csakravartin MTI csakravartin más írásmóddal CSHAKRAVARTIN, a világuralkodó ideája az ősi ind eszmevilágban. A szó maga a szanszkrit csakra, azaz kerék és a vartin, azaz forgató vagy irányító szavakból származik, a csakravartin tehát uralkodó, akinek mindenhová elgördül a kocsija, ill. akinek a mozgása akadálytalan. Buddhista és dzsaina források háromféle világi csakravartint különböztetnek meg: a csakravala csakravartin az ind kozmográfia szerinti négy kontinens mindegyike fölött uralkodik; a dvípa csakravartin csak egy kontinenst kormányoz; végül a pradésza csakravartin egy kontinens szűkebb területének ura, azaz helyi király. Az egyetemes uralkodóra, tehát a csakravala csakravartinra vonatkozó első utalások a Maurja-korból fennmaradt szövegekben és emlékműveken olvashatók, ezek Asóka király (Kr. e. III. sz.) hőstetteit magasztalják. Csáky Albin, gróf (szül. 1841. ápr. 19. Korompa [ma Krompachy, Szlovákia] megh. 1912. dec. 15. Budapest), Szepes vármegye főispánja 1867-től. 1888-tól vallás- és közoktatási miniszter lett az újjáalakult Tisza-kormányban. Sokat tett az egyházpolitikai reformokért, a polgári házasság bevezetéséért és a zsidók társadalmi beilleszkedéséért. Nevéhez fűződik a kisdedóvó-törvény. 1894-ben megvált tárcájától, ám továbbra is részt vett a Szabadelvű Párt munkájában. Csáky István, gróf (szül. 1894. júl. 18. Segesvár [ma Romániában] megh. 1941. jan. 27. Budapest), diplomata, politikus. Bécsben a konzuli akadémiára járt, a Budapesti Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Az akadémia befejezése után követségi attaséként a külügyminisztérium szolgálatába lépett. 1920-ban gróf Apponyi Albertnek, a magyar békedelegáció elnökének titkára volt a béketárgyalásokon. 1921 októberében kinevezték II. osztályú követségi titkárrá, majd Magyarország vatikáni követségéhez osztották be. Csáky István (jobbra) külügyminiszteri eskütétele után Imrédy Béla miniszterelnökkel (1938. dec. 10.) A Külügyminisztériumban (1923 24), majd Bukarestben, a magyar követség tagjaként (1924 26) teljesített szolgálatot. 1929-ben a minisztérium sajtóosztályának vezetője, majd a madridi követség ideiglenes vezetője (1933 35), ezt követően a külügyminisztérium kabinetfőnöke lett. 1938 júniusában kinevezték I. osztályú követségi tanácsossá, rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré. Imrédy Béla 1938 decemberében kinevezte külügyminiszterré, e posztot haláláig ellátta. Többször tárgyalt Hitlerrel; 1940 augusztusában a magyar delegáció vezetőjeként aláírta a második bécsi döntőbírósági ítéletet, mely visszacsatolta Észak-Erdélyt Magyarországhoz. 1940. november 20-án ő jegyezte a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozást. Utolsó nagy jelentőségű feladata a magyar jugoszláv barátsági szerződés megkötése volt Belgrádban, 1940. december 12-én. család házas- vagy együtt élő pár, ill. egymással rokonságban álló más felnőttek és leszármazottaik csoportja; társadalmi, gazdasági és demográfiai egységként együttműködik a lét- és fajfenntartás, ill. a gyermeknevelés, a szocializáció érdekében. Típusai. Legősibb fajtája a különböző leszármazási csoportból származó férjet és feleséget, valamint vér szerinti vagy adoptált gyermekeiket magába foglaló elemi (nukleáris) család. Ez kétféle rokonsági kapcsolatot feltételez. A nem vér szerinti kapcsolat a szülőket és gyermekeiket, rokonaikat köti össze. Nem zárja ki a fiktív rokonsági viszonyokat sem, mint pl. az adoptálás vagy a