PhD ÉRTEKEZÉS Almási Andrea Kultúrtörténeti krónika 1910-ből Miskolc, 2007.
Ph.D-DISSZERTÁCIÓ Almási Andrea Kultúrtörténeti krónika 1910-ből Témavezető: Dr. Ferenczi László, egyetemi tanár Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Dr. Kemény Gábor, egyetemi tanár Miskolc, 2007. 2
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS. 5. A kezdetek, történelmi kitekintés 5. KÉPZŐMŰVÉSZET 15. A képzőművészet útkeresései...15. A hadüzenet.17. Berlin és Velence osztatlan nemzetközi siker 21. Hazai tárlatok.. 26. Művészetelméleti- és gyakorlati kérdések.. 36. Ítéletek és emlékezések 40. Az architektúra modernizálása.44. Dilemma: művészet-e a fényképezés?.47. SZÍNHÁZ ÉS FILMSZÍNHÁZ.. 50. A nemzeti teátrum.50. Az előadásokról.53. A mozi..63. 3
A MUZSIKA VILÁGA 66. Bevezetés.. 66. Hangversenyek és visszhangok 69. A SAJTÓ 77. Körkép 77. A Nyugatról.82. AZ IRODALOM.87. Bevezetés. 87. Dekadencia vagy forradalom?..91. Vágyódás és rezignáció: Ady 94. Filozófia és irodalom 107. Politika és irodalom irodalompolitika 136. Emlékezés és gyász...144. - Petelei István..144. - Mikszáth Kálmán...147. - Tolsztoj...151. - Mark Twain 155. 4
HÉTKÖZNAPI VARÁZSLATOK 157. Az Ehrlich-preparátum.. 157. A tanármozgalom..163. EPILÓGUS 168. Felhasznált források és szakirodalom 174. A témavezető ajánlása.178 Összefoglalás. 179. Summery 180. Függelék.181. Képek jegyzéke..182. 5
Korunk fölvilágosodott emberei hátrafelé viszik a társadalmat, nemcsak a pogányság, hanem egyenesen a barbárság felé. BEVEZETÉS (Tolsztoj) A kezdetek/ Történelmi kitekintés Mintha bekerülnél egy szélviharba, s a szél úgy kavarogna körötted, hogy nem tudnád eldönteni, testsúlyodat megtartani nehezebb, vagy nekiindulni az ismeretlennek - ilyen volt a századelő Magyarországa. Kormányok következtek rendben egymás után, miközben forrongott köröttünk Európa, s az egész világ. Irodalmi, szellemi, filozófiai, pszichológiai, politikai, gazdasági áramlatok és hatások kavalkádja, induló és egyre inkább terjeszkedő sajtó, csatározások, véleménykülönbségek s azok hol fojtó, hol kirobbanó hangulatú összecsapásai. Mintha bombán ülnénk: mindenki érzi a lüktetést, a másodpercek súlyát, melyek most még években mérhetők, ugyanakkor a nemtörődöm nyugalom is ott fészkel a lelkekben, hiszen a világban egyszerre még sohasem volt mindent megrázó detonáció, s ez természetesen most sem történhet meg - így gondolják-, a kisebb, helyi robbanás pedig az adott térség gondja kell, hogy legyen. Pedig a bomba számlálója őrületes gyorsasággal ketyegett, s a világ rohant a félautomata és automata fegyverek, a vegyi harceszközök, a tank, a repülőgép és a gépkocsi fémjelezte technikai fejlesztések világméretű háborújába, ahol eddig nem látott méretű milliós tömegek harcoltak több száz 6
kilométer szélességű hadműveleti területeken, hogy a világégést lezáró Párizs környéki békék után nem sokkal újból összecsaphassanak. És eközben Magyarországon: a szellemi tudományos élet irányítója a Tudományos Akadémia és az egyetem, azonban nincs rangja egyiknek sem. Egy a külsőségek kultuszában annyira szenvedő társadalom, mint a mienk, csak akkor fogja a tudományt eleinte igaz, csak kívülről megbecsülni, ha a tudománynak minél több társadalmilag magasra helyezett képviselőjét látja. Nem szívesen írtam le az utolsó sorokat, mert alig tudok elszomorítóbbat, félszegebbet képzelni, mint azt, hogy egyetemi hallgató nálunk kénytelen tanárait nagyságolni és méltóságolni, de el kell ismernem azt a sajnálatos tényt, hogy a címek fontos emelők belső értékekben oly szegény életünkben. 1. Viszonylag kevés a tudós, a meghirdetett pályázatok nem mozgatják meg az alkotókat 2, sokan dekadensnek ítélik a magyar tudományos életet ebben az időszakban. Ugyanakkor megfigyelhető egy más fajta tendencia is az irodalmi és filozófiai élet területén. Már 1893-ban elindította az Akadémia az Athenaeumot, amely figyelemmel kísérte és elfogulatlanul tájékoztatott is a filozófiai irányzatokról. 