KATOLIKUS HÍRMONDÓ 2009. Július Üdvösségünk eszközei: a szentségek A bûnbocsánat szentsége (III. RÉSZ) Az, hogy a gyónást mint fölösleges terhet vagy mint szabadulást éljük meg, nagy mértékben függ attól, hogyan készülünk fel rá. A keresztény ember számára fontos, hogy idôrôl idôre felülvizsgálja: merre tart az élete, és szükség esetén irányt változtasson. Az egyházi év bizonyos szakaszai (nagyböjt, advent), egyes programok (lelkigyakorlat) vagy az élet nagy eseményei (házasságkötés, gyermek keresztelése, elsô áldozása) kézenfekvô alkalmat kínálnak ehhez. A szentgyónásban Istennel és a lényem legbensôbb részével való teljesen személyes kapcsolatról van szó, az erkölcsi létem legutolsó alapjairól és összes következményeirôl. Engesztelôdjetek ki Istennel. (2Kor 5,20) Írja Szent Pál a korinthusi híveknek, felhívva ezzel a figyelmüket a kiengesztelôdés fontosságára. Emberi természetünktôl fogva nehezen vesszük rá magunkat, hogy bocsánatot kérjünk. De elérkezik az a pillanat, amikor végre erôt veszünk magunkon és odaállunk a gyóntatószékhez. A gyónáshoz elengedhetetlen személy a pap, aki Krisztus megbocsátó kegyelmét közvetíti. Ahhoz, hogy állandó gyóntatóra leljünk, természetesen mindenekelôtt gyónnunk kell, mert csak a gyakorlat mutathatja meg, kinél találunk kellô megértésre és vezetésre. Elkerülhetetlen tehát, hogy benyissunk olyan papok gyóntatószékébe, akiket nem ismerünk. Hogy erre rá tudjuk szánni magunkat, tudatosítanunk kell a kiengesztelôdés szentségének lényegét. Nem azért megyünk gyónni, hogy pszichológiai kielégüléshez jussunk, nem is azért, hogy tanítást kapjunk, vagy kapcsolatot ápoljunk a gyóntatóval. A fô tartalom az, hogy Jézus Egyházában és saját lelkünkben az isteni élet új hulláma árad ki, amely begyógyítja a bûneink ütötte sebeket. Ehhez részünkrôl szükséges a hit, a megtérés elhatározása és a bûnvallomás. A gyóntató részérôl egy szükséges: a feloldozás. Ezzel teszi értünk a legtöbbet, minden más csak kísérôjelenség. A gyónás szertartása szentség. Isten cse lekvése, nem a papé. A gyónásnak ôszintének kell lennie, hazugság, tettetés és a gyóntató atya megtévesztése nélkül. Embereket be lehet csapni, de Istent nem, kinek ítélôszéke elôtt gyónás közben állunk. Amikor pedig elmondtuk és megbántuk a bûneinket, és erôsen fogadtuk a javulást s a jóra törekvést, akkor következik a feloldozás, amirôl Reményik Sándor így ír: Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor magától szûnik a vihar, Akkor magától minden elcsitul, Akkor magától éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. Mindenki annyi szeretet kap, amennyit a szíve befogadni képes. Mindenki annyi kegyelmet kap, amennyit a lelke hordozni képes. Mindenkinek rendelkezésére áll ugyanaz a határtalan megváltás, de hatása oly mértékben lesz jótékony számodra, amilyen mértékben megnyitod a szíved. A gyónás utáni állapotban az örömöt kell megélnünk. A gyónásban leveszik a lelkünkrôl a terhet, és újra szabadon szárnyalhat a lelkünk. Isten összetörte, a terhet sem nekem, sem másnak nem kell továbbcipelnünk. Krisztus magára vette, és a keresztfán egyszer s mindenkorra megsemmisítette adóslevelünket. Ha még ezek után is nehezünkre esik a gyóntatószékbe lépniük és kinek nem esik ez nehezére!, akkor tekintsünk fel a keresztre, hol minden a szeretet, az irgalom és a megbocsátás nyelvét beszéli: a kiterjesztett karok, az átfúrt lábak, a szélesre nyílt szív, a lehajtott fô, a kiöntött vér: bûnös lélek, mit kellene még tennem érted, amit nem tettem még meg? (BPR) #
