A zöldségnövények különleges ápolási munkái

Gudmonné Jenei Magdolna A zöldségnövények különleges ápolási munkái A követelménymodul megnevezése: Zöldségtermesztés A követelménymodul száma: 2230-06 A tartalomelem azonosító száma és célcsoportja: SzT-005-30

ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK KÜLÖNLEGES ÁPOLÁSI MUNKÁI ESETFELVETÉS MUNKAHELYZET Az ápolási munkák száma igen nagy a zöldségtermesztésben is. Ide tartozik minden olyan művelet, amelyet a tenyészidőben végzünk. Az ápolási munkák jellege a termesztett fajok igénye és a környezeti tényezők közötti összhang kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb volta alapján nagy a változatosságot mutat. Egyes zöldségfajoknál előfordulnak még különleges ápolási munkák is, mint pl. a kacsozás, tetejezés, metszés, fattyazás, halványítás Mit is jelentenek ezek? SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM A zöldségtermesztésben az ápolási munkák végső célja lehet a terméshozamok növelése, a minőség javítása, és egyes esetekben a koraiság fokozása, a tenyészidőszak meghosszabbítása vagy az érés időzítése, végső soron a gazdaságosság állandó javítása. Az ápolási munkák jellegét, számát leggyakrabban a termesztett faj, a termesztés módja és a termesztéstechnológia határozza meg. Mivel az ápolási munkák száma igen nagy, csoportosítani szükséges azokat. Legcélszerűbb a termesztett zöldségfajok fejlődésére és növekedésére kedvezőtlenül ható tényezők eredete szerint rendszerezni. Ennek alapján a legfontosabb ápolási munkák a következőképpen csoportosíthatók: - az éghajlat, az időjárás kedvezőtlen hatásával kapcsolatos eljárások (pl. árnyékolás, fűtés, fagyvédelem, öntözés, szélkár), - a talajjal kapcsolatos eljárások (pl. növényápoló talajművelés, talajtakarás, töltögetés), - tápanyagpótlás (fejtrágyázás), - növényvédelem (betegségek, kártevők pusztításának megelőzése és megszüntetése, gyomirtás), - különleges ápolási munkák (fitotechnikai eljárások - a növények egyedi kezelése). 1

1. Különleges ápolási munkák - fitotechnikai eljárások Ebbe a csoportba azok az ápolási munkák tartoznak, amelyek közvetlenül a növényre irányulnak, és így alkalmazásuk együtt jár a növények egyedi kezelésével. Éppen ezért nevezzük ezeket fitotechnikai eljárásoknak. (1. táblázat) 1. táblázat Termékenyülés és érésszabályozás Növényi részek eltávolítása Rögzítés Halványítás Termékenyülés, kötés metszés kötözés összekötözés elősegítése kacsolás hajtásrögzítés levéltörés Érésgyorsítás tetejezés fóliatakarás levelezés talajjal való takarás oldalgyökerezés bördők kitörése fattyazás termésritkítás A termékenyülés és az érés szabályozása A zöldségtermesztésben igen fontos szerepe van a virágok termékenyülésének, kötődésének. A hajtatásban és a szabadföldi termesztésben is fontos, a magtermesztésben pedig különösen nagy a jelentősége. A termékenyülést gátolhatja a kevés fény, az alacsony vagy túl magas hőmérséklet, a túlzott nitrogénellátás és a megporzást segítő rovarokra káros kémiai szerek használata. A fényhiányt pótolhatjuk mesterséges megvilágítással, de segíthetünk azzal is, ha a növényeket alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk vagy szomjaztatjuk. Nagy jelentősége van a helyes fajtamegválasztásnak is. Korai hajtatáshoz kisebb fényigényű fajtákat válasszunk. Jó termékenyítést segítő eljárás még a trillerezés, a huzalok ütögetése és a növények erősebb légárammal való mozgatása is. Mindhárom módszer a paradicsomhajtatásban használatos. A triller tulajdonképpen az elektromos csengő elvén működő vibrátor, amely a fürtök gyors rázásával segíti a megporzást. A hajtatásban, a vetőmagtermesztésben pedig a növények termékenyülésében sokat segíthetnek a méhek is. 2

