2Móz 3,13-22 Isten: a VAGYOK

2Móz 3,13-22 Isten: a VAGYOK Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Egyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket. És kedvessé tészem e népet az Egyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így fosszátok ki Egyiptomot. Bevezetés Mikor a csipkebokornál Isten Mózesnek megjelent, Mózes első kérdése az volt hozzá: ki vagyok én, hogy elmenjek Egyiptomba? A kérdés feltevésekor Mózes már eléggé világosan látta az Isten jelenlétében, hogy kicsoda ő. Amikor el kellett menekülnie, akkor még tartotta valakinek magát, aki majd meg tudja Izrael népét szabadítani. A negyven év alatt eléggé világos lett előtte, de a csipkebokor előtt különösen látta, hogy ő egy kiégett senki. És mi is Isten jelenlétében nagyon jól látjuk, hogy kik vagyunk: kiégettek, bűnösök, elveszettek, halál fiai. Most azonban azt olvastuk, hogy Mózesnek volt egy másik kérdése is, amit nem közvetlenül kérdezett Istentől, csak úgy közvetetten: Hátha Izrael fiai megkérdezik, hogy mi a neved, akkor mit mondjak? Vagyis Mózes azután, hogy kicsoda ő azt is megkérdezte, hogy kicsoda Isten? Ki vagyok én, ezt már tudom, de ki vagy Te? Isten erre a kérdésre felelt, nagyon különös módon felelt: Vagyok, aki Vagyok. Azt mond, ha kérdezik: a Vagyok küldött tihozzátok. Isten ezt mondta magáról: ez a nevem. 1,) Mit jelent a VAGYOK név? Isten valamit megmagyaráz ebből a névből, de igazán ennek a névnek a jelentőségét csak Krisztusban tudjuk megérteni. (1) Ábrahám, Izsák és Jákób Istene Amit Mózes és Izrael fiai is megérthettek akkor ebből a névből, az volt, amit Isten kétszer is mondott: atyáitoknak Istene vagyok; Ábrahámnak Istene, Jákobnak Istene és Izsáknak Istene. Tehát nem egy más Isten, nem egy új Isten, hanem ugyanaz az Isten, aki eddig ugyan hallgatott, de aki Ábrahámot kihívta Úr Kaszdimból, és megígérte neki, hogy

benne megáldatnak a föld minden nemzetségei, és hogy neki adja azt a földet. De ugyanennek az Ábrahámnak azt is mondta Isten, hogy először 430 esztendeig idegen országban kell lenni, és sanyargatni fognak titeket, de azután kihozlak benneteket. Most értsétek meg, hogy ez az Isten itt van: Vagyok, aki vagyok. Nem felejtkeztem el rólatok, most érkezett el az idő, hogy betöltsem az ígéretet, amit Ábrahámnak ígértem. Ábrahámnak ígért Isten mást is, pl. Izsákban neveztetik a mag. Megszületett Izsák is, hosszas várakozás után, reménység ellenére, és Ő Izsáknak is az Istene, akit Ő olyan nagyon megáldott. Jákobnak is Istene, aki annyi nyomorúságon, annyi ellenszegülésen, annyi csaláson, annyi mindenen keresztülment, és Isten végül mégis megtörte az akaratát, és szentté tette. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene. (2) Szabadító Isten Egyúttal azt is mondta, hogy most azért jelent meg, mert Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Egyiptomban. És mondám: Kiviszlek titeket az egyiptomi nyomorúságból. (16. vers). Vagyis Isten azt mondta ezzel, hogy Ő a szabadító. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene vagyok, és most megismerhetitek, hogy milyen az én szabadításom, mert kiviszlek innen, szabadító Isten vagyok. Én, én vagyok az Úr, s rajtam kívül nincsen szabadító! (Ézs 43,11). Izrael fiainak kijelentette, hogy Ő megszabadítja őket, és azután Ézsaiás idejében újból figyelmezteti őket, hogy Ő a Szabadító, és nincs más rajta kívül. Nincs más Szabadító, és nincs más Úr. Én vagyok az Úr, s rajtam kívül nincs más Szabadító. Isten minden népről megemlékezik, nem csak a zsidó népről. Őróluk is akkor Egyiptomban, és később is megemlékezett róluk, amikor egy sokkal nagyobb rabtartónak, a bűnnek, a Sátánnak a kezébe kerültek. Amikor eljött Jézus Krisztus, úgy jelentette be az angyal: Nevezd a nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mikor elhatalmasodott a bűn, a belső nyomorúság, megkötözöttség, Isten azt is látta, és megemlékezett róluk, és a többi népről is. Akkor is szabadítót küldött, az Ő Fiát, Jézust. Azt jelenti a neve magyarul, hogy szabadító. A 15. versnek a végén azt olvastuk: Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre. Isten megemlékezett az ő népéről. Nagy kár érte az Ő népét, hogy Jézusban nem ismerték fel, hogy atyáik Istene: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene van köztük, a szabadító Isten. Nehezen értjük meg ezt mi is, igazán nehezen! Az bizonyítja ezt, hogy sokszor próbáljuk mi magunk megszabadítani magunkat bűnöktől, megkötözöttségektől, kivonni magunkat a sárból, meg emberekben bízunk, de hiába, nem megy, csak Ő a Szabadító, nincs más Rajta kívül. Elolvasok még két igeverset az Ézsaiás könyvéből, hogy Isten mit jelent ki magáról, hogy kicsoda Ő. Mit jelent az, hogy Vagyok? (3) Úr Isten Mivel én vagyok Urad, Istened, aki a jobb kezedet fogom, és aki azt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákob, maroknyi Izrael, én megsegítlek, szól az Úr, a te Megváltód, Izraelnek Szentje! (Ézs 41,13-14). Isten egy újabb nevét mutatja itt be, a Vagyok egy újabb jelentését. Azt mondja: én vagyok Urad, Istened. Tudjuk, hogy Ő nemcsak Izraelnek, hanem az egész mindenségnek Ura. Én vagyok Isten, és rajtam kívül nincs más! Ezt is kijelenti. De itt Izraelhez fordul közvetlenül, és azt mondja: Én vagyok Urad, Istened. S amikor Izrael nyomorúságban van, és most gondolhatunk magunkra, amikor mi vagyunk nyomorúságban, akkor az, hogy Ő Urunk, Istenünk, azt is jelenti, hogy fogja a kezünket, és ezt mondja: Ne félj, ne félj férgecske Jákob, és maroknyi Izrael, én megsegítelek. Szól az Úr, a te Megváltód.

(4) Megváltó Isten Most itt egy újabb neve: Megváltó. A szabadítás nem ment csak olyan könnyen még Egyiptomból sem. Még Egyiptomban is megváltó kellett. Akkor a megváltó egy bárány volt. Mert a bárány élete váltotta meg az ő életüket. Minden elsőszülött meghalt Egyiptomban, de az ő életüket egy bárány váltotta meg. De itt Isten magáról mondja, hogy Megváltó. És Isten Krisztusban lett Megváltó, aki a tulajdon életét adta oda, tulajdon vérével fizette ki a mi megváltásunk árát. Milyen érdekes, ahogy egyben mondja: Urad és Megváltód vagyok. Úr, és ugyanakkor, mint nem Úr, hanem mint aki otthagyta a menny dicsőségét, mint aki emberré lett, és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, akkor