2007. évi. törvény egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása 1. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65. (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 65. (1) Az üzemi tanácsot együttdöntési jog illeti meg a kollektív szerződésben meghatározott a) jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve b) az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében. 2. Az Mt. 130. (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [(2) A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:] c) a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [138. (5) bekezdés] első évére; 3. (1) Az Mt. 134. (3) bekezdése a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép: [(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató] a) kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-áig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év december 31- ig, [adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet.] (2) Az Mt. 134. -a a következő (7) (8) bekezdéssel egészül ki: (7) A (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásakor a 134. (2) bekezdésében foglalt szabadságot, valamint az alapszabadság legalább felét az esedékesség évében kell kiadni. Ettől eltérni csak akkor lehet, ha az baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében szükséges.
(8) E törvény alkalmazásakor a munkáltató a) működési körét közvetlenül és súlyosan érintő, illetve b) gazdálkodását meghatározó módon befolyásoló, a munkaszervezéstől független körülményt kell kivételesen fontos gazdasági érdeknek tekinteni. 4. Az Mt. 154. (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 154. (1) A munkabért jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni. Azt utalvány vagy más formában fizetni tilos. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkáltató kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló megbízása alapján a munkabért vagy annak meghatározott részét a munkavállaló bankszámlájára átutalja. A munkabér vagy meghatározott részének bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele a munkavállaló részére költségtöbbletet nem okozhat. A költségtöbbletet a munkavállalónak kell a munkáltató számára igazolnia. A munkáltató és a munkavállaló megállapodhat költségátalány alkalmazásáról. 5. (1) Az Mt. 193/G. (1) bekezdése a következő új d) ponttal, illetve második mondattal egészül ki: [193/G. (1) A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodást írásba kell foglalni, és annak tartalmaznia kell legalább:] d) természetbeni munkabér, illetve juttatás esetén ha ezeket a kölcsönvevő biztosítja ezek ellentételezését. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhatnak arról, hogy a természetbeni munkabért és a külön törvény szerint munkáltatót megillető személyi jövedelemadókedvezménnyel támogatott, a 165-165/A. -ban szabályozott szociális juttatásokat (a továbbiakban: közvetlenül adott szociális juttatás) a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja meg. (2) Az Mt. 193/G. (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (4) A kölcsönvevő eltérő megállapodás hiányában köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek legkésőbb a munkabér 155. (3) bekezdése alapján meghatározott időpontig történő kifizetéséhez szükségesek. Ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg, a kölcsönbevevő az utolsó munkában töltött napot követő három munkanapon belül köteles a munkabérfizetéshez, valamint a 193/F. (2) bekezdésében szereplő kötelezettsége teljesítéséhez szükséges adatokat a kölcsönadónak átadni. Ezen adatok körébe tartoznak a 193/H. (9) (10) bekezdésének alkalmazása esetén a kölcsönzött munkavállalóéval azonos vagy ahhoz hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalót megillető, a 142/A. (3) bekezdése szerinti egyes juttatások is. (3) Az Mt. 193/G. (5) bekezdése a következő új h) ponttal egészül ki: [(5) A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak] 2
h) az (1) bekezdésben szereplő megállapodás megkötése esetén a természetbeni munkabér, valamint a közvetlenül adott szociális juttatás biztosítása [tekintetében.] (4) Az Mt. 193/G. (12) (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (12) A (9) (10) bekezdés alkalmazásakor, ha a munkaviszony időtartama a (8) bekezdés szerint nem határozható meg, a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kell tekinteni. (13) A (6) (12) bekezdéstől érvényesen eltérni nem lehet. 6. (1) Az Mt. 193/H. (3) bekezdésének felvezető szövege, valamint annak c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (3) A munkáltató ha a munkaszerződés nem tartalmaz tájékoztatást legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított két héten belül, ezen túlmenően a c) pont szerint, a (9) vagy (10) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor, legkésőbb az e szabályok szerinti jogosultság megállapításának kezdetétől számított két héten belül köteles a munkavállalót írásban tájékoztatni c) a munkabér egyéb elemeiről, ideértve a (9) vagy (10) bekezdés szerinti juttatások biztosításának feltételeit is, (2) Az Mt. 193/H. -ának (9) bekezdés a) b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [(9) A kölcsönzés időtartama alatt a 142/A. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában a személyi alapbér, a műszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, továbbá az ügyelet, készenlét díjazása tekintetében, ha] a) a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés tartama a 183 napot meghaladja, vagy b) a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevőnél történő munkavégzés megkezdésének időpontját megelőző két évben a kölcsönvevőnél kölcsönzés alapján összesen legalább 183 napot dolgozott. Ha a kölcsönvevőnél kölcsönzés alapján munkavégzéssel töltött összeszámított időtartam az újabb kölcsönzés alatt éri el a 183 napot, a fenti szabályt a 184. naptól kell alkalmazni. (3) Az Mt. 193/H. -ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a következő (13) bekezdéssel egészül ki, egyúttal a jelenlegi (12) bekezdés megjelölése (14) bekezdésre változik: (12) A (9) (10) bekezdés alkalmazásakor a munkavégzés folyamatosságát nem szakítja meg a 107. szerinti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időtartama. Ettől eltérően, a fizetés nélküli szabadság a 138. (5) bekezdésben és a 139. -ban foglaltak kivételével akkor nem érinti a munkavégzés folyamatosságát, ha ennek időtartama a harminc munkanapot nem haladja meg. A munkavégzés folyamatosságának feltétele, hogy a munkavégzési 3
