Az ókori világ hét csodája
Kheopsz (Kr. e. XXVI. sz.) fáraó piramisa a legrégebbi és az egyedüliként megmaradt csoda. Kb. 100 ezer munkás dolgozott az építésén, több évtizeden keresztül, közel 2 millió kőtömbből épült. Méretei: 146,6 m, de ma már a zárókő hiányzik, így csak 137,2 m magas.
Gízai piramisok néven három piramist értünk: az egyiptomi óbirodalmi Hufu, Hafré és Menkauré fáraók piramisait. (A három fáraó görögösített nevén Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz is ismert.) Maga a teljes piramismező a három nagy piramison kívül magába foglalja a hozzájuk tartozó halotti templomokat, kisebb piramisokat köztük I. Hotepheresz, I. Merititesz és Henutszen királynék piramisát, a Nagy Szfinxet, Hafré és Menkauré völgytemplomait, Hentkauesz királyné sírját, a nemesek masztabáit és más, a halottkultusszal, illetve az építkezéssel kapcsolatos épületeket. Valamilyen érthetetlen okból kifolyólag csak a Kheopsz fáraó piramisa az ókori csoda. A másik két piramis felépítése már gyerekjáték lehetett. Helyszín: Egyiptom Felépítésének időpontja: Kr. e. 2550 Elpusztulásának időpontja: Jelenleg is állnak Magassága: 146,6 méter Alap élhossza: 232,4 méter
Babilonnak 3 nagyszerű építménye volt: a város falai, a Bábel-torony és a függőkért. A függőkertet II. Nabu-kudurri-uszur (Kr. e. VI. sz.) építtette feleségének. 7 lépcsőfokból álló öntözött teraszrendszer volt, amelyen fák, bokrok, virágok, a teraszok szélén pedig az egészet egységes egésszé varázsló kúszónövények burjánoztak.
Szemirámisz függőkertje (ismeretes még a babilóniai függőkert elnevezés is) és Babilon falai Babilóniában (ma Irak területén található) az ókori világ hét csodája közé tartozik. Feltételezhetően ezek az építmények II. Nabu-kudurri-uszur kérésére épültek, i. e. 600-ban. A kerteket Nabukodonozor király parancsára alakították ki. A király a feleségét akarta megörvendeztetni a kerttel, aki folyton-folyvást szülőföldje zöld vidékei után sóvárgott. Egy másik elképzelés szerint a függőkertek az Eufrátesz partján épült teraszokon álltak, és a folyóból szivattyúk segítségével látták el vízzel. A kertekben a következő növények voltak megtalálhatók: rózsa, gránátalma, füge, mandula, dió, vízililiom. Babilon ásatója, Robert Koldewey a 19. század végén e teraszok alapjait vélte felfedezni. (Ebben megerősítette a Biblia is, mely két helyen említ terméskő alapozást, ebből az egyik ez volt). Más kutatások azonban a ninivei északi palotából előkerült, Szín-ahhé-eriba (i. e. 704 681) asszír király ninivei palotájának környékét ábrázoló domborműveken vélnek felfedezni egy "függőkert"- rendszert. Lássuk be, fogalmunk sincs, hogy mi is volt ez pontosan.
Epheszosz városában (Kis-Ázsia) építették az ion hódítók, akik az őslakosok természet-istennőjének kultuszát folytatták az Artemisz holdistennőnek szentelt templomban. A templom 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt, és 127, egyenként 18 méter magas márványoszlop tartotta a tetőzetét. A templom belsejében állt Artemisz istennő kétméteres szobra.