keresztgyermekség. Amennyiben a megházasodott gyermekek házastársukkal és leszármazottaikkal nem alkotnak önálló háztartást, többgenerációs vagy nagycsaládról lehet beszélni, mely több, egymással vérrokon elemi családból áll. A családi kapcsolatok szabályait, rítusait az adott kultúra és társadalom intézményrendszere szentesíti. A különböző történelmi korokban és földrajzi területeken más és más típusai alakultak ki. A modern társadalmakban az elemi család a jellemző, mely George Peter Murdock amerikai antropológus szerint történelmi kortól függetlenül mindenütt megtalálható, univerzális jelenség. Szexuális igényeket elégít ki, korlátozza a rivalizálást; védelmet ad a feleségnek a terhesség, valamint a gyermekgondozás ideje alatt; biztosítja a kultúra átadását, a társadalmi szerepek elsajátítását; lehetővé teszi a nemek és korok közti munkamegosztást. Az alapvető kötelékek férj és feleség, szülő és gyermek, valamint a testvérek között jönnek létre. E családmodellnek számos alternatívája van. Sok afrikai tradicionális törzsi társadalomban a gyermekeket elsősorban a fiúkat bizonyos életkor elérése után kiszakítják az otthoni környezetből, és a szocializáció a falu vezetőinek felügyeletével törté- 228
nik. További változata a ma a nyugati világban meglehetősen elterjedt egyszülős család. Ez létrejöhet válással, megözvegyüléssel, különéléssel vagy akár házasságon kívüli gyermekvállalással. A tradicionális társadalmakban a leányanyák gyermekeit esetenként a nagyszülők nevelik fel. Az egyedül maradt házasfeleket környezetük sokszor nemcsak bátorítja, de kényszeríti is az újabb házasságkötésre. Az egyszülős és az elemi család különleges keveréke a karibi szigetvilágban uralkodó anyaközpontú (matrifokális) családszervezet. Itt központ az anya; az irányítás, a gazdasági döntések meghozatala az ő joga. Az apa kevés időt tölt gyermekeivel, gyakran külön lakik. Az anya halála esetén helyét legidősebb lánya veszi át. Ha ez nem sikerül, több újabb matrifokális egység jön létre. A matrilineáris (anyaági vagy nőági) leszármazáson alapuló modell annyiban tér el a nyugat-indiai mintától, hogy tengelyében az anya fivére, a nagybácsi és az unokaöcs viszony áll. A poligámia többnejűség vagy többférjűség, előbbit poligüniának, utóbbit poliandriának nevezik. Valamelyik formája a kultúrák 90%-ában előfordult. A nagycsaládnak ugyancsak különböző típusai léteznek, kialakulásának gazdasági okai vannak. Együtt élnek benne a szülők, házas gyermekeik saját gyermekeikkel, valamint a még nőtlen idősebb fiúk és a hajadon leányok. Történelmi fejlődés. A család kialakulása mintegy százezer éves fejlődés eredménye. Lewis H. Morgan három evolúciós fejlődési típust (vadság, barbárság, civilizáció) és ötféle családformát különböztetett meg. Az első a vérrokonsági volt, amely a vér szerinti és oldalági fivérek és nővérek csoportházasságán alapult. A másik forma a patriarkális família egy férfinak több nővel kötött házasságán alapszik. A civilizáció korában vált uralkodóvá a monogám család, amely a férjen és feleségen kívül mindenkit kizár a szexuális viszonyból, és megköveteli a házastársi hűséget. A már írásbeliséggel rendelkező antik görög időkben a rokonsági csoport négy szintjét különböztették meg: a frátriát; az arisztokrata nemzetséget; a bővített rokonsági csoportot és a háztartást. A homéroszi korban (Kr. e. 700 k.) az alapvető lakóhely- és gazdálkodási egység az elemi család volt. Ugyanakkor a korszak irodalma és mitológiája a