ISMERTETÉSEK. 1. ÜJ ÁSVÁNYOK.

ISMERTETÉSEK. 1. ÜJ ÁSVÁNYOK. K ö z li: Zimányi K ároly dr. Az alábbiakban folytatásképen1 azokat az új ásványfajokat és válfajokat ismertetem röviden az eredeti dolgozatok alapján, amelyeket az 1911. és 1912. években fedeztek fel vagy írtak le először. Ampangabéit. (A. L acroix : S u r le s minéraux de la p e g- m a t i t e d A m pang a b é e t de s e s e n v i r o n s (Madagascar) e t e n p a r t i c u 1i e r s u r u n in i n é r a 1 nouve a u (A m p an g a- béite). Bulletin de la Soc. Fran$. de Minéralogie. 1912. 35. 194 196.). Az ampangabéit néhány centiméter hosszú négyszöges oszlopokban található, columbittal összenőve, Ampangabé pegmatitjaiban Miandrarivo közelében. A kristályok lapjai görbültek, kifejlett végeik nincsenek, színe barnás-vörös, törése egyenetlen vagy kagylós, zsírfényű; csak vékony lemezkéi átlátszók és egyszerű fénytörésűek. Keménysége 4, fajsúlya 3*97 4*29, amint több vagy kevesebb vizet tartalmaz. Erősen radioaktiv. Fekete salakká olvad, sósavban könnyen oldódik. Chemiai összetétele nagyon bonyolult, a főalkotórészek: Nb2Ob 34\S%, U0219*40%, Ta20 5 8'9%, Fe20 3 8*6%, Ti02 4-9%; ezeken kívül még Th, Y, Ez, Ce, La, Di; izzitási veszteség 12'4%. Újabban D uparc, Sabot és W under 2 szintén e madagascari pegmatitból egy ismeretlen radioaktiv ásványt írtak le és elemeztek meg. Az ásvány fizikai sajátságai és a főalkotórészei megegyezők az ampangabéittal; fajsúlya meglehetősen változó: 3*35, 3-42, 3*76, 3*92, izzitási vesztesége 11*55 %. Ezek alapján a szerzők az ásványt már kémiai elváltozás termékének tartják. Arsenoferrit. (TI. B aumiiauku : A rs e n o f e r r i t, e in neues G 1 i e d der P y r i t g r u p p e. Zeitschr. für Krvstallogr. und Mineralogie. 1912. 51. 143 145.). Az új ásvány a Binnenvölgy gneiszén földpát és kvarckristályok kíséretében néhány mm nagyságú sötétbarna oktaéderes kristálykák ültek. Az ásvány vékony szilánkjai rubinvörös színnel áttetszők: vékony csiszolata homogen volt, keresztezett nikolok közt kettőstörésű, de nem egyszerre kioltó részekből áll. A mérések szerint szabályos és pedig pyritoéderes. Az elemzés eredménye a kevés Al levonása után: As 71*1 % és Er 28*9%, amiből FeA.% képlet vezethető le. A pyritnek 1 Földtani Közlöny. 1911. évi 41. köt. 750. 2 Bullet, de la Soc. franc, de Mineral. 1913. 3( >. 14.

ISMERTETÉSEK. 419 megfelelő arzénvegyület FeAs2 létezését Groth tanár már valószínűnek tartotta.1 Bseumlerit. ((). R e n n e r : Ü 1>e r B a e u m 1e r i t, e in neues K a 1i s a 1z m i n o r a 1. Centralblatt für Mineralogie, Geol. u. Paläont. 1912. 106-107.) A Leine folyócska völgyében fekvő «Desdemona» kálisóbányából kősóval és tachhydrittel összenőve egy átlátszó, színtelen új kálisót találtak. A kémiai elemzés szerint képlete KCl.CaCl2. Keménysége 2*5 3, széttöréskor phosphoreskál, három irányban nagyon jól hasad; fénytörése mintegy 1*52, kettős törése gyönge és negatív, két optikai tengelyű. Erősen hygroskopos. Nevét a bánya igazgatója után kapta. Batchelorit. (W. E. P e t t e r d : Catalogue of the Minerals of Tasmania. Hobart. 1910, 2-ond. edition. 22. 1.) Ez a víztartalmú aluminiumszilikát palás és lemezes gumókban fordul elő a Mt. Lyell-bányában; színe zöld, keménysége 4, fajsúlyú 3*3, százalékos összetétele: S 0 2 = 49*4 %, Al20 3 45*1 %, H 20 = 5*6% Beaverit (B. S. B u t t l e r and W. T. S c h a lle r : Somé Minerals f r o m Beaver County, Utah. Americ. Journal of Sei. 1911. IV. Ser. 32. 418 420. és Zeitschrift für Krystallographie etc. 1912. 50. 114 116.) Ez az új víztartalmú sulfát a Horn Silver bányában Frisco város közelében, (Beaver Cou.) található; a bányának felső szintjében egyéb ásványokkal együtt a kividről behatoló vizek bontó hatása folytán képződött. Az ásvány könnyen szétmorzsolható és földes külsejű, színe kanárisárga; erős nagyítás mellett látható, hogy apró hatszöges lemezek halmaza, amelyek fénytörése nagyobb mint 1*74. Forró sósavban oldható, az oldhatlan maradék legnagyobb részt kovasav, azt leszámítva az ásvány százalékos összetétele: CuO = 10*74 %, PbO = 32*50 %, Fe2Os = 19*13 %, Ál20 3 = 4*03 % S 0 3 = 23*60 % H 20 = 10*0 %, ami CuO.PbO. Fe20 3. 