kötelezettség alóli mentesülés megszűnését követően a munkavállaló munkáját annál a kölcsönvevőnél folytassa, amelynél a mentesülés megkezdődött. (13) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásával kapcsolatban a kölcsönbeadó írásbeli nyilatkozat megtételére kötelezheti a munkavállalót arról, hogy a nyilatkozat átadását megelőző két évben mely kölcsönvevőnél, milyen időtartamban végzett munkát. 7. Az Mt. 193/P. -ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (3) A kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás során e törvény 83/A. -ának, 102. -a (1)- (3) bekezdésének, 104 105. -ainak, 117 129/A. -ainak, valamint a 193/G. (1) bekezdésben foglalt megállapodás esetén a természetbeni munkabér, illetve juttatás vonatkozásában 193/G. (4) bekezdésének és (5) bekezdés h) pontjának alkalmazásakor munkáltatón a kölcsönvevőt kell érteni. A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosítása A változat: 8. (1) A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bgtv.) 1. - ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (1) A bérgarancia-eljárás keretében a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége esetén a munkavállalóval szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozása előlegezhető meg. (2) A Bgtv. 1. -a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [(2) E törvény alkalmazásában] a) fizetésképtelenség: a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szerinti csődeljárás és felszámolás, továbbá az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamainak joga szerinti bármely olyan eljárás, amely alapján aa) a munkáltató fizetésképtelensége alapján az adott tagállam joga szerinti kollektív eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, amely a munkáltató vagyona feletti rendelkezési joga részleges vagy teljes elvonásával, valamint felszámoló vagy hasonló feladatot ellátó személy (a továbbiakban: felszámoló) kinevezésével jár, és ab) az említett rendelkezések alapján az illetékes hatóság vagy bíróság döntött az eljárás megkezdéséről, vagy megállapította, hogy a munkáltató vállalkozása vagy üzeme végleg megszűnt, és a rendelkezésre álló eszközök nem elegendőek az eljárás megkezdéséhez; B változat: a 8. elmarad. 4
9. A Bgtv. 2. -ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A változat: (1) Ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal szemben fennálló bértartozást a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon ideértve a 7. (3) bekezdésében meghatározott esetet is nem tudja kielégíteni, haladéktalanul kérelmet nyújt be az állami foglalkoztatási szervhez visszatérítendő pénzügyi támogatás iránt. Csődeljárás esetén az e törvényben a felszámoló részére meghatározott kötelezettségek a csődeljárás kezdeményezőjét terhelik (a továbbiakban együtt: felszámoló). B változat: (1) Ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal szemben fennálló bértartozást a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon ideértve a 7. (3) bekezdésében meghatározott esetet is nem tudja kielégíteni, haladéktalanul kérelmet nyújt be az állami foglalkoztatási szervhez visszatérítendő pénzügyi támogatás iránt. 10. A Bgtv. 7. -a helyébe a következő rendelkezés lép: 7 (1) A felszámoló a támogatási igény meghatározása során a támogatásra jogosult gazdálkodó szervezetnek a jogosultakkal szemben, a bérfizetési napon fennálló bértartozását, de egy felszámolási eljáráson belül jogosultanként legfeljebb a tárgyévet megelőző második év Központi Statisztikai Hivatal által közzétett nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének ötszörös összegét veheti figyelembe. Amennyiben a felszámolási eljárás egyes naptári éveiben a támogatás felső mértéke eltérő, a jogosultság szempontjából a magasabb támogatási mértéket kell figyelembe venni. (2) A Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből a (3) bekezdésben foglalt kivétellel legfeljebb olyan mértékű támogatás igényelhető, amennyivel a gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben a bérfizetés napján fennálló bértartozása meghaladja a gazdálkodó szervezetnél a bérfizetés napjáig és azt követően a kérelem benyújtásáig keletkezett forrás együttes összegét. (3) Azon munkavállalókkal szembeni bértartozást, akiknek a munkaviszonya a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 86. -ának b) pontja alapján a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg, illetőleg azt a bértartozást, amely a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésének időpontjában válik esedékessé, a felszámoló köteles rendelkezésre álló fedezet hiányában a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül - a záró vagyonmérleg elkészítését megelőzően a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből megigényelni, és a bérköveteléssel érintett munkavállaló részére kifizetni. 5
11. A Bgtv. 2. számú melléklete helyébe e törvény melléklete lép. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosítása 12. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. -a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik: (6) Ha a munkaügyi ellenőrzés eredményeként nem állapítható meg a munkavállalók foglalkoztatója, vélelmezni kell, hogy a munkavállalók foglalkoztatója a munkavégzés helyén a tevékenységet irányító vállalkozás. 13. (1) A Met. 3. (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [3. (1) A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:] g) a jogszabályban vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződésben megállapított munkabér mértékére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések, [megtartására.] (2) A Met. 3. -ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (2) A munkaügyi ellenőrzést a felügyelő hivatalból, az (1) bekezdés d), l) n), p) pontjaiban foglalt esetekben valamint a g) pontban a munkabérnek a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződés kivételével a kollektív szerződésben rögzített mértéke tekintetében annak a félnek a kérelmére folytatja le, akinek (amelynek) a jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti. (3) A Met. 3. -ának (3) bekezdése a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [(3) A munkaerő-kölcsönzés esetében a munkaügyi ellenőrzés] a) az (1) bekezdés a) b), a szabadságra vonatkozó rendelkezést illetően az f), h) j) l)-n) pontjaiban meghatározott szabályok vonatkozásában a kölcsönbeadóra, ( ) c) az (1) bekezdés d), g), i) és k), valamint o) pontjában meghatározott szabályok vonatkozásában mind a kölcsönbeadóra, mind pedig a kölcsönvevőre, 1 2 [kiterjed.] 1 Az o) pontra utalás mely eddig hiányzott a c) pontba került. Az o) pont így hangzik: o) a teljesítménykövetelmény megállapítása tekintetében az előzetes foglalkoztatói eljárás lefolytatásának tényére, valamint a teljesítménykövetelmény és a teljesítménybér-tényezők alkalmazása előtti közlésére vonatkozó szabályok megtartására 2 A g) pontra való utalás átkerült az a) pontból a c) pontba. 6
