LIX. ÉVFOLYAM ÁRA: 1365 Ft 10. SZÁM ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY A LEGFÕBB ÜGYÉSZSÉG HIVATALOS LAPJA BUDAPEST, 2011. október 31. Tartalom Oldal Jogszabályok 2011. évi CXXXIV. törvény az uzsorával összefüggõ egyes törvények módosításáról.... 274 Határozatok 2/2011. (X. 14.) BJE határozat... 275 Körlevelek 4/2011. (X. 31.) fõov. körlevél az Eurojustnak küldendõ kötelezõ jelentésekhez használandó formanyomtatványról... 278 Személyi hírek Elismerés... 279 Kinevezések... 280 Áthelyezések... 282 Kinevezés módosítása... 283 Kirendelések... 283 Kirendelések és megbízások... 283 Megbízás... 283 Szolgálati viszony megszûnések... 284 Igazolványok érvénytelenítése... 284 Közlemények A legfõbb ügyész tudományos pályázati felhívása... 284 Pályázati felhívás ügyészi állások betöltésére... 289
274 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám Jogszabályok 2011. évi CXXXIV. törvény az uzsorával összefüggõ egyes törvények módosításáról* 1. (1) A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 330/A. (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: (1) Aki más rászorult helyzetét kihasználva olyan különösen aránytalan mértékû ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amely alkalmas arra, hogy annak teljesítése a megállapodás kötelezettjét, a megállapodás kötelezettjének a vele közös háztartásban élõ hozzátartozóját, illetve a megállapodás kötelezettje által jogszabályon, bírósági határozaton, hatósági határozaton vagy szerzõdésen alapuló tartási kötelezettség alapján eltartott személyt súlyos vagy további súlyos nélkülözésnek tegye ki, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha az uzsorabûncselekményt a) bûnszövetségben, b) üzletszerûen követik el. (2) A Btk. 330/A. -a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki: (4) Korlátlanul enyhíthetõ annak a büntetése, aki az uzsorabûncselekményt, mielõtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti és az elkövetés körülményeit feltárja. 2. A Polgári Törvénykönyv hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejû rendelet 36/A. -a helyébe a következõ rendelkezés lép: 36/A. Az ügyész a) a semmis szerzõdéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében, továbbá b) uzsorás szerzõdés esetén a szerzõdés semmisségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt keresetet indíthat. 3. Ez a törvény a kihirdetést követõ nyolcadik napon lép hatályba. Dr. Schmitt Pál s. k., köztársasági elnök Lezsák Sándor s. k., az Országgyûlés alelnöke * A tövényt az Országgyûlés a 2011. október 17-i ülésnapján fogadta el.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 275 Határozatok A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága 2/2011. (X. 14.) büntetõ jogegységi határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának Büntetõ Jogegységi Tanácsa a legfõbb ügyész indítványára lefolytatott jogegységi eljárásban, Budapesten 2011. évi október hó 3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következõ jogegységi határozatot: Ha a szabadlábon lévõ elítélt részére több, összbüntetésbe nem foglalható határozott tartamú szabadságvesztés végrehajtására bocsát ki felhívást a megyei (fõvárosi) bíróság bv. csoportja, és az elítélt a felhívásnak nem tesz eleget, a Btk. 47. (4) bekezdésének e) pontja alapján abból a szabadságvesztésbõl nem bocsátható feltételes szabadságra, amelyet a végrehajtási sorrend [Bv.tvr. 24/A. (1) bekezdése] alapján elsõként kell végrehajtani. Indokolás A legfõbb ügyész a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 440. -a (1) bekezdésének a) pontjában megállapított jogkörében az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta, mert a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 47. (4) bekezdése e) pontjának eltérõ jogértelmezését észlelte a bírói gyakorlatban. Az egymással ellentétes jogértelmezést az alábbi határozatokkal szemléltette: I. A terheltet a) 2008. április 21-én jogerõsen 1 év 6 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidõre felfüggesztett fiatalkorúak fogházbüntetésére, b) 2009. február 17-én jogerõsen 2008 márciusában elkövetett bûncselekménye miatt 1 évi, végrehajtásában 3 évi próbaidõre felfüggesztett börtönbüntetésre, c) 2010. március 2-án jogerõsen többek között egy 2009. február 23-án elkövetett bûncselekménye miatt 2 évi és 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság, és ez utóbbi ítélettel az a) és b) ponttal jelzett, végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett büntetéseinek a végrehajtását is elrendelte. (Zalaegerszegi Városi Bíróság 14.Fk.8/2008/7., Keszthelyi Városi Bíróság 9.B.290/2008/7., és Zalaegerszegi Városi Bíróság 2.B.335/2009/27. számú ítéletei.) A Zala Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportja 2010. március 29-i határnappal felhívta az elítéltet mindhárom büntetés végrehajtásának megkezdésére. A szabályszerûen kézbesített, a szükséges tájékoztatást is tartalmazó felhívás ellenére a terhelt a határnapot elmulasztotta. Ezért a bíróság az elõvezetését rendelte el, amelynek alapján 2010. április 20-án a büntetés-végrehajtási intézetbe (a továbbiakban: bv. intézet) elõállították. A Zala Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportjának bírája az F.31/2010/2. számú, 2010. május 19-én kelt végzésével megállapította, hogy az elítélt, mivel a büntetését önhibájából nem kezdte meg, a Btk. 47. -a (4) bekezdésének e) pontjában írt okból a felhívásban megjelölt egyik szabadságvesztésbõl sem bocsátható feltételes szabadságra. Az elítélt fellebbezését elbíráló Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Bkf.304/2010/3. számú, 2010. július 9-én jogerõre emelkedett végzésével az elsõ fokon hozott határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felhívás valamennyi szabadságvesztést tartalmazta, ezért az elítélt mulasztása mindhárom szabadságvesztésre kihat.
