AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXV. évfolyam 23. szám. 2014. december 1. Ára 0,80 lej Advent: koldus és király találkozója Jel 3,20 Luther Márton egyik adventi igehirdetésében a következőképpen szólította meg hallgatóit: Ő jön. Nem te mégy hozzá, s hozod el Őt, hiszen elérhetetlenül messze van tőled. Minden értékeddel és fáradságos vesződséggel sem érhetsz fel hozzá, nehogy dicsekedhess, mintha szolgálatoddal és érdemeddel te hajlítanád őt magadhoz. Nem, édes atyámfia, érdem és méltóság itt semmivé válik, s nem marad más, csak merő érdemtelen méltatlanság az egyik oldalon nálad, s csupa irgalmas kegyelem a másik oldalon Nála. Koldus és király találkozója ez. Advent alkalmával mindig előretekintünk, karácsony felé. Ott él bennünk az ünnepi hangulat, s várjuk annak beteljesedését, de sokszor mi magunk is leragadunk az ünnepi hangulatnál. Megfeledkezünk arról, hogy a Király ma is jön és sok emberkoldussal akar találkozni. Az adventben élő embernek mindig számolnia kell azzal, hogy Jézus tette meg a múltban is az első lépést, és testben eljött, hogy min- denben hasonló legyen hozzánk, kivéve a bűnt. Ő az, aki jön a mindenkori emberhez Igéje és Szentlelke által. A koldus ajtaja előtt zörget és bebocsátást kér, hogy palotává tegye a kolduslakot, hogy gazdaggá tegye az Isten nélkül levő szegény szívet. A földön élő, bűnben fogantatott és született emberkoldus és a mennyei Király találkozójáról szól tehát az advent lényege. Adventben élő emberek vagyunk, mert a Király jön. Ő a jelen Ura, számára mindig a most fontos. Most halld meg a zörgetést, most nyisd meg szíved ajtaját, és most engedd, hogy igazi közösségben legyek veled. Örömmel olvastam az egyik diáklapban, egy tizennégy éves lány arra a kérdésre, hogy kire szeretne hasonlítani, így válaszolt: Jézusra. E világnak az a nagy baja, hogy nagyon kevesen vannak, akik Jézusra akarnak hasonlítani. Inkább híres színészre, focistára, politikusra vagy üzletemberre, de nem Jézusra. Ígéretünk van arra, hogy mindazok, akik meghallják a feltámadott Úr szavát, és közösséget vállalnak Vele, azok már most az örök (Folytatása a 3. oldalon) Szép Eduárd Füle Lajos Visszajön! Hóból az erdő, ködből a felhő, hó esik, tél szele fújja. Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra! Száll csuda híre szívből a szívbe, kétezer év a tanúja: Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra! Angyalok ajkán, emberek hangján csendül a csillagos ének, kétezer éve mennek Elébe boldogan, kik Neki élnek. Ott a helyed e drága menetben, életed KRISZTUSA vár rád. Hagyd el a gondot, légy Vele boldog! Zengje a szíved a hálát! Egy újabb almafa Megújult a százéves kolozskarai templom A kolozskarai gyülekezet nemrég ünnepelte templomának felújítását. A maroknyi református szinte csodaként élte meg, hogy több esztendei munkával sikerült teljesen felújítania Isten hajlékát. Önazonosságunk darabjai Ünnepi megemlékezés a kolozsvári Házsongárdi temetőben A felújított iktári Bethlen- (Bánffy-)kripta ünnepélyes átadására került sor október 29-én a kolozsvári Házsongárdi temetőben. A Házsongárd Alapítvány vezetője, Gergelyné Tőkés Erzsébet szerint a rendezvény nemcsak ünnepélyes átadás volt, hanem a benne nyugvó Bánffy Miklósról szóló megemlékezés, köszönet a helyreállítást lehetővé tevő intézményeknek és személyeknek, valamint hálaadás a gondviselő Istennek. Kolozskara története nem mindennapi: a 17. század elején Basta generális hadai vérengzéseinek következtében Válaszút népessége is megcsappant, ezért Bornemissza Kata nemesi birtokára Karából telepített családokat. Kolozskara így elnéptelenedett, s a 19. század végén is csupán néhány református élt, ezért a környékre (Folytatása a 4. oldalon) A Házsongárdi temetőben a Brassai Sámuel erdélyi polihisztor síremlékéhez közeli Bethlen-kripta a 70-es, 80-as évektől rendkívül rossz állapotba került, a sírkert falai kidőltek, s maga az épület is szinte romossá vált. Az 1999-ben alakult Házsongárd Alapítvány azonban több más temetőbeli síremlékkel együtt ezt is szárnyai alá vette, és elkezdte a temető- és sírgondozást. Az ingatlan a Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet is adó iktári Bethlen család számára épült, és a család két utolsó tagjának Domokosnak és Katának nyújtott nyughelyet. Bethlen Kata házassága révén a Bánffyakra szállt, és a Bánffy család grófi ágának lett a temetkezési helye. Itt temették el Bánffy Miklóst, Magyarország egykori külügyminiszterét is. Az átadáson Gergely Erzsébet csodának nevezte azt az utat, amelyet a 2006-ban megkezdett és idén befejezett egykor Ybl Miklós tervei alapján készült kripta felújítása bejárt. Az első segítség éppen Ybl Miklós unokájától érkezett, aki egy budapesti vetített képes előadást követően kilétét nem fedve fel tekin- Somogyi Botond (Folytatása a 4. oldalon)
Barangolások bibliai tájakon Pergamon Misia tartomány ősi fővárosa. Kr. e. 129-től Ázsia provincia része lett. Gazdag vallási és kulturális élet volt benne, s ez a római uralom alatt is megmaradt. Híres volt könyvtárairól, nem véletlen az sem, hogy erről a városról nevezték el az itt készült pergamentekercseket. Zeusznak és Aszklépiosz isteneknek, nem sokkal Krisztus születése előtt pedig Augustus császárnak is emeltek itt templomot. Kész csoda, hogy a pogányságnak, a császárkultusznak eme fellegvárában gyülekezet alakult. Sajnos, elég sok baj volt ebben a gyülekezetben, nem véletlen, hogy Jézus a gyülekezethez írt levelének bevezetőjében már kardról beszél. De kegyelem az, hogy az ige vág és hasít, és megítéli az életünket. Krisztus nemcsak simogat, tud Ő harcos is lenni, hogy szembeszálljon hitetlenségünkkel. A várost áthatotta a pogány szellemiség, és e nehéz közegben kellett élnie a gyülekezetnek. De vajon a mai gyülekezet helyzete könnyebb volna? Nem gondolom. Hiszen mi is hasonló világban élünk. A sátán trónusa ott áll városainkban, falvainkban, hogy a gyülekezetet fenyegesse, s ha lehet, megsemmisítse. Egyesek szívében kételkedést támaszt, másokat a világi örömökkel és szórakozásokkal igyekszik megfogni. De milyen nagyszerű dolog, hogy a pergamoni keresztyének ilyen helyzetben is meg tudtak