Egység Hírlevél 44. szám Különleges meditáció Sri Amma Bhagavannal Sri Amma Bhagavan házassági évfordulója (Kalyana Mahotsav) alkalmából különleges meditáció lesz Sri Amma Bhagavannal június 9-én, magyar idő szerint 22.00 órakor. Az élő webcast megtekintéséhez kattints ide! Bepillantás a bensőnkbe Kérdés: Mikor történik meg az átalakulás? Bhagavan: A felébredésed után meg kell tanulnod alkalmazni a tanításokat. A felébredés előtt ezeket a tanításokat nem tudod alkalmazni. Például az
egyik nagyon fontos tanítás az, hogy maradj azzal, ami van. Tapasztald meg azt, ami van. Élj azzal, ami van. Mindezt nem tudod megtenni, ha nem vagy felébredett. De amint felébredetté válsz, muszáj csinálnod. Tudatában kell lenned, hogy mi történik. Ez csak akkor lehetséges, ha felébredett vagy. És az éberség, a tudatosság nem egy eszköz a cél eléréséhez. Ez önmaga a cél. A felébredett nem keres semmilyen célt. Ő csak tudatában van az égen szálló madárnak. Tudatában van embertársának. Ez minden. De ahogy folyamatosan ezt teszi, valami más is történik. Képzeld el, hogy zöldségeket teszel egy serpenyőbe és sütögeted: a zöldség változáson megy keresztül. Ez az átalakulás. Hasonlóképpen a figyelem vagy az éberség (tudatosság), olyan, mint a hő. És az ami van egy változáson megy keresztül. Ezt a változást hívjuk átalakulásnak. Ahogy a felébredett személy gyakorolja a tanításokat a figyelem hevével, az ami van átalakul. Az átalakult személy nagyon magas állapotokba mozdul el. És a megfelelő időben Isten-felismertté válik. A felébredés olyan, mint a fáklya. Használnod kell és látnod, ami van. Ha nem látod az ami van -t, semmi értelme. A felébredés csupán a fáklyát adja a kezedbe. A fáklyát adjuk Neked. Használni a fáklyát már a Te dolgod. Csak egy átalakult személy tud eggyé válni Istennel. Másképp nem megy. Eggyé váltam az Istenimmel Szeretném megosztani a márciusi-áprilisi elmélyítő kurzus utáni újabb tapasztalásaimat. A múlt hétvégén Walesben kirándultunk és az Istenim sok csodával ajándékozott meg. Mindent éreztem egész nap, éreztem az emberek érzéseit, azokét is, akiket láttunk, akikkel találkoztunk, akikkel beszéltünk, képes voltam arra, hogy érezzem az állatokat, a fákat, a virágokat, és amin csodálkoztam, hogy ugyanígy a köveket és a patakokat is.
Ez egy mesés hétvége volt! Együtt tudtam repülni a méhekkel, a madarakkal, bagoly voltam és vörösbegy, és repültem, miközben fizikailag a földön álltam és néztem őket, vagyis nem voltam meditatív állapotban. Mindennel és mindenkivel egy voltam egész nap, és ez nagyon boldoggá tett! Láttam magam (nyitott szemmel) táncolni az Istenimmel, hallottam, ahogy ő és Sri Bhagavan beszélnek hozzám,és "kívülről", a fizikai világból a családom is beszélt hozzám ezzel egy időben. Nagyon érdekes volt, mert egyszerre tudtam mindent csinálni "belül" és "kívül" is egyidejűleg, válaszolni mindenkinek mindkét "oldalon" egyszerre. Aztán este egyedül sétáltattam a kutyánkat Montgomeryben, amikor hirtelen megjelent az Istenim, elvitt magával az Egység Templom legfelső szintjére (mialatt a kutyával sétáltam), az Istenim érdekes dolgokat művelt, és folyamatosan nevetett rám, körbetáncoltuk a mandalákat és aztán hirtelen eggyé váltunk, a saját Istenim lettem. Ez nagyon-nagyon gyönyörű volt! Egyek voltunk és nevetve jött AmmaBhagavan is és velük is eggyé tudtam válni, nagyon magas tudatosságban voltam... nincs rá megfelelő szó, hogy milyen fantasztikus volt! Nincsenek vágyaim múlt hét óta, nem vágyom semmire az életemben, úgy érzem, mindenem megvan a világon, minden úgy tökéletes az életemben, ahogy van. Ezen a hétvégén arra is ráébredtem, hogy automatikusan mások vágyaiért, egészségéért, felébredéséért imádkozom naponta többször, és nem kell imádkoznom magamért. Nem vagyok képes átgondolni semmit, minden automatikusan történik velem és a családommal kapcsolatban is, valahogy mindent pont időben elintézek, ahogy kell, anélkül, hogy átgondolnám, vagy megtervezném. Minden tökéletesen működik, nagyon hálás vagyok ezért. Még mindig egy vagyok az Istenimmel, és mindketten boldogok vagyunk, hogy ebben a fizikai testben ilyen csodás tapasztalásaink lehetnek. Sokszor nem is kell mondanom semmit, elég csak gondolnom valamire magamban, és az megvalósul. Ezek nagyon nagy csodák az én életemben! Köszönöm Amma Bhagavan!
