5. A Szentlélek Tartalom

Átírás

1 5. A Szentlélek Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri, ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. János 14:16-17 Tartalom 5.1. Isten Lelke Kicsoda vagy micsoda? 5.2. A megszentelő Lélek Mit mindent tesz az emberben? 5.3. A Lélek teljessége Miért van rá szükség? 5.4. A Lélek ajándékai Hogyan használjuk őket?

2 5.1. Isten Lelke Kicsoda vagy micsoda? A Biblia mint Isten írott kinyilatkoztatása az 1. században lezárult. Nagy üzenete és évezredeket átfogó története azonban a múlt puszta emléke, elméleti ismeret maradna, ha az üzenetet és történetek mögött álló szellemi valóságot nem tapasztalhatnánk meg mi magunk is, itt és most. Nem mindegy azonban, hogy ezt a megtapasztalást valakinek vagy valaminek köszönhetjük (ti. hogy a Lélek isteni erő vagy személy vagy Isten megszemélyesítése). Ezen kívül azt is fontos látni, hogy mi a különbség a Szentlélek és a láthatatlan világ más szellemi lényei között. 1. A Lélek mint erő A Szentlélek vagy Szent Lélek (héber: rúah ha-kódes, görög: pneuma hagion) vagy röviden "a Lélek" a Bibliában első látásra személytelen erőként nyilvánul meg. A Lélek az erő Lelke (Ézs 11:2, 2Tim 1:7), mint Isten éltető "lehelete" életerő minden emberben (1Móz 6:3, Jób 33:4) és élőlényben (Zsolt 104:30). Jézus szolgálatában csodatévő erőként (Mt 13:54), kiáradó gyógyító erőként (Lk 6:19) jelent meg. Feltámadása után "belelehelte" a tanítványaiba, hogy újjászülessenek (Jn 20:22), illetve megígérte nekik, hogy amikor eljön, "erőt kapnak" (Csel 1:8), mert mennyei erővel ruháztatnak fel (Lk 24:49). 2. A Lélek munkálkodásának metaforái A Szentlélek munkálkodása több, első látásra személytelen metaforaként jelenik meg: mint erővel való "felruháztatás" (Bír 6:34, 2Krón 24:20, Lk 24:49) mint felhatalmazás "olaj" és "kenet" (1Sám 16:13, Csel 10:38, 2Kor 1:21, 1Jn 2:27; khrisztosz = "felkent") mint tulajdonosi "zálog" és "pecsét" (Ef 1:13, 4:30, 2Kor 1:22, 5:5) mint éltető, megújító "víz" (Ézs 32:15, 44:3, Jóel 3:1, Jn 3:5, 7:37-39, Tit 3:5) mint ítélő és tisztító "tűz" (Mt 3:11, Lk 3:16, Csel 2:3) vagy munkálkodó "tűz" (1Thessz 5:19) mint a láthatatlan, de érezhető "szél" (Jn 3:8, Csel 2:2; a héber rúah szelet és szellemet is jelent) egyszer galambként / formájában is megjelent, valószínűleg annak szelídsége miatt (Mt 3:16, Lk 3:22, Jn 1:32). 3. A Lélek személy Mégis a Szentlélek minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely alapján felismerhetjük, hogy személy: neki magának is van ereje (Lk 4:14, Róm 15:13,19, 1Kor 2:4), és erejével be tud tölteni (Mik 3:8 vö. Csel 1:8) van értelme (Ézs 11:2), pl. beszél (Csel 8:29, 10:19, 13:2, 1Tim 4:1, Zsid 3:7, Jel 2:7, 22:17), kinyilatkoztat és ihlet (Zak 7:12, Mt 22:43, Ef 1:17, 3:5, 1Kor 2:10, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), prófétálásra indít (4Móz 11:25, Ézs 61:1-2, Ez 8:3, 1Pt 1:11, 2Pt 1:21; Jn 16:13, Csel 11:28), prédikálásra indít (Csel 8:29, 1Pt 1:12), tanúságot tesz (Jn 15:26, Csel 5:32, 1Jn 5:6-9, Mk 13:11, Róm 8:16), megtanít az igazságra (1Jn 2:27, 1Kor 2:13, Zsid 9:8) és emlékeztet is rá (Jn 14:26), az eljövendő dolgokat jelenti ki (Jn 16:13), Isten mélységeit vizsgálja (1Kor 2:10), mérlegel és dönt (Csel 15:28), bizonyítva meggyőz (1Thessz 1:5, 1Kor 2:4, Zsid 2:4) és leleplez (Jn 16:8), a hívőkért esedezik, közbenjár (Róm 8:26) van akarata (1Kor 12:11), az akaratát pedig közölni és érvényesíteni is tudja: pl. szolgálatra elhív és kiküld (Csel 13:2,4, 20:28), karizmákat osztogat (1Kor 12:11), erőt ad (Lk 4:14, Lk 24:49, Róm 15:19), reménységet ad (Róm 15:13), segít (Csel 9:31), felbátorít (Mik 3:8, Csel 4:31), kényszerít (Csel 20:22), vezet (Mt 4:1, Csel 8:29, 10:19-20, 16:6) vannak érzései: pl. meg lehet szomorítani (Ézs 63:10, Ef 4:30), de szeretete is van (Róm 15:30), illetve az emberekből érzéseket vált ki: pl. örömöt (1Thessz 1:6) vagy haragot (Csel 13:9-10), illetve szeretetre indítja őket (Kol 1:8) erkölcsi lény, aki az emberek erkölcsére hatni akar és tud: pl. a világot a bűnről győzi meg (Jn 16:8-9), az embert a való igazságra tanítja (Jn16:13, 1Jn 2:27), megszenteli (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 1Pt 1:2), a jellemét formálja (Gal 5:22-25), megszabadítja a bűn és a halál törvényszerűségéből (Róm 8:2), lelkileg újjászüli és megújítja (Jn 3:5-8, Tit 3:5), Isten akarata szerint jár érte közben (Róm 8:26-27). 4. Személy voltának megtapasztalása a Bibliában A Biblia alakjainak személyes és közösségi Lélek-megtapasztalása, illetve a Lélekhez való viszonyulása alapján világos, hogy benne személyt láttak: az ember a Léleknek engedelmeskedik (Csel 10:19-21 stb.), és az akarata szerint él (Gal 5:16,18,25), vagy neki ellenáll (Csel 6:9-10, 7:51), őt káromolja (Mt 12:31-32), kigúnyolja (Zsid 10:29), hazudik neki (Csel 5:3), kísérti őt (Csel 5:9), kioltja a tüzét, azaz akadályozza a munkálkodását (1Thessz 5:19). Jézus helyett ő a másik Pártfogó, Vigasztaló vagy Segítő (Jn 14:16), akit magát is ismerni lehet (Jn 14:17), hiszen ő az Úr ismeretének Lelke (Ézs 11:2) Megjegyzés: Jézus istenségének tagadói rendszerint a Szentlélekben is csak személytelen isteni erőt látnak, ami nem csoda: mivel Jézusnak az Isten voltát tagadják (nem akarják elfogadni), a Szentlélek általi újjászületést sem tapasztalhatják meg, mert a Lélek Jézusról tanúskodik és őt dicsőíti (ezért nem tudják befogadni).

