (A hozzám írott levelekből ezekről bőséges tájékoztatást kap majd az olvasó). A hadifoglyok élelmezése igen gyenge volt Az első évben különösen rossz, de a későbbiekben is csak arra volt elég, hogy vegetáljanak. Álljon itt emlékeztetőül a napi étlap is: Reggeli: 0,5 liter kávé, kenyér (ez napi 60 dkg.), 5 dkg lekvár, s nagy ritkán szalonna. Ebéd: leves és főzelék (marharépa, borsó, lencse) 2 dkg lóhús egy főre. Vacsora: egy tányér főzelék feltét nélkül. Hát bizony ez igen gyenge kalória volt a nehéz fizikai munkához! Bármennyire tiltották a civilekkel való érintkezést, a hónapok teltével csak kialakultak titkos kapcsolatok. A civilek rájöttek, hogy nem igaz az ÁVO-sok állítása, hogy ezek bűnözők. A civil dolgozók rokonszenvvel viselkedtek a hadifoglyokkal szemben. Bizony nem kis kockázat volt a civileknek sem a kapcsolat tartása. Amennyiben kitudódott, nemcsak az állásából bocsátották el, hanem büntetőeljárás is indult ellene. Ennek ellenére, akiknek lehetősége adódott, élelemmel is segítette őket. B. Sándor így emlékszik ezekre: Nagyon sokat köszönhettünk a civil kordélyosoknak, akik: sok élelmet beküldtek a lovak abrakjában. Egy másik: dolog: betonoztunk és a katonakonyha mellett volt a pihenőhelyünk. A konyhán tiszalökiek dolgoztak. Egynek a nevére emlékszem: K. Pétemé volt Ezek úgy igyekeztek segíteni rajtunk, hogy ami az ÁVO-s konyhán megmaradt, azt nem öntötték a moslékba, hanem kitették a konyha sarkára és ha sikerült, akkor mi megettük:. Ez nem mindig ment. Egyszer egy nagy lábas mákos tészta volt kitéve, de a toronyőr észrevette és telefonon leszólt az irodára. Jött is azonnal egy szakaszvezető és egy lapát homokot szórt a mákos tésztára, s így nem tudtuk megenni. A konyhások máskor is tettek ki zöldséget, csontot, néha még rántott húst is. Ezzel bizony nagyon jól jártunk. A legszigorúbb tiltás ellenére is szövődtek ismeretségek, talán még barátságok is a hadifoglyok és civilek között. Orosz József egykori civil dolgozó ma is kapcsolatot tart fenn G.A. NSZK-ban élő volt hadifogollyal. Balogh Ferenc pedig az ugyancsak NSZK-ban élő P. Ferenccel. 13
A volt hadifoglyok közül sokan emlegetik Cs.N. Piroska nevét, aki mint kislány dolgozott az építkezésen és több hadifogoly hozzátartozóját is értesítette, de volt akinek a szüleihez is elment. Titokban csomagot hozott a szülőktől, hozzátartozóktól, leveleket csempészett ki és be. Nem kis bátorság kellett akkor ehhez. Az internáltakat rendszeresen verték és emberi mivoltukban lépten-nyomon megalázták. A táborparancsnokság mellett működött egy fegyelmi csoport. Ennek a vezetője Nagy László hadnagy volt ("Hosszú"). A helyettese Bokor főtörzsőrmester. Ezen kívül még "Boxer" és "Veres" alhadnagyok "segítették" a munkában: Amennyiben a hadifogolynak fegyelmi ügye volt, azt itt intézték. Azt pedig mindig kerestek. Soha nem lehetett tudni, hogy kire mikor kerül sor. Éppen ez a bizonytalanság volt a legfegyelmezőbb erő. Soha nem hallott "bűnöket" olvastak a berendelt fejére, vagy olyanokkal vádolták, ami "főbenjáró" bűn volt. A kihallgatás a legtöbb esetben veréssel kezdődött. Lelki gyötrések és újabb verések után kiszabták a fogdában töltendő napok (hetek) számát. Igen gyakran el is vitték és Kistarcsán, Pesten bíróság elé állították, el is ítélték. A fogdában volt egy nagyobb közös helyiség, ahol 10-15 ember fért el. Ezen kívül voltak egyszemélyes zárkák is. Ez olyan szűk helyiség volt, ahol csak egy priccs fért el. Gyakran ezekben is ketten, hárman voltak. A priccs deszkából készült és azon sem szalmazsák, sem pokróc nem volt. A padlás nélküli helyiségnek cserép teteje volt. Nyáron a hőség, télen a hideg gyötörte a fogdába zárt internált hadifoglyot. A fogdába zárt csökkentett ételadagot kapott. Kegyetlenségéről volt hírhedt a fogdás szakaszvezető. A fegyelmi csoporton "megdolgozott" foglyot itt újabb verés és megalázás várta. Különösen bántó volt az, hogy a fogdába zárt hadifoglyot megbilincselve vitték a WC-re. A WC-re a civil munkahelyek mellett kellett elmenni és azok végignézték, hogy bilincsbe verve hogyan kísérik. A táborban is mindennaposak voltak a zaklatások. B. Sándor volt hadifogoly ma is keservesen gondol ezekre: A bánásmód nagyon rossz volt. Mindig takarodó után jöttek létszámot ellenőrizni, vagy tisztasági vizitet tartani. Ilyenkor kizavartak bennünket a barakkokból és órák hosszat álltunk mezítláb az udvaron. Gyakran keresgéltek kést, iratokat, külföldi címeket. Feldúlták az egész barakkot, amiben 120-150 ember volt Ezek mindig órákig tartottak és ezt télen, nyáron csinálták. 1952-ben kezdődtek az általános kihallgatások. Először mindig szépen beszéltek, még cigarettával is kínáltak. Így akarták rászedni az embert, hogy ismerje el, hogy hány kommunistát, oroszt és zsidót lőtt agyon. Ezek a kihallgatások napokig tartottak és mindig éjszaka. Amennyiben valaki nem írta alá a jegyzőkönyvet, erős villanyégőkkel világítottak a szemébe, megfenyegették és végül meg is verték. Ráadásul megtiltották, hogy mindezt a társainknak elmondjuk. Ha valaki aláírta a hamis jegyzőkönyvet, azt elvitték Kistarcsára, Vácra. Ezekről az emberekről később nem tudtunk semmit, eltűntek. Volt olyan is, aki félelmében és kínjában valótlant állított internált társáról, vagy besúgó lett. Tasnádi Frigyes leveléből is idézek: Valóságos koncepciós ügyeket koholtak, ha kellett, veréssel, ha kellett pszichikai ráhatással... Semmitől sem riadtak vissza. Egyik-másik fogoly olyan dolgokat írt alá, amit már csak azért sem tehetett meg, mert nem is járt azon a környéken, de több napon keresztül állózárkában alvás nélkül tartották vagy a rendszeres verést nem bírta már. És bár ezeket a kicsikart nyilatkozatokat soha nem tudták felhasználni senki ellen, mégis gyártották őket. Két ízben vittek el a táborból ~ embert, állítólagos szökési szervezkedés miatt. 14
A tábornak megvolt a hadifoglyokból álló vezetése is. (Táborparancsnok, barakkparancsnokok, brigádvezetők stb.). Az első hadifogoly-táborparancsnok Greifenstein Gyula volt. Ó elég rövid ideig látta el ezt a tisztet. Utána Soós László következett. Mind a hadifoglyok, mind a tábor parancsnoksága egyetértett Soós megbízatásával. Soós közmegelégedésre végezte munkáját, de két "úrnak" nem tudott szolgálni. Nem is maradt a posztján ő sem sokáig. Az ÁVO nem nézte jó szemmel, hogy az ÁVO-s táborparancsnok külön engedélye nélkül ki hitte volna, hogy még ehhez is kell - a barakkok között levő pár négyzetméter füves területre padokat csináltatott. Mikor Kiss Kálmán ÁVO-s százados táborparancsnok - ezt meglátta, azonnal elbontatta, mondván, hogy a tábor nem üdülő, ahol az internáltak a padokon üldögélve napozzanak. Nem volt ínyére az ő rparancsnokságnak az sem, hogy Soós nem volt hajlandó velük "együttműködni". Így aztán Soóst leváltották és büntetésül tizenketted magával Kazincbarcikára vitték. Soós után Szabó György lett fogoly-táborparancsnok. Aki becsületes akart maradni, az túl sokáig nem igen tudta ezt a feladatot ellátni. Nem volt könnyű úgy dolgozni, hogy az ÁVO megelégedésére történjen, de a fogoly társai érdekei is messzemenően képviselje. Úgy látszik, hogy Soós a fogolytársak teljes bizalmát élvezte, mert mikor visszajöttek Barcikáról, társai újra őt akarták. Soós ismét vállalta a táborparancsnokságot, de szabadulása után javasolta maga helyett barátját F.F-et. Ezt mind az internált hadifoglyok, mind az őrparancsnokság elfogadta. F.F lett tehát az új fogoly-táborparancsnok, de neki ez később csak kellemetlenségeket hozott. Az előzmény a következő volt: 1953 nyarán többtagú civil küldöttség jelent meg a táborban az ő rparancsnok kíséretében. Ezek minden olyan ország képviselőiből állottak, ahova a tiszalöki tábor lakói a polgári életben illetékesek voltak. Összehívták a tábor lakóit és több nyelven ismertették, hogy ez év szeptemberére minden magyarországi internáló tábort fel fognak számolni és valamennyi hadifoglyot beleértve a külföldieket is szabadon hazaengednek. Ez valamelyest megnyugtatta az "elítélteket", hiszen nem egy közülük 8-10 éve nem látta a családját. A küldöttség látogatása után nem sokára meg is kezdődött a tábor szakaszos felszámolása. Először a magyarországi illetőségű hadifoglyokat engedték el minden rendszeresség nélkül napi 20-30 fős csoportokban. A hazabocsátottak egy része - mivel más lehetősége nem volt - civilként is az erőmű építkezésénél vállalt munkát. Az elbocsátások reményt keltettek a külföldiekben is és egy ideig türelmesen vártak. Közben eltelt szeptember is és ők még mindig a tábor lakói voltak. 900-1000 ember becsapva érezte magát és vonakodva dolgoztak. A teljesítmények visszaestek, s ezt az őrparancsnokság nem nézte jó szemmel. A Kiss Kálmán százados helyett jött új táborparancsnok - egy főhadnagy - magához rendelte F.F. fogoly-táborparancsnokot, hogy intézkedjen a hatékonyabb munka érdekében. A tábor lakói is mind többen zaklatták F.F-et, hogy mikor engedik már haza ő ket F.F. tolmácsolta az ÁVO-s táborparancsnoknak a hadifoglyok kérését, aki október 4-én délután a kultúrbarakkban táborgyűlést tartott. Az egybegyűltektől ő is több és jobb munkát kívánt. A hadifoglyok szabadságot követeltek. 810 ember felszólalt és elkeseredett hangon mondták el sérelmeiket. A gyűlés alatt megjelent a barakk ajtajában "Boxer", a hírhedt alhadnagy. A hátrább ülők ezt nem látták, s bizony a gyűlés mind hangosabb lett. Az új táborparancsnok megígérte, hogy jelenteni fogja a felsőbb hatóságnak a hadifoglyok kívánságát, s a gyűlést befejezettnek tekintette. A hadifoglyok a barakkokba mentek zajongva, vitatkozva. Észre sem vették akkor, hogy F.F. fogoly-táborparancsnokot és a hozzászólókat egyenként kihívogatták és a fogdába zárták. Ezt csak jóval később tudták meg, s tulajdonképpen ezért vonultak az udvarra. Felháborította a hadifoglyokat az, hogy azokat a bajtársakat, akik az ő nevükben 15
szóltak, minden indok nélkül kiemelték és bezárták. Követelték hát társaik azonnali szabadon bocsátását. Közben történt egy esemény is. László Jánost - akit besúgónak tartottak a H.F. barakkjából kizavarták a társai. A sötét udvaron mihamar körbekapták és fapapucsokkal verték. László menekülni próbált, de a szögesdrótkerítésnél elesett. Itt is kijutott neki az ütlegből. Végül az ÁVO-sok szabadították ki a drótok alatt. Ez persze nem ment csendben és lassan mindenki az udvaron tolongott. Az ezer torok követelte társaik szabadon bocsátását.. S.A. egykori hadifogoly erre így emlékszik: A fogdába vitt fogolytársak szabadon bocsátását a tábor udvarában gomolygó ezres fogoly tömeg magyarul torkaszakadtából a következő szavakkal követelte: Fogdásokat vissza! Fogdásokat vissza! Fogdásokat vissza! Ahogy később a civilektől megtudtuk, ez elhallatszott egészen a szomszéd falvakba. A fenti mondatokat az NSZK-ban kiadott könyvben németre így fordították le: Gebt unsere Inhaftierten frei! Az ÁVO-sok többször is fel szólították a foglyokat, hogy menjenek vissza a barakkokba. A tömeg nem tágított, hanem tovább követelték társaik szabadon bocsátását. Időközben teherautókon katonák érkeztek és körülvették a tábort. Majd jöttek a tűzoltók, s a kapun belülről magas nyomású vízsugárral próbálták szétoszlatni a tömeget. Az elöl állók a közeli barakkokból asztalokat hoztak ki és azok mögött találtak menedéket. Valakinek eszébe jutott, hogy ki kell nyitni az összes vízcsapot a tábor területén és akkor nem lesz nyomás. A tűzoltók egyszer csak azt vették észre, hogy alig csorog a víz. Elszállt a bátorság, eldobálták a fecskendőket és kifutottak a táborból. Nem sok idő múlva újabb tűzoltók jöttek be a táborba géppisztolyos katonák kíséretében, s ezek motoros fecskendőről működő tömlőkkel ismét a tömeget vették célba. A szűk udvaron a tömeg hátulról nyomta az elöl állókat, azok pár lépést előre mentek. A tűzoltók most sem voltak bátrabbak és a tömlőket eldobálva kiszaladtak a táborból. A gazdátlanul maradt, de nyomás alatt levő tömlők ugráltak. Az egyiket elkapta Widlhofer József és az őrség felé fordította. Ekkor jött be a táborba "Boxer", aki közvetlen közelről fejbe lőtte Widlhofert. A lövésre az őrtornyokból és minden oldalról sorozatlövéseket adtak le a tömegre. Bár a tűzparancsot hamar visszavonták, már 5 halott és 25-30 sebesült áldozata lett az esztelen és meggondolatlan intézkedésnek. A lövésekre a foglyok lehasaltak, majd a barakkokba menekültek, bár tudták, hogy azok nádpalló fala nem sok védelmet nyújt. További részletekbe nem bocsátkozom, mivel a hozzám intézett levelekből bőséges tájékoztatást kap az olvasó az eseményről. Annyit azonban meg kell állapítanom, hogy nem igaz az ÁVO-sok mai napig tartott állítása, miszerint a foglyok ki akartak tömi a táborból. Vajon mit akarhattak puszta kézzel a jól felfegyverzett katonákkal szemben! A tábor területét egyetlen hadifogoly sem hagyta el. A tűzoltók és az ő rszemélyzet ellenben bement a tábor területére. A hadifoglyok csupán társaik: szabadon bocsátását követelték, a megrettent és kapkodó ÁVOsok pedig nem tudták mit csináljanak. Fejvesztetten kapkodtak, s minden áron bűnbakokat kerestek.,a lövöldözések befejezése után az orvosi barakkban számba vették a veszteséget. Öt halott. (A körülményeket ismerve, szinte csoda, hogy csak öt ember.) 16