meglehetősen sok tagot számláló nagycsalád jelenlétére utal. A városállamokban szétvált a nyilvános- és a magánszféra, a háztartás az utóbbihoz tartozott. A közkeletű família szó latin eredetű, háztartást jelentett, amelyet meglehetősen sűrű rokonsági szálak szőttek át. Ezek az apaági családcsoportok, melyeket gensnek (nemzetség) neveztek, a háztartásokkal együtt a társadalom alapját képezték. A gens tagjai ugyanazt a nemzetségnevet viselték, férfi és családjog nőtagjai is apaágon örököltek. A nemzetségen belül nem lehetett házasodni, a vagyon öröklődött. A középkori család fejlődését a germán törzsi szokások, a rómaiaktól örökölt jogrendszer, a feudalizmus, a kereszténység hitelvei és az egyház kötelező előírásai határozták meg. Délen és keleten uralkodó maradt a patrilineáris (apaági) leszármazás, míg nyugaton a germánoknál s valószínűleg a kelta törzseknél is a bilaterális (kétoldalú) leszármazás kapott hangsúlyt. A germánoknál a kereszténység felvétele előtt megengedett volt a közeli rokonok közötti házasság a törzsön belül, a monogámia normája mellett azonban a férfiak ágyasokat tarthattak. A katolikus egyház hatalmának növekedésével szigorodtak a szabályok, az egyház a rokonsági csoporton belüli házasság tilalmával elérte a nagy vagyonok elaprózását, és ezzel megtörte a nagycsaládok és a rokonsági csoportok gazdasági hatalmát. A modern család. Nincs általánosan elfogadott meghatározása, sokak szerint egyet jelent az ipari forradalom utáni nyugat-európai típussal. Európai mintája XIII XIV. századi előzmények után, a polgáriasodás során létrejött új együttlakási, ill. együttélési igények hatására alakult ki. Változás ment végbe a szerkezetében, és társadalomhoz való viszonyában. A magánélet terepe lett, ahol fontossá vált a kényelem és az otthonosság. Ez megjelent az otthon struktúrájának átalakulásában is. A gyermekek térbelileg elkülönültek szüleiktől, létrejött a gyerekszoba. Az apa ugyanakkor megtartotta vezető szerepét. A modern családra jellemző, hogy a párválasztásban gyengült a szülők meghatározó szerepe. Mindinkább kivált a társadalmi munka kapcsolatából, s termelői funkcióit a fogyasztási funkciók váltották fel. Az ipari fejlődés és a modernizáció révén növekedett ugyan a számuk, csökkent viszont átlagos nagyságuk: a demográfusok szerint ez 4 fő. A válások növekedésével gyakorivá váltak a csonka családok, s változatos együttélési formák is kialakultak. Talcott Parsons amerikai szociológus szerint ma a család két legfontosabb funkciója 1. a gyermekek elsődleges szocializációja, 2. a felnőtt személyiség megszilárdítása házassággal és gyermekneveléssel. Az elsődleges szocializáció a gyermekek családon belüli nevelésére, a másodlagos szocializáció a tágabb társadalomba való beilleszkedés megtanulására, a felnőttekkel és saját korosztályukkal fenntartott kapcsolataikra utal. A szülők tanítják meg gyermekeiket beszélni, a gyerekek itt tanulják meg a helyes viselkedést, a kapcsolattartás alapjait, s elsajátítják a társadalom normáit és értékeit. családfakutatás lásd genealógia családjog a házasság, ill. a család intézményére vonatkozó jogszabályok összessége; általában meghatározza a családtagok, ill. a családok és a társadalom közötti jogi kapcsolatokat. 229
