JUBILEUMI KÖZGYÛLÉS ÖSSZEHÍVÁSA

MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG 1052 Budapest, Piarista köz 1. KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. 1426. A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG LAPJA 68. szám 2009. március JUBILEUMI KÖZGYÛLÉS ÖSSZEHÍVÁSA Kedves Barátaim! Öregdiáktársaim! A Magyar Piarista Diákszövetség Választmányának döntése alapján Szövetségünk évi rendes közgyûlését 2009, április 4-én szombaton délelõtt 9 órára összehívom. A közgyûlésen megünnepeljük Szövetségünk fennállásának 20 évfordulóját is. Helyszíne a Budapesti Piarista Gimnázium tornaterme (Budapest, VIII. Mikszáth Kálmán tér 1.). A fenti idõpontban megállapított határozatképtelenség esetén a közgyûlést azonos napirendi pontokkal 2009. április 4-én szombaton 10 órára, azonos helyszínre ismételten összehívom. Ez a közgyûlés már a megjelentek számától függetlenül határozatképes. A közgyûlés megkezdése elõtt az elsõ emeleti kápolnában szokás szerint szentmisén veszünk részt. Kérem, hogy a közgyûlésen minél nagyobb számban jelenjetek meg! A közgyûlés napirendje: Megnyitó, üdvözlés, a levezetõ elnök megválasztása. Napirend elfogadása. Elnöki beszámoló, vita és szavazás az elfogadásáról. Pénzügyi beszámoló és közhasznúsági jelentés ismertetése. Az Ellenõrzõ bizottság jelentése, vita és határozathozatal. A megújított alapszabály tervezetének ismertetése, vita és határozathozatal. Kitüntetések átadása. Zárszó A közgyûlést agapé követi. Budapest, 2009. február 17. Várgedõ Tamás, a választmány elnöke 20 ÉVES A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG 1988 õszén megteremtõdött annak a lehetõsége, hogy a 40 évvel azelõtt betiltott, feloszlatott társadalmi szervezetek (diákszövetségek, cserkészmozgalom) ismét létrejöhessenek. Ez indította dr. Antall József piarista öregdiákot akkor már közéleti szerepvárományost arra, hogy felkeresse dr. Jelenits István akkori piarista tartományfõnököt a piarista diákszövetség újraindításának megbeszélésére. Az egyértelmû volt, hogy régi alakjában amikor a csonka ország minden piarista iskolájának saját diákszövetsége volt nem lehet újraindítani. Ezek a helyi diákszövetségek az 1920-as évek elejétõl alakultak meg a következõ sorrendben: Vác 1923. június 10. Budapest 1924. Kecskemét 1925. március 21. Nagykanizsa 1925. Debrecen 1926. Veszprém 1926. november 21. Szeged 1929. december 15. Tata 1932. május 26. Sátoraljaújhely 1934. július 4. Kolozsvár 1941. június 22. A diákszövetségek elnökei (volt piarista diákok) neves közéleti személyek voltak (tanügyi fõtanácsos; c. tankerületi kir. fõigazgató; miniszteri tanácsos; egyetemi nyilvános rendes tanár; királyi táblai tanácselnök). (Fenti adatok forrása Balanyi György és Lantos Zoltán: Emlékkönyv a magyar piarista rendtartomány háromszáz éves jubileumára). (folyt. a 16. oldalon )

BORIÁN TIBOR Sch.P. aranymisés ÍRTA: POSZTOCZKY IVÁN PIARISTA CONFRATER Borián Tibor 1933. november 22-én született Hajmáskéren, ahol édesapja körorvos és a hajmáskéri törzstábor katonaorvosa volt. Négyen voltak testvérek. Kettõ fiatalon meghalt. Bátyja, Árpád orvos lett. A szûkebb családban hatan lettek papok. Nagybátyja ciszterci szerzetes (O.Cist), testvérének fia pannonhalmi bencés (O.S.B) lett. A család vallásos légköre és a diákkori ministrálások már korán megérlelték benne az elhatározást, hogy pap legyen. 1944-ben a veszprémi piarista gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait. Az ott tanító piarista atyák példaképei lettek arra, hogy a papi hivatás mellett a szerzetes tanári hivatottságot is meghallotta. Az 1952-ben kitüntetéssel tett érettségi után piarista novíciusnak jelentkezett, de azt az államilag szabályozott létszám miatt elutasították. Az ELTE Bölcsészettudományi Karára viszont felvették. Ezután kapott értesítést a piaristáktól, hogy mégis felvehetnék. A Lélek szavára hallgatva, õket választotta. Egy év noviciátus és két év teológiai tanulmány után újból jelentkezett az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakra ezúttal már rendi növendékként. A következõ évben e mellett végezte a teológiát is. 1958. július 13-án Endrey Mihály püspök, esztergomi speciális delegátus szentelte pappá. Kecskemétre került konviktusi felügyelõ tanárnak. 1967-ben Budapestre helyezték, ahol a kispapok elöljárója lett. Tizenegy éven át volt a prefektusuk. Közben tanított a fõiskolán és a gimnáziumban is. Késõbb tartományfõnöki asszisztens, 1979-ben pedig házfõnök lett. 1985-ben dr. Jelenits István akkori tartományfõnök a budapesti gimnázium igazgatójává nevezte ki. Ezt a tisztet 13 éven át töltötte be. Õ vezette át az iskolát a szocializmusból a rendszerváltozásba. Igazgatóságának ideje alatt nyílt arra lehetõség, hogy elõbb 3 párhuzamos osztály indulhatott, majd hatosztályosra bõvülhetett a gimnázium. 1991-ben az ország harmadik legjobb iskolája lett az általa vezetett budapesti piarista gimnázium. Igazgatói munkája mellett Maklári Lajos súlyos betegsége miatt átvette a Kalazancius Kórust, amelynek 1976 óta vezetõje. Számos hazai és külföldi fellépésük volt és lemezeket is adtak ki. 1998-ban Görbe László rendtársát váltva Veszprémbe került ( hazatért ) a Padányi Bíró Márton egykori veszprémi megyéspüspökrõl nevezett Katolikus Gimnázium és Általános Iskola igazgatójának. Ez az iskola az Õ vezetése alatt több mint 900 fõs gyakorlóiskolává növekedett. Emellett a kollégium és a veszprémi piarista templom igazgatója is lett. Hétfõnként délután Pestre jött a Sík Sándor Kórus esti próbáinak vezetésére. A próbák után még aznap este visszautazott Veszprémbe. Veszprémben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) alelnöke is lett. 46 éves tanári pályafutás után, 2006-ban, 73 évesen abbahagyta a tanítást akkor, amikor olyan osztályt taníthatott, amelyet magyar tanítása megkoronázásának érzett. Visszatért Budapestre, ahol a rend kulturális örökségének vezetõje, ügyeli a könyvtárat, a levéltárat és a múzeumot. Folytatja a Sík Sándor Kamarakórus vezetését. Lejár Veszprémbe, ahol támogatja a KÉSZ munkáját. A Magyar Piarista Diákszövetség Veszprémi Tagozatának elnöke. Rendszeresen misézik Veszprémben és Budapesten. Lelkigyakorlatokat vezet, elõadásokat tart, pasztorációs munkát végez. A Magyar Piarista Diákszövetség és a Rend között Õ az összekötõ. Az iskolában heti egy alkalommal felügyelõ a tanulószobában. Mivel az idõsebb rendtársak közül sokan meghaltak már, ezért gyakran Õ fogadja a találkozókra érkezõ öregdiákokat. Mint látható, nyugdíjas tanárként is bõven van teendõje. A szerzetes tanár a tantárgyain kívül a tudáson túl életével, hitével példa is kell, hogy legyen tanítványai és a szülõk elõtt. Sokszor nehéz lehet számára a papi és a pedagógiai életet összeegyeztetni, a megbocsátást és a szigort egyszerre megjeleníteni. Évszázadok tapasztalata sûrûsödik egy-egy tanítórend pedagógiai elképzelésében. A piaristák is ilyenek. A tanítás mellett, mely a tudást adja tovább, hitre, emberségre, becsületre is nevelnek. Ilyenek a szerzetestanárok, ilyenek a piaristák is. Egy piarista szerzetes élete során ezreket tanít, ilyen a most 75 éves, aranymisés Borián Tibor is írja az Új Ember 2008. november 23-i számában Bókay László, aki több mint harminc éve volt a budapesti piarista gimnáziumban a diákja. A sok munkában eltöltött évtizedek után érkezett el a jubiláns papi pályájának felemelõ jubileumához: az aranymiséhez. Erre 2008. november 22-én, az egyházi év utolsó vasárnapjának (a régi egyházi évbeosztás szerint pünkösd után utolsó vasárnap), Krisztus Király ünnepének elõestéjén került sor. Az aranymise elõtt Urbán József tartományfõnök köszöntötte a jubilánst. Mint mondta, hármas ünnep ez a mai:. mai napon, november 22-én van a jubiláns születésnapja; ezen a napon mutatja be 50 éves papi szolgálat után aranymiséjét; ez évben van az általa 32 éve vezetett, eredetileg Kalazancius Kórus hatvanadik születésnapja, gyémánt jubileuma. Ezeknek a jegyében köszöntötte a jubilánst, mél- 2

tatva 50 éves papi, tanári munkásságát, emberségét, pedagógiai érdemeit és azt, hogy mindezt nagyszerû humorérzékkel is tudta ötvözni. Mint az aranymise bevezetõjében mondta a jubiláns, a Bárányt, a Jó Pásztort, a világmindenség Urát, Királyát, Krisztust ünnepeljük a mai hálaadó szentmisében. Nagy szeretettel köszöntöm az oltártól az Isten kedves népét, mindazokat, akik eljöttek az arany- és gyémántjubileumra: rendtársakat, paptestvéreket, rokonaimat; a Magyar Piarista Diákszövetség Elnökségének tagjait és tagságát; a távolról jötteket, a nagykárolyi Kalazanci Szent József plébánia kórusát; a vidékrõl jötteket, a veszprémi Padányi Iskola küldöttségét; a veszprémi öregdiáktársakat, társaimat; egykori tanítványaimat; barátaimat (Mádl Ferenc, Bõzsöny Ferenc); a jubiláló 60 éves Kalazancius, most Sík Sándor Kamarakórus énekeseit; minden kedves testvérünket, akikkel a szeretet és a hála jegyében találkozunk ezen az estén. Pilinszky János szavait idézte: Az ember itt kevés a szeretetre, legföljebb hálás belül... ezért, azért, egyszóval MINDENÉRT. Krisztus Király vasárnapjának elõestéjén azzal kezdte homiliáját, hogy királyként ünnepeljük Krisztust, aki királynak mondta magát Pilátus elõtt... «de az én országom nem e világból való...» A világ egy igazságos, jóságos, bölcs király uralma alatt áll. Rajtunk múlik, hogy elismerjük-e országának törvényeit. A mai evangélium folytatta segít megértenünk Krisztus királyságának perspektíváit, azok néhány fõbb szempontját: Isten nem fogja megkérdezni, milyen autón jártatok, csak azt, hogy felvettetek-e olyanokat, akiknek nem volt kocsijuk. Isten nem fogja tudakolni, hány négyzetméteres villában laktatok, csak azt, hogy hány ember elõtt állt nyitva az otthonotok. Istent nem fogja érdekelni, hány terítõtök volt a szekrényetekben, csak azt, hány embernek segítettetek, hogy terített asztala legyen. Isten kérdése nem az lesz, milyen magas fizetést értetek el, hanem, hogy feladtátok-e személyiségeteket, hogy elnyerjétek azt. Istennek közömbös, milyen beosztásig emelkedtetek, ám érdekli, hogy képességeitek legjavát mozgósítottátok-e feladataitok végzése során. Isten nem kérdi majd, hogy hány barátot szereztetek, csak azt: hányan neveznek majd titeket barátjukként. És azt sem kérdi majd, milyen környéken laktatok, csak azt, vajon segítségére voltatok-e a körülöttetek lakóknak. Isten elõtt mindegy, mi volt a bõrötök színe, ám cseppet sem mindegy, milyen volt a jellemetek! Isten nem tudakolja majd, miért kerestétek olyan hosszasan a megváltást, csupán mennyei helyekre vezet és semmiképpen sem a pokol kapujához! Krisztus Király népének sajátos tábora az énekes közösség folytatta homiliáját az aranymisés. Hatvan éves az a kórus, amely jellegében egyedülálló a világ piarista közösségei között: egyetlen iskolához fûzõdõ énekes közösség. Nevében sok a változás, a lényegében alig valami: 1948: Piarista Oratorium Kórusa Kalazancius Kórus; 1953: Piarista Kápolna Kalazancius Kórusa; 1983: Sík Sándor Kamarakórus; 1995: A Magyar Piarista Diákszövetség Sík Sándor Kamarakórusa. Tíz éve, 1998-ban fényesen megünnepeltük az arany évfordulót. Azóta a nehézségek ellenére is szól Isten dicsérete, immár 60 éve. Aki szeret, az énekel idézte Szent Ágostont. Homiliáját a következõ gondolattal fejezte be: Nem a hang, hanem a hivatás, nem a hangszer, hanem a szív, nem a hangosság, hanem a SZERETET, amelynek énekét az Úr meghallgatja. Az aranymise végén a gyémánt-jubiláns Kamarakórus nevében Pávó Gyula, a Magyar Piarista Diákszövetség nevében annak elnöke, dr. Oberfrank Ferenc,a volt tanítványok nevében Várgedõ Tamás köszöntötte a jubilánst. Ez utóbbi laudációból idézek értékes gondolatokat: Én a tanítványaid képviseletében állok Eléd, hogy megvalljam azt, amit sok diáktársammal együtt érzek, gondolok Rólad, a paptanárról, a pedagógusról, a nevelõrõl. Lapozgatom a 40 évvel ezelõtti irodalmi füzeteimet, olvasmánynaplóimat... micsoda kristálytiszta és friss szellem árad belõlük ma is!... mindenütt a nagyobb összefüggések, a történelmi eszmetörténeti háttér hangsúlyozása, a szellemi áramlatok egymásnak feszülésébõl születõ emberi Gondolat tisztelete, a költõi-írói magatartás és életmû erkölcsi tartalmának keresztény szempontú elemzése volt a legfontosabb Számodra. Hogy miként tanulhatunk elõdeink példájából? S éppen ebben, azaz környezetünk, de leginkább önmagunk kritikus vizsgálatában, az örök parancsoknak való megfelelésében... akartál fejleszteni mindannyiunkat. Tanári mûködésed másik sarokpontja a magyarságismeretre és szeretetre való nevelés volt. Negyven év távlatából is fel tudom idézni ezeknek a szellemi felfedezésekkel teli magyaróráknak az izgalmát, örömét és a büszkeséget, hogy mi valami olyasmi örökséget kapunk ebben az iskolában, amely egyedülálló a hatvanas évek kádári Magyarországán! S milyen hitelessé tette ezt a nevelést az összhang a tanárok között, hogy ugyanazt a tanítást hallottuk a 3