Josef Widlhofer 1926 Sopron Georg Gazafi 1902 Bécs Mathias Geistlinger 1917 Levél Jozef Schulz 1925 Budaőrs Hans Tangel 1921 Bátaszék A sebesültek számát 20 és 40 között becsülik azok, akik jelen voltak. Ezek csak hozzávetőleges számok, hiszen a lövöldözés utáni a hadifoglyok nem segíthettek bajtársaiknak, nem engedték az ÁVO-sok. A halottak száma biztos, de a sebesülteké azért sem, mert nagyon sok könnyű sérült be sem vallotta sebesülését, félvén attól, hogy elviszik. A súlyos sérülteket orvosi ellátás után teherautókon elszállították. Egyesek szerint a halottakat is elvitték a súlyos sérültekkel együtt, de a tiszalökiek tudnivélték, hogy a református temető árkába ásták el őket. (Erről a Legenda című fejezetben részletesen tájékozódhat az olvasó) A súlyos sebesültek - akiket elszállítottak - további sorsáról senki nem tud. Lehet, hogy valahol egy erdőszéli árok őrzi csontjaikat? A lövöldözés után kijárási tilalmat rendelt el a tábor parancsnoksága és minden barakkot külön is fegyveres őrök vettek körül. A barakkokban mindenkinek a földre kellett feküdnie és egymással nem beszélhettek. Mindenki gondolataiba mélyedt és nem tudtak napirendre térni a történteken. Nem értették, hogy az adott ígéret ellenére miért nem engedték őket haza. Nem értették, hogy miért kellett ellenük fegyvert használni, amikor a tábor területéről egyetlen fogoly sem lépett ki. Nem értették társaik: esztelen halálát. Egész éjjel ez foglalkoztatta a tábor lakóit. Másnap reggel Budapestről a katonai bíróság tiszti küldöttsége jelent meg a táborban. Minden hadifoglyot egyenként rendeltek be kihallgatásra. Négy teljes napot vett igénybe, míg minden táborlakóval beszélhettek. A megbízott fogoly-táborparancsnokot, F.F.-et - habár jelen sem volt az eseményeknél, hiszen előző este óta fogdában volt, - valamint H.Ferencet (Az ő barakkjából zavarták ki László János besúgót) - Budapestre vitték és a Fő utcában hadbíróság tárgyalta ügyüket. Itt mint a,,lázadás" szervezőit és vezetőit koholt vád alapján elítélték. F.F. -et hat évre és teljes vagyonelkobzásra, H.Ferencet öt évre és teljes vagyonelkobzásra. Az ítélet után másfél hónapig a Pest-vidéki börtönben voltak, majd Márianosztrára kerültek. Ott együtt raboskodtak Mindszenthy prímás érsekkel, Eszterházy herceggel, valamint Kiss Ferenc színésszel. Két évet letöltöttek büntetésükből és 1955 decemberében külföldre távozhattak. Na, nem a magyar hatóságok jószívűsége engedte el büntetésük hátra levő részét, hanem az, hogy az NSZK diplomáciai úton név szerint kérte többször is szabadon bocsátásukat. A korabeli államvezetésnek ez már kényelmetlen volt, hiszen ekkorra erősen feszített lett a magyar belpolitikai helyzet is. Visszatérve a fogolytáborra: kihallgatások után visszamehettek a barakkokba, de munkára már nem kényszerítették őket. Körülbelül egy hét elteltével megkezdték a foglyok 200-300 fős csoportjainak elszállítását vonattal. Az éppen szabaduló foglyokat egy elkülönített barakkban tartották néhány napig, mielőtt elengedték. A szabadulókat, ÁVO-sok kísérték a magyar határig. Társaiktól nem búcsúzhattak el, hanem az elkülönített barakkból egyenesen a vasúti kocsikba kellett szállniuk. A magyar határnál mindenki,,kiutasító" útlevelet kapott és az ÁVO-sok elhagyták a szerelvényt. Említettem korábban, hogy az NSZK-ban számon tartották a hadifoglyokat. Birtokomban van az Unsere Post 1951. február 1-jei száma, melyben a következők olvashatók: 17
Az orosz hadifoglyokat Magyarországra engedték. Nem sokkal karácsony előtt kaptuk az első híreket, hogy 1950. december 1-jén a Szovjetunióból Magyarországra jön 1150 hadifogolyból és civil elhurcoltakból álló szállítmány és Nyíregyházán fogják lajstromozni őket A hírt olyantól kaptuk, akinek a magyarországi hozzátartozóját ott a lajstromozás és orvosi vizsgálatok után elbocsátották. Ő értesítette az NSZK-ban élő rokonait és a következőkről tájékoztatta: A szállítmány 1950. december elsején érkezett meg Nyíregyházára 1150 hadifogollyal és elhurcolttal. Itt minden foglyot ellenőriztek, és orvosi vizsgálatnak vetettek alá. Három nap után kb. 400 embert elbocsátottak. A volt magyar csendőrtiszteket, a Waffen SS-ben szolgált magyarokat, valamint azokat a németeket, akik a magyar hadseregben szolgáltak ugyan, de a hozzátartozóikat Németországba kitelepítették - visszatartották. Január elején újabb hírek érkeztek. Hadifoglyoktól is kaptunk levelet, így már szövetségünk a nemzetközi vöröskereszttel együtt megkezdte kereső munkáját. Így tudtuk meg, hogy a 706064,7062/4,7062/11,7062/13,7082,7082/1-3 számú orosz lágerekből érkeztek. Természetes, hogy nem csak a jelzett, hanem más lágerekből is jöhetnek. Az oroszországi hadifoglyok között elterjedt a hír, hogy még december hónapban az összes magyarországi hadifoglyot és elhurcoltat -amennyiben nincs hosszabb időre elítélve - haza fogják engedni. Az emberek 100 ezer magyar hadifogolyról és elhurcoltról tudnak. Arról nincs biztos értesülés, hogy hány szállítmány és hogy valamennyi orosz hadifogoly jön-e. Kétségkívül úgy látszik, hogy több szállítmány érkezik. Nekünk nincs tudomásunk arról, hogy Budapesten, a Toloncházban visszatartottak foglyokat. Kaptunk viszont olyan híreket, hogy sok hadifoglyot Tatabányára, Dorogra és más szénbányákba visznek. Nyíregyházára december 1., 3. és 5-én is érkezett szállítmány. Mi a Magyarországra hazatértektől igyekeztünk megtudni a visszatartottak tartózkodási helyét. Kérjük is, hogy aki bármilyen információt tud, azt jelezze nekünk. Külön is felkérjük a Németországban élő hozzátartozókat, hogy az általuk várt hazatérő nevét, születési idejét, utolsó levelét Oroszországból és a láger számát nekünk juttassák el. Nagyon örülnénk az eredeti leveleknek, amit mi természetesen azonnal visszaküldünk. Végül kérünk mindenkit, akik a kistelepüléseken laknak, hogy írjanak nekünk ebben az ügyben, mi válaszolunk, és amit megtudunk, azonnal közöljük. A fentiek is azt mutatják, hogy igen naivak voltak a magyar hatóságok, ha azt hitték, hogy nem tudnak azokról a Szovjetunióból elbocsátott hadifoglyokról, akiket Tiszalökön internáló táborba vittek. Ekkor - 1951 februárjában - még nem tudtak bizonyosat az NSZK-ban, pedig a vonat már vitte a volt hadifoglyokat Tiszalökre, hogy a nemzetközi egyezményekkel ellentétben, még három keserves évvel hosszabb legyen a megpróbáltatásuk. Megalakult Dél-Németországban egy kereső szolgálati iroda, hogy felkutassák és hazasegítsék a Magyarországon fogvatartott németországi illetőségű hadifoglyokat. Ez a kereső szolgálat- mely Stuttgartban székelt -1952. okt.28-án egy körlevelet küldött minden olyan Németországban élő magyar-német családnak, akinek hozzátartozóját Magyarországon tartottak fogva. Rákosi Mátyás NDK-ban tett látogatását használták fel arra, hogy nyomást gyakoroljanak Wilhelm Pieck-re a hozzátartozók érdekében. 18
A körlevél magyarul az alábbi: "Sürgős nyilatkozat! Nagyon fontos! Nem bízhatjuk a véletlenre a hozzátartozók szabadon bocsátását, akiket 1950-ben a Szovjetunióból hadifogolyként Magyarországra átadtak, és jelenleg ott fogva tartanak. Most valami remény csillant meg. A magyar miniszterelnök, Rákosi Mátyás hétfő óta városlátogatáson van Berlinben. Ebből az alkalomból tanácsos lenne, ha személyes táviratot kapna a DDR vezető, Wilhelm Pieck és kémé az Ön hozzátartozójának szabadon bocsátását. Ez jó lehetőség, hiszen ha százával érkeznek a táviratok Berlinbe, az egy morális nyomás és megfelelő hatása is lehet, s nekünk ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. A következőkre figyeljenek: 1. A távirat címzettje: Wilhelm Pieck a DDR elnökének, Berlin 2. Ajánlott szöveg: A magyar miniszterelnök látogatása alkalmából kérje Ön, hogy az 1950- ben Magyarországra átadott és ott letartóztatott családapát, férjet, fiút, testvért, unokaöccsöt stb. (a megfelelő rokonsági fokot kell megjelölni) engedjék ki. 3. Ez a szöveg változhat, mert akkor nem lesz minden távirat azonos és nem lesz olyan színezete, mintha ez az akció egy központilag összehangolt szervezés lenne. 4. A névaláírás alatt álljon még: Kitelepítettek Magyarországról 5. A táviratokat azonnal adják fel, mert a magyar miniszterelnök kedden ismét elhagyja Berlint. Kérjük, ne sajnálja a költséget, és hozza meg ezt az áldozatot a hozzátartozójáért. Ne haragudjon a távirat szövegezéséért, csupán segíteni akartunk. A Dél-Németországi Keresőszolg. Arról nincs tudomásom, hogy a táviratoknak volt-e valami hatása. Annyi biztos, hogy a volt hadifoglyok továbbra is internáltak maradtak Tiszalökön. Túl sok minden nem is volt várható, hiszen az egykori fogoly-táborparancsnokok 1988 nyarán úgy nyilatkoztak nekem, hogy tudomásuk szerint a Szovjetunió Záhonytól vízi úton akarta áruit szállítani és sürgette a tiszalöki duzzasztómű építését. Rákosi erre ígéretét tett, de munkaerőt és gépeket kért. Így kapta meg a Szovjetunióból elbocsátott hadifoglyokat. Akár így volt, akár nem, ez a hadifoglyok között beszédtéma volt; Ma már azt is tudjuk, hogy az emberi Jogok nemzetközi normáinak teljes figyelmen kívül hagyásával számtalan kényszer tábor volt Magyarország területén. A német kereső szolgálat tovább dolgozott 1953. szeptember 15-én minden olyan Magyarországról kitelepített családnak, aki valamilyen hozzátartozóját várta, az alábbi értesítést küldte: Hozzátartozójáról értesülést szeretnénk közölni önnel. Hozzátartozója jelenleg a tiszalöki lágerben található. Értesülésünk szerint előreláthatólag a következő héten ebből a lágerből az összes hadifoglyot el fogják bocsátani. Szeretnénk hinni és önnel együtt remélni, hogy hozzátartozója is jön majd ezzel a szállítmánnyal. A fentiekből is kitűnik, hogy igyekezett a kereső szolgálat minden apró értesülést az aggódó hozzátartozókkal közölni. Híreik megszaporodtak, hiszen a korábban már szabadon engedett volt tiszalöki hadifoglyok minden eszközt felhasználtak, hogy a még fogva tartott fogoly társainak hozzátartozóit értesítsék, megnyugtassák. 19
Tulajdonképpen 1953.december elejére véget ért a több mint másfél ezer ember számára a megpróbáltatás. Végre visszatérhettek családjuk körébe, oda, akik maguk is az új otthon teremtésének gondjaival-voltak elfoglalva. Teltek az évek, ki-ki megtalálta a maga boldogulását. Még sokszor eszükbe jutott a régi otthon, a szülőhely, de mindinkább megtalálták helyüket az új hazában. Ez az új haza támogatta is őket, hiszen a tiszalöki lágerből hazatérteknek is kártérítést fizetett Egészségük helyreállítására pedig egy hónapos ingyen üdülést, pihenést biztosított. Az élet megkezdéséhez kamatmentes hitelt juttatott, s ezt a "tiszalökiek" túlnyomó részt saját lakóház építésére fordították. A volt tiszalöki hadifoglyok egy bajtársi szövetség megalakítását határozták el. Így jött létre 1954. január 31-én a "Vereinigung ungardeutscher Spatheimkehrer Kameraden des 4. oktober." Ezt a bajtársi szövetséget Richter György fogta össze. Az alelnök Böhler Henrik volt, s ennek halála után Finn Ferenc lett a másodelnök. Évente több alkalommal is összejönnek az NSZKban élő volt tiszalöki hadifoglyok. Sajnos, ahogy múlik az idő, mind kevesebben vannak. A gyűlésekre meghívnak Magyarországon élő volt hadifoglyokat is. Volt, aki eljutott ezekre a gyűlésekre, de volt, aki adminisztrációs hiba miatt nem lehetett ott. Olyan is előfordult, hogy a magyarországiaknak küldött menetjegy nem érkezett meg időben. A bajtársi találkozók mindig nagyon meghittek és barátiak. Talán álljon-itt emlékeztetőnek az 1988. október l-én de 10 órakor rendezett bajtársi találkozó programja: 10.30 Üdvözlés Ünnepi megemlékezés az elesett és meghalt bajtársainkra Ünnepi beszéd Néma főhajtás a halottaknak Vendégek köszöntése 12.30 Ebéd 14.30 Indítványok, kérdések, felmentés, új választás 15.00 Kedves baráti összejövetel A mulatsághoz és a tánchoz Franz Schering játszik zenekarával Soroksárról. A fenti program is mutatja, hogy ez nem valami Politikai szervezkedés, hanem baráti találkozó, ahol a családjával vesz részt a meghívott és egy kis szórakozás mellett jókat beszélgetnek egymással azok, akik oly sok nehéz időt töltöttek együtt A találkozó után feltöltődnek a résztvevők, s lassan felejtik a keserves emlékeket, s az idő kezdi megszépíteni azokat a súlyos esztendőket, mely 8-10 évet rabolt el a fiatalságukból. Szívükben nincs harag, - amellett, hogy nem felejtenek - nem fűti őket bosszú, s most már mind gyakrabban utaznak is Magyarországra. Ha tehetik, eljönnek Tiszalökre, megállnak a kész duzzasztómű ellőtt és könnyes lesz a szemük. A legtöbben megkeresik fogolytársaik vélt sírhelyét, elhelyezik azon az emlékezés virágait és egy mély sóhajjal fejet hajtanak halott bajtársaik emlékének. 1989. okt. - óta pedig áll a volt tábor helyén az emlékoszlop, mely hirdeti mindenkinek, hogy ott 1951-1954-ig egy hadifogolytábor állott, s ott ölte meg az önkény golyója öt bajtársukat. Mi pedig, akik látjuk mindezt, szégyelljük, hogy ez Magyarországon, itt Tiszalökön történhetett meg. A község lakosságának rokonszenve akkor is a tábor lakói mellett volt. Nagyon sokan megpróbáltak - a lehetőség határain belül- segíteni is. Nem volt ez sok, de jelzése volt annak, hogy itt érző emberek élnek. A hatalom nem csak a dróton belül, hanem a kinti "szabad" életben is oly kegyetlenül torolt meg minden próbálkozást, hogy ahhoz a kicsihez is - amire lehetőség nyílott - igen nagy bátorság kellett. 20
Nem volt könnyű az én dolgom sem, hiszen az adatok gyűjtéséhez 1982-ben - amikor még nem volt divat ezekről publikálni - kezdtem hozzá. A volt hadifoglyok féltek. A magyarországiak elsősorban hozzátartozóikat féltették. A külföldiek ezen kívül még attól is tartottak, hogy nem kapnak beutazási engedélyt. Nem is mert minden általam megkérdezett nyilatkozni. (A szabadulásakor minden hadifogolynak alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy ami a táborban történt, arról soha, senkinek nem beszélnek.) Aki beszélt, az is nagyon óvatos volt Az egykori ÁVO-sok egyszerűen nem válaszoltak, vagy nem tudtak semmiről. A civil dolgozók között is szép számmal akadtak, akik nem beszéltek. Források után hiába néztem volna, az számomra úgyis elérhetetlen. (Még ma sem reménykedhetem ebben. 1989. dec.) Maradt tehát az élő személyek vallomása, s én úgy hiszem, hogy ezek a leghitelesebbek. Így állt össze ez a dolgozat, mely megközelítőleg hiteles képét adja annak, ami Tiszalökön történt. A célom is az volt ezzel az összeállítással, hogy ne vesszen el az utókor számára az, kik és hogyan építették a tiszalöki erőművet Az események rögzítése mellet szerettem volna emléket is állítani azoknak az embereknek, akik verejtékkel, kínnal, sok-sok megaláztatással teremtettek községünkben egy olyan létesítményt, melyet ma a Tiszalöki Duzzasztóműnek neveznek. A továbbiakban olvassák azokat a feldolgozásokat, levélrészleteket, melyeket hosszú és türelmes munkával gyűjtöttem össze. Ezek alátámasztják, kiegészítik mindazt, amit a történeti részben leírtam. Mindezek elolvasása, a mellékletek tanulmányozása után szeretném hinni, hogy képet kap az olvasó arról az embertelen KORRÓL, melyet csak több nemzedék lesz képes igen nehéz munkával demokratikussá, humánussá tenni. Merem remélni, hogy évtizedek múlva "csak" alig hihető rossz emlék lesz ez az időszak az akkor élő embereknek. 21
VISSZAEMLÉKEZÉSEK (Volt hadifoglyok és civil dolgozók) 22
