Cziczó Attila: SENKIFÖLDJE szövegtöredékek 2009 www.cziczo.hu 1
MESTER szereplők: terhes nő, mester, férfi (apa) MESTER NŐ MESTER NŐ MESTER NŐ MESTER FÉRFI MESTER NŐ MESTER FÉRFI NŐ MESTER NŐ MESTER NŐ (nőnek) A kérdés neked szól: akarod? Igen, akarom. Hm. Nem gondoltam volna. Nagyon akarom. Nem kell fokozni, értem. (megszólalna) Még azt is tudom - gondolom -, hogy miért. Hm. És nekem ez jó, vagy rossz? Én nem akarom! (nem figyelnek rá) Kell-e? Bár eggyel több, vagy kevesebb, számít az? Szeretem! Szeresd! De miért jó ez nekem? (gondolkodik) Tanítom. Sok idő, sok figyelem, munka. Keserűség, esetleg öröm, eredmény Ki tudja? Nem akarom! (nem figyelnek rá) Mester, ő jó! Mi a jó? Mi a rossz? (a nőhöz lép, megpofozza) Fájt? Nagyon fájt. (megtépi a nő haját) Fájt? Fájt. FÉRFI (mozdulna) 2
MESTER NŐ MESTER FÉRFI MESTER NŐ MESTER NŐ MESTER NŐ MESTER NŐ MESTER FÉRFI MESTER (megcsókolja a nőt, vérzik a szája) Fájt? (törli a vért) Nem fájt. (sír) Érdekes. Ezért nem akarom. (észreveszi a férfit) Hát te? Ne foglalkozz vele, ő nem akarja! (a férfi felé mozdul, aki ijedten hátralép) Vajon miért nem akarja? Én akarom! Fájni fog. A fájdalmat legyőzöm. Láthattad. Enyém lesz. Rád bízom. Hm (megüti a férfit) (földre zuhan, reszket) Ezért nem akarom. Mert olyan lesz, mint én. Akkor jó. (nevet) Már egészen megijedtem. 3
TETT 1. szereplők: jó, rossz, csúf CSÚF JÓ CSÚF JÓ CSÚF JÓ CSÚF JÓ CSÚF JÓ CSÚF (meredten néz előre) Akkor csinálni kéne. Hideg van. (kezében kés) Egy erős vágás, határozott mozdulattal, és kész. És kész. Ja. Gondold meg, szerintem. (markolja a kést) Fontos az erő, a pontosság, a magabiztosság, a tiszta fej. Már így is kevesen vagyunk. Kell ez? Neked van közöd hozzá? Kéne egy terv. Ez egy racionális döntés. A közösség az első. Az egyén az első. (szünet) Na? Néz, vág, talál, halál. (próbálja) Rossz ötlet. Jó ötlet. (összenéznek) Tudom, hogy nincs más megoldás. Mindig van más megoldás. Mindig. Hülyeség. (elvágja a saját nyakát) 4
TETT 2. szereplők: jó, rossz, csúf (levest esznek némán, majd hirtelen abbahagyják) JÓ Jó vagyok, mert szeretlek benneteket. Féltelek is. Adni, adni, adni más nincs a fejemben. Nincs én, csak mi van. És ti. Ti vagytok mindenek előtt, aztán mi, aztán te és te, és csak azután én. A levesem is nektek adom. Vegyétek! (nem mozdulnak) CSÚF Rossz vagyok. Mert nem szeretlek titeket. Nem érdekeltek. Zavartok. Birtokolni akarok mindent. Kelletek nekem. Ahhoz, hogy én lehessek. Eszköz vagytok. Az eszközeim. A levesem nem adom nektek. Elvenném a tiéteket is. Csúf vagyok. Nem szeretem magamat. Szép lennék inkább. Egyedül nem lehetek. Segítetek? Talán! Nélkületek nem tudnám, hogy ki vagyok. Veletek változhatok meg. Kettősség. Bizonytalanság. Hm. A levesem inkább kiöntöm. (szünet) De én sem vagyok őszinte. 5
