Eszter könyve 2,1-23 Eszter felkészítése, szépítése

Eszter könyve 2,1-23 Eszter felkészítése, szépítése Ezek után, a mint megszünt Ahasvérus király haragja, megemlékezék Vástiról, és arról a mit cselekedett, és arról a mit végeztek felőle. És mondának a király apródai, a kik néki szolgálának: Keressenek a királynak szép ábrázatú szűz leányokat. És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, a kik gyűjtsenek össze minden szép ábrázatú szűz leányt Susán várába, az asszonyok házába, Hégainak, a király kamarásának, az asszonyok őrzőjének keze alá, és adjanak nékik szépítő szereket. És az a leány, a ki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék. Vala egy zsidó férfiú Susán várában, a kinek neve Márdokeus, Jáirnak fia, a ki Simei fia, a ki Kis fia, Benjámin nemzetségéből, A ki Jeruzsálemből fogva vitetett el a száműzött néppel, a mely elvitetett Jekóniással, Júda királyával együtt, a kit rabságba vitt el Nabukodonozor, babilóniai király. És ez gondviselője volt Hadassának, azaz Eszternek az ő nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, és a leány szép alakú és szép ábrázatú vala, s mikor meghalt az ő atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá. Lőn pedig, mikor a király parancsa és rendelete kihirdettetett és sok leány gyűjtetett Susán várába, Hégai keze alá, akkor felvétetett Eszter is a király házába, Hégainak, az asszonyok őrének keze alá. És tetszett a leány az ő szemeinek és kegyébe fogadá, és siete néki szépítő szereket adni, és kiadni az ő részét és hét leányzót, a kit néki a király házából kelle kiszemelni, és vivé őt és az ő szolgálóleányait az asszonyok legjobb házába. Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja. Márdokeus pedig minden nap járt az asszonyok házának pitvara előtt, hogy tudakozódjék Eszter hogyléte felől, és hogy mi történik vele. Mikor pedig eljött az ideje minden leánynak, hogy bemenne Ahasvérus királyhoz, miután asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak vele (mert ennyi időbe telik az ő szépítésök, hat hónapig mirtusolajjal és hat hónapig illatos szerekkel és asszonyi szépítő szerekkel): Akkor így ment a leány a királyhoz: Mindent, a mit kivánt, megadtak néki, hogy menjen azzal az asszonyok házából a király házáig; Este bement és reggel visszatért az asszonyok második házába, Sahásgáznak, a király udvarmesterének, a hálótársak őrzőjének kezei alá; nem jött többé a királyhoz, csak ha kivánta őt a király, és nevén hívták. Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihail leányának, a kit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kivánt mást, mint a mit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok őrzője mondott néki, és kedves vala Eszter mindenki szemei előtt, a ki őt látá. És felviteték Eszter Ahasvérus királyhoz, az ő királyi házába, a tizedik hónapban, ez a Tébet hónapja, országlásának hetedik évében. És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ő előtte, és tette a királyi koronát az ő fejére, és királynévá tette Vásti helyett. És nagy lakomát adott a király minden ő fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára. És mikor összegyűjték a szűzeket másodszor, Márdokeus üle a király kapujában. És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemzetségét, miképen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt. Azokban a napokban pedig, mikor Márdokeus üle a király kapujában, megharagudott Bigtán és Téres, a király két udvarmestere, a kapu őrei, és azon voltak, hogy rávetik kezeiket Ahasvérus királyra. Tudtára esett e dolog Márdokeusnak, és megmondá Eszter