3 5. A Lélek Isten volta A Szentlélek azonban nem csak egy a láthatatlan világ szellemi lényei közül, hanem Isten. A szellemvilág lakói az angyalok és a démonok; ők csak teremtmények, és bár hatalmas és értelmes szellemi lények, létük Istentől függ, és egyszerre csak egy helyen lehetnek. Isten Lelke azonban teremtő és életet fenntartó (Jób 33:4, Zsolt 33:6, 104:30), örökkévaló (Zsid 9:14, Jn 14:16), mindenható (Zak 4:6, Lk 1:35, 11:20), mindentudó (1Kor 2:10-11, Jn 16:13) és mindenütt jelen van (Zsolt 139:7-10 vö. Csel 17:28), tehát nem lehet az angyali "szolgáló lelkek" (Zsid 1:14) közé sorolni. Nem véletlen, hogy a Lélek káromlása Isten káromlása (Mt 12:31-37), a Lélek vezetése Isten vezetése (Csel 16:6-10), és a Léleknek hazudni annyi, mint Istennek hazudni (Csel 5:3-4,9), a Lélek bizonyító ereje Isten ereje (1Kor 2:4-5) stb. 6. A Lélek mint Isten megszemélyesítése A Szentlélek főleg az Ószövetségben, de az Újszövetségben is gyakran Isten megszemélyesítésének vagy harmadik "megjelenési formájának" tűnik: a Lélek az Isten Lelke (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 2Kor 3:3, 1Jn 4:2), Jahve Lelke (Bír 6:34, 1Sám 16:14, Ézs 11:1, Ez 37:1, Mik 3:8), az Úr Lelke (Bír 14:6, Lk 4:18, Csel 5:9, 8:39, 2Kor 3:17) a Lélek az "ő Lelke" [ti. Istené] (Zak 7:12, Ef 3:16, 1Jn 4:13), az "én Lelkem" [ti. Istené] (1Móz 6:3, Ézs 42:1, Ez 36:27, Jóel 2:28), a "te Lelked" [ti. Istené] (Neh 9:20,30, Zsolt 104:30, 139:7, 143:10) maga Isten is "Lélek", azaz szellemi lény (Jn 4:24), és Jézus is "megelevenítő lélekké [szellemi lénnyé] lett" a földi-testi élete és mennybemenetele után (1Kor 15:45). A Szentlélek azonban nem csak Isten megszemélyesítése vagy harmadik megjelenési formája. Többször is az Atyával és a Fiúval együtt, de egyértelműen külön személyként jelenik meg (Lk 3:22, Mt 28:19, 2Kor 13:13 vö. Róm 15:16, 1Kor 2:10-11, 12:4-6, 2Kor 1:21-22, Ef 3:14-17, 2Thessz 2:13-14, 1Pt 1:2, Júd 20-21). A Lélek ráadásul valóságosan kommunikál az Atyával és a Fiúval (Jn 16:13-14, Róm 8:26-27, Jel 22:17). Megjegyzés: a modalizmus tévtana szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek csak Isten három megjelenési formája vagy módja, és nem három személy; ez azonban a személyek egymással való kapcsolatát (szeretet, párbeszéd, küldés, adás, engedelmesség, dicsőítés, vizsgálás stb.) puszta színjátékká alacsonyítaná. 7. A Lélek mint a Háromegy Isten harmadik személye A Lélek az Isten Lelke (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 1Jn 4:2) és az Úr Lelke (Bír 14:6, Lk 4:18, Csel 5:9, 8:39), illetve a Lélek Isten Fiának a Lelke (Gal 4:6), Krisztus Lelke (Róm 8:14-15), Jézus Lelke (Csel 16:7), Jézus Krisztus Lelke (Fil 1:19) és az Úr [ti. Krisztus] Lelke (2Kor 3:17). A Szentlelket az Atya (Jóel 3:1, Jn 15:26, Gal 4:6) és a Fiú (Jn 16:7, Lk 24:49, Csel 2:33) együtt küldte el a mennyből (1Pt 1:12), és az egyház az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében is, tehát a Lélektől is kapott felhatalmazással keresztel (Mt 28:19). A Bibliában nincs példa külön a Szentlélekhez szóló imádságra és a Szentlélek személyének külön imádására. Ez azért érthető, mert a Lélek láthatatlan munkálkodása (hogy embereket Istenhez szóló imára és imádatra indít) az Atyát és a Fiút dicsőíti (vö. Jn 16:14-15). Ezért a kereszténység kezdettől fogva az Atyával és a Fiúval együtt imádja a Szentlelket; természetesen a Lélekhez való imádság sem lehet hiba, hiszen a Lélek személy, sem bűn, hiszen a Lélek Isten. Megjegyzés: akárcsak a Háromság másik két tagja, a Lélek is elválaszthatatlan a Háromság másik két személyétől, ugyanakkor velük összemoshatatlan; ez nem értelmetlen, csak értelem feletti, mert nincs rá példa a teremtett világban (vö. Csel 17:29). Ellenőrző kérdések a leckéhez A Lélek mely tettei és tulajdonságai bizonyítják, hogy személy? A Lélek mely tettei és tulajdonságai bizonyítják, hogy Isten? "A Lélek" miért nem csak Isten megszemélyesítése? Mikben nyilvánul meg a Léleknek az Atyával és a Fiúval való személyes kapcsolata? Miért nem fogadhatja be a Szentlelket az, aki tagadja Jézus Isten voltát?