2»S'03. 4H 20 tapasztalati képletnek felel meg; Fe20 3 egy részét Al20 3 helyettesíti. Betafit. (A. L a c r o ix : S u r un g r o u p e de niobotantalates culiiques, radioactifs des pegma-tites du V a k i n a n k a- r a t r a. Bulletin de la Soc. Fran<j. de Minéralogie. 1912. 35. 88 89. és Q u e lq u es n o u v e 11e s observations s u r des m i n é ra u x ur a n i f é r e s de la p r o v i n c e de l I t a s y (M a d a g a se a r). Ugyanott 35. 233 234.) A betafit szintén mállott pegmatitokban fordul elő, szabályos kristályai egyszerűek, színük zöldesbehájló barnásfekete, még vékony lemezei is átlátszatlanok. zsírfényűek. A betafit egy niobottitanat tetemes mennyiségű U03 és Tí Og-dal: savakban könnyen oldódik. P isani két lelethelyről (Ambolotora és Ambalahazo) elemezte meg az ásványt, amelynek fajsúlya a csekélyebb vagy nagyobb víztartalomnak megfelelően 4*17 és 3*75. A fő alkotó részek: Nb20 5 34*80 %, Ti02 = 18*30 % és 16*20 %, U03 = 26*60 % és 27*15 %. CaO = 3*45% és 3*12 %. H20 = 7*60 % és 12*30 %. Az ásvány nevét a környék fontosai)!) helysége után (Betafo) nyerte. Eichbergit. (D. Gkosspietscii. : Z u r ]\f i n v r a 1k e n n t n i s s d e r 1 Zeitschrf. i. Krystallys. 1881. 5. 2

420 ISMERTETÉSEK. Magnesitlagerstätte E i c li b e r g am Semmering, E i c lib e r g i t, ein neues Sulf antimonat. Centralblatt für Mineralogie etcv 1911. 433-435.) A magnesitben más sulfidokkal fordul elő az eichbergit; vasszürke színű,, némileg kristályos szerkezetű, törése egyenetlen, keménysége valamivel nagyobb mint 6, f. s.=5*36. Százalékos összetételéből (Cu, íe ) Bi3. Sb3S5 képlet vezethető le; fő alkotórészei 30*0 % antimon, 51*53 % bismuth és 12*74 % kén. Epinatrolith. (St. T. Thugutt : Ü b e r m etameren N a t r o 1 i t h. Centrall)latt für Mineralogie etc. 1911. 405 411.) A szóbanforgó ásván}' Karlsbad mellett Satteles és Schönsitz közt a hasalt kontaktján nagyon elváltozott phonolithon fordul elő, a hasadékok és üregek falán különféle zedithokkal és calcittal. A tűalakú kristályok kombinációja m {110} és p {lll}, 5 6 ferde kioltással. Kémiai összetétele is egyező más natrolithokéval. AgN03 és K 2CrOi irányában a mikrochemiai reakcióknál eltérőleg viselkedik, mint más lelethelyekről való normal natrolithok és ezekhez képest magasabb hőmérsékletek irányában sokkal érzékfpyelb. Mivel a kémiai összetétel, a kristályalak is a fizikai sajátságok egyezők más natrolithokéval, szerző azt következteti, hogy a schönsitzi fonolithon előforduló ásvány a normál natrolithnak egy kevésbé állandó metameter módosulata epinatrolith és a hauyn, noseán, illetőleg sodalit derivatumának tekinti. Ferritungstit. (W. T. S c iia lle r : Ferritungstite, a new mineral. Americ. Journ. of Sei. 1911. IV. Ser. S2. 161 162. és Zeitschrift f. Kristallographie etc. 1912. 50. 112 113.). A ferritungstit tömör kvarcban fordul elő wolframit kíséretében, mint az utóbbi oxidációjának terméke; földes külsejű és okerhez hasonló, mikroszkóp alatt apró hatszöges táblácskák halmaza. Hasadás, keménység és fajsúly megnem határozható volt, színe halvány vagy barnássárga. Hevítve vizet veszt, savakban szétbomlik; összetétele íe 2o3. U 03. 6H20. Az új ásvány lelethelye Washington állam északkeleti részében a Deer Trail bányaterület egy wolframbányája. Gajit. (Fr. Tucan : G a j i t, e in neues M i n e r a 1. Centralblatt für Mineralogie etc. 1911. 