Tasnádi Frigyes Tiszalök. Töltés u. 9. sz. alatti lakos - volt hadifogoly önéletrajza. (Megjelent az Új Tükör 1989. márc.19-i számában)....nos az én történetem meglehetősen prózai. Amint bizonyára tudja, 1939 őszén már az iskolák keretén belül is kötelezővé tették a levente foglalkozásokat a 14 évet betöltött diákok részére. Így utolsó éves polgárista koromban én is jártam leventébe. Budán, az egykori Czakó utcai polgári iskolában. Persze úgy, ahogy másnak, ez nekem sem tetszett, hiszen a szabadidőnkből vettek el miatta, meg aztán melyik 14-15 éves fiú szereti, ha vigyázzt és pihenjt parancsolgatnak neki. De nem volt mit tenni. Hanem aztán amikor 1940 májusában befejeztem a polgárit, nekem eszem ágában sem volt Érden, a lakóhelyemen jelentkezni, hogy kérem, én már nem vagyok diák, ezért itt akarok leventébe járni. Két évig nem is volt semmi probléma, valahogy kiestem a nyilvántartásból. De két év múlva csak hiányozhattam a névsorból, mert elkezdtek érdeklődni utánam. Először csak úgy szóban, hogy hol járok leventébe. Azt mondtam, hogy Pesten, mert hogy ott dolgozom. Először elhitték, de valószínűleg utánam érdeklődtek, mert pár nap múlva Pesten az ipari iskolában is kezdték firtatni a dolgot (időközben cukrásztanuló lettem). Ezúttal már nem voltak olyan hiszékenyek, igazolást kértek. Itt jött ugyebár a baj, amiben nem is voltam egyedül, hiszen negyedmagammal csináltuk ezt a trükköt már két éve. Volt Érden egy Szabó nevű sportköri vezetőnk, hivatásos híradós tiszthelyettes, a levente önképzőkör elnöke, hozzá fordultunk segítségért. Ő tudta, hogy ebből komoly baj is lehet, de segíteni csak annyit tudott, hogy szerzett nekünk üres levente igazolványt. Azt mondta, hogy ő nem írhat bele semmit, de megmutatta hogyan kell kiállítani, s hogy melyik fiókban tartja az önképzőkör kis bélyegzőjét, ahonnan mindig kilopkodhatjuk. (...) Ezzel a fogással kihúztunk még egy jó évet, de akkor újra gyanút fogtak és nemsokára hivatalos felszólítást kaptunk a községházáról, levente foglalkozásunk igazolása végett. Egyelőre annyit tettünk, hogy nem mentünk el a községházára. Pár héttel később újabb idézés jött, amire szintén nem mentünk el. Már csak az időben bízhattunk: 1944. augusztusát írtuk. Aztán kaptunk még egy felszólítást, amelyiken egy héten belüli megjelenést követeltek, ellenkező esetben elővezettetnek, és mindenféle büntetőszankciókat helyeztek kilátásba. Tudtuk, hogy a hozzánk hasonlókat a Hunyadi-páncélosokhoz osztották be. Ha jól emlékszem, október vége felé ~ barátunk rohanva jött hozzám, hogy tűnjek el, mert csendőrök keresnek. Én szinte pillanatok alatt elbúcsúztam anyámtól és a kertek alatt kimentem az állomásra. Felutaztam Pestre a Benczúr utcába és jelentkeztem az SS-be. A két fegyveres alakulatról annyit tudtam csak, hogy a Hunyadiban se egyenruha, se fegyver, se jó koszt nincs, az SS-ben viszont legalább ez megvan, és mégsem büntetésből vagyok ott, hanem önként. Dióhéjban hát ez az én esetem. A fentieket írta Tasnádi Frigyes Földesi Józsefnek, amit ő az Új Tükörben, a fent jelölt számban megjelentetett. Személyes kérdéseimre nekem még elmondta Tasnádi, hogy 1945. május 12-én esett amerikai fogságba. Sebesültként egy cseh városkában fogták el. Az amerikaiak átadták őket az oroszoknak. Mint orosz hadifogoly, először szénbányában dolgozott. 1946 végén tifusz gyanúval kórházba került. Itt válogatták ki az SS-seket, a volt csendőröket és a harkovi lágerbe vitték ő ket. Innen 1949 elején Voronyezsbe kerültek. Itt 1950 decemberéig voltak, majd Máramarosszigeten, Nyíregyháza-Sóstón át Budapestre vitték. Előbb a Toloncházban, majd a Mezőgazdasági Vásárlóistállóban volt társaival együtt. 1951. februárjában ezer-ezer kétszázad magával a tiszalöki lágerbe hozták. A tiszalöki internáló táborból 1953. augusztus 21-én szabadult. Azóta Tiszalökön él. Jelenleg nyugdíjas, szorgalmasan gyűjti a táborra 23
vonatkozó adatokat. Kapcsolatot tart mind a hazai, mind a külföldi volt hadifoglyokkal. Oroszlánrésze volt abban, hogy a táborban agyonlőtt bajtársainak emlékét ma már egy emlékoszlop őrzi a volt tábor udvarán. B. Sándor önéletrajza, melyet a hozzám 1989. márc.27-én írott levele alapján állítottam össze: Apám Beszarábiában született és részt vett az I. világháborúban. A magyarországi 19-es forradalom leverésében is ott volt a román hadseregben. Később megszökött a románoktól és Pest megyében bujkált. Így került Szalkszentmártonra, hol az Andrássyuradalomban talált munkát. Ott ismerkedett meg az édesanyámmal, kivel 1920-ban kiment Romániába. Ott esküdtek meg Aradon, mert nagyapámék ott laktak. Én 1924-ben születtem. Anyám egyedül maradt a nagyapámnál, mert apám a román tengerészetnél szolgált. Anyám nem tudott románul és nagyon sokat szenvedett a megrögzött román nagyanyámtól. Különösen, ha nagyapám nem volt otthon. Anyámat csak cigánynak nevezte. Nagyapám nagyon rendes ember volt. Ő beszélt románul, oroszul és magyarul. 1925-ben hazajött apám. Anyám elpanaszolta nehéz sorát és nem akart tovább Romániában maradni. Nagyapámék elmentek a szeptemberi világosi vásárra, mi meg búcsú nélkül elszöktünk Aradról és Magyarországra jöttünk. Szalkszentmártonra az anyám szüleihez mentünk. Nagyapám kocsisgazda volt az Andrássy-uradalomban és beszervezte apámat vadőrnek. Elemi iskoláimat Szalkszentmártonban végeztem, majd 14 éves koromban a gróf felvitt az óbudai hajógyárba. Itt egy évig takarító legény voltam, majd lakatosinas lettem a gyárban. Mikor segéd lettem, azután is ott dolgoztam. A bátyám ejtőernyős tanfolyamon volt Németországban. Engem is elvitt Budaőrsre és 1940 szeptemberében korengedéllyel ejtőernyős lettem. Kiképzést Pápán kaptam és 1941 ő szén már a bevetési csoportban voltam. 1941. december 20-án dobtak le a Don-kanyarnál, de 1942 februárjában már hadifogságba is estem. Velem együtt akkor közel 600 magyar katona esett fogságba. Szibériába vittek bennünket ólombányába. A lágerben volt mindenféle náció: magyar, német, japán, román. Az élelmezés igen gyenge volt. Napi tíz deka fekete kenyér, mely tele volt törekkel. Ezen kívül csalán, paraj, káposzta és uborkaleves volt az étlapon. Innen egy év múlva Brianszkba vittek fakitermeléshez: A táborban különféle betegségben nagyon sokan elpusztultak. Egy év múlva - 1946-ban - Dnyetropetrovszkba, egy építkezésre kerültem. Egy autógyárat építettünk, amikor készen lett, ott dolgoztunk tovább a gyárban. Együtt dolgoztunk a szovjet civil internáltakkal, akik zömében parasztok voltak. 1950. november elején vagonokba raktak bennünket és Magyarországra irányítottak. A vagonokból Nyíregyháza-Sóstón szállítottak ki. Itt lajstromoztak, de dupla ÁVO-sok őriztek. Vacsorát kaptunk és reggel továbbvittek Budapestre. Innen 1951 márciusában Tiszalökre szállítottak és addig voltunk ott, míg fel nem épült az erőmű. Még két és félévet húztunk rá az orosz hadifogságra. A bánásmód nagyon rossz volt. Mindig takarodó után jöttek számolni vagy tisztasági vizitet csinálni és ilyenkor kizavartak bennünket a barakk elé. Gyakran álltunk ott mezítláb télen is, meg nyáron is. Más alkalmakkor meg kést, iratot, címeket kerestek és feldúlták az egész barakkot. 1952-ben kezdték el az általános kihallgatásokat. A jegyzőkönyv már készen volt, hogy ki mennyi kommunistát, oroszt, zsidót lőtt agyon. A kihallgatottal először szépen beszéltek, még cigarettával is kínálták. Ha nem írta alá a jegyzőkönyvet, akkor szembe kellett ülni a nagy fényerejű villanyégővel és alaposan el is verték. A kihallgatás napokig tartott, de mindig éjszaka. Az ott elhangzottakat nem volt szabad társainkkal közölni. Engem is többször összevertek és rá akartak kényszeríteni a jegyzőkönyv aláírására. Aki aláírta, azt elvitték, s bizony hol ez tűnt el, hol az, akikről nem is tudtunk többet. 24
Voltak köztünk spiclik is, akik egy tányér levesért elárulták szenvedő társukat. Voltak olyanok is, akik segíteni akartak, főleg az ott dolgozó civilek. 1952 őszén történt, hogy a tiszadadai almásban dolgozó tiszalökiek mikor jöttek hazafelé, egy zsák almát beöntöttek a láger területére. Meglátta a toronyban levő őr és egy sorozatot lőtt a levegőbe. Jöttek az ÁVO-sok és bennünket bezavartak a barakkokba. Az almát összeszedték és beledobálták a latrinába. Hiába akartak segíteni, nem ehettünk belőle. Bizony nagyon keserves volt itt a mi életünk, hiszen nem vettek bennünket emberszámba. Csak ürgék, rablók és gyilkosok voltunk. Én a földmunkán dolgoztam a Döme Lajos brigádjában. A földmunkák befejezésével a kapuk: szereléséhez kerültünk. A Döme-brigád nem ismert lehetetlent, minden munkán élenjártunk. 1953. szeptember 22-én szabadultam, s később Tiszalökre nősültem. Sokáig nem mehettem vissza az Óbudai Hajógyárba. A hatvanas évek elején csak felvettek és 1979- ben innen is mentem nyugdíjba. Leszázalékoltak. Nyugdíjasként a községemben levő termelőszövetkezetben dolgozom. Juhász József volt "jugó" internált személyesen mondta el élete történetét:,,1924. március 17-én születtem Örményházán Jugoszlávia). Édesanyám neve Rabi Erzsébet Szüleim egyszerű paraszt emberek voltak. Engem 1939-ben bognártanulónak adtak és 1942-ben szabadultam fel, mint bognársegéd. Ezután a szakmában dolgoztam a szülőhelyemen. Községünket 1944 decemberében szabadította fel Titó hadserege. Akkor minden fiatalt besoroztak jugoszláv katonának. Nekem is be kellett vonulnom. Semmi kiképzést nem kaptunk, s belső szolgálatot láttunk el. 1946 tavaszán a magyar anyanyelvűeket a magyar határszakaszra vitték. Én 1946 júliusában átszöktem a határon és jelentkeztem a magyar határőröknél. Ezek elvittek a határőrség parancsnokságára, Alsóközpontba. (Ez ma Mórahalom). Itt megfigyelés alatt tartottak egy hónapig, majd Szegedre küldtek, ahol a polgári hatóságoktól igazolást és engedélyt kaptam, hogy dolgozhatok. Havonta jelentkeznem kellett a hatóságoknál. Én - mivel szakmám volt - a tanyavilágot jártam és ahol javítani kellett szekeret, azt megcsináltam. Ezt végeztem 1949-ig. Már volt annyi pénzem, hogy szerszámokat is tudtam magamnak vásárolni. Papp József nevű gazda - akinél szintén többször javítottam kocsit - megsajnált és az üresen álló házát átengedte, hogy ott dolgozzak, ne kelljen állandóan csavarognom. 1949. decemberében este 11 óra körül zörgettek az ajtómon és négy civil fegyveres jött be. Utasítottak, hogy öltözzek fel és menjek velük. Még az ajtót sem hagyták bezárni, mondván hogy jöhetek mindjárt vissza. (Csak: hét év múlva láttam újra a lakást teljesen üresen). Kint várt a dzsip, s abban már volt vagy hat ember. Bevittek Szegedre a Tisza Szállóban lévő ÁVH-s laktanyába és vallatni kezdtek egy olyan emberről, akinek a nevét tőlük hallottam először. Mivel tagadtam, hogy ismerem, jól összevertek. Egyik ÁVO-s lökött és pofozott a másikhoz. Majd a szék karfáján keresztül fektettek és úgy vertek. Már az első éjjel olyan verést kaptam, hogy reggel teljesen vért vizeltem. Ez a verés egy hónapig minden este 11 óra után megismétlődött. Válogatottabbnál válogatottabb verést találtak ki, melyben nők éppen úgy részt vettek, mint férfiak. Még most is beleborzadok, ha rágondolok a verésekre. A lágyékomat is teljesen tönkre verték. Kérdem én, hogy miért: Azért, mert Titó katonája voltam? Nem jószántamból és főleg nem önként mentem katonának. És pont itt csinálták ezt velem Magyarországon, ahova én menedékért jöttem. Mikor megmutattam a katonaigazolványomat, még jobban összevertek, mert az volt beleírva, hogy altiszt vagyok. A katonaigazolványomat elvették és ismét úgy összevertek, hogy mind a két kezem olyanra dagadt, hogy reggel nem 25
tudtam a csészét megfogni, amit az ő r hozott be. Még gúnyolódott is velem, hogy hol jártam az éjszaka, hogy így nézek ki. Egy hónapi kínzás után megbilincselve vonattal felvittek Pestre, az Andrássy útra, hol alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy illegálisan jöttem át a határon és részese voltam a lengyelkápolnai kulákzendülésnek. Én akkor talán még a halálos ítéletemet is aláírtam volna, csak megszabaduljak a kínzásoktól. Ezután Pestről Kistarcsára vittek. Ottani életemről itt nem beszélek, mert azok már ismertek. Talán annyi elég, hogy amikor 1953 augusztusában Tiszalökre hoztak, nekem megváltásnak tűnt, pedig itt sem bántak kesztyűs kézzel az internáltakkal. Itt levegőn lehettem, volt szabadidő és dolgozhattam. Tiszalökről egy hónap múlva - 1953 szeptemberében szabadultam Haza. Jugoszláviába nem mehettem, s a családomról is csak 1956 után kaptam híreket. Itt telepedtem meg Tiszalökön. Két évig a VIZÉP Vállalatnál dolgoztam, majd a Tiszalöki Vegyesipari KTSZ-nél helyezkedtem el, hol 24 évig dolgoztam. 1956 után inzultus ért a községi szélsőségesek részéről. Egy este a kocsma udvarán megtámadtak négyen: az R fiúk, Cs.BJ., valamint V.M. Nagyon csúnyán összevertek, s megmenekülésemet B. telefonistának köszönhetem. Ő dorgálta meg támadóimat, hogy nem szégyellnek négyen rontani egy emberre! Más megtorlást, megkülönböztetést nem éreztem, munkám és szakmai tudásom után megbecsültek. S. István volt hadifogoly, tiszalöki lakos személyesen elmondott élettörténete:,,1920. június 13-án Bácskamutfalván születtem. Szüleim parasztemberek voltak, s így az iskolák elvégzése után én is apám gazdaságában dolgoztam. 1941. október 13-án vonultam be a lő-határvadász zászlóaljhoz, mint hegyi tüzér. 1943 áprilisáig ennél az alakulatnál szolgáltam. Ekkor valahonnan jött három tiszt és kiválasztott hat katonát - köztük engem is - és Szegedre vittek. Itt már voltak vagy kétszázan. Az egészből kiszemeltek 13 főt és megmondták, hogy ezek testőrök lesznek. Kaptunk 3-3 nap szabadságot Én a szabadságról már egyenesen Budára, a testőrlaktanyába vonultam be. 1943 őszén átkerültem a Várba. A tűzoltó-tanyában voltam elszállásolva. 1944. október 12-én átöltöztettek katonaruhába. Október 15-én a németek megszállták: a Várat. Minket a koronaterembe vittek. Nekem egy földim segítségével sikerült kijutnom a Várból. Pállffy százados utasítására Pápára mentem, hol a Szent László hadosztály tagja lettem. A parancsnokom Stefán Valér alezredes volt Rövid kiképzés után a Margit-vonal védelmére vezényeltek bennünket A hadi eseményekkel egységem 1945. februárban már a Dunántúlon volt. Én úgy láttam, hogy a háborút elvesztettük és Balatonfőkajáron a szőlőhegyen két öregtől civil ruhát kaptam és elindultam haza. Mivel nem volt papírom, elfogtak az oroszok. Először Sompusztára, majd Bajára vittek. Itt már volt vagy nyolcvanezer ember. A gyűjtőhelyen toboroztak az új magyar hadseregbe. Én jelentkeztem, s azt mondták: Debrecenbe visznek. A valóságban Szabadkára, Temesvárra, Kijevbe, Voronyezsbe, Moszkvába, majd Cserepovecbe vittek. 1947-ben visszahoztak Kijevbe. A hadifogságban nem volt rossz sorom, mert én beszéltem a nyelvet. Kijevből 1950. december 9-én indult a szerelvényünk: haza. A mi transzportunk Csapnál jött be az országba és Nyíregyháza-Sóstón álltunk meg. Itt mindenkit lajstromoztak és néhányat kiemeltek közülünk. A szerelvényt tovább irányították: Budapestre. Előbb a Markó utcai fogházba vittek bennünket, majd a Mezőgazdasági Vásár istállóiban helyeztek el. Itt már nem mint hadifoglyokkal, hanem mint internáltakkal beszéltek velünk. A bánásmód is ennek megfelelő volt Durva beszéd, kemény szidalmak és minimális étkezés. 26