megalázta magát, és engedelmes volt a keresztfa haláláig. Így lett Megváltónk az Úr, a legnagyobb Úrból a legkisebbé lett. A legmagasabból a legmélyebbre jött, hogy a nagyon mélyen levő népéért s a bűnös emberekért lenyúljon. Úr, hogy fogja a jobb kezünket, Úr, hogy ne féljünk; de Megváltónk, Megváltód is. (5) Izraelnek Szentje Azért volt szükség Megváltóra, mert egy újabb nevét mondja itt: Izraelnek Szentje, mert Isten Szent, és a bűnt gyűlöli, és a bűnnel előtte nem lehet játszani. A bűn zsoldja a halál. Mivel Ő Szent, ezért valakinek meg kellett halnia a bűnért. A Krisztus halt meg, és így lett Megváltónk is Izraelnek Szentje. (6) Dicsőség Istene Ézsaiás könyvéből még olvasok egy igeverset Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. (42,8). A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak (ApCsel 7,2). Isten a dicsőség Istene is. (7) Jézus Krisztus Istene és Atyja Aztán amikor az Úr Jézus Krisztus eljött, akkor Ő nagyon sokszor használta ezt a kifejezést, amit itt Isten mondott, hogy Vagyok. Azért mondtam, hogy különösen Őbenne értjük meg ennek a névnek a jelentését, mert a név akkor nagyon sokat jelentett. A névben kijelentette mindenki az ő legbensőbb tulajdonságait. Isten is az Ő nevében a bensejét jelenti ki. Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy én és az Atya egy vagyunk, s aki engem látott, látta az Atyát, akkor, amikor magáról kijelent valamit, hogy én Vagyok, akkor Isten jelenti ki magát. Én vagyok a világ világossága Az Úr Jézus Krisztus ilyeneket mondott: Én vagyok a világ világossága. Ezt nem azért mondta, hogy csak mondjon érdekes dolgokat, hanem ennek jelentése van mindegyiknek. Amikor Isten ezt a világot teremtette, úgy olvassuk az Igében, hogy sötétség volt a mélység színén. S az első nap Istennek első munkája az volt, hogy legyen világosság. Én vagyok a világ világossága-, mondja az Úr. És most is, amikor egy ember szellemileg sötétségben van, mert nem lát, mert csak azt látja, ami a szemei előtt van, de nem lát a dolgok mögé. Nem látja, hogy önmaga is hol van, nem tudja, hogy kicsoda, azt sem hogy a másik kicsoda, hogy Isten kicsoda, azt sem, hogy a kárhozat felé vezet az útja, hogy a halálba megy, azt sem látja. Valamit érez, valami terhet, valami szomjúságot, valami nyomorúságot, de nem lát igazán. S amikor azt mondja az Úr, hogy én vagyok a világ világossága, akkor ezzel azt jelenti ki, hogy nekünk először is világosságra van szükségünk. A Zsoltárokban úgy mondja: A Te világosságod által látunk világosságot. S Isten ezt a világosságot úgy is nevezi: Lábaimnak szövétneke a Te Igéd, és ösvényeimnek világossága. De igazán Krisztusban értjük meg a leírott Igét is, és először erre van szükségünk mindannyiunknak, hogy világosságunk legyen, hogy fény derüljön arra, amit a sötétben nem látunk, hogy mi is van körülöttünk. Hol vagyunk, ki vagyok én, mibe jutottam, s merre tart az

