SZÉKELYFÖLD KÖZIGAZGATÁS-FÖLDRAJZI VÁLTOZÁSAI A 13. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG

Földrajzi Közlemények 2011. 135. 4. pp. 415 429. SZÉKELYFÖLD KÖZIGAZGATÁS-FÖLDRAJZI VÁLTOZÁSAI A 13. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG ELEKES TIBOR CHANGES IN THE ADMINISTRATIVE GEOGRAPHY OF SZÉKELYLAND SINCE THE 13 TH CENTURY Abstract Székelyland (in Hungarian Székelyföld, in Latin Terra Siculorum, in German Seklerland, in Romanian Ţinutul Secuiesc, Secuimea or Ţara Secuilor) is a 12,500 km 2 area in Transylvania. Nowadays approximately 80% of its population declare themselves Hungarian. In this paper the author tries to summarize Székelyland s topography and hydrography, which had an important role in the establishment of traditional administrative units. The summary of the administrative geography is a cartographical synthesis. The maps for different dates, figuring in this study, are drawn by taking into consideration the settlement system and their approximate boundaries as they appear in contemporary documents. Keywords: Székelyland (Szekelyland), administrative changes, settlement system Bevezetés A Székelyföldet a középkori latin okiratok Terra Siculorumként említik, németül Szeklerland, románul Ţinutul Secuiesc, Secuimea (a Ţara Moţilor, Ţara Făgăraşului stb. viszonylatában Ţara Secuilor), a napjainkban meghonosodó angol neve Székelyland (Szekelyland). A 12 500 km 2 kiterjedésű, 2002-ben 812 000 lakosú (ennek 78,3%-a magyar; KOCSIS K. BOTTLIK ZS. TÁTRAI P. 2006) történeti Székelyföld két természetföldrajzi tájegység találkozásánál, részben a Keleti-Kárpátok, részben az Erdélyi-medence területén helyezkedik el (1. ábra). Településrendszere, közlekedési hálózata, valamint jellegzetes gazdasági tevékenységei a sajátos földtani adottságú hegyvonulatok, a hegyközi (hegységközi) medencék és dombságok fekvése, továbbá a vízhálózat függvényében alakultak ki. Ugyancsak nagyobbrészt a természetföldrajzi adottságokhoz igazodik a hagyományos történeti, közigazgatási és katonai térszerveződési egységek, a székek területe. A Székelyföld természetföldrajzi adottságai Székelyföld nagyobbrészt a Keleti-Kárpátok, kisebbrészt az Erdélyi-medence területén helyezkedik el. A Keleti-Kárpátok legidősebb egységét a kristályos kőzetekből (gneisz, fillit, csillámpala stb.) felépülő mezozoikumi öv képezi. Ennek részei a Gyergyói-havasok, a Székelyföld É-i peremét szegélyező Besztercei-havasok és a Naskalat-hegység. Változatosabb fölépítésű a Borszéki-, Salamási-, Ditrói- és Vaslábi-hegycsoportra osztható, a Maros és a Szeret vízválasztóját hordozó Gyergyói-havasok. Triász és jura ofiolitokra települt triász alsó-kréta tengeri üledékes mészkő képezi a kiemelt, töredezett, karsztos felszínű Hagymás-hegységet. A K-i peremen és DK-en márgából, homokkőből, palákból és mészkőből fölépülő kréta miocén flis vonulatok húzódnak. Erdély és Moldva határhegyei a Tarkő, a Csíki-havasok és a Nemere-hegység, DK-i folytatódásuk az Olt és a Szeret vízgyűjtőjét elválasztó Háromszéki-havasok, valamint a Bodzai-, Bodzafordulói- és Brassói- 415

1. ábra A Székelyföld természetföldrajzi helyzete Forrás: szerk. ELEKES T. Figure 1 Székelyland s physical geographical position Source: ed. by Elekes, T. havasok. Kréta időszaki homokkő alkotja a Háromszéki-medence részeit elválasztó, illetve szegélyező Bodoki- és Baróti-hegységet (BADEA, L. et al. 1987, SZAKÁLL S. KRISTÁLY F. 2010. MUTIHAC, V. IONESI, L. 1974; 2. ábra). Ezen túl Székelyföld része Európa egyik leghosszabb összefüggő vulkáni vonulata, a Kelemen- és a Görgényi-havasok, valamint a székelyek szent hegye, a Hargita alkotta tűzhányólánc. A Keleti-Kárpátok legbelső, Ny-i részét képező felső-miocén pleisztocén vulkáni vonulat nagyobbrészt andezites kalderák és kráterek sorozata, K-i és Ny-i oldalon egy összefüggő vulkáni peremfennsíkkal. A vulkáni plató hajdani szerves részét képezte a napjainkban az Erdélyi-medence K-i peremét jelző Bekecs-tető, Siklód-kő és Firtos (SZÉKELY A. 1957; SCHREIBER, W. E. 1994; KARÁTSON D. 2002). A fenyvesekkel és bükkösökkel borított vulkáni vonulat térségében több ezer borvízforrás tör fel (BERSZÁN J. et al. 2009), kénes, szén-dioxidos gázszivárgások, hévizek képződtek (JÁNOSI CS. et al. 2005). A Keleti-Kárpátok szorosokon és hágókon keresztül egymásba fűzött, 500 950 m-es magasságban elhelyezkedő hegyközi (hegységközi) medencéi Székely-medencesorként is ismeretesek. A kisebb medencékhez tartozik a Bélbori-, Borszéki-, Kászoni-, Baróti- és Bodzafordulói-medence, míg a nagyobbak a fiatal szerkezeti süllyedésekhez kapcsolódó, tavi-folyóvízi feltöltődésű, hűvös éghajlatú Gyergyói-, Csíki- és (a Felső-Háromszéki- és Sepsiszéki-medencére tagolódó) Háromszéki-medence. A leghidegebb a Gyergyói-medence, ahol a téli hónapok középhőmérséklete 9 C, télen nem ritkán 20 C, sőt 30 C is mérhető. A Fel-, Közép- és Alcsíki-medencére osztható Csíki-medencében 600 700 mm az évi csapadékmennyiség, 5,8 C az évi középhőmérséklet. A flisbe mélyült, folyóvízi hordalékkal feltöltött Háromszéki-medence enyhén lejt a hegységperem felől az Olt és a Fekete-ügy irányába. Az Olt völgyétől DNy-ra elterülő Barcasági-medencével együtt Brassói Háromszéki-medenceként is ismerjük (a román nyelvű szakirodalomban többnyire Brassói-medenceként írják le; BADEA, L. et al. 1987). Az állattenyésztésre használt legelőkkel és kaszálókkal, burgonya- és káposztatermesztésre alkalmas szántókkal borított hegyközi medencék az őket övező erdőkkel borított hegyvonulatokkal a fa civilizációja 416

