V É R T E S S Z Ő L Ő S I L A K O D A L O M. Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1980. -
V É R T E S S Z Ő L Ő S I L A K O D A L O M. Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1980. -
- 2 - Vértesszőlős lakói és anyagi helyzetük. Vértesszőlős Komárom megye egyik legrégebben megült helye. Bizonyítja az is, hogy 1965. augusztus 21.-én határában került elő Közép-Európa első hiteles előemberi lelete, a közismert "Sámuel". Magára a községre vonatkozó első írott emlék egy 1244-ben kelt oklevél, mely a települést mint a királyi szőlőművelők, vincellérek faluját "Sceleus" néven említi. A török uralom idején lakatlanná vált. Életben maradt lakói a Dunától északra, a Felvidékre menekültek és csak 1727- től - Esterházy József támogatásával - kezdtek visszaszivárogni. A rom. katolikus plébánia Historia Domus-a szerint első lakói a Szabados család tagjai voltak. A XVIII. század végéről származik a község elöljáróinak legrégibb névsora. Az ezen szereplők utódainak nagy része ma is a községben él /Magyar, Gombás, Nagy, Forisek, Mák, Pluhár stb. családok./ Az átmeneti felvidéki tartózkodás idején a színmagyar lakosság - házasodás révén - elkerülhetetlenül keveredett a szlováksággal, egy részük szlovákul is megtanult, de sohasem tagadta meg magyar voltát. A magyar és csehszlovák kormány egyezsége folytán 1948-ban a mai Szlovákiát képező területről 30 magyar, nagyrészt szlovákul is megtanult család települt a községbe. Ha ezek tősgyökeres szlovák családok lettek volna, nem telepítette volna át őket a csehszlovák kormány, melynek elég gondot okozott 1945 után a tömegével kitelepített magyar falvak újratelepítése. A lakosságnak a magyarsághoz kötöttségét bizonyítja számos szokás, melyek közül az alábbiakban az esküvői /lakodalmi/ szokásokat szeretném ismertetni. Ezeknek van egy gyakran lejátszódó epizódja, mely tudomásom szerint más vidéken ismeretlen. A község történetével kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy az újratelepítéskor a telepítettek úrbéri telkeket
- 3 - kaptak, s ezért megszabott pénzösszeggel és terménybeszolgáltatással fizettek az uradalmi birtokon végzett robot mellett. Ezen felül az államnak, egyháznak és a megyének is adóztak. A meglehetősen súlyos terhek ilyen körülmények között alig tették elviselhetővé a jobbágyok életét. 1848 áprilisában a jobbágyfelszabadítás sem jelentett tökéletes megoldást. A telkek ugyan a volt jobbágyok birtokába kerültek, de a földnélkülieknek nem juttattak földet, pusztán személyes szabadságuk vált jogilag biztosítottá, anyagi helyzetük következtében ez után is ki voltak szolgáltatva az uradalomnak. A szőlősiek számára kedvező helyzet alakult ki az által, hogy az általános gazdasági helyzet hatására az Esterházy uradalom is változtatott gazdálkodási módszerén : a nagybirtok területének jó részét bérbe adta. Így a módosabb - volt jobbágy-telkeiket most már tulajdonukként művelő - parasztok, saját földjük mellett bérlethez is jutottak. Az anyagi javakban ilyen módon való részesedés mértéke, bár a lakosságon belül fokozta a társadalmi tagozódást, a korábbi helyzethez képest, általános anyagi felemelkedést eredményezett, amivel együtt járt a közösség gyarapodása, fejlődése is. A község társadalmi alakulására a második jelentős ráhatás a tatabányai bányák feltárása volt. Még a földdel rendelkezők közül is sokan helyezkedtek el a bányaüzemeknél. A lakosság anyagi helyzetében a legnagyobb felemelkedést a felszabadulás hozta meg. Ekkor 155 katasztrális hold került felosztásra, a szocialista termelés beállítását célzó első ötéves terv során pedig a megindult iparosítás és a később megalakult "Jószerencsét" TSZ. jelentős mértékben hozzájárult az általános életnívó szintjének emelkedéséhez. Ezen - a község lakóinak összetételét, anyagi helyzetének alakulását vázlatosan ismertető bevezetés után - vizsgáljuk meg lakodalmi szokásaikat : Lakodalmi szokások. A község történetét kutatva, lakóinak életmódját vizsgálva, 1979-ben egy kérdőivet állítottam össze, melynek alapján ötven személyt kérdeztem meg. A megkérdezettek fele férfi,