1. ábra. Poszméh Az érésszabályozás is fontos kérdés manapság. A termesztő számára nem mindegy, hogy milyen áron értékesít, és az sem, hogy egyszerre való betakarítás esetén mennyi a felhasználható termés. Egyre több érésgyorsító szer kerül a forgalomba. Hatásuk többféle, vannak, amelyek a lomb eltávolításán keresztül hatnak, de vannak olyanok is, amelyek élettanilag segítik az érést. A kémiai szerek közül ilyen az etilén. Használata a paradicsomhajtatásban terjedt el, ahol az érést a leszedett, vagy a még száron lévő termések kezelésével gyorsítják. Eredményesen csak fedett térben használható. Hasonló típusú szer az Ethrel is, amelyet szintén a paradicsom érésgyorsítására használnak, elsősorban szabadföldön. A szerek hatása nagymértékben függ a bogyók fejlettségétől. Érést elősegítő módszer a lomb eltávolítása is. Ez elsősorban a vetőmagtermesztésben használatos eljárás, ahol könnyíti a cséplést, és tisztább lesz a mag is. E célra leggyakrabban a Reglone-t használják. Régi, hagyományos érést gyorsító ápolási munka még a szár letaposása. A vöröshagymánál használják, ma azonban már csak a házi kertekben. Az egyes növényi részek eltávolítása E műveletek célja elsősorban a termés mennyiségének növelése, valamint a minőség javítása a termőfelület szabályozásával. Ezenkívül gyorsíthatják az érést, és segíthetik a szedés időzítését. Ide sorolhatók: a fattyazás, a metszés, a kacsozás, a termésritkítás, a bördők kitörése, a tetejezés, a levelezés és az oldalgyökerezés. A fattyazás a csemegekukoricán alkalmazott módszer. Célja a sarjhatások eltávolítása és a termés minőségének javítása. Ma már ritkán alkalmazzák, mivel az újabb hazai csemegekukorica fajták nem fattyasodnak, vagy csak minimális a hajlamuk rá. 3

A metszés a kabakosok (sárgadinnye, uborka) elterjedt ápolási munkája. Célja minden esetben az arányos termőfelület kialakítása. Már a hagyományos virágtípusú (monoikus) fajtáknál is használták. Ekkor a másod-, illetve a harmadrendű hajtások képződését kívánták elősegíteni, mert ezeken javult a nő- és hímvirágok aránya, vagyis növekedett a nő-, illetve a termő virágok száma. Napjainkban, a túlnyomóan nővirágú és a nővirágú fajták termesztésével változott a cél, ezeknél egyenletes és folyamatos terhelést kívánnak a metszéssel létrehozni. 2. ábra. A túlnyomóan nővirágú uborka metszés módja A metszés a hajtatásban használt ápolási munka, de szükség lehet rá szabadföldön is, ha a már említett növényeket támrendszer mellett neveljük. A kacsozás a hajtatott és a támrendszer mellett nevelt paradicsom ápolási munkája. Célja a gyengén determinált és folyamatos növekedésű fajták növekedésének szabályozása. E növényeket többnyire egyszárasra nevelik, ehhez a levelek hónaljában keletkező hajtásokat el kell távolítani. Az eltávolítás időpontja függ az oldalhajtás méretétől, és akkor a legmegfelelőbb, ha az 4-5 cm hosszú. A korai eltávolítás elősegíti az újraképződést, a kései pedig növeli a sebfelületet. 4

3. ábra. Kacsozás A tetejezés célja az érés gyorsítása és a tenyészidő végének meghatározása. A hajtatott paradicsomtermesztésben alkalmazott eljárás. A növényeket olyan magasságban kell visszavágni, hogy a tetejezés alatt lévő fürt még beérjen a tervezett időre. A levelezés érést gyorsító eljárás. Hajtatásban a paradicsomnál és az uborkánál alkalmazzák elterjedten. Az öreg, már világosodó színű leveleket fokozatosan eltávolítják. Ez egyszerűsíti a növényvédelmet is, mert megszűnnek a kártevők, de főleg a betegségek számára kedvező körülmények. 5