4 5.2. A megszentelő Lélek Mit mindent tesz az emberben? Isten Lelkét nem véletlenül nevezi a Biblia Szent Léleknek. Isten ugyanis nem hasonlítható semmihez a teremtett világban, ő egyszerűen egészen más, azaz "szent". Azzal, hogy a szent Isten magához vonzza az embert, szükségszerűen együtt jár a Szent aktív jelenlétébe való kerülés és a megszentelődés, az Isten tulajdonává válás, az Isten céljaira elkülöníttetés, a mássá válás. A Lélek munkálkodása révén egyfelől új kapcsolat születik Isten és ember között. Másfelől maga az ember születik újjá lelki-szellemi értelemben. És ettől kezdve minden más. 1. A Szentlélek az ember életében többféle módon van, illetve lehet jelen Eleve Isten Lelke "alkotta" az embert (Jób 33:4), és Isten a Lelkét mint életadó erőt "benne hagyja" az emberben élete végéig (1Móz 6:3, Jób 34:14-15). A Szentlélek ezen túlmenően... ott van a bűnös mellett, hogy bűnéről és az igazságról meggyőzve Istenhez visszatérítse (Jn 16:8) a hívőben lakozást vesz, hogy lelkileg újjá teremtse és átformálja (Jn 14:17, 1Kor 6:19 stb.). a hívőre rászáll vagy betölti, hogy erőt adjon neki a szolgálathoz (Ez 11:5, Csel 1:8, 2:3-4, Ef 5:18) Megjegyzés: aki Krisztust nem akarja befogadni (Jn 1:10-11), az a Lelket nem képes befogadni (Jn 14:17). 2. A Szentlélek és az ember kapcsolata az Ószövetségben Isten Izraelnek megígérte, hogy Lelke "köztük marad" (Hagg 2:5), és sokszor figyelmeztette őket, hogy terveit a Lelke által fogja véghez vinni (Zak 4:6). Isten Lelke egyfelől ideiglenesen gyakorolt hatást kiválasztott emberekre: "betöltötte" Becalélt, hogy képes legyen művészi munkára (2Móz 31:1-11) "rászállt" Bálámra (4Móz 24:2) és Ezékielre (Ez 11:5), hogy prófétáljon, Sámsonra (Bír 14:6,19, 15:14), hogy Izraelt megszabadítsa, Saulra (1Sám 10:6,10, 11:6) hogy prófétai révületbe essen "felöltözte" vagy "felruházta" Amászajt, hogy költői ihletet adjon neki (1Krón 12:19), Gedeont, hogy harcolni tudjon (Bír 6:34), Zekarját, hogy prófétáljon (2Krón 24:20) "megnyugodott" a Mózes hetven vénjén, amikor (!) prófétáltak, bíráskodtak stb. (4Móz 11:25). Isten Lelke egy ponttól kezdve életre szólóan gyakorolt hatást kiválasztott emberekre: "rászállt" Otniélra, hogy kivívja és megtartsa Izrael szabadságát (Bír 3:10) "rászállt" és "vele is maradt" Dáviddal, hogy uralkodni tudjon (1Sám 16:13) "(át)szállt" Illésről Elizeusra, hogy folytassa annak prófétai szolgálatát (2Kir 2:15); "rajta volt" Ézsaiáson a prófétai szolgálatban (Ézs 61:1) "benne volt" Józsuéban, a hadvezérben (4Móz 27:18). Csak a Messiásról szólt azonban olyan ígéret, hogy rajta az Úr Lelke kezdettől fogva, maradandóan és mérték nélkül "nyugszik" (Ézs 11:2 vö. Jn 1:32, Mk 1:10). Megjegyzés: az Ósz-ben Isten Lelkét a fent leírt módokon csak kevesen, a rendkívüli szolgálatra elhívottak tapasztalhatták meg, de őbennük sem vett a Lélek végleges lakozást (vö. Zsolt 51:13). 3. A Szentlélek és az ember kapcsolata az Újszövetségben Isten megígérte, hogy egy napon, egy új szövetség részeként mindenkire "kiönti" vagy "kiárasztja" a Lelkét (Ézs 32:15, 44:3, Ez 39:29, Jóel 3:1-2, Zak 12:10), sőt "beléjük adja" a Lelkét (Ez 36:27, 37:14). Keresztelő János is prófétált erről: az ő vízbe merítésével szemben a Messiás (tüzes) "Szentlélekbe fog meríteni" (Mt 3:11, Mk 1:8, Lk 3:16, Jn 1:33). Jézus pedig kijelentette, hogy a Lelket minden hívő megkaphatja (Jn 7:37-39), ehhez elég kérnie (Lk 11:13). Jézus azt is megígérte, hogy mennybe menetele után önmaga helyett elküldi a Szentlelket mint "a másik" (de ugyanolyan) Pártfogót vagy Vigasztalót, Segítőt (Jn 14:16-17, 15:26; őt a tevékenységében majd nem kötik a tér és az idő korlátai, ezért "jobb" ő a tanítványok számára az emberi testbe zárt Jézusnál). Pünkösdkor mindez be is teljesedett: Isten / Krisztus a Lelkét mindenkire (mindenféle hívőre) "kiöntötte" (lásd Csel 1:8, 2:16-17,33). Megjegyzés: az új szövetségben elsősorban az az új, hogy a hívőben folyamatosan benne lakik a Lélek (Róm 8:11, 1Kor 3:16, 6:19, Ef 2:22), akárcsak a Fiú (Ef 3:17, 2Kor 13:5, 2Jn 9) és az Atya (2Jn 9). 4. A Szentlélek a hívőt újjászüli, Isten gyermekévé teszi Jézus szerint Isten Királyságába csak az léphet be, aki "odafentről" vagy "újra, újonnan" (ezek az eredeti görög szó jelentései), azaz "Istentől" vagy a "Lélektől" születik (Jn 3:3-8). Ez nem testi, fizikai születés (Jn 1:13, 3:6-7), hanem a Lélek újjászülő és megújító fürdője (Tit 3:5) általi lelki-szellemi életre kelés (Ef 2:1,5), feltámadás (Róm 6:4-11), újjáteremtetés (2Kor 5:17, Gal 6:15), hiszen a Lélek az élet Lelke (Róm 8:2). Így a hívő Isten családjának a tagjává válik: Isten a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13), Krisztus örököstársává (Róm 8:17, Gal 3:29), aki nem szégyelli őt a testvérének nevezni (Zsid 2:11), és minderről maga Isten győzi meg a hívőt (Róm 8:15-16)

