Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar Nemzetközi gazdálkodás szak Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány AZ E-VÁM AZ EURÓPAI UNIÓBAN Készítette: Baksa Judit Budapest, 2011.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 5 2. Út a vámunió felé, a kezdetek... 6 2.1. A vámunió kialakulása... 9 2.2 A vámunió kereskedelemteremtő és kereskedelemterelő hatása... 10 3. Fogalmak... 13 4. A Modernizált Vámkódex... 17 4.1. Vámeljárások a Modernizált Vámkódexben... 19 4.1.1. Szabad forgalomba bocsátás... 19 4.1.2. Kivitel... 20 4.1.3. Különleges eljárások... 20 4.2. A feltételek megváltozása... 21 4.3. Engedélyezett gazdálkodói státusz (AEO)... 23 4.4. Egységes engedélyek... 28 4.5. Engedélyezett felhasználó... 29 4.6. Központosított vámkezelés... 29 5. A vámáru-nyilatkozatok elektronizálása... 32 6. A Modernizált Vámkódex és az e - vám kapcsolata... 36 6. A TARIC rendszer... 39 6.1. Alkalmazott TARIC rendszerek... 42 6.2. A TARIC menürendszere... 42 7. Az NCTS rendszer... 43 7.1. Az NCTS alkalmazási köre... 44 8. Az ÁRUREG rendszer... 45 9. Az importvám kezelések elektro nizálása... 48 9.1. Az elektronikus nyilvántartás és az import vámáru-nyilatkozat kapcsolata... 48 9.2. Automatizált Behozatali Rendszer (AIS)... 49 9.3. A Modernizált Vámkódex és a nemzeti célkitűzések harmonizációja... 50 9.4. Elektronikus import árunyilatkozat benyújtása az ügyfél oldalon... 50 9.5. Az elektronikus árunyilatkozat benyújtásának módjai... 52 9.6. Az AIS-ba benyújtott elektronikus árunyilatkozat feldolgozása... 52 9.7. Célok, fejlesztések... 55 9.8. Esetpélda... 56 10. Elektronizálás az export oldalon... 58 10.1. A kiviteli ellenőrző rendszer (ECS)... 59 10.2. Vámügyintézés papírmentesen... 60 3
10.3. Kiviteli eljárás és az azt követő árutovábbítás... 63 10.4. Esetpélda... 65 11. Customs 2013... 67 11.1. Általános célok és különös célok :... 67 11.2. A munkaprogram... 69 12. Összegzés... 73 13. Ábrajegyzék... 76 14. Felhasznált irodalom... 77 15. Mellékletek... 78 4
1. Bevezetés Magyarország európai uniós csatlakozásának a velejárója a közösségi jogszabályok, a vámigazgatás szempontjából különösen a vámjogszabályok előírásainak a teljesítése. Az uniós célkitűzésekhez tartozik a vámigazgatással kapcsolatosan, hogy 2013-ra valamennyi vámeljárás esetében biztosítani kell az elektronizálást. Ennek megvalósítása hosszadalmas folyamat, mely már 2004-ben elindult, és azóta is folyamatosan, több fázisban zajlik. Az Európai Parlament és a Tanács 70/2008/EK határozata a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről teremtette meg az alapot az egyes vámeljárásokhoz kapcsolódó árunyilatkozatok elektronikus úton történő benyújtására, fogadására és feldolgozására. Magyarországon az akkori Vám-és Pénzügyőrségnél az exportirányú vámeljárások (Automated Export System- AES) esetében 2007. november 5-e óta, az importirányú vámeljárásoknál (Automated Import System- AIS) pedig 2008. január 28-a óta biztosított az elektronikus árunyilatkozat adás és feldolgozás. Az Európai Unióban 2009. július 1-jétől teljesen megszűnt a kiviteli vámeljárás vonatkozásában a papíralapú eljárás, azóta mind normál, mind pedig egyszerűsített eljárásban csak elektronikusan lehet kiviteli vámeljárást kezdeményezni és végrehajtani. Az import elektronikus vám (e-vám) alkalmazása kezdetben csak a normál eljárásban benyújtott, szabad forgalomba bocsátás vámeljárásokhoz kapcsolódó vámkezelésekre terjedt ki. Azóta folyamatosan bővült azoknak az eljáráskódoknak a köre, amiknek lehetséges az elektronikus bejelentése. 2009. május 4-től már a kiegészítő árunyilatkozatok benyújtása és azok teljes körű automatikus feldolgozása is biztosított. Szakdolgozatom témájának azért választottam a vámeljárások elektronizációját, mert szeretném bemutatni, hogy mennyiben könnyíti meg a gazdálkodók mindennapjait a termelési folyamat fázisaiban. A világon alapanyagok, félkész-, késztermékek áramlanak, mint ahogy az Európai Unió területén is. Ezzel a fejlesztéssel könnyebbé és egyszerűbbé válik ezen anyagok ki- és behozatala a Közösség területére, ami gördülékenyebb termelést tesz lehetővé. Az EU - így az ott működő vállalkozások is - versenyképesebbé válhatnak globális szinten és a világkereskedelemben is biztosított a hatékonyabb részvétel. Dolgozatomban bemutatom, hogyan történik az áruk vámkezelése elektronikusan mind az import, mind az export oldalon. Kitérek továbbá arra, is hogy a Modernizált Vámkódex mennyiben járul hozzá ennek megkönnyítéséhez, hiszen az további egyszerűsítéseket fog tartalmazni, gondolok itt például a vámeljárások összevonására. Most térjünk vissza a kezdetekhez és nézzük meg, miért is jelentős előrelépés az elektronizáció bevezetése a vámigazgatásban. 5
2. Út a vámunió felé, a kezdetek Az európai kontinens egységére vonatkozó elképzelések igen messze nyúlnak vissza a történelemben, igazából viszont csak a második világháború után realizálódott a politikai cselekvés szintjén az európai egység megvalósítása. Az európai egység megteremtésének igénye főleg politikai megfontolásokból jelent meg. Az elsődleges politikai célkitűzések közé tartozott a háború lehetőségének kizárása az európai országok között, a szovjet terjeszkedés megfékezése. Az európai egység létrehozásáról két ellentétes koncepció létezik. Az egyik a nemzetek feletti Európa, amely egy valóban egységes, föderális szerkezetű államban gondolkodik. A másik elképzelés a nemzetek Európájáról beszél, ahol az együttműködés konföderációs szerkezetet ölt, de meghatározó elemei mindenkor a nemzetállamok. Az eddigi fejlődés a két koncepció kompromisszumára épül, hiszen kialakult ugyan egy közös, nemzetek feletti intézményrendszer, de a nemzetállamok különállása továbbra is fennmaradt, és a közeljövőben sem várható egy föderalista képződmény kialakulása. Churchill 1946-ban, a zürichi egyetemen tartott beszédében fogalmazta meg az Európai Egyesült Államok létrehozásának gondolatát. Az 1949-ben létrehozott Európa Tanács azonban sem politikai sem gazdasági szerepét és eredményeit tekintve nem váltotta be a hozzá 1. ábra: Montánuniót létrehozó szerződés és a Római Szerződés aláírása fűzött reményeket. Az európai egységesülés első fontos lépése, és a további integráció kiindulópontja a Schumann-terv nyomán megvalósuló Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) lett. Az alapötlet egy szupranacionális főhatóság létesítése volt, amely ellenőrzi a francia, valamint a német szén- és acéltermelést (továbbá azon országokét, amelyek csatlakoznak a szervezethez). A szerződést végül 1951-ben Párizsban írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, NSZK és Olaszország. A további integrációs folyamat azonban 6