királynénak, és Eszter elmondá a királynak Márdokeus nevében. És megvizsgálták a dolgot és úgy találták, és mind a kettőt fára akasztották. És megírattaték a krónikák könyvébe a király előtt. Bevezetés Már az előző alkalommal is láttuk azt, hogy ennek a könyvnek prófétai jelentése van, és akik benne szerepelnek, mind szimbolikus jelentőségű szereplők, a mellett, hogy ez valósággal megtörtént történet is. Vásti Izráel gyülekezetét jelenti, akik nem engedelmeskedtek a királynak (itt Ahasvérus király Istent vagy Jézus Krisztust jelenti), elvetette őket, és olvastuk a Római levélből, hogy az ő engedetlenségük folytán lett az üdvösség a pogányoké. Így lehetett Eszter királyné, mert különben soha nem lehetett volna, ha Vásti engedelmes marad. És Eszter királyné pedig jelenti az Eklézsiát, a Krisztus Testgyülekezetét, akiket a pogányok és a zsidók közül hívott ki magának az Úr, miután elvetette a zsidó népet. Az elvetés az azután történt, miután három és fél éven keresztül az Úr Jézus munkálkodott közöttük. A három és fél évet azért hangsúlyozom, mert az 1. részben olvastuk, hogy az a lakoma, amin Vásti engedetlen volt, és ami miatt elvetette a király, az a király uralkodásának harmadik esztendejében volt, és száznyolcvan napig tartott. Tehát az is három és fél esztendő. Majd újabb három és fél év telt el, mert itt azt olvastuk, hogy a király uralkodásának hetedik esztendejében, a tízedik hónapban történt az, amikor Eszter királyné lett Vásti helyett. Hát körülbelül három és fél év volt az Úr Jézus halála és feltámadása után is, amikor még egy átmeneti időszak volt, még nem teljesen volt elvetve Izráel, még a Szent Szellem próbált Izráel népe közül gyűjteni magának népet. De miután Istvánt is megkövezték, és Pálnak a szolgálatát sem vették be, azt mondta, hogy véretek rajtatok, most majd a pogányokhoz megyünk. Így telt el az Úr Jézus munkálkodásától körülbelül hét esztendő, amikor Isten kezdte összegyűjteni a Testgyülekezetet. És a zsidó nép pedig végképpen, egy időre félretétetett, mert majd újból felveszi őket Isten az ezeréves királyságba. Néhány szereplő Vannak itt más szereplők is. Ott vannak a szüzek, akiket összegyűjtetett a király az egész tartományból, minden szép ábrázatú szűz leányt. Ezek az üdvözülőket jelentik. Azt énekeltük most az előbb, hogy tisztaság forrása van az Úrban. Egy szűz az tiszta, és mindenki, aki az Úr Jézus Krisztus vérében megtisztult, újjászületett, az olyan lett, mint egy szűz leány. Mind üdvözül, de, hogy ki legyen a királyné, azt a király választotta ki magának. Írva van a Testgyülekezetről is, hogy a világ fundamentumának felvettetése előtt már kiválasztott minket magának Őbenne. Majd erről még egy kicsit részletesebben később. Aztán szó van itt Hégairól, az asszonyok őrzőjéről. Ő a Szent Szellemet jelenti. Mert az Úr Jézus elment innen, de elküldte a Vigasztalót, a Szent Szellemet, Aki elvezet minden igazságra, Aki itt van a szívünkben, és Aki tanácsol bennünket, mint ahogy Hégai tanácsolta Esztert, hogy mit kérjen, és hogy, mint legyen. És kedves volt a szemei előtt. Aztán szó volt Márdokeusról is, akit atyja gyanánt fogadta Esztert, és míg kiskorú volt, a gyámja volt, és Eszter mindenben hallgatott az ő tanácsára. Például, nem mondta meg a származását. Na, ezek jelentik a Gyülekezetben, amiről szó van az Efézusi levélben, hogy Ő adott némelyeket apostolokul, prófétákul, evangélistákul, pásztorokul, tanítókul a szentek tökéletesbítése céljából a szolgálat munkájára. Főleg addig kell, amíg kiskorú valaki. De később is nagyon jó kapcsolat maradt fenn, azt olvastuk, hogy Eszter később is úgy fogadta, mint amikor gyámja volt. És Márdokeus mindig érdeklődött utána, hogy mi van Eszterrel, mikor már királyné lett, akkor is. Aztán olvastunk még itt Hámánról, Bigtánról és Téresről. Mind a hárman a sátáni erő, sötétség világát képviselik, ami most is jelen van. Hámán, aki Isten népe ellen tört, Bigtán és