4. ábra. Paradicsom levelezése Az oldalgyökerezés a tormánál alkalmazott, minőséget javító ápolási munka. A tenyészidőben, egyszer vagy kétszer, a bakhátak kibontása után a dugványokról ledörzsölték az oldalgyökereket úgy, hogy azokon csak a talpgyökerek maradtak épen. Mivel nagyon kézimunka-igényes művelet, ma már csak házikertben célszerű alkalmazni. A bördők kitörése a vöröshagyma-termesztésben használt módszer. Az éppen növekedésnek indult magszár (bördő) kitörésére ott van szükség, ahol nagyobb méretű és hőkezelés nélküli dughagymát használtak. Hatására a hagyma elérheti a főzőhagyma méretét. Mivel kézimunka igényes, nagyüzemben még a nyári bördők eltávolítása sem ajánlott. A termésritkítás nem jellegzetes zöldségtermesztési ápolási munka. Csak hajtatásban, a kabakosok termesztésében használják. Elterjedt módszer azonban az egyelés, amelynek az állománysűrűség beállítása a célja. Ezzel növelhető a termés mennyisége, és javítható a minősége is. Kisüzemi módszer, nagyüzemben inkább a szemenkénti vetést kell alkalmazni. Rögzítés Rögzítés nélkül termesztjük a zöldségfélék többségét. A termés mennyiségének a növelése azonban egyes növények esetében indokolttá teszi a termesztéstechnológiájuk korszerűsítését úgy, hogy támrendszer mellett neveljük őket. Ma már támrendszer mellett hajtatjuk az uborkát, a paradicsomot, a sárgadinnyét és újabban a paprikát is. Ezenkívül terjed a támrendszer használata az uborka és a paradicsom szabadföldi termesztésében is. Az utóbbi esetekben azonban házi kerti, illetve háztáji módszer. Vannak olyan növények is, amelyek neveléséhez nélkülözhetetlen a támrendszer. Ilyen pl. a karósbab. 6

A támrendszeres termesztés előnye, hogy növekszik a termőfelület, így nő a termésmennyiség és javul a minőség is. Ezenkívül könnyíti az ápolási munkákat és a szedést (pl. nő a szedési teljesítmény). Hátránya viszont, hogy nagy a kézi munkaigénye, és a támrendszer növeli a költségeket, de mindez az előbb említett előnyök következtében megtérül. A házikertekben pl. az említett növényeken kívül még a zöldborsó támrendszer melletti termesztése is célszerű. A támrendszer váza készülhet fából, vasbetonból és vasból. Erre kerülnek a műanyag, a kender- és a fémhuzal hálók, amelyekhez műanyag vagy kenderspárgával rögzítik a növényeket. A spárga alsó vége rögzíthető a növényekhez (paradicsom, paprika) és a talajhoz. Sekélyen gyökerező növényeknél (sárgadinnye, uborka) az utóbbit célszerű alkalmazni. 7

5. ábra. Műanyag zsineg támrendszer 6. ábra. Műanyag zsineg rögzítése 8

A házi kertekben az említetteken kívül karókat, lécrudakat és drótfonatot is lehet használni. 7. ábra. Támrendszerek Régi növényrögzítési módszer a földelés is. A dinnye szabadföldi termesztésekor használatos, ahol az indákat egy-egy kapa föld védi a szélkártételtől. Halványítás Vannak olyan zöldségnövények, amelyeknek fogyasztható része közvetlenül a napfényen fejlődve keseredik, élvezhetetlenné válik. Ilyenek: a spárga, a cikóriasaláta, a karfiol. Ezeket halványítással termesztjük. Vannak olyan növények is, amelyeknek a fogyasztható részét halványítással növelni lehet. Ilyen, pl. a póréhagyma és a halványító zeller. A művelet a levelek összekötözésével, betörésével, valamint földdel, illetve fóliával való takarással végezhető. A levelek összekötözése és betörése a hagyományos karfiolfajták termesztésében alkalmazott eljárás. Az újabb fajtáknál nincs szükség ezekre a módszerekre. 9

