NEMZETII FOGLALKOZTATÁSII AKCIIÓTERV MAGYARORSZÁG 2004
TARTALOM BEVEZETÉS... V I. GAZDASÁGI ÉS SZAKPOLITIKAI KONTEXTUS... 3 1. Gazdasági helyzet...3 2. Főbb munkaerő-piaci tendenciák... 4 2.1. A jelenlegi helyzet áttekintése... 4 2.2. Munkaerő-piaci kilátások... 5 3. A magyar foglalkoztatáspolitika stratégiája... 5 3.1. Teljes foglalkoztatás... 5 3.2. A munka minőségének javítása és a produktivitás növelése... 7 3.3. A társadalmi kohézió és befogadás erősítése... 7 II. HELYZETÉRTÉKELÉS ÉS VÁLASZLÉPÉSEK IRÁNYVONALANKÉNT... 8 1. Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és az inaktívak számára... 8 1.1. Helyzetértékelés... 8 1.2. Válaszlépések... 10 2. Munkahelyteremtés és vállalkozás... 12 2.1. Helyzetértékelés... 12 2.2. Válaszlépések... 14 3. Felkészülés a változásokra, az alkalmazkodóképesség és a munkaerő-piaci mobilitás elősegítése.. 17 3.1. Helyzetértékelés... 17 3.2. Válaszlépések... 20 4. A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása... 23 4.1. Helyzetelemzés... 23 4.2. Válaszlépések... 25 5. Munkaerő-kínálat és az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítése... 28 5.1. Helyzetértékelés... 28 5.2. Válaszlépések... 29 6. Nők és férfiak esélyegyenlősége... 32 6.1. Helyzetértékelés... 32 6.2. Válaszlépések... 34 6.2. Válaszlépések... 34 7. A munkaerő-piaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen... 36 7.1. Helyzetértékelés... 36 7.2. Válaszlépések... 39 8. A munka kifizetődővé és vonzóvá tétele... 42 8.1. Helyzetértékelés... 42 8.2. Válaszlépések... 44 9. A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává... 46 9.1. Helyzetértékelés... 46 9.2. Válaszlépések... 47 10. A regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése... 49 iii
10.1. Helyzetértékelés... 49 10.2. Válaszlépések... 50 III. VÉGREHAJTÁS ÉS PARTNERSÉG... 53 1. Partnerség az Akcióterv kidolgozása során... 53 2. Végrehajtás és monitoring... 53 3. Pénzügyi források... 54 3.1. Munkaerő-piaci Alap... 54 3.2. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap szerepe... 54 3.3. Egyéb források... 55 MELLÉKLETEK 1. melléklet: A Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv indikátorai 2. melléklet: A nemzeti célkitűzéseket megalapozó számítások 3. melléklet: A hazai források szerepe az Akcióterv végrehajtásában 4. melléklet: A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap által társfinanszírozott intézkedések szerepe az irányvonalak végrehajtásában 5. melléklet: A Tanács ajánlásai a magyar foglalkoztatáspolitikára vonatkozóan 6. melléklet: A szociális partnerek észrevételeinek összefoglalása iv
BEVEZETÉS Az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerződés 128. cikkelyének (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak évente jelentést kell készíteniük foglalkoztatáspolitikai intézkedéseikről a Tanács és az Európai Bizottság részére, a Foglalkoztatáspolitikai Irányvonalak alapján. Ezek az éves jelentések az ún. foglalkoztatási akciótervek. Magyarország az Unió új tagállamaként 2004-ben első alkalommal nyújtja be Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervét. A 2004. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv a Kormány 2004-2006 közötti időszakra vonatkozó stratégiáját és az egyes irányvonalakhoz kapcsolódó helyzetértékelést és válaszlépéseket tartalmazza. 2001-ben a Kormány az Európai Bizottsággal együtt elkészítette A magyar foglalkoztatás- és munkaerő-piaci politika középtávú prioritásainak közös értékelése című dokumentumot (JAP). A dokumentum kijelölte a magyar foglalkoztatáspolitika céljait, és meghatározta az azok eléréshez szükséges lépéseket az alábbi prioritások mentén: - a foglalkoztatás bővítése, - a munkanélküliség csökkentése, - rugalmasabb munkaerőpiac kialakítása, - humánerőforrás-fejlesztés, - a foglalkoztatáspolitika intézményi és jogi feltételeinek megerősítése. A JAP végrehajtásának figyelemmel kísérésére a Kormány évente ún. követő jelentést készített. Az első ilyen jelentést 2002 májusában, a másodikat 2003 áprilisában nyújtotta be a Bizottság részére. A Közös foglalkoztatáspolitikai értékelés kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése a foglalkoztatáspolitika uniós szintű koordinációjában való részvételre történő felkészülést szolgálta. Az Akcióterv stratégiája és intézkedései az abban meghatározott prioritásokra épülnek. Az Akcióterv a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium koordinációja mellett, több minisztérium és egyéb szervezet bevonásával készült. Az Akcióterv tervezetét a társadalmi egyeztetés keretében számos partner véleményezte, köztük a szociális partnerek, és megvitatta az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága is. v
I. GAZDASÁGI ÉS SZAKPOLITIKAI KONTEXTUS 1. GAZDASÁGI HELYZET Magyarország sikeresen túljutott a gazdasági átalakulás legnehezebb szakaszán és napjainkra dinamikusan fejlődő, nyitott piacgazdasággá vált. A gazdasági felzárkózás a kilencvenes évek második fele óta zajlik, a GDP növekedése évek óta meghaladja az EU átlagát. A 90-es évek fordulóján bekövetkező gazdasági sokk hatására jelentősen romlottak a gazdasági és munkaerőpiaci mutatók. E tendenciát az évtized közepén sikerült megállítani, amelyben a kedvező világgazdasági helyzet mellett jelentős szerepet játszott az 1995. évi gazdasági stabilizációs program. Létrejöttek a fenntartható növekedés feltételei. 2001-től a világgazdaság ismét dekonjunkturális periódusba került, amire a magyar gazdaságpolitika a belső kereslet élénkítésével (a bérek gyorsuló emelkedésével, a lakásberuházások erőteljes ösztönzésével) válaszolt, miközben csökkent az export és a gazdaság növekedésének üteme, s mindezek következtében jelentősen nőtt a fizetési mérleg hiánya. A kedvezőtlen folyamatok 2003-ban is folytatódtak, de a második félévtől kezdve már több jel utal arra, hogy a gazdaság lassan visszatér a kiegyensúlyozott, fenntartható növekedési pályára, csökkent a keresetnövekedés dinamikája. A kedvező folyamatok megerősítése mellett fontos feladat, hogy a gazdaság- és foglalkoztatáspolitika megfelelő válaszokat találjon a megindult második szerkezet-átalakulási periódusra, képes legyen kihasználni az új lehetőségeket, és ellensúlyozni, kezelni a kedvezőtlen hatásokat. 1. sz. ábra: A gazdaság, a foglalkoztatottság és a reálbérek változása 1988=100 130 % 120 110 GDP volumene Egy keresőre jutó reálbér Foglalkoztatottak száma 100 90 80 70 60 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 prognózis Forrás: KSH 3