2. ábra A Székelyföld domborzata és vizei. Jelmagyarázat: 1 a történeti Székelyföld területe; 2 hegység; 3 hegyközi (hegységközti) medence; 4 dombság. Forrás: szerk. ELEKES T. Figure 2 Topography and hydrography. Legend: 1 the territory of historical Székelyland; 2 mountain; 3 intramontane basin; 4 hills. Source: ed. by ELEKES, T. egy sajátos, hűvös éghajlathoz kapcsolódó életformájának kialakulását tették lehetővé a sűrűn lakott medencék több ezer lakosú községeiben és városaiban. A Kárpát-medence K-i, a mai Románia központi részét képező Erdélyi-medence az Erdélyi-középhegység, valamint a Keleti- és Déli-Kárpátok közé ékelődő, K-ről Ny, illetve ÉNy irányba fokozatosan lejtő dombsági felszínű tájegység. Mai felszínét pannon, kisebbrészt szarmata üledékek, a szélesebb völgyeket negyedidőszaki folyóvízi hordalékok borítják (MUTIHAC, V. IONESI, L. 1974). A dombság lombos erdőkkel borított felszínét napjainkban csuszamlásokkal, suvadásokkal szabdalt legelők, kaszálók tarkítják. A Görgényi-havasok és a Hargita vonulatai közvetlen DNy-i szomszédságában három változatos fölépítésű, az Erdélyi-medencéhez tartozó székely tájegység található: a Sóvidéki-, az Udvarhelyi- és a Homoródi-dombság (ez utóbbinak csak É-i része tartozik a Székelyföldhöz). Az agyaggal, homokkal, konglomerátumokkal és vulkáni törmelékekkel borított felszínen ÉNy DK-i irányú völgyhálózat alakult ki. Földrajzi különlegességei a változatos sókarsztformák a parajdi Sóháton, sókarszttavak a szovátai Sókárpátokban (KARÁTSON D. 2002). Nyugatabbra az Erdélyi-medence központi területe a túlnyomórészt agyaggal borított, csuszamlások, suva- 417