történelemórán Gál Pista bácsitól, a magyarórán Tõled, az osztályfõnökin Varga úrtól, a zeneórákon és énekkari próbákon Maklári tanár úrtól, a hittanórákon vagy akár a biciklitúrákon Jelenits István tanár úrtól. minden pedagógusi megnyilvánulásodból kiviláglott valami nagyszerû dolog: a diákod iránti tisztelet. olyan tisztelet, amely a rád bízott diák egyéniségében, adottságaiban rejlõ lehetõségek kibontakoztatásáért való felelõsségbõl fakadt. Köszönhetõen éppen fiatal korodnak, különösen közel kerültél osztályunkhoz. Sok más tanárunk óráján nem volt olyan gyakran vendégünk a humor és a tréfa, mint Nálad, pedig hallatlan komoly munka folyt ott. Ez a szüntelen cselekvõ és teremtõ szeretet elkísért minket késõbbi utunkon is, amikor már kiléptünk a gimnázium falai közül. Miközben Te folytattad évtizedeken át a mindenkori ifjúság nevelését, oktatását, lettél egyben számunkra öregdiákjaid számára barátunk, lelkiatyánk, komoly élethelyzetekben tanácsadónk, életünk esketõ keresztelõ temetõ tanúja és kóruscsalád vezetõnk, a piarista családhoz való összekötõ kapcsunk. Illõ tehát a hálaadás Neked is, nekünk is. A mai ünnepi szentmisén a kórusod befejezésül Haydn Te Deumát énekelte. Figyelmezzük a szöveget:»oly jó, hogy kezed oltalmaz minket; békében áld, a bajban véd «A gondviselõ Isten oltalmazó, áldó, védõ kezét kívánjuk Neked szeretettel és köszönettel! A ritka, hármas jubileumról szóló beszámolóm végén Szent Patrik áldásával kívánok Isten dicsõségének további szolgálatához és feladatokkal gazdagon ellátott nyugdíjas éveidhez jó egészséget, szép eredményeket és mindehhez szüntelen lelki derût! Az Úr legyen elõtted, hogy jó utat mutasson neked.. Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és megvédjen a veszedelmektõl. Az Úr legyen mögötted, hogy oltalmazzon a gonosz cselvetéstõl. Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha elesel. Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy. Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha rád rontanak. Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon. Így áldjon meg Téged a jóságos Isten ma, holnap és mindenkor! Amen! 60 éves a Magyar Piarista Diákszövetség Sík Sándor kamarakórusa 4 Az alapító dr. Maklári Lajos SCH.P emléktáblájának megáldása Hatvan évvel ezelõtt, 1948. szeptemberében dr. Maklári Lajos piarista atya kezdeményezésére alakult Kalazancius Kórus néven, mai nevén a Magyar Piarista Diákszövetség Sík Sándor Kamarakórusa, amelynek az alapító 1976-ban bekövetkezett haláláig vezetõje volt. Azóta 32 éve Borián Tibor, a most aranymisés piarista atya vezeti a gyémántjubileumát ünneplõ Kamarakórust. A gyémántjubileum alkalmából a Kórus emléktáblát helyezett el alapítója, dr. Maklári Lajos emlékének megörökítésére a gimnázium folyosóján. A tábla megáldására 2008. november 22-én került sor jelenlegi vezetõjének, Borián Tibor atyának aranymiséje elõtt. Kenessey László karnagy emlékbeszéde után Borián Tibor atya áldotta meg az emléktáblát: Urunk Istenünk, Te Szent Fiadnak Jézus Krisztusnak feltámadásával megörvendeztetted a világot. Kérünk, áldd meg ezt a táblát, amelyet dr. Maklári Lajos piarista tanárnak, a Kalazancius Kórus alapító karnagyának emlékére helyeztünk el az iskola falára kórusa születésének 60. évfordulóján. Õrizze lelkipásztori, pedagógiai és egyházzenei munkásságának emlékét: a piarista diákok, tanítványai, kórustagjai, tisztelõi és barátai háláját és szeretetét generációk szívében. Add, hogy valahányszor elhaladunk ezen emléktábla elõtt, mindig felidézzük izzó lelkületét, magával sodró elkötelezettségét a Szép, az Igaz és a Jó iránt. Buzdítson a kalazanciusi szolgálatra és a szent zene, a Musica Sacra nagyrabecsülésére, hogy egykor vele együtt dicsõíthessük szent nevedet az + Atya + a Fiú + és a Szentlélek közösségében. Amen A kórus június 8-i fellépése a veszprémi bazilikában

Kállay Emil atya 80 éves Dr. Kállay Emil aranymisés, érdemesült piarista tartományfõnök, 2009. január 19-én töltötte be 80. életévét. Január 11-én a ciszterci Szent Imre plébánia templomban mondott szentmise után a plébánián köszöntötték egykori hívei, ahol egyházmegyés papként 14 évet töltött, mielõtt dr. Jelenits István akkori piarista tartományfõnök az 1990-es évek elején a rendbe viszszahívta. A piaristák kódexérõl budapesti Piarista Központi Könyvtár egyik legértékesebb kincsének, a Lászlóffy-kódexnek sorsáról írt tanulmányt Koltai András, a rendtartomány levéltárosa a Magyar Könyvszemle legutolsó számába (2008. évi 2. szám, 93 110. oldal) A Lászlóffykódex újkori tulajdonosairól címmel. A rendtartomány könyvtára jelenleg két kódexet õriz. Az egyik, a Horányi-kódex, egy 13. századi kisalakú bibliakézirat, a másik, a Lászlóffy-kódex pedig egy Ulrich lilienfeldi ciszterci apát (1345 1351) Concordantiae caritatis címû munkáját tartalmazza. Ulrich apát az 1350-es években az egyházi év minden vasárnapjára és ünnepére készített egy-egy konkordanciát, amely tartalmazta a vonatkozó evangéliumi történet magyarázatát, két ószövetségi elõképét, valamint két természeti párhuzamot (természetesen a középkor természetfelfogása és ismerete szerint). Mindegyik konkordancia szövege egy oldalt foglal el, a kódex szemközti oldalán pedig színes képek beszélik el ugyanazt. Ez a középkor legterjedelmesebb ilyen jellegû gyûjteménye. A rendi könyvtár kódexe a Concordantiae caritatis második legkorábbi illusztrált példánya (a Lilienfeldben õrzött szerzõi kéziratot követõen). Stephan Lang bécsi polgár másolta 1413-ban, illusztrációi pedig legalább hét különbözõ kéztõl készültek. A kódex elsõ ismert tulajdonosa Lászlóffy Pál, a bécsi Magyar Udvari Kancellária regisztrátora volt. Lászlóffy 1625-tõl Nagyszombatban és a bécsi egyetemen tanult, majd az 1630-as évek végétõl lett a kancellária tisztviselõje. Feladata elsõsorban a kiadott okleveleknek a királyi könyvekbe való bemásolása volt, de némelykor a távollévõ püspök-kancellárt is helyettesítette, sõt 1642-ben követként küldték Erdélybe. Befolyásos helyzetét kihasználva birtokokat szerzett Sopron, Somogy és Tolna megyékben, háza volt Bécsben, Szakolcán és a Moson megyei Oroszváron. 1647-ben halt meg Pozsonyban. Lászlóffy halála után a kódex sorsa bizonytalan, azonban 1666-ban biztosan a bajmóci várban volt, ahol Hanacius Ferenc (Franciscus a S. Wenceslao) piarista lemásolta. Emiatt idáig úgy vélték, hogy a Pálffy család (Bajmóc tulajdonosai és a privigyei piarista rendház alapítói) birtokában lehetett, és õk adták a piaristáknak. A tanulmány szerzõje azonban úgy véli, hogy 1666-ban a kódex Lászlóffy Pál sógoráé, Mednyánszky János bajmóci tiszttartóé volt, és csupán késõbb került a piaristákhoz. Tény ugyanis, hogy csak 1795-ben bukkant föl a szentgyörgyi piarista rendház könyvtárában, méghozzá föltehetõen Peer Jakab (1750 1792) piaristának, a pozsonyi akadémia történelemtanárának gyûjteményébõl, aki több ezer kötetes könyvtárat (benne középkori kódexeket is) hagyott maga után. A Lászlóffy-kódexet 1906-ban szállították át mai õrzõhelyére, a magyarországi piarista rendtartomány könyvtárába, Budapestre. 5

Emlékezzünk és emlékeztessünk Szent Pálra az emlékév alkalmából A keresztényüldözõ farizeusból apostollá lett lángoló hitû emberre emlékezünk, és emlékeztetünk a jubileumi Szent Pál-évben. Az emlékévet XVI. Benedek pápa a népek apostola születésének 2000. évfordulója alkalmából hirdette meg a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. A jubileumi emlékévnek a pápa megfogalmazása szerint kettõs célja van: jobban megismerni és megismertetni a népek apostolának életét és tanítását, imádkozni és tevékenykedni a keresztények közötti egységtörekvés (ökumené) megvalósulásáért, a keresztény egységért. A jubileumi emlékév 2008. június 28-tól 2009. június 29-ig tart. Pál levelet ír (Valentin de Boulogne festménye) A tarzuszi Saul élete a Damaszkuszi útig (Kr.u. 8-38) A népek apostola 2000 évvel ezelõtt, nagy valószínûséggel Kr.u. 8-ban, farizeus zsidó családban, a törökországi Tarzuszban született. (Tarzusz abban az idõben római tartományhoz tartozott. Saul már születésekor megkapta a római Paulus nevet is). Saul egyébként római polgárnak is vallotta magát. Apja azonban nemcsak a római polgárjogot, hanem a zsidó hagyományokhoz való hûséges kötõdést is örökül hagyta fiának. Így érthetõ, hogy a gyermek Sault neves rabbiképzõbe íratták szülei. (Gamalieli híres iskolája a szent városban, Jeruzsálemben mûködött). Saul lelkében az elkötelezettség a képzésnek megfelelõen a fanatizmusig erõsödött. Kérlelhetetlen inkvizítor lett. Gyûlölte, megkötözte és fogságba vetette a keresztényeket, a Krisztushoz ragaszkodókat. A galatabeliekhez fordulva így fogalmazott: könyörtelenül üldöztem Isten egyházát, és pusztulására törtem Jézus tanítványai a jeruzsálemi zsidók egyre fokozódó támadásai miatt szétszóródtak, de továbbra is hirdették az evangéliumot. Így jutottak el Szíria egyik legnagyobb városáig, Damaszkuszig is. A damaszkuszi keresztény közösség is nagy ellenszenvet és háborgást váltott ki a gyûlölködõ zsidók körében. A jeruzsálemi zsidó hatóságok Saul vezetésével egy csapatot küldtek a damaszkuszi evangéliumi közösség felszámolására. A harmincéves Saul azzal a szándékkal és elkötelezettséggel indult Damaszkuszba, hogy csapatával a Krisztust követõ keresztényeket összefogdossa és börtönbe is vesse. Pál fordulása Damaszkusz elõtt és Damaszkuszban, majd azt követõen (Kr.u. 38-44) Sault Damaszkusz közelébe érve égi fényesség vette körül, majd letaszította lováról, és a földre sújtotta. Látomásában a föltámadt Krisztussal találkozott, és ezeket a szavakat hallotta: Saul, Saul, miért üldözöl? Ki vagy, Uram? kérdezte Saul. Jézus vagyok, akit üldöztél. Ezt a választ követõen Saul hirtelen megvakult. A vak Sault a csapat tagjai Damaszkuszba kísérték. Ananiás nevû tanítvány látomásában utasítást kapott az Úrtól, hogy menjen el az Egyenes utcába Judás házában lakó Saulhoz, és keresztelje meg. A tanítvány meg is találta õt, majd rátette a kezét, az azt mondta: Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss Ananiás megkeresztelte, Saul pedig visszanyerte a látását. Az üldözõbõl hívõ lett. Jézus érvénytelenítette eddigi múltját, és apostolává fogadta. Saul további élete az isteni Gondviselés védelme alatt állott. Saul a damaszkuszi zsidók fenyegetésétõl kényszerítve és az apostolokkal való találkozás vá- Szent Pál bazilika 6

