1Kir 16,29-17,1 Akháb 1.

1Kir 16,29-17,1 Akháb 1. Akháb pedig, az Omri fia uralkodni kezde Izráelen, Asának, a Júdabeli királynak harmincnyolczadik esztendejében; és uralkodék Akháb, az Omri fia, Izráelen Samariában huszonkét esztendeig. És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr szemei előtt mindazoknál, akik ő előtte voltak. Mert nem elégedék meg azzal, hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneiben járjon, hanem elméne és feleségül vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sídonbeli királynak leányát, és elmenvén, a Baálnak szolgála, és meghajtá magát annak. És oltárt emele a Baálnak a Baál házában, amelyet Samariában épített. És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, akik ő előtte voltak. Ennek idejében építé meg a Béthelbeli Hiel Jerikhót. Az ő elsőszülött fiának, Abirámnak élete árán veté meg annak fundamentomát, és az ő kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állítá fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, amelyet szólott volt Józsué, a Nún fia által. És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint. Bevezetés Néhány alkalommal foglalkoztunk már bibliai személyeknek az életével. Legutóbb a Királyok első könyvéből három, rövid ideig uralkodó királlyal, Zimri, Tibni, és Omri életével. Most Omri fiának, Akhábnak az életéről olvastunk. Sok minden megírtak Akhábról, ezért csak egy részét olvastuk el most, majd más alkalommal a többit. (1) Korábban Omriról is azt olvastuk: És gonoszul cselekedék Omri az Úr szemei előtt, és gonoszságával meghaladá mind az ő előtte valókat (1Kir 16,25). A fia Akháb még rajta is túl tett: És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr szemei előtt mindazoknál, akik ő előtte voltak (30. v.). (2) A most felolvasott Igéből négy eseménnyel foglalkozunk A tanulságokat, és a nekünk szóló üzenetét nézzük meg annak, ami történt. Először Akháb házasságának jellemzőit, és amit a saját házasságunkban tehetünk. Azután Akháb bálványimádása, Jerikó felépítése, és végül a három évig tartó szárazság következik, amit Illés próféta jelentett be a királynak. 1.) Akháb házassága (16,29-31. v.). (1) Isten megtiltotta, hogy az Ő népe idegenekkel kössön házasságot Azt olvastuk az Igében: Mert nem elégedék meg azzal, hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneiben járjon, hanem elméne és feleségül vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sídonbeli királynak leányát (31. v.). Ethbaál neve azt jelenti, hogy: a Baál tulajdona vagyok. Teljesen kiszolgáltatta magát egy bálványnak. Ennek a bálványistent imádó pogány királynak a lányát, Jézabelt vette el feleségül. Isten leíratta a törvényben: Sógorságot se szerezz ő velök, [mármint a pogány népekkel] a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak; Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket. Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki,

faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te (5Móz 7,3-6). Ez világos parancs, de Akháb pont az ellenkezőjét tette. Nem rontotta le a bálványistenek oltárait, hanem még ő emelt Izráelben oltárt a Baálnak, sőt templomot is, ahol meghajolt előtte, és imádta. Tanulhatott volna már az előző királyok életéből, hogy ebből súlyos dolgok következnek a saját, és az ország életére nézve is. Salamon király sem tartotta be Istennek ezt a parancsát, hogy ne vegyen idegen népek leányai közül feleséget. Így olvassuk: Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait, Olyan népek közül, akik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel (1Kir 11,1-2). Miért nem engedte Isten idegenekkel a házasságot? Tudta, hogy a bálvány isteneik felé fogják fordítani a férjeik szívét. Nem azért, mert lenézte őket Isten vagy, mert azok alávalóbb népek lettek volna. Istennek szent népe volt Izráel. Nekik kellett megőrizni a Szentírást, Isten törvényét. Izráelen keresztül akarta az Úr bemutatni, hogy milyen az Ő uralma, és ha engednek Neki, milyen az Ő áldása (3Móz 22,3-12). Isten előre látta, hogy ha ilyen házasságokat kötnek, akkor a következménye az lesz, hogy a szívüket elfordítják az Úrtól, mert más isteneik vannak. Lehet akármilyen jó természetű az idegen lány, aranyos, kedves, szerető, minden jót el lehet mondani róla, de más istent imád, és ezt kifogásolta Isten, mert a férjük szívét is a bálványok felé fordítják. Salamonnál is így volt, és meg is lett a következménye. Már Salamonnak megmondta, hogy el fogja venni ezért a bűnért a fiától a királyságot, és szétszakad Izráel tíz törzsre és két törzsre (1Kir 11,12). A bölcs Salamonnak, aki valóban nagyon bölcs volt, elvették az eszét az idegen feleségek. (2) Ma is ugyanez a veszély áll fenn Isten gyermekei, a hívő emberek vannak abban a veszélyben, kísértésben, hogy idegenekkel kössenek házasságot. Most is egyértelműen szól az Ige: Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? (2Kor 6,14-15). A szerelemnek, a házasságkötésnek az ideje elsősorban fiatal korban van, nem már időskorban. Fiatalon még a hívő emberek általában nem erősek, hiszen korban is, hitben is nemrégen kezdhették az Úrral való járást. Nem erősödött meg még kellőképpen a hitük, és ekkor vannak kitéve ennek a kísértésnek, hogy esetleg olyanokat vegyenek feleségül, vagy olyanokhoz menjenek feleségül, akik nem hívők. Ilyenkor jó lenne, ha a fiatalok hallgatnának az idősebbekre, de nem sok fiatal tudja elfogadni az időseknek a véleményét. Egyrészt azért nem, mert a szerelem vakká tesz. Másrészt azért nem, mert úgy gondolják, hogy most már más kor van, más idők járnak, mint az időseknek az életében. Nem tudják az idősek a mai problémákat, és a mai időknek a szavát. A fiatalok keresik a párjukat. Sokfelé megfordulnak, sokféle közösségben, felekezetben, mennek ifjúsági kirándulásokra, összejövetelekre, különböző vegyes találkozókra. Olyanokra is, amelyekről az idősek nagyon jól tudják, hogy ha ott ismerkednek meg fiúk a lányokkal, abból nem lesz jó. Oda általában csak vallásos fiatalok, felszínes, könnyelmű hívő életűek ha egyáltalán hívő életnek lehet mondani járnak. Ha valaki velük köt házasságot, előbb-utóbb kijózanodik, és úgy találja majd magát, hogy felemás igába hajtotta a fejét. Néhány fiatalt én is figyelmeztettem már erre: ne menj oda, veszélyes kor a tied, szerelmes leszel, és utána már nem is lehet veled józanul beszélni. Kevesen fogadták meg ezt a tanácsot, és keserves lett a vége. Szívből sajnálom ezeket a fiatalokat, akik ezzel elrontották az életüket. Különösen, ha a házasság annyira nehéz lett, vagy a hitetlen fél magatartása miatt lehetetlenné vált, és elváltak. Vannak, akik egészen fiatalon válnak el. Néhány év házasság

