5.1. Isten Lelke Kicsoda vagy micsoda?

66 5.1. Isten Lelke Kicsoda vagy micsoda? A Biblia mint Isten írott kinyilatkoztatása az 1. században lezárult. Nagy üzenete és évezredeket átfogó története azonban a múlt puszta emléke, elméleti ismeret maradna, ha az üzenetet és történetek mögött álló szellemi valóságot nem tapasztalhatnánk meg mi magunk is, itt és most. Nem mindegy azonban, hogy ezt a megtapasztalást valakinek vagy valaminek köszönhetjük (ti. hogy a Lélek isteni erő vagy személy vagy Isten megszemélyesítése). Ezen kívül azt is fontos látni, hogy mi a különbség a Szentlélek és a láthatatlan világ más szellemi lényei között. 1. A Lélek mint erő A Szentlélek vagy Szent Lélek (héber rúah ha-kódes, görög pneuma hagion) vagy röviden "a Lélek" a Bibliában első látásra személytelen erőként nyilvánul meg. A Lélek az erő Lelke (Ézs 11:2, 2Tim 1:7), mint Isten éltető "lehelete" életerő minden emberben (1Móz 6:3, Jób 33:4) és élőlényben (Zsolt 104:30). Jézus pedig a feltámadása után egyszerűen "belelehelte" a tanítványaiba, hogy azok újjászülessenek (Jn 20:22). A Lélek vehető "erő" (ApCsel 1:8), "mennyei erővel" való felruháztatás (Lk 24:49), és Jézus szolgálatában is csodatévő erőként (Mt 13:54), "kiáradó" gyógyító erőként (Lk 6:19) jelent meg. 2. A Lélek munkálkodásának metaforái A Szentlélek munkálkodása több, első látásra személytelen metaforaként jelenik meg: mint erővel való "felruháztatás" (Bír 6:34, 2Krón 24:20, Lk 24:49) mint felhatalmazás "olaj" és "kenet" (1Sám 16:13, ApCsel 10:38, 2Kor 1:21, 1Jn 2:27; khrisztosz = "felkent") mint tulajdonosi "zálog" és "pecsét" (Ef 1:13, 4:30, 2Kor 1:22, 5:5) mint éltető, megújító "víz" (Ézs 32:15, 44:3, Jóel 3:1, Jn 3:5, 7:37-39, Tit 3:5) mint ítélő és tisztító "tűz" (Mt 3:11, Lk 3:16, ApCsel 2:3) vagy munkálkodó "tűz" (1Thessz 5:19) mint a láthatatlan, de érezhető "szél" (Jn 3:8, ApCsel 2:2; a héber rúah szelet és szellemet is jelent) egyszer galambként is megjelent (vitatott, hogy galamb formájában vagy mint egy galamb), talán e madár szelídsége miatt (Mt 3:16, Lk 3:22, Jn 1:32). 3. A Lélek személy A Szentlélek minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely alapján valakiről felismerhetjük, hogy személy. Neki magának is van ereje (Lk 4:14, Róm 15:13,19, 1Kor 2:4), és erejével lényeket be tud tölteni (Mik 3:8 vö. ApCsel 1:8) Van értelme (Ézs 11:2), például beszél (ApCsel 8:29, 10:19, 13:2, 1Tim 4:1, Zsid 3:7, Jel 2:7, 22:17), kinyilatkoztat és ihlet (Zak 7:12, Mt 22:43, Ef 1:17, 3:5, 1Kor 2:10, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), prófétálásra indít (4Móz 11:25, Ézs 61:1-2, Ez 8:3, 1Pt 1:11, 2Pt 1:21; Jn 16:13, ApCsel 11:28), prédikálásra indít (ApCsel 8:29, 1Pt 1:12), tanúságot tesz (Jn 15:26, ApCsel 5:32, 1Jn 5:6-9, Mk 13:11, Róm 8:16), megtanít az igazságra (1Jn 2:27, 1Kor 2:13, Zsid 9:8) és emlékeztet is rá (Jn 14:26), az eljövendő dolgokat jelenti ki (Jn 16:13), Isten mélységeit vizsgálja (1Kor 2:10), mérlegel és dönt (ApCsel 15:28), bizonyítva meggyőz (1Thessz 1:5, 1Kor 2:4, Zsid 2:4) és leleplez (Jn 16:8), a hívőkért esedezik, közbenjár (Róm 8:26). Van akarata (1Kor 12:11), az akaratát pedig közölni és érvényesíteni is tudja: például szolgálatra elhív és kiküld (ApCsel 13:2,4, 20:28), karizmákat osztogat (1Kor 12:11), erőt ad (Lk 4:14, Lk 24:49, Róm 15:19), reménységet ad (Róm 15:13), segít (ApCsel 9:31), felbátorít (Mik 3:8, ApCsel 4:31), kényszerít (ApCsel 20:22), vezet (Mt 4:1, ApCsel 8:29, 10:19-20, 16:6). Vannak érzései: például meg lehet szomorítani (Ézs 63:10, Ef 4:30), de szeretete is van (Róm 15:30), illetve az emberekből érzéseket vált ki: pl. örömöt (1Thessz 1:6) vagy haragot (ApCsel 13:9-10), illetve szeretetre indítja őket (Kol 1:8). Erkölcsi lény, aki az emberek erkölcsére hatni akar és tud: például a világot a bűnről győzi meg (Jn 16:8-9), az embert a való igazságra tanítja (Jn16:13, 1Jn 2:27), megszenteli (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 1Pt 1:2), a jellemét formálja (Gal 5:22-25), megszabadítja a bűn és a halál törvényszerűségéből (Róm 8:2), lelkileg újjászüli és megújítja (Jn 3:5-8, Tit 3:5), Isten akarata szerint jár érte közben (Róm 8:26-27) stb. 4. Személy voltának megtapasztalása a Bibliában A Biblia alakjainak személyes és közösségi Lélek-megtapasztalása, illetve a Lélekhez való viszonyulásuk alapján világos, hogy benne személyt láttak. Jézus helyett ő a másik Pártfogó, Vigasztaló vagy Segítő (Jn 14:16), akit Jézus szerint ismerni lehet (Jn 14:17), hiszen ő az Úr ismeretének Lelke (Ézs 11:2). Az ember tehát a Léleknek vagy engedelmeskedik (ApCsel 10:19-21 stb.), és az akarata szerint él (Gal 5:16,18,25), vagy neki ellenáll (ApCsel 6:9-10, 7:51), káromolja (Mt 12:31-32), kigúnyolja (Zsid 10:29), hazudik neki (ApCsel 5:3), kísérti (ApCsel 5:9), kioltja tüzét, akadályozza munkálkodását (1Thessz 5:19).