312 316.). Az ásványt Plesce falu közelében (Modrus-Fiume vm.) másodlagos fekhelyen mészkőtörmelékek közt találta a szerző. Fehér színű, tömör, törése egyenetlen, keménysége 3*5, fajsúlya 2*619. Mikroszkóp alatt olyan szerkezetű mint a tömör mészkövek, a nagyobb szemcséken a romboéderes szakadás és ikerrovátkosság c (OOOlj irányában felismerhető. Kettős törése erős és negatív, tgyoptikai tengelyű. Savakban erős pezsgéssel könnyen oldódik, némely reakciójában az aragonittal egyezik, összetétele két jól egyező elemzés közepéből: CaO = 37*06 %, MgO = 23*85 % C02 = 32*34 %, H20 = 6 67 %. Nevét L. Gaj politikus után kapta. H&tchit. (Pi. H. S o lly and G. F. IIerb. Smith : II a t c h i t e, a n ew a n o r t h i c mineral from t h e P>i n n e n t, h a 1. Mineralog. Magazine- 1912. 16.287-289. és Natur. 1912. 88. 2206. sz. 503.) Az ásvány lelethelye Binnenthal (Svájc), apró kristálykái rathiton ültek, színük ólomszürke, karcuk ellenben barna. Kémiai összetételére nézve valószínűleg egy ólomsulfarsenit, de elég anyag hiányában teljes kémiai elemzés nem

ISMERTETÉSEK. 421 volt végezhető. Néhány kristálykán jól egyező mérések alapján a háromhajlású rendszert állapították meg a szerzők, az ásványt pedig H atch F r e d. H en geológus tiszteletére nevezték el. Hinsdalit. (E. S. L a rsen and W. T. S c h a lle r : H i n s d a 1i t e, a n ew mineral. American Journal of Sei. 1911. IV. Ser. 32. 251 255. és Zeitschrift für Kristallographie etc. 1912. 50. 101 105.) Ez az ásvány Hinsdale County (Colorado) egy elhagyott ércbányájának hányóin tetemes mennyiségben fordult elő. A telérek vulkáni kőzeteket (tufok, rhyolith, andesit stb.) törtek át; a telérásvánvok kvarc, hinsdalit. baryt, pyrit, galenit, tetraedrit, rhodochrosit. A hinsdalit vagy durvaszemcsés, rhomboéderei pedig a kvarcnak és hinsdalitnak aprószemcsés aggregátumában fekszenek. A hexaédertől csak kevéssé eltérő kristályainak alakjai r (lull) és c {uoui}, a tengely hossza c = 1*2677; kisebb kristályai táblásak és ezeken még más alakok is vannak. Hasad a véglap szerint, keménysége 4%, fajsúlya 3*65, csaknem színtelen vagy szürkés, üvegfényű. Anomál optikai viselkedésű, amennyiben a bázis szerint csiszolt lemezei a középen egyoptikaitengelyűek, a kerületen pedig kétopt. tengelyűek. Fénytörése 1*66 1*69, kettőstörése 0*019. A hinsdalit nem olvad, savak nem oldják, hevítve vizet veszt. Chemiai összetételére nézve egy víztartalmú Pb és Al phosphát és sulfát, amelyben az ólom egy részét (3*11 %) Strontium helyettesíti, képlete: 2 PbO. 3 Al203.2 S 0 3, P205.6 H 20. A hinsdalit a svanbergit, korkit és bendan t csoportjába tartozik. Hokutolit. (Y o o c h a r io O k a m o to: T h e radioactive mineral of the Hók utó Spring. Beiträge zur Mineralogie von Japan. 1912. No. 4.178 184. és Journal of the Geolog. Society of Tokyo. 1911. 18.19 26.). Taiwan- (Formosa) szigetén Hokuto mellett a vulkáni kőzetekből meleg források fakadnak, ezeknek vize a szabad HCl-tői savanyú hatású és főleg kénsavsókat tartalmaz, kevés barvumsulfátot és nyomokban ólomsulfátot is. A hókutoliüv&k elnevezett radioaktiv ásvány %J e források lerakódása; 7 durván rostos, többnyire vékony réteges, sárgásbarna színű és fénytelen, a külső felületet szürkésfehér, gyöngén üvegfényű rhombos-táblák drúzás halmaza alkotja. Ezek a táblás kristályok úgy hasadnak, mint a baryt, keménységük 3%, fajsúlyúk #*1; fénytörésük a baryté és anglesité között van. Két elemzésből csak a főalkotórészeket említve: PbO = 21*96 és 19*38 %, BaO = 32*04 és 42*27 %, S 0 3 = 30*81 és 31*70 %. Vájjon az ásvány BaSOi és PbSO4 rétegeinek váltakozása vagv a két sulfát isomorph keveréke-e, nem volt eldönthető. Magnéziumhidrokarbonat. (L. H e z n e r : Ü b e r e in neues chromhaltiges Magnesiumhydrokarbonat. Centralblatt für Mineralogie etc. 1912. 569 571.) Ez az új ásvány összetételére nézve egy chromtartalmú magnesiumhydrokarbonát, lelethelye Dundas, Tasmania nyugati partjain; ibolyaszínű, pikkelyes és csillámhoz hasonló, serpentin és chromit kíséretében fordul elő. Hasadása kevésbbé jó, fénye nem olyan élénk, mint a csillámoké; fajsúlya 2*16; százalékos összetétele: Si02 = 3*87%, C02 = 10*45 %, Cr20 3 = 20*44 %, FeO == 1*10 %, MgO = 37*12 %, H 20 = 27*26 %, ami 2 MgCOs. 5 Mg(OH)2. 2 Cr(OH)3. 4 H20 képletnek felel meg. Chemiai tekintetben legközelebb áll a brugnatellit-

