ZÖLD BIOTECHNOLÓGIA 6. évf. - 2010/10. október http://www.zoldbiotech.hu
GM növények szerepe a tudományban és az agráriumban Tanártovábbképző Konferencia, 2010. július 6-8., MTA SZBK, Szeged Abiotikusstressz-rezisztens GM növények Horváth V. Gábor tudományos főmunkatárs MTA Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Intézet, Szeged Napjainkban a környezeti tényezők fokozott ütemű változása megfelelő stratégia kidolgozását igényli a hagyományos nemesítéssel foglalkozó intézményektől és a molekuláris biológia eszközeivel dolgozó növényi biotechnológusoktól egyaránt. Különösen igaz ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a nemesítés manapság egyre inkább segítségül hívja és igényli az új tudományos módszereket; a másik oldalról tekintve pedig megállapíthatjuk, hogy a molekuláris biotechnológia eszközeivel előállított elsődleges transzgenikus növények pozitív tulajdonságaikat főként nemesítési programok részeként, új fajtákban tudják megjeleníteni. A káros környezeti stresszhatások által a mezőgazdaságnak okozott károk megbecslését segíti az alábbi táblázat. Ebben hat fontos gazdasági haszonnövény optimális körülmények között elérhető maximális termésmennyiségét és az átlagos termés értékeit összevetve kiderül, hogy az abiotikus stresszhatások a termés 60-80 %-os veszteségét idézik elő. Egyértelmű tehát a törekvés: megfelelő művelési körülmények és új növényfajták alkalmazásával csökkenteni kell a környezeti stresszhatások kártételeit. Átlagos és maximális termés hat gazdasági haszonnövény esetében Megnevezés Max. termés kg/ha Átlagos termés kg/ha Veszteség a(z) biotikus abiotikus stressz következtében Abiotikus veszteség a rekord termés %-ában Kukorica 19 300 4 600 1 952 12 700 65,8 Búza 14 500 1 880 726 11 900 82,1 Szójabab 7 390 1 610 666 5 120 69,3 Köles 20 100 2 830 1 051 16 200 80,6 Zab 10 600 1 720 924 7 960 75,1 Árpa 11 400 2 050 765 8 590 75,4 Buchanan, Gruissem and Jones: Biochemistry and Molecular Biology of Plants, 2000 A költséghatékony és a környezetet legkevésbé terhelő technikák között első helyen szerepel az új, stressztűrő növényfajták termesztésének elterjesztése. A növény védekező képességének növelésére a célzott génbevitel a leghatékonyabb módszer, ennek segítségével irányítottan változtathatunk meg egy tulajdonságot, egy tulajdonságcsoportot vagy idézhetjük elő a környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képesség általános megnövekedését. Az 1980-as évek elejétől vált általánosan elérhetővé a technológia, mellyel Agrobaktérium által közvetített módon lehetett genetikailag módosított növényeket előállítani, illetve más módszerek alkalmazásával (elektroporáció, "génbelövés") közvetlenül sikerült plazmid-konstrukciókat a növényi sejtbe juttatni. A technológiák alkalmazásával könnyen kialakíthatóvá vált a kívánt gént hordozó transzgenikus növény, a nagy kihívást ezután a bejuttatásra szánt gén(ek) kiválasztása jelentette. 1
A növények biotikus stresszel szembeni védekezését elősegítő technikák sikeres transzgenikus fajták előállításához vezettek. A gazdasági előnyök miatt gyorsan elterjedtek a herbicidrezisztens, a vírusrezisztens és a rovarkártevőknek ellenálló genetikailag módosított növények. Az abiotikus stresszt (mint az aszály, ár- és belvíz, túl magas, illetve alacsony hőmérséklet, a talaj magas sótartalma, stb.) jobban tűrő fajták előállítása azonban csak napjainkban jutott el abba a fázisba, hogy termesztésük a megfelelő engedélyek megszerzését követően nagy területen lehetővé váljon. Ennek okai között említhető az, hogy az egyes élettelen környezeti hatásra adott hatékony válasz több gén megemelkedett kifejeződésének eredménye; a különböző stresszhatásokra más-más génkészleteknek kell bekapcsolódniuk és fontos szempont, hogy a védőhatást biztosító gén(ek) működése ne legyen negatív hatással a termés mennyiségi és minőségi jellemzőire. A fentiek megvalósulását különböző módokon érhetjük el: olyan gének bevitelével, melyek egy előnyös hatású molekula szintézisét valósítják meg, vagy