BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. CSIPPÁN PÉTER 13-14. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL Dolgozatom témája az egykori Királyi Istálló területén folyt ásatás során feltárt Árpád-kori objektumok közül, két különböző, egymással szomszédos telken előkerült gödör állatcsontanyagának elemzése. A leletanyag teljes értékelését az tette lehetővé, hogy a gödrök kerámiaanyaga mellett, 1 az előkerült 1512 db állatcsont is rendelkezésünkre állt. 2 Az Árpád-kori zsidónegyed pontos kiterjedését eddig nem tudták tisztázni a kutatások, így elképzelhetőnek tűnt, hogy a feltárt gödrök területe is beletartozott. Bár az objektumok leletanyaga a 13. század második felére és a 14. század elejére volt keltezhető, betöltésükből azonban egyértelműen a zsidó lakossághoz köthető lelet nem került elő. így a régészet részéről igény mutatkozott az archeozoológiai értékelésre is. Az állatcsontanyag vizsgálata, tekintetbe véve a zsidó vallás húsfogyasztásra vonatkozó tilalmait, információval szolgálhat a két egymással szomszédos telek egykori lakosságának etnikai hovatartozásáról. Ezen elképzelést az is alátámasztja, hogy a vizsgált gödröktől É-ra eső közeli telken feltárt kút leletanyagából, az egykori zsidó lakossághoz köthető leletek kerültek elő, 3 valamint a korabeli lakosok húsfogyasztásra vonatkozó vallási előírásai is megmutatkoztak a Daróczi-Szabó László által feldolgozott állatcsontanyagban. 4 A LELETANYAGBAN TALÁLT HÁZIÁLLAT FAJOK Mindkét gödör csontanyagában, a legtöbb régészeti korszakra jellemzően, legnagyobb töredékszámmal a szarvasmarha fordult elő 5. Ezt talán a szarvasmarha sokoldalú hasznosítási lehetőségei (tej / hús / igaerő / nyersanyag - szaru) magya- rázzák. A feldolgozott leletanyagban általában az állat húsban gazdag részei voltak megtalálhatóak, de a koponya és más húsban szegényebb testtájak csontjai is előkerültek. Az Árpád-kori városi állattartásra jellemző, hogy a sertés számához képest jelentősen kevesebb kiskérődző, (juh/kecske) fordul elő. 6 Ez a jelenség, amely mindkét leletanyagban jól mutatkozik egyaránt magyarázható a betelepített nyugati hospes lakosság hagyományos étkezési szokásaival, valamint azzal, hogy a sertést kis helyigénye is alkalmassá tette arra, hogy a városok falain belül tartsák. Ezt megerősítendő, hogy a sertéscsontok között több esetben egészen fiatal állat csontjai is fellelhetőek voltak, ami szintén a helyben tartásra utalhat. Ugyancsak a korszak városi állattartásának jellemzőire mutat rá a leletanyagban talált nagyszámú baromficsont, melyek a házimadarak fogyasztásának városi jelentőségét bizonyítják. Az állatokat szaporaságuk és igénytelenségük ideálissá teszi a városi tartásra. Ezzel szemben az Árpád-kori falusi településeken a baromfitartás általában csak kevéssé, vagy egyáltalán nem fordul elő. 7 A nagy töredékszám ellenére a DK-i gödörben talált kutyacsontok többsége egyetlen egyedből származik. Ennek az állatnak majdnem a teljes váza megtalálható volt, valamint ezen az egyeden voltak megfigyelhetőek a tuberculosis (lásd később) jelei. Szintén a városi kutyák jelenlétéhez köthető jónéhány, különböző csontokon megfigyelhető rágásnyom, valamint a leletanyagban talált számos coprolit is. 1 Tóth Anikónak ezúton szeretném megköszönni a sok segítséget 2 Magyar Károlynak az ásatás vezetőjének, és Kovács Eszternek a BTM Középkori Raktára vezetőjének, ezúton szeretném megköszönni a feldolgozás lehetőségét és a sok segítséget. 3 B. Nyékhelyi Dorottya ásatása. 4 DARÓCZI-SZABÓ 2002. 5 BARTOSIEWICZ 1996.183. 6 BÖKÖNYI 1968. 292. 7 BÖKÖNYI 1968. 292. 201
CSIPPÁN PÉTER A DK-i gödör faunalis tája ÁLLATFAJ TÖREDÉKSZÁM (DB) % Amint azt a grafikon is igazolja, a két gödör csontanyaga, a DK-i gödörben talált nagyszámú kutyacsonttól eltekintve, lényegében hasonló. Bár a darabszámok nem azonosak, megállapítható, hogy mindkét gödör az Árpád-kori városi húsfogyasztási szokásokat tükrözi. (Természetesen a szélsőséges esetek, mint például a kutya- vagy macskacsontok, nem az állat elfogyasztására utalnak.) Az ÉK-i gödör faunalis tája: ÁLLATFAJ TÖREDÉKSZÁM (DB) % szarvasmarha (Bos taurus L.) 413 59,68 sertés (Sus scrofa dorn. L.) 143 20,66 kecske (Capra hircus) juh (Ouis aries L.) 55 7,95 ló (Equus caballus L.) 11 1,59 kutya (Canis familiáris L.) 3 0,43 macska (Felis domestica Briss.) 10 1,45 házi tyúk (Gallus domesticus L.) 45 6,50 házi lúd (Anser domesticus L.) 1 0,14 HÁZIÁLLATOK ÖSSZESEN: 681 őz (Capreolus capreolus L.) 1 0,14 hal (Pisces sp.) 6 0,87 rovarevő kisemlâs (Insectivora sp.) 1 0,14 kisméretű szárnyas (Aves sp.) 3 0,43 VADÁLLATOK ÖSSZESEN: 11 beazonosított töredék 692 100,0 nem beazonosítható töredék 102 szarvasmarha (Bos taurus L.) 230 35,82 sertés (Sus scrofa dorn. L.) 107 16,66 kecske (Capra hircus L.) juh (Ovis aries L.) 69 10,74 ló (Equus cäballus L) 3 0,46 kutya (Canis familiáris L.) 95 14,79 macska (Felis domestica Briss.) 3 0,46 házi tyúk (Gallus domesticus L.) 116 18,06 házi lúd (Anser domesticus L.) 10 1,55 HÁZIÁLLATOK ÖSSZESEN: 633 nyúl (Lepus europaeus Pali.) 1 0,15 hal (Pisces sp.) 6 0,93 patkány (Rattus sp.) 1 0,15 kisméretű szárnyas (Aves sp.) 2 0,31 VADÁLLATOK ÖSSZESEN: 10 beazonosított töredék 642 100 nem beazonosítható töredék 75 MINDÖSSZESEN: 718 EGYÉB ÁLLATFAJOK A fentieken kívül mindenképp megemlítendő a leletanyagokban talált kismennyiségú, halmaradvány. A két gödör együttes leletanyagában összesen 12 db halcsont található, melyek pontyból (Cyprinus carpio L.), harcsából (Silurus glanis L.) s és csukából (Esox lucius L.) 9 származnak. A csontok kis száma ellenére jelentős mert, meglétük egyértelműen ezen halak fogyasztását igazolja. A halcsontok azonban méretüknél és minőségüknél fogva jobban ki vannak téve tafonómiai veszteségeknek, így nem reprezentálhatják teljes egészében a korabeli halfogyasztás mértékét! A leletanyagban viszonylag kevés vadcsont található. A két gödörből összesen egyetlen őz (Capreolus capreolus L.) lapocka töredéke, egy kisméretű, valószínűleg vadászott szárnyas hosszúcsontjai, egy nyúl (Lepus europaeus L.) majdnem teljes lapockája, valamint egy patkány (Rattus sp.) medencéje, és egy rovarevő kisemlős (Insectivora sp.) talán sün állkapcsa került elő. MINDÖSSZESEN: 794 8 TAKÁCS 1992.309. 9 TAKÁCS 1992. 310. 202
13-14. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL FELDOLGOZÁSRA, MEGMUNKÁLÁSRA UTALÓ JELEK Számos állatcsonton a korabeli feldolgozásra utaló, vágás, vagy hasításnyomok voltak felismerhetőek. Ezek feldolgozásra utaló fontos információkat tartalmazhat, hiszen egy városi településen, a háztartás hulladékában nagy valószínűséggel nem találkozhatunk teljes vázakkal. A mészárosoktól, akik az állat elsődleges darabolását végezték 10, aligha került a teljes állat a háztartásba. Az előkerült leletanyag csak a háztartáson belüli, ténylegesen elfogyasztott haszonállatokat és nem a teljes állatállományt tükrözi. 