5 Mindez Isten irgalma és Krisztus feltámadása alapján (1Pt 1:3-4, Róm 6:4-11), Isten igéjének a hatására (1Pt 1:23), egyszerűen a Krisztusba vetett hit által (1Jn 5:1, Gal 3:26, Jn 1:12-13) lehetséges. Megjegyzés: a Jn 3:5-ben a "víztől és lélektől" születés egyesek szerint a bemerítésre és a Lélekbe merülésre vonatkozik, mások szerint a "víztől, azaz Lélektől" értelmezés és fordítás a helyes. 5. A Szentlélek a hívőt megszenteli és átformálja Az Istentől születés felismerhető és maradandó átformálódást hoz az ember életébe (1Pt 1:23, 2Kor 13:5): a Lélek minden hívőben lakozást vesz (Jn 14:17), a hívő teste (szóma = egész lénye) a Lélek templomává válik (1Kor 6:19) a hívő egyfelől újjá lett teremtve, másfelől azonban lassú formálódásra van szüksége; bűnös hajlamai (Gal 5:19-21) helyét mindenesetre lassan átveszi a megváltozott jellem (5:22-25) Ez úgy történik, hogy egyrészt a Lélek küzd benne, hogy ne azt tegye, amit "teste", azaz régi hajlamai szerint akarna (5:17), másrészt a hívő megtanul engedelmeskedni a Léleknek (5:16,18,25 vö. 1Thessz 4:3-8, 1Pt 1:14-16). A Lélek a hívőt a különféle helyzetek, döntések, győzelmek és bukások közepette Krisztus csodálatára indítja, egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá formálva őt (2Kor 3:17-18, Róm 8:29). Az újjászületett hívő Istent követő tettei (Ef 2:10) Isten akarata szerint valók, azaz igazak (1Jn 2:29). Az újjászületett hívő képtelen folyamatosan bűnben élni (1Jn 3:9, 5:18), viszont képes szeretni (4:7), különösen a testvéreket (5:1), és Istenbe vetett bizalma által legyőzi a világot (5:4 vö. 2:15-17) Megjegyzés: a megigazulás az Isten előtti helyzetünk, egyszer s mindenkorra szóló megváltozása (Isten örökbe fogadott), a megszentelődés az Isten általi átformáltatás az egész életen át (Isten neveli az örökbe fogadottakat). 6. A Szentlélek a hívőt tanítja Azért van szükség a Lélek tanító munkálkodására, mert a hívőnek nem csupán ismereteket kell szereznie, hanem lelki-szellemi dolgokat kell felismernie, amire magától képtelen lenne (1Kor 2:13 vö. Jn 6:63) A Lélek az igazság Lelke (Jn 14:17, 15:26, 16:13, 1Jn 4:6), sőt maga az igazság (1Jn 5:6 vö. Jn 14:6), aki az apostolokat emlékeztette Jézus minden szavára, megtanította őket mindenre (Jn 14:26), elvezette őket a teljes igazságra, kijelentette nekik az eljövendő dolgokat (Jn 16:13), prédikálásukat ihlettel és erővel támogatta (1Kor 2:4,13, 1Pt 1:12, 4:11), hitéleti döntéseikben vezette őket (Csel 15:28-29) stb. A Lélek mint Krisztustól kapott "kenet" ma is minden hívőt megtanít az igazságra (1Jn 2:27); mint az értelem, a tanács, a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelke az Isten ismeretére tanítja (Ézs 11:1, Ef 1:17), illetve megláttatja vele, mire hívta el Isten, és mekkora hatalma van rajta (Ef 1:18-19). A Lélek a hívőt alapvetően úgy vezeti a döntéseiben, hogy megismerteti vele Istent (Ef 5:1, 1Jn 3:10) és Isten szavát (Józs 1:8, 23:6, Zsolt 1:1-2, 119:105, Mt 28:20, 1Kor 4:6), de rendkívüli esetben nem mindennapi módokon is tud vezetést adni (lásd ApCsel!). Megjegyzés: a hívőknek szükségük van tanítókra (Ef 4:11), de függeni csak a Bibliától függhetnek (1Kor 4:6), és nincsenek kiszolgáltatva állítólag "különleges kenettel" rendelkező embereknek (1Jn 2:26-27 vö. 2Kor 1:21). 7. A Szentlélek a hívőnek biztonságtudatot ad A Lélek a kegyelem Lelke (Zsid 10:29), aki által a kegyelem evangéliumában hívő bizonyosságot kaphat (Róm 8:15-16, 1Jn 3:24, 4:13 vö. 1Pt 1:3-9). A hívőben lakozást vevő Szentlélek olyan, mint a hívőért előre letett "zálog" vagy "előleg" (2Kor 1:22, 5:5), sőt a hívőre rányomott tulajdonosi "pecsét" (Ef 1:13, 4:30, 2Kor 1:22), amely véglegesíti helyzetét, és biztosítja a jövőjét: Isten beváltja az ígéreteit, örökséget kap Krisztussal együtt, övé az örök életre való feltámadás (Róm 8:11). Isten az, aki elkezdi el a hívőben a munkát, és ő is fogja befejezni (Fil 1:6). Ellenőrző kérdések a leckéhez Mi az, amit mindenki köszönhet a Szentléleknek? Hányféle képpen jelent meg a Szentlélek a Biblia alakjainak életében? Mennyiben más a Lélek munkálkodása az új szövetség idején? Mi a feltétele annak, hogy valaki megkapja a Szentlelket? Honnan tudhatja az ember, hogy a Szentlélek benne lakik?