A szentek találkozása Mária Erzsébet házában Templomunk búcsúján, Sarlós Boldogasszony ünnepén, oltárképünk megelevenedik a szemünk elôtt. Tekintsünk most lelki szemeinkkel erre a gyönyörû pillanatra, mely a szentek találkozásának csodás példája. Mária belépett Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. E két asszony találkozásában a korabeli zsidó rituálé szerinti megnyilatkozások mögött a látogatás teológiai valósága, az emberi találkozások isteni mélysége tárul elénk. A találkozás szemlélôdéssel indul. Mária és Erzsébet, a két egymást rég nem látott rokon, feltûnnek egymás elôtt. Egy pillanat alatt átlátja a másik szeretô tekintete egész valójukat. Nézik egymást. Mindkettô felismeri, elismeri a másikat, de az arcot keresik, és az arcon is a szemet. A tekintetek nem csupán találkoznak, hanem szinte megfürdenek egymásban. Talán könnyes lesz az örömtôl és a meghatottságtól, ahogyan a mi látásunk is oly sokszor elhomályosul a vízfüggöny alatt, mikor rég nem látott barátaink, szeretetteink, családtagjaink arcát újból megláthatjuk. A szem valóban a lélek tükre: a két tekintet találkozása mögött a szeretet hatalmas eseménye játszódik le, a kölcsönös befogadás és a kölcsönös elfogadás. Itt már minden eldôl. Minél inkább szeretek valakit, annál inkább engedem, hogy tekintetével belém lásson, kifürkéssze lelkem titkait. Hiszen tudom, elôtte nincs mit szégyellnem, nincs mit titkolnom, nincs mit elhallgatnom. Életem nyitott könyv számára, amelybe szememen keresztül bátran betekintést engedek. Mária és Erzsébet szabadon, minden fenntartás nélkül beléphetett a másik bensô világába, mert mindketten tisztán szerettek. Tisztán szeretették Istent és tisztán szeretették egymást. És mivel itt két Istenbe merült ember találkozott, ezért igen nagy mélységet járt be tekintetük. Odáig hatolhatott, ahol a másikban Isten lakozik: Máriában a Megtestesült Ige, Erzsébetben a hitet támasztó Szentlélek. Csak ezután szólalnak meg. Erzsébet szava méltatlanságának tudatáról árulkodik: De hogyan lehet, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mária viszont továbblép. Elhagyva a találkozás rituáléjának azt a kötelezô mozzanatát, hogy ô is találjon valamilyen okot méltatlanságára, például, Petôfiszállás-Pálosszentkúton: Július 18. Motoros Zarándoklat; Kunszálláson: Július 19. Kármelhegyi Boldogasszony Búcsú, a 800 éves Kármelita Rend ünneplése; Kunszentmiklóson: Augusztus 2. Katolikus Kunok Találkozója hogy ô a fiatalabb, lelkébôl azonnal égre csap Isten dicséretének és imádásának éneke. Itt születik meg a Magnificat csodálatos himnusza: Magasztalja lelkem az Urat és szívem ujjong Üdvözítô Istenemben. Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, íme ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Ez nyitja meg az eget, két egymást szeretô ember találkozásának eseményében. Egyes szám elsô személyben ketten énekelni az Úr dicséretét: ez már a szentek közösségének megvalósulása. (GP) 2
Engedjétek hozzám a gyermekeket! Miután Saul megtért a Damaszkuszi úton, rögtön megkezdte az evangélium hirdetését. Pál néven bátran és magabiztosan állt elô vele minden helyzetben. Útjai során számos megpróbáltatás érte, de Szentlélek segítségével mindig túljutott a veszélyes helyzeteken. Többször keveredett nagy viharba a hajójával és többször meg is kövezték. Pál életében 3 nagy utazást tartunk számon, amelyek során 15 000 kilométert tett meg. Utazásai közben sok új barátot szerzett, akik segítettek neki továbbadni Jézus Krisztus örömhírét. Mindig imádságosan gondolt az általa alapított egyházközségekre, akiknek