40. Allegorikus jelenet pásztor alakjával

40. Allegorikus jelenet pásztor alakjával Festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 145x91mm; teljes lapméret: 306x91 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 41. képen látható tervvel Dombokkal, ligetekkel övezett kies tájban játszódó jelenet. Jobbra elöl, egy fa mellett antik páncélra utaló ruhában, sárgásvörös palástban álló pásztor alakja. Fejét fénykoszorú övezi, baljával kettõs keresztre támaszkodik. A fák között középen a nyáj, a mögötte emelkedõ domboldalon pedig két ház látszik. darab 1710-es bécsi elõadásának Bilsát és környékét bemutató terveként azonosította (Knapp). 172

41. Allegorikus jelenet Festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, fekete színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 161x91 mm; teljes lapméret: 306x91 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 40. képen látható tervvel A jelenet középpontjában volutákkal díszített királyi trónus áll, két lépcsõfokú emelvényen. Háttámlájának tetején kagylómotívum. Ülésén lila párnára helyezett hatalmi jelvények: korona és jogar. A trónus két oldalán egy-egy pálmafa, melyek lombkoronáját középen két, karmában vörös címerpajzsot tartó, összefonódó sas kiterjesztett szárnyai kapcsolják össze, feltehetõen két dinasztiát összekötõ házasságra, esetleg békekötésre utalva (a két sas egyben utalás a Habsburg Birodalom kétfejû sasmadarára is). Az elõtér két oldalán felhõrétegbõl kibontakozó mellvéd húzódik, melyen egy-egy szárnyas puttó ül a trónusra mutatva. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította: III. felvonás, 6. jelenet (ajándékosztás, Knapp). 174

42. Allegorikus jelenet Festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, fekete színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel lavírozva 159x190 mm; teljes lapméret: 302x192 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 43. képen látható tervvel A minden bizonnyal Mária szûzi tisztaságára utaló bezárt kertet (hortus conclusus) ábrázoló kép elõterébõl kétoldalt egy-egy magas lépcsõ vezeti tekintetünket felfelé, egy dúsan redõzött kárpit elõtt álló trónusig. A háttámláján üres medalionnal díszített, volutás barokk trónus emelvényének három lépcsõfokán jobbról és balról három-három oroszlán. A trónuson egy angyal vagy a Szentlelket megszemélyesítõ szárnyas ifjú alak ül: 8 jobbjával magára, bal kezével pedig a képtérbõl kifelé mutat, kapcsolatot teremtve ezzel a kép jobb oldalán üresen hagyott résszel. Ikonográfiai és kompozíciós szempontok alapján is feltételezhetõ, hogy a rajz befejezetlen: a bal oldalon álló feszület ellenpontjaként a képtér jobb oldalán Mária ábrázolásának kellene állnia. A Szentlélek e sajátos megjelenési formája a barokk misztika, elsõsorban Tiszteletreméltó Anna Maria Lindmayr (1657 1726) és Boldog Cressentia Höss (1682 1744) látomásai alapján terjedt el (vö. Kovács, 1996; Szilárdffy, 1996). A két szélsõ lépcsõsor között terül el a bekerített kert. Kerítését jobbról s balról a lépcsõk oldalfalai jelentik, hátsó, rövidebbik oldalát pedig a trónus alapzatának mellvédje. A kerítés falait pilaszterekkel elválasztott mezõk tagolják. Elülsõ oldalát kõkerítés zárja le, középen vasrácsos kapuval. A kert egyes részletei maguk is Mária-szimbólumok (kút). A szélesebb út két oldalán két-két sorban négy-négy virágágyás. Az ágyásokat elválasztó utak mentén fák, virággal telt kõvázák és szobrok rendezõdnek. A két szélsõ út közepén egy-egy szökõkút áll, melyek tálcáját egy-egy görnyedõ alak tartja (a Hortus conclusus-ábrázolásokhoz lásd Kirschbaum, Band II. 1970, pp. 78 81; Marienlexikon, Band III. 1994, pp. 247 250 irodalommal). A kert bal oldalán magas domb emelkedik, tetején a feszülettel. A kereszt tövében két puttó. A motívum párhuzamaként kell megemlítenünk az egykorú kertek Sacro Monte építményeit. Barokk színielõadások vizsgálata alapján feltételezhetõ az is, hogy amennyiben a rajz díszlettervként készült, az elõadást egy konkrét kertben is tarthatták (vö. Puppi, 1976) 9. darab 1710-es bécsi elõadásának I. felvonásához készült tervként azzal a Maastricht városában álló díszkerttel azonosította, ahol Amália jegyességi fogadalmat tesz Krisztusnak (Knapp). 176

43. A Gyermek imádása Színpadi jelenet vagy theatrum sacrum dekorációja XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, fekete és barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel lavírozva 142x192mm; teljes lapméret: 302x192 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 42. képen látható rajzzal A Gyermek imádásának antik romok között ábrázolt jelenete. Az elõtérben (proszcénium?) egy sziklaüreg bejárata, ahol a földön antik épületek romjai hevernek egy kidõlt fatörzs mellett. Jobbra két lépcsõfok vezet a sziklába vágott ajtóhoz, melynek bal oldalán halálfejjel koronázott üres címerpajzs függ (hasonló ajtót látunk a 48. képen). Belül, a boltozatos sziklaüregben oszloptöredékek hevernek a földön, a boltozatot tartó, sziklából faragott tartóoszlopon üres címerpajzs (hasonló boltozatos tér látható a 13. és a 48. képen), mellette magas talapzaton álló oszloptöredék. Jobbról antik épület látható, oldalfalainak fülkéiben szobortöredék, a lábazat magasságában reliefek. A homlokzat oszlopai elõtt fából ácsolt, nádfedeles nyitott fészer áll: közepén márvány talapzatra helyezett jászol, a benne fekvõ gyermek Jézussal; balról Mária, jobbról József áll a gyermek mellett. A háttérbõl ökör és szamár kandikál elõ. Fenn, a felhõkbõl kibukkanó szárnyas kerubfejek között két angyal, akik közül a jobb oldali üres írásszalagot tart. Mellettük füstölõt tartó puttó. Jézus születését gyakran ábrázolták antik épületek, romok között; a régi, pogány világ romjain; Augustus uralkodása alatt a cumaei Szibilla jóslata szerint megszületik az egész világ eljövendõ Ura, a Megváltó. 178