TETT 3. (SZÜLETÉSNAP) szereplők: jó, rossz, csúf, anya, gyerek, nép (hárman meditálnak a távolban ünnepség, a tömegből az anya siet hozzájuk) JÓ JÓ CSÚF JÓ CSÚF (odaér, vár, a földet nézi) Nos? Kimondta. Kimondta? Igen. És mit mondott? Azt mondta (sóhajt) Mit? Az apját akarja. Zoltánt. (szünet) Kit?! Zoltánt. Az apját. Zoltánt? De hol van Zoltán? Nem tudja senki. Szóval itt nincs. Persze, hogy nincs itt. Zoltán egy szar alak. Mindig ezt mondtam neki én is. Azt mondtam: én az anyád vagyok, én itt vagyok, de hol van az apád, Zoltán? Ezt mondtam neki. És mégis! Most akkor? 6
CSÚF JÓ CSÚF JÓ CSÚF JÓ Hozd ide a lányodat! Idehozom. (elrohan) (szünet) Ilyen még nem volt. Hogy a kiválasztott ennyire értetlen legyen! Nézd meg az apját! Nézd meg az anyját! Tiszták? Nem. És mégis jár neki. Amit kimond. De miért pont ezt? Neki ez kell. Az apja, Zoltán. (néz) Jön. (ideges) Látom, hogy jön! Akkor együtt, vagy külön? (kő-papír-olló szerű játékkal döntenek) CSÚF JÓ LÁNY LÁNY Oh! Külön? Legyen így! Majd ő dönt. (odaértek) Itt a lány. (méregeti) Téged ünnepelnek? A születésnapomon. Pont ma van. És kimondtál valamit. (határozott) Igen. Az apámat akarom, Zoltánt. (zokog) Ilyet mondott! 7
CSÚF LÁNY JÓ LÁNY LÁNY Jó. Hallgasd meg válaszainkat! (hosszan nézi) Lányom. Apád, akinek a neve Zoltán, nincs itt. Elhagyott. Neked hiányzik, persze, hiszen az apád. Szereted őt. Mert az apád. Zoltánt idehívni nem tudjuk. Merre lehet? Senki nem ad választ. De mi, a vezetőid, vagy akár csak én, egyedül, leszünk, leszek az apád. Tán még jobb is így neked! Ezt mondom én. Elfogadod? (nemet int) Hallgass meg engem! (szünet) Zoltán nincs. Nem is volt, nem is lesz. Ne keresd, felejtsd el! Nézz előre, tanulj meg élni nélküle! Tedd ezt! (mérges) De nem! Én jövök. (néz) Lányom, a te ünneped van, téged táncolnak körbe a többiek, minden tekintet rád tapad. Hát halld az örömhírt! (vár) Én vagyok Zoltán, az apád! (szünet) Apám! (a nyakába ugrik) Az apád vagyok. (hitetlenkedik, majd eszmél) Zoltán! (önkívületben) Zoltán vagyok! * * * LÁNY LÁNY LÁNY (súgva) Tudom, hogy hazudsz. (súgva) Az jó. De nem baj. Érted tettem. Nem hiszem. Hanem? 8
LÁNY LÁNY LÁNY Magadért. Hm. Ez is igaz. Mindegy. Lényegtelen. Apám! Gyermekem! Zoltán! (átöleli őket) 9
KATONÁK szereplők: három katona (nézelődnek, cigerettáznak) HARMADIK HARMADIK HARMADIK HARMADIK HARMADIK HARMADIK HARMADIK (szünet) Freud az anyját is dugta? Nem hiszem. Ki tudja? Fejben lehet. Gondolatban. Úgy már én is. Anyádat? Azt. Jó volt? Nem emlékszem. Kár. De bennem maradt. A gondolat. Mélyen. Ott szokott maradni. Mi alapján van? Hogy mi marad meg? Elfojtás. Anyád. Mi? Anyád megbírnám! Mit? Dugni. 10