14. (1) A Met. 7. -a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [7. (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha] b) a foglalkoztató a 3. (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeinek meglétére vonatkozó, valamint e), g), h), j), o), p), q és r) pontjában foglalt rendelkezések bármelyikét több 3 [munkavállaló vonatkozásában megsérti.] (2) A Met. 7. (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a a következő (10) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (10) bekezdés számozása (11) bekezdésre változik: (9) Ha egy ellenőrzés során megállapított szabálytalanság a jelen törvényben meghatározott jogszabály és egyéb rendelkezés, illetve a szabálysértési jogszabály előírásait is megsérti, a munkaügyi felügyelő a) az illetékes területi felügyelőség vezetőjének munkaügyi bírság kiszabására tehet javaslatot, és b) emellett szabálysértési eljárást folytathat le, rendbírságot szabhat ki. (10) Nem alkalmazható egyidejűleg a (9) bekezdés a) b) pontjában foglalt rendelkezés, ha a foglalkoztató magánszemély vagy egyéni vállalkozó. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása 15. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. -a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: (4) A felszámolási eljárás befejezésének időpontjában esedékessé váló követelések közül a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése miatt az Mt. 86/A. -a alapján a munkavállalót megillető átlagkeresetet, valamint az Mt. 95. -ának (1) bekezdése szerinti végkielégítést, valamint a munkaviszonyra tekintettel járó egyéb juttatásokat a felszámoló igénybejelentés hiányában is hitelezői igényként veszi nyilvántartásba, és elégíti ki a kielégítési sorrend általános szabályai (57 58. ) szerint. A változat: 16. 3 A q) pont, - mely eddig nem szerepelt bekerült a törvényszövegbe. A q) pont így hangzik: q) a Köt.(közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény) 5. -ának (3)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezések fogadó szervezetek általi, megtartására 7
A Cstv-nek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvénnyel megállapított 49/D. -a helyébe a következő rendelkezés lép: 49/D. (1) A felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordíthatja a biztosított követelés erejéig több jogosult esetén a Ptk. 256. (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével, ha a zálogjog a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett. (2) Az (1) bekezdés szerinti követelések kiegyenlítetlenül maradt részének kielégítése, valamint a vételár fennmaradó legalább 50%-ának felosztása tekintetében a felszámolás körébe tartozó vagyonból történő kielégítés szabályai az irányadók (57 58. ). B változat: a 16. elmarad. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása 17. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. -ának (1) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki: [57. (1) Illetékmentes a polgári ügyekben:] t) a munkavállalók legalább fele által indított felszámolási eljárás, feltéve, hogy a munkavállalók bérkövetelése átlagosan eléri a kéthavi munkabér összegét. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása 18. (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) 3. -ának 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [3. E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:] 14. Munkáltató az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállaló számára közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a kölcsönvevő. 8
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása 19. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 12. -ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (1) A munkaügyi tanácsnak a munkaadók képviseletét ellátó tagokból álló munkaadói oldalába az OÉT-ben képviselettel rendelkező országos munkaadói szövetségek, a munkavállalók képviseletét ellátó tagokból álló munkavállalói oldalába az OÉT-ben képviselettel rendelkező munkavállalói szövetségek egy-egy tagot jelölnek, illetve vonják vissza a jelölést. A tagokat jelölés, illetőleg annak visszavonása alapján az állami foglalkoztatási szerv vezetője bízza meg a munkaügyi tanács megbízatásának lejártáig terjedő időtartamra, továbbá hívja vissza. A munkaügyi tanács önkormányzati oldalának egy-egy tagját a működési területébe tartozó megyékben és a fővárosban lévő megyei (fővárosi) közgyűlés, valamint a megyei jogú városok képviselő testülete, továbbá a működési területén alakult regionális fejlesztési tanács választja, illetőleg hívja vissza. A választás, illetve visszahívás alapján a tagok részére a megbízólevelet az állami foglalkoztatási szerv vezetője adja át, illetve vonja vissza. Az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény módosítása 20. (1) Az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Euüttv.) 4. -ának (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul: (2) A különleges tárgyaló testület legalább három és legfeljebb a tagállamok számával azonos számú tagból áll. Minden tagállamból, amelyben a közösségi szinten működő vállalkozásnak vagy vállalkozáscsoportnak telephelye vagy vállalkozása működik, egy munkavállalói képviselőt kell küldeni a különleges tárgyaló testületbe. A különleges tárgyaló testület tagjának jelölésével egyidejűleg gondoskodni kell póttag jelöléséről is. (2) Az Euüttv. 24. -a alábbiak szerint módosul: 24. E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. -ával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanácsnak az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a közösségi szinten működő vállalkozásokban vagy vállalkozáscsoportokban foglalkoztatott munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 94/45/EK irányelvével, a Tanácsnak a 94/45/EK irányelv alkalmazásának 9
