EMLÉKKÉPEK EGY ZSINATRÓL "XXIII.János pápa úg jelent meg a zsinaton,mint ahogyan az apostolok érkeztek hajdanán az utolsó vacsora színhelyére. Szembeötlő volt komolysága. «Különösen a pillanatnyi feladatomra koncentráltam, arra hogy magamba szálljak, imádkozzak és köszönetet mondjak Istennek»,- mondta később az egyházak képviselőinek. "Ő Isten jelenének embere". Nem sok emlékképet őrzök az eseményről, de amelyekre emlékszem igen erős benyomást tettek rám. Az 1958 október 28-án pápává választott XXXIII. János pápa, akit csak a "Jó János pápa" néven emlegettek, 1959 januárjában bejelentette hogy egyetemes zsinatot kíván összehívni. Evvel célja az egyház szellemiségének és intézményeinek megreformálása, a keresztény egység létrejöttének elősegítése volt, és hogy a világot a békéért történő közös küzdelemre buzdítsa. 1960-ban debütálok igazán a vallási életben, a St Germain-des-Pré vitaforumaihoz vagyok hozzászokva és még nem vagyok készen arra, hogy a zsinati világba belépjek. Ez akkor az írásban már jártasabbak, mint pl. M. Villain, P. Smulders, Y. Congar, J. Kerkhofs, P. Fransen feladata. Fransen meglepőnek tartja hogy a zsinaton feltűnően nem vettek részt világiak, akiknek szóvivőik a papok voltak. Mikorra várható egy világi hittudomány létrejötte a római és egyházmegyei szervezetekbe beépített világiakkal? 1961-ben Rómában kezdem zsinati pályafutásomat, ahol új szellemiséget tapasztalok. XXIII János ügyel arra, hogy a zsinati bizottságok szabad kezet kapjanak. Ez nem magától érthetődő azon tájt és néhány szerény titkárság össze is omlik mert nem képes eleget tenni az igényeknek. Az Augustin Béa s.j. bíboros elnökletével működő a Keresztény egységért küzdő Titkárság fogadja az Egyházak és a keresztény közösségek ajánlatait a bizalmat a katolikusok egyetemességre való nyitottságával felkeltve. Nyolc al-szekciót hoz létre és továbbítja a keresztény Egyházak kéréseit a teológiai bizottsághoz amely egyre szélesebbkörű szervezetté válik.
A «Civilita Catholica» című római jezsuita újság lapjain találkozhatnak Krisztus Társaságának a világ minden részéről író tagjai., A lap Roberto Tucci lapigazgató bíboros odaadásának köszönhetően páratlan információforrást jelent. Nyitott szemléletű püspökökkel és vezetőkkel kerülünk kapcsolatba, úgymint : H. Camara, Y. Congar, Lercaro de Bologne és egy-két világi személlyel mint,a Strasbourg-i Elchinger, a bécsi Koenig, a dél-afrikai Hurley aki Theilardot bevezette a zsinati szövegekbe, és még sokan mások. Vatikán II arra késztetett minket hogy újragondoljuk egész hittudományunkat- állítja számos püspök és sok újságíró pap. És a benyomásom, amit Vatikán II ről őrzök? Az esemény az egyház és evvel egyben a mi felfrissülésünket is elhozta számunkra. Erről a zsinatról főként a szabad útkeresés, a római pompa elhagyása ( tiara és a sede gestatoria- hordszékmellőzésével ) az egyszerűséghez való visszatérés, a szegények problémája iránti kimondott érzékenység jut eszembe, ezenkívül az anyanyelven folyó szertartás ami bizonyos hagyománytisztelőknek forradalminak hatott -, a zsinatnak jobban megfelelő egyházszerkezet létrehozásának kísérlete és ebből kifolyólag a püspökök számára elismert szélesebb körű hatalom biztosítása, a keresztények közti egyenlőségen alapuló párbeszéd, minden ember számára biztosított vallásszabadság (mindvégig támadva az integristák által), minden olyan hit tisztelete, amely nem veszélyezteti a békét. Egyszóval evvel a zsinattal megszűnik az a felfogás miszerint a katolikus Egyház az egyetlen tökéletes Egyház. A keresztény egység nem azt kívánja meg hogy a nem katolikus felekezetűek hagyják el egyházukat és lépjenek be a római Egyházba, de az ökumenizmus azt feltételezi, hogy minden egyház és minden keresztény számára, a Krisztusba vetett hit legyen az egység forrása. Egy máig erősen élő emlékem : Sion-ban (Svájc) egy este előadást tartottam egy genfi protestáns lelkésszel együtt Mgr Adam püspök előtt. Az eszmecsere folyamán, az egyházmegye püspöke ezt mondta nekünk : "1544 óta ez az első alkalom hogy egy lelkész nyilvánosság előtt beszél Sion püspöke jelenlétében." A VILÁG, ISTEN FÖLDJE Az Egyház a világban fejezetben: erre a sorsdöntő munkára a zsinat inkább a világiakat jelöli ki, mint az egyházi hierarchiát. A keresztény feladata, hogy megtanulja meglátni
Istent az emberi létesítményekben és karöltve minden jóakaratú emberrel terjessze a krisztusi szellemet. Végül, az Egyház Isten népe, Vatikán II minden keresztényt ide sorol. Megszűnik az a felfogás miszerint csak a Péter apostolra épült egyház az egyetlen és a tökéletes. Napjainkban II. János Pál pápa arra emlékeztet minket Assisiben megrendezett összvallási találkozóival, hogy Isten népe minden embert magába foglal. Az évek múlásával egyre tisztábban látok. Ma, amikor az Egyházak krízisét éljük én mégis bizakodok. Ez már nem az a világ, ahol mindenki magáért dolgozik. Mi keresztények nyomorunk által arra vagyunk kényszerítve hogy kizárólag Krisztusra támaszkodjunk, arra a Krisztusra, akit mindenki elhagyott de aki mégis feltámadt. Szükség van-e egy újabb zsinatra, teszi fel a kérdést a milánói Martini bíboros, ha igen akkor azt nem csupán a katolikusok hanem a magukat Krisztushoz közel érző minden keresztény részvételével kéne megrendezni. Ezen a zsinaton kevésbé az egyházi struktúrákkal mint egy a legszegényebbek segítésére létrehozott világ megszervezésének kérdésével foglalkoznánk majd. Ez lenne a valódi, igaz és fenntartható globalizáció. Imánk minden emberért kell szóljon, mert mindnyájunkat megváltotta Krisztus. Azonban a hit lényegét sem kell mindemellett elfelejteni : Jézus, az Isten fia, minden embert elvezet az Atyához lélekben. De hogyan hirdessük ezt a világnak? Talán mielőtt ezt megvalósítanánk, egy népként kell összefognunk hogy megoldjuk az éhezés problémáját a világban. Vajon mit jelent ez nekünk, fejlődő, gazdag országok számára? Megtesszük-e ezt önszántunkból, vagy csak világválság árán? A világot a plébániám jelentené? Számomra sokkal inkább jelenti Isten Földjét és Isten számára kincs e föld. Krisztus ott rejtőzik minden emberben, minden teremtményben. Szolgáljuk Őt saját Földjén.