családnév A modern időkig a házasságkötés általános szabálya az volt, hogy a nő függőségét jogilag áthelyezték az apától a férjhez, aki vállalta a nő feletti gondnokságot, ügyeinek irányítását. A férjnek a menyasszonynyal együtt adott pénzösszeg vagy vagyontárgy, a hozomány gyakorlatát számos országban ismerték és követték. A modern házasság leginkább egy férfi és egy nő önkéntes szövetségeként jellemezhető. A XIX XX. századi női emancipáció drámaian megváltoztatta, főként a tulajdon és a gazdasági státus terén. A XX. század közepére a legtöbb nyugati ország törvénybe iktatta a házasfelek egyenjogúságát. A házasságok felbontása egyike azon területeknek, ahol a törvényeknek egyensúlyozniuk kell az egyéni és a közös érdek között. Számos régi jogrendszerben lehetséges volt az egyoldalú válás bizonyos formája, csupán azt követelték meg, hogy egyik fél kinyilatkoztassa válási szándékát. A legtöbb modern rendszer elismeri a közös válási kérelmet, de sokszor előírás a békéltetés megkísérlése. A gyermekek helyzete sajátos kérdéseket vet fel. A gyermekgondozást korábban teljesen a szülőkre hagyták, ez általában az anyát jelentette. A társadalmak többsége felismerte a gyermekek jogainak védelmezésében és a gyermeknevelés egyes szabványainak előírásaiban megnyilvánuló előnyöket. A gyermekmunkára és a bántalmazásra vonatkozó törvények szintén hangsúlyozzák a társadalom felelősségét a gyermek legfontosabb érdekeinek védelmében. Az elhunyt családtag által hátrahagyott tulajdon megosztásának intézésére különféle eszközök állnak rendelkezésre: a végrendelet az elhunyt kívánságait fejezi ki a vagyonmegosztásról, de a túlélő házastárs vagy leszármazott vitathatja mindazt, amit méltánytalan rendelkezésnek tart. Bizonyos jogrendszerek végrendelet hiányában elismerik a család követeléseit. A magyar családjogi szabályozás célja, hogy rendezze és védje a házasság és a család intézményét, biztosítsa a házasságban és a családi életben a házastársak egyenjogúságát, fokozza a gyermekekért viselt felelősséget, előmozdítsa az ifjúság fejlődését. 1895 óta a házasság érvényességi feltétele az anyakönyvvezető előtt történő házasságkötés. A házastársak jogai és kötelességei egyenlőek, osztatlan közös tulajdonuknak számít minden, amit a házasság alatt akár együtt, akár külön-külön szereztek, kivéve az ún. különvagyont. A kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll, melyet együttesen gyakorolnak a gyerek érdekeinek megfelelően. A bíróság bármelyik házastárs ill. a házastársak közös kérelmére ítélettel felbontja a házasságot, ha házaséletük helyrehozhatatlanul megromlott. A váláskor a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell venni. A magyar jogban az öröklési jog nem a család-, hanem a polgári jog része. családnév másképpen VEZETÉKNÉV, az egy családba tartozók öröklődő közös neve. Sok családnév abból származik, hogy egy-egy személyt másvalakihez leggyakrabban az apjához fűződő kapcsolata alapján azonosítottak, ilyen az angol Johnson ( John fia ), a skót MacDonald vagy a magyar Pálfi családnév; mások a származást, a lakóhelyet, a foglalkozást, vagy a személy megjelenését írják le (Németh, Budai, Takács, Vörös). Az egyes kultúrák családnévhasználatában gyakran tükröződnek történelmi fordulatok vagy más kulturális jellegzetességek. A családnév az egyes kultúrákban igen eltérő időpontokban jelent meg: Kr. e. 2852-ben egy kínai császár elrendelte az öröklődő családnév használatát. Angliában ez a folyamat fokozatosan ment végbe, Kr. u. 1000 táján kezdődött, és mintegy hat évszázadig tartott. Magyarországon a nemesség körében a XIV., más rétegekben a XV. században vált gyakorlattá. A családnév kötelező használatát és anyakönyvezését