gyától hajtva hamarosan Jeruzsálembe ment. Barnabás, aki Gamalielnél tanulótársa volt, elvezette Sault az apostolokhoz. Megismerkedtem Péterrel írta. A leírások szerint 15 napot töltött Péternél. A többi apostollal nem találkozott, csak Jakabot látta. A hellenista zsidók itt is fellázadtak ellene. A templomban elragadtatásba esett. Látomásában Jézus azt mondta neki: Siess, menj ki Jeruzsálembõl én elküldelek téged messzire, a pogányok közé. A jeruzsálemi keresztény egyház ellen hamarosan általános lázadás és üldözés tört ki. A tizenharmadik apostol missziós útjai (Kr.u. 44-60) A népek apostolának szolgálata, az evangélium hirdetés lényegében a missziós utakon valósult meg. Oda ment, ahová a Lélek késztetésére mennie kellett. Hitet ébresztett a zsidó és pogány hallgatóiban. Három miszsziós úton hirdette az evangéliumot, térített, Isten erejével csodát tett, és leveleket írt. Az elsõ missziós úton a ciprusi helytartó (Szergiusz Paulusz) megtérésének hatása alatt az eddigi zsidó nevét rómaira változtatta, és ezt követõen Pálnak hívatta magát. Az apostoli munkát közösségben végezte. A közösség tagjait a 72 fõs állományt apostolokká képezte. Az apostolok a szombati napokon általában zsinagógákban tanítottak és térítettek. Más napokon pedig megnyitották a hit ajtaját a pogányok elõtt. Elkötelezettségét és szolgálatát évtizedeken és mintegy 16 ezer kilométeren keresztül az akadályok (menekülés, verés, kövezés, ostorozás, botozás, hajótörés, bebörtönzés stb.) leküzdésével valósította meg. Közel van már az elköltözésem ideje (Kr. u. 60-67) Pál utolsó napjainak részleteit homály fedi. A rekonstruált helyzet leírása szerint Pált mint lázítót az efezusi bíróság ítéletének megfelelõen letartóztatták, és Rómába, a mamertini börtönbe szállították. Rómában ekkor már a hatvanas évek elejétõl Néró uralkodott. a 64-es hatalmas tûzvészért a császár a keresztényeket vádolta. Véres üldözésbe kezdett. Péter apostol valószínû az elsõ vértanúk között esett áldozatul. Pál a mamertini börtönben a Capitolium lábánál bilincsben várta ítéletét. A birodalom kormányzósága elõtt bátor volt. Az utolsó alkalommal is tanúságot tett Jézusról. A kegyetlen és õrült Néró Pált halállal büntette. Kr.u. 67-ben lefejezték. Az apostol feje a legenda szerint háromszor visszapattant a földrõl, és ott minden alkalommal egy-egy forrás fakadt. Pál apostol temetkezõhelye és kõkoporsója A népek apostolát a Falakon kívül, a Via Ostensis mellett temették el. Kr.u. 258-ig itt is pihent. Ekkor Szent Péter ereklyéivel együtt a Via Appia vermébe Pál missziói útjai során beutazta a Földközi-tenger keleti medencéjét ad catacumbas szállították. A Péter, Pál ünnep (június 29.) ennek emlékét õrzi. Késõbb Pál apostol ereklyéit visszavitték az eredeti temetkezõhelyre. Nagy Konstantin bazilikát építtetett föléje. Az építkezést Nagy Theodosius folytatta, majd fia, Honorius fejezte be. (Ezért nevezték a három császár bazilikájának ). A bazilikát I. Szilveszter pápa Kr.u. 324-ben szentelte fel. A kõkoporsót (szarkofágot) borító kõlap maradandó felirata: PAVLO APOSTOLO MART (yri) Pál apostol vértanúnak. Sírja feliratának magyar változata pedig így szól: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. A három császár bazilikát az 1823-as szörnyû tûzvész majdnem teljesen elpusztította. Az újjáépített a képen látható Szent Pál bazilikát 1854-ben IX. Piusz pápa szentelte fel. Pál apostol kõkoporsóját a feliratos kõlappal együtt a bazilika fõoltára alatti ásatások alkalmával megtalálták. (E hírt 2006 decemberében Montezemolo bíboros jelentette be). A kõkoporsó feltárására a pápai jóváhagyást követõen kerülhet sor. Epilógus Szent Pál életére, tanítására és leveleire a kereszténység elsõ írásos dokumentumaira való emlékezés ma is idõszerû. Az idõszerûséget az adja, hogy az egyház a mai szekularizált világban bizonyos mértékig hasonló körülmények között él és mûködik. Az elvilágiasodás, az elidegenedés, a modern pogányság kezd megjelenni. Azért is idõszerûek a pogányok apostolának gondolatai és missziós tevékenységei, mert segítenek annak felismerésében, hogy a hit erõt ad, és útmutatást nyújt az elvilágiasodás és a pogányság leküzdésében. Dr. Dénes Ferenc (Források: Gyürki László: Szent Pál útjain, H-D. Saffry: Pál apostol története, az Új Ember c. katolikus hetilap és a Keresztény Élet, a keresztény családok hetilapjának cikkei) 7

Õszi verõfényben a királynék városában Alig két héttel a nagysikerû stájerországi túra után, 2008. okt. 11-én újra fölkerekedtek a Diákszövetség lelkes kirándulói, hogy most már ne csak külföldi, hanem honi tájat is meglátogathassanak egy kis összevetésként a külföldi élményekkel. Dr. Varga Miklós, veszprémi tagozatunk ügyvezetõ elnöke az õsi Veszprém várába hívott minket, hogy töltekezzünk a magyar múlt és jelen értékeivel. Megérkezésünkkor a buszparkolóban várt ránk, és rövid üdvözlés után elindultunk sétálva, hogy keleti irányból közelítsük meg a várat. A ragyogó napsütésben kiváló alkalom nyílt fényképezésre (tûztorony, régi piarista iskola, érseki palota, bazilika stb.). Megcsodáltuk a vár sziluettjét, impozáns épületeit, és a Sörház-lépcsõn feljutottunk a város szívébe, az Óváros térre. Itt idegenvezetõnk, a veszprémi öregdiák Varga Miklós nagy szakszerûséggel magyarázta a város õsi múltját, évszázados fejlõdését és jelenlegi szerepét a Közép-Dunántúlon (érseki székhely, a Pannon Egyetem központja, jelentõs iskolaváros, újabban nyugati cégek kedvelt megtelepedési helye, a Bakony és a Balaton összekötõ pontja). Majd fölsétáltunk a várba, ahol kirándulók sokasága között megszemlélhettük a volt piarista épületeket; a piarista templomban maga a templom igazgatója, Borián Tibor ismertette a piaristák veszprémi múltját és szomorú jelenét: 2006-tól nincs piarista Veszprémben, a legõsibb piarista városban, 2008-ban pedig az õsi iskola is bezárta kapuit az ifjúság elõtt, hogy a város áruba bocsássa befektetõknek. Az O Pater eléneklése után a vár fõterére jutottunk. Az érseki palotát nem tudtuk megnézni, mert a kirándulókat csak óránként engedték be, de ezt nem várhattuk meg. A lelkes helyi idegenvezetõvel viszont sikerült megtekinteni a középkori Gizella-kápolnát XIII. századi freskóival, valamint a Szent István kora elõtt épült Szent György kápolnát, ahol a hagyomány szerint Imre herceg szokott imádkozni, és itt tett tisztasági fogadalmat is. Kijutottunk a világ végére, vagyis a vár északi fokára, ahonnan pompás kilátás nyílt a város északi panorámájára, a Viaduktra (Sz. István Völgyhíd), a Sz. Katalin kolostor romjaira (itt nevelkedett Árpád-házi Sz. Margit 10 éves koráig). Nem kis nehézségek után bejutottunk a Sz. Mihály Bazilikába, amely Magyarország legõsibb székesegyháza, még Gizella királyné építtette korábbi templom helyén. Ez volt a királynék koronázó temploma évszázadokon keresztül. A sok élménytõl kissé elcsigázva tértünk be ezután az Óváros Vendéglõbe, hogy elfogyasszuk ebédünket, és kipihenjük magunkat. Ebéd után még elsétáltunk Laczkó Dezsõ, a híres piarista geológus, a veszprémi Bakony Múzeum megalapítójának szobrához. Útközben megálltunk a Megyeház elõtt Melocco Miklós legújabb szobránál,amelyet Brusznyai Árpád, az 1956-os veszprémi mártírtanár kivégzésének 50. évfordulójára készített. Rövidesen buszra szálltunk Balatonfüred õszi szépségeinek felfedezésére. Varázslatos környezetben sétáltunk a kikötõ környékén, a parti fasorban a magyar múlt számos emléke, szobra között. Tisztelegtünk Antall József emlékhelyén, a Füredi Pantheon folyosóin elhelyezett emléktábláknál. A kirándulást jó füredi borok megkóstolásával fejeztük be. Hazafelé hálás köszönetet mondtunk Varga Miklós diáktársunknak, aki meghívásával és nagyszerû szervezésével emlékezetes napot szerzett mindnyájunknak. Piartours krónikás A veszprémi piarista templom 8