olyan szabályozó gének (transzkripciós faktorok) termeltetésével, melyek a védekezésért felelős gazdagéneket a megfelelő koordinációval aktiválják. Az első csoportba tartoznak például az emelt szinten prolint, glicin-betaint, trehalózt vagy különböző cukor-alkoholokat (szorbitol, mannitol, stb.) szintetizáló növények. Ezek esetében a felhalmozott metabolit az ozmotikus és sóstressz körülményei között ún. kompatibilis ozmotikumként az ozmotikus egyensúly fenntartásával és a biomolekulák hidrátburkának stabilizálásával védi a sejtet a káros hatásoktól. Ennek azonban ára van: az ozmotikum több tíz-száz mm koncentrációban fejti csak ki előnyös hatását, ilyen arányú szintézis azonban energiaigényes, és a növekedés, a termésmennyiség csökkenését eredményezi. Nagy koncentrációjú ozmotikum jelenléte a termésben pedig annak beltartalmi, élvezeti értékét ronthatja. A génkifejeződés szabályozóinak, a transzkripciós faktoroknak bevonása a transzgenikus technológiába triviális választás volt. A megfelelően kiválasztott transzkripciós faktor túltermelése ideális esetben a védekezésben szerepet játszó gének egész palettáját aktiválja. Azonban ez a folyamat is csak a stressz hatásának korai fázisában történhet meg anélkül, hogy a folyamatosan bekapcsolt gének ne okoznák a növekedés lassulását. Természetes tehát, hogy a megfelelő transzkripciós faktor mellett a jó időzítéssel működésbe lépő promóter (a gén előtt elhelyezkedő, a génkifejeződés szabályozásában szerepet játszó DNS-részlet) is a sikeres védekezés záloga. A mezőgazdaságnak általánosságban legnagyobb kárt okozó környezeti hatás, az aszály kivédésének jelen pillanatban két teljesen kidolgozott és részletesen vizsgált, sikeres transzgenikus megoldása ismert. Nelson és munkatársai 2007-ben írták le azt, hogy egy alapvető transzkripciós faktor, az NF-Y egyik alegységének túltermelése számottevően javítja mind a kétszikű lúdfű, mind az egyszikű kukorica aszálytűrését. Az NF-Y transzkripciós faktor három eltérő fehérjéből áll, heterotrimer formában aktív. A gombáktól az emlősökig az alegységeket minden esetben egy-egy gén kódolja, azonban a növények esetében tíz közeli az alegységeket kódoló gének száma, ami azt sugallja, hogy az eltérő alegységekből összeálló komplex tulajdonságai is változhatnak. Egy nagyarányú vizsgálat, mely a lúdfű (Arabidopsis thaliana) stresszválaszát szabályozó transzkripciós faktorok azonosítását tűzte ki célul, azonosította azt az NF-YB alegységet, melynek állandó túltermelése biztosította a transzgenikus lúdfű magasabb stressz-ellenállóságát növekedési és termésmennyiségi retardáció nélkül. Az adott gén kukorica ortológját azonosítva és klónozva bizonyíthatóvá vált a túltermelés előnyös hatása kukoricában is (1. ábra). Az eredmény fontosságát az adja, hogy a szántóföldi körülmények között is jó ellenálló képességgel rendelkező növényt sikerül előállítani, néhány esetben a génmódosított fajta éves termésátlaga a kontrollét 50 %-al meghaladta. 2
A másik sikeres megközelítés is egy jól ismert jelenség kihasználásán alapul. A különböző stresszhatások során nemcsak a fehérjék vesztik el természetes térszerkezetüket, hanem az RNS-molekulák is olyan konformációt vehetnek fel, melyben fehérjévé történő lefordításuk alacsony hatékonyságú. Az RNSchaperonok stressz során minden organizmusban nagy mennyiségben termelődnek és segítik az RNSmolekulákat natív konformációjuk fenntartásában. A Bacillus subtilis CspA és CspB fehérjéket (mindketten RNS-chaperonok) termelő génmódosított kukoricanövények az előzőekben ismertetetthez hasonló mértékben emelték meg a növény stressz-ellenállóságának szintjét. Ez a génmódosított kukorica azért szolgáltat különösen értékes eredményeket, mert egy széles körű, nagy termésterületen történő több éves kísérlet értékelését tehetjük meg. A 2. ábrából kiderül, hogy a génmódosított kukorica legnagyobb előnye a bármely termesztési körülmények között megnyilvánuló termésnövekedés. Igaz ez az aszály által súlyosan érintett, alacsony termésátlagot mutató és