A görögök I. e. 350-ben gyönyörű templomot emeltek Artemisz istennőnek Epheszoszban. Ezt a templomot csodálta az egész akkori civilizált világ. Kr.e. 356-ban a templom teljesen elpusztult egyetlen éjszaka alatt. Egy Herostratus nevű ember gyújtotta fel a templomot és a tűzben lelte ő maga is halálát. A monda szerint a templom leégésének az éjszakáján született Nagy Sándor. Plutarkhosz szellemesen megjegyezte, hogy valószínűleg azért égett le a templom, mert Artemisz túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével és nem figyelt a templomára. Epheszosz városa elhatározta: új otthont teremt szeretett istenségének, még szebbet, még nagyobbat, mint amilyen a lerombolt volt. Alexandros híres építőmestere, Deinokrates pedig olyan roppant nagy és pompás templomot épített a 356-ban leégett templom helyébe, melyet később a hét világcsoda közé számítottak. Az új templom építése több évtizedig tartott. Jól látható tehát, hogy - a legtöbb történelmi forrással ellentétben - az újjáépített második Artemisz templom volt az ókori világ csodája. Ez utóbbit Kr.u. 262-ben rombolták szét szinte teljesen az arra járó gót turisták. (vagy ahogy akkoriban hívták őket: hordák). A maradékot a rendkívüli művészi érzékkel megáldott helyiek hordták szét építőanyagnak. Persze a legnagyobb tisztelettel. Helyszín: Törökország, Lüdia Felépítésének időpontja: I. e. 350 Elpusztulásának időpontja: I. u. 262 Elpusztulásának oka: nyaraló építés
Kr. e. 457-ben felépült az olümpiai Zeusz-templom, amelybe Pheidiász készítette a szobrot. Az elefántcsontból készült Zeusz alakja nagyobb volt, mint 12 m, és még a kezében tartotta az ember nagyságú Nikét. A főisten trónja arannyal, drágakővel volt ékesítve. Újdonság volt, hogy Pheidiász a haragvó, bosszúálló istenség helyett egy öregedő, jóságosistenfigurát alkotott.
Zeusz a görög mitológia főistene. Apja felett aratott győzelme emlékére megparancsolta, hogy rendezzenek a tiszteletére Olümpia városában sportversenyeket. A város a mai Görögország nyugati részén, Athéntől kb. 150 km-re, nyugatra található. A remekmű végleges változatát Pheidiasz készítette el körülbelül Kr. e. 435-ben. Korai feljegyzések alapján az egész szobor 12 m magas volt, ami egy mai 4 emeletes ház magasságának megfelelő. Jobb kezében egy pici szobrot lelhetünk fel, ami Nikét, a győzelmi figurát ábrázolta, bal kezében jogarát tartotta, ami tetején egy sas ült. Fantáziátlan történészek szerint egy tűzvészben pusztult el ez a remekmű. De létezik egy másik történet is: a Kr.u. I. században, Caligula át akarta szállítani a szobrot Rómába, de terve csúfos kudarccal végződött, amikor a munkásai által készített állványzat leomlott. Helyszín: Görögország Felépítésének időpontja: Kr. e. 435 Elpusztulásának időpontja: V VI. század Elpusztulásának oka: tűzvész vagy bénázás
Kária uralkodója, Mauszólosz (Kr. e. IV. sz.) kezdte építtetni görög mesterek vezetésével saját és felesége síremlékét. Az épület 49 m magas volt, ami egyedülállóan magasnak számított. Kr. u. 12. sz.-ban egy földrengés rombolta le, az egykori helyén talált leletek a British Múzeumban vannak.