6 5.3. A Lélek teljessége Miért van rá szükség? Amikor a Szentlélek az emberben lakozást vesz, új életet ad neki, és elkezdi belülről átformálni. De nem csupán az egyes hívőben akar munkálkodni, hanem a hívők között, és a hívőkön keresztül a környezetükben is. A keresztény közösség felépüléséhez, működéséhez és szolgálatához folyamatosan megújuló természetfeletti erőforrásra, azaz a Szentlélek teljességére van szükség. 1. A Lélek kiöntetéséről és a Lélekbe való merülésről (a Lélek-keresztségről) szóló ígéretek Isten ószövetségi ígéretei szerint egy napon a Lelkét "kiönti" minden hívőre (Jóel 3:1-2). Keresztelő János azt mondta, hogy ő csak vízbe merít, de a Messiás "Szentlélekkel fog keresztelni", azaz [szó szerinti fordításban:] "Szentlélekbe fog meríteni" (Mk 1:8, Jn 1:33, Csel 11:16). Jézus ígérete szerint akik benne hisznek, azok megkapják a Szentlelket: Jézus az, aki "megitatja" őket a Lélekkel, és az "buzgó forrássá válik bennük" (Jn 7:37-39 vö. 1Kor 12:13), illetve Jézus "ruházza fel" őket a Szentlélekkel, mint mennyei erővel (Lk 24:49, Csel 1:8). Megjegyzés: a Mt 3:11 és Lk 3:16 kifejezése: "tűzzel és Szentlélekkel" helyes fordításban azt jelenti "tüzes Szentlélekbe" vagy "a Szentlélek tüzébe" meríteni [tűz = ítélet, tisztulás]; nincs külön "Lélek-keresztség" és "tűz-keresztség". 2. Az ígéretek beteljesedése A pünkösdkor történteket így írták le azok, akik átélték: Csel 1:5 "nemsokára [szó szerint:] Szentlélekbe lesztek merítve" Csel 1:8 "erőt kaptok, amikor eljön [szó szerint: rátok jön] a Szentlélek" Csel 2:2 "szélroham az égből" (vö. Jn 3:8 "a szél fúj, ahol akar...") Csel 2:4 "mindnyájan megteltek Szentlélekkel". Amit átéltek, azt a következő módon értelmezték, illetve alkalmazták: Csel 2:17 Jóel ígérete teljesedett be, miszerint Isten "kiönti" a Lelkét Csel 2:33 Jézus megkapta az Atyától, és "kiöntötte" a megígért Lelket, a jeruzsálemiek ezt látták és hallották Csel 2:38 ígéret a megtérőknek: "megkapjátok a Szentlélek ajándékát", azaz ajándékul a Szentlelket (nem a Lélek egyik ajándékát). Az apostolok már ezelőtt újjászületett hívők voltak, vették a Lelket (Jézus beléjük fújta, Jn 20:22); később a Lélek "leszállt" rájuk, "ki lett öntve" rájuk, "be lettek merítve" a Lélekbe, ők pedig "beteltek" a Lélekkel, és így "felruháztattak" a Lélek erejével, "erőt vettek"; ez mind ugyanazt az eseményt írja le! Később a samáriaiak megtértek, megkeresztelkedtek ("befogadták az igét", Csel 8:14), Péter és János imádkozott értük "hogy [szó szerint:] vegyenek Szentlelket, mert még egyikükre sem szállt rá" (Csel 8:15-16); tehát a Lélek leszállását is a Lélek vételének nevezték; az ima után a samáriaiak [szó szerint] "vettek Szentlelket" (Csel 8:17). Pár évre rá a római Kornéliuszék hitrejutásakor "leszállt" a Szentlélek, "kiöntetett" rájuk, illetve "bele lettek merítve" ők így "vették" a Lelket, és utána keresztelkedtek meg (Csel 10:44-47, 11:15-16). Végül, kb. 20 évvel pünkösd után az efezusi János-tanítványok Pál prédikációja nyomán Jézusban is hitre jutottak, megkeresztelkedtek, és ezután szállt le rájuk a Lélek (Csel 19:1-6). 3. A Szentlélek ajándéka, vétele, keresztsége A "Lélek ajándéka" kifejezés félreérthető; a megtérők "a Szentlélek ajándékát" veszik, azaz ajándékul magát a Szentlelket, és nem csak a Lélek egyik ajándékát (Csel 2:38, 10:45 vö. 11:16-17); maga a Szentlélek Isten ajándéka, akit nem lehet adni-venni (Csel 8:20). A "Lélekbe merítés" ("Szentlélek-keresztség") ritkán említett, de jelentős fogalmának kettős jelentése van; egyfelől a Csel-ben a Lélekkel való betelés ismétlődő élményének, az erővel való felruháztatásnak a szinonimája; másfelől a páli levelekben egyszeri történésre utal: a Krisztus Testébe való betagolódással (1Kor 12:13), illetve a megtéréssel, az üdvösséggel kapcsolatos (Tit 3:5-6). A "Lélek vétele" is többjelentésű fogalom; egyfelől a Lélek vételét / megkapását jelenti a hitrejutáskor (Jn 7:37-39, 20:22, Csel 19:2); másfelől a Lélek leszállására is utalhat (Csel 8:15-17; azért imádkoztak, hogy a samáriaiak vegyék a Szentlelket, mert még nem szállt rájuk, de az ima után megkapták / vették is a Szentlelket [az "ajándékát" szó nincs az eredeti szövegben]); amikor a Csel 10:47-ben Péter szerint Kornéliuszék ugyanúgy megkapták / vették a Szentlelket, mint annak idején az apostolok, akkor vagy a Lélek első vételére gondol (vö. Jn 20:22), vagy a Lélek teljességének a vételére (Csel 2:3-4). A fenti kifejezések eltérő jelentései eltérő élmények alapján alakultak ki: egyes hitre jutók először csak újjászülettek, és a Lélek máskor szállt le rájuk, betöltve őket (pl. az apostolok, a samáriaiak), mások viszont mindezt egyszerre élték át (pl. Kornéliuszék). Jézus szerint az Atyát lehet kérni, hogy (folyamatosan) adja Lelkét (Lk 11:13). Mivel a Lélek benne van és marad a hívőben, ez valószínűleg annak a lehetőségére utal, hogy a hívő a Lélek folyamatos megújító, tisztító, erősítő és vezető munkálkodását kérheti, illetve hogy szükséges és természetes ebben a függésben maradni.