Téres, aki a király ellen tört, és meg akarták ölni. Hát ezek mind megkapták a jutalmukat. Mindegyik az akasztófán végezte. A szüzek szépítőszerei és jelentésük Most nézzük elsősorban Eszter királynét, mert minket ő jelképez ebben a történetben. Hogy és mint volt vele, mi történt, mire tanít az ő esete által minket az Úr? Azt olvastuk a 7. versben, hogy nem volt Eszternek sem atyja, sem anyja, tehát árva volt teljesen. A Gyülekezetnek is megszakad mindenféle szellemi kapcsolata ezen a földön. Minden, ami testi, ami földi, szellemileg megszakad. Tudják a testvérek is, hogy hiába van rokonság, szellemileg nincs kapcsolat. Mintha nem is volnának szellemileg. De mondja is az Úr Jézus, hogy aki jobban szereti apját, anyját, feleségét, rokonságát, gyerekeit, mint engem, nem méltó énhozzám. Hát Eszternek senkije nem volt. Ez a Márdokeus volt, aki viszont őt leányaképpen fogadta, de ez más kapcsolat volt. Ugyanígy a Gyülekezetben is, az Úr Jézus is beszélt arról, mikor a tanítványok kérdezték, hogy hát nekünk mink lesz, mondta, hogy ebben az életben is, aki elhagyott énérettem mindenkit, kap szülőt, gyermeket, és még száz annyit is, odaát pedig örökéletet. Amikor összegyűjtötték ezeket a leányokat ott a királynál, azt olvastuk, hogy sok leány gyűjtetett össze, de nem tudták, hogy ebből kit fog majd a király királynénak választani. És, amikor összegyűltek ezek a lányok, mindegyik szép volt, mindegyik szűz volt, mindegyik alkalmas lehetett volna királynénak, de nem mehettek mégsem a király eleibe úgy, ahogy voltak. Hanem azt olvastuk az Igében, a 12. versben, hogy mikor eljött az ideje, hogy bemennének Ahasvérus királyhoz, miután az asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak velük. Tehát tizenkét hónapig kellett őket szépíteni, hat hónapig, itt úgy van írva, hogy mirtusz olajjal, de minden más fordítás azt írja, hogy mirha olajjal (ennek jelentősége van, majd elmondom, hogy miért, mert ez is mind szimbolikus jelentésű). Talán azért írtak ide mirtuszt, mert régebben a szűz leányokat mirtusszal szokták ábrázolni, az illett hozzájuk, de ez egy emberi hagyomány. Itt a Bibliában viszont nem mirtusz van, hanem mirha. Ez mást jelent. Hat hónapig ezzel, másik hat hónapig különböző illatos szerekkel és balzsamokkal szépítették őket, s miután a tizenkét hónap eltelt, azután mehettek csak be a királyhoz. Megkérdezhetné valaki, hogy hát nem voltak elég szépek, hogy még egy évig, tizenkét hónapig szépíteni kellett, mielőtt a király elé kerülhettek volna? A király szempontjából nem voltak elég szépek. És most itt elmondanék egy fontos dolgot, amit nem szeretném, ha félreértenének a testvérek, hanem úgy értenék, ahogy mondom. Mert felmerül a kérdés, amikor Isten a Krisztus vérében bennünket megmosott, és megtisztított, tiszták lettünk, szüzek lettünk, alkalmasakká lettünk arra, hogy Hozzá tartozzunk, de mégis valami híja van. Még tizenkét hónapig - ami a tökéletességet jelenti - kell, hogy velünk bánjon, mielőtt az Ő színe elé kerülhetnénk. És mi ez a tizenkét hónap? Mit jelent ez? Na, most itt jön a jelentése ennek, hogy mit is jelentenek ezek a szépítő szerek. Legelőször is azzal kezdődött, ahogy a 9. versben olvastuk, hogy Hégai, aki az asszonyok őre volt, és a Szent Szellemet jelenti, amikor megérkeztek a lányok, az összes lány közül már kiválasztotta magának Esztert, és ő tetszett az ő szemeinek. És amikor tetszett az ő szemeinek, azonnal kegyelmébe fogadta, és sietett neki szépítőszereket adni. Nem halogatta a dolgot, neki azonnal kiadta a szépítő szereket. És mik voltak ezek a szépítő szerek? Mirha a szenvedés jelképe Az a mirha olaj, amivel először bántak ezekkel a lányokkal, az a mi esetünkben a szenvedést jelenti. A mirha mindig a szenvedésnek a jelképe a Bibliában. Ismerős a Jelenések könyvében a hét gyülekezet közül a Szmirnai gyülekezet (a mirha szóból ered a neve), amely egy szenvedő gyülekezet volt. Lesz tíz napig való nyomorúságtok. Aztán, amikor az Úr Jézushoz