a közel optimális körülmények között termesztett növények esetében is. A vizsgált vonalak termésadatai (t/ha) 1. ábra. A kukorica NF-YB2 transzkripciós faktor alegység állandó túltermelése jelentősen megnöveli az aszálytűrést. A képen a bal oldalon a kontroll, jobb oldalon a transzgenikus kukoricanövények láthatóak. (Forrás: Nelson et al. PNAS 2007; 104: 16450-16455.) A helyre jellemző átlagos termés (t/ha) 2. ábra. A transzgenikus (sötét kör) és a kontroll (üres kör) kukorica termésátlagai három év átlagában az Egyesült Államok különböző termőhelyein. (Forrás: Castiglioni et al. Plant Physiol. 2008; 147: 446-455.) A stresszhatások felborítják a sejten belüli redukáló és oxidáló folyamatok egyensúlyát, és a molekuláris oxigént használó összes élőlény esetében ez reaktívoxigén-spécieszek (ROS) keletkezéséhez vezet. Ezek hatékony eltávolítása megnövekedett stressztűrést eredményez, azonban a megmaradó ROS a membránok telítetlen zsírsavjaival léphet reakcióba. Ennek eredményeként reaktív karbonilvegyületek jönnek létre, melyek hosszú életidejük és jó diffúziós képességeik következtében a sejt egészében kárt tehetnek. Az ilyen vegyületek eltávolítása is megfelelő stratégia a stresszrezisztens növények előállítására. 3
A Szegedi Biológiai Központ és a Gabonakutató Non-Profit Kft. kutatói a lucerna aldózreduktáz gén (MsALR) beépítésével hoztak létre transzgenikus búzanövényeket. Az aldo/keto reduktázok szubsztrátok széles körét redukálják NADPH kofaktor felhasználásával. Mivel a reaktív karbonilvegyületek számos képviselőjét is veszélytelen alkoholokká alakítják át, a túltermelésükkel széles spektrumú stressztolerancia valósítható meg. Ezt bizonyították a transzgenikus dohánynövényekkel kapott eredmények és hasonlóak várhatók az MsALR gént kifejező búzáktól is (3. ábra). Ez utóbbiak bevonása a nemesítési programokba lehetővé teszi a káros környezeti hatásoknak jobban ellenálló hazai búzafajták előállítását. C-Y45 kontroll búza AKR 284 transzgénikus búza 3. ábra. A CY-45 tavaszi búza és a belőle előállított, az MsALR fehérjét termelő transzgenikus búza növekedése szabályozott szárazságstressz körülményei között GM növények szerepe a tudományban és az agráriumban Tanártovábbképző Konferencia, 2010. július 6-8., MTA SZBK, Szeged GM növények termesztéséről és felhasználásáról Tóth István titkár, Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, Budapest Éveken át jórészt a környezetvédők egyoldalú szempontjai alapján történt a hazai szakmai és a szélesebb közvélemény tájékoztatása az új technológiával előállított növények termelésének, felhasználásának kockázatos és károsnak vélt vagy valós voltáról. Ennek alapján jogosan tehető fel a kérdés, vajon akkor miért terjed a világon a GM növények termesztése, és miért nem akadályozzák meg azoknak a fejlett országoknak a törvényhozói és hatóságai a terjedést, amelyekben az ilyen irányú kutatásokat, a szaporítást, termelést végzik, és az új termékek fogyasztásáról már évtizedes tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ésszerűen nehezen feltételezhető, hogy ezek az országok Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, az Európai Unió több tagországa felelőtlenül döntenének az új nemesítési technológiával előállított szervezetek termelési, felhasználási és fogyasztási szabályozásában. Az EU-ban az elmúlt években - jelentős késéssel ugyan elkezdték kipróbálni a GM növények ter- 4
mesztését. Spanyolország, Németország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia elindult ezen az úton. Magyarország, amely különösen a kukoricatermesztésben volt élenjáró, és ahol ez az állattenyésztésen keresztül jelentősen hozzájárult a vidéki lakosság megélhetéséhez, nem tett ilyen lépéseket. A jelenlegi hazai szabályok szerint kizárt az új technológia gyakorlati átvétele. Az együtt-termesztés mint ahogy azt az Európai Bizottság közleménye is meghatározza a gazdálkodók azon lehetőségére utal, hogy a gyakorlatban választhatnak a hagyományos, az ökológiai és a genetikailag módosított növénytermesztés