Én 1951. február 22-én érkeztem társaimmal Tiszalökre. Zárt személykocsikban hoztak, idegen ÁVO-s katonai kísérettel. Az elhelyezésnél előbb a 6-os barakkba, majd a 13-as barakkba kerültem. Munkára a larzenverőkhöz osztottak be, ahol mint munkavezető dolgoztam. Kevés időt a betonozóknál is voltam, majd 1953. szeptemberében már a kordélyosoknál robotoltam.. A táborban sok megaláztatásban volt részem. A munkánál is nehezebb volt elviselni, hogy nem vettek bennünket ember számba. Civilekkel nagyon korlátozott lehetőség volt érintkezésre. Nekem személy szerint sokszor segített élelemmel, cigarettával, üzenetközvetítéssel Fazekas János tiszalöki lakos. 1953. szeptember 22-én szabadultam és továbbra is az építkezésen dolgoztam. Az Arany János utcában laktam Nagy Károlynál. 1953. november 14-én megnősültem, családot alapítottam és így itt telepedtem meg Tiszalökön. A Jugoszláviában élő rokonaimmal a hetvenes évek elején találkoztam a háború óta. Iker János volt hadifogoly személyesen elmondott visszaemlékezései: 1924. július 14-én Szekszárdon születtem. Édesapám gyári munkás volt a Hunyadipáncélosoknál szolgáltam és sebesülten a 114, sz. hadikórházzal Csehországba szállítottak. 1945. május 9-én itt estem hadifogságba. Amerikai fogságban voltam, ahol jól bántak velünk. Néhány hét után az amerikaiak igazolványokkal láttak el és hazaengedtek. Bécsújhelynél az oroszok feltartóztattak, az amerikai igazolást széttépték és vagonba raktak. Sokadmagammal Máramarosszigetre vittek, a gyűjtőtáborba. Innen a Szovjetunió tulai körzetébe, majd a bigicsevói szénbányába szállítottak. Innen megszöktem. Az orosz parasztok segítségével visszajutottam Máramarosszigetre. 1947 volt, s újra kivittek a Szovjetunióba. Most Kievbe kerültem, ahonnan vallatások után - orosz internáltakkal - Archangelsben kötöttem ki. 1948-ban Thiliszibe vittek, hol német hadifoglyok közé kerültem. 1949 tavaszán a kievi magyar láger lakója lettem. Itt egy faipari üzemben dolgoztam. A nyelvet már egészen jól beszéltem és sokszor használtak tolmácsként El is küldtek egy hat hónapos nyelviskolára Moszkvába. Ennek elvégzése után egy orosz ő rnagy tolmácsa lettem az antifasiszta iskolán. Igazán nem panaszkodhatok, mert itt jól ment sorom. 1950-ben lehetőségem adódott a hazatérésre. Az orosz őrnagy próbált marasztalni, de én hazavágytam. Adott nagyon jó igazolást, s én ennek birtokában biztonságban éreztem magamat. Én is 1950. decemberében érkeztem Nyíregyháza-Sóstóra, hol néhány embert kiemeltek közülünk. A mi szerelvényünk lakóit a Mosonyi-utcába vitték, majd mi is a Mezőgazdasági Kiállítás lóistállóiba kerültünk. 1951 februárjában vasúti személykocsikban Tiszalökre szállítottak. Este indultunk és reggelre érkeztünk meg. 5 dkg szalonnát és egy darab kenyeret kaptunk az útra. Minden ajtónál és az ablakoknál is ÁVO-s katonák őrködtek. Engem az asztalos műhelybe osztottak be. Kormos Pityi László volt a műhely vezetője. Civilként itt dolgozott még Balogh Gábor, Bereczki Demeter, Kórik Ferenc. Természetesen hadifoglyok is.. Civilekkel szigorúan tilos volt érintkezni. A feltételezett kapcsolat esetén fogda, kínzás, verés, veserugdosás, állandó kihallgatás éjszaka. A fogdában pedig nem volt életbiztosítás a büntetett számára. Ott is volt egy sötét figura - a tiszalöki B. József ÁVOs -, aki azzal fogadta a fogdást, hogy ágyékon rúgta, majd a fejét a hóna alá fogva megsorozta a gyomorszáját. Kifogyhatatlan volt a kínzások variálásában. 1953-ban a kultúrbarakk megnyitása új színt, pezsgést hozott az egyhangú, megalázó tábori életbe. Zenekar alakult, színjátszó-csoportot szerveztünk. Az asztalosműhelyben 4 hegedűt és 2 nagybőgőt készítettem a zenekar részére. A kultúrbarakkban színpadot 27
csináltunk és színdarabokat tanultunk be és adtunk elő. Szerveztünk kabaré műsorokat, voltak bűvészek. Mindig nagy sikere volt az előadásoknak. Az én sorszámom 700 volt. 1953. augusztus 10-én szóltak, hogy 700-as nyomás a fegyelmi osztályra Nagy hadnagyhoz. Meg is jelent "Hosszú" a 11-es barakkban és szólt, hogy szedjem a holmimat, s menjek az irodára. Ott a kezembe nyomták a szabaduló levelet. A vízügyes azonnal felajánlott 3 éves szerződést, mit én alá is írtam. Tétovázás után a vasútállomásra mentem, hol már várt a vízügyes és adott 200.-Ft előleget. Ebből utaztam haza. Előbb Pesten a Csillaghegyen felkerestem egy bajtársam édesanyját - aki szívbeteg - és óvatosan közöltem hogy néhány nap múlva jön a fia. Pestről Veszprémbe, a szüleimhez utaztam, hol édesanyám repesve várt. Egy hónapig odahaza voltam, majd visszajöttem Tiszalökre. Ekkor a tábor még állt. 1955-ben behívtak katonának a Néphadseregbe. Ide nősültem Tiszalökre és itt is telepedtem meg. Megelégedett ember vagyok, nem éreztették velem soha, hogy valamikor én is e tábor lakója voltam. B. F. tiszalöki lakos visszaemlékezése az erőmű építkezésére:,,1950. április 22-tól dolgoztam az építkezésen, de már 1945 előtt is ott voltam az előmunkálatoknál. Most először a készülő iparvágánynál, majd a munkagödrökben kubikos munkát végeztem. Mikor én oda kerültem, az építkezésen már dolgoztak gazdasági rabok. Ezek elmondták, hogy a beszolgáltatást nem tudták teljesíteni, ezért vannak itt. Egy kilogramm tojásbeadás elmulasztásáért három hónap fogságot kapott egy idős parasztember. 1950 őszén engem elküldtek gépkezelői tanfolyamra és utána a talajvízhez kerültem, hol 1954. augusztus 2-ig dolgoztam. A talajvizet szivattyús kutakkal húzták fel három lépcsőben. A felsőben 180 kút, a másodikban 160, a legalsóban 22 kút dolgozott állandóan. Az így víztelenített talajra 220 cm-es vastag beton alap került. 1950 ő szén a gazdasági rabok a tiszadadai kövesút mellett, a vasút felőli oldalon barakkokat kezdtek építeni. Az egészet két soros szögesdrótkerítéssel vették körül. A négy sarokba pedig őrtornyokat építettek. Mindenki azt hitte, hogy az eddig is itt dolgozó gazdasági raboké lesz a tábor. Meglepetésünkre 1951. január közepén a gazdasági rabokat elvitték. (Ezeket a fegyőrök vigyázták). A hónap végén ÁVO-sok rendezkedtek be a már meglévő téglából készült felvonulási épületekben. Februárban egy éjszaka emberszállítmány érkezett a táborba. Minden civil brigád- és munkavezetőt behívtak a munkahelyi pártirodába és ott tájékoztattak arról, hogy akiket most hoztak, mind elítéltek súlyos háborús bűnök miatt. Velük beszélgetni, nekik bármit adni, elbocsátás terhe mellett szigorúan tilos. M. Imre tiszalöki lakos szóba állt velük, kérdezte hova valók, s emiatt leszidták és azonnal elküldték az építkezésről. Rajta kívül még mások is kerültek hasonló sorsra. Én könnyebb helyzetben voltam, mert a szivattyúknál dolgozókkal hivatalosan is kellett beszélnem. Így megismerhettem életüket, sorsukat. Rokonszenveztem velük, és ahol tudtam segítettem: élelemmel, hozzátartozók értesítésével. Különösen jó, mondhatnám baráti kapcsolat alakult ki P.F. hadifogollyal, akivel ma is tartom a kapcsolatot és kölcsönösen látogatjuk egymást. Néhány volt ÁVO-s nevére emlékszem: Papp József külsős, Bartók János géppuskás volt a toronyban, Szentesi Imre külsős, Bakacsi János belsős, Kórik László és Búri József belsősök. A parancsnokokat nem nagyon ismertem. 1953. október 4-én Berentén voltam, így személyes tapasztalatom a "lázadás" -ról nincs. Azt tudom, hogy volt olyan civil dolgozó, aki három napig nem mehetett haza. Az esemény után nagy katonai kivizsgálás volt. Hallottuk azt is, hogy voltak halottak és sok 28
sebesült is. Az egész esemény körül nagy volt a titkolózás. Még olyan híresztelés is volt, hogy a foglyok egymásnak mentek és az ÁVO-sok csak rendet csináltak. Emlékezetem szerint az utolsó fogoly 1953 decemberében ment el a táborból. A hadifoglyok távozása után a barakkokat gyorsan lebontották, eltűntették a szögesdrótkerítéseket, az enyészeté lett a diadalkapu is. Néhány év múlva nyoma sem volt a tábornak. Ma pedig sokan azt sem tudják a községben, hogy itt hadifogolytábor volt. A tábor helyét benőtte a gaz, csak aki bemerészkedik a surjánba, az talál betondarabokat, kéménylábakat. betonfödémeket" melyek jelzik, hogy itt valamikor tábor volt. Cs. N. P. egykori civil dolgozó visszaemlékezései: A vállalatnál 1950. májusától dolgoztam. Előbb segédmunkásként az útépítésen, majd a barakkok építésénél kaptam munkát. Később bekerültem a kisraktárba árukiadónak. Munkámmal meg voltak elégedve és a vállalat felküldött Pestre raktárkezelői tanfolyamra. Ennek elvégzése után a nagy raktárban dolgoztam. 1951 februárjában egy napon közölte velem a főnököm - F.B. -, hogy készen vannak a barakkok és az éjjel hozzák az elítélteket. Ő már akkor figyelmeztetett, hogy nem szabad a foglyokkal szóba állni, vagy azoknak bármit is adni. Másnap valamennyi civil munkásnak ugyanezt elmondták az ÁVO-sok is. Azt állították, hogy ezek veszélyes emberek, kiknek még újságpapírt sem szabad adni, nemhogy cigit vagy élelmet. A raktárban régi újságba sem szabad az árut csomagolni. Ezeket mi tudomásul vettük, de bizony csak hagytunk az asztalon cigit, újságot, ennivalót. A főnököm sem szólt, sőt a polcon ő is "ott felejtett" ezt-azt. Én nap mint nap találkoztam a foglyokkal, amikor árut jöttek vételezni az építkezéshez. Az ÁVO-s nem tudott mindig mindenkinek a sarkában lenni és így sikerült velük szót váltanom. Volt, aki fényképet kért tőlem és arról csináltak egy olajképet, meg egy ceruzarajzot. Ezeket a mai napig féltve ő rzöm. A képet ketten készítették: V F. és egy idősebb bácsi - akinek a nevére sajnos már nem emlékszem - az asztalosműhelyből. Ez az idősebb bácsi is hadifogoly volt. Nagyon sajnálom, hogy a nevére már nem emlékszem, pedig elsőként az ő családját értesítettem valahol Pest megyében. A levelet bevittem Debrecenbe és ott adtam postára, mert Tiszalökön az ellenőrzés miatt ez veszélyes volt. A második levelet V.F. családjának, a harmadikat W.O. szüleinek küldtem el. Majd következett OM-né, akinek nem mertem postán küldeni a levelet, hanem személyesen vittem el H-ra. Az édesanyjának adtam oda a levelet és köszönés után már indultam is, mert érdeklődni kezdett, hogy honnan jöttem. Én pedig nagyon féltem, mert ha beszélek, abból rettenetesen nagy baj lehetett volna. Én adtam hírt, F.F. családjának is - aki tudomásom szerint mint kulák volt valamiért elítélve -, csak annyit közöltem, hogy jó helyen van, ne aggódjanak! A tábor feloszlatása után V.F-en kívül senki nem keresett sem személyesen sem levélben. V.F-nek válaszoltam, de tőle sem jött több levél. Úgy tudom, hogy már meghalt. Az ÁVO-sokat mind ismertem, de én is csak a közszájon forgó nevükön Hosszú, Veres, Boxer, Vipponos -, s valódi nevüket soha nem is tudtam. Én a vállalattól egyik napról a másikra elkerültem. Az egyik ÁVO-s rajtakapott, hogy fogollyal beszélgettem. Nekem nem szólt semmit, de kis idő múlva csengett a telefon és hivattak az ÁVO irodára. Míg be nem szólítottak a fal felé kellett fordulnom, hogy a hadifoglyok ne lássanak. Mikor behívtak, emlékeztettek arra, hogy mire figyelmeztettek annak idején. Megszegtem a parancsot - mondták -, és a főnököm felől kezdtek faggatni. Mit tudok róla, nem tett-e ő is valami rendellenes dolgot? Aztán meg azt akarták tudni, 29
hogy melyik fogoly kért meg üzenet továbbítására. Ígérték, hogy ha megmondom a neveket nem lesz semmi bántódásom. Én viszont azt állítottam, hogy senkinek ilyen szívességet nem tettem. Erre a parancsnok felemlegette a nagygyűlést, ahol könyvjutalmat kaptam a jó munkámért. Mondta, hogy milyen megbecsült dolgozói voltam és most mégis azonnal el kell hagynom a munkahelyemet. Másnap már O-ba kellett jelentkeznem ugyanennél a vállalatnál és így véget, ért az én közbenjárásom. A hadifoglyok későbbi sorsáról volt főnökömtől F.B-tól tudok. Ő nagyon jó volt a hadifoglyokhoz, és míg ott dolgoztam, kölcsönösen nem vettük észre, ha valamelyikőnk ott hagyott a pulton cigit, újságot, vagy ennivalót. Soha el nem felejthető dolgok voltak ezek. Most is remegve élem át, ahogy, írok, és elgondolom, milyen igazságtalanok és komiszok voltak a hadifoglyokkal szemben.. Mindezekről a dolgokról eddig sem a szüleim, sem a testvéreim nem tudtak. Nem mertem elmondani senkinek, nehogy bajba hozzanak bárkit is. Az én lelkiismeretem tiszta és nyugodt, mert ami én tőlem tellett, azt megtettem. Még a férjemnek is csak most mondtam el, és bebizonyosodott, hogy nincs olyan hosszú, aminek egyszer vége ne lenne. Nagyon megörültem, amikor hallottam, hogy vannak, akik emlékeznek rám és jó szívvel gondolnak arra, amit tettem. Nagyon jól esett, hogy mégis van, aki értékeli azén akkori közbenjárásomat és nem felejtettek el. O. J. tiszalöki lakos visszaemlékezéseiből:,,1950 tavaszától dolgoztam az építkezésen. Először az útépítésnél kaptam lehetőséget az elhelyezkedésre. Később kezdték a gödrök földmunkáit, és akkor már átkerültem oda. A föld elszállítását lovas kordélyokkal végezték. Én először a csilléseknél dolgoztam, majd a kordélyosok egyik munkavezetője lettem. Egy munkavezető napi ténykedése 30 ló irányítása volt. A harminc lóhoz négy ember kellett. A volt gátőrháznál téglaégetőt üzemeltettek, melyet Sz. Antal vezetett. Az itt égetett téglákból épültek a felvonulási épületek. 1950-ben késő ősszel rabokat hoztak Nyíregyházáról. Ezek gazdasági vétségek miatt kaptak börtönbüntetést. Dolgoztak az építkezésen, de zömük a barakkokat és az azt körülvevő kettős szöges drótkerítést csinálta. Ezek elkészülte után - 1951. január - el is vitték ő ket. Január végén kék és zöld ÁVO-sok érkeztek. Találgattuk, hogy kiket hozhatnak a barakkokba. Február közepén egy éjszaka meg is érkeztek a lakók. Előtte egy nappal az ÁVO-sok minden civil dolgozóval közölték, hogy veszélyes háborús bűnösök jönnek, akikkel tilos beszélni, tőlük semmit nem szabad elfogadni, de adni sem lehet nekik semmit. Mikor megérkeztek, mi már láttuk, hogy nem bűnözők ezek, hanem hadifogoly kisemberek. Nehéz volt velük kapcsolatot teremteni, mert az ÁVO-sok állandóan a nyomukban voltak. Az éjszakai műszakban jobban adódott lehetőség arra, hogy beszélgessünk. Sok hadifogolynak segítettem: megírtam a családjának, hogy Magyarországon van a hozzátartozójuk, dohányt és élelmet vittem be nekik. Gyakran úgy, hogy a ló abrakos tarisznyájába tettem be, vagy a kordély aljába a széna alá. Segítettem, pedig én is nagyon féltem az ÁVO-tól. A munkahelyen különösen jó kapcsolatom volt W.M-mel és G.A-val, akikkel a mai napig is kapcsolatot tartok. Egyik alkalommal W.M. a szüleihez írt levelet adott át, hogy küldjem el a megadott címre, s ha akarok írjak én is hozzá. Én néhány megnyugtató sort még írtam a levélhez. Pár hét múlva megjelent a lakásomon egy ismeretlen fiatalember. Azt mondta, hogy ő a W. testvére. Én letagadtam, hogy ismernék egy ilyen nevű embert. Féltem, hogy ÁVO-s 30
provokátor és megmondták, hogy aki a foglyokkal kapcsolatot tart, azt Kistarcsára internálják. Mikor megmutatta az okmányait és meggyőződtem, hogy valóban W. testvére, behívtam a házamba és megnyugtattam, hogy jó helyen van a testvére. Ő szerette volna látni legalább egyszer a testvérét, de erre már nem mertem vállalkozni. A család aztán rendszeresen küldött csomagot az én címemre, amit én az éjszakai műszakban apránként behordtam W-nek. A többi fogolynak is vittem, amit tudtam. A lónak marhatököt vittem, de a magját a foglyok ették meg. Loptunk be nekik napraforgót, almát, szilvát, kenyeret, - amit tudtunk, hiszen mi sem voltunk bőviben az élelemnek. Valamennyi ÁVO-st ismertem, de a valódi nevét csak Kiss Kálmán táborparancsnoknak, Nagy Lászlónak, Koleszárnak, Bakacsinak tudtam. A zöld ÁVO-sok rendesebbek voltak, de a kék - belsősök - ÁVO-sok zöme embertelen volt Kitűntek ebben a tiszalöki belső ÁVO-sok is. Bakacsi emberségéről magam is többször meggyőződtem. Sajnos ilyen nagyon kevés volt. Eddig nem nagyon beszéltem ezekről, nem is magam miatt, hanem a volt foglyokat és azok hozzátartozóit nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Éppen ideje már, hogy megtudja a közvélemény azt a sok embertelenséget, amit az AVO a tiszalöki fogolytáborban elkövetett. Jó lenne, ha neve lenne végre Boxernek, Ürgésnek, Vipponosnak. A lelkiismeretük mellett nem ártana, ha a társadalom elítélő szava is furdalná őket. 31
