Carmina burana középkori diákdalok
Gyöngyösi Levente: A Gólyakalifa
Félre, könyvek, k doktrinák, hív v az édes dáridd ridó!
kivirult az ifjuság, szûzi zi csokrát t szedni jó, j
vénhez illik a komolyság, neki már m r csak az való!
vénhez illik a komolyság, neki már m r csak az való!
Ránk dohosul az idô könyvek börtb rtönében,
tréfa, csók, nóta, n nôn az igazi éden!
Éljünk, mint az istenek: régi tanács, bölcs b tanács!
A szerelem integet, rajta fiúk, indulás:
mozogjunk hát h t a piacra, az utcára ízibe,
viszket már m r a lányok l talpa, táncra cincog a zene.
Ránk dohosul az idô könyvek börtb rtönében,
tréfa, csók, nóta, n nôn az igazi éden!
Tanár: Most, hogy a tanév v is véget v ér, legyenek egyenesek, Ingó-bing bingó, karcsu szûz akad ott száz, z, ezer is,
Tanár: becsületesek (feladja) arca, szeme csupa tûz, t karja gyors és s lába l friss;
hej, hogy perdül l az a szôke ke, az a barna hogy hajol,
ó,, a szemük, míg m g nézem n ôket, lelkemtôl l is megrabol.
Ránk dohosul az idô könyvek börtb rtönében,
tréfa, csók, nóta, n nôn az igazi éden!
Carl Orff (1895 1985)
Carl Orff: Carmina burana
1. O Fortuna
Ó,, Fortuna, mint a Luna 1 egyre-másra változol: v 1 Hold
majd nagyobbodsz majd meg elfogysz; hej, az élet ronda sor:
gabalyítja s igazítja játszva az ember fejét:
mind szegénys nység, mind kevélys lység olvad tôle, t mint a jég. j
Ó,, cudar sors, esztelen gyors szeszéllyel forgó kerék! k!
Rút állapot, s látszatra l jobb, foszlik, mint a búborb borék.
Ködfátyolban alattomban környékeztél l engem is;
tréfád által csupasz háttalh nyögöm m mostan vétkeid. v
Jószerencse kegyes kedve engem immár r cserbehagy,
nyom a bánatb s nyavajának nak kénye-kínja nja fojtogat.
Még g ez órán a lant húrjh rján dalt zendítsen ujjatok,
s a balsorson, mely tör t r folyton, vélem együtt sírjatok! s
. Fortune plango vulnera
Fortúna megcsalt, összetört, átkom utolérje.
E hûtlenh tlen,, rossz, csalfa nõtn verje bosszúm érte.
Mint két k t kedves együtt élt, úgy éltünk mi csendben.
Míg g velem volt, el nem ért semmi gond, baj engem.
Mint két k t kedves együtt élt, úgy éltünk mi csendben.
Míg g velem volt, el nem ért semmi gond, baj engem.
Fortúna mellett szép p az út, könnyû sor az élet.
szíve ha érted lángra l gyúlt, rád d hoz minden szépet.
Ám m ha egyszer másra m néz, n mást fog át t a karja,
rád d tör t r menten minden vész, v gyûlik baj a bajra.
Ám m ha egyszer másra m néz, n mást fog át t a karja,
rád d tör t r menten minden vész, v gyûlik baj a bajra.
Fortúna mindig változv ltozó: csókja rövid r álom.
Hiába hívja h ôt t a szó: újra sosem látom. l
Új j kedvessel messze jár, j azt is majd megúnja nja,
állhatatlan kedve márm azt is bajba húzza. h
Új j kedvessel messze jár, j azt is majd megúnja nja,
állhatatlan kedve márm azt is bajba húzza. h
3. Veris leta facies
13. Olim lacus colueram
Hajdan szép p hattyú voltam én. Úsztam a tót kék, k, mély m vizén. Oly boldog voltam, én n szegé
Sülj már, m sülj s már, m árva gúnár! g Sülj már m r meg hirtelen!
Sülök k most, nyárson sercegek. Úszkálni többt bbé nem lehet: felfalnak szörny rnyû emberek.
Sülj már, m sülj s már, m árva gúnár! g Sülj már m r meg hirtelen!
Végezd el sorsom, rút r t halál. l. Múljék k a szív v nagy kínja k már, m éhes had szétt ttép, felzabál. l.
Sülj már, m sülj s már, m árva gúnár! g Sülj már m r meg hirtelen!
15. In taberna quando sumus
Itt a kocsma, vár r a pince kancsó telve, lámpa l hív h v be.
Bor mel lett akoc kátrázuk, jó sorsunkat így vigyázzuk.
Víg g az élet, nô a mámor, m mor, nóta száll a vén v n kocsmából.
Hogyha ti is meghalljátok, vidám m kedvvel hallgassátok!
Hogyha ti is meghalljátok, vidám m kedvvel hallgassátok!
Jó bor járja, j sûrûn n nyelnek, ének csendül, kockát t vetnek.
Akinek nincs szerencséje, elvész háza, h földje, f pénze. p
Fortúnának nak jó barátja nyerhet tôlükt egyre-másra.
nnyen jött j pénz p könnyen k elmegy: ihat a nép, n ünnepelhet.
nnyen jött j pénz p könnyen k elmegy: ihat a nép, n ünnepelhet.
Éljen, ki a jój bort szereti.
Fôleg éljen, aki fizeti.
Másodszor éljen, aki hozta, harmadszor éljen minden kocsma. Negyedikre éljen az Alma Mater, ötödikre éljen a kicsapott fráter. Hatodszor éljen minden szép p leányka, etedszer éljen erdôk k vad zsiványa.