44. Kertrészlet trónussal Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 186x304 mm A lap a barokk színjátékok egyik kedvelt helyszíntípusának, egy díszkertnek a részletét ábrázolja. Hátsó részén áll a kert meghatározó eleme, egy ágakkal övezett díszes barokk trónus, háttámlája kagylót formáz. Emelvényének három lépcsõfokán három-három oroszlán áll. A játékteret lila drapériával borított fal veszi körül, tetején díszedényekbe ültetett növények. A fal elõtt három-három, növényekkel befuttatott szobor: két obeliszk között két-két játszó puttó áll, magas talapzaton. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként, Maastricht városának egyik díszudvaraként azonosította (Knapp). 180

45. Kertrészlet szökõkutakkal Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 190x305 mm A 46. képet valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották e lap verso oldalára A barokk téralakítás egyik fontos motívuma a szökõkutakkal ékesített kert, mely a természet és az épített környezet kettõsségének és egybeolvadásának, az építészeti formák statikusságának és a víz játékának összhatására épül. A színjátékok igen kedvelt helyszíne. A rajzon látható díszlet egy kertet ábrázol, középpontjában a játékteret lezáró árkádos grottával, melynek homlokzatát három ív alkotja. Az árkádok alatt és a grotta tetején szökõkutak állnak. A játéktér két oldalán oszlopok tartotta árkádsort formázó sövény vezeti a nézõ tekintetét a háttérben látható grottáig. A sövény elõtt mindkét oldalon szintén egy-egy szökõkút: a kagyló formájú tálcákba egy-egy szörny szájából ömlik a víz. A grotta oszlopai és a sövény elõtt egy-egy felfelé keskenyedõ, füzérdíszes lila oszlop áll, magas, volutás, füzérdíszes talapzaton. Az oszlopok felsõ részét szintén voluta kapcsolja a sövényhez, tetején kõvázával. Hasonló, növényzettel befuttatott architektonikus szerkezet figyelhetõ meg például azon a metszeten, amely Torellinek a Venere Gelosa III. felvonás, 11 13. jelenetéhez készített díszlettervét ábrázolja (Királyi kert). darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként, Maastricht városának egyik díszudvaraként azonosította (Knapp). 182

46. Kovácsmûhely; Vulcanus kovácsmûhelye (?) Színpadi jelenetterv XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, fekete színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 188x147 mm Valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották a 45. kép lapjának verso oldalára Boltozatos, málló vakolatú téglaépületben lévõ kovácsmûhely ábrázolása. Az üllõje mellett dolgozó két kovács alakját balról fújtató tüze világítja meg, a mûhely hátsó falának széles íve mögött fák borította tájra nyílik kilátás. Az elõtér boltíve mögötti oszlopokon mindkét oldalon egy-egy ajtó található. A mögöttük feltáruló kovácsmûhely boltozatát a terem közepén egy oszlop támasztja alá. Amennyiben valóban színpadi díszletrõl van szó, az elõtér széles íve alkotja a proszcéniumot, amely mögött mindkét oldalon egy-egy utca húzódik. Mögöttük a mûhelybe vezetõ újabb utcák lehettek, a mûhely mögötti táj pedig bizonyára festett háttérfüggöny. darab 1710-es bécsi elõadásának második kórusához készült tervként, a Hercules fegyvereit kovácsoló Vulcanus mûhelyeként azonosította (Knapp). 184

47. Épület, kertre nyíló ajtóval Festett háttér-, illetve elõfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 160x191 mm; teljes lapméret: 302x193 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 48. képen látható tervvel A képen pilaszterekkel tagolt árkádos pavilonhomlokzat látható. A fonattal díszített pilaszterek fejezetét egy-egy drapériára helyezett szárnyas puttófej alkotja. A pilaszterek mellett kétoldalt egy-egy olajág. A két szélsõ árkád alatti, medalionnal díszített magas talapzaton egy-egy antik ruhás nõalak szobra (a bal oldali tükröt tart maga elé). A kert bejáratát képezõ középsõ ív tetejét az építmény mindkét oldalán füzérek és szalagcsokrok díszítik. A ráccsal elzárt kapu mögött bukszusokkal és parterekkel tagolt kert tûnik elõ, középütt szökõkúttal. darab 1710-es bécsi elõadásának második kórusához készült tervként, a Hesione bemutatásának és áldozatul szentelésének helyszínéül szolgáló antik templomegyüttessel azonosította (Knapp). 186

48. Táj antik romokkal Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi jelenet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 145x193 mm; teljes lapméret: 302x193 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 47. képen látható tervvel Természetes sziklabarlangot idézõ boltozatos terem, melynek oldalai a játéktér három irányában nyitottak. A sziklaoszlopokon üres medalionok, alattuk a földön antik relieftöredékek hevernek. A jobb oldali utolsó boltív alatt három lépcsõfok vezet egy nyitott ajtóhoz, mely fölött kerek ablak helyezkedik el. (A barlang kialakítása hasonló megoldást mutat a 13. kép hátterében és a 43. kép bal oldalán, az ajtó pedig a 15. és a 43. képen láthatóval.) A dombtetõt zöld növényzet futja be, bal oldalon vízesés tör elõ, amely az elõtérben patakként kanyarog tovább. A domb jobb oldala elõtt magas fa áll (melynek egyik fõága derékba tört). Mögötte magas talapzatra helyezett, az idõ múlását szimbolizáló, füzérdíszes, lila antik tomba, tõle jobbra pedig egyiptomi obeliszktöredék. A fa elõtt antik párkánytöredék és egy kõváza. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította: I. felvonás, 1 2. jelenet, a Bilsa környéki romok (Knapp). 188