A Duna-partra visszaköltözés valóra válik Megkezdõdött a piaristák A épületének felújítása A pesti belváros szívében, a Piarista-köz sarkán újra egy tábla tájékoztat a Budapesti Piarista Központ nagyobbik, A jelû épületének rekonstrukciójáról. Még emlékezhetünk a század fordulójára, amikor ugyanitt ugyancsak felirat hívta fel a járókelõk figyelmét a kegyesrendiek Váci utcai épületegyüttesének átalakítására-felújítására, amely az egykori piarista rendháznak és rendi központnak helyet adó kisebbik, B jelû épületének átépítésével kezdõdött a jogilag 2001 legelején létrejött Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola használatára. Ennek épületátadó ünnepségére a félévszázad után visszakapott Váci utcai Piarista Ház e szárnyának nagyszerû új aulájában 2002. november 16-án került sor illusztris egyházi és világi személyiségek részvételével (PIARISTA DIÁK: 2002. decemberi, 43. szám). Mint ismeretes, az épületegyüttest a magyar állam által államosítva és tulajdonaként 1953-tól használó Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara a 2002/2003-as fordulón hagyta el, visszaköltözve a Múzeum körúti eredeti helyére. Az A épület rekonstrukciója az építtetõ Piarista Nonprofit Kft. megbízásából az évek során készült tervváltozatok, tanulmányterv és beruházási program, az elvi engedélyezési és építési engedélyezési terv elkészülte után, annak hatósági jóváhagyása alapján, a megvalósítás a generáltervezõ Teampannon Kft-nek a Golda János Ybl-díjas építészmérnök fõtervezõ, építész felelõs tervezõ vezetésével készült kiviteli tervei alapján történik, amelyhez a Renden és a kivitelezõkön kívülálló okok miatt csak 2007-tõl foghattak hozzá. Építtetõ a Piarista Nonprofit Kft., lebonyolító a HaNSa Építõipari Fõvállalkozási Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., generálkivitelezõ a Reneszánsz Zrt. Az építési munkák kezdete: 2008. szeptember 5., várható befejezése: 2010. augusztus 30. Az építészeti koncepció a meglévõ helyzetbõl indul ki, ami az 1914-1917 között megvalósult Váci utcai épületegyüttes mára hagyományozódott adottsága. A századfordulós Budapest látványos, gyors városépítészeti fejlõdésének fontos eleme volt a belvárosban az Erzsébet híd megépítésével kialakított új telekszerkezet, amihez hozzá tartozott a kegyesrendiek impozáns palotájának felépítése a lebontott régi városháza (a mai Szabadsajtó út, Váci utca, Belvárosi templom között) és annak északi fõhomlokzata elõtt elterülõ korabeli nagy Fõ tér (majd Városház tér) területén, továbbá az 1913 elõtt lebontott mutatós Glöckelsberg (késõbb Esterházy) palota helyén (PIARISTA DIÁK: Budapesti Piarista Központ A épület rekonstrukció nézet a Március 15. tér felõl (Erzsébet királyné kupolacsarnoka már a múlté ) 1997. szeptemberi és decemberi, 29. és 31. szám). Az épületet a Piarista Rend megbízásából dr. Hûltl Dezsõ mûegyetemi nyilv. rendes tanár tervezte. A Váci utcai új rendházi és gimnáziumi épületekbe 1917-ben történt átköltözéssel már fölöslegessé vált a piaristák számára a Duna-part felé esõ ötrészes, korábbi épületegyüttesük. Ezt a fõvárossal kötött csereegyezség alapján a város 1917-ben már át is vette, majd az 1930-as évek elejére több szakaszban teljesen le is bontatta. Helyén díszes parkot létesítettek, s 1932-ben elhelyezték Erzsébet királyné ülõ bronzszobrát egy köralaprajzú, kupolás oszlopcsarnokba. A felszín alatt pedig régészeti feltárás után a rómaiak Contra Aquincum-ának földalatti múzeumát alakították ki. A háború után mindez alaposan átalakult, minthogy a szobrot sietõsen eltávolították, majd a kõkupolacsarnokot is elbontották, hogy a térfelszín lemélyítésével nyitott, római-kori szabadtéri múzeumot létesítsenek. Ez a környezeti helyzet hagyományozódott mára. A Váci utcai mai épületegyüttesbe, annak déli-keletiészaki oldalán, kezdettõl fogva elõnyösen kiadható üzlethelyiségeket telepítettek üvegezett portálokkal a földszinten és részben az akkori félemeleten (összesen 17 cég, köztük Rigler József Ede papírüzlete és Lopos Gyula sport- és játékszer üzlete). A rendház és a rendi központ feladatát (a legkezdetén már csak egyetlen évig létezõ Nagy-Magyarország piarista rendtartománya számára) ez a B épület látta el. Az A épületbe került a nyolcosztályos gimnázium a félemelet feletti háromra, a legfelsõre pedig a fiatal tanárjelöltek szobái (átnyúlva a B épületbe). Az osztálytermek ablakai többnyire a belsõ udvarra néztek, néhányé délre s északra. A nagy udvart tornaudvarként használták, amelyhez kapcsolódott a Duna felõli traktusban a tornaterem két emelet belmagassággal (ami színpad beépítésével késõbb díszteremmé is vált). Felette az 9

ugyancsak két szintre magasodó nagyszerû kápolna úgyszintén nyugati tájolással. Pince csak a tornatermi traktus alá nem került az ott talált sok évszázados régészeti leletek miatt. Ezeket a fõleg falmaradványokat az 1913 után indított építkezés során bár eléggé viszszabontva szabályszerûen lefedték, és vasbeton kiváltó gerendát helyezve rá, húzták fel a nyugati traktus felmenõ falait. Az épület közvetlen környezete mára túlzsúfolttá vált az itt közlekedõ és parkoló gépkocsik miatt, amit még növel a Vas-udvar alatti mélygarázs használata is a Pesti B. utcai lehajtással. A forgalom csillapítását célozza a Váci utca érintett szakaszának részben sétáló utcává minõsítése díszburkolattal ellátva; a Piarista közbõl viszont teljesen kitiltják a gépkocsiforgalmat. A továbbra is megmaradó üzlethelyiségek elegáns kialakításukkal is mintegy központi térré tehetik a Váci utcának e szakaszát, sõt tovább folytatva déli irányba, kapcsolat létesülhet az Alsó Váci utca felé. Ez az elképzelés szervesen kapcsolódik a Belváros komplex közterület-megújítási programjához, amelynek legfontosabb célja a gépkocsiforgalom viszszaszorítása és összefüggõ gyalogos díszburkolatú utcák terek létrehozása parkokkal. De a piarista ház Duna felõli nyugati oldalán is jelentõsebb változásokat terveznek a Március 15. tér rendezésével, amelyek bizonyos fokig érintik a piarista házat is annyiban, hogy az A épület földszintjén a tér felé ajtókkal kapcsolatot teremtenek, ahol kiülõ teraszt létesítenek éttermi hasznosításra (hasonlóan a Duna korzóhoz). A B épületnek ugyancsak a nyugati oldalán elbontják az épület melletti járdát meg az ezt támasztó falat a tér szintjéig, ami által mintegy kétszeresére növekszik a Belvárosi fõtemplom apszisáig terjedõ mai szûk térség. A Budapesti Piarista Központ funkcionális elrendezése véglegesen eldõlt. A B épület immár megtörtént rekonstrukcióját követõen a Sapientia Fõiskolának, a Magyar Piarista Tartományfõnökségnek és a Kalazantinumnak, továbbá a földszinten (és I. emeleten) a keleti traktusban a kereskedelemnek (üzletek) és a déli traktusban a vendéglátásnak (étterem) adott helyet. A B épület összes szintjeinek együttes alapterülete közel 10 000 m2. Az A épület is több feladatot teljesít majd az engedélyezési terv szerint, mint ahogy az az alábbiakból emeleti alaprajzok közreadása nélkül is kitûnik: piarista használat: gimnázium, rendház, kápolna; bérlemények: vendéglátói, kereskedelmi, irodai használatra; parkolók, raktárak. Ezek a funkciók egymástól függõleges és vízszintes kiterjedésben jól elválasztva teljesülnek, együttesen mintegy 20 000 m2-nyi alapterületen. A tradicionális fõ feladat természetesen a piarista célzatú igények kielégítése. A gimnázium csakúgy, mint a két háború közötti elrendezés szerint a II III IV. emeleten települ, feljutva az eddigi fõbejáraton és ikerlépcsõházon át. A rendház a IV. és V. emeletre kerül, ahová már a meglévõ szimpla lépcsõház vezet. Az átjárhatóságot a B épületbe ezeken a szinteken továbbra is biztosítják. A II. emeleten továbbra is létezik változatlanul a kápolna a sekrestyével és a rendezvényterem ( zsibongó ), az utcáról nyíló saját lépcsõházzal továbbra is megközelíthetõ. Újdonság azonban a korábbi közel 900 m2-es udvar beépítése, amelynek keretében ide kerül a két szint belmagasságú tornaterem szabványos kosárlabda-pályával, amelyet felülvilágítókkal ellátott, tetõkertként is használható födém zár le a IV. emeletrõl kilépve. A tornaterem és a kápolna egyébként alapvetõen a II. emeleti aulából érhetõ el. Ezen a szinten tor- Kitekintés a körcsarnokból a régi csonka Erzsébet-híd megtámasztott kapuzatán át a Gellért-hegy Szabadság -szobrára (1953) A feltárt udvar jobb hátsó sarkában a törökkori fürdõmaradvány, középen keresztben a római kori árok, elõtérben a középkori cölöplyukak 10

Pest sz.kir. városa 1758-ban (a korábbi, legelsõ piarista iskola a 193. sz. épület volt) naszertárakat is kiképeznek, de a tornatermet kiszolgáló többi helyiség (szertárak, öltözõk, zuhanyozók és mosdók, konditerem, testnevelõtanári szoba) egy emelettel lejjebbre kerülnek. A II. emeleten még a gimnáziumot szolgáló további helyiségek is lesznek: énekterem, klubszobák, cserkészotthon, iskolai könyvtár olvasóteremmel, földrajzterem szertárral, informatikai oktatótermek. De itt nyer elhelyezést a diákmenza is a konyhával. A rendi könyvtár, a levéltár, a könyvtárosi és levéltárosi szoba a Piarista-köz felõli szárny I. emeletére kerül, de a teljes Váci utcai szárny pinceszintjén nagykapacitású, korszerû, gördülõ könyvtár biztosítja a teljes könyvállomány elhelyezését. A III. és IV. emelet csakis a tanítást szolgálja 12 tanteremmel (60-90 m2-esek) keleti és északi tájolással, 7 csoportszoba, rajzterem, fizika- kémia-, biológia-elõadók általában nyugati, illetve északi ablakokkal, ellátva laborral és szertárral. Az igazgatóság, tanácsterem, tanárok, egészségügy a III. emeleten a Váci utcára nézõ szobákat kapják. Az iskolai kápolna is e szinten lesz. A IV. és az V. emeleti rendházban 16 lakóegységet terveztek a rendtagok számára, amelyeknek mindegyike egy-egy lakószobát, elõteret, fürdõt foglal magába. Ezek általában kétablakosak, elsõsorban kelet (a Váci utca) felé tájolva. Alapterületük mintegy 31-77 m2 közé esik, átlagosan 45 m2-t tesz ki. Létesül házfõnöki és gazdasági iroda, közösségi szoba könyvtárral, TV-internetezõ szoba, fogadószobák, rendi és civil étkezõ melegítõkonyhával, orvosi és nõvérszoba, mosó és fürdetõ. A rendház kápolnájának és a sekrestyének tekintélyes 120 m2-t biztosítanak. Ezen a szinten létesítik azt a 80 m2-es teraszt, ami eredetileg egy emelettel lejjebb volt kiképezve az udvar felé kitekintéssel. Jelenleg a Sapientia ( B ) épület V. emelete déli részén mûködik a Piarista Tartományfõnökség, de ezt a területet át kell adni a Fõiskolának. Ezért az A épület V. emeletének észak-nyugati részén lesz a Tartományfõnökség új helye. Az V. emeleti rendházi lakóegységekhez szervesen kapcsolódik majd a B épület keleti és nyugati szárnyában már mûködõ rendházi lakások sora. Az A épület IV. emeletének Váci utcai szárnyában 6 lakóegységet terveztek külön kápolnával és közösségi helyiséggel. Az A épület másik fõ rendeltetése a bérleményi hasznosítás, ami a földszinten, az I. és V. emeleten, s a tetõtérben történik. Így két szint belmagasságú vendéglátóhely (étterem) létesül a Duna felöli földszinten (azaz a kápolna alatt), kibõvítve fölfelé az I. emeleti galériára települõ vendégtérrel, valamint megnyitva a térre felépíthetõ kiülõ, faburkolatú terasszal. A konyhát a szükséges kiszolgáló helyiségek veszik körbe. Az összes kiszolgáló-fogyasztó-vendégtér (beleértve a szabadtérit is) 720 m2-t tesz ki. A kereskedelmi célú bérlemények (áruház és üzletek) a földszinten és az I. emeleten lesznek. A kétszintes légterû áruház a korábbi udvarnak megfelelõ kiterjedésben vagyis a II. emeleti tornaterem alatt létesül kibõvítve eladóterekkel a földszinten oldalirányba és fölfelé az I. emeletre a déli és a keleti traktusban. Összterülete 1350 m2; bejárata a Piarista köz és a Váci utca felõl nyílik. További kisebb üzletek is létesülnek, általában a jelenlegi helyükön a Váci utcából nyílóan, illetve a Pesti B. utcában, egy- illetve kétszintesek. Együttes alapterületük 530 m2. 11