után ott marad elváltan, abban a hatalmas dilemmában, hogy fiatal, szükségem lenne társra sok minden, a szexualitás miatt is. Az Ige szerint ekkor már elváltan nem lehet se férjhez menni, se megnősülni. Esetleg gyermek is van. Egyszóval elrontotta az életét. Ha mégis, mint elvált, férjhez megy, vagy megnősül, lehet, hogy külsőleg azt mondja, jól élünk, és jól megvagyunk. Az Úrral és belsőleg végképpen elrontotta az életét, aki, mint hívő tudatosan megy bele ebbe. Tudom, hogy vannak, akik hitetlenül házasodnak újra. Vannak, akiket nem is egy, hanem két-három házasság után szólította meg az Úr. Ez is nehéz, mert vannak következményei, de legalább az Úr előtt jó lelkiismerettel él, mert nem tudta, hogy helytelen, amit tett. Ha valaki hívőként teszi ezt, elsősorban az Úrral nehezedik meg a kapcsolata, és romlik el az élete e miatt. (3) Miért választotta Akháb Jézabelt? Miért pont Jézabelt vette el? Nyilvánvaló az Igéből, hogy erre senki nem kényszerítette. Ezt olvastuk: elment, és feleségül vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sídonbeli királynak leányát (31. v.) Elment, és feleségül vette magának. Nem tudjuk pontosan az okát. A történelem során sokszor politikai számításból kötöttek a királyok házasságot. Nem tudom, hogy Akháb szívében mi volt. Lehet, hogy a történészek valamit kutathatnak róla, de mindenesetre az Igéből inkább az látszik, hogy Jézabel a szépségével fogta meg. Azért mondom, mert azt olvassuk, hogy: És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon. (2Kir 9,30). Nagyon veszedelmes dolog volt, mikor Jéhu Jezréelbe ment, mert Isten ítéletét hajtotta végre. Jézabel mégis így fogadta. Felöltözött, felékesítette magát, kicicomázta, kihajolt az ablakon, úgy látszik, hogy öltözködésével, kozmetikával, ékszereivel, szépségével, kedveskedésével, tudott hatni a férfiakra, és úgy gondolta, hogy még Jéhura is. Jéhunál ez nem volt sikeres, de lehet, hogy Akhábnál igen. Nem tudjuk pontosan. Egyet azonban tudunk, hogy általában valahogy így szokott lenni, hogy nagyon sok fiú a szeme után megy sajnos. A hívő fiúknak is van testestük. Nagyon sok hívő fiú is a szeme után megy, vagy először a szeme miatt gondol arra a lányra. Ez veszélyes. Azt mondja az Ige: Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! (Péld 31,30). A belső értékeket kellene nézni. Akhábnak, mint Izráel királyának azt kellett látnia, hogy ez egy bálványimádó királykisasszony. Nincs belső értéke Izráel szempontjából. A fiúk azt nézzék, hogy abban a lányban milyen szellem van. Féli-e az Urat? Azt olvastuk: amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! (Péld 31,30). Főleg, hogy van-e új élete? Milyen bizonyságot tesznek róla azok a testvérek, idősebbek, akik jól ismerik? Milyen az értékrendje? Ezt kellene nézni. A szépség elmúlik, a kedvesség is. Hadd szóljak a lányokhoz is. Tudom, hogy megkísérti a lányokat egyrészt maga az a tény is, hogy még a hívő fiúk is nézik a szépséget. Benne van a női lélekben ez, hogy szép szeretne lenni, úgy öltözködik, úgy ékesíti magát. Nem hiába beszél máshol is a Szentírás erről, hogy a belső érték a fontos. Tudom, hogy megkísérti a hívő lányokat is, hogy szépek akarnak lenni, vagy úgy szeretnek öltözködni, de nem ez a fontos. Aki a szépségért vesz el valakit, az előbb-utóbb csalódni fog, mert ez fontos neki. Ha elmúlik a szépség, akkor mi lesz az értékrend? Lányok is a belső értékekre törekedjenek, és ahhoz menjenek feleségül, akinek az Úr a fontos, akinek az Úr a Feje, aki az Úrra hallgat. Akit az Úr tud vezetni, az tudja majd a családot is vezetni. Sok mindent lehetne erről mondani még, de most csak ennyit. 2.) Akháb bálványimádása (16,31-33. v.). (1) Folytatta Jeroboám bálványimádását