11 Megmunkálásra utaló jelek egyedül egy, a DK-i gödörből előkerült szarulemezen találhatóak, melyet a szarvcsapról eltávolítva kinyújtottak, majd vélhetően valamilyen borításként használtak. Ezt bizonyítja a szarulapon látható, a felerősítésre szolgáló, apró fúrt lyuk is. (1. kép) PATHOLÓGIÁS ELVÁLTOZÁSOK A LELETANYAGOKBAN A DK-i gödör anyagában megtalált, ~ 40 cm marmagasságú kutya (Canis familiáris L.), majdnem teljes váza, a tuberculosis csontokon megfigyelhető jeleit mutatta. 12 (2-3. kép) A 2. és 3. számú képeken látható kutya több csigolyáján és bordáján észlelhetőek a tuberculosis tünetei. A csigolyákon megfigyelhető szivacsosodás, illetve torzulás a tuberculosis okozta elváltozásnak tekinthető. Szintén erre utal a bordákon mutatkozó gümők kialakulása is. Mivel városban élt állatról van szó, elképzelhető, hogy emberi gümőkórral (Mycobacterium tuberculosis) fertőződhetett az egyed. Húsevőkben a M. tuberculosis fertőzés általában generális folyamat, ezért a csontokra is kiterjedhetett. 13 Ezenkívül gyógyult törések voltak megfigyelhetőek néhány állat hosszúcsontján. Talán a legérdekesebb, az a callussal és diszlokációval gyógyult törés (4.kép), u amely egy, az ÉK-i gödörből előkerült macska (Felis domestica Briss.) combcsontjának distalis részén észlelhető. Az állat végtagja ezáltal megrövidült, így valószínűleg sántított. Azonban a gyógyulás mindenképp a trauma túlélését bizonyírja. ÖSSZEFOGLALÁS A Királyi Istálló területén végzett ásatások során több Árpád-kori objektum került feltárásra. Ezek közül két, egymással szomszédos telken elhelyezkedő gödör állatcsontanyagát vizsgáltam. Összesen 1512 db csonttöredék került feldolgozásra. Mivel a korai zsidónegyed határait pontosan nem ismerjük, elképzelhetőnek tűnt, hogy a feltárt gödrök területe is beletartozott. Felmerült a kérdés, hogy meg lehete állapítani a telkek tulajdonosainak vallási hovatartozását, a gödrökben talált állatcsontok alapján. A két gödör állatcsontanyagában mindkét esetben legnagyobb töredékszámmal a szarvasmarha (Bos Taurus L.) fordult elő. Emellett a sertés (Sus scrofa dorn. L.) a kiskérődzők, valamint a házimadarak fogyasztása is jelentős volt. A csonttöredékek között kevés számú hal és vadállat maradvány is megfigyelhető volt. A csontanyag értékelése során több, a korabeli feldolgozásra, megmunkálásra utaló darabolásnyom, valamint néhány pathológiás elváltozás is megfigyelhető volt. Legkiemelkedőbb ezek közül egy kutya (Canis familiáris L.) bordáin és csigolyáin megfigyelhető elváltozás, amelyek az állat Tuberculosis fertőzését bizonyítják. Összegzésképpen megállapítható, hogy mindkét gödör állatcsontanyaga az Árpád-korra általánosan jellemző, városi állattartás képét mutatja. A sertéscsontok nagy száma arra utal, hogy a leletanyag a zsidó vallás húsfogyasztási tilalmával nem hozható kapcsolatba. Ezért az az elképzelés miszerint a gödrök a zsidó lakossághoz köthetőek lennének, az archeozoológiai feldolgozás alapján kizárható. BARTOSIEWICZ László: A középkori város állatai (egyetemi E BAKER-BROTHWEIX 1980. 77. előadás-jegyzet) B VARGA-TUBOLY-MÉSZÁROS 1999. 33. VÖRÖS 1988. 255. " TASNÁDI-KUBACSKA 1960. 93. 203