7 Összefoglalva: az üdvösség szempontjából csak a Lélek vételének a ténye számít (benne van az emberben vagy nincs?); a szolgálat szempontjából a Lélek vételének a mértéke számít (rászáll és betölti-e?) Megjegyzés: a Lélekkel való betelés élményét a fogalom kevés előfordulása, több jelentése és a hozzátapadt, vitára okot adó felekezeti klisék miatt nem túl hasznos Szentlélek-keresztségnek nevezni. 4. A Szentlélek többféle módon is betöltheti a hívőt A Lélekkel való betelés az emberrel mindig történik, mert mindig Isten cselekszik az emberrel. A görög ige (pléroó) mindig passzív, szenvedő szerkezetben áll ("betöltetik"), ezért nem szerencsés kifejezés a "betöltekezés" (se nem aktív, se nem passzív, ún. mediális alak, ami azt sugallhatja, hogy mi is aktívak vagyunk a dologban). A Lélek betölthet... váratlanul, egyszeri történésként, de többször is: lásd az egész gyülekezetet (Péterrel együtt, Csel 2:4), Pétert (másodszor, Csel 4:8), a gyülekezetet ismét (Csel 4:31), Pált először (Csel 9:17) és másodszor (Csel 13:9) hosszabb-rövidebb időre maradandóan is betölthet: lásd a hét diakónust (Csel 6:3-5), és közülük István vértanút (Csel 7:55), vagy Barnabást (Csel 11:24) folyamatosan vagy ismételten is: "töltessetek be [folyamatosan / ismételten] a Lélekkel", vagy "hagyjátok, hogy a Lélek folyamatosan / ismételten betöltsön!" (Ef 5:18 vö. Lk 11:13). Megjegyzés: ha a Lélek betölt valakit, annak mindig bizonyos célja van (általában a szolgálat segítése) és mindig felismerhető a hatása révén. 5. A Lélek teljessége kihat az egyes emberre és a gyülekezetre A Lélek hatást gyakorolhat... az ember testére, konkrétan gyógyulásként (Csel 9:13) az ember értelmére: nyelveken szólásra, prófétálásra és Isten magasztalására indít (Csel 2:4, 10:46, 19:6); álmot, látomást, próféciát ad (Csel 2:16-18), illetve bölcsességet a közösség szervezéséhez (Csel 6:3-5) az ember érzelmeire: örömöt adhat egyénnek és egy egész közösségnek egyaránt (Csel 13:52 vö. Róm 14:17), de haragra is indíthat (Csel 13:9 vö. Jn 2:13-17, de vö. Ef 4:26 és Jak 1:20) az ember akaratára: hitet adhat valakinek ahhoz, hogy másokat bátorítson szolgálatra (Csel 11:24), illetve közvetlenül is felbátoríthat egy egész közösséget (Csel 4:31) az Istennel való kapcsolatára: Isten magasztalására indíthat (Csel 2:4); esztelenség, ittas káromkodás helyett bölcsességre, Isten akaratának felismerésére, magasztalásra, hálaadásra indíthat (Ef 5:15-20) az ember másokkal való kapcsolatára: az alkohol hatásával szemben tiszta szavakat, sőt közös dicsőítést (Ef 5:19); a bölcsesség ajándéka révén békességet adhat egy feldúlt közösségbe (Csel 6:3-5) Megjegyzés: a Lélek teljessége nem arról szól, hogy mi minél többet birtokolunk a Lélekből ("betöltekezés"), hanem arról, hogy Isten többet birtokol belőlünk (betelés); a lényege, hogy a hívő Istennel együtt, Istennel teljes összhangban gondolkodhat, érezhet, akarhat és cselekedhet; a Szentlélek a Krisztus Lelke: akit a Lélek tölt be, az Krisztussal van tele, ezért krisztusi módon is viselkedik. 6. A témával kapcsolatos fogalmi zűrzavar kezelése A Biblia nem használ szakterminológiát; a Lélek eltérő munkálkodását néha azonos kifejezéssel írja le (Lélekkeresztség, a Lélek vétele), illetve egyazon eseményt több képpel ír le (lásd pünkösdöt). Az biztos, hogy aki Jézusban hisz, az megkapja / veszi a Szentlelket (az üdvösséghez csak ez kell), és hogy a Lélek teljessége rendkívüli erőt tud adni (a hatékony szolgálathoz ez a többlet kell), hogy Istentől imában kérni lehet a Lélek leszállását és teljességét (de ezt nem szabad erőltetni vagy pszichés utánzatokkal pótolni), és hogy amikor ez megadatik, a sokféle pozitív hatás révén felismerhető (nem érzékelhetetlen, és nem csak egy jele van). Ellenőrző kérdések a leckéhez Kik prófétáltak a Szentlélek kiöntetéséről, illetve a Lélekbe való merülésről? Milyen képekkel, kifejezésekkel írták le a pünkösdi eseményt, akik átélték és beszéltek róla? Mi a feltétele annak, hogy valakit betöltsön a Szentlélek? Mihez szükséges a Szentlélek teljessége? Milyen módon és mennyi időre töltheti be a Lélek a hívőt? Milyen hatásai lehetnek a Lélek teljességének az emberre és közösségére?