HARMADIK HARMADIK HARMADIK Az elfojtás miatt van. Azért dugunk? Öreget. Az anyám öreg. Mondom! Ezért van? Az elfojtás, ugye! Mi más? Az anyám miatt a te anyádat. Az elfojtás miatt? Azért akarunk anyát dugni. Az elfojtás. (elnyomják a csikket, lassan, elgondolkozva elindulnak, felveszik a fegyvereket, gázálarcot) HARMADIK (már majdnem fejére húzta) És gyereket miért? (elindulnak) 11
TISZTELET ÉN Ez fürdik a vérében, Ez szarik a vécében, Ez itt marad gyedül, Ez hamisan hegedül, Ez árvát hagy a világra, Ez mérget önt a virágra, Ez vihart fest az égre, Ez nyolcat mond a hétre. 12
SZÓVÁM szereplők: vámos, két határátkelő (int a fejével) (elővesz egy szót) Most. (nemet int, szemétbe) Tegnap. (nemet int, szemétbe) Voltam. (nemet int, szemétbe) Huszonegy. (nemet int, szemétbe) Ma. (nemet int, szemétbe) Vissza. (nemet int, szemétbe) Néz. (nemet int, szemétbe) Én. (nemet int, szemétbe) Mi. (igent int) 13
(meglepődik) Mi? (igent int) Tudás. (nemet int, szemétbe) Evolúció. (nemet int, szemétbe) Civilizáció. (nemet int, szemétbe) Kultúra. (nemet int, szemétbe) Hatalom. (elbizonytalanodik, bemegy az épületbe, visszajön) Hatalom! (igent int) Szeretlek. (nemet int, szemétbe) Gyűlöllek. (nemet int, szemétbe) Közöny. (igent int) Zöld. 14
(nemet int, szemétbe) Dobban. (nemet int, szemétbe) Fasz. (igent int) Víz. (nemet int, szemétbe) Kampó. (igent int) Vám. (igent int) Pénz. (nemet int, szemétbe) Szandál. (nemet int, szemétbe) (minden szót szétszór, dühös) Utolsó. (igent int) (vége az ellenőrzésnek, elindulnak, de a vámos valamit észrevesz, köhint) (elővesz egy szót a cipőjéből) Ajtó. (gondolkozik, majd igent int) 15
PÁRATLAN szereplők: barát, ember (gyorsan leül, körülnéz) Itt van minden. (átad egy csomagot) Más nem kell? (elteszi) Minden itt van. Nem kell még valami? Nem. (rágyújt) (szünet) És milyen? Mi milyen? Ott. Más. Nagyon más. Kíváncsi vagyok. Kemény lesz. Az eleje. Mert? (megijed) Először a kérdések. Mi van velük? (sóhajt) Kemény lesz. De milyen? (legyint) Sok lesz? Nem. 16
Hanem? Kevés. (szünet) De kemény. Mind. Tudni fogom? Mit? A válaszokat. Tudni fogod. Kell tudnod! (nevet) Félek. Az jó. Segít. (szünet) S még? A páratlanság. Hogy?! (megijed) Hogy mennyire vagy páratlan. Nem értem. A páros nem jó. A kettő. Vagy a négy. Mi kettő? Akármi. Mondjuk fog. Fog? (mutatja a fogait) Ja, fog. Mi van vele? Csak páratlan jó. Nem értem. 17
Harmincegy. Vagy huszonöt. A harminc már gáz. Kihúzzák akkor? (nemet int) Neked kell! (elgondolkozik) Fájhat, mi? Kurvára. (szünet) És az ujj is? Az is. Az páratlan. Egy kézen. Ja. De kettőn páros. Szívás. És megmondják, hogy egy kéz, vagy két kéz számít? (bólint) De a szem a szem az nem, ugye? (bólint: az is) (kirázza a hideg) Kurva élet! (elnyomja a csikket) Mondom, hogy kemény lesz. (hosszan nézi) Te nem is voltál ott soha. 18