jöttek a napkeleti bölcsek, hoztak aranyat, tömjént és mirhát. Már ezek is prófétailag kijelentették előre: az arany a királynak való, mert Krisztus király. Mindenek királya, nem csak a zsidók királya. A tömjén a főpapnak való. Tehát Ő a Főpap. Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon. De hozták a mirhát is, mert Ő nemcsak Főpap, aki áldozatot mutat be, hanem Ő maga lett az áldozat is, Aki szenvedni fog az egész világ bűnéért. Így került oda a mirha is ezek közé az ajándékok közé, ami egyébként nagyon drága fűszer is volt akkor. Az értéke vetekedett a tömjénnel és az arannyal. Aztán, amikor az Úr Jézus Krisztus meghalt, akkor Arimatiai József, és aki éjjel ment az Úr Jézushoz, Nikodémus, egy olyan szert készítettek, amiben mirha és aloé volt. Az aloé a halálnak, a mirha a szenvedésnek a jelképe. Na, ezt csak azért mondtam el, hogy lássuk, hogy itt is hat hónapig mirha olajjal bántak vele. És ahhoz, hogy mi olyan szépek legyünk, kell, hogy ne csak a múltunk bűneitől tisztuljunk meg, hanem látszódjon rajtunk a krisztusi vonás, ami egyedül szép Isten előtt csak. Mert ez az én szeretett Fiam, Akiben én gyönyörködöm. Nincs más arc, amiben Isten gyönyörködik. Csak a Fiának az arca. Hogy ehhez az archoz hasonlók legyünk, nekünk is szenvedni kell. Mert, ámbán Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet. Nem kerülhetjük ki a szenvedést. Amelyik hívő ember kikerüli a szenvedést, azon soha nem látszódik meg Istennek az igazi munkája, és soha nem lesz olyan szép, amilyen széppé Isten akarja tenni a hívő embert belsőleg a szívében, és szellemileg. Egy emberen meglátszik, ha sok szenvedésen ment át, és ebben a szenvedésben Isten munkálta, de az is meglátszik, aki nem ment át szenvedéseken, akinek nem tört össze, akinek nem puhult úgy meg a szíve élete, hogy a mester olyanná formálja, amilyenné akarja. Nincs szebb, amikor valakit átvisz Isten a szenvedéseken, és ebben minél jobban hasonló lesz Krisztushoz. Mert Ő is szenvedett, nekünk is szenvednünk kell. Tehát az első hat hónap. Balzsam a gyógyulás jelképe És ez még nem elég, kell a másik hat hónap is. A másik hat hónap pedig, azok az asszonyi szépítő szerek, balzsamok, illatos szerek, azok pedig a gyógyulásnak, a begyógyításnak a jelképei. Nincs-e balzsamolaj Gileádban, nincsen-e ott orvos? Emlékszünk, a próféta kérdezi ezt. A balzsamolaj a sebeket gyógyítja be. Szenvedéskor mindig sebek keletkeznek, és utána az Úr begyógyítja. Mert így van megírva: Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Egy meggyógyult ember már nem olyan, mintha sosem lett volna rajta seb. Az más. Ha valakit az Úr összezúz, megsebez, de utána bekötözi, és meggyógyul, más, valami nyoma mindig marad. Ha földi értelemben talán olyan nyoma marad, amit szeretnénk eltakarni, különösen az arcról, szellemi értelemben olyan nyoma marad, ami mindig jobban hasonlóvá teszi Krisztushoz. Nem véletlen, amikor Krisztus feltámadott, azt mondta Tamásnak, na, tessék, itt van, megismersz a sebekről? A Jelenések könyvében pedig úgy van bemutatva, mintegy megölt bárány. Valami megmarad, ha begyógyul is, ami hasonlít Krisztushoz. Néhány igehely Most szeretnék az Igéből egy néhány helyet idehozni, hogy mennyire így van ez Isten népének az életében, hogy ez a kétszer hat hónap ez a teljes felkészítés kell, hogy ott legyen az életünkben. este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm (Zsolt 30,6). Nem értékeljük ám az örömet, ha nincs bánat. És vannak esték és éjszakák, kínok, sötétség, átvergődött idők, és majd csak akkor értékeljük a reggelt, a fényt, a világosságot, aki átment ezeken a sötét éjszakákon, hogy este bánat száll be hozzánk, de reggelre öröm. A Jeremiás siralmaiban azt olvassuk: Sőt ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az