Legenda? Hova lettek a halottak a tiszalöki hadifogolytáborból? 32
A Nők Lapja 1989. május 13-i számában olvasói levélként jelent meg Tasnádi Frigyes alábbi levele: Mostanság mindenfelé felturkálják a történelem régen begyepesedett szemétdombját, abban a reményben, hogy hátha találnak ott valamit, amire a háború utáni évek zűrzavarában nem figyeltek fel, vagy éppenséggel az illetékes köröknek nem volt idejük mindennel foglalkozni, merthogy az akkoriban dúló hatalmi harcok minden figyelmüket és energiájukat felemésztették. Ma már persze más világ van, úgymond átértékeljük közelmúltunk történelmét, és a sok szemét között talán van olyasmi is, ami netalán fényt deríthetne a még bőven meglévő homályos részekre. Azt hiszem, ezek közé tartozik a tiszalöki erőmű építkezése. Ahogy akkoriban mondták, dolgozóink lelkes önkéntes munkájával és a legkorszerűbb technikával épült e fontos létesítmény. Vajon mennyire ismeretes, hogy az erőmű ezerhatszáz hadifogoly verejtékes munkájával készült, ásóval, lapáttal, talicskával és egylovas kordékkal? Igen, hadifoglyok építették, akik mögött már hat-nyolc évi szovjetunióbeli hadifogság állt, mert 1947-48-ban az ország nem fogadta be őket, még három évig kint kellett maradjanak, és amikor 1950 decemberében végre "hazajöttek", mindenféle ceremónia nélkül és - meg vagyok győződve -, hogy jogtalanul, itthon még három évig fogva tartották ő ket, fizikailag és morálisan sokkal mostohább körülmények között, mint a Szovjetunióban. 1953 ő szén az új kormány rendeletére kerültek csak szabadlábra, de mintegy 8-900 főnek - akik már a sváb kitelepítések óta német állampolgárok voltak - a hazabocsátása egyre késett, amiatt a német foglyok petíciót nyújtottak be a parancsnokságnak, és mi lett az eredmény. A klasszikus módszer, sortűz, nyolc és fél évvel a háború után, drótkerítés között összezárt, védtelen hadifoglyok tömege közé. Európa közepén, a huszadik században! A szomorú eredmény: öt halott és harmincegynéhány sebesült. Ez volt az ára, hogy utána végre hazamehettek. Ha ez az eléggé el nem ítélhető esemény nem történik meg, ki tudja, még meddig lettek volna drótkerítés mögött. És hogy a "klasszikus módszer" megfogalmazása nehogy félreértésre adjon okot, tisztázni kell: nem csendőrtűz volt, hanem ÁVH-s! Bizony! És az öt ember, aki nyolc-tíz éves hadifogság után ilyen értelmetlenül és megdöbbentő körülmények között, a szabadulásuk előtti napokban kellett meghaljon, még ma is jeltelenül van elásva a tiszalöki református temető mezsgyéjében. Még ennyi év után sem akadt egy illetékes ember sem, akinek megszólalt volna a lelkiismerete, hogy legalább egy karót leveressen a földbe, egy táblával, amire legalább ennyi lenne felírva, hogy: "Itt emberek nyugszanak"... Tasnádi Frigyes a tiszalöki hadifogolytábor volt lakója. A fenti cikket olvasva, valaki a megyei emberek közül rákérdezett a község vezetőitől a történtekre. A község vezetői kezdeményezték a sírhely megjelölését. Segítséget ígértek, és adtak is ahhoz, hogy megtalálják a sokak által ismert elföldelési helyet. A tiszalöki református temető keleti oldalán - a Temetőlapos nevű határrész felől- az árokban többen láttak az adott időben földből kimaradt bakancsot, állatok által rágott kézfejet. Részben a község lakói - főleg asszonyok -, részben a volt hadifoglyok vagy azok hozzátartozói földet hordtak a félig-: meddig eltemetett emberekre. A helyet kövekkel jelölték meg és éveken át mindig volt virág azon a helyen. Az NSZK-ból idelátogató volt táborlakók is itt rótták le kegyeletüket meghalt bajtársaik előtt. Természetes volt hát, hogy Tasnádi Frigyes irányításával a temető sírásói ásókkal és lapátokkal két napon át keresték a csontokat. Ennek eredménytelensége után a tanács elnökének segítségével, markológéppel kezdték a kutatást Holdbéli táj lett, de csont nem. 33
Ekkor a tanácselnök szabadsága miatt a keresés egy ideig leállt. Mind a keresés, mind a szünet idején húszan-harmincan jelentek meg a helyszínen, akik mind "tudták" hogy hol vannak a halottak. A Szitha Miklós által készített videofilmre az A. testvérek elmondták a következőt: A.S. az édesapjával 1953. október 5-én az Aracs-dűlőben volt tehénszekérrel mezei munkán. Bátyja, AJ. délután négy óra után kiment a Temetőlaposon levő földjükre, hogy a tarlóba vetett csalamádét lekaszálja, és megvárja apját és öccsét, akik az Aracsból hazafelé jövet befordulnak a csalamádéért. Földjük a temetőre jött véggel. A munka végeztével üldögélt a csalamádé csomón. Hiába várta a szekereket, helyette egy ponyvás teherautó ment ki a dűlőn az árokhoz. Az autó mellett ÁVO-s katonák kezdtek rendezkedni. Mikor őt észrevették, egy katona kikísérte a dűlőn és mondta, hogy menjen haza. Egy darabig álldogált a temetőkapujában, nézegetett az Aracs-felé, de nem jött a szekerük. Kezdett alkonyodni is, elindult haza. Legnagyobb meglepődésére szekerük az udvaron volt, s apja és öccse már a jószágot látták el. Kérdésére, hogy miért nem mentek a csalamádéért, elmondták hogy mire a Temetődűlőhöz értek, már ott állt a dűlőn egy ponyvás teherautó. Kiszállt két ÁVO-s katona és nem engedték őket befordulni. Az egyik ÁVO-s megkérdezte az apjától:. - Bátyám, a falusiak hová ássák el a döglött kutyát? Az édesapja nem érkezett válaszolni, mert a másik katona felelt a kérdésre: - A temetőárokba! Ők meglepődtek, nem értették a párbeszédet. Megkérdezték még az ÁVO-sok, hogy a dűlő átmegy-e a temetőn. Mikor mondták. hogy igen, nekik megparancsolták, hogy ma nem mehetnek a földjükre, menjenek haza! Így jöttek el. AJ. másnap kiment a csalamádéért és kíváncsi volt, hogy mit kerestek ott az ÁVO-sok. Tette ezt annál is inkább, mert már beszélték a községben, hogy lövöldözés volt a táborban és halottak is vannak. A dűlőút végén, a temetőárokban friss lombtakarót látott. Elkaparta az avart és az árok fenekén kb. három méter hosszú és 80 cm széles friss földtakarót talált. Úgy vélte, hogy biztosan a halottakat ásták ide, azért zavarták ő ket. Az avart visszakaparta, de sehogy sem értette, hogy hova lett a felesleges föld, mert ilyen nem volt. Kevés eltéréssel még sokan mások is hasonló tájékoztatást adtak. A köveket a virágokkal az 1960-as években magam is láttam. Nem értettük hát, akkor miért nem találunk semmit! Jöttek újabb segítő, akik elmondták, hogy az árok akkor nem itt volt, hanem 2-3 méterrel beljebb a lucernás felé. Ezért Tasnádi Frigyes - javaslatomra - kereszt irányban 30 cm széles és négy méter hosszú kutatóárkot ásott. Így megtaláltuk a régi árok helyét és három kutatóárokkal ki tudtuk jelölni a nyomvonalat. A tanácselnök szabadságának letelte után kaptunk egy tolólapátos markológépet a Költségvetési Üzemtől. Ezzel Tasnádi Frigyes és jómagam mintegy harminc méter hosszan, tíz méter szélességben, 1 méter 20 cm mélységben teljesen átforgattattuk a talajt. Nem találtunk semmit! Nagyon elkeseredtünk, hiszen közben jeleztük az NSZK-ban levő bajtársi társaságnak, hogy valószínűleg megtaláljuk a halottakat. Itt a kutatást abbahagytuk. Az igaz, hogy voltak, akik arra biztattak bennünket, hogy keressük meg azt a két halottat, akik korábban haltak meg a táborban (ráomlott a föld, agyonütötte az áram) és a boncház közelében vannak elásva. Minek utána az előzőhelyen is 40-50 ember "biztosan" tudta a halottak hollétét, nem bíztunk ebben sem és megszüntettük a keresést. Mikor leálltunk a munkákkal ismét kaptunk értesítéseket: 34
BS. 1989. aug. 13-án a következőt írta: A tiszalöki táborban 1952. dec. 26-án a brigádom a gödörben dolgozott. Délután földomlás történt és két embert agyonnyomott. A halottakat másnap eltüntették..egyszer halottak: napján jártam a tiszalöki temetőben és ott nekem is megmutatták, hogy hol vannak eltemetve a foglyok. Én is láttam a virággal borított kőcsomót. AJ. 1989. aug. 15-én írta: Tudomásom van azokról, akikre rászakadt a föld és a Tisza partján temették el a pribékek. Azt hallottuk, hogy a tiszadadai asszonyok kiásták őket és elvitték a temetőbe, s ez kitudódott és az asszonyokat is megbüntették. Időközben Tasnádi Frigyest is megkereste egy magát megnevezni nem akaró és elmondta, hogy Tiszalökön legalább tízen pontosan tudják hova temették a halottakat. Neveket is mondott. Ezekből három már nem él. A többi igen, de hallgat! Annyit mondott, hogy ő úgy tudja, hogy ott a tábor mellett, illetve a fogda WC-je mögött levő homokgödörbe dobták a halottakat és másnap mintegy öt méter vastagságban bontási törmeléket hordtak rájuk. Köszöntük a tájékoztatásokat, de már nem hittünk senkinek, hiszen az egész tiszalöki határt nem túrhattuk fel. 1989. augusztus második felében mégis ráálltunk egy hihető helyen - a régi nazarénus temetőben - a föld vallatására. M.S. vállalati igazgató kapta az információt és ő maga, valamint emberei segítettek a kutatásban. A tájékoztatás a következő volt BP és fia egyik reggel tehénszekérrel a Kutyaugrató dűlőbe igyekezett. Kevés eső esett hajnalban, amely éppenhogy elverte az út porát. Az ázott porban jól látszottak: a szeges katonacsizmák nyomai. Azonnal megálltak és a fák takarásából azt látták, hogy a nazarénus temetőben egy ponyvás teherautó állt, s mellette ÁVO-sok serénykedtek. Ők megvárták míg azok eltávoznak és csak azután mentek tovább. A temető mellett megálltak és megnézték, hogy mit csináltak ott az ÁVO-sok. Akkor látták, hogy egy másfél méter átmérőjű frissen ásott és betemetett gödör van ott. Arra gondoltak, hogy halottakat áshattak el. Most hallották, hogy keressük a holttesteket, hát segíteni akarnak. Az általuk mutatott helyen valóban megsüppedt a föld. Újra remény csillant! Ásóval, lapáttal emberek nekiálltak. Jelen volt MS. váll. igazgató, BJ-né, Tasnádi Frigyes és jómagam. A gödör körvonalai jól kirajzolódtak, s egyértelmű volt a hordott föld. Egy méter 70 cm mélységig kibontattuk a gödröt, de bizony itt sem találtunk semmit. Nagyot csalódtunk ismét! Hát minden csak legenda lenne? Most már végleg lemondtunk a keresésről, és az NSZK-ban élőkkel egyetértésben az emlékoszlopot a halál helyén, a volt tábor területén szerettük volna felállítani. Közben újabb levél érkezett K.I. volt hadifogoly a vele egy községben lakó volt ÁVO-stól nyert értesülésre hivatkozva azt írta, hogy a halottakat a tábor WC-jébe dobták! Hiszen tüntettek el embereket krematóriumokban, állítottak a megásott sírgödrök szélére, hogy tarkólövéssel küldjék sírba, úsztak el a befagyott folyók jege alatt, de hogy WC-be dobjanak EMBEREKET!? Ez minden elképzelést felülmúl!!!!... Akkor legenda?...? Hol vannak a halottak? Az öt agyonlőtt ember, a munka során meghaltak? Még mindig nem tudják a hozzátartozók leróni kegyeletüket szeretteik hantjánál, mert ezeknek az embereknek még ma sincs sírhantja!!!.legenda?... 35
A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak NÉVSORA 36
A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak névsora 1. Adler György 1928. I. 11. Kroisbach 2. Albrecht Antal 1924. XI. 24. Budaörs 3. Albrecht István 1923. IV. 26. Budaörs 4. Altzemer Péter 1919. VI. 21. Pomáz 5. Albrecht István 1924. XII. 18. Bácsalmás 6. Altzheimer József 1918. III. 06. Bácsalmás 7. Almauer Tobias 1912. XII. 21. Wallendf. (Rum.) 8. Ament János 1911. III. 23. Mucsi 9. Ament Sebestyén 1913. IV. 26. Elek 10. Amler Ferenc 11. Amstadt Ferenc 1922. III. 15. B. Brestovac. (Jug.) 12. Anderlei Gáspár 1921. XII.06. Hercegszabar 13. Anschau János 1931. VIlI. 06. Versend 14. Appel György 1910. VI. 06. Gődre 15. Apl János 1925. XI. 20. Mecsekfalu 16. Arnold András 1919.I.7. Tengelic 17. Arnold Krisztián 1916. II. 14. Vaskút 18. Arnold János 1910. II. 26. Kunbaja 19. Arnold Stefan 20. Asmann János 1910. VI. 26. Grábóc 21. Asmann Péter 1925. II. 18. Grábóc 22. Auert János 1922. X. 23. Hercegszabar 23. Baer András 1916. VI. 26. Harka 24. Baer István 1918. IX. 11. Budakeszi 25. Baer István 1915. XII. 25. Budaörs 26. Baint Ferenc 27. Baigh János 28. Bakos István 29. Banke János 1918. X. 08. Felcsut 30. Banke József 1916. IX. 06. Vértesacsa 31. Bartz Henrik 1916. IV. 23. Györe 32. Bauer József 1926. VII. 02. Újpetre 33. Bauer Mihály 1918. X. 04. Gödre 34. Bauer Mihály 1911. IX. 21. Ödenburg 35. Bauer István 1917.I.08. Mőzs 36. Bauer István 1921. VII. 26. Vaskút 37. Baumann Ferenc 1923. XII. 19. Miklósi 38. Baumann József 1918. IX. 19. Nagynyárád 39. Baumann József 1924. VII. 24. Miklósi 40. Baumann Miklós 1921. X. 09. Udvar 41. Baumhackel Antal 1924. Ill. 10. Bácsalmás 42. Baumstark József 1922. II. 21. Piliscsaba 43. Bayer Antal 1911. Ill. 18. Zsámbék 44. Bayer József 1917. V. 02. Perbál 45. Bayer József 1914. II. 26. Nagykovácsi 46. Bayer Márton 1911. XI. 19. Nagykovácsi 47. Bayer Mátyás 1911. IX. 23. Nagykovácsi 48. Bayer Vendel 49. Beck Henrik 1913.I. 16. Kistormás 50. Beck Mihály 1912. XII. 13. Somogyhárságy 51. Beck István 1922. XI. 25. Bácsalmás 52. Beck István 1916.I.27. Kunbaja 53. Becker Henrik 1927. V. 21. Bonyhád 54. Becker János 1918. XII. 05. Bonyhád 55. Bekesch János 56. Bednarik Károly 1913. VIlI. 21. Csobánka 57. Benkner József 1922. VI. 24. Németbóly 58. Berger János 1920. XI. 22. Bácsalmás 37
59. Berger József 1928. XII. ll. Bácsalmás 60. Bergerstock János 1927. XII. 03. Katymár 61. Bergner József 1914. II. 22. Budaörs 62. Bergner József 1916. IV. 26. Budaörs 63. Bierbaum Mihály 1917. IX. 07. Szentpéter 64. Bercshock Pál 1920.VIII.10. Wolfs 65. Binye Antal 1922. IV. 20. Lengyel 66. Bischof Károly 1914. XI. 27. Máriakéménd 67. Bischof Vilmos 1911. VII. 14. Csátalja 68. Bittmann Lajos 1917. VIlI. 25. Bakonyoszlop 69. Bittner Jakab 1917. IV. 23. Mágocs 70. Bittner Mihály 1919. XI. 25. Bácsalmás 71. Bleyer Antal 1912. IX. 25. Villány 72. BIoser János 1917. X. 0l. Backijarek (Jug.) 73. Bodó Mihály 1931. X. 09. Bári 74. Bognár György 1924. VIII. 06. Bukin (Jug.) 75. Böhler Henrik 1921. VII. 14. Mórágy 76. Böhler Péter 1923. X. 20. Mórágy 77. Böhm Ferenc 1913. VIII. 11. Vértesacsa 78. Böhm Mihály 1914. VI. 18. Agendorf 79. Böhm Rudolf 1924. V. 17. Szentpéter 80. Bognár József 81. Bohnensingl István 1926. XI. 26. Szentpéter 82. Bohner Jakab 1914. IV. 21. Vaskút 83. Benifert Károly 1917. VII. 25. Dunabogdány 84. Boss Mátyás 1930. VI. 25. Piliscsaba 85. Borsos Bernát 1911. VI. 19. Pilisborosjenő 86. Bozsa Ferdinánd 1916. VI. 12. Dortmund 87. Bozsik István 88. Brambach Alfréd 1920. V. 24. Ödenburg 89. Brantigam István 90. Brandt Antal 1919. IX. 07. Elek 91. Brandt Ferenc 1931. Ill. 13. Elek 92. Brandt Ferenc 1910. IX. 13. Arad (Rom.) 93. Brandtner István 1924. V. 21. Dunakömlőd 94. Bratschke Antal 1914. IX.l1. Brnsthausen (Jug.) 95. Braon András 1915. V. 06. Nadap 96. Braon Ignác 1924. X. 21. Tevel 97. Braon György 98. Breining György 1919. Ill. 26. Cikó 99. Brunnenkan Márton 1927. ll. 27. Karavukovo (Jug.) 100. Brunner Antal 1921. IV. 25. Csobánka 101. Brunner József 1927. ll. 27. Ganna 102. Buvári Gábor 1911. Nagykárolyfalva 103. Csanádi István 104. Császár Gusztáv 1925. Bolmaj (Jug.) 105. Csauth József 106. Csennák József 1915. Ill. 26. Bácsalmás 107. Csischek József 1912. IX. 26. 108. Csonka József 1927. XII. 24. Kecskéd 109. Czann Márton Szentpéter 110. Czeiler Antal 1917. VI. 16. 111. Czeiss Szilveszter 1929. XII. 25. Budakeszi 112. Czellmayer György Törökbálint 113. Czemmel Ferenc 114. Czemred Péter 1911. IV. 20. Kiskassa 115. Daam Mátyás 1911. I. 27. Bácsalmás 116. Dalmer János 1914. XII. 03. Keszőhidegkút 117. Damanitsch Károly 1922. XII. 26. Nagykovácsi 118. Decker István 1927. V. 10. Zanegg 38