1901-ben megalakul a Magyar Filozófiai Társaság és megindul a Filozófiai Írók Tára, Alexander Bernát és Bánóczi József szerkesztésében. Az Akadémia könyvkiadói tevékenységének köszönhetően a nagy hatású külföldi művek fordításai gyorsan napvilágot láttak Magyarországon, bár kevés példányszámban (500 példányban művenként), de ez elegendő volt arra, hogy tudósaink lépést tartsanak a nagyvilággal. Ebben az időben indul meg a Franklin kiadású Remekírók, a Révai kiadású Klasszikus Regénytár, ill. a Magyar Könyvtár és az Olcsó Regénytár, melynek könyvei fillérekért jutottak el az 1 WALDAPFEL János: Egyetemeink szaporítása. In: Budapesti Szemle, 1902. 112. köt. 283.és 286. p. 2 A Magyar Tudományos Akadémia 1895-ben pályázatot írt ki a a Semsey Andor által létesített alapból, 10-10 ezer forint jutalommal a következő tudományos területek pályamunkáira: magyar nyelvtan, irodalomtörténet 1867-ig, Magyarország archeológiája, Magyarország története 1867-ig, Magyarország földrajza, Magyarország közgazdasága, a magyar birodalom geológiai leírása, ásványtana, növénytana és állattana. A pályázat teljesen eredménytelen volt: egyetlen pályamű sem érkezett be. 7
olvasókhoz. Gömöri Jenő szerkesztésében és Sziklai Jenő kiadásában 1910-ben elindul a Modern Könyvtár, a legmodernebb külföldi és magyar írók munkáinak bemutatása céljával. Az a tény, hogy az első szabad egyetem meghirdetése 1902-ben 4000 önkéntes hallgatót vonzott (közülük 2406 fizető diák), megcáfolni látszik azt az elképzelést, hogy a dekadencia oka a közönség érdektelensége volna. Ezt támasztja alá az is, hogy Berzeviczy Albert már 1895-ben röpiratban sürgeti egy harmadik magyar egyetem felállításának szükségességét. 1897-ben az állam kézbe veszi a könyvtárak és múzeumok irányítását azzal, hogy létrehozza a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsát és Főfelügyelőségét és 1910-re 23 helyen nyitnak meg helyi könyvtárakat ill. múzeumokat. Alaptalan tehát általánosságban érdektelenséggel vádolni a kulturális életet. Fiatal szociológusok, politikai közírók, jogászok megalapították 1900- ban a Huszadik Század című folyóiratot és egy év múlva a Társadalomtudományi Társaságot. Céljuk a magyar társadalom elmaradottsága okainak feltárása, vizsgálata. Vitáik ill. az általuk indított Magyarország felfedezése címet viselő szociográfiai sorozat feltárta a magyar nagybirtokrendszer működésének negatív következményeit, a népnyomor és a kulturális elmaradottság okait. Ők alapították a legradikálisabb szabadkőműves szervezetet, a Martinovics-páholyt, ill. ők segítették a Galilei-kör megalakulását. Szervezték a munkások szabad oktatását és a szellemi élet felpezsdítése és megújítása volt legfőbb céljuk. Vezetőjük a Huszadik Század főszerkesztője, Jászi Oszkár volt, mellette állt többek között a szociáldemokratákkal szakító Szabó Ervin, ill. Szende Pál és Rácz Gyula is. (Országos Polgári Radikális Párt néven 1914-ben, röviddel az I. világháború kitörése előtt lépnek színre, immár szervezett formában.) A szellemi iránykeresések és mozgalmak mögött a politikai élet bizonytalansága húzódik meg. A harminc éve kormányzó Szabadelvű Párt, 8
Tisza István kormánya 1905 januárjában megbukik a választásokon, és az ellenzéki pártok koalíciója szerez többséget. A bukás okai nagyon összetettek. Mindig is vita volt arról, hogy az 1967-es kiegyezésből melyik fél húzott nagyobb hasznot alkotmányos, politikai és gazdasági értelemben. E vita egyre élesebbé vált, hiszen az Ausztria és Magyarország közötti remélt integráció még oly mértékben sem valósult meg, ahogyan azt Deákék remélték. Tisza ezt a befejezetlen és általa is hiányosnak és tökéletlennek tartott művet elszántan igyekezett fenntartani, hiszen hitte, hogy a dualizmus és a Németországgal kötött kettős szövetség képes