az Egyesült Királyságra történő kiterjesztéséről szóló 97/74/EK irányelvével, valamint a Tanácsnak a 94/45/EK irányelvnek Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló 2006/109/EK irányelvével. Záró rendelkezések 21. (1) E törvény 2007. április 1-jén lép hatályba. (2) E törvény 3. -ával megállapított Mt. 134. rendelkezéseit először a 2007. évi rendes szabadság tekintetében kell alkalmazni. A változat: (3) E törvény 8 11. -aival megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő csőd- és felszámolási eljárásokban abban az esetben kell alkalmazni, ha a felszámoló a munkabéreknek a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből történő megelőlegezése érdekében még nem nyújtott be kérelmet. B változat: (3) E törvény 8 11. -aival megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő felszámolási eljárásokban abban az esetben kell alkalmazni, ha a felszámoló a munkabéreknek a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből történő megelőlegezése érdekében még nem nyújtott be kérelmet. (4) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. -a (1) bekezdésének e törvénnyel beiktatott t) pontját e törvény hatálybalépését követően megindított felszámolási eljárásban kell alkalmazni. (5) E törvény 12 14. -aival megállapított szabályok csak az e törvény hatályba lépését követően elkövetett jogsértés esetén alkalmazhatók. (6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Mt. a) 193/F. (2) bekezdése, b) 193/F. (3) bekezdéséből a (2) szövegrész, továbbá c) 193/P. (1) bekezdéséből a 79. -ának (4) (5) bekezdése szövegrész. (7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 14. -ának (7) bekezdése. (8) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 1. számú mellékletének I/9. pontjában a a törvény 2. számú melléklete Összesen sor 4. oszlopában szereplő szövegrész helyébe a a törvény 2. számú melléklete Összesen sor 6. oszlopában szereplő szövegrész lép. (9) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mt. 203. (4) bekezdése c) pontjában a miniszter kifejezés helyébe a kereskedelemért felelős miniszter lép. 10
(10) A munkaügyi tanács a megyében lévő többcélú kistérségi társulások elnöksége által jelölt tagjának megbízatása a megyei közgyűlés képviseletét ellátó tag megbízásával, de legkésőbb e törvény hatályba lépését követő 60 napon belül megszűnik. 22. A postáról szóló 2003. évi CI. törvény 3. -ának 32. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [3. E törvény alkalmazásában:] 32. Postai szolgáltatás: olyan hírközlési szolgáltatás, amely a postai küldemény felvételére, szükség szerinti feldolgozására, továbbítására és kézbesítésére, illetve együttesen vagy részben az ezeknek megfelelő műveletek elvégzésére irányul ellenszolgáltatás fejében. Postai szolgáltatásnak minősül a dokumentumcsere is. Nem postai szolgáltatás a bírósági végrehajtó által külön jogszabály alapján végzett kézbesítés, illetve nem minősül postai szolgáltatásnak, ha bármely személy vagy szervezet a saját küldeményét vagy a kizárólag a feladó részére kézbesítést végző szervezet a feladó küldeményét a vele munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban álló, vagy egyéb hivatásos állományban lévő személlyel juttatja el más személyhez vagy szervezethez (saját kézbesítés), illetve. Jelen pont alkalmazásában nem tekinthető saját kézbesítésnek a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott személlyel történő kézbesítés. 11
Melléklet a 2007..évi.. törvényhez [2. számú melléklet az 1994. évi LXVI. törvényhez] ADATLAP a Bérgarancia Alapból igényelhető támogatás számításához (Az... év... hó...-i bérfizetési napon - a gazdálkodó szervezetnél - fennálló adatok alapján) 2. Munkavállaló neve 1. Sorszám 3. Társadalombiztosítási azonosító jel 4. A munkavállaló után az adott felszámolási eljárásban korábban kapott támogatás összege 5. A bér és végkielégítés tartozás együttes összege 6. A tartozás Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből igényelhető összege 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Megjegyzés: Összesen: - a 4. és a 6. oszlopban feltüntetett összeg együttesen munkavállalóként nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző második év Központi Statisztikai Hivatal által közzétett nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének ötszeresét. - a 6. oszlop összesen sorának adata szerepelhet az 1. számú melléklet 9. sorában; Oldalszám összesen:... Kelt:... hely,... év,... hó,... nap (a felszámoló cégszerű aláírása)
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS A Javaslat célja, hogy egyes munkajogi szabályokat különös tekintettel a munkaerő-kölcsönzés 2006. január 1-jétől hatályos szabályaira pontosítson, a jogalkalmazási gyakorlat számára egyértelművé tegyen. A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításának célja az, hogy az abban használt munkajogi fogalmak pontosításával a munkaerő-kölcsönzés, mint speciális munkaviszony során adott természetbeni juttatások adómentessége is egyenlően legyen biztosított az egyéb, e körbe nem tartozó munkaviszonyok során adott ilyen juttatásokéval. A munkaerőkölcsönzéssel kapcsolatban továbbá a postáról szóló 2003. évi CI. törvény módosítása alapján egyértelművé válik a gyakorlat számára, hogy a Magyar Posta törvényi monopóliumát sérti a polgári jogi szerződéssel igénybe vett közreműködő, így például a kölcsönbeadó által a szolgáltató (kölcsönvevő) részére biztosított munkaerő a fenntartott postai szolgáltatás körébe tartozó tevékenység ellátásához. A Javaslat másik fő célkitűzése, hogy erősítse a munkavállalóknak a munkaviszonyra épülő jogait, fokozottan segítse elő bérbiztonságukat. A Javaslat ennek érdekében öt törvény módosítását tartalmazza: a Bérgarancia Alapról szóló 1996. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bgtv.), a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.), a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.), a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.), továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosítását. A Bgtv. módosításának alapvető indoka, hogy ( A változat) a munkavállalókat a munkabér tekintetében megillető állami garancia összhangban az Európai Parlament és a Tanács 2002. szeptember 23-i, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987/EGK irányelv módosításáról szóló 2002/74/EK irányelv fogalomrendszerével és céljaival minden olyan kollektív eljárásban elérhető legyen, ami megfelel az irányelv fizetésképtelenség fogalmának. Emellett a Javaslat több olyan pontosító szabályt tartalmaz, amely a garanciából eddig eljárási okok miatt nem részesülő munkavállalók jogainak érvényesülését segíti elő. Egyértelműen kerül továbbá meghatározásra az egy munkavállaló után igénybe vehető támogatás mértéke, összhangban a garanciaintézmény szociális rendeltetésével. Ezen túlmenően a Javaslat több olyan szabály koherens egységét teremti meg, mely a felszámolót jogszerű eljárás lefolytatására ösztönzi a munkabérnek a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből történő megigénylése és a munkavállalók részére történő kifizetése tekintetében. A Cstv. módosítására a zálogjogosultakat érintő szabályozás munkavállalók érdekeit védő célok megvalósítása érdekében kerül sor. Emellett a Javaslat szolgálja egy, a szabadság kiadását érintő alkotmánybírósági határozat miatt szükségessé vált jogalkotási feladat elvégzését is. RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. -hoz: A Javaslatban szereplő módosítás szövegszerű változást nem jelent, csupán a gyakorlat számára egyértelműsíti, hogy a kollektív szerződésben meghatározott feltétel mind a jóléti célú ingatlanokra, mind az ilyen pénzeszközökre vonatkozik. Ennek érdekében a) b) pontra tagolja a rendelkezés szövegét.
14 A 2. -hoz: A szabadságra jogosító időtartamok között figyelembe kell venni a gyermek gondozása, ápolása céljából kapott fizetés nélküli szabadság első évét is. A Javaslat ezzel kapcsolatosan pontosító szabályt tartalmaz, mely a törvényhely tartalmát hozzáigazítja a gyermekgondozási ellátások 2006. január 1-jén megváltozott feltételeinek megfelelően megfogalmazott, a munkavállalót e címen megillető fizetés nélküli szabadságról szóló 138. (5) bekezdéshez. A 3. -hoz: Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadását a tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-ig a munkáltató gazdasági érdekére hivatkozással való eltolására lehetőséget adó szabály, mivel nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását. Ezt önmagában a kivételesen fontos gazdasági érdek ( ) illetve a korlátozásnak ( ) szempontjait nem tartalmazó rendelkezés nem alkalmas alátámasztani [74/2006. (XII. 15.) AB határozat]. Ezzel az Alkotmánybíróság a jogkorlátozásra vonatkozó szükségesség és arányosság követelményének érvényesítését szorgalmazta. A megsemmisített rendelkezés AB döntés elveinek megfelelő pótlására 2007. március 31-i határidő áll rendelkezésre. A fentiek alapján a Javaslatban megfogalmazott új szabályok egyik eleme, hogy a következő évre való átvitel nem a teljes szabadságra, csak az alapszabadság munkavállaló rendelkezésétől függő egynegyedén, illetve ezen túlmenően az alapszabadság felén (összesen tehát az alapszabadság háromnegyedén) túl fennmaradó szabadság-részre terjed ki. A szabályozás másik eleme a tárgyévet követően kiadásra alapot adó kivételes gazdasági érdek pontos definiálása. A munkáltatónál jelentkezhetnek olyan körülmények, melyek lehetetlenné teszik a szabadság tárgyévben történő kiadását (kár elhárítása stb.). A kivételes gazdasági érdeket megalapozó körülménynek a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nem élhet a tárgyévet követő évben való kiadás eszközével a várható munkamennyiségre és a rendelkezésre álló létszámra tekintettel előre megtervezett módon, hanem csak kivételesen. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a szabadság kiadásának elhalasztása a munkáltató által jogszerűen igénybe vehető végső eszköz lenne, ez csak egyike pl. a munkaidőbeosztás megváltoztatása, munkaerő-felvétel, munkaerő-kölcsönzés igénybevétele mellett, azokkal egy sorban az ilyen lehetőségeknek. A 4. -hoz: A munkabér bankszámlára való utalásával kapcsolatban a közszféra szabályaival azonosan - munkaviszonyban is érvényesíti a Javaslat azt az elvet, hogy ennek költségét a munkáltató nem háríthatja át a munkavállalóra, ha a kifizetés nem az Mt. 158. (1)-(2) bekezdése szerint, a munkahelyen és munkaidőben, hanem banki átutalással történik. Az utalásonkénti egyszeri felvétel költségtöbbletet nem okozhat a munkavállalónak. Az 5 7. -okhoz: A munkaerő-kölcsönzés szabályait a törvénynek megfelelő jogalkalmazást segítő rendelkezésekkel egészíti ki a Javaslat. A díjazás terén az egyenlő bánásmód részleges vagy teljes körű 14
15 érvényesüléséhez szükséges a kölcsönvevő tájékoztatási kötelezettségének kiegészítése a saját munkavállalóival kapcsolatos egyes béradatokkal. A kölcsönvevő köteles megadni a kölcsönadónak a kölcsönzött munkavállalóéval azonos vagy ahhoz hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók azokat a béradatait, amely az egyenlő bánásmód érvényesítéséhez szükséges. Ugyanebből a célból állapít meg törvényi vélelmet a Javaslat, mikor kimondja, hogy ha a munkaviszony időtartama mivel azt szerződéskötés hiányában nem határozták meg a szerződésben nem állapítható meg, akkor a szerződést határozott időre létrejöttnek kell tekinteni. Ezzel együtt hatályát veszti az a rendelkezés, amely a kárfelelősség kérdésére tartalmaz szabályt olyan jogellenes kölcsönzés esetére, amelynek következménye, hogy a kölcsönvevő és a kölcsönzött munkavállaló között jön létre a munkaviszony. A módosítást az a körülmény indokolja, hogy a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó kapcsolata a polgári jog hatálya alá tartozik, ezért indokolatlan a Polgári Törvénykönyvtől eltérő felelősségi szabály alkalmazása. Az egyenlő bérre való jogosultság pontos megállapíthatósága érdekében munkavállalói garanciaként a Javaslat a munkáltató kötelezettségévé teszi az Mt. 193/H. (9(-(10) bekezdésének alkalmazásáról szóló tájékoztatás megadását, ha a kölcsönvevőnél a folyamatos munkavégzés időtartama az említett törvényhely valamelyikének alkalmazására kötelezi a kölcsönbeadót. Az egyenlő bánásmód szűkebb körű alkalmazásával kapcsolatos hat hónapos időtartamot megállapító mértéket 183 napra pontosítja a Javaslat. Az egyes munkavégzési időszakok törvény szerint összeszámításakor a hat hónap pontos megállapítása egyes határesetekben problémát jelenthet, figyelemmel arra, hogy az Mt. nem határozza meg a töredék időszakok beszámítását a hónapos időtartamba, továbbá a jogszabály nem rögzíti, hány napot kell összességében egy hónapnak tekinteni. Figyelemmel arra, hogy a munka díjazásánál alkalmazott egyenlő bánásmód feltétele a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés, a Javaslat megállapítja, milyen, a munkából történő távollétek időtartamát kell beleszámítani ebbe az időszakba, mely távollétek nem érintik a