embernek fiát (JerSir 3,32-33). Arról volt szó Debrecenben a Zsidókhoz írt levélben, hogy melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha fenyítés nélkül valók vagytok, korcsok vagytok, és nem fiak. És a fenyítés jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak. És amikor az Úr megver, megfenyít, nem szíve szerint ver meg. Hát melyik az a szülő, aki szívesen megveri a gyerekét? A szülőnek jobban fáj, mint a gyereknek, ha meg kell verni. Mondjuk, van olyan, amikor a szülőt is elfogja az indulat, de aztán azt még jobban megbánja utána. A szülőnek fáj. Isten sem szíve szerint, de mégis fenyít a javunkra, hogy szentségében részesítsen, azt mondja a Zsidókhoz írt levél. Azt mondta az Úr Jézus: szentek legyetek, mert én szent vagyok. Isten szent, Hozzá kell hasonló lenni. Nem érjük el másként a szentséget, ha nem szomorít meg, mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív. De ha megszomorít, meg is vígasztal. Az első hat hónap, amikor megszomorít. Ez a mirha olaj. A második hat hónap, mikor megvigasztal, ez a balzsam, az asszonyi szépítő szerek, a jó illat. Először mindig a megszomorítás, hogy utána meg tudjon vigasztalni. Azt mondja Pál is, hogy mi is megvigasztalhassunk minden nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amivel Isten vigasztal minket. Nem tud megvigasztalódni az, aki nem volt szomorú. Az érti, hogy mit jelent a vigasz, aki keserűségeken ment át. Még elolvasnám az Ézsaiás könyvének a 28. részéből Igét: Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek és hallgassátok beszédem! Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét? Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére? Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene (Ézs 28,23-26). Még olvasom tovább, de már itt is megállhatunk. Ahhoz, hogy vessen a szántóvető ember, először szántani kell. Ilyen szántásokat végez Isten a mi életünkben is. Krisztust sem kímélte meg tőle. Az van megírva az egyik zsoltárban, hogy szántók szántottak a hátamon, hosszúra nyújtották barázdáikat. Hát Isten beleszánt a mi szívünkbe is, lelkünkbe, életünkbe, mélyszántást csinál, de még akkor nem lehet vetni. El kell boronálni, el kell egyengetni a színét. A szántás az első hat hónap, a szenvedés, a mirha olaj. Az elegyengetés, mikor a sebek behegednek, az a második hat hónap, a balzsam. Akkor lehet vetni a magot. Aztán a 27. verstől folytatom: Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával; A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet! (Ézs 28,27-29). Itt arról van szó, hogy mikor aztán megtermett a vetés, ki kell csépelni. Szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt, mert az nem bírná ki, az szétmenne. A búza kibírja. A búzának kell is, mert annál kevesebb nyomással nem jön ki a törekből, abból a polyvából. Az illatos köménynek elég egy pálca. A fekete köménynek elég a bot. Az csak azt kapja. Most is van olyan, akinek elég az Úr figyelmeztetése. Van, akit szemeivel tud tanácsolni. Gyerekek közt is van olyan, elég az apja ránéz, tudja, hogy mi van. De van, akinek nem elég. Pálca kell. Van, akinek az sem elég, bot