8. ábra. Karfiol halványítása Földtakarással halványítják az egyes spárgafajtákat, a cikóriasalátát, a póréhagymát és a halványító zellert. A spárgának bakhátat készítenek, és akkor szedik a termést, amikor a spárgasípok (hajtások) emelgetni kezdik a bakhátat. A cikóriasaláta hagyományos ápolási munkája volt a földdel való takarás. A beültetett gyökerekre 25 cm vastag talajréteg került, és akkor szedték a levélrozettákat, amikor azok kezdtek a felszínre törni. Ma már erre a célra fekete fóliát használnak. Ez jobb és egyszerűbb módszer. A póréhagyma és a halványító zeller földdel való takarása nem teljes, ezeket a növényeket csak töltögetik. A töltögetésnek a fogyasztható rész (hagyma, gumó) növelése a célja. A sokféle ápolási munka megnöveli a termesztés költségeit, ezért törekedjünk arra, hogy kevesebbet vagy korszerűbben és olcsóbban végezzük el őket. 2. Az egyes zöldségnövények különleges ápolási munkái Paprika A paprika ápolási munkái közül a támrendszerhez rögzítést és a metszést a hosszú tartamú termesztés feltételének kell tekinteni a folytonnövő fajtáknál. A determinált fajtákat támrendszer nélkül, esetleg alacsony kordon között termeszthetjük. Támrendszeres hajtatás Az utóbbi évek kutatásai és a gyakorlati tapasztalatok bebizonyították, hogy a paradicsomnál és az uborkánál általánossá vált támrendszeres termesztés a paprikahajtatásban is jó lehetőséget nyújt a hozamok növelésére és a minőség javítására. 10

Miért szükséges a támrendszer? A korábban termesztett paprikafajták erős szárúak voltak, és viszonylag kis terméseket fejlesztettek, a bogyók a szárat a tenyészidő második felében sem húzták le a sorok közé. Az újabban nemesített paprikafajták gyengébb szárúak és jóval nagyobb bogyót hoznak. A súlyos bogyók korán lehúzzák a vékony szárat, így a hajtás felső vége árnyékba kerül, a kedvezőtlen fényellátottság miatt rossz vagy teljesen elmarad az újabb termések kötődése. Támberendezés-típusok Külföldön, elsősorban Nyugat-Európában már régóta használják a támrendszert a paprikahajtatásban. 2-3 növényt ültetnek négyzetméterenként, egy-egy növényen 2-3 hajtást hagynak, tehát négyzetméterenként 4-9 hajtást vezetnek fel függőleges zsinórok mellett. Ez természetesen fajtától, termőhelytől, az ültetés idejétől függően lehet több vagy kevesebb is. Magyarországon elsősorban a magyar erős típusokat szokták korai kiültetés esetén kötözni. A kezdetben bokornak nevelt, tőről kacsozás, illetve metszés nélkül a 2-3 legerősebb hajtást zsinór mellett vezetve nevelik tovább. A folytonos növekedésű, tölteni való típusoknál a sorokat, illetve a hajtásokat cövekek segítségével, vízszintesen vezetett zsinórok fogják össze, ez a kordonos termesztés. 9. ábra. Kordonos támrendszer A metszés A metszés megkezdése előtt a vírusos töveket gondosan távolítsuk el, a fertőzés továbbvitelének elkerülése végett. A metszést mindig kézzel végezzük, lehetőleg napsütéses időben, száraz növényeken. Fontos a páratartalom csökkentése, szellőztessünk, hogy a sebzési felületek gyorsabban beszáradjanak; ezáltal csökken a gombafertőzés veszélye. Borús időben célszerű a metszés után Fundazollal permetezni. 11

Amint az első elágazások elérik az 5-7 cm-t, a legszebb hajtás kiválasztása után a többit tőből eltávolítjuk. Ez a meghagyott vezérhajtás újból elágazik; itt is csak a vezérhajtás maradjon. Ezt a vezérhajtást vezessük fel függőlegesen a zsinór mellett. Ezt követően minden oldalhajtást meg kell hagyni, és ha az oldalhajtás 15-20 cm-nél hosszabbra nő, vissza kell csípni. Termést az oldalhajtásokon ne hagyjunk, vagy csak akkor, ha a főszárhoz közel képződik. 10. ábra. Paprika metszése Az oldalhajtások két fő feladatot töltenek be: egyrészt biztosítják a növények számára a nagy mennyiségű termés előállításához szükséges tápanyagtermelést, másrészt a nyári időszakban védik a bogyókat a napégéstől, és kedvezőbb, kiegyenlítettebb bogyószínt eredményeznek. Az alsó részeken akkor kezdjük meg a feleslegessé vált levél- és hajtásrészek eltávolítását, amikor a növényen 90-110 cm-es leveles hajtás továbbra is megmarad. 12