dások, deráziós formák és vízmosások által fölszabdalt Erdélyi-Mezőség, amelynek DK-i részét Székely-Mezőségként ismerjük. Tőle D-re a teraszokkal szegélyezett, széles árterű Mezőségi-Maros-völgy (Marosmező) húzódik (HAJDÚ-MOHAROS J. HEVESI A. 1997). K-ről Ny felé lejtő, táblás szerkezetű az 500 700 m magasságú dombvidék a Küküllők mentén. Az erőteljesen fölszabdalt agyagos, homokos, márgás, felszínen széles vízválasztók, gyorsan pusztuló lejtők és teraszos völgyek képződtek (BADEA, L. et al. 1987). É D-i irányban haladva legfontosabb részben Székelyföldhöz tartozó tájegységei a nagy településsűrűségű Nyárád mente, a Kis-Küküllő menti dombság, a Kis-Küküllő völgye, a Küküllőközi-dombság és a több várost felfűző Nagy-Küküllő völgye (HAJDÚ-MOHAROS J. 2000). Az Erdélyi-Mezőség és a Küküllők dombsága székely tájain a növénytermesztést és gyümölcstermesztést is lehetővé tevő 7,5 9 C az évi középhőmérséklet, 600 800 mm az évi csapadékmennyiség. Végül legnyugatabbra a történelmi Aranyosszék vidéke túlnyomó részt dombsági terület. Az Erdélyi-medence Ny-i peremén, a Maros, az Aranyos és a középidei mészkőből fölépülő Torockói-hegység közé ékelődik, az Erdélyi-Hegyalja részét képező Tordai-hegyaljához sorolható. A közigazgatási egységek kialakulása, változásai szempontjából is jelentős székelyföldi vízhálózat gerincét a Nagy-Hagymás térségéből eredő Maros és Olt képezi. A Keleti- Kárpátok központi vonulatai a Maros (ezáltal a Tisza), az Olt és a Szeret közötti vízválasztót képezik. A Maros székelyföldi jelentősebb mellékágai a Nyárád, a Kis-Küküllő és a Fehér-Nyikót is felfűző Nagy-Küküllő. Aranyosszék térségében ömlik Erdély leghosszabb folyójába, a Marosba a Hesdát-patakot is magába fogadó Aranyos. Az Olt a Székelyföldön a Kászon-patakkal bővülő Fekete-ügyet, valamint a Hargitából eredő Nagy- és Kis-Homoród vizét gyűjti össze. A Szeret Székelyföldről érkező mellékvizei a Besztercébe ömlő Kis-Beszterce és Békás-patak, a Tatros az Ojtozzal, valamint a Bodza (2. ábra). Idegenforgalmi szempontból is fontos székelyföldi természetes tavak a Szent Anna-krátertó, a természetes elgátolással kialakult Gyilkos-tó és a szovátai sókarszt tavainak legjelentősebbike, a Medve-tó. Nagyobbrészt e természeti adottságok függvényében szerveződtek a hagyományos történeti, közigazgatási és katonai térszerveződési területegységek, a székely székek. A Keleti- Kárpátok területén létrejött székek központi területei a hegyközi medencék, határaik hegygerincekhez, szorosokhoz, hágókhoz (Tusnádi-szoros, Maros-fői-hágó), ritkábban vízfolyásokhoz (Fekete-ügy, Barót-patak) igazodnak. Az Erdélyi-medence területén kevésbé jelentős a természetföldrajzi tényezők szerepe a közigazgatás térszerveződésében. Az Udvarhelyszék és Marosszék közötti határ részben a Nagy- és a Kis-Küküllő közötti vízválasztón halad, míg Aranyosszék határa nagyobbrészt a Maros és az Aranyos völgyéhez, valamint a Torockói-hegység gerincéhez igazodik. A hagyományos székelyföldi közigazgatás a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben A 13. század második felére Magyarország területi szerveződése bonyolulttá vált, a feudális jellegű kapcsolat- és kiváltságrendszer mellett kialakultak a jászok, kunok, székelyek, szászok stb. kiváltságos területei (HAJDÚ Z. 2001). A dél-erdélyi székelyek mai Székelyföldre történő betelepedése a 12. század közepétől kezdődött (KÖPECZI B. 1993, BEREZNAY A. 2011) és alapjában véve a század végére befejeződött. Megtörtént a terület nemzetségek (hadcsoportok) szerinti fölosztása, elkezdődött az azonnali hadrafoghatóság alapját képező, tízes rendszerű településhálózat kialakítása, az egyházi és igazgatási rendszer kiépítése a Magyar Királyság K-i határterületén (EGYED Á. 2006). A szék- és 418

a tízes-rendszer több évszázadon át a gazdasági-társadalmi tevékenység alapját is képezte (AMBRUS T. 2010). A szék (sedes) kifejezés oklevelekben csak a 14. század közepén jelenik meg, de létezésükről már a 13. század közepéről tudunk. Minden székely területegység külön törvényhatóságként működött (EGYED Á. 2006). A legrégebbi fönnmaradt írásos emlékek 1332 1337-ben 174 adófizető plébániát említenek a Székelyföldön. A mai településállomány 1/3-a már a 14. századtól bizonyíthatóan létezik: ekkor a Telegdi főesperesség Marosi esperességében 40, az Erdőhátiban (Udvarhelyszék) 37, a Csíkiban 17, a Kézdi főesperesség Kézdi esperesi kerületében 20, az Orbaiban 10, a Fehérvári főesperességhez tartozó Sepsiben 34, valamint a Tordai főesperességhez sorolt Aranyosszék vidékén 16 adófizető plébániáról tudunk (Documente 1951 1955, EGYED Á. 2006, SZABÓ M. A. 2003). Egy plébániához nyilván több falu is tartozhatott, így valószínűleg nagyobb volt a településállomány. A korabeli székelyföldi falvak hálózata sűrűbb volt az alacsonyabb térszíneken, a jelentősebb vízfolyások által kialakított medencék, völgyek peremein, teraszfelszínein. A települések a határőr-katonáskodáshoz kötődő tízesek szerint szerveződtek. Az 1567-es székelyföldi összeírásban 440 település szerepel a hagyományos székek szerinti fölosztásban (3.ábra); Udvarhely- 3. ábra Székelyföld hagyományos közigazgatása és mai városhálózata. Jelmagyarázat: 1 a történeti Székelyföld határa; 2 150 000 lakos; 3 35 000 65 000 lakos; 4 10 000 25 000 lakos; 5 10 000 lakos alatt. Forrás: szerk. ELEKES T. Figure 3 Traditional administration and present-day towns Legend: 1 the territory of historical Székelyland; 2 town with 150,000 inhabitants; 3 35,000 65,000 inhabitants; 4 10,000 25,000 inhabitants; 5 less than 10,000 inhabitants. Source: ed. by ELEKES, T., 419