Azt olvastuk róla: Mert nem elégedék meg azzal, hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneiben járjon, hanem elméne és feleségül vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sídonbeli királynak leányát, és elmenvén, a Baálnak szolgála, és meghajtá magát annak. És oltárt emele a Baálnak a Baál házában, amelyet Samariában épített. És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, akik ő előtte voltak (31. v.). Akháb kétféle bálványimádást is űzött. Először folytatta Jeroboám bálványimádását. A két aranyborjút, amit felállított, az egyiket Béthelben, a másikat Dánban, ugyanúgy imádta. Már ez maga is iszonyat volt Isten előtt, hiszen mindig emlegeti az Úr Jeroboámnak, Nébáth fiának ezt a bűnét. Úgy olvastuk, hogy ezzel Akháb nem elégedett meg. Az asszony is hozta magával a maga bálványait. Itt hadd térjek egy kicsit még vissza a házasságra. Sokszor szokták mondani, hogy nem olyan komoly hívő, de aranyos az a másik. Jóravaló, jóra törekvő, jó tulajdonságai vannak. Nemrég beszélgettem egy lánnyal, és láttam, hogy bizonytalan ebben a kérdésben. Nagyon kértem, hogy tökéje el a szívében, hogy hitetlenhez nem megy hozzá, akármi is történik. Ezt el kell határozni. Neki is elmondtam, és most is elmondom, akármilyen aranyos az a fiú vagy az a hitetlen lány, az értékrendje más. Neki nem Úr az Isten. Vallásosan cselekedni tud, külső dolgokat meg tud tenni, de a szíve nem az Úré. A kettő, a férj, és a feleség eggyé lesznek. Nagyon nehéz kivonni magát az alól, hogy neki nem fontos az Urat szolgálni. Nem fontos, nem is tud az Úrral járni, neki teljesen más az értéke. Ha nem is viszi bele nagy, erkölcstelen bűnökbe, akkor is elvonja az Úrtól. Elvonja, mert például beleegyezik, hogy jó, elmegyünk a gyülekezetbe, de szeretnék táncolni, gyere el akkor te is velem. Miért ne? Mi van abban? Az nem erkölcstelen. Én is meghallgatom az Igét, te meg nézd meg ezt a filmet velem. Elmegyünk, de nem kell mindig oda menni, menjünk el egy kicsit kirándulni, vagy ide, vagy oda. Ezek nem bűnök önmagukban, de más az értékrend. Magával viszi, és egyre jobban megtörténik az, ami Sámson és Delila esetében. Egyszer csak elkezd sírni az asszony, és azt mondja, hogy nem igazán szeretsz engem (Bír 16,15-30). Lehet, hogy mást szeretsz, mert nem jössz velem, és nem jársz a kedvemben. Kinek járjon a kedvébe? Megszakad a szíve a hívő férjnek: most az Úrnak járjak kedvében, vagy a házastársamnak? Azt is szereti, és annak is szeretne a kedvében járni, de a kettő összeegyeztethetetlen. Ezért mondja az Úr, hogy ne tegyük, mert bálványt visz be az életükbe. Ez a bálvány tűnhet nagyon ártatlannak is, vagy ártalmatlannak, de nem az, mert a szívet elvonja. (2) Baál és Asera Nézzük meg, hogy mi volt a másik két bálvány, amit bevitt Izráelbe Akháb? Így olvastuk, hogy a Baált és az Aserát (1Kir 16,32-33). Baál egy férfiisten volt a pogányok között, Asera meg a felesége, a női isten. Mind a ketten a termékenységnek, a jólétnek az istenei voltak. Az Izráelt körülvevő népek között nagyon kedvelt volt ez a két bálványisten, különösen Baál, mert ő volt a férfi. Tisztelete, az imádata elterjedt az Izráelt körülvevő népekben. Ezt mutatja az a sok név is, amit a Bibliában olvashatunk, akár embereknek, akár városoknak a neve, amiben benne van a Baál. Jézabelnek az apja Edbaál volt: a Baál tulajdona vagyok. Vannak más nevek is, csak néhányat megemlítek: Baál-Cefón, Baál-Peór, Baál-Berit, Baál-Zebub vagy Belzebub, így szoktuk inkább emlegetni. Ebben mindben benne van a Baál név. Eddig ez nem volt Izráelben. Akháb ennek utat nyitott. Négyszázötven prófétája volt Baálnak. Ezeket Jézabel vette pártfogásba, Akháb meg eltűrte. Volt négyszáz prófétája Aserának, a bálványisten feleségének. Ez igen nagy haragra indította az Urat. Kimondottan megharagudott az Úr. jobban haragra indíta Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, akik ő előtte voltak (33. v.). (3) Mi ennek az üzenete a mi számunkra?

Először is az az üzenete, hogy e világ, a környezetünk, tele van bálványokkal, bálványistenekkel. Izráel körül is a népek tele voltak bálványokkal. Ma a pénz a legfőbb bálvány, most tarol, mint itt a Baál. Van más bálvány is: hírnév, dicsőség, egoizmus, önszeretet, élvezetek, sok minden. Ezek hatással lehetnek ránk. Pontosan ezek jönnek be egy nem hívővel kötött házasság esetében a hívő életébe. Nem tudja magát elválasztani a hitetlen ezektől, akármilyen aranyos egyébként. Másodszor, azt olvassuk a tízparancsolatban: Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem [ ] Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok (2Móz 20,2. 5). A Korinthusi levélben pedig azt mondja: Ne tévelyegjetek; [ ] bálványimádók [ ] nem örökölhetik Isten országát (1Kor 6,9-10). Az Urat nagyon bántja, mert féltőn-szerető, féltékenyen szeret bennünket, mint ahogy se egy férj, se egy feleség nem engedi azt meg, hogy a házastársa hűtlenkedjen, és mást szeressen. Isten sem. Féltékenyen szeret. Ha mégis az ember bálványimádó lesz, haragra ingerli. Mit mond az Ige? Haragra ingereljük az Urat? Vagy erősebbek vagyunk Nálánál? (1Kor 10,22). Az Urat haragra ingerli, ha nemcsak Benne bízunk, Hozzá ragaszkodunk, hanem ezekhez is, amit az előbb felsoroltunk. Ha Rajta kívül mást tisztelünk, más előtt hajlunk meg, másra áldozzuk erőnket, időnket, pénzünket. Nem lenne jó haragra ingerelni az Urat, mint ahogy Akháb haragra ingerelte. A következménye meglett, majd mindjárt odaérünk. 3.) Jerikó megépítése (16,34. v.). (1) Józsué átkot mondott Jerikóra (Józs 6,26) Van egy közbevetett igevers itt, amikor Hiel felépítette Jerikót. Úgy látszik, mintha ennek a versnek semmi köze sem volna ehhez a korhoz, vagy Akháb történetéhez. Egyrészt biztos, hogy nem véletlenül ide iktatta be az Úr, másrészt pedig így kezdődik: Ennek idejében építé meg a Béthelbeli Hiel Jérikhót (1Kir 16,34). Minek idején? Pontosan annak idején, mikor Baálnak és Aserának oltárt emeltek, és a bálványimádás elterjedt az országban Akháb idejében. Ekkor építette fel a béthelbeli Hiel Jerikót. Tudjuk azt, hogy amikor Jerikót elfoglalták, az úgy történt, hogy nagyon magas, vastag, és erős kőfala volt. Ezt Izráel nem tudta volna bevenni. Ezért Isten azt mondta nekik, csak járják körül a várost hét napon át, a hetedik napon hétszer, és akkor kiáltsanak. Leszakad a kőfal magától, akkor menjenek be, és foglalják el Jerikót (Józs 6,5). Maga Isten döntötte romba Jerikót. Akkor azt olvassuk: És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit! (Józs 6,26). Átkozott legyen, aki felépíti. Ez lesz az ára: két fiának a halála. Azért, mert ezt maga Isten rombolta le, és amit Ő lerombol, azt jobb úgy hagyni. Most mindez átok után kérdezem: elképzelhető, hogy volt valakinek mersze felépíteni Jerikót? Sokáig nem merte senki megtenni. Nem mert belevágni senki, mert átok alá került volna. Akháb idejében, abban a bálványimádó, istentelen, gőgös légkörbe mégis Hiel jött, és megtette. Már nem számított neki az átok szava. Már nem számított neki az se, ha két fiát elveszíti. Ma is ilyen világot élünk. Az emberek egyre vakmerőbbek. Olyan dolgokat, amit korábban nem mertek volna megtenni, mert tudták, hogy Istennel fogják magukat szembetalálni, tudták, hogy Isten büntetése, átka lesz rajtuk, most megteszik. Olyan a légkör, olyan ez a kor, hogy most már meg merik tenni. Régebben a homoszexuálisok mertek volna kivonulni, és kérkedni a gyalázatukkal? Most meg merik tenni, mert olyan a légkör. Meg merték volna azt korábban tenni, hogy gyermekeket arra biztassanak, hogy kábítószert fogyasszanak, és ne engedelmeskedjenek a szüleiknek, és titkolják el a bűnüket a szülők előtt? Nem merték volna. Most meg merik tenni, mert ilyen időket élünk. (2) Béthelbeli Hiel