276 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám II. A terheltet a) 2009. január 22-én jogerõsen 11 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidõre felfüggesztett börtönbüntetésre, b) 2009. február 12-én jogerõsen 2007. február 24-én elkövetett bûncselekménye miatt 5 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidõre felfüggesztett börtönbüntetésre, c) 2010. május 31-én jogerõsen 2009. június 6-án elkövetett bûncselekmény miatt 9 hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság, egyben elrendelte az a) és b) pontokkal jelzett felfüggesztett szabadságvesztés büntetéseknek a végrehajtását is. (Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság 2.B.415/2007/26., 2.B.448/2008/10. és 10.B.237/2009/8.számú ítéletei.) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportja 2010. július 6-i határnappal felhívta az elítéltet mindhárom büntetés végrehajtásának megkezdésére. A tájékoztatást is tartalmazó és szabályszerûen kézbesített felhívás ellenére a terhelt a határnapot elmulasztotta, a szabadságvesztést csak 2010. július 19-én kezdte meg. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportjának bírája (a továbbiakban: bv. bíró) a Bv.778/2010/3. számú, 2010. augusztus 25-én kelt végzésével megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátása mindhárom büntetés tekintetében kizárt. Az elítélt fellebbezését elbírálva, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 7.Bkf.1585/2010/2. számú, 2010. szeptember 27-én jogerõre emelkedett végzésével az elsõfokú határozatot megváltoztatta, és a b) és c) ponttal jelzett, vagyis a 9 hónap és 5 hónap tartamú szabadságvesztések tekintetében a feltételes szabadság kizárásáról szóló elsõfokú rendelkezést mellõzte, azt csupán a leghosszabb tartamú, az elítélt által már ténylegesen töltött, 11 hónapi börtönbüntetés tekintetében tartotta törvényesnek. Indokai szerint bár a terhelt ugyanarra az idõpontra valóban három letöltendõ szabadságvesztésre kapott felhívást, azonban fizikailag egy idõben csak egy büntetést tud tölteni. Így önhibája is csak egy, az elsõként foganatba vett büntetése tekintetében állapítható meg. A több határozott tartamú, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztéseket ugyanis nem egységként kezelve, azok tartamát nem összeadva, hanem egymást követõen és külön-külön, az 1979. évi 11. számú törvényerejû rendeletben (a továbbiakban: Bv.tvr.) 24/A. -ában meghatározott sorrendben hajtják végre. Ezért az elsõként végrehajtásra kerülõ ítélet az, amelynél az önhiba szóba jöhet, hiszen a sorrendben következõt már csak ezt követõen lehet végrehajtani. * * * A legfõbb ügyész annak az elvi kérdésnek az eldöntését indítványozta, hogy a Btk. 47. (4) bekezdés e) pontjának alkalmazása során az elítélt mely büntetésébõl nem bocsátható feltételes szabadságra abban az esetben, ha önhibájából olyan felhívásnak nem tesz eleget, amely több szabadságvesztés letöltésének megkezdésére irányul. Jogi álláspontja szerint a Btk. módosításáról szóló 2009. évi LXXX. törvény 9. -ához fûzött indokolásban kifejtett jogalkotói akaratra is figyelemmel az eltérõen értelmezett törvényszövegben a szabadságvesztés letöltés meg nem kezdése fogalom a felhívásra történõ jelentkezés elmaradását jelenti, ezért az elítélt mulasztása valamennyi, a felhívásban megjelölt büntetés tekintetében megállapítható. Miután a végrehajtás sorrendjét a 17/1997.(V. 9.) IM rendelet 8. -a szerint a bv. intézet a befogadás után határozza meg, a II. pont alatt írt jogi álláspont szerint valamennyi esetben csak a távol maradó terhelt kézre kerülését követõen lehetne kimondani, hogy melyik büntetés megkezdését mulasztotta el. További érvei szerint a javaslatával egyezõ következtetést alapoz meg a Bv.tvr. 6/A. (1) bekezdése d) pontjával való egybevetés is. E szerint a bv. bíró lakcímfigyelést, körözést rendelhet el, illetõleg elfogató parancsot bocsáthat ki annak az ismeretlen helyen tartózkodó elítéltnek a felkutatása érdekében, aki a szabadságvesztés büntetésének letöltését nem kezdte meg. A Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Jogegységi Tanácsa megállapította, hogy a Be. 439. -ának (1) bekezdés a) pontjában megkívánt törvényi elõfeltételek megvalósultak és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala szükséges. Az indítványt ebben a részében alaposnak tartotta; az indítványozónak a jogkérdés megoldására vonatkozó javaslatával azonban csak annyiban értett egyet, hogy a letöltés meg nem kezdése fogalom alatt a szabályszerûen kézbesített, figyelmeztetést is tartalmazó felhívásban megjelölt határnapon történõ meg nem jelenés értendõ. Azt a legfõbb ügyészi álláspontot viszont, miszerint ez a mulasztás valamennyi, a felhívásban megjelölt szabadságvesztésre kihatna, a Jogegységi Tanács nem osztotta. * * *
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 277 A Btk. 47. (4) bekezdés e) pontjában foglalt törvényi elõírás értelmezésével annak a hatályba lépését (2009. augusztus 9. napját) követõen a Legfelsõbb Bíróság a 82. számú büntetõ kollégiumi véleményben, majd a 2/2010. (VII. 16.) BJE számú jogegységi határozatban más aspektusból már foglalkozott. Ennek során úgy foglalt állást, hogy bár a feltételes szabadságot az önhiba miatt kizáró új jogszabály a Btk.-ban került elhelyezésre, a módosításhoz fûzött indokolásból is kitûnõen az errõl szóló határozat meghozatala a büntetés-végrehajtási jog területére tartozik. Ebbõl a megállapításból következõen az indítványban felvetett elvi kérdés is a végrehajtási jog oldaláról megközelítve válaszolható meg. A Be. 590. (1) bekezdése csupán azt az általános szabályt tartalmazza, hogy a büntetések végrehajtására az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában a határozat jogerõssé válik. A végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerõre emelkedését követõen a bíróság (a büntetés-végrehajtási csoport) teendõit a büntetõ ügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet (a Bhr.), továbbá a Bv.tvr, valamint a szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/l996. (VII. 12.) IM rendelet, és a szabadságvesztés kezdõ és utolsó napjának megállapításáról szóló 17/1997. (V. 9.) IM rendelet határozzák meg. E szabályok értelmében a szabadlábon lévõ elítélt részére a figyelmeztetést is tartalmazó felhívás megküldésérõl, annak eredménytelensége esetén pedig a terhelt elõvezetésérõl a bv. bíró gondoskodik [Bhr. 23. (3) bekezdése, 25. (1) bekezdése], és ha annak elõfeltételei fennállanak, a bv. bíró intézkedik elfogatóparancs kibocsátásával az elítélt körözésérõl is [Bv.tvr. 6/A. (1) bekezdés]. Az, hogy a szabadlábon lévõ elítélten több, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani, három esetkörben fordulhat elõ. Egyfelõl, ha a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítéletben a korábban kiszabott szabadságvesztés végrehajtását rendelik el. Ez esetben azokról az ítélõ bíróság egy idõben állít ki értesítést, így szükségképpen több felhívást kell kézbesíteni az elítéltnek. Másrészt, ha a terheltet egymással semmilyen kapcsolatba nem hozhatóan, többször ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre, és ezek nem foglalhatók összbüntetésbe. Ekkor a perbíróságok által külön-külön kiállított értesítések alapján az egy idõben kézbesített felhívás kizárólag a bv. csoport adminisztratív döntésén múlik, hiszen a felhívások kibocsáthatóak lennének más-más idõpontokra szólóan is. Harmadrészt, ha a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítéletben a korábban engedélyezett feltételes szabadságot megszüntetik. Bár a perbíróság azokról is egy idõben állít ki értesítést, azonban az elítélt nem a Btk. 47. (4) bekezdésének e) pontja, hanem a) pontja alapján lesz kizárva a feltételes szabadságra bocsátásból, emiatt a felmerült jogkérdés szempontjából ez az esetkör nem releváns. Az elsõ két esetben az a körülmény, hogy több szabadságvesztés végrehajtására kell kiadni a felhívást, még nem eredményezi azt, hogy a terhelt a mulasztása esetén valamennyi büntetése tekintetében elesik a feltételes szabadság kedvezményétõl. A Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Jogegységi Tanácsa ebben a kérdésben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságnak a II. ponttal jelzett álláspontjával értett egyet. Kétségtelen, ha a terhelt a megjelölt határidõben a bv. intézetben nem jelenik meg, formálisan a felhívásban szereplõ valamennyi végrehajtandó szabadságvesztés büntetésének a megkezdését elmulasztotta. A büntetéseit azonban eltérõen a felfüggesztett szabadságvesztésektõl, ahol a Btk. 91. -ának (5) bekezdése értelmében valamennyi próbaidõ párhuzamosan telik nem egyszerre, egy idõben, hanem egymást követõen, a büntetés-végrehajtási jogszabályban meghatározott sorrendben hajtják végre. Miután a terhelt sem fogalmilag, sem ténylegesen egyszerre több végrehajtandó szabadságvesztést nem tölthet, ezért a Bv.tvr. 24/A. -a és 48. (4) bekezdése, illetve a 17/1997. (V. 9.) IM rendelet 8. -ának (1) és (2) bekezdése határozza meg a végrehajtási, illetve foganatba vételi sorrendet. Függetlenül tehát attól, hogy az elítéltnek a perbírósági értesítõk alapján több szabadságvesztésrõl kell vagy kellett felhívást kiadni, illetve vele szemben esetleg több elfogató parancs is kibocsátásra került, az elítélt a több büntetése közül mindig csupán egynek a végrehajtását tudja ténylegesen megkezdeni. Az elsõként végrehajtandó szabadságvesztést a befogadását követõen a bv. intézet határozza meg. A további, még letöltésre váró szabadságvesztések végrehajtása pedig kötelezõ jelleggel, a jogszabály szerinti sorrendben folyamatosan történik, azokra az elítéltnek akarati ráhatása nincs.