nem hozta meg a kívánt eredményeket. Nem járt sikerrel egy európai védelmi közösség és egy európai politikai közösség létrehozására irányuló törekvés sem. A politikai biztonsági integrációval szemben fellépő akadályok erősítették meg azt a felismerést, hogy a politikai egységet a gazdasági integráció hosszú folyamatán keresztül kell és lehet elsődlegesen megvalósítani. Ennek eredményeképp született meg az 1957-ben aláírt Római Szerződés, amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Őfelsége Belgium királya, A Francia Köztársaság elnöke, Őfelsége Hollandia királynője, Ő Királyi Fensége Luxemburg nagyhercege, A Német Szövetségi Köztársaság elnöke Az Olasz Köztársaság elnöke Azzal az eltökélt szándékkal, hogy az Európai népek egyre szorosabb összefogásának alapjait lerakják. Miután úgy döntöttek, hogy közös cselekvéssel biztosítják országaik gazdasági és szociális haladását, és ennek során az Európát szétválasztó korlátokat megszüntetik. Azzal a célkitűzéssel, hogy népeik élet- és munkakörülményeinek állandó javításán munkálkodnak, azt lényeges célnak tekintve. Annak felismerésével, hogy az akadályok elhárítása megkívánja az egyetértésben való előrehaladást a tartós gazdasági növekedés, a kiegyensúlyozott kereskedelem és a tisztességes verseny megvalósítása érdekében. Abban a törekvésükben, hogy népeik gazdaságait egyesítik és azok harmonikus fejlődését előmozdítják, ha az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik. Azt óhajtván, hogy a közös kereskedelempolitikával hozzájáruljanak a külgazdasági kapcsolatokban érvényesülő korlátozások fokozatos elhárításához. Arra törekedve, hogy Európának a tengerentúli országokkal való kapcsolatait erősítsék, azt óhajtván, hogy az Egyesült Nemzetek alapelveinek megfelelően a tengerentúli országok jólétét előmozdítsák. Elhatározván, hogy gazdasági erejük összefogásával megvédik és megszilárdítják a békét és a szabadságot, továbbá azáltal, hogy felszólítják Európa népeit, amelyek ugyanezen nemes célkitűzéseket vallják, hogy csatlakozzanak ezekhez a törekvésekhez, úgy döntöttek, hogy létrehozzák az Európai Közösséget. 1 A Montánunió mellé felsorakozott új szervezetek ugyanazt a hat államot fogták össze, és fűzték egyre szorosabbra a kapcsolatukat. Az így kialakult európai szervezetek jelentősége elsődlegesen abban ragadható meg, hogy az addigi jellemző kormányközi egyeztetésekkel működő nemzetközi szervezetekkel szemben (pl. Európa Tanács), az európai közösségek tagállamai között erősebb kapcsolat alakult ki, amely az integráció irányába hatott, és megjelentek a nemzetek feletti intézményrendszer alapjai. Mindhárom közösség olyan 1 Római Szerződés, 1957. március 25. 7
egymáshoz hasonló szervezeti felépítéssel jött létre, melyet közösségi modellként említenek, a szervezetekben dolgozó erősen szupernacionális, irányítási-kormányzati bürokrácia miatt. Az integrációs megállapodások formái: preferenciális vámövezet: az adott övezeten belüli országok egymásnak különböző vám- és egyéb kereskedelempolitikai kedvezményeket nyújtanak, szabadkereskedelmi terület vagy övezet: az övezeten belüli kereskedelem minden korlátozástól mentes, a kívülálló országokkal szemben minden tagország önálló vámpolitikát alkalmaz, vámunió: az unió területén szabadkereskedelem van érvényben, de harmadik országokkal szemben az unió tagországai egyeztetik kereskedelmi politikájukat és közös külső vámrendszert működtetnek, közös piac: átmenetet képez a tényleges gazdasági integráció felé, ahol már a piaci folyamatok összehangoltak, illetve a szabadkereskedelmen túl nem akadályozzák a tőke- és munkaerőáramlást sem. Így a termeléshez és az értékesítéshez szükséges tényezők szabad áramlása már biztosítva van, egységes piac (single market): a kereskedelmi integráció magasabb foka, ahol a részt vevő országok vámunióban állnak és emellett az áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő az országok között szabadon áramlanak, gazdasági unió: már tényleges integrációs szerveződésnek tekinthető. Összefonódnak az unió tagállamainak gazdaságai és egységes gazdasági rendszerbe szerveződnek. Közös beruházásokat hajtanak végre a közös gazdaságpolitika révén, továbbá megvalósul a termelési tényezők teljesen szabad áramlása. A termelési és eladási folyamatok is az unió szintjén szerveződnek. A gazdasági unió legmagasabb foka a tagállamok pénzforgalmában már nem az egyes nemzetvaluták, hanem az unió közös valutája szerepel, a tagállamok oktatási, kutatási, egészségügyi politikájukat is egyeztetik. Az Unión belül az elmaradott területek fejlesztésére közös pénzalapokat hoznak létre. 8
2.1. A vámunió kialakulása Az alapvető cél először is a vámunió létrehozása volt, amely szabad és egyenlő versenyt teremt a hat tagállam között. Ezzel összefügg az egységes vámtarifa-rendszer bevezetése, amely a kívülállókkal szemben nyújt védelmet. Az államok nemzetközi kereskedelmében meghatározó szerepet játszanak a vámok, amelyek az államközi gazdasági kapcsolatokban jelentős kereskedelemkorlátozó hatásokat válthatnak ki. A vámunió e kereskedelemre kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére szolgál akkor, amikor a tagállamok vállalják, hogy a vámok és a vámtarifa, tehát a vámköteles vagy vámmentes, illetve a kedvezményes termékek szabványszerű besorolása, nyilvántartása és a kivetendő vám mértéke tekintetében, egyenlő elbánást biztosítanak egymásnak. Mentesítik egymást a tranzitvámok, illetve egyéb illetékek megfizetése alól, sem exportjukban, sem importjukban nem alkalmaznak egymással szemben mennyiségi (kvóta), export- importengedélyezési, valamint fizetési korlátozásokat. Léteznek viszont korlátozások és ún. külső vámok a vámunión kívül álló országokkal szemben. A vámunió célja tulajdonképpen az áruk szabad mozgásának a biztosítása. Az európai integráció egyik legfontosabb célkitűzése egy egységes, határok nélküli belső tér és piac kialakítása, amelyben a globális értelemben vett kereskedelem akadályok és országspecifikus korlátozások nélkül kialakulhat. A közös piac (12 éves, három periódusból álló időszak alatt tervezték megvalósítani) létrejöttének feltétele olyan rendszer kiépítése, amelyben az ún. négy alapszabadság (az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása) érvényesülhessen. Ezek megvalósítása vezetett el ahhoz, hogy az integráción belül a különböző nemzetiségű munkavállalók külön engedély nélkül bárhol munkát vállalhassanak. Letelepedhessenek, létrejöjjön a vámunió és az egységes vámtarifa, mindenhol érvényesüljenek és alkalmazást nyerjenek az Európai Unió jogi normái. A vámunió kialakulása gyorsabban ment a vártnál, már 1968-ban megvalósult. 