munkavégzés folyamatosságát. A folyamatosságnak ekkor természetszerű feltétele, hogy a munkaviszony szünetelését követően a munkavállaló annál a kölcsönvevőnél dolgozzon tovább, amelynél a szünetelés, a távollét igénybe vétele megkezdődött. Az egyenlő bánásmód szabályainak pontos alkalmazását segíti a Javaslat annak megállapításával, hogy a munkavállaló is írásbeli nyilatkozat tételére hívható fel abban a kérdésben, hogy két éven belül mely kölcsönvevőnél, milyen időtartamban végzett munkát. A kölcsönzéssel együtt járó jelenség, a munkáltatói pozíció megkettőződéséből adódik, hogy a bérfizetésre általában köteles kölcsönadó és a tényleges termelést stb. folytató kölcsönvevő helyzete eltér a természetbeni munkabér és juttatások adására való képesség tekintetében. A kölcsönvevő gyakran saját termékét, szolgáltatását bocsátja kedvezményesen a munkavállaló rendelkezésére e két jogcímen, erre azonban a kölcsönadónak nincs lehetősége, illetve ugyanannak a terméknek, szolgáltatásnak a beszerzése aránytalan nehézségekbe ütközik és költségekkel jár a számára. Hasonló helyzet áll elő olyan szolgáltatások megvásárlása esetén (pl. egészségügyi szolgáltatás), amelyre a munkáltató a saját munkavállalói javára köt külső közreműködővel szerződést. Ugyanakkor a munkavállaló egyenlő bánásmódra való joga ezen ok miatt nem csorbulhat. A Javaslat ezért azt a megoldást választotta, hogy szakítva a bérfizetés kölcsönadót terhelő jellegével a természetbeni munkabér, illetve juttatás, valamint a személyi jövedelemadóra vonatkozó törvény szerint munkáltató által igénybe vehető kedvezménnyel adható juttatások tekintetében a kölcsönadót tekinti munkáltatónak. E juttatásokat tehát a kölcsönzött munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja meg, akit az adójogi szabály módosítása szerint szintén munkáltatónak kell tekinteni. Ehhez természetesen kapcsolni szükséges a két munkáltató közötti 15
16 elszámolás szabályát is, ezért a Javaslat kimondja, hogy a kölcsönadó és kölcsönvevő közötti megállapodásnak e kölcsönvevői juttatást ellentételeznie kell. A 8-11. -okhoz: A Javaslat kiterjeszti a bérgarancia rendszer védelmét a csődeljárás alá kerülő gazdasági társaságok munkavállalóinak bérkövetelésére is ( A változat). A Javaslat pontosítja a törvénynek azt a rendelkezését, mely meghatározza, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben fennálló mely tartozások előlegezhetőek meg a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből. A törvénynek a módosítást megelőző időszakban hatályos szövege alapján a felszámoló az esedékessé vált bérköveteléseket nem tudta kielégíteni, a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből köteles volt támogatás iránti igényt benyújtani az állami foglalkoztatási szervhez (illetékes munkaügyi központhoz). Azoknak a munkavállalóknak a bérkövetelése ebben az eljárásban azonban nem volt érvényesíthető, akiknek a bérkövetelése a felszámolási eljárás befejeződését követően vált esedékessé. Ezek a munkavállalók alapvetően azok, akik a felszámolási eljárás alatt felmondási védelem alatt állnak (általában valamely hosszabb ideig tartó táppénzes állomány, vagy gyermek gondozása céljából igénybevett fizetés nélküli szabadság miatt). Ezen munkavállalók részére a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 86/A. -a, valamint 95. -ának (1) bekezdése szerinti, a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének jogcíme miatt járó átlagkereset és végkielégítésnek megfelelő összeg iránti követelése abban az időpontban válik esedékessé, amikor a bíróságnak a munkáltató megszűnését megállapító végzése jogerőre emelkedik. A felszámolási eljárás ebben az időpontban lezárul, a felszámoló által elkészített záró vagyonmérleget a bíróság már elfogadta, a felszámoló megbízatása és a munkáltató megszűnik. Ebből következően nincs lehetőség arra, hogy a felszámoló a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből a támogatást megigényelje és a felmondási védelem alatt álló munkavállalók részére kifizesse. Ezt a hiányosságot pótolja a Javaslat, amikor rendelkezik arról, hogy a felmondási védelem alatt álló munkavállalóknak a felszámolási eljárás befejezésekor esedékessé váló bérkövetelését amennyiben annak kifizetésére nincs elegendő fedezet a felszámoló köteles a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül a záró vagyonmérleg elkészítését megelőzően a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből megigényelni, és a bérköveteléssel érintett munkavállaló részére kifizetni. A Javaslat pontosítást tartalmaz a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből megigényelhető támogatás munkavállalónkénti legmagasabb összegével kapcsolatosan. A Bgtv. módosításáig nem alakult ki egységes jogalkalmazási gyakorlat abban a tekintetben, hogy a támogatás felső korlátját milyen időszakra vonatkozóan kell érvényesíteni, naptári évre vagy az adott felszámolás időtartamára vonatkozóan. E joghézagot pótolja a Javaslat, kimondva, hogy munkavállalóként a tárgyévet megelőző második év Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) által közzétett nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének ötszörös összege egy felszámolási eljárás vonatkozásában érvényesíthető. Az érintett munkavállalók bérének tényleges kifizethetőségét erősíti, hogy a jelenleg hatályos limithez képest a felső korlát mértékét emeli a javaslat KSH által közzétett nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset négyszereséről ötszörös összegre. A Javaslat a munkabér igénylésének áttekinthetősége és a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből történő igénylés összeghatárának egyszerűbb ellenőrizhetősége érdekében módosítja a Bgtv. 2. számú mellékletét. 16