49 50. Diadalkocsik terve XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve Legnagyobb átmérõ: 155 mm (49.), 197 mm (50.); teljes lapméret: 304x90 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra 49. (fent): Csónak alakú diadalkocsi terve. A kagylóból kinövõ, aranyozással díszített, lila hajótest oldalán indadísz fut végig. A hajó orrán lévõ sarkantyú egy oroszlánmaszk szájához van rögzítve. Mellette mindkét oldalon egy-egy rozettából kiemelkedõ meztelen nõalak emel magasra egy lángoló szívet, a szeretet jelképét. A hajótatként kiképzett ülés háttámlája kagyló formájú, melyet pálmalevelek és égõ fáklyákkal díszített rúd kapcsol a hajótesthez. Az ülés karfáját egy-egy szárnyas puttófej, az evezõlapátot pedig aranyozott csíkok díszítik. A díszkocsi megformálása az egykorú itáliai, mindenekelõtt a római ünnepi dekorációk stílusához köthetõ. A rajzot körvonalai mentén körülvágva applikálták a közös hordozólapra. Az egyes motívumok (a bal oldali fáklya és a szív lángjai) festése tovább folytatódik a hátsó lapon is. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította: második kórus, Hesione megszabadítása és triumfusa (Knapp). 50. (lent): Kagyló formájú diadalkocsi terve. A kagyló íves, felsõ részébõl füzérdísz emelkedik ki, amelyet nád, kagylók, csigák, korallok és gyöngysor fonnak át. Az 49. képhez hasonlóan a díszkocsi megformálása az egykorú itáliai, mindenekelõtt a római ünnepi dekorációk stílusához köthetõ. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította: második kórus, Hesione megszabadítása és triumfusa (Knapp). 190

51. Allegorikus kertábrázolás Színpadi díszlet terve XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter és fekete tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 302x192 mm Valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották a verso oldalára a 52. képen látható tervet Máriára utaló szimbólumokkal (kút, rózsa) díszített kert ábrázolása, mely a maga teljességében is Mária-szimbólum: a Mária szûzi tisztaságát jelképezõ hortus conclusus (vö. Kirschbaum, Band II. 1970, pp. 78 81; Marienlexikon, Band III. 1994, pp. 247 250; mindkettõ irodalommal). A lap középterében ábrázolt kertet két sorban négy-négy parter tagolja. A kert hátsó falát alkotó domboldal tetejét rózsák futják be, szemközti falába pedig három fülke van bevájva. A két szélsõ, kisebb fülkében egy-egy szökõkút. A középsõ, nagyobb fülkében álló magas talapzaton egy szárnyas puttó monstranciát idézõ, fénysugaraktól övezett, monogramos medaliont emel magasra. A monogram betûi Mária nevét adják ki (a hortus conclusus-ábrázolások egyik típusában a kertet Mária nevének betûi is díszítik). Az ívek közötti magas talapzaton kõvázákban egy-egy fa, a domboldal elõtt pedig hat ciprus alkotta fasor magasodik (a ciprusok mint Isten kertjének fái, s Mária maga mint kert, vö. 6. kép). A kertet elöl íves kõfal zárja el, tetején négy, növénydíszes kõvázával, mindkét oldalon egy-egy lépcsõsorral. Középen oltárépítmény, pilaszterekkel tagolt, tabernákulumra emlékeztetõ felsõ résszel, tetején üres medalionnal; talapzatának mellvédjén vörös kereszt látható. A talapzat elõtt kinyúló kõlappal egy vonalban húzódik a lépcsõsort szegélyezõ külsõ mellvéd íve, tetején füzérdíszes kõvázákkal. A jelenet elõterében kétoldalt az elõzõeknél rövidebb, újabb mellvéd húzódik, tetején növényekkel. darab 1710-es bécsi elõadásához készült díszkert terveként, a kert bejáratát pedig a 60. képen látható tervvel azonosította (Knapp). 192

52. Allegorikus jelenet Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, fekete színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 214x140 mm Valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották az 51. számú képen látható rajz verso oldalára A három, klasszikusan osztott különbözõ tér mintegy az égi, a földi és az alvilági szférát jeleníti meg. Az alapot képezõ domb üregében oszlopcsarnok mintájára kialakított sziklabarlang látható, rajta oszlopos pavilon, ennek tetején mellvéd és gloriett. Az alsó, föld alatti szférát jelképezõ barlang két kisebb, szélsõ terme elõtt egy-egy béka ül Staud Géza megállapítása szerint medvék (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 296), a nagyobb, középsõ üreg bejárata elõtt pedig egy kiterjesztett szárnyú sárkány (vö. 59. kép). A középsõ, vörös drapériával díszített épület párkányának mellvédjén két-két oroszlán ül. Ugyancsak a mellvédhez csatlakoznak az égi szférát jelképezõ felsõ szint felhõkkel övezett gloriettjének csavart kék oszlopai. A gloriett tetejét díszítõ voluták középütt egy tobozmotívumban futnak össze. Az építmény közepén bíborpalástos, szárnyas puttó látható. darab 1710-es bécsi elõadásának második kórusához készült tervként azonosította (a szörny és barlangja, Knapp). 194

53. Antikizáló épületegyüttes Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, biszter toll lavírozással 139x262 mm; teljes méret: 189x303 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották egy hátsó hordozólapra Dús lombú fák övezte tisztáson antikizáló épületcsoport: kettõs kolonnáddal övezett centrális építmény, árkádívei alatt egy-egy szobor áll, magas talapzaton. A külsõ kolonnád párkányán elöl egy-egy szfinx fekszik, mögöttük cserepekben fák sora. A középsõ épület bejáratául vasráccsal lezárt szélesebb ív szolgál, rajta átlós irányban két vasrúd (kialakítása a 47. képen látható kapu változata). Az épület párkányát szintén cserepekbe ültetett kis fák díszítik. A centrális épület mögött emelkedõ sziklán antik templomot idézõ, timpanonos homlokzatú, ciprusokkal övezett épület áll, széles portikuszához lépcsõsor vezet. A timpanont három szoborfigura koronázza. A templom középsõ, szintén timpanonos záródású ajtaja mellett a falmezõt mindkét oldalon árkádívek s fölöttük medalionok tagolják. darab 1710-es bécsi elõadásának második kórusához készült tervként, a Hesione bemutatásának és áldozatul szentelésének helyszínéül szolgáló antik templomegyüttessel azonosította (Knapp). 196