8 5.4. A Lélek ajándékai Hogyan használjuk őket? Az egyéni megszentelődés és a lelki közösség építése mellett a hatékony szolgálat is elképzelhetetlen Isten Lelkének különleges felhatalmazása nélkül. A világ nyomorúságai, az ember bűnös volta és az ördög ellenállása olyan falat emelhet az evangélium hirdetői elé, amelyet Isten külön beavatkozása nélkül nem lehetne áttörni. A Biblia Istene azonban a csodák Istene is. Ő a világ teremtője és fenntartója, így a természeti törvényeket hatályon kívül tudja helyezni, és a "természetadta" képességeket természetfölötti módon meg tudja erősíteni ha akarja. 1. Jelek és csodák a két szövetség idején Isten sosem tett csodát pusztán a csoda kedvéért; a csodák (görög dünamisz = erő[hatás]) mindig "jelek" (görög szémeion) is voltak, amelyek Istenre mutatva látványosan bizonyították Isten üzenetét (Józs 3:5,13, Mk 16:20). Az Ószövetség idején Isten sok csodát tett, amelyek egyes emberekkel (pl. 2Móz 3:3, 7:3,9) vagy egész népekkel (2Móz 11:9-10, 5Móz 6:22, Józs 3:5,13, Ézs 66:19, Jer 21:2) történtek, de csak kivételesen fordult elő, hogy valakinek a személyes szolgálatában gyakoriak legyenek a csodatételek (Illés, Elizeus). Voltak azonban ószövetségi ígéretek arról, hogy Isten Lelke által egy napon sok jel történik mindenféle rangú, korú és nemű hívő között (Jóel 3:1-2); Keresztelő János nem tett egyetlen csodát sem (Jn 10:41). Jézus nagyon sok csodás jelet tett (Mt 11:2-6), amelyek azonban a küldetését bizonyították (Jn 5:36, Csel 2:22); sosem volt hajlandó kiszolgálni a csodavárást (Mt 12:38-39, Jn 6:26-27, Lk 23:8-9). Jézus ugyanakkor egyedülálló módon a tanítványait is felhatalmazta arra, hogy jeleket tegyenek (Mt 10:7-8, Mk 16:17-18). Természetfeletti jelek pünkösd után, az ősgyülekezet évtizedeiben is gyakran fordultak elő (Csel 2:43, 4:30, 5:12, 6:8, 8:13, 14:3, 19:11, Róm 15:19 stb.), de nem kötelező rendszerességgel. Megjegyzés: az Újszövetség lezárulása után az egyháztörténelem során a csodás jelek időnként eltűntek, illetve egyének vagy mozgalmak révén időnként előkerültek; volt és van köztük valódi és hamis egyaránt. 2. A karizma fogalma és sokfélesége A görög khariszma jelentése "kegyesen osztogatott ajándék" (egy győztes, embereihez bőkezű hadvezér képe). Az Újszövetségben "karizma" az üdvösség (Róm 5:15, 6:23, tehát minden hívő "karizmatikus"), a házasság és a cölibátus (1Kor 7:7), illetve a szolgálatban előforduló jelajándékok (lásd alább!). Az üdvözítő kegyelem (görög kharisz) mindenkinél ugyanaz (Ef 2:1-10), de a szolgálathoz adott kegyelem eltérő mértékű (Ef 4:7, Róm 12:3,6), mert Krisztus Testében a tagoknak eltérő a feladatuk (Róm 12:4-5, 1Kor 12:12,14-30, 1Pt 4:10). Krisztus az egyháznak sajátos elhívású embereket adott "ajándékul": apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat, hogy felkészítsék a szenteket a szolgálatra (Ef 4:7,11-12, 1Kor 12:28) Bár egyesek, pl. az apostolok szolgálatában különlegesen sok karizma működését figyelhetjük meg, a Szentlélek nem csak köztük, hanem minden hívő között osztogat karizmákat (1Kor 7:7, 12:26). Az újszövetségi karizma-listák eltérnek, mert eltérő helyzetben születtek, de egymást jól kiegészítik: Róm 12:6-8 (prófétálás, tanítás, buzdítás vagy intés, adakozás, előljárás, könyörület); 1Kor 12:8-10,28 (prófétálás, ismeret és bölcsesség, vezetés, segítés, hit, gyógyítás, csodatevő erő, lelkek megítélése, nyelveken szólás és tolmácsolása); 1Pt 4:11 szóbeli és gyakorlati szolgálat (prédikálás és diakónia). Megjegyzés: az 1. század óta senkit sem lehet újszövetségi értelemben "apostolnak" nevezni, mert az apostolok Jézus életének és feltámadásának a szemtanúi (Csel 1:21-26) és a kinyilatkoztatás eszközei (Jn 16:12-13) voltak. Jézus a mennybe ment, a Biblia pedig lezárult, a későbbi nemzedékek hitének alapja az egykori próféták és az apostolok tanúságtétele (Ef 2:20). 3. Az egyes karizmák Prófétálás emberekhez szóló építés, bátorítás, vigasztalás (1Kor 14:3), tanítás (14:31), esetleg jövendölés (Csel 11:27-28, 21:8-11); építi a gyülekezetet (1Kor 14:4,12), meggyőzi a keresőket (14:24-25); a próféták csak rendben, egymás után szolgálhatnak (14:29-31), uralják önmagukat, nincsenek extázisban (14:32-33); az üzenetnek összhangban kell lennie a keresztény hittel (Róm 12:6), a közösségnek a hallottakat ez alapján meg kell ítélnie (1Kor 14:29, 1Jn 4:1). Ismeret igéje nincs konkrét meghatározása; nem lehet pusztán ismeretgazdag beszéd, hiszen ahhoz nem kell természetfeletti felhatalmazás, az nem tartozna a Lélek megnyilvánulásai közé; talán inkább amikor a Lélek által olyasmit tud meg a hívő (valakiről vagy valamiről), amit nem tudhatna; az "odafentről" kapott információ segíthet pl. a lelkigondozásban vagy az evangelizációban. Pl. Jn 2:25, Csel 5:1-11, 8:21-23 Bölcsesség igéje nincs konkrét meghatározása; valószínűleg a Lélektől kapott bölcs szavak, amelyek segíthetnek nehéz döntéshelyzetekben (1Kor 6:5), illetve előre visznek Isten ismeretében (Ef 1:17 vö. Kol 2:3); a "felülről jövő" bölcsesség szelíd, tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló vagy képmutató (Jak 3:13,17 vö. 1Kor 2:1-2, Kol 2:23). Pl. Csel 6:1-3, 15:6-7,13 Tanítás Isten teljes igéjének hirdetése, kifejtése, megmagyarázása, alkalmazása. Ld. Csel, levelek Buzdítás bátorítás, vigasztalás, intés. Pl. Csel 11:22-26, Zsid 12:1-17 vö. 2Kor 1:3-4, Jak 1:6 Hit nem az üdvösséghez szükséges hit, hanem rendkívüli helyzetben kapott rendkívüli bizonyosság. Vezetés a gyülekezet irányítása, esetleg ügyintézés. Pl. 2Tim 1:6 vö. 1Tim 3:1-7