17 A 12-14. -okhoz: A gyakorlatban, elsősorban az építésügy területén végzett ellenőrzések során kezelhetetlennek bizonyult az a probléma, hogy az építkezés területén az alvállalkozó, amely az ott dolgozó munkavállalókat foglalkoztatta, nem volt jelen, illetve nem volt elérhető, az ott dolgozók nem is tudták pontosan megnevezni. Sok esetben a szabályok kijátszására, a felelősséget vállalni képtelen hamis személyek (pl. hajléktalanok) megnevezésére került sor alvállalkozóként. A rosszhiszemű fővállalkozó érdeke is lehet, hogy saját felelősségének megállapítását egy fantomcég közbeiktatásával lehetetlenné tegye. Ezért megdönthető törvényi vélelem felállítására kerül sor, amely ebben az esetben a fővállalkozót teszi érdekeltté abban, hogy az alvállalkozókkal való szerződéses kapcsolatok tisztaságára és az ellenőrizhetőségre figyelmet fordítson. Az irányító vállalkozásnak a polgári jogi és a munkavédelmi szabályok szerint is fokozott felelősség terheli a tevékenységet végző vállalkozások tevékenységéért, illetve annak összehangolásáért. Ennek a fokozott felelősségnek a munkaügyi ellenőrzés területén a Javaslat szerinti rendelkezés feleltethető meg. A munkabér ellenőrzésével kapcsolatosan a Javaslat előírja, hogy a miniszteri határozattal kvázi jogszabályi rangra emelt ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben meghatározott ágazati bér ellenőrzése iránt is hivatalból jár el a munkaügyi felügyelő. A személyes felelősség növelése érdekében a Javaslat a Met szabályait továbbá annak érdekében is módosítja, hogy a munkaügyi szabályszegésekért való személyes felelősség erősítése érdekében lehetővé váljon egymás mellett a munkáltatót terhelő munkaügyi bírság, illetve, ha a szabályszegés egyben valamely szabálysértési tényállást is megvalósít, az azért felelős természetes személlyel szembeni szabálysértési jogszabályban meghatározott jogkövetkezmény alkalmazása is. Több apró pontatlanság javítására is sor kerül. Így a teljesítménykövetelmény megállapításával összefüggő előzetes objektív mérésen alapuló eljárás lefolytatását amit a Munka Törvénykönyve ír elő kölcsönbeadás esetén a tényleges munkavégzési helyen, a kölcsönvevőnél kell biztosítani és ellenőrizni. A munkaügyi ellenőrzés szabályrendszerében a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések ellenőrzése ehhez kapcsolódóan a kölcsönvevőre is kiterjed. A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényben a fogadó szervezetek szabályszerű eljárásának ellenőrzése esetén a bírság kiszabásáról szintén rendelkezik a Javaslat. A 15-16. -okhoz: A Cstv. 37. -ának módosítása a Bgtv. módosítása miatt, a két törvény közti koherencia megteremtése érdekében vált szükségessé. A felszámolási eljárásra vonatkozó szabályok között a gazdasági társaság megszűnésének időpontjában felmondási védelem alatt álló, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt megszűnő munkaviszonyú munkavállalók bérbiztonságának erősítése érdekében indokolt kimondani, hogy a felszámoló a munkaviszonyra tekintettel járó juttatásokat igénybejelentés hiányában is hitelezői igényként veszi nyilvántartásba, és elégíti ki a kielégítési sorrend általános szabályai (57 58. ) szerint. A Cstv. módosításával a felszámolás során a munkavállalói követelések kielégítése ismét előnyt élvezne a jelzálogjogosultak (pl. hitelező bankok) követeléseivel szemben (ez a 2007. január 1-jén hatályba lépett módosítás előtti helyzet visszaállítását jelentené). A munkavállalók szociális védelmével összefüggő elvre tekintettel indokolt visszaállítani a csőd- és felszámolási törvényben azt a szabályt, hogy a jelzálogjogosult a zálogtárgy értékesítése esetén a bevétel 100%-a helyett az 50%-ára legyen jogosult. Ezáltal nő a felszámolási eljárás hitelezőinek köztük a munkavállalóknak a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szembeni követeléseik kielégítési alapja. 17
18 A 17. -hoz A Javaslat kiegészíti az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek a polgári eljárásokra vonatkozó tárgyi illetékmentességet érintő szabályokat. A módosítás célja, hogy megkönnyítse a hitelezőnek minősülő munkavállalók bérkövetelésének érvényesítését abban az esetben, ha a munkáltatói bértartozás olyan mértékű, hogy az a munkavállalók többségét érinti. A módosítás révén tárgyi illetékmentessé válik a felszámolási eljárás, ha az érintett gazdasági társaságnál foglalkoztatott munkavállalók legalább fele kezdeményezi, és a munkavállalók bérkövetelése átlagosan meghaladja a kéthavi munkabér összegét. A Javaslatban meghatározott kettős feltétel esetén az eljárás megindítását kezdeményező munkavállalóknak nem kell leróni az eljárás kezdeményezésével egyidejűleg a hatályos illetékszabályokban meghatározott ötvenezer forintnak megfelelő illetéket. A 18. -hoz A természetbeni juttatások adózásáról szóló személyi jövedelemadó-törvény részletesen szabályozza az egyes, e körbe tartozó munkáltatói juttatásokat. A Javaslat kiegészíti a törvényt egy értelmező rendelkezéssel, mely szerint ezek vonatkozásában munkáltatón a kölcsönvevőt is érteni kell. Ezáltal a természetbeni juttatást ténylegesen nyújtó kölcsönvevőre, mint kifizetőre vonatkoznak az adózással összefüggő szabályok, illetve kedvezmények. A 19. -hoz A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.