Nagy-Magyarország létét biztosítani. Ezzel azonban összeütközésbe került a 48-as magyar ellenzékkel és a dualizmus számos ellenfelével, így a csehekkel, a délszláv föderalistákkal, a pángermán eszmék támogatóival és a dinasztikus centralistákkal. Bár többször jelezte, hogy nem közönyös az ellenzék aggodalmaival szemben 3, de a róla kialakított negatív képen ez sem tudott változtatni. Márciusban, amikor az obstrukció holtpontra juttatta a törvényhozást, Tisza a házszabályok drasztikus módosítására szánta el magát, az ellenzék destruktív viselkedését pedig a tatárjáráshoz hasonlította. Ebben a helyzetben máig vitatott, hogy ez előre megszervezett vagy valóban ad hoc javaslat volt-e Thaly Kálmán, a magyarországi Rákóczi-kultusz legfőbb képviselője azzal a fegyverszüneti javaslattal állt elő, hogy Tisza álljon el módosításaitól, az ellenzék pedig szavazza meg az újoncozásról szóló törvényjavaslatot. Tisza elfogadta e felterjesztést, ezután szertefoszlott a gyűlölködés légköre és hazafias, kissé színpadias ünneplés kezdődött. De nem sokáig tartott a béke: április 19-én a vasutasok országos sztrájkja szertefoszlatta. Tisza kormánya a sztrájk letörése érdekében erőszakos eszközökhöz nyúlt, amely újfent lehetőséget jelentett az ellenzéknek a kormány elleni támadásokra. 3 1904. február 24-én a minisztertanács döntést hozott a honvéd tüzérség létrehozásáról, július 1-jén pedig a magyar nyelv némettel azonos jogokba helyezéséről a hadbíróságokon. Áprilisban Rákóczi földi maradványainak Törökországból való hazaszállításáért küzd. 9
Ezen túl a szocialista eszmék vidéken való egyre szélesebb körű terjedését pusztán valamiféle városokból induló konspirációnak tekintette - elsiklott a fölött, hogy ez csupán egy jóval mélyebben húzódó probléma felszíni jele - ezért agresszióval igyekezett megfékezni: 1904 áprilisában, Biharban a csendőrség brutálisan szétvert egy szocialista nagygyűlést; az akció több száz sebesültet és harminchárom halottat követelt. Nem tulajdonított nagyobb jelentőséget az Egyesült Államokba való tömeges kivándorlásnak sem: csak arra figyelt, hogy védelmet biztosítsanak számukra az átszállításukkal megbízott ügynökségek esetleges visszaéléseivel szemben. Talán úgy gondolta, hogy az emigráció csökkentheti a társadalmi és nemzeti feszültségeket és nem számolt azzal az ellentmondással, hogy folytonosan aggódtak a magyarság számbeli kisebbsége miatt, miközben százezreket engedtek akadály nélkül kivándorolni. A kisebbségekkel szembeni politikája ugyan azt mutatta, hogy igyekszik elkerülni a velük való konfliktusokat: szólásszabadságot biztosított a nyilvános gyűléseken, egyes megyékben a románok anyanyelvüket használhatták a megyegyűléseken. Azonban mindezekért nem csak a magyar állam iránti lojalitást, hanem a magyar nyelv elsajátítását is megkövetelte. Ezt szolgálta Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslata, amely ugyan nem tiltotta meg a nem magyar nyelvű oktatást, de azt javasolta, hogy emeljék fel a magyar nyelvű órák számát a nem magyar nyelven folyó órák számának szintjére. A javaslatot mind az ellenzék, mind a kisebbség bírálta. Az előbbi szerint nem volt elég szigorú (ők a magyart kizárólagos oktatási nyelvvé akarták tenni), az utóbbiak pedig az irányított magyarosítási folyamat első lépésének tartották. Végül nagyon rossz diplomáciai érzékkel, akkor, amikor már a Thaly-féle megállapodás után sikerült megosztania és demoralizálnia ellenfeleit, október 8- án előállt a házszabályok revízióját tartalmazó ugrai levéllel, amellyel végleg egységbe tömörítette az ellenzéki pártokat. 1904. november 18-án a 10