kell. És van, akinek az sem elég, az Úr megostorozza. Aztán ugye, fúj a szél, felhányják a pelyvát, összevegyülve a maggal, és a szél kiviszi a pelyvát, és ott marad a tiszta mag. Ez a Szellemnek a munkája, az elválasztás. Ez már nem fájdalmas, szépen elsimít mindent. Ott marad a tiszta mag. És elengedjük, nem fáj már a szívünk a pelyva miatt. Azért kell a szenvedés, mert össze vagyunk nőve a pelyvával. Ragaszkodunk szemét dolgokhoz, mindahhoz, ami kár és szemét. Mint a búza, össze van vele nőve, és ragaszkodik hozzá. Azt mondja az Úr: Nem baj, összetörlek, s nem ragaszkodsz majd. És akkor már csak kis fuvallat jön, Szent Szellemnek a fuvallata, és viszi kifele, és ott marad a tiszta búza. Mindig így van, és e nélkül a tisztító munka nélkül nem leszünk alkalmasak arra, hogy megálljunk a király előtt. Minden lánnyal így kellett bánni. Eszter, mivel kegyelmet talált

Hégai szemeiben, sietett neki kiadni a szépítő szereket. Aki kegyelmet talált Isten előtt, az Úr siet belevinni a próbákba, szenvedésekbe, mert kegyelmet talált. Akit szeret az Úr, megfenyíti. Közösség és a legjobb körülmények Aztán mást is olvastunk még Hégairól, azt olvastuk, hogy nem csak a szépítőszereket adta ki neki, hanem: siete néki szépítő szereket adni, és kiadni az ő részét és hét leányzót, a kit néki a király házából kelle kiszemelni (9. vers). Mivel szerette, Hégai kiszemelt neki hét leányzót a király házából, akiket az ő szolgálatára állított. Ahogy én értem az Igét, ez a hét leányzó a testvéri közösséget jelenti. Nem hetven, nem hétszáz, pláne nem hétszázezer, csak hét. Amellett, hogy ez a tökéletesség száma is, jelenti azt is, hogy igazi mély közösség kevesek közt lehet. De erre szükség van. Ez ugyanúgy hozzátartozik a formáltatásunkhoz, mint, ahogy a mirha és a balzsam. Nincs testvéri közösség nélkül olyan formálódás, mint amilyet Isten elgondolt a mi számunkra. Ezért én mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy ragadja meg, ha kettő, ha három, az igazi mély testvéri közösséget. Ami nem formaság, nem olyan, hogy összejövünk időnként, Igét hallgatunk, beszélgetünk, hanem ahol a szív meg tud nyílni, ahol el lehet mondani belső dolgokat, ez nagyon fontos a formáltatásunkhoz. Aztán még mást is olvastunk itt. Vivé őt és az ő szolgáló leányait az asszonyok legjobb házába. Úgy is fordítják ezt, mivel előzőleg azt mondja, hogy Hégai az asszonyok egész házának a gondviselője volt, tehát egy ház volt ott, hogy ennek a háznak a legjobb részét adta, mert ebben a házban helyezte el a többi leányzót is. De Eszternek, és a szolgálatára rendelt hét leánynak az asszonyok házának a legjobb részét adta. Hát ez azt jelenti, amit a 16. zsoltárban olvashatunk, ahol azt mondja a zsoltáríró, hogy az én részem kies helyre esett. Ez a kies, (ugye, már nem nagyon használjuk ezt a szót), a kietlennek a fordítottja, az ellentéte. A kietlen az olyan, ami nem jó; a kies, az, ami jó, a legjobb. Szóval: az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. Akiket Isten kiválasztott, elhívott, megszentelt, azoknak legjobb helyet adja. Csak nem a mi értelmünk szerint a legjobb helyet, hanem az Ő értelme szerint a legjobbat. A legjobb családba helyez, akkor is, ha mi úgy gondoljuk, hogy nem a mienk a legjobb, mi szívesen választottunk volna más szülőt, más gyereket, mint amilyen van. Ez a legjobb. Legjobb szomszédokat, legjobb gyülekezetet, legjobb testvéreket. Még legjobb munkatársakat is. Még, ha nagyon piszkálnak, akkor is. Ez a legjobb. Sietett kiadni, és elhelyezni ezen a legjobb helyen. Jó, ha így nézünk erre, hogy az Úr választotta ki a mi lakásunkat, és a mi életkörülményeinket, hogy hol vagyunk. Mit kérünk? Hégai nem csak, hogy