1967-1968 során ezen túlmenően további változásokra került sor: összevonták az EGK, az Euratom és a Montánunió eddig párhuzamosan működő szerveit, ekkortól használatos az Európai Közösségek (EK) elnevezés. Ha egy ország lezárja határait a külföldi termékek elől, saját veszteségeit növeli, mert nem tudja kihasználni a komparatív (viszonylagos) előnyből származó lehetőségeit. Ha két vagy több ország közös vámhatárt hoz létre, védheti hazai termelőit nemzetközi kereskedelem bizonyos előnyeinek kihasználása. A vámszövetségek, a közös vámhatárok létrehozásával a 9
szerződő országok bizonyos mértékig egyesítik, integrálják belső piacaikat. A vámszövetségeket gyakran nevezik gazdasági integrációnak. Az így létrejött jogi keret biztosítja, hogy a közös vámtarifa az EU külső határain mindenhol egyformán érvényesüljön. Közös szemléletmódot vezetett be a vámraktározási 2. ábra: Az Európai Vámunió négy évtizede eljárások tekintetében. Megkönnyíti a vámáru-továbbítási eljárást. A különféle vámokmányok széles skáláját egy egységes vámokmánnyal váltotta fel. A teljesülést biztosító előírásokat végül egyetlen jogszabályba foglalták. Ez az 1992-ben elfogadott Közösségi Vámkódex. A vámunió lényeges eleme az EU négy alapszabadságon (áruk, személyek, szolgáltatások és a szabad tőke forgalma) nyugvó belső piacának. A Közösség vámpolitikája nélkül nem volna lehetőség az EU közös kereskedelmi és fejlesztési politikájára, a közös mezőgazdasági piacra és a pénzügyi politikák tényleges összehangolására. 1958-ban létrejött az EU jogelődje, az EGK hat tagállama alapította meg. 1968 a vámunió megvalósulásának éve, amikor is eltörölték a belső vámokat, valamint a tagállamok kereskedelmük nagy részét a vámunión belülre terelték. 1968 és 1993 között a vámunió fejlesztésének célja az volt, hogy ne csak a vámok legyenek egységesek, hanem az alkalmazásukhoz szükséges szabályok is. 1988-ban a vámeljárások egyszerűsödtek, majd 1994-ben megszületett az Egységes Vámkódex. 2.2 A vámunió kereskedelemteremtő és kereskedelemterelő hatása Egy vámunió előnyeit és hátrányait azon mérhetjük, hogyan hat a tagországok egymás közti, valamint a kívülállókkal folytatott kereskedelmére. Két alapvető hatást különböztetünk meg: a kereskedelemteremtő és a kereskedelemterelő hatást. Kereskedelemteremtő hatás lehetővé teszi a nemzetközi munkamegosztás további bővülését azzal, hogy a vám eltörlése újabb területeken teremt komparatív (viszonylagos) előnyöket. Javul a tagországok együttes helyzete. Közvetve kedvezően hat ez a folyamat a kívülállókra is, és a belső kibocsátás növekedésével növekszik az import iránti igény. A vámunió az azt 10
alkotó országok jólétét növeli, de ez a többlet nem egyenletesen oszlik meg a gazdasági szereplők között. A kereskedelemterelő hatás az előbbitől abban különbözik, hogy a teljes import-export nem változik, csak az import átterelődik a vámunión kívüli országból a tagállamokba. Rontja a kívülállók helyzetét, sőt az unión belül is csökkenti a jólétet. A kereskedelemterelés rontja az erőforrások nemzetközi allokációját. A vámunió egyszerre idézhet elő kereskedelemteremtést és terelést. A tagállamok jóléte attól függ, hogy melyik hatás erősebb. A vámunió két hatása attól függ, hogy korábban milyen mértékű vámokat alkalmaztak és a vámok eltörlése milyen mértékben érinti a cserearányok változását. Az 1957-ben aláírt Római Szerződés 9. cikkének 1. bekezdése értelmében az Európai Gazdasági Közösségben a nemzetközi áruforgalom vagyis a közösségi tagállamoknak a harmadik országokkal folytatott kereskedelme a harmadik országokkal szemben egységes külső vámokat alkalmazó vámunió keretében zajlik, amelynek teljes megvalósítására 12 év átmeneti időszakot irányzott elő a Szerződés. A Közösség azonban 18 hónappal a kitűzött időpont előtt, 1968 közepére teljesítette a célt, és ezzel a tagállamok között létrejött a vámok nélküli vámunió, amelyet az 1496/68. számú tanácsi rendelet közös (kül)kereskedelmi és vámpolitikát alkalmazó egységes vámterületté nyilvánított. Jóllehet, a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatok az áruk szabad áramlásának elvén nyugvó vámuniós együttműködéssé alakultak, ez azonban még korántsem jelentette a korlátok nélküli belső piac megvalósítását, hiszen a vámon kívüli akadályok (így például a különböző szabványok, műszaki előírások) továbbra is fennmaradtak. Ezek érvényesítésére, valamint a tagállamok közötti forgalomra kivetendő adók beszedése céljából továbbra is működtek a tagállamok között a vám- és fiskális határok. A vámunió egységes működtetését hátráltatta továbbá az a tény is, hogy átmenetileg tagállami hatáskörben maradt a vámjogi szabályozás, amely a harmonizációs törekvések ellenére sem biztosította a tagállamok által alkalmazott egységes vámok anyagi és eljárási szabályainak azonosságát. E tekintetben valódi előrelépést csak a belső nemzeti határok megszüntetését előirányozó Egységes Európai Okmány elfogadása jelentett, amely azt tűzte ki célul, hogy 1993-tól korlátok nélkül érvényesüljön az európai gazdasági integráció alappillérét adó négy szabadság elve: azaz az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlása. Az áruk mozgásának ellenőrzését biztosító fizikai határok lebontása céljából 1987-ig egyszerűsítették az adminisztrációt (például a kvóták ellenőrzése a határról más hatósághoz 11