119. Deininger István 1920. VIlI. 24. Budaörs 120. Demeter Ferenc 1914. VI. 11. Ginisdorf 121. Denzinger Ádám 1925. VII. 09. Bácsalmás 122. Deutsch József 1917. XII. 09. Mágocs 123. Dienes András 1915. VI. 20. Petele 124. Dienes János 1921. V. 23. Petele 125. Dittrich József 1917. Ill. 17. Ivánbattyán 126. Doboczky József 1914. XI. 03. Romonya 127. Domanitsch Károly 128. Donner Bálint 1916. I.06. Ókér 129. Donnermayer Pál 1915. VIlI. 15. Szentpéter 130. Dom Károly 1923. VI. 24. Szárász 131. Domer Károly 1919. V. 24. Wandorf 132. Draskovics József 1912. XII. 17. Kroisbach 133. Drexler András 1926. Ill. 03. Budaörs 134. Dubnitzky András 1926. VIlI. 25. Dunabogdány 135. Durst György 1928. X. 24. Almáskamarás 136. Durst József 1924. X. 26. Almáskamarás 137. Dürwanger János 1919. Ill. 24. Mágocs 138. Ebend János 1928. X. 23. Budaörs 139. Ebl György 1921. IX. 30. P.Sv.lván (Jug.) 140. Ebner Mihály 1929. Ill. 27. Etyek 141. Eckert Miklós 1919. VII. 13. Kisnyárád 142. Eckenfels András 1926. Ill. 27. Bezedek 143. Ederle Ferenc 1924. X. 25. Budakeszi 144. Edl József 1925. Ill. 05. Hercegfalva 145. Egyed György 1917. VI. 26. St.Johan 146. Ehleiter György 1924. IV. 27. Budajenő 147. Eigner Ferenc 1922. lv. 26. Hidegkút 148. Ehner János 149. Eilmer András 150. Einwiller István 1921. I. 11. Bácsalmás 151. Eipl János 1926. XII. 09. Vértesacsa 152. Eipl Mihály 1916. X. 12. Vértesacsa 153. Eisele Ferenc 1922. XII. 12. Pusztavám 154. Ekes József 1918. X. 10. Bakany 155. Ellenberger Henrik 1920. VIlI. 11. Bonnya 156. Eller József 1919.VIII.06. Csibrák 157. Elmer András 1916.V.26. Baja 158. Elmer János 1920.V.27. Gara 159. EIsasser György 1924.IV.14. Budaörs 160. Elter János 1915.III.05. Szálka 161. Endele Ferenc 1918.V.23. Budakeszi 162. Engelhardt Ádám 1927.V.12. Elek 163. Engessler Antal 1914.III.22. Cikó 164. Engler Ádám 1921.II.12. Bátaszék 165. EnglertJános 1919.VI.22. Cikó 166. Entzmánn Márton 1928.I.24. Üröm 167. EpacherJakab 1919.IX.27. Soroksár 168. Erb Henrik 1920.VIII.12. Hidas 169. Erb János 1931.XII.21. Lengyel 170. Esslinger József 1929.IX.16. Dönrönte 171. Faidt József 1926.X.22. Bátaszék 172. Faust Ödön 1925.III.25. Kistengelic 173. Feger Mihály 1921.VII.21. Bakonypölöske 174. Feigl István 1918.IX:25. Szigetújfalu 175. Feiler Károly 1918.IV.26. Ödenburg 176. Feiler Mihály 1911.VII.08. Harka 177. Feiler Mihály 1916.IX.06. Agendorf 178. Fein János 1924.XII.26. Felsőnána 39
179. Feldhoffer Imre 1923.X.09. Villány 180. Feldhóffer József 1916.III.14. Budaörs 181. Ferk Miklós 1925.I.15. Mucsi 182. Ferwagner Mátyás 1919.IV.25. Nagykovácsi 183. Fessler József 1920.III.28. Budakeszi 184. Feth János 1920.VI.14. Hercegfalva 185. Fetzer György 1923.XI.22. Tevel 186. Feuerbach Antal 1923.IX.04. Lapáncsa 187. Fichtner Géza 1929.VII.22. Budapest 188. Fiedler Ferdinánd 1928.VIII.27. Ödenburg 189. Fiedler Ferenc 1924.II.06. Bácsalmás 190. Fiedler Pál 1926.I.15. Budaörs 191. Filián András 1913.VII.07. Katymár 192. Fill Péter 1920.XII.24. Illocska 193. Finn Ferenc 1924. Budakeszi 194. Fischer Ádám 1912.VIII.25. 195. Fischer Antal 1917.I.20. Majs 196. Fischer Antal 1914.V.24. Törökbálint 197. Fischer János 1913. XII. 04. Pécsvárad 198. Fischer Márton 1922. XI. 21. Cikó 199. Fischer Mátyás 1910. XI. 22. Hercegfalva 200. Fischer Péter 1920. IX. 19. Cikó 201. Fleckenstein József 1919. III. 09. Bácsalmás 202. Fleis Antal 203. Fodi Jakab 1926.I. 10. Bakonyjákó 204. Fodi Lipót 1925. XII. 11. Bakonyjákó 205. Fodi Vendel 1912. ll. 25. Kisganna 206. Föglein Ferenc 1920. VIlI. 24. Mőzs 207. Förster Henrik 1918. XII. 21. Mórágy 208. Frank Henrik 1926 VI. 20. Ödenburg 209. Frank Konrád 1918. ll. 26. Kaposszekcső 210. Frank József 1918. X. 22. Budaörs 211. Frank Mátyás 1926. VIl. 14. Budaörs 212. Frech György 1927. Xll. 04. Perbál 213. Frech Jakab 1926. III. 05. Bonyhád 214. Frech József 1912. XI. 21. Zsámbék 215. Frech József 1916. XI 22. Budapest 216. Fress József 1916. ll. 24. VértesbogIár 217. Frey Sebestyén 1924. XI. 12. Budafok 218. Friedrich Ferenc 1922. X.24. Etyek 219. Friedrich Jakab 1915. VIl. 05. Magyarboly 220. Friedrich Konrád 1924. ll. 06. Tékes 221. Friedsam Henrik 1917.I.21. Pusztakisfalu 222. Fritz Mátyás 1911. VI. 10. Budapest 223. Fruh János 1926. VIl. 25. Budapest 224. Fuchs János 1925. ll. 10. Solymár 225. Fuchs József 1923. V. 02. Bácsalmás 226. Fühl Ferenc 1928. ll. 25. Pomáz 227. Fühl István 1916. VIII. 16. Békásmegyer 228. Fümstahl Károly 1924. XI. 14. Zannegg 229. Fümstahl Mátyás 1926. XI. 18. Zannegg 230. Furkó Adalbert 1923. IV. 13. Kaba 231. Fürlinger János 1929. III. 23. Budapest 232. Funk Péter 233. Gaal Antal 1931. V. 27. Somogyhárságy 234. Ganski Ferenc 1914. XI. 24. Etyek 235. GansIer György 1912. VIII. 19. Mucsi 236. Ganter András 1927.I.25. Budaörs 237. Gasparitsch Ferenc 1917. XII. 21. Lókút 40
238. Gebl István 1926. VII. 24. Kunbaja 239. Geiger Mihály 1926. IX. 10. Miklósi 240. Geiger Pál 1918. XI. 03. Bácsalmás 241. Geistlinger Mátyás 1910. XII. 10. Levél 242. Geng Antal 1926. VI. 27. Etyek 243. Gerger Ede 1910. VI. 25. Ginisdorf 244. Gerger János 1930. IV. 06. Unterradling 245. Gerger Rudolf 1922. IV. 23. Nemesmedves 246. Geigler Antal 1917.I.10. Törökbálint 247. Gingl György 1917.I.01. Himesháza 248. Glaub józsef 1916. IX. 11. VilIány 249. Glöckner János 1923. XI. 12. Alsónána 250. Glach Márton 1924. I.24. Karavukovo (Jug.) 251. Glück András 252. Göbel Henrik 1926. VI. 26 Hidas 253. Göbel György 254. Goldschmidt János 1912. VI. 10. Jagodnjak (Jug.) 255. Gorosics János 1926. XII. 26. Somogyhárságy 256. Göschl Mihály 1921. V. 24. Ödenburg 257. Gosolics András 1923. XI. 19. Budaörs 258. Götter József 259. Göttlinger István 1920. VI. 25. Mucsi 260. Götz Roman 1927. VII. 23. Üröm 261. Grfibeldinger József 1916. IX. 22. Újszentiván 262. Grafl János 1917. II. 05. Ödenbrug 263. Grebhardt János 1928. IX. 25. Pesthidegkút 264. Grebhardt József 1923. IX. 23. Nagykovácsi 265. Gregories Péter 1917. IV. 22. Várdomb 266. Greifenstein Gyula 1921. X. 22. 267. Gröhler János Ragendorf 268. Grünfelder József 1915. I. ll. Bácsalmás 269. Grünfelder Pál 1925. I.06. Bácsalmás 270. Gumminger Mátyás 1921. IX 05. Kunbaja 271. Gongl János 272. Gungl István 1928. V. 26. Püspöknádasd 273. Günther Ferenc 274. Gutbeleth János 1925. XI. 04. Lapáncsa 275. Guld János 276. Gutgessel János 1930. I. 08. 277. Guttmann Antal 278. Haag János 1919. IV. 08. Dunakömlőd 279. Haagen Marton 1931. X. 21. Budakeszi 280. Haas Ádám 1915. ll. 26. Kiskassa 281. Haas Antal 1917. VIll. 21. Bácsalmás 282. Haas György 1927. Vll. 05. Bácsalmás 283. Haas János 1923. Xll. 25. Hegyesbalom 284. Haas János 1931. VII. 27. Harta 285. Habennann Károly 1911. ll. 01. Törökbálint 286; Hack Ádám 1913. IV. 17. Alsókamarás 287. Hack Fülöp 1913. IV. 05. Elek 288. Hadlaczky György 1920. VIII. 26. Etyek 289. Hafner Jakab 1916. VIll. 07. 290. Hafner József. 1920.III. 23. Budaörs 291. Hahn Kilián 1907. VI. 09. Bácsalmás 292. Hahn Konrád 1911. XI. 08. Lánycsók 293. Haimann János 1919. X. 05. Katymár 294. Hain Antal 1908. XI. 03. Zsámbék 295. Hajmássy János 1931. XII. 13. Cikó 296. HalbIander Antal 1903. VII. 25. Katymár 297. Haller János 1912. X. 14. Veprovac (Jug.) 41
298. Hammer Ádám 1920. ll. 26. Ottlaka 299. Hammer János 1907.I. ll. Iharkút 300. Hardt Mihály 1926. I. 19. Lánycsók 301. Hrangoző Adolf 1912. VI. 25. Ödenburg 302. Harrer Leonhard 1902. IV. 24. St. Johan 303. Hartunk Jakab 1927. ll. 19. Mucsi 304. Hassenstaub József 1918. VI. 22. Kunbaja 305. Haser Mátyás 306. Hau József (Havas) 1929. IV. 09. Temesvár (Ro.) 307. Hauck János 1926. ll. 06. Püspöknádasd 308. Hauck Mihály 1908. X. 19. Kernei (Jug.) 309. Hauer Pál 1901. Vll. 10. Wolfs 310. Hauer Pál 1913. XI. 19. Balf 311. Hauptmann János 1909. V. 24. Hegyeshalom 312. Hauser Ferenc 1919. V. 16. Vaskút 313. Hauser Ferenc 1909. ll. 07. Vaskút 314. Hauser Ignác 1914. ll. 22. Csobánka 315. Hauser Mátyás 1901. III. 18. Dunaköml6d 316. Hautzinger József 1907. ll. 08. St. Peter 317. Hautzinger Leo 1931. VIll. 12. Máriakálnok 318. Hautzinger Mátyás 1914. ll. 14. Zanegg 319. Hautzinger István 1919.I.17. St. Peter 320. Hautzinger István 1931. VIII. 23. St. Peter 321. Heckel Henrik 1919. XII. 05. Alsónána 322. Heckmann János 1906. I. 05. Mórágy 323. Heffner János 1912. XI. 04. Törökbálint 324. Hehl János 1919. XI. 12. Mórágy 325. Heil Sebestyén 1907. XI. 23. Zengővárkony 326. Heim Antal Zsámbék 327. Heim Mátyás 1918. IV. 24. Etyek 328. Heinig István 1901. II. 27. BácsaImás 329. Heinrich József 1925. V. 27. Etyek 330. Heinzelmann János 331. Heise Vilmos 1919. XI. 25. Hidegkút 332. Heissenberger József 1914. III. 21. Ödenburg 333. Heizereder Henrik 1914. III. 26. Ecseny 334. Heizereder Ferenc 1931. XII. 23. Ecseny 335. Helfenbein Ferenc 1906. X. 28. Bonyhád 336. Hellenbarth József 1920. VIII. 19. Bácsalmás 337. Hennrich Ottmar 1925. V. 12. Bistritz 338. Henzelmann János 1918. V. 13. Perbál 339. Herbst József 1914. IX. 26. Kisbudmér 340. Hersher Kálmán 1928. XI. 21. Cikó 341. Hergenröder Frigyes 1913. IX. 24. Mogyoród 342. Hering József 1911. II. 05. Lovászhetény 343. Hermann Antal 1918. IV. 21. Ilmenau 344. Herr András 1918. II. 26. Dunabogdány 345. Herr Ferenc 1920. II. 11. Villány 346. Hertl Mátyás 347. Herwert János 1915. IX. 22. Budaörs 348. Herzog András 1910. VII. 12. Budaörs 349. Herzog Antal 1904. X. 06. Budaörs 350. Hess Henrik 1929. III. 23. Nagykovácsi 351. Hess Márton 1927. I. 10. Hidas 356. Hetzel Péter 1927. VIII. 27. Alt-Schowe (Jug.) 357. Hier István 1901. XII. 25. Németkér 358. Hilgert János 1924. II. 15. Virágos 359. Hilmer András 1916. XI. 18. Boldogasszonyfa 360. Hipp Lipot 1918. II. 08. Novi Vrbas (Jug.) 361. Hintersehr Pál 1901. VI. 27. Bácsalmás 42
362. Hirschmann Mihály 363. Hirth János 1920. X. 23. Felsőmindszent 364. Hofbauer József 1922. V. 25. Leányvár 365. Hoffgeang Antal 1919. IV. 06. Kunbaja 366. Hoffmann Dezs6 1930. IV. 25. Szigetbecse 367. Hoffmann János 1928. IX. 25. Mágocs 368. Hoffmann József 1905. XI. 20. Székudvar 369. Hoffmann József 1905. VIII. 21. Almáskert 370. Hoffmann József 1905. VIII. 22. Németmárok 371. Hoffmann József 1929. VII. 26. Lókut 372. Hoffmann Sebestyén 373. Holzhofer András 1908. IV. 25. Agendorf 374. Holzmann Mihály 1925. IV. 26. Ödenburg 375. Horgos Simon 1919. VIII. 06. Bakonypölöske 376. Homung József 1909. XII. 12. Baranyajenő 377. Horváth Ferenc 1906. VII. 24. Güns 378. Horváth Imre 379. Horváth Mihály 1920. IX. 24. Et. Johann 380. Horváth István 1903. VIII. 21. Németkér 381. Hotz Márton 1908. X. 15. Pesthidegkút 382. Huber Antal 1916. II. 26. Rém 383. Huber Ferenc 384. Huber József 1922. XII. 10. Piliscsaba 385. Huber Tamás 1923. I. 05. Agendorf 386. Hufnágel János 1905. VII. 25. Hidas 387. Hufnágel Korumd 1916. VI. 18. Hidas 388. Holzmann Márton 389. Holzmann Mátyás 390. Hufnüss Lász1ó 391. Hull Lóránt 1916. IX. 23. Csobánka 392. Huss Rudolf 1903. IV. 16. St. Peter 393. Huszek Lász1ó 394. Huth Antal 1929. VI. 27. Bácsalmás 395. Huth György 1911. IV. 11. Bácsalmás 396. Huth József 1928. V. 26. Bácsalmás 397. Ising Mihály 1913. IV. 24. Vértesboglár 398. Istenes Mihály 1930. IX. 24. Lókút 399. lzinger József 1929. IX. 09. Vértesacsa 400. Jtcs Mátyás 1922. XII. 15. Ganna 401. Jahn Ádám 1912. V. 25. Máriakéménd 402. Jahn Károly 1902. XI. 05. Bátaszék 403. Jakob János 1903. X. 25. Agendorf 404. Janis József 1911. X. 25. St. Peter 405. JekI Róbert 1923. XII. 23. Hird 406. Jergler János 1929. X. 12. Kisdorog 407. Jost Ede 1901. VII. 22. Raabfidisch 408. Jost Szilveszter 1912.I.20. Felsőgalla 409. Judt Ferenc 1905. VIII. 26. Raabfidisch 410. Jung Henrik 1920. VIII. 19. Bátaapáti 411. Jung Jakab 1922. X. 20. Katymár 412. Jung József 1910. XI. 26. Bonyhád 413. Jung Kilian 1920. IX. 25. Bácsalmás 414. Kahn András 1929. XI. 10. Zsámbék 415. Kainz Heririk 1926. V. 24. Fünfkirchen 416. Kaipl János 1906. VI. 12. St. Johann 417. Kaizer János 418. Kanter Ferenc 419. Kanter Péter 420. Kalamas Ferenc 1931. VII. 24. Lókút 421. Kamm Dániel 1919. IV. 11. Alsónána 43
422. Kappel Károly 1909. XI. 04. Güns 423. Kappel Károly 1914. VI. 18. Harka 424. Kappel János 425. Karaba Péter 426. Karner Mihály 1923. IX. 17. Ödeburg 427.Kastner Ferdinánd 1901. XI. 12. Ödenburg 428. Kastner Ferenc 1929. XI. 19. Lökösháza 429. Kattari György 1914. V. 23. Dunakömlőd 430. Katz Gyula 1903. III. 18. Németbóly 431. Katzenmayer Péter 1930. VIII. 25. Kunbaja 432. Katziáner Alajos 1904. VII. 20. Bakonykoppány 433. Kaufler István 1912. ll. 06. Törökbálint 434. Kehr Jakab 1902. X. 25. Alsónána 435. Keinrath Ferenc 1925. VIII. 05. Lengyel 436. Kelemen István 437. Keller Ádám 1923. XII. 11. Fazekasboda 438. Kelle József 1919. III. 19. Knez. Vinogr. (Jug.) 439. Keller Ádám 1922. XI. 11. Fazekasboda 440. Keller József 1911. ll. 24. Bakonyjákó 441. Kellner József 1915. XI. 12. Etyek 442. Kellner Mátyás 1904. lll. 09. Pesthidegkút 443. Klein Márton 1931. VIII. 13. Mór 444. Kenyeres József 1902. IX. 11. Nagykovácsi 445. Keppel János 1901. XII. 21. Rábafüzes 446. Kerber András 1913. IX. 20. Borjád 447. Kerschner József 448. Kereszturi György 1921.VI.18. Steinamanger 449. Kerschbaum János 1920.IX.20. St. Peter 450. Kett István 1910.VIII.07. Rém 451. Kirschknopf Mátyás 1918.V.19. Agendorf 452. Kirchrter Adám 1910. X.17. Lapáncsa 453. Kirchner Antal 1906.V.11. Szigetújfalu 454. Kirchner József 1919.III.25. Lókút 455. Kissler Jakab 1925.I.25. Cikó 456. Kitzinger Antal 1910.VI.18. Szigetújfalu 457. Klar János 1911.XI.11. Simontornya 458. Klass Bálint 1917.IV.24. Szűr 459. Klaus Ferdinánd 1902.X.04. Wolfs 460. Klaus Károly 1914.V.14. Wolfs 461. Klaus Márton 1912.XI.11. Vértesboglár 462. Klaus Sámuel 1924.XII.27. Wolfs 463. Klein András 1910.XI.11. Nagykovácsi 464. Klein Ferenc 1923.III.16. Nagykovácsi 465. Klein József 1905.I.27. Csibrák 466. Klein Péter 1924.III.24. Kisdorog 467. Kleinhans Antal 1906.IX.21. Nagyganna 468. Kleisz János 1914.IX.25. Lánycsók 469. Klemm János 1922.II.27. Mőzs 470. Klesitz István 1909.VI.26. Bakonysárkány 471. Klett István 1922.XI.23. Katymár 472. Klesch György 473. Klieber József 1923.VIII.23. Bezedek 474. Klieber Péter 1904.II.21. Lippó 475. Kling József 1909.V.21. Gara 476. Klinger Pál 1923.I.26. Máriahalom 477. Knecht György 1922.IV.19. Bácsalmás 478. Knittel Henrik 1911.I.14. Bátaapáti 479. Knopf Kelemen 1911.XI.18. Mokrin (Jug.) 480. Koch Ádám 1913.XII.02. Cikó 481. Koch Krisztián 1928.XI.26. Mórágy 44