kiadta a szépítő szereket, és elhelyezte az asszonyok legjobb házban, hanem tanácsot is adott Eszternek. Nem nagyon választhatta meg Eszter, hogy akar-e tizenkét hónapig szépítkezni, vagy nem, mert ez a törvény volt. Azt sem, hogy hol lesz az ő helye. Ott ahová tették. Ki lesz az a hét lány? Az, akiket kiszemelték neki. Voltak dolgok, amiket jól tett, hogy megfogadott. Ez csak tanács volt. A Szent Szellem is tanácsol bennünket, amit jól teszünk, ha megfogadunk. Ebből a tanácsból szeretnék egyet elolvasni, amit Hégai mondott neki: Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihali leányának, a kit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kívánt mást, mint a mit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok őrzője mondott néki, és kedves vala Eszter mindenki szemei előtt, a ki őt látá (15. vers). Tehát, mikor ment a királyhoz, valamit lehetett kívánni. Nincs itt leírva, hogy mit. Ezt olvassuk a 13. versben: Akkor így ment a leány a királyhoz; Mindent, amit kívánt, megadtak néki, hogy menjen azzal az asszonyok házából a király házááig. Ez volt a törvény, hogy az asszonyok házából mikor elmegy a királyhoz, mindent, amit kívánt, megadtak neki. Mikor Eszterre került a sor, nem kívánt mást, csak amit Hégai tanácsolt neki. Itt ebben is nagy mélységek vannak. Sokan hivatkoznak arra az Igére, hogy

meg van írva: kérjetek, amit csak akartok, és meglesz nektek. És kérnek is sokan, sok mindent. Csak, hogy a kérés sokkal többet elárul a szívünk állapotáról, mint gondolnánk. Sokkal többet. A kéréseinkben igazán benne van az egész szívünk vágya, törekvések, célkitűzések, hogy mi felé irányulnak. És hogy van megírva a Római levélben? Hogy, amit kérnünk kellene, nem tudjuk. És aki eléggé ismeri Istent ahhoz, hogy Ő mindig jobbat ad, mindig többet, mint amit mi kérni vagy elgondolni tudnánk, az akkor ráhagyja a választást Istenre, és nem kér. Na, így történt Eszterrel is. Ráhagyta, hogy úgy legyen, ahogy Hégai, ahogy a Szent Szellem mondja. Tehát, amit kérnünk kellene, nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik miérettünk, kimondhatatlan fohászkodásokkal. De aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Na, ez még egy nagy dolog, amit meg kell tanulnunk, hogy hasonlókká legyünk Krisztushoz, hogy szépek legyünk: nem kérni, hanem letenni az életünket egészen az Isten kezébe. Nem bűn kérni, lehet kérni. Minden leány kérhetett, amit akart. Nem ítéli el az Ige, ha valaki kér. De aki királyné lesz, az nem kér. Itt látszik meg, hogy ki alkalmas a királynéi méltóságra. Ki az, aki úgy ráhagyja az életét Hégaira, hogy még kérése sincs. És tudjuk, miért van ez? Jön egy következő fejezet, amikor egyszer Eszter kért valamit, s neki azt mondta a király: mi a kívánságod Eszter királyné? Kérj, amit akarsz. Ha a királyságom fele, azt is megadom. És tudjuk, miért mondhatta ezt neki? Mert már előzőleg meggyőződött róla, hogy nem kér rosszat. Soha nem a saját akaratából kér, hanem, amit a Szent Szellem tanácsol neki. Akkor, amikor a következő fejezetekben bement hívatlanul Ahasvérus királyhoz kérni, akkor meg azt kérte, amit Márdokeus tanácsolt neki. Soha nem a maga feje után ment. Az ilyeneknek lehet mondani, hogy kérj, amit akarsz, mert az ilyenek nem kérnek rosszat. Mindenki kérhet, amit akar, de aki királyné, akinek a Testgyülekezetbe van elhívása, az arra figyel, mit mond a Szent Szellem. Kegyelmet találtunk Mi a cél azzal, hogy így felkészüljön az a leányzó, aki megy a királyhoz? Milyen lesz akkor, amikor már felkészült? Milyen a cél, amikor eléri valaki, hogy no, most már mehet. Már sok mindent láttunk Eszter életéből, hogy milyen, ugye a szépítő szerektől elkezdve