miniszterelnök és politikai ellenfelei között már áthidalhatatlan volt az ellentét. Andrássy kilépett a pártból, Széll Kálmán lemondott képviselői mandátumáról. 4 1905. január 3-án a király feloszlatta a parlamentet, és új választásokat írt ki. A választásokon elszenvedett veresége óriási volt. Ferenc József Andrássyval volt kénytelen tárgyalásokat folytatni, hiszen Tisza megbukott, Apponyi és Bánffy az ellenség táborához állt, Kossuth Ferenc neve pedig nagyon rosszul csengett az udvarban. Az uralkodó kompromisszumos javaslatai iránt azonban semmiféle fogékonyságot nem mutatott Andrássy, aki mindvégig megmaradt liberális, független személyiségnek, saját, arisztokrata köre vezetőjének, és akinek politikai kaleidoszkópját főként Tisza iránti gyűlölete képezte. A nemzeti követeléseket, melyeket az új koalíció a Függetlenségi Párt vezetésével megfogalmazott, az uralkodó nem fogadta el, és mivel Ferenc József császár és király nem engedte kormányra az ellenzéket, Tisza pedig már nem rendelkezett parlamenti többséggel, kormányválság keletkezett. Mindeközben a munkások is harcolni kezdenek a századelő dekonjunktúrája idején leromlott munkaviszonyuk megjavításáért. Sorozatosak a munkabeszüntetések, 20 000 vasmunkás sztrájkol Budapesten, nyáron a Dél-Dunántúlon aratósztrájkot szerveznek, tüntetések sora teszi forróvá a légkört. Ebben a belpolitikai helyzetben lehetetlen volt működő, szilárd alapokra épült irányítás nélkül hagyni az országot. Ferenc József a volt honvédelmi minisztert, a darabonttestőrség parancsnokát, Fejérváry Gézát jelöli ki miniszterelnöknek június 18-án. A Ház azonban tiltakozott, és meghirdette a rendi idők hagyománya alapján a nemzeti ellenállást: a megyék ne szedjenek adót, újoncot ne adjanak, ne hajtsák végre a kormány rendelkezéseit. Ebben a helyzetben merész lépést tett a kormány Kristóffy József belügyminiszter javaslatára: a férfilakosságra kiterjedő általános választójog 4 Tisza a sajtót sem tudta megnyerni magának, hiszen soha nem tulajdonított neki nagyobb szerepet. Ennek ellenére, taktikailag megint csak rossz lépésként, barátjának az akkor rendkívül népszerűtlen Gajári Ödönnek alapított Az Újság néven egy lapot, ami azonban képtelen volt ellensúlyozni az ellenzéki sajtó népszerűségét. 11
jelszavával közvetlenül a néphez fordult, átnyúlva ezzel a korlátozott választójog alapján mandátumot szerzett képviselők feje fölött. Kristóffy tervezete a választójog kiterjesztését, és nem az általános választójogot jelentette. Az előterjesztés a 24 évnél idősebb, írni-olvasni tudó férfilakosságra korlátozta a választójogot, ezzel 6,29%-ról 15,74%-ra növekedett volna az összlakosságon belül a választók száma. Természetesen riadalmat keltett az előterjesztés, hiszen ezzel lényegesen és alapjaiban változott volna a parlament összetétele. A döntést azonban halasztgatták, és szeptember 12-e után, amikor a király elfogadta Fejérváry lemondását, mindenkit meglepett az uralkodó öt perces audienciáján elhangzott beszéd, melyben Andrássyt, Apponyit, Bánffyt és gróf Zichy Aladárt programjuk teljes visszavonására szólította föl Ferenc József. Az ultimátumot visszautasították, az uralkodó októberben kénytelen volt újból kinevezni Fejérváryt és elfogadni a választójogi tervezetet. 5 Mindez az alkotmányellenes kormánnyal szembeni nemzeti ellenállás kezdetét is jelentette. Szabotálták a kormány utasításait, meghirdették az Ausztriából érkező termékek bojkottját, kiközösítették a kormány által kinevezett tisztviselőket. A holtpontról elmozdulást remélve az uralkodó 1906. február 19-én honvédcsapatokkal feloszlatta az országgyűlést. Áprilisban Wekerlét nevezi ki miniszterelnöknek, aki a mérsékelt 67-esekből és 48-asokból állította össze kormányát. A közvélemény úgy látta, a nemzeti ellenállás aratott győzelmet, pedig pusztán az uralkodó előtti kapitulációról volt szó. Tisza messziről figyelte ezeket az eseményeket, és kitűnő politikai húzásként áprilisban feloszlatta a Szabadelvű Pártot, és bejelentette visszavonulását az aktív politikai élettől. A kormány igyekezett megőrizni hitelét és szavahihetőségét a választók és a király előtt állandóan egyensúlyozó politikájával. Ennek következménye nem lehetett más, mint sikertelen törvények és lelkesedés nélküli intézkedésvégrehajtások. Az 1907-ben Ausztriával megkötött gazdasági kiegyezés csupán formális előnyt jelentett Magyarországnak: a vámszövetség helyett a 5 Amikor Kristóffy azt az alternatívát kínálta Ferenc Józsefnek, hogy bevezetik a magyart is vezényleti nyelvként a közös hadseregben, vagy támogatnia kell a választójogi reformot, az uralkodó az utóbbit választotta. 12