422 ISMERTETÉSEK. hez, amely szintén lem ezes-pikkelyes ásvány és serpentinizált periclotitbán fordul elő. Manandonit. (A. L a c r o ix : S u r u n e nouvelle espéce m in e rale (Manandonite) des pegmatites de líadagascar. Bulletin de la Soc. Fran. de Mineralogie. 1912. 35.228 226.) A Manandona-folyó közelében húzódó pegmatitokban a kvarc üregeinek falát egy fehér ásvány lemezes aggregatumai borítják. Az ásvány jól hasad, gyöngyfényű; a bissektrix positiv és a hasadási lapra merőleges, az optikai tengelyszög változó, de nem nagyobb, mint 30. Kör.nyen olvad, miközben a lángot vörösre festi, savak nem támadják meg. P isani elemzése szerint az ásvány összetétele: Si02 = 25-20%, A l/), == 47-02 %, B /) s = 9-25%, IÁ20 = 3-97 %. K /) = 0*20 %, Na./) - 0-48 %, H /) = 14*10 %; a víz csak 120 C. fölött távozik el Melnikowit. (Br. Doss. Ü b e r d ie Natur u n d Z u s a m m e n- setzung des in miocänen Tonen des Gouvernements Samara auftretenden Schwefeleisens. Neues Jahrb. f. Mineral., Geolog, u. Paläont. 1912. 33. Beilage Bd. 662 713. Melnikowit, ein neues Eisenbisulfid, und seine Bedeutung für die Genesis der Kieslagerstätten. Zeitschrift für prakt. Geol. 1912-20.453-483.) A nowo-usenki kerületben (Samara kormányzóság) a M e l n ik o w fivérek birtokán fúráskor nagymennyiségű földgázra bukkantak. Az átfúrt miocénkorú agyagban egy feketeszínű, vaskos FeS2 fordul elő, néha héjas szerkezetű gömbös és fürtös kisebb képződmén}rek alakjában. A gondosan izolált és megtisztított anyaggal végzett elemzés és kísérletek arra vezettek, hogy lényegesen mások a sajátságai, mint a pyritéi. Színe fénytelen fekete, töréslapjai kissé fényesek, egyenetlenek; keménység 2 3, fajsúly 4"2 4"3, erősen mágneses. Híg sósav melegen, koncentrált hidegen is oldja H 2S fejlődése mellett, hasonlóképen egy 50 %-os cyankalium-oldat is. Az elemzés eredménye: Fe = 46*24 %, S = 51 92 % és oldhatlan maradék 3*95 %, ezt leszámítva, az összetétele nagyon jól megfelel FeS2 képletnek. A mikroszkopos vizsgálat szerint az ásvány egy rendkívül finom kryptokristályos aggregátum. Kimerítő kísérletek és újabban a nehéz fémek sulfidjaira és a hydrosolokra vonatkozó vizsgálatok eredményeinek felhasználásával, továbbá a vastartalmú vizek lerakodásainál megfigyelt jelenségekből, nemcsak a melnikowit, de a pyritek képződésére is egészen új elméletet állít fel a szerző. A melnikowit eredetileg mint FeS2 gél képződött volna, amely a labilis melnikowittá alakult és ez lassankint, fokozatosan a vasbisulfid stabilis phasisábn a pyritre alakult. Molengraaffit. (H. A. B r o u w e r : M o 1e n g r a a f f i t, e in neue s M i n e r a 1 in L u j a u r i t e n a u s T r a n s v a a 1. Centralblatt für Mineralogi»* etc. 1911. 129 133.) Az új ásvány Butensburgtól ÉK-ro (Transvaal) a Pilands-hegység lujamitjaiban fordul elő, amely nagyon hasonló a Kola-íéiszigoten előfordulókkal, astrophyllitmentes és sok katapleit-pseudomorphosát tartalmaz. A molengraaffit sárgásbarna egyhajlású oszlopocskái [100] szerint nagyon jól hasadnak, fényes positiv kettőstörésük erős, pleochroismusuk feltűnő. Az optikai tengelyek