A bérleményi hasznosítás lényeges tétele irodahelyiségek létesítése kb. 1500 m2-en a tetõtérben s az V. emeleten. Ismeretes, a fõvárost érõ háborús pusztítás a Duna felõli tetõszerkezetet lerombolta, ezt akkor nem is építették újjá, hanem egy üres teret, tetõteraszt alakítottak ki. Most ezt a fedélszerkezetet visszaállítják, a többi tetõszakaszon is kicserélik, s koporsófödém beépítésével hasznos lakóteret nyernek, 680 m2-es alapterülettel. A megszûnt egykori torony helyébe most új épül, de mai megfogalmazásban, amit kilátóként lehet használni. A tetõtér és az V. emelet kiadható traktusa alapvetõen egy elkülönített gyorslifttel érhetõ el, amely a Piarista közbõl nyíló elõtér-portától visz föl egyetlen (V. emeleti) közbensõ kiszállási lehetõséggel a tetõtér szintjére. Ennek kiváltására szolgál az a füstmenetes lépcsõház, amely ugyancsak a földszintrõl indul az eredetileg épült hátsó melléklépcsõház megtartásával. De a fõbejárattól felvezetõ fõlépcsõház is ide visz föl. A tetõtérben különféle gépészeti berendezéseknek van helye. Így már a B épület rekonstrukciójakor ide telepítették az A számára is szolgáló gázmérõfogadót és a fûtõgépházat, ezután pedig ide az egyéb (például hûtõ-) gépházakat. Hatósági elõírásra parkolót kell kialakítani, célszerûen a pinceszinten, ugyancsak a korábbi udvar helyére, vagyis a létesítendõ áruház alá. Ebbe a térségbe benyúlnak a sok évszázaddal régebbi eredetû és most régészetileg feltárt, megtartásra rendelt falmaradványok. A garázs 19 férõhellyel rendelkezik; gépkocsival lejárni 15 %-os lehajtó rámpán lehet a Pesti B. utca felõl, személyeknek pedig az épület fõbejárati aulájából. Ezen a pinceszinten különféle raktárakat is kijelöltek (levéltári, könyvtári, tornatermi székek tárolása céljára), meg mûhelyeket, öltözõket. És ide kerülnek a víz- és elektromos fogadók, nemcsak az A, hanem a B épület kiszolgálására is. Az A épület jelen rekonstrukciója hatósági elõírások alapján régészeti kutatást is igényelt, mivel az adott terület régészeti érdekeltségbe, védettségbe esik. S ha találnának megóvandó, értékes épített maradványt, akkor a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal egyeztetve, megállapodás szerint azt vagy elbonthatják, vagy megóvják és elfedve visszatemetik, vagy bemutatják. Az adott helyszínen az egykori Contra Aquincum római tábornak meg a középkori Pest fõtemplomának közelsége régészeti leletegyüttest feltételezett. Már az 1910-es években, amikor a Piarista Palota épült, fürdõ maradványai kerültek elõ, amiket törökkorinak határoztak meg, de római kori mintára építve. Az egykori Duna-parti régi piarista épületegyüttes teljes elbontása után, 1932-ben már a téren újabb fürdõ maradványait találták, amit viszont a római katonai tábor részének tartottak. A Fõvárosi Történeti Múzeum (Zádor Judit) mostani, 2006. õszi szondázó próbafeltárása során újra megtalálták a már 1914-ben feltárt és visszatakart törökkori fürdõ maradványait: annak zárófalát és a négy helyisége maradványát, a fûtõház helyét és agyagcsöves fûtõrendszerét. 2007. nyarán folytatták a feltárást, mégpedig az A épület udvarának már a teljes területén, ahová a mélygarázs kerül. A mostani megelõzõ feltárás során római, népvándorlás kori és középkori objektumok, továbbá egy törökkori fürdõ maradványai kerültek elõ. Még mélyebben egy nagyméretû árokra találtak: tetejébõl kõzúzalékos útréteg anyaga, aljából népvándorlás kori edénytöredékek és (tetõ-) cserép maradványok kerültek elõ. Ez az árok a római tábort övezte, s annak védelmét szolgálhatta, mellette lemélyített két ház, tároló gödrök és faszenes medencék kerámiatöredékekkel. Megtalálták újra a rómaiak használta alapfalakat is, benyúlva a jelenlegi épület alá (ami miatt a Duna felöli traktust nem is pincézhették alá), azt újkori falak és támpillérek vágják át. Újra feltárták a törökök két gõzfürdõjét is, amit kazánban felmelegített vízzel fûtötték padlófûtés alakjában. A falban meglelték a szellõzõket, a fürdõ csorgókútjait tápláló kétsoros vízvezetékrendszert. Azonosítani lehetett a fürdõépület fõrészeit. A falakon megmaradt a vakolat, a padozaton a márványburkolat nagy részletei. Találtak egy víztartályt, faszerkezetû kutat, kemencéket, gödröket. Az ismétlõdõ ostromok okozta égett pusztulási réteg fedte az udvar teljes kiterjedését, benne török házikerámia-, fém- és állatcsont töredékkel. A templom felöli oldalon temetõt számoltak föl még az elsõ piarista ház építésekor, amelyhez tartozó négy sírt pedig az udvaron most. Volt azonban, amit nem tudtak azonosítani: azokat a cölöplyukakat, amelyeknek cölöpeire talán a vizes-süppedõs talaj miatt volt szükség. A régészeti feltárás tehát figyelemre méltó eredményt hozott, amelynek leleteit nem lenne szabad visszatemetni, hanem nyitva kellene tartani és láthatóvá tenni: vagy a garázs pincetérségében hiszen ezek a maradványok ott léteznek, vagy a földszinti födémbe épített üvegfedésen át. A Sapientia Fõiskola hat évvel ezelõtti épületavató ünnepségén dr. Paskai László bíboros prímás esztergomi érsek, egykori piarista diák, a ma már átépítés alatt álló A tömbre utalva ezeket mondta: / / Mérhetetlen gond és áldozat szükséges ahhoz, hogy ez az épület ismét betölthesse hivatását. Bízom abban, hogy ez is nemsokára elérkezik. / / Kísérje Isten áldása a jelenlegi piarista atyák fáradozását, mûködését, hogy a nehézségeken felülemelkedve minél elõbb ebben az épületben szolgálhassák nemes hivatásukat a magyar ifjúság tanításában és nevelésében! A 2010. évi visszaköltözés ma már elérhetõ közelségbe került... Farkas Zsolt, okl.mérnök HIVATKOZÁSOK: [1] A Teampannon Kft. építési engedélyezési terve mûszaki leírása, tervezett alaprajzai; [2] Golda János szóbeli kiegészítése; [3] Zádor Judit vonatkozó cikke, fényképei 12

Halottaink Mészáros Gábor piarista tanár 2008. december 28-án, életének 57. évében váratlanul elhunyt. 2009. január 7-én Urbán József tartományfõnök temette a Rákoskeresztúri Újköztemetõben lévõ piarista sírkertben. A temetés utáni gyászmise homiliájában Görbe László piarista atya búcsúzott rendtársától. Itt olvasták fel dr. Erdõ Péter bíboros, esztergomi érsek táviratát, akinek Mészáros Gábor osztálytársa volt a budapesti piarista gimnáziumban. *** Dr. Tuba Iván piarista egyetemi tanár életének 65. évében 2009. február 2-án elhunyt. Temetése 2009. február 19-én 12:30-kor az Újköztemetõ piarista parcellájában volt. Méltatására viszszatérünk. *** KISS JÓZSEF SÍRJÁNÁL 2008. december 31-én elköltözött az élõk sorából Kiss József, szegedi piarista öregdiák, okleveles építészmérnök. Megrendülten emlékezünk erre, amikor a sírja mellett búcsút veszünk tõle. Mindnyájunknak ez a sorsa, csak éppen az idõt nem tudjuk, mert hora mortis incerta. Jóska 81 évig élt. Csendes, szerény személyével mindanynyiunk szeretett barátja volt. Az Országos Piarista Diákszövetség gyûlésein többször képviselt bennünket. Memento mori! A karthausi szerzetesek köszöntötték így egymást. Ez a két igénytelen szó azt jelenti: emlékezz a halálra! A szavak komorságukkal fegyelemre intenek. Húsvét alkalmával azonban reményt keltõ volt egymást köszöntésük: memento vivere! Szent hitünk egyik alaptörvényét ismerjük fel ebben a két derûs szóban, mert lelkünk tovább él a végtelen Isten közelében, és az utolsó napon föltámadunk. Ez a vigaszunk nekünk is. Non omnis moriar, így kezdi Horatius Ad Melpomenen címû ódáját. Azt jelenti ez, hogy nem halok meg egészen. Igen, kedves Jóska, nem felejtünk el, míg emlékezni képesek vagyunk. A mérhetetlen Isten közelében várj ránk! Mi is oda igyekszünk. Isten veled, szeretettel búcsúzunk. Várj bennünket! Dr. Rixer Gusztáv Kiss József emlékét a Szegedi Dóm õrzi, mert õ volt a restaurátora, kupolájának festõje. E munkáiért II. János Pál pápa kitüntette. (Gubicza Sándor) *** DR. KRÁTKY TIBOR 1922. január 27 2009. január 1. Nagykanizsán született polgári családban, az ottani Piarista Gimnáziumban tanult és érettségizett. Édesapja példáját követve jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Közvetlenül a diplomaszerzés után, 1944-ben katonaként a frontra került. Francia hadifogságba esett, súlyos TBC-s fertõzéssel szabadult. Gerincmûtétet hajtottak végre rajta, ezután egész életében a rokkantság tudatában élt. Nem házasodott. Édesapja ügyvédi irodájában dolgozott ügyvédként 1952-ig. Az ÁVH az irodát bezárta, az indok: klerikális reakció. B- listára került, többé nem gyakorolhatta hivatását. A piaristáknál jól megtanult 3 idegen nyelv segítségével sikerült fenntartania özvegy édesanyját és önmagát. (Tolmácsként, fordítóként, üzletkötõként dolgozott.) A kemény megpróbáltatások dacára élete végéig hitét megtartó, vallását gyakorló piarista diák maradt. A diákszövetség tagja volt; amíg járni tudott, a Mikszáth téri kápolnában vett részt a vasárnapi szentmiséken. Volt tanáraival halálukig baráti kapcsolatban maradt. Nõvérének gyermekei, unokái és dédunokái voltak a családja, akiket sajátjaként szeretett. Hosszan tartó, súlyos betegségben halt meg 87 évesen. R.I.P. A gyászoló család Aforizmák Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. (GR. SZÉCHENYI ISTVÁN) Fontosabb nincs, mint a népnek értelmi míveltsége. (GR. SZÉCHENYI ISTVÁN) A legnagyobb istentelenség az embertelenség (DR. KEREKES KÁROLY O. CIST. ZIRCI APÁT) Néha könnyebb segíteni a volt ellenségen, mint megegyezni a barátokkal. (BOLGÁR GYÖRGY RÁDIÓ- TUDÓSÍTÓ NEW YORK, 1992) Minden jó és rossz elmúlik, mert ezek nem létezõ dolgok, csak képzeletünk szüleményei. (HINDU BÖLCSESSÉG) Mivel a földön jónak lenni oly nehéz, eredményeid elhagynak, mint az ifjúság, de bûneid jönnek, mint hû kutyák. (BABITS MIHÁLY) A féligazság teljes hazugság (SURJÁN JÁNOS) Rendesen a leglármásabb a legostobább is. (MOL- NÁR FERENC ÍRÓ) P.I. 13

Lengyel-magyar kapcsolatok a történelem folyamán ÍRTA: SIBALSZKY ZOLTÁN Erre az idõre már kialakult a sok százados kapcsolatból a magyar-lengyel barátság, és mindkét népnél általános volt a mondás: Polak-wenger dwa bratanski, i do sabli, i do slanki ( Magyar-lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát!) Ez jut kifejezésre az 1400-as évek közepén játszódó Egri leány c. Arany-balladában: Rozgonyi püspök palotája nyitva, Száz sor ablaka kivilágosítva. Magyar ott a lengyelt szívesen látja, Új ismerõse, de régi jó barátja! Albert király korai halála után a lengyel királyt, Jagelló Ulászlót választották királynak a magyar urak, és 1444-ben a várnai vesztes csatában, ahol I. Ulászló is elesett, együtt harcolt a két nép a török ellen. Mátyás király idejében az ellene lázadó magyar urak a lengyel király fiát akarták trónra emelni, és ekkor õ lengyel sereggel betört az országba, de ez a lázadó magyar urak hívására bekövetkezett ellentét csak futó epizód maradt a két ország történetében. 1384. október 15-én, Krakkóban, lengyel királynõvé koronázták Nagy Lajos magyar és lengyel király leányát, Hedviget. Az elsõ kapcsolatot az jelentette, amikor 1035 körül Endre, Béla és Levente elmenekültek Magyarországból, és míg testvérei Kievbe menekültek, Béla Lengyelországba, ahol feleségül vette Richézát, a lengyel király lányát. Károly Róbert felesége Lokietek (hosszú könyökû) Ulászló lánya volt. Õ volt Nagy Lajos anyja, és amikor bátyja, Nagy Kázmér lengyel király fiúutód nélkül halt meg, unokaöccse, Nagy Lajos örökölte a lengyel trónt 1370-ben, és anyja ment Krakkóba, fia nevében, helytartónak. Ezt a hivatalt betöltötte haláláig, 1380-ig. Nagy Lajos 1382-ben halt meg. Õ utána fiatalabb lánya, Hedvig lett a lengyel király. Lengyelország egyik legszeretettebb uralkodója volt, sírját a Wawelben mindig virágerdõ borítja ma is. A legutóbbi idõben II. János Pál pápa a szentek sorába iktatta. Zsigmond király 1410-ben a lengyelek támogatására sietett a tannenbergi csatában, amikor a Német Lovagrend hódító szándékai ellen küzdött Lengyelország. Segítségével a lengyelek gyõztek, és ezzel megtört a Német Lovagrend államának terjeszkedése. A Német Lovagrendet nagy összegû jóvátétel fizetésére kötelezték; ezért Zsigmond vállalt kezességet, és erre lekötötte a 16 szepességi várost. (Vagyis a 16 város elzálogosítása nem Zsigmond király könnyelmû költekezésének következménye, mint sokan gondolják. Egyébként ezekben a városokban fennmaradt a magyar vármegyei közigazgatás, csak az adójövedelem ment a lengyel királyhoz. Ennek biztosítására Lubló várában egy lengyel sztaroszta székelt, rendszerint egy Lubomirski herceg). Zsigmond király, egy 1420-as kódexben Amikor a Jagelló dinasztia II. Zsigmond király halálával 1572-ben kihalt, némi zavaros évek után 1575- ben a lengyelek Báthori Zsigmondot, Erdély fejedelmét hívták meg a trónra, aki feleségül vette II. Zsigmond nõvérét. Õ 1578-ban alaposan megverte a Lengyelország ellen támadó oroszokat, és kelet felé kitolta Lengyelország határait. 1575-1585 közt uralkodott. Õt tartják a lengyelek a mai napig legnagyobb királyuknak. Testvére Báthori András bíboros krakkói érsek volt. 14