szék 133, Marosszék 132, Csíkszék 45, Gyergyószék 8, Kászonszék 4, Sepsiszék 45, Kézdiszék 33, Orbaiszék 18, Aranyosszék 22 településsel említődik (Székely Oklevéltár, WAGNER, E. 1977). Székelyföld területi változásai a Habsburg Birodalomban Székelyföld, valamint egész Erdély első közigazgatási átszervezése II. József nevéhez kapcsolódik. 1783-ban a megyék székek vidékek földrajzi, közigazgatási és közlekedési szempontból egyaránt bonyolult rendszerét átalakították, és a történelmi Erdélyt 10 kerületre osztották. Háromszék területe a korábbinak közel kétszerese lett. Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék mellett a háromszéki kerülethez sorolták Kászon fiúszéket, Udvarhelyszék DK-i részét, a korábbi Bardóc fiúszéket, valamint a Brassó központú Barcaság és térségének településeit (ELEKES T. 2003). A Kászon nélküli Csíkszék és a Bardóc fiúszék nélküli Udvarhelyszék Udvarhely kerületet képezte (ez az első eset, amikor az udvarhelyi, valamint a csíki és gyergyói székelyek azonos közigazgatási egységben szerepelnek!). Marosszék a vegyes lakosságú Küküllő kerületbe lett besorolva (ELEKES T. 2004; 4. ábra). 1786-ban, 4. ábra Székelyföld közigazgatása 1784-ben. Jelmagyarázat: 1 korábbi székhatár; 2 kerülethatár; 3 országhatár; 4 a történeti Székelyföld területe. Forrás: szerk. ELEKES T., rajzolta PÁNYA I. Figure 4 Administration in 1784. Legend: 1 boundary of szék (district); 2 boundary of region; 3 boundary of state; 4 the territory of historical Székelyland. Source: ed. by ELEKES, T., graphic by PÁNYA I. 420

az erőteljesebb összpontosítás jegyében Erdélyt 3 kerületre osztották. Az 1784-ben létrehozott Udvarhely- és Háromszék Fogarassal egy nagy kerületet, Küküllő, Fehér, Szeben és Hunyad egy másik nagy egységet képezett 1790-ig, II. József haláláig (BEREZNAY A. 2011). Ezt követően Erdélyben is visszaállt az 1783 előtti állapot, a Székelyföldön ismét a hagyományos széki térszerveződés működött. 1806-ban LIPSZKY J. térképén a szék és település közötti új közigazgatási szint jelenik meg, a processus, azaz járás. A történeti Székelyföld 437 nyilvántartott településén (1 szabad királyi város, 10 mezőváros, valamint 426 falu és tanya) 29 járás osztozik. A nagyobb településsűrűségű Udvarhely- és Marosszék 8-8, Háromszék 7, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék együtt 4, Aranyosszék 2 járásra oszlott. Ehhez képest kevés változást tartalmaz a 31 33 évvel későbbi állapotot rögzítő, BENIGNI I. (1837), illetve LENK, I. (1839) által összeállított helynévszótár, amelyek alapján Udvarhelyszéken 10, Marosszéken 8, Háromszéken 6, Csíkszéken 4, Aranyosszéken 2 járásról tudunk (http://elekes.adatbank. transindex.ro). Politikai elnyomás eszköze volt (HAJDÚ Z. 2001) az 1848 1849-es forradalom és szabadságharc után létrehozott új közigazgatás (BIELZ, E. A. 1857) minden szintje a katonai körzetekkel (5. ábra). Az 1850-es népszámlálás összesítésében a Székelyföldet az Udvarhelyi Katonai Kerületben találjuk (DÁVID Z. 1994). Ezen belül a korábbi Udvarhelyszékhez tartozó Bardóc fiúszékkel kibővített Háromszék a Sepsiszentgyörgyi körzetet képezte. A települések 4 alkörzetben szerepeltek, több határszakaszuk nem egyezik a korábbi szék-, vagy a későbbi járáshatárokkal. Szembetűnő, hogy a sepsiszentgyörgyi körzethez tartozott a mai Kovászna megye teljes településhálózata, a körzet területe nagyrészt az 1968-ban létesített mai megye területét fedte. A történeti Háromszéktől É-ra levő korábbi Felső- Fehér megyei terület első alkalommal az osztrák katonai közigazgatás idején tartozott Sepsiszentgyörgy központú közigazgatási egységhez (ELEKES T. 2003). Udvarhelyszék Bardóc fiúszék nélküli, 4 alkörzetre osztott területe a Katonai Kerület központi részét képezte (ELEKES T. 2001). Csík, Gyergyó és Kászon, valamint Marosszék kibővített területét 4 4 alkörzetbe sorolták. A Kolozsvári Katonai Kerülethez került Aranyosszék falvait a Torockói és Alvinci alkörzetben találjuk (http://elekes.adatbank.transindex.ro). Majd 1854 1860 között a hagyományos határok átrajzolásával 10 kerületre osztották Erdélyt. Miklósvár fiúszék kivételével Brassó kerülethez került teljes Háromszék, míg Csík-, Kászon-, Gyergyó- és a Ny-i részen megkisebbített Udvarhelyszék Miklósvárral együtt az Udvarhelyi Kerületbe sorolódott. Marosszék az Aranyosig és a Kis-Küküllő mentén Ny-i irányba megnövelt területtel a Marosvásárhelyi Kerületet képezte. Aranyosszék továbbra is a Kolozsvári kerület részeként szerepelt (BEREZNAY A. 2011). Végül 1860 után a politikai enyhülés jegyében visszaállították az 1850 előtti közigazgatást és Székelyföldön az 1876-os megyésítésig a korábbi szék járás község rendszert működtették (ORBÁN B. 1869, Helységnévtár 1873). A Székelyföld közigazgatása 1876-tól a II. világháború végéig Az 1876-tól működött magyar közigazgatási rendszerben a legbonyolultabb kérdés volt a történeti-területi fejlődés során, a rendi-feudális társadalmi viszonyok között létrejött területi autonómiák beillesztése a polgári államszervezetbe (HAJDÚ Z. 2001). Az új térszerveződés részben átrajzolta a Székelyföldet (Helységnévtár 1882). Az ekkor kialakított Háromszék vármegye a történeti Háromszéket és a tőle DNy-ra levő 7 barcasági községet foglalta magába (ELEKES T. 2003). Csík vármegyét a Gyergyószéket és Kászon fiúszéket is magába foglaló Csíkszék területén alakították ki (ELEKES T. 2006). Udvarhely vármegyét 421