vámszerződés kategóriájának használatával. Ugyan megszületett a betegsegélyezésről- és baleset-biztosításról és az olcsó lakások építéséről szóló törvény, de halogatták a választójogi törvényt és jelentős korlátozást tettek a szabad szervezkedésről és politikai tevékenységről szóló rendelkezésekben. A nemzeti kisebbségekkel való kapcsolat is egyre romlott, kiváltképp, amikor 1907-ben bevezették az Apponyi-féle oktatási törvényt, amely ugyan elrendelte az állami iskolák hálózatának kiépítését, felemelte a tanárok fizetését, de erősen hangsúlyozta a magyarosítást, és a nem-magyar iskolákban ennek érdekében erős állami ellenőrzést foganatosított. A koalíciós kormány intézkedései egyre nagyobb csalódottságot szültek, és egyre valószínűbbé tették Tisza valamikori visszatértét a politikai élethez. De ő még kivárt: pontosan tudta, a fokozatosság lehet a legjobb stratégia ahhoz, hogy emelt fővel lépjen újból színre. 1909-es beszéde sem foglalkozik még belpolitikai ügyekkel, pusztán a Balkán-félsziget helyzetével és Bosznia- Hercegovina annektálásával. 6 A Függetlenségi Pártnak egyetlen szeparatista jellegű követelését sem sikerült véghez vinnie, a válság egyre mélyült. Eközben Tisza már titkos tárgyalásokat folytatott Andrássyval, de a közvélemény erről mit sem tudott. Leszögezték: a koalíció napjai meg vannak számlálva. 1909. április 25-én a Wekerle-kormány lemondott. Andrássy javaslatára novemberben Tiszát kérik fel kormányalakításra, de a királyi audiencián Tisza visszautasítja ezt. Egy későbbi parlamenti beszédében teszi világossá, még alkalmatlannak ítélte az időt, megvárta a koalíció teljes szétesését. 7 Ekkor még a Habsburgok is vonakodnak kinevezésétől, személye anatéma volt Ferenc Ferdinánd számára. Ferenc József tisztelte ugyan, de első miniszterelnöksége idején elkövetett hibái még túl frissek voltak emlékezetében. 1910. január 17-én Khuen-Héderváry Károly lesz 6 Gróf Tisza István képviselőházi beszédei, Szerk.: Barabási Kun József. Bp., 1930. Akadémiai Kiadó., 1909. március 1. 4. kötet, 42-54. p. 7 Erről a Válasz Andrássy Gyulának című cikkében ír Az Újság 1912. augusztus 10-ei számában. 13
a miniszterelnök. Kinevezését megelőzően felkeresi Tiszát és biztosítja magának támogatását. Azzal a bizonyossággal foglalja el hivatalát, hogy bármi történjék is, ha kudarcot vall, Tisza fogja őt követni, az ő visszatérését volt hivatott előkészíteni. Az általános választójogi javaslat elejtésén kívül mindenben Tisza politikáját folytatta miniszterelnöksége idején. Andrássy is úgy ítélte meg, egyre időszerűbb Tisza visszatérése. Ennek érdekében feloszlatta Alkotmánypártját, hogy tagjai csatlakozhassanak Tisza február 19-én megalakult Nemzeti Munkapártjához. A 48-as eszméket valló Justh azzal a kijelentésével, hogy a magyar faj szupremáciáját nem alulról fenyegeti veszedelem, hanem Bécs részéről kivívta a teljes megvetést. A Khuen által márciusban bejelentett új választások közeledtével Tisza bizakodott a győzelemben, de abszolút többséget ő sem remélt. Fanatikus, szenvedélyes kortes beszédeiben úgy beszélt Justhról, mintha ő testesítette volna meg mindazt a veszélyt, ami a magyar hazát érheti. Tisza elsöprő győzelmet aratott: az abszolút többséghez szükségesnél ötvenegy mandátummal többet szerzett. De ezt követően sem vállalt kormányzati pozíciót. 