számos levelet is írt. Ezekbôl a levelekbôl olvassuk fel a szentmisében a szentleckét. (BPR) SEGÍTS PÁLNAK ELJUTNI DAMASZKUSZBA! Izgalmas utazásainak részleteit megtalálod az Apostolok Cselekedeteiben! Egyházközségünk archívumából Ép testben ép lélek! tartja a népi közmondás. S valóban igaz, szerencsés dolog, ha a mindennapjainkban ugyanannyi idôt szentelünk a lelkünk és elménk ápolására, mint amennyit testünk, szervezetünk karban tartására fordítunk. Pál is azt mondja, hogy testünk a Szentlélek temploma, ezért vigyáznunk kell rá, karban kell tartanunk. A nyári napfény különösen is jó hatással van kedvünkre, hogy kicsit mozogjunk a szabadban. A friss szellô egyházközségünk ifjúsági csoportját is mozgásra bírta. Az elmúlt idôben kétszer is nagyobb lélegzetvételû biciklitúrával töltöttük a vasárnap délutánokat. Elsô ízben Pálosszentkútra látogattunk el, ahol a kegyhely szent nyugalmában tölthettük a délutánt. Másodízben pedig Bugacra tekertünk, ahol kicsit megnehezítette utunkat a folyamatos szembeszél. Az út során nagyon jól éreztük magunkat, sokat kacagtunk, és jól megmozgattuk az izmainkat. Majd frissen, szép emlékekkel és csak egy kis izomlázzal vágtunk neki a következô hétnek. (BPR-TA) 3
Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával. Dicsérjétek az Urat. (Zsolt 150,4) Isten, találkozás, baráti légkör, tea és pogácsa talán így lehetne öt szóban összefog lalni azt a hangulatot, ami ebben az évben is minden hónap második péntekén betöltötte a Kalmár kápolnát. lanul jó hangulatban teltek, köszönhetôen a családias légkörnek, Ádám atya és Péter atya közvetlen és vi dám prédikációinak és nem utolsó sorban a Szentlé leknek, aki egybe gyûjtött minket arra a pár órára. Nagy örömünkre szolgált, hogy szívesen jöttek el a már régebb óta fiatalabb kedves testvérek is, és min dig örömmel figyeltük a kis Vencelt, amikor az Úr oltáránál szolgált. Az elmúlt egy év margójára írható, hogy jobban megismertük egymást, új énekeket tanultunk, és hónapról hónapra érezhettük az Isteni gondviselés erejét. Bízom benne, hogy ôsszel, megújult erôvel, és A város ifjúsága, függetlenül attól, hogy az 5-ös Szentlélekkel feltöltôdve kezdhetjük el immár a har fôút melyik oldalához tartozik, idén is minden hó madik évet, hiszen ahogyan a Szentírás is mondja: napban összegyûlt imádkozni, hálát adni, énekelni, Ôt dicsérje éneked, mert Ô a te Istened! (5Móz és egymással találkozni. Ezek a szentmisék hiányta 10,21) (BPR) Utazunk, érkezünk, találkozunk. Nagymarosi Ifjúsági Találkozó 2009. elôadására mentem, ahol sokat nevettünk, nagyon jól érezte magát mindenki. Délután megtelt a Duna part énekszóval, nevetéssel, vidámsággal és boldogsággal. 16 órakor mise következett, nagyon szép prédikációt halhattunk Beer Miklós püspök atyától. Csodálatos volt a környezet és nagyon jó volt a han gulat is. Mise után következett a megszokott közös zenélés és éneklés. Sillye Jenô és barátai minden szájat énekre fakasztottak és mindenki zengte az Úr szavát. Mikor már esteledett, elindultunk hazafelé. Nagyon jól telt ez a nap, úgy érzem: a fiatalok jobban megismerték egymást és sok új barátság kötôdött. (SB) 2009 tavaszán újra megrendezésre került a Nagy marosi Ifjúsági Találkozó, aminek a jelmondata ez úttal: Utazunk, érkezünk, találkozunk volt. Idén a fôszerepet az a téma kapta, hogy megtaláljuk az utunkat, a helyes utat, a hivatást. Reggeli imával kezdôdött a nap, amelyet gitáros fiatalok vezényeltek és megkezdôdött a dicsôítés. Számos elôadás keretében útmutatást kaptunk, hogy hogyan lehet a jó utat megtalálni. A fôelôadó Fábry Kornél atya volt, aki megmozgatta a társaságot chacha-cha tánclépéseken keresztül és a sok száz ember egyszerre énekelte hogy, vindovetta. Mindenkit nagy lelkesedéssel töltött el az éneklés és a vidámság, érezni lehetett a szeretetet. Az elôadást követôen fa kultatív program kezdôdött. Én Fábry Kornél atya 4