között. Mind a fogyasztóknak, mind a termelőknek valódi választási lehetőséget kell adni arra nézve, hogy milyen élelmiszert választanak vagy milyen mezőgazdasági terméket állítanak elő. Érvényes jogi szabályozás van arra, hogy milyen feltételekkel lehet forgalomba hozni a genetikailag módosított növényeket is tartalmazó élelmiszert. Az együtt-termesztésre vonatkozó nemzeti intézkedések nem vezethetnek be olyan követelményeket, amelyek meghaladják a közösségi jogszabályokban meghatározottakat. Véleményünk szerint a jelenlegi jogi szabályozás a gazdálkodók jelentős körét egyoldalúan hátrányos helyzetbe hozza, a termesztés engedélyeztetésének tervezett feltételei gyakorlatilag nem az együtttermesztés feltételeit határozzák meg, hanem ellehetetlenítik a szabad választáshoz való jogot. A követelmények közül a nem differenciált, (termesztési céltól független), igen magas, 400 méteres pufferzónán, a genetikailag módosított növények termesztésének tábla szintű engedélyeztetésén túl a leginkább kifogásolható feltétel az, hogy a GM növények termesztésének engedélyeztetéséhez be kell szerezni a pufferzónán belüli földtulajdonosok hozzájárulását is, nem elegendő a ténylegesen gazdálkodó és fölhasználó értesítése. A nemzetközi gyakorlatban erre sehol nincs példa, és aki csak kicsit is ismeri a hazai földtulajdoni és földhasználati viszonyokat, az pontosan tudja, hogy ez az előírás de facto lehetetlenné teszi a genetikailag módosított növények termesztését Magyarországon. (Ez lenne az együtt-termesztés?) Éppen ezért megítélésünk szerint a hazai jogszabályozás ellentétes az EU együtt hangsúlyozom, együtt-termesztésre vonatkozó ajánlásában megfogalmazott célokkal, mely szerint nem szabad elzárni a termelők egyik csoportját sem, az általa alkalmazni kívánt termelési technológiától. A GM növények termesztése és fogyasztása kapcsán nemcsak kockázatokkal kell számolni, hanem előnyöket is nyújthat, hiszen a termesztés során csökkenhet a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás, nőhet a termelés biztonsága, javulhat a beltartalom és a minőség, s a kedvezőtlen adottságú területeken a speciális fajták sikeresen termeszthetők. A kórokozókkal és kártevőkkel szembeni rezisztencia, a szárazságtűrés, a talajművelés egyszerűsítése irányába kifejlesztett új növények termesztése jelentős költségmegtakarítással jár, ugyanakkor csökkentheti a növényvédőszer-, műtrágya- és vízfelhasználást. A bioetanol-előállítás céljára nemesített, magasabb keményítőtartalmú kukoricák elterjesztése se- 5
gítheti a környezetkímélőbb folyékony üzemanyagok elterjedését. Az élelmiszerként fogyasztott speciális összetételű növényi termékek bővíthetik a kínálatot, mintegy újabb piacot teremtenek a mezőgazdasági termékek számára. Egyre inkább köztudott, hogy az EU állattenyésztése kritikus helyzetben van, aminek kialakulásában szerepet játszik a GM növények takarmányozási célú felhasználásának uniós korlátozása. A szabályozás megengedi ugyan a GM növények kereskedelmét, felhasználását, de gátolja, késlelteti termelésüket. A szójaés kukoricakereskedelem döntő részét olyan országok irányítják, amelyek az új technológiával előállított növényeket termelik, élve az alacsonyabb költségek, ráfordítások nyújtotta lehetőségékkel, fejlesztik állattenyésztésüket és állatitermék-kínálatukat. Miután a hagyományos növények termesztése magasabb költséggel jár, ezért a takarmányok beszerzése magasabb áron oldható meg. Ennek következtében a kétféle eredetű takarmányok közötti árkülönbség megjelenik az állati termékek árában is, s emiatt ezek nemcsak a harmadik piacon veszítik el a versenyt, hanem a belső piacon is, mivel az említett országokból nyugodtan jöhet az állatitermék-import. Erre a súlyos jelenségre a COPA-COGECA (az Európai Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezetek Szövetsége) is felhívta már a figyelmet, mivel úgy gondolják, hogy egy-két éven belül ha nem tesznek ellene valamit az állattenyésztés áthelyeződik az Európai Unióból a harmadik országokba. A gazdasági