ŐS szereplők: vezető, apa, anya, nép, gólya, gyerek (anya az apa térdének dőlve, szenvedő arccal szül) VEZETŐ NÉP VEZETŐ NÉP VEZETŐ VEZETŐ VEZETŐ VEZETŐ NÉP VEZETŐ (távcsővel nézi a távolt) Már nincs sok idő hátra. Haligali! (földre veti magát) (anyának) Édesem. Fáj! (sír) (vezetőnek) Fáj neki! Hopp! Már látom! Haligali! (földre veti magát) A fejét? Eltűnt. (felordít) Megint látom! (anyának) Látja! Ne hagyd abba! (nyom, ordít) Tisztán látom! Haligali! (földre veti magát) Már nagyon közel van! Fiú? Ugye, fiú! 19
VEZETŐ NÉP VEZETŐ NÉP VEZETŐ VEZETŐ Csak az lehet. (ordít) Fiam! Fiú! (földre borul) (elveszi a távcsövet) Látjátok? (mutatja) Hol? Hol? Itt van! Ott van! Látjátok? (hosszan ordít) Megérkezett. (leszáll egy gólya, csőrében a gyerekkel) VEZETŐ NÉP VEZETŐ NÉP VEZETŐ NÉP VEZETŐ (vizsgálja a gyereket) Fiú? (feszülten figyel, halkan piheg) (szünet) Lány. Oh! Az ősanyánk! (leborulnak) (szünet) Haligali (félénken felnéz) De hogy lehet mi már itt az ősanya meg csak most (dühösen felugrik) A faszom kivan tőletek! (elrohan) 20
ÁLLAMPOLGÁRSÁG szereplők: bizottság (négyen), újember ÚJ EGY KETTŐ HÁROM ÚJ KETTŐ NÉGY ÚJ HÁROM ÚJ KETTŐ EGY ÚJ HÁROM NÉGY ÚJ HÁROM EGY HÁROM (szünet) Én vagyok az új. (ír, hümmög) Te vagy az új. Az új. Igen, az új vagyok. Honnan? Honnan jöttél? Innen. (mutatja) (nézik) Szóval onnan. Igen. Innen. (mutatja) Onnan. (hirtelen) Felkészültél? Igen. Fel is kell (szünet) Kezdenéd? Igen, kezdeném. Az jó. Mi vagyunk a régiek. Mi, négyen. 21
ÚJ NÉGY ÚJ EGY NÉGY HÁROM KETTŐ ÚJ NÉGY ÚJ KETTŐ HÁROM EGY ÚJ KETTŐ ÚJ NÉGY HÁROM ÚJ NÉGY EGY Tudom. Ne hibázz! Értve? Azon leszek. Négy kérdés, négy válasz. Hiba nincs. Nincs! Mert nem is lehet. Kezdjük? (szünet) Kezdenéd? Igen. Amikor mi kezdtük, az régen volt. Nem most. Régen! Ha készen állsz, kezdjük. (sóhajt) Készen állok. Azt hiszed? Azt. (kettőnek) Ez is (rázza a fejét) Na, ez is. Kezdődik? (közelebb hajol) És ha már elkezdődött? (felkapja a fejét, majd óvatosan nemet int) 22
NÉGY ÚJ EGY ÚJ HÁROM ÚJ KETTŐ ÚJ KETTŐ ÚJ KETTŐ Figyelj! (szünet, majd hirtelen) Tűz? Víz. (hirtelen) Élet? Halál. (hirtelen) Szeret? Gyűlöl. (hirtelen) Sál? (szünet) Sál? (ideges) Sál? Igen. Sál. (szünet) Sapka? (közelebb hajol) Nem. 23
ÜNNEP 1. SZÓNOK Nem kérdés, kik vagyunk. Mi vagyunk. Te és te és te és én. Így, együtt, mi vagyunk. mert akarunk lenni. Egész. A kör bezárult. Erős karok összekapaszkodtak, vasmarokkal tartják kézben az egészet. A körből nincs kiút. Kiúttalan. Uraljuk az egészet, együtt, sok apró akarat alkot egy erőt, ami összezár. Mit tudunk? Mindent. Ami az összetartozáshoz szükséges. Akarat, elfogadás, hit. Egység. A körön kívül vannak ők. Nekik nincs akaratuk. Nem akarnak, mert hiszik, hogy nekik jár. Hogy jutalom a létük. Nem tesznek érte semmit. Ebben különböznek. Ők a rosszak. Mi elfogadjuk másságukat. Ők nem fogadják el másságunkat. Mi vagyunk a jó. Hisszük, hogy így van. Hit. Nézzetek rám! Láttok? Én látlak benneteket. Az akaratot, elfogadást, hitet. Ez így jó. 24