Erős növekedés esetén az első elágazás alatti levelek hónaljából is előtörhetnek hajtások. Ezeket mindig tőből kell eltávolítani, mivel a növény számára felesleges terhet jelentenek, a rajtuk képződő termés minősége nem kielégítő. Ezt a műveletet kacsozásnak nevezzük. Paradicsom A paradicsom különleges ápolási munkáinak a célja elsősorban a termés minőségének javítása, a mennyiség növelése, piacosabbá tétele a termőfelület szabályozása révén. Szabályozhatja, gyorsíthatja az érést, segíti a szedést. Kacsozás Elsősorban a hajtatott, de a támrendszer mellett nevelt féldeterminált és folytonnövő paradicsomfajtáknál alkalmazzuk. Ezeket a növényeket többnyire egyszálasra nevelik, így a levelek hónaljában fejlődő oldalhajtásokat el kell távolítani. A kacsozás célja az optimális termőfelület kialakítása, a vegetatív és generatív egyensúly megteremtése, jobban kezelhető növényállomány nevelése. Az oldalhajtások eltávolítása biztosítja a jól szellőzött levegős növényállományt, amely a kötődést is kedvezően befolyásolja, csökken a betegségek és kártevők elszaporodásának esélye. Az oldalhajtások eltávolítását célszerű a délelőtti órákban végezni, amikor a hajtások könnyebben pattannak, napközben a sérült felület gyorsabban beszárad. A kacsokat kézzel távolítsuk el, kést a fertőzések terjesztése miatt ne használjunk! Hetente legalább egy alkalommal el kell végezni, hogy a kacsok ne nőjenek 5-10 cm-nél nagyobbra. A korai eltávolítás az újraképződést segíti elő, a kései pedig, a nagyobb sebfelület kialakulását, illetve ha a páratartalom is magas, akkor számíthatunk a Botrytis, Phytophtora és Pseudomonas gombabetegségek megjelenésére. 11. ábra. Paradicsom kacsozása 13

Levelezés A levelezés hatékonyabbá teszi a növényvédelmet, gyorsabb a felszáradás, a növényen kisebb a gombás fertőzések veszélye, fokozza a koraiságot. A levelezésnél mindig a rendszeresség a döntő, kéthetente 3-4 levél távolítható el. A túlzott levelezés bogyórepedést okozhat. A levelezést az első fürtök színesedésekor kezdjük, majd haladjunk felfelé. A levelezés után 70-80 cm magasságban maradjon lombfelület (10-12 kifejlett levél). Az elsárgult, elöregedett leveleket is távolítsuk el. A levelezéshez a reggeli órákat válasszuk, mert a növények ilyenkor elevenek, és könnyebb eltávolítani őket. A leveleket mindig felfelé törjük, így kisebb a sebfelület. Ha késsel vagy ollóval dolgozunk, gyakran fertőtlenítsük azokat. Őszi hajtatáskor csak az alsó, sárguló és beteg leveleket távolítjuk el. Tetejezés A termesztés során az utolsó fitotechnikai művelet a tetejezés. A főhajtás visszacsípését jelenti, a hajtatás befejezését jelenti. A kultúra befejezése előtt végezzük el. A csúcshajtást az utolsó virágfürt után kicsípjük, 2-3 levél mindig maradjon. Ezzel elősegíthető a gyorsabb érés. A helytelenül végzett tetejezés a bogyók repedéséhez vezethet. A paradicsomhajtatásban minden, sérüléssel járó fitotechnikai munkát célszerű napsütéses időben végezni. Uborka Metszés Metszéssel az uborka esetében a termőegyensúlyt tartjuk fönn. A generatív és vegetatív részek arányát metszés nélkül nem lehet egyensúlyban tartani. Csupán egy hét kiesés is erős vegetatív növekedést eredményez, és ez jelentősen csökkenti a termés mennyiségét. A főhajtást mindaddig nem csípjük vissza, míg a kívánt magasságot el nem éri. A visszacsípés után az oldalhajtás képződés erősödik. Az elsőrendű oldalhajtások a talajhoz közel fejlődnek, amikor a növény még fejletlen. Az oldalhajtást mindenképpen célszerű meghagyni, de az ezen képződő kis terméseket el kell távolítani, így erősebb vegetatív felület alakul ki, és ez már nagyobb terméstömeget képes kifejleszteni. 14