1912-ben, amikor Khuen- Héderváry benyújtotta lemondását és Ferenc József elfogadta azt, az uralkodó Lukács Lászlót nevezte ki utódjául. A kormányfő ellenzékkel folytatott megbeszélései a véderőtörvényre és a választójogi törvényre vonatkozóan kudarcba fulladtak és május 18-án újra kezdődött az obstrukció. Másnap Návay lemondott házelnöki tisztéről. Május 21-én a Nemzeti Munkapárt egyhangúlag Tisza Istvánt javasolta a képviselőház elnöki székébe. A magyar történelemben minden bizonnyal ez az egyedüli eset, hogy egy rendszerint másodlagos fontosságú tisztség esetén a személycsere ily sorsdöntő következményekkel járjon. Tisza eltökélte, hogy új hivatalának presztízsét és potenciális hatalmát teljes mértékben kiaknázza céljai számára. Nekilátott a magyar parlamentarizmus akkor működő formájának lerombolásához annak érdekében, 14
hogy ahogy ő fogalmazta annak szellemét megóvja. A halasztgatások és csetepaték korszaka véget ért, a magyar parlamentben beállt a hadiállapot. 8 Majd száz éve történt mindez Felfoghatatlanul nagy idő ugyanakkor felfoghatatlanul kevés is: Márai végig élte e századot, Marquez magánya éppen ennyi éven keresztül hömpölyög, s marad örökkön-örökké velünk. És ebből csak egyetlen vékony szelet, az 1910-es év bemutatása dolgozatom tárgya. Olyan év ez, amelynek irodalmi, képzőművészeti, politikai, zenei eseményei mélységesen mélyen ivódnak bele az ezt követő időszak történéseibe. Olyan év, amely a magyar profi repülést ünnepli: felszáll a Libelle nevezetű magyar gyártmányú repülő, melynek tervezője és pilótája Adorján János. Olyan év, mikor az egész világ gyászolja a kalandos életű Mark Twaint, VII. Edward angol királyt, Viktória királynő fiát, Robert Koch Nobel-díjas német orvos-bakteriológust, Henri Rousseau francia festőt, a vámost és Tolsztojt. Olyan év, amikor elveszítjük Mikszáthot, Peteleit és Székely Bertalant. Olyan év, mikor a Haley-üstökös nyugtalanságban tartja Európát, a bécsi jósok világvéget jeleznek, közíróink számos lapban, így a Nyugat hasábjain is foglakoznak a jelenséggel, melynek eredményeképp május 11-én kisebb földrengés rázza meg Bécset, az üstökös elhalad a város felett, és mindenki megnyugodva hazatér. Olyan év, mikor Wolf Emil és Kereszty György megalapítja az 1913-tól Chinoin nevet viselő első magyar gyógyszergyárat. Olyan év, mikor több mint százezer magyar hagyja el hazáját és telepszik le Amerikában a jobb lét reményében, ahol ekkor már a hivatalos népszámlálás félmillió magyarországi születésűt regisztrál. Olyan év, mikor a brüsszeli világkiállításon másodszor is tűz üt ki, amely teljesen elpusztítja az angol és a francia kiállítást. Olyan év, amikor Ehrlich Pál szenzációs felfedezést tesz: az arzént a vérbaj gyógyítására használja fel. Olyan év, amikor megjelenik Ady új kötete, a Szeretném, ha szeretnének, amely már az érzékeny konzervatív kritikát is érdemben foglalkoztatja 8 VERMES Gábor: Tisza István, Századvég Kiadó, Bp., 1994. 169. p. 15
A művészet nem önmagától fejlődik, az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is. (Picasso) Képzőművészet A képzőművészet útkeresései A századelő mind a politika, az irodalom, a zene és a képzőművészet, leginkább a festészet terén élethalál harcot kezd vívni saját fennmaradásáért. Az akadémizmus nyűgétől megválni akaró, Benczúrtól és a zsúr-szellemben 9 nevelkedett tanítványaitól menekülő művészek Nagybányán találnak otthonra, és nagyon lassan, de végül értő szemek is felfedezik művészetüket. Ehhez hozzájárult a műcsarnoki festészet csúfos bukása az 1900-as párizsi kiállításon, melynek eredményeként 1905-1906-ban kénytelenek a Képzőművészeti Főiskola irányítását Szinyei-Mersére bízni és tanárként alkalmazni Ferenczy Károlyt. Az akadémizmus azonban még nem vívta meg utolsó csatáját: ők tartják kezükben a hatalmi pozíciókat (a háttérben őket támogató Benczúrral), miközben az anyagi gondokkal küzdő újak a Könyves Kálmán szalonban és a Nemzeti Szalon