A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! (Reményik Sándor: Templom és iskola) 2009. május 26-án került bemutatásra Szász András újságíró, Krizsanótzy Jánosról írott könyve a Városháza dísztermében. Krizsanótzy János, Félegyháza elsô templomépítô plébánosa volt, aki minden lehetôséget megmozgatott, hogy Istenhez méltó templom épülhessen az Alföld szívében, de ô maga sajnos nem élhette meg a felszentelését. A szerzô, Szász András, a nagyváradi születésû újságíró, nálunk itt Kiskunfélegyházán talált otthonra, és több publikációjában foglalkozott már a helység történetével. A könyvet Dr. Bábel Balázs érsek atya mutatta be, aki a templomépítés fontosságára hívta fel a figyelmet. Beszédében elmondta, hogy a múltban egy új településen, az elsô feladat a templom építése volt, e nélkül nem kezdôdhetett meg az építkezés. Sajnos mára ez a szokás elavult, pedig a templom Istenhez viszi közelebb az életet, az emberiesség és szépség szimbóluma is. Az érsek atya szavai után maga a szerzô szólt néhány szót könyvérôl, elmesélte személyes élményeit, és megköszönte a segítô kezeket, akik nélkül nem jöhetett volna létre a megjelenés. Templomunk 260. születésnapja alkalmából különösen is nagy szeretettel ajánljuk a könyvet minden kedves olvasónknak. (BPR) Bátorság, lendület, megmaradás. avagy Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó 2009. A találkozón egyházközségünk ifjúsági csoportja is részt vett. A lelkes kis csapat a kecskeméti káplán atyákkal kiegészülve péntek délután 3 órai harangszóval gyalogosan indult útnak. A hosszú, ám nagyon jó hangulatú út után gitáros szentmisével kezdôdött a programsorozat. A családias hangulatú mise után ismerkedés, vacsora, szentségimádás és tábortûz következett. Valamikor hajnalban már mindenkinek sikerült álomra hajtania a fejét, így reggel a társaság kipihenten kezdhette a következô napot. A reggeli imádság után meghallgathattuk fôtisztelendô Janes Zoltán csongrádi plébános atyát, aki arra hívta fel figyelmünket, hogy a hívô ember mindent kibír, számára nincs lehetetlen. Arra intett minket, hogy öröm legyen minden egyes megélt nap, és ha bármi probléma áll is az utunkba tudjuk azt mondani, hogy MÉGIS. Mégis felállok, mégis újra kezdem, mégis bocsánatot kérek. Útravalóul pedig Karácsony János gondolatát vihettük magunkkal: Ha Isten úgy akarja, feltámad minden, ami elveszni látszik. A tanulságos elôadás után kiscsoportos beszélgetés majd ebéd következett. Az idôjárás többször is megpróbálta elvenni a kedvünket a nap folyamán, de mi nem hagytuk magunkat. Amikor esett, akkor énekeltünk, és nem is sokára ismét kisütött a Nap. Az Istent dicsérô énekszónak felhôket eloszlató ereje volt. A délután folyamán a kalocsai szervezô fiatalok állomásos vetélkedôvel készültek a Szent Pál év kapcsán. Nagyon kreatív és játékos feladatokban mérhettük össze erôinket, ahol minden csapat nagyon hôsiesen küzdött. A vetélkedô 5