maradni Krisztus mellett. Ez is azt igazolja: minden körülmény között keresztyénnek lehet lenni. Sok ember azzal próbálja mentegetni magát, hogy ők olyan környezetben élnek, ahol ez nem lehetséges. Hányan mondták nálunk is a régi rendszer idején: a kommunizmusban nem lehetett keresztyénnek maradni. De igen, csak épp meg kellett fizetni az árát, és erre sokan nem voltak hajlandók. Vigyázzunk: nem mondhatjuk, hogy ilyen világban nem tudom Krisztust követni. Gondoljunk a pergamoni gyülekezetre. Jézusnak panaszkodott a gyülekezetre. Voltak ugyanis olyanok, akik a Bálám tanítását követték, akinek hatására az Egyiptomból megszabadított nép a testi gyönyörök rabszolgája lett. Ezért komolyan kell vennünk azt, hogy Krisztus minket szabadságra hívott el, de nem szabadosságra tanított. És vigyázzunk, mert a kényelem, a világiasság, a közömbösség is pont ilyen veszélyes bálvánnyá válhat életünkben. S milyen szomorú, hogy ezek s a nikolaiták, akik hasonló tanokat vallottak, a gyülekezetben éltek. A Sátán nem kívülről támadott, hanem belülről, s ez sokkal veszedelmesebb. E gyülekezet arra is figyelmeztet minket, hogy vigyázzunk, milyen meghívásokat fogadunk el. Ott egy kis fehér kövecskével hívogatták az embereket a pogány istenek lakomáira, áldozataira. Ekkor felmerült a kérdés: menni vagy otthon maradni? Sokan azt mondták: elmegyünk, elvégre nem lehet kivonulni a társadalomból. Elmentek és elindult az életük lefelé a lejtőn. Nem minden meghívást kell elfogadnunk. Vigyázzunk, hogy mit és kit engedünk be életünkbe, gyülekezeteinkbe. A pergamoniaknak Isten adott egy csodálatos példaképet, Antipászt, aki vértanúhalállal dicsőítette Urát. A mi egyházunknak is vannak áldott hitvallói, akik életük árán is hűségesek maradtak Krisztushoz. Gondoljunk csak a gályarab lelkipásztorokra, akik a legszörnyűbb szenvedést is vállalták az ellenreformáció idején, vagy azokra a hitvalló lelkipásztorokra és gyülekezeti tagokra, akik a múlt rendszerben börtönt szenvedtek bátor kiállásukért. Ez a gyülekezet is ígéretet kap, ha győzedelmeskedni tud a nehéz helyzetben. Ujjongjon a mi szívünk is az örömhír hallatán: van győzelem, lehet győzni! Különös ígéreteket ad itt az Úr a győzedelmeskedőknek. Enni ad nekik az Úr a rejtett mannából. Abban az időben élt egy hiedelem: a templom pusztulásakor a frigyládát elrejtették a mannával együtt, s amikor a Messiás visszajön, az övéinek abból ad enni. Nekünk nem kell ezt várnunk, hiszen Jézus saját magát adta értünk. A másik ígéret egy fehér kövecskére utal, amin egy név lesz, amit senki más nem Bibliaolvasó kalauz December 1. H Lk 19,11 27 Jer 41 2. K Lk 19,28 48 Jer 42 3. Sze Lk 20,1 8 Jer 43 4. Cs Lk 20,9 19 Jer 44,1 14 5. P Lk 20,20 26 Jer 44,15 30 6. Szo Lk 20,27 44 Jer 45 7. V Lk 20,45 21,4 Jer 46,1 12 8. H Lk 21,5 28 Jer 46,13 28 9. K Lk 21,29 38 Jer 47 10. Sze Lk 22,1 23 Jer 48,1 25 11. Cs Lk 22,24 30 Jer 48,26 47 12. P Lk 22,31 38 Jer 49,1 22 13. Szo Lk 22,39 46 Jer 49,23 39 14. V Lk 22,47 53 Jer 50,1 28 15. H Lk 22,54 70 Jer 50,29 46 16. K Lk 23,1 12 Jer 51,1 19 17. Sze Lk 23,13 25 Jer 51,20 40 18. Cs Lk 23,26 31 Jer 51,41 64 19. P Lk 23,32 43 Jer 52,1 11 20. Szo Lk 23,44 56 Jer 52,12 34 21. V Lk 24,1 12 Hag 1 22. H Lk 24,13 35 Hag 2,1 9 23. K Lk 24,36 53 Hag 2,10 23 24. Sze Péld 1,1 9 Jn 1,1 8 25. Cs Péld 1,10 19 Jn 1,9 13 26. P Péld 1,20 33 Jn 1,14 18 27. Szo Péld 2 Jn 1,19 34 28. V Péld 3,1 18 Jn 1,35 51 29. H Péld 3,19 35 Jn 2,1 12 30. K Péld 4,1 9 Jn 2,13 25 31. Sze Péld 4,10 27 Jn 3,1 21 tud, csak az, aki kapja. Két jelentése is lehet ennek. Egyrészt a bírói döntéskor a fehér kő a felmentés jele volt, ellentétben a fekete kővel, ami halálos ítéletet jelentett. Aki győz, az üdvösséget nyer. A fehér kő viszont egyfajta meghívó is volt esküvői alkalmakra. Azaz a győztes beléphet majd Krisztus menyegzőjére. Erre téged is, engem is meghívott az Úr. Legyünk győztesek, hogy ott lehessünk! Olvasandó igék: 4Móz 22,5 6, 25,1 3; Jn 6,51; 1Kor 6,12; Gal 5,13; Zsid 4,12; Jel 2,12 17. Lőrincz István Mit szoktunk egymásnak kívánni? Először is egészséget. A 2015-ös kalendáriummal a szerkesztő is ezt kívánja az olvasónak; ebben segít a Házipatika rovat, amelyben egészségünk megőrzésével kapcsolatos írások olvashatók, a Diakónia rovat pedig az erdélyi református öregotthonokat veszi számba. Nem szabad elfeledkeznünk egyházi és történelmi nagyjainkról sem, akik munkájukkal, életükkel ma is szellemi táplálékot nyújtanak számunkra. A reformátor Farel Vilmos, az erdélyi püspök Abats János, az afrikai misszionárius Albert Schweitzer köszönnek ránk az oldalakról. Irodalmi nagyjaink közül József Attiláról, Szabó Dezsőről, Jókai Mórról emlékezünk meg. A művészetet Izsó Miklós szobrász, Székely Bertalan festőművész, Gy. Szabó Béla grafikus élete és munkái, valamint Bartók Béla jelenítik meg. Az Alfa és ómega fejezetben világhírű magyar tudósokról, feltalálókról olvashatunk. A Jubileum részben több templomról, gyülekezetről emlékezünk meg: Kovászna, Retteg, Beresztelke, Székelyudvarhely Bethlen-negyed, Csittszentiván, Nyárádselye, Mezőbánd, Sövényfalva, Szé kelybő, Bácsi. A szórakozás is mindennapjaink része. Erre nyújtanak lehetőséget kiadványunkban a sport mellett viccek, rejtvények, sakkfeladványok, nyelvi játékok, amelyek próbálják megnevettetni, gondolkodásra késztetni, de egyben kikapcsolódásra ösztönözni a kedves olvasót. A Kalendárium érdekes olvasmány, de az ünnepek közeledtével értékes ajándék is lehet szeretteink, ismerőseink számára. 2