278 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám A büntetés-végrehajtási szabályokból következõen tehát a további szabadságvesztésekre a Btk. 47. (4) bekezdés e) pontjában írt, a letöltés önhibából történõ meg nem kezdése fogalom már nem vonatkoztatható, az elítélt önhibája csak az elsõként foganatba vett szabadságvesztéshez kapcsolható. Abban az esetben ugyanis, amikor a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását rendelik el az újabb ítéletben, a szabadságvesztések találkozása szükségszerû. Amikor egymástól függetlenül kiszabott szabadságvesztések végrehajtására adnak ki egyszerre több felhívást, a szabadságvesztések találkozása esetleges, de egyik sem értékelhetõ az elítélt terhére. Mindkét esetben az elítélt ténylegesen csak egy büntetés tekintetében valósíthatja meg a törvény által szankcionált mulasztást. * * * A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Jogegységi Tanácsa a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében [Be. 439. (1) bekezdés a) pont], a Be. 440. (1) bekezdésének a) pontja, valamint 443. (1), (2) és (4) bekezdése alapján a rendelkezõ részben foglaltak szerint határozott, s határozatát a Be. 445. -ának (2) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi. Budapest, 2011. október 3. Dr. Kónya István s. k., a jogegységi tanács elnöke Dr. Horváth Ibolya s. k., elõadó bíró Dr. Akácz József s. k., bíró Dr. Katona Sándor s. k., bíró Dr. Varga Zoltán s. k., bíró Körlevelek A Nemzetközi Képviseleti Önálló Osztály vezetõjének 4/2011. (X. 31.) fõov. körlevele az Eurojustnak küldendõ kötelezõ jelentésekhez használandó formanyomtatványról Az Eurojust nemzeti koordinációs rendszer létrehozásáról szóló 17/2011. (VIII. 19.) LÜ utasítás (a továbbiakban: Utasítás) 5. -ának (1) bekezdése végrehajtására a Magyar Köztársaság ügyészsége szervezetérõl és mûködésérõl szóló 25/2003. (ÜK. 12.) LÜ utasítás 5. -a (2) bekezdésének a) pontjában, valamint az egyes formanyomtatványok bevezetésének és módosításának rendjérõl szóló 3/2007. (ÜK. 2.) LÜ utasítás 1. (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõ körlevelet adom ki: 1. Az Utasítás 5. -ának (1) bekezdése értelmében az ügyben eljáró ügyész az Eurojust felé fennálló jelentési kötelezettségének szükség szerint aktualizált és fõosztályvezetõi körlevélben közzétett Eurojust formanyomtatvány kitöltésével köteles eleget tenni. 2. A jelentésekhez a melléklet 1 szerinti Eurojust formanyomtatványt kell használni, melyet a melléklet függelékével együtt bevezetek. Az Utasítás 5. -a (1) bekezdésének a) e) pontjai alá esõ ügyekben ezt a formanyomtatványt az eljáró ügyésznek elektronikusan haladéktalanul ki kell töltenie, majd a kitöltött formanyomtatványt számítógépre el kell mentenie, és az így elmentett dokumentumot e-mail mellékletként az esetleg csatolni kívánt további dokumentumokkal együtt az art13hu@eurojust.europa.eu címre el kell küldenie. 1 A melléklet az ügyészségi intranetrõl tölthetõ le.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 279 3. Az elküldött formanyomtatvány iratoknál maradó kinyomtatott házi másodpéldányán fel kell tüntetni az e-mailben történt elküldés tényét, idejét; a megfelelõ kivezetési kóddal kivezetési utasítást kell adni és alá kell írni. Ugyanígy kell eljárni a formanyomtatványban közöltek változása miatt szükséges aktualizálás és ismételt elküldés esetén. 4. Mivel a formanyomtatvány a bûncselekményeket nem a magyar Btk. szerinti elnevezéssel, hanem az Eurojust ügyfeldolgozási rendszere (CMS) szerinti bûncselekmény-típusokként tartalmazza, a formanyomtatvány bûncselekmény pontjainak kitöltéséhez segédletként a melléklet függeléke szerinti ekvivalencia táblázatot kell használni. 5. Az Utasítás 6. -ának (1) bekezdése szerint a kötelezõ jelentés megküldése nem jelenti automatikusan segítség kérését az Eurojusttól. Az Eurojust és annak magyar nemzeti tagja csak akkor nyújt segítséget az ügyben, ha azt az eljáró ügyész kifejezetten kéri. Az ilyen kérést minden más szükségesnek tartott közlendõvel együtt célszerû belefoglalni abba az e-mail-be, amely a kötelezõ jelentést mellékletként tartalmazza. 6. A jelentési kötelezettség alá nem esõ ügyekben az eddig szokásos módon formanyomtatvány kötelezõ használata nélkül e-mailben (ilevai@eurojust.europa.eu), faxon (+31.70.412.5291), illetve telefonon (+31.70.412.5290 vagy +31.646.203.749) lehet jelezni, hogy az ügyész az Eurojust közremûködését kéri. Az ügyész ebben az esetben is megküldheti az információkat a formanyomtatványhoz hasonló, strukturált módon. 7. A formanyomtatvány és az ekvivalencia táblázat használatával kapcsolatos bármely problémát haladéktalanul jelezni kell az art13hu@eurojust.europa.eu vagy a CollegeHU@eurojust.europa.eu címen. Dr. Lévai Ilona s. k., önálló osztályvezetõ ügyész Személyi hírek Elismerés Az Alkotmánybíróság, a Legfelsõbb Bíróság elnöke, a legfõbb ügyész, a Magyar Országos Közjegyzõi Kamara, a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottság, a Magyar Jogász Egylet és a Magyar Közigazgatási Kar elnöke dr. Horváth László címzetes fellebbviteli fõügyészségi ügyész, Gyõr-Moson-Sopron megyei fõügyésznek a Deák Ferenc Emlékév alkalmából alapított jogász szakmai elismerést, a Pro meritis de iuris peritia* In memorian Francisci Deak díjat adományozták.