fele nő és ezek fele 20-40 év közötti ill. 40 év feletti volt. A párválasztás indítékait kérdezve megállapítottam, hogy e téren is nagy mértékben csökkent a szülői befolyás erőssége, dominálóvá vált a fiatalok közötti szimpátia. Míg a felszabadulás előtt leggyakrabban a szülők választották ki a maguk elgondolásai szerint gyermekeik párját, ma már szinte minden esetben azok mint megfellebbezhetetlen tényt közlik nősülési /férjhezmenési/ szándékukat és a választott nevét. Ellenvetés ritkán van, ez is többnyire a lányos szülők részéről. Természetesen az érzelmek kifejlődésében ma is előfordul, hogy közrejátszik a "választott" társadalmi, anyagi helyzete. A fiatalok legtöbb esetben valamelyik szülő házában kezdik meg közös életüket, de egyre gyakoribb, hogy rövidesen önálló otthont építenek, vagy szereznek maguknak. Szinte kivétel nélkül már egybekelésüket megelőzően, már önálló keresettel rendelkeznek. Egy-két kivétellel minden esküvőkor kétnapos lakodalmat tartanak. A lakodalom napján külön gyülekeznek a vőlegényi háznál a vőlegény, a menyasszonyi háznál a menyasszony meghívottai. A lakodalom rendjének lebonyolításában a főszerepet a jó előre felkért "vőfély" tölti be. Fontos szerep jut az ugyancsak előre felkért, jó gazdasszony hírében álló "szakácsnőknek" is, valamint az italokat kezelő férfiaknak és a zenekarnak. Az ebéd a lányosháznál, a vacsora a fiúsháznál zajlik le. A "kikérő" menet a legény otthonából indul el a lányos házhoz. A "vőfély" vezeti. A községben uralkodó szokásokat hűen tükröző lakodalom volt 1975. február 28.-án az 1943-ban született ifj. Forisek István és Temesvölgyi Katalin lakodalma, ezért ezt - helyesebben az itt elhangzott "mondókákat" - választottam megörökítendő példának. ifj. Forisek István id. Forisek István kádármester fia. Esztergomban végzett gépipari szakiskolát, majd a műszaki honvédtiszti akadémia hallgatója lett. Tanulmányait családi okokból abbahagyva, a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél helyezkedett el mint lakatos és elvégezte a szénipari szakiskolát is. Ifjúkori választottját, a szülőházával szemben lakó Temesvölgyi
- 5 főerdész leányát, Katalint vette feleségül. Lakodalmán a "vőfély" szerepét az öccse, az 1951-ben született, festő- és mázoló szakmát választott Forisek Ferenc töltötte be. "Mondókájának" teljes szövegét édesanyjától, Forisek Istvánnétól /Tanács u. 117./ sikerült megszereznem, aki - tapasztalataim szerint - a községben a köztiszteletben álló asszonyok, családanyák közé tartozik. A lakodalom, a helyi szokásnak megfelelően, a következő képen zajlott le : A Forisek család meghívottainak jelenlétében a vőfély e szavakkal fordult az összejöttekhez : "Tisztelt Vendégsereg! Isten szent nevében Induljunk el innen csendes békességben. Vőlegény uramnak keressük meg párját, Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát. Keressünk má' neki kedvet, boldogságot, Hozzunk a keblére egy szép gyöngyvirágot. Először az Isten hajlékába visszük, Hol szent áldás után boldog lészen - hisszük. Induljunk el tehát Isten szent nevében. Jöjjenek utánunk, mindnyájukat kérem." Ezután a vőfély vezetésével a menyasszonyi házhoz vonulnak, ahol zárt kapu fogadja a vidám vendégsereget. A kapun rendszerint egy tábla éktelenkedik valami hasonló felirattal : "Zárva!", "Tilos a bemenet!", "Kívül tágasabb!" stb... A vőfély hetykén a kapuhoz lép és erőteljesen kopogtat. A menyasszony bent kuncogó vendégei közül kiszól valaki : - "Mit akartok?" vagy : "Miért jöttetek?" - "Egy galambot szeretnénk innen elvinni!" - válaszol a vőfély. - "Röpköd elég galamb a levegőben. Fogjatok egyet magatoknak!" hangzik belülről a válasz. - "De mi egy szép leányt akarunk innen elvinni, akinek galamb szive van!" - mondja a vőfély. Erre kilöknek a kapu elé ill. ajtó elé egy öreg asszonyt, vagy ami még gyakoribb : egy vén banyának maszkírozott férfit. A