67 5. A Lélek Isten volta A Szentlélek azonban nem csak egy a láthatatlan világ szellemi lényei közül, hanem Isten. A szellemvilág lakói az angyalok és a démonok, de ők csak teremtmények, és bár hatalmas és értelmes szellemi lények, létük Istentől függ, és egyszerre csak egy helyen lehetnek. Isten Lelke azonban teremtő és életet fenntartó (Jób 33:4, Zsolt 33:6, 104:30), örökkévaló (Zsid 9:14, Jn 14:16), mindenható (Zak 4:6, Lk 1:35, 11:20), mindentudó (1Kor 2:10-11, Jn 16:13) és mindenütt jelen van (Zsolt 139:7-10 vö. ApCsel 17:28), tehát nem lehet az angyali "szolgáló lelkek" (Zsid 1:14) közé sorolni. Ezért a Lélek káromlása Isten káromlása (Mt 12:31-37), a Lélek vezetése Isten vezetése (ApCsel 16:6-10), és a Léleknek hazudni annyi, mint Istennek hazudni (ApCsel 5:3-4,9), a Lélek bizonyító ereje Isten ereje (1Kor 2:4-5). 6. A Lélek mint Isten megszemélyesítése A Szentlélek főleg az Ószövetségben, de az Újszövetségben is gyakran Isten megszemélyesítésének vagy harmadik "megjelenési formájának" tűnik: a Lélek az Isten Lelke (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 2Kor 3:3, 1Jn 4:2), Jahve Lelke (Bír 6:34, 1Sám 16:14, Ézs 11:1, Ez 37:1, Mik 3:8), az Úr Lelke (Bír 14:6, Lk 4:18, Csel 5:9, 8:39, 2Kor 3:17) a Lélek az "ő Lelke" [ti. Istené] (Zak 7:12, Ef 3:16, 1Jn 4:13), az "én Lelkem" [ti. Istené] (1Móz 6:3, Ézs 42:1, Ez 36:27, Jóel 2:28), a "te Lelked" [ti. Istené] (Neh 9:20,30, Zsolt 104:30, 139:7, 143:10) maga Isten is "Lélek", azaz szellemi lény (Jn 4:24), és Jézus is "megelevenítő lélekké [szellemi lénnyé] lett" a földi-testi élete és mennybemenetele után (1Kor 15:45). A Szentlélek azonban nem csupán Isten megszemélyesítése, hiszen megszemélyesíteni csak személytelen dolgot lehet. Többször is az Atyával és a Fiúval együtt, de egyértelműen külön alanyként, személyként jelenik meg (Lk 3:22, Mt 28:19, 2Kor 13:13 vö. Róm 15:16, 1Kor 2:10-11, 12:4-6, 2Kor 1:21-22, Ef 3:14-17, 2Thessz 2:13-14, 1Pt 1:2, Júd 20-21). A Lélek ráadásul valóságosan kommunikál az Atyával és a Fiúval (Jn 16:13-14, Róm 8:26-27, Jel 22:17). A mindezt figyelmen kívül hagyó modalizmus, amely szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek csak Isten három megjelenési formája vagy módja, a személyek egymással való kapcsolatát (szeretet, párbeszéd, küldés, adás, engedelmesség, dicsőítés, vizsgálás stb.) idézőjelbe teszi, és puszta színjátékká alacsonyítja. 7. A Lélek mint a Háromegy Isten harmadik személye A Lélek az Isten Lelke (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 1Jn 4:2) és az Úr Lelke (Bír 14:6, Lk 4:18, ApCsel 5:9, 8:39), illetve Isten Fiának a Lelke (Gal 4:6), Krisztus Lelke (Róm 8:14-15), Jézus Lelke (ApCsel 16:7), Jézus Krisztus Lelke (Fil 1:19) és az Úr [ti. Krisztus] Lelke (2Kor 3:17-18). A Szentlelket az Atya (Jóel 3:1, Jn 15:26, Gal 4:6) és a Fiú (Jn 16:7, Lk 24:49, ApCsel 2:33) együtt küldte el a mennyből (1Pt 1:12). Az egyház az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében is, tehát a Lélektől is kapott felhatalmazással keresztel (Mt 28:19). A Bibliában nincs példa külön a Szentlélekhez szóló imádságra és a Szentlélek személyének külön imádására. Ez azért érthető, mert a Lélek láthatatlan munkálkodása a Fiút dicsőíti (vö. Jn 16:14-15). Ezért a kereszténység kezdettől fogva az Atyával és a Fiúval együtt imádja a Szentlelket. Természetesen a Lélekhez való imádság sem lehet hiba, hiszen a Lélek személy, sem bűn, hiszen a Lélek Isten. Ellenőrző kérdések a leckéhez Milyen képekkel írja le a Biblia a Lélek munkálkodását?. A Lélek mely tettei és tulajdonságai bizonyítják, hogy személy?. A Lélek mely tettei és tulajdonságai bizonyítják, hogy Isten?. "A Lélek" miért nem csak Isten megszemélyesítése?. Mikben nyilvánul meg a Léleknek az Atyával és a Fiúval való személyes kapcsolata?.