Ezek olyan nevek, amik sokat elárulnak. Hiel neve azt jelenti, hogy Isten él. Béthel azt jelenti, hogy Isten háza. Mégis ez a Hiel éppen a nevével és a származásával ellentétesen cselekedett. Úgy tett, mintha Isten már nem élne, és az átok nem érvényesülne, és Isten már nem szerezne az átoknak érvényt. Béthelből jött, Isten házából, de ezt a Béthelt már régen meggyalázta Jeroboám. Már nem az Isten háza volt, hanem az aranyborjúnak, a bálványnak emelt ott házat. Neki emelt templomot, ezt olvastuk korábban. Ebben a korban a nevek elvesztették a jelentésüket. Sőt, ellenkezőjére fordultak. Béthel bálványisten háza lett. Hiel talán úgy értette, hogy a bálványisten él. Most már itt a bálványistenek élnek. A Jeroboám bálványa után most már itt van a Baál bálvány, meg itt van az Asera bálvány. Már ezek élnek. Mindent meg lehet tenni. Ma is nagy a fogalomzavar. Vannak szavak, amik elvesztették a jelentésüket. Sőt, az ellenkezőjére fordulnak. Azt mondom, hogy hit. Valaki azt mondja, hogy hiszek Istenben. Azt mondja: hitre tértem, de közben semmi nem változik az életében, csak mondja. Elveszett a jelentősége a hitnek. Azt mondjuk, hogy Isten dicsőítése. Nagyon sok helyen annyit értenek alatta, hogy fél órán, vagy egy órán keresztül zenélnek, szórakoznak, jól érzik magunkat. Elveszett a jelentősége, Azt mondják: szeretet. Leginkább önszeretetet értenek alatta. Olyat nem, hogy szeretetből lehet dorgálni, vagy fegyelmezni valakit. Szembesíteni a saját bűneivel, vagy tudatlanságával vagy gyengeségével. Ilyen időket élünk. Olyan időket, amit a két fiú neve jelez. Az elsőszülött fia Abirám. Ab jelentése Atya. Abirám: Atyám magasztos. A kisebbik fiának a neve Ségub. Azt jelenti, hogy megközelíthetetlen. Isten által védett. Ezt a kettőt áldozta fel. Az Atya magasztosságát, és azt, akit Isten védett. Hogy mondja az utolsó időkről? Ami most már itt van, és látszik, hogy ide fog kilyukadni, amit itt ír az Ige, hogy mikor eljön az Antikrisztus: fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek, vagy istentiszteletre méltónak mondatik (2Thessz 2,4), és önmagát imádtatja. Az Atya és Isten magasztosságát sárba tiporja az emberek előtt, bár valójában nem lehet, és mintha Isten hatalma már nem állna fenn, úgy viselkedik. (3) Isten azonban megmutatta, hogy él Megmutatta Hielnek is, hogy az Ő beszéde megáll. Nem tudom, hogy mit gondolt, mit nem, de az Írás feljegyzi, hogy elsőszülött fiának, Abirámnak, élete árán vetette meg az alapjait (1Kir 16,34). Nem lehetett másképp, csak ahogy Isten előre megmondta Józsué által. az ő kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állítá fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, a melyet szólott volt Józsué, a Nún fia által (1Kir 16,34). Így lesz ez a mostani emberiség is, és így lesz az antikrisztusi kor is. Három esztendeig nem volt aratás, mert szárazság volt. Ahogy olvastuk: Illést elküldte, és azt mondta, él az Úr. Hiába gondoltátok, hogy már nem él. Él az Úr. Az Úr él, nem a bálványok élnek. Él az Úr, Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen, hanem csak az én beszédem szerint (1Kir 17,1). 