- 6 - vidám, tréfás ötletekkel fűszerezett, mesterkélt szóváltás után a vőfély eme szavaira : "Itt áll a vőlegény, vele jött násznépe, Hogy az Úr házába rendben elkísérje. Ismeri, e házban lakik ő gyönyörűsége, Illő tisztelettel bejöttünk hát érte. Kedves menyasszonyt adják hát ki nékünk, Hogy a templomba eljöhessen vélünk." nagy taps és üdvrivalgás közben az ajtóban megjelenik a menyasszony, a vőfély pedig így folytatja mondókáját : "Tisztelt vendégsereg, egy kis szóra kérem, Egy pár szót indítok, amit véget érem, Egymás iránt való igaz szeretetre, Isten-ember előtt való szép életre Tesz rá fogadalmat menyasszony s párja Ki az indulást már alig várja. Míg hát elindulnánk a templomi útra, Szenteljünk néhány szót mostan a búcsúra. Mert méltó, hogy midőn ily útra indulunk, Isten-ember előtt híven beszámolunk : Elsőben is atyám, szóm hozzád fordítom, Búcsúzó beszédem zokogva indítom. Köszönettel veszem atyai voltodat, Hogy ápoltál engem, kedves leányodat. Az egek Ura te öregségedet Gyámolítsa értem te szép vénségedet. Dicsőség először a nagy magasságba Istennek, ki lakik fénylő boldogságba, Ki rendelt én nekem egy igazi társat Kivel parancsai szerint híven járjak. Engedj meg jó atyám, ha megbántottalak, És ha téged sokszor háborítottalak, Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet, Köszönöm atyai hű szeretetedet! Áldjon meg az Isten, szivemből kívánom, Ezzel bevégzem tőled búcsúzásom." -
- 7 - Majd a menyasszony anyjához fordulva így folytatja : "Édesanyám, mikor tehozzád beszélek, A szivemben akkor nagy fájdalmat érzek. Teneked köszönöm, hogy e földön élek, És hogy felneveltél, hálát adok néked. Isten rendelése, hogy tőled elváljak, S választott férjemmel külön úton járjak, De azért lelkemben mindég veled leszek. Légy szerető anyám, bár nem leszek veled, Áldja meg az Isten minden lépésedet! " A menyasszonykikérés, a polgári és az egyházi szertartások lezajlása után a vendégek a lányosházhoz vonulnak, ahol az esküvői ebéd elfogyasztására kerül a sor. A vacsora - mint már szó volt róla - a vőlegény-háznál várja a vendégeket. A hagyományos ételek ilyenkor : leves, paradicsommártás hússal, paprikás, káposzta, pecsenye, különféle sütemények. Mindezeket a vőfély ilyen "rigmusokkal" konferálja be : A levest : "Gazdáink vendégét mind felszólította, Tisztelt becsülettel házába hivatta, Irántuk érzését bőven kimutatta, Szakácsnékkal házát megszaporította. Szüzek! Szép leányok! Ne beszélgessetek! Ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek! Egyben tihozzátok is szólok legények, Ki ebből nem eszik, nem kap feleséget! Kedves Vendégeim! Itt van az első tál étel, behoztam. Hogy el ne felejtsem, sokat imádkoztam, A szakácsasszonnyal jól megfűszerszámoztam, Borssal, gyömbérrel is és meg is sózattam. Örvendek, ha tálat viszek ki üresen, Mert így a vendég gyomra sem marad üresen.
- 8 - Lássanak hát hozzá vendégeink frissen, Jó étvágyat kívánok hozzá szívesen! A mártást : E tálban párolog jó ízletes mártás, Kivált húsfélével nincsen ennek párja, Ki hát nem eszik, saját kárát lássa, Ne várjanak a sok kínálgatásra, Imhol itt áll a tál - nyúljanak utána. Eszes ember volt, aki ezt föltalálta, Aki a paradicsommártást csinálta. Finom az illata, zamatos az ize, Ha ránéz az ember, örül a szive! Szüzek! Szép leányok! Ne beszélgessetek! Ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek! Egyben tihozzátok is szólok legények, Ki ebből nem eszik, nem kap feleséget! A paprikást : Magyar ember a paprikást kedveli, Kivált hússal főzve, módfelett szereti. Ez azután az étel! Magyarnak való! Cingár németnek a torkán akadó. Mivel a paprikásnak a világon nincsen párja, Reá vizet inni minálunk nem járja! Tessék vendégeink, egyenek belőle, hogy ne vesszen kárba, Ne hagyjanak kérem, semmit sem a tálba! A káposztát : Kedves vendégeink! Íme káposztát hoztam, Melyért a konyhán sokat várakoztam. A szakácsnéval jól megbarátkoztam, Egy kis darab húsért sokat hadakoztam. Ez ám, jó uraim! Az étkek vezére, Nemes magyar hazánk dicső híressége.