Advent: koldus és király találkozója Az egyházi év kezdete (Folytatás az 1. oldalról) élet részesei. Azokért a Király eljön, hogy magához vegye őket. Pál apostol ezért mondja: Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! (Fil 1,21). A mennyei Király felteszi a kérdést: milyen reménységed van, ha a saját halálodra gondolsz? Van valami vagy valaki, akiben reménykedhetsz? Megtartanak-e azok a tárgyak, amelyek vagyonodat képezik? Megmenthet-e megtakarított pénzed? Érezzük mindannyian, hogy nem. Krisztuson kívül semmi sem nyújt reménységet, megtartatást és örök életet. Hazahívó gyermeki szó Megdöbbentő módon növekszik a tört családok, tört szívű kisgyermekek száma. Idén is lesznek, akik apa vagy anya nélkül fognak megállni a fénylő fák árnyékában. Ki veszi észre e gyermekseregnek a szomorúságát? Ki hallja meg néma kiáltásukat? Most egy hazahívó levelet közlünk egy testvérpártól. Amíg mi fénylő ünnepre, boldog karácsonyra készülünk, gondoljunk rájuk egy ima idejéig. Gyermeki szívünkkel és szavunkkal fordulunk Hozzád, és kérünk, ne hagyj el minket. Nekünk szükségünk van Rád, minden nap újra és újra érezzük hiányodat. Mi igazi Apukát A Tőle kapott idő Az advent előremutat arra, amikor a Király jön az elrendelt időben, s előtte minden térd meg fog hajolni. Isten rendelt egy napot, amikor a Király visszajön, s akkor nemcsak a benne bízók fogják meglátni, hanem ellenségei is. Azok is szembe fognak vele nézni, akik mindig mentegetőztek, hogy még nem jött el az Ő követésének ideje, mert annál sokkal fontosabb ügyeik voltak. Azért zörget a Király most. Azért ajánlja fel nekünk a vele való áldott közösséget, azért lehetséges ma is a Király és koldus találkozója, hogy az ítélet napjához bizalmunk és reménységünk legyen. Imádkozzunk ezért az adventi időben! szeretnénk, aki nemcsak akkor jön el hozzánk, amikor ajándékot hoz, hanem akkor is velünk van, ha szomorúak, betegek vagyunk. Nekünk nincs Apukánk, aki a suliba, oviba eljön értünk, mint más gyerekekért. Petike nem is ismer Téged, minden bácsinak azt mondja Apa, mert valójában nem tudja, mit is jelent az igazi édesapa. A szívünkben üres az a hely, amit Neked tartogatunk, és minden pillanatban arra várunk, hogy betöltsd azt. Játszani szeretnénk Veled, azokkal a játékokkal, amit Tőled kaptunk, és olyan jó lenne, ha tudnád, mivel telnek a napjaink. Tudjuk, hogy minden gyermeknek van Anyukája és Apukája is, de a mi Apukánk messze van, távol tőlünk, a szívünktől nagyonnagyon messze. Vajon meghallod-e, amikor sí- Minden szégyen nélkül bevallhatjuk, elsősorban a naptári év végét és elejét tartjuk számon. Ünneplések és visszatekintések, számvetések közepette. Hogyan is van ez az egyházi év végével? A kezdetére még csakcsak fi gyelünk. Adventi, várakozó hangulat kerít hatalmába. A megajándékozott ember szívbeli várakozása. Annak óhajtása, hogy évről évre szembesüljön életünk azzal: megajándékozottak vagyunk. Az egyházi év vége mindehhez képest kissé, vagy nagyon is észrevétlen marad. A reformáció és az advent közti kis idő talán éppen az erőgyűjtés időszaka. Egy kicsiny stáció, amikor megpihenhet a lélek, de már lopva előre is fi gyel, az új kezdetre. Vajon mit látunk akkor, ha ezúttal nem a naptári év végét vizslatjuk, hanem az egyházi év végére tekintünk? Tudjuk-e a lélek szempontjából végigpörgetni az eltelt időt? Sátoros ünnepeket és úgynevezett szürke, egyszerű vasárnapokat? S ha igen, mit látunk? Mivel szembesülünk? Fájdalmas vagy éppen örömteli e szembesülés, múltba tekintés? Tudunk-e épülni, ha gondolatban visszalapozzuk az egyházi év naptárát? Mit kellene másképp tennünk? Számos kérdés sorakozik hát előttünk. Előttem például inkább felkiáltójel emelkedik, annak jelzése, hogy sokszor készületlenül ér az ünnep. Épülés helyett néha leépülés következett be. Lám, máris akad számvetés, terveznivaló, amit át kellene gondolni, a jövőre tekintve. A legfőbb summa mégis az: áldott legyen az Ő szent neve, mindazért, amit Tőle kaptunk az eltelt egyházi évben is. A számos kijelentésért, igei megkereséséért, a közösségért, alkalomért, amellyel bár sokszor nem éltünk, de mégis kegyelmét jelentette. Azt, hogy még nincs vége ránk figyelő szeretetének. S mint ilyen, Vele és Általa tervezhetjük a jövőt is. Fábián Tibor A karácsony előtti négy vasárnapot a keresztyének adventi vasárnapnak nevezik. Az idén november 30-ára esik advent első vasárnapja, ez az egyházi év kezdete. Maga a négyhetes időszak az egyházi évben az advent nevet viseli. Az advent szó eredetéül szolgáló latin szó eljövetelt jelent és keresztyén értelemben Krisztus eljövetelére vonatkozik. Az egyház ünneprendjében ez a hónap a fokozott Krisztus-várás jegyében telik. Várják a keresztyének a naptár szerint következő karácsonyt, hogy emlékezzenek Krisztus születésére, vagyis az Ő első eljövetelére. Számot vetnek e várakozási időben azzal, hogy Isten megtartotta szavát, mert amint régi választottjainak megígérte a Szabadítót, úgy el is küldte. Betlehemben az első karácsonykor megszületett a Megváltó. Az advent ugyanakkor Krisztus második eljövetelére, más megfogalmazással szólva, a visszajövetelére fi gyelés időszaka is. Az első húsvétkor feltámasztotta Isten Fiát, Jézus Krisztust, aki a Szentlélek által jelen van láthatatlanul, és gondot visel a benne bízókra. Isten ígérete azonban úgy szól, hogy Krisztus egyszer visszajön látható formában, ítéletet tart és újjáteremti a világot. Krisztus új világában nem lesz többé bűn, betegség, nyomorúság, halál, hanem Isten szeretete tölti be azt. Ennek a várását hordozza az advent távlati üzenete. Csohány János runk, érzed-e, hogy szeretnénk fogni a kezed. Este, amikor félünk, olyan jó lenne odabújni Hozzád, és az ölelésedben megnyugodni, arcodra nagy cuppanós puszit adni. Mi azt szeretnénk, ha mindig velünk lennél, de ha ez a kívánságunk nem is teljesülhet, kérünk Téged, ne hagyj el, ne felejts el minket. Mi magunkban hordozunk Téged, a részünk vagy, nem lehet, hogy elveszítsünk. Jézuskától nem ajándékot kérünk, hanem Téged, azt az Apukát, aki nem feledkezik meg rólunk még akkor sem, ha mi rosszak vagyunk. Szeretnénk veled ünnepelni, és az angyalokkal üzenjük Neked, hogy hiányzol. Hiányzol a hétköznapjainkból, hiányzol az ünnepnapjainkból, hiányzol a napfényes reggeleken és hiányzol a sötét estéken. Ha meghallod az angyali üzenetet, melybe talán a szíved kicsit beleremeg, küldj nekünk égi dallamot, hogy ne legyünk árvák, kik mindig a holnapot várják. A holnappal gyere el majd hozzánk, hogy szívünket betöltse az égi mennyország. És ha addig hosszú is lesz az út, mi várunk Rád, mert tudnod kell, Neked és nekünk is kell ez az út. Gyermekeid, akik mindig várakozó, fürkésző szemmel várják a holnapot, és nézik a lakás ajtaját, mikor nyílik Rád. Bízunk abban, hogy időben érkezel! Szeretnénk boldog karácsonyt Veled, Apa! És Anyával, mind együtt! De szép lenne... Ildike és Petike Közli BL 3
