1 GONDOLATOK AZ ÍRÁSÉRTELMEZÉSRŐL ÍRTA: DEMETER JÓZSEF ÁLTALÁNOS HERMENEUTIKAI SZABÁLYOK ÉS IRÁNYELVEK. Az alapgondolat: mindenkinek joga van értelmezni a Szentírást. Ehhez azonban a megértés utáni őszinte vágy és a Szent Lélek vezetése egyaránt szükséges. Néhány olyan szabályt és irányelvet szeretnék közzé tenni, amelyeket az írásértelmezés biblikus látásmódja megkíván. Értelmezhetjük szubjektív módon is a Szentírást, de ez gyakran sajátos problémákat szülhet. Ezért szükségszerűnek látom; olyan általános alapelvek figyelembevételét, amelyek elsegíthetnek az evangéliumi szemlélettől kísérve, a gyümölcsöző, tiszta szövegértéshez. Ehhez fontos lenne egy kulcsszót megemlíteni, a hermeneutikát. Erre a kifejezésre épült rá a szövegértelmezés szabályait magába foglaló tudomány. Eredete a görög herméneó igéből származik, jelentése magyaráz, értelmez, lefordít, tolmácsol, (a dia előrag az értelem intenzívebbé tételére szolgál esetenként). A bibliai hermeneutika kizárólag, a kanonizált Szentírás magyarázatának szabályaira szorítkozik. A hiteles bibliaértelmezés első alapfeltétele, ismerni a szerzőt, Istent, és szándékát. Emellett az ihletettség kérdése is meghatározó fontosságú. A görög theopneuszt kifejezés pontosított jelentése: Istentől kilehelt -et jelent. Az Írásban egyetlen Prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei (2Pét 1,20). A helyes írásértelmezés lényegét érthetjük meg Ezsdrás pap, és Izrael éltéből. Miként jutottak el az Írás üzenetének megértésre és a helyes ismeret, és továbbadására. Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat Neh 8,8. A szövegértelmezés elnevezése a görög exégeomai szóból származik. Jelentése, elmond, hírül ad, (szóban) leír, értelmez. Az Újszövetségben még nem található származékával az exegézis főnévvel válik később az írásmagyarázat szakkifejezésévé. Feladata, hogy ábrázolja és közölje az emberrel az Istentől származó üzenetet. A helyes exegézis és az eiszegézis között meghatározó különbséget rejt az előrag. Az ex előrag jelentése ból-ből valamiből ki származtatni. Ezzel szemben áll az eisz előrag jelentése bele vagyis, olyat bele erőltetni a szövegbe, amit nem tartalmaz. Egy szöveg nem jelentheti azt, amit sohasem jelentett írója, és olvasói számára. Megemlítendő az objektívizmus és a szubjektívizmus közötti különbség. Az első esetben az exegéta (írásértelmező) az Igerészletet, a teljes Írás összefüggésében, történeti, szerzői, és irodalmi kontextus figyelembevételével vizsgálja. A második esetben, pedig egy önmaga kreált előfeltételezésből indul ki, ami eiszegézishez vezet. Az írásértelmezéshez Induktív, és deduktív módszerrel közeledhetünk. Az induktív megközelítésnél a gondolatmenet felépítő jellegű, ami egy megfigyeléssel kezdődik,
majd az értelmezést az alkalmazás követi, a szerző céljaival azonosulva. A dedukció latin szó jelentése: logikai levezetés, következtetés az általánosról az egyesre. Bibliaértelmezési szempontból levezetés, egy olyan érvelési folyamat, amelyben az ismert fogalomból haladunk, az ismeretlen felé. A Szentírás, saját maga értelmezője, ezért egy homályosabb rész a többi fényében válik világossá. A Bibliát szó szerint kell értelmezni természetes módon. A szó szerinti kifejezés a latin litera szóból származik, jelentése: betű. 2 Értelmezési iskolák, a jellemző példáikkal. A rabbinikus hermeneutikát két fő irányzata jellemezte. Az egyik a Sammáj-féle, a Másik A Hillél féle irányzat. Hillél ( a nagy öreg ) volt az első nagy Erec Jiszraáél-i iskola alapítója és vezetője: Sámmáj kollégájával együtt ő határozta meg a második Szentély utolsó periódusában a zsidó nép szellemi fejlődését. A történészek szerint Hillél i. e. 30-tól i. sz. 10-ig a Szánhedrin elnöke is volt. Hillél és Sámmáj voltak az elsők, akiknek nagyszámú tanítványsága külön iskolát alapított. Éles viták alakultak ki a tan alkalmazása, és a követendő stratégiák terén. Sámmáj szigorú, és dogmatikusabb volt, míg Hillél enyhébb és béketűrőbb. Mivel iskolája tanította az ellentábor tanát is, ennek eredményeképp a háláchá, (zsidó vallási törvénykezés) Hillél iskolájához igazodott. A rabbinikus iskolákban élt egy írásmagyarázati mód a midras. Elnevezése, a darash szóból ered (jelentése kikutatni, tanulmányozni, nyomozni, sétálni valamin). Sajátos irányzatot képviselt, a Holt-tengernél kolóniában élő qumráni közösség. Főleg tekercsek másolásával foglalkoztak, Kr. Előtt III-II században. Elkülönültek a hellenizálódó eredeti környezetüktől, egy sajátos nézetbe burkolóztak. A pesher interpretációs értelmező módszert követték, ami kiemel részleteket, a má-ba helyez át, kimutatva, hogy a kiválasztottak között a most-ban hogyan teljesedik be a prófétai ige. A rabbinikus iskolákról azért tettem említést, mert Hillél unokája volt Gamliél rabbi, akinek Pál apostol a tanítványa volt. Így a rabbinikus gondolkodásmód értékekeinek egy bizonyos része átöröklődhetett az újszövetségi keresztény tanításba is. Ennek figyelembevétele mellett értelmezhetjük a páli teológia összetettségét. Fontos segítség lehet számunkra, ha figyelembe vesszük a különböző korok és kultúrák írásértelmezését. A széles látószög sokkal körültekintőbbé tehet minket. Az itt rövid említésekre szorítkozó cikk mellé ajánlanám a szorgalmasabb olvasóim számára a kutató munkát; könyvtárban vagy interneten, bőven találunk építő információkat e rendkívül fontos témában. AZ ÍRÁSÉRTELMEZÉS SZABÁLYAI, ISKOLÁK. Most tekintsük át az írásértelmezés néhány meghatározó irányzatának alakulását Krisztus korától elkezdődően. Az alexandriai zsidóság kiemelkedő írástudója volt Philon (kb. Kr.e.20- Kr.u. 50.) akihez fűződik, az allegorikus irányzat kialakulása. Az elnevezés, a görög allégoreó szóból ered, a szószerinti mögött, kutatni a mélyebb jelentéstartalmat. Az allegorikus irányzatot, a világi irodalmi és művészeti életből vette át. Erősen hatott rá a neo-plátonizmus is. Törekvése, ötvözni a hellenista tudományokat, a rabbinikus hagyományokkal. Ebben rendelkezésére állt a septuaginta, az (Ószöv. Görög
fordítása) is. Meg kell említeni Origenészt (185-254) aki kora kimagasló bibliakutatója, és írója volt. Philonhoz hasonlóan, elegyítette a teológiát a platonista 3 filozófiával. Irányzata a kétoldali kritika ellenére is, tovább él. Egészen napjainkig is a nyugati egyházban (Római Katolikus) meghatározó lett, az allegorikus értelmezés. Szent Jeromos (345-419) 405-ben. befejezi a latin fordítást, a Vulgata Bibliát, és később kommentárokat is készít hozzá. Ezzel is éleződött a helyzet a latin, és görög nyelv között. A Vulgata megjelenése, nagyban hozzájárult a kelet és nyugat széthúzásához, hitvitákhoz. Az ezredfordulót követően a keresztyén hadjáratok hozományaként (1050-1350) erőt vett a Katolikus Egyházon a teológia racionalizálása skolasztika elnevezéssel. A görög scole szóból eredeztethető jelentése, egy tanulásra szolgáló hely. A filozófia és a teológia harmonikus kapcsolatára törekedett. A skolasztikának nagy hatása volt több kiemelkedő egyéniségre, pl. Aquinói Tamásra is. A másik fő irányvonal a Literális szószerinti értelmezés. Az anthiókiai iskola képviselte. Biblikusabb, ragaszkodóbb volt a szöveg egyszerű, történeti jelentéséhez. Ezsdrás idejére emlékeztet, és a Keleti Egyházra gyakorolt nagy hatást. A literális hermeneutikát újraélesztette a reformáció. Luther Márton (1483-1546) eltért kora Bibliaértelmezési hagyományaitól, később a középkori qadrigát (négyes emberi kritériumok szerinti vizsgálat) is elveti, mint értelmezési módszert. Korábbi egyházatya, Hippoi Augustinus (354-430) szemlélete, erősen hat rá. Síkra szállt a szószerinti, és az egyéni értelmezés mellett, mindezt elősegítve a németnyelvű bibliafordítással is. Ide kapcsolódnak még Melanchton, Ulrich Zwingli, Kálvin János, nevei, kiknek odaszánt életén keresztül alakult ki, a lényegileg egységes protestáns irányzat. Ezen irányvonal mindmáig erősen él, a történelmi protestáns egyházakban, és számos evangéliumi kisegyház írásértelmezésében is meghatározó alapul szolgál. Összehasonlítás a Bibliaértelmezés új hermeneutikai és protestáns módszerei között. Az új hermeneutika szakít a korábbi hermeneutikák éles alanytárgy szembeállításával, miszerint, az alany az ember, a szöveg a tárgy, és az alanynak el kell sajátítania azokat a technikákat, megérzéseket, melyek segítik a tárgy helyes értelmezésében. A szöveghez közeledő magyarázó állítja az új hermeneutika eleve bizonyos kulturális, nyelvészeti és etikai háttérrel rendelkezik. Ebből a háttérből tesz fel kérdéseket a magyarázó a szöveg felé így befolyásolja bizonyos mértékig a szövegből nyert válaszokat. Az önmaga által befolyásolt válaszok viszont alakítják az ő további kérdéseit. Önmagából indul ki és önmagához tér vissza, így értelmezése szubjektív jellegű marad. Egyes képviselőik szerint egy szöveg valódi és objektív tartalmát keresni délibábkergetés. Csak a természetesen megtapasztalhatót fogadja el. Racionális, tudományos eszközökkel akarja magyarázni a természetfelettit, így csupán a tanult elit értheti igazán az írást. Liberális határtalanságában, kérdőjel elé állítja a Biblia ihletettségét, és Isten létezését is. A konzervatív protestáns módszer viszont a Szentírást, Istentől ihletett, és tévedhetetlen kinyilatkoztatásnak fogadja el. Mélyen meghajol tekintélye előtt. Ezért az értelmezést is Istentől kiindult folyamatnak tekinti: De mikor eljő amaz az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek (Ján 16,13).
Jézus Krisztus ígéretét kell tekintenünk alapul: a Szent Lélek minden hívő számára megnyitja az tiszta értelmezés lehetőségét. Az Istentől vezetett írásértelmezés nyitott a mindenkori csodákra. Legfontosabb ismérve, hogy összhangban áll Isten céljaival. Meg kell tanulnunk, hogy miképpen magyarázzunk, mert aki olvas akár tetszik akár nem egyúttal értelmez is. Kívánom, hogy minden írásértelmező, lehessen: olyan munkás aki szégyent nem vall és aki helyesen hasogatja az igazság beszédét. 2Tim. 2,16/b. Isten áldjon meg mindenkit és tegyen bölccsé, a Szentírás értelmezésére és alkalmazására egyaránt. A helyes értelmezés elvezet a jó gyakorlathoz. Csak az tud Isten akarata szerint járni, aki helyes megközelítésben jól értelmezi Isten igéjét. Ez egy olyan törvényszerűség, amely önmagát bizonyítja be a gyakorlati élet során. Ahogyan értelmezünk, úgy gondolkodunk és ahogyan gondolkodunk, úgy cselekszünk. Remélem ebben a két részben ha dióhéjnyi terjedelemben is de mégis tartalmazott olyan információkat, amelyek hasznosíthatóak a mindennapi írásértelmezés terén. 4
5