életem. És amikor Jézus Krisztus világosságában meglátjuk ugyanúgy, mint Mózes meglátta, hogy kicsoda vagyok én, akkor az is szembetűnik rögtön, hogy halálban vagyunk, elveszettek vagyunk, nincs életünk. Ez az élet nem élet, amiben itt vagyunk, ez csak egy biológiai vegetálás. S akkor az Úr Jézus mond egy másikat: Én vagyok a feltámadás és az élet Isten azt mondta: Vagyok, aki Vagyok, s akkor megértjük, hogy igen, életre vágynánk, de hogy életünk legyen, fel kell támadni ebből a szellemi halálból. S akkor megértjük, hogy nincs más feltámadás, csak Krisztus. Nincs olyan, hogy megjobbítjuk magunkat, nincs olyan, hogy otthagyjuk a halált, nincs olyan, hogy most már másképpen élünk, most már megjavulunk. Meg lehet próbálni, jó ha az ember megpróbálja, mert addig nem hiszi el, hogy az Úr Jézus a feltámadás és az élet. De boldog, aki erre rájön, hogy Krisztus nemcsak fel tud támasztani, hanem Ő a feltámadás. Feltámad bennünk is a halálból: a szellemi halálból először, aztán a testünket is fel tudja támasztani. És nemcsak feltámaszt, hanem éltet is utána, mert Ő az élet. Az ember olykor úgy gondolja, hogy csak egy erő kellene, ami kiemelné abból, amiben van, utána tudna már járni. Ez nem igaz. Nem tudnánk. Én vagyok az élet, mondja az Úr Jézus. Én vagyok az út, az igazság és az élet Akinek Krisztus az élete, egy vágya van: minél közelebb jutni az Atyához. Hogy juthatnék én mindig közelebb az Atyához? Akkor azt mondja az Úr Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak én általam. Nem olyan ez ám, hogy most már van új életünk, és mi el tudunk menni az Atyához, mert az Atya elé egy út vezet, nincs más út, mint Krisztus. Én vagyok az út. De az Atya előtt nem lehet megállni a magunk igazságában. Én vagyok az igazság. Az Atya előtt minden élet azonnal meghal, csak egy élet nem fog elhamvadni abban a tűzben, abban a dicsőségben, ahol Isten van, a Krisztus élete. Én vagyok az élet. Én vagyok a jó pásztor Van utunk már, de azért jó lenne, ha valaki vezetne minket ezen az úton. Azt mondja az Úr: Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor mindig elől megy, s a juhok mennek utána. A jó pásztor annyira szereti a juhokat, életét adja a juhokért. S amíg ezen az úton járunk, ha már Krisztus az életünk, és az Atya felé megyünk, és ennyi jót tett velünk, és ilyen boldog a jövőnk, szeretnénk az Atyát dicsőíteni. De az Atya azt mondja, hogy Őt elsősorban nem szavakkal kell dicsőíteni. Én vagyok az igazi szőlőtő Az Atyát az dicsőíti, aki sok gyümölcsöt terem. Erre az Úr Jézus azt mondja: Én vagyok az igazi szőlőtő, az én Atyám a szőlőműves. Aki énbennem marad, az terem sok gyümölcsöt. Sehol nem kerülhetjük ki az Úr Jézust. Vagyok, aki Vagyok, azt jelenti, hogy minden Ő, és ami szükségünk felmerül, mindenre Krisztusban van a megoldás. Én Vagyok. Mindenünk Jézus Krisztus Azt is mondja: Én vagyok ama fényes hajnali csillag. Aztán azt is: Én vagyok az első és az utolsó, az Alfa és az Omega; mindent átfog. Kezdetet, véget. Azt énekeltük az óra előtt: Csillag, égi fényem, fundamentumom, Hű igaz vezérem, támasz utamon. Manna vagy, mely éltet; Víz, nyugalmas ár. Cél vagy, kinek élek, mindenem vagy már. Ő a világ világossága, a Csillag. Ő a fundamentum. Azt mondja Pál: Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, ami vettetett. Ez a fundamentum Jézus Krisztus.