2. FŐBB MUNKAERŐ-PIACI TENDENCIÁK 2.1. A jelenlegi helyzet áttekintése A kilencvenes évek elején a magyar munkaerőpiacot a foglalkoztatás és a gazdasági aktivitás drámai csökkenése, a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, a munkaerő főbb szektorok és foglalkozások közötti átrendeződése jellemezte. A társadalmi feszültségeket azonban jelentősen mérsékelték a társadalombiztosítási rendszerek, és a foglalkoztatáspolitika jogi és intézményi kereteinek kiépülése és megszilárdulása. A gazdaság stabilizálódását, növekedését némi késéssel, ingadozással és alacsonyabb szinten követte a foglalkoztatás is. A foglalkoztatási szint ugyanakkor meglehetősen érzékenyen reagált egyéb intézkedésekre is, így a forint árfolyamának, vagy a bérpolitikának a változásaira. 2000 körül felgyorsult a szerkezetváltás, egyes, főként tömegtermelést végző vállalkozások termelésük egy részét vagy egészét más országokba helyezték át. A foglalkoztatási szintet a szolgáltató ágazatok létszámnövekedésével sikerült megőrizni. 2. sz. ábra: A 15-64 éves népesség munkaerő-piaci adatai, ezer fő 4 500 550 4 000 500 Foglalkoztatottak és inaktívak 3 500 3 000 2 500 Foglalkoztatottak 450 400 350 300 Munkanélküliek 2 000 Gazdaságilag inaktívak Munkanélküliek 250 1 500 200 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2 001 2 002 2003 A munkaerő-piaci helyzet legfontosabb jellemzője az alacsony munkaerőpiaci részvétel. Az alacsony foglalkoztatási szint (2003-ban 57%) viszonylag alacsony munkanélküliséggel (5,9%) és magas inaktivitással (39,8%) párosul. Az alacsony munkaerő-piaci részvétel kialakulásában az alacsony nyugdíjkorhatár és a népesség rossz egészségi állapota mellett fontos szerepet játszott az is, hogy az állásukat vesztett, vagy a munkahelyüket veszélyeztetve érző emberek viszonylag széles körben vehették igénybe a különböző jövedelempótló ellátásokat. A kilencvenes évek végétől erre ösztönzött továbbá az is, hogy jelentősen lecsökkent a korábban átlagos, vagy magasabb munkajövedelemmel rendelkezők munkanélküli ellátása. 2003-ban a 15-64 éves, nappali tagozatos tanulmányokat nem végző, nem foglalkoztatott inaktív emberek 58%-a részesül nyugdíjban (öregségi, előrehozott öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban), 14%-uk pedig gyermekgondozási ellátásban. Mindezek mellett figyelembe kell venni azt is, hogy becslések szerint Magyarországon a nem hivatalos foglalkoztatás viszonylag magas. Az uniós átlaghoz viszonyítva különösen alacsony az idősek és a férfiak foglalkoztatottsága. A nők foglalkoztatottsága is alacsonyabb az uniós átlagnál, de e téren kisebb a lemaradásunk. Az idősek és a nők foglalkoztatása elsősorban az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt növekedni kezdett. Ugyanakkor részben a fiatalok emelkedő beiskolázási arányai és a tanulmányok időtartamának növekedése következtében romlottak a fiatalok, a 15-24 évesek foglalkoztatási mutatói (a foglalkoztatási arány e korosztályban a 2001-es 30,7%-ról, 2003-ra 26,7%-ra csökkent). 4
Különösen rosszak az elhelyezkedési esélyei az alacsony iskolai végzettségű embereknek. A kilencvenes évek elején a nagyvállalati szektorból kiszorult, alacsony képzettségű munkavállalók munkaerőpiaci helyzete a gazdasági növekedés megindulásával sem javult, jelentős részük azóta nem dolgozott. A tartós munkanélküliség és inaktivitás mellett jellemző a munkanélküliség gyakori ismétlődése. Az alacsony foglalkoztatásban ezenkívül szerepe van a munkaerő-kereslet és -kínálat területi különbségeinek is. A magyar munkaerőpiac erősen szegmentált, az ország relatíve magas foglalkoztatottsági szinttel jellemezhető, viszonylag fejlett és urbanizált területekre, illetve alacsony foglalkoztatottsággal és magas munkanélküliséggel bíró kistérségekre oszlik. A foglalkoztatás ágazati struktúráját tekintve 2003-ban a foglalkoztatottak 5,5%-a a mezőgazdaságban, 33,3%-a az iparban és 61,2%-a a szolgáltatásokban dolgozott. A szolgáltatások aránya Magyarországon magasabb, mint általában a hasonló gazdasági színvonalú országokban, elsősorban azért, mert a kilencvenes évek elején a közszolgáltatásokban kisebb volt a létszámcsökkenés, mint a versenyszektor ágazataiban. A közszférában átalakulások, reformok várhatók, amelynek foglalkoztatási hatásaival számolnunk kell. 2.2. Munkaerő-piaci kilátások Számítások szerint a foglalkoztatási helyzet várhatóan a következőképpen alakul a 2010-ig terjedő időszakban: A demográfiai előrejelzések szerint a 15-64 éves népesség száma 2006-ig mintegy évi 25-30 ezer fővel várhatóan még növekedni fog, 2007-től évi 15-16 ezer fővel csökken, összességében 2010-re 6850 ezer főre lesz tehető. A foglalkoztatottak száma - a foglalkoztatottsági célok megvalósulása esetén - 2006-ban 4050-4060 ezer fő, 2010-ben 4300-4320 ezer fő körül alakul. A munkanélküliek száma és aránya 2006-ig a mai szint (243 ezer fő, 5,9%) körül alakul, majd a foglalkoztatás gyorsabb bővülése miatt a ráta néhány tized százalékponttal csökken. Az aktivitási ráta (2006-ra 62%-os, 2010-re 66-67%-os) növekedése a foglalkoztatási rátához hasonló ütemű lesz (évente átlagosan 0,8%). A nők foglalkoztatottsága várhatóan kismértékben bár, de gyorsabban nőhet, mint a férfiaké, így a női foglalkoztatási ráta 2010-re eléri az 57%-ot, a férfiaké a 69%-ot. Az idősebb (55-64 éves) korosztályok foglalkoztatási rátája jelentős mértékű növekedést követően a jelenlegi 29%-ról 2006-ra 33%-ra, 2010-re pedig 37%-ra emelkedhet. 3. A MAGYAR FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA STRATÉGIÁJA Az Európai foglalkoztatási stratégiának megfelelően, a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának a következő három átfogó és egymást kölcsönösen megerősítő intézkedésre kell épülnie: teljes foglalkoztatás, a munka minőségének javítása és a produktivitás növelése, a társadalmi kohézió erősítése és a befogadás elősegítése. A fenti célok mellett az Európai Tanács által felkért Foglalkoztatási Munkacsoport (Employment Tasforce) a következő prioritásokat határozta meg: a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének erősítése, minél több embert ösztönözni arra, hogy belépjen és maradjon a munkaerőpiacon: biztosítani kell, hogy a munkavállalás mindenki számára valós lehetőség legyen, több és hatékonyabb beruházás az emberi tőkébe és az egész életen át tartó tanulásba, megfelelő irányítás a reformok eredményes végrehajtása érdekében. 3.1. Teljes foglalkoztatás A foglalkoztatási szintre vonatkozóan az Európai foglalkoztatási stratégiában meghatározott célkitűzésekhez (2005-ig 67%-os, 2010-ig 70%-os foglalkoztatási szint elérése) képest Magyarország elmaradása jelentős. Az alacsony foglalkoztatás korlátozza a gazdaság növekedését, alkalmazkodóképességét, szűk korlátok között tartja az államháztartás bevételeit, miközben növeli a terheit (mindenekelőtt a társadalombiztosításra és általában a szociális ellátásokra fordított kiadásokat), korlátozza az adóterhek tartós mérséklésének 5