280 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám Kinevezések A legfõbb ügyész kinevezte dr. Pénzes Gábor mb. sátoraljaújhelyi, dr. Szajkó Csilla mb. szolnoki városi vezetõhelyettes ügyészt szolgálati helyükön vezetõhelyettes ügyésszé; dr. Földesi Mártát és dr. Reseterits Dánielt budapesti kerületi ügyészséghez változó szolgálati helyre, dr. Teszler Dániel komlói városi ügyészségi titkárt szolgálati helyén ügyésszé; dr. Bana Dávid szolnoki, dr. Szalóki Kitti kazincbarcikai városi ügyészségi fogalmazót szolgálati helyén, dr. Bohos Máriát budapesti kerületi ügyészséghez változó szolgálati helyre, dr. Molnár Szabolcsot a Nyíregyházi Városi Ügyészséghez ügyészségi titkárrá; dr. Almási Edinát a Szikszói, dr. Antali Dániel Gábort a Békéscsabai, dr. Bálint Márton Sándort és dr. Kamenszky Petra Annát a Szegedi, dr. Barnás Balázst és dr. Kecskés Klaudiát az Esztergomi, dr. Beleznay Györgyöt a Szerencsi, dr. Benda Ágnest és dr. Fekete Krisztinát a Gödöllõi, dr. Blazsánné dr. Barna Emíliát a Nyíregyházi, dr. Bóna Gábort és dr. Szita Veronikát az Ajkai, dr. Bosák Nikolettet, dr. Kõszegi Anitát és dr. Tánczos Ágnest a Veszprémi, dr. Csaba Viktória Nikolettet a Salgótarjáni, dr. Handrik Adélt és dr. Velner Noémit a Zalaegerszegi, dr. Csasztvan-Tihanyi Nórát a Szarvasi, dr. Cseh Violettát a Sárvári, dr. Cseke Gábort, dr. Csordás Tamást, dr. Garancz Klárát, dr. Kõvári Krisztina Esztert, dr. Torma Andrást és dr. Tóth Evelint a Miskolci, dr. Danku Juditot és dr. Pelyák Jánost az Egri, dr. Decker Alexandrát, dr. Gáspár Zsuzsannát és dr. Kozma Gergelyt a Székesfehérvári, dr. Dehény Dalmát a Kiskõrösi, dr. Farkas Helgát a Pásztói, dr. Garami Györgyöt és dr. Horogh Tímea Katalint az Ózdi, dr. Gombás Tamarát,
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 281 dr. Keindl Máriát, dr. Süle Diána Líviát és dr. Szalai Péter Zsoltot a Tatabányai, dr. Hajnal Eszter Máriát és dr. Horváth Melindát a Komáromi, dr. Havasi Ágnest a Jászberényi, dr. Holndonner Rolandot a Ceglédi, dr. Humonyik-Balog Nikolettát a Mezõkövesdi, dr. Joszt Szabinát a Körmendi, dr. Kadocsa Izabellát a Dunaújvárosi, dr. Károlyfi Szilviát a Mosonmagyaróvári, dr. Keczeli Viktóriát a Nagyatádi, dr. Kéri Ágnest és dr. Rédei Dánielt a Szolnoki, dr. Kéri Csillát a Makói, dr. Kovács Fannit a Kacincbarcikai, dr. Kövecs Mátét, dr. Nagy Melindát és dr. Varga Lászlót a Kecskeméti, dr. Mentusz Dorottyát a Füzesabonyi, dr. Mészáros Kittyt, dr. Paróczi Juditot és dr. Tóth Alízt a Pécsi, dr. Molnár Dórát az Orosházi, dr. Nagy Adriennt a Tapolcai, dr. Nagy Angéla Veronikát a Nagykanizsai, dr. Nánási Gábort a Váci, dr. Orbán Brigitta Teréziát és dr. Smidéliusz Pétert a Szombathelyi, dr. Palatinus Diánát a Gyulai, dr. Petes Juditot a Kõszegi, dr. Ponta Rajmundot a Sátoraljaújhelyi, dr. Pósa Edinát a Tiszaújvárosi, dr. Szabó Dórát a Kunszentmiklósi, dr. Szálkai Dávidot az Encsi, dr. Szász Gabriellát a Debreceni, dr. Tóth Tímeát a Karcagi, dr. Vigh Editet a Pápai, dr. Vozár Biankát a Monori Városi Ügyészséghez, dr. Baán Viktort és dr. Egressy Natáliát a Pestvidéki, dr. Bihari Annamáriát a Székesfehérvári, dr. Császár Zsuzsannát a Zalaegerszegi, dr. Németh Zoltán Györgyöt a Debreceni, dr. Pál Szandrát a Szekszárdi Nyomozó Ügyészséghez, dr. Paizs Ádám budapesti XIV. és XVI. kerületi ügyészségi ügyintézõt, dr. Bíró Viktóriát, dr. Bondor Zsókát, dr. Buza Gábor Attilát, dr. Csoknyai Mariannát, dr. Czakó Barbarát, dr. Debreczeni Lillát, dr. Debrõci Daniellát,
282 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám dr. Enesey Esztert, dr. Estók Flórát, dr. Faludi Zoltán Istvánt, dr. Gulyás Juditot, dr. Herbert Bernadettet, dr. Hornyák Ágnes Erikát, dr. Horváth Fruzsinát, dr. Kalász Péter Bélát, dr. Katona Annát, dr. Keller Ágnest, dr. Keller Gabriellát, dr. Komáromi Dórát, dr. Kovács Nikolettet, dr. Kõvári Anettet, dr. Latkóczy Júlia Emesét, dr. Makó Zsófiát, dr. Marosvári Dórát, dr. Masznyik Dávidot, dr. Németh Gergõt, dr. Pál Vanesszát, dr. Papp Katalint, dr. Perjési Adriennt, dr. Rózsás Bianka Klaudiát, dr. Schneider András Pétert, dr. Soós Renátát, dr. Szabó Orsolyát, dr. Tankó Bojánát, dr. Törõcsik Balázst, dr. Varga Ádámot, dr. Varga Boglárkát, dr. Vincze Zsuzsát, dr. Zsoldi Kingát budapesti kerületi ügyészséghez változó szolgálati helyre ügyészségi fogalmazóvá; dr. Martinka Miklós hadnagyot a Debreceni Katonai Ügyészséghez katonai ügyészségi fogalmazóvá. Áthelyezések A legfõbb ügyész áthelyezte dr. Harcz Anikó Ágnes legfõbb ügyészségi ügyészt a Jogi Képviseleti Önálló Osztályhoz, dr. Kocsis Emõke legfõbb ügyészségi ügyészt a Nyomozás Felügyeleti és Vádelõkészítési Fõosztályhoz, dr. Széplaki-Nagy Gábor legfõbb ügyészségi ügyészt a Kabinethez, dr. Busch Balázs debreceni városi ügyészségi fogalmazót budapesti kerületi ügyészséghez változó szolgálati helyre, dr. Pápai Anita budapesti XI. és XXII. kerületi ügyészségi fogalmazót a Budapesti Katonai Ügyészséghez. A Komárom-Esztergom megyei fõügyész áthelyezte dr. Hilyák Barbara esztergomi városi ügyészségi ügyészt a Komáromi Városi Ügyészséghez.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 283 A megbízott Pest megyei fõügyész áthelyezte dr. Tóth Nikolett ráckevei városi ügyészségi fogalmazót a Ceglédi Városi Ügyészséghez. A Zala megyei fõügyész áthelyezte dr. Bejczi Alexa zalaegerszegi városi ügyészségi titkárt a Zalaegerszegi Nyomozó Ügyészséghez. Kinevezés módosítása A legfõbb ügyész dr. Karasz Zoltán Endre szerencsi városi ügyészségi vezetõ ügyész, vezetõ ügyészi tisztségrõl való lemondását tudomásul vette, és szolgálati helyén áthelyezte ügyészi munkakörbe. Kirendelések A legfõbb ügyész kirendelte dr. Nagy Attila budaörsi városi ügyészségi ügyészt, dr. Szabó Eszter fõvárosi fõügyészségi ügyészt, dr. Kiss Árpád budapesti nyomozó ügyészségi ügyészt, dr. Bory Noémi Ágnes budapesti V. és XIII. kerületi ügyészségi ügyészt a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztályhoz, dr. Stefka Annamária budapesti II. és III. kerületi ügyészségi ügyészt a Büntetõbírósági Ügyek Fõosztályához. Kirendelések és megbízások A legfõbb ügyész kirendelte dr. Goldea Zsuzsanna Éva legfõbb ügyészségi ügyészt a Közérdekvédelmi Fõosztályhoz és egyidejûleg megbízta az Általános Magánjogi Osztály osztályvezetõ ügyészi feladatainak ellátásával, dr. Fafula Miklós miskolci városi ügyészségi ügyészt a Szerencsi Városi Ügyészséghez és egyidejûleg megbízta a vezetõ ügyészi feladatok ellátásával. Megbízás A legfõbb ügyész megbízta dr. Kaszapné dr. Szolnoki Erzsébet gyõri fellebbviteli fõügyészhelyettest szolgálati helyén a fellebbviteli fõügyész feladatainak ellátásával.