482. Koch Ferenc 1902.X.22. Gyertyánkut 483. Koch János 1920.XI.22. Nemesnádudvar 484. Koch János 1927.V.05. Cikó 485. Koch János 1912.IV.07. Borjád 486. Koch János 1926.III.15. Szárazd 487. Kohlmann Antal 1901. III.24. Kurd 488. Kolg Károly 1928. ll. 26. Harka 489. Kolep Péter 1914. V. 07. Mórágy 490. Koller Pál 1924. X. 25. Pomázd 491. Komerek József 492. Konrád János 1914. IX. 05. Majs 493. Koos József 1919. ll. 15. Baja 494. Kopp György 1911. III. 09. Budajenő 495. Kopp György 1923. IX. 25. Perbál 496. Koppi Ferenc 1923. X.26. Zanegg 497. Kordik Mihály 1928. IV. 14. Beremend 498. Kostiz Simon 1914. Xl. 19. Szulok 499. Knorr Ferenc 500. Kovács Imre 1921. I. 15. Kiskőrös 501. Kovács János 1924. V. 13. Budakeszi 502. Kovács János 1924. X. 15. Budaörs 503. Kräder János 1911. II. 11. Gyula 504. Kráder János 1902. IX. 26. Almáskamarás 505. Kraft György 1912. V. 10. Izmény 506. Kraft József 1929. X. 13. Püspökladány 507. Kramer András 508. Kramer Miklós 1922. VIII. 22. Magyarboly 509. Kramer Miklós 1901. V. 21. Kunbaja 510. Kreis Jakab 1927. II. 05. Budaörs 511. Kreiter János 1925. VI. 24. Güns 512. Kress Károly 1912. IX. 27. Harka 513. Krischmann János 1917. III. 13. Dózs 514. Krist Antal 1923. VI. 29. Oroszvár 515. Krix Péter 1903. V. 02. Bácsalmás 516. Kröller János 1909. VI. 09. Ragendorf 517. Kromer Jakab 1925. Vll. 11. Apatin (Jug.) 518. Krum Márton 1911. IV. 05. Gödre 519. Kucsera Albert 520. Kult Antal 1918. XI. 19. Dózs 521. Kongl Antal 1928. Xl. 09. Bácsalmás 522. Kunst János 1912. X. 19. Alsónána 523. Künstler János 1902. Xl. 12. Bonyhád 524. Kurth József 1917. X. 10. Ujszentiván 525. Kumacker János 1918. XII. 09. Mőzs 526. Kurz Antal 1904. VI. 25. Etyek 527. Kurucz János 528. Küster János 1921. VIll. 09. Hidas 529. Küster János 530. Kucsera Albert 1905. XII. 19. Bácsalmás 531. KuzselJános 1915. V. 07. Törökbálint 532. Laffler István 533. Lamm Henrik 1908. IV. 22. Nagyszékely 534. Lang Ignác 1915. X. 04. Dunabogdány 535. Lang József 1924. VII. 25. St. Johan 536. Lang Mátyás 1926. VIII. 06. St. Peter 537. Lang Mihály 1925. II. 07. Dunakömlőd 538. Lanzser Ferenc 1905. VII. 27. Győrsövényház 539. Last Vilmos 1901. IX. 11. Ödenburg 540. Laub János 1909. XII. 25. Hidas 541. Laubhan Jakab 1907. IX. 19. Alsónána 45
542. Lay Henrik 1923. II. 08. Bátaapáti 543. Lay János 1927. X. 04. Alsónána 544. Leber János 1916. IV. 26. Budaörs 545. Leber József 1906. XI. 23. Budakeszi 546. Lechmann István 547. Leimeter István 1930. VIlI. 09. Vecsés 548. Leinwetter Pál 1903. X. 21. Levél 549. Leist Ferenc 1922. II. 22. Elek 550. Leist Ferenc 1906: VI. 26. Elek 551. Leidi Ferenc 1915. XI. 21. Vaskút 552. Lengyel Elek 553. Leith Vilmos 1911. I. 14. Ödenburg 554. Lehr Márton 555. LimbergerJános 1925. Ill. 13. Balf 556. Linzer János 1927. VI. 12. Tófű 557. Lipp Félix 1911. Ill. 25. Xolfs 558. Litzinger András 1930. VII. 16. Baden 559. Lowescher Jakab 1909. II. 07. Mórágy 560. Lutz György 561. Lutz Ferenc 1921. II. 27. Etyek 562. Lutz Péter 1923. IX. 17. Kunbaja 563. Lux Adolf 1903. VI. 24. Wandorf 564. Luxenburger Vince 1920. I.23. Németkér 565. Magvas Mihály 566. Magyarits Sándor 1927. II. 16. Régensburg 567. Mahl József 1923. II. 10. Hidegkút 568. Maisl Ferenc 1914. XI. 19. Vaskút 569. Major József 1914. I. 15. Bakonysárkány 570. Mantel Mihály 1926. III. 05. Zanegg 571. Marczinkovics Antal 1916. I. 26. Etyek 572. Marhoffer János 1910. X. 23. Nagykovácsi 573. Marlok János 1910. V. 25. Csobánka 574. Martin Domokos 1908. lll. 14. Stanisio (Jug.) 575. Martus György 1926. IX. 23. Szálka 576. MartusJános 1911. V. 10. Szálka 577. Marx Károly 1904. VIll. 13. Ödenburg 578. März Imre 1924. XI. 20 Bonnya 579. März József 1907.I. 10. Bonyhád 580. Mattburger János 1922. X. 06. Bátaapáti 581. Mattburger József 1912. X. 08. Bátaapáti 582. MaulJános 1906. lll. 23. Alsónána 583. Maul Péter 1905. lll. 10. Alsónána 584. Maurer Antal 1930. V. 14. Madchendorf 585. Max Krisztián 1901. VIII. 10. Wolfs 586. Max Gottlieb 1908. X. 09. Wolfs 587. Max Mátyás 1927. lll. 19. Wolfs 588. May. Ferenc 1901. I. 09. Vértesboglár 589. Mayer Ferenc 1914. IX. ll. Vértesboglár 590. Mayer Ferenc 1906. V. 21. Nagykovácsi 591. Mayer János 1924. lll. 03. Budakeszi 592. Mayer Mátyás 1927. XI. 28. Zanegg 593. Mayer Urbán 1920. VII. 21. Bátaszék 594. Mayerhof Gáspár 1901. lll. 08. Mecsekjánosi 595. Mayer József 596. Meinzinger Mátyás 1926. IX. 26. Nagyganna 597. Ment Mátyás 1906. VII. 24. Dunaszekcső 598. Merk Ádám 1926. X. 15. Németbóly. 599. Merkler Ádám 1917. VI. 20. Csátalja 600. Mészáros János 601. Metz András 1907. VIll. 25. Elek 46
602. Metzger János 1908. IV. 07. Vértesboglár 603. Metzinger Mihály 1924. VII. 12. Kakasd 604. Metzinger János 1909. II. 27. Rém 605. Michelberger András 1928. XII. 16. Budaörs 606. Michelberger József 1925. II. 26. Budaörs 607. Mikolazi József 1930. III. 04. Budapest 608. Minasch István 1909. VI. 16. Soroksár 609. Mindler János 1924. VI. 24. Budakeszi 610. Mink József 1923. XII. 26. Cikó 611. Mittnacht József 1907. VI. 27. Alsókamarás 612. Modler Viktor 1904. VIII. 08. Bakonysárkány 613. Molnár István 1901. VI. 12. Fertőboz 614. More Antal 1917. X. 12. Agram 615. Morizt Márton 1924. VIlI. 25. Versend 616. MoserJózsef 1919. VI. 22. Ödenburg 617. Moser IstVán 1901. II. 09. Grábóc 618. Muik András 1918. V. 21. Szcpetnek 619. Mühl Mihály 1924.I.27. Kroisbach 620. Mülberger Mihály 621. Müller Adám 1914. V. 25. Mucsi 622. Müller Sándor 1921. VI. 04. Vaskút 623. Müller Anial 624. Müller János 1902. V. 13. Bátaszék 625. Müller Henrik 1920. IX. 14. Egyházaskozár 626. Müller Henrik 1912. VII. 25. Bátaapáti 627. Müller Jakab 1923. VII. 24. Nagelsdorf 628. Müller János 1906. XI. 18. Csávoly 629. Müller János 1919. VI. 20. Budaörs 630. Müller János 1930. I. 26. Budaapáti 631. Müller Gyula 1930. IV. 20. Bakonyoszlop 632. Müller Mátyás 1923. Ill. 28. Vállaj 633. Muschek Ferenc 1921. VIlI. 14. Etyek 634. Mussong Jakab 1925. VI. 21. Cikó 635. Muth Henrik 1926. I. 23. Gyönk 636. Muth Vilmos 1919. XII. 22. Ujpetre 637. Mustapics TomisIáv 638. Naasz Adám 1901. ll. 06. Nagyhajmás 639. Nagel Ferenc 1905. VII. 07. Vértesboglár 640. Nagl Antal 1911. X. 10. Vértesboglár 641. Nagl Antal 1902. XI. ll. Vértesboglár 642. Nagl Ferenc 643. Nagy Imre 1919. VII. 26. Lókút 644. Nagy Demeter 645. Natz Vilmos 1924. VII. 26. Győrsövényház 646. Németh György 1926. IV. 25. Magympolány 647. Ness Mihály 1903. Ill. 22. Újpetre 648. Ness Vilmos 1926. VII. 24. Vókány 649. Neubauer Ferenc 1909. IV. 24. Raabfidisch 650. Neubauer József 1909. IX. 15. GIábóc 651. Neuberger József 1905. III. 11. St Peter 652. Neuberger Mihály 1915. IX. 05. St. Peter 653. Neuberger István 1901. Ill. 04. St.Johann 654. Neubert János 1912. VII. 06. Mőcsény 655. Niedennayer Ferenc 1931. XII. 24. Elek 656. Niedennayer Vilmos 1918. V. 24. Elek 657. Niess Ádám 658. Nieth Ádám 1909. VII. 24. Cikó 659. Nolz Mihály 1913. IV. 10. Agendorf 660. Notheiss Gáspár 1925.I.11. Mecsekjánosi 661. Obendorf Péter 1917. Ill. 18. Nagyhajmás 47
662. Oberkersch József 1922. II. 13. Kunbaja 663. OlImann József 1918. II. 09. Kunbaja 664. Onnos András 1917. IX. 27. Hidegkút 665. Onnos József 1902. VI. 24: Hidegkút 666. Ottliczky Ferenc 667. Oswald Ignác 1910. VIII. 01. Hercegfalva 668. Palatin György 1930. Ill. 04. Perbál 669. Pálinkás Ferenc 1930. IX. 24. VértesbogIár 670. PálinkásJózsef 1902. II. 25. Vértesacsa 671. Paller István 1929. II. 08. Vértesacsa 672. Pappert Jakab 1916. VI. 07. Szálka 673. PastlerJános 1917. IX. 25. Wandorf 674. Patzer Mihály 1911. XII. 12. Ödenburg 675. Paulay Alajos 676. Paulheim Adám 1910. XII. 02. Szigetújfalu 677. Paulheim József 1913. Ill. 22. Szigetcsép 678. Payer Oszkár 1914. VIII. 10. Harka 679. Payerl Mátyás 1923. II. 06. Harka 680. Peltzer Henrik 1901. II. 24. Hidas 681. Pentz Ádám 1909. XII. 22. Kunbaja 682. Pentz József 1927. IV. 22. Vaskút 683. Perlinger István 1919. VIII. 27. St Peter 684. Pertz István 1901. IX. 13. Altenbögge 685. Pető Ferenc 1911. XII. 11. Bácsalmás 686. Petri János 1912. IX. 23. Véménd 687. Petz György 1920. II. 07. Vókány 688. Petz János 1927. I. 18. Bonnya 689. Petz János 1925. Ill. 21. Szálka 690. PfaffFerenc 1912. XII. 24. Dúzs 691. Pfanzer Antal 1927. VI. 09. Elek 692. Pfeifer József 1925. V. 23. Piliscsaba 693. Pfeiffer János 1916.I.24. Ág 694. Pfendert János 1927. IV. 21. Zsámbék 695. Pfleger József 1929. VIlI. 15. Etyek 696. Pflum István 1905. VIlI. 02. Zsigetújfalu 697. Pieler János 1928. VI. 27. Balf 698. Pieler Mihály 1930. Ill. 27. Balf 699. Piller József 1906.I.21. Bali 700. Piller Pál 1914. IX. 22. Ajkarendek 701. Piltz Márton 1910. XII. 22. Mezőberény 702. Pojtinger Péter 1905. V. 21. Németmárok 703. Pollak Károly 1918. II. 20. Pilisborosjenő 704. Pölöskei János 1906. IX. 26. Gödre 705. Ponitz György 1923. IV. 27. Felsőkerepes 706. Popp András 1905. Ill. 24. Cikó 706. Popp Péter 1901. XI. 26. Cikó 707. Posgai István 1924. X.25. St. Peter 708. Post József 1919. Ill. 14. Almáskamarás 709. Poth Henrik 1907.III. 23. Alsónána 710. Potnek Ferenc 1913. VIlI. 22. Karancs 711. Pratzler János 1923. IX. 10. Alsónána 712. Preckl Mihály Budaörs 713. Preger Antal 1907. Ill. 22. Ganna 714. Preis Pál 1921. Ill. 06. Hummlitz 715. Preiss Henrik 1906. IX. 26. Fünfltirchen 716. Preisinger Mihály 1929. VI. 13. Ödenburg 717. Preiseler György 1902. Ill. 22. Budakeszi 718. Prescher Konrád 1920. XII. 19. Bonnya 719. ProgI József 1924. XI. 24. Etyek 720. Puchler János 1901. V. 27. Tótvázsony 48
721. Puhl Pál 1929.I.28. Hercegszabar 722. Pulver János 1915. V. 03. Grabovac (Jug.) 723. Pusch Mihály 1922. IX. 04. Szigetszentmárton 724. Puszter József 1901. XI. 25. Rajka 725. Raab Bálint 726. Rábai Henrik 1931. X.13. Kaposszekcső 727. Rabel István 1912. VI. 25. Budaörs 728. Rack György 1903. IV. 14. Etyek 729. Rapolder Antal 1912. X. 15. Budakeszi 730. Rathgeber Mihály 1922. V. 05. Gödre 731. Rausch Jakab 1904. IX. 14. Nagyhajmás 732. Rauth István 1926. X. 19. Németkér 733. Reppmann István 1923.I. 01. Vaskut 734. Redl József 1924. V.10. Hercegfalva 735. Redl István 1925. VIlI. 07. Hercegfalva 736. Redling Jakab 1926. V. 27. Ganna 737. Regert Mátyás 1931. XII.05. Németpalkonya 738. Reh Stephah 1926. X. 10. St. Johan 739. Rehberger Mátyás 1921. VII. 27. Hegyeshalom 740. Rehmann János 1907. IV. 16. Budajenő 741. Reich György 1911. Ill. 25. Németkér 742. Reichardt József 1903. I. 24. Dunaföldvár 743. Reidl József 1920. IV. 04. Somogydöröcske 744. Reibling János 745. Reifmesser József 1926. XI. 22. Hidegkút 746. Reisner Károly 1909. VI. 21. Ödenburg 747. Reiss Ferenc 1917. VI. 28. Elek 748. Reiss János 1930.I. 27. Cikó 749. Reiss Pál 1929. VI. 26. Elek 750. Reiss József 1917. X. 22. Elek 751. Reiss Péter 1904. IV. 23. Cikó 752. Reisinger János 1922. I. 13. Belecska 753. Reitinger Henrik 1903. I. 12. Gerényes 754. Reitinger János 755. Resch Mihály 1929. IX. 10. Mogyoród 756. Retting István 1921. VIlI. 27. Vaskút 757. Rezniczek József 1926. II. 13. 758. Richter György 1915. VIlI. 26. Nemesudvar 759. Richter Mihály 1907. IX. 06. Nemesnádudvar 760. Riegler István 1931. VII. 25. Kroisbach 761. Ries Ferenc 1907. X. 20. Bácsalmás 762. Rieschl Márton 1912. VIlI. 08. St. Johan 763. Rigó János 1902. IX. 21. Pusztavám 764. Rill János 1930. VII. 27. Bácsalmás 765. Ring Konrád 1905. IV. 13. Vinkovci (Jug.) 766. Ringhofer Mihály 1902. V. 26. Ödenburg 767. Ringhoffer József 1915. VI. 27. Bakonygyirót 768. Ritter János 1924. IV. 19. St. Peter 769. Ripp Gusztáv 770. Ritter János 1904. VII. 26. Budaörs 771. Ritter Mihály 1912. Ill. 26. St. Peter 772. Rits Péter 1925. VI. 09. Bácsalmás 773. Rongitsch József 1902. II. 27. St. Peter 774. Romeis János 1907. VII. 7. Villány 775. Romeis József 1916. VIll. 18. Vókány 776. Rödbneier Mihály 1915. IX. 12. Dunakömlőd 777. Ruck György 1924. IV. 27. Elek 778. Ruck József 1922. IV. 22. Almáskamarás 779. Rummelhardt János 1907. Ill. 26. Vaskút 780. Rumpeltes Mátyás 1929.I.24. Ödenburg 49
781. Rumsauer Vilmos 1925. XI. 26. Máriakéménd 782. Ruppert Ferenc 1925. VIll. 06. Hercegfalva 783. Ruppert János 1921. XI. 14. Gyönk 784. Szabó Henrik 1925. X. 19. Alsónána 785. Szabó Márton 1908. IX. 9. Zsámbék 786. Szabó István 1902. I.06. Kunbaja 787. Sándor Mihály 1931. I. 26. Budaörs 788. Sauer János 1926. XII. 8. Katymár 789. Sauter József 1928. Ill. 02. Zsámbék 790. Sauthner Albert 1923. X. 10. Nas.Elbinakrivaja (J ug.) 791. Schadt Ferenc 1908. XI. 07. Vaskút 792. Schmer György 1923. II. 13. Dunakömlőd 793. Schaffer Benedek 1908. VI. 23. Vérteskozma 794. Schaffer György 1911. VI. 23. Ág 795. Schaffer Henrik 1922. VI. 06. Alsónána 796. Schaffer János 1901. XII. 03. Császártöltés 797. Schaffer János 1917. VIlI. 10. Alsónána 798. Schaffer Mihály 1915. Ill. 22. Soroksár 799. Schama István 1904. VII. 27. Katymár 800. Schandl Jakab 1924. VII. 05. Bakonykoppány 801. Sántha Emil 1928. II. 18. Jakabháza 802. Scherer Rudolf 1915. IV. 05. Üröm 803. Scharfy Ferdinánd 1912. VI. 11. Ödenburg 804. Scharfy Sámuel 1929. XI. 26. Ödenburg 805. Scheibl Antal 806. Scheibl János 1904. VII. 22. Csávoly 807. Schey Gyula 808. Schneller Mihály 1919. Ill. 05. Bakonyjákó 809. Schely Károly 1904. IV. 12. Kaltenstein 810. Schenk János 1908. X.19. Somogyszil 811. Seres György 1901. VI. 10. Elek 812. Schettl Antal 1909. VI. 25. Pécsvárad. 813. Schilling Fülöp 1909. II. 13. Nagyszékely 814. Schilling Péter 1908. X. 01. Pereg 815. Schillinger Antal 1913. Ill. 10. Elek 816. Schimpl János 1910. XII. 25. Elek 817. Schimpl József 1921. VII. 17. Elek 818. Schinagel József 1919. II. 26. Kroisbach 819. SchinageIJózsef 1902. VII. 26. Etyek 820. Schindler József 1917. XI. 23. Budakeszi 821. Schinkó Mihály 1922. II. 14. Szomor 822. Schkrutt Henrik 1925. X. 23. Kisfalud 823. Schmall Antal 824. Schmeisser Márton 1901. I. 11. Bonyhád 825. Schmell Antal 1917. VII. 16. Zsámbék 826. Schmidt Ádám 1906. VII. 12. Mőcsény 827. Schmidt Ádám 1920. VII. 25. Lapáncsa 828. Schmidt Antal 1918. V. 24. Csibrák 829. Schmidt Gábor 1901. IV. 21. Kurd 830. Schmidt Henrik 1907. XI. 25. Mekényes 831. Schmidt János 1902. IX. 06. Lapáncsa 832. Schmidt János 1929. Ill. 23. Pressburg (S 833. Schmidt János 1917. IV. 27. Tál 834. Schmidt József 1915. VI. 13. Vértesacsa 835. Schmidt Gyula 1901. XII. 22. Mőcsény 836. Schmidt Lőrinc 1931. XII. 14. Odzaci (Jug.) 837. Schmidt Miklós 1904. VIlI. 26. Bácsalmás 838. Schmidt Pál 1929. VI. 26. Bácsalmás 839. Schmidt Fülöp 1904. VIlI. 23. Györköny 840. Schmidt István 1920. VIII. 06. Veprovac (Jug.) 50