15 1660-ban II. Rákóczi György erdélyi fejedelem is meg akarta szerezni a lengyel trónt, és sereggel ment Lengyelországba, beavatkozva több trónkövetelõ, többek közt a Vasa házból való lengyel király, és a szintén Vasa-házi svéd király, valamint az orosz cár közötti háborúba. De kudarcot vallott, és ennek következményeként az erdélyi seregbõl sokan kerültek a tatárok fogságába, maga Rákóczi fejedelem pedig Erdélybe visszatérve hamarosan meghalt. Lengyelország ettõl kezdve fokozatosan gyengült, aminek egyik oka az un. Liberum veto volt, vagyis az a törvény, hogy a lengyel országgyûlés csak egyhangúlag hozhatott határozatot, egyetlen ellenszavazat: Tiltakozom! már megakadályozta a törvény elfogadását. Így az ország nem tudott hatásosan védekezni más hatalmak ellen. 1772-ben Nagy Frigyes porosz király, Nagy Katalin orosz cárnõ és Mária Terézia végrehajtották Lengyelország elsõ felosztását, melynek során Galicia és ezzel együtt a régi fõváros, Krakkó is a Habsburg birodalomba került. 1792-ben Poroszország és Oroszország újból lehasítottak egy-egy részt Lengyelországból, 1795-ben pedig a 3. felosztás keretében az elsõben résztvevõ három ország a maradékot is bekebelezte. Lengyelország megszûnt létezni. A XIX. század folyamán a lengyelek elõbb Napoleon segítségével, majd kétszer felkeléssel kíséreltek meg újból önállóságot szerezni, de sikertelenül. Ebben a században sok lengyel jött Magyarországra, hogy ott a magyarok vendégszeretetét élvezhesse. Csaknem minden magyar nemesi családnak volt egy-egy befogadott lengyele. Az elsõ világháború után újra létrejöhetett az önálló Lengyelország. De alig alakult meg, 1920-ban a Szovjetunió megtámadta, és végveszélybe került. A nyugati hatalmak támogató fegyverszállítmányaikat nem tudták oda eljuttatni az erõsen vörös Németországon keresztül. Ekkor Horthy Miklós Magyarországa sietett segítségül; az innen szállított muníció tette lehetõvé, hogy Pilsudski marsall a varsói csoda néven elhíresült csatában az odáig elõretörõ Budjonny szovjet tábornok seregét megverje, és biztosította Lengyelország fennmaradását. Ennek és a régi magyar-lengyel barátságnak tudható be, hogy amikor Horthy Miklós kormányzó 1935- ben látogatást tett Krakkóban Pilsudski marsall államfõnél, igen nagy pompával fogadták. A magyar újságok ezzel a fõcímmel jelentek meg: Magyar lobogó a Wawel tornyán! 1939-ben Hitler követelte Lengyelországtól, hogy bekebelezhesse az önálló Danzig szabad várost, és egy ún. korridort, amely lengyel területen keresztül kötné össze Németországot a különálló Kelet-Poroszországgal; ennek megtagadása esetére háborúval fenyegetõzött. Az angolok és franciák katonai küldöttséget küldtek Moszkvába, hogy megállapodjanak a Szovjetunióval Lengyelország határainak garantálásában. Ha ez megtörténik, Hitler nem merte volna megtámadni Lengyelországot, mert nem akarta kockáztatni a kétfrontos háborút. Viszont a szovjet titokban Hitlerrel kereste a megegyezést, és Moszkvában a meglepetésszerûen augusztus 23-án odaérkezõ Ribbentrop német külügyminiszter és Molotov szovjet külügyminiszter aláírta az ún. megnemtámadási szerzõdést, ami valójában egy német-szovjet barátsági szerzõdés volt Lengyelország felosztására, és Európa érdekzónákra való osztására. Ennek következtében a nyugati küldöttségek el kellett hogy hagyják Moszkvát, és Hitler 1939. szeptember elsején megtámadta Lengyelországot. Szeptember 17-én a Szovjetunió is benyomult keletrõl az országba, és a két szövetséges az egész országot elfoglalta. A háború kitörésekor a németek kérték, hogy fegyver- és katonaszállító vonataik Magyarországon át mehessenek, de ezt Teleki Pál miniszterelnök a lengyelekkel fennálló régi barátságra hivatkozva megtagadta. Amikor a kettõs szorítás felmorzsolta a lengyel ellenállást, a hadsereg megmaradt részei és a civil menekültek csak Magyarországon és Románián át juthattak ki az egérfogóból. Magyarország a régi barátsággal fogadta a menekülõ lengyeleket. Aki tovább akart menni, azt tovább segítette. De nagyon sokan itt maradtak a háború végéig. Ezek szabadon mozoghattak az országban, szervezkedhettek, minden segítséget és támogatást megkaptak. A lengyel menekültügyeket Antall József belügyi államtitkár tartotta kézben. Az 1939-44 közti idõben az egész világon csak nálunk, Balatonbogláron mûködött lengyel középiskola. Ezt Varga Béla plébános szervezte meg és támogatta. Egészen a német megszállásig, 1944. március 19-ig tartott ez az állapot. 1956 októberében a lengyel kommunista párt leváltotta sztálinista elsõ titkárát, és a néhány évi börtönbõl nemrég kiszabadult és rehabilitált Gomulkát választotta helyére. Az események hírére a Varsóba repült szovjet vezetõket a repülõtéren tartották, és rábírták a helyzet elfogadására.; Rokoszovszki szovjet tábornok eltávolítására. Ezen események hírére tartottak Budapesten szimpátia-tüntetést október 23-án a Bem szobornál, ami aztán a magyar forradalom nyitánya lett. 1957-ben az elsõ magyar természetjáró cserecsoport tagjaként, majd az 1960-as években Zakopaneban sízve sokszor tapasztaltam a lengyelek szeretetét és háláját a magyarok iránt, és sokszor emlegették a két nép barátságáról szóló, fent idézett mondást. Antall József ötleteként jött létre Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia között a Visegrádi országok néven ismert közép-európai együttmûködés, mely ma is fennáll, immár az Európai Unió keretében. Václav Havel, Antall József és Lech Walesa 1991. február 15-én írta alá a Visegrádi Csoport alapító nyilatkozatát

Óév-búcsúztató 2008. december 29-én tartották a hagyományos óév-búcsúztatót. Görbe László piarista atya beszámolt Mészáros Gábor piarista tanár elõzõ napon történt váratlan haláláról. Utána Borián Tibor az alábbi imával köszöntötte az újesztendõt: ÁLDÁS KÉRÉS Óévbúcsúztató ima a Diákszövetségben, 2008. december 29-én Áldd meg, Uram az új esztendõt, az elõttünk álló napokat, amelyek egy szempillantás alatt tovatûnnek: az öröm napjait, de a szenvedés napjait is. Taníts meg, hogyan tisztítsuk meg õket minden hiúságtól és minden türelmetlenségtõl, hogy egészen a Te teljességed töltse be õket. Minden egyes nap a Te ajándékod, Uram, minden egyes nap a Te országos kezdete. Áldd meg, Uram az új esztendõt. Áldd meg, Uram a Föld minden népét, hogy békében élhessenek. Áldd meg mindazokat, akiket betegség, igazságtalanság, gyûlölet kínoz, vagy bármi egyéb csapás sújt. Áldd meg mindazokat, akik ebben az esztendõben térnek meg Hozzád. Áldd meg mindazokat, akik Téged egyetlen uruknak vallanak. Áldd meg iskoláinkat, a nevelõket, vezesd egységbe Egyházadat. Áldd meg a Te népedet. Áldd meg, Uram, áldd meg mindazokat, akiket szeretek, mindazokat, akiket elém hoz az új esztendõ. Áldd meg, Uram cselekedeteimet, add, hogy egész életem szüntelen szolgálat legyen. Segíts, hogy az új esztendõ minden napján örvendezve és derûsen, szeretetben és hûségben élhessünk. Amen. 20 ÉVES A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG ( folytatás az elsõ oldalról) Az újjáalakulás lehetõségének idején a budapesti és a kecskeméti iskolán kívül a többi helyen nem volt piarista jelenlét egyrészt, másrészt a bírósági bejegyzés szempontjából is egyszerûbb volt egy (egységes) diákszövetség létrehozása. Így jött létre 1989-ben Magyar Piarista Diákszövetség néven az ország bármelyik piarista iskolájában tanult diákok szövetsége. Annak megvan a lehetõsége, hogy az egykori piarista iskolákban tanult öregdiákok iskolájuk városában a Magyar Piarista Diákszövetség tagozataiként mûködjenek. Valamennyi volt piarista jelenlét helyén meg is alakult a Magyar Piarista Diákszövetség helyi tagozata, azokban a városokban is, ahol ma már nincs piarista jelenlét (Debrecen, Sátoraljaújhely, Tata, Veszprém). A tagozatok mindegyike figyelemre méltó módon tartja össze a helyben és környéken élõ öregdiákokat. 1989. elején hirdetés jelent meg az Új Ember c. lapban, miszerint megalakul a Magyar Piarista Diákszövetség. Várják mindazok jelentkezését, akik legalább egy éven át piarista diákok voltak az országban. Az ünnepélyes alakuló közgyûlés 1989. április 8-án, szombaton volt a városmajori kis templomban és az elõtte lévõ téren, több száz jelentkezõ részvételével. Elsõ elnöke dr. Zlinszky János egyetemi tanár lett. Dr. Antall József tiszteletbeli elnök lett, mert õ már akkor más közéleti szerep várományosa volt. Dr. Antall József 1992. áprilisi évi rendes közgyûlésen a Szövetség dr. Salacz Tamást, a Traumatológiai Intézet igazgatóhelyettes fõorvosát, az 1996 és 2000. évi közgyûlés v. Szûcs Ervint, 2004-ben Osváth Józsefet, 2008-ban dr. Oberfrank Ferenc akadémiai kutató orvost választotta elnökévé. A Diákszövetség 20 évi mûködésérõl részleteket következõ [69.] lapszámunkban közlünk, mert a jelenlegi lapszámunk kötött terjedelme ezt nem teszi lehetõvé. Posztoczky Iván, piarista confrater 16