Egy újabb almafa (Folytatás az 1. oldalról) Györgyfalváról telepes családokat költöztettek. A múlt század elején, 1913-ban Kolozspata leányegyházaként már 260 református élt a településen, a gyülekezet pedig a helybeli romladozó fatemplomba járt istentiszteletre. A magyar állam felszólítására és támogatásával az 1910-es évek elején kezdődött meg a munka egy új templom építésére. A munkálatok éppen száz éve, 1914-ben fejeződtek be, s önálló lelkipásztorként Imre Lajos került a parókiára, aki később teológiai tanár, egyházi közíró lett. A földmozgások következtében a templom húsz évvel később, és az ötvenes években is felújításra szorult. Ezt követően a hívek újra fogyni kezdtek, s a hajlék is egyre rosszabb állapotba került. Jelenleg a reformátusok száma már a negyvenet is alig éri el, ennek ellenére vállalták, hogy lelkipásztoruk vezetésével, összefogással, közmunkával, illetve támogatások révén az ingatlant felújítják. Az elmúlt tíz évben apránként sikerült sok mindent elvégezni: kívül-belül renoválni a templomot, a parókiát, rendbe tenni a templom körüli udvart, új kerítést, járdát önteni, a kapukat felújítani. Összefogtunk a munkában, és ezáltal erősödött a közösség is hangsúlyozza Sikó Csaba, aki 2000-ben került az egyházközségbe. Templomot felújítani mindig óriási feladat, hát még akkor, amikor ilyen kicsi gyülekezet vállalkozik rá mondta a templom felújítása alkalmával tartott ünnepi istentiszteleten Kató Béla. A püspök szerint szinte csoda történt, hogy a hajlék elkészült, s ezért Istennek kell hálát adni. A 2Kir 4,1 7 alapján igét hirdető püspök szerint Jeruzsálemben a fiatal király nem a szőlőskertet vagy a fürdőt akarta rendbe tenni, hanem a templomot. Bár felmenői tragikus sorsúak voltak, nevelője megtanította őt arra, hogy Isten parancsának engedelmeskedjék. Ezért jó az, hogy nekünk is olyan nevelőink, tanítóink legyenek, akik az Úr törvénye szerint élnek. Fontos azonban az, hogy nemcsak a templomot, hanem a lelkünket, hitünket is meg kell újítanunk hangsúlyozta Kató Béla. Igehirdetést követően dr. Bibza Gábor esperes szólt az egybegyűltekhez. Két évvel ezelőtt a parókiáról kijövet Sikó Csaba kolozskarai lelkipásztorral felnéztünk a toronyra és feltettük a kérdést: mi lesz Isten hajlékával? Akkor nem tudtuk rá a választ, ám az azóta eltelt időben bebizonyosodott: cselekedni akaró lelkipásztor és élni akaró közösség nagy dolgokat is megvalósíthat. Ez a két feltétel kell ahhoz, hogy egy kis közösség megmaradjon biztatta a maroknyi kis reformátusságot az esperes. Sikó Csaba üdvözölte a jelenlevőket, a gyülekezetből elszármazottakat is, akik az ünnepségre eljöttek. Megköszönte a külföldi és belföldi támogatásokat, kiemelte Gábos Lajos és Szabó István gondnokokkal az együttműködést. Köszöntőbeszédet mondott Vetési Lászó szórványügyi előadó, valamint a gyülekezet részéről Fodor János presbiter, aki a közmunkákban oroszlánrészt vállalt. Imre Lajos unokája, Kristó Boróka nagyapja emlékirataiból olvasott fel. Az ünnepi istentiszteleten kolozsi és karai fiatalokból álló csoport zenés-verses műsorral örvendeztette meg a jelenlevőket. A közösségben különben csupán egy pár fiatal család van, a többi idős. A faluban levő 1 8. osztályos iskola román, és a közeli Kolozson is ahol Sikó Piroska, Csaba felesége a lelkipásztor csupán összevont osztályokkal működik magyar nyelven az 1 4. osztály. A jövő tehát nem rózsás, az elmúlt másfél évtizedben igencsak megfogyatkozott a reformátusság, ám ennek ellenére lankadatlan a lelkipásztor Istenbe vetett hite és munkakészsége. Nekifogtunk a nagy munkának, mert Luther Mártonnal együtt vallom: ha tudnám is, hogy holnap lesz a világvége, azért ma még ültetnék egy almafácskát vallja Sikó Csaba. Somogyi Botond Önazonosságunk darabjai (Folytatás az 1. oldalról) télyes összeget adományozott az ingatlan felújítására. A második csoda Hódmezővásárhely önkormányzatának temetői látogatása után következett. A csoportot akkor polgármesterként a jelenlegi miniszter, Lázár János vezette, aki felismerte a Házsongárdnak és Bánffy Miklósnak Kolozsváron túlmutató jelentőségét. Támogatásával beindította a kripta szinte reménytelennek tűnő helyreállítását. Ezt követően többen is a nehéznek ígérkező felújítási munka mellé álltak. A Miniszterelnöki Hivatal mellett a Bethlen Gábor Alap, a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a kolozsvári főkonzulátus közvetítésével a Külügyminisztérium, a Teleki László Alapítvány, a Bánffy Kör, valamint Nagy Elek vállalkozó. Az eseményen többek között felszólalt Entz Géza, a Pro Professione Alapítvány elnöke, Grezsa István miniszteri biztos, Magdó János, a Külügyminisztérium Közép-Európa főosztályának vezetője, korábbi kolozsvári főkonzul, akik támogatásuk révén sokat segítettek a felújításban. Németh Zsolt, mint az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Bánffy Miklóssal, Magyarország egykori külügyminiszterének életével szemléltette a kripta felújításának fontosságát. A Bánffy család több tagja a 13. századtól folyamatosan töltött be hivatalnoki vagy katonai tisztséget a nemzet szolgálatában. Bánffy Miklós grófban megtestesül a család több évszázados szelleme, hiszen nemcsak nemesként, hanem íróként, politikusként, egyházkerületi főgondnokként is szolgálta hazáját, nemzetét. Külügyminiszterként elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy Pécs és Sopron magyar maradhatott. És hogy miért van szükség egy 1585-ben megnyílt temetőben régi sírok rendbetételére? E kérdésre Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős volt he- lyettes államtitkár adta meg a legtalálóbb választ: aki a múlttal foglalkozik, az nem fordul a múltba. Aki ugyanis összeszedi a múltból közös emlékeinket, értékeinket az a jövőt építi. Aki történelmi, kulturális emlékeinket ápolja, aki tisztogatja e köveket, az a mi önazonosságunknak a darabjait rakja össze. Csak az állhat szilárdan a lábán a jelenben, az tud a jövő generációnak példát mutatni és tanácsot adni, aki jól ismeri nemzetének múltját hangsúlyozta Répás Zsuzsanna. 4