ISMERTETÉSEK. 423 síkja csaknem párhuzamos {loo} lappal. Könnyen olvad barna zománccá, sósavban elbomlik, összetételében közel áll a yttrotitanithoz, de. sem Zr02-ot, sem Y2ö3-at nem tartalmaz; főalkotórészei: S i02 = 28*9 %, TiÜ2 = 27*7 %, CaO = 19*0 %, Xa20 = 10*8 %, A120 3 8*75 %. Az ásványt a szerző Molengraaff tanár és geológus után nevezte el. Nutronamblygonit. (W. T. S c h a lle r : Natramblygonite, a new mineral. Americ*. Journal of Sei. 1911. IV. Ser. 31. 48 50. és Zeitschrift für Krystallographie etc. 1911. 49. 233 235.) Az ásvány, mint neve is mutatja, egy Na-tartalmú amblygonit, amelyben a nátrium egy részét lithium helyettesíti, képlete Na [Al(0H, F)]PO4. A natronamblygonit egy pegmatitban fordul elő turmalinnal és lepidolithtal Canon City (Color.) közelében. Szürkésfehér, áttetsző, üveg- vagy zsírfényű, három irányban hasad, keménysége 5%, fajsúlya 3*01 3*06. A legjobb hasadási lapra csaknem merőleges a középvonal, optik. tengelyek szöge nagy, kettőstörés negativ. Könnyen olvad, amiközben a lángot sárgára festi. Palait. (W. T. S c h a lle r : N ew m a n g a n e s e phosphates f r o m the gém t o u r m a 1i n e f i e 1d o f Souther n C a 1i f o r n i a. Journal of the 'Washington Acad. of Sei. 1912. 2. No. 6. 144.) Ezen húsvörös phosphát kristályos tömegekben és kifejlett kristályokban (valószínűleg egyhajlású) található a Stewart-bányában Pala (C-alif.) közelében, képlete: 5 MnO. 2 P 205.4 H 20, a MnO 40*87 % egy részét FeO - 7*4S % és C'aO 1*77 % helyettesíti; a lithiophyllit elváltozásának eredménye és átalakul hureaulittá. F.s = 3-14 3'20, 0-1*655 és kettőstörése gyönge. Platynit. (G. F lin k : Bidrag tili Sveriges mineralogi. (II.) Arkiv fór Kemi, Mineral, och Geologi. 1910. 3. No. 35. 5 7.) Falun rézbányáiból selentartalmú galenobismutitot szintén ismerünk; újabban Mauzelius R. is megelemezte és F link mint új fajt írta le. Az ásvány szabálytalan táblácskái kvarcba nőttek, nevét nxarúvetv - lapítani görög igéből képezve kapta. Fémfényű, grafithoz hasonló vasfekete vagy acélszürke táblácskái hatszöges rhomboéderesek, jól hasadnak a básis c 000l}, kevésbbé jól r{lutl) szerint; karca fekete, keménysége 2 3, fajsúlya 7 98. Összetétele (leszámítva a chalkopyritből eredő kevés vasat és rezet, 0*95 %) a következő: Bi 50-22 %, Pb =26 45 %, S 4 13 %, Se = 19'20 %, amely nagyon jól P b S. Bi2Se2 képletre vezethető vissza, szerkezeti képlete ez volna: >B i Sev s ( i ypb ^ B i Se' Poechit. (F. K a tzer : Poec-hit, ein Manganeisenerz von Vares in Bosnien. Oesterr. Zeitschrift f. Berg- und Hüttenwesen. 1911. 59. No. 17. 229.) A poechit egy amorplimangánvasérc, lemezalakú betelepedéseket alkot vörösvasércben. Szurokkőhöz hasonló, vörös- vagy gesztenyebarna, karca barna, zsírfényű, csak egészen vékony lemezkéi vörös színnel áttetszők; erősen likacsos, a nyelvhez tapad, törése kagylós, keménysége S1/*, 4, fajsúlya 3*7, rálehelve erősen agvagszagú. A csekély mennyiségű tisztátalanságokat elhanyagolva és

424 ISM EHTETÉSEK. a 3*66 % Al203-at a vasoxydhoz számítva, százalékos összetétel: Si02 =^15*6 %, Fe20 3 = 56*7 %, M n20 3 = 15#2 %. H 20 = 12*5%, ebből levezetett képlete: H 19.FesMn2Si30 20, amely így értelmezhető: (MnO)2 Si03. 2 (FeO)2 Si03. 5 H20 + 2 Fe203. 3 H20. Nehezen olvad fekete üveggé, hevítés után mágneses, sósav csaknem teljesen elbontja. Preslit. (V. E o s i c k y : P r e s 1i t, e in neues Mineral von T s u m e b in D e u t s c h - S ü d w e s t a f r i k a. Zeitschr. für Kristallogr. und Mineralogie. 1912. 51.521 526.) A smaragdzöld ásvány Tsumebről (Otavi kerület), német DNy-Afrikából való; szerző az ásványt P resl I. Sv. cseh természetvizsgáló tiszteletére nevezte el, aki a múlt század harmincas éveiben cseh nyelven egy ásványtant írt. Tsumeben réz- és ólomércekre bányásznak: a preslit azurit1 példányokon apró kristálykákból összerakott sűrű drúzákat képez. Chemiai összetétele szerint ólomrézphosphát; kevés anyaggal végzett részleges elemzés a Pb : Cu : P = 2 : 1 : 1 arányt állapította meg. a következő százalékos összetétellel: PbO 65-09 %, CnO 11*97%, P205 10-26 / /o A vizet, amely valószínűleg hydroxyl alakjában van jelen (basisos) nem határozta meg az elemző. Könnyen olvad és megfeketedik, vörös izzásnál vizet veszt; sósavban könnyen oldódik és ólomchlorid marad vissza. Az alig 1 mm nagy táblás kristálykák rosszul kifejlettek, valószínűleg rhombosak, erősen üvegfényűek; keménysége 3*5, f. s. 6 09, középfénytörése 178, pleochroismusa feltűnő. Pontosabb kristálytani és optikai vizsgálatokra a kristálykák nem voltak alkalmasak. Salmonsit. (W. F. S c iia lle r : N ew manganese phosphates from the gém t o u r ni a 11 n e field o f Sout h ern C a 1i f o r n i a. Journal of the Washington Acad. of Sei. 1912. 