ÜNNEP 2. SZÓNOK Itt élünk. Tessék körülnézni! A távolban a hegyek. Körvonalak csupán. Szivárvány formázta szabályos formák. Kopárak. Vagy nem. Amott az erdő. Ökölbe szorult, tüskés ágak. Átjárhatatlan. Vagy nem. Amarra házak. Az ablakok zárva. Az ajtók is. A tetőkön lyukak, rések a falakon. Üresek. vagy nem. Ez a kert. Virágok, zöldségek, gyümölcsök, fű. Férgek járta szürke föld. Színtelen. Vagy nem. Nézzetek körül! Az élet nyomait kutassátok! Otthont kerestek? Nincs itt senki. vagy 25
ÜNNEP 3. SZÓNOK Ég és föld. Mélység és magasság. Ég és föld. Színek és szürkeség. Ég és föld. Hideg és meleg. Ég és föld. Tett és akarat. Ég és föld. Jó és rossz. Ég és föld. Élet és halál. Ég és föld. Ember és ember. Teremtés. 26
ÜNNEP 4. SZÓNOK Volt egy ember. A neve Ármin volt. Épített egy házat. Kerek volt a ház. Mint egy félbevágott alma, úgy tűnt távolról. A ház felében ágy állt, asztal és szék, szekrény, polcok, a falon tükör, és egy kép. Önmagáról. Ármin csak magát látta. Ott élt. A ház másik felében asztal és szék, szekrény, polcok, lavór, benne tiszta víz, és szerszámok, szerszámok mindenütt. Ott alkotott Ármin. Minden reggel kiállt a ház elé, és várt. És amikor jó napja volt, az égből lehullt egy gyermek. Ármin elkapta, és a házba vitte. És szerszámaival kijavította, a tiszta vízzel lemosta, és az ágyában altatta, az asztalnál megetette, majd útnak indította. És megint kiállt a ház elé, és várta a következőt. Isten dobálta neki a gyerekeket. 27
ÜNNEP 5. SZÓNOK A férfi erős, a nő gyenge. A nő szeret, a férfi akar. A férfi tesz, a nő nem. A nő bezár, a férfi rabol. A férfi sok, a nő egy. A nő főz, a férfi öl. A férfi nagy, a nő szép. A nő öreg, a férfi él. A nő anya, a férfi gyerek. Ha a férfi nő lenne, a nő pedig férfi, minden megfordulna! 28
TURISTÁK 1. szereplők: anya, apa, gyerek (látszik, hogy eltévedtek, kezükben térkép, prospektus, az apánál egy sör, a gyerek szendvicset eszik) GYEREK GYEREK (apának) Kérdezz már meg valakit! Mit pattogsz? Kérdezd meg te! (iszik) Miért nincs itt kiírva semmi? (apának) Most akkor? Mi most akkor? Ez király hely! Ne zabálj folyton! (összecsomagolja a szendvicset) Jó. Ezzel mit csináljak? (elveszi, körülnéz, eldobja egy bokorba) (gúnyosan) Mintha otthon lennél, drágám! Te fogd be inkább! (nézi a prospektust) Miért nem írják ki rendesen? Nincs itt semmi. Húzzunk a rákba! Ha már itt vagyunk, megnézünk mindent! Mit, anya, mit? A nevezetességeket. (szünet) Az itt élő embereket. Meg ilyeneket. Jó. (iszik) Akkor mondd meg, hogy mit keresünk itt? A faszt keresünk itt! A faszt! 29