lehetőségét, fokozza a társadalmi kirekesztés kockázatát. Ezért a Kormány már a Közös foglalkoztatáspolitikai értékelésben a foglalkoztatás bővítését határozta meg a foglalkoztatási stratégia legfontosabb prioritásaként, és továbbra is elsődleges célnak tekinti azt. A magyar foglalkoztatáspolitikai stratégia megvalósítása során arra kell törekedni, hogy a foglalkoztatási ráta érje el: az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2006-ra az 59%-ot, 2010-re a 63%-ot, a nők esetében 2006-ra az 53%-ot, 2010-re a 57%-ot, férfiak esetében pedig a 64, illetve a 69%-ot, az 55-64 évesek esetében 2006-ra a 33%-ot, 2010-ig a 37%-ot. 1 A fenti célok azt feltételezik, hogy évente átlagosan 0,8%-kal kell növekednie a foglalkoztatásnak. Ehhez a munkaerő-keresletet és kínálatot befolyásoló intézkedésekre egyaránt szükség van. A munkaerőpiac keresleti oldalán a foglalkoztatás bővítése új munkahelyek létrehozását feltételezi. Tekintettel a mikró-vállalkozások jelentős számára, az új vállalkozások alapítása, az önfoglalkoztatók kiemelt támogatása helyett elsősorban a meglévő vállalkozások növekedésének támogatására kell koncentrálni. A Kormány a munkahelyteremtést e tekintetben a munkaerő költségének fokozatos csökkentésével, a mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatási potenciáljának megerősítésével és egy olyan kiszámítható pénzügyi és jogi környezet kialakításával kívánja elősegíteni, amely növeli a kisebb foglalkoztatók biztonságát. A strukturális átalakulás sikeres kezelése érdekében a Kormány támogatja a vállalatok alkalmazkodóképességének erősítését szolgáló kezdeményezéseket. A munkajogi szabályozás felülvizsgálata kulcsfontosságú eszköz e tekintetben. A rugalmas foglalkoztatás feltételeinek megteremtésére irányuló törekvésekkel együtt ugyanakkor a foglalkoztatás biztonságának új formáit is ki kell alakítani a szociális partnerekkel együttműködésben. A kínálati oldalon a foglalkoztatás bővítésére irányuló intézkedéseknek figyelembe véve a munkanélküliség viszonylag alacsony szintjét a munkanélküliek mellett az inaktív népesség munkaerőpiacra való visszatérésének támogatását is szolgálniuk kell. E célt szolgálják az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztésére, az aktivizáló politikák hatékonyságának javítására, az ellátórendszer átalakítására irányuló intézkedések, elősegítve, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges és vonzó lehetőség legyen. A Kormány emellett a munkaadókat is célzott támogatásokkal ösztönözi a munkaerőpiacra való belépés szempontjából hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatására. A Kormány a foglalkoztatás növelésére irányuló gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai intézkedések kialakítását és végrehajtását szoros tárcaközi együttműködésre kívánja építeni. A stratégia hatékony és eredményes végrehajtása megköveteli, hogy megfelelő koordináció alakuljon ki az egyes szakpolitikák között, különösen három területen. Egyrészt a gazdaságpolitikai döntések alapozzák meg a foglalkoztatási törekvéseket, de legalább számoljanak a várható folyamatok, tervezett intézkedések munkaerő-piaci következményeivel. Másrészt az oktatás és képzés rendszere rugalmasan alkalmazkodjon a munkaerőpiac folyamatosan változó elvárásaihoz. Harmadrészt a szociálpolitikai és a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket összehangoltan kell kialakítani és végrehajtani, a munkavállalásra való ösztönzést és a társadalmi kohézió erősítését egyaránt szem előtt tartva. 1. sz. táblázat: A foglalkoztatási rátához kapcsolódó számszerűsített uniós és nemzeti célkitűzések Foglalkoztatási ráta EU átlag Uniós célkitűzések Tény (2003) 2005 2010 EU-15 EU-25 EU-25 EU-25 Magyarország Tény (2003) Nemzeti célkitűzések 2006 2010 Összesen 64,3 62,9 67 70 57,0 59 63 Nők 56,0 55,0 57 60 50,9 53 57 Férfiak 72,5 70,8 - - 63,4 64 69 55+ 41,7 40,2-50 29,0 33 37 1 A nemzeti célkitűzéseket megalapozó számításokat a 2. melléklet tartalmazza. 6
3.2. A munka minőségének javítása és a produktivitás növelése A munka minősége többdimenziós fogalom, amely egy adott munka és a tágabb munkaerő-piaci kontextus jellemzőit egyaránt magába foglalja. Az Európai foglalkoztatási stratégiához kacsolódóan a munka minősége szempontjából a következő tényezőket kell figyelembe venni: a munka belső minősége (egy adott munkának azon jellemzői, amelyek befolyásolják a dolgozó elégedettségét, és meghatározóak státusa és jövedelme szempontjából), szakképzés, egész életen át tartó tanulás és karrier, nők és férfiak esélyegyenlősége, munkahelyi egészség és biztonság, rugalmasság és a foglalkoztatás biztonsága, munkaszervezet, esélyegyenlőség a munkaerőpiacra való belépés és beilleszkedés tekintetében, a munka és a családi élet összeegyeztetése, sokféleség és diszkrimináció-mentesség, szociális párbeszéd és munkavállalói részvétel, valamint, munkateljesítmény. A jogi, intézményi keretek fejlesztése mellett azt is elő kell segíteni, hogy a munka minőségével, hatékonyságával, termelékenységével kapcsolatos kérdések a szociális párbeszéd minden szintjén kerüljenek napirendre. A Kormány törekszik arra, hogy a munka minőségének és termelékenységének javítása a foglalkoztatás bővítésével együttesen, kiegyensúlyozottan történjék. Különösen fontos e tekintetben a kiegyensúlyozott, a gazdasági teljesítmény növekedéséhez igazodó bérpolitika kialakítása. A versenyképesség javításában és a munkaerő-piaci kereslet élénkítésében - a pénzügyi stabilitás megőrzésének szem előtt tartása mellett - fontos szerepe van továbbá a munkát terhelő adók és járulékok csökkentését szolgáló intézkedéseknek is. A munkavállalók alkalmazkodóképességének erősítése szempontjából meghatározó, hogy az egész életen át tartó tanulás lehetősége mindenki számára elérhető legyen, beleértve az alacsony iskolai végzettségű munkavállalókat is. A Kormány a képzési rendszer fejlesztésével és a támogatási rendszer bővítésével törekszik arra, hogy ösztönözze a munkavállalókat a képzésben való részvételre, a vállalatokat pedig arra, hogy többet fordítsanak munkavállalók képzésére. Az oktatás minőségének javítása érdekében ki kell alakítani azokat a mechanizmusokat, amelyek biztosíthatják a munkaerő-piaci igényekhez való folyamatos alkalmazkodását, erősíteni kell az oktatás-képzés és a gazdaság közötti kapcsolatokat. E célt szolgálja többek között a szakképzés rendszerének átfogó fejlesztése és a Magyar Felsőoktatás-fejlesztési Stratégia. A termelékenység és a versenyképesség javításához hozzájárul továbbá, hogy a Kormány az innováció és a K+F területén támogatja a vállalkozások és a kutatási intézmények közötti együttműködést és a kutatással kapcsolatos kapacitások fejlesztését. 3.3. A társadalmi kohézió és befogadás erősítése A foglalkoztatás bővítésére irányuló törekvésekhez szorosan összekapcsolódik a társadalmi kohézió erősítése. A szegénység és a társadalmi kirekesztés egyik meghatározó oka a munkaerőpiacról való kiszorulás, a munkanélküliség és különösen a tartós munkanélküliség és az inaktivitás. Ezért a társadalmi kohézió és befogadás erősítésének a foglalkoztatás a kulcsfontosságú eszköze. A foglalkoztatás bővítésére irányuló intézkedések megvalósítása során a Kormány kiemelt célnak tekinti a roma emberek, az idősebb munkavállalók és a fogyatékos emberek helyzetének javítását. A hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiacra való belépésének vagy visszatérésének segítéséhez olyan integrált megközelítés szükséges, amely figyelembe veszi a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetből fakadó problémák összetettségét, halmozódását. Munkaerő-piaci esélyeik javítása érdekében a Kormány támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a foglalkoztathatóság javítását szolgálják, személyre szabott szolgáltatásokra építve. A munkanélkülivé válás és a kirekesztés megelőzése érdekében a Kormány törekszik az oktatásban és képzésben való részvétel tekintetében ahol szükséges pozitív intézkedésekkel is az esélyegyenlőség biztosítására, az iskolai lemorzsolódás megelőzésére és a lemorzsolódott fiataloknak a képzésbe való visszasegítésére. A Kormány 2004 júliusára elkészítette a Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásért című dokumentumot, melyben megjelenítette mindazokat az intézkedéseket, amelyeket 2004-2006 között a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése érdekében tenni kíván. A cselekvési terv leszögezi, hogy a szegénységből kivezető legbiztosabb út a foglalkoztatás, és a tervben foglalt intézkedéseknek számos foglalkoztatáspolitikai vonatkozása van. A cselekvési terv ezen kívül átfogja a szociális ellátórendszer, a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer, az oktatás, a lakhatás, az igazságügy, a közlekedés, stb. társadalmi befogadással összefüggő intézkedéseit. 7
II. HELYZETÉRTÉKELÉS ÉS VÁLASZLÉPÉSEK IRÁNYVONALANKÉNT 1. AKTÍV ÉS PREVENTÍV INTÉZKEDÉSEK A MUNKANÉLKÜLIEK ÉS AZ INAKTÍVAK SZÁMÁRA 1. irányvonal: A munkanélküliség tartóssá válásának megelőzését és a munkanélküli és inaktív emberek tartós, fenntartható foglalkoztatását a következő intézkedésekkel kell elősegíteni: Biztosítani kell, hogy a munkanélküliség korai szakaszában minden álláskereső segítséget kapjon az egyéni szükségletek felmérése, tanácsadási szolgáltatások, álláskeresési támogatás és személyre szabott cselekvési terv formájában. Az egyéni szükségletek felmérése alapján hatékony és hatásos szolgáltatásokat kell biztosítani az álláskeresőknek, foglalkoztathatóságuk és beilleszkedési esélyeik javítása érdekében: o valamennyi munkanélküli embernek fel kell ajánlani egy újrakezdési lehetőséget - képzés, átképzés, munkatapasztalat szerzés, munkalehetőség vagy egyéb, a foglalkoztathatóság javítását szolgáló eszköz formájában, és ahol szükséges folyamatos álláskeresési segítségnyújtással kiegészítve - mielőtt a munkanélküliség időtartama elérné a pályakezdők esetében 6 hónapot, illetve egyéb esetekben a 12 hónapot; o biztosítani kell, hogy 2010-re a tartósan munkanélküliek 25%-a részt vegyen valamilyen aktív intézkedésben képzés, átképzés, munkatapasztalat szerzés, vagy egyéb foglalkoztathatóság javítását szolgáló eszköz formájában, a három e tekintetben legfejlettebb tagállam átlagának elérése érdekében. Korszerűsíteni kell a munkaerőpiaci szervezeteket, elsősorban az állami foglalkoztatási szolgálatot. Biztosítani kell a munkaerőpiaci programok hatásosságának és hatékonyságának rendszeres értékelését és ennek megfelelő felülvizsgálatát. 1.1. Helyzetértékelés A regisztrált munkanélküliek száma Magyarországon a rendszerváltást követő gazdasági összeomlás következtében 1990-1993 között 100 ezer főről 700 ezer főre növekedett, majd ezt követően, elsősorban a járadékjogosultság időtartamának csökkenése eredményeként kisebb ingadozásokkal 2002-ig ennek mintegy felére lecsökkent. Az utóbbi két évben kisebb növekedés következett be (éves szinten 10-15 ezer fővel), amihez hozzájárult az álláskeresést ösztönző juttatás bevezetése és a munkanélküliek alkalmi munkavégzésének támogatása is. 2003 decemberében a regisztrált munkanélküliek között a legalább egy éve megszakítás nélkül munkanélküliek aránya 23,1% volt, ami 1,5 %-ponttal haladja meg a két évvel korábbi szintet. 2003-ban a 25 év alattiak és a 25 évnél idősebbek körében is emelkedtek valamelyest az előző évhez képest a bekerülést követően 6, illetve 12 hónapon át folyamatosan munkanélküliek arányai: a fiataloknál 19,8%-ról 21,3%-ra, az idősebbeknél 13,0%-ról 13,9%-ra. A megelőzés és aktiválás 2003-ban bevezetett és 2004-ben pontosított indikátorai azt jelzik, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy minden munkanélküli személy részére 6, illetve 12 hónapon belül segítséget nyújtson a tartós munkanélkülivé válásuk megelőzése, illetve az aktivizálás érdekében. Emellett figyelembe véve, hogy a nem foglalkoztatott, munkavállalási korú népességnek csak egy kis része van jelen a munkaerőpiacon törekedni kell az inaktív népesség elérésére is a civil szervezetek bevonásával. 1.1.1. A foglalkoztatáspolitika intézményrendszere Magyarországon a 90-es évek elején jött létre a foglalkoztatáspolitika megvalósításának legfontosabb intézménye, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ). Az intézmény-rendszer működését meghatározó Foglalkoztatási Törvény 1991-ben született meg. Az ÁFSZ a szakmai irányítást biztosító Foglalkoztatási 8
Hivatalból, 20 (megyei, illetve fővárosi) Munkaügyi Központból és a hozzájuk tartozó 173 helyi kirendeltségből áll. Az ÁFSZ-hez tartozik ezenkívül kilenc regionális képző központ is. Az aktív (és passzív) eszközök működtetéséhez, valamint az ÁFSZ működéséhez és fejlesztéséhez szükséges forrásokat a munkaadók és munkavállalók által befizetett járulékokból képződő Munkaerőpiaci Alap biztosítja (lásd a III. fejezetet is). A foglalkoztatási szolgálat a munkaerőpiacra való be- illetve visszakerülés elősegítése érdekében állásközvetítési szolgáltatásokat, munkaerő-piaci és foglalkozási információkat, munka- és pályatanácsadást, álláskeresési, rehabilitációs, valamint helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadást biztosít. A foglalkoztatási esélyek növelésében kiemelt szerepe van az egyéni szükségletek felmérésén alapuló személyre szabott szolgáltatásoknak és az ezt megalapozó együttműködési megállapodásoknak. A megállapodások azonban még nem általánosak, csupán bizonyos támogatásokhoz kötelező a megkötésük. Az ÁFSZ mellett a helyi önkormányzatok is közreműködnek a munkanélkülieket támogató, közfoglalkoztatási programok működtetésében, és rászorultság esetén segélyt nyújtanak azok számára, akik már kimerítették a munkanélküli járadékra való jogosultságukat. Mindehhez a Munkaerőpiaci Alap pénzügyi támogatást nyújt. A hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci integrációjának elősegítésében fontos szerepet játszanak továbbá a nem kormányzati szervezetek is. (Ezekről a 7. irányvonalról szóló fejezet ad áttekintést.) 1.1.2. Az állásközvetítés rendszere Az ÁFSZ munkaerő-közvetítési tevékenységét a munkáltatók egyre gyakrabban veszik igénybe, a foglalkoztatási szolgálat által nyújtott állásközvetítési szolgáltatások azonban továbbra sem játszanak meghatározó szerepet a munkáltatók munkaerő-igényének kielégítésében. 2003-ban 100 regisztrált munkanélkülire 13,2 bejelentett üres álláshely jutott, alig több mint az előző évben. A Foglalkoztatási Szolgálat általában sikeresen elégíti ki a tömegesen jelentkező képzetlen, illetve betanítható munkaerő iránti igényeket, ugyanakkor nehezen reagál az egyedi igényekre és még kevésbé képes az igények kezdeményező feltárására. Ennek oka az, hogy a Szolgálat által nyilvántartott munkanélküliek jelentős része alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik. Az állásközvetítés rendszere eredményességének és hatékonyságának javításához szükséges, hogy a foglalkoztatási szolgálat a pályaválasztás előtt állók, a munkát keresők és a munkaadók mind szélesebb köre számára biztosítson naprakész információt a helyi, térségi, regionális munkaerő-keresletre, illetve -kínálatra, az elérhető keresetekre vonatkozóan. A sikeres állásközvetítés további feltétele a munkavállalók képzettségének a munkaerőpiac igényeihez való igazodása. Ehhez szükséges a munkaadók igényeinek felmérése az ÁFSZ által és azok továbbítása az oktatási intézmények felé. 1.1.3. Munkaerőpiaci támogatások A munkaerő-piaci politikákra fordított összeg 2003-ban a GDP 0,85%-át tette ki, ezen belül az aktív intézkedésekre 2 fordított kiadás a GDP 0,48%-a volt (EU átlag 2001. évre vonatkozóan: GDP 0,66%-a). A foglalkoztatást elősegítő támogatásokat képzést, bértámogatást, a vállalkozóvá válást segítő támogatást, stb. egyidejűleg átlagosan mintegy 80-90 ezer fő veszi igénybe. 