68 5.2. A megszentelő Lélek Mit mindent tesz az emberben? Isten Lelkét nem véletlenül nevezi a Biblia Szent Léleknek. Isten ugyanis nem hasonlítható semmihez a teremtett világban, ő egyszerűen egészen más, azaz "szent". Azzal, hogy a szent Isten magához vonzza az embert, szükségszerűen együtt jár a Szent aktív jelenlétébe való kerülés és a megszentelődés, az Isten tulajdonává válás, az Isten céljaira elkülöníttetés, a mássá válás. A Lélek munkálkodása révén egyfelől új kapcsolat születik Isten és ember között. Másfelől maga az ember születik újjá lelki-szellemi értelemben. És ettől kezdve minden más. 1. A Szentlélek az ember életében többféle módon van, illetve lehet jelen Eleve Isten Lelke "alkotta" az embert (Jób 33:4), és Isten a Lelkét mint életadó erőt "benne hagyja" az emberben élete végéig (1Móz 6:3, Jób 34:14-15). A Szentlélek ezen túlmenően... ott van a bűnös mellett, hogy bűnéről és az igazságról meggyőzve Istenhez visszatérítse (Jn 16:8) a hívőben lakozást vesz, hogy lelkileg újjá teremtse és átformálja (Jn 14:17, 1Kor 6:19 stb.) a hívőre rászáll vagy betölti, hogy erőt adjon neki a szolgálathoz (Ez 11:5, Csel 1:8, 2:3-4, Ef 5:18). Megjegyzendő, hogy aki a Biblia Krisztusát nem akarja elfogadni, mert például tagadja kivoltát, az Krisztus Lelkét nem képes befogadni (Jn 14:17), mert ő Krisztust dicsőíti (16:14) 2. A Szentlélek és az ember kapcsolata az Ószövetségben Isten Izraelnek megígérte, hogy Lelke "köztük marad" (Hag 2:5), és sokszor figyelmeztette őket, hogy terveit a Lelke által fogja véghez vinni (Zak 4:6). Isten Lelke egyfelől ideiglenesen gyakorolt hatást kiválasztott emberekre: "betöltötte" Becalélt, hogy képes legyen művészi munkára (2Móz 31:1-11) "rászállt" Bálámra (4Móz 24:2) és Ezékielre (Ez 11:5), hogy prófétáljon, Sámsonra (Bír 14:6,19, 15:14), hogy Izraelt megszabadítsa, Saulra (1Sám 10:6,10, 11:6) hogy prófétai révületbe essen "felöltözte" vagy "felruházta" Amászajt, hogy költői ihletet adjon neki (1Krón 12:19), Gedeont, hogy harcolni tudjon (Bír 6:34), Zekarját, hogy prófétáljon (2Krón 24:20) "megnyugodott" a Mózes hetven vénjén, amikor (!) prófétáltak, bíráskodtak stb. (4Móz 11:25). Isten Lelke másfelől egy ponttól kezdve életre szóló hatást gyakorolt kiválasztott emberekre: "rászállt" Otniélra, hogy kivívja és megtartsa Izrael szabadságát (Bír 3:10) "rászállt" és "vele is maradt" Dáviddal, hogy uralkodni tudjon (1Sám 16:13) "(át)szállt" Illésről Elizeusra, hogy folytassa annak prófétai szolgálatát (2Kir 2:15); "rajta volt" Ézsaiáson a prófétai szolgálatban (Ézs 61:1) "benne volt" Józsuéban, a hadvezérben (4Móz 27:18). Az Ósz-ben Isten Lelkét a fent leírt módokon csak kevesen, a rendkívüli szolgálatra elhívottak tapasztalhatták meg, de a Lélek őbennük sem vett végleges lakozást (vö. Zsolt 51:13). Egyedül a Messiásról (a Felkentről) szólt azonban olyan ígéret, hogy rajta az Úr Lelke kezdettől fogva, maradandóan és mérték nélkül "nyugszik" (Ézs 11:2 vö. Jn 1:32, Mk 1:10). 3. A Szentlélek és az ember kapcsolata az Újszövetségben Isten megígérte, hogy egy napon, egy új szövetség részeként mindenkire "kiönti" vagy "kiárasztja" a Lelkét (Ézs 32:15, 44:3, Ez 39:29, Jóel 3:1-2, Zak 12:10), sőt "beléjük adja" a Lelkét (Ez 36:27, 37:14). Keresztelő János is prófétált erről: az ő vízbe merítésével szemben a Messiás (tüzes) "Szentlélekbe fog meríteni" (Mt 3:11, Mk 1:8, Lk 3:16, Jn 1:33). Jézus pedig kijelentette, hogy a Lelket minden hívő megkapja (Jn 7:37-39), ehhez elég kérnie (Lk 11:13). Azt is megígérte, hogy mennybe menetele után önmaga helyett elküldi a Szentlelket mint "a másik", de ugyanolyan Pártfogót (görög paraklétosz) (Jn 14:16-17, 15:26). Ez valószínűleg azért "jobb" a tanítványok számára az emberi testbe zárt Jézusnál, mert őt majd nem kötik a térbeli és időbeli korlátok. Pünkösdkor mindez be is teljesedett: Isten / Krisztus a Lelkét mindenkire (mindenféle hívőre) "kiöntötte" (ApCsel 1:8, 2:16-17,33). Az új szövetségben az az új, hogy minden hívőben folyamatosan benne lakik Isten, konkrétan a Háromegy Isten mindhárom személye: a Lélek (Jn 14:17, Róm 8:11, 1Kor 3:16, 6:19, Ef 2:22), a Fiú (Ef 3:17, Kol 1:27 [bennetek], 2Kor 13:5, 2Jn 9) és az Atya is (2Jn 9). 