(majdnem sír) Menjünk a picsába haza! (eldobja a sört, elindul) (körülnéz) Hol a gyerek? (keresi) Az előbb még itt volt. (keresi, majd az apa szemébe néz) Tessék! (megvonja a vállát) Én mondtam. (elindul) Tessék, most ez is! (megy utána) Mindegyik ezt csinálja. (elmennek) 30
TURISTÁK 2. szereplők: anya, gyerek, ember (jön az ember, ideges a mozgása, légzése, zavarodottan hadonászik, keres valamit a földön) itt volt még tegnap az előbb itt volt letettem hova tettem le ide de nincs itt kerek kerekecske ha ránézek de hátulról már nem kerek kerekecske nem fekete fehér van egy füle hol itt hol ott megfogom és iszok de hol van itt volt nem mókus van rajta festve róka van rajta festve hol van itt nincs itt volt ha nem találom húúú itt volt jaj nem fogok nevetni róka van rajta festve húúú nagy baj lesz nincs itt (ahogy jött, úgy megy el) GYEREK GYEREK GYEREK GYEREK GYEREK GYEREK (a távolból, lihegve siet) Ott van egy! (mire odaérnek, eltűnt) Nincs is. Itt volt! Csak megismerem! (nézi a prospektust) Ilyen volt. (mutatja) Honnan tudod? Láttam! Ilyen volt, és így csinált. (utánozza) (megijed) Biztos? Mondom! Így csinált. (bizonytalanul utánozza) Ahogy le van írva. Menjünk haza! Le akarom fényképezni! Nem hiszik el amúgy. (ijedt) (észreveszi) Ott van! (fut, majd megáll) Megint! (ideges) Eltűnt! (lemondóan legyint) (talál egy fehér csészét, rajta egy színes róka rajz) Anya! 31
GYEREK (kirántja a kezéből, eldobja) Ne fogdozzál semmit! Minden szart összeszedsz itt nekem! (elindul) Gyere, keresünk másikat! (megy utána) Nincs itt senki. (elmennek) 32
TURISTÁK 3. szereplők: anya, apa, emberek (hárman) (észrevesz egyet) Gyere, itt egy! (lapozgat) Ez a leköpő. (odahajol az emberhez) Micsoda? Leköpő. (leköpi az apát) (megijed) Mi van? (letörli az arcát) Gyere, ott is egy! (megy, de vissza-visszanéz) (odaér) Gyere már! (lapozgat) Ez a megütő. (közelről nézi az embert) Mi? Megütő. (megüti a férfit) (elugrik) A picsába! Gyere, gyere, ezt nézd! Hagyjál már! (azért megy) (odaér, olvas) Ez meg egy megölő. (megijed) Mi? (megöli a férfit) Hé! (meghal) (siet) Ott is egy! Jössz? 33
TURISTÁK 4. szereplők: két férfi, emberek (négyen) (két férfi prospektusokkal, fényképezőgéppel, kamerával) (az égre mutat) Te, az ott a hold? (felnéz) Hol? (fejnélküli hullát vonszol, kezében kolomp) Ott, a nap mögött. Á, az nem lehet. Olyan nincs. De, az a hold. Szerintem nem. Durva lenne azért, ha mégis! (eltűnt) (bekapcsolja a kamerát, belenéz) Ez meg mi? Mi van? Sötét. (mert az objektívsapka rajta maradt) Jól kapcsoltad be? (jön, keze egy forró serpenyőben, némán ordít) Mi ez a sok C? A márkája, nem? (a forró olaj az arcára fröcsköl) Lehet, hogy nappal nem vesz? 34