12. ábra. Uborka metszése 1. Az elsőrendű oldalhajtásokat 2 3 levél után csípjük vissza. Két levélre akkor hagyjuk a növényt, ha már elég erős a tő, és elég nagy az asszimiláló felület. A fiatal növényeken még 3 levelet hagyhatunk az elsőrendű oldalhajtásokon. A meghagyott 2 3 levél hónaljában általában két termés képződik. Amikor ezeket leszedjük, akkor a hajtást egy levélre vágjuk vissza. A levélhónaljból ilyenkor kezd fejlődni a másodrendű oldalhajtás, amelyet a továbbiakban egy levélre csípünk vissza. A másodrendű hajtásból keletkező harmadrendűt szintén egy levélre kell visszacsípni. Minden szedés után, tehát hetenként kétszer célszerű metszeni. Ha erre nincs lehetőség, akkor hetenként kell metszeni. 13. ábra. Uborka metszése 2. 15

A növényházban hajtatott tiszta nővirágú kígyó típusú fajtáknál az ún. ernyőtípusú metszést alkalmazzuk. 80-100 cm magasságig minden oldalhajtást eltávolítunk, majd e fölött a főszáron 5-7 termést hagyunk, 120-140 cm magasságban egy 5-6 leveles visszacsípett segédhajtást hagyhatunk az asszimilációs felület növelése érdekében. A további terméskötés a növény kondicionális állapotától függ, a növényen beáll az önszabályozás rendszere. 14. ábra. Tisztán nővirágú uborka metszése Sárgadinnye A sárgadinnye különleges ápolási munkái a ritkítás és a metszés. A ritkítás az állandó helyre vetett termesztési mód alapvető munkája. Jelentősége a sárgadinnyénél nagyobb, mint a görögdinnyénél, mivel itt lényegesen nagyobb csíraszámmal dolgozunk. Metszés. A metszés a sárgadinnye termesztés különleges agrotechnikai eljárása. Ez a művelet a hajtások visszacsípése, ami a termésérés koraiságát fokozza. A sárgadinnye termős virágai az oldalhajtásokon képződnek, így az elágazódás gyorsítása a nővirágok megjelenését segíti elő. A metszés az összes termés mennyiségét nem, viszont a koraiságot néhány nappal fokozza. Különböző fajták különböző módon reagálnak a metszésre, tapasztalatok szerint a hosszabb tenyészidejű fajtáknál nagyobb a hatása. Általában 2-3-szori metszést ajánlanak. Először a 4-5. lomblevél kifejlődése után kell metszeni. A főhajtást a második lomblevél felett visszacsípjük. Amikor az oldalhajtások 8 levelesek, ezeket a második metszéskor a 6. levélnél vágjuk vissza. A bekötött termések felett két levelet hagyunk. 16

Szabadföldi termesztésnél gyakorlati tapasztalatok alapján elmondható, hogy nem kell, sőt nem érdemes a sárgadinnyét sem metszeni. Az új, korszerű sárgadinnye fajták már a főhajtáson is hoznak nővirágot, így termést is. Síkművelésben, szabadföldön igen sok munkaerőre lenne szükség, és ráadásul a nagy terméshez szükséges nagy asszimilációs felület sem jöhetne létre a fenti módszerrel. A metszéskor sérült felületek mind fertőzés forrásai lennének. Spárga Földtakarással halványítják spárgafajtákat. Ahhoz, hogy a fejlődő spárgahajtások halványítva szép, fehér, zsenge állapotban maradjanak, március közepén bakhátakat kell készíteni, és akkor szedik a termést, amikor a spárgasípok emelgetni kezdik a bakhátat. A bakhát méretét a spárgasípok szabványos méretéhez 22 cm - célszerű igazítani. A bakhátak készítésekor külön gondot kell fordítani a megfelelő magasságra és szélességre. A megfelelő bakhát koronaszélessége 25-30 cm, a magassága a spárgatőtől számítva 25-30 cm. A túl magas bakhát kedvezőtlen, mert a sípok 30-40 cm-nél is hosszabbra nőnek, és a 22 cm-t meghaladó részt le kell vágni. Ez a levágott rész az összes termés 30-40%-át is elérheti, és ehhez a spárganövény ilyen mértékben feleslegesen használja fel tápanyagkészletét. 15. ábra. Spárga bakhát TANULÁSIRÁNYÍTÓ 1. feladat Keresse fel a lakóhelyéhez legközelebb eső uborkahajtatással foglalkozó kertészeti telepet! Figyelje meg az termesztett fajták különleges ápolási munkáit! Készítsen feljegyzéseket és értékelje írásban a látottakat! 17