egész addig, hogy nem kért mást, de az Efézusi levélnek a 4. része leírja, hogy milyen az, amikor valaki már olyan, amilyennek őt az Úr akarja látni. És Ő adott némelyeket apostolokúl, némelyeket prófétákúl, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokúl és tanítókúl: A szentek tökéletesbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele (Ef 4,11-14). Ez az érett kor, a Krisztussal ékes kornak a mértéke, amire nem tudunk másképp eljutni, csak a szenvedések árán, és a Szent Szellem tanácsa alapján, és a Márdokeusok, tehát a gyülekezetben a próféták és a tanítók szolgálata alapján, mert nemcsak Hégai, hanem Márdokeus is adott tanácsokat Eszternek, hogy meg ne mondja az ő származását, és mindig kérdezősködött az ő hogyléte felől. Amikor aztán így ment Eszter a király elé, azt olvastuk az Igében: És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ő előtte, és tette a királyi koronát az ő fejére, és királynévá tette Vásti helyett (17. vers). Hadd emeljek ki egy szót: kegyelmet nyert előtte. Nem érdem. Nehogy azt gondoljuk, hogy amikor mindezeken a szépítéseken és formálásokon keresztül mentünk, valami érdemet szereztünk magunknak. Nem szereztünk. Ott kezdődött, hogy Hégai szeme előtt kegyelmet talált, és ott végződött, hogy Ahasvérus szemei előtt is kegyelmet talált. Minden kegyelem a mi életünkben. Csak ez a kegyelem ne legyen hiábavalóvá. Minden útja kegyelem és hűség. Csak mi ne tegyük ezt hiábavalóvá az életünkben! És akkor, amikor mindenkinél jobban kedvelte

és kegyelmet nyert mindenkinél inkább, fejére tette a koronát, és ő lett Vásti helyett a királyné. És akkor: nagy lakomát adott a király minden ő fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára (18. vers). Ez volt Eszter lakomája. Nyugalmat adott, és ajándékot osztogatott. Úgy is fordítják ezt, hogy közkegyelmet gyakorolt. Így szokták. Még a népköztársaság idejében is úgy volt, hogy nagy évfordulók alkalmával visszamenőleg közkegyelmet gyakorolt az elnök. Hát a királyok meg különösen éltek ezzel, hogy nagy esemény alkalmával közkegyelmet gyakoroltak. A legnagyobb közkegyelem itt akkor lesz, amikor az Eklézsia elragadtatik. Bár nem úgy néz ki, hogy kegyelemnek indul, mert éppen akkor jön a nagy nyomorúság ideje, de a nagy nyomorúság ideje, még ahhoz tartozik, hogy lezárja Isten a törvényt, és a zsidóság korszakát. És utána az ezeréves királyságban a nagy kegyelem ideje jön el, mert így van megírva, hogy ha a zsidóknak az elvettetése ilyen nagy kegyelmet szerzett, hogy az üdvösség a mienk lett, micsoda lesz az ő felvételük, ha nem élet a halálból. Mikor népek jönnek a neki feltámadt világossághoz. Közkegyelem és békesség, nyugalom, és ajándék. Az az érdekes, hogy olvastunk mi az első részben egy másik lakomáról. Az is nagy lakoma volt, de arról nem olvassuk, hogy a Vásti lakomája. Vásti külön ünnepelt. Itt Eszter együtt ünnepelt a királlyal. Ez, ami a legjobban megörvendezteti a hívők szívét, hogy amikor elvisz bennünket, mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok azért egymást ezekkel a beszédekkel; mindenkor az Úrral. Erre a mi összegyülekezésünkre való tekintettel, hogy megállhassunk Előtte úgy, hogy nem lesz majd a Gyülekezeten semmi szeplő vagy sömörgőzés, vagy valami efféle, erre is gondoljunk. Nem csak annyi, hogy Krisztus vére megtisztított bennünket minden bűntől, hanem minden, ami egyénieskedés, minden, ami nem krisztusi, mindent kitöröl, összetör. Minden olyan lesz rajtunk, amilyen Krisztus. Erre akar Ő elvezetni, és jó, ha tudjuk, hogy ezért vannak életünkben dolgok, és ezért tegyük le úgy az életünket az Ő kezébe: legyen meg mindenben az Ő akarata! Ámen. Derecske, 1993. november 7.