54. A Pokol kapuja Festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, indigó vízfestékkel színezve 152x191 mm; teljes lapméret: 302x194 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra az 55. képen látható tervvel A Pokol kapujának ábrázolása a barokk elõadások kedvelt díszlete, ún. típusdíszlet. A rajzon látható zoomorfikus megjelenítése (egy szörny sziklákból kinövõ, óriásira tátott szája, éles fogakkal) jól illeszkedik az itt bemutatott díszletterv-típus tradicionális vonalába. Mint azt már Staud Géza is megállapította, az ábrázolás feltûnõ hasonlóságot mutat Lodovico Burnacini azonos címû díszlettervével, melyet az Il Pomo d Oro elõadásához (II. felvonás, 6 7. szín) készített 1686-ban. A színpadképrõl Math. Küsel készített rézmetszetet (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 296). Burnacini kompozícióját idézi a szörny állkapcsa mögött feltûnõ alvilági folyó és rajta Charon csónakja vagy az ördögök és az állatkák ábrázolása is. Hasonlóképpen egy szörny szája alkotja az Alvilág bejáratát például annak az ismeretlen itáliai mesternek az 1620 körülre datálható rajzán is, akinek stílusa közel áll Giulio Parigiéhoz (Italian, 1973, 56. ill.). A motívum eredetét a Leviathánhoz kötõdõ elképzelésekben látják. Körben a sziklákon zenélõ ördögök, szörnyalakok, kígyók, faunok. Jobbra lenn, elöl a háromfejû Cerberos, a Pokol bejáratát õrzõ kutya, bal oldalon pedig egy kutya hátán ülõ, gitározó ördög. A szörny nyitott szájában tárul elénk a Pokol tornáca. Elöl a Styx vize, rajta Charon ladikjával. Jobbra a parton baldachin alatt az Alvilág Ura feleségével, Proserpinával és kíséretükkel. A környezõ sziklákon akasztófán lógó emberek, illetve keresztek láthatók. darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította ( Dianának az elíziumi mezõkrõl panaszkodó Cynera, Knapp). 198

55. Allegorikus jelenet puttókkal Színpadkép (?) XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, indigó vízfestékkel színezve 150x187 mm; teljes lapméret: 302x194 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 54. képen látható tervvel A képen ábrázolt jeleneten öt puttó áll antikizáló ruhában egy dús lombú fa körül, fejükön egy kivételével babérkoszorú. Mindegyik alak mellett egy-egy üres címerpajzs. A szakirodalom a puttókat korábban bohózati figurákként tartotta számon (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 296). darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította (Knapp). 200

56. Vitorlás hajó Színpadi díszlet: mozgatható festett díszletelem vagy háttérfüggöny XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, fekete színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 305x192 mm A képen a tenger hullámain a nézõ felé tartó árbocos hajó látható. A hajótest magasan felívelõ volutás orrát palmettás-rozettás ornamentika díszíti, középütt pedig egy kitátott oroszlánszáj alkotja a kikötéshez szolgáló fémkarika ívét. Az oroszlánfejet palmetták övezik. A tat kiképzése a diadalkocsik formáját idézi. A vitorla két oldalán és az árbocrúdon egy-egy kis vörös zászló leng. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította (III. felvonás, 1. jelenet, Knapp). 202

57. Allegorikus jelenet Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, vörös krétarajz 305x192 mm Kövekbõl összeillesztett keretben vízmedence, benne négy hattyú. Elöl, a medence szélének mindkét oldalán kõvázákban növények. A medence hátsó részének pillérein hat csavart oszlop látható, melyek egy volutás boltozatot tartanak, kis gloriettet képezve, melynek tetején a voluták fenyõtobozba futnak össze (hasonlóképpen, mint az 52. kép gloriettjénél). Az égen kétoldalt egy-egy felhõcsoportozatra helyezett diadalkocsi közeledik (mozgatható festett díszletelemek vagy színpadi repülõszerkezetek). A bal oldali kocsin könyöklõ, jobbjával író alak, a jobb oldalin pedig egy szárnyas Amor-figura fekszik. Mindkét diadalkocsi elejét stilizált maszkok, illetve állatfejek, a jobb oldali kocsi hátsó részét pedig voluták díszítik. A tó vizén úszó hattyúk egyaránt utalhatnak a szerelem istennõjére, Venusra, de más megközelítésben Krisztusra is. darab 1710-es bécsi elõadásának második kórusához készült tervként azonosította (kerti dísztó hattyúkkal, fölötte Vénusszal és Cupidóval, Knapp). 204

58. Díszvázák és talapzat terve Színpadi kellékek (?) XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 102x164 mm Az erõsen sérült lap bal oldalán díszes talapzat terve. A szemben lévõ hosszanti oldalát kosfej, míg rövidebbik oldalát három maszk díszíti. A talapzattól jobbra két maszkdíszítésû váza terve. A bal oldali, kancsó formájú, füles, aranyszínû vázában virágok nyílnak; a jobb oldali, lila vázában virágzó kaktusz. A lap bal oldalán fenn NB jelölés (Nota Bene), mint a 34., 71., 80. és 84. rajzon. darab 1710-es bécsi elõadásának Maastricht városában játszódó jeleneteihez készült tervként azonosította (groteszk fejes vázák az udvari vagy kerti színhelyekhez, Knapp). 206

59. Sárkány a barlangjában Festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenetterv XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített ecsetrajz, vízfestékkel színezve 127x199 mm Egy sziklabarlang hármas, boltozatos üregét látjuk. A két szélsõben oszlopokon nyugvó boltívek vezetnek a háttérbe. Az 52. képhez hasonlóan a középsõ üreg bejáratánál kiterjesztett szárnyú sárkány áll, ám a barlang boltozásának megoldása gyökeresen eltérõ szemléletû. darab 1710-es bécsi elõadásának második kórusához készült tervként azonosította (a szörny és barlangja, Knapp). 208

60. Díszkert pavilonnal és szökõkúttal Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 154x128 mm A gyûjtemény lapjai között kiemelkedõ helyen állnak a kertábrázolások, mind számukat, mind kvalitásukat tekintve. Ezek csoportjába tartozik az itt látható, igen finoman megrajzolt lap is, melynek központi motívumai a barokk kertek kitüntetett elemei: a szökõkút s mögötte egy pavilon. A magas teraszra épült, karcsú korinthoszi oszlopokon álló, díszes pavilon középsõ terének dongaboltozatán opeion, a boltozat ívén elöl kagylómotívum. Az ív tetején két fekvõ alak tartotta koronás címerpajzs található. Koronázópárkányának mellvédjét arannyal színezett szobrok díszítik. A pavilon elõtt mellvéd fut körbe, rajta szobrokkal. Középrõl egy-, majd kétkarú lépcsõsor visz le a kertbe, a szökõkúthoz, amely elõtt mindkét oldalon egy-egy ornamentikus motívumokkal kialakított parter látható, sarkain bokrokkal. Kétoldalt egy-egy ciprus zárja le a teret. Az elõtér két ciprusa mögött magas ciprusfák sora fut kétoldalt a háttérben húzódó dús sövényig. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként határozta meg (III. felvonás, kerti játék, a díszkert bejárata; a hozzá csatlakozó díszkertet pedig az 51. képen látható lappal azonosította). 210