284 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám Szolgálati viszony megszûnések Szolgálati viszonya megszûnt, illetve megszûnik dr. Vincze István fõügyészségi tanácsos, gyõri fellebbviteli fõügyésznek 2011. október 12. napjával, dr. Endrész Erika Mária címzetes fõügyészségi ügyész, füzesabonyi városi vezetõ ügyésznek 2011. december 20. napjával, dr. Bereczki Zoltán Tamás budakörnyéki ügyészségi ügyésznek 2011. december 12. napjával, Kázsmér Sándorné legfõbb ügyészségi tisztviselõnek 2012. március 31. napjával, Recsetár Márta legfõbb ügyészségi írnoknak 2011. december 29. napjával, Honfi György legfõbb ügyészségi garázsmesternek 2011. szeptember 20. napjával. Igazolványok érvénytelenítése Dr. Vincze István fõügyészségi tanácsos, gyõri fellebbviteli fõügyész 013078, dr. Nemes Ferenc ezredes, katonai fõügyészségi ügyész 020093, dr. Dobozi József legfõbb ügyészségi ügyész 010216, dr. Szabó Ilona legfõbb ügyészségi ügyész 010265, dr. Szalavári Erika budapesti II. és III. kerületi ügyészségi ügyész 011879, Radeczky Lászlóné az Országos Kriminológiai Intézet tisztviselõje 100677, Juhász Imréné legfõbb ügyészségi tisztviselõ 100058, valamint Takács Lajosné Veszprém megyei fõügyészségi írnok 120551 sorszámú szolgálati igazolványát a Legfõbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztálya érvénytelenítette. Közlemények A legfõbb ügyész tudományos pályázati felhívása A Magyar Köztársaság legfõbb ügyésze Kozma Sándor emlékére tudományos pályázatot hirdet tanulmány készítésére. A pályázaton részt vehet az ügyészi szervezet minden, tudományos fokozattal nem rendelkezõ tagja, valamint az ügyészi munka iránt érdeklõdõ joghallgató. A pályázatokat általános, ifjúsági és joghallgatói tagozaton lehet benyújtani az alábbiak szerint: azáltalános tagozatra ügyész, illetve más, a továbbiakban nem említett ügyészségi alkalmazott; azifjúsági tagozatra ügyészségi fogalmazó és ügyészségi titkár; a joghallgatói tagozatra egyetemi képzésben jogi tanulmányt folytató (joghallgatói jogviszonyban álló) egyetemi hallgató adhat be magyar nyelvû pályázatot.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 285 Pályamunkát a következõ témakörökben lehet benyújtani: Büntetõjogi terület Büntetõ anyagi jog 1. A Btk. idõbeli hatályának kérdése és a kódex folyamatos módosítása 2. A megelõzõ védelmi eszköz alkalmazásának jogértelmezési problémái [Btk. 29/A. ] 3. Az elõkészületi cselekmények büntethetõsége, különös tekintettel a sui generis tényállásokra 4. A bûnismétlõkkel szemben alkalmazandó jogkövetkezmények szabályozása, gyakorlata 5. A bûnpártolás és önpártolás megítélése a bírói gyakorlatban 6. A bûnszervezet fogalma és megállapításának feltétele a hazai bírói gyakorlat tükrében. A Btk. új szankciórendszere alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai 7. A tevékeny megbánás mint büntethetõséget megszüntetõ ok alkalmazásának elméleti és gyakorlati kérdései 8. A csõdbûncselekménnyel kapcsolatos dogmatikai kérdések aktuális jogalkalmazási problémái 9. A költségvetés sérelmére elkövetett bûncselekmények elemzése 10. A gyûlölet-bûncselekmények szabályozásával kapcsolatos jogértelmezési kérdések 11. A személyi szabadságtól való megfosztással járó bûncselekmények (kényszerítés, személyi szabadság megsértése, emberrablás, jogellenes fogva tartás) elhatárolási problémái 12. A kábítószerrel visszaélés bûncselekménye körüli jogalkalmazási anomáliák 13. A bûncselekménnyel szerzett vagyoni elõny elvonásának, az okozott kár megtérítésének gyakorlata 14. Magánjogi jogintézmények a büntetõjogi jogalkalmazásban (különös tekintettel a vagyon elleni és a gazdasági bûncselekmények kapcsán felmerülõ magánjogi tárgyú jogértelmezési problémákra) 15. A Btk. változásával összefüggésben az adatgyûjtés koherenciájának vizsgálata és az ebbõl levonható következtetések. Lehetséges-e idõsorral bemutatni a bûnözés mint társadalmi jelenség egyes kriminális magatartásait 16. A vagyonfelderítés jogi szabályozásának elemzése; a vagyonfelderítés, a vagyonbiztosítás és a vagyonelkobzás statisztikai mérhetõségének kérdései Büntetõeljárás 17. A feljelentõ és a sértett eljárásjogi helyzetének elhatárolási problémái 18. A kiemelt jelentõségû ügyek eljárási szabályai, különös tekintettel ezen ügyekben az ügyész vádképviseleti tevékenységére és a jogértelmezési kérdésekre 19. A zárt adatkezelés alkalmazásának nehézségei 20. A fedett nyomozó szerepe a büntetõeljárásban 21. A nyomozóhatóság és az ügyész viszonya 22. A törvényes vád 23. A fegyverek egyenlõsége elvének gyakorlati érvényesülése a magyar büntetõeljárási rendszerben 24. Az eljárás gyorsítását célzó jogszabályi változások a Be.-ben. További lehetõségek az eljárás gyorsítására 25. A titkos információgyûjtés törvényi határidejének, valamint párhuzamosságának értelmezési problémái 26. A magánindítvány értelmezésének kérdései és jogalkalmazási problémái a Btk. 176/A. -ban szabályozott zaklatás bûncselekmény vádelõkészítési és vádképviseleti gyakorlatában 27. A fiatalkorúak ügyészének komplex feladatai a gyermek- és ifjúságvédelemben 28. A büntetõeljárás elterelésének gyakorlata a fiatalkorúak ellen indult büntetõügyekben 29. A tényállás megalapozatlansága és a kiküszöbölésére rendelkezésre álló lehetõségek elméleti és gyakorlati kérdései a harmadfokú eljárásban 30. A harmadfokú eljárás jelene és jövõje a magyar büntetõeljárás jogorvoslati rendszerében