2. Nr. 6., 144.). A salmonsitet (Fr. A. Salmoxs után elnevezve) ugyanabban a bányában találták, ahol a palaitet és stewartitet; mint a hureolit oxidációjának és hydratációjának termékét barnássárga hasítható tömegekben. Kettős törése gyönge, fénytörése ß = 1*66, vékony lemezei sárgák. Elemzése Fc20 3. 9 MnO. 4 P205.14 H 20 tapasztalati képletre vezet. Samirésit. (A. L acroix : S u r u n g r o u p e de m o b ó ta n t a- 1a t e s c u b i q u e s, r a d i o a c t i f s d e s p e g ni a t i t e s du V a k i- n a n k a r a t r a. Bulettin de la Soc. Fraii9. de ]\Iineralogie. 1912. 35.89 90.) Az ásvány egy urántartalmú miobat kevés Ta20. és Ti02-dal; Antsirabé közelében a Samirésv magaslaton (Madagaskar), egy vörös agyaggá mállott kibúvó pegmatittelérben fordul elő. Szép. sárga színű, élénk fényű és nagyon törékeny oktaédereit euxenit, bismutit és pyromor])hit kisérik, fajsúlya 5"24, Pis a n i elemzése szerint főalkotórészei: Nb2<)5 = 45*8 %, Ta20 5 = 3"7 %, Ti02 = 6*7 %, T.t()2 = 21*2 %, PbO = 7 Sij%. hevítési veszteség 12*45%. Amir.t a 1 Annales hist. natúr. Musei Nat. Hun^ar. 1012. 10. 523.

ISMERTETÉSEK. 425 szerző kiemeli az elemzett anyag homogen volt és így az ólom az alkotórészekhez tartozik. Képletet nem állapított meg Pisani. Sheridanit. (John E. W o lff: A new Chlorite írom northern Wyoming, Americ. Journ of Sei. 1912. IV. Ser. 34. 475. 1.) Az ásvány a chloritok csoportjához tartozik, 7 8 láb vastag telért alkot a kristályos palákon keresztül Sheridan Countyban, Wyoming állam északi részében. Világoszöld színű, még vastagabb darabjai is áttetszők, pikkelyes szövetű; mikroszkóp alatt a vékony pikkelyek átlátszók, színtelenek, lapjukon 5 10c ferdeséggel lép ki a bissactrix, az optik. tengelyszög többnyire 35. Főalkotórészei: S i0 2 = 28*81 %, A120 3 = 26*48 % MgO = 31*21 %, H 20 = 12*62 %, ezeken kívül még kevés Fe20 3, FeO. Ií20 és Na20. Fajsúlya 2*7. Fénytörése és kettőstörése a chloritokéhoz közel áll; vékony lemezkéi nehezen olvadnak fehér zománccá. Mivel az ásvány csaknem zárványmentes volt, a szerző az elemzésből H6Mg3 Al2Si20 13 tapasztalati képletet állapította meg, és lelethelye után nevezte el. Sicklerit. (W. T. S c h a lle r : N ew manganese phosphates f r o m the gém t o u r m a 1i n e f i e 1d o f S o u t li e r n C a 1i f o r n i a. Journ. of the Washington Acad. of Sei. 1912. 2. No. 6., 145.) Sötétbarna hasítható tömegekben fordul elő Hiriart Hill-en. Pala közelében. Az ásvány karca világossárga, fajsúlya 3*45, középtörése ß = 1*74, kettőstörése közepes, pleochroismusa feltűnő. Könnyen olvad, miközben a lángot élénk vörösre festi. Képlete: Fe20 3. 6 MnO. 4 P205. 3 (Li, H)20. Stewartit. (W. T. S c h a lle r : N ew manganese Phosphates etc. Journal of the Washington Acad. of' Sei. 1912. 2. No. 6. 144.) A Stewart-bányában Pala (San Diego Coun. Calif.) közelében mint a lithiophyllit elváltozásának terméke fordul elő, az utóbbi hasadásai mentén vékony szálak, vagy apró kristálykák alakjában, ezek az optik. viselkedésük után háromhajlásúak. A stewartit más hasonló phosphatokkal annyira kevert, hogy elemzéshez tiszta anyagot elkülöníteni nem lehet. Fajsúlva 2*94, középtörési együtthatója ß = 1*65, kettőstörése erős és negativ, optikai tengelyszöge nagy, a pleochroismusa is feltehető. Stichtit. (W. F. P e tte r d : C a t a 1o g u e o f t h e Minerals o f Tasmani a. Hobart, 1910. 2-ond edit. 167. 