2. feladat Vegyen részt az oktatója által a paradicsom különleges ápolási munkáit bemutató óráján! - Figyelje meg oktatója bemutatóját a növényi részek eltávolításáról a paradicsomültetvényben (kacsozás, levelezés, tetejezés). Készítsen vázlatot a látottakról! - Olvassa el a tankönyvből az erről szóló fejezetet! - Hasonlítsa össze a bemutató órán elhangzottakkal! - Nézzen utána olyan szakkönyveknek, amelyek a növényi részek eltávolításáról szólnak! 18

3. feladat Gyakorolja a növényi részek eltávolítását (kacsozás, levelezés, tetejezés) a folytonnövő és a féldeterminált paradicsomon! - Gondolja át, milyen eszközök szükségesek a feladat elvégzéséhez! (Szükséges anyagok, eszközök: éles kés, fertőtlenítő oldat, szaporítóláda.) - Válassza ki a megfelelő anyagokat és eszközöket a feladat megoldásához! - Végezze el a munkát! 19

ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 1. feladat Írja le mit jelent a fitotechnikai eljárás! 2. feladat Sorolja fel a növényi részek eltávolításának műveleteit! 3. feladat Foglalja össze röviden a halványítás műveletét a különböző zöldségféléknél! 20

4. feladat Írja le, hogyan kell metszeni a paprikát! 21

5. feladat Mi a kacsozás célja a paradicsom termesztésében? Válaszát írja le a kijelölt helyre! 22

6. feladat Írja le, milyen metszést alkalmazunk az üvegházi kígyó típusú uborkán! 7. feladat Mi a jelentősége a bakhátak méretének a spárgatermesztésben? Válaszát írja le a kijelölt helyre! 23

24

MEGOLDÁSOK 1. feladat Azok az ápolási munkák, amelyek közvetlenül a növényre irányulnak, így alkalmazásuk együtt jár a növények egyedi kezelésével. Ezeket az ápolási munkákat fitotechnikai eljárásoknak nevezzük. 2. feladat A fattyazás, a metszés, a kacsozás, a termésritkítás, a bördők kitörése, a tetejezés, a levelezés és az oldalgyökerezés. 3. feladat Vannak olyan zöldségnövények, amelyeknek fogyasztható része közvetlenül a napfényen fejlődve keseredik, élvezhetetlenné válik. Ilyenek: a spárga, a cikóriasaláta, a karfiol. Ezeket halványítással termesztjük. Vannak olyan növények is, amelyeknek a fogyasztható részét halványítással növelni lehet. Ilyen, pl. a póréhagyma és a halványító zeller. A művelet a levelek összekötözésével, betörésével, valamint földdel, illetve fóliával való takarással végezhető. A levelek összekötözése és betörése a hagyományos karfiolfajták termesztésében alkalmazott eljárás. Az újabb fajtáknál nincs szükség ezekre a módszerekre. Földtakarással halványítják az egyes spárgafajtákat, a cikóriasalátát, a póréhagymát és a halványító zellert. A spárgának bakhátat készítenek, és akkor szedik a termést, amikor a spárgasípok (hajtások) emelgetni kezdik a bakhátat. A cikóriasaláta hagyományos ápolási munkája volt a földdel való takarás. A beültetett gyökerekre 25 cm vastag talajréteg került, és akkor szedték a levélrozettákat, amikor azok kezdtek a felszínre törni. Ma már erre a célra fekete fóliát használnak. Ez jobb és egyszerűbb módszer. A póréhagyma és a halványító zeller földdel való takarása nem teljes, ezeket a növényeket csak töltögetik. A töltögetésnek a fogyasztható rész (hagyma, gumó) növelése a célja. 25