286 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám Büntetés-végrehajtás 31. A javítóintézeti nevelés jogintézményének történeti áttekintése, összehasonlítása az európai jogrendszerekben ismeretes hasonló, nevelõ jellegû, szabadság-elvonással járó intézkedésekkel. A javítóintézeti nevelés elrendelésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat elemzése 32. Az emberi jogok érvényesülése a személyi szabadság elvonása során az Emberi Jogok Európai Bírósága Magyarországot érintõ legújabb döntéseire és az ügyészi ellenõrzések tapasztalataira figyelemmel 33. Zsúfoltság és magány a fogva tartottak elhelyezése során 34. Az ügyész garanciális szerepe a bûnelkövetõk szabadságjogának korlátozása folyamán 35. A fogva tartottakkal való bánásmód megítélése a törvényességi követelmények tükrében 36. Mediáció a büntetés-végrehajtásban 37. A közérdekû munka végrehajtásának perspektívái 38. A nem szabadságvesztéssel járó jogfosztó büntetések érvényesülésével kapcsolatos törvényességi problémák és megoldásuk Kriminalisztika 39. Eredményes bizonyítási módszerek és taktikák a közélet tisztasága elleni bûncselekmények nyomozásánál 40. A személy-azonosítás gyakorlati kérdései a büntetõeljárásban 41. Az ellopott festmények azonosítása 42. A számítástechnikai bûncselekmények nyomozása 43. A profilalkotás mint új kriminalisztikai módszer? 44. A DNS szerepe a kriminalisztikában 45. Az okmányvédelmi rendszerek és a leggyakrabban elõforduló okmányhamisítási módszerek 46. A nyomozás tervezése és a verziók szerepe Európai büntetõjog 47. Az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletek hatása a nemzeti jogrendszerekre és a nemzeti jogalkotásra 48. Az igazságügyi szervek közötti bûnügyi jogsegély és a rendõri együttmûködés jogi határai, összefüggései és kapcsolódása a nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján 49. A kölcsönös elismerés elvén alapuló uniós kerethatározatok gyakorlati alkalmazásának problémái 50. Az európai bûnügyi együttmûködés fejlõdése és új formáinak alkalmazása a gyakorlatban, különös tekintettel a Lisszaboni Szerzõdésre 51. A vagyon-visszaszerzés és a sértettek kártalanítása a nemzetközi bûnügyi együttmûködésben 52. A vagyonelkobzást elrendelõ határozatok a kölcsönös elismerés elve alapján 53. Az Eurojust és más uniós szervek szerepe az Európai Unió költségvetését sértõ bûncselekmények elleni fellépés területén, és az együttmûködés fejlesztésének lehetõségei 54. Az egyes nemzeti jogrendszerek szervezeti, eljárásjogi és anyagi jogi eltérésének hatása a nemzetközi bûnügyi együttmûködés során a jogsegélyek végrehajtására 55. A Stockholmi Program büntetõjogot érintõ kérdései Büntetõjogon kívüli terület Az ügyész közérdekvédelmi tevékenysége 56. Törvényességi felügyelet vagy törvényességi ellenõrzés az ügyész büntetõjogon kívüli tevékenységének jövõje 57. A közérdekvédelem ügyészi eszköztára az új ügyészségi törvény és az új Alaptörvény tükrében 58. Az általános szerzõdési feltételek megtámadásának szempontjai az ügyész fogyasztóvédelmi tevékenysége során
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 287 59. Magánjogi ügyletek közhatalmi szervek által közérdekbõl történõ megtámadásának lehetõségei az Európai Unió tagállamaiban 60. A nonprofit szervezetek nyilvántartásba vételének és felügyeletének sajátosságai az EU-tagállamokban (összehasonlító elemzés) 61. Az ügyészi keresetindítás illetékességi problémái, különös tekintettel az általános szerzõdési feltételek jogsértõ volta miatt indított eljárásokra 62. A franchise-ba adó perlésének lehetõségei a franchise partnere által felhasználásra kerülõ általános szerzõdési feltételek tisztességtelenségének megállapítására irányuló perben 63. A fogyasztóvédelmi törvény felhatalmazása alapján folyó magánjogi tevékenység 64. Az Alkotmánybíróság 10/2011. (III. 9.) AB határozatának hatása a társadalmi szervezetek ügyészi törvényességi felügyeletének ellátására 65. Az alapítványok és az egyesületek mûködésével kapcsolatos ügyészi hatáskörök változása az új törvényi szabályozások tükrében 66. Az általános szerzõdési feltételek megtámadásának szempontjai az ügyész fogyasztóvédelmi tevékenysége során 67. Közérdekvédelem az ügyészség környezetjogi munkájában 68. A hatósági ellenõrzés általános és különös szabályai a közigazgatási hatósági eljárási törvényben (Ket.), valamint egyes ágazati jogszabályokban 69. A megbízhatósági eljárás alkalmazása a gyakorlatban 70. A termõföld védelmével kapcsolatos aktuális ügyészi feladatok Az ügyészi szervezetet érintõ peres és nem peres eljárások 71. Az ügyészségi jogkörben okozott kár 72. A terhelt jó hírnevének, becsületének, emberi méltóságának és egyéb személyhez fûzõdõ jogának megsértése miatti igényérvényesítés lehetõségei az ügyészséggel szemben, ennek gyakorlata 73. A polgári bíróság vizsgálati lehetõségei az igényérvényesítés alapjául szolgáló büntetõ ügy tekintetében, az ügyészségi jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben. A bizonyítás egyes kérdései 74. Egyetemleges felelõsség a rendõrség, az ügyészség és a bíróság között az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben 75. Az eljáró ügyész felelõssége a kártérítési kötelezettséget megállapító, ügyészségi jogkörben okozott kár megtérítése iránti polgári per következtében Az ügyészi szervezet mûködése 76. Az ügyészség szervezeti és mûködési kérdései 77. A legfõbb ügyész jogállása 78. Az ügyészségen mûködõ informatikai rendszerek kialakítása, változásai és azok hasznosságának bemutatása 79. Az ügyészségi szolgálati jogviszony szabályozásának változásai, különös tekintettel az új sarkalatos törvényre és az új Munka törvénykönyvére Pályadíjak Valamennyi tagozaton, külön a büntetõjogi, külön a büntetõjogon kívüli témákban egységesen: 1-1 elsõ díj 150 000 150 000 Ft 1-1 második díj 100 000 100 000 Ft 1-1 harmadik díj 80 000 80 000 Ft A kiemelkedõ pályamunkák szerzõi ezen túlmenõen külön díjakkal és elismerésekkel is jutalmazhatók.