előnyöket figyelembe véve, a mezőgazdasági termelők egy jelentős része szeretne megbizonyosodni arról, hogy termelése során mit jelenthet számára gazdaságilag a genetikailag módosított növények termesztése és felhasználása. Ennek a lehetőségétől nem lenne szabad elzárni a vállalkozókat. amely szerint biztosítható a biotermelés, a hagyományos és új nemesítési módszerrel előállított növények termelése anélkül, hogy az eltérő termesztési módot folytató gazdák egymásnak kárt okoznának. Az nehezen képzelhető el, hogy Magyarország önálló sziget marad, ezért is szükséges az ésszerű korlátokat és kellő garanciát felállító szabályozás, más országok gyakorlatával összhangban. A MOSZ termelői szerint elvárható az EUtól, hogy a szabályokat, feltételeket harmonizálják, egységessé, átláthatóvá tegyék. Fontosnak tartják az érdemi vitákat, amelyek tudományos ismereteken, elemzéseken és gyakorlati tapasztalatokon alapulnak, és egyes kérdésekben a szakmai ismeretekkel rendelkezők fejtik ki véleményüket. Szeretnénk, ha a világ tudományos és kutatási élvonalába tartozó, a gazdasági szereplőket szigorú, jogi felelősségvállalásra kényszerítő országok e kérdéskörben nyert tapasztalatait megismerhetnénk, hiszen a világon 100 millió hektáron folyik GM növények termesztése, és több mint egy milliárd fogyasztó rendelkezik tapasztalattal a GM növények, vagy a felhasználásukkal előállított állati termékek fogyasztását illetően. Elengedhetetlen, hogy ebben a fontos kérdésben megalapozott gazdasági hatásvizsgálatok is készüljenek az előttünk és az unió előtt álló döntési lehetőségekről. Ennek keretében azt is vizsgálni kell, hogy milyen további következményei lehetnek az uniós szabályozás bizonytalanságának és a hazai bezárkózásnak. A szabályozott körülmények között folyó termesztés ellenőrizhető. Veszélyesebb helyzet alakulhat ki a lemerevedett tiltás esetén, mert bárki mivel gazdasági hasznot lát benne önkényesen, ellenőrizetlenül, illegálisan behozhatja a vetőmagot a környező országokból. Törekedni kell tehát az ésszerűen szabályozott körülmények megteremtésére, mert ez ad biztonságot az együtt-termelés (koegzisztencia) lehetőségére, 6
Nature, 466: 561., 2010. július 29. http://www.nature.com/nature/journal/v466/n7306/pdf/466561a.pdf Gyökeresen meg kell változtatni a szabályozást! Ingo Potrykus szerint indokolatlan és teljesíthetetlen törvényi előírások akadályozzák azt, hogy genetikailag módosított növények segítségével milliókat lehessen megmenteni az éhhaláltól és az alultápláltságtól. A genetikailag módosított haszonnövények sok millió embert menthetnének meg az éhhaláltól és az alultápláltságtól, ha le lehetne bontani a köréjük felépült túlzott szabályozást. Erre a következtetésre jutottam az elmúlt 11 év során, amikor az Aranyrizs Humanitárius Projekt elnöke voltam ( www.goldenrice.org), valamint egy tavalyi, a Vatikánban tartott konferencia után, amely a transzgenikus növények, az élelmiszer-biztonság és a fejlődés témáját járta körül. Az aranyrizs valószínűleg 2012-ben fog a piacra kerülni. A laboratóriumban már 1999-ben készen volt. Ennek a késedelemnek az az oka, hogy a szabályozás különbséget tesz a génsebészet és az egyéb, hagyományos növénynemesítő módszerek között. Ez a megkülönböztetés tudományosan indokolatlan, a források pazarlásához vezet, és megakadályozza, hogy számos, potenciálisan átalakító hatású növény, pl. az aranyrizs megtehesse a nagy ugrást a laboratóriumból a tányérra. Az új, genetikailag módosított növények szabályozása tudományos és humanitárius alapon védhetőbb és gyakorlatiasabb lenne, ha nem aszerint történne, hogyan nemesítik őket, hanem újdonságértékük szerint, mint az új gyógyszerek esetében. Minden tulajdonságot a fogyasztó és a környezet számára jelentett kockázat vagy haszon alapján kellene osztályozni, bármilyen módszerrel is vitték azt be Prof. Ingo Potrykus az adott növénybe. A kutatók és a törvényhozók így azokra az esetekre összpontosíthatnának, amelyeknél valós kockázat jelentkezik, valamint azokra a gyorsított