Epheszosz városától alig 110 kilométerre, délre, Kis-Ázsia délnyugati csücskében fekszik egy török kisváros, Bodrum. A település 2000 évvel ezelőtt még egészen más nevet viselt: Halikarnasszosznak hívták. Itt állt a világcsoda, Mauszólosz, a káriai uralkodó híres síremléke. A magas pódiumon álló, görög templomszerű sírépületet 36 ión oszlop vette körül, teteje piramisszerű volt, s csúcsát 43 m-re a föld felszíne felett márvány négyesfogat díszítette. Sokáig úgy tűnt, hogy a Mauszóleion az égiek oltalma alatt áll. Mikor Nagy Sándor Kr. e. 334-ben megostromolta Halikarnasszoszt, a Mauszóleionnak semmi baja sem esett. Kerek 1500 évig állt, míg végül Kr. u. XII. században egy hatalmas erejű földrengés lerombolta. A kereszteslovagok háromszáz évvel később, várépítésre használták a síremlék darabjait, semmit sem hagytak a helyén. Amikor pedig Nagy Szulejmán 1523- ban elfoglalta Halikarnasszosz vidékét, katonái számára építtetett házakat a síremlék helyére. Helyszín: Törökország, Bodrum Felépítésének időpontja: Kr. e. 351 Elpusztulásának időpontja: Kr. u. 1494 Elpusztulásának oka: földrengés, építkezés
Kr. e. 305-ben phrüg seregek ostromolták Rodoszt - a leírások szerint egy hatalmas ostromgépet is bevetettek - sikertelenül. A város megmenekülésének emlékére építették a Héliosz istenséget formázó kolosszust Kr. e.302-ben. Vasból és bronzból készült, belül kövek voltak elhelyezve. A korábbi elképzelésekkel ellentétben nem a kikötőben, hanem a városban állhatott. Kr. e. 224-ben egy földrengés ledöntötte - 900 évig a földön feküdt (egy jóslat miatt nem merték felállítani), majd darabjait széthordták.
A rodoszi kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt, Rodosz városában. A világ hét csodája között tartották számon. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt, azaz semmiképp sem magasabb 33-35 méternél. Mindenki, aki mást mond, az hazudik. Kr. e. 225-ben erős földrengés rázta meg Rodoszt, a szobor egyik lába összetört, és ennek a következtében maga a szobor összedőlt. Rodosz lakosai újra akarták építeni, sőt III. Ptolemaiosz király anyagi segítséget ajánlott fel, de a városban levő orákulum ezt megtiltotta. 653-ban, amikor az arabok meghódították Rodosz szigetét, a kolosszus megmaradt részeit eladták egy szíriai zsidónak, aki a monda szerint 900 tevén szállította el. Helyszín: Görögország, Rodosz szigete Felépítésének időpontja: Kr. e. 292 280 Elpusztulásának időpontja: Kr. e. 224 Elpusztulásának oka: földrengés
A Kr. e. III. században a Nílusdeltában, Phárosz szigetén építették fel az Alexandrái körüli zátonyos partszakaszon, a hajók navigációját segítő világítótornyot. 30x30 m oldalhosszúságú, 71 m magas volt, a tetején Zeusz szobra állt. A gyanta és olaj égetésével nyert fényt tükrök segítségével gyűjtötték össze és erősítették fel. Kr. u. 796-ban, majd később földrengések pusztították el.
Az alexandriai partszakasz veszélyesnek bizonyult a zátonyokkal teli partszakasz miatt, így szükségessé vált valamilyen jelzőrendszer építése. Kr. e. 290 körül I. Ptolemaiosz Szótér kezdte el a világítótorony építését, majd fia, II. Ptolemaiosz Philadelphosz fejezte be. A világítótorony terveit Szosztratosz, Euklidesz kortársa rajzolta meg. A legenda szerint Ptolemaiosz megtiltotta Szosztratosznak, hogy megemlítse saját nevét az építményen. De az építész a következő feliratot helyezte el a talapzaton: Szosztratosz, Dexiphanesz fia a Cnidiai, felajánlom ezt az alkotást a Hajózó Isteneknek és azoknak, akik behajózzák a tengereket. A feliratot egy vékony cementréteggel tapasztotta le, amely a tervei szerint szépen le is hullott néhány évtizeddel később. Kr. u. 956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott a toronyban, majd 1303-ban és 1323-ban két nagyobb földrengés komoly pusztítást végzett az épület szerkezetében. 1480-ban az egyiptomi mameluk szultán, Qaitbay erődöt építtetett a világítótorony helyére, a torony márványait is felhasználva. Majd egy 14. századi földrengés végleg lerombolta a világítótornyot; maradványait Alexandria keleti kikötőjében találták meg a búvárok 1994- ben. Helyszín: Egyiptom Felépítésének időpontja: Kr. e. III. század Elpusztulásának időpontja: 1303 1480 Elpusztulásának oka: földrengés