került, a szállítóeszközök tankjában lévő üzemanyagot vámmentessé nyilvánították), majd 1988-tól egységes vámokmányt léptettek életbe a vámeljárások egységesítése érdekében. A kereskedelempolitikai célú határellenőrzések felszámolása érdekében közösségi szintre emelték a mennyiségi korlátozásokat és az önkéntes (export) korlátozások tagállami kvótáit, majd csökkentették azok számát. 1994-től már csak öt korlátozás maradt érvényben (a banánkvóta; a japán autóimport-kvóta; az EU fejlődő országoknak biztosított vámkedvezmény-rendszere, a GSP Generalized System of Preferences, azaz Általános Preferencia Rendszer; a WTO textilegyezményben rögzített kvóták és az EU szabadkereskedelmi szerződéseiben foglalt mennyiségi korlátozások), amelyeket közösségi szinten ellenőriznek. A tagállamok közötti forgalomban megszűnt a fizetési mérleg indokolta forgalomkorlátozás és az agrárrendtartáson belül korábban érvényesíthető határkiegyenlítő illeték alkalmazhatósága is. A belső piac létrehozását követően a statisztikai célú ellenőrzésre, adatgyűjtésre sem a határokon kerül sor, hanem az erre a célra kiépített adatszolgáltatási rendszerben, az úgynevezett INTRASTAT-okmányok 2 segítségével. A vámjogszabályok már az Unióhoz történt csatlakozásunk előtt is lehetővé tették a megbízható gazdálkodók számára az egyszerűsített vámeljárások alkalmazását, de az utóbbi néhány évben előtérbe kerülő elektronikus vám (e-vám) kezdeményezés is tagadhatatlanul a gazdálkodók - s egyben a vámhatóság érdekeit is szolgálja. Az e-vám legfőbb célja az, hogy a vámeljárások során a papír alapú eljárásokat lehetőleg közösségi szinten egységes elektronikus eljárásokra cserélje, így egy modern, versenyképes vámkörnyezetet hozzon létre, elősegítve ezáltal a legális kereskedelmet és a gyors, akadálymentes árumozgást. 2 Az Európai Unió belső piacán megvalósuló áruforgalom regisztrálását célzó statisztikai megfigyelési rendszer. 12
3. Fogalmak Mielőtt belemennénk a dolgozat szakmai részébe, nem árt tisztázni néhány fogalmat, melyek ismerete a továbbiakban szükséges lesz. 1. Elektronikus vámeljárás (e-vámeljárás): az ügyfelek által kizárólag elektronikus úton a vámhatóság külső kommunikációs központján (KKK2) keresztül benyújtott, és a vámhatóság által elfogadott, feldolgozott árunyilatkozatok alapján végzett behozatali (AIS) és kiviteli (AES) irányú vámeljárás. 2. Időzítő, timer (késleltető funkció): az e-vámeljárási feldolgozási folyamatba épített olyan ellenőrzési mechanizmus, amely az automatikus feldolgozási folyamatban előre meghatározott időtartamig történő megszakításával biztosítja a feldolgozási folyamatért felelős revizor számára, hogy az automatikus feldolgozási folyamatba beavatkozva döntést hozzon akkor is, ha a feldolgozás automatikus úton történő végrehajtásának egyébként nincs akadálya. 3. Vámáru-nyilatkozat: valamely személy előírt formában és módon tett jelzése, hogy az árut adott vámeljárás alá kívánja helyezni. 4. Elektronikus vámáru-nyilatkozatadás: a vámáru-nyilatkozat elektronikus úton történő benyújtása bizonyos fokú technikai feltételek meglétét igényli. Az ügyféli regisztráción túl elengedhetetlen a megfelelő szoftver használata, hiszen a vámhatóság e feltételek megléte esetén tudja azonosítani akár az exportőr/nyilatkozattevő személyét, akár az árunyilatkozat benyújtásának megfelelőségét. Az elektronikus vámáru-nyilatkozat- adás azonban könnyítést jelent mind a vámhatóságok, mind pedig az ügyfelek részére, akár normál, akár egyszerűsített eljárásról beszélünk. 5. Vámhatóságok: azok a hatóságok, amelyek többek között a vámjogszabályok alkalmazásáért felelősek. 6. Vámeljárások: A hatályos szabályozás (A Tanács 1992. évi október 12-i 2913/92/EGK rendelete Közösségi Vámkódex létrehozásáról) nyolc csoportba sorolja a vámeljárásokat: szabad forgalomba bocsátás, árutovábbítás, vámraktározás, aktív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás, ideiglenes behozatal, passzív feldolgozás, kiviteli eljárás. 7. Elektronikus import (szabad forgalomba bocsátás) vámeljárás: Az elektronikusan benyújtott árunyilatkozatra a NAV illetékes vám- és pénzügyőri igazgatósága elektronikus határozatot hoz, amelyet az eljáró pénzügyőr elektronikusan aláír, és 13
elektronikusan megküld a vámkezelést kérő részére. Az ügyfél a határozatot a megadott tárhelyről letölti (ekkor válik kézbesítetté a határozat), és elektronikusan tárolhatja (ha valaki nem akarja, úgy a határozatot nem kell kinyomtatni, ezzel is költséget lehet megspórolni). 8. Árumegnevezés: a kereskedelemben szokásos megnevezést jelenti. 9. Áru kiadása: a vámhatóságok azon intézkedése, amellyel az árut az adott vámeljárás által előírt célra rendelkezésre bocsátják. 10. Vámellenőrzés: a vámjogszabályok és indokolt esetben a vámfelügyelet alatt lévő árura vonatkozó egyéb rendelkezések betartásának biztosítása céljából tett olyan különleges intézkedések, mint például az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének ellenőrzése, vállalkozások könyvvitelének és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, közlekedési eszközök átvizsgálása, poggyász vagy egyéb, személy által szállított áru átvizsgálása, valamint hivatalos vizsgálatok lefolytatása vagy egyéb hasonló intézkedések megtétele. 11. Személy: - a természetes személy, - a jogi személy, - ahol a hatályban lévő jogszabályok értelmében erre lehetőség van, az olyan jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülések, amelyek ügyleti képessége elismert. 12. Ügyfél: mindazon személy, akit a vámjogszabályok szerint jogok illetnek meg és/vagy kötelezettségek terhelnek. 13. Elektronikus ügyfél: Egységes Ügyfélcímtárban regisztrált EÜC jogosultsággal rendelkező, az elektronikus árunyilatkozat 14. rovatában bejelentőként szereplő személy. 14. Elektronikus vámeljárást (e-vámeljárást) intéző egység: Az e-vámeljárás feldolgozását végző személy/személyekből álló egység. 15. Feldolgozás típusai: - Elektronikus eljárás a CDPS AIS és AES ágán történő feldolgozás. - Manuális eljárás e-eljárásból kiterelt, a CDPS automatikus vagy kézi ágán történő feldolgozás, papíralapú árunyilatkozat benyújtása nélkül. - Papír alapú eljárás a CDPS automatikus vagy kézi ágán történő feldolgozás, írásbeli árunyilatkozat benyújtásával és a mellékletek csatolásával. 16. Ideiglenesen megszakított e-feldolgozási folyamat: Az elektronikus úton benyújtott árunyilatkozatok feldolgozásának felfüggesztése addig az időpontig, amíg a 14