Nyolcra éljen koldus, béna, b sánta, s kilencre éljen a kocsmáros lánya. l Tízre a távoli t gályarabok, g tizenegyre a jóhúsú kismalacok. Tizenkettôre éljen a hajnali fény, f tizenháromra éljen az ifjú,, a vén. v
Éljen csász szár, éljen pápa, pa, minden szent a bibliába'! ba'!
Borban fürdik f asszony, férfi, f borban gyermek, borban néni. n ni.
Borban józan, j borban részeg. r Borban bátor, b borban félszeg. f
Borban fürdik f úr és s szolga, borban fürge, f borban lomha,
borban okos, borban mafla, borban kutya, borban macska.
Borban fürdik f anyja, lánya, l borban minden unokája,
borban fivér, borban nôvér, n borban sovány, borban kövér. k
Borban fürdik f szegény, gazdag, borban vékony, v borban vastag,
borban csendes, borban hangos, borban koldus, borban rangos.
Három hordó bor leszaladt.
Három hektót érts ez alatt.
Szomjas, száraz, bôb a torkunk, nincsen másra m semmi gondunk.
Itt a kancsó, benne bor van, rajta pajtás, húzd meg gyorsan!
Aki pedig nem lett részeg, r nem is nyer majd üdvösséget!
20. Si puer cum puellula
ézd, bementek a szobába ba a fiú és s a leányka. Szép p ott, együtt de jój
ézd, bementek a szobába ba a fiú és s a leányka. Szép p ott, együtt de jój
Felgyúlnak lnak forró tûzben, ülnek csendben, szótlanul.
Most megmozdulnak tétovt tován: tûzforró csók ég g már m r a lányl bimbóként nyíló ajakán.
gy játszanak j a szobába ba a fiú és s a leányka. Szép p ott, együtt de jój
21. Veni!
Gyere,gyere, gyere,gyere, gyere,gyere már! m Gyere,gyere, gyere,gyere, gyere, gyere már! m
Gyere,gyere, gyere,gyere, gyere,gyere már! m Gyere,gyere, gyere,gyere, gyere, gyere már! m
Itt a legszebb csoda vár. v Itt a legszebb csoda vár. v
Hej! Hajjajja! Haj! Gyere gyorsan! Gyere gyorsan! Gyere gyorsan!
ózsás s arcod pírban p ég, ángol vágyam v már m r feléd. Tündérfényes hajadon Hajjajja! Hajjajja! Hajjajja! szívver vverésem nyugtatom. Hajjajja!
gõ rózsa, rózsaszr zsaszál, ényes csillag, drága báj, b forró csókra gyúl l a szád: Hajjajja! Hajjajja! Hajjajja! jj, jöjj, j jj, boldogságra gra vár v r a vágy! v Haj!
Mély álmából l szívem mérlegm rlegét mozdítja egy drága kép: k lángol a szívem: új j vágy v ûz z már m r feléd
Áve, kedves, szép p virág, Áve, Földnek F fénye, f Áve, ékes drágak gakõ, kincsek teljessége! Áve, fénylõ csillagom, Áve, nyíló rózsa! Blanziflor és s Heléna, Vénusz legszebb csókja!
25. O Fortuna
Ó,, Fortuna, mint a Luna 1 egyre-másra változol: v 1 Hold
majd nagyobbodsz majd meg elfogysz; hej, az élet ronda sor:
gabalyítja s igazítja játszva az ember fejét:
mind szegénys nység, mind kevélys lység olvad tôle, t mint a jég. j
Ó,, cudar sors, esztelen gyors szeszéllyel forgó kerék! k!
Rút állapot, s látszatra l jobb, foszlik, mint a búborb borék.
Ködfátyolban alattomban környékeztél l engem is;
tréfád által csupasz háttalh nyögöm m mostan vétkeid. v
Jószerencse kegyes kedve engem immár r cserbehagy,
nyom a bánatb s nyavajának nak kénye-kínja nja fojtogat.
Még g ez órán a lant húrjh rján dalt zendítsen ujjatok,
s a balsorson, mely tör t r folyton, vélem együtt sírjatok! s
1. O Fortuna
O For-tu tu-na Ve-lut Lu-na Sta-tu tu va-ri ri-a-bi-lis,
Sem-per cre-scis Aut de-cre cre-scis; Vi-ta de-te te-sta-bi-lis
Nunc ob-du du-rat Et tunc cu-rat Lu-do men-tis a-ci-em,
E-ge-sta-tem, Po-te te-sta-temtem Dis-sol sol-vit ut gla-ci ci-em.
Sors im-ma ma-nis Et in-a-nis nis, Ro-ta tu vo-lu lu-bi-lis,
Sta-tus tus ma-lus Va-na sa-lus sem-per dis-so so-lu-bi-lis
Ob-um um-bra-ta Et ve-la la-ta Mi-hi quo-que que ni-te te-ris;
Nunc per lu-dum Dor-sum nu-dum Fe-ro tu-i sce-le le-ris.
Sors sa-lu lu-tis Et vir-tu tu-tistis Mi-hi nunc con-tra tra-ri-a,
Est af-fe fe-ctus Et de-fe fe-ctus Sem-per in a-ga-ri-a.
Hac in ho-ra Si-ne mo-ra Cor-de pul-sum tan-gi gi-te
Quod per sor-tem Ster-nit for-tem tem, Me-cum cumom-nes plan-gi gi-te!