61. Grotta szökõkúttal Épített színpadi díszlet, ünnepi dekoráció vagy szökõkút terve XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve és tussal lavírozva 191x285 mm A barokk kertek kialakításában meghatározó szerepet kapnak a grották. Az itt bemutatott rajzon is egy dúsan díszített árkádos grotta terve látható. A sziklaalakzat hatását keltõ homlokzatot három ív tagolja: a két szélsõ ív külsõ oszlopait rozettás mezõk díszítik. Az oszlopokhoz kívül rozettával díszített voluta kapcsolódik. A középsõ, nagyobb ívhez csatlakozó, belsõ oszlopokon egy-egy kettõs, csavart farkú triton tart egyegy csigát, melybe az ív felsõ részérõl sáscsomók mögül felbukkanó vízesés zubog. Az ívmezõ közepén lévõ kancsóból szintén víz ömlik alá. A kancsó tetejére balról egy bõségszaru mellett heverõ nõalak, jobbról pedig háromágú szigonyát a csípõjén tartó Neptun támaszkodik. A két alak mögött három, sziklacsoportozatot idézõ szökõkút. A középsõ és a szélsõ ívek között egy-egy delfinen lovagló puttó, fölöttük vízköpõ maszkok és szikla formájú szökõkút. Az ívek képezte árkádok alatt egy-egy maszkkal díszített magas talapzaton álló szobor. Mindkét figura égõ fáklyát tart a kezében. A középsõ térben szökõkút vize csap magasra. A víz sziklatalapzaton álló, kiterjesztett szárnyú sas szájából tör fel. A madár testére kígyó tekeredik, melynek testét aranyozás nyomai díszítik (a motívumhoz lásd Wittkower, 1977, pp. 15 44). darab 1710-es bécsi elõadásának második kórusához készült tervként azonosította ( szökõkutas, tengeri alakokkal és szörnnyel díszített háromíves kapu, Knapp). 212

62. Kertrészlet szökõkúttal Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyoma, barna színû tintával készített tollrajz, indigó vízfestékkel színezve 152x183 mm; teljes méret: 302x190 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 63. képen látható tervvel A gyûjtemény díszkerteket bemutató lapjainak gyors vonásokkal, mégis igen érzékletesen, finoman megrajzolt reprezentánsa. Az elõtér közepén díszes szökõkút áll. Középütt egy folyamisten vázájából ömlik a víz, alatta pedig kisebb sugárban delfinek szájából. A szökõkutat fák veszik körül. Baloldalt mellvéd választja el a ciprusokat a kert belsejétõl. A mellvéd tetején antik öltözetû szoboralakok állnak. A mellvéd oldalfalán egy-egy vízköpõ, alatta a vízsugarat felfogó tálcákkal. Középütt kétoldalt balusztersor fog közre egy második, a felsõ teraszra vezetõ lépcsõt. A balusztersor tetején elöl egyegy vízköpõ szfinx. A második terasz elrendezése kisebb eltérésekkel (nincsenek fák, más a szökõkút formája: magas talapzaton álló tálca) az elsõhöz hasonló. A második teraszról lépcsõsor vezet egy oszlopokkal övezett magas pavilonhoz, melynek közepén szintén szökõkút látható. A hátteret lezáró épület tetején szobor. A bejárati portikuszt timpanon koronázza, mezejében medalionnal. Az épület kupoláján fénysugaraktól körülvett alak látható, állatok húzta diadalkocsin vagy trónszéken. A rajz befejezetlen: a jobb oldali ciprusfasornak és a pavilon szobordíszének csak a fémvesszõvel készített rajza látható. darab 1710-es bécsi elõadásának elsõ kórusához készült tervként azonosította (antik elemekkel díszített kert, Knapp). 214

63. Nyitott grotta szökõkutakkal Festett háttérfüggöny, épített színpadi díszlet vagy szökõkút terve XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített ecsetrajz, vízfestékkel színezve és tussal lavírozva 147x190 mm; teljes lapméret: 302x190 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 62. képen látható tervvel Az egykorú díszkertekben igen kedvelt grotta-motívum variációja. A sziklát utánzó kerti építmény ívsorának oszlopai elõtt antik öltözetû szobrok állnak. A két szélsõ, kisebb ív mögött egy-egy szökõkút látható. A középsõ, szélesebb ívnyílás mögött hasonló ív tûnik fel, s a közöttük lévõ térben egy újabb szökõkút vize csobog. A kút sziklatalapzatán két, egymásnak háttal ülõ szoborfigura. A háttérben balusztrádsor mögött sudár ciprusok magasodnak. darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként, a 61. kép barlangmotívumos változataként azonosította (Knapp). 216

64. Antik városkép, Janus-templommal Festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz 147x188 mm; teljes lapméret: 300x193 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 65. és a 66. képen látható tervekkel Felirat középen fenn: Janus; barna színû tintával készült, egykorú szöveg; középen lenn: A. sindt trophen von unterschidliche armaturen. A perspektivikusan ábrázolt játéktéren városrészlet látható, középpontjában centrális, oszlopsorral övezett, kupolás templom. A templomba vezetõ lépcsõsor elõtt mindkét oldalon magas talapzatra helyezett szobrok állnak. A bejárat feletti timpanon ívmezejében szalagdíszes címerpajzs, a tetején szobordísz: Janus/Saturnus jobbjában egy papírlapot, baljában pedig két kulcsot tartó, tógás szobra. A párkányzat tetején kétoldalt három-három, fegyverekbõl, zászlókból és páncélokból összeállított hadijelvény magasodik, felettük A jelzéssel. A kép alatti szöveg az A betûvel jelzett részek magyarázatát adja. A timpanonos portikusz mögött egy szintén timpanonnal koronázott ajtó, felette körablakkal. A felirat a római Janus-templommal azonosítja az épületet, melynek bezárt kapui így a békeidõk beköszöntére utalnak. A játéktér mindkét oldalán két-két bástya áll, közöttük utca húzódhatott. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította ( a darab végén Maastricht leomló falain belül feltûnõ templom és díszítményei, Knapp). 218