kiállításain igyekeznek bemutatkozni a közönségnek. Nagy áttörést jelent a Szinyei-Merse vezetésével 1906-ban megalakult MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) Csók Istvánnal, Czóbel Bélával, Ferenczy Károllyal, Kernstock Károllyal és még sok más festővel, majd egy újabb áttörést három évvel később, amikor a körből kiválik a Nyolcak 9 Lyka Károly nevezi így azt a szellemiséget, amelyben Benczúr neveli tanítványait: a művészi igénytelenség és értetlenség segítségével kielégíteni a kor divatos igényeit. Ezzel a befolyással festők sorát teremtette meg Benczúr: Márk Lajos, Margittay Tihamér, Spányik Kornél ebben a szellemben nevelkedtek. 16
csoportja : Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos. A Nyolcak kiválása egyértelmű jele volt az expresszionizmus és a futurizmus térhódításának (bár Kernstock ezt az irányt élesen elutasította), és ezzel együtt a társadalmi feszültségek éleződésének. Az út, amely előttük áll, kétfelé ágazik: egy új képzőművészeti kultúra hazai megteremtése ill. az emigráció felé. 17
A művészet mai forrongását egy nagy tisztulási folyamatnak tekintem, amely során meg akar szabadulni azoktól a külsőségektől, amelyek ma még igen fontos szerepet játszanak. (Kernstock Károly) A hadüzenet A Könyves Kálmán szalon Kernstock-kiállításának megnyitása után an garde álltak művészeti íróink, parázs vita folyt a két táborra szakadt Magyarországon, mintha egy kicsiny reformáció és ellenreformáció zajlott volna. Kernstock a Galilei-Körben tartott előadásában 10 az új művészeti törekvéseket igyekezett bemutatni hallgatóinak, miután újból felcsaptak a vita lángjai, új támadás indult ellenük (bár időközben a berlini kiállításon is részt vettek a képek, ahol pozitív visszhangot kaptak, a külföld el- és befogadta őket). A harcban állók két szélsőséges álláspontot képviseltek. A védők szerint újszerű művészet született, amely az értelmet segítségül hívva tudatosan kihagy bizonyos elemeket a képeiből, melyeket nem tart fontosnak a természeti jelenségekben. A támadók szerint azonban ez nem művészet és megnyilatkozásaikban igyekeznek nevetségessé tenni ellenfeleiket. Egyik legvérmesebb támadójuk Erdei Viktor a Nyugat hasábjain 11, aki zavarosnak, érthetetlennek, a művészettel szembenállónak bélyegezte a képeket, és megállapította, a legcsekélyebb művészeti élvezetet sem tudják nyújtani. A 10 Kernstock Károly: A kutató művészet címmel a Galilei-körben, 1910. január 9-én elhangzott előadásában azt hangsúlyozta, hogy e kiállítás azért volt oly nagy hatású, mert kiviláglott az új művészet megteremtésének útja. A festéshez értelem kell, ennek segítségével tudjuk ábrázolni a természetet, de nem szabad abban keresni a festő értelmét, hogy milyen ideológiák szolgálatába helyezi művészetét, hanem abban, hogy milyen festői értéket tud és akar megmutatni. Az a forrongás, amely a ma művészetében zajlik nem más, mint egy tisztulási folyamat, a művészet formalizmusoktól való megtisztulásának folyama. Szerinte két fajta művészet létezik: az egyik remekművet alkot azáltal, hogy a művészeti evolúció munkáját végzi, ezt ő kutató művészetnek nevezi, a másik pedig az alkalmazkodó művészet: osztályagilis, öntudatébresztésre használt eszköz, amelynek minden korban voltak és lesznek követői. 11 ERDEI Viktor: Levelek Selysettehez, in: Nyugat, 1910. III/2.szám 309-314.p. 18