9 Segítés gyakorlati segítségnyújtás a gyülekezet működéséhez. Pl. Csel 6:1-4, vö. 1Tim 3:8-13 Könyörülés irgalommal való segítő odafordulás a rászorulókhoz. Pl. Csel 9:36-39 vö. Ef 2:10, Tit 3:8 Lelkek megítélése nincs konkrét meghatározása; valószínűleg bizonyos kijelentések, jelenségek mögött álló (isteni, démoni, emberi) szellemiség megítélésének a képessége. Pl. Mt 16:22-23, Csel 16:16-18 (vö. 1Kor 12:3, 1Jn 4:2-3) Csodatevő erő / isteni erők munkái szó szerint: (nagyhatású) erőmegnyilvánulások. Pl. Csel 8:13 Gyógyítás minden bizonnyal fizikai betegségek gyógyítása; nem a hívő bármikor elővehető "képessége" (vö. Jézus), hanem annak a felismerése, hogy Isten valakit meg akar gyógyítani, hogy valaki Istentől hitet kapott a gyógyuláshoz, illetve Isten gyógyító akaratának a hirdetése. Pl. Csel 3:1-8,12,16, 14:9 Nyelveken szólás és magyarázat Isten magasztalásának (Csel 2:11) és a hálaadásnak (1Kor 14:17), tehát az imának egy formája: a dicsőítő számára új (Mk 16:17), idegen (1Kor 14:21, Csel 2:6), de értelmes emberi nyelven (1Kor 14:10), esetleg énekes formában (14:15); az összejövetelen ketten vagy hárman gyakorolhatják (14:27), ha van magyarázat (14:9,11-13,16-17,23, 27); ha ez nem adatik, a karizma maradjon magán használatban (14:28,4), ugyanis enélkül a hallgatók 'nem épülnek' (14:17), értelmük 'gyümölcstelen' marad (14:14), kívülállónak, 'idegennek' érzik magukat (14:11); a karizma csak a hitetlen zsidók számára jel értékű (14:21-22 vö. Ézs 28:11-12); ha lenne angyali nyelveken szólás (13:1), kérdéses lenne a jelértéke; mivel az ajándék Istenhez szól (14:2), a tartalma nem lehet embereknek szóló üzenet, hiszen arra ott van a prófétálás, a tanítás és az evangelizálás. Megjegyzés: Isten vezetésének alapeleme a hívő Biblia- és Istenismerete, illetve az ebben való növekedés, a lelki érettség; rendkívüli helyzetben, amikor ez sem elég, Isten adhat különleges, személyes vezetést; a jövőt felfedő, útmutató bátorítás lehet látomás (pl. Csel 18:9-10) vagy ritkábban angyali jelenés (Csel 27:23-25). Ha Isten nem ad ilyesmit, akkor Isten szerint sincs rá szükségünk, és elég a józan krisztusi eszünk, képesek vagyunk dönteni (1Kor 2:16). 4. A Szentlélek és a karizmák Minden karizma mögött ugyanaz a Szentélek Isten áll (1Kor 12:4-6), nem sokféle szellemi erő. A Lélek a karizmákat a saját akarata szerint osztogatja (1Kor 12:11), nem az emberek kívánsága szerint. Istennek tehát nem szabad megmondani, hogy mit "kell" tennie (a dogmatikus és rajongó elvárások pszichés gyújtogatáshoz, emberi eredetű álkarizmák megjelenéséhez vezetnek) nem szabad megmondani, hogy mit "nem tehet" (a karizmák tiltása kioltja a Lélek munkájának tüzét). 5. A karizmák használata Pozitív dolog, ha a gyülekezetben sok karizma működik (1Kor 1:7, 14:4,24), de ez önmagában nem a lelki érettség jele (lásd a sok korinthusi problémát!). A karizmák elsősorban a közösség építését szolgálják (1Kor 14:4,12), közhaszonra adatnak (1Kor 12:7). ideiglenesek: csak az Úr visszatéréséig, színről színre meglátásáig van rájuk szükség (1Kor 13:8-12), és addig is csak szeretetben (1Kor 12:31 13:13) és a bibliai előírásoknak megfelelően (1Kor 12:1 14:40) alkalmazhatók gyümölcsözően használatukat a visszaélések ellenére sem szabad tiltani: mindent meg kell, és az Írások alapján meg is lehet vizsgálni (1Kor 14:39, 1Thessz 5:19-22). Csak azért, mert valaki csodát tesz, még nem feltétlenül Isten akaratát teszi, és nem biztos hogy köze van Jézushoz (Mt 7:21-23 vö. 24:23-24). Néhány szempont a Szentléleknek tulajdonított jelenségek megítéléséhez: van rá bibliai példa? (ha nincs, a gyümölcsét kell megvizsgálni, és az alapján engedni vagy tiltani) a konkrét bibliai utasításoknak megfelelelően használják? (ha nem, gyakorlóját figyelmeztetni kell) összeegyeztethető Isten jellemével? (pl. nem sértheti Isten szentségét vagy mindenhatóságát) összhangban van Isten emberformáló, nevelő munkájával? (pl. a Lélek egyik gyümölcse az önfegyelem, tehát a Lélek ajándéka nem indíthat az önuralom elvesztésére, állati viselkedésre stb.) mi a gyümölcse? (ui. a Lélek a hívőket és keresőket a megtérésben és a megszentelődésben segíti). Ellenőrző kérdések a leckéhez Mi mindent nevez "karizmának" az Újszövetség?... Milyen céllal adatnak a karizmák?... Hogyan kell használni ezeket az ajándékokat?...