feldolgozásért felelős revizor döntést hoz, vagy az időzítő által meghatározott időtartam le nem telik. 17. Képviseleti jog: A TANÁCS 1992. október 12-i 2913/92/EGK RENDELETE a Közösségi Vámkódex létrehozásáról a 64. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek mellett és a 243. cikk (2) bekezdésének b) pontja keretén belül elfogadott rendelkezéseknek megfelelően bármely személy képviselőt jelölhet ki a vámhatóságok előtti ügyeiben a vámjogszabályok által megállapított cselekmények és alakiságok elvégzésére. Ez a képviselet lehet: - közvetlen, amikor a képviselő egy másik személy nevében és érdekében jár el, vagy - közvetett, amikor a képviselő saját nevében, de egy másik személy érdekében jár el. A tagállam korlátozhatja - a közvetlen képviselettel, vagy - a közvetett képviselettel történő vámárunyilatkozat-tételi jogot azáltal, hogy a képviselőnek olyan vámügynöknek kell lennie, aki üzleti tevékenységét ezen ország területén folytatja. 18. Közösségi áruk: - olyan áruk, amelyeket teljes egészében a Közösség vámterületén állítottak elő/jöttek létre, - olyan harmadik országból importált áruk, amelyeket a Közösség vámterületén szabad forgalomba bocsátottak, - olyan áruk, amelyeket harmadik országból importált és a Közösség vámterületén szabad forgalomba bocsátott árukból, és teljes egészében a Közösség vámterületén létrejött/előállított árukból állították elő/jöttek létre. 19. Nem közösségi áruk: Olyan áruk, amelyek eltérnek a közösségi áruktól. 20. Nem közösségi adók és díjak: A vámigazgatási eljáráshoz kapcsolódóan, olyan külön nemzeti jogszabályokban meghatározott fizetési kötelezettség, amelynek kiszabását és beszedését Vám-és Pénzügyőrség (napjainkban: NAV vámszakmai ága) hatáskörébe utalta. Ilyen például az ÁFA, a jövedéki adó, a környezetvédelmi termékdíj, a regisztrációs adó és az energiaadó. 21. Vámtartozás: valamely személynek a hatályban lévő közösségi rendelkezések alapján az adott árura vonatkozó kiviteli vámok (kiviteli vámtartozás) vagy behozatali vámok (behozatali vámtartozás) összegének megfizetésére való kötelezettsége. 22. Behozatali vámok: - az áruk behozatalakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak, 15
- a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján bevezetett importterhek. 23. Vámellenőrzés: a vámjogszabályok és indokolt esetben a vámfelügyelet alatt lévő árura vonatkozó egyéb rendelkezések betartásának biztosítása céljából tett olyan különleges intézkedések, mint például az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének ellenőrzése, vállalkozások könyvvitelének és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, közlekedési eszközök átvizsgálása, poggyász vagy egyéb, személy által szállított áru átvizsgálása, valamint hivatalos vizsgálatok lefolytatása vagy egyéb hasonló intézkedések megtétele. 24. CDPS_ID szám: nyilvántartási szám. 25. E-árunyilatkozat benyújtási idő: az az időtartam, amely alatt az e-ügyfél, az e- árunyilatkozatot benyújthatja. Behozatali eljárásban az üzemszüneti eljárás kivételével 0-24 óráig az a regisztrált ügyfél nyújthat be e-árunyilatkozatot, aki AEO-tanúsítvánnyal, vagy egyszerűsített vámkezelési engedéllyel, vagy vámáru-nyilatkozat ellenőrzés nélküli elfogadására vonatkozó státusszal rendelkezik. Más ügyfél a címzett vám- és pénzügyőri igazgatóság feldolgozó hely hivatalos nyitvatartási idején belül nyújthatja be behozatali eljárásban az e-árunyilatkozatot. 26. EFO: Egységes Folyószámla Kezelő és Vezérlő Központ. 27. E-revizor: az elektronikusan bejelentett árunyilatkozat feldolgozásáért felelős revizor. 28. EÜC-rendszer: Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Egységes Ügyfél Címtára. 16
4. A Modernizált Vámkódex A Közösségi Vámkódexet bevezetése óta többször módosították, de a vámeljárások korszerűsítése miatt további változtatásokra lett volna szükség. Ehelyett azonban az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-án elfogadta a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 450/2008. számú rendeletét (Modernizált Vámkódex), amely 2008. június 4-én jelent meg magyar nyelven az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A Modernizált Vámkódex tehát már ekkor hatályba lépett, viszont a magyar vámigazgatás nem alkalmazza, mert a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendelet még nem készült el. Létrehozásának hátterében számos tényező közrejátszott. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy a vám szakterületen jelenleg elterjedt, papíralapú adathordozók, eljárások mára elavulttá váltak, szerepüket egyre inkább átveszik az elektronikus adathordozók, illetve az informatikai rendszerek. Ezen túlmenően a Modernizált Vámkódex egyszerűsíti a korábbi vámszabályokat és adminisztratív eljárásokat mind a vámhatóságok, mind a gazdasági szereplők számára. Ez különösen a következőket jelenti: csökkenti a vámeljárások számát és könnyebbé teszi az áruk nyomon követhetőségét biztosítja valamennyi vámformalitás számítógépesítését, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló 70/2008/EK számú határozatában foglaltakkal összhangban azáltal, hogy: - fő szabályként vezeti be a vámáru-nyilatkozatok és mellékelt okmányok elektronikus úton történő benyújtását (szemben a jelenlegi helyzettel, ahol az adott vámeljárástól függ, hogy azt elektronikusan kell-e kérelmezni) - elektronikus információcserét ír elő a tagállami vámhatóságok és más hatóságok között - elősegíti a központi vámkezelést, mely keretében a gazdasági szereplőknek lehetővé teszi, hogy elektronikus úton azon a helyen kérjék a vámeljárást és azon a helyen fizethessék meg a vámtartozást, ahol a letelepedésük helye van ( függetlenül attól, hogy mely tagállamban hozzák be vagy viszik ki az EU vámterületére/ vámterületéről, illetve mely tagállamban kerül sor az általános forgalmi adó szempontjából lényeges tényleges fogyasztásra ) 17