Hű, igaz vezérem. Elvezet a célig. Támasz utamon. Rá mindig lehet számítani. Minden terhünket Reá vethetjük. Manna vagy, mely éltet. Ő az igazi manna, a mennyből alászállott kenyér. Víz. Azt mondta a samáriai asszonynak, vajha ismernéd az Isten ajándékát, s ki az, aki veled beszél, te kértél volna, s adott volna élő vizet. Nyugalmas ár, cél, akinek élek, mindenem Ő. Nélküled hogy lenne új erőm, kedvem, Nélküled hogy lennék úr a sok terhen, Nélküled elvesztem mind, mi nékem nagy. Hit- remény -szeretet, mindenem Te vagy. Így vándorlok végig, bízva járhatok, Harsonák, míg zúgnak, s Ővele vagyok. Új dal zendül akkor, nincsen szebb ennél, Semmim sincs, mit hozzak, mindenem lettél. Van még egy másik ének is, ami nagyon szépen kifejezi ezt: Van kősziklánk mi nékünk, mely rendületlen áll Van életünk is nékünk, mely el nem múlik már (Majd elénekeljük az alkalom után). Ez az ének is felsorolja, hogy mennyi mindenünk van, sőt mindenünk van. A Vagyok azt jelenti: van, ez már megvan. Ez mind Krisztusban van. Az ének így fejeződik be: Mindenünk van nékünk, a Krisztus Jézusban. Vagyok, aki Vagyok, azt jelenti, hogy ami csak szükséges, ami csak jó, ami csak mennyei, ami csak szent, mind megvan Jézus Krisztusban. Vagyok, aki Vagyok. A Vagyok küldött. 2.) A szabadítás Menj el és gyűjtsd egybe az Izrael véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Egyiptomban. És mondám: Kiviszlek titeket az egyiptomi nyomorúságból. (2Móz 3,16). És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izrael vénei Egyiptom királyához, s így szóltok néki. (2Móz 3,18). (1) A szabadítás nem kényszer Ebben benne van az, hogy Isten a szabadító, de a szabadítása nem kényszer. Nem azt mondta, ha akartok, ha nem, ki kell jönni Egyiptomból. Azt mondta: én kiviszlek, de gyűjtsd egybe Izrael véneit; mondd el nekik, hogy Isten ezt akarja, ki akar vinni Egyiptomból. Ha hallgatnak rád, együtt menjetek el a fáraóhoz. Ha hallgatnak rád, akkor kiviszlek benneteket. A bűnből, a kárhozatból való szabadítás sem kényszer Nem úgy mondja Isten, ha akarjátok, ha nem, ott kell hagyni a bűnös életeteket. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Jézus Krisztus mindenkinek a szabadítója, mert Ő a szabadító. Ő a feltámadás, Ő az élet, Ő az út, minden Ő. De összegyűjt bennünket, és elmondja, mit akar. Ki akarlak vinni ebből a nyomorult életből, a halálból, a kárhozatból, ebből az összekuszált, szedett-vedett mocsokból, amiben benne vagy. Akarod-e te is? Az Úr Jézus hányszor megkérdezte a betegeket: Mit akarsz, hogy cselekedjem? Jeruzsálemnek mondta: Hányszor akartalak egybegyűjteni, de ti nem akartátok. Majd eljön az idő, amikor akarják. Ha nem akarod, akkor maradsz tovább a bűn és a Sátán szolgája. (2) A bűn és a Sátán nem könnyen enged el Amikor a vének hallgattak Mózesre, elmentek a fáraóhoz. A fáraó erre még jobban megnyomorította őket. Akkor már lázongtak, és azt mondták: Rosszabbul van dolgunk, mint mielőtt hozzánk jöttél és szóltál. A Sátán most sem enged ki olyan könnyen a markából embereket, erre számíthat mindenki, aki szeretne szabadulni, de akkor látszik meg igazán, hogy mennyire rabja a bűnnek, amikor szabadulni akar. Az ember azt gondolja, hogy ő nem rabja a bűnnek, ő a saját jószántából, a saját szórakozásából teszi, amit tesz. Az italos ember azt gondolja, ő iszik, mert így felejti a