65. Ünnepi asztaldísz vagy színpadi kellék terve (?) XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, vörös krétarajz, tussal lavírozva 147x92 mm; teljes lapméret: 300x193 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 64. és a 66. képen látható rajzzal A barokk ünnepi asztalok elmaradhatatlan kellékei a különbözõ allegorikus-mitologikus, vagy bibliai történeteket és alakokat stb. formázó asztaldíszek, melyek lehettek efemer dekorációk (akár ételekbõl, illetve azok alapanyagaiból), de készülhettek nemes anyagokból is. A lapon látható asztaldísz központi motívumát egy angyal és egy puttó jelenti. Bal oldalán az angyal mindkét kezével egy-egy nádszálat tart. Jobbra a puttó fogja az egyik nád szárát, másik kezével egy koszorút tart. Köröttük dús sás- és nádlevelekbõl álló növénydísz. Az asztaldísz tálcája sziklára emlékeztetõ talapzaton áll. A rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy színpadi kellék vagy konkrét ünnepi alkalomhoz kötõdõ lakoma asztalának dísze volt-e. Stílusa alapján alkotója feltételezhetõen azonos a 93., 94., 95., 96. és a 97. képen bemutatott rajzok mesterével. A szakirodalom korábban a 64. képen látható vázlathoz készült párkánydíszként tartotta számon (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 298), Knapp Éva pedig a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította ( a darab végén Maastricht leomló falain belül feltûnõ templom és díszítményei, Knapp). 220

66. Diadalkocsi Színpadi díszkocsi: repülõszerkezet vagy színpadon mozgó díszletelem XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter rajz, vízfestékkel lavírozva 146x92 mm; teljes lapméret: 300x193 mm; valószínûleg a XVIII. század elején ragasztották közös lapra a 64. és a 65. képen látható rajzokkal Felhõcsoporton álló, négykerekû diadalkocsi terve, ülésén lángoló szív ragyog, a krisztusi szeretet jelképe. Lángjai áthatják az egész kocsit: a kerekekbõl, illetve a kocsi egyéb részeibõl lángnyelvek csapnak magasra. Az ülés volutával, füzérdísszel és egy üres medalionnal díszített magas háttámlájának tetején két, egymást átölelõ szárnyas puttó emel magasra egy lángoló szívet. A kocsi bakját képezõ kagylót, s a felette lévõ palmettákat füzérdísszel összefogott puttófejek díszítik. 222

67. A Habsburg-ház diadala: Az olümposzi istenek mint a keresztény fejedelem nevelõi és támaszai Színpadi jelenetterv XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve165x256 mm; teljes lapméret: 169x260 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán, a lapok kötetté formálásakor ragasztották hátsó hordozó lapra Egy különbözõ csoportokban és eltérõ életkorban, többször megjelenített ifjú uralkodó mintegy a jó kormányzáshoz szükséges bölcsesség és tapasztalat teljes kelléktárát kapja meg az olümposzi istenektõl és az erényfiguráktól. Mellettük páncélos katonák hódolnak az ifjú uralkodónak, feltehetõen a gyõztes csatákat jelképezve. A király koronájának megformálása többször idézi az osztrák császári korona alakját. A jeleneteket a kép középterében magasodó két pálmafa mellett rendezte el alkotójuk hármas csoportozatokban. A pálmák ágait fenn szárnyas puttó köti össze (a motívum hasonló a 41. képen láthatóhoz, ahol sasok fonják egybe a pálmák ágait). Középen Sol/Apollo nyújtja lovainak gyeplõjét a páncélos, vörös palástos, koronás ifjúnak. A négy fehér ló húzta kocsi kagyló formájú ülése mögött a ragyogó napkorong (hasonlóan a 29. képhez). Jobbra felhõkön áll az ifjú király, akinek páncélos, vörös sisakforgós térdelõ katona ajánlja fel kardját. Közöttük fehér szõnyegen lándzsa hever. Balra sárga ruhás nõalak emelkedik ki a pálmafa mögül: koronája várat formáz (Europa megszemélyesítése?), bõségszarut nyújt át az elõtte álló vörös palástos fiatal királynak. Jupiter és Neptun nyújtja át hatalmi jelvényeit (villámjogar, háromágú szigony) a gyermeknek, aki lenn a tengeristen diadalkocsijának gyeplõjét tartja, felettük pedig Jupiter ül sasmadarán. Középen vörös sisakforgós katona hódol a koronás gyermeknek: meghajolva nyújt át egy könyvet, elõttük lándzsa fekszik. A jobb oldali pálmafa mellett lenn, két ló húzta diadalkocsin idõs királyi alak érkezik: koronáját nyújtja a mögötte álló vörös palástos, koronás ifjúnak. Közöttük páncélos, méltóságteljes nõalak (a Habsburg Birodalom megszemélyesítése vagy Pallas Athene?) áll, aki a mögötte álló ifjúra tekintve a feléjük nyújtott koronára mutat. Balra mellettük Venus, Saturnus és Mercurius fogadja oltalmába az ifjú királyt. A Venus ölében ülõ, lángoló szívet tartó gyermek elõtt Amor/Cupido térdel, íját a gyermeknek adva. Mögöttük Saturnus kaszáját, Mercurius pedig caduceusát nyújtja az elõtte ülõ koronás gyermeknek, kinek napkorongban ábrázolt képmása elõtt kék ruhás, vörös palástos alak hódol. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710- es bécsi elõadásához készült tervként azonosította: III. felvonás, utolsó jelenet (Knapp). 224