- 9 - Még a királynak is gondja van erre, Áldott ahol terem ennek a gyökere! Tessék vendégeim, vegyenek belőle, Fogadom, hogy beteg senki sem lesz tőle! A pecsenyét : Ki-ki köszörülje meg jól kését, Mert pecsenyét hoztam most, Mégpedig két félét. Behoztam a kakast és vele a jércét. S hogy jutottam hozzá? Mindjárt elmesélem, Hallgassanak rám figyelemmel kérem! Szaladt a kakas a jérce nyomába, Én meg fogtam magam, futottam utána. El is csíptem mindkettőt hamar szerencsésen, Megöltem és megsütöttem szépen. De igazán, ki jót eszik ebből, Mint egy hentesmester, úgy meghízik ettől! Mert kik pecsenyét ettek, mind sokáig éltek, Őseink is ettől lettek olyan vének! Mivel a pecsenyét nagyon szerették, Utána torkukat borral öblögették. A süteményt : Itt a finom sütemény, rajta csokoládé dara, Fázik a menyasszony fara. Hogyha fázik, betakarják, Ahol viszket, megvakarják. Fogadjunk egy liter borba, Hogy a menyasszony meg van fúrva... Bocsánat - a fülire gondoltam." A sütemények felszolgálása után a menyasszony elé tesznek két egymásra borított tányért vagy tálat, melyek között - és ez speciális vértesszőlősi szokás - egy fehér galambot helyeznek el. A menyasszony ráhajtja fejét az eléje tett tálra /ilyenkor illik könnyeznie/ és egy nőrokona, rendszerint a keresztanyja,
- 10 - kiszedi a hajából a beletűzdelt, hagyományos rozmaringokat, majd az immár ifjúasszony felemeli az alsó tányér vagy tál tartalmát lefedő felső tányért ill. tálat és a vendégsereg hangos derűje közben felreppen a szabaddá vált fehér galamb. /Hogy a galamb mit szimbolizál : békét, szeretetet vagy a mindent megszentelő Szentlelket", nem tudtam meg bizonyosan, a kapott magyarázatok nagyon eltérőek./ Vannak vértesszőlősi lakodalmak, melyeken a galamb helyett mást tesznek a két tál közé, pl. egy kis játékbabát, két tojást egy kolbászdarabbal, stb. A tál felfedése után hangosan derül a vendégsereg, majd a zenekar intonálja az "Asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa.." kezdetű dalt, melyet a vendégek végigénekelnek. Ennek elhangzása után a férfi vendégek egy-egy zsebkendőt /a "menyasszony telesirt zsebkendőjét"/ kapnak ajándékba, a nő vendégek egy-egy almát vagy őszibarackot, esetleg egy szelet csokoládét. A tálcáról átvett ajándékért a férfiak pénzt tesznek a tálcára, a nők pedig ilyenkor adják át a nászajándékot ill. ha az nagyobb tárgy, akkor annak garancia-levelét, vagy az arra szóló utalványt. A menyasszonytánc kétféle módon szokásos : Sorjában minden férfi vendég felkéri a menyasszonyt. Néhány tánclépést tesz vele, majd egy bizonyos összeget tesz az e célra kitett kosárba. Ha nagyon nagy számú a vendégsereg, akkor az ifjú pár a vendégek alkotta kör közepén perdül táncra, a körülállók a tánc alatt egymás után a kitett kosárhoz lépnek és pénzt tesznek bele. Komoly összeg szokott így összejönni, melyet azután részben a tetemes lakodalmi kiadások fedezésére fordítanak, részben az ifjú pár önálló, új életének anyagi megalapozására szolgál. Jellemző a vértesszőlősiek jó anyagi helyzetére - hallottam - hogy gyakran egy-egy férfi 2-5 ezer forintot is ad a "menyasszonytáncért". Illő, hogy a lakodalomba meghívottak a megelőző nagy sütés-főzéshez, tojások, liszt, baromfi, bor, pálinka, stb. ajándékozásával is hozzájáruljanak. Szokás, hogy a ház előtt összecsődült, meg nem hívott, "bámészkodó" falubeliek részére időnkint ételt és italt visznek ki.