Nem gyönyörködünk benne, hanem megtöltjük Megújult az újősi református templom Szinte a lehetetlenre vállalkozik az, aki Bethlen felől a legrövidebb úton szeretne eljutni a Beszterce megyei Újősre. Ezt tapasztalom, amikor az újősi templom felújításának tiszteletére szervezett hálaadó istentiszteletre indulok. Apanagyfalut elhagyva, kietlen tájon vezetek, aszfaltnak nyoma sincs. A mezőn közben kettéválik az út, s csak találomra fordulok jobbra. Újabb falu következik, de tábla, irányt mutató jelzés itt sincs. A településen újabb kereszteződés, számomra újabb tanácstalanság. Rövid kérdezősködés után indulok tovább, de megint a mezőn találom magam, ahol csak nehezen lehet előre haladni. Az út néhol olyan szűk, hogy autó alig fér el rajta. Gondolkozni kezdek, talán eltévedtem. Táblák továbbra sincsenek, s ameddig megérkezem, néhányszor kiszállok a kocsiból kérdezősködni, körbenézni. Szentmáté és Aranyosszászmóric után végre megérkezem. Közben azon tűnődöm, hogy ha valaki éjjel indulna el e vidéken, amikor sem a mezőn, sem a falvak utcáin nem talál senkit, az bizony elveszett. Nem veszett el viszont az újősi gyülekezet állapítom meg később, amikor már a hálaadó istentiszteleten ülök a templomban, és hallom, hogy az alig háromszáz lelket meghaladó református közösség szinte önerőből, sok közmunkával újította fel templomát. S végleg megbizonyosodom róla, amikor Tárkányi István helybeli lelkipásztorral beszélgetek el a gyülekezetről. A falu háromnegyed része magyar és református, mintegy 330-an vannak, a hozzá tartozó kisebb szórványokkal 350-en. Lompérdon három család él, Mezőszentmihályon már csak egy lélek, Fűzkúton pedig egy család vallja magát reformátusnak. Fiatalok kevesen élnek a faluban, sokan dolgoznak külföldön, mások a viszonylag messze fekvő Besztercére költöztek. Bár a falu félreesik a nagy nemzetközi utaktól és városoktól, munkahelyet mégis lehet találni a környéken. Tárkányi István elmondja, az asszonyok közül többen ingáznak Szeretfalvára, Sófalvára, a férfiak pedig a közeli gázkitermelő helyeken, illetve a gázkompresszor állomáson dolgoznak. Ez utóbbiból Romániában csupán hat működik, Fodor Sándor, az állomás igazgatója éppen az egyházközség gondnoka. A településen I IV. osztályos magyar iskola van, mert a néhány fiatal család két, három, sőt négy gyereket is vállal. Az ünnepi istentiszteleten ezért nem meglepő, hogy mintegy negyven gyerek zsúfolódik be az úrasztala köré, és zenés műsoruk a gyülekezeti tagok és vendégek szívét megdobogtatja. A templomot két év alatt sikerült felújítani. A költségek mintegy 200 ezer lejbe kerültek, ennek nagy részét saját alapból fedezték. Az egyháznak 40 hektár földje van, s a területalapú támogatásoknak, a gyülekezeti tagok adomá- Kató Béla püspök szerint példaértékű a gyülekezet nyainak és sok közmunkának, valamint a polgármesteri hivatal segítségének köszönhetően összegyűlt a kívánt összeg. Mi azonban nem azért újítottuk fel a templomot, hogy gyönyörködjünk benne, hanem azért, hogy megtöltsük. A vasárnap délelőtti templomlátogatottság ugyanis 50 százalék körüli mondja büszkén Tárkányi István lelkipásztor. Közben elgondolkozom, hogy egyre jobb minőségű autópályákat építünk, amelyeken egyre modernebb gépkocsikkal száguldunk. A felgyorsult életben ezért mind többször és többször rohanunk el a templom mellett. Nagyjából ez jellemző a nagyvárosokra, a nagy gyülekezetekre. Újős mintha félreeső helyen lenne, zártabb világ jellemzi, és lehet, az emberek többször állnak meg, s gondolkodnak el. Nekünk is ezt kellene tennünk: megállni, és számba venni azt, hogy nem a száguldás, a pénz utáni hajsza a legfontosabb, hanem betérni a templomba, megtapasztalni a közösségi élményt, meghallani Isten Igéjét. Hogy aztán bennünk is megszólaljon valami Az újősi gyülekezetnek e jó példájáról beszél búcsúzóul Kató Béla püspök is. Sokat járom az utóbbi időben Erdélyt, és számos helyen veszek részt hasonló alkalmakon. De a felavatást követően azt tapasztalom, hogy a templomok később újra üresen állnak. Újősben azonban más a helyzet. A gyülekezet vasárnapról vasárnapra megtölti a szent hajlékot. Itt nem a németek, hollandok vagy a magyar kormány támogatásával újult meg Isten háza, hanem a hívek munkájának köszönhetően. Erről a településről én ezt a hírt, ezt a lelkületet viszem tovább lelkesíti a helybelieket a püspök. A többi gyülekezetnek is ezt a példát kellene követnie tehetnénk hozzá reménykedően. Somogyi Botond A gyülekezeti diakónia támpillérei Működésének egyéves évfordulóját ünnepelte Medgyesen a gyülekezeti diakónia, amelynek alkalmából a helyi egyház presbitériuma, az önkéntesek és a nőszövetség tanulmányi napot szervezett. Az előadással egybekötött találkozón több meghívott gyülekezet diakónusa, nőszövetségi tagja és lelkipásztora vett részt Gyulafehérvárról, Segesvárról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és Medgyesről. Székely Zoltán helybeli lelkipásztor áhítata, valamint Kovács István diakóniai előadó-tanácsos köszöntője után két gyakorlati jellegű előadás hangzott el, amelyeken a gyülekezeti diakónus hitéről és a szeretetszolgálatról volt szó. Mindkét előadás igyekezett a hallgatóságot a gyülekezeti diakónia jellegzetes világába bevezetni. E diakóniának keretét a gyülekezet jelenti: alanya a beteg, az árva, az idős vagy az eltévelyedett keresztyén. A diakónus segítsége azonban mégsem kizárólag arra korlátozódik, hogy a meglátogatott személyt anyagi körülményeiben segítse, hanem elsősorban arra, hogy az illetőt hitében erősítse. A hatékony lelki segítségnyújtás érdekében ezért a diakónusnak ismernie kell azt a specifikus nehézséget is, amit az elhagyatott gyülekezeti tag éppen átél. Előadóink, Lőrincz István lelkipásztor és az őt elkísérő gyülekezeti diakónus gondolatait örömmel hallgattuk. A diakónus mögött azonban minden esetben ott kell állnia a gyülekezetnek. A találkozón ennek szellemében fogalmazta meg építő gondolatait Biró István küküllői, Gudor Botond nagyenyedi esperes, valamint Kozma András, Lőrincz István, Lakatos Péter és Székely Zoltán lelkipásztorok. Ketesdi Jolán segesvári, Zalányi János Gecse utcai, Kozma Anna kolozsvár-tóvidéki és Székely Anna-Eli medgyesi diakónus a gyülekezetben végzett munkájukról tartottak beszámolót. Mindez megerősített abban a tudatban, hogy az egyetértés, az adományozás, a hit, a kitartás erős támpillérei a gyülekezeti diakóniának. A beszámolók során két irány rajzolódott ki: egyes közösségekben az idősek gondozására, foglalkoztatására helyezik a hangsúlyt, máshol inkább a támogató csoportok létrehozását, fenntartását tartják elsődleges fontosságúnak. Az alap mindkettőnél biblikus szemléletű, mivel arra az elvre épít, hogy mások gondozásának a felelőssége a gyülekezet kötelessége. Ez a felelősség önmagában is képes erőforrássá válni, mert a templomi élet köré csoportosítja a híveket, és tanítja, hogy a segítésnél Krisztus irgalmasságából kell kiindulni. A gyülekezet így erősödik, a próba alatt levő gyülekezeti tag pedig hitbeli vagy anyagi megsegítésnek köszönhetően újra integrálódhat közösségébe. Székely Zoltán 5