II. József rendeletére vezették be 1787-ben. Némely kultúrákban a családnév használata a XX. századig sem vált általánossá, pl. Törökországban egy 1935-ös törvény rendelte el a családnév kötelező használatát. családtervezés az a gyakorlat, amelynek célja, hogy a gyermekek számát és a közöttük lévő korkülönbséget szabályozzák a családban. Az Egyesült Államokban Margaret Sanger az 1920-as években alapította az első születésszabályozási klinikát. Ezután a világ számos országában jöttek létre családtervezési és egészséggondozó kórházak. A kérdéssel olyan nemzetközi szervezetek is foglalkoznak, mint az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapja (UNFPA), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Világbank. Lásd még fogamzásgátlás, születésszabályozás csalánfélék (Urtica- Új-Zélandon honos csalánfaj (Urtica ferox) G.R. Roberts, Nelson, New Zealand ceae), a rózsavirágúk (Ro sales) rendjébe tartozó család mintegy 54 nemzetség kb. 2600 fajával. Lágy vagy fás szárúak, ill, kúszónövények egyaránt lehetnek. Elsősorban a trópusokon elterjedtek, száraikon és tarka, bőséges présnedvű leveleiken gyakorta csalánszőrök találhatók. Viráguk ap ró, zöldes, termésük szá raz, egymagvú, egyvagy kétlakiak lehetnek. Egyes fajok, pl. a hócsalán (Boehmeria nivea) 230
csalánvirágúak szárának hosszú rostjait a textilipar hasznosítja. A pílea (Pilea) nemzetségbe kúszó dísznövények tartoznak, a falgyom (Parietaria) nemzetséget pedig dísz- és gyomnövények alkotják. A Szardínia és Korzika szigetéről származó Soleirolia soleirolii kerek levelű, mohaszerű kúszónövény. A hangyafa (Cecropia peltata) Amerika trópusi vidékein őshonos, üreges szárát hangyák lakják. Magyarországon a család néhány faja fordul elő, ezek közé tartozik a jól ismert gyomnövény, a nagy csalán (Urtica dioica) is. csalánkiütés más néven URTICARIA, allergiás bőrreakció; hirtelen kialakuló, sima, lapos felszínű, enyhén előemelkedő foltok, ill. göbök formájában jelentkezik. A rendszerint piros vagy halvány rózsaszínű elváltozások erősen viszketnek. Általában 6 24 óra alatt megszűnnek, de előfordulhat, hogy sokáig megmaradnak. Heveny formájának leggyakoribb oka az ételallergia (pl. hal, tojás, bogyós gyümölcsök, diófélék miatt). Okozhatják gyógyszerek is, különösen a penicillin, a fehérjetartalmú készítmények, valamint belélegzett anyagok (pl. rovarirtó szerek, por, toll). Ugyancsak előidézhetik: hideg vagy meleg, mechanikai sérülés, ill. élősködő okozta vagy egyéb fertőző betegségek. Idült változatának a stressz lehet a kiváltó oka. Az erek hízósejtjei hisztamint tartalmaznak, ami az ingerlő anyag behatolását követően felszabadul, és a hajszálerek áteresztő képességét megnöveli, így a plazma a bőrsejtek közötti résekbe jut, ez hozza létre a duzzanatokat és a viszketést. A kezelés során azonosítják az allergént; a bőrelváltozások megszüntetésére pedig adrenalin és antihisztaminok adhatók. Okait és a bőrelváltozások különféle formáit a jelenségre utaló jelzővel írják le: pl. a hólyagos, a napfény hatására kialakuló, ún. szoláris, valamint a bőr alatti szövetek duzzanata miatti ún. szubkután csalánkiütés. csalánozók (Cnidaria), gerinctelen állatok törzse, kb. 11 000 vízben élő, egyszerű testfelépítésű fajjal. A Földön igen régen, már mintegy 600 millió évvel ezelőtt megjelentek. A legtöbb állati szervezettel ellentétben egyedfejlődésük során a sejteknek csak két rétege külső (ektoderma) és belső csíralemez (entoderma) jelenik meg; a kettő