2003-ban az aktív eszközökben részvevők átlagos számában enyhe emelkedés volt tapasztalható (86491 főről 88259 főre). 2. sz. táblázat: Az aktív programokban résztvevők megoszlása 2002 2003 Képzés 30,2 31,3 Támogatott foglalkoztatás 14,9 15,5 Közhasznú munka 30,9 29,1 Vállalkozás ösztönzés, vállalkozóvá válás 1,6 1,5 támogatása, önfoglalkoztatás támogatása Speciális pályakezdő eszközök 5,9 6,6 Egyéb 16,5 16,0 Összesen 100,0 100,0 Aktiválási ráta % 19,4 18,5 Forrás: FMM 2 Megjegyzés: aktív eszközök között szerepelnek az aktív programokon kívül a munkaügyi szervezet kiadásai, és az önkormányzatok számára közcélú munkavégzés támogatására átadott források. A passzív kiadások között csak az ÁFSZ által a munkanélküliek számára folyósított ellátásokat vettük számba. 9
Az aktív eszközökből kikerülők elhelyezkedési arányait tekintve a bértámogatás típusú támogatások voltak a legeredményesebbek: a résztvevők mintegy kétharmadát a támogatás megszűnését követő 3 hónap múlva is a támogatásban részesülő munkaadó foglalkoztatta, a munkatapasztalat-szerzési támogatás esetében ez az arány közel 80% volt. A munkaerő-piaci képzést 2003-ban befejező munkanélkülieknek átlagosan 44%-a tudott nem támogatott munkahelyen elhelyezkedni. A relatíve alacsony elhelyezkedési arányok kialakulásában a kereslet és kínálat gyakori eltérése mellett szerepet játszott az is, hogy a képzésbe kerülők között egyre nagyobb számban jelennek meg az alacsony iskolázottságú emberek. A hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának elősegítése érdekében 2002-2003-ban 39 olyan munkaerő-piaci programot indítottak a munkaügyi központok, amelyek ötvözik a foglalkoztatási szolgáltatásokat, a képzést és támogatott foglalkoztatást. 1.1.4. Monitoring rendszer Magyarországon 1991-ben kezdődött meg az aktív eszközök monitoring rendszerének kifejlesztése, és 1994 óta folyamatosan működik ez a rendszer. Az értékelés alapja egyrészt a résztvevők munkaerő-piaci státuszának, elhelyezkedési arányának meghatározása 3 hónappal a programokból való kikerülésük után, másrészt az ÁFSZ folyamatosan vizsgálja és értékeli a különböző aktív eszközök fajlagos költségeit, költséghatékonyságát is. Az évek során folyamatosan fejlődött az aktív eszközök monitorozásának számítógépes támogatása. 1.1.5. Az ÁFSZ helyi és regionális kapcsolatrendszere A munkaerő-piaci feszültségek - különösen a tartós munkanélküliség - kezelésében az ÁFSZ mellett a helyi önkormányzatok és szociális szervezetek is szerepet játszanak, különböző típusú együttműködési formákon keresztül. A kapcsolatok intenzitása azonban eltérő és esetleges, alapvetően a helyi szereplőkön múlik. Kihívások: A tartós munkanélküliség eredményes kezelése Számszerűsített célkitűzések: o el kell érni, hogy a tartós munkanélküliségi ráta 2006-ra 2,2%-ra csökkenjen (2002-ben 2,4%); o el kell érni, hogy 2006-ra a munkanélküli nyilvántartásba belépők közül tartós munkanélkülivé válók aránya a 25 éven aluliak körében 21,3%-ról (2003) 18,0%-ra csökkenjen, a 25 évnél idősebbek körében pedig 13,9%-ról 12%-ra csökkenjen; o javítani kell a különböző szolgáltatásokkal és aktív eszközökkel elért munkanélküliek számát és arányát a munkanélkülivé válást követő 6 hónap alatt a 25 év alattiaknál, illetve 12 hónap alatt az idősebbeknél: 2006-ra a korábbi 19,6%-ról 15%-ra kell csökkenteni a fiataloknál és 15,3%- ról 12%-ra az idősebbeknél azok arányát, akik a bekerülésüket követő 6 ill. 12 hónap alatt nem kaptak érdemi segítséget. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatásainak kiterjesztése az inaktív népességre A foglalkoztatási szolgáltatások és az aktív eszközök hatékonyságának javítása 1.2. Válaszlépések 2003-2004-ben az FMM átfogóan felülvizsgálta a Foglalkoztatási törvényt és elkészítette a foglalkoztatási szolgáltatások új koncepcióját, amely a törvény módosításának alapjául szolgál majd. A koncepcióban meghatározott legfőbb célok a foglalkoztatás növelése, a munkanélküliek és inaktívak munkaerő-piaci visszatérésének előmozdítása, foglalkoztathatóságuk javítása. Az új foglalkoztatási törvény megfelelő feltételeket kíván teremteni a munkanélküliek és az inaktívak foglalkoztathatóságának és alkalmazkodóképességének javításához, a folyamatosan változó munkaerőpiac feltételei között. A célok eléréséhez az ÁFSZ aktív munkaerő-piaci eszközeinek tartalmi és formai módosítása, a munkanélküli ellátórendszer átalakítása, a munkaerő-piaci szolgáltatások fejlesztése, a szervezet szolgáltató jellegének erősítése, e funkciójának kiszélesítése szükséges. A koncepció kormányzati és társadalmi vitájára, majd a törvény kodifikációjára és jóváhagyására 2004-2005 folyamán kerül sor. Az új szabályozás várhatóan 2006-tól lép életbe. 2004-től szakmai irányelvek kerülnek kiadásra, amelyek meghatározzák az ÁFSZ tevékenységének fő irányait, az elérendő célokat, a felhasználható forrásokat, beleértve a hazai forrásokat és az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásait is. 10
1.2.1. A tartós munkanélküliség eredményes kezelése A munkanélküliség tartóssá válásának megelőzése és sikeres leküzdése érdekében az ÁFSZ 2006-ig: kísérleti céllal (20 kirendeltségen) bevezeti a tartós munkanélküliség kockázatának elemzésén alapuló kategorizálás (profiling) módszerét, majd a tapasztalatok felhasználásával 2005-től országosan elterjeszti a tartós munkanélkülivé válás megelőzése céljából; fokozatosan kiterjeszti valamennyi ellátásban, vagy támogatásban részesülő munkanélkülire az együttműködési megállapodások rendszerét; erőfeszítéseket tesz a regisztrált munkanélküliekkel való gyakoribb kapcsolattartásra, az aktív munkakeresés ösztönzésére; törekszik arra, hogy a munkanélküliek minél nagyobb hányadának felajánljon egy újrakezdési lehetőséget, vagy a foglalkoztathatóság javítását célzó szolgáltatást és/vagy aktív támogatást, mielőtt munkanélküliségük elérné az egy évet (fiatalok esetén a 6 hónapot). 1.2.2. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatásainak kiterjesztése az inaktív és álláskereső népességre és a szolgáltatások hatékonyságának javítása Az ÁFSZ szolgáltatásainak a munkaerőpiacról tartósan kiszorult inaktívak és az álláskeresők mind szélesebb körét el kell érnie. Ennek érdekében az ÁFSZ: 2006-ig a területi szervekkel - együttműködési megállapodás alapján - közös cselekvési terveket készít, bevonva a munkaügyi tanácsok képviselőit is; 2004-től az Európai Szociális Alap támogatásával kibővíti a munkaerőpiaci programokat, melyek kiemelt célja az inaktív emberek munkaerő-piaci beilleszkedésének segítése. A fenti célok elérése érdekében 2004-ben átfogó intézkedés indult az ÁFSZ szolgáltatásainak fejlesztésére. Az intézkedés keretében 2008-ig az ÁFSZ: átalakítja, továbbfejleszti az állásközvetítés rendszerét önkiszolgáló rendszerek és szolgáltatások (kioszkok, Interneten keresztül történő álláskeresési és állás-bejelentési lehetőség) biztosításával, az új lehetőségek mind több kirendeltségen történő elérésének biztosításával. erősíti a regionális és helyi szolgáltató szervezetekkel, területfejlesztési intézményekkel, vállalkozásokkal és az önkormányzatokkal, kisebbségi önkormányzatokkal való együttműködést a foglalkoztatási szempontból elmaradott települések, térségek felzárkóztatásának segítése érdekében is. (A helyi együttműködési hálózatokkal és a helyi foglalkoztatási stratégiák kidolgozásának támogatásával kapcsolatban lásd 10.2.2 fejezetet.) a hátrányos helyzetű munkanélküli csoportok hatékonyabb elérése érdekében sor kerül a munkaügyi szervezet munkatársainak felkészítésére, különös tekintettel a roma referensek képzésére. A monitoring rendszer tekintetében az elmúlt 10 év tapasztalatai alapján az alábbi területeken van szükség előrelépésre: tovább kell fejleszteni a rendszert, és biztosítani kell az általa nyert információk alaposabb elemzését, az eszközök átfogó értékelését, javítani kell a rendszerből származó információk és értékelések visszacsatolását mind a különböző döntési szintekre, mind a végrehajtás területére, ki kell alakítani, és be kell vezetni a különböző célcsoportokra irányuló munkaerő-piaci programok monitorozásának és értékelésének rendszerét. Mindezek megvalósítására az ÁFSZ 2004-ben indult átfogó fejlesztése keretében kerül sor, részben az ESZA források támogatásával. 11
2. MUNKAHELYTEREMTÉS ÉS VÁLLALKOZÁS 2. irányvonal: A tagállamok ösztönzik több és jobb munkahely létrehozását a vállalkozás, az innováció, a beruházási kapacitás támogatásával és a vállalkozások számára kedvező környezet biztosításával. Különös figyelmet kell fordítani az új vállalkozások, a szolgáltatási és a K+F szektor munkahely-teremtési potenciáljának kihasználására. A vállalkozásösztönzés politikájának összehangolási folyamatára és a Kisvállalkozások Európai Kartájának végrehajtására támaszkodva, a szakmapolitikai törekvéseknek az alábbiakra kell összpontosítaniuk: A vállalkozásindításhoz és a kis- és középvállalkozások (KKV) működtetéséhez, valamint a munkaerő-felvételhez kapcsolódó adminisztratív terhek és szabályozások csökkentése és egyszerűsítése, az induló vállalkozások, az új és működő KKV-k, valamint a magas növekedési és munkahely-teremtési potenciállal rendelkező vállalkozások tőkéhez jutásának segítése (lásd Átfogó gazdaságpolitikai irányvonalak, 11. irányvonal). A vállalkozói készségek és menedzsment ismeretek oktatásának és képzésének támogatása, beleértve azokat a kezdeményezéseket is, amelyek a vállalkozóvá válást mint karrierlehetőséget mindenki számára elérhetővé teszik. 2.1. Helyzetértékelés Az átmenet időszakában kiépültek a piacgazdaság jogszabályi keretei, és jelentős átalakulás ment végbe a vállalatok tulajdonosi és méretstruktúrájában. Meghatározóvá vált a magántulajdon: 2002-ben a GDP 83%-át a magánszektor állította elő, ami még a fejlett országokkal összehasonlítva is jelentős. A működő vállalkozások száma több mint 860 ezer. Az egyéni vállalkozások alig egyötöde foglalkoztat alkalmazottat, többségük 10 főnél kevesebbet. 2.1.1. A foglalkoztatás vállalatméret szerinti struktúrája 2003-ban a működő vállalkozások 96,3%-a működött alkalmazott nélkül vagy 1-9 fővel, 3,6%-a 10-249 főt, míg 0,1%-a 250-nél több munkavállalót foglalkoztatott. A nagyvállalatok szerepe a foglalkoztatásban a kilencvenes évek elejéhez képest csökkent, de nemzetközi összehasonlításban továbbra is jelentősnek mondható (közel 28%). Az egyéni vállalkozók és a mikró vállalkozások több mint egy millió, a kis- és középvállalkozások másfélmillió munkahelyet biztosítanak, a foglalkoztatottak 64%-a részére. A foglalkoztatáspolitika szempontjából ezért stratégiai cél ezen vállalkozások versenyképességének javítása és foglalkoztatási potenciáljának megerősítése. 2.1.2. Adó-, és járulékrendszer, adminisztrációs terhek A versenyfeltételek javítása és a foglalkoztatás bővítése szempontjából egyaránt meghatározó szerepe van az adó- és járulékrendszernek. A munkát terhelő járulékok nemzetközi összehasonlításban magasak, korlátozzák a foglalkoztatás bővítését, és hozzájárulnak a be nem jelentett munkavégzés fenntartásához. Bár az elmúlt években a közterhek mérséklődtek, további csökkentésük szükséges a versenyképesség javítása és a fekete/szürke gazdaság kifehérítése érdekében. Az egyéni vállalkozás indításához és a gazdasági társaság alapításához kapcsolódó adminisztráció egyszerűsítése érdekében a kilencvenes évek második felétől több intézkedés is született; lényegében mindkét esetben egyablakossá vált az ügyintézés. Ennek ellenére a vállalkozások erőforrásainak jelentős részét köti le az adminisztrációs kötelezettségek teljesítése, elsősorban az adózással kapcsolatos adatszolgáltatások miatt. 12
2.1.3. A minimálbér-emelés hatása a foglalkoztatásra 2001-2002-ben a legkisebb, kötelezően fizetett munkabér két ütemben a kétszeresére emelkedett, ami jelentős mértékben befolyásolta a foglalkoztatás alakulását. Elsősorban a magas élőmunka igényű tevékenységeket, a mikro- és kisvállalkozásokat hozta nehéz helyzetbe, a létszámemelést tervezők jelentős része lemondott a bővítésről. A gazdaság néhány alacsony bérű ágazatában elbocsátásokra is sor került. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a foglalkoztatás bővítése, a vállalkozások működésének segítése, a versenyképesség erősítése érdekében kiegyensúlyozott és kiszámítható bérnövekedésre van szükség. 2.1.4. A KKV-k versenyképessége és teljesítménye A vállalatok átlagos mérete hasonló a többi tagállamra jellemzőhöz, ugyanakkor a jövedelmi és teljesítménymutatók tekintetében jelentős különbségek vannak. A KKV szektor teljesítménye összességében alacsony, mintegy 10 százalékponttal marad el az EU-15 átlagától. A KKV-k termelékenységének a nagyvállalatokéhoz viszonyított lemaradása jelentős: a hazai kisvállalkozások nagyvállalatokhoz viszonyított termelékenysége kb. a fele, a közepes vállalatoké pedig kétharmada a hasonló EU-15 adatoknak. 3 A KKV-k alacsony termelékenységét többek között a tőkehiány, az elavult technológia és az üzleti szolgáltatásokhoz, tanácsadáshoz való hozzáférés nehézségei (területi egyenlőtlenségek, magas díjak) okozzák. Ezenkívül meghatározó tényező az innovációra való nyitottság és a vállalkozói, vállalatvezetési ismeretek hiánya. Az információs társadalommal kapcsolatban jelentkező új elvárásoknak való megfelelés ugyancsak fontos kihívást jelent a kis- és közepes vállalkozások számára. 2.1.5. Kutatás-fejlesztés A versenyképességet döntően befolyásolja az üzleti és a tudományos, oktatási szféra közötti együttműködés hiánya is. A kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított összegek alacsonyak, a K+F kiadások GDP-hez viszonyított részaránya 2001-ben nem érte el az 1%-ot, ezen belül is különösen alacsony a vállalkozások részesedése, ami szorosan összefügg a KKV-szektor gyenge innovációs képességével. 2002-2003-ban bővült az innovációhoz kapcsolódó, a személyi jövedelemadó- és a társasági adó-rendszerben nyújtott kedvezmények köre, melyek részben a K+F források bővítését, részben a kutatási eredmények, az innováció gyakorlati hasznosítását segítik. 