évi IV. törvény (Flt.) szerint 2007. január 1-jétől munkaügyi tanácsok igazodva a regionális munkaügyi központok illetékességi területéhez régiónként működnek. Ezért az a célszerű, ha a munkaügyi tanácsban az egyes megyékben lévő önkormányzatok illetőleg a fővárosi önkormányzat képviselete arányosan biztosított. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a fővárosban nincs többcélú kistérségi társulás illetve, hogy a megyékben lévő települési önkormányzatok többcélú kistérségi társuláshoz való csatlakozása csupán lehetőség. A Javaslat ezért előírja, hogy a munkaügyi tanács önkormányzati oldalának egy-egy tagját a megyei(fővárosi) közgyűlés jelölje. Ezen túlmenően megmarad a megyei jogú városok közgyűlésének jelölési joga, továbbá a 2007. január 1-jétől hatályos új szabályozásnak megfelelően további egy tagot jelölnének a munkaügyi tanácsba a regionális fejlesztési tanácsok. A 20. -hoz Az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a közösségi szinten működő vállalkozásokban vagy vállalkozáscsoportokban foglalkoztatott munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 94/45/EK tanácsi irányelvet a 2003. évi XXI. törvénnyel harmonizálta Magyarország. Figyelemmel arra, hogy ezen irányelv egy jogszabályhelyét az 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját a Tanácsnak a 94/45/EK irányelvnek Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló 2006/109/EK irányelv módosítja, így szükségessé válik a 2003. évi XXI. törvény 4. (2) bekezdésének ezzel összhangba hozása. A módosítás lényege, hogy a közvetlen tárgyaló testület maximális létszámát huszonnyolcról az EU mindenkori tagállamainak számára változtatja meg a Javaslat. 18
19 A 21. -hoz A hatályba léptető és az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. A Javaslat figyelemmel az Alkotmánybíróság döntésével érintett rendelkezés megsemmisítésének időpontjára 2007. április 1- jén lép hatályba. A folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni az új szabályokat, amennyiben a Munkaerőpiaci Alap Bérgarancia Alaprészéből támogatás folyósítására még nem került sor. Hatályon kívül helyezésre kerül egyben a Bgtv. 14. -ának (7) bekezdése figyelemmel arra, hogy a bérgarancia intézménytől a támogatás igénylésére, megállapítására, kifizetésére vonatkozó szabályokat részben a Bgtv., részben pedig a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény tartalmazza, külön végrehajtási rendelet megalkotása nem indokolt. A határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatosan kötött keret-megállapodást kihirdető 1999/70/EK irányelv nem engedi meg a különbségtételt a klasszikus és az atipikus munkaviszonyban álló munkavállalók között a határozott idő kikötésével kapcsolatos visszaélésekkel szemben. Ezért szükséges, hogy a kölcsönzött munkavállalók munkaviszonyára is érvényesüljenek a határozott időre vonatkozó általános munkajogi rendelkezések. Az Mt. 79. (4) (5) bekezdését a módosítás szerint alkalmazni kell munkaerő-kölcsönzés esetén is. Ezek a rendelkezések garantálják, hogy határozott időre létesített munkaszerződés(ek) időtartama az 5 évet ne haladhassa meg, illetőleg hogy a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakuljon át, ha a meghosszabbítás sérti a munkavállaló jogos érdekét és egyúttal a munkáltató jogos érdeke sem támasztja alá. E változtatásra az Európai Bizottság véleménye alapján kerül sor. A munkaerő-kölcsönzés során a kölcsönvevő közvetlen kifizetési lehetőségéhez kapcsolódva szükségtelenné vált az Mt. 193/F. (2) bekezdésében szereplő szabály, amely kizárólag a kölcsönbeadóra terhelte a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettséget. Az adózás rendjére vonatkozó előírások szerint a kifizető teljesíti e kötelezettségeket. A kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény pontatlanul a foglalkoztatáspolitikáért felelős minisztert hatalmazta fel a modell- és hirdetési jellegű munkák körének meghatározására, holott ez a jogkör kezdetektől fogva a kereskedelmi tevékenység körébe tartozó reklámszabályozás előkészítéséért felelős minisztert illette meg. A Javaslat korrigálja ezt a pontatlanságot. A 22. -hoz A Javaslat kiegészíti a postai szolgáltatásnak a postáról szóló 2003. évi CI. törvényben foglalt definícióját. A módosítás célja annak tisztázása, hogy nem érinti e tevékenység postai szolgáltatásként történő minősítését, ha a szolgáltató valamely, a polgári jog körébe tartozó szerződés alapján közreműködőt vesz igénybe. Mindennek tisztázása különösen fontos a törvényben az egyetemes postai szolgáltató részére fenntartott postai szolgáltatás érvényesülésének biztosításához, figyelemmel e monopóliumnak a gyakorlatban tapasztalt, munkaerő-kölcsönzés igénybevételével történő megsértésére. 19