megteremti a keretet az egyablakos ügyintézés (Single Window) és az egy megállós ellenőrzés (One Stop- Shop) koncepciókhoz azokra az esetekre, amikor a benyújtandó adatokat más hatóságoknak kell megkapniuk (például állatorvosi hatóság) úgy, hogy az ellenőrzések egy időpontban és egy helyszínen történhetnek. A Modernizált Vámkódex természetesen tartalmazza a jelenlegi vámszabályok úgynevezett biztonsági módosításának elemeit: az engedélyezett gazdálkodói koncepciót és a belépési/kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok rendszerét. Az egyik legfontosabb újdonság talán az a Modernizált Vámkódexben hogy, főszabály rendelkezik az elektronikus adathordozók és az elektronikus kommunikáció használatáról. Ezzel mintegy beteljesíti azt a folyamatot, mely már jól nyomon követhető a jelenlegi vámjogszabályban illetve a végrehajtási rendelet módosításának tükrében: az elektronikus kommunikáció egyre elterjedtebb alkalmazását. Bár a jelenlegi vámjogszabályok alapján még nem kötelező minden esetben az elektronikus adatcsere a vámhatóságok és az ügyfelek között, olyan esetekben, amikor már nincs lehetőség papíralapú adathordozók használatára. Ezt a folyamatot teljesíti ki a Modernizált Vámkódex 5. cikke, mely kimondja, hogy az adatok, kísérőokmányok, határozatok és értesítések minden, vámjogszabályok szerint megkövetelt cseréjének a vámhatóságok között, illetve a gazdasági szereplők és a vámhatóságok között, valamint ezen adatok vámjogszabályok szerint megkövetelt tárolásának elektronikus adatfeldolgozási eljárás használatával kell történnie. Ez azonban ténylegesen nem fogja azt jelenteni, hogy 2013-tól a Modernizált Vámkódex bevezetésétől semmiféle papíralapú adathordozót nem fognak használni a vámhatóságok és az ügyfelek közötti kommunikációban. A Modernizált Vámkódex kimondja ugyanis azt is, hogy a bizottsági eljárásban (azaz kapcsolódó végrehajtási rendeletben) kivételeket is meg lehet határozni e szabály alól. Erre minden valószínűség szerint sor fog kerülni, mivel 2013-ig biztosan nem készül el valamennyi informatikai fejlesztés, illetve lesznek olyan folyamatok, amelyek informatikai támogatása nem indokolt az alacsony esetszám miatt (például semmi nem indokolja, hogy Magyarországon informatikai támogatást dolgozzanak ki a halászati termékek és hajóval a tengerből kinyert más termékek közösségi helyzetének igazolására használt T2M okmányra). Másik fontos újdonsága a Modernizált Vámkódexnek, hogy a 106. cikke bevezeti a központi vámkezelés jogintézményét, mely lehetővé teszi, hogy a vámhatóságok engedélyezzék, hogy a gazdasági szereplő a letelepedési helyén illetékes vámhivatalnál nyújtson be vámárunyilatkozatot olyan árukra vonatkozóan, amelyeket egy másik vámhivatalnál (tehát egy másik 18
tagállamban) állítanak vám elé. Ennek ellenére a vámtartozást azon vámhivatalnál keletkezettnek kell tekinteni, amelynél a vámáru-nyilatkozatot benyújtják. Ez a rendelkezés azért jelent előnyt az érintett szereplő számára, mert csak annak a tagállamnak a vámhatósága felé kell a vámtartozást megfizetnie, ahol letelepedett, függetlenül az adott küldemények helyétől. Annyi hátránya van azonban az új jogintézménynek a több tagállamban tevékenykedő gazdasági szereplők számára, hogy a behozatali ÁFA-t (tagállami adóról lévén szó) továbbra is az érintett tagállamokban külön kell megfizetnie, így a központi vámkezelés ideálissá tételéhez az ÁFA központosított beszedését is meg kellene valósítani. A Modernizált Vámkódex egyik új alapelve, hogy főszabályként minden vám és kereskedelmi ügyletet elektronikusan kell kezelni, és a vámügyintézésre vonatkozó informatikai és kommunikációs rendszereknek minden egyes tagállamban ugyanazokat a lehetőségeket kell biztosítaniuk a gazdasági szereplők számára. A Modernizált Vámkódex értelmében a vámáru-nyilatkozattal és az áru vámeljárás alá vonásával kapcsolatos szabályok egyszerűbbek lesznek; így csak egyfajta, egyszerűsített árunyilatkozat lesz, amit főszabályként elektronikus úton kell benyújtani. A Modernizált Vámkódex egy szintén jelentős újítása, hogy összevonja és egymáshoz hangolja a vámeljárásokat, az eljárások számát pedig azokra csökkenti, amelyek gazdaságilag indokoltak. A Modernizált Vámkódex egyik célkitűzése, hogy a vámjogszabályokat egyszerűbbé, áttekinthetőbbé tegye. Ennek értelmében rendelkezik a jogszabály 4. cikkének 12. pontja arról, hogy csak az alábbi három vámeljárás létezik: szabad forgalomba bocsátás, kivitel és a különleges vámeljárások. Egyrészt valóban igen jelentős egyszerűsítésnek tűnik, szemben a jelenlegi nyolc vámeljárással, azonban a gazdasági élet igényei ennél jóval többféle vámeljárást követelnek meg, melyek természetesen nem tűnnek el: a jelenleg ismert további vámeljárások legtöbbjét a jogszabály a különleges eljárások keretei között taglalja. 4.1. Vámeljárások a Modernizált Vámkódexben 4.1.1. Szabad forgalomba bocsátás Alapeljárásról lévén szó, ezzel a vámeljárással kapcsolatban nincsenek jelentős változások. E vámeljárás kapcsán az újdonság azonban az, hogy tisztázza a rendelet 129. cikke, hogy a kereskedelempolitikai intézkedéseket, valamint tilalmakat és korlátozásokat csak akkor kell alkalmazni, ha azokat egy korábbi szakaszban (azaz beléptetéskor) nem kellett alkalmazni. Ez egyértelművé teszi, hogy közülük egyeseket beléptetéskor, míg másokat csak szabad 19
forgalomba bocsátás során kell alkalmazni. Közvetett módon (az egyéb terhek kifejezéssel) utalást találunk a nemzeti adók (ÁFA, jövedéki adó) beszedésére, szemben a jelenlegi Vámkódex rendelkezéseivel, ahol csak a vámra találunk utalást. Vámmentesség tekintetében a jelenlegi Vámkódex 184-188. cikkének rendelkezései lényegében változatlanok maradnak: továbbra is mentességet fognak élvezni a tértiáruk és a tengeri halászati termékek és a tengerből nyert termékek. A többi vámmentességi jogcím a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK Tanácsi Rendelet továbbra is alkalmazandó marad, ezzel mintegy ellentmondva annak a célkitűzésnek, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá tegyék a közösségi vámjogszabályokat. Kiemelendő továbbá, hogy a meghatározott célra történő felhasználás szabályai már nem a szabad forgalomba bocsátás keretei között kerülnek meghatározásra, mivel ez a felhasználás a különleges eljárások közé került besorolásra. 4.1.2. Kivitel A Közösségi Vámkódex V. Címhez hasonlóan e vámeljárás kapcsán nemcsak a kiviteli vámáru-nyilatkozatok, hanem az Európai Parlament és a Tanács 648/2005/EK rendeletével bevezetett kiviteli gyűjtő vámáru-nyilatkozatot szabályainak megfelelő rendelkezéseiket is lefektetik. Kiemelendő, hogy nem közösségi áruk újrakivitelekor nem a kiviteli vámáru-nyilatkozatra, hanem újrakiviteli értesítésre van szükség. Nem zárja ki azt azonban semmi, hogy ennek formája és tartalma azonos legyen a kiviteli vámáru-nyilatkozatéval, hasonlóan a jelenlegi szabályozáshoz. Újdonság a Közösségi Vámkódexhez képest, hogy a 182. cikk rendelkezik az ideiglenes kivitelről. Kiemelendő, hogy az ideiglenesen kivitt áruk kiviteli vámmentességben részesülhetnek. Lényegében a szabad forgalomba bocsátással azonosan a kivitel vonatkozásában sem találunk a Modernizált Vámkódexben rendelkezéseket a kiviteli vámmentességi jogcímekhez: ebben a kérdésben a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK tanácsi rendelet továbbra is alkalmazásban marad. 4.1.3. Különleges eljárások E vámeljárás keretei között a jelenlegi felfüggesztő eljárások, a gazdasági vámeljárások, a meghatározott célra történő felhasználás, a vámszabad területek és az átmeneti megőrzés került újracsoportosításra az alábbiak szerint: 20
árutovábbítás (külső és belső) tárolás (átmeneti megőrzés, vámraktározás, vámszabad területek) különleges felhasználás (ideiglenes behozatal, meghatározott célra történő felhasználás) feldolgozás (aktív, passzív) Az eljárások átrendezése lehetővé tette az aktív feldolgozás felfüggesztő eljárásos változatának összevonását a vámfelügyelet mellett feldolgozással, valamint az aktív feldolgozás visszatérítéses változatának megszüntetését, mivel az újrakiviteli szándék már nem került előírásra. Közös szabályok vonatkoznak ennek megfelelően minden különleges eljárásra, a garancia, a kérelem és az engedély, helyettesítő áruk tekintetében és speciális szabályok csak egyes speciális helyzetekre kerülnek meghatározásra. Ez a harmonizált megközelítés könnyíteni fogja azt a lehetőséget, hogy egy garanciát lehessen nyújtani több vámeljárásra, illetve ez lehetővé teszi több eljárás egyetlen biztosítékkal, egyetlen felügyelő vámhivatallal történő végzését. Az engedélyek kiadásának továbbra sem lesz feltétele az engedélyezett gazdálkodói státusz, bár annak megléte gyorsítani fogja az engedély kiadását. A fentiek alapján elmondható, hogy a különleges vámeljárásokkal kapcsolatos szabályok könnyebb áttekintést tesznek lehetővé, ugyanakkor ezek a vámeljárások alapvetően nem módosulnak Modernizált Vámkódex alapján. Fontos tudni, hogy a Közösségi Vámkódex helyébe lépő, a Modernizált Vámkódex még nem alkalmazandó rendelkezéseit a végrehajtási rendelet alkalmazásának időpontjától kell alkalmazni, értelemszerűen magával a végrehajtási rendelettel együtt. A végrehajtási rendelet véglegesítése érdekében jelenleg is folyik a munka a Bizottságban. 2013. június 24-re mind a Modernizált Vámkódexhez kapcsolódó végrehajtási rendeletnek, mind a szükséges informatikai rendszereknek, fejlesztéseknek el kell készülniük. 4.2. A feltételek megváltozása A jogszabály módosítása során a gazdasági szereplők szemszögéből elemzésre került a közösségi vámjogszabályok alapján igénybe vehető egyszerűsítések kapcsolata. Megállapításra került, hogy különösen a vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó AEOtanúsítványokat gyakran összekapcsolják az egységes engedélyekkel, amelyek azonban az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárásokkal vannak szoros kapcsolatban. Így egyértelművé vált, hogy az előző engedélyek (státusz) megadására, 21
felfüggesztésére és visszavonására vonatkozó szabályokat össze kell hangolni, ideértve az eljárások megfelelő ellenőrzését lehetővé tevő nyilvántartásokra vonatkozó rendelkezéseket is. Az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárásokra vonatkozó engedélyek kiadására, felfüggesztésére és visszavonására vonatkozó közösségi vámszabályok 3 2009. január 1-i hatállyal teljes mértékben átírásra kerültek. A helyi vámkezelés egyszerűsített eljárás konkrét működésére és felügyeletére vonatkozó előírásokon túl az engedély kiadásának feltételei egy kivétellel azonosak a vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó AEO- tanúsítvány kiadásának feltételeivel. Ha a kérelmező vámjogi egyszerűsítésre vonatkozó AEO- tanúsítvány jogosultja, akkor az erre vonatkozó feltételek és kritériumok teljesítettnek tekinthetők. A fentiekből következően az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárás kiadására jogosult megyei vám- és pénzügyőri igazgatóság vizsgálja a kérelmezőnél a vámjogi egyszerűsítésre vonatkozó AEO- tanúsítvány kiadásának feltételeit, kivéve, ha a kérelmező rendelkezik tanúsítvánnyal. Az engedély kiadásának feltételei és kritériumaihoz kapcsolódó ellenőrzési módszerek és vizsgálati területek teljes mértékben azonosak a vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó AEO- tanúsítvány kiadásának ellenőrzési módszereivel és vizsgálati területeivel. A 2009. január 1-én hatályos egyszerűsített nyilatkozattételi és helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyeket a vám- és pénzügyőri igazgatóságok legkésőbb 2011. december 31-ig felülvizsgálják. A felülvizsgálat történhet ügyféli kérelemre vagy hivatalból. Az engedélyek hivatalból történő felülvizsgálata ha addig az engedélyes nem kérte 2011. január 1-ét követően kezdődött meg. Amennyiben az engedélyes a vámjogi egyszerűsítésre vonatkozó AEO- tanúsítvány jogosultja lesz, úgy az engedély felülvizsgálata e tény megállapítására korlátozódik. A Modernizált Vámkódex számos újítást hoz az árutovábbítási eljárások egyszerűsítési formáiban. A változások a közösségi szintű egységesítés és a teljes elektronizálás irányába hatnak. Az árutovábbítási eljárások egyszerűsítéseit nézve az egyik legszembetűnőbb változás, hogy a tervezett végrehajtási rendelet mindössze négy egyszerűsítési formát ismer: engedélyezett felhasználói státusz engedélyezett címzetti státusz 3 Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelet 253b.-253g. cikkek 22
különleges vámzárak használata egyszerűsített árutovábbítási vámáru-nyilatkozat használata. 4.3. Engedélyezett gazdálkodói státusz (AEO) A nemzetközi kereskedelem az egyik legfontosabb eleme a gazdaság fejlődésének. A globális kereskedelem ugyanakkor célpontot kínál a terrorcselekmények számára, és az ilyen akcióknak súlyos következményei lehetnek a világgazdaságra nézve. A vámhatóságok, mint a nemzetközi áruszállítás ellenőrzéséért és felügyeletéért felelős szervek helyzetükből adódóan sokat tehetnek a globális kereskedelem biztonságának javítása érdekében. A fentiekre tekintettel szükségessé vált egy olyan stratégia kidolgozása, amely úgy gondoskodik a nemzetközi árukereskedelem biztonságáról, hogy nem nehezíti, hanem éppen ellenkezőleg: támogatja a legális nemzetközi kereskedelem feltételeit. Ennek megfelelően a közel kétszáz vámhatóságot magába foglaló Vámigazgatások Világszervezetének tagjai kidolgoztak egy szabványrendszert 4 a nemzetközi kereskedelmi forgalom megkönnyítése és biztonságának javítása érdekében. A Szabványrendszer rendelkezései alapján minden egyes vámhatóságnak megfelelő partneri együttműködést kell kialakítania a magánszektorral a nemzetközi kereskedelmi lánc biztonsága érdekében. A 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokban történt terrortámadások miatt a vámigazgatásuk egyik legfontosabb feladatává a terrorizmus elleni harc vált. A hasonló események elkerülése érdekében az egyik leghatékonyabb eszköz az, hogy megakadályozzák a terroristák, illetve a terrorista cselekmények végrehajtásához szükséges eszközök, fegyverek bejutását az Egyesült Államokba. A gazdálkodók önkéntes alapon csatlakozhatnak a programhoz. Ennek alapján lehetősége nyílik az Egyesült Államok vámigazgatásának arra, hogy csak a magas kockázatú küldeményeket vonja vizsgálat alá, elsősorban úgy, hogy azon küldeményeket kevésbé vizsgálja, melyek szállításában a programban részt vevő gazdálkodók érintettek. A közösségi vámjogszabályoknak a nemzetközi kereskedelem biztonságosságának javítását célzó módosításai is közös feltételeket, összehangolt követelményeket és eljárási rendet írtak elő egy az Európai Unióban idáig ismeretlen új jogintézmény keretében az engedélyezett gazdálkodók számára. Az engedélyezett gazdálkodói státusszal kapcsolatos rendelkezések 2008. január 1-jén léptek hatályba. 5 4 SAFE (Framework of Standards) Szabványrendszer 5 Az Európai Parlament és a Tanács 648/2005/EK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról 23
A nemzetközi szállítási láncban engedélyezett gazdálkodó bárki lehet, aki a vámjogszabályok alapján gazdasági szereplőnek minősül, azaz minden olyan személy, aki üzleti tevékenysége kapcsán vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységekben vesz részt. Az engedélyezett gazdálkodói státusszal rendelkező gazdasági szereplő státusza igazolásául nem egy vámhatósági engedélyt, hanem egy tanúsítványt kap az adott tagállam vámhatóságától. A státusz elsődleges célja az, hogy annak birtokosa a vámügyeinek intézése során pozitívan megkülönböztesse magát más gazdasági szereplőktől, mégpedig valamennyi tagállam vámhatósága előtt. A státusz birtoklása azt juttatja kifejezésre, hogy az érintett gazdasági szereplő a nemzetközi élet elitjéhez tartozik. A státusz legfőbb üzenete: annak birtokosa megbízhatóbb a megbízhatónál. A státuszhoz kapcsolódóan három típusú engedélyezett gazdálkodói tanúsítvány ( AEOtanúsítvány, Authorised Economic Operator certificate) adható ki: AEO-tanúsítvány Vámjogi egyszerűsítések (AEOC): azoknak a gazdasági szereplőknek érdemes kérelmezniük, akik a vámjogszabályok által biztosított egyszerűsítésekben kívánnak részesülni; AEO-tanúsítvány Biztonság és védelem (AEOS): azoknak a gazdasági szereplőknek érdemes kérelmezniük, akik a vámellenőrzések során a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos könnyítésekben kívánnak részesülni az áruknak a Közösség vámterületére való belépésekor, vagy innen történő kilépésekor; AEO-tanúsítvány Vámjogi egyszerűsítések/biztonság és védelem (AEOF): a fenti két típus kombinációja. A különböző tanúsítványokhoz különböző a közösségi jogszabályban és a nemzeti jogrendben meghatározott előnyök kötődnek, melyek mérlegelése után kell a cégvezetésnek meghozni döntését, hogy melyik tanúsítványt kívánja megszerezni. Emellett megjelennek bizonyos járulékos (jogszabályban explicit módon nem említett) előnyök, mint például: csökken a vámkezelésre fordított idő, így a kapcsolódó logisztikai költség; kevesebb késedelmes küldemény; jobb tervezés, kiszámíthatóbb folyamatok; biztonsággal kapcsolatos szabálytalanságok csökkenése; jobb kapcsolat a vámhatósággal; jobb hírnév az üzleti életben. 24
A fentieken túl előnynek tekinthető az, hogy az engedélyezett gazdálkodói státuszt a Közösség határain kívül is el kívánják ismertetni. Ennek érdekében előrehaladott tárgyalások folynak illetve már megállapodás is született több országgal. Ezek közül a legnagyobb jelentőséggel a Svájccal, Norvégiával, Japánnal már aláírt egyezmény, valamint az Egyesült Államokkal, illetve a Kínával folytatott párbeszéd bír. Az engedélyezett gazdálkodói státusz megadásának feltételei az alábbiak: A vámszabályok betartása tekintetében megfelelő előélet igazolása. A kereskedelmi és adott esetben szállítási nyilvántartások vezetésének kielégítő színvonalú rendszere, amely lehetővé teszi a megfelelő vámellenőrzést. Igazolt fizetőképesség. Megfelelő biztonsági standardok megléte (AEOS vagy AEOF esetén). 2008. január 1-jétől alkalmazandók a közösségi vámjogszabályok engedélyezett gazdálkodókkal kapcsolatos rendelkezései. Az engedélyezett gazdálkodói státusz megszerzése azonban nem vált előfeltételévé annak, hogy a gazdasági szereplő egyszerűsített vámeljárásra szóló engedélyt kapjon. Mivel a fenti két koncepció hasonló partnerségi, illetve bizalmi viszonyt feltételez a vámhatóság és a gazdasági szféra szereplői között, indokolttá vált a feltételrendszerek összehangolása. Erre tekintettel került sor arra a jogszabály módosításra, melynek eredményeként egyszerűsített eljárásra szóló engedélyt gyakorlatilag csak az kaphat, aki teljesíti az AEOC tanúsítvány feltételrendszerét (kevés kivétellel). Ezeket a rendelkezéseket már 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. A korábban kiadott engedélyek azonban továbbra is érvényben maradnak, beleértve azok hosszabbítását, módosítását, kiegészítését, de azokat a fentiek szerint meghatározott új feltételrendszerre tekintettel 2012. január 1-jéig a vámhatóságnak újra kell értékelnie. Továbbra sem lesz tehát közvetlenül feltétele az egyszerűsített vámeljárás engedélyezésének az engedélyezett gazdálkodói státusz megszerzése, de lényegében ugyanazokat a feltételeket kell teljesíteni, kivéve a negyedik feltételt, hiszen a biztonsági standardok nem függnek össze az egyszerűsített vámeljárásokhoz kapcsolódó elvárásokkal. Fentiek okán mivel ugyanazon feltételeket kell teljesíteni, azonban az AEO-tanúsítvánnyal plusz előnyök járnak könnyű belátni, hogy azoknak, akik továbbra is szeretnék engedélyüket használni, érdemes AEOC vagy AEOF tanúsítványt szerezni. 2010 szeptemberéig az EU-ban összesen több mint 5500 kérelem került benyújtásra a már tanúsítvánnyal bírók egyre többször várják el üzleti partnereiktől, hogy ők is AEO-ká váljanak. Magyarország kereskedelmi helyzetének megfelelően a középmezőnyben 25