2.1.6. Vállalkozói ismeretek fejlesztése A vállalkozói ismeretek fejlesztésére a felnőttképzés, az ÁFSZ által megvalósított munkaerő-piaci képzések és az iskolarendszerű oktatás keretében egyaránt lehetőség van. A szakképzésben 1996 óta valamennyi szakmai és vizsgakövetelménybe beépítésre került a gazdálkodási és vállalatvezetési ismeretek oktatása. 2001-ben indult a Vállalkozói készségek fejlesztése a középfokú és felsőoktatásban című PHARE program, amely három kelet-magyarországi régió közoktatási és felsőoktatási intézményeinek nyújtott támogatást a vállalkozói ismeretek és készségek fejlesztéséhez szükséges tananyagok kidolgozására és bevezetésére. A felsőoktatási intézmények kínálatába beépülő, valamint az akkreditált tanárképző és felnőttképzési programok fenntarthatósága biztosított. Kihívások: A vállalkozások számára kedvezőbb környezetet kell kialakítani, Biztosítani kell a foglalkoztatás-barát bérnövekedést, Erősíteni kell a KKV-k versenyképességét és ösztönözni kell a munkahelyteremtő beruházásokat, Erősíteni kell a K+F szektor és a vállalkozások együttműködését, Fejleszteni kell a vállalkozói és vállalatvezetési ismereteket. Kapcsolódó tanácsi ajánlások: Csökkenteni kell a munkáltatókat terhelő adó- és járulékterheket, További erőfeszítéseket kell tenni, a szociális partnerekkel együttműködve, a foglalkoztatás-barát bérnövekedés biztosítása érdekében. 3 Forrás: SMEs in Europe, including a first glance at EU Candidate Countries (2002) és Kis-és középvállalkozások helyzete (2001) 13
2.2. Válaszlépések A munkahelyteremtés és a vállalkozások versenyképességének javítása a foglalkoztatás bővítésére irányuló törekvések szempontjából kiemelt fontosságú. A Kormány számos olyan intézkedést hozott, amely a vállalkozások és különösen az KKV-k teljesítményének növelését szolgálja. Ezek megvalósításában fontos szerepe van a Strukturális Alapok elsősorban az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásával 2004-ben indított programoknak. 2.2.1. A vállalkozások számára kedvezőbb környezet kialakítása Az Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalak által megfogalmazott ajánlás, miszerint biztosítani kell a jogszabályi környezet és a kormányzati politika stabilitását, összhangban áll a Kormány törekvéseivel. Ez azonban csak korlátozott mértékben volt megvalósítható az uniós csatlakozás időszakában, hiszen a tagállammá válás szükségessé tette a jogszabályi környezet átalakítását. Ezenkívül számos olyan változtatásra is szükség van, amely kedvezőbb környezetet teremt a vállalkozások számára, javítja versenyképességüket és növekedési lehetőségeiket. A munkahelyteremtő beruházások támogatása, valamint a munkanélküliek és a pályakezdők foglalkoztatásának és a munkavállalók képzésének elősegítése érdekében 2003-ban változott a társasági adó és a személyi jövedelemadó rendszere 4. A társasági adókulcs mértéke 2004-re 18 százalékról 16 százalékra csökkent, javultak a fejlesztési adókedvezmény igénybe vételének feltételei, bővült a kedvezménnyel támogatott fejlesztések köre, emelkedett a K+F tevékenységhez kapcsolódó kedvezmények mértéke, valamint a középvállalkozások számára is elérhetővé vált a korábban csak a mikro- és kisvállalkozások számára igénybe vehető, a beruházásokhoz kapcsolódó adóalap-kedvezmény. A bürokrácia csökkentését szolgálta többek között 2003-ban az egyszerűsített vállalkozási adó (EVA) bevezetése, valamint a támogatásokhoz való hozzájutás segítése érdekében 2004- ben megkezdődik egy egyablakos információs és támogatásközvetítési rendszer kiépítése a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Társaság (ITDH) bázisán. A megfelelő makrogazdasági politikák folytatása mellett szükséges a munkát terhelő közterhek további mérséklése és a vállalkozások adminisztratív terheinek további enyhítése. Ennek érdekében Versenyképességi Tanács (VT) tagjai kezdeményezték a Nemzeti Versenyképességi Program kidolgozását. A VT döntésének megfelelően a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megkezdte egy olyan gazdasági versenyképességet javító komplex javaslatcsomag kidolgozását, amely részét képezi a 2005-2006. évre vonatkozó szabályozórendszerbeli változtatásoknak. A foglalkoztatás növelése érdekében összhangban a Tanács ajánlásaival a Kormány csökkenti a munkát terhelő járulékokat a munkavállalók bizonyos csoportjai esetében. 2005-től a pályakezdő fiatalok, valamint a GYES/GYET/ápolási díj igénybevétele után a munkaerőpiacra visszatérők esetében a foglalkoztatók bizonyos feltételek mellett a 29%-os mértékű társadalombiztosítási járulékból 50%-os kedvezményre lesznek jogosultak. Ezek a kedvezmények célzott ösztönzök révén segítik a munkaerőpiacra való belépési szempontjából hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatását. A foglalkoztatás-barát környezet megteremtéséhez hozzájárul továbbá, hogy a Kormány szándékai szerint 2005-től a jelenleg háromkulcsos személyi jövedelemadó rendszert kétkulcsos rendszer váltja fel. A módosítással bizonyos jövedelemhatárig csökken a befizetendő adó mértéke, és ezáltal a munkaadók kisebb bruttó béremelés mellett növelhetik a munkavállalók nettó bérét. (Lásd a 8.2. fejezet is.) 2.2.2. Foglalkoztatás-barát bérnövekedés A Kormány a foglalkoztatás bővítése, a vállalkozások működésének segítése, a versenyképesség erősítése érdekében összhangban a Tanács ajánlásaival törekszik a kiegyensúlyozott és kiszámítható bérnövekedés biztosítására. Míg az elmúlt 2-3 évben a reálbér növekedése lényegesen meghaladta a termelékenység növekedését, 2004-től a gazdaságpolitikában kiemelt hangsúlyt kapott a termelékenységhez jobban igazodó béralakulás. Ezt támasztják alá az országos szintű éves bérmegállapodások. 2004-ben 6%-kal emelkedett a minimálbér, és az országos tripartit bérmegállapodás 7-8% közötti bruttó keresetnövekedést ajánlott a versenyszféra vállalatainak, ami a várakozások szerint a korábbi évek reálbér-növekedésétől, illetve a termelékenységnövekedéstől is elmaradó, 1-2%-os nettó reál-bérnövekedést alapoz meg. A költségvetési szférában 2004-ben a reálbérek szinten tartásával lehet számolni. A 2004. I. féléves tényadatok a 4 2003. évi XCI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról. 14