4.) A három évig tartó aszály (17,1. v.). (1) Isten előre megmondta ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le előttök. Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy eső ne legyen, és a föld az ő gyümölcsét meg ne teremje (5Móz 11,16-17). Illést azért küldte Isten, hogy ezt egyértelműen Akháb tudomására hozza, hogy jön az ítélet. A bálványimádás következmény ez. Azért kellett, hogy bejelentse, mert azt írja az Ige: Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak (Ám 3,7). Megjelentette ezt is Illésnek. Még titok volt, de Illés által már kijelentette az Úr, hogy ez következik. Most is még titok, és a világ nem akarja elhinni, hogy

jön a nagy nyomorúság, az antikrisztusi kor, az Úr haragjának a napja (Sof 2,2). Jönni fog, mert az Isten kijelentette. (2) Akháb és az egész nép elgondolkozhatott A három év alatt nem volt eső, de még csak harmat sem. Semmi. Olyan aszály volt, hogy maga a király ment el a legfőbb szolgájával, háza gondviselőjével, hogy hátha a hegyekben, a vizek forrásánál találnak még egy kis füvet a lovaknak, hogy az összes ló el ne pusztuljon. Keresték, de semmi sem volt (1Kir 18,5). Számot vethettek akkor azzal, hogy mennyit ér Baál és Asera tisztelete, a termékenység istenének, és a termékenység istennőjének a tisztelete. Tiszteltük, és mi termett? Milyen istenek ezek, akik nekünk termést nem adtak, se esőt, se harmatot? Eszükbe és a szívükre vehették volna, hogy Isten viszont él és cselekszik. Isten szava beteljesül, és a bálványimádás miatt bezárja az eget, hogy eső ne legyen. A részleteket pontosan nem írja le az Ige, hogy mi következik erre a világra, csak azt, hogy nagy nyomorúság lesz. Akkor is lesz ilyen, amikor olyan lesz a Napnak az ereje, mint hét Napnak az ereje, és tikkadnak az emberek (Jel 16,9). Nem ilyen harminchat, harminchét fok, mint most van, mert ez még csak egy napnak az ereje. Káromolják Istent az emberek. Micsoda keménység a szívben. Elgondolkozhatnak majd a mai bálványimádók, akik a pénz bálványát imádják, és a pénzt gyűjtik, hogy vajon mit ér a pénz, akármennyi is van, ha semmit nem terem a föld? Ha nem lesz búza, nem lesz kenyér, nem lesz gyümölcs, nem lesz semmi. Odaadhatják az összes pénzüket, de nem tudnak venni, mert nincs. A pénzt meg nem lehet megenni. A nagy bálvány semmivé lesz, összedől akkor is az emberek szeme előtt. (3) Mit üzen ez nekünk? Omri, Akháb apja, és Akháb is nagyon istentelen volt, bár a történelem feljegyzi, hogy egyébként jólét volt Izráelben, amíg az aszály el nem jött annak ellenére, hogy ilyen bálványimádás folyt. Úgy gondolta a zsoltáríró, már-már meghanyatlott, hogy az istenteleneknek milyen jól megy a soruk. Az istenfélőknek meg Isten enged nyomorúságokat, bajokat az életükbe. Amikor bement az Isten szent helyébe megértette azoknak a sorsát (Zsolt 73,2-17), hogy ez csak egy ideig van, de Isten ráfuvall az egészre, és semmivé lesz. Milyen az istenfélők élete? Azt mondja: Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! (Zsolt 73,25). Az istenfélőknek viszont van olyan hazájuk, kincsük, amihez nem nyúlhat hozzá ez a világ, ami soha el nem múlik. Krisztusunk, Atyánk, Istenünk van. Befejezés Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek!... (Jer 17,13). Megszégyenült Akháb, és Izráel is. Ezzel szemben: De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében (Bír 5,31). Ámen! Debrecen, 2012. július 04.