Dr. Török Jenõ (Török Eugenius a SS. Corde Jesu) Religiosus Ordinis Scholarum Piarum (1908. ÁPRILIS 23. 1983. MÁRCIUS 5.) Török Jenõ dr., Jézus Szentséges Szíve nevet viselõ kegyes tanítórendi (piarista), szerzetes paptanár. (1908. április 23., Budapest 1983. március 5. Bécs). 1928-ban lép be a piarista rendbe. Novicius évét a váci piarista rendházban tölti. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdi 1929-ben, ahol 1934-ben szerez tanári diplomát latin nyelvbõl és történelembõl, valamint teológiából. Pappá szentelése 1934. június 17-én volt. Tanári pályafutása az egyházi iskolák államosításával ér véget, éppen a debreceni Kalazanci Szent József piarista gimnázium tanáraként. 1948-tól Budapesten folytatja a Debrecenben elkezdett munkát az Actio Catholica szervezetben. Lelkipásztori tevékenységet folytat 1949 és 1952 között, majd 1952. augusztus 29-én letartóztatják, s az 1952-1956 közötti éveket börtönben tölti. A forradalom idején kiszabadul, de 1956-ben, a forradalom leverése után Bécsbe emigrál, ahol magyar referense lesz az Österreichisches Seelsorgeinstitut -nak (lelki gondozó-intézet). Majd 1964-tõl igazgatója az Opus Mystici Corporis (O.M.C.) egyházi könyvkiadónak. 1964-1965 között Rómában lesz referense az O.M.C. egyik, a Secreterietus pro non credentibus nevû titkárságnak. Visszatér Bécsbe 1965-ben, ahol haláláig az O.M.C. igazgatója és lelkiatyja a bécsi egyházmegye egyik, plébániai kereten kívül mûködõ Familienwerk -ben. Hamvait kívánsága szerint Vácott helyezték örök nyugalomra. Különös életutat járt be dr. Török Jenõ tanár úr. Jómódú család gyermekeként nõ fel Budapesten, ahol iskoláit a piarista gimnáziumban végzi. Itt társalgási szinten megtanulja a latin nyelvet, miközben otthon, német nevelõjétõl anyanyelvi szinten elsajátítja a német nyelvet is. Késõbb, már felnõtt fejjel, franciául is megtanul. Édesapja kívánságára három évig jogot tanul a Pázmány Péter Tudományegyetemen, miközben Prohászka püspök hatására a szerzetesi hivatást választja: 1928 augusztusában lép be a piaristák tanító rendjébe, s bevonul a váci noviciátusba. Az egyszerû szerzetesi fogadalomtétel után lesz hallgatója az egyetem bölcsészkarának, ahol latint és történelmet tanul, teológia mellett. Tanári diplomáját 1934-ben szerzi meg. Az 1934. június 17-i pappá szentelése után Vácott marad, s ott tanít 10 éven át a piarista gimnáziumban. Tanítványaival szemben már elsõ tanári éveiben is szigorú, igényes, de igazságos. Lobbanékony természete sokszor elragadja, de mindig megtalálja a módját annak, hogy erõszakosságát visszafogja. Õ maga jellemezte magát így, hogy tulajdonképpen három szakos tanár: Latin-, történelem és erõszakos. A váci évei alatt írja terjedelmes (360 oldalas) disszertációját, amellyel summa cum laude teljesíti doktori minõsítését. A rend 1944-ben a nagykárolyi piarista gimnáziumba helyezi át, ahonnan alig egy fél év múlva, 1944 nyarán visszatér Budapestre, s ott a fõváros ostromának ideje alatt intenzív pasztorációt végez. Az 1946/47. tanév kezdetére dr. Török tanár úr már Debrecenben van. Õ veszi át osztályfõnökként azt a háborús osztályt, amelynek tanulói részben a trianoni határokon túlról vetõdtek Debrecenbe, részben pedig a háború elõl menekülvén, 1-2 évet késve kerültek a gimnázium hetedik osztályába (köztük e sorok írója is). Alig egy évvel a háború befejezése után az iskolai körülmények egyáltalán nem kielégítõek. A tantermek fûtéséhez nem csak a kellõ fûtõanyag hiányzik, de az iskola épületében a háború alatt mûködött német, majd szovjet hadikórház használata alatt tönkrementek a tantermek cserépkályhái, a bútorzat. Fûteni csak a cserépkályha elé állított vaskályhával lehetett, amely néha kellemetlenül füstölt. Török tanár úr azonban úgy tett, mint aki azt nem vette észre, s mi folytattuk Tacitus, Vergilius vagy Cicero nehéz szövegeinek fordítását. Órái alatt soha nem éreztük a saját maga által is elismert erõszakosságát vagy lobbanékonyságát. Az akkori nehéz években is óráit inkább a vidámság és a szeretet jellemezte. Az 1946/47. tanév s a Debrecenben töltött további egy tanári éve döntõ fontosságúnak bizonyult tanár úr életében. Szerzetes társaival együtt rádöbbent arra, hogy az iskolák államosítása rövidesen bekövetkezik. Ezért feladatuknak tekintették kinevelni egy bátor, világnézetében keresztény, hitében erõs fiatal gárdát, amely a várhatóan kevés papi kapcsolattal is, hitüket és meggyõzõdésüket környezetüknek átadni képesek lesznek. Erre a feladatra alkalmas és adott volt az Actio Catholica szervezete és annak akkori szócsöve, az Új Ember címû hetilap. Török tanár úr tehát kapcsolatba kerül e szervezettel, s õ lesz annak helyi, ifjúsági szervezetének vezetõje. Az Új ember hetilap terjesztésébe osztályának diákjait is beszervezi. Mi, osztályának tanulói hordtuk szét, ki-ki a lakóhelye környezetébe esõ elõfizetõk lakására a lapot, rendszeresen. Már érettségi után, 1947 nyarán, mi az újságkihordó diákok, az iskola lépcsõházában összeverõdve és valamilyen okból osztályfõnökünkre várva, elkezdtünk rikkancsok módján kiáltozni: Új embert, új embert tessék!. Ekkor robogott le az emeletrõl Török páter, osztályfõnökünk, csitítva hangoskodásunkat, de egyáltalán nem haraggal, hanem inkább vidáman. Egyébként jellemzõ volt rá, hogy sohasem tudott lassan járni, mindig sietett, mondhatnám száguldott, az iskola folyosóin éppúgy, mint az utcán. Így mûködött rohanva, száguldva pap-tanári szelleme is. Török tanár úr tehát már ekkor eljegyezte magát az 17

ifjúság iskolán kívüli nevelésével. Délutánonként az érdeklõdõk és a tanár úr által maga köré gyûjtött fiatalok számára egyháztörténeti, erkölcstani, filozófiai, dogmatikai elõadásokat tartott, szervezett ifjúsági táborokat. Már ekkor felismerte a katolikus irodalom fontosságát s megalapította a Hittudományi Akadémia segítségével a debreceni Szent Gellért könyvtárat, ahol a fontosabb, általa kiválasztott tárgyú mûvek mellett számos folyóirat is hozzáférhetõ volt. Az iskolák államosítása után még fontosabbnak ítélte az ifjúság körében megkezdett munka folytatását, amirõl a Vigilia folyóirat egyik számában úgy számol be, hogy õ volt az egri egyházmegyében s így Debrecen apostoli kormányzóságában is az elsõ középiskolai ifjúsági felelõs. Mint ilyen bejárja ezekben az években az egész Alföldet, lelkigyakorlatokat, bibliaórákat és filozófiai elõadásokat tartva, melyek célja volt a világi apostolkodásra nevelés. A szerzetesrendeket 1950 nyarán feloszlatják, s az ifjúsági keresztényi neveléssel való foglalkozás mindinkább illegális tevékenységgé válik. A szerzetes tanárok nagy része a pasztorációban helyezkedik el, köztük Török Jenõ is. Elõbb a pesti Kada utcai, majd egy budai lelkészségen lesz káplán. Nem kis örömmel, hiszen ezzel régi vágya teljesül: a pasztorációban az Actio Catholica elveit és célkitûzéseit valósíthatja meg. Mindkét lelkészségen biblia-órát tart felnõtteknek és gyermekeknek. Kis csoportokat szervez gyermekekbõl, és azok számára rendszeres hitoktatást tart. Fõvárosi pasztorációs munkájára ma is sokan emlékeznek. Arra, hogy igyekezett mindenkin segíteni, hogyan halászta szervezte be tanítványait bibliaóráira és a lelkigyakorlatokra. Tevékenysége azonban nem maradt titok az akkori egyházellenes kormányzat elõtt, s Török tanár úrtól is megvonták a mûködési engedélyt, majd 1952. augusztus 29-én államellenes szervezkedés címén letartóztatják. A sors iróniájaként, a budapesti börtönök után kedves városában, ahol pap-tanári pályája elindult, a váci börtönben tölt el hosszú éveket. A börtönben töltött éveiben érlelõdik meg benne az a gondolat, hogy külföldön elõállított, de magyar nyelven megírt vagy magyarra lefordított, külföldi szerzõk vallási tárgyú mûveit kell valahogyan eljuttatni külföldrõl Magyarországra. Eközben azonban Török Jenõ munkatársai közül is többen börtönbe kerülnek. Négy, a váci börtönben töltött év után a szabadulást Török tanár úr számára az 1956-os szabadságharc napjai hozzák el. Alig egy hónap, és a forradalmat elfojtják. Ezek alatt a novemberi napok alatt megérlelõdik benne az elhatározás: el kell hagynia az országot. November 21-én, hátrahagyva azt az üzenetet, hogy Vácra mentem elindul Ausztria felé. Néhány nap, és üzenet érkezik Pestre szeretteihez, hogy Sopronnál szerencsésen átjutott a határon. Ausztriában elsõ útja Kismartonba visz, ahol jelentkezik az akkori püspöknél, László Istvánnál. Majd Bécsbe megy, ahol az egyházi körök szívélyesen fogadják, és segítik. Decemberben már Rómában van, ahol mindenekelõtt a piarista rend magyar generálisánál (Tomek Vince) kap kihallgatást, ahol módja van kifejteni elképzeléseit a magyarországi pasztoráció megsegítésérõl. Terveit a rend generálisa jóváhagyja, sõt a december 20-án történt pápai kihallgatáson XII. Pius pápa is áldását adja elképzeléseire. A rend generálisa egyrészt két hónapi szabadságot engedélyez Török Jenõ számára, másrészt leendõ mûködési területéül Bécset jelöli ki. Így lesz Török Jenõ a bécsi egyházmegye papja 1965-tõl. Szabadsága leteltével tehát Bécsben munkához lát. Mindenekelõtt megalakítja az Opus Misticis Corporis (Titokzatos Test Mûve) néven azt a kiadót, amely szerény körülmények között éveken át számtalan magyar nyelvû, egyházi és nevelési tárgyú füzetet jelentet meg, és juttat el titokban, konspiratív úton Magyarországra. Török Jenõnek a vállalt ügy iránti buzgóságára, szorgalmára és igyekezetére jellemzõ, hogy a kiadói munkája alig indul el, de õ már felveszi a kapcsolatot a párizsi CERF egyházi kiadó szellemi vezetõivel, s tanácsukra több francia szerzõ mûvét fordíttatja le és adja ki. Rendszeresen részt vesz a frankfurti õszi könyvvásárokon. Itt alkalma nyílik német nyelvû, egyházi vonatkozású mûvek megismerésére, azok szerzõi jogának megszerzésére. Ezeket lefordíttatva, a kiadott füzetek titkos utakon hamarosan eljutnak Magyarországra. Bécsi kiadói ténykedése mellett nem hanyagolja el papi hivatását sem. A bécsi piaristák rendházának kápolnájában tartja szentmiséit, de ugyanott tartja elsõsorban magyar menekült családok számára a családi pasztorációs foglalkozásokat is. Kõnig, bécsi bíboros és László István, Eisendtadt (Kismarton) püspöke segítségével kiemelkedõ élményben lehet része: részt vehetett a Vatikáni Zsinat 3. és 4. ülésszakán. Itt módja van megismerkedni a Magyar Püspöki Kar jelenlévõ személyiségeivel is. Az õ közremûködésük eredménye lesz, hogy kiadójának füzetei hivatalosan, postai úton is rendszeresen eljutnak Magyarországra. Ezt segíti elõ az is, hogy 1965 októberétõl kiadóját hivatalosan átveszi a bécsi egyházmegye, amelynek irányítása változatlanul Török Jenõ feladata. Ez a változás azonban azzal is jár, hogy több szabad ideje marad. Ezért a pasztorációs munka megtartása mellett a bécsi Familienwerk nevû családsegítõ egyesületben vállal munkát, ahol elsõsorban a házasságra történõ elõkészítést végzi nagy szeretettel. Ebben a munkájában is újat hoz. Megismerve a francia gyakorlatot, a jegyesek felkészítése során nemcsak pappal, hanem egy pszichológussal, orvossal és gyakorló házaspárral történõ beszélgetés módszerét vezeti be sikerrel. Emellett azonban mindig rendszeresen és nagy készséggel végez pasztorációs munkát is, akár helyettesítések és más jellegû kisegítés útján. Saját személyes kiadásaival nem akarván terhelni sem a pasztorációs, sem a kiadói tevékenységet, megélhetését testvérei segítik anyagiakkal. Török Jenõ tanári tevékenysége tulajdonképpen Debrecenben ért véget. Azt a háborús események szakítják félbe véglegesen. A háború után a szerzetesrendi tanárok számára a helyzet egyre nehezebb lesz. Alighogy elvezeti debreceni iskolai osztályát az érettségire, már munkál szellemében az elsõsorban hitbõl és hit szerint való kegyelmi életre nevelés szükségességének gondolata. A Vigiliában ekkor közreadott dolgozata, amelyben dialógus-szerûen, szinte ön- 18