növényekre, amelyekre a fejlődő világban égető szükség van. Az aranyrizs olyan fajtasorozat, amelyet két gén (fitoénszintáz és fitoén-deszaturáz) beültetésével módosítottak, és ennek köszönhetően az ezekből készült étkezési rizs minden grammjában akár 35 mikrogramm A-vitamin-előanyag is felhalmozódik. Ha a rizzsel táplálkozó, szegény népesség normális étrendjében ez a rizs szerepelne, az emberek elegendő A-vitaminhoz jutnának ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen az A-vitaminhiány okozta halálozások száma (napi 6000 haláleset), és évente több százezer embernek megmaradjon a szeme világa (1). A létező rizsfajták élelmiszerként fogyasztott részeiben egyáltalán nincsen A-vitamin-előanyag, ezért annak a mennyisége hagyományos nemesítéssel nem növelhető. Az aranyrizs kizárólag génsebészeti módszerekkel volt létrehozható. Az új fajta bevezetését több mint tíz évig késleltették a rendelkezések megkövetelte munkakörülmények és egyéb követelmények (lásd A laborasztaltól az ebédlőasztalig c. keretes írást). Például több mint két évbe telt, amíg megkaptuk az engedélyt arra, hogy szabadföldi kísérleteket végezhessünk az aranyrizzsel, és több mint négy évbe, amíg minden nemzeti 7
biobiztonsági hatóság számára elfogadható adatokat gyűjtöttünk. Emiatt én a génsebészet szabályozását tartom felelősnek sok ezer gyermek és fiatal anya haláláért, illetve vakságáért. A mi tapasztalatunk korántsem egyedülálló. Általában körülbelül tízszer több pénzbe kerül és tíz évvel tovább tart egy genetikailag módosított növény bevezetése a piacra, mint egy genetikailag nem módosított fajtáé. Ez a körülmény kizárta az állami intézményeket ebből a munkából, és a technológiát lényegében egy maroknyi magáncég monopóliumává tette. A magánvállalkozások érthető módon a legnagyobb hasznot hozó lehetőségekre összpontosítanak az ipari haszonnövényekre, például a kukoricára, a gyapotra és a szójára. A génsebészetben azonban hatalmas lehetőségek rejlenek az élelmiszer-biztonság problémáinak megoldására is például a hozam növelésére az alapélelmiszer-növények kártevőktől való megóvásával, a növény képességének javítására ahhoz, hogy sikeresen versenyezzen a gyomokkal, valamint a növények tápértékének növelésére. A laborasztaltól az ebédlőasztalig Több mint egy évtizeddel azután, hogy egy állami laboratóriumban kifejlesztették az aranyrizst, még mindig folyik a küzdelem a szabályozás állította akadályokkal. intellektuális tulajdonjog genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos tapasztalattal rendelkező partnerek keresése átvitel az Indica rizsfajtába a szabályozásnak megfelelő transzgenikus esmények a szabályozásnak megfelelő, elegendő A-vitamin előanyagot termelő vonal a normális agronómiai tulajdonságok bizonyítása szabadföldi kísérletekben célfajták azonosítása introgresszió a célfajtákba a legjobb transzgenikus esmények kiválasztása az optimalizált fajták fejlesztésének befejezése a szabályozás követelményeinek teljesítése; átadása a gazdáknak állami finanszírozás magán szektor Vesszőfutás A jelenleg érvényes szabályozás sok évig tartó molekuláris biológiai és biokémiai biztonsági vizsgálatokat követel meg. Pedig több nemzetközi ügynökség is jótékony hatásúnak találta a génsebészetet alkalmazó nemesítési technológiát. Még soha nem fordult elő olyan bizonyított eset, amikor valamelyik genetikailag módosított növény ártott volna a környezetnek vagy az embereknek, még a pereskedésre hajlamos Egyesült Államokban sem, ahol a génsebészet alkalmazása széles körben elterjedt. Ezzel szemben ha egy új fajtát hagyományos módszerekkel nemesítettek, amelyek szintén módosítják a genomot, nem követelmény a biztonsági adatok gyűjtése, csak azt kell bizonyítani, hogy az új fajta legalább olyan jó teljesítményt nyújt, mint a többi fajta. Ez gyors és olcsó eljárás. A szabályozás kiegyensúlyozatlan volta lehetővé teszi a génsebészet nem tudományos ellenzői számára, hogy megalapozatlan aggodalmakkal hozakodjanak elő, amelyeket az ideges nagyközönség különösen Európában nem tud