4. A Szentlélek a hívőt újjászüli, Isten gyermekévé teszi Jézus szerint Isten Királyságába csak az léphet be, aki "odafentről" vagy "újra, újonnan" (ezek a görög anóthen szó jelentései), azaz "Istentől" vagy a "Lélektől" születik (Jn 3:3-8). Ez nem testi, fizikai születés (Jn 1:13, 3:6-7), hanem a Lélek újjászülő és megújító fürdője (Tit 3:5) általi lelki-szellemi életre kelés (Ef 2:1,5), feltámadás (Róm 6:4-11), újjáteremtetés (2Kor 5:17, Gal 6:15), hiszen a Lélek az élet Lelke (Róm 8:2). Így a hívő Isten családjának a tagjává válik: Isten a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13), Krisztus örököstársává (Róm 8:17, Gal 3:29), aki nem szégyelli őt a testvérének nevezni (Zsid 2:11), és minderről maga Isten győzi meg a hívőt (Róm 8:15-16). Mindez Isten irgalma és Krisztus feltámadása alapján (1Pt 1:3-4, Róm 6:4-11), Isten igéjének a hatására (1Pt 1:23), egyszerűen a Krisztusba vetett hit által (1Jn 5:1, Gal 3:26, Jn 1:12-13) lehetséges.

69 Megjegyzendő, hogy a Jn 3:5-ben a "víztől és lélektől" születés egyesek szerint a bemerítésre és a Lélekbe merülésre vonatkozik, mások szerint a "víztől, azaz Lélektől" értelmezés és fordítás a helyes. 5. A Szentlélek a hívőt megszenteli és átformálja Az Istentől születés felismerhető és maradandó átformálódást hoz az ember életébe (1Pt 1:23, 2Kor 13:5). A Lélek minden hívőben lakozást vesz (Jn 14:17), így a hívő "teste" (szóma = egész lénye) a Lélek templomává válik (1Kor 6:19). A hívő egyfelől tehát újjá lett teremtve, másfelől azonban lassú formálódásra van szüksége. Isten nélkül kialakult bűnös hajlamai helyét (Gal 5:19-21) lassan átveszi a megváltozott, krisztusi jellem (5:22-25). Ez úgy történik, hogy egyrészt a Lélek küzd benne, hogy ne azt tegye, amit "teste", azaz Isten nélkül élve kialakult bűnös hajlamai szerint akarna (5:17), másrészt a hívő megtanul engedelmeskedni a Léleknek (5:16,18, 25 vö. 1Thessz 4:3-8, 1Pt 1:14-16). A Lélek a hívőt a különféle helyzetek, döntések, győzelmek és bukások közepette Krisztus csodálatára indítja, és így egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá formálja (2Kor 3:17-18, Róm 8:29). A valóban újjászületett hívő Istent követő tettei (Ef 2:10) Isten akarata szerint valók, azaz igazak (1Jn 2:29). Az újjászületett hívő képtelen folyamatosan bűnben élni (1Jn 3:9, 5:18 a görög igealak folyamatos cselekvésről beszél, nem azt állítja, hogy egyszer sem vétkezik), viszont képes szeretni (4:7), különösen a testvéreket (5:1), és Istenbe vetett bizalma által legyőzi a világot (5:4 vö. 2:15-17). Ha a megigazulás (az Isten előtti helyzetünk egyszer s mindenkorra szóló megváltozása (Isten örökbe fogadott), akkor a megszentelődés az Isten általi átformáltatás az egész életen át (Isten neveli az örökbe fogadottakat). 6. A Szentlélek a hívőt tanítja Azért van szükség a Lélek tanító munkálkodására, mert a hívőnek nem pusztán ismereteket kell szereznie, hanem lelki (spirituális) dolgokat kell felismernie, és erre magától képtelen lenne (1Kor 2:13 vö. Jn 6:63). A Lélek az igazság Lelke (Jn 14:17, 15:26, 16:13, 1Jn 4:6), sőt maga az igazság (1Jn 5:6 vö. Jn 14:6), aki az apostolokat emlékeztette Jézus minden szavára, megtanította őket mindenre (Jn 14:26), elvezette őket a teljes igazságra, kijelentette nekik az eljövendő dolgokat (Jn 16:13), prédikálásukat ihlettel és erővel támogatta (1Kor 2:4,13, 1Pt 1:12, 4:11), hitéleti döntéseikben vezette őket (ApCsel 15:28-29) stb. A Lélek mint Krisztustól kapott "kenet" ma is minden hívőt megtanít az igazságra (1Jn 2:27). Mint az értelem, a tanács, a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelke az Isten ismeretére tanítja (Ézs 11:1, Ef 1:17), illetve megláttatja vele, mire hívta el Isten, és mekkora hatalma van rajta (Ef 1:18-19). A Lélek a hívőt alapvetően úgy vezeti a döntéseiben, hogy megismerteti vele Istent (Ef 5:1, 1Jn 3:10) és Isten szavát (Józs 1:8, 23:6, Zsolt 1:1-2, 119:105, Mt 28:20, 1Kor 4:6), de rendkívüli esetben nem mindennapi módon is vezethet (lásd ApCsel!). Megjegyzendő, hogy a hívőknek szükségük van tanítókra (Ef 4:11), de nincsenek kiszolgáltatva állítólag "különleges kenettel" rendelkező embereknek. A "Felkent" (Krisztus) Testében minden hívő egyformán "felkent" (1Jn 2:26-27 vö. 2Kor 1:21). 7. A Szentlélek a hívőnek biztonságtudatot ad A Lélek a kegyelem Lelke (Zsid 10:29), aki által a kegyelem evangéliumában hívő bizonyosságot kaphat (Róm 8:15-16, 1Jn 3:24, 4:13 vö. 1Pt 1:3-9). A hívőben lakozást vevő Lélek olyan, mint a hívőért előre letett "zálog" vagy "előleg" (2Kor 1:22, 5:5), sőt a hívőre rányomott tulajdonosi "pecsét" (Ef 1:13, 4:30, 2Kor 1:22), amely véglegesíti helyzetét, és biztosítja a jövőjét: Isten beváltja az ígéreteit, így örökséget kap Krisztussal együtt, övé a feltámadás az örök életre (Róm 8:11). Ellenőrző kérdések a leckéhez Mi az, amit mindenki köszönhet a Szentléleknek? Hányféle képpen jelent meg a Szentlélek a Biblia alakjainak életében? Mennyiben más a Lélek munkálkodása az új szövetség idején? Mi a feltétele annak, hogy valaki megkapja a Szentlelket? Honnan tudhatja az ember, hogy a Szentlélek benne lakik?

73 5.4. A Lélek ajándékai Hogyan használjuk őket? Az egyéni megszentelődés és a lelki közösség építése mellett a hatékony szolgálat is elképzelhetetlen Isten Lelkének különleges felhatalmazása nélkül. A világ nyomorúságai, az ember bűnös volta és az ördög ellenállása olyan falat emelhet az evangélium hirdetői elé, amelyet Isten külön beavatkozása nélkül nem lehetne áttörni. A Biblia Istene azonban a csodák Istene is. Ő a világ teremtője és fenntartója, így a természeti törvényeket hatályon kívül tudja helyezni, és a "természet adta" képességeket természetfölötti módon meg tudja erősíteni ha akarja. 1. Jelek és csodák a két szövetség idején Isten sosem tett csodát pusztán a csoda kedvéért; a csodák (dünamisz = erő[hatás]) mindig "jelek" (szémeion) is voltak, amelyek Istenre mutatva látványosan bizonyították Isten üzenetét (Józs 3:5,13, Mk 16:20). Az Ószövetség idején Isten sok csodát tett, amelyek egyes emberekkel (pl. 2Móz 3:3, 7:3,9) vagy egész népekkel (2Móz 11:9-10, 5Móz 6:22, Józs 3:5,13, Ézs 66:19, Jer 21:2) történtek, de csak kivételesen fordult elő, hogy valakinek a személyes szolgálatában gyakoriak legyenek a csodatételek (Illés, Elizeus). Voltak azonban ószövetségi ígéretek arról, hogy Isten Lelke által egy napon sok jel történik mindenféle rangú, korú és nemű hívő között (Jóel 3:1-2). Keresztelő János nem tett egyetlen csodát sem (Jn 10:41). Jézus nagyon sok csodás jelet tett (Mt 11:2-6), amelyek azonban a küldetését bizonyították (Jn 5:36, ApCsel 2:22). Jézus sosem volt hajlandó kiszolgálni a csodavárást (Mt 12:38-39, Jn 6:26-27, Lk 23:8-9), ugyanakkor egyedülálló módon a tanítványait is felhatalmazta arra, hogy jeleket tegyenek (Mt 10:7-8, Mk 16:17-18). Természetfeletti jelek pünkösd után, az ősgyülekezet évtizedeiben is gyakran fordultak elő (ApCsel 2:43, 4:30, 5:12, 6:8, 8:13, 14:3, 19:11, Róm 15:19 stb.), de nem kötelező rendszerességgel. Az Újszövetség lezárulása után az egyháztörténelem során az ilyen jelek időnként eltűntek, illetve egyének vagy mozgalmak révén időnként előkerültek, és mindig volt és van köztük valódi és hamis egyaránt. 