magával vitatkozva fejti ki újszerû, katolikus, vallási nevelési elveit. Eszerint a tömegeket el kell vezetni Krisztushoz, s ehhez a papság egymaga nem elég. A nevelési elvek megváltoztatásához írja a továbbiakban maga XII. Pius pápa adja ki a katolikus akció korszakának jelszavát: világi apostolokat, a papságot és a híveket egybefogó katolikus tevékenységet kell kifejteni. Hangsúlyozza, hogy a megváltozott világban ma már nem dolgozhat a nevelõ akár pap, akár tanár ugyanúgy, mint tegnap. A középiskola hármas feladatát pedig a következõkben látja: 1) közvetíteni az általános mûveltséget, 2) valláserkölcsi nevelést adni, 3) képesíteni a felsõbb tanulmányokra. A valláspedagógia indítékául pedig a lelki segítségre kész szolidaritás-érzet kimunkálását jelöli meg Krisztus Misztikus testében a Corpus Christi misticum-ban. Ennek kimunkálásához a rendelkezésre álló szervezet a XI. Pius pápa által meghirdetett Actio Catholica, annak is ifjúsági tagozata. Hozzá kell tenni, hogy Török Jenõ ezeket a reformnak is beillõ nézeteket a francia, majd az osztrák katolikus egyház új törekvéseibõl veszi át. Még 1949-ben ír ismertetést a Vigiliában a világiak szerepérõl a modern katolicizmus megteremtésében. Itt írja, hogy nem a papság kizárólagos joga ( ) a hitéletet ( ) felébreszteni, védelmezni és táplálni, ez az Actio Catholica lényege. Szerinte a világiak, a hívõk akkor válnak nagykorúvá Isten országa szempontjából, ha elnyerik a kegyelmi állapotot, együtt tudnak élni az egyházzal, és kellõen tájékozottak hitbéli kérdésekben. Ez teremti meg a lehetõségét annak, hogy a hívõk közössége Isten eleven templomává váljék. Alig jelennek meg Török Jenõ e tanulmányai, 1950- ben az egyházi iskolák bezárásával és a szerzetesi rendek zömének feloszlatásával a lehetetlenné váló körülmények új feladatok vállalására késztetik a tanítástól, neveléstõl eltiltott pap-tanárokat. Hiszen hivatásukat nem adhatják fel, folytatniuk kell valamilyen módon a keresztényi hitben történõ nevelést. Nekilátnak tehát közöttük Török Jenõ is vallási kis közösségek szervezéséhez. Ám hamarosan ez is lehetetlenné válik számára bebörtönzése miatt. A börtönbõl való szabadulása után a nevelésnek új formáját választja: a maga és mások által írott, a keresztény életre és hitre, a vallásos életre nevelõ mûveknek közreadásával, terjesztésével teljesíti hivatását. Új feladatát, a könyvkiadást mindig hivatásának tekintette. E nevelõ hivatás teljesítése közben nem kíméli magát, nem vár munkájáért jutalmat vagy elismerést. Meggyõzõdéssel vallja, hogy új feladatainak teljesítésével Isten akaratát teljesíti. Tele van mindig tervekkel, elképzelésekkel, amelyek hivatása teljesítését javítják, tökéletesítik. Életének utolsó éveiben ez az egyházi irodalom érdekében kifejtett tevékenysége kiteljesedik. Kiadói munkája utolsó 10 esztendejének eredményét a csaknem 100 megjelent mû jelzi, melyek egyenként átlagosan 6-8000 példányszámban jelennek meg. Könyveit tartalmilag tudatosan és igényesen választja ki. Ezek pedig elsõsorban a hitbéli ismeretek és a lelkiség elmélyítésével, a Szentírás olvasásával, a Biblia magyarázatával, a házasságra és a családi életre neveléssel foglalkoztak. A szûkebb értelemben is egyházi mûvek között említhetjük azokat a kiadott könyveit, amelyek a papi hivatás mai és jövõbeni feladatait taglalják, és a vallástól, a hittõl távol állók számára írott dialógusokat. Török Jenõ tanár úr 1982. október 9-én ünnepelte könyvkiadói tevékenységének 25. évfordulóját, szûkebb baráti körben és jóakaratú patrónusa, László István eisenstadti püspök jelenlétében. Itt, munkatársai elõtt jelenti ki, hogy hivatását nem hagyhatja abba, attól csak az Isten fog elszólítani. Ezekben az években a hazai viszonyok is annyira enyhültek, hogy Török tanár úrnak módjában állott hazalátogatni, sõt a magyar televízió ezekben az években riportot készít vele, ahol vállalt hivatásáról, a még rá váró feladatokról nyilatkozik. De ezekben az életének utolsó éveiben egyik legfõbb törekvése, hogy visszatérhessen papi életének eredetileg vállalt családjába, a piarista szerzetesrendbe. Már bírja a rend generálisának szóbeli ígéretét a rend kebelébe történõ visszavételérõl, amikor közbeszól a halála. Török Jenõ piarista szerzetes tanár lélekben mindvégig piarista maradt: hivatását és az ifjúságot szolgálta. Jogilag mint egyházmegyés pap halt meg, de mint piarista szerzetest temették el. Utolsó akarata szerint legkedvesebb városában, Vácott, a piaristák kriptájában helyezték örök nyugalomra. FORRÁSHELYEK: Simonyi Alfonz, nyug. fõmérnök [1] A magyar piarista rendtartomány történeti névtára (Budapest, 1998) [2] Török Jenõ: Új utak középiskolai valláspedagógiánkban. Megjelent a Vigilia folyóirat XIII. évf. 1. kötet (1948. január) 8 17 p. [3] Török Jenõ: A világiak nagykorúsága (Megjelent a Vigilia XIV. évf. 3. sz. (1949. március) 181 184 p. [4] Az életrajzi adatok a Magyar Piarista Rendtartomány budapesti levéltárának feljegyzéseibõl valók. A Piarista Diák újság jövõbeni megjelenési rendje Amint azt lapunk 67. (2008. decemberi) számának 2. oldalán dr. Oberfrank Ferenc elnökünk jelezte, az újság 2009. évtõl évente csak két alkalommal jelenik meg az eddigi formában. A Szerkesztõség és a Vezetõség abban állapodott meg, hogy a márciusi és a szeptemberi lapszám marad meg. Ezeket a lapszámokat az eddig szokott módon kapják meg a kedves olvasóink. A közbülsõ idõk hírei, közleményei és a két lapszámban el nem férõ cikkei a Diákszövetség honlapján jelennek meg. Azok részére, akiknek az elektronikus közlés vételére nincs lehetõségük, ezek az anyagok nyomtatott alakban is hozzáférhetõk lesznek a Diákszövetség irodájában (Budapest, V. Piarista köz 1.), vidéki olvasóink számára pedig a Tagozatoknál. 19

A PIARTOURS 2009 õszi tanulmányútjai 2009. szeptember 14 19 közt (hétfõ-szombat) 6 napos tanulmányút a Tordai Hasadék, a Székelyföld, a Békás Szoros, néhány szász erõdtemplom, irodalmi emlékhelyek megtekintésére. A részvétel díja: 230 Euro. Jelentkezni lehet a hétfõi klubnapokon 3-5 óra közt Csapdy Gézánál 120 Euro elõleg befizetésével június 15-ig. A hátralévõ összeget (110 euró) szeptember 1-ig kell befizetni. A díj magába foglalja a félpanziós szállás, a busz és a programok költségeit. PIARTOURS utazás Mosonmagyaróvárra 2009. október 10 11. Budapest Mosonmagyaróvár (városnézés, ebéd piaroknál) Pozsony Mosonmagyaróvár (vacsora, szállás). Másnap mise, reggeli Bécs (városnézés) Budapest. Útiköltség: 13 000 Ft. Jelentkezés és útiköltség befizetés június 30-ig. A Diákszövetség közleményei A NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLATOT március 26 28-án (csütörtökön, pénteken, szombaton) dr. Jelenits István piarista atya tartja a Mikszáth téri kápolnában a 17:30 órakor kezdõdõ szentmise keretében. A Diákszövetség nyári szabadsága július és augusztus hónapban lesz. A szabadság elõtti utolsó fogadónap június 29. A szabadság utáni elsõ fogadónap augusztus 31. Július és augusztus hónapban ügyelet hétfõi napokon 15 és 16 óra között. Az idei esztendõben is rendelkezzünk adónk egy részérõl. 1%-át valamelyik egyháznak, másik 1%-át pedig egy szervezetnek vagy egy alapítványnak ajánlhatjuk fel. 1% Kedvezményezett: Magyar Katolikus Egyház, technikai száma: 0011 Piarista Alapítvány, adószáma: 19013598-1-42 Magyar Piarista Diákszövetség Adószáma: 19013581-1-42 FELHÍVÁS Teleki Pál emlékének tisztelõi, az egykori magyar miniszterelnök és fõcserkész tragikus halálnak évfordulóján emlékeznek meg hazánk XX. századi történetének egyik legkiemelkedõbb személyiségérõl. Az öszszejövetel helyszíne idén is az Államelnöki Rezidencia (Sándor palota Szent György tér) parkjában levõ emléktábla elõtt lesz és április 3-án 16 óra 30 perckor kezdõdik. Ez alkalommal az emlékbeszédet Katona Tamás volt külügyi államtitkár mondja. Teleki halálának 68. évfordulóján tartandó megemlékezésnek ezúttal az kölcsönöz különös jelentõséget, hogy a magyarországi cserkészet amelynek õ hosszú éveken át irányítója volt hamarosan ünnepli megalakulásának centenáriumát. Akik az idei megemlékezése részt óhajtanak venni, március 18-ig jelentkezhetnek 18-20 óra között Farkas Zsolt 356-5987 telefonszámán. Ez azért szükséges, mert a Sándor palota kertje zárt terület, ahova csak elõzetes jelentkezést követõen lehet belépni. A résztvevõk 16 órakor találkoznak a Rezidencia elõtti gépkocsiparkolóban. Akik a fenti határidõig nem regisztráltatták magukat, 16 óra elõtt a helyszínen pótlólag még megtehetik. Dr. Pesty László Magyar Piarista Diákszövetség Kiemelkedõen közhasznú szervezet Adószám: 19013581-1-42 Elnök: Dr. Oberfrank Ferenc 06-20 552 01 89 Számlaszám: OTP Bank: 11708001-20504685 SWIFT kód: (BIC) OTPVHUHB IBAN szám: HU68 1170 8001 2050 4685 0000 0000 Piarista Alapítvány (Alapító: Magyar Piarista Diákszövetség) Közhasznú szervezet Adószám: 19013598-1-42 Kuratórium elnök: Dános Ottó (36-30) 225 46 32 Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154 SWIFT kód: (BIC) GIBAHUHB IBAN szám: HU29 1199 1102 0210 3154 0000 0000 Gazdasági ügyek: Pataki Ervin (36-30) 397 2037; 1052 Budapest, Piarista köz 1.; Levélcím 1364 Budapest 4. Pf: 220; Telefon/üzenetrögzítõ: (36-1) 486 44 32; Internet: http://www.diakszov.piar.hu; e-mail cím: diakszov@piar.hu Hivatalos órák: Budapest, Piarista köz 1. IV. emelet alatt minden hétfõn 15-17 óra között. (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola) Tagdíj: aktív keresõk évi 2000 Ft, nyugdíjasoknak, tanulóknak és pártoló tagoknak évi 1000 Ft. Külföldiek tagdíja 40 Euro, vagy annak megfelelõ más pénznem. Adományokat a fenti számlákon köszönettel fogadunk. Név, lakcím, adóazonosító / adószám megadása esetén adókedvezmény igénybevételéhez igazolást adunk. Befizetés a házi pénztárban a hivatalos órákban, a kiküldött csekkel, vagy banki átutalással a fenti számlákra. A Piarista Diák következõ, 69. száma 2009. szeptember hónapban jelenik meg. Lapzárta: 2009. augusztus 10, hétfõ Piarista Diák Kiadja a Magyar Piarista Diákszövetség Nyilvántartási szám: 163/440/1/2008 Szerkesztette a Sajtóbizottság: Borián Tibor, Farkas Zsolt, Posztoczky Iván Jelen lapszámunk a Nemzeti Civil Alap támogatásával készült. Tördelés: Logod Bt. Nyomda: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc 20