Hogy csak éjszakai? Mekkora egy kreténség! És nappalra vehetsz másikat! (eltűnt) (a zokniját igazítja) Az asszony szerint van jobbos meg balos zokni. (nevet) Jobbos meg balos? (egy másik vánszorgót szurkál, kínozza) Én is azt mondtam. Azért mindennek van határa! Felesleges ökörségek. Minden faszságot a nyakunkba varrnak! (fröcsög rájuk a kínzott vére) Akkor miért nincs már ujjas zokni? Mint kesztyű. Olyan van. Lábtyű. Tényleg? Ja. (gondolkodik) És van belőle jobbos meg balos? Ha a simából is, akkor abból is. (eltűnt a megkínzottal) Megyünk? Menjünk! Nincs itt semmi. (elindul) Mi van a hátadon? 35
Mi? (odahajol) Valami piros. (csodálkozik) Valami piros? Ja. (mennek) Mitől lett piros? (elmennek) 36
TURISTÁK 5. szereplők: idegenvezető, anya, gyerek, turisták IDEGENVEZETŐ Kell egy test. Rá egy kéz, arra egy hüvelykujj, meg még négy másik. Ujj. És kell még egy. Kéz. Hasonló. És két láb. Ujjakkal, szintén. Az egész tetejére egy fej. Kell hozzá egy arc. És bele egy ész. És! (felemeli ujját) Valahová kell egy szív is! GYEREK (lelkesen) Ember! (fejbevágja) Pszt! 37
ÉPÍTŐK szereplők: négyen (fehér, véres ruhában dolgoznak, nem tudni, mit) HARMADIK NEGYEDIK Van fej? (felemel egyet) Ez? (mutatja) (nézi) Nem jó. És ez? (mutatja) Dobjad! (elkapja, nézi) Jó lesz. (szünet) Öregapámnak volt ilyen. Feje. Erős csontokkal. Hüvelykujj? (mutatja) (nézi) Jó lesz. NEGYEDIK (odadobja) Meg a szemei. Távol egymástól, mint ennek. (elgondolkozik) Régen láttam öregapámat. HARMADIK NEGYEDIK HARMADIK A fej nagyon fontos. A test azt tartja. Meg a hüvelykujj. Attól ember az ember. Ez egy nagyon jó szív. (mutatja) (megáll) Azt is rakunk bele? Öregapámnak még az orra volt jellegzetes. (még mindig áll) Ez is szív nélküli lesz? Vagy mi? Mit mondtak? Kell bele szív valahova. (folytatja) A fej az ember jellegzetessége. 38
HARMADIK NEGYEDIK HARMADIK NEGYEDIK Itt van két jó láb. (mutatja) Az ember a hüvelykujjától ember. Meg az észtől. Hány ujj legyen a kezeken? Öt. Itt van három, ezek jók. (dobja) Öregapámtól hallottam egy mesét De már nem emlékszem. Minden megvan? (számbaveszi a végtagokat) Test, két kéz, két láb, hüvelykujjak, fej, szív, ész. Rakjuk össze! (fröcsög a vér, csontok tőrnek, kalapálnak, vágnak, fűrészelnek, szerelnek) HARMADIK HARMADIK (nézi az eredményt) Ez is olyan lett, mint mi. Megint. (legyint) Lehet kidobni! (kidobják) Csak tudnám, hol rontjuk el! 39
VÉRSZONETT HÓHÉR A vér a létem. Kínszerelem fojt meg. Mint hintázó gyermek, le s föl röpülök. Mélybe hullok, ott jó. Démoni részleg. A lenyúzott bőröm végtelen. Örök. Vízbe fúlt sikolya, tűz perzselte seb, Földbe ásott arc, pokoli szélkörök, Letépett körömmel csontba vésett heg. Vérvörös álmokból kilépve ölök. A lenyugvó nap rúzsozott mosolya Egy utolsó lehelet, kérdés: ki vagy? Anyácska szült engem. Csókja sav és nyál. Lelkem elhagyott, testem vérkocsonya. Szívem még dobban, de hajnalra megfagy. Bárd van kezemben. Életem a halál. 40