288 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám Pályázatokat kizárólag postai úton fogadunk el a Legfõbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztálya címére (1372 Budapest, Pf. 438). Postára adási határidõ: 2012. március 1. A pályázatokat egy nagy méretû borítékban kell benyújtani, amelyen kérjük feltüntetni: TUDOMÁNYOS PÁLYÁZAT KOZMA SÁNDOR EMLÉKÉRE. A borítékban el kell helyezni a pályázatot két tûzött vagy bekötött példányban és mellékelni kell egy A/5-ös kis méretû lezárt borítékban a pályázó nevét, címét, telefonszámát, beosztását, szolgálati helyét, illetõleg az oktatási intézmény megnevezését tartalmazó iratot. Mindkét beküldött tanulmányi példány külsõ borítóján fel kell tüntetni: a jeligét; a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói); a terület megjelölését (büntetõjogi, büntetõjogon kívüli); azt a sorszámot, amellyel jelzett témához a dolgozat kapcsolódik, ennek hiányában a kiíró dönt a besorolásról. A tanulmányokon más, a szerzõ kilétére utaló adat nem szerepelhet. A mellékelt A/5-ös boríték felzetén jól olvashatóan meg kell jelölni: a jeligét; a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói); a terület megjelölését (büntetõjogi, büntetõjogon kívüli); azt a sorszámot, amellyel jelzett témához a dolgozat kapcsolódik, ennek hiányában a kiíró dönt a besorolásról; továbbá nyilatkozatot, hogy a szerzõ eredménytelenség esetén hozzájárul-e a boríték felbontásához, tartalmának megismeréséhez. A tagozatot meghatározó szolgálati, hallgatói viszony tekintetében a 2012. március 1. napján fennálló állapotot kell figyelembe venni. Az írásmûveket az adott területek kiemelkedõ szakemberei lektorálják. Értékelésük figyelembevételével Bíráló Bizottság tesz javaslatot a pályadíjak odaítélésére. A Bíráló Bizottság a jeligék alapján csak a díjazásra javasolt szerzõket azonosítja. Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a szerzõ nem a megfelelõ tagozatra nyújtotta be dolgozatát, úgy a díjazásból kizárja. A pályadíjak kiosztására 2012 júniusában az Ügyészség Napja alkalmából rendezett ünnepségen kerül sor. A pályázatokkal kapcsolatos további ügyintézésre (pl.: a lektori vélemény megismerése, stb.) kizárólag az azonosítható pályázók jogosultak. A Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztály a pályázatokat nyilvántartja. Az adott terület iránt érdeklõdõk a díjkiosztás után 2 évig a Legfõbb Ügyészség könyvtárában azokba betekinthetnek. Amennyiben a jeligét tartalmazó boríték felbontható, úgy az elismerésben nem részesült szerzõ neve, elérhetõsége is nyilvánosságra hozható. *** A pályázati hirdetmény hivatalos megjelenési helyei: Ügyészségi Közlöny, illetve a Magyar Köztársaság Ügyészségének hivatalos honlapja (www.mklu.hu).
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 289 Pályázati felhívás ügyészi állások betöltésére A legfõbb ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény (Üsztv.) 14/C. -ának (1) bekezdése és a 16. -ának (4) bekezdése alapján pályázatot hirdet a Legfõbb Ügyészség Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztályára legfõbb ügyészségi ügyészi, a Szegedi Fellebbviteli Fõügyészségre büntetõjogi szakági fellebbviteli fõügyészségi ügyészi, a Füzesabonyi Városi Ügyészségre vezetõ ügyészi, a Központi Nyomozó Fõügyészségre fõügyészségi ügyészi, a Budapesti Nyomozó Ügyészségre három ügyészi és budapesti kerületi ügyészségre változó szolgálati helyre öt büntetõjogi szakági ügyészi állás betöltésére. Az ügyész kinevezésének általános feltételeit az Üsztv. 14 14/C. -ai állapítják meg. A Legfõbb Ügyészség Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztálya legfõbb ügyészségi ügyészi álláshelyére való kinevezés feltétele, hogy a pályázó rendelkezzen büntetõjogi szakágban szerzett ügyészi gyakorlattal. A Szegedi Fellebbviteli Fõügyészség fellebbviteli fõügyészségi ügyészi álláshelyére való kinevezés feltétele, hogy a pályázó rendelkezzen legalább ötéves büntetõjogi szakágban szerzett ügyészi vagy bírói gyakorlattal. A pályázatok elbírálásakor a vezetõi tapasztalat elõnyt jelent. A Füzesabonyi Városi Ügyészség vezetõ ügyészi állására történõ kinevezés feltétele, hogy a jelölt járuljon hozzá nemzetbiztonsági ellenõrzéséhez, és a C szintû biztonsági szakvélemény ne tartalmazzon kockázati tényezõt. Feltétel továbbá az is, hogy a pályázó legalább hároméves ügyészi gyakorlattal rendelkezzen. A Központi Nyomozó Fõügyészség és a Budapesti Nyomozó Ügyészség ügyészi álláshelyeire való kinevezés feltétele, hogy a jelöltek járuljanak hozzá nemzetbiztonsági ellenõrzésükhöz, és a C szintû biztonsági szakvélemény ne tartalmazzon kockázati tényezõt. Az ügyész nem lehet tagja pártnak és politikai tevékenységet sem folytathat. A nem ügyész pályázót a legfõbb ügyész elsõ alkalommal az Üsztv. 14. -ának (4) bekezdésében írt feltételektõl függõen három évre vagy határozatlan idõre nevezi ki. Az ügyész járandóságára az Üsztv. rendelkezései vonatkoznak. A pályázat kellékei: a legfontosabb személyi adatokat, szakmai életutat bemutató fényképes önéletrajz, az elõírt képesítési követelményeknek és az Üsztv. 14. -a (5) bekezdésében írt kinevezési feltételeknek való megfelelést igazoló eredeti okiratok vagy azok hiteles másolatai. Az ügyészségi alkalmazottaknak és a volt ügyészségi alkalmazottaknak a pályázatban nem kell szerepeltetni, illetõleg nem kell csatolni mindazt, amit a személyi nyilvántartás tartalmaz. (A szakmai önéletrajz nem mellõzhetõ.) A nem ügyész pályázónak külön íven egy olyan nyilatkozatot is mellékelnie kell, amelyben választójogának meglétére hivatkozik, továbbá aláveti magát a pályaalkalmassági vizsgálatnak és vállalja a vizsgálat költségeinek megelõlegezését, valamint hozzájárul ahhoz, hogy az egészségügyi és személyes adatait a vizsgálat végzésében közremûködõ szervek és személyek, a szakmai véleményt törvény alapján megismerni jogosult szervek és személyek kezeljék. A pályaalkalmassági vizsgálat költsége a pályázót terheli, ha kinevezésére nem kerül sor. A nem ügyészségi alkalmazott pályázónak az általa ellátott munkaköröktõl függõen egy olyan nyilatkozatot is mellékelnie kell, amelyben kijelenti, hogy vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget nem szegett meg, továbbá nem áll legsúlyosabb fegyelmi büntetés hatálya alatt. Csatolnia kell egy olyan nyilatkozatot is, amely szerint nem tagja pártnak és politikai tevékenységet nem folytat. A nem ügyészségi alkalmazottnak a pályázathoz mellékelni kell a személyes adatok kezeléséhez való hozzájárulását. Az Üsztv. 14/A. -ának (1) bekezdésébõl következõen az ügyészi kinevezéshez a tisztségre jelölt, pályázatot elnyert személynek hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia azt a tényt, hogy az Üsztv. 14. -a (7) bekezdésének a) f) pontjában meghatározott körülmények vele szemben nem állnak fenn.