Lehet, vagy nem lehet? Egyházmegyei közmunkával újult meg a mezőszengyeli templom Sokszor elhangzik: lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Az a lelkes munkaközösség is, amely a mezőszengyeli templom felújításán szorgoskodott, bebizonyította ennek az állításnak az igazát. A lehet nem lehet vita az 1937-es esztendőben lángolt fel a magyar értelmiség köreiben azt követően, hogy Makkai Sándor püspök lemondott és Erdélyből az anyaországba távozott. Talán csakazértis-dacból, hitvallásként tervezte meg Debreczeni László építőművész éppen 1937-ben és építette fel dr. Albert Sándorné Kovács Ottília kegyúri adományával a szengyeli református templomot ízléses, erdélyi stílusban. Reményik Sándor és barátai fogalmazták meg annak idején azt a jelszót, amit Jakab István esperes a templomszentelésen idézett: Lehet, mert kell! Olyan jó volt érezni a megszépült templomban, hogy egy élő közösséghez tartozunk, amelyhez kívánatos csatlakozni. Olyan egyház a miénk, amely nemcsak az Ige egyháza, nemcsak beszédben merül ki tevékenysége, hanem ahol a hithez jó cselekedetek kapcsolódnak. Egyházkerületünk püspöke elismerően méltatta ezt az eredeti módszert, amely más egyházmegyék számára is példaértékű: Erdélyben szolgál 560 lelkipásztor, de 5000 presbiter is, akik ha összefognak és évente egy napot önkénteskednek, akkor csodákat tehetnek. A szengyeli filiát nagy ügyszeretettel pásztoroló Lakó Jenő lelkipásztor is köszönetet mondott azoknak, akik pénzbeli és építőanyagban összeadott adományokkal, valamint hat teljes szombatot kitöltő jókedvű önkéntes munkával javították ki a szinte nyolcvan éves istenháza fogyatékosságait. Mezőbergenyéből, Nagysármásról, Galambodról, Mezőpanitból, Csittszentivánról került munkás kéz, állványzat, áramfejlesztő, betonkavaró, mész, ereszcsatorna, láncfűrész és fűnyírógép, házikenyér, kalács és hozzávalók a finom halászléhez, gulyáshoz. És sok nevetés, derűs, bátorító emberi szó. A nagytakarítást a mezőbodoni nőszövetség tagjai végezték. A Barabási Lőrinc mezőbergenyei kurátor által vezetett munkabrigádot az a krisztusi indulat vezérelte, amelyről Kató Béla püspök prédikált, hogy Tartozunk mi, az erősek, hogy a gyengék erőtlenségét hordozzuk! A mezőszengyeli kis közösség hálás vendégszeretettel köszöntötte az egyházmegye lelkészeit, és a szentelésre összegyűlt presbitereket, akik délután presbiteri konferencia keretében Szabó Árpád udvarfalvi lelkipásztor előadását, Gombos József elnöki jelentését, végül Szántó Mihály mezőbodoni lelkipásztor záró áhítatát hallgatták meg. A mezőzáhi nagy halastó partján kicsit úgy éreztük, mintha lélekben ott lettünk volna a Genezáret-tónál, ahol Jézus azt parancsolta Simon Péternek: evezz a mélyre, és vesd ki újra a hálódat! Megérthettük, hogy nekünk is szól ma a parancs: lelkészként, presbiterként, gyülekezeti tagként legyünk kitartó emberhalászok és tudjunk Jézusnak lelkeket gyűjteni. Nem a magunk szaktudására, halászati ismereteire és tapasztalatára támaszkodva, hanem a halfogás Urában bízva. Adja Isten, hogy a szépen megújult szengyeli templom legalább évente egyszer újra zsúfolásig megteljen. Talán az elszármazottak találkozóját itt is megtartják majd a jövőben, és nyaranta ifjúsági csoportok, református (presbiter)családok, művészek is tábort verhetnének kertjében, hogy innen bejárhassák a környéket és rácsodálkozzanak Isten csodáira, a Mezőség szépségeire. Mezőszengyelben ne csak a katolikus toronyóra jelezze a pontos időt, de a református templom a jövőben egy élni akaró kisközösség megbecsült hajléka és egy erős Mezőségi Egyházmegye tevékeny hitének iskolapéldája is legyen. Szabó László Ideje felnőni 9. Húszplusz Konferencia Mit jelent felnőttnek lenni? Hogyan nőhetek fel családomhoz, hivatásomhoz, szolgálatomhoz, Krisztushoz? Ezekre a kérdésekre kerestük együtt a választ, a 9. alkalommal megszervezett Húszplusz Konferencián, amelynek a brassói Reménység Háza adott otthont. A rendezvény célja volt egybegyűjteni a gyülekezeteink padjaiból leginkább hiányzó korosztályt, a 20 40 éves fiatal felnőtteket, egyetemistákat és fiatal házasokat. Az alkalom vezérigéje, a növekedéssel egybecsengően, az Ézsaiás könyve 43. részének 19. verse volt: Íme, én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok. Az a hivatásod, ami lelkesít ne olyan pályát válassz, amiből meg lehet élni, hanem válassz egy olyan hobbit, amibe örömmel bele tudsz halni! hangzott el ifj. Csomós József lelkipásztor ajkáról, aki a magyarországi Tiszáninneni Egyházkerület ifjúsági referenseként gyakran szembesül a fiatalok 6 pályaorientációs küzdelmeivel. A bibliai Gedeon, Jónás és Jézus Krisztus történetei alapján rávilágított: Isten által rendelt hivatásunk folyamatosan kristályosodik ki a vele való élő kapcsolatban. Az Ideje felnőni a hivatásomhoz című humoros és stand-up comedy stílusban bemutatott előadását nagy figyelemmel kísérték a résztvevők. Kassay Géza belvárosi lelkész áhítatát követően a debreceni egyetemi református lelkész, Püski Dániel Ideje felnőni a családomhoz című előadását hallgattuk meg. Ebben a hallgatóság azzal a csomaggal szembesülhetett, amelyet mindannyian családi modellként hozunk otthonról. Üzenetértékű volt az a gondolat, mely szerint Isten kapcsolati lény, aki óhajtja az emberrel való