68. Kertrészlet szökõkutakkal Színpadi díszlet vagy kertrészlet terve XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 175x288 mm Szökõkutakkal ékes díszkert ábrázolása. A jobb oldali, gazdagon díszített szökõkút kagyló alakú tálcáját delfinek és tritonok tartják, melyek szintén egy kagyló formájú tálcáról emelkednek ki. A delfineken egy-egy arannyal színezett puttó lovagol. A kút tálcáját tartó tritonok motívuma, illetve alakjuk megformálása a római Piazza Bocca della Veritàn 1715-ben felállított kútszobrokéhoz hasonló. A kút építészeti terveit Carlo Bizzaccheri, szobrait pedig Maratti-Fontana készítette. 10 A felsõ tálcán fátylas nõalak, mellette szárnyas puttó. A puttó szájából és a nõalak kezeibõl ömlik a víz a kagylótálcába. Mindkét alak arannyal színezett. A kép bal oldalán fákkal-bokrokkal ékes ligetet díszes kõ-mellvéd szegélyezi, sarkain két vörös szfinx között maszkos girlandokkal díszített óriási váza. A szfinxek szájából vízsugár lövell a mellvéd oldalán elhelyezett köríves tálcába (hasonló megoldást látunk a 62. képen). Mögötte vörös kõváza és a jobboldalt, elöl állóhoz hasonló szökõkút áll: kagyló alakú kúttálcán nõalak gyermekkel. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította, III. felvonás, elsõ jelenet (a folyópart, Knapp). 226

69. Diadalkocsi terve: Apollo/Phoebus diadalkocsija (?) Színpadi díszkocsi: repülõszerkezet vagy színpadon mozgó díszletelem XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 185x290 mm A finoman kidolgozott lapon egy felhõcsoporton ábrázolt diadalkocsi terve látható. A palmettákkal és aranyozással díszített kocsit egy sas húzza, s egy félmeztelen, bíborpalástos alak (Apollo/Phoebus?) hajtja, kinek fejét a Nap aranyló sugarai övezik. A felhõ felnyúló hátsó részébõl egy szárnyas puttó emelkedik ki, bíbor szalagot röptetve az ifjú feje fölé. A szakirodalom korábban Juno diadalkocsijaként (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 298), Knapp Éva pedig a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította (Apollo-Phoebus, Knapp). 228

70 71. Diadalkocsik tervei Színpadi kocsik: repülõszerkezetek vagy színpadon mozgó díszletelemek XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 282x179 (70.) mm, 170x162 mm (71.); teljes lapméret: 305x194 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra Feliratok balra fenn: Invidia; jobbra fenn: Die Abent ed Morgensterne (egykorú barna tintával áthúzva) 70. (fent): A kitûnõen iskolázott mester kezére valló lapon két színpadi kocsi terve látható. Baloldalt az Irigység (Invidia) megszemélyesítõjének felhõn trónoló alakja. A félmeztelenül ábrázolt Invidia fején kígyók tekergõznek. Baljában égõ fáklyát tart, melyre, mint jobb karjára is, egy kígyó tekeredik, miközben egy kígyóktól mardosott óriási szívre támaszkodik. Jobboldalt felhõn ábrázolt, csillagokból alkotott diadalkocsin szõke, vörös ruhás nõalak trónol. Ruháján aranydíszítés, feje körül öt csillagból álló ív ragyog. darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította (Invidia; Esthajnalcsillag, Knapp). 71. (lent): Lilás felhõcsoportozaton diadalkocsi terve, amely feltehetõen a Habsburgház dicsõségét s Ausztria termékeny földjét szimbolizálja. A kocsit, amelynek oldalán levelekbõl-rózsákból font füzérdísz fut végig, két rózsakoszorús puttó húzza, s hátul két másik tolja. A kocsi ülésén két koszorús puttó fog közre két bárányt. A bal oldali bárány nyakán szintén rózsákból és levelekbõl font koszorú. A puttók az osztrák császári koronát jelképezõ zárt koronát emelik magasra, amely mögött a Nap sugarai ragyognak; maga a napkorong egy vörössel és fehérrel háromszor vágott mezõ, Ausztria címere. A rajz mellett jobbra NB (Nota Bene) jelzés, mint a 34., 58., 80. és 84. kép esetében. A kocsin ülõ jobb oldali puttó lombdíszének, illetve a napsugaraknak a festése tovább folytatódik a hátsó hordozólapon. 230

72. Diadalkocsiban ülõ nõalak Színpadi díszkocsi: repülõszerkezet vagy színpadon mozgó díszletelem XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 154x188 mm; teljes lapméret: 299x194 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 73. képen látható rajzzal A felhõn ábrázolt diadalkocsiban vörös ruhás, kék köpenyes nõalak ül. Fejét sugárkoszorú övezi, kinyújtott baljával elõre, lefelé mutat. A volutával, puttófejjel és egy háromszögben ábrázolt szemmel díszített kocsit két madár húzza. A diadalszekér oldalait indaés kagylómotívum díszíti. Ülésének karfáján puttófej, az ülés maga két, háttal egymásnak fordított kagyló, ugyanúgy, mint a 81. kép felsõ sorának középsõ diadalkocsiján. A szakirodalom korábban Jupiter diadalkocsijaként tartotta számon (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 299), Knapp Éva pedig a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította ( a dicsfénykoszorús szent szerelem, Hymen, Knapp) 232

73. Diadalkocsiban ülõ nõalak: Concordia Színpadi díszkocsi: repülõszerkezet vagy színpadon mozgó díszletelem XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 132x183 mm; teljes lapméret: 300x192 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 72. képen látható rajzzal A felhõcsoportozaton ábrázolt diadalkocsiban ülõ nõalak valószínûleg az Egyetértés (Concordia) szimbóluma. Aranyozott páncélt és vörös palástot visel; balját az ülés karfáján nyugtatja, jobbjával jogart emel maga elé. A jogar végén a két, a kézfogás gesztusában összefonódó kéz motívuma, az Egyetértés szimbóluma, s az is, miként a diadalkocsiból kiemelkedõ vörös köves gyûrût a magasba tartó puttók motívuma jegyességre, kézfogóra is utalhat. A kocsit két foltos kutya húzza, hasonlóan a 81. kép alsó sorában jobbra látható diadalkocsihoz. A szakirodalomban korábban Vulcanus diadalkocsijaként szerepelt (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 299), Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként, Hymen alakjával azonosította (Knapp). 234