5. ábra Az osztrák katonai közigazgatás a Székelyföldön 1850-ben. Jelmagyarázat: 1 katonai alkörzet határa; 2 katonai körzet határa; 3 katonai kerület határa; 4 országhatár; 5 a történeti Székelyföld területe. Forrás: szerk. ELEKES T., rajzolta PÁNYA I. Figure 5 The Austrian military administration in 1850. Legend: 1 boundary of military subdistrict; 2 boundary of military district; 3 boundary of military region; 4 boundary of state; 5 the territory of historical Székelyland. Source: ed. by ELEKES, T., graphic by PÁNYA I. a történelmi szék D-i irányba kibővített területén létesítették. Marosszék és Aranyosszék területét a kettéosztott Torda vármegye területéhez csatolták, létrehozva a Marosvásárhely központú Maros-Torda és a Torda központú Torda-Aranyos vármegyéket (UMLAUFT, F. 1886, GYALAY M. 1997, ELEKES T. 2001, 2003, 2007; 6. ábra). Kevés változtatással, ez a rendszer maradt fönn az I. világháború utáni évekig (Népszámlálás 1900). 1920-tól a Trianoni békeszerződés értelmében Székelyföld történelme során először került Romániához és először veszítette el évezredes határ menti szerepét. Ennek ellenére az új állam földrajzi központjába került magyar etnikai tömb területén tovább fönnmaradt a gazdasági periféria jelleg. 1925-ig az I. világháború előtti területi beosztás volt érvényben (MARTINOVICI, C. ISTRATI, N. 1921), nagyobbrészt fönnmaradtak az 1876-ban meghonosított vármegye- és járáshatárok. 1920 után a közigazgatási egységek nevének román változatait használták, a hivatalos nyelv a román lett. Ezt követően csak kevés területi változást hozott az 1926-ban érvénybe lépett átszervezés. Háromszék és Udvarhely megye az 1876-ban hozzácsatolt falvak nagy részét elveszítette, Csík megye É-i, vegyes lakosságú 422

6. ábra Székelyföldi vármegyék és járások 1876-ban. Jelmagyarázat: 1 járáshatár; 2 vármegyehatár; 3 országhatár; 4 a történeti Székelyföld területe. Forrás: szerk. ELEKES T., rajzolta PÁNYA I. Figure 6 Counties and districts in 1876. Legend: 1 boundary of district; 2 boundary of county; 3 boundary of state; 4 the territory of historical Székelyland. Source: ed. by ELEKES, T., graphic by PÁNYA I. községeit hozzácsatolták a nagyobbrészt román lakta területekkel bővített Maros megyéhez. Ugyanakkor, Marosszék Kis-Küküllő menti falvainak jelentős része Udvarhelyhez került. Aranyosszéket Torda megyében 2 járásba osztva találjuk (Legea 1925, Împărţirea 1926). Az új területi átszervezés kevéssé volt tekintettel a hagyományos szék-, illetve járáshatárokra. Románia 1938-as térképen megjelennek a több megyét magába foglaló, a történeti tartományoktól eltérő nagy területegységek, a ţinutok. Háromszék a Bukarest központú Bucsecs, a Székelyföld többi része a román többségű belső-erdélyi területekkel Maros tartománynál szerepelt (Decret 1938). 1939 1944 között a II. bécsi döntés értelmében (1939) Székelyföld túlnyomó része ismét Magyarországhoz tartozott. Vármegyei rendszer működött, törvényhatóságú városokkal és járásokba szerveződött községekkel. Csík- és Háromszék K-i pereme újra országhatár lett, történelme során először országhatár húzódott Háromszék D-i és Ny-i, Udvarhelyés Marosszék DNy-i peremén. A Székelyföldet D-en és DNy-on érintő új országhatár több szakasza nem a nyelvhatárt követte, Romániánál hagyott több székely települést (Helységnévtár 1941). Aranyosszék a romániai Kolozs-Torda és Fehér megye része volt (7. ábra). 1944 november elején a szovjet katonai közigazgatás Észak-Erdélyből (így a 423

Székelyföldről is) eltávolította az 1944 szeptemberében bevonuló román közigazgatást, és az csak 1945 márciusában telepedhetett vissza. 1947-ben aláírták Párizsban azt a békeszerződést, amely visszaállította Románia 1920-ban meghúzott Ny-i határát (VINCZE G. 2005), így a Székelyföld ismét Románia földrajzi központjába került. 7. ábra A Székelyföld 1941-ben. Jelmagyarázat: 1 járáshatár; 2 vármegyehatár; 3 országhatár; 4 a történeti Székelyföld területe. Forrás: szerk. ELEKES T., rajzolta PÁNYA I. Figure 7 Székelyland in 1941. Legend: 1 boundary of járás (district); 2 boundary of county; 3 boundary of state; 4 the territory of historical Székelyland. Source: ed. by ELEKES, T., graphic by PÁNYA I. Tartomány-, rajon- és megyerendszer a Székelyföldön 1950-től napjainkig 1950-ben szovjet típusú közigazgatási rendszert honosítottak meg Románia területén. Az akkori körzetelmélet szerint a gazdaság térszerkezete határozza meg a társadalom területi tagolódását. Az új rendszer tartomány rajon komuna szinteken valósult meg (egy komunát egy vagy több társközség, falu alkotott). A Marosvásárhely központú Maros Tartomány részei Marosvásárhely, Erdőszentgyörgy és Gyergyószentmiklós rajon, a Sztálinra átnevezett Brassó tartományé Csík, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Kőhalom rajon voltak (Legea... 1950). A térség történelmében ez a legnagyobb változásokat eredményező átszervezés. A tartomány és rajonhatárok teljesen átszabták 424