841. Schmidt Vendel 1926. I. 25. Majos 842. Schmidtecker Antal 1928. IX. 24. Srpski Miletic (Jug) 843. Schnadenberger József 1923. II. 15. Beli Manastir (Jug.) 844. Schneider Ferenc 1930. IV. 12. Budapest 845. Schneider János 1930. VII. 16. Alsónána 846. Schneider János 1918. X. 21. Harta 847. Schneider János 1918. VII. 26. Porva 848. Schneider János 1901. IX. 26. Bácsa1más 849. Schneider József 1912. VIlI. 07. Grabovac (Jug.) 850. Schneider József 1906. IX. 19. Almáskamarás 851. Schneider József 1903. XII. 25. Lapáncsa 852. Schneider Péter 1915. IV. 07. Mórágy 853. Schneider Sebestyén 1916. I. 22. Budakalász 854. Schnobl János 1909. IX. 03. Csávoly 855. Schoblocher Antal 1915. VIlI. 26. Bácsalmás 856. Schoblocher Péter 1917. V. 26. Bácsalmás 857. Scholly Károly 1903. X. 21. St. Peter 858. SchölI Lajos 859. Schönfeld Mihály 1904. XI. 24. Dúzs 860. Schopf Ferenc 1929. VII. 13. St. Johann 861. Schopf János 1914. VII. 24. St. Peter 862. Schopper István 1923. VI. 23. Gara 863. Schrantz Mihály 1915. II. 13. Temerin (Jug.) 864. Schraub Imre 1905. XI. 10. Máza 865. Schreck István 1906. II. 20. Pilisvörösvár 866. Schreier György 1901. VI. 10. Elek 867. Schrödl Pál 1912. VII. 24. Ödenburg 868. Schubert Antal 1912. VIII. 20. Bácsalmás 869. Schubert Ferdinánd 1930. III. 21. Kiskassa 870. Schubert Vilmos 1922. III. 22. Kula 871. Schuck György 1904. IV. 25. Villány 872. Schuck Károly 1903. VIII. 10. Pilisbarosjenő 873. Schüll Sebestyén 1921. VII. 07. Kunbaja 874. Schultz Urinc 1920. II.07. Budakeszi 875. Schulze Henrik 1905. VII. 22. Dresda 876. Schumacher Jakab 1922. IX. 13. Szálka 877. Schuster Alajos 1927. IX. 19. Dubi/K 878. Schuster Sebestyén 879. Schütz Pál 1919. IX. 25. Dunakömlőd 880. Schwab József 1905. X. 11. Lapáncsa 881. Schwarz József 1911. VI. 20. Kisganna 882. Schwarz Konrád 1907.I. 12. Szigetszentmárton 883. Schwarz Pál 1930. IX. 26. Kisganna 884. Schwebler Péter 1912. IX. 16. Subotica (Jug.) 885. Schwighoffer Mihály 1912. X. 16. Nagytevel 886. Sebő János 1920. I. 04. Bakonypölöske 887. Sedlak Henrik 1916. V. 26. Üröm 888. Sedlak Károly 1928. V. 26. Budakalász 889. Seiberling József 1906. V. 27. Somberek 890. Seibert János 1927. XII. 06. Vaskút 891. Seitsam Antal 1924. VI. 06. Etyek 892. Seitz Ferenc 893. Seltner Antal 1904. IX. 14. Szigetújfalu 894. Sendi János 1907. III. 23. Vértarcsa 895. Senk József 1912. X. 05. Illocska 896. Senk Tamás 1923. III. 05. Illocska 897. Sieber Antal 1912. IV. 26. Nagykovácsi 898. Sieber János 1901. I. 05. Nagykovácsi 899. Siben József 1910. VII. 12. Liptód 51
900. Siegwardt József 1922. V. 22. Dunakömlőd 901. Siffen Jenő 902. Silbereis József 1902. II. 02. Almáskamarás 903. Silbereis Bálint 1926. X. 26. Almáskamarás 904. Simon Ferenc 1913. IX. 25. Csátka 905. Singer György 1923. IV. 14. Dózs 906. Sipos József 1902. IX. 22. Katymár 907. Skribanek Ferenc 1924. Ill. 24. Bácsalmás 908. Skribanek István 1921. XII. 02. Bácsalmás 909. Skribanek István 1922.I.21. Bácsalmás 910. Skultéti András 1924. VIlI. 24. Hőgyész 911. Sommer László 1918. VII. 22. Kaposvár 912. Sommer Márton 1903. XII. 24. Etyek 913. Sommer Péter 1931. V. 08. Bácsalmás 914.Spangenberger Jakab 1929. V. 18. Egyházaskozár 915. Spannenberger Ádám 1922. IV. 13. Cikó 916. Speier József 1904. I.21. Kroisbach 917. Spiegei András 1908. VIlI. 09. Hegyeshalom 918. Spiess Gyula 1902. VI. 03. Bonyhád 919. Staab István 1915. XII. 01. Katymár 920. Stabl János 1920. VI. 12. Bácsalmás 921. Stadler Ferenc 1928. I. 25. Vaskút 922. Stadtmüller Mátyás 1908. IX. 25. Leányvár 923. Stahl Konrád 1920. VI. 25. 924. Stallenberger András 1909. XII. 4. Cikó 925. Staller György 1928. XI. 11. Csátalja 926. Stapf György 1924. IV. 27. Elek 927. Stapf Ádám Elek 928. Stark Lajos 1921. XII. 19. Budapest 929. Starcz József 930. Steib Ádám 1911. I. 06. Szálka 931. Steibli János 1930.I.03. Zsámbék 932. Steiger János 1923. IX. 24. Agendorf 933. Steigenwald Ádám 1901. VI. 23. Bánd 934. Stein Miklós Egyházaskozár 935. Steiner Márton 1914. VIlI. 04. Palotabozsok 936. Steiner Mátyás 1906. II. 06. Agendorf 937.Steinhöfer János 1924. V. 11. Hegyeshalom 938. Srenger Mátyás 1919. XII. 16. Ganna 939. Stenger Rudolf 1921. VIlI. 24. Cikó 940. Stess Imre 1922. VII. 27. Somogydöröcske 941. Stark József 1914. X. 08. Belje (Jug.) 942. Stark József 1903. Ill. 12. Németmárok 943. Strahl János 1914. XI. 13. Vaskút 944. Strammer András 1930. IX. 22. Agendorf 945. Strenner János 1915. IV. 13. Tótvázsony 946. Striffler György 1905. IV. 26. Almáskamarás 947. Strifler Vendel 1921. X. 12. Almáskamarás 948.Strohmnayer János 1914. VIlI. 22. Cikó 949. Strorigl Mihály 1912. VIlI. 19. Harka 950. Strommer Mátyás 1925. XII. 16. Balf 951. Studer János 1908. IX. 06. Cikó 952. Sturm József 1914. II. 24. 953. Sturz József 1924. X. 03. Budakeszi 954. Sturz József 1931. Ill. 19. Wiendorf 955. SunthennerJános 1905. I. 25. Lókút 956. Szeltner Antal 957. Szeltner Henrik 1907. V. 23. Budapest 958. Szedlák Károly 959. Szőllősi János 1928. II. 04. Homolitz (Jug.) 52
960. Szentesi Henrik 961. Taberger József 1921. I. 22. Budapest 962. Tafferner Ferenc 1914. III. 23. Zsámbék 963. Tagscherer István 1913. VII. 03. Budaörs 964. Tandl Mátyás 1911. I. 18. Kroisbach 965. Taps Jakab 1913. VI. 06. Kercseliget 966. Taub József 1918. II. 14. Bácsalmás 967. Taubel Mátyás 1927.I. 11. Ragendorf 968. Tauer János 1906. VI. 06. Villány 969. Tax Antal 1926. VII. 25. Ujbarok 970. Teer József 1912. XII. 16. Veszprémhidegkút 971. Tell István 1910. VIII. 07. Hercegfalva 972. Teller Antal 1905. XII. Etyek 973. Teller János 974. Tenk Viktor 1916. XII. 12. Lókút 975. Tex József 1914. II. 24. Ivándárda 976. Thaser József 1919. IV. 20. Piliscsaba 977. Theiler József 1906.I. 10. St. Johann 978. Thorján Frigyes 1931. V. 02. Novi Vrbas (Jug.) 979. Thülly Mátyás 1922. II. 28. Zanegg 980. Thum János 1914. IX. 07. Hercegszabar 981. Thum János 1901. X. 15. Palotabozsok 982. Thumberger János 983. Thurmann László 984. TilI Mihály 1908. IX. 04. Véménd 985. TilI István 1926. XII. 18. Bátaszék 986. Tilmann József 1924. IX. 23. Hőgyész 987. Tirom Antal 1910. XII. 22. Bajmok 988. Tirnitz Ferdinánd 1922. ll. 22. Ödenburg 989. Tisch József 1909. IX. 17. Zsámbék 990. Tissauer József 1917. Ill. 25. Güns 991. Tobler András 1929.I. 13. Katymár 992. Tobler Antal 1927. IX. 06. Katymár 993. Totter Henrik 1922. II. 23. Ivándárda 994. Trapp József 1927. VI. 23. Kercseliget 995. Tremmel Géza 1918. X. 06. Porva 996. Tremmel János 1908. X. 14. Elek 997. Treutz György 1916. XII. 05. Szajk 998. Triebl Pál 999. Trinkl József 1918. V. 23. Agendorf 1000. Trinkl Mátyás 1928. IV. 17. Agendorf. 1001. Trissler Péter 1927. Ill. 06. Kiskér 1002. Trost Ferenc 1918. V. 23. Lánycsók 1003. Trummer István 1904. I. 26. St. Johann 1004. Tschassar Gusztáv 1005. Thumberger János 1917. X. 26. Harka 1006. Tum György 1913.I.23. Szigetújfalu 1007. Turina József 1915. VI. 27. Felsőkerepes 1008. Türk Jakab 1910. I. 26. Dunakömlőd 1009. Türk József 1918. Ill. 09. Űröm 1010. Turnherr János 1912. V. 26. Pomáz 1011. Ujvári Károly 1012. Udvardy József 1909. II. 06. 1013. Ulrich János 1910. Ill. 20. Grábóc 1014. Ulrich József 1908. II. 23. Vértesboglár 1015. Ulrich Márton 1930. X. 19. Hidar 1016. Unger András 1017. Unger Pál 1917. VII. 25. Levél 1018. Urlauber Pál 1922. XI. 12. Bácsalmás 53
1019. Urschler András 1927. X. 23. Budapest 1020. Usleber György 1930.I.05. Bajmok 1021. Utmelléki Bemát 1918. X. 14. Pr.Sv.lván (J ug.) 1022. Utz János 1901. VI. 24. Zsámbék 1023. Warga György 1921. XII. 25. Komádi 1024. Varga Mátyás 1923. VI. 23. Somogyhárságy 1025. Varga Antal 1026. Wache Ferdinánd 1918. VII. 06. Vókány 1027. Wachter Mihály 1925. X. 06. Bácsalmás 1028. Wachtler Rudolf 1923. II. 09. Paris 1029. Vadas Károly 1926. Il.14. St. Peter 1030. Wagner Ferenc 1905. VI. 27. Somogyhárshegy 1031. Wagner Richárd 1911. XI. 17. München 1032. Waller Antal 1917.I.27. Beremend 1033. Varga Ferenc 1034. Waschik József 1923. VI. 24. Elek 1035. Weber Ferenc 1901. IV. 24. Ivándára 1036. Weber József 1919. IV.03. Vértesacsa 1037.Weber Mályás 1926. Ill. 21. Dózs 1038. Weber Oszkár 1916. IX. 27. Kisjakabfalva 1039. Weith József 1040. WeberVilmos 1918. VI.09. Unterrechendorf 1041. Weckermann Mátyás 1901. VI.12. Budakeszi 1042. Wegmann Antal 1926. VIlI. 07. Budakeszi 1043. WegnerJános 1925. VI. 10. Taksony 1044. Weibl Ádám 1910. XII. 08. Egyházaskozák 1045. Weiss János 1912. IV. 01. Perbál 1046. Weiss János 1902. XII. 24. Zanegg 1047. Weiss Péter 1930. VII. 26. St. Johann 1048. Wennes József 1929.I.26. St Johann 1049. Wenzler Jakab 1928. XII. 01. Szálka 1050. Wenzler János 1903. VIlI. 25. Szálka 1051. Werkmann Mihály 1911. IX. 23. Szulok 1052. Wemer József 1920. VI. 19. Máriakéménd 1053. Wettstein Ádám 1918. XI. 25. Bácsalmás 1054. Wiest Márton 1902. IX. 22. Szomor 1055. Wilhelm Ádám 1911. II. 16. Bácsalmás 1056. Wilhelm Ferenc 1905. VI. 01. Cikó 1057. Wiltz György 1902. VIlI. 12. Elek 1058. Winck Jakab 1914. VII. 10. Alsónána 1059. Winecker János 1907. VIlI. 16. Akron 1060. Wink Henrik 1911. X. 26. Ivándára 1061. Wink Henrik 1929. III. 27. Alsónána 1062. Wid János 1915. IX. 04. Budakeszi 1063. Winkler András 1904. XI.03. Budaörs 1064. Winkler Antal 1907. VI. 17. Budaörs 1065. Winkler János 1923. VI. 25. Budaörs 1066. Winkler Konrád 1929. ll. 10. Budaörs 1067. WinklerIstván 1917. XI. 26. St. Peter 1068. Winter Márton 1923. III. 23. Mezőberény 1069. Wirágh Ferenc 1070. Wischer Ádám 1930. Ill. 11. Bácsalmás 1071. Wischer Henrik 1927. X. 24. Bácsalmás 1072. Wittmann Ferenc 1915. XI. 22. Nagykozár 1073. Wittmann György 1920. VlI. 24. Elek 1074. Wödl Mátyás 1915. V.11. Harka 1075. Wödl Mátyás 1922. XII. 15. Agendorf 1076. Wölfinger Tibor 1077. Wohlmuth Ferdinánd 1920. IX. 22. Ödenburg 1078. Wolf Ferenc 1929. VII. 25. Vaskút 54
1079. Wolfbeis Ferdinánd 1917. IV. 26. Ödenburg 1080. Wüscht János 1929. I.22. Sr.Militic (Jug.) 1081. Zanker Antal 1907. IX. 24. Etyek 1082. Zaun Márton 1921. VIII. 17. Tótvázsony 1083. Zavaczki István 1901.IV.24. Kunbaja 1084. Zechmeister József 1922.I.08. Zanegg 1085. Zeitler János 1911. Xll. 08. Elek 1086. ZeitlerJózsef 1923. I. 13. Elek 1087. Zeitler József 1915. IV. 14. Elek 1088. Zeller Ernő 1912. IX. 21. Bácsalmás 1089. Zellmayer György 1912. ll. 19. Bácsalmás 1090. Zellmayer Vendel 1905. XI. 25. Bácsalmás 1091. Zeller József 1917. XI. 15. Almáskamarás 1092. Zeller Konrád 1093. Zeller Vilmos 1094. Zeller Mihály 1930. VI. 12. Almáskamarás 1095. Zemmel Ferenc 1901. Vll. 23. Budakeszi 1096. Zick Ferenc 1917. ll. 08. 1097. ZickJakab 1918. VI. 08. Vaskút 1098. Zick János 1920. IX. 10. Vaskút 1099.Ziegler József 1911. VI. 14. Bátaszék 1100. Zielbauer Ferenc 1929. I. 25. Elek 1101. Zielbauer János 1927.I.06. Elek 1102. Zinier Mihály 1915. X.28. Zanegg 1103. Zink Lőrinc 1928.VII.27. Perbál 1104. Zink Mátyás 1901. I. ll. Máriahalom 1105. Zink Mihály 1922. IX. 04. Zsámbék 1106. Zimmermann József 1920. II. 26 Nagyárpád 1107. Zinnitsch Ferenc 1913.IV. 27 Kaltenstein 1108. Zukelbach János 1920.10.26. Budaörs 1109. Zischek József 1902.IX.26. Kecskéd 1110. Zöllner Imre 1913.VII.25. Elek 1111. Zseray József 1903.I.27. Heetin (Jug) 1112. Zseray István 1113. Zwickl Pál 1929.VI.14. Zanegg 55
A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak NÉVSORA (Hiányos) 56
A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak névsora 1. Almási János 2. Aut Ádám 3. Anselmó János 1919.VI.14. Budafok 4. Badnyák László 5. Bagjas László 6. Balázs István 7. Balázs Lajos 8. Babos János 9. Bacsa Sándor 10. Balogh János 11. Bayer Mihály 12. Basiszta József 13. Benkő Vince 1906.XI.17. Nagyszakácsi 14. Benkovics Béla 15. Brecska Jenő 1920.II.15. Szabadka 16. Buszulyok Sándor 1924.VII.14. Arad (Ro.) 17. Bischof Péter 18. Bikesics István 19. Cza1có.Sándor 20. Csáki László 21. Csapó Béla 22. Csillik István 23. Csupor? 24. Dampf László 25. Dobo József 26. Domanovits János 27. Erdős Lajos 28. Farkas István 29. Fehér József 30. Flaiser? 31. Franyó Ferenc 32. Frei Sebestyén 33. Fellendek István 34. Fekete? 35. Farkas? 36. Freiber István 37. Frölich Tibor 38. Fuszenecker? 39. Gáspár János 40. Graszl Jenő 41. Gergely András 42. Groseibel Márton 43. Groszmann Jakab 44. Groszman József 45. Hauk János 46. Hajnal István 1925.I.16. Újpest 47. Horváth Lajos 48. Rock Antal 49. Dr. Herczeg László 50. Hengenröger Virgil 51. Iker János 1924.VII.14. Szekszárd 52. Jakab József 53. Juhász József 1924.III.14. Örményháza 54. Juhász József 55. Jeszenszki István 56. Joó István 57. Kálnay László 58. Katona András 57
59. Katona János 60. KasznárJános 61. Keller Sándor 62. Képes László 63. Klémann Ferenc 64. Klenyóczki Péter 65. Kiss Ottó 66. Kholman György 67. Kohler Jakab 1914.V.24. Nemesnádudvar 68. Dr. Kósa László 69. Kovács József 70. Krebs István 71. Krug Mihály 72. Laczi Gyula 73. Laczi István 74. Lábodi Gyula 75. Lipics Kálmán 76. Lichtmanegger Oszkár 77. Markos Károly 78. Márton Imre 79. Meiszner János 80. Mirk József 81. Móder István 82. Mudzsár Dragatin 83. Müller Antal 84. Müller Péter 85. Nagy János 86. Nagykikindai? 87. Narobek László 88. Nikolaj Nikolavics Iván 89. Oláh Miklós 90. Orosz Imre 91. Pataki Mátyás 92. Pfeifer József 93. Rédli Géza 94. Ritter Sándor 95. Ritzl János 96. Sadi István 97. Salamon Nándor 98. Sárvári György 99. Simonka Vendel 100. Srangli Dénes 101. Somogyi István 1920. III. 18. Bácskamutfalva 102. Somlóvári László 103. Soós László 104. Stipics János 105. Schöffer Ferenc 106. Schwarzenberger Adolf 107. Szabó György 108. Szabó József 109. Szabó Mihály 110. Stumpf Ferenc 111. Szabó Ferenc 112. Szabó Károly 113. Szabó Lajos 114. Szabó Sándor 115. L. Szabó Sándor 116. Szombati Szabó Csaba 117. Szabó (Schneider) György 118. Szakmári Mihály 58
119. Sróf Sándor 120. Száraz György 121. Szedlacsek István 122. Szinger Mihály 1926.XII.19. Almamellék 123. Szomolai Szilárd 124. Sztanó József 125. Tasnádi Frigyes 1926.II.05. Budapest 126. Tarczal József 127. Teller Antal 128. Técsői István 129. Terjék József 130. Török Ferenc 131. Török János 132. Tomanovics János 133. Törtei András 134. Tompa Zsigmond 135. Treiber István 136. Trapp József 137. Torma János 138. Tragler Márton 139. Vitéz Frigyes 140. Vida Ferenc 141. Zentai Tibor 1927. Tapolca 142. Ébner Ferenc 143. Engelmayer Henrik 1907. 144. Deckmann János 145. Geislhord Gyula Pilisvörösvár 59
Mellékletek 60
A tiszalöki fogolytábor alaprajza 61
62
63
A táborból kicsempészett levél 64
65
66
67
Tasnádi Frigyes tiszalöki táborban készült rajza 68