2. A karizma fogalma és sokfélesége A görög khariszma jelentése "kegyesen osztogatott ajándék", ami a győztes, embereihez bőkezű hadvezér képét sugallja. Az Újszövetségben "karizma" az üdvösség (Róm 5:15, 6:23), tehát ebben az értelemben minden hívő "karizmatikus", karizma a házasság és a cölibátus (1Kor 7:7), illetve a szolgálati ajándékok (lásd alább!). Az újszövetségi karizmalisták eltérnek, mert eltérő helyzetben születtek, de egymást jól kiegészítik: Bibliai szövegrész Róm 12:6-8 1Kor 12:8-10,28 1Pt 4:11 Karizmák listája prófétálás, tanítás, buzdítás vagy intés, adakozás, elöljárás, könyörület prófétálás, ismeret és bölcsesség, vezetés, segítés, hit, gyógyítás, csodatevő erő, lelkek megítélése, nyelveken szólás és tolmácsolása szóbeli és gyakorlati szolgálat: prédikálás és diakónia Az üdvözítő kegyelem (görög kharisz) mindenkinél ugyanaz (Ef 2:1-10), de a szolgálathoz adott kegyelem eltérő mértékű (Ef 4:7, Róm 12:3,6), mert Krisztus Testében a tagoknak eltérő a feladatuk (Róm 12:4-5, 1Kor 12:12,14-30, 1Pt 4:10). Krisztus az egyháznak sajátos elhívású embereket adott "ajándékul": apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat, hogy felkészítsék a szenteket a szolgálatra (Ef 4:7,11-12, 1Kor 12:28). Bár egyesek, pl. az apostolok szolgálatában különlegesen sok karizma működését figyelhetjük meg, a Szentlélek nem csak köztük, hanem minden hívő között osztogat karizmákat (1Kor 7:7, 12:26). Megjegyzendő, hogy az 1. század óta senkit sem lehet újszövetségi értelemben "apostolnak" nevezni, mert az apostolok Jézus életének és feltámadásának a szemtanúi (Csel 1:21-26) és az új kinyilatkoztatás eszközei (Jn 16:12-13) voltak. Jézus a mennybe ment, a Biblia pedig lezárult, a későbbi nemzedékek hitének alapja az egykori próféták és az apostolok tanúságtétele (Ef 2:20, Jel 21:14). 3. Az egyes karizmák Az egyes karizmák a Szentlélek különféle megnyilvánulásai: Prófétálás (propheteia) Istentől jövő, emberekhez szóló építés, bátorítás, vigasztalás (1Kor 14:3), tanítás (14:31), esetleg jövendölés (ApCsel 11:27-28, 21:8-11); építi a gyülekezetet (1Kor 14:4,12) és meggyőzheti a keresőket (14:24-25). A próféták csak rendben, egymás után szolgálhatnak (14:29-31), tudnak uralkodni önmagukon, nincsenek extázisban (14:32-33). Az üzenetnek összhangban kell lennie a keresztény hittel (Róm 12:6), a közösségnek a hallottakat ez alapján meg kell ítélnie (1Kor 14:29, 1Jn 4:1). Tanítás (didaszkalia) Isten szavának hirdetése, magyarázása, alkalmazása. Pl. Úsz-i levelek. Ismeret igéje (logosz gnószeósz) Nincs konkrét meghatározása, tkp. "tudós beszéd". Nem lehet azonban pusztán ismeretben gazdag beszéd, mert ahhoz nincs szükség természetfelettire, tehát nem lenne a Lélek megnyilvánulása. Más lehetőségek: ismeretek alkalmazásának rendkívüli képessége tanítás közben, vagy a Lélektől kapott bizalmas információ lelki gondozás, evangelizáció közben (?). Pl. Jn 2:25, ApCsel 5:1-11, 8:21-23, vö. 1Kor 14:24-25

74 Bölcsesség igéje (logosz szophiasz) Nincs konkrét meghatározása, tkp. "bölcs beszéd". Valószínűleg a Lélektől kapott bölcs szavak, amelyek nehéz döntéshelyzetekben segíthetnek (1Kor 6:5), előre visznek Isten ismeretében (Ef 1:17 vö. Kol 2:3). A "felülről jövő" bölcsesség könnyen felismerhető (Jak 3:13,17 vö. 1Kor 2:1-2, Kol 2:23). Pl. ApCsel 6:1-3, 15:6-7,13 Buzdítás (paraklészisz) Bátorítás, biztatás, vigasztalás. Pl. ApCsel 11:22-26, Zsid 12:1-17 vö. 2Kor 1:3-4, Jak 1:6 Hit (pisztisz) Nem az üdvösséghez szükséges hit, hanem rendkívüli helyzetben kapott rendkívüli bizonyosság, istenbizalom, amikor az addigi istenismeret, bibliaismeret, emberismeret már nem elég. Pl. ApCsel 11:24, Zsid 11. fejezet Vezetés (kübernészisz) A gyülekezeti közösség irányítása vagy ügyintézés. Pl. 2Tim 1:6 vö. 1Tim 3:1-7 Segítés (antilepszisz) Gyakorlati segítségnyújtás a gyülekezet működéséhez. Pl. ApCsel 6:1-4, vö. 1Tim 3:8-13 Adakozás (csak igei alakban: metadidómi = átadni, részesíteni) A közösség, egyes szolgálatok vagy a rászorulók anyagi támogatása, jótékonykodás. Pl. Mt 6:3-4, Zsid 13:16, 2Kor 8:6-7 Könyörülés (eleoszüné) Irgalommal való segítő odafordulás a rászorulókhoz. Pl. ApCsel 9:36-39 vö. Ef 2:10, Tit 3:8 Csodatevő erő / isteni erők munkái (dünamisz energémata dünameón) Nincs meghatározva vagy részletezve, szó szerint: "nagy hatású erőmegnyilvánulások". Pl. ApCsel 8:13 Gyógyítás (iama) Fizikai betegség gyógyítása. Nem a hívő bármikor elővehető "képessége", inkább annak a felismerése, hogy Isten valakit meg akar gyógyítani, illetve hogy a beteg Istentől hitet kapott a gyógyuláshoz. Pl. ApCsel 3:1-8,12,16, 14:9 Lelkek megítélése (diakriszisz pneumatón) Nincs konkrét meghatározása. Valószínűleg a tanítások, jelenségek mögött álló (isteni, démoni vagy emberi) szellemiség megítélésének a képessége. Pl. Mt 16:22-23, ApCsel 16:16-18 (vö. 1Kor 12:3, 1Jn 4:2-3) Nyelveken szólás (glóssza) és nyelvek magyarázata (herméneia glósszón) Tartalma szerint Isten magasztalása (ApCsel 2:11) vagy Istennek szóló hálaadás (1Kor 14:17), tehát az imádság egyik formája. Különlegessége, hogy a dicsőítő számára új (Mk 16:17), idegen (1Kor 14:21, ApCsel 2:6), de hallgatósága egy része számára érthető emberi nyelven (1Kor 14:10, ApCsel 2:11), esetleg énekes formában (1Kor 14:15) adatik. Az összejövetelen ketten vagy hárman gyakorolhatják (14:27), de csak ha van magyarázat (14:9,11-13,16-17,23,27). Ha ez nem adatik, a karizma maradjon magán használatban (14:28,4), mert enélkül a hallgatók "nem épülnek" (14:17), értelmük "gyümölcstelen" marad (14:14), sőt, kívülállónak, "idegennek" érzik magukat (14:11). A karizma nem hívők és nem zsidók számára bizarr jelenségnek tűnik, ami nem csoda. Jel értékű eleve csak a hitetlen zsidók számára lehet, hiszen Isten azt ígérte, hogy "ehhez a néphez" fog "idegen nyelven", tehát nem héberül, nem a liturgia nyelvén szólni (14:21-22 vö. Ézs 28:11-12, a részeg, dadogó jeruzsálemi papok és a készülő asszír invázió). Ezért az ApCsel-ben végig zsidók jelenlétében adatik, akik számára valóban döbbenetes volt zsidókat hallgatni, amint nem héberül dicsőítik Istent (2:7, 19:6), illetve nem zsidókat hallani, ahogy az anyanyelvükön dicsőítik a zsidók Istenét (10:45). Pál feltételes kijelentése: "ha...angyali nyelven szólok is" (13:1) nem feltétlenül azt állítja, hogy létezik "angyali nyelv", vagy hogy mi azt felismerhetnénk, hiszen az angyalok az emberrel mindig emberi nyelven beszéltek, hanem hogy még ha így imádkozna, az is nullát érne helyes motiváció, azaz szeretet nélkül. Mivel ez az ajándék Istenhez szól (14:2), a tartalma nem lehet embereknek szóló "üzenet": arra ugyanis ott van a prófétálás, a tanítás és az evangelizáció. (Kezdetben a pünkösdiek a mormonok a mai napig úgy vélték, hogy ez a karizma külmissziós segédeszköz: nem kell megtanulni pl. a pápuák nyelvét, elég "nyelveken prédikálni", ők majd megértik. Ha ilyen csoda valaha történt is, valószínűleg nem glosszolália volt.) Mivel értelmes szövegről van szó, ez a karizma nem lehet primitív "halandzsázás", illetve az elhagzottak és a fordítás között sem lehetnek mennyiségi aránytalanságok (pár szónak nem lehet több mondatnyi "fordítása"). Megjegyzendő, hogy az 1Kor 13:8-at "antikarizmatikus" részről gyakran használják annak alátámasztására, hogy a nyelveken szólás "megszűnt", tehát a modern pünkösdi és karizmatikus nyelveken szólás csak emberi vagy démoni utánzat lehet. Érdemes azonban a 8-9. verseket végigolvasni: "A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk." Egyrészt, Pál három dolog megszűnéséről ír: a nyelvek, a prófétálás és az ismeret. Az egyértelmű szöveg ellenére az antikarizmatikusok sem hiszik azt, hogy prófétálás és az ismeret is megszűnt. A "megszűnés" (paüó) vagy "eltörlés" (katargeó = nem működtet, hatályon kívül helyez, megszűntet stb.) időpontja pedig mindhárom esetben ugyanaz: "a tökéletes" eljövetele, ami nem más, mint az Úr színről színre meglátása (10-12. vers). Akkor már tényleg nem lesz szükség sem a karizmákra, sem az ismeretre, sem a hitre, sem a reménységre. Csak a szeretet marad meg, ezért addig is ez mindennek a mértéke (13:1-3).