a Székelyföld területét. Új közigazgatási központként jelenik meg az energetikai létesítménnyel városiasított Erdőszentgyörgy. 1950-ben két külön rajont alakítanak ki Csík és Gyergyó területén (1968-ig), ezzel megszüntetve a több évszázados közös igazgatási hagyományt. Kászonszék Kézdivásárhely irányítása alá került. Bardóc és Miklósvár fiúszékek Kőhalomhoz tartoznak. Bodzaforduló térsége Brassó rajon része lett. Ekkor került először moldvai központok irányítása alá a történeti Székelyföld K-i része (Gyergyóholló, Gyergyótölgyes, Gyergyóbékás, Gyimesbükk, Sósmező stb.) nagy kiterjedésű erdőségekkel. Maroshévíz Gyergyószentmiklós rajon részévé vált. Ugyanakkor történelme során először tartozott azonos közigazgatási egységhez a teljes Gyergyói-medence. A történelmi Aranyosszék Kolozs tartomány részét képezte. Az 1952-ben kialakított, a Székelyföld túlnyomó részét magába foglaló Magyar Autonóm Tartományt 9 rajonra osztották. Új központok a vegyes lakosságú Maroshévíz és Szászrégen. (Decret...1952, KOCSIS K. 2007, BOTTONI, S. 2008) lettek. Bardóc és Miklósvár fiúszékek területe visszakerült Székelyudvarhely, illetve Sepsiszentgyörgy irányítása alá. A Magyar Autonóm Tartományt K-en és D-en az 1950-ben meghúzott határ szegélyezte. DNy-on nagyobbrészt a történeti Székelyföld pereme, ÉNy-on az újonnan kialakított rajonhatárok vették körül (8. ábra). Egy újabb 1956-os átszervezés az Autonóm Tartomány 8. ábra A Magyar Autonóm Tartomány 1952-ben. Jelmagyarázat: 1 rajonhatár; 2 tartományhatár; 3 a történeti Székelyföld területe. Forrás: szerk. ELEKES T., rajzolta PÁNYA I. Figure 8 The Hungarian Autonomous Region in 1952. Legend: 1 boundary of rayon; 2 boundary of region; 3 the territory of historical Székelyland. Source: ed. by ELEKES, T., graphic by PÁNYA I. 425

területén egyetlen fontosabb területi változást hozott, Székelykeresztúr rajon létrehozását (Indicator 1956, WAGNER, E. 1977). 1960-ban, a 13 500 km 2 kiterjedésű terület 10 rajonjában 731 000 ember élt, ennek 77%-a, azaz 565 000 fő volt magyar nemzetiségű (A M. A. T. Statisztikai Évkönyve 1960, BOTTONI, S. 2008). 1960-ban ismét módosították a nagy igazgatási egységek határait (Împărţirea 1960). A Marosvásárhely központú Maros Magyar Autonóm Tartomány Ny-on Dicsőszentmárton és Marosludas rajonnal bővült, miközben a korábbi Erdőszentgyörgy rajon területe Marosvásárhelyhez, Székelykeresztúr pedig Székelyudvarhely rajonhoz került. Ugyanakkor a Kézdivásárhely és a D-i irányba kibővített Sepsiszentgyörgy irányítású területet (a korábbi Háromszéket) Brassó Tartományba olvasztották (9. ábra). 9. ábra A tartományi rendszer 1960-ban. Jelmagyarázat: 1 rajonhatár; 2 tartományhatár; 3 a történeti Székelyföld területe. Forrás: szerk. ELEKES T., rajzolta PÁNYA I. Figure 9 The region system in 1960. Legend: 1 boundary of rayon; 2 boundary of region; 3 the territory of historical Székelyland. Source: ed. by ELEKES, T., graphic by PÁNYA I. 1968-tól kezdődően a napjainkban is érvényben levő átszervezéssel a tartományokból kisebb területegységeket alakítottak ki. Az ekkor fölszámolt Maros Magyar Autonóm Tartomány területén 3 megyét hoztak létre. Udvarhely és Csík, a korábbi Gyergyószentmiklós rajon egésze, valamint Maroshévíz rajon K-i területe került a Csíkszereda székhelyű Hargita megyéhez (Legea 1968), miáltal történelme során második alkalommal 426