4. feladat A metszés megkezdése előtt a vírusos töveket gondosan távolítsuk el, a fertőzés továbbvitelének elkerülése végett. A metszést mindig kézzel végezzük, lehetőleg napsütéses időben, száraz növényeken. Fontos a páratartalom csökkentése, szellőztessünk, hogy a sebzési felületek gyorsabban beszáradjanak; ezáltal csökken a gombafertőzés veszélye. Borús időben célszerű a metszés után Fundazollal permetezni. Amint az első elágazások elérik az 5-7 cm-t, a legszebb hajtás kiválasztása után a többit tőből eltávolítjuk. Ez a meghagyott vezérhajtás újból elágazik; itt is csak a vezérhajtás maradjon. Ezt a vezérhajtást vezessük fel függőlegesen a zsinór mellett. Ezt követően minden oldalhajtást meg kell hagyni, és ha az oldalhajtás 15-20 cm-nél hosszabbra nő, vissza kell csípni. Termést az oldalhajtásokon ne hagyjunk, vagy csak akkor, ha a főszárhoz közel képződik. Az oldalhajtások két fő feladatot töltenek be: egyrészt biztosítják a növények számára a nagy mennyiségű termés előállításához szükséges tápanyagtermelést, másrészt a nyári időszakban védik a bogyókat a napégéstől, és kedvezőbb, kiegyenlítettebb bogyószínt eredményeznek. Az alsó részeken akkor kezdjük meg a feleslegessé vált levél- és hajtásrészek eltávolítását, amikor a növényen 90-110 cm-es leveles hajtás továbbra is megmarad. 5. feladat A kacsozás célja az optimális termőfelület kialakítása, a vegetatív és generatív egyensúly megteremtése, jobban kezelhető növényállomány. Az oldalhajtások eltávolítása biztosítja a jól szellőzött levegős növényállományt, amely a kötődést is kedvezően befolyásolja, csökken a betegségek és kártevők elszaporodásának esélye. Az oldalhajtások eltávolítását célszerű a délelőtti órákban végezni, amikor a hajtások könnyebben pattannak, napközben a sérült felület gyorsabban beszárad. A kacsokat kézzel távolítsuk el, kést a fertőzések terjesztése miatt ne használjunk! Hetente legalább egy alkalommal el kell végezni, hogy a kacsok ne nőjenek 5-10 cm-nél nagyobbra. A korai eltávolítás az újraképződést segíti elő, a kései pedig a nagyobb sebfelület kialakulását, illetve ha a páratartalom is magas, akkor számíthatunk a Botrytiis, Phytophtora és Pseudomonas gombabetegségek megjelenésére. 6. feladat A növényházban hajtatott tiszta nővirágú kígyó típusú fajtáknál az ún. ernyőtípusú metszést alkalmazzák. 80-100 cm magasságig minden oldalhajtást eltávolítunk, majd efölött a főszáron 5-7 termést hagyunk, 120-140 cm magasságban egy 5-6 leveles visszacsípett segédhajtást hagyhatunk az asszimilációs felület növelése érdekében. A további terméskötés a növény kondicionális állapotától függ, a növényen beáll az önszabályozás rendszere. 26

7. feladat A bakhát méretét a spárgasípok szabványos méretéhez - 22 cm - célszerű igazítani. A bakhátak készítésekor külön gondot kell fordítani a megfelelő magasságra és szélességre. A megfelelő bakhát koronaszélessége 25-30 cm, a magassága a spárgatőtől számítva 25-30 cm. A túl magas bakhát kedvezőtlen, mert a sípok 30-40 cm-nél is hosszabbra nőnek, és a 22 cm-t meghaladó részt le kell vágni. Ez a levágott rész az összes termés 30-40%-át is elérheti, s ehhez a spárganövény ilyen mértékben feleslegesen használja fel tápanyagkészletét. 27

IRODALOMJEGYZÉK FELHASZNÁLT IRODALOM Dr. Balázs Sándor (szerk.): Zöldségtermesztők kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1994. Geoff Hamilton: Az élet kertje. Officina Nova Kiadó, Budapest, 1990. AJÁNLOTT IRODALOM Dr. Túri István: Zöldséghajtatás. Gazdakönyvtár. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1993. Dr. Helyes Lajos: A paradicsom és termesztése. Az Európai Gazda Könyvtára. Syca Szakkönyvszolgálat, Budapest 1999. 28

A(z) 2230-06 modul 005 számú szakmai tankönyvi tartalomeleme felhasználható az alábbi szakképesítésekhez: A szakképesítés OKJ azonosító száma: A szakképesítés megnevezése 31-622-01-0010-31-04 Zöldségtermesztő 54-621-04-0010-54-01 Kertész és növényvédelmi technikus A szakmai tankönyvi tartalomelem feldolgozásához ajánlott óraszám: 22 óra

A kiadvány az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP 2.2.1 08/1-2008-0002 A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Kiadja a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet 1085 Budapest, Baross u. 52. Telefon: (1) 210-1065, Fax: (1) 210-1063 Felelős kiadó: Nagy László főigazgató