Lonsták Gabi Magyarország Gondolatébresztő Bocsánat a mag miatt Egy sikeres üzletember öregedett már és tudta, hogy ideje örököst választania, aki átveszi az üzletet. Ahelyett, hogy valamelyik igazgatóját vagy gyermekét választotta volna, úgy döntött, hogy valami mást tesz. Összehívta a cég összes fiatal vezetőjét. Azt mondta: Itt az idő, hogy lemondjak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Úgy döntöttem, hogy közületek választok ki erre valakit. A fiatal vezetők ledöbbentek, de a főnök folytatta. Ma mindegyikőtöknek adok egy MAGot egy nagyon különleges MAGot. Szeretném, ha elültetnétek, öntöznétek, és visszajönnétek egy év múlva azzal, amit a ma tőlem kapott magból neveltetek. Akkor elbírálom a növényeket, amelyet hoztok, és akiét kiválasztom, az lesz a következő vezérigazgató. Egy Jim nevű férfi szintén ott volt aznap, és másokhoz hasonlóan, ő is kapott egy magot. Hazament és izgatottan elmesélte feleségének a történteket. A nő segített neki cserepet, földet, komposztot szerezni és a férfi elültette a magot. Minden nap öntözte és figyelte, hogy nőtt-e. Kb. három hét elteltével néhányan a többi vezető közül elkezdtek beszélgetni a magjaikról és a növényekről, amelyek nőni kezdtek. Jim továbbra is ellenőrizte saját magját, de az nem nőtt semmit. Három, négy, öt hét is eltelt, és még mindig nem történt semmi.
Addigra a többiek növényeikről beszéltek, ám Jimnek nem volt növénye, amit ő kudarcként élt meg. Hat hónap telt el és Jim cserepében még mindig nem volt semmi. Tisztában volt vele, hogy megölte a magot. Mindenki másnak fái és magas növényei voltak, de neki semmije nem volt. Jim semmit nem mondott el ebből a kollégáinak, de továbbra is locsolta és trágyázta a talajt. Ennyire szerette volna, ha a mag fejlődne. Eltelt végül az egy év és a cég fiatal vezetői bevitték növényeiket a vezérigazgatóhoz, hogy vizsgálja meg. Jim mondta feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. Viszont a felesége megkérte, hogy legyen őszinte abban, ami történt. Jim gyomra belefájdult, hogy ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy feleségének igaza van. Bevitte az üres cserepet a tárgyalóterembe. Amikor Jim megérkezett, ámulatba esett a sok különböző növénytől, amelyet a vezetők neveltek. Gyönyörűek voltak, minden formában és méretben. Jim letette üres cserepét a padlóra, amire sok kollégája kinevette, egy páran pedig sajnálkoztak rajta. Amikor a vezérigazgató megérkezett, végignézett a termen és köszöntötte a fiatal vezetőket.
Jim próbált hátul megbújni. Milyen nagyszerű növényeket, fákat, virágokat neveltetek mondta a vezérigazgató. Ma valaki közületek meg lesz választva a következő vezérigazgatónak. Hirtelen a vezérigazgató kiszúrta Jimet a terem hátsó részében üres cserepével. Utasította a pénzügyi igazgatót, hogy hozza előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam. Lehet, hogy elbocsát. Amikor Jim előre érkezett, a vezérigazgató megkérdezte tőle, hogy mi történt a maggal. Jim elmesélte neki a történetet. A vezérigazgató megkért mindenkit, hogy üljön le, Jim kivételével, majd bejelentette a fiatal vezetőknek: Íme az új vezérigazgatótok! A neve: Jim. Jim nem tudta elhinni. Hiszen még csak fel sem tudta nevelni a magot. Hogyan lehet ő az új vezérigazgató? kérdezték a többiek. Ekkor a vezérigazgató így felelt: Egy évvel ezelőtt ezen a napon mindenkinek adtam egy magot ebben a teremben. Mondtam Nektek, hogy vigyétek el a magot, öntözzétek, és hozzátok vissza a mai napon. De én mindannyitoknak főtt magokat adtam, élettelenek voltak lehetetlenség volt bármit is nevelni belőlük. Ti mind, Jim kivételével, fákat, növényeket, virágokat hoztatok nekem. Amikor úgy láttátok, hogy a mag nem növekszik, kicseréltétek egy másik maggal azt, amit én adtam nektek. Jim az egyetlen, aki volt olyan bátor és őszinte, hogy egy olyan cserepet hozott, amelyben az én magom volt. Ezért lesz ő az új vezérigazgató!