Kiss Alexandra (21 éves, szervezô, Forrás Ifjúsági Csoport, Kalocsa): Nagyon jó éreztem magam Szentkúton. Nagyon tetszett, hogy vállalkozó típusúak voltak a fiatalok és nem riadtak vissza a feladatoktól. Örültem, hogy találkoztam régi ismerôsökkel és egyben újakat is szereztem. A mise is jó volt meg a tábortüzes gitározás és bemutató is. Örülök, hogy a játékok jól sikerültek és tetszett mindenkinek, akiket megkérdeztünk. után részt vettünk a bérmálkozási szentmisén, melyet Bíró László püspök atya celebrált. A Szentkúton töltött két napról a résztvevôk így vélekedtek: Csillag Emese (16 éves, Fény Gyermekei Ifj. Cso port, Kiskunfélegyháza): Nagyon jó volt ez a két nap, élveztem minden pillanatát. Jó volt a társaság, szép volt a környezet, jók voltak a programok is. Kicsit fárasztó volt a séta, de gyorsan kipihentük a fáradalmakat. Én nagyon jól éreztem magam, jövôre is szeretnék elmenni. Kiss Tamás (15 éves, Kecskemét, iarista Gimnázium): Véleményem P szerint nagyon jó volt ez az ifjúsági találkozó, mert a fiataloknak lehetôségük van egymás megismerésére, a vetélkedô alatt pedig egymás képességeit is feltérképezhettük. Remek ötlet volt az is, hogy vegyes csapatok szálltak harcba egymás ellen. A megmérettetés elôtt pedig egy igazán érdekes prédikációt is meghallgathattunk. Szerintem mindenki kitûnôen érezte magát. Úgy gondolom a Szentkúton töltött két nap is mét felejthetetlen élmény volt a szervezôknek és résztvevôknek egyaránt. A találkozó mottója pedig mindannyiunk számára példaértékû, hiszen a mai keresztény ember három legfôbb feladata és egyben a jövôje is a Bátorság, Lendület, Megmaradás. (BPR) Családi nap a Kálvárián Egyházközségünk idén is megrendezte a hagyományos családi napot. szentmisével, amiben Szent Antalt ünnepeltük. Ezt követôen csapatokat gyûjtöttünk a vetélkedôre, ami re sok játékos kedvû gyerek jelentkezett. Csapatokba rendezôdtek a gyerekek és utána mindenki nagy kedv vel ment a neki kijelölt állomáshelyre ahol, sok-sok érdekes feladattal küzdhettek meg a csapatok. Köz ben, akiknek nem volt kedve vetélkedni, számtalan elfoglaltság várta ôket. Volt ugráló vár, trambulin, arcfestés, póniló, foci, édességes és kézmûves sátor is. A vetélkedô után rögtön kész is lett a finom gulyásle ves, amit mindenki jó ízzel evett. Ebéd után volt egy kis pihenô, majd mindenki szaladt a dolgára. Ki-ki fo cizni, ugrálni és nevetgélni, és volt, aki forma-1-ezni. A nap vidáman és jókedvvel telt. Reméljük, minden Június 13-án került sor erre a szép napra. Az idô résztvevô jól érezte magát és maradandó élményekkel nekünk kedvezett: szép volt és napos, kellemes tért haza! (PA) hômérséklettel. 9 órakor kezdôdtek a programok 6
Vár a 18. BUGACI ifjúsági tábor A Kalocsa-Kecskeméti Fôegyházmegye, a Kalocsai Fôegyházmegyei Levéltár és a Kalocsai Érseki Kincstár június 25-én A Kalocsai Érsekség 100 esztendeje címmel rendezett történeti konferenciát Kalocsán, és ekkor került sor egyúttal egy idôszaki kiállítás megnyitójára is. Az érsek atya köszöntôjét követôen a konferencia igen gazdag és színvonalas program-repertoárral várta a vendégeket. Elôadást tartottak: dr. Lakatos Andor (Kalocsai Fôegyházmegyei Levéltár, levéltárvezetô) Egy évszázad fordulópontjai, a változások évszázada a Kalocsai Egyházmegyében; dr. Tóth Tamás (Gál Ferenc Hittudományi Fôiskola, Szeged, fôiskolai docens) Ijjas (Ikotity) József bácskai érseki biztosi tevékenysége (1941-1944), a bunyevác identitás keresése; dr. Szabó Csaba (Magyar Országos Levéltár, fôigazgató-helyettes) Grôsz József kalocsai érsek letartóztatása és pere 1951- ben; dr. Balogh Margit (MTA Társadalomkutató Központ, igazgató) A magyar katolikus püspöki kar 1949-1965 közötti konferenciái, különös tekintettel a kalocsai érsekek elnökségére; Kálmán Peregrin OFM (Magyar Ferences Levéltár, levéltárvezetô) Mi lett belôle? Békepapi mozgalom az 1956-os forradalom elôtt és után. Délután 17 órakor kezdôdött az idôszaki kiállítás, melyet Mons. Juliusz Janusz apostoli nuncius, c. caorlei érsek nyitott meg, majd Lakatos Adél, az Érseki Kincstár vezetôje tartott tárlatvezetést. 