290 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám Az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekrõl szóló 2007. évi CLII. törvény 3. -a (2) bekezdésének f) pontja értelmében az ügyész az 5. (3) bekezdésében írt eset kivételével vagyonnyilatkozat tételére kötelezett. E törvény 5. -a (1) bekezdésének a) pontja szerint vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének a 6. (2) bekezdésében írt kivétellel kinevezését megelõzõen köteles eleget tenni. A pályázat érvénytelen, ha elkésett, kellékhiányos, a jelölt a kinevezés általános és különös feltételeinek a beérkezésre elõírt határidõ leteltekor nem felel meg. (A hatósági bizonyítványt, a vagyonnyilatkozatot és a választójogot igazoló okiratot külön felhívásra kell benyújtani.) A pályázatokat az illetékes ügyészi tanács véleményezi. A kinevezésrõl a legfõbb ügyész dönt. A pályázatnak (egy példányban) a Legfõbb Ügyészség álláshelye esetében a Legfõbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztályára (1055 Budapest, Markó u. 16.), a Szegedi Fellebbviteli Fõügyészség álláshelye esetében a Szegedi Fellebbviteli Fõügyészségre (6720 Szeged, Vörösmarty u. 5.) 2011. november 21-én 13 óráig, a Füzesabonyi Városi Ügyészség álláshelye esetében a Heves Megyei Fõügyészségre (3300 Eger, Barkóczy u. 1.) a Központi Nyomozó Fõügyészség álláshelye esetében a Központi Nyomozó Fõügyészségre (1066 Budapest, Zichy J. u. 14.) és a Budapesti Nyomozó Ügyészség és budapesti kerületi ügyészség álláshelyei esetében a Fõvárosi Fõügyészségre (1054 Budapest, Akadémia u. 13.) 2011. november 15-én 13 óráig kell beérkeznie. A pályázat eredményérõl a jelentkezõket a pályázati határidõ lejártát követõ hatvan napon belül értesítjük. Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztály
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám 291 A Ma gyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó megjelentette R. C. van Ca enegem Bevezetés a nyugati alkotmányjogba címû kötetét Caenegem professzor mûvének lefordítása mellett számos érv szólt. Nem csak az, hogy az európai jogtörténész-társadalom egybehangzó véleménye szerint a legjobb, a legszellemesebb feldolgozása a témának; olyan munka, amely a nyugati gondolkodásnak az államfejlõdés, az alkotmány és a jog viszonyrendszerérõl az egyik legteljesebb szintézise. Ugyanis az 5. századtól terminus a quo to vábbi 15 századon át ter minus ad qu em a je lenkorig ter jedõ euró pai világ nagy összehasonlító foglalata a kö tet. A három Európa kísérletbõl ebben a terjedelmes idõdimenzióban kettõ részletes analízissel szerepel. Az Elsõ Európa (5 9. század) a 9. században bomlott fel, majd a politikai megszakítottságból 1100 körül újjáéledt. A Fürstenstaat, a familiaritáson alapuló nemzetállamokhoz, majd a monarchia az abszolút és a felvilágosult változataival a modern állam formációihoz vezetett. Ennek gyümölcsét pedig a 19. századi liberális, alkotmányos, parlamentáris állam tovább nemesítette. S ez a szuverén nemzetállam Második Európa mindmáig a legfontosabb nagy társadalmi egységgé debütált. A Harmadik Európa kísérlet, a jelenkori Európai Unió sajátosan szerepel a mûben. Részben példák sokaságával illusztrál - ja a szerzõ az alkotmányos, jogi értékek kötelezõ továbbélési igényét, részben pedig ezek meghaladásaként a szupranacionális intézmények létrehozásának szükségességét hangsúlyozza. Ám itt is a bölcsesség, a tudósi kétely, a mértéktartás jellemzi. Egyes történeti párhuzamai apropójára a jellemzõ kutatási habitussal, viszontkérdésekkel él. Így például mit is kezdhetünk az Európai Közösséggel? Hiszen az EK éppen olyan meghökkentõ dolgokkal tud szolgálni nekünk, mint a német ancien régime Puffendorfnak. Avagy másutt D. Lasok és Bridge értékelésére hivatkozik, miszerint az EU alkotmányos struktúrája még mindig a spekuláció szférájába tartozik. Az új Harmadik Európa kísérlet igazi dilemmája a jóléti állam és a gondoskodó állam közötti választási alternatíva. A Rechtstaat-Verfassungsstaat milyen formációvá történõ alakítása a jelenkor nagy államelméleti projektje. Az új európai intézményrendszer létrehozásakor arra kell törekedni, hogy az EU mint suigeneris intézmény az emberi jogokat valóban realizáló, azokat egyenlõen kiterjesztõ, emberibb társadalomként funkcionáljon. Az új generáció kihívása éppen ennek a kérdésnek a megoldása. A Bologna típusú, kétfokozatú képzés ugyan a feladat-végrehajtó értelmiségi típust favorizálja, de a mesterfokozatú képzésben lehetõséget teremt a problémamegoldó készség fejlesztésére is. E monográfia magyar nyelvû változata a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának mesterszakos hallgatói részére született egyik tananyag. A kötet 448 oldal terjedelmû, ára 800 fo rint áfá val. Példányonként megvásárolható a kiadónál (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail: megrendeles@mhk.hu). ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- MEGRENDELÉS Megrendelem a Be ve ze tés a nyu ga ti al kot mány jog ba címû, 448 oldal terjedelmû kiadványt (ára: 800 fo rint áfával)... példányban, és ké rem, juttassák el alábbi cí memre: A megrendelõ (cég) neve:... Címe (város, irányítószám):... Utca, házszám:... Ügyintézõ neve, telefonszáma:... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma:... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára vagy postai úton a fen ti címre. Kel te zés:...... cégszerû aláírás
292 ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY 2011. évi 10. szám A Ma gyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó megjelentette A ma gyar jog tu do mány klasszi ku sai so ro za tá ban Beöthy Zsigmond ELEMI MAGYAR KÖZJOG cí mû kö te tét Az Ele mi ma gyar köz jog amely az el sõ ma gyar nyel vû köz jogi összeg zés 1846-ban lá tott napvilágot. Két részre tagolódik: Magyarország polgári alkotmányára és közigazgatására, s ezen belül a 104 paragrafus ra tagozódó ins ti tú ci ók vi lá gos szer ke zet ben, ki fe je zõ fo gal mak kal je le ní tik meg az in téz mény rend - szert. Azért is be cses ér té kû e szin té zis, mert a klasszi ku san át me ne ti, pol gá ri át ala ku lás elõt ti mo nar chi át mutatja be a szerzõ, Beöthy Zsigmond (1819 1896), aki kezdetben közigazgatási pályán tevékenykedett, majd pályafutását 1883-ban, nyugállományba vonulásakor királyi táblai tanácselnökként fejezte be. Szak iro dal mi munkásságáért szá mos ki tün te tés ben ré sze sült. E köz jo gi ku ri ó zu mot a ma gyar jog tör té - net, jogi kultúra iránt érdeklõdõk figyelmébe ajánljuk. A kötet 142 oldal terjedelmû, ára 800 fo rint áfá val. Pél dá nyon ként meg vá sá rol ha tó a ki adó nál (Bu da pest VIII., So mo gyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233), il let ve megrendelhetõ a ki adó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-ma il: meg rendeles@mhk.hu). ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Meg ren de lem MEGRENDELÉS Beöthy Zsigmond ELEMI MAGYAR KÖZJOG címû, 142 oldal terjedelmû kiadványt (ára: 800 Ft áfá val)... pél dányban, és kérem, jut tassák el aláb bi cí mem re: A meg ren de lõ (cég) ne ve:... Cí me (vá ros, irá nyí tó szám):... Ut ca, ház szám:... Ügy in té zõ ne ve, te le fon szá ma:... A meg ren de lõ (cég) bank szám la szá ma:... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jel zõszámára vagy pos tai úton a fen ti címre. Kel te zés:...... cég sze rû alá írás