1.) A szerző az ásványt Sticht Pi. tiszteletére nevezte el. Összetételére nézve Mg, Cr, és Fe karbonát, ibolyaszínű lemezes vagy kompakt tömegekben fordul elő a serpentinben Dundas közelében. Elemzést, sem közelebbi leírást a szerző nem ad. Thortveitit. (J. S c h e te lio : Ueber Thor t vei ti t, ein neues Mineral. Centralblatt für Mineralogie, Geol. etc. 1911. 721.) Az új ásványt Ljosland mellett Dél-Norvégországban Tiiortveit 0. találta először; a thortveitit az amphibolitot áttörő pegmatit-telérben monazit, euxenit. beryll, ilmenorutil stb. kíséretében fordul elő. A kristályai ikrek, oszloposak, rosszul kifejlett végekkel, rhombosak a : T>: c = 0*7456:1: 1*4912. Hasad m (110) szerint, törése egyenetlen kagylós, keménysége 6 7, fajsúlya 3*57. Eredeti színe szürkészöld, erős üvegfénnyel, többnyire áttetsző, mállottan szürkésfehér és átlátszatlan. Karca zöldesszürke. Optikai tengelysíkja párhuzamos b[010)

426 ISMERTETÉSEK. lappal, kéttűstürese erős és negatív: a sárga lényt rendkívül erősen absorbeálja. A thortveitit nehezen olvad, eoncentrált sósavban főzve részijén elbomlik. Összetételére nézve skandiumsilikát, az első ismert ásvány, amelyben a skandium főalkotórész, ezenkívül az yttriumfémek egész sorozatát tartalmazza, de a ceriumfémek teljesen hiányzanak. Si02 = 42 78 %, Sc20 3 = 40*7 %. (Y, Dy, Er)203 = 17'0 %, amiből (Se, Y)2 Si20 7 tapasztalati; összetételére nézve legközelebb áll a thorveitithez az egyhajlású thalénit Y2«SV2071 Tsumebit=Preslit. (K Busz.: Festschrift der medicin.-naturwissens. Gesellschaft zur 84. Versammlung deutscher Naturforscher und Ärzte in Münster, 1912.) Vrbait. (B. Jezek : V r b a i t, e in neues Thalliummineral von A 11 c h ar in M a c e d o n l e n. Zeitschr. für Krystallographie etc. 1912. 51. 365 378. és Fr. K üehlik: Chemische Untersuchung des V r b a i t s. Ugyanott, 379 383.) Az ásvány az allchari antimon-arsenbányákból való, ahonnan egy másik, TZ-tartalmú ásványt, a szépen kristályodott loranditot 2 már régebben ismerünk. Az apró kristálykák realgár és auripigment keverékébe nőttek; az egészen aprók és a töredékek színe sötétvörös, a nagyok színe szürkésfekete, ezek csaknem egészen átlátszatlanok, míg a kicsik a széleken vörös színnel áttetszők. Félig fémfénvű, az érdesebb lapokon zsírfényű; keménysége 3 5, fajsúhra 5*3, a karc világosvörös, kissé sárgás. Optikai meghatározások a kristályok aprósága miatt nem sikerültek; b (OlO* lapon, amelynek irányában a hasadás is jó, a kioltás egyene?. A kristálykák rhombosak, táblásak b 010j, vagy piramisosak p {Hl} szerint. A törés egyenetlen, kissé kagylós. A vrbait a lángban könnyen olvad, amiközben azt szép zöldre (TI) festi és arsenszagot terjeszt; salétromsavban és királyvízben könnyen oldódik. Százalékos összetétele: TI = 29#32 %, As = 24 06 %, Sb = 18'34 %, S = 25*20 %, Fe = 1*85 %, összesen 98 97 %; ezekből a tapasztalati chemiai képlete: TlAs2, SbS5, tehát a metatrisulfarsenessav H As3Ss thallosója. Weibullit. (G. Fijnk; Bidrag till Sveriges mineralogi. (11.) Arkiv fór Kemi, Mineral cch Geologi. 1910. 3. No. 4 5.) W e i b u l l M. tanár után elnevezett új ásványt Falun híres rézbányáiban találták kvarcban c-halkopyrit, pyrrhotin, pyrit és arany kíséretében mindig közvetlenül a chalkopyrit mellett. Összetételére nézve selentartalmú galenobismutit 2PbS. Bi2S:sSe3; acélszürke leveles tömegek, két irányban hasadnak, az egyik hasadás jobb, a másik kevésbé az. Keménysége csaknem 3. fajsúlya 6 97. Yttrofluorit. (Th. V o g t : Vorläufige Mitteilung über Y t t r o í 1u o r i t, e ine neue M i n t r a 1s p e c. i e s a n s de m n ö r d- li chen Norvégén. Centralblatt für Mineralogie etc. 1911. 373 377.) Északi Norvégország biotit-amfibol gránitjában egy pegmatittelér főképen nagy mikroklinpertitből, sok kvarcból és kevés muszkovitl ól áll. A pegmatit üregeiben oithit, gadolinit, fergussonit, xenotim. fluort kíséretében fordul elő az. 1 V. n. F(')](lt. Közlöny 1809. 2í). 34ö. J Máthrin. és természetűid. Értesítő. 181)4. 12. 473.