megfelelően értékelni. Mindez azt jelenti, hogy a közjót szolgáló új fajták előállítása ironikus módon a magánszektortól függ. Az aranyrizs jellemző példa erre (1). Kutatócsoportunk csak a Syngenta céggel közös állami/magántársulás keretében volt képes túljutni a termékfejlesztés buktatóin. A Syngenta nélkül például nem tudtuk volna csökkenteni a fejlesztésbe bevont szabadalmak számát, ingyenes licenciákat szerezni, menedzserés marketing-szervezeteket felállítani, és olyan növényeket kifejleszteni, amelyeknél optimalizálva van egyfelől a szabályozási követelményeknek való megfelelés, másfelől a kívánt tulajdonságok magas szintű kifejeződése (1). 8
Pedig a szegények számára szükséges növényfajták előállítása igenis az állami szektor felelőssége. Bölcsebb dolog lenne a közpénzeket a világ növekvő népességének élelmezésére fordítani, mint szabályozási akadályok elhárítására, vagy, ami még rosszabb, a fogyasztókat és a környezetet fenyegető feltételezett veszélyek álságos, csak politikai hasznot hozó kutatására ezek gondos tanulmányozása már 25 éve folyik. Az lenne jó lépés, ha egy politikailag és gazdaságilag független ország elismerné, hogy a GM növények jelenlegi túlszabályozásán könnyíteni kell. Ez az ország sokat nyerne azáltal, hogy pénzt, időt és energiát szabadít fel kutatásra, fejlesztésre és még sok további növény előállítására a szegények számára; állami szektora és kisvállalkozásai képesek lennének versenyre kelni a nagyobb ipari vállalkozásokkal. A nemzet a biztonság veszélyeztetése nélkül könnyebben, gyorsabban haladna előre, mint azok, akik továbbra is a feltételezett veszélyekkel foglalkoznak, és jó példával is járna elöl. Akkor talán az állami szektor laboratóriumaiban kifejlesztett növényfajták, pl. az aranymanióka, az aranybanán és a magas vas-, cink- és fehérjetartalmú rizs 5 éven belül eljutna a laborasztaltól az ebédlőasztalig, nem pedig 15 év alatt, ha egyáltalán. Ingo Potrykus az Aranyrizs Humanitárius Tanács elnöke. Címe: Im Stigler 54, CH-4312 Magden, Svájc; e-mail címe: ingo@potrykus.ch 1 Potrykus, I. & Ammann, K. (eds) Transgenic Plants for Food Security in the Context of Development (New Biotechnology, in the press). BASF, 2010. augusztus 31. A BASF megkezdi az Amflora burgonya első begyűjtését Zepkow, Németország, 2010. augusztus 31. Rainer Brüderle, a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztere ma segített megkezdeni az Amflora burgonya begyűjtését a mecklenburgnyugat-pomerániai Zepkowban. Dr. Jürgen Hambrecht, a BASF elnöke és Dr. Stefan Marcinowski, a BASF ügyvezető igazgatóságának tagja társaságában a miniszter szedte fel a genetikailag módosított keményítőburgonya első gumóit. Idén a BASF sikeresen termesztette ezt a növényt Zepkowban, 14 hektáron. Brüderle hangsúlyozta, hogy a növényi biotechnológiának fontos szerepe lehet az európai mezőgazdaság versenyképességének és fenntarthatóságának növelésében. A mai nap különleges jelentőségű a németországi növényi biotechnológia számára. Ez a technológia számos előttünk álló feladatra megoldást kínál, például bőséges, megújítható forrásokat ígér. Ezekkel az innovatív technológiákkal a német ipar a nemzetközi első osztályban játszik, és itt is akarunk maradni mondta Brüderle miniszter. Két mérföldkövet ünnepelünk. Egyrészt most kezdjük behordani az Amflora burgonyatermést, másrészt pedig ma Brüsszelben beadtuk a kérelmet következő keményítőburgonya-fajtánk, az Amadea engedélyezésére mondta Hambrecht. Remélem, hogy az Amadea az egészen közeli jövőben eljut az európai gazdálkodókhoz. A biotechnológiai módszerekkel optimalizált haszonnövények ne csak Amerikában és Á- zsiában hozzanak hasznot a gazdálkodóknak! A mi európai gazdálkodóinknak is hozzá kell jutniuk ezekhez az innovatív termékekhez, hogy megtarthassák versenyképességüket a mezőgazdasági világpiacon tette hozzá. Az Amadea nagy termőképességű, modern keményítőburgonya-fajta. Az Amflorához hasonlóan tiszta amilopektinből álló keményítőt termel. Agronómiai tulajdonságait és biztonságosságát sok éven át vizsgálták szántóföldi kísérletekben. A BASF 2013/14-ben tervezi az Amadea piacra dobását, miután megkapta a pozitív biztonságossági értékelést az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságtól (EFSA). A tervek szerint az Amadea termesztése 9