bánatát, és neki ez a jó. Csak amikor szabadulni akarna, mikor már látja, hogy ez hová vezet, akkor döbben rá, hogy nem tud. Nem egykönnyen engedi a rabtartója. Próbálja csak meg, aki már benne van ebben, nem megy egykönnyen semmi bűnből, nemcsak az italozásból, egy bűnből sem lehet csak úgy szabadulni. Hányan vannak, akik szeretnének pl. a dohányzásról leszokni. Tudom, a patikában hányan fordulnak meg naponta, dohányzás-leszoktatót szeretnének vinni. Több ezret kifizetnek érte; egy kúra több mint 20.000,- Ft. Fizetnek, de nem biztos, hogy leszoknak, Nem könnyű megszabadulni. Aki megpróbálta, tudja, hogy igazat mondok, nem könnyű. Itt is meg van írva: Én pedig tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem engedi meg. Ti mondhattok akármit, láthat erőt is bennetek, és láthat bennünk is elszántságot és erőt, hogy fogadkozunk, de igen, de megszabadulok, és mégsem lesz belőle semmi. Nem enged, erőhatalomra sem. És azért nem enged, hogy az ember lássa meg, hogy szabadítóra van szükség. Nem tud a maga erejéből kiszabadulni. Hogy mennyire nagy dolog, amit Isten mondott: Vagyok, aki Vagyok, és hogy én vagyok a szabadító, és nincs más -, ahogy olvastuk Ézsaiásnál. Én vagyok a Megváltó, és nincs más. Megváltóra és szabadítóra van szükség. (3) Isten szabadításának csodái az ítéletben Még azt is mondta itt Isten, hogy azért is kell ez, hogy erőhatalomra sem engedjen el a fáraó, hogy Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket. Nemcsak Egyiptom népe látta Isten csodáit, amikor nem akarta elengedni Izrael népét, hanem Izrael is látta, és a környező népek is látták. Mikor később a Kánaán földjére bementek, és Jerikóba a kémek elmentek, sőt még jóval később, amikor a filiszteusok a ládát elvitték, akkor is azt mondták: Jaj nekünk, ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot. Jerikóban azt mondták, hogy megolvadt a szívünk, mert tudjuk, hogy Isten mit cselekedett. De Izrael is láthatta. (4) Kiáltson, aki szabadulni vágyik Aki akar szabadulni a bűneiből, de nem megy, kiáltson Istenhez, hogy szabadításodra várok Uram! Amikor Jákob megáldotta a fiait, és Dánhoz ért, azt mondta: Dán kígyó, belemar a ló körmébe, és a lovas hátraesik. Szabadításodra várok Uram! Hát ilyen a régi kígyó, a Sátán. Akit megmart, abban benne van a bűnnek a mérge; s az kiáltson fel Jákobbal: Szabadításodra várok Uram! Szabadító kell. És aki Krisztushoz kiált, hogy szabadítsa meg, hiszen Jézus a szabadító, az majd megtapasztalja Istennek a hatalmát és csudáit. (5) Isten karja: Jézus Krisztus Hogy mondja itt az Ige? Kinyújtom az én kezemet. Aki az Urat hívja segítségül, megtapasztalja az Isten kezét. S ez a kéz különös kéz. Istennek a keze is Krisztus. Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr keze, az Úr karja kinek jelentetett meg? (Ézs 53,1). Hát kinek? Aki hitt Benne, aki hitte, hogy a bűneiből csak Isten keze, Krisztus tudja kiszabadítani. Ki hitt a mi tanításunknak, az Úr karja kinek jelentetett meg? S itt volt ez a nép, végül hittek, hogy Isten őket kiszabadítja, és megjelent az Úr karja, keze, hatalmasan ránehezedett az Egyiptomiakra. Jött a tíz csapás egymás után. Egyszer figyelmeztették is a fáraót, Isten ujja ez! Csak az ujja hegye érintette, de máris odavoltak. Isten keze, Isten ujja. Aki Isten csodáit éli át, hogy Krisztus hogy tud lenyúlni mind ahhoz az emberhez, aki felkiált, hogy szabadíts meg, szabadításodra várok, légy sziklaváram, és vígy ki innen engem. Vagy ahogy Dávid mondja a 41. zsoltárban: Nyomorúságba, ínségbe jutottam, (beleestem a mély gödörbe), s várván vártam az Urat, s hozzám hajolt, s kivont engem a pusztulás gödréből, sáros fertőből, és sziklára állította a lábamat.