75 4. A Szentlélek, a karizmák és mi Minden karizma mögött ugyanaz a Szentélek Isten áll (1Kor 12:4-6), nem sokféle szellemi erő. A Lélek a karizmákat a saját akarata szerint osztogatja (1Kor 12:11, Zsid 2:4), nem az emberek kívánsága szerint. Ezért egyfelől, Istennek nem szabad megmondani, hogy mit "kell tennie", mert a dogmatikus és rajongó elvárások pszichés gyújtogatáshoz, emberi eredetű hamis karizmák megjelenéséhez vezetnek. Másfelől, Istennek nem szabad megmondani, hogy mit "nem tehet", mert a karizmák tiltása kioltja a Lélek munkájának tüzét, legalábbis részben. Ahogy 1Kor, úgy manapság is jellemző módon a látványos jelajándékokért szokás rajongani (nyelvek, gyógyítás), és nem a munkával, tanulással járó szolgálati ajándékokért (könyörület, tanítás, vezetés stb.). Ehhez azonban nincs jogunk, de okunk sincs rá. A karizma ugyanis a Szentlélek ajándéka. Ha Isten úgy dönt, hogy velünk együtt munkálkodik, minket felhasznál, ehhez saját erőnkön és képességeinken túlvisz, és így közvetlen közelről nézhetjük, mire képes, akkor ez olyan kiváltság, kegyelem, amivel nem lehet dicsekedni (mintha kiérdemeltük volna), és nem lehet mástól számon kérni (mintha a másik tehetne érte valamit azon kívül, hogy elfogadja, ha megadatik neki). Végül, a karizma a Szentlélek ajándéka. Az ajándékot pedig mi is szeretettel kigondoljuk, becsomagoljuk, a megfelelő pillanatban átadjuk, reméljük, hogy rendeltetés szerint használja és a javára válik annak, akit szeretünk... Így fogadjuk a Lélek ajándékait? És úgy vitatkozunk róluk, mint ajándékokról? 5. A karizmák valódi haszna és helyes használata A karizmák és köztük a kifejezetten látványos jelajándékok hasznosak lehetnek, de az elterjedt nézettel szemben nem jelentenek megoldást az evangelizálás vagy a tanítványság terén, és mint mindent, ezeket is lehet rosszul használni. Jézus három év alatt mindenkinél több csodát tett, halálakor és feltámadásakor azonban alig néhány száz, meglehetősen bizonytalan híve volt (a 11 apostol, a 70 tanítvány, talán 500 testvér). Maga a csoda, a jel nem garantál semmit. A "jel" mindig túlmutat önmagán, feladata a bizonyítás, az igazolás. Ezt látjuk Jézus tanítványainak szolgálata során is: a jelek az igehirdetést követhetik (Mk 16:20), vagy azt előkészíthetik (pl. ApCsel 2:6), de mindigaz igehirdetésre mutatnak. Nem a csoda az evangélium, hanem az evangélium a csoda, amit más csodák megerősíthetnek ha Isten szerint éppen erre van szükség. A jelekkel az a probléma, hogy amit igazolniuk kell ti. a bűnök bocsánatának jó hírét az nem népszerű, a jelek önmagukban viszont azok. Ezt a csodák iránti igényt Jézus is látta, de nem volt hajlandó kiszolgálni (Jn 6:26-27, Lk 23:8-9), és szerintem ma sem hajlandó. A jelek önmagukban, az Üzenet elfogadása és az Üzenő befogadása nélkül ébreszthetnek ugyan hitet egy időre, de csak egy időre (Jn 2:23-24, 7:31 vö. 12:37,42-43, 19:15). Pozitívum lehet, ha egy gyülekezetben sok karizma működik (1Kor 1:7, 14:4,24). Ez azonban önmagában nem a közösség vagy az egyének lelki érettségének a jele, amint azt a korinthusi és a thesszalonikai gyülekezet negatív példájából levont tanulságok is mutatják: a karizmák a közösség építését szolgálják (1Kor 14:4,12), nem magánélvezetre, hanem közhaszonra adatnak (12:7) a karizmák ideiglenesek: az ismerethez hasonlóan ezekre is csak az Úr visszatéréséig, színről színre meglátásáig van szükség (1Kor 13:8-12) a karizmákat addig is csak a helyes motivációval (1Kor 12:31 13:13) és a bibliai előírásokat betartva (12:1 14:40) lehet és szabad gyümölcsözően alkalmazni a karizmák használatát az esetleges visszaélések ellenére nem szabad tiltani: mindent meg kell, és az Írások alapján meg is lehet vizsgálni (1Kor 14:39 vö. 1Thessz 5:19-22). 6. A jelek, csodák megítélése Csak mert valaki "csodát tesz", még nem feltétlenül Isten akaratát teszi, és az sem biztos, hogy bármi köze van Jézushoz (Mt 7:21-23 vö. 24:23-24). Ezért íme néhány szempont a Szentléleknek tulajdonított, csodás jelenségek megítéléséhez: 1. Van rá bibliai példa? Ha nincs, a gyümölcsét kell megvizsgálni, és az alapján engedni vagy tiltani. 2. A konkrét bibliai utasításoknak megfelelően használják? Ha nem, akkor a gyakorlóját figyelmeztetni kell erre. 3. Összeegyeztethető Isten jellemével? Például nem sértheti Isten szentségét, mindenhatóságát, szuverén akaratát. 4. Összhangban van Isten emberformáló, nevelő munkájával? Például a Szentlélek bennünk végzett munkájának egyik gyümölcse az önuralom, tehát a Lélek ajándéka nem indíthat az önuralom elvesztésére, állati viselkedésre stb. 5. Mi a gyümölcse? A Szentlélek ugyanis a hívőket és keresőket a megtérésben és a megszentelődésben segíti.

76 Ellenőrző kérdések a leckéhez Mi mindent nevez "karizmának" az Újszövetség?... Milyen céllal adatnak a karizmák?... Hogyan kell használni ezeket az ajándékokat?...