kiállítást követő Kernstock-felolvasás nemhogy megvilágította volna a szándékot, éppen ellenkezőleg: csak növelte a káoszt. Annyi bizonyos, hogy a kritika még soha nem teremtett új művészetet, és nem tudta megakadályozni annak létrejöttét sem. Esetleg egyengette útját vagy csökkentette sebességét, ha megtámadta. Ugyanez érvényes a teóriákra is. Azonban itt egyszerűen arról van szó, hogy a szembenállók igazából nem is szembenállók, hiszen az újítók nem tesznek mást, mint kihagynak általuk lényegtelennek ítélt részeket a valóságból: ezt az eljárást már régóta stilizálásnak mondjuk. A másik fél pedig az első mű-kísérleteket rögtön végeredménynek hiszi, és nem ad időt annak kibontakozásához, azonnal ítélkezik fölötte. Bizonyára túlzás mindkét fél állítása. 12 A 19. század első harmadában kialakult naturalizmus majdnem két emberöltőn át meghatározta az európai képírást. Várható, sőt elvárható volt ennek olyan jellegű átalakulása, melynek során stilizálóvá válik a naturalista iskola. Ennek az átalakulásnak most Magyarországon vagyunk szemtanúi, de Európában már két-három évtizede megfigyelhető a naturalizmus ilyen irányba történő elmozdulása. Tehát a hirdetett elv nem tekinthető újnak, az ezen elv alapján született alkotásokról pedig korai lenne még ítéletet mondani. Már csak azért sem, mert Kernstock a Könyves-szalonban tartott előadásának lényege, hogy egy hosszú, nagy útnak csupán csak a kezdetét jelzik, leginkább az út megfigyelésére, kutatására van most szükség, hiszen, ahogy fogalmazott, soha nem tudták az újítók, hogy kik és hogyan fognak művészetükből dogmákat gyártani és azokat elnevezni. Hogyan sikerülne megtudni az útról, melyet most kezdtek építeni, hogy hová vezet? Ki tudna kezdeményezőkről a követőkre és a befejezőkre következtetni? Bölcsőnél állunk és az érdeklődést, az örömet fokozza az az izgató tudat, hogy megértük ezt a születést és a kisded művészetet talán még látni fogjuk felserdülten is. 13 12 LYKA Károly: Művészeti kérdések, in: Művészet, szerk.: Lyka Károly, Bp., 1910. Kilencedik évfolyam, 122. p. 13 LENGYEL Géza: Új képek, in: Nyugat, 1910. III/2. 134.p. 19
A Nyolcak képeinek legfőbb tematikai újítása az, hogy az addig oly megszokott tájmotívumokat felváltja az emberi test. Kernstock két emberi aktot állít középpontba és ehhez rajzokat mutat be. A vázlatokon érezhető leginkább a fény- és a színhatásokról való lemondás, a részletek megmutatásának, az izmok, a csontok plasztikusságának, egymásra építettségének bemutatása; és ezt ábrázolja tájképein is, ahol a fák kinyúlnak a földből, lombkoronáik logikusan kapcsolódnak egymáshoz. A konstrukció, a megszerkesztettség dominál képein. Mintha azt mondaná: el kell dobni mindent, ami nem a festői, a legegyszerűbb kifejeződés; a sallangoktól való teljes megszabadulás, a cézanne-i primitívség elérése a végső cél: ezt mutatják képei, kiváltképp az Ifjak. Sokan a firenzei trecento és quattrocento mestereinek ábrázolásához hasonlítják műveit, hozzátéve: a tisztulás előtt álló festő még csak most kezd rátalálni saját hangjára. Ugyanakkor az aktokról készült vázlatokat, az első gondolati megjelenésként aposztrofált rajzokat olyan tökéletesnek érzik néhányan, mint a firenzei nagymesterekét, melyeket egy két kötetes műben Bernhard Berenson reprodukciók formájában tárt a nagyközönség elé. 14 Czigány Dezső és Tihanyi Lajos is az emberi test felé fordul, előbbi a fénnyel nem mérkőzhető színeket, utóbbi a test valamilyen ritmusát keresve rajzain. Czigány képei gyakran meglepő brutalitást (zöld hajú önarcképe), kölcsönöz képeinek, szokatlan, egyéni hangot ütve meg ezekkel a kemény akkordokkal. Pór Bertalan egy polgár családot ábrázoló képének beállított alakjai meglepő egyéniséget sugároznak, miközben visszafogottan bánik a színekkel és vonalakkal a mégis nagyhatású képen. Szűkszavú, erőskezű, komoly ember mondja el ezen a vásznon súlyos mondanivalóit. Az irodalom önként kínálkozó mankóinak segítsége nélkül, szigorú következetességgel és magamérsékléssel, pusztán piktori eszközökkel oldotta meg nehéz problémáját és az az elmélyedés és szeretet, mely meleg sugarakban ömlik a puritán képből, önkéntelen objektív líra. Talán Rudyard Kipling pozitív poézise lehet ilyen. 15 14 FELEKI Géza: Széljegyzetek Kernstock képeihez, in: Nyugat, 1910. III/2. 195-198. p. 15 BÁLINT Aladár: Pór Bertalan csoportos képe, in: Nyugat, 1910. III/2.szám 142.p. 20