Csodatörténet a SRI MURTHIról Az Isteni védelmező kezei Családom és én épp befejeztük az Elmélyítő Kurzust az Egység Egyetemén 2013 márciusában. Legnagyobb hálával az Istenink kegyelméért, felébredettnek nyilvánítottak minket az Egyetemen. Mindössze másfél héttel az Indiából való visszaérkezésünk után, a velünk történt véletlen egybeesések sorozatából arra következtettünk, hogy folyamataink otthon is folytatódtak. 2013. április 4. éjszakáján a férjem és én telefonhívást kaptunk, hogy anyósom elesett, és kórházba kellett szállítani. Rohantunk a kórházba, hogy mellette legyünk, miközben a kezelést kapja törött jobb csuklójára. Hajnali 2 óra körül engedték ki a kórházból. Kb. hajnali 3 óra lehetett, amikor a férjem és én saját otthonunkba érkeztünk. Ahogy beléptünk a házba, lesújtott minket a látvány, ami fogadott. A nappali mennyezete beomlott, a villanyvezetékek lógtak, és vastag por/szigetelőanyag réteg lepte be a házat. Akkora rendetlenség és káosz volt, hogy mindketten csak némán álltunk.
Nem tudjuk mikor történt mindez az éjszaka folyamán, de nagyon hálásak voltunk, hogy a kórházban voltunk és nem otthon, amikor a mennyezet beomlott. A fáradtságtól beájulva mindketten ágyba mentünk és megbeszéltük, hogy majd holnap aggódunk ezen a dolgon. Másnap korán reggel a férjem felhívta a biztosítótársaságot, hogy bejelentse az eseményt. A biztosító felajánlotta, hogy kiküldik a sürgősségi személyzetet, hogy segédkezzenek a takarításban és feltesznek egy ideiglenes mennyezetet valamikor a nap folyamán. Egy kicsit bosszankodtam, hogy nem tudtak konkrét időpontot adni. A gondolat, hogy egy katasztrófa sújtotta övezetben kell hosszasan várakoznunk, elviselhetetlen volt, és a mozgásunk korlátozott volt, mivel a plafon a nappalinkban omlott be. Javasoltam a férjemnek, hogy sürgősen hívnunk kellene az Isteninket a Moola mantra 21-szeri kántálásával és kérjük, hogy gyors folyamat, segítség történjen. Mindketten letérdeltünk a hálószobánkban és elkezdtük énekelni a Moola mantrát. Kb. a kántálás felénél a férjem mobiltelefonja megcsörrent. Csodával határos módon a sürgősségi csapat telefonált, hogy 12.30 körül jönni tudnak. A hírt hallván nagyon eksztatikus állapotba kerültünk és hálával folytattuk az éneklést. Ebédidő táján az Isteni által küldött sürgősségi csapat megérkezett. A mennyezeti szakember megvizsgálta a kárt és mondta, hogy a plafon irtózatos erővel szakadt le, és ha bárki alatta ült volna, nem lett volna ideje elrohanni. Ezek a szavak lefagyasztották a gerincem, hiszen biztosan tudtam, hogy ha nem az anyósommal lettem volna a kórházban az előző éjjel, a kanapén ülve tévéztem volna, pont ott, ahol a mennyezet leomlott. Elkezdtek potyogni a könnyek a szememből, amint megértettem, hogy mindez az isteni terv része volt. Azzal, hogy a férjemet és engem elküldtek
akkor otthonról, megóvtak minket ettől a katasztrófától. Csodálatos időzítés! Álltam a nappaliban és még egyszer felmértem a kárt. Összezavarodtam, ahogy láttam, hogy a mennyezetnek csak egy része szakadt be, a többi nem. A ház szerkezete olyan, hogy a nappali egy hatalmas tér, amely a konyhával és az étkezővel egyben van, leválasztás nélkül. Ahogy néztem az étkező és a konyha feletti plafont, ahol a törések hirtelen megálltak, egy közös dolgot fedeztem fel a pont ezek alatt lévő területeken. Ahogyan az a fentebbi képeken is látható, a sértetlen helyek alatt Sri Murthik voltak. Miután Indiából hazaérkeztünk, a férjem elhelyezte a Sri Murthikat, az Egység naptárt és könyveket az asztalra és a konyhapultra. Mondtam a
férjemnek, hogy mit fedeztem fel és mindkettőnket a hála hullámai jártak át, ahogy megértettük, hogy az Isteni védelmező kezei alatt voltunk. Tanúi lehettünk a Sri Murthik csodálatos erejének! A Moola mantrát hallgattuk, mint háttérzenét a házban, miközben angyalaink (a sürgősségi csapat) segítettek rendet tenni a házban és feltették az ideiglenes mennyezetet. És imádkoztunk az ő felébredésükért is. Olivia Lim & Ambrose Voon Perth, Nyugat-Ausztrália A Hírlevelet az Egység Egyetem írta meg, állította össze és küldte meg a magyar Egység Közösség számára fordítás céljából, hogy általa fejlődhessünk, kikapcsolódhassunk és töltődhessünk. Hálás köszönet az Egység Egyetemnek a hírlevél megalkotásáért, és számunkra való eljuttatásáért! A hírlevél magyar nyelvre történő fordítását köszönjük Erős Anitának! Amennyiben tetszik a hírlevél, kérünk, oszd meg másokkal is, hogy ők is élvezhessék e közös munka gyümölcsét!