Prof. Barakonyi Károly könyvajánlója Jelen Tibor Mészáros Tamás: Tervezés (Aula Kiadó, Budapest, 2008) A tervezés a tudatos emberi cselekvés velejárója, létezik, amióta homo sapiensrıl beszélhetünk. A tervezés révén gondolatban megjelenítjük a jövıbeli cselekvést. A tervezés lényegének megragadásánál a hangsúlyt a tudatosságra helyezzük. A ragadozók is képesek pl. kialakítani és begyakorolni egy összehangolt, csoportos akciót az áldozat elejtésére, e mögött azonban ösztönök, feltételes reflexek sorozatát találjuk: ha többször hasonló módon hajtják végre a préda elfogását és azt siker koronázza: az ily módon végrehajtott támadások ösztönössé válnak. Ebben az esetben azonban tudatosságról nem beszélhetünk. Egyedül az ember képes olyan jövıbeli cselekvéseket is elıre elgondolni, amelyek nem múltbeli cselekmények rutinszerő, ösztönös megismétlését jelentik. A vállalatok esetében különös igaz ez a megállapítás: itt rendszerint nincs is lehetıség a sokszori ismétlésre. Amikor egy új vállalkozást indítunk, nincsenek még az adott területen kiértékelhetı tapasztalatok, minták is ritkán léteznek. Meglévı vállalkozás esetében sem sokkal könnyebb a helyzet, különösen, ha figyelembe vesszük azokat a viharos változásokat, amelyek a társadalom, a technika terén, a gazdasági környezetben napjainkban végbemennek (kommunikációs és informatikai forradalom, csúcstechnológiák már szinte tömeges megjelenése, súlyos gazdasági válságok, stb.). Már a korábbi átfogó környezeti trendek sem érvényesek, nemhogy a régebben szerzett tapasztalat, rutin közvetlenül hasznosítható lenne. A tervezésnek tudománnyá kellett válnia: az élet-halál küzdelem ezt kikényszerítette. A katonai sikerek már az ókorban is a tudatos stratégiai tervezésen alapultak (Nagy Sándor hadjáratai, Szun-Ce tábornok stratégiai tanítása). A vezetés- és szervezéstudomány klasszikusainak XIX-XX. századi elméleteiben a tervezési funkció kardinális szerepet tölt be. A hajdani létezı szocializmus gazdasági rendszerében a központi tervezés a meghatározó elem, ami a diszciplína oktatását is determinálja: a felsıoktatásban a népgazdasági tervezés túlsúlya volt a jellemzı (vállalati tervezést csak az 1968-as Új Gazdasági Mechanizmus bevezetése idején kezdtünk el oktatni, stratégiai tervezést a 80-as évek elején, stratégiai menedzsmentet pedig a 90-es évektıl). Ezzel szemben a tıkés országokban a vállalati szintő tervezési diszciplína tudományos mővelése és oktatása kifejezetten erıs volt: a vállalati alkalmazhatóság, a gyakorlatorientáltság pedig elengedhetetlen követelménynek számított már a 60-as évektıl kezdve (ld. korabeli amerikai tervezési szakkönyvek). A XX. században a tervezési funkció mindkét társadalmi rendszerben jelen volt, bár más szinten, más szerepkörrel, eltérı hangsúllyal és fontossággal. Az állam szerepének erısödésével a kapitalista gazdaságokban is megjelennek a nemzetgazdasági tervezés elemei (különösen elsöprı gazdasági válságok idején, amikor a tudatos állami beavatkozás és annak gondos, elızetes megtervezése elkerülhetetlenné vált), a szocialista világban pedig megjelentek a vállalati tervezés csírái is. A globalizált világ gazdaságában a kevés számú óriáscég egymás elleni hadjárataikat, a fogyasztók és a piacok meghódítására irányuló akcióikat még inkább megfontolt, tudományosan megalapozott tervezéssel alakítják ki és a stratégiai menedzsment eszköztárának bevetésével valósítják meg, adaptálva a társtudományok széles körének eredményeit. Egyes multik vezetı szerepet játszanak a tervezés egyes kérdéseinek tudományos igényő megoldásában (General Electric, Royal Dutch Shell és mások). De nem
nélkülözheti a tervezés tudomány filozófiájának, eredményeinek, módszereinek gyakorlati alkalmazását az igen nagy számú kis- és középvállalat sem: a túlélésért, a sikerért folytatott versenyben erıs versenyben csak azok a vállalkozások szerezhetnek elınyt, amelyek képesek tudatosan megtervezni a jövıbeli cselekedeteiket és elgondolásaikat hatékonyan meg is valósítják. A tervezés, az üzleti tervezés, a stratégiai tervezés, a stratégiai menedzsment ma már szinte minden területen jelen van: vállalkozási szférában, a közigazgatásban, az egyházak életében, az alapítványok mőködésében, az államok (és természetesen a hadsereg, a honvédelem) irányításában. A globális világ a felsıoktatást is átalakulásra kényszerítette. Az u.n. (nálunk sokat szidott, meg nem értett, helyenként hibásan megvalósított) Bolognai folyamat ennek az átalakulásnak a tárgyiasulása. A képzés elsı három éves lépcsıje nem azonos a régi egyetemi képzés elsı három évével: a bolognai tézisek szerint az alapképzés feladata a munkaerıpiacon közvetlenül hadra fogható, a munkapiacon elvárt alapszintő tudással és képességekkel bíró diplomások kibocsátása. Az alapszinten diplomázóknak csak egy kisebb része folytatja tanulmányait mester szakon, a többség a munkapiacon helyezkedik el. Ebbıl három dolog következik. Egyrészt, a tervezés tudományának oktatását az alapképzésben sem mellızhetjük, mivel a gyakorlati életben állást keresık olyan intézményeknél, vállalkozásoknál helyezkednek, amelyek mindennapi mőködésében a tervezési funkció nélkülözhetetlen. Másrészt, az alapképzésben a tervezés oktatásának gyakorlat-orientáltnak kell lenni: a diplomázóknak a tervezéselmélet magaslatainak meghódítása helyett (ez majd a mester és a doktori szint feladata lesz) a gyakorlatban közvetlenül is hasznosítható tudással és képességekkel szükséges rendelkezniük. Harmadrészt, a tananyag összeállításnál tekintetbe kell venni, hogy alapképzés a tömeges felsıoktatás színtere. Ez már nem elitoktatás (mint pl. a 30 évvel ezelıtti egyetemi oktatás), hiszen a hallgatói létszám az elmúlt két évtizedben négyszeresére nıtt, a középiskolát végzettek soha nem tapasztalt magas arányban tanulnak tovább, a felvételi korlát alacsony: szinte mindenki bekerülhet a felsıoktatásba, aki tanulni akar. Ez a tömeg, amely az utóbbi években elözönlötte a felsıoktatást, gyengébb felkészültségő, az elitoktatás tananyagának befogadására kevésbé alkalmas nekik mást kell oktatni és másképpen kell oktatni, mint ahogy az az elitképzés idején történt. Nos, megállapíthatjuk, hogy a fenti három követelménynek a szerzık színvonalasan eleget tesznek. Jelen Tibor és Mészáros Tamás könyve a Corvinus Egyetem Bologna Tankönyvsorozat -ában jelent meg, azon belül is az alapképzés hallgatói számára készült. Napjaink Bologna-rendszerő oktatásának egyik leggyakoribb hibája, hogy professzoraink, tankönyvíróink többnyire még mindig nem tudják pontosan felmérni és átgondolni, mit is kellene az alapképzésben oktatni. Az alapképzés nem azonos (hajdan az elit számára kidolgozott) osztatlan egyetemi képzés elsı három éve tananyagának átvételével. Jelen Tibor és Mészáros Tamás ebbe a csapdába nem estek bele. Az OECD közelmúltban közreadott felsıoktatási jelentésében a minıség fogalmát a felhasználó elvárásai és a kapott szolgáltatás különbségével, a felhasználó elégedettségével jellemzi. Ha a felhasználó a munkáltató, akkor a nála munkába álló friss diplomással kapcsolatos elégedettséggel mérhetjük az alapoktatás minıségét. A hallgató esetében a fıiskolán, egyetemen elsajátított tudás, a tanulmányok során kifejlesztett képességek vajon egyeznek-e a munkaadó elvárásaival? Ha a felhasználó (a munkaadó) elvárásai teljesülnek, elégedett a friss diplomással. akkor beszélhetünk magas minıségrıl. Az adófizetık pénzén
folyó tömegoktatásban ne a professzor vagy a hallgató elégedettsége legyen a meghatározó a minıség tekintetében, hanem a munkaadó (legalább is élvezzen prioritást). Alapképzés esetében a felhasználót döntıen a munkapiac szereplıi, a munkaadók képezik (a tudásnak, képességeknek ott kell hasznosulniuk) következésképpen az alapképzés minısége akkor magas, ha ennek a felhasználói körnek az elvárásait elégíti ki. Az oktatás minıséget az alapképzésben nem az akadémiai sztenderdeknek való korábbi megfelelés jelenti (ami minél magasabb szintő elméleti tudás elsajátítását jelenti), hanem a tudományos diszciplína idıtálló alapismereteinek elsajátítása, a gyakorlatban is alkalmazható lényeges ismeretek átadása, a használható képességek fejlesztése. Amellett, hogy az alapképzésben az is feladat, hogy (a hallgatók kisebb szegmensénél) alapozást nyújtsunk a mesterképzéshez, a gyakorlatban is használható ismereteket kellene transzferálni. Társadalmi szempontból, a tömegszerőség miatt valószínőleg ez a fontosabb szempont. A szerzık ezt a problémát jól oldották meg. A tananyag összeállításánál számukra vezérszempont volt a gyakorlatban való használhatóság, összhangban a alapképzés bolognai funkciójával. Amellett, hogy a tervezési diszciplína szinte minden lényeges kategóriája, alapmódszere szóba kerül, számos gyakorlati hivatkozás, példa segíti az ismeret és vállalati élet közötti hidak kiépítését. A Tervezés címő kötet jól alkalmazkodik a tömegoktatás igényeihez, illeszkedik az oda bekerülı hallgatók felkészültségéhez. Ebben a körben különösen fontos a jó didaktikai felépítés, a tanulhatóság, a lényeges vonások aláhúzása stb. A szerzık hangsúlyosan kiemelik a lényeget megragadó téziseket, amelyeket a kiemelést követıen - más típusú szedéssel - részletesebben is megvilágítanak. Külön keretes írások mutatják a diszciplína nagy egyéniségeinek a tézishez kapcsolódó nézeteit, mélyebbre ásó gondolatmeneteit, kitekintéseit, vagy éppen gyakorlati példákat foglalnak keretbe. A jobb megértést táblázatok, a jobb szemléltetést ábrák segítik. A könyv szerkezete, felépítése, belsı tagolása, tipográfiája kifejezetten a jobb tanulhatóságot szolgálja. Alkalmazkodik a tömegoktatás során az egyetemi padokba bekerült inhomogén hallgatói tömeghez azokat a megoldásokat alkalmazza, amelyeket a rangos amerikai egyetemek már évtizedekkel korábban kidolgoztak és napjainkig is alkalmaznak a felsıfokú tömeges jellegő alapképzésben. Az alapképzésben résztvevık számára nem doktori disszertációt kell írni: más stílus, más nyelvezet, más szerkezet, más eszköztár használata szükséges. A szerzık nagyon helyesen mellızték azoknak a magasabb matematikaistatisztikai ismereteket igénylı formalizált tervezési technikáknak a bemutatását, amelyeket a tervezéstudomány mővelıi egyébként már bıségesen rendelkezésünkre bocsátottak. Ezeknek - véleményünk szerint - nem az alapképzésben, hanem a mester szinten, a doktori iskolák tervezési tantárgyaiban a helyük. A megértést, a jobb tanulhatóságot segíti a logikus felépítés, a fejezetek elején a szerkezet bemutatása, a rövid bevezetés a fejezet tartalmáról, a fejezet végén fı mondanivalójának összefoglalása, az ellenırzı kérdések sora, a fejezethez tartozó irodalom listázása. A recenzornak kifejezett örömére szolgált, hogy végre egy olyan tankönyvet vehet a kezébe, amely az alapképzés (tömegképzés) filozófiájával, funkciójával összhangban íródott, amely az igényes alapvetı elméleti, fogalmi alapozás mellett a gyakorlati használhatóságot, a tanulhatóságot tartotta szem elıtt. Mindezek jó alapot teremtenek a hallgató késıbbi mester és doktori szintő tanulmányaihoz is (ha tovább akar tanulni), amikor igényesebb módszertani apparátussal a mélyebb összefüggések, törvényszerőségek kifejtésére, az összetettebb modellek megismerésére is sor kerülhet.