közti kocsonyás töltelékszövet még nem tekinthető valódi harmadik csíralemeznek (mezoderma). Az ektoderma hám- és érzékelősejteket tartalmaz, itt találhatók azok a csalánsejtek is, melyekről az állatcsoport a nevét kapta. Az entodermát alapvetően mirigyhám alkotja. Testük sugaras szimmetriájú, anatómiai felépítésük a bonyolultabb élőlények egyedfejlődésének ún. bélcsíra stádiumára hasonlít. Belső szervük az űrbél, melynek egyetlen, száj- és végbélnyílásként egyaránt funkcionáló nyílása van. Légzésük az egész testfelületen át történik, idegrendszerük diffúz, azaz nincs központja noha egyes medúzáknál kialakultak gravitációt érzékelő sejtcsoportok, sőt képalkotásra alkalmas szemek is. A rendszerint nagy menynyiségű tapogató a szájat veszi körül. A Crossota nemzetségbe tartozó hidramedúza az Északi-sarkvidék mély tengereiben él Méretük változatos, a mikroszkopikustól a méteresnél is nagyobb átmérőig terjed. Ragadozók; zoo - planktont vagy nagyobb méretű élőlényeket fogyasztanak. A vadászatot a tapogatókban található csalánsejtek bénító mérge segíti számos faj mérge elég erős ahhoz, hogy még az emberen is kiütést vagy átmeneti bénulást okozzon, nem egy csalánozó szúrása halálos is lehet. A táplálék az űrbélbe jut, ahol lebomlik és felszívódik a testbe. Sok csalánozónak két alapvető formája van, a polip és a medúza alak. A polip helytülő: felülethez rögzítve él. Gyakran telepeket alkot, és nagy csoportokban fordul elő a zátonyokat alkotó korallok is ilyen csalánozók. A medúza rendszerint szabadon úszó, harangra vagy csészealjra hasonlít. Sugárhajtással úszik, ennek hajtóerejét a száj körüli izmok ritmikus összehúzódása adja. Bizonyos fajoknál mindkét forma megtalálható; a polipforma ivartalanul, míg a medúza ivarosan szaporodik. Sok esetben azonban a két alak valamelyike hiányzik, az életciklus pedig teljesen eltérő is lehet. Rendszertani felosztásuk vitatott. Valószínűleg az Anthozoa nevű altörzsük tekinthető a legősibbnek: közéjük tartoznak a magánosan vagy telepesen élő virágállatok, a tengeri rózsák és a korallok. A hidraállatok (Hydrozoa) altörzsébe mintegy 2700, viszonylag kisméretű faj sorolható. A Medusozoa altörzs három osztálya a kockamedúzák (Cubozoa), a kehelyállatok (Scyphozoa ide tartozik a legtöbb, köznyelvi értelemben medúzának nevezett állat) és a Staurozoa. csalánvirágúak (Urticineae), a kétszikűek rózsavirágúak (Rosales) rendjének az egész Földön nagy fajgazdagságban előforduló alrendje (néha külön rendnek tekintik); négy család eperfafélék, szilfafélék, csalánfélék, kenderfélék (lásd ott) 125 nemzetségének csaknem 3100 faját foglalja magában. Kevin Raskoff NOAA/Census of Marine Life 231
228-293_Britannica_5_kotet_Aprobetus_tortenelem 2012.06.28. 11:16 Page 232 és Somorja (Šamorín). A terület a honfoglalás után kezdett benépesülni, később számottevő német lakosság érkezett. Az áradások és a mocsarak művelésre jórészt alkalmatlanná tették. Később termékeny öntéstalaj alakult ki felszínén. Pozsony, Komárom és Győr vármegyék területéhez tartozott. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiának ítélte, majd az első bécsi döntés (1938) nyomán 1945-ig visszakerült Magyarországhoz. A II. világháború utáni földreform sok szlovák és cseh betelepülőt vonzott, míg a magyar lakosság egy részét áttelepítették. Ennek ellenére lakóinak kb. négyötöde jelenleg is magyar. Csalog Zsolt 1995-ben MTI Fotó: Tóth István Csaba Az eperfafélék népes családjába főleg trópusi és szubtrópusi fák és cserjék tartoznak. A csalánfélék túlnyomórészt lágy szárúak, némely fajok csalánszőröket viselnek. A szilfafélékhez északi mérsékelt övi, trópusi vagy szubtrópusi területeken elterjedt fák és cserjék sorolhatók. A kenderfélék a rend legkisebb tagja, növényei a kender és a komló. csalás vagyon elleni bűncselekmény; az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást megtéveszt vagy tévedésben tart. Számos törvénykönyv olyan tágan határozza meg, hogy nem csupán a szándékos megtévesztések, de a szabályos üzleti ügyek során felmerülő félreértések (így a másik félnek kárt okozó mulasztások, eltitkolások és a partnernek egyoldalúan hátrányt okozó üzlet) is bele tartoznak. csáldiráni csata (1514. aug. 23.), az oszmán törökök döntő győzelme a perzsa Szafavidák felett. I. Szelim oszmán szultán 1514-ben hadjáratot indított I. Iszmáíl perzsa sah ellen. Le akarta törni a miszticizmust képviselő Szafavidák vallási és politikai befolyását a türkmén törzsek körében, mivel ezek nyíltan fellázadtak az oszmán uralom ellen. Szelim előbb leverte a lázadókat, majd hadjáratát szent háborúnak nyilvánította. A két uralkodó seregei végül a kelet-anatóliai Van-tótól északkeletre, Csaldirán mellett ütköztek meg, és az oszmánok fölényes győzelmet arattak. A csata legjelentősebb következménye az volt, hogy utána kebelezte be az Oszmán Birodalom a kelet-anatóliai kurd fejedelemségeket és a dulkadiri türkmén fejedelemséget (1515). Így védve lett a keleti támadók ellen, és ellenőrzése alá vonta a selyemkereskedelem Tebríz Aleppó és Tebríz Bursa közötti útvonalait. Csallóköz szlovákul ŽITNÝ OSTROV, a Duna és a szárazföldi Európa legnagyobb szigete (1886 km2) a Kisalföldön, Szlovákia délnyugati részén. Legfontosabb települései Dunaszerdahely (Dunajska Streda), Komárom (Komárno), Nagymegyer (Veľký Meder) Csalog Zsolt (szül. 1935. nov. 30. Szekszárd megh. 1997. júl. 18. Budapest) író, szociográfus; az ELTE történelem, néprajz és régészet szakjain 1960ban szerzett diplomát, majd Szolnokon és Budapesten muzeológusként dolgozott. 1970-től szociológusként kezdett tevékenykedni, főként a magyar cigányság társadalmi és kulturális helyzetével foglalkozó vizsgálatokban vett részt. Az 1980-as évek elején csatlakozott a demokratikus ellenzékhez, több írása szamizdatban jelent meg. 1985-től 1991-ig New Yorkban élt, közben 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapító tagja lett. Szeder László csalás A csallóközi Kis-Duna és a Vág összefolyása Gútánál 232
Előbb elbeszéléskötetekkel jelentkezett, majd olyan műveket írt, melyek egyesítik a riport, a szociográfia, a dokumentumregény és a fikciós szépirodalom jellegzetességeit. A legjelentősebbek: Kilenc cigány (1976); Parasztregény (1978); A tengert akartam látni (1981); Cigányon nem fog az átok (1988); Fel a kezekkel, Egy téglát én is letettem, M. Lajos, 42 éves (mindhármat 1989-ben adták ki). 1990 utáni publicisztikájának is legfőbb témája a cigányság társadalmi helyzete volt. 1992-ben a Raoul Wallenberg Egyesület alapítója és ügyvivője, majd a következő évben elnökké választották, 1995-ben pedig részt vett a Roma Sajtóközpont létrehozásában, és az intézmény első vezetője lett. Halála után, 2008-ban jelent meg Krisztina c. erotikus regénye. csalogány (állat), lásd fülemüle Csálukja uralkodócsalád a régi Indiában. I. Pulakésin 543-ban elfoglalta és megerősítette Vátápi-hegyi erődítményét, és uralma alá vonta a Krisna és Tungabhadra folyó közötti területet, valamint a Nyugati-Ghátokat. Fia, I. Kírtivarman (ur. 566 597) pedig az értékes Konkan-partot szerezte meg. II. Pulakésin (ur. 610 642) meghódította Gujarat és Málava egyes részeit, majd az északnyugat-indiai Kannauj ellen fordult. 