ISMERTETÉSEK. 427 yttrofluorit. Színe sárgásbarna vagy sárgászöld, átlátszó vagy áttetsző, külsőleg némileg a fluorithoz hasonló, szintén hasad o {lll} szerint, de nein oly jól,, fajsúlya 3 54 3*56. Nagyon ruleg, keménysége 4 y2> fénytörése is valamivel nagyobb, mint a fluorité mv(1 = 1 45*22 1 457*2. Az elemzés 20CuF2.S Y F 3 képletre vezet, összetétele kissé változó, ami úgy magyarázható, hogy az ásvány CüF2 és Y F 3 fluoridoknak is^morf keveréke. Kémiai tekintetben nagyon hasonló az yttrocerithez, amely valószínűleg szintén szabályos, a ritka fémek tartalma ennél is változó. A fluorit CaF2 vagy C«2F6, az yttrocerit (Ca3, Ce2, Y2) F6 és az ytrofluorit (Ca3, Y2) F6 egy csoportba tartoznak. 2. C. G a s ta ld i: S u lié c o m p o s itio n e c h iin ic a (li u n n o te v o le t e l l u r u r o (li o v o (li a r g e iito d i N aíjy áíj. (Rendiconto deli Accad. delle Sei. fis. e matem. 1911. Ser. 3. 17. 24 26.) Z a m b o n in i F é r.: Ü b e r d e n M u tlim a n it, e in n e u e s M in e r a l. (Zeitschrift für Ivrystallographie etc. 1911. 4 9. 216 248.) Zambonini úgy gyanította, hogy kreiinerit név alatt eddig tulajdonképen két különböző ásványt foglaltak össze; az egyik a kristálytanilag jól jellegzett krennerit AuTe2, illetőleg (AuAg) Te2 kevés 0-45 /0 5 87% ezüsttel a másik eddig kristálytanilag ismeretlen, összetétele {Au, Ag) Te sok 19*44 % 21% ezüsttel. A kérdés tisztázása végett Gastaldi az ónfehér, lemezes ásványt megelemezte és Zambonini azt mint új ásványt leírta. Az ásvány Nagyágról való amelynek érctelérein kvarccal és kevés pyrittel fordul ölő. Külsőleg bizonyos tekintetben hasonló a krennerithez, amennyiben világos rézsárgaszínű, a friss hasadási lapokon szürkéslehér; kristálykái egy irányban megnyúlt táblák, amely irányban tökéletesen hasadnak is. A karc vasszürke, keménysége valamivel nagyobb, mint *2. Salétromsavban oldódik tetemes mennyiségű Au maradékkal, az oldatban sósav erős AgC'l csapadékot eredményez.. Százalékos összetétele C. Gastaldi elemzése szerint Au 22*90 % Ag 26*36 Pb 2*58 Te 46*44 98*28 Ezeken kívül kevés Fe és Cu tartalmú, amelyeknek mennyiségét az elemző azonban nem határozta meg. Az elemzés (Ag. Au) Te tapasztalati képletre vezet; ugyanezt kapták Schrauf és később Schariezer. azonban ez első csak részleges elemzést végzett, az utóbbi pedig tisztátalan anyagot elemzett. A krenneritnek első megbízható elemzését válogatott kristályokkal Sipőcz2 végezte, ennek eredménye az (Au, Ag) Te2 képlet, ugyanaz az összetétele a C ripple C-reeki (Color.) 1 A faj.súlyt nem adja. 2 Zeitschrift f. Kry>tallograpfcie etc. 1880. 11. 210.