FINÁLÉ SZÓNOK Nézz körül! Ott áll egy fa. Mindenhol áll egy fa. Az se baj, ha égig ér. Az ágak tartják a lombját. Minden ág a törzsbe kapaszkodik. Indulj el! Fölfelé. Keresd meg az ágaidat! Azokon haladj. Megpihenhetsz néha. Vissza ne nézz! Ha nehezen járható egy ág, javítsd ki! Tudni fogod. És ha felértél, a legfelső ágra, akkor megérkeztél. Onnan visszanézhetsz! Mi lesz ott? A vége. Ha akarsz, ott maradsz. Ha akarsz, visszazuhansz. De el is repülhetsz! Senki sem dönt helyetted. 41
A FÖLDIG ÉRŐ FA Dobrásmarci mezőt látott, kék, sárga, piros virágokkal, csivitelő madarakkal, zizegő szélben, verőfényes napsütésben. A mezőn fa állt. Hatalmas fa. Dobrásmarci füttyentett, na, én ezt megmászom! A fa mellett férfi üldögélt, de nem szólt semmit. Nem is kérdezte senki. Dobrásmarci mászta a fát. Egyenesen az égbe megy, gondolta, és ment tovább. Fölfelé. Na, mondta, mert egy embert látott lógni maga mellett. Lábánál fogva lógott egy ágon. és azt mondta, anya. Dobrásmarci ment tovább. nem sokat gondolt a lelógó emberre. Anya, dünnyögte. és jött szembe egy asszony. Üvegből ivott pályinkát. Segítséget kérek csak, ezt mondogatta. Kinek vajon, kérdezte magában Dobrásmarci. Nem tudom, mondta ki hangosan. Én sem tudom, felelte egy mesterember, én sem tudom, miért dobál nekem az isten gyerekeket. Azt dobál? Kérdezte Dobrásmarci, de olyan gyorsan haladt, hogy a választ már nem hallotta. Fehér ruhás férfi mellé ért, aki babakocsiját húzta, benne a tejfölösképű gyerekkel. megölöm majd, suttogta a férfi, és vánszorgott tovább. Már csak egy fejetlen hullát vonszoló ember kéne ide, gondolta Dobrásmarci. És ott jött. Fej nélküli? Kérdezte tőle. Azt keresek neki, válaszolta amaz, és leugrott egy másik ágra. Dobrásmarci a fa tetejére ért. Mezőt látott, kék, sárga, piros virágokkal, csivitelő madarakkal, zizegő szélben, verőfényes napsütésben. És a fát. Mint emez. Mi? lepődött meg Dobrásmarci. Ez meg mi? Még egyszer megkérdezte. Gyorsan lemászott a fáról. A fej nélkülit húzó mellett, a tejfölösképű mellett, aztán a mesterember, a pályinkás asszony, a lelógó ember mellett, és leugrott a fáról. Ott is mező. Ugyanaz. Akurvannyát, dühöngött Dobrásmarci, akurvannyát! Visszaugrott a fára, hogy mássza. Az ember, aki ott ült, azt mondta, én szóltam. Nekem nem szóltál, reagált rá Dobrásmarci. Akkor elfelejtettem, hümmögött az ember. Ja, szisszent fel Dobrásmarci. Ki vagy? Kérdezte aztán. Bolyai vagyok. Bolyai? Ízlelgette a nevét. Én meg Dobrásmarci. Azzal mászta a fát. Megint. Zsámbék, 2009. júliusa 42