eleinte kiegészíti az Amfloráét, majd később a helyébe lép. Az Amflora begyűjtésénél számos gazdálkodó, valamint a németországi bázisú Forum Grüne Vernunft e.v. (Zöld Józan Ész Fóruma) kezdeményezés számos képviselője is megjelent. A genetikailag módosított növények felhasználásáról folyó viták Németországban nagyon szenvedélyesek. Célunk a tárgyilagos, tudományos tényeken alapuló párbeszéd bátorítása nyilatkozta Dr. Uwe Schrader, a kezdeményezés elnöke. Ez az egyedüli módja annak, hogy előítéletek nélkül megtalálhassuk a német mezőgazdaság számára legjobb megoldásokat. Az Amfloráról és az Amadeáról Az Amflora és az Amadea két genetikailag módosított burgonyafajta, amelyek tiszta amilopektinből álló keményítőt termelnek. A hagyományos burgonyafajtákban termelődő keményítő az amilopektin és az amilóz keveréke. A burgonyakeményítő számos alkalmazásában, így pl. a papír-, a ragasztó- és az élelmiszeriparban csak amilopektinre van szükség, a keményítő két alkotórészének szétválasztása pedig nem gazdaságos. Az Amflora és az Amadea tiszta amilopektinből álló keményítőt tartalmaz, alkalmazása ezért energia- és költségmegtakarítást tesz lehetővé. Sőt az amilopektinből álló keményítővel bevont papír fényesebb, és ha a betonhoz és a ragasztó anyagokhoz amilopektinből álló keményítőt adnak, azok hosszabb ideig feldolgozhatók maradnak. Az Amflora esetében a BASF Plant Science és keményítőipari partnerei úgy döntöttek, hogy az ipari alkalmazásokra összpontosítanak. Mivel az élelmiszeriparban nagy a kereslet az amilopektinből álló keményítőre, a BASF Plant Science partnereivel együttműködve megvizsgálja az Amadea burgonyafajta alkalmazásának lehetőségeit ezen a területen. European Biotechnology News, 2010. No. 9-10. Vol. 9: 26. http://www.eurobiotechnews.eu LENGYELORSZÁG További ellenállás a nemzeti GMO-tilalmak engedélyezésével szemben Varsó Marek Sawicki lengyel mezőgazdasági miniszter élesen kritizálta az Európai Bizottság javaslatát arra, hogy az EU tagállamai maguk dönthessék el, termesszenek-e genetikailag módosított növényeket. Ez a javaslat nem szerencsés, mivel a Bizottságról a tagállamokra hárítja a felelősséget mondta Sawicki, miután John Dalli, az EU egészségügyi biztosa jogilag nem kötelező erejű ajánlást terjesztett elő, amely a GM növényekre vonatkozó új koegzisztencia-szabályok végrehajtása révén lehetővé tenné a GM növények termesztésének betiltását (ld. Euro Biotech News 7-8, 2010). Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy bizonyos tagállamok fenntartanák a GM növények termesztésének tilalmát, mások pedig termesztenék ezeket a növényeket. Az uniós döntések ismételten nemzeti hatáskörbe adása rossz precedenst teremtene. Az ilyen megoldások megbontanák a tagállamok közötti versenyt állította a miniszter. Sawicki azt mondta, hogy szembenállása alapvető, mivel a Bizottság javaslata a mezőgazdasági termelési költségek diverzifikálódásához vezetne a különböző országokban. Nem titok, hogy Lengyelországban, Franciaországban és Ausztriában a társadalmi elvárások egyértelműen a jelenleg fennálló GMO-termesztési tilalom fenntartásának kedveznek tette hozzá. A múltban Sawicki nemcsak arra szólította fel a Bizottságot, hogy tiltsa be a GM növénytermesztést, hanem arra is, hogy állítsa le az egyéb GM termékek importját, mondván, hogy a Bizottságnak felelősséget kell vállalnia ebben a kérdésben, és világosan ki kell mondania, hogy ha nem termesztjük, akkor importálnunk sem lenne szabad a GM takarmányt. 10
Főszerkesztő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczánné Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db/hó Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja a GBE támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület Green Biotechnology Europe (GBE)