74. Allegória az 1710-es évre Festett háttérfüggöny vagy színpadi repülõszerkezetek 1709 1710 körül Papír, barna színû tintával készített tollrajz 141x181 mm; teljes lapméret: 293x181 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 75. képen látható rajzzal Felirat középen fenn: barna színû tintával írott, egykorú szöveg: Daß Jahr A lap közepén az állatkör jegyeinek ábrázolása ível át egy felhõcsoportozaton, a következõ jegyekkel (balról jobbra): Kos, Bika, Ikrek (kitakarva: Rák, Oroszlán, Szûz), Mérleg, Skorpió. A felhõkbõl a szeleket szimbolizáló fürtös gyermekfejek bukkannak elõ, szelet fújnak minden irányba. A zodiákus-ív tetején, a Rák, Oroszlán és a Szûz csillagképeket szimbolizáló jeleken egy méltóságteljes nõalak ül, övén az 1710-es évszám. Baljában az év fordulópontjának, egy új év megnyitásának jelképe, egy kulcs. Az évszakok váltakozását, a négy évszakot szimbolizáló füzérsor veszi körül alakját, balról jobbra a következõképpen: gyümölcs-, gabona- és levélfüzér. A zodiákus rajzától jobbra diadalkocsiban trónoló alak (uralkodóábrázolás?) kulcsot emel maga elé, s alakját is a zodiákus íve fonja körül, ugyanazokat a hónapokat jelezve, mint az elõzõ rajzon (két eltérés: kimaradt a Mérleg jele, s a jegyek a Bak jelével végzõdnek). darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította (III. felvonás, utolsó jelenet, Knapp). 236

75. Allegória az 1710-es évre Festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenetterv 1709 1710 körül Papír, barna színû tintával készített tollrajz 142x178 mm; teljes lapméret: 293x181 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 74. képen látható rajzzal Középütt fenn Saturnus/Jupiter koronás királyi alakja, illetve az õ alakjában megszemélyesített uralkodó trónol felhõtrónuson. Kétoldalt Jupiter madara, egy-egy sas emelkedik ki. A király jobbjában jogar, balját csípõjén nyugtatja. Alakját öt csillag övezi, melyeket a sasok nyakán átvetett kendõk fognak össze. A legfelsõ csillagban Saturnus/Jupiter jele: a trónus mögül is Jupiter jelképei, villámok cikáznak szerteszét. Az alsó sávban négy hódoló figura rajza látható, kétoldalt kettõs csoportozatban elhelyezve. A bal szélen idõsebb, tógás, palástos alak (Janus?), övén az 1710-es évszám. Felemelt jobbjában két kulcsot tart. Mellette a tenger habjain úszó, füzérdíszes bikán Europa alakja. Jobboldalt Flora fölfelé tekintõ alakja trónol. Trónusát összekapcsolt bõségszaru-motívumok alkotják, ugyanúgy, mint ez a 82. képen is megfigyelhetõ, Flora trónusának díszítésén. A jobb szélen az Idõ megszemélyesítõje látható, jobbjában kasza. Kronosz öreg, szakállas alakja egyben a Halál jelképe is. Mellette kétoldalt egy-egy homokóra, mögötte szerszámok, felettük csillag, benne Saturnus jele. darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította (III. felvonás, utolsó jelenet, Knapp). 238

76 80. A levegõ, a tûz, a föld és a víz allegóriája és allegorikus jelenet Ausztria uralkodására 76 79.: Színpadi díszkocsi, repülõszerkezet, vagy színpadon mozgó díszletelem 80.: Festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet terve XVII. század vége XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve Legnagyobb átmérõk: 97 mm (76.), 100 mm (77.), 84 mm (78.), 110 mm (79.), 111 mm (80.); teljes lapméret: 296x193 mm; a képeket valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra A 76., 77., 78., 79. kép a négy elem allegóriája (levegõ, tûz, föld, víz) 76. (balra fent): A levegõ allegóriája. Felhõtrónuson ülõ, karjait széttáró szárnyas alak, aranyszegélyes bíbor ruhában, haját is egy felhõcsoport alkotja. Trónusából a szeleket megszemélyesítõ négy gyermekfej bukkan elõ, a szeleket fújják a világba. 77. (jobbra fent): A tûz allegóriája. Lángnyelvekbõl, villámokból képzett trónuson ülõ, kék-vörös ruhás nõalak. Jobbjával lefelé mutat, baljával égõ bombát emel fel. Bal lábával egy fekete bika fejére tapos. 78. (balra lent): A föld allegóriája. Önállóan azonban a négy évszak allegóriájának is tekinthetõ, hiszen a különbözõ füzérdíszek egyben az évszakok váltakozásának, a természet örök körforgásának a szimbólumai is. Oroszlánon ülõ, balját magasra emelõ, fehér-vörös ruhás nõalak, félig fedetlen keblekkel. Alakját zöld gyepbõl kiemelkedõ füzér övezi, melynek részei balról jobbra haladva a következõk: virágok, gabonaszálak, fenyõtobozzal tarkított fenyõgally, gyümölcsök. 79. (jobbra lent): A víz allegóriája, melyet vizet köpõ delfinekbõl formált trónuson ülõ, kezeit széttáró, sárga-bíbor ruhás nõalak személyesít meg. Lábai abban a kis, kagyló formájú tóban pihennek, amelyet a delfinek szájából ömlõ víz alakít ki. A tó mellett a földön kagylók és korallok hevernek. A nõalakot nádszálakból font ív övezi, az ív mögött szökõkút vize emelkedik a magasba. 80. (középen): Két nõalak fog közre egy trónust, melynek lábazatán pálma- és olajág övezi Ausztria vörössel és fehérrel háromszor vágott címerpajzsát. A trónus háttámláját szárnyas puttófej és kagylómotívum díszíti. Ülésén egy nyíló vörös rózsa látható, közepén egy alak körvonalaival. A két nõ koszorút emel a rózsa fölé. A bal oldali, kék-bíbor ruhás, bíbor sisakforgós nõalak egy kakason ül, baljával koszorút, jobbjával pedig a béke jelképét, egy olajággal átfont kardot tart (Pallas Athene/Minerva?). A jobb oldali, egyszarvún trónoló sárga-kék ruhás nõ jobbjában egy koszorú, másik kezében olajág. Balra a figyelemfelkeltõ NB (Nota Bene) jelzés, mint a 34., 58., 71. és 84. képen. Knapp Éva a 76., 77., 78., 79. képeken látható terveket a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította (III. felvonás, utolsó jelenet), a háború és a béke páros alakjaival. 240 241