18 órától dr. Bábel Balázs érsek atya mutatott be hálaadó szentmisét a Fôszékesegyházban, székfoglalása 10. évfordulója alkalmából, egyben megemlékezve dr. Dankó László érsek halálának 10. évfordulójáról. A kiállítás 2009. október 31-ig, hétfô kivételével naponta 9 és 17 óra között látogatható. KATOLIKUS HÍRMONDÓ A KISKUNFÉLEGYHÁZI SARLÓS BOLDOGASSZONY EGYHÁZKÖZSÉG HAVILAPJA Kiadja: Római Katolikus Plébánia I. Kiskunfélegyháza, Béke tér 1., http://otemplom.gportal.hu Felelôs kiadó: Talapka István c. apát, plébános Fôszerkesztô: Dr. Hevér Tibor drhevertibor@gmail.com A szerkesztőség tagjai: Barna-Pap Rozália, Hevér Nóra, Keresztesi Gréta, Papp Alexandra, Sárkány Bence, Selb Györgyné, Dr. Sipos Krisztina, Tarjányi Attila E havi számunk további munkatársa: Geszler Péter Nyomda: Pressman Nyomdaipari Bt. (Dabas) 29/365-564, 30/210-5644 7
Ima gyónás után Én édes Jézusom, betegek gyógyítója, Te meggyógyítottál engem, jóságos Mesterem, irgalmas Megváltóm, megbocsátottad az én bûneimet! Hogyan adjak méltó hálát csodálatos jóságodért? Én Téged elhagytalak, de Te engem soha el nem hagytál. Megvetettelek és elfordultam tôled, de Te meg nem vetettél, hanem utánam jöttél és atyai szereteteddel végül is meglágyítottad balga és kemény szívemet. Rám tetted kezedet és én megszabadultam. Tiszta vagyok újra, gyermeked vagyok újra, a mennyei Atya örömmel, szeretettel néz rám újra. Hála, örök hála Neked szeretett Jézusom. Úgy akarok tenni, mint a leprás, akit megtisztítottál, és azt mondtad neki: Menj, és többé ne vétkezzél. Elmegyek, Uram, és nem akarok vétkezni többé. Légy velem, légy az én erôm, adj nekem állhatatosságot. Ámen. (BPR) Liturgikus naptár JÚLIUS Dátum Liturgikus esemény, ünnep / Miseruha színe Evangélium 1. Sze köznap Mt 8, 28-34 2. Cs Szûz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony) Lk 1, 39-56 3. P Szent Tamás apostol Jn 20, 24-29 4. Szo köznap Portugáliai Szent Erzsébet Szûz Mária szombatja Mt 9, 14-17 5. V Évközi 14. vasárnap Mk 6, 1-6 6. H köznap Goretti Szent Mária szûz és vértanú Mt 9, 18-26 7. K köznap Mt 9, 32-38 8. Sze köznap Mt 10, 1-7 9. Cs köznap Zhao Rong Szent Ágoston áldozópap és társai vértanúk Mt 10,7-15 10. P köznap Mt 10, 16-23 11. Szo Szent Benedek apát, Európa fôvédôszentje Mt 19, 27-29 12. V Évközi 15. vasárnap Mk 6, 7-13 13. H köznap Szent Henrik Mt 10, 34-11,1 14. K köznap Lelliszi Szent Kamill áldozópap Mt 11, 20-24 15. Sze Szent Bonaventúra püspök és egyháztanító Mt 11, 25-27 16. Cs köznap Kármel-hegyi Boldogasszony Mt 11, 28-30 17. P köznap Szent Zoerárd-András és Benedek remeték Mt 12, 1-8 18. Szo Szent Hedvig királynô Mt 12, 14-21 19. V Évközi 16. vasárnap Mk 6, 30-34 20. H köznap Szent Appolinaris püspök és vértanú Mt 12, 38-42 21. K köznap Brindisi Szent Lôrinc áldozópap és egyháztanító Mt 12, 46-50 22. Sze Szent Mária Magdolna Jn 20, 1-2.11-18 23. Cs Szent Brigitta szerzetesnô, Európa társvédôszentje Jn 15, 1-8 24. P Árpád-házi Szent Kinga szûz Mt 13, 18-23 25. Szo Szent Jakab apostol Mt 20, 20-28 26. V Évközi 17. vasárnap Jn 6, 1-15 27. H köznap Szent Charbel Makhlouf áldozópap Mt 13, 31-35 28. K köznap Mt 13, 36-43 29. Sze Szent Márta Jn 11, 19-27 v. Lk 10, 38-42 30. Cs köznap Aranyszavú (Krizológ) Szent Péter püspök és egyháztanító Mt 13, 47-53 31. P Loyolai Szent Ignác áldozópap Mt 13, 54-58 #