kapcsolatot. Ez úgy válhat családiassá, ha mi Ádámként és Évaként meztelenül, azaz takargatnivaló nélkül tudunk kettesben házastársakként, mégis hármasban megállni Isten előtt. Az otthon megélt családtípusokról és az óhajtott őszinte, családi intimitás mibenlétéről kiscsoportokban folytatódott a beszélgetés. Püski Dániel az esti előadásában kiemelte: csak felelősségteljes társadalomban és gyülekezetben lehet felnőni. Ahol a gyülekezet maga még naiv gyermekkorban él, ott nehéz felnőtt keresztyén gyülekezeti taggá válni. Ezzel kapcsolatban rávilágított arra, hogy a tradíció a holtak élő hite, míg a tradicionalizmus az élők halott hite. Rámutatva arra, hogy szüleink az egyházban az építkezés generációját képviselték, felhívással fordult minden fiatal felnőtt hallgatóhoz, hogy a mi feladatunk lesz az új infrastruktúrákat lélekkel megtölteni. A belvárosi templomban tartott konferenciazáró istentiszteletet kisés nagycsoportos kiértékelő követte, melyen a jövő évi 10. jubileumi találkozó terveiről is szó esett. A konferencia idején több alternatív program közül lehetett választani: sporttevékenységek, társasjátékok és interaktív városnézés. Az alternatív programok sorába tartozott a Sántha Edit pszichológus és mentálhigiénés szakember, illetve a Roth Levente bodoki lelkipásztor által vezetett bibliodráma-műhely is, melyben a résztvevők átélhették és újrajátszhatták a béna meggyógyításának történetét. Az esti hangulatot a Csomós Józsi és Márton Előd, IKE utazótitkár fergeteges stand-up comedy show-ja fokozta. Emlékbe a konferencia bögréjét vagy a kézműves és könyvvásár egy-egy darabját vihették haza a mintegy 75 főt számláló anyaországi, partiumi, szilágysági, kalotaszegi, Maros menti, barcasági és bukaresti résztvevők. Imreh Erika, Jári Zsolt
Összeállította: Könczei Katinka Kedves Gyermekek! Ha megkérdeznélek titeket, hogy az év melyik időszakát várjátok a legjobban, szinte biztos, hogy a születésnapotok és a nyári szünet mellett a karácsonyt fogjátok említeni. Ahogyan évről évre láthatjuk, az üzleteket már november végén ellepik az adventi koszorúk és a Mikulás-csomagok, otthon szorgos kezek készítik a dekorációkat, mindenki készül a karácsonyra. Azonban a karácsonyt, a beteljesedést mindig megelőzi a várakozás, az advent. Ez a várakozás Jézus Krisztus születésére mutat. Hiszen Isten az emberiség számára az Ő legnagyobb ajándékát küldte el: egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust! Az advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület időszaka. A Szentírásban Jézus születésének ígéretéről több helyen is olvashatunk. Például Ézsaiás próféta a következőket írja: Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fi atal nő teherben van, és fi út fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (Ézs 7,14) Továbbá a Lukács evangéliumának 1. fejezetében Keresztelő János történetéről olvashatunk, aki az Úr Jézus előtt járt, előkészítve az Ő útját! Kívánom, hogy a 2014. évi adventi időszak mindnyájunk számára az örömteli készülődés és várakozás jegyében teljen! Adventi mese Monic Wilder: Advent Adventi ajtódísz Karácsony előtt négy héttel egy angyal érkezik a Földre. Égkék ruhában jár-kel az emberek között, de azok annyira el vannak foglalva az ünnepek előtti készülődéssel, hogy észre sem veszik. A vásárlási láz szebbet, nagyobbat, drágábbat, a pénztárgépek kattogása, a reklámok harsogó zaja elnyomja az angyal szavait, a szupermarketek tarka tömege elrejti törékeny alakját. Minden csillog-villog, zenél, követel: vegyél még, még, még... Színes-fényes papírba rejtik az ajándékaikat, lelkük sivárságát. Pedig csupán egy gyertya fénye, s egy kis csend elég lenne ahhoz, hogy az angyal a vendégük lehessen. Karácsony előtt három héttel egy másik angyal érkezik. Feladata, hogy aranyszálból szőtt kosarát telepakolja ajándékokkal, s felvigye a mennybe. A kosár azonban nagyon törékeny; a rengeteg összevásárolt játék, ékszer, parfüm, plazma-tv súlya összeroppantaná. Az angyal nem is ilyen ajándék után kutat. Türelmesen, embertől emberig haladva keresi azt, ami súlytalan, végtelen, nem kerül semmibe, mégis mindennél többet ér. Az angyal a kosarat a szeretet apró morzsáival tölti meg. Karácsony előtt két héttel újabb angyal látogat a Földre. Végigjár minden házat, minden otthont, néhol elidőzik néhány percre, máshonnan szinte menekül. Tágas tereken sétál, kivilágított parkokban üldögél, figyeli a beszélgető, egymásra mosolygó embereket. A hidegtől kipirosodott ujjak kulcsolódnak a forralt boros poharakra, gyerekek hancúroznak a frissen hullott hóban, félrebillent fejű hóember álldogál egy terebélyes fenyőfa oltalmában. Az angyal örömét leli a látottakban, meg-megérinti az embereket, s azok szívébe békesség, szemükbe ragyogás költözik. A várakozás ünneppé varázsolja a hétköznapjaikat. Egy héttel karácsony előtt angyalok serege érkezik, elhozzák a dalt, a zenét, a táncot. A várakozás lassan véget ér, a megbocsátás egymásba kulcsolja az emberek kezét. Emberekét, akik nem felejtették el várni az angyalokat, akik nem felejtettek el hinni a csodában, akiknek a karácsony nemcsak a díszes fenyőfát, a finom ételeket, az ajándékokat jelenti, hanem a több mint két évezredes titkot is. Ők azok, akik a szent éjjelen fürkészve figyelik az eget, s rájuk a csillagok fénye a mennybe vitt szeretetet sziporkázza vissza. Vántsa Zoltán: Advent Kellékek: színes kartonpapír, ceruza, olló, ragasztó, szalag, madzag. Elkészítés: 1. lépés: Egy zöld kartonpapíron rajzoljuk körbe a (jobb) kezünket. Majd az olló segítségével vágjuk ki a formát. Ez lesz a sablonunk. 2. lépés: Rajzoljuk körbe a sablont többször (kb. 12-szer) a zöld kartonpapírokon, majd vágjuk ki a formákat. 3. lépés: A kivágott formákat ragasszuk össze úgy, hogy koszorút formáljanak. 4. lépés: A koszorút különböző szalagokkal, papírból készült formákkal díszíthetjük. 5. A koszorú hátoldalára a ragasztó segítségével madzagot rögzítünk, és kész is a szép ajtódíszünk! Várakozás: a télre, a hóra, a jóra, a szépre, a Szóra. Várakozás: a barátra, társra, az önzetlen gondoskodásra. Várakozás: a hitre, a fényre, a gyógyító, segítő kézre. Várakozás: a békére, csendre, a világot átfogó Rendre. 7