tartozik a teljes Gyergyói-medence azonos közigazgatási egységhez (ugyanakkor a hajdani Gyergyószék DK-i, Csík- és Háromszék K-i peremét a szomszédos moldvai megyék igazgatják). A Háromszék területén létrehozott, Sepsiszentgyörgy székhelyű Kovászna megyéhez csatolták a korábbi Udvarhely megye részét képező Bardóc fiúszék területét és a Bodzafordulói-medencét. A történeti Marosszék a mai Maros megye központi része, míg Aranyosszéken Kolozs és Fehér megye osztoznak. Területi-átszervezési gondolatok 2011-ben Románia közigazgatási átszervezésének gondolata 2011 nyarán került ismét terítékre. Az ismertté vált elképzelések túlnyomó része a mai megyék különböző változatok szerinti csoportosítását tervezi. Az egyik szerint az 1997-ben létrehozott statisztikai régiók képeznék a nagy megyéket (Ez a tervezet részben az 1938-ban létezett tinut beosztás területegységeire emlékeztet). Ez esetben a Székelyföld túlnyomó részét magába foglaló Kovászna, Hargita és Maros megye Brassó, Szeben és Fehér megyével képezné a Brassó központú közigazgatási egységet (a nagy megye 2,5 millió lakosának 1/3-a lenne magyar). Az erdélyi magyar tervezetek egyike szerint a mai Hargita, Maros és Kovászna megye képezhetne egy 60%-ban magyar többségű régiót. Egy másik elképzelés nagyobbrészt a történeti Székelyföld határaihoz igazodó, 80%-ban magyarok lakta autonóm területegységben gondolkodik. A legnagyobb romániai kormánypárt 2011 októberi nyilatkozatai szerint az új megyebeosztás alapját az 1960 1968 közötti, a mai megyehatárokat csak részben követő tartományrendszer képezné, kb. 2 2,5 mai megyényi terület alkotna egy közigazgatási egységet. Noha területét és népességét tekintve akár a történeti Székelyföld is lehetne egy újonnan kialakítandó megye, de a tervek szerint Háromszék Brassóhoz, Csík-, Udvarhely- és Marosszék Marosvásárhelyhez tartozna. Összefoglalás Összegezve elmondható, hogy a Székelyföld leggyakoribb közigazgatási átszervezésére a 20. században került sor. E század első felében négyszer került sor államhatalmi váltásra, a közigazgatást pedig 1939 1968 között nyolc alkalommal változtatták. A korábbi osztrák átszervezésekhez hasonlóan a 20. században is gyakran elsődleges volt a politikai szempont. A térképeket a hagyományos térszerveződési lehetőségek mellőzése és a helyi lakosság véleményének megkérdezése nélkül rajzolták át. ELEKES TIBOR ME MFK Földrajz Intézet, Miskolc ecoeti@uni-miskolc.hu IRODALOM AMBRUS T. 2010: A székely falutizesek. Egy sajátos településrendszer mint a társadalmi-gazdasági tevékenység kerete. Doktori (PhD) értekezés, PTE Földtudományok Doktori Iskola, Pécs. 171 p. BEREZNAY A. 2011: Erdély történetének atlasza. Méry Ratio Kiadó, Debrecen. 223 p. BERSZÁN J. JÁNOSI CS. JÁNOSI K. KRISTÁLY F. PÉTER É. SZAKÁLL S. ÜTŐ G. 2009: Székelyföld borvizei. Polgár-Társ Alapítvány, Csíkszereda. 245 p. 427

BIELZ, E. A. 1857: Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens, eine physikalisch-statistisch-topographische Beschreibung dieses Landes. Hermannstadt. BENIGNI, I. H. EDL, V. MILDENBERG, G. 1837: Handbuch des Statistik und Geografie des Grossfürstenthum Siebenbürgen. Hermannstadt. BOTTONI, S. 2008: Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952 1960). Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda. 447 p. DÁVID Z. 1994: Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, Budapest. 199 p. Documente privind istoria României. C. Transilvania. 1951 1955. Veacul XI, XII, şi XIII. Vol. I (1075 1250), II (1251 1300), Veacul XIV. Vol I. (1301 1320), II. (1321 1330), III. (1331 1340), IV. (1341 1350). Editura Academiei, Bucureşti. EGYED Á. 2006: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda. 318 p. ELEKES T. 2001: A településhálózat és a közigazgatás változásai Hargita megye délnyugati részében 1333-tól napjainkig. Tusnádfürdő (Románia). pp. 103 109. ELEKES T. 2003: A településhálózat és a közigazgatás változásai Háromszéken a XIV. századtól napjainkig. In: HEVESI A. (szerk.): Földrajz. A Miskolci Egyetem Közleményei 64. Miskolc. pp. 215 235. ELEKES T. 2004: A közigazgatás változásai Maros megyében, a XIV. századtól napjainkig. In: Az integrálódó Európa politikai földrajza, Pécs. pp. 340 347. ELEKES T. 2006: A közigazgatás változásai Gyergyó fiúszék területén a XIV. századtól napjainkig. In: HEVESI A. (szerk.): Tiszteletkötet Hahn György 70. születésnapjára. A Miskolci Egyetem Közleményei A. 69. Miskolc. pp. 161 172. ELEKES T. 2007: Aspects of settlement system and environment relation in Gheorgheni region, Romania, in the last seven centuries. Studia Universitatis Babeş Bolyai Ambientum I. 1 2. Cluj-Napoca. pp. 87 94. ELEKES T. 2006 2011: Az erdélyi megyék közigazgatási határainak változása a középkortól napjainkig. Erdélyi Magyar Adatbank, Kolozsvár. http://elekes.adatbank.transindex.ro. 103 p. BADEA L. (főszerk.): Geografia României III. 1987. Editura Academiei, Bucureşti. 670 p. GYALAY M. 1997: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon I. Budapest. 350 p. GYENIZSE P. LOVÁSZ GY. TÓTH J. 2011: A magyar településrendszer. PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs. 192 p. HAJDÚ-MOHAROS J. HEVESI A. 2002: A Kárpát-pannon térség tájtagolódása. In: KARÁTSON D. (szerk.): Magyarország földje. magyar Könyvklub. Budapest. pp. 294 306. HAJDÚ-MOHAROS J. 2000: Magyar Településtár. Budapest. 788 p. HAJDÚ Z. 2001: Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest Pécs. 334 p. HERNER J. (szerk.) 1987: Erdély és a Részek térképe és helységnévtára. Készült Lipszky J. 1806-ban megjelent műve alapján. Szeged. 216 p. JÁNOSI CS. PÉTER É. HERCZEG Á. TAKÁCS E. (szerk.) 2005: Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek. Ars Topia Alapítvány Budapest, B. K. L. Kiadó Szombathely. 180 p. KARÁTSON D. 2002: A keleti-kárpátok. In: KARÁTSON D. (szerk.): Magyarország földje. Magyar Könyvklub, Budapest. pp. 417 425. KOCSIS K. BOTTLIK ZS. TÁTRAI P. 2006: Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban (1989 2002). MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. 197 p. KOCSIS K. (szerk.) 2007: South Eastern Europe in maps. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. 136 p. KÖPECZI B. (szerk.) 1993: Erdély rövid története. Akadémiai Kiadó, Budapest. 684 p. LENK, I. 1839: Siebenbürgens geographisch, topographisch, statistisch, hydrographisch und orographisches Lexikon I IV. Wien, 392+456+423+478 p. MARTINOVICI, C. ISTRATI, N. 1921: Dicţionarul Transilvaniei, Banatului şi celorlalte ţinuturi alipite. Editura Ardeal, Cluj. 22 p. MUTIHAC, V. IONESI, L. 1974: Geologia României. Editura Didactica şi Pedagogica. Bucureşti. ORBÁN B. 1868 1873: A Székelyföld leírása. I VI. Pest, Hasonmás kiadás Budapest 1982. PAPP KINCSES E. KASSAY J. KÁNYA J. (szerk.) 2001: A kulturális térségek szerepe a regionális fejlesztésben. Székelyföld 2000 Munkacsoport, Csíkszereda. REMÉNYI P. (szerk.) 2004: Az integrálódó Európa politikai földrajza. PTE TTK Földrajzi Intézet, Kelet- Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja, Pécs. SZABÓ M. A. 2003: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára I II. Csíkszereda. SZAKÁLL S. KRISTÁLY F. (szerk.) 2010: Mineralogy of Székelyland, Eastern Transylvania, Romania. Csík County Nature and Conservation Society. Sfântu Gheorghe Miercurea-Ciuc Târgu Mureş. 321 p. SZÉKELY A. 1957: Az Erdélyi vulkanikus hegységek geomorfológiai problémái. Földrajzi Értesítő 57. 4. pp. 235 259. TÓTH J. 1981: A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Földrajzi Értesítő 30. 2 3. pp. 167 192. 428

VINCZE G. 2005: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1947. december 30. 1968. február 16. In: BÁRDI N. (szerk.): Autonóm magyarok? Székelyföld változása az ötvenes években. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda. pp. 623 679. WAGNER, E. 1977: Historisch-statistisches Ortsnamenbuch für Siebenbürgen. Böhlau Verlag Köln Wien. 393 p. UMLAUFT, F. 1886: Geographisches Namenbuch von Österreich-Ungarn. Eine Erklärung von Länder-Völker- Gau-Berg-Flus und Ortsnamen. Wien. Helységnévtárak, statisztikai évkönyvek A Magyar Autonóm Tartomány Statisztikai Évkönyve 1960. Központi Statisztikai Igazgatóság. A Magyar Autonóm Tartomány Statisztikai Igazgatósága, Bukarest, 1960. 29. p. A magyar korona országainak helységnévtára 1873. II. Erdély Siebenbürgen. Budapest. A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. 1. A népesség általános leírása községenként. Budapest, 1902. JUHOS J. (szerk.) 1882: A magyar korona országainak helységnévtára. Budapest. Indicator alfabetic al localităţilor din Republica Populară Romînă. Editura Şiinţifică, Bucureşti, 1956. Közigazgatást szabályozó törvények Decret 331/27. sept. 1952 privind modificarea Legii 5 din 1950 pentru raionarea administrativ-economică a României. Decret-Lege Nr. 347. leg. Administrativă din 14. August 1938. In Monitorul Oficial Nr. 187 din 14. aug. 1938. Împărţirea administrativă a teritoriului Republica Populare Romîne. 1960, Anexa la Leg. Nr. 3/1960. Bucureşti Împărţirea administrativă a României 1926, Bucureşti. 96. p. Legea No. 95 pentru Unificarea Administrativă din 12 iunie 1925. In Ministerul Justiţiei Colecţiune de Legi şi Regulamente (1 ian. 1925-31 dec. 1925) III. 1925, Bucureşti. Legea Nr. 5. privind noua împărţire administrativ-economică a ţării în regiuni şi raioane. In Buletinul Oficial Nr. 77 din sept. 1950, Bucureşti. Lege pentru modificarea legii Nr. 2/1968 privind organizarea administrativă a teritoriului Republicii Socialiste România. Buletinul Oficial, 1968, Bucureşti. A székely székek közigazgatási változásait összegző térképgyűjtemény elérhetősége: Az erdélyi megyék közigazgatási határainak változása a középkortól napjainkig. Erdélyi Magyar Adatbank, Kolozsvár. (http://elekes.adatbank.transindex.ro) 429