Mindezekbıl következik, hogy a könyvet bátran ajánlhatjuk az alapképzés hallgatói mellett a munka világában tevékenykedı szakembereknek is, de ezen túlmenıen más tudományok mővelıinek is, akik tervezéssel kapcsolatos alapvetı, idıtálló ismeretekre kívánnak szert tenni és azokat szakterületeken alkalmazni kívánják. Prof. Barakonyi Károly DSc
A szerzık bemutatása Jelen Tibor Jelen Tibor közgazdász, egyetemi docens a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési intézetének Stratégia és projektvezetés tanszékén. 1986-ban végzett az Egyetem jogelıdjén ipari tervezı-szervezı szakon, azóta folyamatosan ebben az intézményben oktat. Vállalati tervezés témakörben készítette szakdolgozatát, majd ezt követıen ugyanezen a területen írt értekezéseivel 1989-ben az egyetemi doktori címet, öt évvel késıbb pedig a kandidátusi tudományos fokozatot szerezte meg. (Kandidátusi disszertációjának címe: Vállalati tervezés szabályozott jövıalkotás. MTA 1994.) Kutatási területe, publikációi és az általa oktatott tárgyak is (Vállalati stratégia, Üzleti tervezés, Projektvezetés) szorosan kötıdnek a vállalati tervezéshez. Számos egyetemi, fıiskolai jegyzet, szakmai cikk, valamint vállalkozóknak szóló kiadvány szerzıje, illetve társszerzıje. Szakterületén részese a középfokú közgazdasági oktatás megújításának, társszerzıje illetve koordinátora a Vállalkozások gazdálkodása és a Vállalkozások tervezése címő új szemlélető középiskolai tankönyveknek. Gyakorlati tapasztalatait több mint húsz éves vállalati tanácsadói tevékenysége során, valamint több nagyvállalat igazgatótanácsában, felügyelıbizottságában szerezte meg. Dr. Mészáros Tamás életrajza Diploma: 1970 Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Ipar Szak Munkahely: elsı és szinte egyetlen munkahelye a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem: 1970-tıl gyakornok, 1972-tıl tanársegéd, 1984-tıl egyetemi docens, 1991-tıl egyetemi tanár. 1994-ben rektorhelyettes, 2000-ben három hónapig, majd 2004 január 1-tıl az egykori Alma Mater rektora. 1981-84 között rövid kitérı: az Akadémiai Kiadó gazdasági igazgatója Kutatási terület: vállalati tervezés, stratégiaalkotás, a stratégiai mendzsment Elsı könyv: 1984, "A sikeres tervezés szervezési feltételei" A vállalkozások tervezése c. szakközépiskolai tankönyve 1994-ben Tanulói tetszésdíj nyertese. Közel 100 publikációja közül az egyik legutolsó Jelen Tiborral közösen írt könyvük 2009-ben, "Tervezés" címen jelent meg. Mindig is szoros kapcsolatban volt a gyakorlattal és a közélettel. Több mint 40 vállalatnál tanácsadóként mőködött közre. 1994-1996 között a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöke, 1998-ban majd 2002 és 2006 között az APV Rt. Igazgatóságának elnöke, 1986-tól az MTA Ipargazdasági Bizottságának tagja, 2000-tıl MTA Köztestületi tag, 2001-2006 között az MTA Közgyőlés doktor képviselıje a IX. Osztály tanácskozási jogú tagja. Kitüntetések: 1997 Köztársasági Érdemrend Kiskereszt 2003 Doctor Honoris Causa Miskolci Egyetem 2006 Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2009 Doctor Honoris Causa Babes-Bólyai Egyetem 2009 Doctor Honoris Causa Kaposvári Egyetem 2009 Doctor Honoris Causa Bakui Eurázsia Egyetem Barakonyi Károly (1938, Pécs) Professor Emeritus, villamosmérnök, gazdasági mérnök. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. A BME-n szerzett villamosmérnöki diplomát (1962). 1968-ban a BME gazdasági mérnök energiagazdálkodási szakán kitüntetéses oklevelet vehetett át. 1962-64 között a DÉDÁSZ-nál üzemmérnök, 1964-68 között hálózatszerelési, majd terv-és közgazdasági osztályvezetı. 1974-tıl a PTE (és jogelıdjei) Közgazdaságtudományi Karán
dolgozik; elıbb adjunktus, docens, majd 1990-óta egyetemi tanár. 1986-2004 között az ország elsı Stratégiai menedzsment tanszékének alapítója és vezetıje. 1994-97 között a JPTE rektora. 1978-ban a közgazdaságtudomány kandidátusa, 1988-ban a közgazdaságtudomány doktora (D.Sc). 1999-2002 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas, 2000-2003 között Jean Monnet Ösztöndíjas. 1989-90-ben Soros és PENN ösztöndíjjal, 1991-92-ben Fulbrightösztöndíjjal Visiting Professor az University of Pennsylvania, The Wharton School of Business-en. Számos hosszabb külföldi kutatási és tanulmányúton vett részt, így pl. a TEMPUS, British Council és US Government stb. projektek keretében Londonban, Bayreuthban, Nantesban, Tucsonban, Aalborgban stb. Oktatott tárgyai a Stratégiai menedzsment, International Strategic Management, Felsıoktatás-politika, Stratégiai döntések. A Világbank felsıoktatási szakértıje. 1993-tól a PTE KTK Gazdálkodástudományi Doktori Iskola alapító tagja. 2007-tıl a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar professzora. A PTE Neveléstudományi Doktori Iskola törzstagja (2006- ), Felsıoktatási és Tudományos Tanács tagja (1994-). Az MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottság elnöke; az MTA Gazdaságtudományi Minısítı Bizottság tagja. Szent-Györgyi Albert díjas (2003), 2006-ban megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét. 223 közleménye jelent meg, köztük 29 könyv. F.m.: Stratégiai menedzsment Budapest, 2000; Rendszerváltás a felsıoktatásban - Bologna folyamat, modernizáció, Budapest, 2004; Stratégiai döntések. Pécs, 2004. Bologna "Hungaricum"? Diagnózis és terápia Budapest, 2009.