nemzetgazdasági nettó reálkeresetek 1% körüli növekedését mutatják a termelékenység 4% körüli növekedése mellett. A 2005. évre vonatkozó bértárgyalásokon amelyek szeptemberben kezdődtek a Kormány 4,5%-os bruttó nominális keresetnövekedésre tett megállapodási javaslatot a vállalkozások körében a szociális partnereknek. Ez a mérték - az adóterhelés csökkenése mellett - szintén a termelékenység növekedésétől elmaradó, mintegy 2% körüli reálbér-növekedést jelenthet. 2.2.3. A KKV-k versenyképességének erősítése és a munkahelyteremtő beruházások ösztönzése A középtávú gazdaságfejlesztési stratégia az exportvezérelt gazdasági növekedést, a tőkebefektetések ösztönzését és a versenyképesség javítását helyezi a középpontba. A Kormány egyrészt pályázati rendszeren keresztül nyújtott támogatásokkal és a kedvezményes hitelkonstrukciókkal segíti a vállalati beruházásokat, és ezáltal több és jobb munkahely létrehozását. Másrészt állami infrastrukturális beruházásokkal (pl. közlekedési infrastruktúra fejlesztése), az üzleti szolgáltatások fejlesztésének támogatásával biztosítja a vállalkozások működésének és fejlesztésének feltételeit. 2004 első felében a Gazdasági Versenyképességi Operatív Program keretében meghirdetett pályázatok (a Strukturális Alapok támogatásával), az alábbi tevékenységeket támogatják: Beruházás-ösztönzés: vállalatok termelési kapacitásainak modernizációja, magas szintű gazdasági infrastruktúra kialakítása (innovációs- és technológiai transzferközpontok fejlesztése, ipari parkok minőségi szolgáltatásainak komplex megvalósítását szolgáló beruházások, logisztikai központok fejlesztése), valamint a pro-aktív befektetés-ösztönzési szolgáltatások, tanácsadás. A támogatások célja a magas hozzáadott-értékű tevékenységek letelepítésének elősegítése. KKV-k fejlesztése: a műszaki és technológiai fejlesztésekhez kapcsolódó beruházások, minőségbiztosítási rendszerek fejlesztése, üzleti tanácsadás, KKV-k közötti együttműködés. A mezőgazdasági beruházásokat, valamint a fiatal gazdák indulását az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) támogatja az EMOGA társfinanszírozásával. E támogatások hozzájárulnak a mezőgazdaság modernizációjához és a szerkezetváltáshoz. Az infrastrukturális beruházások mellett a pályázati programok támogatják a humánerőforrás-fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket is. Az ERFA és az ESZA támogatásai közötti szinergiára építve olyan pályázati programok indultak, amelyek biztosítják, hogy a munkahelyteremtéshez kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés összekapcsolódhasson az új munkahelyek igényeinek megfelelő képzési programokkal. A Kormány 2003-ban elindította a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programot. A program prioritásai a következők: a versenyképesség növelése, modernizáció, a növekedésorientált kis- és középvállalkozások fejlődésének segítése, a kis- és középvállalkozások EU integrációs felkészítése, a vállalkozások növekedéséhez szükséges ismeretek elterjesztése, a vállalkozások közötti együttműködések létrehozása és erősítése, az erőforrásokhoz való hozzáférés, a hátrányos helyzetű területek, társadalmi csoportok esélyegyenlőségének javítása, az EU kis- és középvállalkozás támogatási forrásainak igénybevételéhez szükséges feltételek megteremtése. A fent említett programoknak várhatóan jelentős munkahelyteremtő hatása lesz, és emellett közvetett módon is hozzájárulnak a munkahelyek számának növekedéséhez azáltal, hogy az építkezések és beruházások további szolgáltatások iránt (szállítási, kereskedelmi stb. tevékenységekre) is keresletet teremtenek. Arra számítunk, hogy az elkövetkező években növekedni fog a környezetvédelmi célokat szolgáló termékek és szolgáltatások gazdasági súlya. A környezetvédelmi szektorban foglalkoztatottak létszáma 2002-höz képest 2008-ig legalább 40 ezer fővel fog növekedni, de a létszámbővülés elérheti akár a 90 ezer főt is. Ezért törekedni kell a környezetvédelem területén tervezett beruházások foglalkoztatási potenciáljának mind teljesebb kihasználására. Szintén foglalkoztatás-bővítő hatása lehet a hazai környezetvédelmi háttéripar, a környezetvédelmi eszközök gyártásának fejlődését elősegítő intézkedéseknek (gazdasági ösztönzés, adókedvezmények stb.). 2004-ben több környezetvédelmi fejlesztést támogató program indul többek között az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap támogatásával amelyek várhatóan új 15
munkahelyeket hoznak létre ebben a szektorban. A foglalkoztatás bővítése szempontjából kiemelt szerepe van: a természetvédelmi, vízgazdálkodási és a hulladékgazdálkodási beruházások támogatásának; az uniós környezetvédelmi követelmények teljesítéséhez szükséges szakemberek felvételének a vállalatirányításban, a közigazgatásban és a tanácsadói szférában egyaránt; a 2003-2008 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében támogatott agrárkörnyezetvédelmi és az öko-turizmussal kapcsolatos fejlesztéseknek, elsősorban a vidéki foglalkoztatási lehetőségek szempontjából. 2.2.4. A K+F szektor és a vállalkozások közötti együttműködés erősítése A termelékenység javítása érdekében az Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalakban megfogalmazott ajánlásokkal összhangban a 2004-2006 közötti időszakban jelentős forrásokat fordít a Kormány a K+F kapacitások fejlesztésére, a vállalatok és a kutatóközpontok közötti kapcsolatok erősítésére. A fő célkitűzések a következők: új termékek, eszközök, eljárások, szolgáltatások kidolgozásának, kipróbálásának és alkalmazásának támogatása a magyar gazdaság versenyképességét leginkább megalapozó területeken; a közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyek kutatási infrastruktúrájának és intézményi együttműködési formáinak fejlesztése, ami elősegíti a hatékony K+F munka végzését, valamint az Európai Kutatási Térséghez való csatlakozást; a vállalati innovációs képesség, a vállalatok kutatási tevékenységének és kutatási infrastruktúrájának fejlesztése, valamint a tudás- és technológia-intenzív vállalkozások támogatása. 2004-től megkezdte működését a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap, amelynek rendeltetése, hogy kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására, tegye lehetővé a kutatás és fejlesztés erősítését, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítását, az innovációs infrastruktúra és annak körébe tartozó szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az alap forrása a gazdasági társaságok által befizetett innovációs járulék. 2004-ben pályázati programot indított a Kormány a kutatási és a vállalati szektor kapcsolatának erősítése, a kutatási és innovációs hálózatok kialakítása érdekében. Felsőoktatási intézmények, akadémiai kutatóintézetek, non-profit kutatási intézmények és vállalatok közösen pályázhatnak ún. kooperációs kutató központok (KKK) létrehozására, amelyek alapkutatással, alkalmazott kutatással és kísérleti fejlesztéssel foglalkoznak. A 2004-2006 közötti időszakban várhatóan mintegy 10 KKK jön létre. 2.2.5. A vállalkozói és vállalatvezetési ismeretek fejlesztése A vállalkozóvá válás segítése, illetve a meglévő vállalkozások versenyképességének javítása érdekében a Kormány 2004-től a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program keretében pályázaton keresztül támogatja a vállalkozói és menedzsment készségek fejlesztését szolgáló képzéseket. A vállalkozók és a munkavállalók uniós ismereteinek fejlesztésére irányuló képzések szintén támogatásban részesülnek, elősegítve ezáltal a megváltozott piaci környezethez való alkalmazkodást. Az információs társadalom lehetőségeinek jobb kihasználását az információs technológiai eszközök alkalmazásához és az elektronikus gazdaságban való részvételhez szükséges ismereteket nyújtó képzések támogatása segíti. A vállalkozási ismeretek iskolarendszerű oktatását szolgáló integrált felsőoktatási intézményhálózat keretében a felsőoktatási intézmények gazdasági-üzleti karai vállalkozással kapcsolatos tárgyakat, szakirányokat kínálnak a nem gazdasági karokon tanulók számára is. 16