624 körül elragadta Véngi királyságát a Visnukundin családtól, létrehozva ezzel a keleti Csálukja-birodalmat. A Pallavák 641 és 647 között dúlták fel a Dekkánt, és elfoglalták Vátápit, a család azonban 655-re talpra állt, és kiterjesztette a hatalmát Gujaratra, 660-ban pedig megszerezte Néllóré egyes területeit. I. Vikramáditja (ur. 655 680) 670 körül elfoglalta az akkori Pallava-fővárost, Kanchipuramot. II. Kírtivarmant a szintén északi eredetű rádzsput Rástrakúta nemzetség döntötte meg. A Rástrakúták bukása után, 975 körül Taila megalapította a második nyugati Csálukja-dinasztiát, mely fővárosa, Kaljání nevét kapta. A dinasztiát végül a Kalacsuri nemzetség szorította ki a hatalomból. IV. Szómésvara átmenetileg még egyszer feltámasztotta, de a birodalom 1189-ben darabjaira hullott. csam nyelvek a Vietnamban és Kambodzsában beszélt nyelvek csoportja. Az ausztronéziai nyelvcsalád heszperonéziai ágában nyugat-indonéziai nyelvekként tartják számon. Kilenc változata: rade, bih, szak gia roglai, kuru, haroi, északi roglai, déli roglai, dzsarai és a csam. Az utóbbi kettő a legnagyobb, 230 000-en, ill. 280 000-en beszélik. csamár elterjedt kaszt Észak-Indiában; tagjai hagyományosan tímárok. Több mint 150 alkasztját kormányzótanácsok irányítják. Foglalkozásuk miatt dögöket kell érinteniük, így tisztátalannak számítanak, és a falvakon kívül élnek. Engedélyezik náluk az özvegyasszonyok újraházasodását az elhunyt öccsével, vagy azonos alkaszthoz tartozó özvegyemberrel. Egy részük a szent Siva Nárájana tanításait követi, és életmódja megváltoztatásával kívánja javítani presztízsét. Ma már sokuk a mezőgazdaságban dolgozik. Csampa kínai nyelven LIN-YI, ősi indokínai királyság; a II. és a XVII. század között állt fenn Vietnam középső és déli partvidéki területein. A maláj polinéz eredetű és indiai kultúrájú csam nép alapította, melyet végül a vietnamiak hódítottak meg. Kr. u. 192-ben jött létre, amikor egy helyi kínai tisztviselő saját királyságot hozott létre a mai Hué város körüli területen. A régióban fokozatosan érvényesülni kezdett az indiai kultúra hatása, és kialakult egy többközpontú, négy kicsi államra tagolódó királyság, mely erős flottát épített ki, amit kereskedelemre és kalózkodásra egyaránt felhasznált. 400 körül egyesítették. A kínaiak 446-ban elfoglalták, és újból fennhatóságuk alá vonták. A VI. században egy új dinasztiának köszönhetően elvágta Kínához fűző kötelékeit, és függetlenné vált. Központja lassanként északról dél felé tolódott. A VIII. század végén az államot a Jáváról induló támadások kötötték le, a IX. században azonban ismét befolyást tudott gyakorolni a határközeli kínai tartományokra és a nyugaton egyre terjeszkedő khmer birodalomra. Ekkoriban fővárosát ismét északra helyezték, a mai Hué közelébe. A fővárosban díszes paloták és templomok épültek. A X. században a vietnami Dai Viet királyság növekvő nyomást fejtett ki rá, majd 1145-ben a khmerek meghódították. Két évvel később új csam király lépett fel Dzsaja Harivarman néven, elűzte a hódítókat, sőt utóda kifosztotta a khmerek fővárosát, Angkort. 1190 és 1220 között újból khmer fennhatóság Szentély My Sonban, a Csampa királyság vallási központjában (IV XIV. sz.) Csampa CULTiRiS / Kocsis András Sándor 233