Szóval, hogy Isten hogyan nyúl utána az ő kezével, hogyan hárít el minden akadályt, hogyan emeli ki, hogy tisztítja meg, ezt a csodáit akarja Isten megmutatni, hogy mindig emlékezzünk rá vissza. Hogy milyen az Ő szabadítása, és hogy Ő a szabadító, és rajta kívül nincs más. (6) Isten szabadításának csodái az Ő jóságában De nemcsak az ítéletben mutatja meg Isten az ő csodáit, hanem azt is mondta itt a 21. versben És kedvessé tészem e népet az Egyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen. Ez is nagy csoda! Amikor az ellenségeit jóakaróivá teszi. Ilyen Ige is van, hogy akinek az útjához az Úr jóakarattal van, akit szeret, annak az ellenségeit is jóakaróivá teszi. (Péld 16,7). Igaz, hogy amit Izrael népének adtak: arany edényeket, ezüst edényeket, ruhákat, önszántukból adták. De az is igaz, hogy ezért megszolgált Izrael népe 400 év alatt, mert mint rabszolgák dolgoztak. Isten igazságos volt, és azt mondta: Nem mentek ki üresen. Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, zsidó férfi és zsidóasszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled. És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen; Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból. És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Egyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked. (5Móz 15,12-15). Isten így gondolkozik, hogy mikor a rabszolga felszabadul, ne menjen üresen, és ezt Egyiptomon is behajtotta Isten. Nem engedte el üresen, mert megszolgálták a bért, és jóakaróvá tette a szívüket, hogy adjanak. (7) A bűn kifoszt, de Krisztus meggazdagít Amikor valaki a bűnnek a fogságából szabadul ki, mert kihozza Isten karja, Jézus Krisztus, akkor ö is ezt tapasztalja meg. Sokat szolgáltam a bűnnek, sok évet, odahagytam erőmet, odahagytam a békességemet, odaadtam a világnak, a bűnnek az egészségemet, sokszor a jó hírnevem, a becsületem. Odaadtam a tiszta lelkiismeretem, odadobtam a családomat, a családom békességét, itt vagyok kifosztva. S akkor az Úr kiviszi, egyszer csak látja, hogy nem üresen jöttem mégsem, nem kifosztottan jöttem mégsem; van valakim: a Vagyok. Van Krisztusom, és benne örömöm, békességem. Ő a mi békességünk. Van világosságom, gazdagságom, mindenem. Befejezés Befejezésül olvasok egy rövid részt Krisztus megtartó élete című könyvből, amiből szerdán is olvastam. Van egy igeidő, amit Jézus Krisztus mai gyülekezete elfelejtett. A jelen. Mert ugye három igeidő van: múlt, jelen és a jövő. Amit elfelejtettünk, a jelen. Mi vagy a múltban, vagy a jövőben élünk. Vagy azt mondjuk: Ébenhaézer! A Sámuel könyvében van ez az Ige, ami azt jelenti, mindeddig megsegített minket az Úr. Vagy pedig vigasztalódunk azzal, hogy Marana tha! Ami azt jelenti: az Úr visszajön. Vagy a múltban élünk, vagy a jövőben: Elfelejtjük azt, hogy Istennek a neve az örök Vagyok. Jelen időben. Az örök jelen, aki itt és most minden szükségünkben tökéletesen elégséges. Ha újjászülettél, akkor nincs másra szükséged, csak arra, amid már megvan. És amid van, az maga Isten. Ő minden, Ő nem ad erőt neked, hanem Ő a te erőd; nem győzelmet ad, hanem Ő a te győzelmed. Érted már miről van szó? Krisztus benned van, nem több, és nem kevesebb: Krisztus. Már nem kaphatsz többet, és nincs kevesebbre sem szükséged. S minden nap Isten terveinek dicsőséges beteljesedése lehet az életedben. Ezért mondja azt Pál apostol: Nem szűnöm meg hálát adni ti érettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben. [Figyeljük meg, miért imádkozik Pál!] Hogy a mi Urunk Jézus

Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek szellemét az Ő megismerésében. [Bölcsesség és kijelentés.] S világosítsa meg szívetek szemeit, hogy tudhassátok, mi az ő elhívásának a reménysége. És mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között. És hogy mi az ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból. S ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon, és erőn és uraságon, és minden néven, amely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőkben is. (Ef 1,16-21). Minden néven felül tette Őt, akiben azt mondja, hogy Vagyok, aki Vagyok, s Aki minden szükségünkre elég. Csak erre nyíljon meg a szemünk, hogy tudhassuk, milyen dicsőséges Ő. Ámen. Debrecen, 1995. március 26.