CSIPPÁN PÉTER IRODALOMJEGYZÉK BARTOSIEWICZ 1996 BAKER-BROTHWELL 1980 BÖKÖNYI 1968 DARÓCZI-SZABÓ 2002 TASNÁDI KUBACSKA 1960 TAKÁCS 1992 VÖRÖS 1988 VÖRÖS 1992 VARGA-TUBOLY-MÉSZÁROS 1999 BARTOSIEWICZ László: Közép- és törökkori állatmaradványok Segesdről. SMK 12. (1996), p. 183-222. BAKER, J.- BROTHWELL, D: Animal diseases in archeology. London, 1980. BÖKÖNYI Sándor: Az állattartás fejlődése Közép- és Kelet-Európában. Agrártörténeti Szemle 10. (1968), p. 277-342. DARÓCZI-SZABÓ László: Animal bones as indicators of kosher food refuse from 14 th century AD Buda, Hungary. In: Behaviour Behind Bones. Durham, 2002. p. 252-261. TASNÁDI KUBACSKA András: Paleopathologia; az ősállatok patológiája. Bp, 1960. TAKÁCS István: Fish remains from the early Neolithic site of Endrod 119; In: Cultural and landscape changes in South-East Hungary. Ed.: Bökönyi Sándor, Bp, 1992, 300-311.O. VÖRÖS István: Egy XV századi ház állatcsontleletei Vácott. ArchErt 113. (1988), p. 255-256. VÖRÖS István: Egy 15. századi budavári ház állatcsont leletei. A budavári középkori piacok húsellátása a csontleletek alapján. CommArchHung 1992., p. 227-239. VARGA János - TUBOLY Sándor - MÉSZÁROS János: A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan 2). Bp, 1999. 204
13-14. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL TIERKNOCHENFUNDE DES 13-14. JAHRHUNDERTS AUS DEM SÜDWESTLICHEN TEIL DES SZENT GYÖRGY-PLATZES IN BUDA Während der auf dem Gebiet des Königlichen Stalls durchgeführten Ausgrabung sind mehrere arpadenzeitliche Objekte geborgen worden. Davon wurde das Tierknochenmaterial von zwei, auf benachbarten Grundstücken liegenden Gruben untersucht. Insgesamt 1512 Stücke von Knochenfragmenten wurden bearbeitet. Weil die Grenzen des frühen Judenviertels nicht genau bekannt sind, schien es vorstellbar, dass das Gebiet der freigelegten Gruben ebenfalls hineingehörte. Auch jene Frage hat sich gestellt, ob die Religionszugehörigkeit der Grundstücksinhaber aufgrund der in den Gruben gefundenen Tierknochen bestimmt werden kann. Im Tierknochenmaterial der beiden Gruben kam das Rindvieh (Bos Taurus L.) in allen zwei Fällen in größter Fragmentanzahl vor. Dabei war die Verzehrung des Hausschweins (Sus scrofa dorn. L.), der Kleinwiederkäuer sowie der Geflügel bedeutend. Unter den Knochenfragmenten waren die Reste von Fischen und Wildtieren von kleiner Anzahl ebenfalls zu beobachten. Während der Bewertung des Knochenmaterials waren auf damalige Bearbeitung und Zurichtung hindeutende Zerkleinerungsspuren sowie einige pathologische Veränderungen auch zu beobachten. Am meisten beachtlich davon sind die an den Rippen und an den Wirbeln eines Hundes (Canis familiáris L.) sichtbaren Veränderungen, die auf die Tuberculosis-Infektion des Tieres hindeuten. Als Zusammenfassung kann festgestellt werden, dass das Tierknochenmaterial aller zwei Gruben auf die Arpadenzeit allgemein charakteristisch ist. Die große Anzahl von Schweineknochen deutet darauf hin, dass das Fundmaterial mit dem Heischverbrauchsverbot der jüdischen Religion nicht in Zusammenhang gebracht werden kann. Deshalb kann jene Vorstellung, dass die Gruben mit der jüdischen Bevölkerung zu verbinden sind, aufgrund der archeozoologischen Bearbeitung ausgeschlossen werden. 205
CSIPPÁN PÉTER 1. kép. Megmunkált szarulemez töredéke. 3. kép. Tuberculosis okozta elváltozás kutya (Canis familiáris L.) bordáján. 2. kép. Tuberculosis okozta elváltozás kutya (Canis familiáris L.) csigolyáján. 4. kép. Diszbkációval gyógyult törés macska (Felis domestica Briss.) combcsontján. 206