Határtalanul! Erdély 2018. 05. 13-16-ig A Dombóvári Belvárosi Általános és Alapfokú Művészeti Iskolájának 7. a osztályos tanulói 24 en 3 pedagógus kíséretében részt vettünk a Határtalanul pályázatnak Scool-túra Kft. Utazási iroda által az Erdélybe szervezett kirándulásán. Hajnali 4: 00 órakor indultunk vasárnap és szerdán este 20:30 órakor érkeztünk haza. Az első napon Nagyszalontán voltunk, ahol megtekintettük az Arany János szülőházában berendezett tájházat, majd az általános iskolát, ahol tanult Arany János, a szoborparkot, a szépen felújított Csonka tornyot, ahol fiának, Arany Lászlónak a felajánlásából épült az Arany János kiállítás. Ezután Nagyváradra utaztunk, ahol először a barokk teret fedeztük fel, a kanonokok-sort, Püspöki Palotát, s kívül-belül a Nagyváradi római katolikus székesegyházat, megismerkedtünk Szent László legendáival. A Sebes-Körös partján átsétáltunk a Fő térre, ahol megtekintettük a volt Szigligeti Ede, ma Állami Színházat, az eklektikus stílusú Fekete Sas Palotát, s kicsit betekintettünk a nagyváradi ortodox templomba. Nagyszalontán a Szent Antal Gyermekotthonban volt a szállásunk, ahol vacsorával vártak. Mi előadtuk a gyermekeknek, nevelőszüleiknek a műsorunkat, amellyel készültünk, (Énekek, az Összetartozás dala is..) majd a 3 doboz adományt, a 60 személyes ajándékot adtuk át, amelyet szeretettel fogadtak. Együtt énekeltünk, beszélgettünk, játszottunk aznap este.
A második napon először Aradra látogattunk, ahol a Megbékélés terén megkoszorúztuk az újra felállított Szabadságszobrot, miközben énekeltünk. Majd az aradi vértanúk emlékoszlopához utaztunk, ahol Vörösmarty Mihály Szózatát szavaltuk végig, s közben elhelyeztük a koszorúnkat az emlékművön. Ezután a máriaradnai kegytemplomot tekintettük meg, aztán Déván felmentünk a várba, majd betértünk a Dévai Gyermekotthonba, ahol átadtuk az ajándékainkat és az adományainkat, miközben egy talpraesett fiú bemutatta nekünk a kolostort, mesélt Csaba atyáról s az életükről, a lehetőségeikről. Ezután a Vajdahunyad várának megismerése következett. Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy egy kis történelmi felelevenítés után saját maguk fedezhették fel a várat a munkafüzet feladataira keresve a válaszokat. A következő cél Algyógy volt, ahol aznap megszálltunk. Kedvesen fogadtak, nagyon finom volt a reggeli és a vacsora.
A harmadik napon Gyulafehérvár történelmével ismerkedtünk. a vártörténettel, Bementünk a Gyulafehérvári érseki székesegyházba, ahol a Himnusz éneklése közben megkoszorúztuk Hunyadi János síremlékét. A következő megálló Nagyenyed volt, ahol a híres nagyenyedi kollégiumot ismerhettük meg, felidéztük Jókai Mór által megírt Nagyenyedi két
fűzfa történetét is. Esős lett az idő, s úgy döntöttünk, hogy a Tordai-hasadék helyett a világörökség címét elnyert falut, Torockót látogatjuk meg. A Székelykő, a Vízi malom, a múzeum a különleges faládikákkal, az egyedi népviseleteivel, a szász vasipari csodák örökre a szívünkbe vésődtek. A szállásunk Kolozsváron voltaznap este.
A negyedik napot a kolozsvári Házsongárdi temetőben kezdtük, ahol zeneisek lévén először Kallós Zoli bácsi kopjafáját kerestük meg, ahol elénekeltük egyik kedvenc általa gyűjtött katonadalát, a Vágják az erdei utat, majd Apáczai Csere János, Dzsida Jenő sírjánál emlékeztünk. Ezután elsétáltunk a Farkas utcai református templomhoz. Megcsodáltuk a Bólyai Egyetemet, majd Fadrusz János Mátyás szobrát és a Szent Mihály templomot néztük meg. A sétánk Mátyás király szülőházánál és Bocskai István szülőházánál fejeződött be. Kalotaszegen mentünk keresztül, ahol meséltünk a gyerekeknek Kalotaszeg kulturális jelentőségéről a körösfői fakazettás mennyezetű templomocskáról a fafaragásról, bútorfestésről, viseletekről, virtuóz férfitáncról, a kalotaszegi legényesről, hiszen közülük is néhányan pár pontot tanultak már. Csucsán a Boncza-kastélyről, Adyról, Csinszkáról meséltünk, ami jövő évben lesz tananyag a gyerekeknek irodalom tantárgyból. A Királyhágónál tartottunk pihenőt, ahol elmondtuk a földrajzi tudnivalókat a határokkal kapcsolatosan, utolsó búcsúpillantást vetettünk Erdély felé. s indultunk haza.
Az idegenvezetőnk, Kolozsi Orsolya volt, aki Nagyszalontán várt bennünket, s Kolozsváron búcsúztunk el egymástól. Nagyon kedves volt, felkészült volt, jó kapcsolatot építettünk ki egymással, mindenben támogatott bennünket, a gyerekek megszerették. A gyerekek felkészültek voltak mindenről készült kiselőadás, amelyet a helyszínen ismertettek, esténként útinaplót írt mindenki, s felolvastuk egymásnak. Mi tanárok, segítettük a munkájukat, s helyenként kiegészítettük az ismereteiket. (Bódis Péterné, dr. Szenyériné Szabolcska Julianna, Nyári Éva)
A gyerekek érdeklődőek és jók voltak, a megbeszélt szabályokat teljes mértékben betartották, így nekünk, pedagógusoknak is felemelő érzés volt a tanulmányi kirándulás. Az osztályomból csak néhányan, 2-3 tanuló volt Erdélyben, a többiek először jártak ott. A Határtalnul! pályázat a nemzeti összetartozás operatív programja. A mi kirándulásunk elérte a célját. Köszönjük a Határtalanul! pályázatnak a lehetőséget, hogy tanítványaink megtapasztalhatták milyen magyarnak lenni széles e világban, mit jelent magyarnak lenni s összetartozni. Rengeteg tudást, élményt kaptak nemcsak ők, hanem mi pedagógusok is. Nagyon jól éreztük magunkat! Nyári Éva