Kálvin erdélyi olvasói címmel nyílt kiállítás a kolozsvári Akadémiai Könyvtár kiállítótermében. A Kálvin-évek zárása alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján Kató Béla püspök mellett jelen volt Monok István, a budapesti Tudományos Akadémiai Könyvtár igazgatója is, aki Ősz Sándor Előd Bibliotheca Calviniana Transylvanica. Kora újkori Kálvin-kiadások Erdélyben című kötetét mutatta be. A kiállításon az érdeklődők olyan 16. századi Kálvin-kiadványokat tekinthettek meg, amelyek eddig a nagyközönség számára nem voltak láthatók. Kendilónai megemlékezés. A közelmúltban Kendilónán a gyülekezet volt lelkészére, a 70 éve meggyilkolt dr. Kisborosnyói Tompa Artúrra emlékeztek. Az istentiszteleten Vetési László hirdetett igét és a Kolozsvári Református Kollégium kórusa szolgált. A templomban a mártírhalált halt lelkész tiszteletére emléktáblát is avattak. Az ünnepi alkalom a kendilónai temetőben, a lelkész és családja földi nyughelyének megkoszorúzásával zárult. Svájci önkéntes munka. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány családsegítő programjának vendége volt 34 bázeli fiatal konfirmandus és öt felnőtt kísérőjük. Már a tavaly elkezdődött az együttműködés, amikor 14 fiatal és négy felnőtt önkénteskedett nálunk Daniel Frei bázeli lelkész vezetésével. Céljuk az volt, hogy az ottani fiatalok önkéntes munkát végezve megismerkedhessenek az itteni helyzettel, betekintést nyerjenek az idős emberek életébe. Kilenc településen, Oltszemen, Kálnokon, Árkoson, Vargyason, Olaszteleken, Pákén, Gelencén, Fotoson és Sepsiszentgyörgyön segítettünk összesen 11 háztartásban idős embereken. A négy nap alatt a gyomtalanítás és udvartakarítás mellett szükség volt favágásra, Kórházlelkészek Erdélyben Kolozsvár Buzogány Emese, Megyei Sürgősségi Klinika Elérhetőség e-mail: buzoganyemese@gmail.com, tel.: 0740/368663 Balogh Gyöngyi, Onkológia Elérhetőség e-mail: gybalogh@gmail.com, tel.: 0740/295770 Brassó Magyari János, Megyei Kórház Elérhetőség e-mail: magyariioan@yahoo.com, tel.: 0721/564553 Marosvásárhely Lakatos Gabriella, Megyei Kórház Elérhetőség e-mail: lakatos.gabriella@gmail.com, tel.: 0746/091941 Hírek Események farakásra, téli tüzelő behordására, fűnyírásra és kaszálásra, gereblyélésre, száraz ágak vágására, zöldség kiásására, kukoricakóré aratására, dió összegyűjtésére, szemét összegyűjtésére, sőt néhány házon belüli munkára is sor került: függönyök kimosására, ablakpucolásra, mosogatásra, bútortisztításra és sepregetésre. A svájci csoporttal tartott kiértékelőn azt a következtetést vonhattuk le, hogy az együttlét sikeres volt, s megfogalmazódott az igény: jövőben is tervezünk hasonló együttműködést. (Tóth Anna) Kalotaszegi kopjafaavatás Egerpatakon. Nem mindennapi esemény színhelye volt Egerpatak. A gyülekezet szeretettel fogadta a kalotaszentkirályiakat, akik kalotaszegi kopjafát hoztak az egerpataki temetőbe Bitay Lajos lelkipásztor és Bitay Lajosné sírjához. Hálából állíttatott szeretett lelkipásztorunknak 1958 1990 között Kalotaszentkirály-Zentelkén végzett hűséges szolgálata emlékére olvasható a kopjafán. Bod Péter egerpataki lelkész igehirdetése után Dénes Vilma nyugalmazott tanítónő köszöntötte az emlékezőket, kiemelve, hogy ez az alkalom főhajtás egy olyan székely lelkipásztor előtt, aki 40 évi kalotaszegi szolgálata után hazatért a Székelyföldre, szülőföldjére. Ezt követően székely zászlót adott át Rigó Ilona asszonytestvérünknek, hogy kegyelettel őrizzék székely papjuk emlékét, megköszönve Póka István, Rigó István, Szőke János és Okos András atyafiak áldozatos munkáját. A koszorúzás után az ünnepség szeretetvendégséggel zárult, amelyen egymástól távol eső, mégis lélekben közel álló tájegység közös emlékei elevenedtek meg. Bitay Éva megköszönte azt a megtiszteltetést, amelyet szüleiért tettek, érezvén mindnyájan, ha szeretet van, nincs távolság Kalotaszeg népe és a székely Egerpatak között. (Dénes Sándor) Kóródi Csaba, Megyei Kórház Elérhetőség e-mail: csabakorodi62@gmail.com, tel.: 0723/331317 Szászrégen Szép Ildikó, Városi Kórház Elérhetőség e-mail: szep.eduard@yahoo.com, tel.: 0726/529977 Bánffyhunyad Lukács Margit, Városi Kórház Elérhetőség e-mail: lukacsmanyika@yahoo. com, tel.: 0724/056691 Sepsiszentgyörgy Orbán Edit, Megyei Kórház Elérhetőség e-mail: edit.orban@yahoo.de, tel.: 0740/031943 A Sátán nem téma, hanem anatéma. A Görgényi Egyházmegye lelkészértekezlete idén harmadik alkalommal Magyarón gyűlt össze. Takácsné Kővári Malvin lelkipásztor igehirdetése után Szűcs Ferenc budapesti teológiai tanár tartott előadást a Satanológia a teológiában és az igehirdetésben címmel. Egy találó szójátékkal indította előadását: a keresztyén gondolkodásban a Sátán nem téma, hanem anatéma. Másként szólva, nincs önálló helye a teológiában, hanem mindig csak azzal a krisztológiai és szótériológiai ténnyel együtt kerülhet szóba, hogy Krisztus által legyőzetett. A krisztológiai szempont alapja az, hogy nem a bűnbe esett ember lett Isten ellenfele, hanem az őt fogva tartó gonosz. Ezt a gonoszt pedig csak egy nála hatalmasabb győzheti le. Krisztus a bűntől és a Sátán minden hatalmától megszabadított (HK 1. kérdés). Ha a teremtés koronája vált volna Isten ellenségévé, akkor osztályrésze nem a megváltás, a szabadítás, hanem a megsemmisítés lenne. Félreérthető az olyan antropológiai megközelítés, amely a bűn okát az emberi természetben keresi, mert akkor az ember bűnbeesésében a Teremtőt magát tenné felelőssé. Az előadást négy alfejezetre bontva hallhattuk: A Sátán eredete és a satanológiának a teológiában elfoglalt helye; A satanológia, apokaliptika és az eszkatológia kapcsolata; Személyes hatalom-e a Sátán, illetve Satanológia az igehirdetésben és lelkigondozásban. Az előadást számos kérdés és kellemes beszélgetés követte. (Nagy-Vajda Levente) Úrvacsorai kelyhek készítésével és egyházi tárgyak restaurálásával foglalkozom. Elérhetőségek: 0264/433241; 0765/128601. Imrei Imre ötvösmester ISSN 1223 8848 ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta: uzenet@reformatus.ro http://www.reformatus.ro/uzenet.html Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes