Titkok és stációk Keresztút a Rózsafüzér titkaival I. állomás: Jézus Pilátus előtt. akit Te, szent Szűz, a Szentlélektől fogantál. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba (Ter 3,15). Az ítélet nem Pilátustól származik. Te már akkor tudtad, hogy eljössz, amikor még föld sem volt és ég sem. Tudtad, hogy minden más áldozat túl kevés lenne értünk. Te vagy szabadságunk ára. Ezért az óráért jöttél. Ezért öltöttél embertestet. Értünk jöttél. II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet. akit Te, szent Szűz, Erzsébetet látogatván, hordoztál. Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben (Lk 1,46)! Mária megvallja, megváltójának nevezi Istent és így születendő fiát is, a magzatot, akit szíve alatt hordoz. Nem cipeli, nem roskadozik terhe alatt, hanem hordozza őt. Mint most Te, Jézus, a keresztet. Minket vettél a válladra, minket hordozol. Minket vallasz meg az Atya előtt: nézd, ők az én népem. Megyek, és meghalok értük.
III. állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt akit Te, szent Szűz, a világra szültét. Ez lesz a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve (Lk 2,12). Egy vérző, megkínzott férfit találtok földre sújtva, a porban fekve. Ezek a Te jeleid, Jézus. Az istállóban világra jött és a félholtra korbácsolt Isten jelei. Közénk szálltál, Messiáskirály, és most itt heversz a lábaink előtt. Jel lettél, amelynek ellentmondanak. De mi a tieid vagyunk, Jézus. A Te gyöngeséged a mi erőnk. IV. állomás: Jézus szent Anyjával találkozik. akit Te, szent Szűz, a templomban bemutattál. A te lelkedet is éles kard járja át (Lk 2,35). Mária az agg Simeon szavait is a szívébe véste, és el-elgondolkozott rajtuk. Nagy hite átsegítette minden kételkedésen. De látja közeledni édes fiát, méhének gyümölcsét, meggyötörve, megalázva, kínhalál felé hajszolva. Van, mikor nem marad más, csak az éles kard. Mária, Te megszentelted a szenvedésünket. Te megérted a könnyeinket. Szabad sírnunk.
V. állomás: Cirenei Simon segít a keresztet hordozni. akit Te, szent Szűz, a templomban megtaláltál. Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? - Ők azonban nem értették válaszát (Lk 2,50). Jézus, Te engedelmeskedtél földi szüleidnek is, akik mit sem fogtak fel abból, mi zajlik Benned. Cirenei Simon sem sejtette, ki vagy. Kényszerítették. Mégis, nélkülük, nélkülünk nem teljesedhetett volna be a műved. Ránk bíztad magad. Bízol bennünk, emberekben, hogy segítünk Neked. Hogy hordozzuk majd egymás keresztjét is. Nem baj, ha nem értjük mindig. VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak. aki érettünk vérrel verítékezett. A hegyen elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény (Mt 17, 2). Arcod fényességét nem foghatjuk fel, Jézus. De itthagytad nekünk véres lenyomatát. Vonásaidat a félelmedben hullatott véres veríték rajzolja ki. Ne úgy legyen, ahogy mi akarjuk, hanem ahogy Te. De nem baj, ha félünk. Arcod a félelemben is velünk marad.
VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt. akit érettünk megostoroztak. Legyetek tökéletesek, amint a ti Atyátok is tökéletes (Mt 5,48). Milyen lehetetlen kérés ez Tőled, Uram! Mi nem tudunk tökéletesek lenni. Minket az élet ostoroz, és földre zuhanunk terheink alatt. Az eleséseinkben hasonlítunk rád legjobban. Ezért botlottál el megint: hogy testvérünk legyél gyengeségünkben, hogy megvigasztalj porbasújtottságunkban. Hogy megmutasd a tökéletesség igazi útját: eggyé lenni Veled a kereszt nyomorúságában is. VIII. állomás: Jézus vigasztalja a síró asszonyokat. akit érettünk tövissel koronáztak. Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura (Jel 19,16). Az emberek látják, hogy közeledik a Király. De nem ismerik fel. Mi másféle királyt várunk, ragyogó ruhában, gőgös dicsőségben. Így szoktuk meg: aki értékes, az harsány, gazdag és jól öltözött. Nem szakadt, véres ruhában, leköpve érkezik, koronáját nem tövisből fonták. Bárcsak felnyílna a szemünk. Különben sirathatjuk magunkat és gyermekeinket is.
IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt. aki érettünk a keresztet hordozta. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 27,46) A tanítványok szétszéledtek. Cirenei Simon is elment. Haldokolsz. Fekszel a földön. Leterít a kereszt, amelyet értünk hordoztál. Egyszer majd minket is elér ez a magány. Egy kórházi ágyon, paravánnal elválasztva a többi betegtől. Vagy otthon, négy fal között, egyedül. Vagy a műtőasztalon, az altatásra várva. Lesz, amikor semmi és semmi nem lesz már, csak én és a hitem. Jézus! Mária! Álljatok majd mellettem. X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól. aki meghalt értünk a kereszten. Olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia (Zsid 6,14). Ruhátlanul jöttél és ruhátlanul távozol ebből a világból. Mint mi. Ebben is testvérünk vagy, Jézus. Mióta ettünk annak a fának a gyümölcséből, rettegünk Isten tekintetétől. Hogy mikor majd eléállunk, látni fogja, hogy semmink sincs. Mezítelenek vagyunk. Vagyon, érdem, jó- és rossz cselekedetek: semmit nem viszünk magunkkal odaátra. Csak a Ő kegyelme, az Ő szeretete marad velünk. Olyan főpapunk van, aki ebben is előttünk járt. Elment, hogy helyet készítsen nekünk. Nem kell félnünk.
XI. állomás: Jézust a keresztre szögezik. aki halottaiból feltámadott. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok (Jn12,32). A keresztút legfájdalmasabb stációi és a dicsőséges olvasó titkai egymásra vetülnek. A kereszt a legfájdalmasabb és legdicsőségesebb titkunk. Magadhoz vonzottál minket, Jézus: nem mi választottunk Téged, hanem Te minket. Ha nem támadtál volna fel a halálból, mit érne a kereszt? Mit érne a mi hitünk? De Te feltámadtál halottaidból, keresztre feszített és dicsőséges Király. Mit ér a hitünk? XII. állomás: Jézus meghal a kereszten. aki a mennybe fölment. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért (Jn15,13). Földre jöttél, pokolra szálltál és mennybe mentél értünk. Életed adtad barátaidért. A templom függönye kettéhasadt, fölülről egészen az aljáig. Többé nem választ el minket semmi a Szentek Szentjétől. Szabad utunk van a mennybe. Te lettél az utunk. Kihez mennénk? Az örök élet igéi Nálad vannak.
XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztről. aki a Szentlelket elküldte. Aki utánam jön, hatalmasabb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket (Mt 3,11). Pünkösd óta semmi sem maradhat ugyanaz, ami volt. A Lélek, amely a kezdetek kezdetén a vizek fölött lebegett; aki által Mária méhébe fogadta Szent Fiát; és akit Jézus halálakor a világra lehelt: a Lélek ránk is leszállt. A meggyilkolt Király teste csak egy levetett, régi kéreg. Miért volna szomorú egy levetett kéreg? A Lélek velünk és bennünk lakik. Szentlélekkel és tűzzel vagyunk megkeresztelve. Küldetésünk van. XIV. állomás: Jézus testét sírba teszik. aki Téged, szent Szűz, a mennybe fölvett. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: Asszony, nézd, a fiad! Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád! (Jn 19,26-27) És végül ránk hagyta Jézus az éjszakát. A csöndet, a sötétet, a semmi ürességét. A várakozást. A remény és kétség vibrálását. A könnyeket az ünnep előtt, amelyek nélkül nem lesz hajnal. Édesanyját mindnyájunk anyjává tette a kereszten. Aki mellettünk áll a sötétség óráiban. Megosztja velünk fájdalmainkat, reménytelenségünket. Miközben ő maga az ígéret és a remény. Nagy jellé tette őt az égen. Öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Azt üzeni, hogy szabadok vagyunk. Ne féljünk. Bízzunk Istenben. Nincs többé halál. A Megváltás műve elvégeztetett. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. aki Téged, szent Szűz, a mennybe fölvett. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.